XIII. évfolyam 2. szám

A PPKE-JÁK legnépszerûbb lapja

ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER K ATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI K ARÁNAK LAPJA

VÁLASZTÁSOK 2010 Michelin

Chopin

Andalúzia

Steinmetz Barnabás

Antigoné

Ítélet retro

XIII. évfolyam, 2. szám

e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet

2010. április 8.

HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁS 2010

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM

Felelõs kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztõbizottság tagjai: Aradszki Dea (mûvészet), Bende Tamás (irodalom), Barát Zsófia (zene), Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Galiger Enikõ, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelõs szerkesztõ), Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergõ András (karrier), Stevanyik Ádám (sport), Szabó Imre (közélet), Szendrõdi Szabolcs (terjesztési igazgató), Petõ Gábor, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztõség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.

***

TA R TA L O M

HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁS 2010 Chopin-est a Pázmányon Olimpiai bajnok a Pázmányon Még több esetet akarunk!

PRO FACULTATE-NAP Bérlõcske Kari TDK – JEGYZÕKÖNYV Újra a sztrájkról Jog és pszichológia Szophoklész Antigonéjában Rendhagyó andalúz útikalauz Véget ért a Kennedy-korszak Csillag Mit kaptunk az Egyháztól?

Keresztény gazdaságszemlélet Magyarok a „világ színpadán” Salzburgban CD ajánló: Florence and the Machine – Lungs Bin-Jip – egy zenekar és egy film Alice „Odaországban” Bende Tamás: felszárad; Bende Tamás: titkom Kis Molnár Flóra: Terra Nova; Kis Molnár Flóra: Tudás Ludwig Múzeum a villamosmegállókban Villányi László: mondja édesanyám Ítélet retró Kocsmatörténelem 1996–2001 Uhrin Benedek: Van nekem egy kiskutyám Élesedõ jogász-nemzetközi focibajnokság

Az idei év a választások jegyében telik, és ez az óriási közhely ezúttal karunkra is igaz. A soros HÖK-választásra utalunk ezzel, és címlapunkkal is. William Hogarth 18. századi szatirikus angol festõ egyik képét tettük a borítóra, amely a „Választások” címû képciklusából származik. Önbizalommal mondhatjuk, hogy a mi saját, belsõ HÖKös választásunk mellõzte azon visszásságokat, kigúnyolásra okot adó körülményeket, amelyek láttán a festõ a maga idejében ecsetet ragadott. Reméljük, hogy az eredmény, illetve a felállt testület megfelelõen fogja szolgálni mandátumuk ideje alatt a hallgatóság és a kar érdekeit. Titokban abban is reménykedünk, hogy évrõl-évre egyre többen lesznek majd, akik a hallgatói önkormányzati mozgalmat magukénak érzik, és akár el is indulnak a következõ választási versenyen, vagy munkájukkal – testületen kívülrõl is – támogatják a megválasztott jelölteket és programjuk megvalósítását, esetleg csak részt vesznek a HÖK által szervezett programokon és ezáltal gazdagítják maguk is a kari hallgatói közéletet.

2 3 3 3 3 4 4 5 5 6 7 7 8 9 10 11 11 12 12 12 13 13 14 14 15 16

Toborzás!

Karunkon az idei évben a Hallgató Önkormányzat megválasztása március 20. és 23. között került megrendezésre. A voksolás rendben zajlott le, amely 21,3%-os részvétel mellett érvényes és eredményes volt.

A szavazati joggal rendelkezõ 2374 hallgató közül 506 adta le voksát, 500 érvényes és 6 érvénytelen szavazat született. A szavazatszámláló bizottság közel öt óra munka után hirdette ki a megválasztott jelöltek alább olvasható névsorát.

A küldöttek névsora abc-sorrendben következõ: Arnóth Judit Besenyei Ádám Csáki Réka Demkó-Szekeres Imola Hárnási Kinga Hetzl Norbert Huszár Péter Kassai Barbara Kolonusz Éva Kõrösi-Szabó István Nagy Adrienn Palócz László Szabó Imre Szatmári-Mester Anikó Szilágyi Demeter Teleki László Tóth Bálint

Az Ítélet szerkesztõbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztõség bármely tagjánál.

A küldötteknek ezúton is gratulálunk, és eredményes jövõbeni munkát kívánunk!

Látogassatok el az Ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma.

Helyreigazítás

második oldal

Az elõzõ számunkban szereplõ „Az elsõ polgári jogi jogesetmegoldó verseny karunkon” címû cikk szerzõje helyesen Bolyós Zsuzsanna.

A hibáért elnézést kérünk az olvasóktól és az érintettektõl.

Kari közélet

Chopin-est a Pázmányon Zongorista zongorával a zongoristáról. Röviden így jellemezhetõ az immáron tizenegyedik szemesztere megrendezésre kerülõ Pázmány Szalon nyitómûsora, melynek házigazdái Horváth Attila tanár úr és Szilasi Alex zongoramûvész.

Az idei év elsõ estéje a Chopin-év jegyében telt: megismerhettük a lengyel zongorista élettörténet, sokszor pikáns részletekkel fûszerezve, amelyek kellemesen üdévé és befogadhatóvá tették az információkat. Olyan érdekességeket tudhatunk meg, mint hogy Chopin születési dátuma erõsen vitatott, hogy a zeneszerzõ nem csak a zene, hanem a nõk bálványa is volt: viharos szerelmi kalandját egy polgárpukkasztó viselkedésû nõvel pedig ne is említsük.

Eddig erre azt mondhatnánk, hogy érdekes, de semmi esetre sem lenyûgözõ: az estet azt tette igazán különlegessé, hogy zongorán kísérve rögtön ízelítõt és megerõsítést kaptunk Chopin zenei világából. Horváth Attila boncolgató kérdéseire Szilasi Alex a zongorán játszva felelt. Megmutatta, miben rejlik Chopin lengyelsége, miért lett már életében legenda, miben mutatott Párizsnak újat. Több nocture, mazurka és etudes is felcsendült a II. János Pál pápa teremben, hamisíthatatlan Chopin-stílusban.

A zongoraelõadás záróakkordjaként két játékos bravúrral lepett meg minket Szilasi Alex: a párizsi

szalonok világát varázsolta a terem falai közé. Chopin egyik kedvelt társaság-szórakoztatása volt az, hogy a hallgatóság tagjai által folyamatosan szõtt – meglehetõsen abszurd – történetet kísért megfelelõ zenei aláfestéssel. Most is a nézõk segítségét kérték a házigazdák a produkcióhoz: így született meg egy Pázmányos jegyespár viharos élettörténete. Amellett, hogy színre lépett a várható bizonyos harmadik, a katonaság is felvonult a Szaharában, s végül még az anyósok harcának is fültanúi lehettünk. De minden jó, ha a vége jó: természetesen „happy” lett a befejezés.

A második rögtönzés is a közönség segítségét kérte: itt mi szabhattuk meg, hogy milyen klasszikus zenemûvet, kinek a jellegzetes elõadásmódjában, milyen stílusban szeretnénk meghallgatni – talán nem sokan mondhatják el magukról, hogy a Für Elise-t bluesként is ismerik.

Szilasi Alex elõadása heves tapsviharral zárult, de ez még nem az est végét jelentette: Pest megye legjobb borai mellett beszélgethettünk tovább, akár az elõadókkal is.

Noha a nézõk egy részét nem karunk hallgatói tették ki, de így is kellemes meglepetés, hogy mennyien érdeklõdnek a klasszikus zene iránt. Azok a hallgatók, akik a borkostoló után is maradtak, még Szilasi mûvész úr fiát is hallhatták a zongorán játszani: meg kell hagyni, az alma nem esett messze a fájától. És hogy az sem szomorkodjon, aki kihagyta: még két elõadás lesz idén a Pázmány Szalon megrendezésében, de már most ígéretet kaptunk, hogy jövõre az Erkelévforduló is étlapra (és mûsorszámra) kerül.

Kis-Molnár Flóra

Olimpiai bajnok a Pázmányon Sportolóként Pázmányos diplomával A teaest legutóbbi vendége Március 16-án Steinmetz Barnabás kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó volt.

Sydney és Athén olimpiai bajnoka nagyjából másfél órát töltött társaságunkban, és a nagy érdeklõdés mellett lezajlott eseményen oldott hangulatú beszélgetés bontakozott ki. A vízilabda rejtelmei és a nagy meccsek felelevenítése mellett, a Pázmányos évekrõl is szó esett.

A beszélgetés az Athéni olimpiai döntõ legizgalmasabb perceibõl összeállított videóval kezdõdött, a szerbek elleni afeledhetetlenül izgalmas meccset még ennyi év után is feszülten izgulta újra a közönség. A drámai perceken való nosztalgiázás után természetesen azonnal a vízilabdára terelõdött a szó, érdekes kulisszatitkokat tudhattunk meg a válogatottról és az ominózus mérkõzésrõl. Steinmetz Bernabás elmondta, hogy az athéni döntõben 7:7-es állásnál bizony sok minden lejátszódott benne, valóban minden jóérzésû magyar ember elõtt „lepergett az élete”. A végül 8:7-re megnyert döntõ utáni perceket élete egyik legeufórikusabb pillanatainak titulálta. Kifejtette, hogy a szerbek nagyon kemény ellenfelek tudnak lenni, sokszor a sportszerûség határait feszegetik. A magyar válogatott azonban technikai tudásban, és a kombinatív játékban jobb. Ha mindkét csapat a legjobb napját fogja ki, akkor nem lehet kérdéses a mieink gyõzelme – fejtette ki a vízilabdázó. Bár már régóta nem tudtuk megverni déli szomszédainkat, azonban a legfontosabb világeseményen az olimpiákon, Sydney óta nem találtunk legyõzõre. A szerb válogatott az összes Világkupa, Unicum-kupa, és más kisebb tornák gyõzelmeit elcserélné egy olimpiai gyõzelemre, ebben nem kételkedhetünk. Élete másik nagy élménye, hogy az öccsével, Ádámmal együtt lehetett olimpiai bajnok 2004-ben.

Mint mondta, nagyon szoros kapcsolat fûzi az öccséhez, ezért sosem játszott ellene szívesen.

Egyszer azonban 2 percre egy

Vasas – Honvéd meccsen mégis neki kellett fognia, és a fiatalabbik Steinmetz fivér gólt is szerzett róla...

A Pázmányos éveket felelevenítve olimpiai bajnokunk elmondta, hogy rendkívülien jó közösségre talált karunkon, még ha sportolói elfoglaltságai miatt keveset is volt itt. Amikor Nápolyban játszott, kedvezményes tanrendje volt, így csak a vizsgákra járt haza, ám lelkes évfolyamtársaitól folyamatosan kapta a tanulnivalót. Ha itthon volt, akkor a mindennapi edzések mellett igyekezett megfelelni a követelményeknek, amely – mint említette – sokszor nem volt könnyû, ám a kitartó munka meghozta gyümölcsét. Pályafutása befejeztével sok sportoló depressziós lesz, és nem találja a helyét a világban. Hiányzik nekik az adrenalin, és ha nem gondoltak pályafutásuk utáni jövõjükre, akkor megélhetési gondjai is akadhatnak. Steinmetz Barnabással szerencsére nem így történt, hiszen jogász édesapja mindig is tanulásra sarkallta a sport mellett. A kihívásokat kereste egész életében, ezért is igazolt át a Vasasból a Ferencvárosba 2009 nyarán.

A Fradinál most egy új csapatot kell építeni, ahol a fiatalok mellett elkél az a mérhetetlen tapasztalat és tudás, mellyel õ rendelkezik.

Steinmetz Barnabás példakép lehet minden fiatalnak. Kétszeres olimpiai bajnok, emellett praktizáló jogász, és a mai napig a legmagasabb szinten játszik klubcsapatában, a Ferencvárosban. Jelenleg egy cégnél dolgozik jogi tanácsadóként. Tudatosan építette fel az egész életét, sportolóként és magánemberként egyaránt. Van élet a Pázmány után olimpiai bajnokként is – vontuk le a konklúziót az este végén…

Palócz László

Még több esetet akarunk! Úgy tûnik, a második polgári jogi jogesetmegoldó verseny, mely szintén a Polgári Jogi Tanszék TDK-ja keretében zajlott le 2010. március 10-én még több hallgatótársunk érdeklõdését keltette fel. Különösen figyelemre méltó a nézõközönségben helyet foglaló megannyi levelezõs hallgató száma – és egy versenyzõ páros –, akik munka után beugrottak még egy kis polgári jogi „mókára”.

Nemcsak a sorok töltõdtek fel hallgatók sokaságával, hanem a kis jogászpalánták bátorsága is fokozódott, ugyanis immár három páros is megméretette magát a tisztelt publikum és a mi nélkülözhetetlen „mozgó bíróságunk” elõtt. Az aktuális esettel mindenki csak a megnyitó után találkozik elõször, ezért úgy fair, hogy a párok kapnak egy rövid idõt – kb. negyed órát – az ügy közös feldolgozására, a szerepek kiosztására – ki lesz az alperes, illetve ki a felperes. Aki épp most gondolkozik azon, hogy talán nekem is be kellene neveznem, ki kellene próbálnom, az ne hátráljon meg!

A versenyzõk más-más évfolyamról szállnak ringbe, a legtöbben csak a második évfolyamról csöppenek bele, így elkerülhetetlen, hogy olyan dolgokról is szó essék, amit õk még csupán említés szintjén hallottak.

Semmi pánik (a Polgári Törvénykönyvet nyugodtan használhatják a megoldáshoz)!

A szemlélõdõk sem úszták meg az estét gondolkodás nélkül. Amíg az „ügyvédkék” felkészülési idejükben hevesen nyálazták a Ptk.-t, és próbáltak minél több kártérítést kipréselni az ellenérdekû félbõl, addig a közönség agytekervényeit polgári jogi activity-vel mozgatták meg a szervezõk. Minden induló, legyen az akár felperesi, akár alperesi pozícióban, szépen helytállt.

A zsûri végül egy lánypárost ítélt a legmeggyõzõbbnek és legtalpraesettebbnek, s õket jutalmazta az elsõ helyezéssel: Fáy Eszter Veronikát és Hrecska Renátát (szerkesztõségünk tagját). Gratulálunk nekik!

Aki már részt vett ezen a versenyen azért, aki még nem, legalább kíváncsiságból jöjjön el a következõre!

A következõ eseményre 2010. április 20-án kerül sor, 18:00 órakor. Jelentkezéseiteket Pogácsás Anett tanárnõ szeretettel várja, amennyiben versenyzõként kívántok részt venni az estén.

Bolyós Zsuzsanna – Petõ Gábor

PRO FACULTATE-NAP 2010. április 29. (csütörtök) kora délutántól késõ estig Immár hagyományosan, nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre a szorgalmi idõszakot búcsúztató Pro Facultate-nap.

Egész napos mulatság, zene, tánc, kulturális programok és sütés-fõzés, eszem-iszom a kar dísztermében és kertjében!

PRO FACULTATE-DÍJ 2010 Közeleg az újabb Pro Facultate-díj kiosztása. A 2003-ban alapított, idén nyolcadik ízben átadásra kerülõ díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlõdéséért.

A Kar valamennyi hallgatója, oktatója, alkalmazottja szavazhat arra az oktatóra, aki szerinte a legérdemesebb a hivatalos, a Kari Tanács által jóváhagyott kitüntetésre.

A szavazás (e-mailben: itelet@jak.ppke.hu, és szavazólapon) április folyamán kerül majd megrendezésre, a díjátadás pedig a Pro Facultate-napon történik, a díszteremben.

Az eddigi díjazottak: Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévy Gábor (2004), Dr. Kilényi Géza (2004), Dr. Pálinkás György (2004), Dr. Péteri Zoltán (2004), Dr. Horváth Attila (2005), Dr. Békés Imre (2005), Dr. Gáspárdy László (2005), Dr. Tóth Mihály (2006), Dr. Lábady Tamás (2006), Dr. Szuromi Szabolcs Anzelm (2006), Dr. Schanda Balázs (2007), Dr. Radnay József (2008), Dr. Szabó István (2009).

A 2010-es jelöltlista, amelyrõl kiválasztható a díjazott személy: Dr. Bándi Gyula, Dr. Belovics Ervin, Dr. Botos Katalin, Dr. Erdõdy János, Dr. Gerencsér Balázs, Dr. Jobbágyi Gábor, Dr. Koltay András, Dr. Schlett András, Dr. Varga Zoltán, Dr. Varga Zs András.

Az én szavazatom: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

harmadik oldal

Kari közélet

Bérlõcske Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három fiatal leányzó, akik a sikeres felvételi után nyakukba vették a nagyvilágot, felköltöztek a fõvárosba, hogy megkezdjék életük legszebb éveit, az egyetemista éveket. Felmerül a kérdés, hol is szálljanak meg? Böngészgették a lakáshirdetéseket, míg nem rábukkantak a hõn áhított „albérletre” (lakásbérletre).

Az otthonos, tágas lakáska mindannyiuk tetszését elnyerte, a bérbeadó utasítására még át is kellett rendezni itt-ott (a bérlõnek!?). Ráharaptak a vonzó bérleti díjra, s sebtében meg is kötötték a határozott idejû (augusztusig tartó) bérleti szerzõdést, de nem számoltak az egyéb kiadásokkal. Manyi néni, a bérbeadó segítõkészen állt a naiv kis leánykákhoz. Felajánlotta, hogy majd õ befizet minden számlát, ne veszõdjenek vele a szorgos diákok. A három ifjú szépen megköszönte a segítõkészséget, de arra hivatkozva, hogy õk még frissek és fürgék, amellett döntöttek, hogy saját kezûleg viszik a postára a csekkeket.

Teltek-múltak a hónapok, s beköszöntött a zord tél. A szokásos kiadásokhoz immár fûtés számla is járult. Az egyik leányzónak mániájává vált, hogy folyamatosan nyári hõmérséklet uralkodjék a lakásban, mondván, õ fázik. Ám a következõ hónapban ott lapult a csúnya fûtés számla a postaládában, ez az összeg a lakbér értékéhez közelített. Természetesen a leány ekkor már hallani sem akart arról, hogy ennyit kifizessen, pedig õ akart a kint repkedõ mínuszokban pólóban járkálni a lakásban. A vita közöttük kezdett elmérgesedni: ki mit fizessen? Innentõl kezdve menthetetlenné vált a helyzet. Fontos megemlíteni, hogy lányok – ha tudtak róla, ha nem – között egyetemlegesség állt fenn, így õk bérlõtársak, nem pedig társbérlõk voltak.

A vacogó hideg sokáig húzódott, a hõmérséklet benn azonban nem változott, tartotta az állandó 30 0C-ot. A „fázós” kislány azzal fenyegette a többieket, hogy õt nem érdekli a megállapodás, májusban hazaköltözik, s a továbbiakban egy kanyi fillért sem fognak tõle kapni.

Márciust írunk. A másik két ijedt bérlõ hirtelen azt sem tudta, mit csináljon.

Mikor a szerzõdés megköttetett, a lánykák kaucióként kéthavi lakbért fizettek Manyi néninek, aki ezt

önkényesen bútorvásárlásra fordította. A legidõsebb hölgyemény osztott-szorzott, s végül úgy döntött, hogy egyszerûbb lemondani errõl az összegrõl, semhogy további adósságokba verje magát. A mese úgy ért véget, hogy õ hagyta el elsõként a bérleményt. A másik két fenyegetõzõ és fizetni nem kívánó társ hoppon maradt.

Bár ha okosak voltak, õk sem jártak pórul, hisz Manyi néni nem követelhetett tõlük sem semmit, hisz számlát egyik hónapban sem adott a bérleti díjról. Hangsúlyoznám, hogy ezt a megoldást csak akkor vegyük elõ, ha hasonló helyzetben vagyunk.

Hasznos tanácsok: 1. A bérleménnyel kapcsolatos költségeket mindig a bérlõ fizesse be, soha ne háruljon ez a bérbeadóra!

2. Nem mindegy, hogy bérlõtársakról vagy társbérlõkrõl beszélünk.

3. Gyanús, ha a bérleti díjat a bérbeadó kezébe kell adnunk, s õ errõl nem ad semmilyen számlát, s itt egy egyszerû kis papírdarab nem minõsül annak.

4. A foglaló és a „kaució” nem ugyanazt jelenti.

Bolyós Zsuzsanna – Petõ Gábor

Kari TDK – JEGYZÕKÖNYV 2010. március 12. 14.00, II. János Pál pápa terem 1.

2.

34.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

Szerzõ/Opponens Pap Zsófia opponens: Kuthiné Nagy Andrea Karády Anna opponens: Prokob Szilvia Vajtai Adrienn opponens: Baku György Finta Zsanett opponens: Kõfalvi Edgár Manfréd Janovics Lilla opponens: Horváth Márton Karacs Dávid opponens: Csigi Tamás Schneider András opponens: Varga Ádám Kocsy Béla opponens: Tóth Hanna Kurunczi Gábor – Varga Ádám opponens: Ráth Olivér Kuthiné Nagy Andrea opponens: Pap Zsófia Berta Anita opponens: Hornyák Ágnes Nebehaj Erika opponens: Szabó Andrea Szatmári Sarolta opponens: Somlai Dorottya Baku György opponens: Vajtai Adrienn Tóth Renáta opponens: Gönczi Marietta Szõke Dóra opponens: Varbai Kitti Turjányi Bernadett opponens: Tóth Hanna Nagy Attila opponens: Lévai Zsuzsanna

19.

Varbai Kitti opponens: Szõke Dóra 20. Varga Adrienn opponens: Samu Andrea

Dolgozat címe

Konzulens

Tanszék

Pontszám

Helyezés

Az egyházak jogi személyiségének kérdése polgári jogi és kánonjogi szempontból A háziorvos polgári jogi helyzete, és szerzõdései, s a praxisjog, mint átruházható vagyoni értékû jog kérdései Orvos és beteg a polgári jogban. Az orvosi jogviszony tartalma és lehetséges szabályozása a gyakorlat és külföldi modellek tükrében A merchandising gyakorlata és jogi szabályozása

Dr. Jobbágyi Gábor

Polgári Jogi Tanszék

64

II.

Dr. Jobbágyi Gábor

Polgári Jogi Tanszék

68

I. Legjobb opponens

Dr. Lomnici Zoltán; Dr. Pogácsás Anett

Polgári Jogi Tanszék

53

Legjobb opponens

Dr. Tattay Levente

Polgári Jogi Tanszék

55

Csatabárd helyett békepipa

Dr. Harsági Viktória

Polgári Eljárásjogi Tanszék

52

A közvetett tettesség

Dr. Ujvári Ákos

Büntetõ Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék

65

A szerzõi jogok büntetõjogi védelme

Dr. Belovics Ervin

Büntetõ Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék

51

Társadalmi felelõsségvállalás (CSR) és a megváltozott munkaképességûek foglalkoztatását érintõ jogszabályok integrációja

Dr. Bándi Gyula

Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszéke

35

Legjobb opponens

Az etnikai nyilvántartásról

Dr. Hajas Barnabás

Alkotmányjogi Tanszék

68

I.

Dr. Schanda Balázs

Alkotmányjogi Tanszék

56

Dr. Mohi Csaba

Európajogi és Nemzetközi Tanszék

49

Az aranyrészvények megítélése az Európai Unió jogában

Dr. Szilágyi Pál Béla

Európajogi és Nemzetközi Tanszék

61

Kínai jogi gondolkodás és filozófia Konfuciusztól Mao Ce-tung diktatúrájáig

Dr. Varga Csaba

Jogbölcseleti Tanszék

40

Drog, jog, kommunikáció

Dr. Varga Csaba; Dr. Bory Noémi

Jogbölcseleti Tanszék; Büntetõ Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék

49

Dr. Halustyik Anna

Pénzügyi Jogi Tanszék

63

Dr. Gerencsér Balázs

Közigazgatási Jogi Tanszék

50

Dr. Christián László

Közigazgatási Jogi Tanszék

43

Dr. Seereiner Imre

Közigazgatási Jogi Tanszék

55

Munkanélküliség és közigazgatás

Dr. Gerencsér Balázs

Közigazgatási Jogi Tanszék

37

Jogorvoslat az ingatlan-nyilvántartási eljárásban

Dr. Kárpáthy Zoltán

Közigazgatási Jogi Tanszék

47

A házasság és a család alkotmányos védelme a jelenkori tendenciák, mint alkotmányjogi kihívások tükrében Nukleáris non-proliferáció és exportellenõrzés

A magyar és német társasági adó adóalanyainak összevetése, különös tekintettel az eltérõ német megoldásokra Az államnyelvrõl szóló törvény módosításának hatása a kisebbségek nyelvhasználatára Gyógyászati GMO-k a magyar közigazgatásban, avagy megjegyzések a géntörvény margójára A környezetünkért való felelõsség érvényre juttatásában való ügyészi közremûködés lehetõségei, különös tekintettel az ügyészi törvényességi felügyeletre

Kari TDK Bíráló Bizottság tagjai:

negyedik oldal

Dr. Jobbágyi Gábor Tudományos Dékánhelyettes

dr. Szilágyi Pál Béla Egyetemi Tanársegéd

d. Békés Ádám Egyetemi Adjunktus

II.

III.

III.

dr. Pogácsás Anett Kari TDK titkár

Közélet

Újra a sztrájkról Sztrájk mint alapjog, avagy milyen a jó sztrájktörvény?

Elõzõ számban a sztrájktörténelemmel foglalkoztunk, most ismerkedjünk meg a sztrájk „jogi oldalával”, a sztrájkjoggal!

Az elmúlt években számos helyen hirdettek munkabeszüntetést szakszervezetek a vasúton, a fõvárosi tömegközlekedésben, a helyközi közlekedésben és több közszolgáltatást érintõ területen is. Minden egyes sztrájk befejeztével vita nyílt a sztrájk gyakorlásának helyességérõl és a sztrájktörvény „minõségérõl”. Számtalan kritikai hang fogalmazódott meg például az elégséges szolgáltatás fogalmáról és a tájékoztatási kötelezettségekrõl a sztrájk bejelentésével kapcsolatban.

A vita komolyságát jelzi, hogy a kérdés rendezése érdekében Szabó Máté ombudsman már egyenesen az Alkotmánybírósághoz fordult. „Az 1989es sztrájktörvény létrejötte óta jelentõsen megváltozott a helyzet. Magyarország idõközben a szocializmusból a posztmodernbe és az Európai Unióba lépett át” – nyilatkozta a biztos.

A helyzet kétségtelenül változott 1989 óta, azt azonban, hogy 1989. évi VII. törvénnyel bajok vannak-e igen sokan vitatják. Például az érintettek. „Szabó Máté egy 20 éve kialakult és jól mûködõ gyakorlatot támad, amely gyakorlatilag talán az egyetlen igazán hatásos eszköz a munkavállalók kezében, a gazdasági és hatalmi fölényben lévõ munkáltatókkal szemben.” – részlet a LIGA Szakszervezetek nyilatkozatából.

Kár vitatni, hogy a sztrájk az egyetlen hatásos eszköz a munkavállalók kezében, a szakszervezetek nem véletlenül tiltakoznak a törvény bármilyen jellegû módosítása ellen. A sztrájktörvényt azonban több oldalról kell vizsgálnunk. Például onnan, hogy az hol érvényesül. A sztrájk és a sztrájkjog – mint az elõzõ számból megismerhettük – tiszta piaci viszonyok között alakult ki a XIX. században, olyan helyzetben, ahol a munkáltató a profitért dolgoztat, a szakszervezet pedig tisztességes bért és munkakörülményeket követel.

Felvetõdhet a kérdés, hogy akkor a sztrájknak hol is van igazán helye. Helye van-e a közérdekû szolgáltatást végzõ állami vállaltoknál és közalkalmazottaknál, vagy csak a versenyszférában és az olyan helyzetekben, amikor a munkáltató piaci szereplõ és a magántõke érdekeit képviseli? Magyarországon a II. világháború elõtt nem sztrájkolhattak a közalkalmazottak, késõbb a sztrájkjogot pedig teljes egészében a szocializmussal összeegyeztethetetlennek nyilvánították A rendszerváltáskor megalkotott sztrájktörvény nem egy „bevált” külföldi modellt vett alapul, hanem a társadalom és a gazdaság demokratizálódási folyamatában jött létre. A nemzetközi gyakorlat is jelentõs eltéréseket mutat, vannak nagyon szigorú szabályozást hirdetõ országok, és vannak a sztrájknak szinte teljesen szabad utat biztosító államok. Míg Olaszországban kötelezõ megállapodni az elégséges szolgáltatásról (a közszolgáltatásoknál legalább 50 százalékos teljesítést kell biztosítani a munkabeszüntetés alatt is) addig az angolszász országokban a felek közötti megállapodásra építõ gyakorlat a jellemzõ. Az is eltérõ, hogy hol milyen területeken lehet, illetve nem lehet sztrájkolni.

Ausztriában például tilos az egészségügyben, de Angliában még a tûzoltóknál is megengedett. Az azonban – szinte – általánosságban elmondható, hogy a törvény a munkavállalót védi. (Franciaországban még a sztrájktörést is büntetik.)

Magyarországon teljes, a demokráciában talán nem is megengedett korlátozása van a sztrájkjognak a fegy-

veres- és rendvédelmi szféra egész területén, a törvény azonban ettõl eltekintve véleményem szerint jó és jelen helyzetben nem lenne szabad változtatni rajta.

Nem lenne szabad változtatni rajta, mert nincsen mögötte konszenzus a három érintett fél között (kormányzat, szakszervezetek, munkaadói szervezetek).

Nem lenne szabad most változtatni rajta, mert akik most változtatni akarják, azok korlátozni akarnak.

Korlátozni akarnak, mert a felelõsséget egyértelmûen a szakszervezetekre kenik rá, holott a vitatott kérdésekben (elégséges szolgáltatás, tájékoztatás) legalább akkora szerepe van a tárgyalóasztal másik felén ülõ munkáltatónak, mint a munkavállalóknak. A törvény a jóhiszemûségre alapoz, és arra, hogy mindkét fél a konfliktus mielõbbi megoldásában érdekelt. A sztrájkjoggal pedig nem lehet visszaélni. A jogellenes sztrájkot a bíróság állapítja meg, a szervezõknek és az abban részt vevõknek számolniuk kell ennek lehetõségével és következményeivel. (Legutóbb a Magyar Posta rúgott ki 29 embert jogellenes sztrájkban való részvétel miatt - igaz vitatott körülmények között) Elfejeltjük azt a tényt is, amit az elmúlt 20 év statisztikái igen jól mutatnak, hogy a magyar munkavállalók sereghajtók Európában, ha sztrájkok szervezésrõl van szó. „Nem sztrájkoló nép a magyar, hiszen évente 10-12 munkabeszüntetésre kerül sor, ami alacsonyabb, mint az uniós átlag - mondta Dr. Berki Erzsébet, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium fõosztályvezetõ-helyettese a Magyar Munkajogi Társaság, valamint a Magyar Munkaügyi Kapcsolatok Társasága által rendezett eszmecserén. 1989 óta összesen 572 munkaügyi akcióra került sor, amelybõl ténylegesen 226 volt sztrájk. Ebbõl hét esetben szolidaritásból tartottak akciót, 89 pedig rendes munkabeszüntetést jelent. A tapasztalatok alapján elmondható, hogy jóval magasabb a figyelmeztetõ akciók aránya, 83 százalékban a munkáltatókra kiterjedõ sztrájkokról beszélhetünk, a többi esetben a kormány, a parlament a célpont. Az elégséges szolgáltatásokról 93 esetben kellett tárgyalni, ebbõl 53 esetben meg tudtak egyezni errõl” (HR Portál, Szilágyi Katalin).

A címben feltett kérdésre válaszolni, hogy milyen az ideális és jó sztrájkjog válaszolni olyan, mintha arra válaszolnánk, hogy milyen az ideális világ. Nincs rá megfelelõ válasz. A törvénynek szabályoznia kell és kereteket biztosítania. A mai magyar sztrájktörvény erre alkalmas. Amit vitatunk benne az nem a törvény hibája, hanem a konfliktusban érintett felek kompromisszumképtelensége. A megoldást az idõ hozza el, a sztrájkkultúra kialakulása. Nem a keményebb szabályozás.

Szabó Imre

Jog és pszichológia Szophoklész Antigonéjában Az antik kultúra zseniális egyéniségeket adott az utókornak. A különbözõ szellemi mûhelyekben megszülettek az emberi gondolatok és eszmék legfontosabb alapkövei, amelyekre a késõbbiekben felépítmények rakódtak. Bízvást ki lehet jelenteni, ameddig az emberi gondolkodás kereteit ki lehet feszíteni, azt a görögök megtették. Ezt a keretet vagy inkább kertet mi már csak gondozni, ápolni tudjuk, és ezt (saját érdekünkben) kötelességünknek kell, hogy érezzük.

Szophoklész több – részben vagy egészben – fennmaradt drámája közül most eggyel szeretnék foglalkozni, az Antigonéval.

A cikk célja az, hogy gondolkodásra bírjam hallgatótársaimat. Bízva abban, hogy mindannyian ismerjük a mû tartalmát, rögtön rá is térek az elméleti kérdések boncolgatására.

Ez a darab azért lehet érdekes számunkra, mert – jogászhallgatók lévén – érdeklõdünk a specifikus jogesetek iránt. Meglepõen hangozhat a kijelentés, de Antigoné és Kreón konfliktusa bizonyítja, hogy az egyetemes emberi problémákat nem lehet megvizsgálni a teljesség igényével anélkül, hogy ne vennénk magunkra a jogász szemüvegét. Az egész egy nagy jogeset. Akár az élet.

A jog az élet minden területét átszövi, és amikor Péteri professzor úr visszaemlékezik Grosschmid Béni híres példájára a jogalanyokról és jogtárgyakról, azzal a jogászi gondolkodásunk fejlesztését hivatott szolgálni.

Szophoklész nem jogi mûvet írt, és mégis komoly problémákat vet föl a törvényekrõl. Mi a törvény és mi az „én” viszonya a törvényhez? A konfliktus, mely feloldhatatlan, és egész létünket meghatározza. A mû minden szereplõje vágyakozik valamire, céljai vagy ösztönei irányítják, és amint ezek összeütközésbe kerülnek egymással, elõkerül a jog. Így van ez az Antigonéban is, ahol Kreón, mint az új király hatalmat gyakorol, és nem engedheti meg magának, hogy ne tartsák be törvényeit. Nem mutathat gyengeséget, nem inoghat meg önmagában. Antigoné viszont „hõsnõ” akar lenni, nem nyugszik bele a sorsába. Szándékosan az új törvény ellen lázad – megboldogult bátyja emlékére és az Istenek akaratára hivatkozva –, de ha alaposan megvizsgáljuk beszédét, és figyelembe vesszük azt, hogy a mû végén „pillanatok alatt” öngyilkos lesz, elgondolkodunk. Nem lehetséges, hogy Antigoné sokkal inkább saját magával foglalkozott és önmagáért temette el Polüneikészt, mint sem azért mert õszintén

ötödik oldal

Közélet szerette bátyját? Biztos, hogy az Istenek iránt érzett tisztelete vagy az igazságérzete késztette megszegni Kreón törvényét?

Másrészrõl nagyon érdekes azon is elgondolkodni, hogyan vállalt felelõsséget Antigoné más emberekért.

Például édesanyja öngyilkossága. Nem gondolt azzal, hogy ki hozta õt világra és egy anyának milyen érzései vannak? Ha engem barlangba zárnak és ott éhen halok, milyen érzései lesznek ezután? Csak az ÉN a fontos, meg a „hõs” tett? Tudhatta, hogy Haimón (Kreón fia) szereti, tiszta szívébõl. Az élõ szeretetét föláldozta a halott emlékéért és az isteni törvények érvényesítéséért.

Helyes értékrend ez? Még egy kérdés. Vajon az Istenek miért nem mentik meg az életét, ha az õ akaratuk szerint cselekszik?

De már át is váltunk Haimónra. Öngyilkosságot elkövetni egy nõ halála miatt? Milyen szeretet ez? Önzõ? Az emberi élet mindennél fontosabb, és szereplõink csak úgy dobálják el maguktól, mintha bizonyosak lennének a szebb és jobb folytatásban. De miért?

Szubjektív véleményem, de Antigoné és Haimón pszichológiai szempontból a két személyiséget vizsgálva nem pozitív szereplõk. Lehet ezzel szemben érvelni, de hogy õk hozták a halált a mûbe az fontos tény. Hasonló a véleményem Rómeó és Júlia tragédiájáról. Nem érzem át az õ „hõsi” voltukat sem. Meghalni a szerelemért? Az milyen szerelem?

Ezekkel nem mentem föl Kreónt, és még azt sem mondom, hogy Iszméné (Antigoné testvére) pozitív személyiség lenne.

Kreónban, ami a legjobban bosszant, hogy nem marad konzekvens ahhoz az értékrendhez, amit jómaga fölállított. Ezzel teljesen hitelét veszti, mint uralkodó és ember egyaránt. A mû végén kiengedné Antigonét a börtönbõl, Teiresziasz az öreg jós vészjósló szavai miatt.

Pedig ez a figyelmeztetés arról szól, hogy nem kérte ki az Istenek véleményét az új törvény meghozása elõtt (mitologikus elem). Lehetséges, hogy ez az egyetlen olyan hibája Kreónnak, amivel megsérti az Istenek, azaz a Természet törvényét? Ha kikérte volna a város népének véleményét, akkor nem szegül szembe az Istenekkel. De királyi akarata sem érvényesült volna.

Ezért inkább Türannosz módjára (amitõl úgy féltek a görögök, mint Asterix és Obelix gall faluja, attól hogy a fejükre szakad az ég) önhatalmúlag hozza meg a törvényeket. Mint egy Isten.

Iszméné tekinthetõ Antigoné ellenkezõ végletének. Õ elfogadja az életet, de nem érezhetjük-e úgy, hogy meghunyászkodik? Lehet-e ember kiegyensúlyozott úgy, hogy közben tudja: igazságérzete jelentõsen sérült.

Nem áll ki semmiért, bele nyugszik mindenbe.

A sérelmek pedig csak nõnek és nõnek. Komoly belsõ feszültséget okozva. Az elfogadás mégis szimpatikusabb, mint az öngyilkosság.

Még egy kérdésre térnék ki, amit már a cikk elején is felvetettem. Jogászi szempontból hogyan értékelhetjük a mûvet? Most nem akarok ki térni azokra a jogelméleti illetve jogfilozófiai vitákra, amelyek a jogpozitivizmus és természetjog ütközéseként élik meg a mû fõ konfliktusát. Vagy emberek vs. Istenek vagy férfiak vs. Nõk vagy demokrácia vs. Zsarnokság és még sorolhatnám a mû konfliktus- elméleteit.

Engem inkább az érdekelne, Ti mit gondoltok arról, hogy mi a jog, mi a törvény, mi a rend, mi a hatalom és a tekintély, de legfõképpen mi az igazság? Az én olvasatomban, ebben a mûben nincs hõs. De gonosz és rossz sincs. Mindenki ember. Tele hibákkal és gyarlóságokkal. Azonban meg kell tanulni együtt élni.

Különbözõek vagyunk eltérõ képességekkel illetve lehetõségekkel. Mindannyian mást és mást akarunk.

Akkor soha nem fogunk tudni egymással békében élni?

Szophoklész drámájának végkicsengése ez.

Stevanyik Ádám

hatodik oldal

Rendhagyó andalúz útikalauz Andalúzia Spanyolország legdélibb és egyben legnépesebb tartománya. A spanyolok általában is híresek a vidámságukról, kitörõ életörömükrõl hát még e különleges vidék lakói.

Ha meg akarjuk érteni, honnan jön ez az életszemlélet, egészen Andalúzia történelmének hajnaláig kell visszatekintenünk, azokra, akik 3000 évvel ezelõtt lakták a Guadalquivir folyó völgyét. Ezek az oly távoli andalúz õsök a történetírók tanúsága szerint kedves, igen boldog és szívélyes, a végletekig vendégszeretõ népek voltak. A Paradicsom lakóinak sajátos álmodozó nemtörõdömségével élték napjaikat és élvezték a föld ajándékait. Törvényeiket idõtlen idõk óta versbe foglalták.

A föníciaiak évezredeken át éltek itt, hosszabb ideig, mint az egyiptomi piramisok építõi a Nílus völgyében.

Igen fejlett kultúra volt az övék, de nem anyagi, hanem szellemi javakat halmoztak fel. Nem emeltek piramisokat, sem nagy templomokat vagy óriási emlékmûveket. Túl elegánsak voltak ahhoz, hogy a „barbárokhoz” hasonlóan lelkesedjenek e túlzásokért.

Ezek az andalúz õsök nem szerettek háborúzni.

Szerettek békében élni, nagyra vágyás és félelem nélkül. Az élet napos oldalát nézték, és minden nap jót ettek. Jobban vonzotta õket az anyagi javaknál a finomság, a könnyedség tökéletesítése egy dallamban, táncmozdulatban vagy versben. Inkább elmélkedtek az élet és a világegyetem misztériumán, mintsem kutatták titkait. Egyszóval, hajlamuk volt a boldogságra.

Amikor az antik világ felfedezte Andalúziát, teljesen lenyûgözte. A görögök és rómaiak képzeletében úgy jelenhetett meg e távoli mesés táj, mint késõbb az európaiak képzeletében a Csendes-óceán paradicsomi szigeteinek képe. Andalúzia volt annak a kornak az El Doradoja. Az étel és ital itt karnyújtásnyira voltak ugyanúgy, mint a csók szép lányaik ajkán.

A tartessusi istenek nem követeltek véráldozatot, épp oly békések és nagylelkûek voltak, mint híveik.

A föníciaiak és görögök átörökítették az isteneiket, a kultúrájukat és szokásaikat. Teljes odaadással adóztak Astartének, a termékenység istennõjenek, akinek tiszteletére pompázatos szertartásokat mutattak be.

A szívükben a termékenység istennõje minden más isteneket megelõzve uralkodott. Azt mondják, ez lehet a gyökere az andalúzok Mária iránti mérhetetlen tiszteletének.

A Római Birodalom néhány évszázaddal késõbb meghódította az akkori világot, Andalúziát is a fennhatósága alá hajtva. A paradicsomi Fönícia a múltba veszett, és a helyén született Bética, egy újabb római tartomány. Új nyelvet és kultúrát hoztak magukkal, újabb történelmi porréteggel fedve a legendás hírû Argantonio föníciai király kertjét.

Az andalúz lelket, azonban sem a Római Birodalom sem a késõbbi civilizációk nem rengethették meg.

A halhatatlan föníciai örökség tovább élt a szívekben.

Andalúzia a különbözõ hódító népek, vérük és kultúráik keveredése által vált azzá, ahogyan ma ismerjük, hiszen mindezek mély nyomot hagytak a régre visszanyúló szellemi örökségen. A keltibérek mértékletes lelki alkata, a rómaiak kiegyensúlyozott méltóságérzete, a sémik melankóliája, a mórok barokk dagályossága, a spanyolok büszkesége és a cigányok nosztalgiája mind alkotórészei az andalúz léleknek.

Andalúz Húsvét Az andalúzok mérhetetlen életszeretete tükrözõdik az ünnepeikben is, amelybõl az év majdnem minden napjára jut egy. Megünneplik védõszentjeiket, a Szûzanyát, vallásos és nem vallásos ünnepeiket zajos körmenetekkel, zarándoklatokkal, a sokat vitatott bikaviadalokkal és a legkülönbözõbb népszokásokkal.

Legnagyobb ünnepük a Húsvét és az azt megelõzõ Nagyhét, a Semana Santa, amely Virágvasárnaptól Húsvétvasárnapig tart. Erre a kiemelkedõ alkalomra Spanyolország minden vidékérõl és külföldrõl ünneplõk tömegei érkeznek Andalúziába. Míg az e vidéken oly tipikus kis fehér falvak meghitt légkörben ünnepelnek, addig Sevilla és Granada utcái megtelnek a kíváncsiskodó tömegekkel. A különbözõ gyülekezetek hatalmas Krisztust és a Szûzanyát ábrázoló – a passio egyes jeleneteit megörökítõ – szobrot cipelnek körbe templomukból indulva a város legforgalmasabb utcáin. Azon versengenek a gyülekezetek, hogy a virágokkal pazaran díszített, ünneplõbe öltöztetett szobraikkal túlszárnyalják a többiekét. Egészséges verseny ez, amelynek nyertesei e szoborköltemények csodájára járó ünneplõk, de ugyanakkor sajátos áldozat és hatalmas erõpróba ez a gyülekezet bivalyerõs férfi tagjai számára, akik vállukon hordozzák a közel egy tonna súlyú szobrot. Amikor feltûnik a hatalmas feszület, megváltozik a hangulat: bánatos siratóénekek hangzanak fel a tömegben. A kúp alakú süveget viselõ mezítlábas vezeklõk után a gyönyörû fekete csipkefátyolba öltözött gyertyahordozó nõk haladnak el, mellettük pedig a gyerekseregek azon versenyeznek, hogy ki tud nagyobb labdát gyúrni a lecsöpögõ viaszból. Mindezt a tipikus és összetéveszthetetlen ünnepien gyászos dallamokat játszó zenekar kíséri, amibe a hét végére belesajdul az ember feje. A Nagyszombati hajnalig tartó mise csendjével megnyugtatja a lelket, és az ünnepsorozatot a Húsvétvasárnapi Feltámadás zárja.

A Nagyhét megünneplésének e módja szokatlannak tûnhet számunkra, külsõségekben nagyon eltér az itthon megszokottól, de azt ne felejtsük, hogy Húsvét lényege és üzenete a világon mindenütt ugyanaz!

Kívánok mindenkinek Áldott Húsvétot!

Marschalkó Linda

Közélet

Véget ért a Kennedy-korszak Lassan egy éve már, hogy Edward Moore Kennedy agydaganat következtében meghalt.

1962-tõl nyolcszor választották újra a „szenátus oroszlánját”. A családban „Teddy” volt a legkisebb, így nehéz dolga volt a bátyaihoz felzárkózni a politikai eredmények terén.

Ennek ellenére a sors úgy rendezte a dolgokat, hogy mégis neki sikerült tartósan a politikai pályán maradnia. Életét, ahogy egyetlen Kennedy-ét sem nem kerülték el a botrányok és kudarcok sem, ennek ellenére a szegényekért és rászorulókért vívott harca miatt sikerült kivívnia a társadalom elismertségét és továbbvinnie a család szellemiségét. Sokáig kérdés volt az amerikai sajtóban, hogy lesz-e örököse a Kennedy-dinasztiának, de nagyon úgy tûnik, hogy megtörik a család politikai sikersorozata. Bár John F. Kennedy lánya, Caroline (aki egyébként karitatív tevékenységérõl ismert az amerikai köztudatban) segédkezett Obama elnöknek a 2007-es választási kampány során.

Amerikában közhely az a megállapítás, hogy a Kennedy-család történetét hihetetlen sikerek és hatalmas tragédiák jellemzik. A Kennedyátok címû könyv írója, Peter Klein megdöbbentõ tényeket közöl: A család alapítója egy nincstelen ír emigráns volt, akinek a leszármazottai alig száz év múlva amerika elsõ számú családjai közé emelkedtek és a családból került ki minden idõk talán legnépszerûbb

Csillag

Mint tudjátok, sorozatunkban rendszeresen körülnézünk egy, a Kar környékén található vendéglátóhelyen, most azonban kissé rendhagyó lesz a „gasztro” rovat. Hogy miért?

Megtörtént az, amirõl már annyit hallhattunk: Michelin-csillagot kapott egy hazai étterem, a Costes.

Miért is fontos ez? Fontos ez egyáltalán?

Tényleg, mi tulajdonképpen a Michelincsillag?

Nos, az úgy volt, hogy egy francia testvérpár 1891-ben feltalálta a leszerelhetõ gumiabroncsot (a fúvott gumi egy habókos skót, bizonyos Mr. Dunlop találmánya volt), és –

Ted Kennedy, a szenátus nemrég kimúlt oroszlánja

amerikai elnöke: John Fitzgerald Kennedy.

Ugyanakkor az író 39 tragédiát számolt össze a családban, amelyek között balesetek, fiatalon bekövetkezõ halálos betegségek, droghalálok és a közismert merényletek vannak.

A könyv JFK halálának a 40. évfordulójára készült, aki máig tisztázatlanul vált merénylet áldozatává 1963. november 22-én, Dallasban.

A halálesetrõl számos teória született s kevesen találták elfogadhatónak a gyilkosságról készült Warren-jelentést, de nem tûnik túl biztonságos dolognak a kérdéssel foglalkozni.

Allard Lowensteinnel, a képviselõház jogász tagja egy „elégedetlen ügyfele” végzett, mikor feszegetni kezdte ezt a témát és pénzt gyüjtött a vizsgálatok újrakezdéséhez.

Pár évvel késõbb John testvére, Robert F. Kennedy szintén merénylet áldozata lett, amikor 1968. június 4-én megválasztották a miután az autózás egyre divatosabb lett jobb körökben – kiadtak egy térképet, amin bejelölték a Párizs környékén található jobb hoteleket és éttermeket, hogy legyen miért autóba ülni. Ez a kiadvány lett a Michelin Guide, ami lassan nemzetközi lett.

A hatvanas években Franciaországban egyre divatosabb lett az új konyhamûvészet, a „nouvelle cuisine”, egyre többen utaztak el valahová kizárólag enni, és egyre inkább státuszszimbólum lett odajárni, ahol a nagyok fõznek, ekkor jelentek meg a sztárszakácsok (mint Paul Bocuse), és kaptak kedvet egyre többen alkotva fõzni.

Ahogyan egyre „menõbb” lett szakértõ külsõvel hümmögni, ha egy jó étterem szóba került (és természetesen ahogyan egyre több lett a mûkedvelõ), úgy lett egyre fontosabb az éttermeknek, hogy ki kerül be a katalógusba – nem pusztán az étteremnek éri meg ez azonban, hanem maga a város is profitál az ismertségbõl, illetve Michelin-olvasó általában nem napi 5 eurót költõ hátizsákos turista, így hosszú távon üzletileg is megéri ebben benne lenni.

Egyre többen szerepelnek is. Kelet-Európa azonban eddig kapott csillagot, csak elõttünk nem sokkal egy prágai étterem, illetve néhány vendéglõ lett javasolt.

Magyarország sem most került be elõször a kalauzba: korábban már címlistában szerepelt

demokrata párt elnökjelöltjének Los Angelesben. Richard Nixon igazi ellenfél híján, simán nyert az elnökválasztáson. Bobby 10 árvát hagyott maga után.

Nagy reményeket fûztek a család rajongói az elnök fiához, John F. Kennedy Jr.-hoz, de ez is szertefoszlott, mivel az ifjabb JFK és felesége szörnyethalt, amikor 1999-ben lezuhant a magángépük, miközben épp egy családi esküvõre siettek.

Klein felveti azt a teóriát, hogy a családot elátkozták s fel is idéz egy mendemondát, miszerint az elnök apja, Joseph P. Kennedy – aki egyébként Roosevelt elnök nagykövete volt Angliában – nem hagyott imádkozni egy rabbit a zsidó újév alkalmából, miközben utaztak a hajón Anglia felé, s ezért a rabbi elátkozta a politikust. Állítását Klein a Bibliával támasztotta alá. A két merényletet sokan a maffiának, mások a KGB mûvének, megint mások az amerikai bankároknak tulajdonítják.

Mindenesetre tény, hogy a Kennedy-k nem a sors kegyeltjei. S bár ígéretes és hosszan tartó befolyású politikai dinasztiává nõtték ki magukat, ma már nagyon úgy néz ki, hogy az amerikai közéletbõl végleg eltûnik a család.

Both Hunor

magyar étterem (Náncsi Néni), azonban nem kapott csillagot, illetve a hely nem is váltotta be a hozzáfûzött reményeket sem.

Nekünk, akik egyelõre még nem fogyasztunk nap, mint nap menüt a Costesben azért jó ez, mert így legalább reménykedhetünk abban, hogy a nyugati vendéglõs-mentalitásnak legalább egy része leszivárog a mindennapok éttermébe is. Ne áltassuk magunkat: a magyar vendéglátás még nem tart ott, hogy tömegesen lehetne csillagokat osztogatni (ez nem is cél), de egy ilyen elismerés sokat segíthet legyõzni az egyenfõzõcskézést.

Reméljük, ez is segít abban, hogy eltûnjenek az egyenéttermek egyenétlapjai, amelyeken ugyanazok a mirelit-alapanyagokból készült, egyforma ízû, agyonmikrózott ételek szerepelnek. Hogy a kétnapos rántott hús nem fog brassóivá manifesztálódni harmadnap. Hogy javul a mindennapok étlapja is, eltûnnek az ehetetlen pizzák. Hogy eltûnnek azok a gulyások, amelyek köszönõviszonyban sincsenek az eredetivel, túlfûszerezve, hogy elnyomjuk a hús mellékízét, amit a takarmánytól kap.

Reméljük, lassan változik valami, és egyre boldogabb lehetünk minden éttermi túránk után. Mert enni (és fõzni is) jó!

Horváth László

hetedik oldal

Egyház

Mit kaptunk az Egyháztól?

Most, amikor már évek óta nagyjából csak az jut el hozzánk az egyházakkal kapcsolatban, ami botrányos, de legalábbis kritizálható, érdemes rávilágítani egy másik nézõpontra is. Ez pedig a vallásos elvek gyakorlati haszna. Amikor mindenfelõl az egyházakhoz kötõdõ személyek ellen támasztott vélt, koholt, adott esetben valósnak tetszõ vádakkal találkozunk, nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek csupán kiragadott és felnagyított példák. Veszélyes tendenciákról hallunk szinte kizárólag egyes egyházakra levetítve, miközben azok valójában sajnos a világi élet minden más színterén is jelen vannak. Ráadásul arányaiban általában sokkalta nagyobb mértékben. A lényeg ezektõl rendkívül távol áll. Ezt az esszenciát az elvek, a vallásos többség által még ma is képviselt és megélt eszmék jelentik. És az elterjedt tévhitekkel ellentétben ezeknek az elveknek gyakorlati hasznuk is van. A vádak az elmúlt évtizedben különösen gyakran érintik a Római Katolikus Egyházat, illetve szolgálattevõit. Ennek az egyháznak a legszilárdabb azonban az elvi megalapozása is, ezért nem árt, ha e kettõ elterjedtsége között idõrõl idõre megkíséreljük csökkenteni a kialakuló szakadékot. Írásom különleges aktualitását az adja, hogy az elmúlt hetekben jóformán másról sem hallunk a Katolikus Egyházzal kapcsolatban, mint pedofil és perverz papokról és azok erkölcstelen, beteges cselekedeteirõl. Azt természetesen meg sem szabad kérdõjelezni, hogy a bûnösöknek feltétlenül bûnhõdniük kell, méghozzá nem csupán egyházunk joga szerint, hanem az egyes világi jogrendek által támasztott keretek között is. A legfelsõbb egyházi hatóság állásfoglalásait is szem elõtt tartva, ki kell jelentenünk, hogy semmi ilyen és ehhez hasonló bûntett nem maradhat titokban, illetve megtorlás nélkül. Bármennyire is szomorú és hihetetlennek tetszõ az ilyen természetellenes viselkedés egyházi berkekben, sajnos, kiváltképp a mostanában egyre gyakrabban elõkerülõ õszinte vallomások tudatában, már nemigen lehet cáfolni ezek elõfordulását. Mindenekelõtt le kell szögeznem, hogy az Egyháznak semmi oka nincs arra, hogy védekezésre kényszerüljön. Én magam azonban mégis kénytelen vagyok leírni azt, hogy semmi sem bizonyítja, hogy az ilyen tettek papok között a világ többi szektorához viszonyítva akárcsak közelítõ arányban is fordulnak elõ. Csak éppen nem az az igazán érdekes hír, ha egy átlagos munkahely dolgozói közül többnek vannak pedofil hajlamai, hanem, ha a világméretû egyházszervezet egy-egy tagja támadhatóvá válik.

Hangsúlyoznom kell a támadhatóság kifejezést, hiszen teljes körû bizonyítás hiányában egyelõre bûnösségrõl nem beszélhetünk. Jelen történelmi helyzetben is el kell fogadnunk, hogy a világban nap mint nap megtapasztalható mocsok, bár az Egyház egyes tagjait megfertõzheti, magától az Egyháztól még mindig rendkívül messze állnak.

Egyértelmû ugyanakkor, hogy az Egyházzal kapcsolatba hozható egyetlen ilyen eset is több a megengedettnél. Ezen tettek álszent kiemelése, és az egész katolicizmus ezek miatt történõ kárhoztatása mégis ahhoz hasonlítható, mintha az összes magyar ügyvédet elítélnénk, csak azért, mert egy vagy két jogi képviselõrõl kiderült, hogy megvesztegethetõk. A példa hasonlóan életszerû és közeli.

Ezzel azonban ehelyütt ennél többet nem érdemes foglalkoznom, megteszik azt helyettem mások, máshol. Azt kell ellenben áttekintenünk röviden,

nyolcadik oldal

hogy mi az, amivel más csatornákon jóval kevesebbszer találkozhatunk. Mik azok az igen fontos hatások, elõnyök, amelyek az Egyház jelentõs mértékû, nélkülözhetetlen munkája nélkül nem, vagy csak sokkal kisebb mértékben valósulhattak volna meg. Milyen különösen lényeges alapelvek, viselkedésformák, intézmények, mûvészeti és

egyéb értékek közvetítését és megteremtését köszönhetjük a Katolikus Egyház áldásos tevékenységének. Lássuk: mit kaptunk az Egyháztól?

Kezdjük a legkézenfekvõbb, és megkérdõjelezhetetlen tényekkel. Olyan dolgokról van itt szó, amikkel mindannyian találkozunk már az általános iskolában. Híres és népszerû mûalkotások tömegérõl beszélhetünk. Festmények, szobrok és szebbnél szebb épületek õrzik a vallásos témák által megérintett mûvészek keze nyomát. Az emberi történelem folyamán a mûvészet szinte valamennyi ága rendkívüli mértékû ihletet merített a katolikus tanítás alapjait tartalmazó szent könyvbõl, a Bibliából. Annyi mûalkotást köszönhetünk a katolicizmusnak, hogy az egyetlen más vallásról vagy eszmerendszerrõl sem mondható el. A világ kulturális bölcsõjének beállított Európa ugyan sokat merített például az antik görög-római kultúrkörtõl is, ám végleges formájának kialakulásáért elmondhatatlanul sokat tettek a katolikus egyházfõk, vallásos uralkodók és természetesen a kereszténységbõl táplálkozó mûvészek.

Különösen sokat kell, hogy jelentsen számunkra az, amit a kultúra terjesztéséért, az oktatás fejlõdéséért és annak egyre szélesebb körben való elérhetõségéért tett az Egyház. E területen szintén elvitathatatlan a munkája és megsüvegelendõ a teljesítménye. Az egész egyetemi oktatás a papok tanító tevékenysége nyomán fejlõdött ki, és érte el mai színvonalát. Hogy ezt egyenes vonalú fejlõdésnek tartjuk-e, esetleg nem, az már megítélés kérdése. Az viszont vitathatatlan, hogy a káptalani iskolák, illetve az ott folytatott képzés, valamint a papok képzésének egyre magasabb nívóra emelése iránti igény nélkül jókora, adott esetben több évszázados késésben is lehetett volna az egyetemi oktatás kialakulása és fejlõdése. A növekvõ tudásvágy és a megszerzett tudás átadása iránt érzett elkötelezettség együtt teremtették meg az alapokat. S ez a kettõ abban az idõben

egyszerre, elsõdlegesen a papok, még inkább a szerzetesek kiváltsága volt. Nem véletlen, hogy az egyetemek alapításához a kezdeti idõszakban a római pápa hozzájárulása kellett. Mindez tehát elengedhetetlenül szükségeltetetett ahhoz, hogy a XI. században, Bolognában megalakulhasson az elsõ egyetem.

Az oktatás témakörével kapcsolatban nem vitatatható az sem, hogy a még mindig magas képzési színvonalat biztosító katolikus egyetemek és fõiskolák mellett az általános- és középiskolák népszerûsége sem csökken jelentõsen. Az ismertebb és népszerûbb közoktatási intézmények – így például a bencések, a ferencesek vagy a piaristák iskolái – még ma is az elitképzés egyik lehetséges színtereként szerepelnek a köztudatban. Teljes joggal. Ehhez társul az a nem csak keresztények között közkedvelt nézet is, hogy a rossz, lusta vagy buta gyereket katolikus iskolába kell íratni. Itt aztán a valláson alapuló pedagógiának köszönhetõen még a családban elrontott nevelés káros hatásai is könnyedén meggyógyíthatók, és az iskolából kikerülve a fiatal a kívánt szintet fogja mutatni úgy erkölcsi, mint értelmi szinten.

Mindemellett a katolicizmus olyan évezredes gyökerekbõl táplálkozó eszmerendszert mutat be számunkra, amely egy ideális társadalom kialakulásának alapfeltételeit tartalmazza. Olyan elvek ezek, amelyekre józanul és logikusan gondolkodva minden társadalomnak magától is rá kellene ébrednie. Az, hogy az élet-imádástól megrészegült emberek számára ez mégsem természetes, nem az Egyház hibája. És ezeknek az embereknek kéjes örömet okoz, ha azt mondhatják, „lám, ezek sem jobbak, mint mi!” Ez a primitív kárörvendés okozza a tömegtájékoztatásban és közbeszédben érzékelhetõ látványos hangsúly-különbségeket.

Sokan hajlamosak elfelejteni azt is, hogy ez az eszmerendszer nem csupán papíron létezik. Olyan nagyszerû emberek egész sorát nevelte ki, akiket még a hasonló dolgok iránt nem különösebben fogékony világ is gondolkodás nélkül elismer. Elég, ha csak a közelmúltból Teréz anyát vagy II. János Pál pápát említjük. Csupán kiragadott példák az elmúlt két évezred számtalan nagy hatású, joggal az életszentség hírében álló kereszténye között. Õk egytõl egyig megélték azt, amit vallottak és tanítottak. És egyikükrõl sem olvashatjuk azt, hogy elégedetlenül, boldogtalanul vagy csalódottan halt volna meg. Ezzel szemben azok, akik éjt nappallá téve kizárólag az élvezeteket és a világi örömöket kergetik, nem kevés esetben halnak meg úgy, hogy gyógyíthatatlan hiányérzetük van.

Elgondolkodtató párhuzam.

Ezek után már mindenkinek csupán annyi a teendõje, hogy átgondolja a fentieket, nem részleteit kiemelve, hanem összefüggésében tekintve azt.

Majd érdemes körülnézni saját környezetünkben is, hiszen mindenki tud olyan papokról, akiknek életvitele annak ellenére is követendõ, ha õk is esendõek, emberek. Bûncselekmények alól természetesen az õ esetükben sem létezhet felmentés. Ám abban biztos vagyok, hogy összességében sokkal több a követhetõ és elismerésre méltó életpélda papi körökben, mint a sajnos mégis jóval látványosabban megjelenõ negatív jelenségek.

Ezzel együtt nem vonható kétségbe, hogy bizonyos kérdések tekintetében elérkezett az elgondolkodás ideje, mind az Egyház berkein belül, mind pedig azokon kívül.

Teleki Levente

Egyház

Keresztény gazdaságszemlélet A címben megjelölt téma az elmúlt években különleges aktualitást nyert. Az egész világot sújtó újkori gazdasági világválság ugyanis sokakat ráébresztett arra, hogy valami rosszul mûködik.

Ne legyenek illúzióink, mindenkit azért biztosan nem. Viszont ebben az idõszakban talán nem haszontalan áttekinteni, milyen utat mutat a Katolikus Egyház a gazdaság hosszú távon is rendezett mûködésének kialakítására. Ezúttal nem elsõsorban a késõbbi recesszió elkerülésére, illetve a jelenlegibõl való kilábalásra irányuló konkrét lépéseket tekintjük át, hanem a legfontosabb gazdasággal kapcsolatos keresztény alapelveket.

Mindenekelõtt azt kell elfogadnunk, hogy az Egyháznak, mint intézménynek meglehetõsen szûk mozgástere van a szociális és gazdasági kérdések konkrét megoldása tekintetében. Ezzel szemben azok a keresztény emberek, akik a világban, a többi ember között élnek, már jóval többet tehetnek. A Katolikus Egyház feladata annyi, hogy megadja azokat az irányelveket, amelyek mentén mi magunk „megválthatjuk” a mi kis világunkat. XIII. Leó pápa nagyhatású újítása, a Rerum novarum (1891) kezdetû szociális enciklika óta az Egyház egységes tanrendszerrel rendelkezik a társadalommal kapcsolatos kérdések megoldását illetõen. Egy folyamatosan épülõ, megújuló, mégis örök rendszerrel, amely kézzelfogható és megvalósítható válaszokat kínál minden társadalmi kérdésre. Mert „az Egyház nem tartja elégségesnek, hogy rámutat a gyógyulás útjára, hanem sajátkezûleg nyújtja az orvosságot” (Rerum novarum 22). Ezt a tanítást tanulmányozva nyilvánvalóvá válik, hogy az Egyház szociális-gazdasági felvetésekre kínált megoldási lehetõségei, legalábbis azok alapjai egyáltalán nem idegenek a nem keresztények értékvilágától sem. Hiszen kifejezetten kézenfekvõ, igaz gyakran mostohán kezelt fogalmakról van szó. Ami valójában a problémát jelenti, az a megvalósítás. Annak sem a gyakorlati feltételei hiányoznak, sokkal inkább a tetthez elengedhetetlenül szükséges szándék.

A II. Vatikáni Zsinat résztvevõi a Gaudium et spes kezdetû dokumentum gazdasággal foglalkozó fejezetének legelején összegzik az Egyház gazdasági tevékenységrõl alkotott állásfoglalásainak alapgondolatát: „A gazdasági életben is tisztelni és érvényesíteni kell az emberi személy méltóságát és teljes hivatását és az egész társadalom közjavát.

Az ember ugyanis szerzõje, középpontja és célja az egész gazdasági életnek.” (Gaudium et spes 63).

Ez az eszme végigkíséri és meghatározza valamennyi ebben a témában közreadott egyházi megnyilatkozást.

A véleményalkotást megelõzõen szükséges, hogy tisztában legyünk a gazdaság, mint társadalmi tényezõ fontosságával. A világ népességének folyamatos növekedésével az emberiség szükségletei is arányosan nõnek. Ennek követésében és kielégítésében kiemelkedõ funkciót töltenek be a piac szereplõi. Ahhoz, hogy az igényekkel lépést lehessen tartani, elengedhetetlen a termelékenység állandó növelése, tehát a gazdasági fejlõdés; amit önmagában az Egyház is támogat és helyesnek tart. Ez a fejlõdés viszont, mai profitorientált világunkban elkerülhetetlenül egyfajta verseny kialakulásához vezet; amivel együtt jár az is, hogy sokan eszközként fogják kezelni és kizárólag saját hatalmuk, befolyásuk növelésére használják fel a piac adta lehetõségeket. Így

eljutunk oda, hogy a termelés elsõdleges céljává a lehetõ legnagyobb nyereség, illetve a hatalom megszerzése válik. Pedig az emberiség haladását célzó gazdasági tevékenységnek és bármiféle anyagi gyarapodásnak minden esetben az ember és a társadalom szolgálatában kell állnia. Az ezzel szemben véghezvitt folyamatok egyértelmûen a fentebb említett alapelv ellenére vannak: a legfontosabb ugyanis minden esetben a közjó szolgálata. A fejlõdés irányítása tehát kollektív felelõsség: nem lehet kizárni belõle senkit, de részt is kell vennie benne mindenkinek.

Komoly veszélyt hordoznak a gazdasági élet egyes szereplõi között kialakult egyre növekvõ különbségek, amelyek a társadalomban és nemzetközi szinten is a szakadékok mélyüléséhez vezetnek.

Törekedni kell ennek megállítására. Ez viszont nem egyszerû feladat, hiszen akinek hatalom van a birtokában, az a legritkább esetben akar lemondani arról; akinek viszont semmije sincs, az pusztán saját erejébõl nem lesz képes felállni.

Ehelyütt különösen nagy szerepe lehet a szolidaritás alapelvének.

Külön foglalkozik az Egyház társadalmi tanításában az állam szerepével, így a gazdaságban elfoglalt helyével is. Ebben a szegmensben pedig az állam kiemelkedõen nagy felelõsséggel bír. Ez a felelõsség, az általánosan elterjedt sztereotípiával szemben természetesen nem kizárólagos, hiszen „a szolidaritás elsõsorban azt jelenti, hogy mindenki felelõsséget visel mindenkiért, így ez nem köthetõ kizárólag az államhoz” (ld. XVI. Benedek, Caritas in veritate 38). Mégis gyakran az államra hárul például a piaci folyamatok esetleges káros hatásainak helyrehozása; adott esetben az igazságosság elvére tekintettel akár a pénzügyi egyenlõtlenségek valamilyen formájú kiigazítása is. Lényeges feladata van a verseny szabadságának megóvásában is, elsõsorban annak szabályozásával és a monopóliumok korlátozásával. Az állam tehát nem vonulhat ki a piacgazdaság rendszerébõl: fel kell építenie és fenn kell tartania azt. Ahogy azt az Egyház társadalmi tanításának kompendiumában is olvassuk, „a szabad piac csak akkor tudja a maga teljességében kibontakoztatni elõnyeit, ha az állam oldaláról létezik olyan szervezet, amely a gazdasági fejlõdés irányát megszabja és irányítja, amely gondoskodik az igazságos és átlátható szabályok betartásáról, és – ameddig feltétlenül szükséges – közvetlenül is beavatkozik”. Mint minden más szektorban, az emberek jogainak védelme és érvényesítése a gazdaság területén is elsõdlegesen a közhatalom kötelessége. Az állam legfontosabb tevékenységei közül végül ki kell emelni a közös értékek (azaz mindenekelõtt környezetünk) feletti õrködést.

A gazdasággal kapcsolatban még két lényegi fogalom van, amit az Egyház is gyakran említ: a tulajdon és a munka. A tulajdon vonatkozásában mindenekelõtt a Föld egyetemes rendeltetését kell említeni: az ember jogszerûen birtokolt javait köteles nem csupán saját, hanem az emberiség közös vagyonaként is kezelni, vagyis önös érdekein túl másoknak is hasznára kell lennie. A tulajdonhoz való jogot a Katolikus Egyház is az ember alapvetõ jogai között tartja számon, és tanítja: mindenkit megillet a jog, hogy önmagának és családjának elegendõ része legyen a javakból; egészen addig, amíg az a közjót szolgálja. Amikor viszont valaki a közjó rovására visszaél tulajdonával, az államnak közbe kell lépnie. Az állam egyik legfontosabb feladata

ugyanis a közjó védelme. Felügyelnie kell, hogy ne kerüljön veszélybe a társadalomban létezõ igazságos egyensúly. A túlzott befolyásolás veszélye nélkül arra kell törekednie, hogy a gazdaságban végzett munkából, illetve annak eredményeibõl mindenki tehetségéhez és munkájához mérten kivehesse a részét. Ösztönöznie kell valamennyi polgárát – vezetõket és vezetetteket egyaránt –, hogy az általa megalkotott, a közjót elõtérbe helyezõ gazdaságpolitikát valósítsák meg saját életükben is, tevékenységük minden pillanatában.

A munka a keresztény tanítás szerint isteni rendeltetés és az ember lényegéhez tartozik. Ezért mindenkinek kötelessége dolgozni, és mindenkinek joga van a munkához. Fontosságát alátámasztja a munka személyi jellege, valamint hogy az ember munkájával tökéletesítheti a teremtést.

A munka azon legjellemzõbb emberi tulajdonságok egyike, melyek megkülönböztetik õt a többi élõlénytõl. Az ember munkája elõbbre való a gazdasági élet bármely más területénél. A munka tehát kötelesség, azonban mégis az ember szolgálatában áll, és soha nem lehet fontosabb az embernél. A társadalmi tanítás lényegi része a jog szerint adott, tisztességes mértékû munkabér fontosságának kiemelése is. Ennek szükségessége azért megkérdõjelezhetetlen, mivel „a munka díjazása az a konkrét út, amelyen keresztül az emberek zöme hozzáférhet azokhoz a javakhoz, amelyek közös használatra vannak rendelve” (II. János Pál, Laborem exercens 88). Mindenki, különösen, akinek családját kell eltartania, jogosult a tisztességes munkabérre.

E témában kiemelendõ még az érdekvédelmi- és szakszervezetek szerepe is. Alapításukhoz természetes jog fûzõdik. A Katolikus Egyház pedig nem csupán elismeri ezt a jogosultságot, hanem kifejezetten hasznosnak is tartja, és támogatja az ilyen intézményeket. A munkások ugyanis helyzetükbõl adódóan nem képesek minden esetben önmaguk megvédésére, hiszen a munkáltató mindig megkérdõjelezhetetlen erõfölényben van. Az ezzel való visszaélés különösen súlyos bûnnek tekinthetõ. Sajnos azonban azt kell látnunk, ilyen meglehetõsen gyakran fordul elõ.

Az elbocsátások, a bércsökkentések és más tisztességesnek nem feltétlenül nevezhetõ munkaadói döntések ellen az egyszerû munkás egyedül csak akkor léphet fel, amennyiben hajlandó megkockáztatni akár munkája elvesztését is. A szakszervezetek viszont a kollektív fellépés mellett az államhatalom támogatását is bírják, ezért befolyásuk sokkalta nagyobb lehet. Mégsem vállalhatnak azonban konkrét politikai szerepet, mert akkor önnön céljaikkal kerülhetnek szembe.

Helyzetükkel visszaélni pedig nekik sincs joguk.

Ez különösen a sztrájkjog alkalmazását illetõen fontos. A napjainkban szinte elsõ reakcióként alkalmazott munkabeszüntetés, egy ideális társadalomban csak végsõ eszköz lehetne.

Ezek tehát a keresztény társadalmi doktrína gazdaságot érintõ legfontosabb alapelvei. Mindebbõl levonhatjuk a következtetést, hogy a világban elterjedt nézetekkel ellentétben a Katolikus Egyház tanítása korántsem elavult és alkalmazhatatlan elveket tartalmaz. Sokkal inkább azt állapíthatjuk meg, hogy ezen eszmék egyáltalán nem állnak messze a tisztességes, másokra tekintettel lévõ, akár vallásos, akár hitetlen, de józan gondolkodású emberektõl.

Teleki Levente

kilencedik oldal

Interjú

Magyarok a „világ színpadán” Salzburgban Salzburg: „die Bühne der Welt”, vagyis a „világ színpada”, kétségtelenül pezsgõ kulturális élettel.

Melyben mi, magyarok is jelen vagyunk.

Néhány héttel ezelõtt a Großes Festspielhaus-ban vendégszerepelt a Gyõri Balett a Keep Smiling címû táncszínházi produkcióval, melyben Charlie Chaplinnek állítottak emléket.

A nézõtéren ülve, magyarként, osztrák földön magyar elõadást nézni, együtt nevetni a táncosokkal, tapsolni nekik… Én nemcsak kívül, hanem „belül” is büszkén mosolyogtam!

Néhány nappal késõbb a helyi Schauspielhaus programját böngészve megakadt a szemem a „Liliom von Franz Molnar” kiíráson. Számos kérdés ötlött fel bennem, hogy hogyan, miért éppen e darabot adják elõ… Hogy ne maradjanak megválaszolatlanul, Robert Pienz-et, a darab rendezõjét, a színház igazgatóját kérdeztem. Egy bohéman rendetlen direktori szobában, kávé mellett beszélgettünk a magyaroktól kiindulva, a Schauspielhaus-on át az európai kulturális közösség koncepciójának megfogalmazásáig.

abba a színházba többet nem mennek. Így érthetõ, nézhetõ, élvezhetõ mûsort kell szolgáltatnunk, elveinket szem elõtt tartva. A mindennapi gazdasági, társadalmi, politikai problémákra reflektálunk a magunk módján.

– A távolmaradáson kívül hogy reagálnak még az osztrákok?

– A helyiek és alapvetõen általában az itteni közönség nagyon udvarias: fujjogásra nincs példa. De mivel a visszajelzésekre szükségünk van, minden évben készítünk felméréseket.

– A közönségünk nagyrészt állandó: aki szereti az ilyen fajta elõadást, az évek óta bérletes tag. Fõként a diákok és a nyugdíjasok tartoznak ide, de mindig van egy „mozgó” közönség is, aki csak az adott darabra kíváncsi, az csalogatja hozzánk.

– Mi az ars poetica-juk? Hogy tudná jellemezni a Schauspielhaus-t?

– Biztos is vagyok abban, hogy most minden kisgyerek balettozni akar…

– A színpadon könnyedséggel találkozik az élet és a halál, küzdenek, táncolnak, nevetnek… A színpad egy olyan hely, ahol felnõttként egy gyermek is felléphet, illetve gyermekként egy felnõtt. A színpad egy idõre reményt, aggodalmat, különbözõ gondolatokat kölcsönöz a nézõk számára, s egy jelenetben valósítanak meg ellentétes dolgokat, mint a hamleti „lenni vagy nem lenni…” kérdése. Magában a játékban az élmény a mérvadó: az érzés és a felismerés a színház igazi lényege, nekünk is, a kulisszák mögött szervezõknek is, a közönségnek is. A színjáték és a valóság a színház keretein belül nem állnak ellentétben egymással: a valóság a színészi játék által elérhetõvé válik. A mi Schauspielhaus-unknak a mottója a játékhoz, játékban való kedv, s a „receptünk”, hogy mindig aktuális dolgokról szólunk.

– Többek között ez is volt a cél! Az új, felnövekvõ generációval megszerettetni a színház- és táncmûvészetet, megértetni azt, elõidézni azt, hogy kialakuljon egy vonzódás ahhoz. A darab a tánc történetének bemutatásával is ezt próbálja meg elérni: az õsi táncrítusoktól a keringõn át, a táncirodalom gyöngyszemein keresztül a hiphop-ig… Tudatosítani a fiatalokban a táncmûvészet esztétikai sokszínûségét és sokféleségét, azt, hogy mindez érzéseket közvetít, s hogy a balett nem ódivatú, sõt, újból és újból megújul és tovább él.

– A német nyelv ebbõl a szempontból igen elõnyös: németországi és svájci kapcsolatokkal, partnerintézményekkel is rendelkezünk, a „cserejátékok”, vendégszereplések minden évben rendszeresek.

– Molnár „Liliom”-ja azok közé a darabok közé tartozik, mely a magyarok és az osztrákok számára is egy identitásképet jelenít meg. Ez a darab már kezdettõl fogva szerepel a hazai színpadokon, s a közönség mindig szívesen fogadja.

– Az „Angst essen Seele auf” (A félelem megeszi a lelket) címû produkcióban is a Liliomban szereplõhöz hasonló motívum volt megfigyelhetõ: egy idõsebb nõ és egy fiatal, marokkói férfi szerelmét hogyan fogadja a környezete, s ez az ellenségesség hogy emészti fel kapcsolatukat… Lehet azt mondani, hogy az idei évad darabjai e köré a rendezõelv köré épülnek?

– Alapvetõen igen: mindig megpróbálunk valami többletet nyújtani a nézõknek. S a közönség érti, mit akarunk mondani: látnak valamit, láttatunk valamit, elsõsorban a színészi játékon és a fénytechnikán van a hangsúly, a díszletek csak jelképesek. Mi csak színdarabokat játszunk, modern színházként, ennek megfelelõ rendezésben. S azért a verseny e téren sem kicsi: a városban még itt a Landestheater, a festspielhausi vendégprodukciók, a Kleines Theater is.

– Jelentõs nézõi „utómunkára” van szükség a darab teljes befogadására, azonban – észrevételem szerint – a megértés még pont a megérthetõség és az érthetetlenség határán van.

Még egy olyan területen, ahol mindenki számára befogadható az „üzenet”. E mögött mekkora a tudatosság?

– Az észrevétele teljesen helytálló: a modern színházak közé tartozunk, de az érthetõség határát nem lépjük át. Nyílván anyagi okok miatt sem, hiszen Salzburg nem nagy város, a közönséget pedig alapvetõen a helyiek képezik, s ha egyszer nem élveznek egy darabot, akkor erre a reakció az, hogy

tizedik oldal

– Annak ellenére, hogy elsõsorban a kisebbeket célozta meg a darab, a „laikus közönség” is sokat tanulhattunk belõle…

– Peter Breuer-nek, a Salzburg Ballett igazgatójának – egyben e darab koreográfusának – egyik legnagyobb erénye, hogy rendkívül jó kultúrpolitikát folytat: megvizsgálja a közönség igényeit, s megpróbál annak eleget tenni. Alkotásai sikeressége a mondanivaló könnyû értelmezhetõségében, sokszínûségében, aktualitásában, valamint professzionális kivitelezésében rejlik. Az együttes táncosai magasan kvalifikáltak, a szakmai színvonaluk, technikai tudásuk és mûvészi kifejezésmódjuk a közönséget megannyiszor magával ragadja, lenyûgözi.

– S ez alapján például melyik korosztály az – ha egyáltalán lehet ilyen statisztikai megállapítást tenni – amelyik a leginkább a publikumot alkotja?

– A darabok problémái multikulturálisak. Nyitnak külföld felé is?

– Hogy esett éppen erre a darabra a választása?

– Alapvetõen tetszett, habár kényes egy táncos véleményét kérni egy táncmûrõl, mivel mi alapvetõen nagyon kritikusak vagyunk mind saját magunkkal, mind a szakmánkkal kapcsolatosan, de azért igyekszem mindig laikusként szemlélni. De a legjobb visszajelzéssel ebben az esetben is a gyerekek szolgálnak…

– Nem gondoltak még arra, hogy más nyelven is színpadra állítsanak egy-egy elõadást, hogy más országokba is képviseltethessék magukat?

– Dolgozunk ezen. Korábban még úgy véltem, hogy az Európai Unió együttmûködésével erre hivatalos kereteket teremthetnénk. Azonban ennél egy egyszerûbb és gyorsabb utat látok kivitelezhetõnek: egyszerûen nekünk, direktoroknak kell összebeszélnünk. A távlati célom azonban az, hogy egy nagy, európai, közös kulturális színpadot valósítsunk meg: lehetõséget az összes uniós tagállam csereszerepléseire, színdarabok cseréjére. Üdítõleg hatna ez az egész színházi életre: új rendezõk, más nációból, az ottani aktuális problémák, történetek feldolgozásával… Végül is az Európai Uniót ilyen síkon is lehetne érteni. Véleményem szerint ez az egész közösséget, a különbözõ nemzetiségû embereket, országokat közelebb hozná egymáshoz, a kultúra nyelvén megérteni a másikat igazán nemes, szép és nem lehetetlen feladatat. Remélem, mihamarabb kézzelfogható eredményekrõl tudok beszámolni.

– Otthon is vannak hasonló kezdeményezések?

– Törekvések vannak, de kifejezetten ilyen elõadásokról én még nem tudok. Legfeljebb hasonlóakról, mint például a Magyar Állami Operaház baletttársulatának, a Magyar Nemzeti Balettnek a karácsonyi idõszakban futó Diótörõ, de a Budapest Táncszínház, a Bozsik Yvette társulat, a Pécsi Balett, a Gobi Rita társulat, és más egyéb együttesek is igyekeznek odavonzani a színházba a gyermekközönséget, megszerettetni velük a táncot, a színházat, kinevelni az jövõ közönségét.

– Korábban a társulat tagja voltál, ismered a mostani szereplõket is?

– Igen, mindegyikük személyes jó barátom, a mostani társulat tagjainak a zöme kollégám volt. A salzburgi együttes a mai napig tiszteletbeli tagként kezel, csakúgy, mint a gyõri társulat, ami különösen nagy boldogsággal tölt el.

– 12 évig voltál a Gyõri Balett tagja, mielõtt Salzburgba szerzõdtél.

– Igen, hosszú ideig a gyõri társulat szólistája voltam, több szakmai és állami kitûntetésben is részesültem, majd 2005-ben kértek fel, hogy csatlakozzam a salzburgi baletthez. Pályafutásomnak egy sérülés vetett véget… Mindezek ellenére szerencsésnek mondhatom magam: számos, csodás szerepet formálhattam meg, táncolhattam el, rengeteg nagy egyéniséggel dolgozhattam együtt. Megmérethettem magam külföldön is, rengeteget utaztam, és számtalan embernek okozhattam örömöt.

– Ezt én is nagyon remélem, valóban remek és korszakalkotó lenne!

– Néhány napja szerepelt a gyõri társulat a Festspielhausban…

Ezt követõen utam a konkurens Landestheater premierjére, az Eine kleine Tanzgeschichte-re, vagyis a tánc történetét feldolgozó, elsõsorban gyermekeknek szóló darabra vezetett, mely után a társulat egykori magyar tagjával, Sándor Zoltánnal beszélgettem a darabról, a színházról, a balettrõl és a gyõri társulat vendégszereplésérõl, melyben évekig táncolt.

– Sajgott is a szívem… Annak idején még öt-hat alkalommal nekem is volt alkalmam, hasonló keretek között ott fellépni. Most is, a hagyományoknak megfelelõen, a nyugat-európai turnéjuk egyik állomásaként adták elõ a salzburgi közönségnek a Keep Smiling – Hommáge á Chaplin-t, ami hatalmas siker volt. Ilyenkor, közvetve én is részesülhetek sikerükben, ha magam már nem is léphetek sosem a számomra világot jelentõ deszkákra…

– Hogy tetszett a bemutató?

Mikola Orsolya

Ajánló

CD ajánló: Florence and the Machine – Lungs Mi lehet a köze egy földimogyorószemnek a sikerhez és a boldogsághoz? Meglepõen sok…

Abban az évben, amikor Lady Gaga a világ egyik legnagyobb popsztára lett azáltal, hogy úgy tesz, mintha õrült lenne, a siker porondjára lépõ Florence Welch tényleg az – írja az angol Times egy, a Florence and the Machine énekesnõjérõl szóló interjúban. Azonban a diszlexiával diagnosztizált valamint kényszerbetegségre, hiperaktívitásra és inszomniára egyaránt panaszkodó Florence határozottan tagadja, hogy õrült lenne. „Neeeeeeeem”, visít fel, „Nincs olyan pillanata az életemnek, amikor megkérdõjelezném, hogy épelméjû vagyok! De sosem akarnék lelketlen lenni. Ha a gondolataim kevésbé lengenének ki, talán sosem írnék dalokat. És nem is énekelnék.”

Azért pedig igazán nagy kár lenne. A Kate Bush és Siouxie Sioux nyomdokaiba boldogan lépõ 23 éves lány az egész világot ámulatba ejti hangjával. Paul Epworth producer szerint éneke olyan, mint egy mezõn keresztülfutó ordítás, amely a dalszövegek lágyságával vegyítve egyszerûen halálos. Helyenként kétségbeejtõ, másutt kétségbeejtõen szép.

Nem csoda hát, ha itthon a Petõfi Rádió több héten keresztül a 2009-ben megjelent „Lungs” albumról származó „You’ve Got the Love” c. számot játszotta a leggyakrabban.

Mûvészettel foglalkozó szülõk lányaként Florence gondolatai, jó képességei ellenére, már gyerekkorában is hajlamosak volt elkalandozni az iskolában. Többször kapott figyelmeztetést órán való énekelgetésért. Miután a Camberwell mûvészeti fõiskolát otthagyta, figyelmét inkább egy saját zenekar alapítására fordította. Két tiszavirág-életû együttes után jött létre a Florende and the Machine. A formáció egyetlen állandó tagja maga Florence, míg a többi zenész a dal illetve az éne-

kesnõ igényeinek megfelelõen szerepel. „A legtöbbjükkel hosszú ideje dolgozom együtt, tudják miket írok, mi a stílusom, mit akarok”. A hosszú idõ persze relatív: A „Lungs” Welch kisasszony debütáló albuma és fellépések is csak 2006ban

kezdõdtek. Ekkoriban történt, hogy az együttes menedzserre talált: Mariead Nash azután döntött az együttmûködésrõl, hogy a részeg Florence követte a WC-re a „Something’s Got A Hold On Me”, Etta James számot énekelve. Három évvel késõbb megszületett a „Lungs” és gyakorlatilag minden dal róla a „Kiss With A Fist”-tõl, a „Rabbit Heart (Raise It Up)”, és a legendás „You’ve Got The Love”-on keresztül, egészen a januárban újra kiadott „Dog Days Are Over”-ig hatalmasat szólt.

A siker receptje már ránézésre is biztos: egy soulos, indie-s hangzással álunk szemben, gyönyörû énekkel és még szebb, frappáns szövegekkel.

Régóta szükség volt egy olyan nõi énekesre, aki ezt a populárisan dallamos és mégis alternatív hangzást jól vissza tudja adni. A dalok ugyanis tudnak gyengédek lenni mindenfajta nyávogás nélkül, és a

keménység nem elcsépelt, émelyítõ ízû „Girl Power”-ben testesül meg, hanem kétségbeesett, helyenként eltökélt és mélységes, mélységes õszinteségben. Florence nõ a javából, és nincs szüksége sem a társadalom, sem a pop-világ által generált sablonokra ahhoz, hogy az legyen, még akkor is, ha éppen nem elhaló hangon, búgva trillázik, hanem mély, kemény hangon kiált. Ugyanakkor nem is kõkemény rock-csajszi: ha éppen arról kell dalt írni, hogy a kedves más lány homlokát csókolja, és erre nincs más megoldás, mint italba fojtani magunkat, akkor azt megénekli úgy ahogy van, nem kívánva revánsot egy elektromos gitár tépésével. A sztereotípiákat azzal küzdi le, hogy egy pillanatra sem szûnik meg egyéniség lenni, és odafigyelni mindarra, ami érdekli. „Eszméletlenül foglalkoztat az emberi test belseje, mert nem értem. Pedig ez akkora része az életemnek: testnek lenni.” Mondja a fent említett interjúban, majd elkezdi lóbálni karjait „A testemet saját magam növesztettem!” Állítólag a következõ album – melynek felvételét már meg is kezdték – több dala fog az emberi testrõl szólni. Addig még egy év és sok koncert van hátra, ám a Florence and the Machine pályájának felfelé ívelõ vonalát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a 2010-es BRIT Awards-zon a „Lungs” megnyerte a MasterCard legjobb angol albumának járó díját.

A siker receptjében tehát nem kétséges, tehetséget és szerencsét egyaránt találunk. A fõ összetevõ azonban mégsem ez, hanem valami, amit mindannyian megirigyelhetünk, és remélhetõleg el is sajátítunk ahhoz, hogy sikeresek és fõleg boldogak legyünk: „A lelkesedés! Én egy földimogyorószemért is tudok lelkesedni!” – kiált föl vigyorogva Florence.

Barát Zsófia

Bin-Jip – egy zenekar és egy film Bin-Jip, azaz üres házak. Ez a név egy dél-koreaijapán filmet és egy magyar együttest is takar.

Mindkettõre szeretném felhívni a figyelmeteket.

Harcsa Veronika (ének), Kaltenecker Zsolt (billentyû), Gyémánt Bálint (gitár) és Andrew J (ritmus, hangminták, scratch) legfrissebb felállása korántsem új. Több mint egy éve dolgoznak így négyen együtt, de már a Bin-Jip elõtt is voltak közös munkáik (nem is sikertelenül). Harcsa Veronika neve talán ismerõsen csenghet a Petõfi Rádió hallgatóinak, fõleg ha azt mondom Erik Sumo Band, ahol Kiss Erzsi mellett õ a másik nõi hang.

Az elsõ album anyagát március 5-én, az A38 hajón mutatták be. Elmondásuk szerint a koncerteken arra fognak törekedni, hogy a dalokat úgy adják elõ, ahogyan a lemezen hallható lesz. Cserébe a számokban, számok között improvizációkat játszanak Andrew J groove-jaira. És hogy mindez miért jó? Mind a négy zenész magasan képzett, elismert mûvész. Pontosan tudják, mikor mire van szükség, mibõl mennyi kell. A Bin-Jip zenéjét a trip-hop, electronic, nu-jazz szavakkal szokták kategorizálni, de akinek ez nem mond semmit, hallgasson bele az együttes hivatalos myspace oldalán zenéjükbe. Harcsa Veronika hangja tökéletesen illik Andrew J modern hangjaihoz és ritmusaihoz, a két hangszeres zenész pedig szinte

észrevétlenül építi tovább a dj által felvetett alaphangzásokat, hogy aztán a koncerten, élõben, néhol teljesen elszabaduljon minden. Látszólag.

Ugyanis a mûvészek nagyon is tudatosan, okosan építik fel a számokat. Mégsem válik mesterkélté.

Megmarad a hangok pontos helye, de olyan könnyedén játszanak mindezzel, hogy a közönség úgy érzi, nem is lehet ezt másképp, csak így.

Harcsa Veronika egyik interjújában mesélte, hogy mikor megnézte a Bin-Jip – Lopakodó lelkek címû filmet, írt egy számot. Nem csodálom. A 2004-es alkotás valóban nagyon inspiráló lehet a mûvészek számára, de mindenképp elgondolkodtató. A

történet nagyon röviden: egy fiatalember minden nap, a város egy negyedében, minden ajtóra szórólapokat ragaszt. Éjjel aztán oda tör be, ahol nem szedik le a cetlit napközben, mert üres a lakás.

Nem a vagyonát szerzi így, hanem szállását. Cserébe, mielõtt másnap végleg elmenne, kitakarít, kimossa a szennyest, és megjavítja az elromlott háztartási gépeket. Egyszer aztán (ahogy ez már csak lenni szokott) összeakad egy nõvel, aki (miután megszabadította erõszakos férje uralma alól) mellészegõdik. Innentõl ketten járják a várost, teljes némaságban, szavak nélkül. Ebben az állandó szótlanságban valami olyan mély és erõs kapcsolat alakul ki köztük, amire szó talán nincs is. A film rendezõje, Kim Ki-duk (Tavasz, Nyár, Õsz, Tél… és Tavasz, A sziget), nem törekedett nagyon elvont, vagy túlságosan látványos jelenetekre, vagy képekre. Igaz, hogy a film második felében összemosódni látszik a képzelet a valóságos, érzékelhetõ világgal, de ez még nem zavaró a hollywoodi filmeken felnõtteknek sem. A történet is és a film képe is szép. Nem lenyûgözõ, nem „háromdés” élmény. Egyszerûen csak szép.

Galiger Enikõ

tizenegyedik oldal

Ajánló

Alice „Odaországban” Tim Burton legújabb filmje az ismert karakter, Alíz egy újabb kalandját meséli el az álmok földjén, az ottaniak által nevezett Odaországban.

A történet röviden a következõ: az immár felnõtté cseperedett Alíz, miután otthagyja meglehetõsen zavarbaejtõre sikeredett eljegyzési ünnepségét, egy nyulat követve belepottyan a már ismert üregbe, hogy azon keresztül Csodaorszába jusson. Késõbb kiderül: odajutásának oka volt, Csodaország lakói akarták õt visszahívni, hogy ismét megmentse a vidéket a kegyetlen Vörös Királynõ hatalmától.

A filmet nézve az embernek olyan érzése támad, hogy a rendezõt bizony igencsak akadályozta két tényezõ a film elkészítése során: egyrészt a Disney-logó (mely tudvalevõleg csak olyan filmeknek lehet sajátja, amelyek még a legkisebb gyermekek számára is nézhetõek, vagyis gyakorlatilag semmilyen erõszakos jelenetet nem tartalmaznak), valamint a játékidõ rövidsége. Ennek megfelelõen egy szemkápráztató, ámde történetileg üres filmet láthatunk.

Tim Burton (Karácsonyi Lidércnyomás, Beetle Juice, Támad a Mars!) a tõle elvárható szintet hozta a látványvilág megteremtésével: a környezet gyakorlatilag tökéletes (a Vörös Királynõ várában különbözõ állatok tartják a csillárt, asztalt, stb.), a karakterek részletesen kidolgozottak (Alice jól ismert öltözéke, a Bolond Kalapos felemás nagyságú és egymástól függetlenül mozgó szemei, stb.) és némileg észrevehetõ a rendezõre jellemzõ groteszk alakzatok megjelenése is (az Álmosvölgy Legendájából jól ismert kicsavart fával kezdve egészen a várárokban úszó, arc alakú kövekig) ám a történet (vagy annak hiánya) megbontja az egyensúlyt.

Alíz valami rejtélyes oknál fogva – habár a film alatt végig rémálmait emlegeti – amnéziában szenved a Csodaországban tett korábbi útjaival kapcsolatban, ami jó alapot ad arra, hogy újra felvonultassa a film a már ismert karaktereket.

Azonban ezek újrafeltûnései is vegyes kimenetelûek: a szereplõk nagy része emlékszik Alízra még ifjú korából, igazolva a film folytatás szerepét, azonban például a korábban már pillangóvá változott Bölcselõ most újfent hernyó alakban pipázik annak a bizonyos gombának a tetején… A történet rövidsége miatt a szereplõk nagy része – melybõl elég sok akad – kidolgozatlan marad, pár mellékszereplõ mindössze egy-két percre bukkan fel minden elõzmény nélkül (pl.: a beszélõ kutya), majd aztán ismét eltûnik a homályban. Ettõl pedig a karakterek súlytalanokká válnak, akiknek helyzetét a nézõ nem tudja kellõképpen átérezni. A Mia Wasikowska által alakított Alíz alakja szintén

ezek közé tartozik: az egész történet alatt csak sodródik az árral, hiszen már a film elején közlik vele a végzetét, melytõl nem képes elszabadulni. A film alatt végig nem õ vezeti a történetet, minden próbálkozása dacára csak egy mellékszereplõvé alacsonyul, szerepe a nézõ szemében már-már közömbössé válik. Talán a legjobban kidolgozott karakterek – nem véletlenül – a Johnny Depp (Ollókezû Edward, Álmosvölgy Legendája, Charlie és a Csokigyár) által alakított Bolond Kalapos – akinek itt újabb részletet ismerhetjük meg a múltjából, mely talán elmebeli állapotára is (k)alappal szolgálhat –, valamint a rendezõ feleségeként annak minden filmjében szereplõ Helena Bonham Carter (Nagy Hal, Halott menyasszony), aki a Vörös Királynõt alakítja. Elõbbi karakteréhez hûen meglehetõsen bolond, folyton ugyanazon az agyalágyult kérdésen töri a fejét, miközben alig van tisztában pillanatnyi helyzetével; utóbbi megmaradt a kegyetlen úrnõnek, aki szemrebbenés nélkül lecsapatja bárkinek a fejét, tekintet nélkül az elkövetett cselekmény súlyára.

Tim Burton filmjeinek kedvelõjeként (a fent említett filmek mind tõle vannak, és csak ajánlani tudom õket) számomra a fésületlen mester zsinórban már a második rossz próbálkozását követte el ezzel a filmmel: míg a legutóbbi Sweeney Todd esetében a tõle nem megszokott brutális erõszak irányába tévedt el Burton, a jelen film kapcsán bár a mesés környezet megvalósul, a történet teljesen átgondolatlannak tûnik. Ennek akadálya lehetett a már említett Disney stúdió is, bár ez korábban (pl. az Ollókezû Edward esetében) nem korlátozta a kellõen groteszk hangulat megteremtésében.

Az elvont ötleteket érezzük azért a film során egyes párbeszédekbõl („valami nõhet a fejében a Vörös Királynõnek, attól olyan nagy neki”), ezek mégsem adják vissza a már megszokott hangulatot. Összegzésképpen a filmet az egyszer megnézhetõ kategóriába sorolnám, melyet a látványvilág miatt érdemes megnézni, de nem ez lesz az a film, amirõl mindenkinek a rendezõ neve fog beugrani. Talán ha a játékidõ és a korhatár magasabb lett volna, a film is jobban beváltotta volna a hozzá fûzött reményeket.

Aki pedig egy kellõen sötét hangulatú Alice átdolgozásra kíváncsi, annak ajánlani tudom American McGee Alice címû játékát, amelyben a fõhõs egy elmegyógyintézetbõl kerül át Csodaországba, ahol is kalandjait egy hatalmas konyhakéssel felszerelkezve kezdi el…

A. B. Chronos

Bende Tamás: felszárad izzadt kavicsok között törött kagylók. elhagyott csigaházakat mos a víz. bõrünkre száradt só a szégyen. lassan eltûnik minden. illat, szín, mosoly. partra vetett halak tátogják a titkot. de a titok sosem érhetõ. morajlás öli a hangokat. kiégett tekintet pásztázza a tájat. sziget. tán túlpart. dombok. az érzék csalódás. önmagunkba temetkezünk. test köré csavart törölközõ. talán minden folt felszárad egyszer. helyükön csak a megbánás marad.

Bende Tamás: titkom az ártér neszezése kihallatszik bõröm alól tuják illata izzad tenyeremben a takaró ráncaiba csomagolom önmagam te rájöttél a titkomra valahol ott a sikoly és a nevetés között amikor mellettem aludtál el ruhák nélkül boldogan

Kis Molnár Flóra: Terra Nova Erõs a hang. Zúg a fülem, visít.

Hiába vagyok, mégsem létezem.

Szóma-széma, a test csak sír.

Komplex képek, kavargás, káosz.

Az agyam a dió, körülötte a héj. Én vagyok az ég, s a világ csak fátyol.

Utánad kapok, ellibbensz.

Eszme vagy. Lelkem kietlen világa.

Más univerzumok járnak körülöttem.

Szférák feszülnek köztünk, S ahogyan vegetálunk, Az együtt létezés megszûnik.

Akarom azt a világháborút.

Akarom a zajt.

Szeretném, ha összeroppanna világunk.

Tükör az.

Ezer apró szilánk. Üvegmozaik.

Ha kiengeded a lelked, szilánk nem sebzi meg.

Más lelkek apró elemei. Építõkockák. Építsünk egy újat.

Földet.

Kettõnknek.

Kis Molnár Flóra: Tudás A titok megmarad.

A kapu bezárul.

S mi csak ülünk mögötte.

Kezünket nyújtjuk.

De nem kaphatjuk meg.

Boldog a tudatlanság.

tizenkettedik oldal

Ajánló

Ludwig Múzeum a villamosmegállókban Már jó ideje nézi a Budapesti közönség a Ludwig Kortárs Mûvészeti Múzeum kiállításának plakátjait. Azokat, melyek közül az egyik egy mosolygó koponya, a másik pedig egy denevérként plafonról lelógó, unott tekintetû kislány. Jómagam is, ahogy a 49-es villamos vonalán naponta legalább kétszer utazom, unatkozásom kellõs közepén megfigyeltem, hogy szinte minden megállóban ott figyel a kislány, vagy ott vicsorog a sárga koponya. Furcsamód észrevettem, hogy egyetlenegy kiállítás plakátja sem kötötte le így a figyelmemet, mint ez a kettõ. Már néha idegesített látványuk, olykor pedig sokáig bambultam rajtuk, és szinte kiabált felettük az írás: Glenn Brown. Ki is lehet ez a férfi? Megnéztem.

Ahogy a pénztárnál ingyen elvehetõ kiadványt olvasom, lélekben felkészülök, hogy én egy mindenhonnan vevõ, a festészeti korokból idézõ és azokat átalakító festõi munkákat fogok látni, az úgynevezett mash-up mûvészet jeles képviselõjének alkotásait. Tipikus polgárpukkasztó mûvész lehet, hiszen radikális, szokatlan szemlélete van a festészetrõl. Azt vallja, hogy a modern kultúrában már elfogadott más alkotóktól átvenni egyes alkotásokat, azokat átformálni, összemosni más mûvekkel, s így önálló alkotás jön létre. Gondoljunk csak a DJ-k munkájára. Ars poeticája szerint a világban hozzá sodródó képeket átemeli és kisajátítja, és mint valami kulturális kincset, felhasználja saját mûvészetében.

Ezen információk birtokában lépek be a terembe.

Az elsõ kép, amit megpillantok, egy zöld kutyát ábrázol, mellette zöld szõrös (!) kutyakoponyával.

Kétségtelenül bizarr látvány, fõleg, ha még hozzátesszük, hogy a figurák megmunkálása olyan érzetet kelt, mintha millió kis féreg lenne rajtuk.

Ezek az ecsetvonások már ismerõsnek tûnnek a koponyás plakátról, de így közelrõl szemlélve jobban látszódik a mûvész technikai tudása.

Minden festményén dinamikus vonalak láthatóak,

de ha közelrõl megnézzük a képeket, feltûnik, hogy a felszínük teljesen sima. Mintha szemfényvesztést látnánk. A másik teremben pedig az ellenkezõje tárul elénk: Glenn Brown képes volt több

kilógramm olajfestéket egy asztalra kenni úgy, hogy a festéktõl az asztalnak megváltozott a formája. A mû címe alatt olvashatjuk, hogy 12 év alatt készült el vele. Jó munkához persze idõ kell.

Látunk még barokk stílusra emlékeztetõ kislányt, mutogató bohócot, megtermékenyítést, rózsacsokrot, oszlásnak indult, lúdtalpas lábfejet, fejetlen nõi testet – hogy csak néhány képet említsek. A képekben közös, hogy mindegyikük háttere számítógépes technikával készült, feltûnõen homogén. Az alakok pedig mintha egy pusztulóban levõ világból jönnének, onnan fednék fel esetlenségüket, groteszkségüket. Féregszerû ecsetvonások uralják az arcokat, lepik el a virágcsokrokat. Képeinek másik része giccs és sci-fi ihletésû.

Jövõbeli, futurisztikus tájakat látunk, melyek már ismerõsek képregények és fantasy filmek hátte-

Villányi László: mondja édesanyám Könyvajánló Villányi László, a gyõri székhelyû Mûhely folyóirat többek között Radnóti- és József Attila-díjas költõ-fõszerkesztõje 2009 õszén új kötettel jelentkezett.

A mondja édesanyám címû könyv a 11. a szerzõ köteteinek sorában.

Varga Mátyás megfogalmazása szerint a kötet „hátterében egyfajta oral historyt sejt az olvasó”. Való igaz, a töredékszerû, rövid, központozást mellõzõ versek mind-mind valamiféle családi emlékbõl, elbeszélés-maradványból, történet-darabból építkeznek. A könyv felépítése is az emlékezés folyamatának rendezetlenségét és esetlegességét követi. A versek a kronológiát mellõzve

váltják egymást, mint elõ-elõbukkanó gondolat- és emlékfoszlányok. Olvashatunk a lírai én családjáról, az anyai és apai ágról egyaránt, emigrálásokról (Németország, Új-Zéland, Dánia, Ausztrália), (újra)házasodásokról („nagyanyám nõvére Emma néni / a cigányasszony jóslatát beteljesítve / háromszor megy férjhez...”), a Világégésrõl és a „testvéri Szovjetunió kegyességérõl”. Mindezt 3-16 sorban.

A verseket – ahogyan az a címbõl is kikövetkeztethetõ – az anya-fiú viszony köti össze.

A haldokló édesanya és fia utolsó beszélgetéseinek, a kórházi ágy mellett eltöltött óráknak megidézése olyan közel enged a költõ szubjektív érzéseihez, élményeihez, hogy az olvasó már-már egyszerre hatódik meg és érzi magát zavarban („most felkelek mondja édesanyám / s nem mondhatom béna a lába / gondosan odakészítem papucsát”).

Villányi László költészetének meghatározó témája a szerelem. A kortárs felfogás szerint

reibõl. A mûvész maga is kigúnyolja mûveit, hiszen egyik ilyen képének azt a címet adta, hogy „Esztétikai szegénység…”.

Glenn Brown mûvészeti filozófiájával sok ellenséget szerzett magának. Nem mindenki volt hajlandó elfogadni, hogy az átvétel lehet egyedi is, hogy más mûvének egyértelmû felhasználása a festészetben is teremthet új alkotásokat. Persze eddig is találkoztam olyan mûvekkel, amelyek régebbi festmények újrafogalmazásai voltak, de olyan mûvésszel még nem, aki egész pályáját erre építi. Brown ráadásul nem is kért engedélyt a mûvek felhasználásához. Így történhetett meg, hogy egy Dalí-festmény saját verzióra való átalakítása miatt a Gala-Salvador Dalí Alapítvány be is perelte a festõt. De a festõnek neves híve akadt a Tate Modern igazgatója személyében, aki elismerõen nyilatkozik Brown mûvészetérõl.

Szerinte mûveinek eredetisége az „eredeti” mûvek kiválasztásában és vegyítésében áll, ugyanis az alapul vett mûveket átalakítja, és teljesen más jelentést ad nekik. Véleményem szerint ez legtöbbször sikerül is a mûvésznek, azonban éppen egy Dalí-képnél én sem találtam túl eredetinek a kompozíció jobbról balra kicserélését, a feketefehér színvilágot és a kép elnyújtását. Összességében furcsa, groteszk képeket láthatunk. Én többet vártam. Persze a jó marketing megtette a hatását: elmentem végül, van már Glenn Brown matricám, néztem képet a 3D-s szemüveggel is, kérdõívet töltöttem ki, és ugyanazzal a jeggyel megnézhettem volna mindhárom kiállítást is, ami csupán azért maradt ki, mert a Hatalmi játszmák címû kiállítást aznap este nyitották meg (szerintem ígéretesnek mutatkozik). De a Fókuszban a gyûjtemény címû kiállításon a vakok és gyengén látók számára adaptált, tapintható mûtárgymásolatok kiállítása remek és üdvözlendõ ötlet.

Aradszki Dea

szerelemrõl nehéz írni, hisz az újat mondás kényszere itt jelentkezik a legerõteljesebben.

Villányi mégis képes újat és új formában mondani. Szikáran, lecsupaszítva, szinte tárgyilagosan ír: „és hogy állsz a szerelemmel / kérdezi halálos ágyán édesanyám / várakozom felelem / mintha valami megnyugtatót mondanék” .

A kötetben egy különleges téma is megjelenik: a gének átörökítésének kérdése. Nyilvánvaló, hogy az édesanya haldoklásának kapcsán a fiúban felmerül a kérdés, hogy az elmúlás után mennyi az, ami a szeretett szülõbõl itt maradhat („lehet sejtjeid még mindig itt élnek bennem / újságolom édesanyámnak...”).

Villányi László mondja édesanyám címû kötetében letisztult és közérthetõ verseken keresztül dolgozza fel a történelem fricskáit, a kiszolgáltatottságot, a gyermekkor átszivárgó emlékeit és az édesanya elvesztésének tényét.

A könyv az Orpheusz kiadó gondozásában jelent meg és megvásárolható az Írók Boltjában (Budapest, Andrássy út 45.), valamint az Alexandra könyváruházban (www.alexandra.hu).

Bende Tamás

tizenharmadik oldal

Ítélet retro Az Ítélet retro címû rovatunkban a korábbi Ítélet-évfolyamok írásaiból szemezgetünk. 1998 óta bizony tekintélyes mennyiségû anyag gyûlt össze! Olyan cikkeket kerestünk Nektek, amelyek megítélésünk szerint örökkön érvényes – de legalábbis a mai hallgatóság érdeklõdésére is számot tartó – mondanivalót fogalmaznak meg. Elõdeink csontkeze, illetve karunkat már elhagyó hallgatók szelleme így nyúl felénk a múltból…

E számunkban a sajnálatos körülmények között kimúlt szóbeli felvételik aranyköpéseinek egy töredékét közöljük – a felvétel e módja a régi idõkben nem csupán a hallgatóság hatékonyabb kiválasztását biztosította, hanem felejthetetlen perceket szerzett a részt vevõ oktatóknak, és mindazoknak, akik utólag értesültek az elhangzottakról… A második cikk a Szentkirályi utcába költözés utáni elsõ öt esztendõ azon mûintézményeit mutatja be, amelyekbe a hallgatók sûrûn összegyûltek, megbeszélni a tanórákon elhangzottakat. Ezek némelyike ma is változatlan formában üzemel, tessék felkeresni õket egy kis múltidézésre!

A harmadik írás pedig a felejthetetlen Uhrin Benedek talán legnagyobb slágerét elemzi a jogász-irodalmár szemszögébõl.

Best of felvételi aranyköpések 1997-2001 Minden felvételi idõszak alkalmával az okozza a legtöbb mulatságot számunkra, hogy sírva vihogunk a legújabb felvételizõk egyes kérdésekre adott, lehengerlõ öntudattal kinyilatkoztatott, valami elképesztõ tudatlanságot, ép ésszel szinte felfoghatatlan ostobaságot bizonyító feleletein (ráadásul egyre több és egyre nagyobb hülyeségeket képesek mondani az új jelöltek).

Bizonyíték ez arra, hogy az érettségi, melytõl egykor annyira reszkettünk, gyakorlatilag értéktelen. Most az eddig összegyûjtött aranyköpések kirívóan legnagyobb hülyeségei közül szemezünk, csak remélve azt, hogy az idézett megszólalók közül senki nem hallgatója az egyetemnek (egyrészt tudatlansága okán, másrészt a szerkesztõség tettleges felelõsségre vonásának elkerülése céljából)! A válaszokat témakörök szerint csoportosítottuk.

Végezetül olvashatjátok öt kedvencünket, melyek – kiemelkedve a többi, szintén örökbecsû darab közül – szinte új távlatokat nyitnak a butaságot mûvészetté, sõt, tudománnyá fejleszteni kívánók számára.

TÖRTÉNELEM • Pál javasolta, hogy a túlzott aszkétizmust mellõzzék, mert mindenkinek joga van a jóléthez.

• Szent László másik fontos tevékenysége szentté avatásában nyilvánult meg.

• A zsidó vallás szent könyve a Korán – És a Tóra? – Ja, az is!

• Az 1848-49-es forradalom lényege, hogy kilépjünk az Osztrák-Magyar Monarchiából.

• Thököly arról híres, hogy összeszedte a hegyi népet.

• Az 1054-es egyházszakadás elõtt volt az avignoni-római kettõs pápaság, utána lett az avignoni-római-moszkvai hármas pápaság.

• Széchenyi fõ mûve a Tõke.

• Csoóri Sándor több évet élt Indiában s ott is halt meg.

• Mindszenty József neves kommunistaellenes aktivista volt.

• Mit tud Pázmány Péterrõl? Pázmány Péter költõ volt és politikus.

Gondolom, köztiszteletben álló személy volt.

• Mikor tört ki az 1848-as forradalom? – Február 1-jén.

• Ki kötötte a Bethlen–Peyer-paktumot? – Az SZDSZ és az MDF. • Mivel ért véget az I. Világháború? - A Varsói Szerzõdéssel.

• Mondjon magyar kormányzókat! – Göncz Árpád, Fráter György.

• Ki volt Szent Imre nevelõje? – Várszegi Asztrik.

• A Római Birodalomban milyen államforma következett a királyság után? – A cárság.

• Mikor alapították a Szovjetuniót? – XVIII. század. – Nem. Mikor szûnt meg? – 1450-es, 60-as évek. Nem jó. Azt mondja meg, mely országok tartoztak hozzá! – …Az északiak! – Például? – Norvégia!

• Magyarországon 1849 után a hivatalos nyelv az osztrák.

EGYHÁZ • A pápák közül II. János Pál tevékenységét emelném ki, aki sokat utazik.

• A Vatikánnak a világon a legmagasabb a GDP-je.

• A pápa református vallású.

• A Vatikán hadserege papokból és bíborosokból áll.

• Történelmi egyház Magyarországon a pogányság.

• A keleti kereszténység vezetõje a tibeti láma.

• Mondjon párat a tízparancsolatból! – Felebarátod feleségét szeresd!

• Mondjon magyar szenteket! – Szûz Mária.

• Foglalja össze a keresztény tanítás lényegét! – Hát, ezt így Anscluss nem tudnám megmondani.

• Ki volt az elsõ pápa? – VII. Gergely.

• Luther Márton templomi könyvnyomtatással foglalkozott, és egyet-kettõt ki is szögezett a templomkapura.

TÁRSADALMI ÉLET • Amit az iskolában tanítanak, abból sajnos sok mindent nem kell komolyan venni.

• A feminizmus azt jelenti, hogy a nõk el vannak nyomva a férfiak alatt.

• Az eutanázia például azt jelenti, hogy ha valakinek az anyósa lélegeztetõgépen van, kikapcsolja a lélegeztetõgépet.

• Mi a cigányság vezetõ rétege? – A maffia.

• Passzív ellenállás az, amikor valaki aktívan elkerüli azokat a helyeket, ahol a törvényeket be kell tartani.

• Ha valaki sok évig él egyedül, annak rendszerint házasság a vége.

POLITIKA • Az RMDSZ egy román alapítvány, a kuratórium elnöke Tõkés László.

• Nem tudom, ki az új köztársasági elnök, mert szerintem alkalmatlan.

• Csurka István a Munkáspárt elnöke.

• Ki volt kormányon 1994–1998 között? (háromdiplomás felvételizõ) – A MIÉP és az MSZMP. JOG • Milyen jogi pályákat ismer? – Van a jogász, az ügyvéd és a védõbíró.

• Két szabadságjogot ismerek: a vallásit és a szexuálisat.

• Az Alkotmánybíróság létrehozza az Alkotmányt és belefoglalja az alkotmányos jogokat.

• Az Alkotmány egy intézmény, szervei: Alkotmánybíróság, a zászló, a címer.

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK • Svájcban az egyik hivatalos nyelv a svéd, mert Svájc Svédországgal határos.

• Magyarország szomszédai: Északon Románia és Szlovénia, Kárpátalja Csehországban (!!) és Koszovó Délen.

• Magyarország jellemzõ állatfaja a béka.

• Ha elolvadnak a sarki jégtáblák, Magyarországot elönti a víz.

• Hol van Bõs és Nagymaros? – A Tiszán. – Hol ?? – A Maroson!

• Bõs-Nagymarosról mi jut eszébe? – A víziorgona.

• Ha kivágják az õserdõt, megállnak a szelek. ÉS VÉGEZETÜL MINDEN IDÕK ÖT LEGJOBBJA • A Vatikán egy halász tetemén (!!) épült szeretetotthon (!!!), amit Mária Terézia alapított (!!!).

• Szent István kért egy koronát (!), majd megfogalmazta a szatmári (!!) tizenkét pontot (!!!).

• A Rákóczi-szabadságharc végén Károlyi Mihály (!!) Világosnál (!!) letette a fegyvert (!!!).

• Ki volt Szent István felesége? – Bajor Gizi (!!!).

• Mit csinált Hitler a II. világháború elején? – Festegetett (!!!).

Kocsmatörténelem 1996–2001 Az egyetemi élethez éppúgy hozzátartozik a kocsmai „tanulmányutak” megtétele, akár az elõadások, zárthelyik, szóbeli vizsgák. Valószínûleg a Pázmányon is ez volt az elsõ igazán lényeges terület, amelyben a hallgatóság elérte más, évtizedek óta mûködõ egyetemek színvonalát. Ez az írásunk betekintést nyújt a hõskorszakba éppúgy, mint a jelenbe, inkább boncolgatva a hol, mikor, hányszor kérdéseit, hiszen a miértre már úgyis tudjuk a választ…

Legyünk õszinték: bár az elsõ héten ’96 szeptemberében még mindenki ott volt minden elõadáson

tizennegyedik oldal

(ahogy az az elsõs évfolyamokra általában jellemzõ), a másodikon már ki- kiszökdöstünk jó néhányan, hogy inkább egy sör mellett ismerkedjünk az egyetem hangulatával. A hely általában a népszerû Izsáki borozó volt a Szentkirályi utcában, mely csalogató három betûjével („BOR”) már messzirõl az oázis ígérete volt a környék hajléktalanjainak és alkoholistáinak. Melléjük pedig, úgymond „hiánypótlásként” csodálatos módon tökéletesen beillettünk mi, Pázmányosok. A hely specialitása a málnás fröccs volt (a kimért bor tisztán, de még szódával is ihatatlannak bizonyult), valamint az, hogy akár

délelõttõl kezdve hosszú órákon keresztül voltunk képesek ülni a terjengõ bûzben, minõsíthetetlen kiszolgálás és állandóan trutyiban úszó mellékhelyiség mellett. Sajnálatos módon az egykor kultikus hely immár jó ideje zárva tart.

Egy fokkal feljebb léptünk az igényességben: következett a Blues Pub a Krúdy utcában. A kísérõzene minõségére, mely poétikus ifjúkorunkat (vagy inkább apu/anyu ifjúkorát) idézte – Hendrix, Hooker, BB King, stb. – nem lehetett panasz. A sör itt is csak sör volt, de valahogy mégsem lett igazi törzshellyé sohasem.

A szomszédos Darshan (és a késõbb megnyílt Darshan-udvar), szintén a Krúdy utcában már inkább. Bár a mosdókban méretes felirat figyelmeztetett: „mindenféle kábítószer fogyasztása

Ítélet retro tilos”, ezt azért már magunktól is tudtuk, és különben sem ránk vonatkozott. Az árszínvonal azonban nem engedte meg az egész napi „kihelyezett szemináriumok” helyszínen való megtartását, így hát innen is továbbálltunk.

Ezentúl mindennap a Horánszky utcai Gösser sörözõ felé vettük utunkat, csak hogy minden irányból „védve legyünk”, ha esetleg kedvünk támadna egy kis beszélgetésre az igen leterhelõ órák után. Az azóta Vén Pipás néven futó egységben megtaláltuk a számításunkat: csendes, nyugodt kis zug volt, finom ételekkel, kedves kiszolgálással.

A sör pedig még mindig sör maradt itt is.

A Régi Spartacus, melynek egykor komoly neve volt a vendéglátóiparban, egyesítette mindazt, ami ahhoz kellett, hogy jól érezzük magunkat: az egyetem tõszomszédságában, késõbb már az egyetem épületében feküdt, szolid árakkal, hangulattal.

Ami megfizethetetlen: a személyzet ismerõsként üdvözölt minket, már elõre tudták, mit kérünk, és mindig volt egy kedves szavuk felénk.

Szerencsére mindez a most a helyén (az egyetem épületében) üzemelõ Spartacus Pizzéria és „Élménycenter”-re is igaz. Történelmi eseményként végre lett saját menzánk, egyben saját, igazi, hamísítatlanul Pázmányos törzshelyünk is, ahová a már végzettek is visszajárnak, és inkább már azelõtt betérnek, mielõtt régi tanáraikat üdvözölnék az egyetem másik épületében. Az árak több, mint kedvezõek, a hangulat parádés. Alkalom nyílt saját

bulik megrendezésére, rendezvények tartására (volt már itt évfolyam-, érettségi találkozó, végzõsök „bankettje”, koncertek, ráadásul nem egy, az egyetemre meghívott vendég végezte itt az estéjét az elõadás megtartása után – no, nem rosszra gondolni, nem az asztal alatt).

Szintén gyakran megfordultunk a Múzeum körút egyes egységeiben: Irish Cat (semmi extra, angol stílusú csehó, hétvégenként tánc, hét közben jó sötét boxokkal, ahol nem zavar senki, bár olykor a pincérre azért szükség lenne), Múzeum kávézó (finom saláták), stb., ahogyan a Ráday utca is kifogyhatatlan a szórakozóhelyekbõl (bár ’96 táján még harmadennyi sem volt). Bár a Ráday utca legtöbb helye kissé túlzottan steril (mondjuk ki: sznob), azért a Berliner pincéje, vagy a Bakáts téren az Orfeusz még õriz valamit a régi hangulatból.

Javasolható még az Építész Pince a Múzeum utcában, illetve a Mikszáth tér sarkán található Zappa Café, amely ráadásul jó sokáig nyitva van és kiváló pilsenit csapolnak benne. A Mikszáth téren van egy kiülõs hely is (a neve a homályba vész), de az sajnos idõjáráshoz kötött.

Az igazán bátrak a Kálvin téri aluljáróba is lemerészkedhetnek, a Cha-Cha-Cha sem rossz, de az aluljáró igazi arca leginkább a Tranzitban lelhetõ fel (a telefonfülkék mellett). Non-stop nyitva tartás, a kemény magyar valóság élethû megjelenítése, a fiatalok és az „alsó tízezer” sajátos keveredése adja a hely imázsát, és ha szerencsétek van, találkozhattok

Dezsõvel is, aki a magyar vendéglátás egyik igazi, régi vágású nagymestere, a pesti flaszter élõ legendája (vigyázat, Fradi-drukker és eléggé jókötésû is, úgyhogy liláknak belépés csak saját felelõsségre).

Mint látható, nem lehet minket megvádolni azzal, hogy nem voltunk elég nyitottak, és nem jártuk be alaposan a környéket a megfelelõ hely után kutatva.

Az elmúlt években megszámlálhatatlanul sok idõt töltöttünk el ezekben a kocsmákban. Elsõ indulatból talán azt mondjuk: idõpazarlás volt, de ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy minden percét élveztük. Igazából a kocsmaasztal mellett volt lehetõségünk megismerni másokat, itt szövõdtek a szerelemek éppúgy, mint a barátságok, és itt alakultak ki az igazi ellentétek is. A hangos „világmegváltók”-ból mára megfontolt „majdnemjogászok” lettünk, az eltelt évek pedig örökre elindítottak minket valahová (egyelõre csak a jó ég tudja, hová, de reméljük, a jó irányba), és ebben bizony a kocsmáknak is elévülhetetlen érdemeik vannak. Persze ez a kis kedvcsináló (mely vélhetõen teljesen haszontalan, mert a kedv nyilván e nélkül is megvan) nem felbujtás az órák elbliccelésére, inkább az elõadásokon hallottak megbeszélése és közös elemzése, ami értelmét adja az összejöveteleknek. Úgyhogy: egészségünkre!

Sz. V.

Uhrin Benedek: Van nekem egy kiskutyám Verselemzés Van nekem egy aranyos kis pulikutyám Reggel pórázon sétáltatja a nagymamám Mivel hogy kislány õ, a neve Rebeka Nagymamám rám bízta, mert fáj a dereka Refrén: Ejnye-ejnye Rebeka, meg ne tudja nagymama Könnyelmûség, emiatt leszel mama Vidd el kisfiam sétálni a Rebekát Vigyázz jó erõsen fogd a pórázát A téren sok kis kutya csapja a szelet Vigyázz rá jól kisfiam, mert bajba eshet A téren szabadon engedtem Rebekát Hálából gyorsan megcsóválta a farkát Örömében el is futott jó messzire Biztosan tudta, hogy ott van a pincsije Ez a kutyaszerelem visz majd a bajba engem A mû nagysága éppen abban rejlik, hogy a szerzõ egyszerû, hétköznapi nyelven tud megfogalmazni súlyos társadalomkritikát, és egyben filozofikus útmutatást is adni a jövõre nézve. Mindenképpen elmondható, hogy korát meghazudtolóan elõremutató és sokáig érvényes mondanivalójú mû született, amit feltétlenül érdemes jogászi szemmel is górcsõ alá venni.

Stílusában és mûfajában a darab a harmincas évek francia sanzonjait (Edith Piaf, Maurice Chevalier) idézi, mintegy ezzel is felhívva a figyelmet azokra a visszásságokra, melyek azóta sem egyenlítõdtek ki a modern társadalmakban. Ilyennek nevezhetjük azt a látszólag semmitmondó, ámde annál súlyosabb problémát, miszerint bár a „gyönyörû kis pulikutya” a mesélõ tulajdona (1. sor), õt mégis a nagymama viszi reggelente sétálni.

Ezzel adja meg a szerzõ azt a rá oly jellemzõ komor-borongós alaphangot, mely annyi mûvében megtalálható. Az eb neve Rebeka (3. sor), mely

természetesen a bibliai Rebeka, Izsák felesége, Jákob és Ézsau édesanyja történetére utal. Igen nehéz megfejteni az utalás mögötti szándékot, mi is csak találgatni tudunk. Köztudott, hogy Rebeka jobban szerette fiai közül Jákobot. Felmerülhet akkor a kérdés, a történet két másik szereplõje közül (ti. a mesélõ és a nagymama), vajon melyiket szeretheti jobban Rebeka, a pulikutya? A nagymama dereka fáj (4. sor), és ezzel a látszólag jelentéktelen közbevetéssel, mely azért alapvetõen határozza meg a történet alakulását, mintegy a társadalombiztosítási rendszer tarthatatlan állapotára figyelmezteti hallgatóságát a Mester.

A refrén (5. sor) szívbemarkoló fájdalmassággal figyelmeztet a tragédiára: Rebekának nem szabad utódot szülnie, hiszen objektív (a társadalom állapota) és szubjektív (egyéni körülmények) okok azt legalábbis „nem teszik tanácsossá”, ahogy eufémizálva megfogalmazza („könnyelmûség”) mindezt a költõ.

A nagymama szavaiban érzõdik az aggodalom, amikor akaratán kívül el kell, hogy engedje az ártatlan Rebekát unokájával (7. sor). Már érzõdik a közelgõ tragikus végkifejlet elõszele. A hallgató és az olvasó megborzong egy pillanatra, hiszen Rebeka, kinek ábrázolása leginkább a régi görög „tragikus triász”, azaz Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész hõsnõábrázolásaihoz hasonlatos, rohamosan közeleg sorsa felé. És végül bekövetkezik az elkerülhetetlen: Rebeka szinte maga fut sorsa elé (13. sor). Mint minden tragikus hõsében, így az õ sorsában is ott a szebb jövõ ígérete: Rebeka, aki puli létére egy pincsit választott (14. sor), ezzel mintegy megteremtette a fajok közti egyenlõtlenségek eltörlését, ami ma ugyan már alkotmányos alapjog, de azért korántsem tekinthetõ mindenki által elfogadottnak.

A befejezésben (15. sor) a mesélõ kétségbe esve ismeri fel azt, hogy õ is tevékeny részese volt a tragédiának, hiszen õ az, aki megszabadította a kutyát rabláncától, azaz õ vette le Rebeka pórázát. Ám a felismerés kései, és a hiba immár végleg helyrehozhatatlan.

M. B.

tizenötödik oldal

Kari sportélet

Élesedõ jogász-nemzetközi focibajnokság Vajon ki nevet a végén?

Immáron a 4. forduló is megrendezésre került Karunk futball bajnokságában. Kezd kitisztulni a kép az erõviszonyokat illetõen. Sejthetõ már, hogy melyik csapatoknak van esélyük az elsõ helyre odaérni, és kik fognak küzdeni egymással az utolsó hely elkerüléséért.

Még 6 forduló van hátra, de már idáig is számos izgalmas mérkõzésre került sor. Ezek közül szemeznék ki néhányat, és foglalnám össze Nektek.

Az elsõ forduló egy szoros meccset hozott (az Inter csapata maradt alul komoly csatában), a többi „papírforma” eredménynek számított.

A második forduló legígéretesebb meccse elõtt csak tippelni lehetett, hogy ki fog gyõztesként távozni a pályáról. A Red Devil’s csapata mellett szólt az, hogy évek óta kiegyensúlyozott, nagyon jó futballt játszanak, de sejteni lehetett, hogy az újonnan szervezõdött Sopronig Mászok nagyon komoly ellenfele lesz a vörösöknek.

A fiúkon látszott, hogy már másztak Sopronig, mert kiváló erõben voltak mindannyian és bravúros játékkal, megérdemelten gyõztek március elsõ napjának rangadóján.

A harmadik forduló az „alsóházban” tanyázó Bíbortógás Fenevadak és az addig még pontot sem szerzõ Konyhai Vegyesvágott harcát hozta a „kiesés” ellen. A Konyhai a mérkõzés végéig jobban játszott, és több gólos elõnyre is szert tett, de az utolsó percekre elfáradtak. Kemény pillanatokat éltek át a lefújásig. Ha a Bíbortógás kicsivel korábban kap észbe bármi történhetett volna.

A negyedik fordulóban két mérkõzés is volt, ami jó iramú izgalmas játékot hozott. Az Evergreens hõsies küzdelemben az utolsó pillanatban tudott pontot menteni az Inter ellen. Alább közlöm Tóth Máté beszámolóját a meccsrõl: március 22-én az elsõ mérkõzést a nemzetközi igazgatás szak zászlóshajója, az Internazionale vívta az Evergreens csapata ellen. Utóbbiak egy fõvel kevesebben jelentek meg, de az Inter sportszerûségbõl belement a 3+1-es játékba. A mérkõzés elején az Inter került elõnybe, amit a zöldek gyorsan ki is egyenlítettek. Azonos erõk csatáját hozta az 1. félidõ, a csapatok 3-2-es Inter vezetéssel fordultak. A második játékrészben az Inter hátrányba került, majd ismét megfordította a meccset. Az utolsó percekben a mindent egy lapra feltevõ, kapusát is elõre hozó Evergreens kiegyenlített egy 15 másodperccel a lefújás elõtt lõtt góllal. A fordulatos, sportszerû mérkõzés eredménye: 5-5.

Utolsó összefoglalónk a Nosztalgia Vaskapu FC – Fegyencjárat meccsrõl szól.

Személyes kötõdésem van a mérkõzéshez, mert a Vaskapu színeiben játszom immáron 3 éve (korábban nem ez volt a csapatnév, csak miután megnyílt az Egyetemmel szemben található vendéglátó ipari egység változtattuk meg nevünket).

Megpróbálom objektívan összefoglalni az eseményeket. Óriási iramban kezdõdött a meccs, nagyon jó hangulat volt a lelátón is (a pálya fölött egy „gangról” lehet követni az eseményeket és kb. 15-20 fõ gyûlt össze).

A vezetést a Vaskapu szerezte meg, de hamar jött rá a Fegyencek válasza.

Ezt követõen ismét a fekete mezben játszó Nosztalgia csapat szerzett

vezetést, de a válasz most sem késett, kettõ-kettõ. A félidõ elõtt egy szerencsésen megpattant beadás után a „hazai” csapatnál volt az elõny.

A második félidõ elsõ tíz percében hatalmas csata folyt a pályán és volt lehetõség az egyenlítésre. Ekkor azonban jött a negyedik gól, amit gyorsan követett az ötödik is. Ezt már nem tudta lereagálni az egyre inkább fáradó Fegyencjárat és a mérkõzés végére teljesen összeesett.

A sportszerû, jó iramú meccset végül a Vaskapu nyerte meg 9-2 arányban.

Zárom soraimat azzal, hogy csak ajánlani tudom a Pázmány Ligát hétfõn délután egy és öt között bárkinek, aki szereti a focit. Kellemes kikapcsolódás az a 40 perc, amíg egy meccs tart.

Azoktól a csapatoktól elnézést kérek, akikrõl nem ejtettem szót ebben a cikkben, nem láttam a mérkõzésüket. A következõ alkalommal igyekszem pótolni hiányosságomat.

Reméljük a jó kezdés után további kiváló mérkõzések következnek, és ne feledjétek: ha bárkinek kedve támad a focihoz, akkor készüljön a Pro Facultate nap elõtt megrendezésre kerülõ „egydélutános” focibajnokságra!

Stevanyik Ádám 2010. márc.22. – 4. forduló Internazionale- Evergreens 5-5 Sopronig Mászok- Bp. Rangers 19-3 N’Vaskapu Fc- Fegyencjárat 9-2 Tesi1- Bíbortógás F. 16-4 Konyhai V.- Red Devils A. 1-16

2010. március 29. – 5. forduló Internazionale- Bp. Rangers 10-2 N’Vaskapu Fc- Konyhai V. 10-3 Sopronig Mászok- Evergreens 13-1 Tesi1- Red Devils A. 8-8 Fegyencjárat- Bíbortógás F. 11-5

KarrierNap 2010

Barát Zsófia rajzai

cégek – standok – elõadások – öregdiákok – kerekasztal – grafológus – pszichológus – önéletrajz – állásinterjú jogászok igazgatásszervezõk Figyelem!

2010. április 28.