XII. évfolyam 6. szám

A PPKE-JÁK legnépszerûbb lapja

ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER K ATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI K ARÁNAK LAPJA

A DEMOKRÁCIÁRÓL KERTÉSZ IMRE KARÁCSONY XII. évfolyam, 6. szám

BOTOS KATALIN

JOGESETMEGOLDÓ VERSENY e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet

CSERKÉSZET FOTÓPÁLYÁZAT 2009. december 3.

Válság és identitáskeresés

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM

Felelõs kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztõbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelõs szerkesztõ), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrõdi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztõség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.

TA R TA L O M

Válság és identitáskeresés Miért érdemes katolikus egyetemen tanulni?

Pro Scientia és mestertanári kitüntetések A Katolikus Egyház értékítélete a demokráciáról Az egyetem nem demokrácia, de közösség!

A II. Országos Polgári Jogi Jogesetmegoldó Verseny krónikája …csak nézünk, mint a moziban!

Polgári Jogi TDK – Jogesetmegoldó Verseny Átalakított közigazgatási vizsga Cserkészet – minek nevezzelek?

Mit mondhat egy berlini, és mit nem?

Jogász példatár 3.

Jó pap módjára továbbtanulni Gyermekfotózás és jog Karácsony, a szeretet ünnepe… közeledik Karácsony ünnepe a világban Mivel töltik mostanság az idejüket az Ügyvédi Kamaránál?

Egyetemi politizálás vol. 2.

Universitas cum politica?

Húrelmélet Nézõpont kérdése Vizsga elõtti mosolyszüret Kuriózumok a harmadikon – a Polgári Jogi Tanszék könyvtárának átadása Írjunk, gyerekek!

Válogatott festõk a Virág Judit Galériában Európa és a kereszt jele

*** 2 3 3 4 5 6 6 6 7 7 8 9 9 10 11 11 12 13 13 14 14 14 14 15 15 16

Toborzás!

Az Ítélet szerkesztõbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztõség bármely tagjánál.

Látogassatok el az Ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal

A nyomtatott sajtó jelenkori, jól kivehetõ, világméretû válsága ellenére sem tûnik szerencsésnek, ha egy lap saját hasábjain folytat vitát önnön kívánatos tartalmáról, hovatovább létjogosultságáról. De egy egyetemi orgánum – amely ugye nem a piacról él, és azzal foglalkozhat, amit fontosnak tart, nem pedig azzal, ami a hirdetõknek eladható – részérõl ez mégsem jelez identitásválságot, legfeljebb identitáskeresést. Mi tehát megengedhetjük magunknak e luxust.

Az Ítélet immár 12 éve a kar elsõszámú fóruma, a vélemények cseréjét lehetõvé tevõ közvetítõ eszköz. Léte egy többezres intézményben – ha az közösségként kíván mûködni, márpedig egy egyetem nem kívánhat mást! – elengedhetetlen. De csak akkor mûködhet jól, ha az universitas nagyobb része annak tekinti, ami: a tájékozódást, az eligazodást könnyítõ médiumnak, az újságoldalakon lefolytatott viták általi elõrelépés segítõjének. Ez az olvasáson túl némi aktivitást is feltételez: ezúton bátorítok hát mindenkit – hallgatót, tanárt, munkatársat – arra, hogy vegyen részt munkánkban, és ha valamirõl véleménye van, ne habozzék megosztani velünk (Ablonczy Zsuzsi 15. oldalon olvasható cikkében finoman felvetett stilisztikai aggályok ne riasszanak el senkit, szükség esetén úgy átszerkesztjük a beérkezett írásokat, hogy szerzõjük sem ismer rá!).

A lap történetében voltak emlékezetes, örömteli idõszakok, és voltak „sötét századok” is, amikor egy általános iskolai osztályújság szintjére züllöttünk – aki kíváncsi, bogarássza át a könyvtárban a régebbi számokat. A legújabb „korszak” 2007 elején kezdõdött el, és ez eredményezte azt az újságot, amit az olvasó most is a kezében tart. Olyan, amilyen: sokan olvassák, kevesen írják. Nemigen képes kiszakadni önnön kari és társadalmi környezetébõl: a passzív befogadáson túl nem tudja arra sarkallni a közösséget, közönségét, hogy hasábjain valóban vitázzon, véleményt cseréljen. Ugyanakkor továbbra is meggyõzõdésünk, hogy egy újság erre való, és az is, hogy bõven akad olyan kitárgyalandó téma mindennapi közös életünkben, amelynek megbeszélése elõrébb mozdíthatja ügyeinket, és akár jó irányba befolyásolhatja a kar mûködését is. Kevés visszatetszõbb dolog van, mint önmagunktól idézni, de a hiúság démona engem sem hagy érintetlenül: 2007 februárjában azt írtam ugyane oldalon, hogy „az Ítéletnek – ha már mindenáron valamiféle programot kívánunk meghatározni a lap számára – a kari közélet elsõszámú fórumává kell válnia, magát – legalábbis a szükséges mértékig – komolyan vevõ, mégis könnyed, kedélyes fórummá. Meg szeretnénk mutatni a közelünkben található nemes és követendõ példákat, bemutatni a továbbadásra, átörökítésre érdemes gondolatokat. Ezeken túl azonban kibeszéletlen kérdéseket is feszegetni kívánunk, a kari, egyetemi, de akár az országos közélet gondjait észlelvén. Ha valakit az esetleges kritika érzékenyen érintene, kérem, orrolás helyett inkább tegye közzé nálunk saját véleményét. Gondolatra gondolat feleljen – egy egyetemi Kar kicsiny léptékeiben talán lehet élettere az egészséges közéleti szellemnek.”

Ezért is provokálunk idõrõl idõre vitát, a legutóbbi lapszámokban – ahogy jelen számunkban is – a jogi felsõoktatás karunkon is tapasztalható problémáiról. Továbbra is azt kérjük, ne bántódjék meg senki a leírtakon, hanem reagáljon rájuk, vitatkozzon velük. Gondolatra valóban gondolat feleljen – reméljük, van még bõven belõle.

Koltay András

Miért érdemes katolikus egyetemen tanulni?

Avagy egy levelezõ tagozatos diák válasza egyetemét ért támadásokra Történt egy októberi napon, hogy a diák közgazdaságtan órára ült be diktafonnal a markában. Dr. Botos Katalin tanárnõ elõadásának vágott változata másnap már fent volt a youtube-on. Gondolta joga van ahhoz és lehetõséget teremt, hogy lejárasson egy tanárt, egy katolikus egyetemet. Feltételezem a szándéka az volt, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a Pázmányon a tanárok trágárkodnak, szitkozódnak, mocskolódnak, etnikai, politikai indíttatású gyûlölséget keltenek, és ehhez az egyetemi hallgatóság asszisztál, de nem csak asszisztál, hanem támogatja is ezt. Fórumot indított, ahol leírta véleményét, és a névtelenség okát azzal magyarázta, hogy másképp nem tud protestálni. Felteszem, ha ezt írja, akkor fenyegetve érzi magát.

Hogy kitõl vagy mitõl, arra nem ad választ. A felvételre felfigyelt a sajtó, megindult a hadjárat egyetemünk és nagytiszteletû oktatónk ellen.

Mi történik itt? – kérdeztem magamtól, és egymás után olvastam a felháborodott üzeneteket a hallgatói fórumon. Meghallgattam a felvételt, és olvastam a blogbejegyzéseket. Adva van egy elõadó tanár, aki a maga stílusában, a saját világnézetével, széleskörû ismerettel, többféle pedagógiai eszközzel próbálja az elõadását tarkítani, és adva van egy egyetem, ahol a hallgatókat megérinti ez a szokatlan, bár a tapasztalatok szerint annál sikeresebb elõadásmód. A tanárnõ mûvekbõl idéz, tényeket közöl, anekdotákat mesél, néha még énekel is. Abban mindnyájan egyetérthetünk, hogy önmagában nem árt, ha egy tanár feltárja világnézetét, véleményét, politikai meggyõzõdését diákjai elõtt.

Amennyiben kissé erõsebben fogalmaz, akkor még elnézést is kér a hallgatóitól, annak rendje és módja szerint. Egy elõadás a sok közül, a tanár saját szellemi alkotása, azt felhasználni, jó vagy rossz szándékkal a nyilvánosság elé tárni, csak az õ engedélyével lehet. Ezt nem csak a jogszabályok írják le, hanem az íratlan becsületkódex is így diktálja. És a kódex sok minden mást is elõír, azt is, hogy létezik bizalom tanár és diák között,

mint általában a bizalommal, ezzel visszaélni sem tisztességes.

Hogy ebben a történetben ki emberséges, korrekt és ki unfair, ki hiteles és ki rosszindulatú, ki szitkozódik, gyûlölködik, és ki az, aki nyíltan felvállalja véleményét, ki az, aki befolyással akar bírni a másik politikai nézeteire, azt döntse el mindenki a saját megérzése, értékrendje alapján.

Egy biztos, a történtek mellett szó nélkül elmenni, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna, nem lehet. Jogászok kívánunk lenni, egy társadalom értelmiségi rétegéhez kívánunk tartozni, azok közé, akiktõl adott esetben a többiek várják az egyértelmû iránymutatást, akiktõl elvárják az erkölcsi tartást, az etikus magatartást. Én az alábbi levéllel kívánok reagálni a történtekre, ne vegye magára, kinek nem inge: Ne legyetek büszkék magatokra, hogy ezt megtettétek!

Csak hogy tudjátok, a Pázmányon azt tanuljuk, hogy: 1. merjünk gondolkodni, tegyünk fel kérdéseket; 2. a sikerért meg kell dolgozni; 3. legyünk büszkék arra, hogy magyarnak születtünk; 4. alaposan ismerjük meg a keresztény értékrendet, merjünk ezek alapján élni és dolgozni; 5. tegyünk különbséget jó és rossz között; 6. tiszteljük azokat a tanárainkat, akik magas szakmai minõséget képviselnek, és csak álmodozni tudunk arról, hogy egyszer olyan tudásunk, tekintélyünk lesz, mint nekik van.

Már önmagában az, hogy tanítványaik lehetünk, megtiszteltetés; 7. azt is megtanuljuk, hogy mások véleményét meg kell hallgatnunk, még akkor is, ha az nem egyezik a sajátunkkal, hiszen a véle-

ménykülönbség a társadalmi együttélés természetes velejárója; 8. tiszteljük a jogot és keressük az igazságot; 9. legyen véleményünk; 10. legyen bennünk szakmai és emberi alázat, alázat és nem meghunyászkodás!

Pázmányosnak lenni egy életszemlélet, egyben elkötelezettség a klasszikus értékek mellett! Aki egyetemi polgárként ilyen helyzetbe hozza a tanárait és hallgatótársait (mindegy, mi a szándéka), az nem közénk való, nem érdemli meg, hogy ennek az egyetemnek a hallgatója legyen, és diplomáját átvegye az egyetem dísztermében.

Véleményed lehet, de vállald fel a nyílt párbeszédet, a világ csak így tehetõ jobbá! Nem arctalan fantomként, nem barikádok mögül, orvlövészek módjára kell vaktában tüzelni, ha így teszel sosem lesz támogatottságod olyan széles körben, mint szeretnéd.

Jól jegyezzétek meg, minden tettünknek következménye van! Csak annyit kérek, egy szó nélkül, szépen csendben, lépjetek ki azon a kapun, amelyen belépve lehetõséget és bizalmat kaptatok!

Egy már meglévõ diplomával, nyelvvizsgával a zsebemben, több mint 400 felvételi pontszámmal, semmiféle politikai múlttal, én nem kényszerbõl, ellenkezõleg tudatosan választottam ezt az egyetemet, azt gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Sosem szidtam a társegyetemeket és egyenrangú kollégának fogom tekinteni az azokon végzetteket, ezt kívánja a Pázmány szellemisége is, de ezt a tisztesség és az emberség is! És ezek után még csodálkoztok, hogy a tanárnõt vastapssal biztatják a Pázmányos diákok? Ha igen, akkor tényleg nem tudjátok, mit jelent gerinces, hiteles embernek lenni!

Kustos Györgyi

Pro Scientia és mestertanári kitüntetések Beérett Varga Csaba professzor úr tanári munkája Kétszeres megtiszteltetés érte Egyetemünket. A Magyar Tudományos Akadémián kétévente kiosztásra kerülõ „Pro Scientia Aranyérmet” idén Techet Péter doktorandusz hallgatónk (lapunk munkatársa) nyerte a november 10-i díszülésen, a „mesterének” tekinthetõ Varga Csaba Tanár Úr pedig eddigi munkásságát elismerendõ –„mestertanári” címben részesült. Mivel Techet Péter maga is a jogelmélet területérõl érkezett – vagy legalábbis: éppen most igyekszik oda –, mindkét kitüntetés a Pázmány jogi karán folyó jogbölcseleti, államelméleti oktatás eredményességét dicséri, bizonyítja.

Ami más egyetemeken tán Miskolc kivételével nehezen sikerült a jogelmélet helyi mestereinek, azt Varga Csaba képes volt 1995 óta tartó

itteni munkájával megvalósítani. Nem túl hosszú, kevesebb mint másfél évtizedes története alatt a Pázmány Jogbölcseleti Tanszéke – nemrég „Kiválósági helyként” is elismerve – az ország vezetõ mûhelyévé tudott válni, ahol az egykori tanítványokból, OTDK-helyezettekbõl – a Pázmányon vagy külföldön tevékenykedõ – nagyszerû csapat épült ki.

Techet Péter Pro Scientia-díja újabb bizonyíték Varga Csaba azon iskolateremtõ és utánpótlás-nevelõ tanári tevékenységére, amit az Akadémia a mestertanári címmel csak megerõsített. Mindkettõjüknek gratulálunk! Ítélet tudósítás

harmadik oldal

A Katolikus Egyház értékítélete a demokráciáról Az elmúlt években, évtizedekben számos kritika érte a demokratikus intézményrendszert. Sok esetben jogtalanul, idõnként jogosan.

Erre reagálva a legendás brit államférfi, Sir Winston Churchill szavait érdemes idézni: „A demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk”.

Tanulságos viszont áttekinteni az egyik legrégebben fennálló világméretû szervezet, a Katolikus Egyház demokráciával kapcsolatos álláspontját. Ezt a legjobban összefoglalva a Centesimus annus kezdetû körlevél 46. pontjában találjuk meg. Ebbõl azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az Egyház kifejezetten pozitív jelzõkkel szól a demokráciáról. Azért ezt tartja a legideálisabb államformának, mert eredete szerint arra hivatott, hogy a vezetett állampolgárok valamilyen módon részt vehessenek államuk kormányzásában. Joguk van vezetõik megválasztásához, ellenõrzéséhez, illetve szükség esetén leváltásához is. Ezen tényezõk miatt az elsõdleges emberi jogok és közjó kiteljesítése ideájának ez a rendszer felel meg a leginkább. Arra azonban az Egyház is felhívja a figyelmet, hogy amennyiben egy demokráciában nincsenek meg az alapvetõ értékek, akkor idõvel többé vagy kevésbé leplezett módon a totalitárius kormányzás irányába fog fordulni. Ugyanis „valódi demokrácia csak »jogállamban«, és az emberi személy helyes értelmezése alapján lehetséges”. Látható tehát, hogy a Katolikus Egyház is tisztában van a demokratikus rendszerek gyenge pontjaival.

Legalábbis azok egy részével.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a demokrácia eszköz, amely egy igazságosabb világ eléréséhez vezet, soha nem lehet maga a cél, ahogyan sokan tekintenek rá. Erkölcsi értéke nem önmagától adódik, hanem az erkölcsi törvényekhez való viszonyától függ. A demokráciában szükséges a hatalommegosztás, amelyben a különbözõ hivatalok és hatóságok a hatalom ellensúlyozására szolgálnak. Maga a tekintély, vagyis a választott képviselõk mindig elszámolással tartoznak az állampolgároknak. Ez a kontrol elsõsorban a szabad választás intézményében nyilvánul meg. A meghatározott idõközönként megtartott népszavazás a garanciája annak, hogy minden egyes képviselõnek számot kelljen adnia tevékenységérõl. Az ellenõrzés mellett viszont az is lényeges, hogy a kormányzó testület feladata nem korlátozódhat a kormányzottak akaratának szolgai módon való végrehajtására. Feltétlenül rendelkezniük kell bizonyos mértékû szabadsággal küldetésük beteljesítése érdekében. Természetesen saját érdekeik is lehetnek, mégha azt sok esetben háttérbe kell is szorítaniuk. Fõ feladatuk, hogy a különbözõ érdekeket szintézisbe hozzák, az egyetlen mindenki által elérendõnek tekintett cél, a közjó érdekében. Ezen felül lényegi feladatuk a közvetítés is. Az egyes egyén és a nemzet érdekei között, az eltérõ társadalmi rétegek között, a politika és a közvélekedések között.

negyedik oldal

A demokráciákban a hatalmat birtoklóknak hangsúlyozottan erkölcsi kötelességeik vannak.

Osztozniuk kell az általuk irányított nép sorsában, megoldásokat kell keresniük a társadalmi problémák kezelésére. A modern demokráciákban talán ez a nép sorsában való osztozás valósul meg a legkevésbé. A társadalmi különbségek növekedésének üteme egy klasszikus demokrata számára hihetetlennek hangozhatna. Ha létezne még klasszikus demokrata államférfi. Mivel a hatalom közvetlen környezetében jóformán mindent érdekek hosszú sora határoz meg, ezért az aktuálisan hatalmon lévõ csoportok képtelenné válnak arra, hogy a közjót szolgálják. A mai demokratikus rendszerekben sajnálatos módon minden egyes fájdalmas döntés után az veszíti a legtöbbet, akinek amúgy is a legkevesebb jutott. Mivel egy egész nemzet sorsa, emberek életkörülményeinek alakulása függ nagymértékben a képviselõk megfontoltságától, illetve döntéseitõl, ezért a hatalom gyakorlásának folyamatában a szolgálat szellemét kell elõnyben részesíteni. Egy demokratikus elvek alapján felépített államban a politikusoknak olyan tulajdonságokat kell minden más elé helyezniük, mint a türelem, a szerénység, az önmérséklet, a másokkal való megosztás hajlandóságának képessége, valamint mindenekelõtt a szeretet. Végeredményben ez utóbbiból születik meg az összes többi is.

A demokrácia alappillérein álló rendszerek egyik leggyakoribb, egyben legszomorúbb torzulása a korrupció jelensége. Ez a beteges viselkedés egyszerre árulja el a legfontosabb erkölcsi törvényeket és a társadalmi igazságosság normáit. Jelentõs akadályokat gördít a demokratikus államok helyes mûködési mechanizmusai elé, mivel döntõen befolyásolja a vezetõk és a vezetettek között fennálló viszonyokat. Ha a kormányzó erõ nem mutat pozitív példát az állampolgárok számára, a közintézmények iránt érzett bizalmatlanságuk növekszik, egyre inkább elveszítik érdeklõdésüket a politika, de fõként a politikusok irányában, és ezek az érzések hosszabb távon az egész államot meggyengítik. A demokrácia egyik legnagyobb ellensége saját polgárainak bizalmatlansága. Egy demokratikus rendszer nem állhat fenn bizalom nélkül. A másik veszélye a politikusok korrupt viselkedésének, hogy az emberek úgy érzik, amit a hatalom megtehet, az az õ számukra sem lehet tiltott.

Ha pedig egy nemzet tagjai közül mindenki elõre beleszámolja a várható költségekbe a kenõpénz összegét, és adott esetben maga is elvárja annak megfizetését, akkor az egy nagyon érdekes felépítésû demokráciát eredményez. Sajnálatos helyzet, hogy kimondva kimondatlanul a legtöbben ma már nem a korrupt jelenségek teljes megszüntetését tartják a valódi célnak, hanem a minimális és szabályozott korrupciós folyamat létrehozását.

Ennyire természetesnek tartják a helyzetet. Ez egy nagy társadalmi összekacsintás. Pedig a

megoldás nem is lenne olyan bonyolult. A híres kínai bölcs, Konfuciusz mondta: „Érjétek el, hogy a becsületesség jobban kifizetõdjék, mint a lopás, és akkor nem lesz lopás”. Ilyen egyszerû az egész.

Nagyon lényeges, hogy egy demokratikus állam kormányzó testülete nem mûködhet egy zártkörû szervezet mintájára. A politikai pártoknak elõ kell segíteniük a polgárok minél szélesebb körû részvételét a politikai életben. Hogy ezáltal a közösségi szerepvállalás tényleg egy gyakorlatban is mûködõ fogalom lehessen, és mindenki személyesen és tevékenyen is részt vállalhasson a politikai döntések meghozatalában. A pártoknak önmagukban is demokratikusan kell mûködniük, tudniuk kell közös nevezõket találni a politikai ellentmondások között, valamint képesnek kell lenniük a tervszerû elõrelátásra. Az állampolgárok demokratikus politikai részvételének elsõdleges színtere azonban kétségkívül a népszavazás, ami által ténylegesen az összes ember részt vállalhat a társadalom irányításának folyamatában.

A demokrácia alkalmazásának legjelentõsebb tényezõi közé tartozik a tájékoztatás. Ahhoz szükséges ez az intézmény, hogy az állampolgárok kívánt politikai részvétele megvalósulhasson az államban. A kommunikáció különbözõ eszközei szolgálják azt a célt, hogy egy politikai közösség összes tagja megismerhesse az állam gondjait, az azokra válaszként felkínált lehetõségeket, illetve a társadalom valós adottságait. Ám napjainkban a tájékoztatásban felhasználható módszerek skálája rendkívüli módon kiszélesedett. Ma már különösen nehéz megtalálni a helyes középutat az érdekek szerint korlátozott és az objektív módon való tájékoztatás között. Nem könnyû eligazodni a számtalan, a tényeket többékevésbé eltérõ szemszögbõl bemutató elektronikus, írott és egyéb sajtótermék között. Az államhatalom kötelessége annak biztosítása, hogy a média eszközeinek birtoklása és használata tekintetében az egyenlõség feltételei érvényesüljenek. Az értékrendekben az új évezredben látható éles eltolódás azt eredményezte, hogy egyre nagyobb mértékû az összefonódás a kormányzati tevékenység, a média korlátlan urai és pénzügyi hatalmat birtokló szférák között. Ez pedig már rövid idõ után alapjaiban rendítheti meg az egész demokratikus intézményrendszert. A mai haszonszerzésen alapuló elvtelen és gyakorta igénytelen kommunikációs tevékenység helyett a hírközlési eszközöket arra kell felhasználni, hogy védelmezzék az emberek közösségét a társadalmi élet legkülönbözõbb területein. A média legfontosabb feladatai közé tartozik az állampolgárok tájékoztatása mellett az irányításuk is.

Mivel a mai „rohanó világban” jóformán a média válik az emberek életében az egyetlen valóban biztos ponttá, ezért a kommunikáció világának fõszereplõire soha nem látott felelõsség hárul. Hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy az ember képes legyen személy mivoltát még

erõsebb módon megélni, valamint minden helyzetben méltóságának és felelõsségének megfelelõen viselkedni. Elsõdlegesen a kommunikációval foglalkozók felelõsségérzetén múlik, hogy egy demokratikus társadalom jó vagy kevésbé jó elvek mentén mûködik. Összegzésképpen azt mondhatjuk, hogy az élet minden területén, így a politikában, illetve a

tömegtájékoztatásban is minden döntés és folyamat elsõdleges célja és mértéke az ember mint személy. A demokratikus hatalomnak két tényezõt kell figyelembe vennie: az egyes emberek és csoportok létfeltételeinek abszolút sérthetetlenségét, valamint a rendszer közjóra irányultságát. Mindent figyelembe véve a Katolikus Egyház kiáll a demokrácia intézmény-

rendszere mellett, és elismeri annak eredendõ elvi hatékonyságát. Ám látja hibás megvalósulásait is, felhívja azokra a figyelmet, és megmutatja a helyes utat.

Teleki Levente

Az egyetem nem demokrácia, de közösség!

Egy olyan problémát szeretnék felvetni, ami már régóta foglalkoztat, és amelynek gyökerei – úgy látom – régre nyúlnak vissza. Írásom jó szándékból, az elõrelépés reményében, és nem a zavarkeltés vágyával vagy sértettségbõl született.

Nem gondolom azt, hogy a karon ma nem zajlik minõségi képzés, de úgy vélem, mindig, mindenen lehet tovább javítani. Az elmúlt lapszámokban közzétett cikksorozat által felbátorítva szólok tehát egy ott nem említett, de általam alapvetõ fontosságúnak gondolt kérdésrõl.

Elõrebocsátom: nem gondolom, hogy egy felsõoktatási intézmény akkor fog jól mûködni, ha a hallgatók, az oktatók, az adminisztrátorok és mindenki más egyenlõ súllyal szólhat bele az egyetem irányításába. Sõt, embertelenül nagy káosz lenne belõle. Nem gondolom azt sem, hogy rossz, ha egy professzor kiküldhet valakit az elõadásáról, vagy hogy változtatni kellene a tanszékek felépítésén, és végképp nem akarok jelen cikkemmel anarchiát szülni. Viszont régóta érlelõdik bennem a gondolat, hogy valakinek azért legalább szóvá kellene tennie azon – szerintem sokak, ha nem mindenki által ismert – hiányosságok némelyikét, amelyek a Karunkon együtt dolgozók, tanulók életét nap, mint nap megnehezítik. Álláspontom szerint Karunk addig nem fog igazán jól mûködni, amíg az ott dolgozók és tanulók évente legalább egyszer nem nyilváníthatnak véleményt, amely véleménynek súlya is van. Elsõ- vagy másodéves lehettem, amikor az egyik elõadás után bejöttek a HÖK-ösök, és mindenkinek (állítólag nem is csak a hallgatóknak, hanem a kar összes dolgozójának) adtak egy kérdõívet, amin név nélkül értékelni lehetett a kar, az egyes tanszékek és oktatók munkáját, hozzáértését, módszereit. Az volt az elképzelés, hogy majd mindenki leadja a kitöltött lapot, a HÖK pedig elkészíti, majd nyilvánosságra hozza a statisztikát. Nem lett belõle semmi. A hallgatók közül túl sokan nem nyilvánítottak véleményt – túlnyomórészt azért, mert fölöslegesnek tartották, vagy mert féltek, hogy valahogy mégis kiderül, hogy kirõl mi a véleményük. A többiek meg hiába fáradtak. Végül nem tudom biztosan, hogy azért nem dolgozták-e fel végül a kérdõíveket, mert féltek az eredménytõl és az annak nyilvánosságra hozatala után várható ellenhatásoktól, vagy mert nem volt elég reprezentatív a felmérés.

Nem a hallgatók dolga a kar vezetése, de – elméletileg – a HÖK-ön keresztül van beleszólási, de legalábbis véleményezési joguk. Ez helyénvaló, nem hiszem, hogy akad bárki is, aki megkérdõjelezi egy jól mûködõ hallgatói képviselet létjogosultságát; fontos és szükséges ahhoz, hogy egy kar jól mûködhessen.

Akkor miért nem hallgatjuk meg a hallgatók (és a többi dolgozó, így az oktatók) véleményét is egyegy tanszék vagy tanár tevékenységérõl? Nem gondolom, hogy szerencsés, ha egy hallgató minõsíti az oktatóját. Abban lehet bosszú a bukásért, lehet éretlenség vagy értetlenség az oktató által elõadottakkal kapcsolatban. De ha az összes hallgató, az összes oktató, az intézmény

összes dolgozója (természetesen összes alatt azokat értem, akik a felméréssel érintett idõszakba releváns kapcsolatba kerültek az adott oktatóval vagy tanszékkel – vagyis mindenki csak azt a részét töltené ki a kérdõívnek, amelyikkel kapcsolatban az adott idõszakra vonatkozó tényleges tapasztalata van, különben torz képet kaphatunk), egymástól függetlenül, név nélkül, kényszertõl és befolyástól mentesen véleményt mondhat rendszeres idõközönként, annak a „kollektív bölcsességnek” bizony mérvadónak kell lennie. Egyetlen oktató sem buktathat meg mindenkit, nem lehet haragosa az összes kollegájának, így tehát elméletileg senkinek sincs félnivalója, hogy egy reprezentatív felmérésben a bosszúszomjas hallgatók és munkatársak minõsítik le. Sõt! Ha úgy gondolja, õ bizony jól tanít, igazságosan vizsgáztat, és egyébként is jó viszonyt táplál a kollegákkal, akkor biztos lehet benne, hogy ezt a felmérés is igazolná. Ha viszont a felmérés éppen az ellenkezõjét mutatná, vagyis ha egy oktatót vagy egy tanszéket leminõsítenek, az elõadásait unalmasnak, érthetetlennek, a vizsgáztatási módszerét igazságtalannak tartja a nagy többség, akkor ez hosszabb távon arra sarkallhatja, hogy átgondolja és a továbbiakban még nagyobb erõfeszítéssel végezze a munkáját.

Nem szeretem a „szomszéd fûje mindig zöldebb” életszemléletet, és alapvetõen jól mûködõnek tartom a jelenlegi rendszert, de azért azt a külföldi

egyetemeken megforduló oktatók is tudják, hogy tõlünk nyugatabbra a rendszeres, alapos, objektív, reprezentatív felmérések az oktatók számára is járhatnak bizonyos következményekkel – például nem lép elõre a ranglétrán, vagy folyamatos, nagyon rossz minõsítés esetén akár azzal is, hogy nem hosszabbítják meg a státuszát. Én azt gondolom, az egyetem célja az is, hogy: • a hallgatók a lehetõ legrátermettebb (értve ezalatt a szakmai felkészültség, tapasztalat, valamint az elõadásmód és -stílus összesített értékeit) elõadóktól hallgathassák az elõadásokat, • az oktatók (szigorú, de) igazságos vizsgáztatással kiszûrjék a jogi pályára alkalmatlanokat, de csak õket, akik viszont kicsit is rátermettek, azok a tudásukat, felkészült-

ségüket és képességeiket híven tükrözõ érdemjeggyel gazdagodjanak, hogy késõbbi munkaadójuk reális képet kaphasson arról, (leendõ) alkalmazottaik az egyetemi évek alatt hogyan teljesítettek, • a hallgatók be tudjanak menni az egyes tanszékekre segítséget vagy eligazítást kérni. Éppen ezért tisztelettel megkérem a HÖK-öt, hogy legyenek újra bátrak, és készítsenek új felmérést! Megkérem az összes hallgatót, oktatót és Karunkon dolgozót, hogy ne féljenek egy anonim kérdõív kitöltésétõl, és saját jól felfogott érdekük miatt is vegyék a fáradságot, töltsék ki, és adják le a kérdõívet! Végezetül megkérem a Kar vezetõit, hogy a felmérés eredményét vegyék komolyan, hiszen ezzel az Egyetem és a Kar érdekeit szolgálják!

Horváth Péter

Megjegyzés a hallgatói véleményformálás szükségességét hangoztató cikkhez Tisztelt Szerkesztõség!

A nekem olvasásra megküldött hallgatói írás mondani valójának lényegével egyet értek. Hadd hivatkozzam A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának kezdetei (Budapest, 2008) címû kötetemben közzétett „Demokrácia az egyetemen” címû elõadásomra (291. o.), valamint ugyanezen könyv szöveges bevezetõ részében a V. a-b) pont alatt írottakra.

A cikk írója akár tõlem vehette volna a címet: „Az egyetem nem demokrácia, de közösség!” Közösség, amelynek a hallgatók is tevékeny és fontos részei, s csak dícsérendõ, ha közre akarnak hatni annak jobbá tételében. Az eredeti tervünk szerint a Kar tanácsában széles hallgatói képviseletet biztosítottunk. Amúgy is törekedtünk a Tanácsban a teljes fakultás reprezentációjára, és ennek az építés korszakában sok hasznát láttuk. Szerintem kár volt ezt a széles képviseletet feladni, ez a magánvéleményem. Jobb, ha a kifogásoknak nyilvános fórumot biztosítanak, mint ha suttogva terjednek.

Kérdezni persze attól kell, aki már véleményt alkothatott. Nem mindenkit mindenrõl, hanem valamely tárggyal kapcsolatban az azt hallgató évfolyamot, az adott munkában részt vevõket, az adott tananyagot tanulni kötelezetteket. Igyekezni kell a véleményeket sine ira et studio tanulmányozni, ami jogászoktól el is várható, és nem érzékenyen reagálni azokra. Ez nem könnyû, de a toleranciát, és a vélemények szabad ütköztetését nem lehet elég korán elkezdeni gyakorolni. Talán meghozná az ilyen hallgatói véleményezés az oktatók nagyobb aktivitását is abban, hogy „megvédjék a bizonyítványt”, hogy feltárják a követelmények mélyén rejlõ és nem mindig világos célzatot, irányultságot; ez is elõbbre vihetné a közös ügyet. Ami mindannyiunk, oktatók és hallgatók, fiatalok és öregek szívügye.

Zlinszky János professor emeritus

ötödik oldal

A II. Országos Polgári Jogi Jogesetmegoldó Verseny krónikája Még nem is hajnalodott, amikor fáradtan, de annál lelkesebben már a vonaton ültünk Debrecen felé, hogy ha nem is a világnak, de legalább egy országnak megmutassuk, milyen is az igazi Pázmány-virtus (vagy szív). Az elsõ megmérettetésen már a megnyitó elõtt túlestünk. A problémát nem a regisztráció okozta, hála a profi szervezésnek, hanem egy baseballsapka, ami miatt a zsûri egyik tagja a vonaton ragadt, és száguldott tovább Nyíregyháza felé. Kis csúszás után következett a jogesethúzás, majd a 16 versenyzõ felperesalperes párba való sorsolása.

Már a vonaton észrevettük a konkurenciát más jogi karok hallgatói képében, ezért megpróbáltunk halkan beszélni, miközben kialakítottuk a jelbeszédet. Minden nagyobb résznél külön mozdulatokat fejlesztettünk ki (pl. személyek joga – szemhez mutatás, dologi jog – képzeletbeli kocka, kötelmi jog – egy kötél húzása, öröklési jog – mutatóujj elhúzása a nyak alatt, stb.).

Miután megérkeztünk, elindultunk a Campus-ra az ünnepélyes megnyitóra és regisztrálni. Az egyetem nagy kiterjedésû helyen fekszik, a karok sok sárga háza „sétáló utakkal” összekötve magasodott fölénk. A Campus hoteljével szemben, a társadalomtudományi fõépületben folyt a verseny, amelyet karunk egyik képviselõje, Pethõ Zsolt nyitotta meg, mint alperes. Egy biztosítót kellett képviselnie, ki a 3 éves határozott idõre kötött

vagyonbiztosítási szerzõdést követõen 13 hónapon át még küldte a csekkeket, majd miután a tévedését észlelte, a pénzt azonnal visszafizette. Másodikként én következtem, mint felperes, aki a biztosítótól késedelmi kamatot és kártérítést követelt. A perek egy háromtagú bírói tanács elõtt folytak, akik nem könnyítették meg az „ügyvédek” feladatát. Miután a hét tárgyalásnak vége lett, a bíróság visszavonult egy ebéddel egybekötött tanácskozásra.

A szabadidõben egy séta után a fõtéren, szinte véletlenül bukkantunk rá a debreceni fiatalok kultikus helyére, a Csokonai-színházzal szembeni Bakelit Music Pub-ra. Itt építettünk képzeletben társasházat vagy „írtunk” szóbeli végrendeletet.

15 óra, megszületett az ítélet, amit egy gyors összegzés elõzött meg, amelyben megköszönték a résztvevõk színvonalas teljesítményét, és alapos felkészülését. A bírói tanács határozata szerint az egyetemek abszolút gyõztese a pécsi kar lett, így jövõre õk rendezhetik meg a versenyt. Azért nekünk sem kellett üres kézzel eljönnünk, hiszen egy harmadik hely büszke tulajdonosai lehetünk: együtt örültünk Csányi Niki sikerének. Ezután kezdõdött az activity, mi az 5-ös számú asztalhoz ültünk, így minden fordulóban ötödikként kaptuk a feladványokat. Mivel mindannyiunknak más-más volt az erõssége, megegyeztünk, hogy ki mit csinál.

Jágerszki Zsuzsi rajzolt, Berta Anita körülírt, én mutogattam. A fogalmak között olyanok szerepeltek, mint építési szerzõdés, képmás-, hangfelvétel védelme, örökös érdemtelensége, veszélyes üzemi felelõsség, rendkívüli felmondás, találás, utaló magatartás, vadak, halak és más hasznos vízi állatok tulajdonának megszerzése, stb.

A verseny közben figyelemmel kellett lenni az activity általános szabályain túl arra is, hogy például nem lehetet a latin nevet használni, hétköznapi jelentésébõl kitalálni a szót, ennek betartásáról három különbözõ jogi karról érkezett zsûri tag gondoskodott.

Mivel a két kör mind a hat feladványát 1-1 percen belül kitaláltuk és szabadrablással a másik csapattól

pontot is szereztünk, így a Pázmány harmadik helyen végzett a jogi karok között (a versenyt Szeged nyerte, második pedig Debrecen lett).

A nap zárásaként pedig svédasztalos állófogadásra voltunk hivatalosak, egy bállal egybekötve és Zsédával megfûszerezve. Külön köszönetet érdemel a debreceniek lelkes és színvonalas szervezése, segítõkészsége. Mindenkinek ajánlom ezt a lehetõséget, aki érez magában kreativitást, érdeklõdik a polgári jog iránt, és részt venne egy ilyen jó hangulatú, játékos délutánon, ahol a karok fiatal joghallgatóival ismerkedhet meg. A jövõben – értesüléseim szerint – több más magyarországi jogi karhoz hasonlóan, nálunk is rendezni fognak házi versenyeket, amelyek remek alkalmat kínálnak arra, hogy aki érez magában késztetést, az a gyakorlatban is kipróbálja a magát. Mint tudjuk: bátraké a jövõ!

Külön köszönet: Pogácsás Anett tanárnõnek a támogatásért, az útért, a szervezésért és Horváth E. Írisz tanárnõnek a felkészítésért!

Eredmények A jogesetmegoldó verseny helyezettjei: legjobb felperes: Balogh Renáta ELTE ÁJK felperes II. helyezett: Zoványi Nikolett DE ÁJK felperes III. helyezett: Csányi Nikolett PPKE JÁK legjobb alperes: Bukli Ádám PTE ÁJK alperes II. helyezett: Csapó Éva PTE ÁJK alperes III. helyezett: Pákozdi Angelika SZE ÁJK Összesített 1. hely: PTE ÁJK Az activity helyezettjei: I. helyezett: SZTE ÁJK: Tari Kata, Domokos Andrea, Tóth Dominika II. helyezett: DE ÁJK: Zoványi Nikolett, Kõmíves Péter Miklós, Csécsy Timót III. helyezett: PPKE JÁK: Tóth Zsófia Anna, Berta Anita, Jágerszki Zsuzsanna Tóth Zsófia Anna – Csányi Nikolett

…csak nézünk, mint a moziban!

Beszámoló a Vetítõ Filmklubbról Friss pattogatott kukorica illata szállingózik az I. elõadó felõl és szorgoskodó szervezõk próbálnak kiigazodni a kábelrengeteg között. Elõkerül egy DVD-lejátszó és egy projektor is, majd lassan legördül az óriási vászon (jé, ilyen is van az I. elõadóban?!) és egy kis technikai bakit követõen pár kedves üdvözlõ szó után elkezdõdik a vetítés, immáron harmadik éve.

A vetítés fõszervezõjét, Ablonczy Zsuzsit kérdezem, honnan az ötlet, hogy az I. elõadót ne csak a mindennapos rutinszerû fejtágításra használjuk, hanem havonta egyszer mozivá varázsoljuk? „A Mûszaki Osztály vezetõje, Szikora Gyula említette anno, hogy az I. elõadóban beszerelésre került egy hangtechnikai-rendszer és egy vászon, ami alkalmassá teszi vetítések tartását.

Innen az ötlet, hogy a filmmûvészet elfeledett vagy kevésbé ismert alkotásait jogi szempontból bemutassuk a hallgatóknak.”

Zsuzsi évek óta lelkesen szervez, tesz-vesz, és ahogy Õ mondja „Nekem már az is nagy öröm

hatodik oldal

lenne, ha csak egy ember tévedne be az elõadásra, de õ tényleg élvezné azt a 2-2 és fél órát, amit a Vetítõre áldoz. Azonban annak ellenére, hogy már egy tanórai elõadásra is nehéz becsábítani a hallgatókat, büszkén mondhatom, egy-egy alkalommal megesik, hogy akár 80-100 fõ elé állok ki jó szórakozást kívánni a film élményéhez.”

Ez nem csak egy szimpla mozi. Sokszor talán olyan gondolatokra ébredünk az elõadás láttán, amit nem is vártunk. Ennek megoldását segíti, hogy a vetítés után meghívott vendégek beszélnek az adott film által bemutatott témáról, aztán jöhet az interaktív beszélgetés a közönség bekapcsolódásával és akár egy kisebb jogi vita is kialakulhat. Szórakozással egybekötött mûvelõdés.

A jogi problémák színes palettáját vonultatják fel a kiválasztott filmek. Vetítésre kerültek többek között a Tizenkét dühös ember az esküdtszékkel kapcsolatban Badó Attila meghívásával, a pedofília témájával a Lolita Tamási Erzsébettel, David Gale élete Békés Ádámmal a halálbüntetésrõl, a

Bebukottak címû dokumentumfilm Horváth Attila közremûködésével a börtönhelyzetrõl.

A rendezvény ingyenes, bárki számára látogatható és kiváló esti program, hiszen a film pörög, a pattogatott kukorica fogy, tele az elõadó… és mi csak nézünk, mint a moziban és várjuk a következõ Vetítõt.

Mihalics Vivien

Átalakított közigazgatási vizsga …avagy mi az a kiwi, ha nem madár?

Mit tehet errõl egy szegény kiwi?

Októberben végzett felmérésünk egyik legszembetûnõbb eredménye, hogy a klasszikus jogi pályákon kívül a közigazgatásban tervezik legtöbben az elhelyezkedést egyetemi éveik után. A pályázáshoz azonban 2009. december 1-tõl közigazgatási versenyvizsga (kiwi) letétele szükséges. Nem árt tehát már idõben egy kis know-how, ha majd eljön a munkavállalás ideje.

Rossz hír tehát, hogy az eddigi gyakorlattal szakítva a jogi, illetve valamelyik igazgatási szakon szerzett diploma önmagában nem elég a pályázáshoz. Jó hír viszont, hogy a végzettség mindenképpen elõny, hiszen a versenyvizsga egy része jogi témájú, így a diplomás jogászt vagy igazgatási szakembert bizonyos területeken gond nem valószínû, hogy éri.

Két külön kategóriába sorolható minden, a közigazgatásba belépni kívánt jelölt. Jogi vagy államigazgatási diplomával rendelkezõk csak felsõfokú, középiskolai vagy más egyetemi végzettségûek közép- vagy felsõfokú vizsgát tehetnek; persze a megpályázható állások némelyike csak felsõfokú vizsgával lehetséges.

A vizsga mindkét szinten egységesen öt modulból áll: 1. alkotmány- és jogi ismeretek; 2. közigazgatástudományi és közigazgatási ismeretek; 3. társadalomismeretek; 4. gazdasági és pénzügyi ismeretek; 5. emberi jogi, etikai és adatkezelési ismeretek.

A megmérettetés két külön napon történik. Az írásbeli vizsga folyamán egy számítógépes teszt feladatsort és egy esszékérdést kell megírni. A szóbeli vizsgán a tárgyi tudás vizsgálata mellett szituációs helyzetelemzésben is részesülnek a pályázók; lényeglátási képesség, kommunikációs- és beszédkészség valamint problémafelismerõ és reagáló képesség kerül értékelésre.

A vizsgára felkészítõ tanfolyamot minden e feladatra regisztrált felnõttképzési intézmény tarthat, így egyetemünk is. Idén téltõl a Jog- és Államtudományi Kar és a Vitéz János Kar közösen szervez felkészítést folyamatos indulással a Szentkirályi utcában.

Egyetemünk vezetõ oktatói – nagy közigazgatási rutinjukkal – gyakorlatorientált órákon adják át a vizsgához szükséges tudásanyagot. A január 15-én induló 5 napos képzés péntek-szombati napokon zajlik, az aktív egyetemistáknak pedig a regisztrációs héten – február 1-5. között – tartott alkalom lehet kézenfekvõ megoldás.

Pázmányos hallgatóknak jutó kedvezményekrõl és egyéb tudnivalókról a Deák Ferenc Továbbképzõ Intézetben Nagy Olivér ad tájékoztatást a 429-7200 / 310 mellék számon vagy a nagyo@jak.ppke.hu címen, de az információ elérhetõ az Intézet honlapján is.

Sergõ András

Cserkészet – minek nevezzelek?

Sokakkal beszélgettem már a cserkészetrõl, különbözõ korosztályok tagjaival, különbözõ érdeklõdésû emberekkel. A legelsõ kérdésem mindig az volt, hogy tudják-e, mi is ez az egész? Nagy részüknek csak halvány fogalma volt róla, annak ellenére, hogy hazánkban igen nagy a hagyománya a mozgalomnak. Persze mindennek oka van.

Jelen rövid írás célja, hogy reagáljon néhány közkeletû sztereotípiára, és elhelyezze a mozgalmat a XXI. században, rámutatva, hogy igenis van helye a mai fiatalság életében.

Hosszas történeti visszatekintéssel nem rabolom az idõt, legyen elég annyi, hogy a cserkészet 1907-ben az Egyesült Királyságban alakult, azóta világméreteket öltött és máig szolgálja százezrek testi és lelki javát. Hazánkban 1912-ben alakul meg a Magyar Cserkészszövetség, amit a II. világháború zûrzavarai után végleg 1948-ban tiltanak be a kommunisták. A rendszerváltozással együtt újjáalakul a szövetség és azóta is mûködik.

Mirõl is beszélünk tehát?

Egy önkéntes, politikamentes, vallásos, ifjúságnevelõ mozgalomról. A cserkészet ugyanis ez és semmi más.

Sokan félkatonai szervezetet látnak benne. Sokak a süteményáruló gyerekek képéig jutnak el, de vannak olyanok is, akiknek a kirekesztés és a szélsõjobboldal jut róla eszükbe. Mindegyik felfogás egyaránt hibás.

A cserkészet minden körülmények között politikamentes, nem csatlakozik egyik politikai irányzathoz sem. A cserkésznek lehet magánvéleménye, a cserkészetnek soha. Nem kíván katonai célokat sem ellátni, nem célja semmi hatalom megszerzése, arra rendeltetésénél fogva képtelen is. Ugyanakkor mélyen vallásos szervezet, így az agressziót elítéli.

Senkit sem rekeszt ki, ugyanakkor megvannak a szabályai, mint minden közösségnek, melyek betartása nélkül senki sem lehet a mozgalom tagja.

Minden cserkészjelölt cserkésszé válásakor fogadalmat tesz. Istennel való kapcsolat nélkül ezt nem lehet, hisz hit nélkül mire tenné azt a bizonyos fogadalmat?

Ugyanakkor felekezettõl teljesen független, sõt, a kereszténység sem feltétel. (Magam is ismerek muszlim cserkészt.)

A süteménnyel házaló gyerekek sztereotípiája amerikai filmekbõl jön, semmi köze a valósághoz.

Ennél a pontnál érdemes megemlíteni a magyar cserkészet célját, hogy minden kétséget kizáróan el lehessen végre helyezni a társadalomformáló erõk palettáján.

Alapvetõ cél, hogy a társadalmat olyan életrevaló, elkötelezett, felelõs, egészséges polgárok alkossák, akiknek fontos, hogy önmaguk folyamatos nevelése által Isten felé növekedjenek. Ennek eléréséért ifjúságnevelést végez önkéntesei által, illetve életmodellt nyújt. Mindezt saját, nem-formális nevelési módszerével teszi. A mozgalom ezt hazánkban hétéves kortól mindenkinek nyújtja, aki a cserkészet elveire nyitott és a közösség életében tevékeny részt vállal. Bármelyik kritérium hiányzik, az már nem cserkészet.

A célhoz mindig tartozik egy módszer is, amivel az adott célt elérni kívánjuk. Esetünkben öt elembõl áll, mindegyik esszenciális.

Kisközösségi rendszerben mûködik a mozgalom, kb. hétfõs fiú- illetve leányõrsök dolgoznak együtt, vezetõjük általában egy náluk idõsebb, velük azonos nemû fiatal. Ha jobban belegondolunk, csupán a természet adta lehetõségek kerülnek kihasználásra: Meg kell csak nézni az utcán bandába verõdött tiniket. Tíz fõnél általában nincsenek többen, ha meg valami „balhét” csinálnak, azt mindig fiúk vagy lányok egymás közt, és nem „koedukáltan” teszik.

(Meglehetõsen durva példa, de rávilágít a dologra: A srácok nem viszik a barátnõjüket, amikor kirámolják a sarki fûszerest, mivel az fiúknak való balhé.)

Minden jelölt fogadalmat tesz cserkésszé válásakor, mely feltételezi a cserkészeszmény, a cserkésztörvény ismeretét.

A fogadalom szövege: Én XY fogadom, hogy híven teljesítem kötelességeimet, amelyekkel Istennek, Hazámnak és embertársaimnak tartozom. Minden lehetõt megteszek, hogy másokon segítsek. Ismerem a cserkésztörvényt és azt mindenkor megtartom.

A cserkésztörvény: 1. A cserkész egyeneslelkû és feltétlenül igazat mond.

2. A cserkész híven teljesíti kötelességeit, melyekkel Istennek, hazájának és embertársainak tartozik.

3. A cserkész ahol tud, segít.

4. A cserkész minden cserkészt testvérének tekint.

5. A cserkész másokkal szemben gyöngéd, magával szemben szigorú.

6. A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket.

7. A cserkész feljebbvalóinak jó lélekkel és készségesen engedelmeskedik.

8. A cserkész vidám és meggondolt.

9. A cserkész takarékos.

10. A cserkész testben és lélekben tiszta.

Minden korosztálynak más színezettel jelenik meg a törvény, mindazonáltal a legkisebbeknél is ugyanolyan fontossággal bír, mint késõbb.

Tanítási módszerét tekintve igen eltérõ a megszokottól a cserkészmódszer: „Learning by doing”, mondja az angol, azaz cselekedve tanulás. Konfuciust idézve: „Mondd, és elfelejtem, mutasd meg, és megjegyzem, engedd, hogy csináljam, és megértem.” A gyerekek azt tanulják meg leginkább, amit meg is csinálhatnak.

Nem hagyható figyelmen kívül a cserkészet természethez kötöttsége. Enélkül félkarú óriás lenne csupán. Fontos, hogy hasznos, ösztönzõ programok várják a gyerekeket, fõleg a természetben. Mai világunk annyira technikaközpontú, annyi a „mû” az életben, hogy a természet „nélkülözhetetlenebb, mint valaha”.

A mozgalom céljául tûzte a nemzeti kultúra ápolását, különös tekintettel népi hagyományainkra. Ha belegondolunk, hogy lassan nálunk is Halloweentökökkel rohangálunk õsszel, jogosan…

Okkal kérdezhetjük: Mi lesz azokkal, akik idõsebbek lesznek? Egyszerûen kikopnak?

A válasz egyértelmûen nem. Nem kell tízévesnek lenni, hogy az ember élvezzen egy túrát, vagy egy nomád tábort. Nem kell tanárnak lennie valakinek, hogy nála fiatalabbakat tanítson.

Röviden: Minden korosztálynak megvan a maga föladata a mozgalomban, kicsinek és nagynak egyaránt. A végsõ állomás persze az, hogy a cserkésznek munkája, családja lesz, és már nem jár rendszeresen a csapatához. Ha viszont jól mûködik a rendszer,- és véleményem szerint ez a helyzet-akkor a mozgalom elérte azzal a célját, hogy kinevelt egy olyan felnõttet, aki továbbadja az értékeket a gyermekeinek. (Más kérdés, hogy a gyerkõc nagy valószínûséggel örökli az egyenruhát is…)

Az elmondottak alapján igen világos a mozgalom mai célja. Globalizálódó, butuló világunkban a kemény szabályok, a hagyományok tisztelete „nem menõ”, „nem trendi”. A fiatalság elfordul a hagyományos értékektõl, a természettõl. Sok a kallódó fiatal is, akiknek semmilyen példa sem lebeg a szemük elõtt (esetleg a legújabb együttes transzszexuális frontemberéé, ami- valljuk megcsöppet sem mondható ideálisnak). A cserkészet komoly alternatívát kínál, módszere és hangulata nagyon is élhetõ, hagyománytisztelete mellett nagyon is XXI. századi. Mindezek mellett nem egyszerû szabadidõs tevékenység, hanem életforma. Bárki ellentmondhat, akkor is kitartok mellette, hogy a cserkészet igenis „menõ” dolog, csak az mondja rá, hogy „gáz”, meg hogy „ciki”, aki nem mászott még az õrsével sziklát, aki nem épített még öt méter magas táborkaput a semmibõl, és aki nem hajlandó hinni semmiben.

Bujdos Iván Ákos

hetedik oldal

Mit mondhat egy berlini, és mit nem?

Kertész Imre nyilatkozatáról Kertész Imre Nobel-díjas írónk szerint: 1. Egy nagyvárosi ember nem élhet Budapesten, egy urbánus kozmopolita ugyanis Berlinbe való. 2.

Budapest egy balkáni város. 3. A magyar irodalomba õ hozta be a modernitást, Nádas Péterrel ketten. 4. A magyarok elfojtják múltjukat, hazudoznak, a fontosabb kérdések (háború, fasizmus, kommunizmus) nem kerültek feldolgozásra. 5. „Magyarországon az antiszemiták haben das Sagen.” 6. Õ egy dekadens, gyökértelen ember. 7. A gulyáskommunizmus egy börtön volt, Kádár pedig egy gyilkos. 8. Egy diktatúrában nem éri meg családot alapítani, mert azzal is csak lekötjük magunkat a borzalomhoz. 9. Az elõzõ pontok az irónia megnyilvánulásai.

E tételmondatok nem csak a Die Welt-ben megjelent interjúból, hanem egy, a zürichi Das Magazin-nal folytatott beszélgetésébõl derülnek ki. Felesleges õrjöngeni egy vélemény miatt – az ugyanis éppen a honi baloldal szokása. Egy liberális demokráciában – mindaddig, míg más

Szenzáció! Esterházy, Kertész, Nádas – egy képen a valaha élt összes modern magyar író! szabadságát azzal nem sértjük –, mindenki azt mond, amit akar. Mindenki úgy minõsíti magát, ahogy neki tetszik. Kertész a véleményével nem sértette senki szabadságát – így mi is meghagyjuk neki a jogot, hogy azt beszéljen, amit jónak talál. Pusztán megjegyzéseket fûzünk a tételmondatokhoz. Tehát.

1. Valóban, Budapest – hiába nagy – minõségileg nem egy nagyváros. Ami nagyvárosias benne, az lepukkant, omladozik, bontásra vár. Kihalt, bedeszkázott boltok a nagykörúton. Feketéllõ paloták az Andrássy úton. Romos bérházak az Erzsébetvárosban. Rossz éttermek városszerte.

Kevés kávézó, annál több kocsma. Kevés mozi, annál több multiplex. Még a színhazák terén tartjuk valamelyest a frontot. De Budapest nem nagyvárosias. Hiányzik belõle az elegancia, a nagystílûség, a világszínvonal. Budapesten állva, esetleg a Hõsök terén vagy a Kossuth téren, nem érezzük azt, hogy a világ közepén lennénk. Persze ilyesmit Bécsben, Münchenben, Prágában vagy Oslóban sem éreznénk – de legalább azok egy élhetõ várost kínálnak ehelyett. Budapest sohasem lesz London, Párizs, Berlin, Moszkva, New York vagy Tokió – akinek a világváros lüktetése hiányzik, valóban úgy érezheti magát Budapesten, mintha egy járási székhelyen kéne élnie. Ha Kertésznek a világváros kell, valóban másfelé kell néznie. (Bár jelezzük neki, hogy Berlin sem a világ közepe –

nyolcadik oldal

így döntését valószínûleg mégiscsak azt dominálhatta, hogy németül tud, és a németek istenítik õt. Londonban, New Yorkban vagy Párizsban egy lenne a sok ott élõ író közül.

Nem készülne vele olyan csöpögõs interjú, mint a Welt-ben.)

2. Igen, Budapest egy balkáni város – már amennyiben a balkáni jelzõt negatívumként használjuk. (Én nem tenném, Budapestrõl ugyanis a Balkán ütött-kopott életvidámsága, hangulata is hiányzik.) Kertésznek azonban igaza van. Ráadásul e megállapítása jogosabb is.

Ugyanis Budapest sohasem volt, és sohasem lesz világváros – ám élhetõ város azért még lehetne. De ez sem sikerült. Kertész pusztán elfelejti hozzátenni, hogy nem a véletlen mûve, de még nem is csak a Jobbiké, hogy Budapest ma egy szürke, ronda, koszos, poros, provinciális, büdös, élhetetlen város. Mintha nem a világfi liberálisok, hanem a mucsai jobboldaliak irányítanák e várost húsz éve. Azaz Kertész barátai. Kertész tehát elfelejtette befejezni a mondatot. Egy „…mert húsz éve egy tehetségtelen, korrupt bagázs, nem mellékesen a haverjaim, irányítják ezt a várost” azért odakívánkozott volna.

3. Hogy mi modern, az kérdéses. Kronológiailag bizonyosan nincs igaza Kertésznek, stilárisan pedig vitatható az állítása. Ráadásul túl szûkre vonja a modern irodalom körét, ha abba csak õ és Nádas fér bele. (Miközben a zürichi lapnak nyilatkozva Krúdy Gyulát és Szomory Dezsõt említi nagy íróként.) Hogy a magyar polgári regényirodalom kevéssé erõs – ráadásul az urbánus-népi vita okán egyébként is politikailag terhelt –, hogy a magyar irodalom témái nem csak nyelvileg idegenek más népektõl, nos, ez akár igaz is lehet – de hát ez az átka vagy szerencséje annak, ha egy nép teljesen izoláltan, rokontalanul él idegenek tengerében. A posztmodern tekintetében már valóban lehetséges, hogy Esterházy Termelési regénye volt fordulópont.

4. Valóban vannak kibeszéletlen témák. Ám e témák legtöbbször olyan kényesek, hogy már azt is elítélik, aki ezek kapcsán kérdéseket mer feltenni. Hadd ne kelljen példákat említenem – nem vagyok én annyira bátor. De igaz: Trianon kibeszéletlen és megoldatlan maradt. (Ameddig Romániában egy erdélyi magyarnak nem lesz minimum annyi joga, mint egy finnországi svédnek – azaz: amíg Romániában nem lesz hivatalos nyelv Aradtól a Fekete-tengerig a magyar –, nem fog eltûnni a Trianon-kérdés.)

A Horthy-rendszer is feldolgozatlan maradt. A holocaust is. A Rákosi- és a Kádár-rendszer úgyszintén. Mindezek közül a magyar nép legfeljebb a Kádár-rendszerben megkötött alkuért vonható felelõsségre – a 20. század összes többi tragédiája nem a magyar nép közremûködésével, hanem éppen a feje felett zajlott. A kádári gulyáskommunizmus hatásai azonban azért mélyebbek, mert abban a nép egy jelentõs része is szerepet vállalt. Tán éppen azon része, amely harmadszorra segíti hatalomra Kertész barátait itthon. Így Kertész megint elfelejtette befejezni a mondatát. Egy befejezetlen, félbehagyott igazság pedig néha többet rombol, mint a hallgatás.

5. Az MTI fordítója a „das Sagen haben”-t „uralkodni”-ként fordította. Ebbõl lett is felfor-

dulás. Pedig a lényeg nem ez. Valóban, Kertész csak annyit mondott, hogy „az antiszemiták a hangadók”. És hogy ki az antiszemita? Akik a hangadóak. És mivel ma a jobboldal a hangadó, logikusan következik ebbõl, hogy az egész jobboldal antiszemita. Ha ugyanis Kertésznek csak a kuruc.infóval vagy a Jobbikkal lenne baja, nem azt mondta volna, hogy õk a hangadók – hanem legfeljebb annyit, hogy õk is jelen vannak. Kertész tehát az egész magyar jobboldalt, a Heti Választól a Magyar Hírlapig, Ablonczy Balázstól Bayer Zsoltig antiszemitának tartja. Ebben nincs semmi meglepõ – a ballib körök szerint még ennél is nagyobb a baj.

Mindezzel viszont csak azt bizonyítják, hogy képtelenek disztingválni, képtelenek árnyaltan gondolkodni. Márpedig aki nem tud árnyaltan gondolkodni, az voltaképp gondolkodni sem képes. Aki szerint Magyarországon az egész jobboldal antiszemita, aki nem látja a valóban erõsödõ szélsõjobboldal (mint okozat) tényleges okát (azaz a kormány politikája miatti totális elkeseredettséget), az nem ért semmit. Az inkább kavargassa a kávét a berlini Hilton aulájában.

6. Kertésznek szíve joga úgy definiálnia magát, ahogy szeretné. Ráadásul egy író valóban – fõleg ha nagy író – a világnak, s nem egy-egy falunak ír. Egy írónak lehet nemzetisége, de lénye szerint valóban világpolgár, mert a világirodalom részese. Kertész dekadenciája pedig nem meglepõ – elvégre Nietzsche fordítójáról, tisztelõjérõl van szó. A német filozófust pedig két irányba lehet továbbgondolni: az egyik 1945 óta nem ildomos, a másik pedig a Kertész által is felvállalt kozmopolita dekadencia, ahol a kultúra idõtlenségében csak annak magasabb rendû szolgálói érthetik meg egymást.

7. Valóban, a Kádár-rendszer börtön volt. Egyik kedvenc Kertész-novellám a Jegyzõkönyv.

Minimalista dekadenciája ott is megjelenik – és ezért jó. Amikor a mû Esterházy Péter egy írásával közösen megjelent, tán ennek apropóján, Kertész felolvasta egy nagyobb közönség elõtt a novellát. Az elsõ sorokban ott ült Békesi László és Csehák Judit, a „börtön” egykori ura és hölgye. És Kertész lepillantott a nézõközönségre, és nem szólt semmit. Ha õ nem mer, nem akar, nem tud leszámolni az itt maradt kommunista múlttal – miért rója ezt fel a magyar népnek? Ha Kertész nem azon az oldalon állna, ahol áll – tán hitelesebben csengenének szavai. Ettõl függetlenül mondatainak igazuk van.

8. „Es gibt kein Richtiges im Falschen”, mondta Adorno. „Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van”, írta Illyés. A diktatúra mindenütt jelen van, nincs jó oldala. Családot, szerelmet, hitvesi ágyat, hitet, templomot, ebédet, gondolatot, mozdulatot – mindent beszennyez. Ha ilyen szigorúak vagyunk, voltaképp egy diktatúrában csak két magatartás lehet erkölcsös: a kivándorlás vagy az ellenállás. Márai Sándor vagy Wittner Mária útja. (Vagy Lovas Istváné, ki a kettõt egyszemélyben egyesíti.) Mindenki más – tanár, orvos, mérnök, színész – beszennyezõdik. Mindenki valamelyest cinkossá válik – hiszen hallgat. Ilyen világba tán tényleg nem érdemes családot alapítani – ilyen világból csak menekülni lehet. Márai Sándor nem alkudott.

Nem lett kirakatértelmiségi, mint Németh

László vagy Illyés Gyula. Nem kapott Kossuthdíjat, mint 1957-ben (!) Szabó Lõrinc. Talán ezért – ha nem is õ legjobb írónk, de mindenképp – õ a legmorálisabb mindközül.

Kertész kategorikus véleménye a morál szigorú talajáról tehát érthetõ – ám az élet ennél bonyolultabb. Nem lehet megalkuvással vádolni mindenkit, aki gyereket szült akkoriban. Már csak azért sem, mert ezzel elmossuk a felelõsséget. Ezzel az orvos és a hóhér, a mérnök és a párttitkár, Szabó Lõrinc és Biszku Béla közé egyenlõségjelet teszünk. Ami felettébb furcsa lenne. És hát Kertész sem ment el, õ is itt élt, ebben a börtönben. Az, hogy nem vállalt gyereket, tán nem antikommunizmusával, hanem személyes alkatával magyarázható.

Egy dekadens, hedonista embertõl furcsa is lenne a családapai szerep.

9. Kertész fenti állításai – mind a nyolc tétel – botrányt kavart itthon. Gyorsan csinált hát vele egy újabb interjút a neokonzervatív Die Welt.

Kertész ebben elmondta, hogy a magyarok nem értik az iróniát, a viccet – hiszen mindent csak viccként értett. Felesleges is arról beszélni, hogy igazak-e Kertész vádjai a suta, humortalan, sótlan magyarokról. (Bár azért jelezném: a pesti humor még mindig jobb, mint a poroszos berlini.) Egyébként valószínûleg „irónia-értésben” nem állna rosszabbul egy kiábrándult kelet-európai, mint egy naiv nyugat-európai.

De itt ez nem is fontos. A fontos és meglepõ az, hogy Kertész nem ismeri az iróniát. Nem tudja, mit jelent az. Kertész nagyon komolyan beszélt önmagáról és életszemléletérõl a két újságnak. Az, hogy valaki önmagát dekadensnek nevezi, legfeljebb akkor lehet ironikus, ha az illetõ egyébként jobbikos. De Kertész, tudtommal, nem az.

Kertész magyarellenes mondataival semmi baj sincs. Ilyet lehet, szabad mondani, és mondtak is már páran. Az viszont szomorú, ha valaki úgy kaphat Nobel-díjat, hogy még az irónia fogalmával sincs tisztában.

Az egész interjúsorozatnak ez az egyetlen botránya.

Techet Péter

Jogász példatár 3.

Windisch László egyetemünk 2002-ben végzett jogász hallgatója. A tanulás évei után – adójogi érdeklõdésének köszönhetõen – az APEH-nél helyezkedett el. Hét év után ma a Hivatal Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságának szakigazgató-helyettese. A közigazgatásban dolgozó jogászok lehetõségeirõl beszélgettünk.

– –

–

Mi az a tudás vagy tapasztalat, amit leginkább hasznosított, megtanult az itt eltöltött évek alatt?

Nehéz erre röviden válaszolni. Azt gondolom, hogy az Egyetemen kapott, elsajátított lexikális tudás kellõ magabiztosságot adott a jogászi pálya megkezdéséhez, de ennél sokkal fontosabb, hogy a legtöbb oktató rászoktatott – illetve rafinált vizsgakérdéseivel rákényszerített – minket az önálló gondolkodásra, a jog tételes szabályai mögött lévõ valódi tartalom és összefüggések meglátására, megértésére.

Nagyra értékelem – fõképp így utólag visszatekintve –, hogy voltak olyan kiemelkedõ személyiségû oktatóink, akiktõl a tananyagon kívül is sokat lehetett tanulni – nem szeretnék patetikus lenni, de másképp nem tudom megfogalmazni – az Életrõl. Ez így már csak az egyetemi évek elmúltával fogalmazódott meg bennem. Mint teljesen átlagos egyetemistának, nekem is általában igen nagy sietséggel kellett a vizsgák elõtti napokban (hetekben) felkészülnöm, de tulajdonképpen ennek is hasznát látom, mivel jelenlegi szakterületemen (adójog) a jogszabályok olyan gyorsan és olyan nagy mennyiségben változnak, hogy annak követése szükségessé teszi a vizsgaidõszakokban kifejlesztett, „hogyan tanuljuk meg az egyetemes jogtörténetet 6 nap alatt” módszer alkalmazását.

Mikor alakult ki a közigazgatási pálya iránti érdeklõdése?

Amikor már a közigazgatásban dolgoztam.

Diploma után nem annyira a közigazgatás

Jó pap módjára továbbtanulni A Deák Ferenc Továbbképzõ Intézet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szakirányú továbbképzéseiért felelõs. Célja nem más, mint a megszerezhetõ jogi diploma melletti, azon túli specializáció elõsegítése, a jog különbözõ területeire elhelyezkedõ szakemberek képzése.

A bolognai folyamat ugyanis a jogászképzést osztatlanként hagyta meg, így szükség van az alapdiplomában megszerezhetõ tudásanyag, valamint a munkaerõpiac igényei közötti különbségek átívelésére. Erre törekszik az intézet, nemcsak jogászoknak, hanem az egészségügy, a gazdasági élet, a mezõgazdaság, a sportigazgatás, a környezetvédelem szakembereinek, valamint a kriminalisztika szak keretében rendõrtiszteknek is szervezett jogi képzéseivel.

Az immár 10 éve mûködõ intézetben több mint 2300 hallgató fordult meg, akik 18 szakon – például sport- és agrárjogi, környezetvédelmi, Európa-jogi, kriminalisztikai szakjogász – tanulhatnak. Az elõadó tanárok közül a legtöbben ismerõsök a szakma számára, néhányan azonban a szélesebb közvéleménynek is. Az intézet volt és jelenlegi tanárai között tisztelheti a Legfelsõbb Bíróság, a Legfõbb Ügyészség, a Magyar Nemzeti

Bank és más pénzintézetek vezetõ szakembereit és tisztségviselõit, a közigazgatás legjelesebb képviselõit, szakértõi testületek és szakmai kamarák vezetõit, neves ügyvédi irodák tulajdonosait, partnereit, igazgatóit, egyetemi professzorokat, tanárokat.

Idén az Intézet is megérezte a gazdasági világválság hatásait. Számos cégigazgató vagy HR-, marketingvezetõ számolt be, hogy pénzügyi keretszûkítés esetén a továbbképzés az elsõ áldozatok között lesz. Ennek ellenére idén a korábbinál több képzés indítása vált lehetségessé, igaz, a csoportok a megszokottnál alacsonyabb létszámmal mûködnek. A jogász végzettségûek sportjogi, ingatlanforgalmi, környezetvédelmi, társasági jogi és cégjogi, versenyjogi és Európa-jogi képzésen kezdhették idén is tanulmányaikat, utóbbiak angol nyelven. A nem jogászok idén jogi szakokleveles környezetvédelmi és jogi szakokleveles sportszakembernek tanulhatnak az elsõ félévben.

Az évek óta nagy létszámmal induló kriminalisztikai szakjogász-képzés februárban indul, és a szeptemberben nem indult szakokat keresztfélévben újra meghirdeti az intézet.

Sergõ András

– –

– –

–

–

vonzott, hanem a szakterületet, az adójogot tartottam érdekesnek és olyan területnek, amelyre érdemes egy jogásznak specializálódnia. Miután végeztem, lehetõségem volt az APEH egyik Igazgatóságán elhelyezkedni, és – mint sokakat – „beszippantott”, magával ragadott a közigazgatás. A legtöbb jogász nem kifejezetten a közigazgatási pálya szépsége miatt választja a közszférát, de nagyon sokan megszeretik, ahogy én is. Hiába, evés közben jön meg az étvágy. Kihívásnak és élvezetes munkának tartom, hogy a sokszor merev (vagy merevnek tûnõ) bürokráciába – amenynyire rajtam múlik – ésszerûséget vigyek, és jogászként, ne „jogtechnikusként” végezzem feladatomat.

Mennyire népszerû ma a közigazgatási pálya?

Ha a – Kormányunk által meghirdetett létszámstop elõtt – beérkezõ álláspályázatok számát veszem figyelembe, akkor azt mondhatom, hogy egyre népszerûbb a közigazgatási pálya. Ez nyilván több okra vezethetõ vissza, mindenesetre az utóbbi idõben bõven tudtunk az álláshirdetésre beérkezett pályázatok között válogatni. Ha a népszerûséget más szempontból kérdezi, akkor viszont azt kell mondanom, hogy sajnos egyáltalán nem népszerû.

A közvéleményben kialakult (kialakították?) a lusta és túl sokat keresõ köztisztviselõ képe, ami rendkívül igazságtalan a túlnyomó többségében igen szorgalmas, zokszó és ellenszolgáltatás nélkül önként túlórázó kollégáimmal szemben.

Akár általában, akár az Önök hivatalában mennyire lehet frissdiplomás Pázmányost találni?

Az APEH-nél aránylag sok Pázmányos dolgozik. Próbáljuk egymással valamennyire tartani a kapcsolatot, kb. negyedévente találkozót (sörözést/borozást) szervezünk az APEH-nél dolgozó Pázmányos jogászokkal. A levelezõ listán jelenleg 84-en vagyunk, ami már elég szép szám, fõképp, hogy az elsõ évfolyam csak 2000-ben végzett, s a listán csak azok vannak fenn, akikrõl tudunk.

Egyébként én úgy látom, jól megállják helyüket a Pázmányon végzett jogászok, az APEH-nél sokan már vezetõi megbízást is kaptak közülük. Más közigazgatási szerveknél nem tudom, hány volt Pázmányos dolgozik, de sok volt évfolyamtársamról tudom, hogy a közigazgatás különbözõ területén dolgoznak.

Hogyan befolyásolja ezt a közigazgatásba való belépés átszervezése? A Közigazgatási Versenyvizsga bevezetése kedvez a jogászoknak vagy hátráltatja?

Nem gondolom, hogy jogász diplomával komolyabb kihívást jelentene a közigazgatási versenyvizsga sikeres abszolválása. Ugyanakkor ismerve a versenyvizsga követelményét, azért azt se javasolnám senkinek, hogy felkészülés nélkül vágjon bele. Az új belépõk felvétele bonyolultabb lesz a vizsga bevezetésével, és lehet, hogy lesznek olyanok is, akik a jelentkezõ által elõre kifizetendõ vizsgadíj miatt fogják kétszer meggondolni, hogy beadják-e pályázatukat valamely köztisztviselõi állásra. Aki azonban biztos magában, és tényleg komolyan gondolja, azt azért pusztán a versenyvizsga léte nem fogja – remélem – elriasztani a köztisztviselõi pályától. Nekik jó hír, hogy sikeres pályázat esetén a vizsga díját a munkáltató megtéríti számukra. Mivel általánosan csak idén december 1-tõl feltétel a versenyvizsga letétele, ezért tapasztalatunk még nincs.

Sergõ András

kilencedik oldal

Gyermekfotózás és jog Egy gyermekfotókiállítás megrendezésekor szembesül az ember azzal, mennyi jogi és etikai kérdés merül fel ennek kapcsán. A szerzõi jogoktól kezdve a személyiségi jogok legkülönbözõbb dilemmái olyan útvesztõbe vezethetnek, amibõl nehéz kikeveredni és nem is ígérem, hogy sikerül. Csupán némi támpontot és gondolatébresztõt szeretnék nyújtani a pályázóknak és minden érdeklõdõnek.

A szerzõi jogi kérdésekre nem térek ki részletesen. A pályázók fotóik beküldésével hozzájárulnak e képek kiállításához, illetve az errõl szóló beszámolókban való megjelentetéshez, de a szerzõi jogról egyébként nem mondanak le a mi esetünkben.

Egyébként pályázata válogatja, így érdemes körültekintõen eljárni. Arról, hogy mit takar a szerzõi jog, polgári jogi tanulmányaink során kellõ tudást szerzünk, ezért itt csak annyit emelnék ki, hogy a szerzõi jog személyhez fûzõdõ és vagyoni jogokat biztosít a szerzõnek, így õ dönti el, hogy mûvét nyilvánosságra hozza-e, és egyébként miként használja fel.

A szerzõi jog korlátját jelenti a szabad felhasználás köre, amely törvény által meghatározott esetekben a már nyilvánosságra hozott mûvek díjfizetés és a szerzõ engedélye nélkül is felhasználhatók. Ilyen szabad felhasználásnak minõsül például az iskolai oktatás céljából történõ felhasználás, amennyiben jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. Sokszor találkozunk külföldi szerzõkkel, és ezért felmerül a kérdés, miként alakul ez a szabályozás a világban? A nemzetközi szabályozás nagyon hasonló a magyarhoz, – már csak az uniós jogharmonizáció okán is – de például az amerikai ’fair use’ intézménye is hasonló követelményeket támaszt a szabad felhasználás körében. Ebbõl arra a következtetésre

juthatunk, hogy a meghatározott feltételek körültekintõ betartásával kihasználhatjuk e jog által biztosított lehetõséget.

Térjünk át a témánk szempontjából másik érdekes kérdésre, a személyiségi jogokra. E jogok az egyén magánszférájának határait vonják meg, és arra szolgálnak, hogy az egyéni önmegvalósítás e privát területét illetéktelenül senki ne háborgathassa. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 12. cikke kimondja, hogy: „Senkinek a magánéletébe, családi ügyeibe, magánlakásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, továbbá a becsületét vagy jó hírnevét megsérteni. Ilyen beavatkozásokkal vagy sértésekkel szemben mindenkinek joga van a törvény védelméhez.” A személyhez fûzõdõ jogok alapvetõ szabályait hazánkban a polgári törvénykönyvben találjuk, ahol a legtipikusabb jogok ki vannak emelve ugyan, de az összes személyhez fûzõdõ jog nincs nevesítve. A PTK kimondja, hogy a személyhez fûzõdõ jogok (általában is) a törvény védelme alatt állnak. E jogok megsértésére az egyén fõszabály szerint bárkivel szemben hivatkozhat, és számos jogorvoslati lehetõséggel élhet a jogában sértett személy.

A fotózással kapcsolatban a képmáshoz fûzõdõ jog kérdése merül fel. Más képmásával való bármiféle visszaélés a személyhez fûzõdõ jogok megsértését jelenti. A képmás nyilvánosságra hozatalához az érintett személy hozzájárulása szükséges. A szûkszavú jogszabályi rendelkezést a bírói gyakorlat bontotta ki. A hozzájárulás nincs alakisághoz kötve (írásban, szóban vagy akár ráutaló magatartással is megadható pl. egy rendezvényre való belépéssel), a hozzájárulásnak azonban mindig kifejezettnek kell lennie. A megadott engedély konkrét tartalma azonban csak esetrõl esetre, a felvételt készítõ és a felvételen szereplõ személy kapcsolatának, a társadalmi szokásoknak és az eset összes körülményeinek alapos vizsgálata után dönthetõ el. A korábban megadott hozzájárulás alapján felhasznált kép újbóli, ezúttal hozzájárulás nélküli nyilvánosságra hozatala is sértheti a személyiségi jogokat.

A képmáshoz fûzõdõ jog határát jelentik azok az esetek, amikor egy személy képmását tartalmazó felvétel elkészítéséhez, illetve nyilvánosságra hozatalához nem kell engedélyt kérnünk az érintett személytõl. Az eltûnt

Fotópályázatot hirdetünk a gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából!

A PPKE-JÁK hallgatói pályázhatnak az általuk készített, az egyezmény egyes cikkeiben biztosított jogokat vagy az egyezmény egészének szellemiségét tükrözõ, akár digitális, akár analóg, fekete-fehér vagy színes fotókkal.

Beküldési határidõ: 2009. december 15.

A beérkezõ legjobb mûvekbõl kiállítást szervezünk 2010 februárjában az egyetemen. A szerzõi jogokról nem kérjük, hogy mondjanak le a pályázók, de a képek beküldésével a kiállításon és az eseményrõl szóló beszámolón való felhasználásba a szerzõ beleegyezik.

A beérkezett fotókat a kiíró által felkért fotómûvészek zsûrizik. Az elsõ három helyezett oklevélben és alkotói tárgyjutalomban részesül.

A fotók beküldésekor a szerzõ nevét, elérhetõségét és a kép címét is kérjük megjelölni.

A digitális képeket jpg formátumban a gyermekjog89@freemail.hu e-mail címre, az analóg képeket pedig a HÖK Irodába (Szentkirályi u. 26-os épület, hátsó traktus) kérjük eljuttatni.

A képen szereplõ gyermek személyiségi jogainak tiszteletben tartása lényegi szempont a fotók elbírálásánál!

További részletek felõl a megadott e-mail címen lehet érdeklõdni.

tizedik oldal

személyrõl, a súlyos bûncselekményt elkövetõ személyrõl, illetve a közszereplõkrõl készült képmás meghatározott feltételekkel nyilvánosságra hozható. Ami a témánk szempontjából azonban nagyobb jelentõséggel bír, az az utcán, egyéb nyilvános helyen készített felvételen szereplõ személyek esete. Kérdés az, hogy vajon sérül-e bármilyen joguk a felvétel engedélyük nélkül történõ elkészítésével, illetve nyilvánosságra hozatalával. A bírói gyakorlat e kérdéssel kapcsolatban alakította ki az ún. tömegfelvétel fogalmát. A képmás nyilvánosságra hozatalának tilalma nem vonatkozik a nyilvános eseményekrõl, rendezvényekrõl, táj- és utcarészletekrõl készült felvételekre, amikor az ábrázolás módja nem egyéni, és a felvétel összhatásában örökít meg a nyilvánosság elõtt lezajlott eseményeket. Ugyanakkor e kivétel alól is van kivétel.

A bírói gyakorlat szerint ugyanis e tömegfelvételek esetén a nyilvánosságra hozatalhoz a felvételen ábrázolt személy hozzájárulására mégis szükség van, ha – az összes körülményre tekintettel – megállapítható a felvétel egyedisége, egyéni portré jellege. Ilyenkor tehát azt kell szem elõtt tartani, hogy a személy, akit fotózunk a kép fõszereplõje, vagy mellékszereplõje? Ha az alany maga a téma, vagy hangsúlyos helyet kap a kompozícióban, bizonyos szituációt rajta keresztül érzékeltetünk, már szükség van a hozzájárulására.

Végezetül szeretnék még néhány gondolat erejéig a gyermekekre kitérni. A jogsértéssel szembeni védelem természetesen õket is megilleti, sõt, kiszolgáltatott helyzetük miatt fokozottan is. A gyermekek fotózásával kapcsolatban is irányadóak a Ptk. személyiségi jogokkal kapcsolatos rendelkezései – hívják fel figyelmemet neves hazai fotósok – megfejelve azzal, hogy már a fotózásra is a szülõk, gondviselõk engedélyét kell kérni, hasonlóan a nyilvánosságra hozatalhoz.

Hogy egy magasabb dimenzióba helyezzük a kérdést, a Gyermek jogairól szóló 1989. évi ENSZ egyezményének 16. cikke deklarálja a fent említett emberi jogokat a gyermekek számára, amikor kimondja: „A gyermeket nem szabad alávetni magánéletével, családjával lakásával vagy levelezésével kapcsolatban önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak, sem pedig becsülete vagy jó hírneve elleni jogtalan támadásnak. Ilyen beavatkozás vagy támadás ellen a gyermeket megilleti a törvény védelme.”

Az Egyezmény egyik alapelve a gyermek legjobb érdeke (best interest – hivatalos magyar fordításban „mindenek felett álló érdeke”).

Annyira magától értetõdõnek tûnik ennek értelme, pedig a gyakorlatban nagyon sok ellentmondással találkozunk ezzel kapcsolatban. Amikor éhezõ, szenvedõ, beteg, halott gyermekekrõl látok képeket, összeszorult szívvel teszem fel a kérdést: nekik nem sérül az emberi méltóságuk? Nem sérülnek itt személyiségi jogok, kegyeleti jogok? Tudom, ahol ezek a fotók készülnek, az emberek nem azzal foglalkoznak, hogy e jogsértéseknek utána járjanak, bepereljék a fotóst – de attól még a világ lelkiismerete megszólalhat. Másrészt viszont azt is látnunk kell, hogy ezek a fotósok, riporterek az életük kockáztatásával jutnak el a világ legkülönbözõbb és legveszélyesebb pontjaira, hogy a kínzásról, éhezésrõl, pusztításról, népirtásról, háborúról hírt adjanak, és felrázzák a világot. Gondoljunk csak olyan fotósokra, mint Pedrazzini, aki az 1956-os forradalomról tudósított Budapesten, és örökítette meg e történelmi esemény felejthetetlen pillanatait

belevetve magát az utcai harcok sûrûjébe, amikor a végzetes lövés érte. Merem ajánlani még A felejtés virágai címû filmet, ami a közelmúltban a hazánktól egy karnyújtásnyira, a volt Jugoszlávia területén lezajlott hihetetlenül kegyetlen, emberirtó háborúról szól az azt megörökítõ riporterek szemszögébõl.

Visszatérve a témánkhoz, egy háborúban megsérült gyermekrõl készült kép közzététele lehet, hogy épp sérti annak a bizonyos gyermeknek az érdekét, de talán az üzenet eljut a világ egy másik pontján azokhoz, akik segíteni tudnak, és ezáltal – ha õt nem is – sok hasonló sorsú gyermeket megmenthetnek. Nehéz eldönteni

mérlegre tehetõ-e egy gyermek élete és érdeke, illetve több gyermeké. Nem is tudom lehet-e válaszolni erre az erkölcsi dilemmára...?

Mindenesetre a témával kapcsolatos véleményeket és a képeket továbbra is várom a gyermekjog89@freemail.hu címre.

Marschalkó Linda

Karácsony, a szeretet ünnepe… közeledik Még csak november idusa van, de már javában nyüzsög Salzburg, Mozart városa: felállították a jégpályát, kitessékelték a fiákereseket a Residenz elõl, helyükre kis házikókat telepítettek.

Az adventi hetekben most a Christkindlmarkt viskói népesítik be a Dom Platzot. Még nincsenek teljesen készen az „építkezéssel”, de az árusok már pakolásszák portékájukat: apróbbnál apróbb, csillogónál csillogóbb mütyürök.

Már most terjeng az édes puncs és forralt bor illata. Szinte belepi a Festung lábát, átitatva a környéket, mindenkit kicsit megbódítva.

Már most, órámra sietve átragad rám a hangulata a térnek.

Habár még nem fénylenek a felaggatott füzérek, még nem siklanak a felállított jégpályán, de már nemsokára emberhadak fognak nyüzsögni, tolongani, vásárolni, szórakozni, eurók százait, ezreit kiadni karácsonyi ajándékokra.

Vajon nem rohannak-e el amellett, ami a karácsony igazi lényege lenne?

De mi is az?

Amikor közel két hónapja ide érkeztem, a „sógorokhoz”, ahol ugye mindig „zöldebb a fû”, azt hittem, reméltem, hogy tényleg „zöldebb”. Nemrégen még a hazai hírekben is benne volt, hogy az osztrák nyugdíjasok közel négyszer annyiból tengetik napjaikat, mint a magyarok. Kétségtelen: több pénzbõl gazdálkodnak, és jobb színvonalon élnek. Én – naivan – ehhez az általános jobb léthez kapcsoltam egy nagyobb szociális érzékenységet, toleránsabb viselkedést. Pedig mindannak ellenére, hogy itt nem kérdéses a hétvégi „zárvatartás”, a korán lejáró munkaidõ, a salzburgiak türelme is hamar pihenni megy. Maradjunk annyiban: az osztrákok többsége nem a társadalmi érintkezései során tanúsított kifogástalan modoráról ismert.

De sokan vagyunk itt idegenek, megteremtjük egymás irányába a hiányzó szociális érzékenységet egy kérdéssel: segíthetek valamiben? „Mi” – akár

magyarok, akár németek, akár szlovákok – vagyunk azok, akik emberségünkrõl nem feledkezünk meg. Mosolyogva köszönünk a hazaiaknak, nem csapjuk rájuk az ajtót, mert egyértelmû, hogy jön valaki mögöttünk, s ha tüsszent, nem derogál annyit mondanunk, hogy „Gesundheit!”, vagy ha egy asztalnál ebédelünk, annyit mondani étkezés elõtt: „Mahlzeit!”. Érdeklõdéssel várom, hogy vajon az adventi várakozás idõszakában változik-e valami: vagy csak megint „mi” segítjük vak hallgatótársunkat a helyére, csak „mi” segítjük a bottal valóban botladozó idõs nénit a macskaköves utcán…

Mert lehet, hogy itt fényesebben csillognak a füzérek, több csomaggal megrakodva rohangásznak az emberek, de biztos, hogy ott, belül, a magyarok hamarabb megérzik a karácsony valódi lényegét. Nagyon remélem, hogy így lesz.

A szeretet ünnepén Mikola Orsolya

Karácsony ünnepe a világban Karácsonyt mindenhol megünnepelik a Földön, ahol a keresztény kultúra részét képezi az emberek életének. Mindenki tudja, hogy mennyi boldogsággal, mennyi szépséggel jár együtt ez az ünnep, mindenki érzi a szeretetet, amit ilyenkor kapunk.

Itt Európában nagyjából hasonló szokásokkal ünnepelünk, ám eltérések mindenhol adódnak, néha még országon belül is. Általában a meghittség, a családiasság a fõ jellemzõje a karácsonynak, de vannak népek, ahol móka és vidámság tölti ki ezeket a napokat. Most egy viszonylag átfogó képet szeretnék adni arról, hogy hol hogyan is ünnepelünk.

Németország Karácsonyapó (Weihnachtsmann) hozza nekik a karácsonyi meglepetéseket. A karácsonyfa-állítás hagyománya tõlük ered.

Anglia Karácsonyapó (Father Christmas) a kéményen át, a kandallóból elõbújva érkezik hozzájuk december 25-én reggel. Ajándékaikat a kandalló fölé lógatott vastag zokniba kapják. Karácsonyfát állítanak, a londoni Trafalgar Square-en felállított 20 méter magas, 40-50 éves nagy fenyõfát pedig hagyományosan Norvégiából kapják a II. Világháborúban nyújtott segítségükért ajándékba. Írország Nem elégszenek meg a általános karácsonyi szokásokkal, náluk a karácsony két hétig tart! Az elsõ felvonás a Little Christmas, mely december 13-tól karácsony reggeléig tart. A karácsonyi misére való indulás elõtt whiskey-t vagy sört és rétest készítenek ki a mikulásnak, a rénszarvasoknak pedig az ajtó elé kitesznek egy nagy csokor sárgarépát. Ajándékaikat õk is 25-én bontják ki, 26-án pedig általában lóversenyre mennek.

USA Az angol hagyományokat átvették, csak náluk Santa Claus hozza az ajándékokat. Õk tejet és süteményt készítenek ki neki.

Svédország Akárcsak nálunk, ott is szenteste bontja ki az ajándékokat a család, a vacsora elfogyasztása után.

Karácsonyfát állítanak, a meglepetéseket pedig Jultomten, a manó hozza.

Dánia A dánok az adventi koszorút felakasztják, így gyújtják meg a gyertyákat. Karácsonyfáikat saját készítésû díszekkel ékesítik, melyek dán zászlófüzérekbõl és piros-fehér szívekbõl állnak. A karácsonyi ünnepi vacsorát hat órakor kezdik el.

A desszertként tálalt tejberizsben hagyományosan mindig van egy szem mandula, és aki azt megtalálja, szerencsemalacot kap ajándékba.

Finnország Joulu Pukki, az igazi lappföldi mikulás nem titokban érkezik a finnekhez, hanem belépve a házba, hangosan tudakolja, hogy van-e házban jó gyerek? A finnek persze karácsonykor is szaunáznak, a karácsonyi ételsor pedig lazacból, sajtlevesbõl, rénszarvashúsból, és tejszínes szilvakrémbõl áll. Este szentmisére mennek a családok, és meglátogatják elhunyt szeretteik sírjait is.

Izland Az izlandi hagyományokban a Jolasveinar-ok, vagyis 13 kis manó kapott fõszerepet. Úgy tartják, hogy régebben ezek a manók bosszantó tréfákat ûztek fõként a gyermekekkel, ám a Mikulás megszelídítette õket, és azóta ajándékokat készítenek a kicsiknek. A csizmákat december elején kell kitenni az ablakba, majd karácsonykor derül ki, hogy mi került bele. A rosszcsontok jutalma Izlandon nem virgács, hanem krumpli.

Franciaország Éjféli szentmisére mennek, majd elfogyasztják ünnepi vacsorájukat, mely libamájból, halból, szarvasgombából áll. Az ország déli részén a halászok hallal teli kosarakat tesznek az oltár elé, hogy ezzel róják le kegyeletüket.

Spanyolország A Három Királyok hozzák az ajándékot Vízkeresztkor. A gyerekek az ajtó elé a küszöbre teszik ki csizmáikat.

Olaszország A déli országokban általában Vízkeresztkor ajándékozzák meg egymást az emberek. Itt La Befana, azaz Vízkereszt szülöttje hozza a meglepetéseket.

Külföldi hatásra már megjelent a télapó (Babbo Natale) is, aki viszont karácsonykor hoz ajándékot.

Portugália Brit mintát követve karácsony reggel kapják meg az ajándékot, a kandalló mellé cipõket tesznek ki.

Az ajándékozó személyét tekintve az ország egyik része Karácsonyapót (O Pai Natal) várja, a másik rész viszont Jézust.

Ausztrália A Mikulás kengurun érkezik a katolikus lakossághoz. Karácsonyfát általában õk is állítanak, ám többnyire csak mûfenyõt. Este szentmisére mennek, õk is örülnek az ajándékoknak, és a vacsorát a szabadban, családi piknik keretében fogyasztják el.

Hrecska Renáta

tizenegyedik oldal

Mivel töltik mostanság az idejüket az Ügyvédi Kamaránál?

Szabályzatot gyártanak – a változatosság kedvéért.

Ennek elõzményét a következõképpen foglalhatjuk össze: 2010. január 1-el újfent változik az ügyvédi törvény. E változások egyike a frissen megjelenõ 96/A. §, az ügyvédjelöltek foglalkoztatására való jogosultságról, mely szerint az ügyvédjelölteket csak azok az ügyvédek foglalkoztathatnak a jövõben, akik az ott megállapított feltételeknek megfelelnek.

Ezen ügyvédekrõl jegyzék készül, ahova kérelemre lehet felvételt nyerni.

A jelöltek szabályaiba való ilyetén „belepiszkálás” egyfajta vérszemként mûködhetett a kamarai körökben, így születhetett a döntés, hogy ha már szabályozzák, hogy ki foglalkoztathat jelöltek, akkor azt is szabják meg, hogy hogyan teheti ezt meg. Ezen „igényt” hivatott kielégíteni az ügyvédjelöltek foglalkoztatásának tárgyi feltételeirõl szóló szabályzat, melyet természetesen csak a jó szándék vezérel, hiszen annak célja 1. §-a szerint is az, hogy „az ügyvédjelölt megfelelõ szakmai gyakorlatot szerezhessen és így jól felkészült ügyvédek nyerjenek felvételt a kamarába”.

E szabályzatot tettem jelen cikkem céltáblájává, ahol pár, általam aggályosabbnak tartott részt emelek ki és véleményezek az alábbiakban: 5. § (1) Az ügyvédjelöltet foglalkoztató ügyvédnek az ügyvédjelöltet úgy kell elhelyeznie, hogy az egy ügyvédjelöltre jutó alapterület legalább 6 nm legyen.

(A dolog önmagában is olyan abszurd, hogy e §-nak két változatot is készítettek, melyek annyiban különböznek, hogy a második változatból ez a bekezdés hiányzik. Megjegyezném még – személyes tapasztalatból építkezve –, hogy véleményem szerint ezt a feltételt nem sok iroda fogja tudni teljesíteni. Például ahol én gyakornokoskodtam, ott annak ellenére, hogy maga az iroda elég nagy volt, a tárgyaló, gépterem és az ügyvéd szobája mellett a 2 jelöltnek csak egy nagyjából 8 m2-es hely jutott – de ott õk jól meg is fértek. Hiszen a jelöltek többsége úgyis nagyrészt asztal mellett, vagy házon kívül fog dolgozni, így túl sok helyre sincs szüksége.)

5. § (2) Az ügyvédjelöltet foglalkoztató ügyvéd köteles biztosítani az ügyvédjelölt számára, hogy a) munkáját önálló munkavégzési helyen (külön íróasztalon) végezhesse, b) a munkavégzése kapcsán számítógépet, jogszabályokat használhasson, c) a munkaviszonyából származó kötelezettségei teljesítése érdekében telefonon, e-mailen elérhetõ legyen.

(A szabályzatnak ezzel a részével nincs gondom, bár azt hiszem, hogy ez is be fog tenni jó néhány ügyvédnek – fõleg vidéken. Idevágó történetként megemlíteném, hogy egy ismerõsöm akart házat venni vidéken, az ottani idõs ügyvéd segítségével

tizenkettedik oldal

elkészítve az adásvételi szerzõdést. Kissé meglepõdött, mikor az ügyvédnél egy hagyományos táska-írógépet talált a szerzõdés megírására… Na az ilyeneknél nem valószínû, hogy a technika ördöge sûrûn kopogtatna.)

6. § (1) Egy ügyvédjelölt foglalkoztatásának további elõfeltétele, hogy az õt foglalkoztató ügyvéd: a) tárgyévet megelõzõ igazolt éves bruttó bevétele egyéni ügyvéd, egyszemélyes iroda esetén legalább 7 millió Ft legyen, b) irodájában az egy tagra esõ, a tárgyévet megelõzõ igazolt éves bruttó bevétel – 2-5 tagú iroda esetében legalább 6 millió Ft legyen – 6 vagy ennél nagyobb taglétszámú iroda esetében 5,5 millió Ft legyen.

(2) Ha az ügyvédjelöltet foglalkoztató ügyvéd több ügyvédjelöltet foglalkoztat, az (1) bekezdésben írt bevételminimumon felül ügyvédjelöltenként további, legalább 2 millió Ft-os éves bruttó bevétellel kell rendelkeznie.

(Itt válik kissé komolyabbá a dolog. Ugyanis – amellett, hogy véleményem szerint az ügyvéd bevételének az égvilágon semmi köze a jelöltekhez, szemben például a jelölt fizetésének minimális összegével, amirõl viszont sehol sincs szó, sem a szabályzatban, sem az ügyvédi törvényben – ezt a feltételt még az elõzõnél is kevesebb iroda fogja tudni teljesíteni. És itt nem a bevételekkel való ügyeskedésre gondolok [ilyen nyilván az ügyvédi társadalomban nem is létezik], aminek eredményeképp az adóhatóság jóval kevesebb bevételt tart nyilván az adott ügyvédrõl – márpedig adóbevallással kell igazolni e feltétel teljesülését –, hanem arról a nem kevés ügyvédrõl, aki megélhetési okokból nem kizárólagos tevékenységként végzi az ügyvédeskedést. Ilyen például a volt fõnököm is, aki – amellett, hogy mindenhol kiváló ügyvédként van számon tartva – csak másodállásban ügyvéd, így kötve hiszem, hogy e bevételi minimumnak akár csak a felét képes megkeresni egy évben – és itt még nem is beszéltünk a gazdasági válság „áldásos hatásairól”. Ehhez is egy példát említve: fõnökömet megkereste már olyan ügyvéd, akit 10 éves munkaviszony után kirúgtak az irodából, és mivel a válság miatt nem tudott talpra állni, már ott tartott, hogy akármilyen állást elvállal – jelen esetben biztonsági õri munkáról volt szó fõnököm kapcsolatai révén.)

7. § (1) Az ügyvédjelölti munkaviszony legalább heti 40 óra idõtartamú, valóságos, tényleges és folyamatos munkavégzésre irányuló jogviszony.

(2) Az ügyvédjelölt joggyakorlati idejébe – ha annak egy részét nem ügyvédjelöltként töltötte – csak a jogi végzettséget igazoló doktori oklevél megszerzése után, jogi képesítéshez kötött fõállású munkakörben töltött idõ számítható be. A különbözõ jogi munkaterületeken szerzett joggyakorlat idejét össze kell adni. Külföldön szerzett diploma esetén az annak magyarországi elismerését követõen szerzett hazai joggyakorlat vehetõ figyelembe.

(E § elsõ bekezdését csak a tréfa kedvéért raktam be, hiszen – mivel a jelölt munkaviszony alapján végzi tevékenységét az ügyvédnél – a jelöltekre is kiterjed a Munka törvénykönyvének hatálya – aminek 117/B §-a egyértelmûen leírja: „A teljes munkaidõ mértéke napi nyolc, heti negyven óra.”

Tehát ennél többet a jelölt sem dolgozhat, hacsak nem másodállásként is ezt tenné…

Ellenben a második bekezdés már egy komolyabb problémát vet fel, méghozzá a következõt: A szakvizsgához kellõ idõbe mindig beszámít a nem jelöltként végzett jogászi munka is, ugyanakkor a jelöltként töltött idõ nem mindig.

Ugyanis az ügyvédi törvény 99. § -a szerint – melyre e szabályzat is hivatkozik –, ha a jelölt munkaviszonya megszûnik és három hónapon belül nem sikerül egy újat létesítenie bejegyzett ügyvédnél, akkor törlik a jegyzékbõl és a gyakorlati ideje újra kezdõdik – ugyanez azonban az egyéb jogászi tevékenységre, pl.: jogi elõadóra, nem vonatkozik. Tehát a szabályok – a törvény és a szabályzat is – két út közötti választásra kényszerítik – szerintem teljesen feleslegesen – a jelöltet: vagy jelöltként indul a gyakorlat megszerzéséért, de akkor 3 évig mindenképpen jelöltként kell tevékenykednie, vagy „eljogászkodik” különbözõ pályákon és ha megunja õket, akkor a hátralevõ idõre jelöltnek áll – hiszen az addigi gyakorlatát mindenképpen beszámítják –, illetõleg végig más módon szerez gyakorlatot.)

A fentiekbõl talán kiderül, hogy bár a Kamara eddig sem volt túl szolgálatkész a jelöltekkel szemben – alátámasztja ezt az ügyvédi törvény 96. § (2) bekezdése, miszerint „az ügyvédjelölt nem kamarai tag”, ugyanakkor mégis fizetnie kell tagdíjat, regisztrációs díjat (ha jól tudom, ez most 45.000.- Ft körül van Budapesten, amit ugyan az ügyvédnek kellene állnia, de olyan ritka az ilyen eset is, mint a fehér holló), valamint a felelõsségbiztosítást, továbbá kötelezõ képzésre kell járnia, ami alól csak orvosi igazolással mentheti ki magát és úgy is csak 3 alkalommal (ahogy egy ismerõsöm megjegyezte: mint az általános iskolában) –, de ezzel még azt is megakadályozza, hogy a jelölteknek egyáltalán állása legyen. Így bár a jogi egyetemek ontják magukból a friss diplomásokat évente, e szabályzat alapján azoknak az eddigihez képest is csak töredéke lesz jelölt. A többi meg oldja meg, ahogy tudja. Végülis ez is egy mód a jogászok számának visszaszorítására.

Egyetlen reménysugárnak azt lehetne csak említeni, hogy a fent idézett szabályzat egyelõre csak tervezet formájában létezik – vagyis még változtathatnak rajta. Reméljük a legjobbakat. (a szabályzat megtalálható a következõ linken: http://www.bpugyvedikamara.hu/files/46/46044.pdf) [Megj.: a legújabb fejlemények szerint a fenti szabályzatot a Kamara nem fogadta el, azonban félõ, hogy ez az állapot nem fog sokáig tartani.

Túl kecsegtetõ az a 96/A. §...]

Konta Balázs

Egyetemi politizálás vol. 2.

Az Ítélet 2009/4. számában Universitas cum politika? címû cikkem folytatásának szánom az alábbi írást. A pártok ifjúsági szervezeteinek kezdeményezése a politika behozataláról a felsõoktatási intézményekbe továbbra is vita tárgya a magyar közélet és civil szféra legkülönbözõbb szintjein. Az ötlettõl mind a rektori konferencia, mind a HÖOK elzárkózott még október folyamán. Az ifjúsági szervezetek között páratlan egyetértésre találó, az ifjú kereszténydemokraták (IKSZ) által felvetett kezdeményezés erõsen felborzolta a kedélyeket.

Elsõként talán e számunkban közölt, Horváth László által írt reflexióra válaszolnék. Elõször is, találó észrevételeket olvashatunk írásában, valóban sokaknak aggályai vannak azzal kapcsolatban, hogy kis magyar valóságunkban milyen hatásokkal járna e kezdeményezés sikere. 1989ben üdvözlendõ volt, hogy kivonták a politikát a munkahelyekrõl és az iskolákból. Éppen azért tették, mert elõtte negyven évig olyan mértékben beleszólt az Állampárt az emberek mindennapjaiba, hogy finoman fogalmazva se szerezhettek jó élményeket a közélettel kapcsolatban. 1989-ben a demokrácia levegõjébe beleszippantó magyar társadalom még nem tudta azt, amit a szerencsésebb történelmû fejlõdésû országok már igen: az egyetemi politizálás a közélet hajtóereje lehet, ha szabályozott keretek között zajlik! Nyilvánvalóan nem lehetne drogliberalizációs kampányprogram a dísztermünkben, de „Vitaest a drogprevencióról és drogliberalizációról az ifjúsági szervezetek vezetõivel” példának okáért elképzelhetõ lenne. A szerzõ egy másik kérdésére reflektálva, nem szavazatgyûjtõ kampánykörutak céljaként érvényesülhetne a kezdeményezés, hanem a fiatalok közélet és politika iránti érdektelenségének és tájékozatlanságának a

Universitas cum politica?

Reflexiók Palócz László írására Az Ítélet 2009/4. számának hátsó borítóján olvasható egy, egyébként megfontolásra érdemes írás az egyetemi politizálással kapcsolatban. Az, hogy a felsõoktatásban részt vevõ fiatalok érdeklõdnek az életüket súlyosan befolyásoló kérdések iránt, régi hagyomány.

Minden, az utóbbi néhány évben született felmérés azonban azt igyekszik bizonyítani, hogy a hallgatók mintha kezdenének elfordulni közügyeinktõl, és a biztos szavazó pártválasztók csekélyke szeletén kívül vajmi kevesen kísérnék figyelemmel közéletünket.

Ez pedig súlyos hiba, hiszen ki mástól, mint a jövõ értelmiségétõl várható az, hogy – ha másképp nem is, legalább szavazóként – részt

felszámolásáért, azért, hogy ne pestisként gondoljanak a politikára. A kezdeményezés keresztülvitelével talán az utca helyett az egyetem falain belül nyilvánítanák ki álláspontjukat. Hiszen az egyetem feladata a nevelés, illetve a „jó”, gondolkodó, cselekvõ polgárrá válás elõsegítése.

Jelenleg ahány egyetem, annyi szokás – nagyjából így jellemezhetõ a felsõoktatás és a politika viszonya. Ad hoc jellegû rektori döntések szabályozzák ezt a kényes viszont. Véleményem szerint nem lehet vita tárgya, hogy a kérdést szabályozni kell, azon kell vitázni, hogy mely szinteken. Hogyan változtatható meg a magyar politikai élet, ha a fiatalok éppen legtermészetesebb szocializációs helyükön, az egyetemeken nem politizálhatnak?

November közepén – miután a rektori konferencia nem volt hajlandó párbeszédre a kérdést illetõen, és a HÖOK is elhatárolódott gyõri közgyûlésén – a pártok ifjúsági szervezetei közösen álltak ki a közéletért. Rétvári Bence, az IKSZ elnöke elmondta, hogy szeretnék, ha a rektori konferencia nem zárkózna el a témában a párbeszédtõl. Hozzátette: ahogy a politika iránti érdeklõdés, úgy a demokráciába vetett hit is megcsappant. Minden második fiatal elfogadná, ha diktatórikus berendezkedés lenne Magyarországon. Az az álláspontjuk, hogy a parlamenti demokrácia nem rekeszthetõ ki az egyetemekrõl, a parlamenti demokratikus intézményeknek, politikai vitáknak az egyetemeken is ugyanúgy helye van, mint ahogy a sportnak, szórakozásnak, vallási életnek. Ha utóbbiak jelen lehetnek, akkor a politika is jelen lehet – tette hozzá. Hangsúlyozta: nem akarnak szervezetten kopogtatócédulákat gyûjteni, vagy választási plakátokkal elárasztani az intézményeket, csak a politika iránt érdeklõdõ fiatalok-

vegyen közös világunk irányításában.

Amennyiben ez kimarad, úgy a „felelõs állampolgárrá válás” folyamatának elsõ lépcsõje is kimarad, és hiába ábrándozunk a „civil társadalom fokozott szerepvállalásáról”, ha épp csak nem lesz, aki gyakorolja azt a bizonyos civil kontrollt.

Az egyetem azonban nem lehet a politikailag nyíltan elkötelezett nevelés színtere, és fõképp a ma mamutegyetemeinek korában nem lehet az. Azt hiszem, hogy abban egyetérthetünk, hogy nem a világnézetileg semleges oktatás a cél Karunkon (sõt!), azonban a pártpolitika részvétele egy felsõoktatási intézmény mindennapjaiban napjaink magyar valóságában nem biztos, hogy kizárólag üdvös hatásokkal járna.

Ma is szép számú hallgató vesz részt különféle pártok ifjúsági szervezeteiben, ez kifejezetten jó és üdvözlendõ, azonban pont az adja meg ezeknek a szervezeteknek a sokszínûségét és valódi erejét, hogy nem zárkóznak be kizárólag egy intézmény falai közé, ott intézményi vagy munkahelyi csoportot létrehozva, hanem a falakon kívül, de másfajta légkörben találkoznak a politizálók közös kérdéseinkkel.

1989 egyik alapvetõ vívmánya, hogy a Párt

nak szeretnének ilyen témájú rendezvényeket tartani. A Societasos Oroszvári Péter kifejezte, hogy Magyarországon nagyon szerteágazó a szabályozás, vagy beengedik az egyes szervezeteket vagy nem, de többségében a tiltás jellemzõ, így egységesíteni kellene a szabályozást.

Böröcz László, a Fidelitas operatív elnöke megjegyezte, hogy nagyon fontos lenne a rektori konferenciával konszenzusos megoldást találni.

Szabadkai Viktor, az SZDSZ–Új Generáció elnöke szerint a rektori konferencia elutasító álláspontja a „hallgatás kultúráját kívánja konzerválni”. Szerinte a politika most is kézzel foghatóan jelen van a felsõoktatásban, akár civil szervezetek mögé bújtatva, akár a hallgatói önkormányzatokra gyakorolt nyomás formájában. A rektori konferencia álláspontja azért képmutató, mert elzárkózik a nyílt és szabad véleménynyilvánítástól – fûzte hozzá. A pártok ifjúsági szervezetei ugyanakkor nem tartanák célszerûnek, ha törvényi szabályozás születne, ezért kezdeményeztek társadalmi párbeszédet.

Történt mindez november 16-án.

A másnap ülésezõ rektori konferencia ismét elutasította a kezdeményezést, egyhangúlag söpörte le a pártok ifjúsági szervezeteinek véleményét. Rétvári Bence elmondta: ennek következtében a felsõoktatási törvény módosítását kezdeményezik a parlamenti pártok ifjúsági szervezetei. Ismerve a rektori konferencia eddigi, végletekig elutasító magatartását, nem lepõdött meg a döntésen. Ugyanakkor remélte, hogy legalább párbeszédet hajlandó folytatni e kérdésben a testület. Hozzátette: más szervezetekkel is folytatni kívánják a konzultációt a témáról. A parlamenti pártok ifjúsági szervezeteivel pedig a jövõ héten ülnek le egyeztetni, és áttekintik a felsõoktatási törvény módosításának lehetõségét, hogy kinyíljanak elõttük az egyetemek kapui. (Folyt köv.)

Palócz László

kivonult az iskolákból és a munkahelyekrõl.

Talán jobb is, ha egyik párt sem tér oda vissza.

Hiszem azt, hogy az egyetem feladata egyfajta nevelés is – ebbe a közügyek iránt érdeklõdõ állampolgárrá nevelés is beletartozik. Azonban a politikai kérdések bevitele az oktatási intézmények folyosóira nem lehet e nevelés eszköze.

Nem probléma, ha – akár politikusok részvételével – kerekasztal-beszélgetéseken szóba kerülnek napjaink kérdései, de ezek szervezett formában való megrendezése talán kissé szerencsétlen, hiszen mi alapján szelektálunk egyes politikai erõk, egyes politikusok között?

A politikai meggyõzõdés épp elégé magánügy ahhoz, hogy eldöntse a nyilvánvalóan felnõtt hallgató, hogy kivel és hol akarja azt megvitatni.

A Gesztenyésben nyilvánvalóan lehet okosakat mondani a társadalom peremén élõk felzárkóztatásáról, de biztosan szerencsés-e a Díszteremben drogliberalizációs kampányprogramot tartani?

Ki vállalja annak ódiumát, hogy meghúzza a határokat, és a szépreményû együttgondolkodás nem fajul szavazatszerzõ kampánykörúttá?

Horváth László

tizenharmadik oldal

hirtelen villámfényt vett észre a tiszta égbõl, melyben egy árny körvonalazódott ki mellette… és a síkok a pillanat tört részére egymáshoz értek… az árny áttetszõ volt és hirtelen úgy tûnt, mintha belé rohanna… majd az egész véget ért.

Joan Clark töprengve folytatta útját hazafelé.

Szülei már várták. Megérkezve levette cipõjét és egy pillanatra az elõszobában lévõ tükörre tekintve földbe gyökerezett a lába. Amit abban látott, azt agya képtelen volt elfogadni. Csak nézte magát, karcsú alakját, hosszú barna haját és nem hitte el, hogy a tükörben álló lány valóban õ lenne...

A szomszédos házban eközben Peter Wilson, fizikus-zseni, fejét vakarva azon gondolkodott, vajon hol ronthatta el legújabb kísérletét. Számításai szerint mûszere az idõsík meghajlításával képes kezelõjét az idõben elõre és hátra is utaztatni. De ehelyett bekapcsolás után egy villanás kíséretében az egész szerkezet füstölni kezdett, így látszólag kísérlete eredménytelenül zárult…

Húrelmélet John Clark aznap este késõn ment haza az edzésrõl. A városi lakótelep a késõ õszi, ködös estében szinte misztikus helynek tûnt; mint egy betonból készült erdõ, tele rejtõzõ, gonosz manóval és az éjszaka egyéb elvetemült teremtményével. A hasonlat a lakók miatt is helyénvalónak tûnt. A lakótelep tele volt furcsábbnál furcsább emberrel: kisstílû bûnözõkkel, önkéntes tudósokkal, perverz kukkolókkal, unatkozó hackerekkel – akiknek legfõbb vágya valamelyik kormányzati portálra betörni feltûnésmentesen, csak a hecc kedvéért – és kezdõ zenészekkel.

Természetesen a hazafelé vezetõ járda mellett már évek óta nem mûködtek a lámpák, így Johnnak csak a távoli épület ablakainak világítása adott irányt. Ahogy sétált a sötét ösvényen… valaki felkapcsolt egy kapcsolót… és a valóságok végtele füzére egy pillanatra meggyûrõdni látszott…

Konta Balázs

Nézõpont kérdése Egy érdekes látványra szeretném felhívni a figyelmed, ami nem mindennapi. Ebben az esetben nem is túlzás, valóban nem lehet minden nap látni! Voltál már a Gellért-hegyen? Láttad már a tetejébõl a festõi kilátást? Megcsodáltad már közelrõl a Szabadság-szobrot? Amit biztosan állíthatok, hogy ha mindezekben volt már részed, akkor sem éltél át minden varázslatot, amit ez a helyszín nyújthat. Ami ezeket számomra új nézõpontból mutatta meg, egy alapvetõen bosszantó, nem éppen közkedvelt jelenség: a köd.

Különösen nem nevezhetõ örömtelinek, amikor a kilátás miatt tesszük meg a Citadellára vezetõ utat.

Gondoljunk csak bele, ki örülne, ha felérve alig látna messzebb az orránál, mindezt a köd nevezetû rémségnek köszönhetõen. Mégis, megdöbbentõ

Vizsga elõtti mosolyszüret JAz ügyvédhez becsönget a szomszédja, akinek kis élelmiszer boltja van.

– Elnézést a zavarásért, tanácsot szeretnék kérni.

– Csak tessék.

– Ki fizeti meg azt a kárt, amit egy kutya okoz?

– Természetesen a gazdája.

– Akkor legyen szíves fizetni ezer forintot, ügyvéd úr, mert a kutyája ellopott egy rúd szalámit a boltomból!

– Kérem, akkor ezt levonva összesen ötszáz forinttal jön a jogi tanácsért.

– Lehetnék még valamiben segítségére? – kérdezi az ügyvéd a halálraítéltet.

– Igen…Úgy félek a villamosszéktõl…Kérem legyen mellettem és fogja a kezemet…

Válóperes ügyvéd a klienséhez: – Mi vonzotta az asszonyhoz?

– Az, hogy szókimondó, egyenes, nyílt.

– És most miért akar elválni tõle?

– Mert szókimondó, egyenes, nyílt.

Bíró a vádlotthoz: – Kéri a következõ kérdést, vagy megáll három évnél?

A vádlott kezében egy baseballütõvel jelenik meg a bíróságon.

– Mit akar ezzel ? – kérdi a bíró elhûlve.

– Kérem, az idézésben az állt, hogy a védelemrõl magamnak kell gondoskodnom.

A fiatal ügyvéd vesz egy BMW-t. Hazafelé tartva az autószalonból száguldozik az országúton. A kocsi felugrik kétszázra, ám az ügyvéd késõn veszi észre, hogy az út elég élesen elkanyarodik. Beletapos a fékbe, de már túl késõ, a kocsi kipördül és felkenõdik az út szélén álló óriási tölgyfára. Egy motoros, aki épp a kocsi mögött ment látja a szörnyû balesetet, odamegy, hogy tud-e esetleg segíteni. De csak azt látja, hogy az ügyvéd szanaszét szakadt ruhában és könyékbõl leszakadt alkarral áll, és bámulja a roncsot. Észre sem veszi, hogy nincs karja, miközben így siránkozik: – A kocsim! A gyönyörû kocsim! A mo-

tizennegyedik oldal

toros erre megszólal: – Ember, tényleg azt gondolja, hogy a kocsija miatt kéne aggódnia? Szerintem inkább a kezét nézze meg. Az ügyvéd fásultan néz le a bal karjára és meglátja a csonkot ami a kezébõl maradt.

Egybõl elsápad, és felsikolt: – A Rolexem!

Két jóbarát támasztja a pultot a kocsmában.

– Mondd, megegyeztél már a feleségeddel a vagyonmegosztásban?

– Hogyne, a válóperes ügyvédem mindent elintézett.

– Na, mesélj!

– A lakás és a gyerek a feleségemé lett, az autó az enyém, a vagyon pedig az ügyvédé. Ügyvéd kérdezi az orvost a tárgyaláson: – Doktor, amikor elkezdte a hulla felboncolását, ellenõrizte-e a pulzust?

– Nem, ügyvéd úr.

– Ellenõrizte a légzést?

– Nem. – Ellenõrizte a vérnyomást?

– Nem. – Tehát elvben lehetséges volt, hogy az áldozat még életben volt, amikor a boncolást megkezdte.

– Nem. – Honnan tudhatja ilyen biztosan, doktor?

– Mivel az agya az asztalon pihent formalinban.

– Nem lehetséges, hogy az áldozat valahogyan mégis életben volt?

– El tudom képzelni, hogy az áldozat még életben volt és valahol ügyvédkedett.

Egy kezdõ ügyvéd a szenvedõ alanya az alábbi párbeszédnek: – Szóval maga ügyvéd. Van már valami ügye?

– Nincs.

– Szóval ügyetlen!

– Pontosabban volt már egy...

– Akkor együgyû!

– ...de aztán elvették és másnak adták.

– Tehát ügyefogyott! (Összeállította: Hrecska Renáta)

jelenségben lehet része annak, aki ellátogat a szoborhoz ködös idõben.

Október 23-án néhány barátommal kirándulni indultunk. A ködös idõben elõre kitervelt útvonalunknak megfelelõen a cél a Gellért-hegy teteje volt. Ahogy mentünk felfelé, a köd miatt nem láttunk néhány méternél távolabb. Mikor már nagyon közel jártunk, a szürke fellegbõl, mint egy bûvészmutatvány csattanójában elõbukkant a Szabadság-szobor, ami hirtelen megjelenve oly nagynak tûnt, hogy szinte egy fantasy-világban éreztem magam. Hatalmas alakja hirtelen került elõ a semmibõl, egyszerre volt ijesztõ és csodálatos látvány. Eddig, ha a ködre gondoltam, mindig negatívan álltam hozzá, nem is gondoltam, hogy örömteli élményt is nyújthat. Ajánlom mindenkinek, hogy szánjon rá idõt és látogasson el a Citadellára új és még ismeretlen társa, a Köd jelenlétében.

Császár Adrienn

Kuriózumok a harmadikon – a Polgári Jogi Tanszék könyvtárának átadása Karunk Polgári Jogi tanszéke nagyon fontos és hasznos munka végére ért a közelmúltban: megnyílt a polgári jogi könyvtár. A megnyitón jeles hazai jogászok vettek részt, Zlinszky János professzor, karunk alapító dékánja, és az Országos Közjegyzõi Kamara elnöke, Tóth Ádám tartott köszöntõ beszédet – a kamara anyagi támogatásával jöhetett létre a könyvtár, a tanszék Nizsalovszky Endre-termében.

A gyûjtemény jelen arculatának kialakítása, a kötetek számba vétele fél évet vett igénybe a gyûjtõmunkán felül, de a munka eredménye szerencsére most már számunkra is hozzáférhetõ a tanszéken.

Biztatok mindenkit, hogy látogassa meg a Polgári Jogi Tanszék könyvtárát a harmadik emeleten, mert egyedülálló élményben lesz része. Nekünk az órán Jobbágyi Tanár Úr büszkén mesélt errõl a kis könyvtárról, ami valójában egy kisebbfajta kiállítás is.

A könyvgyûjtemény magában foglal olyan nagy mûveket, mint a Tripartitum XVII. századi magyar nyelvû kiadása. Nánásy Benjámin 1799-es kiadású, öröklési jogról szóló mûve is szerepel a kiállított könyvek között, akárcsak a Planum Tabulare, és más klasszikus jogi mûvek, törvénygyûjtemények.

A kötetek tematikus rendszerben, helyben történõ olvasás és kutatás céljából minden hallgató számára elérhetõk – oktatási idõn kívül.

Hrecska Renáta

Írjunk, gyerekek! avagy: érted haragszom, nem ellened!

Vitaindító gondolatok, provokáció, tápláló kézbe harapás. Szinte mindegy, hogy nevezzük, én mégis „utánam az özönvíz” alapon felvetnék pár problémát, és ha a kedves és igen tisztelt olvasó egyet ért, avagy még ideálisabb, ha nem, kérem õt, ne habozzék gondolataimra gondolatokkal reagálni.

Elsõ körben arra gondoltam, metaforikus lepelbe burkolva, virágnyelven elmesélem, mi is a baj. De végül arra jutottam, hogy ez már itt sajnos nem segít.

Az általános iskolai tanító nénim a minap érdeklõdött felõlem: hol vagyok, mit csinálok, mi van velem. Elképedve hallgatta, hogy immáron ötödéves (a záróvizsgák függvényében), végzõs egyetemista tanítványa áll elõtte. Errõl a találkozásról aztán felrémlett elsõ „írói” szárnypróbálgatásom képe: neki adtam oda remegõ lábakkal elsõ történeteimet, s tõle vártam elszorult torokkal a kritikus szavakat irományaim értékelése végett. Mert értékelt, és még ha csak egy 9-10 éves kislány állt is elõtte, figyelmeztetett a nyelvhelyességre, a történet vonalvezetésére, szólt, ha logikai baki van egy-egy mesében, és megdorgált, ha hiányzott egy-két (sok) vesszõ. Szólt, ha jó irányba haladtam, és annál inkább, ha nem. És épp ennek fontosságát felismerve vállaltam egy pedagógusnapi köszöntõ megtartását egy városkányi tanító elõtt. Felismertem, és megköszöntem (többek között) neki, hogy akkor tudott kritikusan szemlélni. És pont. Itt vége is lehetne a történetnek. De minden pátosz nélkül: tudjuk mi kritikusan szemlélni magunkat? Mert már kinõttünk a tanító

nénink óvó-intõ szárnyai alól, és bizony a mai világtól nem várhatjuk el, hogy minduntalan velünk legyen elfoglalva. Viszont néha fel kellene ismernünk, ami nyilvánvaló. De nem tesszük.

Nézzük meg, hogy mit adunk ki a kezünkbõl.

Megnézzük?

Megnézzük, hogy mire van szüksége az olvasónak?

Hiszen értük van ez a lap! „Értem, érted, értünk”, ha úgy tetszik. Persze rendben van, hogy mindenkinek vannak (idézõjel!) „írói” ambíciói, és ki akarja õket elégíteni, de legalább a látszatát próbáljuk megtartani annak, hogy ezen a 16 oldalon nem mi, a szerzõk vagyunk a lényeg (és nem csak mi olvassuk!), hanem, hogy tényleg egyetemi lap „legyünk”. És akkor itt a vitaindító mondat: mi legyen egy egyetemi újságban? Ez a kérdés merül fel újra és újra a szerkesztõségi ülésen. Legyen-e politika? Az bizony kényes terület, arra elsõsorban más lapok valók, az aktualitást nehéz megõrizni stb. Jó.

Legyen-e könnyed, kulturális vonal? Hát legyen, de mostanság már túlzásba vittük, fogjuk vissza, legyen inkább mégis közéletibb, komolyabb, közelibb. Na, hát, nosza rajta mi marad? Nyilván, hogy a lényeg marad: foglalkozzunk leginkább egyetemünk közéletével. És akkor, hogy ne csak üres mellveregetésnek tessék a kirohanásom, íme, néhány javaslat.

Elsõ körben szükség lenne egy összeszedett, tanszéki programajánlóra, hiszen mindenkivel megesik, hogy meglátja egy hirdetõtábláról félig lelógó A/4-es papírlapon, hogy egy neves közéleti személyiség igen érdekes elõadást tartott Karunkon

– két nappal ezelõtt. Nincs rendesen meghirdetve, nincs fóruma az ilyen eseményeknek. Legyünk hát mi!

Másodsorban: ha már vannak programok, legyenek róla beszámolók. Ami dicséretes és néha van is, de ezt még igencsak lehetne fokozni. Hiszen annyi színes esemény színtere egyetemünk, ha az egyetlen és legnépszerûbb újság nem teszi közhírré ezeket, akkor mi?

Ezek után: vita, vita, vita. Ez egy nagyszerû kezdeményezés, csak még aktívabb részvételre buzdítok mindenkit. Aztán persze ott van az Erasmus-körkép, a közérdekû felhívások, a diákokat globálisabb szinten érintõ problémák, és még sorolhatnám. Ez mind nagyon szép és jó.

De! Mindezeken túl. Meddig tudjuk elhitetni magunkkal és olvasóinkkal, hogy bizony van kapcsolat, hogy igen, ez olyan téma és legfõképpen úgy megfogalmazott téma, ami minket érint? Mi a határ? Úgy hiszem, hogy a kereskedelmi csatornákat megszégyenítõ filmelõzetes-egyveleg végére odavetett fél mondat egy tövig lerágott problémáról, vagy az egyetemisták cipõcserélgetési szokásai már rég túlhaladják ezt a képzeletbeli határvonalat. És azt sem hiszem, hogy a Júlia-Romana és társai füzetekbe illõ folytatásos regények tere lenne ez a „tizenhat” oldal.

Provokáció? Egyértelmûen. Magas labda, ám vállalom a kockázatot. Ímhol hát a lehetõség, ha csak erre a cikkre reakcióként, ha csak „mostmutasd-meg” „csak-azért-is”, megy ez nálad jobban is alapon (amit egyébként merek remélni). A lényeg: legyen mögötte valami. Ami értünk van. Értem, érted értünk. Ha úgy tetszik.

Ablonczy Zsuzsanna

Válogatott festõk a Virág Judit Galériában Remek dolog lehet galériatulajdonosnak lenni. De még jobb lehet egész nap ott ülni a régi, antik tárgyak között, a múlt századi íróasztalnál várni, hogy valaki érdeklõdõ, hozzáértõ betérjen körülnézni. Vagy egy turista, aki „csak körbenéz”. Ha magam is galériatulajdonos lennék, idõnként kimennék az Ecserire, körbejárnám a piacot egy-egy ódon bútordarabért, óráért, régi telefonért, gramofonért, tintatartóért, amit majd fel lehet újítani, meg lehet tisztítani, és úgy már kelendõ darab lesz belõle. Kitenném a Falk Miksa utcai kirakatba, hogy utána ötvenes párok nézegethessék színház után.

S van olyan, hogy mindez nem elég, s egyfajta jutalomjátékkal fel szeretném pezsdíteni ezt a mûtárgykereskedõi életemet. S akkor álmodok egy merészet, hogy összegyûjtöm egy kiállítás erejéig a legjobb magyar festõk mûveit, s szubjektív módon kiválogatom a legszebb festményeket. Ezt az álmot Csontváry önarcképe, egy a 121-bõl késõbb százszor elátkozom, mert a képek összegyûjtése nehéz feladat.

Vannak olyan mûvek, amiket nem kapok kölcsön egy kiállításra, vannak olyanok, amiket más képek helyett fogok kiállítani. De ezeket majd a látogatók be fogják tudni a szubjektív válogatás esetlegességébe. Érdekes volna számolni, hány ezer telefon, e-mail kell ehhez a kiállításhoz. És ha már ezek a képek együtt vannak, okos dolog lenne egy kiadványt összerakni, amelyben például közéleti személyiségek kommentálhatnák a képeket.

Felhívok pár barátot, ismerõst, akik a médiában napi szinten képviseltetik magukat. „Nagy nevek”. Az õ kommentárjaik majd érdekelni fogja a közönséget. Egészen pontosan 121 emberre van szükségem. Ennyi kép van.

Plakátok, hirdetések is kellenek, amennyi csak lehet. És az igazi örömöm

nekem mi is lesz ezután? Miután kész a kiállítás, csak várjuk a látogatókat ölbe tett kézzel? Engedjem el a gyermekemet ilyen egyszerûen a saját útján?

Nem, ez lehetetlen. Ott kell lennem nekem is: Tárlatvezetéseket fogok csinálni! Ilyenkor elmagyarázom a képeket, miért ezek kerültek ide, miért egymás mellé, miért ilyen stílusú a kép, miért így használta az ecsetet, miért ilyen színekkel dolgozott a mûvész. „Figyeljük meg a különbséget…”. És az emberek jönni fognak. Fiatal párok, családok, mûgyûjtõk, mûkedvelõk, vagy olyanok, akiket csak vonz a tömeg, és megnézik, hogy mi történik itt.

Gyerekcsoportok elõzetes bejelentkezéssel való fogadására is nyitott vagyok.

Játékokkal vezetem rá õket a „szép” fogalmának megtalálásához. Fontos az új generáció. Azt hiszem ennyi elég is lesz. Egy hónapra utoljára, a kiállítás idõtartama alatt csak ez fogja kitölteni az idõmet. Ez az én jutalomjátékom.

Tudjuk, hogy minden egyes képnek megvan a saját története. Most már minden itt elhelyezett képpel kapcsolatban nekem is van mesélnivalóm. – Valahogy így képzelhetõ el az a hosszú munka, amely létrehozta a 121 legszebb magyar festmény címû kiállítást.

Virág Judit és Törõ István válogatta össze a festményeket, melyek a klasszikusoktól egészen az avantgárd képekig mutatják be a magyar festészet kiemelkedõ alakjainak munkáit. És valóban jönnek az emberek, a tárlatvezetéseken tömegek vannak. Csupa nagy nevek mûveit láthatjuk ezen a tárlaton. A válogatás tájképeket, portrékat, önarcképeket, csendéleteket vonultat fel, melyek mélyen tükrözik a festõ egyéniségét, és a kort, amelyben születtek. Magam részérõl egypár kedvencet kihagytak a válogatásból, de el kell fogadnunk, ilyen a szubjektivitás. Szerintem mindenkinek van 121 magyar kedvence, mindenki képzeletben össze tudna állítani egy válogatást, de abban biztosak lehetünk, hogy ez a kiállítás hûen mutatja be azoknak a mûvészeknek a munkáit, akikre méltán büszkék lehetünk. Örülhetünk, hogy nem csak állami múzeumokban, szétszórva csodálhatjuk meg ezeket a festményeket. Ezzel az egyfajta „instant” kiállítással egy helyen követhetjük figyelemmel a korszakváltásokat a legnagyobb alkotók ecsetvonásain keresztül. Érdekes lenne 50 év múlva is létrehozni egy hasonló tárlatot, de szûkítve a kört a modern festészetre. Ilyen idõtávlatból össze lehetne válogatni a nagy kortárs festõk legjobb munkáit. Remélem, hogy másoknak is vannak ilyen elképzelései. A megvalósulásukat pedig várjuk türelemmel.

Aradszki Dea

tizenötödik oldal

Európa és a kereszt jele Az európai emberi jogi bíróság döntése a kereszténység jelképérõl

Barát Zsófia rajzai

Érdekes és jelentõs döntést hozott a strasbourgi székhelyû Emberi Jogok Európai Bírósága november elején a Lautsi kontra Olaszország ügyben. Az ügy elõzményeként egy ateista olasz házaspár tett panaszt az olasz bíróságok elõtt, mert gyermekük olyan – állami – iskolában volt kénytelen tanulni, amelynek tantermeiben – mint máshol is, Olaszország-szerte – kifüggesztették a falra a katolikus egyház legfõbb jelképét, a keresztet. Az olasz bíróságok elutasították a panaszt, amelynek azonban a strasbourgi bíróság helyt adott, és úgy döntött, az olasz állam megsértette a panaszos gyermekének szabad (szülei által meghatározott) tanuláshoz, illetve vallásszabadsághoz fûzõdõ jogát.

A tanulás joga magában foglalja azt is, hogy aki tanít, ne kényszerítse semmilyen értékrend elfogadására tanulóját. A vallásszabadság egyben a meggyõzõdés hiányának szabadsága is. Mindez érthetõ, a döntés tehát jogi érvekkel megtámasztható, mégis felmerülhetnek kételyek vele kapcsolatban.

Az ítélet persze nem „Európa” döntéshozóinak véleményét tükrözi, „csupán” hét – mégoly jól felkészült, kimûvelt – európai polgár, köztük egy magyar döntött így. Még fellebbezni is lehet ellene, másodfokon tehát akár meg is változtatható. Mégis, már így, jelen helyzetben is súlyos kérdéseket vet fel.

Mit jelent a kereszt? Nem azt, hogy értékét, az általa szimbolizált világnézetet mindenkinek el kell fogadnia. A kereszt egyik értelmezése, olvasata azonban mindenki számára kötelezõen elfogadandó: Európa, és benne Olaszország múltját, történetét, kultúráját, végsõ soron létét jelképezi.

Hasonló vitát már lefolytattunk néhány éve az európai alkotmány elhíresült preambulum-vitájánál: akkor az EU valamiféle rosszul felfogott semlegességre alapozva végül nem vette be a (késõbb elutasított, majd most, a lisszaboni szerzõdés formájában újjáéledt) szövegbe a kereszténységre való – igen enyhe – utalást. Érdemes e témához elolvasni – az egyébiránt zsidó származású – Joseph Weiler

könyvét (Keresztény Európa. Budapest, Szent István Társulat, 2006). A szerzõ abban értetlenkedését fejezi ki, amiért Európa nem vállalja fel önmagát: Európát ugyanis a görög demokrácián és a római jogon túl elsõsorban a Golgota dombján hozott áldozat tette azzá, ami (természetesen sok egyéb tényezõ mellett, mint például az emberi jogok tiszteletét általánosan elfogadtató felvilágosodás). Ez nem ízlés, vagy világnézet kérdése, hanem szikár tény. Ennek elutasítása pedig súlyos identitászavarról árulkodik. Érdekes, hogy míg a strasbourgi testület a Vajnai kontra Magyarország ügyben tavaly elsõsorban arra hivatkozva tekintette megengedhetetlennek a vörös csillag nyilvános használatának teljes és kategorikus tiltását, hogy az többértelmû jelkép, tehát kitûzése nem feltétlenül jelent a diktatúrával való azonosulást, addig a kereszt többértelmûségét nem vette fontolóra.

Nem szeretnék demagóg lenni: a döntésbõl nem következik a teljes tilalom, tehát aki akarja, tisztelheti továbbra is a keresztet.

Magániskolák a jövõben is kihelyezhetik majd falaikra – igazság szerint még Olaszországot sem tudják levételére kényszeríteni.

Szintén csúsztatás lenne azt mondani, hogy míg a bíróság tavaly „befogadta” a vörös csillagot, most „elutasította” a keresztet. Errõl nincsen szó, a döntés – hasonlóan a tavalyihoz – nem általános érvényû, és látszólag értéksemleges. De az állami semlegesség doktrínájának veszélyes továbbgondolása (eltorzítása) igenis következhet e döntésbõl.

A semlegesség alkotmányjogi elve értelmében az állam nem választhat a rendelkezésre álló világnézetek, értékfelfogások között, azokat egyenrangúnak kell tekintenie, tehát semmilyen formában nem juttathatja kedvezõbb pozícióba egyiket a másiknál, de a semlegesség elve csak addig tartható, amíg azt biztosítja, hogy mindenki szabadon választhat a rendelkezésre álló felfogások közül. Az állam nem kényszeríthet senkit döntése meghozatalakor, de nem is lehet

teljesen független, és az elv nem is vár el tõle közömbösséget. Az egyén nem vákuumba születik bele, az õt körülvevõ kulturális közeg biztosítja számára az értékválasztás lehetõségét – az államnak pedig kötelessége, hogy azt az alternatívát, amelyik a saját polgáraira jellemzõ értékeket vonultatja fel, nevezetesen a nemzeti, és azzal összefüggésben az európai kultúrát (amelyek egyik jelképe a kereszt), az egyéb választási lehetõségekhez képest hangsúlyosabban támogassa. Az állam tehát ennek megfelelõen dönthet az iskolai oktatás tartalmáról, a kulturális intézmények központi finanszírozásáról, a nemzeti ünnepek meghatározásáról, mi több, a templomok állami pénzbõl való renoválásáról is. Eközben megõrzi alkotmányjogi értelemben vett semlegességét, ugyanakkor felfedi polgárai elõtt saját értékpreferenciáit, sõt, bíztatja õket azok elfogadására. Mindezek alapján a semlegesség abszolút értelemben nem is valósítható meg, mert az az együttélés kereteinek megszûntét, és így az állam önfeladását jelentené. Érdekes fejlemény az is, hogy miközben Európa új, egyre nagyobb számban érkezõ lakosai jobbára ragaszkodnak vallásukhoz, meggyõzõdésükhöz, és a különbözõ civilizációk együttélésében mutatkozó harmónia hiányának több alkalommal tragikus következményei is voltak, Európa idõnként mintha önként lemondana saját gyökereinek tiszteletérõl. Nem arról van szó, hogy ideális esetben minden európai polgárnak katolikusnak vagy legalábbis kereszténynek kellene lennie, de a kereszténységre (is) alapozott európai kultúrát legalábbis magáénak kellene vallania. A gyökérzettõl való – tudattalan, vagy tudatos, például bíróság döntések által elõsegített – elszakadás védtelenné, sõt, identitászavarossá tehet minket. A korban, amikor Európa hosszú távú jövõje is eldõlhet, ez adhat okot némi aggodalomra.

Koltay András