XIII. évfolyam 3. szám

A PPKE-JÁK legnépszerûbb lapja

ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER K ATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI K ARÁNAK LAPJA

PÉTERI ZOLTÁN NYOLCVAN ÉVES Vámpírok Erdélyben

Vargazoli

Lengyel tragédia

Egyház és politika

Kafka

Pro Facultate 2010

XIII. évfolyam, 3. szám

e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet

2010. május 11.

Vargazoli meghalt

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM

Felelõs kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztõbizottság tagjai: Aradszki Dea (mûvészet), Bende Tamás (irodalom), Barát Zsófia (zene), Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Galiger Enikõ, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelõs szerkesztõ), Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergõ András (karrier), Stevanyik Ádám (sport), Szabó Imre (közélet), Szendrõdi Szabolcs (terjesztési igazgató), Petõ Gábor, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztõség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.

TA R TA L O M

Vargazoli meghalt Péteri Zoltán tanár úr nyolcvan éves Hírek a Kari Tanácsról Jogesetmegoldás „Nemzetközis hallgatónak de jól vagyon dolga…”

Kolimomentum Pro Facultate Nap 2010 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.)

KarrierNap 2010 Jogász Példatár Erdély vámpírjai Néhány szó a HÖOK-ról A történelem a jövõ záloga Válaszd a bringát és a friss levegõt!

A Per világa Ungarnreisen Salzburgban Miért?

Egyházi személyek politikai szerepvállalása Napfény Szalai Zsolt: idetett valaki A Pro Fac konyhája Az Eklektric és a kúl Kis-Molnár Flóra: Ébresztés; Bende Tamás: nem tudnék Irány BORGÓ kaotikus rendje!

Kilenc kicsi rongybaba Befejezõdött a Pázmány Liga 2009/10-es kiírása!

Pázmány sportnap

2 3 3 3 4 5 6 6 7 7 8 8 9 9 10 11 11 12 13 13 14 14 14 15 15 16 16

Toborzás!

Az Ítélet szerkesztõbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztõség bármely tagjánál.

Látogassatok el az Ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal

A mai, média uralta világban Varga Zoltán – vagy inkább: Vargazoli, így, egybeírva –, azaz egy olyan futballista, akinek nem örökítette meg minden meccsen minden mozdulatát legalább harmincféle beállításból a kamera, és akinek legnagyobb mérkõzései után nem maradt mozgókép, akkor is csak legenda lehet, ha itt él köztünk. Hisszük-e vagy sem a róla keringõ történeteket – talán a mesélõ szuggesztivitásán vagy a hallgató szkepticizmusán múlik. De ha valakinek a játékáról mindenki ódákat zeng, akkor jobban járunk, ha elhisszük azokat – így, beavatottként, kicsit mi is részesei leszünk a legendának.

Vargazoli annak a Fradinak volt féltett kincse, amelyik a hatvanas években Európa egyik legjobb csapata volt, európai kupát nyert, és aranylabdást adott Albert Flórián személyében. Vargazoli univerzális játékos volt, távoli bombák, felhõfejesek, ollózások, cselsorozatok, pontrúgások mestere. De nem elsõsorban emiatt lett legenda: élete igazi eltékozolt, soha ki nem teljesedõ magyar élet volt. Olyan, amelybe szeretjük olykor belelátni magunk vagy akár – mint cseppben a tengert – az egész nemzet sorsát.

Vargazoli a világ elõl világgá ment, 1968-ban Nyugatra távozott.

Hiába a Bundesliga, hiába Európa akkori legjobb klubcsapata, az Ajax, nem vert gyökeret igazán sehol. A tehetség mellé nehéz természet és ellene összeesküvõ körülmények társultak. Az ifjú zseni így nem válhatott korszakos világsztárrá. Aztán sokkal késõbb, a kilencvenes években hazajött, a Fradi edzõjének. A remény is visszatért egy kis idõre: hátha most, amikor már senki nem számított rá, valóra válhatnak az álmok, egyenesbe kerülhet egy girbegurba élet, és egy csapásra megváltozhat a mi világunk is.

Vargazoli még mindig kisfiús mosolyával együtt hazahozta õszinte, szinte gyermeki naivitását is. Csodát tennie a magyar futball közegében neki sem sikerülhetett, nem hagyták, és talán nem volt elég kitartó sem. A játék és a közönség iránti mély alázattal mindig a tökéletességre törekedett – hiába próbálták hozzáállását a nyugatról jöttek sznobizmusának beállítani. Nagy-nagy szeretet, de nagy-nagy értetlenség is fogadta, a távolból sok õszinte rajongó és tisztelõ, közelében rengeteg ártó szellem. Vargazoli megint elbukott.

A mi legendáink már csak ilyenek, mi leginkább veszteseinket tudjuk ünnepelni, a vesztett csatáktól az elvesztett futballvilágbajnokságokig.

Mégsem a vesztesek, inkább a drámai elbukások népe vagyunk, és ne tagadjuk, olykor el is hisszük, jól áll nekünk ez a hõsi póz.

Jó tíz évvel ezelõtt Sydneyben, egy medencében hûsölve egy disszidens magyar barát – amikor néhány pillanatra kizökkentünk az önfeledt kerti sütögetõs, sörözgetõs, labdázgatós szórakozásból – fátyolos szemmel mesélt arról a szabadrúgásról, amit Vargazoli lõtt a Honvéd ellen, nyolcvanezer nézõ elõtt a Népstadionban, 0-0-ás állásnál, az utolsó percben. Fel, a sorfal felett, egyenesen a pipába. A hazájától távol élõ, magát így örökös boldogtalanságra ítélt magyarnak az a gól – nem túlzás – otthonát, fiatalságát, az elmúló idõt jelentette, és jelenti még ma is. Hiába, a futball nem játék.

Vargazoli elment, úgy, ahogy egy futballistának el kell mennie – a pályán, játék után a kispadon ülve. Valaki, aki a miénk volt, most végleg elveszett – és csak félve merjük bevallani magunknak, hogy már régen elvesztettük õt. Mi pedig itt maradtunk a legendáinkkal, az apáról fiúra szálló emlékeinkkel, és valami furcsa, már-már jól esõ melankóliával szívünkben.

A szerk.

Kari közélet

Péteri Zoltán tanár úr nyolcvan éves Április 21-én ünnepeltük karunk dísztermében Péteri Zoltán tanár úr nyolcvanadik születésnapját.

Az eseményre megtelt a terem, rengeteg hallgató és tanár is részt vett az ünnepségen.

A házigazda Koltay András tanár úr volt. Az elsõ köszöntõ, Schanda Balázs dékán úr beszédében visszaemlékezett ELTÉ-s diákéveire; mint elmondta, hallgatói évei alatt nem igazán rajongott a jogelméletért. Ez csak az államvizsgára felkészítõ ún. szakszemináriumon, tanulmányai vége felé változott meg. Ekkor ugyanis új tanárt kaptak Péteri Zoltán személyében, az órák pedig egycsapásra élvezetesek és érthetõek lettek. E történet elmesélése után a dékán úr megköszönte az ünnepeltnek, hogy a kezdetektõl részt vett a Pázmány jogi karának építésében.

A következõ köszöntést a volt alkotmánybírótól, az ELTE professzorától, Harmathy Attilától hallhattuk. Elsõ mondataiban az idõ múlásáról beszélt, és arról, hogy lelke mélyén nemigen hiszi el, hogy az ünnepelt valóban nyolcvanadik születésnapját ünnepli: „Zolihoz valahogy nem tartozik hozzá a 80 év…”. Majd felelevenítette a sok közös emlék közül az egyik legkedvesebbiket, a közös strasbourgi utazásokat, a hatvanas évek közepérõl. Mint mondta, õk – bezárva a vasfüggöny mögé – ekkor ismerhettek meg „egy másik levegõt, egy másik világot”. Ennek megismerésében „Zolinak” elévülhetetlen szerepe volt. Beszédét „Kedves Zoli, Isten éltessen”-nel és egy baráti öleléssel zárta.

A harmadik köszöntõ egyetemünk alapító dékánja, Zlinszky János professzor úr volt.

Beszédében elmondta, hogy Péteri tanár úr

kezdettõl fogva a népszerû tanárok közé tartozott, és biztos alapokat nyújtott a hallgatók számára. Visszaemlékezett a kezdetekre, és megemlítette, milyen öröm volt vele dolgozni („kongeniális partner volt, az egyik, akire építeni

Herczegh Géza professzor karikatúrája Péteri Zoltánról 1954-bõl lehetett”). Mind a ketten elkötelezettek voltak az új kar felépítésében. Egy hallgatót idézett a kezdeti évekbõl: „mi azért vagyunk modern kar, mert sok az öreg tanárunk”.

Hírek a Kari Tanácsról 2010. április 9.

Ismét itt az idõ, hogy krónikási szerepünknek eleget téve ismét tollat ragadjunk, és híven beszámoljunk Nektek arról, miként határozott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Tanácsa április 9-i ülésén.

Javaslatot nyújtottak be a záróvizsgák kötelezõ letételi idejének meghosszabbítására, amelyet a Tanács elfogadott, így a vonatkozó szövegrész a TVSZ-ben módosításra kerül. Az új szabályrész alább olvasható: Kari rendelkezés a TVSZ 173. § (14) bekezdéséhez: Az osztatlan jogászképzésben, tekintettel arra, hogy a záróvizsga több, eltérõ idõpontban teljesítendõ részvizsgából áll, melyeket a mindenkor hatályos képzési követelmények szerint kell teljesíteni, a hallgatói jogviszony az abszolutórium megszerzése miatti megszûnésétõl számított hét éven belül a záróvizsga utolsó részvizsgáját is le kell tenni. Amennyiben a hallgató ezen határidõig nem teszi le a záróvizsga minden részvizsgáját, az addig megszerzett részjegyei érvénytelenné válnak. Ezt követõen ismét hét éven belül van lehetõsége a záróvizsga valamennyi részvizsgájának letételére.

Átmeneti rendelkezés a TVSZ 173. § (14) bekezdéséhez: Azon hallgatóknál, akiknek az abszolutórium megszerzésébõl eredõen hallgatói jogviszonyuk 2007. július 1-je elõtt szûnt meg, a hét éves periódust 2007. július 1-jétõl kell számítani.

Felmerült a szemináriumok rendjének, tematikájának szabályozása, elõsegítendõ, hogy a hallgatók valóban a gyakorlatból kapjanak ízelítõt ezeken az órákon, és ne a fõelõadás megismétlésével, vagy számonkérésével teljen az erre szánt idõ. A javaslatot a Hallgatói Önkormányzat is támogatta, azonban csupán három igen szavazatot kapott, így a Tanács a tanszabadság elvére hivatkozva elutasította azt.

Elfogadásra került egy új karunkon indítandó képzés, az igazgatásszervezõ alapszak szakindítási kérelme, melynek célja, olyan szakemberek képzése, akik a megszerzett közigazgatási, jogi, gazdasági ismeretek alkalmazásával képesek igazgatási feladatok megoldására, közigazgatási döntések elõkészítésére, végrehajtására, az önkormányzati és más közigazgatási szervek mûködésének szervezésére. A szak elindítására azonban csak a MAB engedélyének birtokában lesz majd lehetõség.

A professzor szavait követõen Fekete Balázs tanár úr lépett a mikrofonhoz, aki bemutatta a születésnapi ajándékot. A Koltay Andrással közösen szerkesztett könyv Péteri Zoltán tizenhárom – a jogösszehasonlítás témakörében született – tanulmányára épül, de található benne még hat köszöntõ írás, teljes bibliográfiai gyûjtemény, hosszú „életút-interjú” és egyéb érdekességek is. A könyv a Pázmány, az ELTE és a szegedi jogi kar anyagi támogatásával született meg. A bemutatás után a két társszerkesztõ közösen adott át egy példányt a könyvbõl az ünnepeltnek.

Végül maga az ünnepelt, Péteri Zoltán tanár úr lépett – jelentõsen meghatódva – a pódiumra. Egy történetet mesélt el, felidézve Nelson admirális trafalgari csata elõtti szónoklatát, amelynek utolsó mondata így hangzott: „Anglia elvárja, hogy a mai napon mindenki teljesítse a kötelezettségét!”.

Majd a gyõztes csata után, amikor a hadvezér halálos sebbel feküdt, ezek voltak utolsó szavai: „Köszönöm Istenem, teljesítettem a kötelességemet!”. Péteri tanár úr elérzékenyülve mondta ki Nelson szavait; mint mondotta, boldog lenne, ha a végsõ elszámolásnál õ is elmondhatná ugyanezeket. Ezt követõen szûnni nem akaró vastaps köszöntötte. A szervezõk általi ajándékként minden jelenlévõ kapott egy példányt az ünnepi kötetbõl, a rendezvényt pedig pezsgõs fogadás zárta.

Smitnya Sándor

Jogesetmegoldás A félév utolsó polgári jogi jogesetmegoldó versenyén vehettek részt az érdeklõdõk április 20-án. A mostani egy kicsit eltért az eddig megszokottól, egy igen érdekes és színvonalas TDK dolgozattal ismerkedhettünk meg rögtön az elején, melynek témája: a polgári jog és az orvosi jog viszonya, közelebbrõl bemutatva a beteg és az orvos kapcsolatát.

Pogácsás Anett tanárnõ egy családi joggal kapcsolatos esettel örvendeztetett meg bennünket, a versenyzõk különösebb nehézség nélkül feldolgozták az ügyet, mindnyájan derekasan helytálltak. Míg az indulók felkészülési idejüket töltötték, a jelenlévõk – mármár szokásosnak nevezhetõ módon – közösen „kóstolgatták” a kivetített szöveget, s néhányan egy-két megoldási lehetõséggel is elõrukkoltak a közönség soraiból. Ám az „ítélet” meghozataláig senki sem lehetett biztos abban, hogy az elgondolása helyes-e, illetve, hogy a bíróság is ugyanígy gondolkodott-e. Az estét hatalmas tapsvihar zárta, mely mindenkinek szólt.

Itt a vizsgaidõszak, aztán a jól kiérdemelt nyári szünet, de fel a fejekkel, õsszel újult erõvel, frissen, fiatalosan visszatér a polgári jogi jogesetmegoldó verseny!

Bolyós Zsuzsanna

harmadik oldal

Kari közélet

„Nemzetközis hallgatónak, de jól vagyon dolga… ” Az egyetemünk jogi karán néhány éve immáron nem csak jogászképzés folyik, hanem megkezdték a nemzetközi igazgatás BA, illetve idéntõl az MA képzést is. A bolognai rendszer szülte megosztott képzés teljesen új szak: egyedül a gyõri egyetem elõzött meg minket, nyomdokainkban pedig már a Corvinus is lépked, ugyanis ott a következõ szemesztertõl indul meg ez a képzés.

De hogy tulajdonképpen mi is ez? Tetszetõs leírást találhatunk a felvi.hu oldalán, ami azt sugallja, hogy ezek a bizonyos igazgatási szakemberek – akik mi leszünk – szinte mindenre jók. Nem csak hogy kifinomult érzékük van az emberekkel való kommunikációhoz és a társas tudományokhoz, de a közigazgatás rögös területén is magabiztosan megállnak jogi oktatásuknak köszönhetõen. A multifunkcionális bürokraták világában az igazgatási szakemberek elmehetnek önkormányzatokhoz, multinacionális cégekhez, nemzetközi szervezetekhez dolgozni.

Annyira jól hangzik. Már túlságosan is.

Hogy miért is? Mert senki sem tudja szinte, mi is ez a szak. A laikusok erõszeretettel osztják be ezt a képzést a nemzetközi tanulmányokhoz, s csak megértõen bólogatnak mindenre a tudatlanságuk további leplezése érdekében: de nem kell még ennyire messzire sem mennünk. Egyetemünkön is néha fennakadást okoz, kik is azok a bizonyos titokzatos „nemzetközisek”. E cikk segítségével szeretném kicsit jobban bemutatni ezt a szakot: egy közvéleménykutatást prezentálnék, amit az elsõ- és másodéves hallgatókhoz sikerült eljuttatnom. Íme hát, a mi elképzelésünk a szakról.

1. Felvételi, avagy hogyan is jött ez?

A bizonyos, végzõs körében jól ismert kék könyvet bújva bukkanhattunk az országban két helyen erre a szakra: a nemzetközi igazgatás sokat sejtetõ hangzása talán sokunkat rögtön lebilincselt. És mi is kell hozzá? Rögtön meg is nézhettük: magyar és történelem, a jogász szak déja vu-je. Rövid kalkulálás: jogi kar, és ugyanazok a felvételi tárgyak… vajon mennyire lesz „jogos” a szak? Arra juthattunk, hogy biztosan tömik majd a fejünk jogszabályokkal, de nyílván sok-sok nyelvet is tanulhatunk majd…

A közvéleménykutatásra választ adók szinte egytõl egyig elsõként jelölték meg ezt a szakot. Itt illik megjegyezni, hogy többször hallottam sajnos jogászoktól, hogy mi biztos csak lecsúsztunk a jogász szakról, azért vagyunk itt, amolyan pótlékként. Itt az idõ eloszlatni a tévhiteket: a válaszolók közül senki sem jelentkezett elsõsorban a jogász szakra, s került véletlen ide. Ami még hízelgõbb: saját bevallás szerint senki sem bánta meg, hogy ide jött.

2. Elképzeléseink a képzésrõl A hallgatók többsége meg van elégedve a karunk nyújtotta képzéssel, noha akadnak problémák és megjegyezni való hibák. Az elsõ és legfontosabb, amibe ütközünk, hogy gyakran oktatóink sincsenek tisztában vele, pontosan mit is tanultunk, mire lehet alapozni. Apró technikai hibaként akadnak olyan párhuzamosan oktatott tárgyak is, melyek közül elvileg az egyik a másikra épülne.

A másik sarkalatos pont a nyelvoktatás kérdése. Itt

negyedik oldal

egyetlen válaszoló csak elégedett, mindenki más panaszkodott: a szakon országismeretet, szakigazgatási nyelvet és tárgyalástechnikát oktatnak, angol, német és francia nyelven. Azonban a probléma az, hogy a gyakorlaton a csoportok teljesen véletlenül vannak összeválogatva: sokan hiányoljuk a szintfelmérõt a munkaképes csoportok összeállítására. Több megjegyzés érkezett arra is, hogy ezek az idegen nyelvû órákon sok esetben felesleges információkat kell megtanulni.

Konkrétan az országismeret esetén érkezett néhány válasz, ami hiányolta a „használható”, adott országra jellemzõ protokoll- és viselkedéskultúra oktatását. Ehhez kapcsolódik még a szaknyelv kérdése is, melynek képzésével ugyan mindenki meg volt elégedve elmondásuk szerint, de többen felháborodtak azon, hogy a diplomához állami finanszírozás esetén is biztosan be kell invesztálnunk cirka 100 000 forintot: két szaknyelvi kurzus 25-25 000 Ft értékben, egy nyelvvizsgafelkészítõ tanfolyam, s végül maga a vizsga díja is középfokú szinten 25 000 forintot kóstál. A diplomázáshoz pedig nem elég a sikeres államvizsga: egy középfokú, illetve egy szaknyelvi nyelvvizsga szükséges. Néhány javaslat is érkezett a probléma áthidalására: lehetne néhány idegen nyelven oktatott tárgyunk, vagy egy-egy ilyen elõadás is.

Egy másik kérdés a tantárgyak hasznosságát boncolgatta: vegyes érzelmekkel vallottak errõl a válaszolók. Mindenki meg volt elégedve bizonyos fokig, de tudtunk megnevezni olyan tárgyakat, melyeket nyugodt szívvel ki lehetne húzni a tantárgylistáról, amolyan „töltelék” érzését keltve bennünk.

3. Oktató- és diákhozzáállás a képzéshez Néha szembesülünk azzal, hogy az alaptudásunk meglehetõsen alacsony néhány témában, amelyrõl professzoraink magabiztosan és látványosan beleélve magukat tartanak elõadást, s néhány tanár meg is jegyezte, hogy az egyetemekre bejutott diákok nagy része meglehetõsen tájékozatlan. Okokozati összefüggéseket keresve válaszolták a következõket a hallgatók: - a középiskolai képzés színvonala megfelelõ, többet egyszerûen nem lehet a középiskolai tanulók fejébe verni; - a középiskolai képzés nagyon eltérõ oktatási intézménytõl függõen. A központi érettségi próbálja ezt megoldani, de mint sejtjük, a középszintû érettségik javításánál normális esetben a tanuló saját tanára próbál mindent kihozni a dologból: talán néha a valóság rovására is; - a középiskolai képzés színvonala valóban alacsony, ez pedig az oktatási minisztériumnak köszönhetõ. Ezt nem is kell tovább magyarázni: az oktatás látványosan és drasztikusan lefelé ívelõ pályája kimutatható a költségvetési megvonásokkal egyenesen arányosan; - a középiskolai képzés színvonala alacsony, de aki akar, tud tanulni. Ha valaki érez magában ambíciót, megtanulhat bármit, vagy szülõi segítséggel (magántanár finanszírozása), de akár anélkül is;

-

a középiskolai képzés lényegtelen. Az egyetemnek kellene komolyabb bejutási limitet szabni: emelt szintû érettségit kellene követelni az egyik felvételi tárgyból.

A másik témakör, amit a kérdõív itt említett, arra kérdezett rá, hogy a hallgatók az egyetemen mennyit foglalkoznak az elméjük autodidakta pallérozására. A szak határtudományaival csak nagyon kevesen foglalkoznak, de szinte mindenki a nyelveket jelölte meg, mint önszorgalomból gyakorolt és fejlesztett terület. A gazdaság is elõkelõ pozíciót foglalt el a válaszok alapján: nem hiába gerince a záróvizsgának is a nemzetközi gazdálkodás.

4. Vizsgák A vizsgaidõszakok nehézségérõl hihetetlen nagy szórás jellemezte a válaszolókat: mivel sokan közülük csak az elsõ vizsgaidõszakon volt, nem pontosan tudták megmondani, hogyan is viszonyulnak ezekhez. Volt, akinek nehéz volt, akadt olyan is, aki kisujjból rázta ki a dolgot. Egy érdekes megjegyzés volt itt, ami hiányolta a gyakoribb évközi számonkérést, mert az kényszerítõ erejével megkönnyíteni a vizsgákra való felkészülést. Erre mondják, hogy az egyetemen már saját felelõsség az idõ beosztása, de talán jó tanács lehet ez a megoldást is.

5. Diploma, elhelyezkedés Megoszlanak a vélemények, hogy vajon leengedõ lesz-e a BA képzés diplomája az elhelyezkedéshez.

Tanárvélemény is akad, aki szerint igen, de legtöbben szeretnék elvégezni a karon idén indult MA szakot is, hogy így a nemzetközi ismeretek teljes repertoárjával felfegyverkezve mehessenek állásbörzére.

De hogy mire is jó ez a diploma, hol lehet elhelyezkedni? A szak célja a közigazgatásban otthonosan mozgó szakemberek képzése, munkaterületként fõleg állami szférát, nemzetközi szervezeteket és multinacionális cégeket megnevezve. A kérdõívben erre is akadt kérdés: megdöbbentõ, hogy mindenki a minisztériumoknál akar elhelyezkedni, elõszeretettel a külügyminisztériumnál. A nemzetközi szervezetek is erõs támogatottságot élveznek, s a multinacionális cégek eme jövõkép alapján csak nagyon kevesünket fogják alkalmazni: szinte senki sem szeretne ilyen helyen dolgozni. Egyetlen egy válaszoló élt az „egyéb” opcióval, s a magánvállalkozó pozíciót adta meg.

Az állam által finanszírozott oktatás akkor éri el a célját minden esetben, ha olyan szakembert képez, amit a hazai piac fel tudni venni, hisz akkor a bizonyos adókon keresztül megtérülhet az oktatási költség, illetve a felsõfokú képzettségû emberek emelhetik a közkultúra színvonalát és minõségét is. Ennek tükrében is merült fel a hazai kontra külföldi munkavállalás kérdése, aminek válasza nagyon is tükrözi a fiatalok országról alkotott képét: ugyan szinte mindenki szeretne itthon dolgozni, ugyanakkor mindenki számára belefér néhány éves külföldi kiruccanás. Az ál-indok a tapasztalatszerzés, valljuk be, a vonzóbb és valódi a fizetések jóval magasabb színvonala.

Kari közélet 6. Egyetemi hangulat „Úgy érzem, pár dologban hátrányom van nemzetközisként az egyetemen.” Nem csak egy válaszoló érzi úgy. Mint ahogyan a HÖK választási kampányában is szerepelt a célkitûzés a nemzetközis hallgatók hatékonyabb „beintegrálására”, úgy mi is érezzük, hogy néha valóban mostohaszakként éljük meg a nemzetközi igazgatást a jogászhoz képest. Mentség talán, hogy viszonylag új ugyebár a képzés, az egyetem átállása pedig nehézkes: még is, ne csodálkozzon senki, hogy a kevésbé jogosabb speciálkollégiumokra csak nemzetközisek járnak: elvégre is, mit keresnénk mi például egy büntetõjogi szabadon választotton, vagy akár egy versenyjogi elõadáson? Nem sokat konyítunk a témához, fõleg nem elsõsként. Így marad körülbelül olyan 10-15 „értelmes” szabadon választható tárgy, amiért élet-halál harcot vívunk tárgyfelvétel idején. Ne csodálkozzon tehát senki, hogy a számunkra korábban megnyitott neptunon már csak a jó öreg 20/20 fogad, ha valaki a „híres perek…”-re kattint. (Ennek az órának például potom 3 perc elég volt, hogy a nemzetközis invázió áldozatává váljon) Az egyetem nyújtotta plusz lehetõségeken szívesen vesznek részt nemzetközis hallgatók saját bevallásuk szerint, de apró megjegyzést ide is

beszúrtak a válaszolók: sajnos kevés nem csak joggal foglalkozó elõadás van. A bírósági látogatások azonban a nemzetköziseket is lázba hozzáktehát összességében, meg vagyunk elégedve a programokkal, csak talán néhány idegen nyelvû, nem jogi tárgyú elõadást is szívesen vennék.

7. Nemzetközi igazgatás és a napi közélet Az egyetemünkön elengedhetetlen ugye a mindennapi tájékozódás a közéletrõl, ezt tanáraink is sûrûn éreztetik. Az Ítéletben korábban megjelent, a jogász szak jövõjét boncolgató cikksorozatban a szerzõ arról próbált meggyõzni minket, hogy a hallgatók érdektelensége nem is olyan nagy azért. Vagy hát, inkább érthetõ.

A nemzetközisek körében is utána jártam a dolognak: a napi tájékozódást mindenki fontosnak tartja, minimum egy rádiós hír-hallgatás vagy egy Metropol elolvasásának a szintjén – noha jegyezzük meg, utóbbi hírértéke meglehetõsen alacsony.

Legtöbben a HVG-t olvassák szaklapként, vagy annak interneten elérhetõ cikkeit, de kevesen merik biztosan állítani, hogy teljesen otthon vannak az oktatóink által érintett aktuális témákban: általában többé-kevésbé hallottak valamit a hírekrõl, de mélyebben nem tudnak érdemlegesen hozzászólni a dologhoz. Talán

valamiféle indokként hozható fel az, hogy még annyira sem politikai pályára készít fel a szak, mint a jogász, de azért mi is ludasak vagyunk, minden mennyiségben. Sokan beszélnek arról, hogy mit is kellene jobbá tenni a szakon, de a hallgatók számához képest irreálisan kevesen töltötték ki a kérdõívet, ami meg kell hagyni, nem lett volna nagy erõfeszítés. Ezek után hogyan is akarunk harcolni lehetõségeinkért?!

8. A fentiekbõl leszûrhetõ néhány javaslat - Több nemzetköziseknek szóló rendezvény - Szintfelmérõ az idegen nyelvû oktatása megkezdése elõtt - Több idegen nyelvû lehetõség (elõadások, idegen nyelvû tárgyak szélesebb skálája) - A tanrend ésszerûbb felépítése (hogy elkerüljük az „önök tulajdonképpen mit is vettek elõzõ délévben?” típusú kérdéseket) - Gyakorlatiasabb, „életszagúbb” tárgyak - Nagyobb hangsúly fektetése a protokollra, kommunikációra, tárgyalástechnikára, közéleti megjelenésre épülõ tárgyakra - A jogász és nemzetközis szak hallgatóinak „összemelegítése” Kis-Molnár Flóra

Kolimomentum 5 óra 30 perc. Megjöttek a takarítók. A népes takarítóbrigád önkéntes ébresztõórát játszva kellõen hangos a nevetésével és a folyosón kiabálásával, hogy felverje a fél szintet.

Vagy nem is a takarítók ezek, hanem egy buliból éppen most hazaérõ társaság? A magassarkúak hangját tihanyi echo módjára hangosítja fel a néma csend a folyosón. Az eredmény ugyanaz: fel lehet ébredni, hallatlanul korán.

8 óra. A koli kelésének átlagideje: legtöbben ilyenkor mennek reggeli tusolásra, rohangálnak a konyha és a szoba között (elvileg ugyanis tilos mikrót használni a szobákban, a konyhában van lehetõség erre), de persze a takarítóknak is ilyenkor kell belendülniük, hogy látványos legyen a takarításuk, persze megakasztva az amúgy is sietõs rohanást, a késõn kelõk balszerencséjére.

A három fõs szobák ilyenkor kicsinek bizonyulnak: a legtöbb szobában jobb esetben kettõ szék akad az asztalnál a reggelihez, de legalább egy vízforraló használatéjért nem kell kitenni a lábunk a szobába: csap itt is akad. Tovább fokozódik a luxus… egy hûtõ képében!

A koli persze nem tömegesen indul meg az egyetem felé, de mindenkinek javasolt 1 órával korábban megkezdenie a BKV-zást, ha idõbe be akar jutni a városba. Az út ugyanis meglehetõsen hosszú: Óbuda III. kerületébõl fél- háromnegyed óra bejutni az egyetemig normális esetben. Kivéve, ha valaki a metró elé ugrott.

A koli lakossága majdnem BMW-vel közlekedik – Busz, Metró, Villamos. A leggyorsabb ugyanis az 1-es villamos végállomásáról eldöcögni az Árpád hídig, s ott metróra szállni. És BKV-sztrájk idején?

Nem kell kétségbe esni: még a szentendrei HÉV sincs annyira egetrengetõen messze.

De, mint minden rendes kollégiumban, itt is az esték a legszínesebbek. A Márton Áron szakkollégium, ahol havi 22 500 Ft-ért el vagyunk szállásolva, érdekes belsõ világgal rendelkezik: az ember mindent megkaphat, amit akar. Vagy 4 helyen lehet fénymásolni, 500 Ft-ért már fél óra masszázs is akad, de ugyanennyiért lehet akciós öveket venni. A kábé 70 Ft-os lejárt energiaital, a 100 Ft-tos Durex, az 1000 Ft-os ukrán vodka és hasonló eredetû cigi pedig már igazán a nyalánkságok közé tartozik. Másik szélsõségként adóbevallást is csináltathatunk, vagy japán nyelv tanulására is adhatjuk a fejünket, s még csak ki sem kell lépnünk a koleszbõl.

Az esték folyamán megélénkül a folyosói hangulat is: sokan közösen fõznek, vagy a fiúk éppen focizni mennek együtt, mások pedig a bulikat szervezik innen: alapozás helyben, azután pedig irány valami pesti szórakozóhely. De néhanapján pénteken még a buli kedvéjért sem kell elhagynunk az épületet: a hírhedt elõtérbuli is a kollégiumi HÖK saját kreálmánya.

De hogy tanulni is kellene? Ne is tovább!

Szintenként akadnak tanulószobák, ahol jó oxigén-hiányban és sugdolózásban lehet küszködni a jogi könyvek világával. A kollégiumnak mellékesen akad saját könyvtára is, ami tekintélyes kisebbségekkel kapcsolatos anyagot mondhat magáénak. Ugyanis a kollégium, határon túli magyaroknak van eredetileg fenntartva: nem kell fennakadni tehát, ha az embernek valaki idegen nyelven vakkant oda a folyosón valamit.

A szórakozási lehetõségek átlagosak más kollégiumhoz mérve. Persze nekünk nem akad mászófalunk, mint egy BME-s szállás alagsorában, de nekünk is van valami konditermünk. Az udvaron röplabdapálya és kosárlabda pálya is van, valamint ingyenes aerobic órákat is tartanak vállalkozó szellemûek. Gépterem akad kettõ is, ezeket 19-tõl 24-ig óráig vehetjük igénybe, de a szobákba is be lehet vezettetni az internetet (1000 Ft/hó), akár csak a tvkábelt, ahol még az HBO-t is ingyen lehet fogni.

A szobákról is néhány szót ejtve: általában 3 fõ lakik együtt, osztozik meg körülbelül 18-20 négyzetméteren, néha még pókokkal is megosztva. Mindegyik szobának „hihetetlen” a panorámája: kinek egy fitneszterem, kinek a szembe szobák, kinek pedig a fõépület jut látványként.

De pozitívumok is kellenek!

Nekünk van az országban az egyetlen Szabó Ervin nevû könyvtárosunk. Jó a közösség. Ha hiányzik valami anyag, csak át kell kopogtatni a szomszédba. És a lényeg. A facebook-on tesztet tölthetünk ki arról, jó MÁSZ-osok vagyunk-e.

Kis-Molnár Flóra

ötödik oldal

Kari közélet

Pro Facultate Nap 2010 Sohasem voltak még ennyien a gesztenyéskertben...

Karunkon Április 29-én Pro Facultate Napra került sor. A hagyományosan április végén megrendezendõ Pro Facultate („a Karért”) piros betûs nap az évben. A rendezvény különlegessége, hogy azt teljes mértékben hallgatók, illetve a Hallgatói Önkormányzat szervezi, így a Kar által szervezett Pázmány nap mellett a legfontosabb és leglátogatottabb rendezvénnyé nõtte ki magát az évek során.

A rendezvény a hagyományos szentmise után a Pro Facultate díj átadásával indult a Díszteremben, ahol hallgatói vélemények alapján kerültek kiosztásra a díjak az oktatóknak, hallgatói tisztségviselõknek, illetve kari alkalmazottaknak. A díjazottak között volt idén Dr. Botos Katalin professzor asszony és a közelmúltban elhunyt Dr. Boytha György, mint posztumusz díjazott, Kovács Lóránt egykori HÖK elnök, és Csízik Zoltánné, a Polgári Jogi Tanszék adminisztrátora. A díjátadó beszédek és laudációk után kétségünk sem férhetett hozzá, hogy a díjakkal tényleg olyan embereket díjaztak a hallgatók, akiknek a Karért végzett munkája maradandó, és munkásságuk mérföldkõnek számít a Kar történetében. Botos Kati néni külön kiemelte, hogy a legfontosabb relikviák között fogja tartani a díjat, hiszen ha az ember a hallgatóitól kap elismerést, az mindig külön-

leges. Továbbá elmondta, hogy az ellene irányuló õszi lejáratókampány után különösképp jól esik neki a hallgatók mellette való kiállása. A hallgatókért díjat Kovács Lóránt kapta, akinek laudációjában Szilágyi Demeter kiemelte, hogy „Lóci” elnöksége alatt vált professzionálissá a HÖK mûködése. Posztumusz díjazott volt a nemrég elhunyt Boytha György professzor, díját családtagjai vették át meghatódva.

Az adminisztrátori díjazott Csízik Zoltánné volt, akinek nélkülözhetetlen munkája a Polgári Jogi Tanszéken a sokszor nehézkes adminisztrációt is gördülékennyé teszi.

A díjátadó után a gesztenyéskertben kezdetét vette a fõzés és az evés-ivás. A HÖK és a tutorok bográcsai mellett a Közigazgatási Jogi Tanszék, és a Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet is fõzésre adta a fejét. Az eredmény nem maradt el: a legkülönbözõbb ízvilágok közül válogathattunk. A bográcsok mellett három órától a bor is fõszerepet játszott, tanárok és diákok együtt fogyasztottak el egy-egy pohárral. Számomra ez adta a rendezvény lényegét: összehozza az embereket. Rég nem látott ismerõsök találkoznak, tanárok és diákok cserélhetnek eszmét kötetlenebb keretek között, egyfajta integrációs erõként is aposztrofálható a Pro Facultate nap: ide még az is ellátogat, aki amúgy nem szokott Pázmányos rendezvényeken részt venni, vagy a kari közéletben szerepet vállalni. A verõfényes napsütésben elfogyasztott zsíros kenyerek és bor után, négy órakor a Hétcsapás Néptáncegyüttes varázsolta el a Gesztenyéskert mulatozóit. Mintegy másfél órás mûsorukkal fergeteges hangulatot teremtettek, a résztvevõk már igen csak ráhangolódva várták az esti koncerteket. Idõközben a zsúfolásig megtelt a gesztenyéskert, a felsõbb évesek és tanárok elmondása szerint sosem voltak még ennyien Pro Facultate napon!

Hat órakor kezdetét vették a koncertek. Az elsõ fellépõ a Hated Tomorrow nevû zenekar volt, melynek énekese elsõ éves jogász hallgatónk. Az együttes 2005-ben alakult, nemrégiben készült el elsõ videóklipjük, melyet a zenetelevíziók is játszanak már.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.)

FELVÉTELTHIRDET a doktori (Ph.D.) képzésben való részvételre az állam- és jogtudományok területén A PPKE-JÁK Jog- és Államtudományi Doktori Iskola 2010 szeptemberében indítja a doktori (Ph.D.) fokozat megszerzésére felkészítõ, három éves képzést nyújtó programját az állam- és jogtudományok területén.

A képzésben való részvétel feltételei: a.) hazai egyetem állam- és jogtudományi karán egységes, osztatlan jogászképzésben szerzett, legalább „jó” minõsítésû („cum laude”) egyetemi szintû jogász diploma/oklevél; A „rite” diplomával rendelkezõ felvételizõket, abban az esetben lehet felvenni a doktori képzésbe, ha a diploma megszerzésétõl 3 év eltelt. b.) külföldi egyetem állam- és jogtudományi szakirányán szerzett és nem honosított, vagy nem államés jogtudományi egyetemi végzettséggel rendelkezõ pályázó felvételi pályázatának elfogadásáról a Tanács dönt. Külföldön szerzett oklevelet a jelentkezés elõtt a vonatkozó jogszabályoknak megfelelõen kell elismertetni; c.) záróvizsga elõtt álló egyetemi hallgatók jelentkezéskor leckekönyvük másolatát csatolják. A felvételi döntés esetükben feltételes. A „jó”, illetve „cum laude” minõsítést el nem érõ oklevél a feltételes felvételt érvényteleníti;

hatodik oldal

d.) két élõ, a tudományos kutatás körében alkalmazható idegen nyelvbõl szerzett C típusú vagy azzal egyenértékû középfokú nyelvvizsga. Indokolt esetben – különösen a választott kutatási területre tekintettel – a Tanács a DI Felvételi Bizottságának javaslatára elfogadhatja az egy élõ és egy holtnyelvbõl C típusú, vagy azzal egyenértékû középfokú nyelvvizsgával rendelkezõ pályázó felvételi pályázatát is; e.) egészen kivételesen a Kari Doktori Tanács engedélyezheti egy középfokú C típusú nyelvvizsgával vagy azzal egyenértékû nyelvvizsgával történõ felvételt azzal, hogy az abszolutórium megszerzéséhez a másik középfokú C típusú nyelvvizsga vagy azzal egyenértékû nyelvvizsga meglétének igazolása feltétel.

A képzés módja és díja: • nappali tagozatos hallgatói jogviszonyban, állami ösztöndíj mellett • levelezõ tagozatos önköltséges hallgatói jogviszonyban; képzés díja: 83.000.- Ft/félév • egyéni felkészülés keretében végzett doktori tanulmányokhoz lásd a Kari Doktori Szabályzat 20. §-ának (2.) pontját a Doktori Iskola honlapján. (www.jak.ppke.hu)

Ezután következett egy feldolgozásokat játszó együttes, a LeQwaRock. A hangulat ekkortájt már a tetõfokára hágott, tanár-diák egyaránt az elsõ sorokban ugrált a koncerten. Kis csúszással, kilenc órakor kezdett a fõfellépõ, a magyar punk-rock zene legjelesebb képviselõje a várva várt Supernem. A fesztiválhangulatot idézõ koncerten nem volt olyan ember, akit ne ragadott volna magával az együttes lendülete.

A koncertek végeztével, mi szervezõk örömmel konstatálhattuk, hogy egy olyan Pro Facultate napot sikerült összehoznunk, amellyel reményeink szerint mindenkit sikerült megszólítanunk, és mindenki úgy emlékszik majd rá, hogy valóban egy piros betûs nap volt az évben.

A gesztenyéskert viharos elhagyása után, a társaság nagy része a szinte már Pázmányos törzshelynek számító Living Room felé vette az irányt, ahol tovább folytatódott a mulatozás. A hajnalig tartó buliban jó volt látni, hogy tanárok is részt vettek, így továbbra is „profacos” hangulatban telt az este. Õszintén reméljük, hogy tényleg sikerült valami tennünk a karért, annak hírnevének öregbítéséért, és azért, hogy a hallgatók évek elmúltával az ilyen közösségi események miatt is szép emlékekkel emlékezzenek vissza a Pázmány Jogi Karán töltött évekre.

Ahogy az este folyamán az oly sokszor elhangzott, én is ezzel a felkiáltással zárnám rövid beszámolómat: Csak a Pázmány! Jövõre veletek/önökkel ugyanitt!

Palócz László

A 1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

jelentkezéshez szükséges mellékletek: adatlap; (WinWord dokumentum) szakmai életrajz; a felsõfokú tanulmányok lezárását igazoló diploma/oklevél másolat(ok); az idegen nyelvi ismereteket igazoló diploma/oklevél másolat(ok); tanszéki fogadónyilatkozat; (WinWord dokumentum) a kutatási terv vázlata a felvételi eljárás díjának (5.000.- Ft) befizetésérõl szóló igazolás.

A jelentkezés módja és határideje: A pályázatokat levélben, vagy személyesen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Doktori Iskola Titkárságán, Szalainé Szikszai Krisztina doktori ügyintézõnél III. emelet, 305. szoba lehet benyújtani 2010. június 18-ig.

A jelentkezõk felvételérõl – a beadott pályázati anyagok és a július 15-ig esedékes szóbeli felvételi beszélgetés alapján – a Felvételi Bizottság javaslatára a Kar Doktori Tanácsa dönt.

A jelentkezéssel és a felvételi eljárással kapcsolatos további részletes információk, valamint a szükséges nyomtatványok letölthetõ változata a Doktori Iskola honlapján (www.jak.ppke.hu) érhetõk el.

Információ: a 4297-291 közvetlen telefonszánon.

A Doktori Iskola Koordinátorának, dr. Frivaldszky Jánosnak (egyetemi docens) fogadóórája: csütörtökönként 10-11 és 16-17 óráig. Helyszín a Doktori Iskola (tel.: 4297-291) vagy a Jogbölcseleti Tanszék (tel.: 4297-229).

Kari közélet

KarrierNap 2010 Kerületi polgármester öregdiák szerepben Karunk negyedszer rendezte meg éves állásbörzéjét április 28-án. 17 cég, 3 elõadás, több tucat tanácsadás és több száz résztvevõ jellemezte a rendezvényt.

Az állásbörze legfontosabb eseménye idén is a cégek és ügyvédi irodák megjelenése volt, a standolás a tavalyitól eltérõen két helyszínen zajlott. A fõépület aulájának megszokott berendezése mellett idén a Tanulmányi Osztály elõtti tér is megtelt, így a „zsibongó” név most elnyerte valódi értelmét. A 17 kiállító között volt ügyvédi iroda, jogi könyvkiadó, fejvadász cég, de jelen volt a közszféra is.

A kiállítók megjelenését idén is kerekasztal-beszélgetések színesítették. Az elsõ a kar klasszikus jogi munkakörben dolgozó öregdiákjai voltak a vendégek, és beszéltek egyetemrõl, pályakezdésrõl, munkáról és munkahelyrõl. Kocsis Máté, a kerület polgármestere és országgyûlési képviselõje mellett egy neves ügyvédi iroda, egy ügyészség és egy bíróság képviselõje beszélt. A második, délutáni alkalmon inkább az igazgatásszakosoknak mutattak utat a vendégek: a köz- és a versenyszféra keresi a rendszerezett jogi gondolkodású, de nem feltétlenül jogász fiatalokat. A meghívott vendégek külön felhívták a jelenlévõk figyelmét a szakosodás fontosságára, hiszen az érvényesülésben ma már elengedhetetlen, hogy valaki a legjobbak között legyen egy szûk területen. Ezen túl fontos a magas szintû nyelvtudás, a szorgalom és a tudatos karrierépítés már az alsóbb évfolyamosoknak is.

A fenti programokat pedig különbözõ trénerek, pszichológusok, személyzeti tanácsadó szakemberek tanácsadásai, személyes konzultációi tették teljesebbé.

A nap lebonyolításáért köszönettel tartozunk a Hallgatói Önkormányzat és a Mûszaki Osztály dolgozóinak, akiknek segítségével jöhetett létre ez a nap.

Sergõ András

Jogász példatár Beszélgetés Ruszthiné Juhász Dorinával Ruszthiné Juhász Dorina egyetemünk elsõ évfolyamainak végzõs jogászai között volt. Akkor és azóta is a versenyjog aktuális kérdései foglalkoztatták. Ma a Gazdasági Versenyhivatal jogtanácsosa, az egyetem versenyjogi szakjogász posztgraduális képzésének oktatója. Emlékeirõl és az általa látott lehetõségekrõl kérdeztük.

– Mi az a tudás vagy tapasztalat, amit leginkább hasznosított, megtanult az itt eltöltött évek alatt?

– Az egyetemi évek – mint sokaknál – az én esetemben is meghatározóak voltak: nemcsak a hivatásomat köszönhetem az egyetemnek, hanem itt ismertem meg a férjemet – évfolyamtársak voltunk –, és életre szóló barátságokat is kötöttem.

Véleményem szerint egy felsõoktatási intézménnyel szemben alapkövetelmény, hogy ne csak a lexikális tudásra helyezze a hangsúlyt, hanem igyekezzen a hallgatókat erkölcsi, emberi szempontból is felkészíteni a jogászi hivatásra. Õszintén mondhatom, hogy a Pázmány minden várakozásomat felülmúlta. A karon már a mi idõnkben is olyan jogászegyéniségek tanítottak, akik nemcsak a tudásukat adták át, hanem a saját pályájukkal, életútjukkal is példát mutattak. Az egyetemnek köszönhetem, hogy azt is megtanították, hogyan lehet úgy dolgozni, hogy a munka örömet okozzon, így én is azon szerencsések közé tartozom, akiknek a munkájuk egyben a hobbijuk.

– Mikor alakult ki az állami szféra pályája iránti érdeklõdése?

– Amikor elsõéves voltam, még büntetõjoggal szerettem volna foglalkozni. Harmadéves koromban az egyik büntetõjogi gyakorlaton a Tánczosféle gyermekgyilkosságot kellett elemeznünk, annyira megviselt a történteknek már a puszta olvasása is – napokig errõl a szörnyûségrõl álmodtam –, hogy akkor ismertem fel, ez a jogterület nem nekem való. Szerencsére más jogágak – mint például nemzetközi jog, európajog, családjog,

társasági jog – is érdekeltek, azonban amikor negyedéves koromban jöttek a versenyjogi tárgyak: rögtön megéreztem, hogy ez a jogterület igazán nekem való. Ehhez természetesen nagyban hozzájárult, hogy Boytha Györgyné és Tóth Tihamér nemcsak kiváló órákat tartottak – ahol szinte mindenre kiterjedõ lexikális tudást, és nagyon hasznos gyakorlati ismereteket is elsajátíthattunk –, hanem a jogterület iránti lelkesedésük és hivatástudatuk engem is magával ragadott. Azt hiszem, hogy az õ biztatásuk és a megfelelõ irányba terelõ kritikai észrevételeik nélkül én is azon jogászok táborát gyarapítottam volna, akik nem lelik örömüket a munkájukban, és „pusztán” a megélhetésükért dolgoznak. Mivel a versenyjog ma Magyarországon – egy-két kivételes hatáskörtõl eltekintve – a Gazdasági Versenyhivatal „monopóliuma”, magától értetõdött, hogy a diploma megszerzése után oda nyújtom be a pályázatomat.

– Ma milyen esélye van a végzetteknek az állami szférában való elhelyezkedésre? Egyáltalán mennyire népszerû ma ez a pálya?

– A jó munkahelyekre mindig nehéz volt bekerülni. Az állami szférában is vannak olyan munkahelyek, amelyek nagyon népszerûek – ilyen a Gazdasági Versenyhivatal is. Gyakran hallani, hogy az állami szférában protekció nélkül lehetetlen elhelyezkedni. A kapcsolatoknak valóban nagy szerepük van, de ha valaki igazán elszánt és nagy munkabírású, elõbb-utóbb be fog kerülni a hõn áhított munkahelyre. Az állami szférában manapság talán még nehezebb státuszhoz jutni, mint amikor én voltam friss diplomás. Szinte mindenhol létszámstop van, de a helyzet nem reménytelen, mert minden állami munkahelyen vannak kismamák, kiküldetésben dolgozók vagy egyéb okból fizetés nélküli szabadságon lévõk, akiknek a helyére határozott idejû kinevezéssel be lehet kerülni. Az ilyen lehetõséget is meg kell becsülni, mert így a pályakezdõ kap egy esélyt, hogy bizonyítson, és ha beválik, elõbb-utóbb

véglegesíteni fogják. A Gazdasági Versenyhivatalban mindig kaptak esélyt a pályakezdõk. Amióta bevezették, friss diplomásként ide is jellemzõen ösztöndíjas foglalkoztatással lehet bekerülni, azonban ha valaki megfelelõen teljesít, jók az esélyei, hogy üresedés esetén kinevezést kapjon. Itt sok pázmányos öregdiák dolgozik, ami annak is köszönhetõ, hogy az egyetemen már a mi idõnkben is nagy hangsúlyt helyeztek az olyan „fiatal” jogágak oktatására, mint a versenyjog. Úgy emlékszem, hogy akkoriban csak a Pázmányon volt kötelezõ tantárgy a versenyjog. Amióta a Karon megalakult a Versenyjogi Kutatóközpont, az egyetemen a versenyjogi képzés kiválósága egyedülállósággal párosult. A Kutatóközpont Szilágyi Pál vezetésével sokat és eredményesen dolgozik azon, hogy a magyar egyetemek közül a Pázmányon legyen a legjobb versenyjogi tudásközpont, így a graduális hallgatók is nagy lehetõséget kaptak arra, hogy a többi egyetem hallgatóihoz képest jobban elmélyíthessék versenyjogi tudásukat.

– Hogyan befolyásolja ezt a közigazgatásba való belépés átszervezése? A Közigazgatási Versenyvizsga bevezetése kedvez a jogászoknak vagy hátráltatja?

– A közigazgatásba való belépés átszervezése addig nem változtatja meg érdemben a rendszert, amíg lehetõség van az ún. ösztöndíjas foglalkoztatásra. A jelenlegi rendszerben a közigazgatási intézmények inkább elõször egyéves, STARTkártyás munkaviszony keretében foglalkoztatják a pályakezdõket, és hiába teljesítenek jól, csak szerzõdésük lejártával kaphatnak elõször határozott idejû, majd határozatlan idejû kinevezést és csak utóbbiaknak feltétele a közigazgatási versenyvizsga megléte, vagyis a bekerülésnek nem, pusztán a bennmaradásnak. A frissen végzett jogászok számára a közigazgatási versenyvizsga elsõ látásra nem tûnik igazságos belépési korlátnak, hiszen a záróvizsgákon már bizonyítottak, amelyek anyaga nagy részben lefedi a közigazgatási versenyvizsga követelményeit. Azonban ha a rendszer egyszer „kiforrja” magát, objektívebb kiválasztást eredményezhet, így nagyobb szerephez jut majd a pályázók tudása és rátermettsége.

Sergõ András

hetedik oldal

Közélet

Erdély vámpírjai Egy amerikai Böjte Csaba testvér házában Ne tévesszen meg senkit a cím. Nem Drakuláról szólt beszélgetésem a fiatal amerikai utazóval, hanem az erdélyi Tusnádfürdõn, Csaba testvér gyermekotthonában szerzett tapasztalatairól. Brett Schilke az amerikai Wisconsin államból származik.

21 évesen „kultúrközi” pszichológiából és orosz nyelvbõl szerzett diplomájával vágott neki a világnak. Egy testvérvárosi programnak köszönhetõen vetõdött Kurganba, egy szibériai kisvárosba. Gyermekvédelmi programot indított, amely olyan sikeresnek bizonyult, hogy már majdnem két éve él ezen a hazájától oly távoli vidéken.

Gyermekvédelmi munkája révén kerültem vele kapcsolatba. Az élet különös véletlenje folytán eltöltött néhány hónapot a Dévai Szent Ferenc Alapítvány tusnádfürdõi szeretetházában. Az itt végzett munkájáról mesélt nekem.

– Hogyan vitt az utad épp Erdélybe?

– Valójában egy szerencsés véletlen folytán, vagyis egy kezdetben igen kellemetlennek mondható jogszabályváltozás folytán. Az oroszországi vízumom meghosszabbításához el kellett hagynom az országot, és három hónapot kellett külföldön töltenem a szabályok értelmében. Hat napom volt mindennek a leszervezésére. A gyors megoldást erre a szorongató helyzetre egy barátom révén találtam meg, aki korábban angoltanárként dolgozott a Dévai Szent Ferenc Alapítvány tusnádfürdõi gyermekotthonában. Feltett a vonatra, és azt mondta, hogy bízzak rá mindent, õ majd leszervez nekem mindent, mire odaérek. Így is történt. Kilenc napig utaztam vonaton és buszon, mire ott találtam magam Tusnádfürdõn, anélkül, hogy bármi elképzelésem lett volna arról, mi fog történni, kihez, hova megyek pontosan. Nem beszéltem a nyelvet, nem ismertem a szokásokat.

Igaz emiatt nem aggódtam annyira, mert hozzászoktam már az évek során az új emberekhez, új környezethez. Már vártak rám az állomáson, és beköltöztem én is az otthonba.

családon belüli erõszak és más veszélyes körülmény miatt kerültek ide.

Az otthonnak van egy vezetõje és 10 bentlakó hivatásos nevelõ szülõje, akik 5-12 gyermekbõl álló kis csoportokért felelnek. Van olyan szülõ, aki gyermekével együtt azért költözött be az otthonba, hogy megszabaduljanak a nagyvárosok pénzhajhász fogyasztói világától. Mások puszta jó szándékból, elhivatottságból vállalják a munkát. A személyzetet is bele számolva körülbelül száz gyermek és felnõtt él a tusnádfürdõi gyermekotthonban.

Nem olyan ez a hely, amilyennek a gyermekotthonokat vagy árvaházakat gondolnánk; sötét szobákkal, komor felügyelõkkel és szigorú házirenddel, hanem valóban olyan ez mint egy otthon, ahol együtt él a nagy család. Cserépkályhákban és kandallókban ropog a tûz, tiszta szobák, meleg takarók, forró tea gõzölög a konyhában. Azt gondolják, hogy ezeknek a gyerekeknek semmijük nincs. Twist Oliver-szerû koszos arcú, kopott ruhájú éhezõ gyerekek képzelnek el, pedig ezek a gyerekek nem szenvednek hiányt. Õk olyanok, mint bárki más. Ismerik a legújabb slágereket és filmeket, interneteznek, saját email címük van, nyelveket tanulnak. Az otthon könyvtára magyar, román, angol és német nyelvû könyvekkel van tele. Boldogok, egy nagy szeretetteljes családhoz taroznak, ahol biztonságban érezhetik magukat.

Néhány szó a HÖOK-ról

– Gondolom korábban is jártál már hasonló intézményekben?

– Mi volt a te feladatod?

– Valóban jártam, de Amerikában és Oroszországban kizárólag állami intézményként mûködnek a különbözõ gyermekvédelmi intézmények. Erdélyben ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy az állami szerepvállalás nem kizárólagos, mert nem tud minden igényt kielégíteni. Ezért engedi, hogy alapítványok is fenntarthassanak ilyen intézményeket.

– Hivatalosan a gyerekek és a személyzet angoltanára voltam, de ez csak napi 2 órát jelentett.

Lényegében az egész napot a gyerekekkel töltöttem. Együtt éltem velük; együtt ettünk, együtt tanultunk, együtt játszottunk, együtt pihentünk és együtt ünnepeltünk.

– Mi a legszebb emléked az ott töltött hónapból?

– Kik élnek ebben az otthonban? Milyen gyerekek kerülnek ide?

– Tusnádfürdõn nem csak árvák élnek, hanem olyan gyerekek is, akiket a szüleik valamilyen okból nem tudtak nevelni, maguk mellett tartani.

Igyekeztem minél többet megtudni ezeknek a gyerekeknek az életérõl. Rengeteg történetet hallottam, kezdve attól a kislánytól, akit egy fûtetlen, romos épületbõl mentettek ki tél idején – megmentve õt a fagyhaláltól. Egy másik kisfiú pedig azért került például az otthonba, mert az anyja új párja nem tudta elfogadni õt. Sokan a családjuk rossz anyagi helyzete, alkoholizmus,

nyolcadik oldal

nyomát nem találtam. Igaz, nincs itt koporsóban lakó, vérszívó ragadozó, de szerintem Erdélyben mégis léteznek „vámpírok”, és ezek az alkoholizmus, kábítószer, erõszak és a prostitúció, melyek épp olyan veszélyesek, és amelyek ellen nem lehet szemtõl szembe felvenni a küzdelmet.

Sokkal alattomosabb ellenségek ezek annál. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány azért küzd, hogy ezektõl a vámpíroktól megmentse a gyermekeket és családokat.

Marschalkó Linda

– A Tusnádfürdõn töltött Karácsonyt például soha nem felejtem el. Azt a meghitt hangulatot, amikor összegyûltek a gyerekek, szülõk, barátok, személyzet és több támogató, mecénás is a gyönyörûen feldíszített óriási karácsonyfa mellett, ami alatt ott várta a gyerekeket a jószívû adományozók által felajánlott ajándék. Míg bent bensõséges hangulatban ünnepeltünk, odakint befedte a tájat a friss hó. Felejthetetlen volt ez a pillanat.

A külföldiek Erdélyrõl általában csak azt tudják, hogy itt élt Drakula gróf. A vámpír legendát kutatva érkeznek erre a misztikus vidékre. Én is hasonló elképzelésekkel érkezetem, de Drakula

A HÖOK, teljes nevén a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, Magyarország fõiskolai és egyetemi hallgatói önkormányzatainak érdekképviseleti szövetsége.

Azzal a céllal jött létre, hogy együttmûködve a többi hallgatói érdekképviseleti szervvel, minden olyan problémával foglalkozzon, amely országosan érinti a felsõoktatásban tanulókat.

Tevékenységével növelni igyekszik a felsõoktatás színvonalát, mind napi szinten azzal, hogy hangot ad a hallgatók véleményének, igényeinek, mind, pedig szakmai szempontból, hiszen kiveszi a részét a jogalkotás e részterületén folyó munkából is.

A HÖOK tagjai a magyarországi, állami és az állam által elismert nem állami intézményekben mûködõ, az intézmény szabályzata alapján a karonként külön megválasztott hallgatói önkormányzatok, ennek hiányában az intézményi hallgatói önkormányzatok. A HÖOK legfõbb döntéshozó szerve a Közgyûlés, melynek tagjai a kari hallgatói önkormányzatok választott képviselõi. A Közgyûlések között a legfõbb képviseleti és döntéshozó fórum a Választmány, melynek tagjai a regionális szövetségek képviselõi és a HÖOK elnöke. A HÖOK végrehajtó szerve a tíztagú Elnökség. Az Elnökség az elnök irányításával gondoskodik a HÖOK szervezeteinek, az irodának és a HÖOK alá rendelt szervezetek hatékony mûködésérõl.

2010, csakúgy, mint az egész országban, a HÖOK számára is a választás ideje. A szervezet május 8án tartja Tisztújító Küldöttgyûlését a Parlament felsõházában, amelyre minden érdeklõdõt szeretettel vár!

Közélet

A történelem a jövõ záloga A lengyel tragédiáról Ugyanott, 70 évvel ezelõtt. Talán nincs is olyan nemzet, amelynek ne lenne egy olyan vesztõhelye – egy település, egy mezõ vagy erdõ –, amely már nevében hívószó tengernyi fájdalomra. Ha nem lenne Trianon, mi minden bizonnyal Mohácsot emlegetnénk. Ha a szerbek pedig nemrég Koszovó elvesztésével nem szenvedték volna el az õ kis Trianonjukat, valószínûleg szintúgy a régmúlt történelmen búslakodnának. Lengyelország viszont az újabb katyn´i tragédiával most egyszerre néz a múltba és a jelenbe.

Bár a nemzetközi média szombat délután már egyenesen „Katyn´ 2”-rõl cikkezett, kár lenne összemosni a két veszteséget. 70 éve valóban a lengyel értelmiség és hadsereg módszeres lemészárlásáról volt szó.

Húszezer katona kivégzése akkor olyan horderejû volt, hogy nem volt olyan család, akit szegrõl-végrõl legalább ne érintett volna. A most Szmolenszkben történtek ilyen horderõvel nem bírtak, de mégis rendkívüli tragédiáról van szó. Másképp nem nevezhetõ egy olyan szerencsétlenség, ahol az áldozatok számánál csak rangjelzéseik és az államéletben betöltött pozíciók voltak magasabbak. A köztársasági elnök és felesége, a szárazföldi erõk parancsnoka, a légierõ parancsnoka, a haditengerészet parancsnoka, a nemzeti bank elnöke, az olimpiai bizottság elnöke, a lengyel emigráns kormány utolsó elnöke, számtalan vezetõ ellenzéki (PiS) képviselõ…

Hosszan lehetne folytatni. Csakúgy, mint azon állami vezetõk listáját, akik a gyászszertartáson személyesen is részt kívántak venni. Az õ részvétük a tragédia nagyságához hasonlóan kiemelkedõ volt.

Persze naívak lennénk nem észrevenni a politikai indíttatást sem. Mert barátra bizony mindenkinek szüksége van. Az államnak is.

Eyjafjallajökull persze sok mindent átírt, így akinek mégsem volt annyira muszáj jelen lennie (vagy tényleg nem is tudott volna), végül távol maradt. A magyar delegáció ott volt, és ezen túlmenõen is a kormány külön nemzeti gyásznappal, valamint Kossuth téri állami megemlékezéssel próbálta leróni tiszteletét a lengyel-magyar barátság jegyében. Talán nem érdemes több szót vesztegetni arra, hogy maga a gesztus szép, a megemlékezéssel kapcsolatos állampolgári érdektelenségen ugyanakkor naivitás lenne csodálkozni, hiszen akiben megmozdult valami a hírek kapcsán, az már korábban meggyújtott egy mécsest, és elmondott egy imát választása szerint a Bem József téren vagy a Stefánia úti nagykövetség elõtt. Érdemesebb e ponton egy-két szót ejteni a lengyelmagyar barátságról. Kétségtelen, hogy a történelem, a sors párhuzamai örök idõkre kapcsot jelentenek közöttünk. A két-két szomszédos hatalom közötti egyensúly megtalálása hasonlóra edzett minket. De mi a helyzet ma? Létezik-e még lengyel-magyar barátság vagy csak mi gondoljuk, szeretnénk? Az én megérzésem, hogy van is, és nincs is. A középiskolai történelemoktatás mindkét országban hagyományosan részletes, így egyik oldalon sem találunk olyan embert, aki ne ismerné a „lengyel-magyar két jó barát…” mondást, vagy ne hallott volna közös királyunkról, I. (Nagy) Lajosról, aki a lengyeleknél Ludwik Wêgierski (azaz Magyar Lajos) néven ismert.

Ezen a ponton, vagyis a történelmi perspektíván túl azonban mély homály tátong, fõleg barátaink oldalán. Mi ugyanis gyakran látogatunk el hozzájuk, legalább a kötelezõ Krakkó-Auschwitz-Wieliczka vonalat bejárva, az átlaglengyel azonban, ha családi kötõdéssel nem rendelkezik, csak ritkán vetõdik el Budapestre, így halvány emlékképeik a mi szüleink

generációjából származnak, és kizárólag a BudapestBalaton-tokaji-gulyás vonalon mozognak. Felismerve ezt a sztereotípiákba zártságot, egy Krzysztof Varga nevû, magyar kötõdéssel bíró lengyel író tavaly Varsóban díjazott könyvet írt rólunk, lengyeleknek. A címe: Turulpörkölt. Azon túl, hogy az író próbálja megsemmisíteni az elfásult sztereotípiákat, és felismer egy-két kívülrõl világosabban látszó társadalmi folyamatot, magyar szempontból olyan negatív országimázst épít ki az olvasóban, amelyhez képest a régi berögzõdések inkább szolgálták az érdekeinket. Varga könyvét persze nem kell a lengyel nemzet kollektív véleményeként kezelni, ugyanakkor mementónak kíváló, és rávilágít valami fontosra.

2010-et írunk. Az EU tagjai vagyunk. Õk nagyok, mi kevésbé (bár próbálnánk már elszakadni, attól, hogy kicsik – sógorék még Burgenlanddal együtt is kisebbek). Nekik sok szavazatuk van, nekünk kevesebb. Közép-Európát a „sok kicsin” túl, kifelé leginkább õk szimbolizálják. És máris több dolog világossá válik. Hogy három éve március 23-át a lengyel-magyar barátság napjává nyilvánítottuk.

Hogy Óbuda polgármestere pár éve kiemelten támogat minden kapcsolódó rendezvényt. Hogy Sólyom László második hivatalos útja Gdan´skba vezetett. Ezek a szimbolikus lépések nagyon fontosak. Mert az a helyzet, hogy mára kissé eltávolodtunk. A két nép máshová helyezi magát a nagy közös Európában. A lengyelek köszönik, jól érzik magukat, boldogok azzal, ahogy vannak.

Ehhez képest mi még mindig nem leljük magunkat, és történelem szülte komplexusainktól kimerülve nem tudunk arra koncentrálni, amire kellene. Itt az idõ, hogy büszkék legyünk magunkra, hogy újra megtaláljuk helyünket és szerepünket Közép-Európában, hogy mi is immáron elõre nézzünk, és nem utolsósorban, hogy legyenek jövõbe mutató terveink. Egyedül? Dehogy! Barátainkkal, közösen.

Bárth Bertalan

Válaszd a bringát és a friss levegõt!

Egy kellemes, napsütéses szombat délután mi másra vágyik az ember, mint nyugalomra és csendre. A fárasztó hétköznapi taposómalom nehézségeit és rémségeit kiverve a fejébõl, pihenni és kikapcsolódni próbál, hisz tudja: hétfõn minden kezdõdik elölrõl, ez ellen nem tehet semmit. Mit sem sejtve, jól megérdemelt szabadidejüket töltve – ki a kanapén heverve a televízió elõtt, ki a szabadban sétálgatva –, hirtelen több száz kerékpáros tûnik fel a semmibõl, akik a Critical Mass: Válaszd a bringát! nevû rendezvénysorozathoz csatlakozva róják a körutat, a 4,6-os villamossal párhuzamosan haladva. Az elérni kívánt cél igen egyszerû és nemes: az autók számának csökkentése az utakon, vagy ahogy a honlapjukon is szerepel: friss levegõt! Sajnos néhányuk nem a legideálisabb módját választotta a közlekedésnek, elfelejtkeztek arról, hogy a KRESZ alapján a kerékpár is jármûnek számít, így nekik is be kell/kellene tartaniuk az idevonatkozó szabályokat. Kora délután hangos kurjongatásoktól, dudaszótól és furcsa hahotázástól zengett a körút, melyre a környék lakói is felfigyeltek. Az egész körutat biciklisraj lepte el, akik nem törõdve semmivel, csak tekertek, egymást követve nem épp libasorban, villamosra és gyalogosra tekintet nélkül.

A kerékpár is ugyanolyan jármûnek számít a KRESZ szerint, akárcsak az autó, így ennek a vezetéséhez is elengedhetetlenül szükségesek az

alábbi feltételek betartása: jármûvezetésre alkalmas állapot (vagyis a kerékpárosoknak sem szabadna alkoholt fogyasztania), illetve a KRESZ-szabályok átfogó ismerete.

Nos, a kedves demonstrálók java megfeledkezett ezekrõl az „apróságokról”. A sarki közértesek viszont örülhettek, méteres sorok álltak a pénztárak elõtt köszönhetõen a szomjas bringásoknak, akik szomjoltóként általában pár liter vizet tettek a kosarukba, de akadt olyan is, aki 3-4 doboz sört és némi töményet vásárolt. Hmmm, szerintük ez nem sorolandó az alkoholfélék közé??

A második pont még érdekesebb: a KRESZszabályok átfogó ismerete. Jómagam csupán egy negyed órát szemléltem a lelkes aktivistákat, de ennyi idõ is bõven elég volt ahhoz, hogy felfigyeljek néhány olyan dologra, amelyet sikerült „elkövetniük”. Elsõként: a járdán kerékpározni tilos! A járda ugyanis elsõdlegesen gyalogosok kényelmes közlekedését szolgálja, ám ezen a szombaton megtréfálták õket a bicajosok, olykor szlalomozni kényszerültek a járókelõk, ha el akartak jutni A-ból B-be. (Kedvenc alakzatom a tripla bringás, mely nemes egyszerûséggel annyit jelent, hogy három személy tolja a bringáját egy sorban.)

Egy másik lényeges szabály: a gyalogosok mindig elsõbbséget élveznek a zebrán, így nem lenne szabad õket megzavarni az átkelésben (természetesen ezzel

nem azt akarom mondani, hogy ne engedjük el például a szirénázó mentõt). A biciklisekre ez csak abban az esetben vonatkozik, ha leszállnak a jármûrõl, és tolják maguk mellett. S végül, de nem utolsósorban, a piros jelzõlámpa a bringásoknak is megálljt parancsol. Hiába zárták le ezt az útszakaszt, s hiába irányították rendõrök a forgalmat, a tömeg hajlamos volt figyelmen kívül hagyni a gyalogosokat és a villamost, akadályozva õket a közlekedésben, pár percnyi kellemetlenséget okozva ezzel embertársainknak. Összegezve az eseményeket, a szombat délutáni „nyuginak” lõttek, a körút zajosabb volt, mint általában, de a cél, amiért majd két órát pedáloztak a résztvevõk, nemcsak helyes, hanem követendõ, sõt nem túlzás, ha azt mondom, még többen kellene csatlakoznunk az efféle kezdeményezésekhez.

Mindannyiunk érdeke, hogy csökkenjen a légszennyezettség, de az is fontos – amirõl sajnálatosan néhányan megfeledkeztek –, hogyan juttatjuk el ezt az üzenetet a többi emberhez, mit lát belõle egy külsõ szemlélõ, ha kitekint az ablakán.

Az arany középút mindenesetre talán ez lehetne: élni és élni hagyni, azaz álljanak ki a céljaik, meggyõzõdésük mellett, de mindezt úgy, hogy tartózkodjanak mások megzavarásától, bosszantásától.

Bolyós Zsuzsanna

kilencedik oldal

Közélet

A Per világa Franz Kafka bizonytalan ügye Dr. Franz Kafka többek között azért is állhat egy jogi kar folyóiratának kereszttüzében, mert a híres író, aki a huszadik század egyetemes irodalmának meghatározó egyénisége lett, míg „civilben” jogot végzett ügyintézõként ténykedett egy biztosítási irodánál.

Az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Csehországban született 1883 júliusában. Prága zsidó negyedében látta meg a napvilágot, ami egy külön burkot képzett a cseh fõvárosban. A prágai zsidók, sem csehnek, sem németnek nem mondhatták magukat. Teljesen elszeparált közösség volt az övéké, csak egymásra számíthattak. Kafka azonban nem volt mélyen vallásos, ezért kirekesztetté vált a szûk körön belül is. Megindult az egész életét és életmûvét meghatározó elidegenedési folyamat.

Negatív világképének kialakulásában a legkomolyabb szerepet családjához fûzõdõ viszonya játszotta. Édesapja hajlamos volt õt bántalmazni, szeretetet soha nem mutatott az érzékeny fiú felé.

Fiútestvérei meghaltak, de egyik lánytestvéréhez kifejezetten szoros lelki kapcsolat fûzte. Személyes vélemény, de az ebben a korban kialakuló, és komoly fejlõdésnek induló pszichoanalízis alaptételei, Freud, Adler és Jung korszakalkotó gondolatai az Anya, Apa és a Család meghatározó szerepérõl a pszichés zavarok kialakulásában, Kafka esetében igazolódni látszanak.

Nem tudta kezelni az Apa elutasítását, hiányzott identitástudata, és ez rányomta bélyegét egész személyiségfejlõdésére. Élete végéig nem találta meg lelke békéjét, folyamatosan üldözöttnek érezte magát, amiért drágán fizetett a szerencsétlen sorsú Kafka. Pszichoszomatikussá vált, azaz lelki problémái testi tünetekben jelentkeztek (például migrénes fejfájás), teljesen meghasonlott önmagával, depresszióra való hajlama fölerõsödött. Szenvedéseit próbálta kompenzálni, kereste problémáira a gyógymódot, de ez kényszeres tevékenységekbe csapott át (például folyamatosan pasztörizálatlan tejet ivott), és ezek (is) okozhatták, hogy 1917-re tuberkulózist állapítottak meg nála, ami 1924-es halálához vezetett.

Az elnyúló életrajzi bemutatásnak nem vagyok híve az egyébként rövid, gondolatébresztõ írásoknál. Azonban Kafka írói stílusának megértéséhez, és ezen belül is „A per” világának és hangulatának átérzéséhez szükségesnek véltem, hogy jobban megismerjük a személyiséget aki, ezt

tizedik oldal

a jogászi szemszögbõl is hallatlanul érdekes mûvet papírra vetette.

Kafka rendkívüli racionális tudással rendelkezett.

1906-ban szerezte meg jogi diplomáját a Német Egyetemen, ahol kiváló professzora, Hans Gross gondolatai (hetente 16 órát hallgatta elõadásait) segítettek neki az osztrák-magyar jog visszásságainak felismerésében.

A per címû munkáját különösképpen érdekes megvizsgálni jogászi szemszögbõl, mert egy különleges „eljárást” mutat be.

A mû lényegét pár sorban szeretném összefoglalni, mert „Az átváltozás” címû novelláján kívül a középiskolai irodalomoktatás nem tartja kötelezõként számon Kafkát. Ajánlani tudom mindenkinek a mû elolvasását, mert fölkészít a legrosszabbra. Persze javallott közben egy-két vidám nótát is meghallgatni, és ne egy elégtelennel zárult vizsgaélmény okozta szomorúság kellõs közepén csapjuk föl a könyvet.

Josef K. egy szép reggelen arra ébred, hogy két idegen közli vele letartóztatását. Megvádolták, bár õ nem tett semmit. A fõszereplõ „passióját” követhetjük nyomon, ahogy az ellene indult, elõször komolytalannak hitt per hogyan nyomja rá bélyegét mindennapjaira, és hogyan emészti föl személyiségét, egész emberi mivoltát. Közben egy olyan abszurd világ kerül bemutatásra a Kafkára jellemzõ rideg és tényszerû stílusban, hogy az Olvasó elveszti biztonságérzését.

A mû értelmezõi közül sokan ezt a fagyos hangulatot a magánéleti válságának tudják be. A mûvet 1914-ben írta meg, abban az évben, amikor Felice Bauerrel eljegyezték egymást. Kafka azonban képtelen volt elvenni feleségül a nõt. Hivatalos eljegyzésük estéjén Kafka azt írta naplójába, hogy olyan volt az egész, akár egy per, egy eljárás, ahol mások döntenek életedrõl, te csak kívülrõl figyelheted. Felice-nek írt levelében úgy fogalmazott, hogy olyannak érzi kapcsolatukat, mint akiket egymáshoz kötöztek a Francia Forradalom utáni terror idején, és csak a kivégzésükre várnak. Végül nem házasodtak össze. Sok elemzõ azt állítja, hogy Kafka ezzel teljesen föladta önmagát, és ez jelenik meg a mûben. Josef K. hatalmas küzdelmek után lemond pere sikerérõl, és rezignáltan veszi tudomásul, hogy megölik. A végén már az is lehet, hogy hisz is saját bûnösségében. Ez a záróakkord (amit Kafka elsõként írt meg a mûbõl!) rendelkezik egy nagyon érdekes szövegrésszel. Amikor Josef K.-t közre fogja a két „õr”, és hárman sétálnak az utcán, feltûnik egy rendõr. Megállítaná õket, azonban maga a kivégzésre váró kezd el rohanni elõle, ítéletvégrehatóinak segédkezve ezzel…

Kafka kora társadalmát erõsen kritizálja. Az emberek elidegenedtek egymástól, félelemben élik életüket, és nem is akarnak változtatni a dolgok állásán. Elfogadják sorsukat anélkül, hogy küzdenének. Meghunyászkodnak a Hatalom elõtt.

Hogy milyen Hatalom elõtt? Erre a kérdésre nem kapunk választ. De a perben összemosódik valós és valótlan Hatalom („õrök” és a rendõr), és egyetlen biztos marad a végén: a halál. Te nem járhatsz jól semmilyen hatalommal szemben sem. Erre utal az a rész is, amikor a festõ felsorolja Josef K-nak azt a három eljárási lehetõséget, ahogyan perét tárgyalhatják. Az elsõ a fölmentés. Ez az, amit soha nem tesz a bíróság. Második a perhalasztás.

Harmadik a perújrafelvétel. A lényeg, hogy semmiképpen nem szabadulhatsz meg a peredtõl.

Nincs szabadság.

Foglalkozzunk egy kicsit a mû címével. „A per”, tehát egy jogi eljárás. Kétségtelen, hogy a jogász Kafka tisztában volt mind az anyagi, mind az eljárási és mind a végrehajtási jogi jogszabályok hibáival. Nem háborgott nyíltan ellenük sohasem. Éjszaka azonban, amikor mûveit írta, felszabadult benne az a feszültség, amit a racionális tudás és a szembenálló tehetetlenség érzése okozott benne.

Ennek lenyomata a regény.

Valakit letartóztatnak, úgy, hogy nem követett el semmit. Az illetõ szabadon mozoghat. Nem tudja nyomon követni ügye alakulását, a bírósági tárgyalások kaotikusak, a bírák alkalmatlanok. Az egész rendszer átláthatatlan, és nincs belõle menekvés. Kafka nyilvánvalóan görbe tükröt akart mutatni az osztrák-magyar jogszolgáltatásnak.

A mûben leírt szélsõséges per a valóságban nem történhetett volna meg. Azonban Josef K. ügye jól figurázza ki azt a bürokratikus rendszert, ami jellemezte a korabeli (i)gazságszolgáltatást.

Bizony voltak letartóztatások koholt vádak alapján, és a kétrészes eljárás elsõ felében (ha kevésbé súlyos ügyrõl volt szó) valóban mozoghatott a vádlott szabadon. A valóságban sem volt könnyû nyomon követni az ügyek alakulását, jogbizonytalanság uralkodott. Érdekesség, hogy mikor értõ barátainak fölolvasta Josef K. perét, azok hatalmas nevetésben törtek ki, pedig a mû hangulata kifejezetten borongós, nincs benne semmi tréfa. De ha megértjük azt, hogy Kafka mind magánéleti, mind szakmai kiábrándultságában írta meg ezt a mûvet, a groteszk (mármár az abszurd) eszközéhez nyúlva, jobban megérthetjük barátai reakcióját.

Az egész csak egy vicc. Kifiguráz, kigúnyol mindent és beletörõdik sorsába.

Legjobb lesz, ha mi is elfogadjuk az életet olyannak amilyen, és Péteri Professzor Úr szavaival élve: teljesítjük kötelességünket. Csak egyet ne felejtsünk el, amire Kafka nem volt képes: gondolkozzunk pozitívan.

Stevanyik Ádám

Interjú

Ungarnreisen Salzburgban Ahogy telnek a napok, hetek, hónapok, egyre jobban erõsödik bennem a honvágy: otthonom, családom, barátaim, megszokott környezetem hiánya. Be kell valljam, nem gondoltam volna, hogy ez az érzés ilyen rövid idõ alatt kialakul.

Talán ebbõl kifolyólag is rááll a szemem a „hazai” dolgokra, így könnyûszerrel leltem rá egy magyar utazási irodára Salzburg egyik legforgalmasabb utcája, a Linzergasse mellett, a Wolf-Dietrich-Straße 3-as szám alatt. Már messzirõl piros-fehér-zöld zászló jelzi érdekeltségüket, a kirakatban prospektusok, képek és plakátok integetnek az arra járóknak, csalogatják a sétálgatókat kis országunkba: kikapcsolódni, gyógyulni, várost nézni. Örömmel böngésztem a kínálatot, miközben egyre csak nõtt bennem a kíváncsiság, hogy hogyan is került Salzburg egyik legfrekventáltabb helyére ez a kis iroda, mely tökéletes prezentálója országunknak a salzburgiak számára.

Kérdéseim azonban nem maradtak megválaszolatlanul: a tulajdonossal, Stassák Pállal beszélgettem.

– Feleségével, Stassák Ágnessel családi vállalkozásként tevékenykednek több mint 14 esztendeje. De hogyan is kerültek pont ide, Salzburgba?

– Még a rendszerváltozás elõtt, munkámból kifolyólag Bécsben dolgoztam az IBUSZkirendeltségnél, a szerzõdés lejárta után azonban hazatértünk Magyarországra. A 90-es évek elején, a határok megnyílásával már könnyebb volt menni, így volt lehetõségem élni egy ide szóló munkaajánlattal. Itt kaptam állást, s családommal együtt ideköltöztünk 1991-ben.

– Mennyire volt nehéz az osztrák piacra magyar állampolgárként „betörni”?

– Nem volt egyszerû. Az utazási irodai koncesszió megszerzése különösen nehéz, de gondoltam, hogy egy próbát megér a dolog: többéves ausztriai és magyarországi szakmai gyakorlatom volt, megfelelõ végzettséggel szintén rendelkeztem… De hát nem vagyok osztrák állampolgár, másrészt nagyon szigorúak voltak az elõírások, de találtam egy viszonylag járható utat, mely eredményeképp megalakítottunk egy betéti társaságot, mely megkapta a koncessziót, kizárólag magyarországi utazásokkal való foglalkozásra. Ez volt úgymond a kiskapuhoz a kulcs: nálunk nem lehet tenerifei utat találni, így nyilvánvalóan kevésbé jelentettünk zavaró tényezõt a különbözõ érdekkörök számára.

Miért?

Miért kell ártatlan embereknek meghalni s mi vezethet egy 17 éves fiatal lányt arra, hogy ártatlanokat (és saját magát) megölje? Honnan ered ez az óriási gyûlölet? Újra felmerült bennem ez a kérdés, amikor hallottam a moszkvai metrómerényletekrõl.

Március 29-én, reggel 8 órakor a Lubjanka megállóhelyen robbant az elsõ bomba s ezután mindössze háromnegyed óra múlva a Park Kulturi megállónál. A hírek szerint a két öngyilkos merénylõ nõ volt, akik a testükre erõsített robbanószerkezet segítségével követték el a merényleteket, amelyek 40 ember halálát okozták.

Az ügyészség szerint olyan pokolgépek robbanhattak, amelyeket fémdarabokkal és szögekkel töltöttek meg. A reggeli csúcsforgalomban az amúgy is túlterhelt metró leállt, s a felszínen sem lehetett a robbanások közelébe jutni, mivel

– Az utazás közvetítésére…

– Igen. Mi nem az utazás szervezõi, hanem az utazás közvetítõi koncessziót kaptuk meg, tehát mi a saját nevünkben, saját nevünk alatt nem hozhatunk létre mondjuk egy buszos utazást. Mi más nevében, másnak a termékét, megállapodás alapján értékesítjük.

– Bizonyára van már egy kialakult, visszatérõ vendégkörük…

– Mára már van törzskörünk, azonban akkor teljesen a nulláról indultunk, hiszen nem átvettünk egy üzletet, hanem létrehoztunk egyet. Elsõsorban a szenior korosztály, tehát az idõsebbek, nyugdíjasok az érdekeltek. A hozzánk betérõk általunk kicsit betekintést nyerhetnek az országba is.

– Kétségtelenül így van! Magam is betértem néhány, közeli Reisebüro-ba, magyar utak után érdeklõdve, s kedvesen Önöket javasolták. Nem sok Magyarországot reklámozó, hirdetõ plakátot látni Ausztria ezen, hazánktól távolabb esõ részén. Míg Bécsben számos magyar kiállításra hívják fel a nép figyelmét, onnantól mintha elvágták volna a „hírverést”. Miért van ez így?

– Sajnálatos, de ez a megfigyelése helytálló.

Bécsben, az Opernring-en van a Magyar Turisztikai Hivatal, az Ungarisches Tourismusamt, s elsõsorban oda koncentrálnak. Pedig itt is van érdeklõdés Magyarország irányába és egy kis hátszéllel még jobban fel lehetne lendíteni a turizmust.

– Már többször rendeztek magyar heteket, ha már „fentrõl” nem is érkezik támogatás, Önök, itteni magyarok, vendéglátósok összefogtak.

– Mit van mit tenni… Nem messze innen, Großgmain-ban található egy étterem, a Gasthof Kaiser Karl, magyar specialitásokat kínál, melyre elég jelentõs igény van. Hozzánk is gyakran betérnek, hogy ajánljunk valami konyhát, ahol magyarosan fõznek. Ennek az étteremnek magyar a vezetõje, s kölcsönösen támogatjuk egymást, kirakjuk a másik szólólapjait, prospektusait. A Danubius szállodáinak támogatásával, illetve egy, az irodánk közelében található salzburgi szállodával karöltve jöttek létre két egymást követõ évben, 2000-ben és 2001-ben a salzburgi magyar hetek, ahol a salzburgi közönség a magyar ételek-italok mellett a magyar folklort és táncokat is megismerhette.

– Ön, Önök már hosszú évek óta itt élnek, dolgoznak… Bizonyára jobban meg tudják nekem magyarázni, vagy legalább igazolni azon érzésemet, mely a salzburgiak zárkózottságát, távolságtartását mutatja.

– Ennek mi is szenvedõ alanyai voltunk – kapcsolódott bele a beszélgetésbe Stassák Ágnes -, míg meg nem értettem és helyére nem raktam a dolgokat. Ennek gyökerei igen mélyre nyúlnak vissza: Salzburg önálló, mindentõl, Bécstõl is független érseki székhely volt. S ezt az autonómiát mind a mai napig õrzik a helyiek.

Ez a ridegség nemcsak a külföldiekkel, hanem a nem salzburgiakkal szemben általános. Bécsbe sem szívesen „mennek fel”, mert mit keresnének õk a bécsiek között… Bizalmatlanság is elmondható még róluk, így szolgáltatásaink nyújtásánál ennek eloszlatására is külön figyelmet fordítunk.

– Egyre többet hallani, hogy jönnek az osztrákok csináltatni hozzánk a fogaikat… Láttam Önöknél is „Zahnarzt”-ot hirdetõ plakátot. Mennyire van erre igény, mennyire keresett ez a többletszolgáltatás?

– Hát, ugye itt is érzékelhetõ a bizalmatlanság, az óvatosság. Mert mi van, ha a hazatérés után el kezd fájni a foga a betegnek, ki tudja akkor kezelni, orvosolni a problémáját. Messze van már Salzburgtól Magyarország… Az alapötlet egyébként remek, hiszen egy fogászati kezelés is általában hosszabb idõtartalmú, tehát a gyógykúrákhoz hasonlóan is heteket vehet, vesz igénybe, mialatt a vendég fizeti a szállást és az egyéb kiadásait is. S hogy ezt az aggályt is eloszlassuk megfelelõ partnereink vannak: már Hévízen és Bükfürdõn is lehetõség van fogászati kezelésre, s hazatérés utáni probléma esetén pedig itt, Salzburgban egy magyar fogorvosnõ látja el a bajt, ha gond van.

Mikola Orsolya

a mentõk s a Rendkívüli Helyzetek Minisztériumának jármûvei foglalták el a helyszínt.

Ennek következtében az áldozatok hozzátartozói sem tudtak az állomások közelébe kerülni.

11 óra magasságában közzétették a sérültek listáját, s azt, hogy kit melyik kórházban ápolnak. A taxisok máris hasznot kívántak húzni a helyzetbõl, s többszörösére emelték díjaikat a munkába igyekvõkkel szemben. A metró forgalma már a délutáni órákban helyreállt, a hozzátartozók mécsesekkel és virágokkal emlékeztek szeretteikre. Ez a terrorakció a harmadik a rendszerváltás óta a moszkvai metró történetében.

Talán véletlenül, de szintén március 29-ére esett a 2000-es zsani-vegyenói rajtaütés, amelyben az OMON nevû különleges alakulat 52 tagját ölték meg a második csecsen-orosz háború idején, s már így is az oroszok fekete napjának számított.

2001 februárjában szintén pokolgép robbant, szerencsére az nem követelt áldozatot. 2006-

ban a moszkvai metró zöld vonalán, az Avtozavodszkaja megállónál pokolgép robbant. Ez a terrorcselekmény 50 áldozatot követelt s legalább 100an megsérültek.

Nem mentegetni kívánom az elkövetõket, akik valószínûleg csecsen muszlimok voltak, de nem szabad elfelejtenünk a sztálini „nemzetiségpolitikát”. 1944-ben Berija adott utasítást a csecsenek és ingusok áttelepítésére KözépÁzsiába, amelynek eredményeként közel félmillió csecsent deportáltak vagonokban Kazahsztánba, s aki ellenszegült, agyonlõtték. Tízezren már a szállítás közben meghaltak, további százezer ember pedig az éhezés, betegségek áldozata lett. Az indok egyszerû volt: „szét kell zúzni a náci ellenséggel kollaboráló szabotõröket és kémeket!”.

A haragot csak tovább táplálta a két csecsenorosz háború már a rendszerváltás után, és a konfliktus mai napig sem tûnik feloldottnak...

Both Hunor

tizenegyedik oldal

Egyház

Egyházi személyek politikai szerepvállalása Ezúttal egy meglehetõsen közkedvelt témában kívánok állást foglalni. Ez a kérdés az egyházi személyek politikai szerepvállalásának, illetve véleményformálásának lehetõsége. Vagyis, hogy mikor, milyen minõségben és mennyit adhat elõ politikai nézeteibõl az Egyház felszentelt szolgálója? Idõrõl idõre újra felmerülõ, sokak szerint mesterségesen generált probléma ez, amely választások és népszavazások esetén mindig középpontba kerül. A kampányidõszakokon túl azonban szinte egyáltalán nem.

Elsõként azt tekintsük át, hogy egyáltalán mi az, ami politikai állásfoglalásnak számít. Nos, ennek eldöntése általában kifejezetten szubjektív tényezõkön múlik. Mivel a Katolikus Egyház amellett, hogy transzcendentális irányultságú társaság, a földi világban jelenlévõ közösség is, ezért le kell szögezni, hogy nem csupán joga, de kötelessége is híveinek iránymutatást adnia a társadalmat érintõ legfontosabb kérdésekben is. Nem kell azonban mást tennie, minthogy interpretálja a vallás tanítását, és az ahhoz legközelebb álló vélemény támogatására szólítsa fel a hívõket. Ha a politikai részvételrõl beszélünk, elõször tisztáznunk kell, hogy mit is értünk politizálás alatt. Azért különösen fontos ez, mivel az Egyház megszólalásai nagy többségében nem politizálni akar, hanem mindössze híveinek ad erkölcsi útmutatást, vagyis saját közösségének, illetve mindenkinek, aki nem zárkózik el attól. A közügyekben való szabad véleményalkotás (alkotmány által biztosított) joga pedig mindenkit megillet, azt nem vitathatja el senki egyetlen egyéntõl vagy közösségtõl sem. Az erkölcsi eligazítást azonban semmiképpen nem szabad összekeverni a politizálással. Mi a határ az efféle megnyilatkozás és politikai állásfoglalás között? Tárgyát tekintve a kettõt nem könnyû – sõt gyakorlatilag lehetetlen – megkülönböztetni egymástól, minthogy a világ legtöbb dolgát meg lehet közelíteni mind erkölcsi, mind pedig politikai nézõpontból. Az, hogy ezeket az erkölcsi állásfoglalásokat ki hogyan fogadja, és mennyiben tartja politikának, az legtöbbször önkényes alapon dõl el. Akinek tetszik, erkölcsi megnyilatkozásnak tartja; akinek viszont kényelmetlen, esetleg hátrányos, az rögtön felteszi a kérdést: milyen alapon politizál az egyház? Példa erre a kettõs állampolgárságról tartott népszavazás. A püspöki konferencia kinyilvánította, hogy az „igen” szavazattal ért egyet (a nemzeti szolidaritásra hivatkozva); ezzel még nem politizált. Ezt akkor tette volna, ha például beleszól abba a vitába, hogy jelentene-e többletterhet ez a döntés magyar társadalomnak vagy sem. Látni kell, hogy mivel az Egyház nem elsõsorban az egyes emberrel, hanem sokkal inkább az emberek közösségeivel foglalkozik, ezért akaratlanul is érintkezik a politikai szférával. Napjainkban a politika szóról már mindenki a pártpolitikára gondol. Viszont könnyen belátható, hogy valójában már az is politizál, aki akár csak egy közösség vagy egyén mindennapi kérdéseirõl véleményt nyilvánít, s azt célként meg is akarja valósítani.

tizenkettedik oldal

Az Egyház és tagjai is felelõsek az emberiség sorsáért. Ez a felelõsség a mai világban egyre jelentõsebb. Ha állást akarunk foglalni például a család témakörében, és adott esetben azt egy kormány intézkedéseihez viszonyítjuk – máris politizálunk. Nincs is ezzel semmi baj. A politikával kapcsolatos esetleges elõítéletek miatt nem tagadhatjuk meg az állásfoglalást, amikor nyilvánvalóan súlyos, hitet és erkölcsöt érintõ kérdésekrõl van szó. Keresztényi magatartás lenne-e ilyen helyzetekben azzal érvelni, hogy nem politizálok; vagyis nem az én dolgom!? A II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint: aki keresztény és olyan helyzetben van, hogy tehessen valamit az igazságtalanságok ellen, annak kötelessége jó példát mutatni. Az Egyház tehát kötelességének érzi, hogy hallassa szavát az emberiség sorskérdéseiben, a társadalom szellemi, lelki és gazdasági fejlõdésének érdekében. Egyház és politika kapcsolata nem vezetõk vagy rendszerek kapcsolata, hanem közös felelõsségvállalás a társadalom és az emberiség érdekében. Az Egyház küldetésében fontos szerepet kapnak a világi hívek. Az egyházi hierarchia és a világi hívek kapcsolatában elõbbi feladata, hogy tanítsa és hitelesen értelmezze a világban követendõ erkölcsi elveket. Ez az irányítás nem gyámkodás, hanem inkább iránymutatás. A világi hívek tevékenysége a mindennapi élet szervezésében, megújításában szabad, sõt független. A földi rend összetevõinek, köztük a politika intézményeinek, Istentõl kapott saját értékük van, nem csupán eszközök az ember céljainak elérésében. Az Egyház evilági küldetésének megvalósítása tehát elsõsorban a világi hívek feladata. Autonómiájuk azonban nem jelenti az erkölcsi törvényektõl való függetlenséget. Mûködjenek együtt másokkal, használják és érvényesítsék szaktudásukat, de cselekedeteik mindig legyenek összhangban a keresztény élet felsõbbrendû elveivel. A világi hívõk a keresztény értékekkel egyetértésben teljesítik általános politikai kötelességeiket, gyakorolják sajátos feladatukat; emellett elismerik az evilági rend törvényes létét és önállóságát, és együttmûködnek a többi állampolgárral. Annak érdekében, hogy a világot keresztény szellemben átformálják, semmi módon nem mondhatnak le a politikai életben történõ részvételrõl.

A katolikus vallás, a legtöbb valláshoz hasonlóan elsõsorban az ember túlvilági életével foglalkozik.

Az Egyház tevékenysége tehát elsõsorban nem evilági, társadalmi, politikai vagy kulturális jellegû.

Küldetése azonban itt a földön, a mindennapi élet során valósul meg, abból ki nem ragadható; a vallásos emberek állampolgárok is egyben. Az Egyház sajátos kettõs jellege (természetfölötti és evilági) miatt mindkettõ jelentõs. Minél jobban meg tud felelni transzcendens küldetésének, annál értékesebb lesz földi tevékenysége és hatékonyabb a társadalomban betöltött szerepe.

Látható, hogy az Egyháznak nem elsõdleges feladata és célja a társadalmi vagy a politikai élet alakítása, a kapcsolat mégis szükségszerûen

fennáll. Ha azonban például a politikai cselekvést állítaná középpontba, súlyos szereptévesztésben lenne.

A kérdés már csupán az, hogy ezek a társadalmi kérdésekben tett állásfoglalások meddig mehetnek el. Vajon megengedhetõ, hogy az Egyház társadalmi tanításához elvben közelebb álló politikai tömörülésre való szavazásra buzdítsák a híveket a papok, egy azzal látványosan nem azonosuló párttal szemben? Nos, az egyházi szolgálattevõk feladata az, hogy az említett szociális doktrínát részletesen ismertessék híveikkel, akik aztán önálló értékelésre és állásfoglalásra képes emberi személyként meghozzák saját, jól megfontolt konkrét döntéseiket. Amennyiben azt az ideális helyzetet vesszük, hogy nem a párt-, illetve emberi szimpátia dönt az államot érintõ kérdésekben, akkor az elvek ismertetése után már el kell hinnünk, hogy az emberek az általuk a lehetõ legjobbnak ítélt eszmerendszert képviselõ csoportosulás mellett fogják letenni voksukat. Az már más lapra tartozik, hogy ez az ideális állapot sajnos nem létezik. Ezzel szemben vannak a papok számára kifejezetten tiltottnak tekinthetõ politikai megnyilvánulási módok is. Semmiképpen nem megengedhetõ például, hogy egy pap a templom és az egyházi öltözet vitathatatlan erejét használja fel arra, hogy az embereket egy-egy párt melletti feltétlen kiállásra szólítsa fel. Azt az érzetet keltve ezáltal, hogy aki ezzel szemben szavaz, az bûnt követ el. Ennek másik nagy veszélye a hívek egymással való szembeállítása, politikai nézeteik alapján. Ez megengedhetetlen.

Az Egyház pásztora nem szíthat ellentétet hívei között, semmilyen módon. Mindez vonatkozik természetesen a nagyobb nyilvánosság elõtt, tehát elsõsorban a média különbözõ csatornáin tett megnyilatkozásokra is. Ha egy egyházi vezetõt ebben a minõségében kérnek fel nyilatkozat tételére, akkor nincs joga konkrét politikai állásfoglalások kinyilvánítására. Márpedig annak meglehetõsen kicsi az esélye, hogy egy papot mint magánembert szólítsanak meg a médiában.

Ezzel szemben azonban senki nem tilthatja meg egyetlen embernek, tehát a papoknak sem, hogy magánemberként, saját ismerõseik, barátaik vagy családtagjaik körében kinyilvánítsák konkrét politikai nézeteiket. Ez természetesen jogukban áll, de hangsúlyozni kell, hogy mindezt nem papként, hanem a társadalom egyszerû tagjaként tehetik meg.

A konklúzió tehát a következõ. Nem egészséges, és nem is megengedhetõ, hogy bármely egyházi közösség, illetve annak szolgálattevõje hivatását és az emberekre gyakorolt megkérdõjelezhetetlen hatását használja fel annak érdekében, hogy valamely politikai erõ támogatására szólítsa fel híveit. A véleménynyilvánítás joga azonban mindenki számára adott, és senkitõl sem tagadható meg. A magánemberként való állásfoglalás tehát olyan alapvetõ jog, amellyel bárki élhet. A hangsúly viszont azon van, hogy kizárólag mint magánember teheti meg ezt tiszta lelkiismerettel.

Nem mint elismert sportoló, híres zenész vagy nagynevû színész. Kiváltképp pedig nem egy természetfeletti értékrend képviselõjeként, tehát papként.

Teleki Levente

Irodalom

Napfény Elrich már azelõtt felébredt csörgõórájának világításra, hogy az megszólalt volna múlt századi sípoló-csipogó hangján. Ismét rémálmok gyötörték: képek egy olyan korból, mely már csak a történelemkönyvekben létezik – és eltemetve az õ tudatalattijának mélyén. Lassan feltápászkodott, lenyomta az órát még éppen azelõtt, hogy az nekikezdett volna reggeli rutinjának, és papucsot húzva kimászott a fürdõszobába. A tükör feletti neonégõ érzékelve jelenlétét rögtön mûködésbe lépett, elvakítva Elrichet, aki miután visszanyerte látását, unottan vizslatni kezdte tükörképét.

Onnan a megszokott sovány, szürkés-sárgás bõrû arc nézett vissza rá, mint… mióta is? Nem tudta.

A Nagy Villanás óta – amely a késõbbi idõszámítás kezdõ idõpontjának számít – az idõt egy központi óra méri, amely egyben az éveket is számolja. Ez az óra azonban rendszeresen elromlik, így az emberek már nem támaszkodhatnak az általa mutatott idõre olyan bátran, mint régen. Mivel azonban ehhez az órához van viszonyítva a mûszakkezdés ideje is, senkinek sem akaródzik mélyebben utánajárni a kihagyások okának, kockára téve az azok alatti kisebb pihenõidõket.

Arcának tanulmányozását a borotválkozás követte – arcszõrzete szürkés színû, tehát már idõsebbnek számít – majd a felöltözés. A konyhában már várta az asztalán a szokásos reggeli: bádogtálban szintetikus gabonapehely vitaminfolyadékkal leöntve és bádogbögrében egy kis kávé – mely egy meleg, szürkésbarnás színû folyadékot jelentett. A reggelit elköltve az asztal közepére tette a reggelizéshez használt eszközöket és megnyomta a jobb sarokban lévõ gombot. A többit majd az automata elintézi. Ezután cipõt húzott és elindult munkába.

A város többi férfi tagjával együtt õ is a helyi gyárban dolgozott, mely a várost látta el élelemmel és az ahhoz használatos eszközökkel, az étkezések után hagyott ételmaradékokat hasznosítva pedig egyben áramot is termelt.

Elrich rálépett a csúszószalagra, végighaladt a neonfényekkel világított széles folyosón, mely a város fõútjának számított és befordult a szürke gyárépület szögletes kapuján. Odabent elfoglalta jól megszokott kabinját, ahol folytatta elõzõ nap félbe maradt munkáját, amely megegyezett ugyanazzal, amit oklevelezése óta csinált. Leült a futószalag mellé és kiválogatta a csorba bádogtányérokat, amelyekbõl a város lakossága ételeit kapja. Fölötte villogott a neonlámpa, amelyet azóta nem cseréltek még ki, amióta itt dolgozik.

Délben átballagott az épület étkezdéjébe, egy re-

Szalai Zsolt: idetett valaki Könyvajánló „Az új költõnemzedék egyik ígéretes tagjának (...) harmadik verseskötete a bensõ és külsõ utak bejárásának könyve.” – írja Kemsei István, Szalai Zsolt idetett valaki címû kötetének fülszövegében.

Kemseivel teljes mértékben egyetérthetünk.

A kötet versei valóban az ön- és világmegismerés témáját dolgozzák fel.

Szalai lírájában megfigyelhetõ valamiféle lépcsõzetes nyitás. Önmaga felé. Hiszen míg elsõ kötetében (A romantika posztulálása, 2004) az objektívebb, filozofikus-bölcselkedõ, kívülre helyezkedõ költõi magatartás érvényesül, addig a másodikban (sörülökazerkélyen, 2006) már egy szubjektívebb, az átélt érzésekrõl, a szerelemrõl is szólni vágyó és szólni is tudó hang látszik kibontakozni. Ennek a folyamatnak a betetõzése az idetett valaki (2009).

Már a cím is megkapó, hiszen az „idetett” értelmezhetõ befejezett melléknévi igenévként és múlt idejû igeként is (ahogy a szerzõ a kötet utolsó versének végén le is rántja a leplet: „csak idetett valaki vagy / idetett valaki egyszer”), továbbá mint múlt idejû ige, annyi jelentéssel bír, ahány mondatvégi írásjelet képzelünk mögé (. /? / ! ).

Szalai kreativitása a versek formáján is látszik.

Játszik a tipográfiával, a szöveg vizuális lehetõségeivel és kifejezõ képességével. Olvashatunk abszolút szabad verseket, idõmértékes versrészletet, fordítást (Weimar), vagy a papíron „széthulló”, majd újra „összeálló” sorokat is. Ugyancsak egyedi és frappáns a kötetszerkesztési technika. Ugyanis a cikluscímek külön oldalon helyezkednek el és

ahogy haladunk a könyvben, besoroznak egymás alá, oly módon, hogy a korábbiak halványan, míg az aktuális cím mindig sötéten szedett. Így végül egy teljes vers(töredék)et tesznek ki („tudod te is / kimetszett sarj / ahogy idõnk / elenged / a szemek sem beszélnek”).

A „bensõ út bejárásának” legerõteljesebb ciklusa a kimetszett sarj. E versek mind-mind a gyermekkor emlékeit, pillanatképeit jelenítik meg, akként, hogy gyermekéveinek színhelyére visszatérve („máshonnan érkezel, van otthonod, / a veszíthetõ birtokolható...”; „nem várták vissza, izzadság és arcszesz bódulatában, érkezés-e ez egyáltalán...”), a lírai énbõl az ismerõs látvány, az egykor meghatározó helyek elõhúzzák az elfelejtettnek hitt élményeket („szétloccsannak emlékeid...” ; „gyermekkora emlékére ráborul a szomorúfûz.”). Egymást követik az asszociatív versek a biciklizésrõl; a fáramászásról; az idõs, kényszergyûjtögetõ Jolánról; a disznótorról; a dédirõl, vagy Morcosról, az öreg puliról. Szalait láthatóan izgatja a kérdés, hogy mennyire átélhetõ és mekkora pontossággal rekonstruálható az, ami elmúlt. Jelen esetben a gyermekkor, 20-25 távlatából. A ciklus verseit átjárja a kitaszítottság, a kitagadottság és az önkéntes(?) számûzetés, vagyis a „kimetszettség” érzete.

Szalai Zsolt köteteinek elengedhetetlen eleme a német romantika nagy alakjainak megidézése (pl.: Hölderlin, Goethe, Schiller), s az az eszmetörténeti és filozófiai közeg, mely azt a korszakot áthatja.

Szalai alkatából adódóan filozofikus jellem (filozófiát is tanít) és ez az attitûd az idetett valakibõl sem hiányozhat.

A „külsõ utak bejárásának” ciklusa az ahogy idõnk címû. A versek egy olyan nászút élményeit foglalják össze, mely egy Renault4 képességeire van bízva, és öt országban megtett háromezer kilométert jelent.

A nagy elõdök városaiban (is) megélt szerelem, a

pedezett betonfalú, hosszú padokkal megtöltött helyiségbe, ahol összegyûlik ilyenkor az egész gyár, szürkés fejek néma sora, és elfogyasztotta a szokásos ebédjét: rántott vitaminszeletet pürével, valamint desszertként édes tésztakockát.

Munka után hazament és bekapcsolta a tévét.

Megnézte a legújabb filmsikert, amelyben egy szerelmes pár hosszú évek megfeszített munkájának eredményeként megszerzi élete lakását. Elrich szemében a lakás a legszebb volt, amit valaha látott (észre sem véve, hogy az ugyanolyan apró, szürke és sötét volt, mint minden polgár lakása, melyektõl csak színes függönyében különbözött). A mûsor végeztével megvacsorázott – fõtt húskocka vitaminlevelekkel – és ágyba bújt. Éjjel ugyanaz a rémálom tört rá: egy olyan helyen volt, ahol nem voltak sem betonfalak, sem mennyezet; felül mindenhol kékség volt, valami ismeretlen helyrõl jövõ erõs világosság. Alul pedig mintha apró, nyirkos zöld papírcsápok csapkodták volna a lábát, miközben menedéket keresve futott a nagy térség elõl.

Izzadtan ébredt reggel csörgõórájának világításra.

Körülnézett és megkönnyebbülve tapasztalta, hogy ismét az 50 éve otthonának számító 9-es bunker biztonságos betonfalai között van.

A. B. Chronos

külsõ és bensõ út találkozását, a legalapvetõbb emberi érzelem és az európai kultúra összefonódását jelzi. A tudomány, a mûvészet és az emóció teljes összhangja árad a versekbõl.

Az út számos állomásáról (Prága, Jéna, Weimar, Grado, stb.) született vers az egymásra utaltság („óvatosságra intõ javaslattal élsz: / „Azért csak kapcsold fel a fényszórót. Akkor is ha nem tudod, most aztán / tényleg hová?””), a rácsodálkozás („belakható, élhetõ város, mondom neked, ahogy sétálunk a Saale fölötti hídon.”) és a kultúra befogadásának örömét („Goethe már sosincs otthon, így csak a kertben sétálunk...”) tükrözi.

A kötet utolsó ciklusában „már a szemek sem beszélnek”. A költõ három versben (aPANORÁMA, tanárúr, nem kívánságmûsor), megrendítõ õszinteséggel vall apa és fia „elsorvadt” viszonyáról.

Felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet feloldani egy régóta tartó konfliktust („Felálltok egymásnak, / apa és fia, mennél arrébb a kisszobába, még hiányozna a dulakodás, / de hogy utánad szól, hozzávágod a papucsod”) és hogy megbocsátható-e valaha a szülõ bûne: a felelõtlenség („Elcsukló köszönések. Nincs kérés, nincs bocsánat.”).

Az emberi önpusztítás naturalista képei sokkolóan hatnak az olvasóra, az addig ismert lágyabb, filozofikusabb költõi hang kemény, ellentmondást nem tûrõ tónusra vált („a lefolyókból bugyog vissza az alkohol. Hányok mikor írom, õ nem.” ; „El-elhalkuló lélegzetvételek, horkantások, a magatehetetlenség puffanásai a kanapén.” ; „Néma / kétségbeesés, már a szemek sem beszélnek. Ökölnyire hízott nyirokcsomó a nyakán.”).

Az idetett valaki a címadó verssel, egy ars poeticus önvallomással zárul, melybõl kiolvashatjuk a vers, tágabb értelemben a kötet születésének folyamatát.

A könyv elolvasása után konstatálhatjuk: öröm, hogy Szalai Zsoltot idetette valaki egyszer.

Kötetbemutató: 2010. május 21. 18:00, Alexandra Könyvesház (Nyugati tér 7.), Alexandra Pódium Bende Tamás

tizenharmadik oldal

Ajánló

A Pro Fac konyhája

Az Eklektric és a kúl

Nos, van egy közös kedvenc tavaszi napunk (nem, nem a vizsgaidõszak egyik találomra választott napja, közel sem. Ez pedig a Pro Facultate, ami ugyebár kulturális esemény, társadalmi kohéziós alkalom – persze ha nem akarunk tudósnak tûnni, akkor jobb, ha abban maradunk, hogy egy tökéletes nyárkezdõ esemény minden apróbb (és nagyobb) jogászkezdemény számára.

Az ember érdekes dolgokat hall, bort is kóstol, zenét is hallgat, netán táncol is, tehát megéhezik. Mit is ehetünk ilyenkor?

Barabás Lõrinc Eklektric: Trick

A válasz egyszerû: bográcsos ételeket (e cikk írásakor még a Pro Fac 2010 elõtt vagyunk, az idei menü még nem ismert), illetve bármi mást. Bármi mást enni azonban máskor is lehet, de bográcsozni, na azt az albérletben nehéz kivitelezni.

Mégpedig mert macerás, meg ugyebár sokan is kellenek hozzá, hiszen kevés emberre bográcsban nem lehet fõzni, és a lassú tûzön fõtt pörkölt zamatát normál körülmények között, konyhában nem lehet visszaadni.

Bográcsban fõzni jó. Egyrészt azért, mert közösségi program, egyedül ülni mellette nem jó, sõt, unalmas; másrészt pedig azért, mert szertartásos. Külön rituáléja (mit rituáléja! tudománya!) van annak, hogy milyen fával fûthetünk be, és mikor tehetünk rá vékonyat avagy vastagot. Fával fûtünk, bizony, a széles körben ismert „gázkereszt” egyrészt a gyengék játékszere, másrészt pedig akkor kotyvaszthatnánk gáztûzhelyen is, hiszen sokkal semlegesebb íze lesz így az elkészült mestermûnek. Használjunk csak nyugodtan fát, de óvatosan, a bográcsos ételek akkor a legfinomabbak, ha lassú tûzön készülnek.

Az én bográcsos pörköltem valahogy így néz ki: lassú tûzön hagymát zsírban (nem olajban, bográcsozunk, hellóhelló, ez most nem fogyókúra!) üvegesre pirítok, majd a tûzrõl levéve (amúgy megbarnul) beleteszem az õrölt „édesnemes” fûszerpaprikát (tippet nem tudok adni, szerencsére „hand made” by nagymama), rá a kockákra vágott húst, majd sót és borsot. Miközben puhul, mehet bele 1-2 összevágott paradicsom, paprika (netán egy erõs paprika is), és lassan megpuhítjuk. Esetleg önthetünk bele nagyon (!) pici vörösbort is, ez nem lehet több egy decinél semmi esetre sem (de lehet, marhánál); de tulajdonképpen elhagyható. Ha a köretet belefõzzük, akkor ne akkor tegyük bele a krumplit, amikor a hús már puha, hanem értelemszerûen jóval korábban. Sertéscombból, vagy lapockából a legfinomabb; baromfinál pedig nem árt, ha kicsit érettebb, tehát nem grillcsirke nagyságú.

Néhányan tesznek bele õrölt köményt is, én nem szoktam, de nem árt; jobban szeretem kiélvezni az ízeket, tehát nem rajongok a minden mást megölõ fûszerezésért. Amit viszont tilos: bármiféle ipari alapanyagot; tehát piros aranyat, paradicsomsûrítményt, egyéb szemetet a bográcsba, vagy annak közelébe hordani!

A pörkölthöz persze kovászos uborkát eszünk, ami messze nem ugyanaz, mint az úgynevezett savanyú uborka. Hogy mennyire? Legközelebb kiderül!

Horváth László

tizennegyedik oldal

Két évvel a Ladal után Barabás Lõrinc és zenésztársai újabb lemezt adtak ki, a címével ellentétben trükközés nélkül, sok mindenben a bevált dolgokat követve. A Trick nem próbálja meg túlszárnyalni elõdjét, se újradefiniálni a nu jazzt. Kicsit másabb, korántsem savanyú és kétségtelenül az övék.

A trombitás-dalszerzõ 2006-ban alapította meg Eklektric-et. Az elnevezés magáért beszél, illetve a zenéért, természetesen. Dalaik olyan hatásokat tettek egymás mellé, amelyeknek alapesetben nem feltétlenül lenne közük a másikhoz: így került össze a hip-hop, a többi tánczenei stílus és a jazz. A 2007es Ladallal debütált ez a hangzásvilág, és a közönség egybõl rávetette magát.

Szinte mindegyik szám sikerrel ötvözte az említett stílusokat: a dob (Delov Jávor) és basszusgitár (Bata István) néhol középtempósan lüktetõ, néhol táncosabb alapozásaira Lõrinc minimál-trombitálása felelt; a billentyûs hangszerek (Premecz Mátyás) egyszer csilingelõ, máskor karcos megszólalása együtt volt jelen a scratch-elésekkel (Dermot); Sena Dagadu vagy Kemon rapjeit Fábián Juli jazzéneke egészítette ki.

2009-ben jött ki a Trick, a Barabás Lõrinc Eklektric második lemeze, ami számos változást mutat elõdjéhez képest. A legszembetûnõbb, hogy sokkal egységesebb, kevesebb hatást mutat fel, mint a Ladal. Ennek egyik fõ oka az, hogy Sena kilépett az együttesbõl, és csak a ’Strange Night’-ban vendégszerepel énekkel, továbbá az eddigi DJ helyére más lépett (DJ QC). Így a hip-hop nagyrészt eltûnt a hangzásból és kevesebb a középtempós dal.

Helyette jóval nagyobb lett a pörgõsebb tánczene szerepe. A nehezebben befogadható, instrumentális szerzeményekbõl is kevesebb van a Tricken: a jazz nem különül el annyira a többi hatástól, jobban közeledik azokhoz és integráns részükké válik.

Mégse lehet okunk panaszra azért, mert a Trick nem váltotta meg a világot vagy legalább a nu jazzt. És azért sem, mert ez a lemez könnyedebb és egyszerûbb lett, mint az elõdje. Sõt, még azért se, mert kevesebb izgalmat hoz, mint a Ladal. Ugyanis a Barabás Lõrinc Eklektric még mindig egy ugyanolyan kúlan lüktetõ jazzt játszik, amire a lehetõ legjobb érzéssel lehet bólogatni.

Bradák Soma

Kis-Molnár Flóra: Ébresztés Tegnapi szenvedélyünk összecsavarodva hever a sarokban.

Bõrömön fojtogató ölelésed tengeri só illata rajzolja elém Mandula szemeid.

Bõrödre aranyport fújt a felkelõ nap pogány szertartásként.

Csigolyáid felém fordulnak, Érintésemre bízva a vágy ébresztését.

Bende Tamás: nem tudnék talpamon a sebek begyógyultak. az üvegszilánkokat feltakarítottam. a seprû ismét a falhoz támasztva. régi helyén. szavaitokat már nem tudom visszaidézni. csak a talpamon lévõ hegek emlékeztetnek az éles fájdalomra. de a kukát kitettem az ház elé. ma jött érte a szemeteskocsi. az apró részleteknek nincs jelentõségük. csak arra kérlek titeket, hogy ne ejtsétek le megint poharaitokat a konyhakõre. nem akarom, hogy szavaitok újra szétrobbanjanak. nem tudnék még egyszer feltakarítani.

Ajánló

Irány BORGÓ kaotikus rendje!

Jó ideje írok kiállításokról cikkeket, s mindig reméltem, hogy egyszer teljes lehet a jutalomjáték-sorom, amikor a legtöbb olyan mûvészrõl írhatok, akik nagy hatással vannak rám. Hozzáteszem, sokkal nehezebb egy olyan személyrõl írnom, akit ismerek, aki közel áll hozzám (tehát meg van az esély arra, hogy a jutalomjáték kínná növi ki magát). Most elérkezettnek láttam az idõt, hogy Borgó György Csabáról írjak, akit teljes szívembõl tisztelek és szeretek. A Miskolci Galériában május 7-én nyílik egy kiállítása, mely egy teljes hónapig lesz látható vasárnap és hétfõ kivételével 9-17 óráig.

Borgó Marosvásárhelyen született, fordulatos élete alatt volt úszó, atléta, válogatott birkózó, testnevelési fõiskolás, járt a református teológiára, volt megyei lófarok begyûjtõ ügynök, korongozó, modell egy mûvészeti népfõiskolán, önkéntes tejkihordó és ki tudja, mi még, de elsõsorban mindig is képzõmûvész.

Ars poeticája szerint úgy rajzol vagy fest, „ahogy az Athos-hegyi vagy a montecassinoi szerzetesek írtak, akik azt hitték, hogy ahány vonalat húznak a pergamenre, annyi sebet ejtenek a sátánon…” Ez a mondat mindent elárul képeinek látványvilágáról, s ugyanúgy szellemiségérõl. Festményei, rajzai vibrálnak, mindig az az érzésem, mintha mozgóképet látnék. Megindul a sok figura (fél-absztrakt kisautók, kacsák, kémények, bábuk és csak a mûvész tudja, hogy mi minden még), lüktetve repülnek a térben, magukévá téve, teljesen belakva azt. Talán e vibrálás miatt van, hogy órákig el tudom nézni egyetlen képét. Mûvészete teljesen egyedi, világa összetéveszthetetlen más alkotók képeivel. A szimmetriaelv, a központosított alkotások, a félabsztrakt figurák egységes motívumrendszerré állnak össze, gondosan kialakított nyelvezettel. Figuráinál talán csak színei jellegzetesebbek, színelméletérõl sokat tudnának mesélni az egri fõiskolás diákjai, de engem csupán az a fantasztikus összhang és végletekig fokozott színkavalkád ragad meg, ami képeire jellemzõ.

Litográfiáinál, nyomatainál is legalább annyi színárnyalatot használ, mint olajfestményeinél.

A Borgó-jelenség, a „borgóizmus” elsõ ránézésre szinte megfejthetetlen jelképrendszernek tûnik, de ha apránként, külön-külön kezdjük el figyelni a figurákat, könnyen felfedezhetjük az apró részletekben az egy-

séges egésszé összeállt kaotikus rendet. Azért csodálom Borgó mûvészetét, mert teljes egész, megismételhetetlen és utánozhatatlan képi világot alakított ki, világszemlélete, gondolatainak vezérmotívumai kódolva vannak minden egyes képben. Ebben a borgói kódolásban fedezhetjük fel akkori lakóhelyének jellegzetes tereit (Százhalombatta õskori temetkezési sírdombjai, a szennyezett Duna, füstölõ kémények), apró emlékeket idézõ épületeket (Marosvásárhelyi Kultúrpalota erkélye,

szentmártonkátai kút), de ugyanúgy egyetemes jelképeket is (hét pecsét, aradi akasztófák, 12 törzs). Több ezer éves szimbólumok és egészen friss vizuális vagy akár érzelmi-érzéki élmények leképezései tehát egymás mellett találhatóak.

Miskolci kiállításának címe: Jónás merülései. Jónás bibliai alakja is egy szimbólum, a hányattatás, ellenszegülés, megbocsátás (talán az egész esendõ emberi jellem) szimbóluma. Szimbólumokon keresztül gondolkodtat el minket, s képeit nézve tudjuk, hogy nincs egyetlen ecsetvonás sem indokolatlanul meghúzva. A gond csak ott van, hogy olykor nem látjuk meg, nem értjük meg ezeket az egyetemes szimbólumokat, amelyre egész európai kultúránk épül, s amibõl nekünk is kellene továbbépítkezni, ha hagyni akarunk valami maradandót a világra, vagy ha csak meg akarjuk érteni azt. Érdemes néha elgondolkodnunk, hogy vajon lesz-e olyan motívum, ornamentika, szimbólum a korunkból,

Kilenc kicsi rongybaba Shane Acker 2009-es „egész estés” animációs filmje a külföldi bemutató után jó fél évvel végre nálunk is mozikba került. Korábban ugyan voltak olyan híresztelések, hogy – mivel külföldön nem sikerült túl nagy bevételt szereznie – itthon csak DVD-n lehet az alkotást megtekinteni, úgy látszik a hazai forgalmazók mégis akként döntöttek, megéri megpróbálni a mozis vetítést nálunk is.

A „9” címû film megalkotásának története 2005-be nyúlik vissza, mikor is nagyjából 10 és fél perces alakban elnyert a Sundance fesztiválon több díjat is. Ezt követõen a történet eredetiségén felbuzdulva Tim Burton (Alice Csodaországban) és Timur Bekmambetov (Éjszakai õrjárat) úgy döntöttek, hozzávágnak a készítõhöz egy kisebb summát, hogy rövidfilmjének történetét kibõvítve, immár nagyfilmként vihesse azt vászonra. Ez azonban sajnos az alkotáson is meglátszik: bár a film így sem a teljes délutánunkat foglalja le (csupán 79 perc), a cselekmény a nézõ szemében mégis kissé elnyújtottnak tûnik.

A film az emberiség különbözõképpen elmondott, ám ugyanarra visszavezethetõ – saját teremtménye által elõidézett – végzete után néhány hónappal (héttel?) kezdõdik, mikor is egy félig lerombolt ház felsõ emeletén életre kel fõhõsünk, aki kivételesen egy rongybaba, hátán egy hatalmas 9-es számmal. Ébredése után a háborút követõen megmaradt, emberi maradványokkal elszórt romok között kutatva ráakad még

több ilyen szerzetre, melyek különbözõ számokat viselnek testük valamelyik részén. Miután fõhõsünk is csatlakozik vegyes csapatukhoz, véletlenül felébreszt egy gyilkos gépet, amelynek célja, hogy az emberiség létének utolsó jeleit is eltörölje a Föld színérõl…

Az eredeti rövidfilmmel ellentétben itt már nagyobb hangsúlyt kapnak az egyes szereplõk is. Megtudhatjuk, hogy alkotója felépítésüket folyamatosan fejlesztette, verziónként külön számmal és személyiséggel látva el õket – melyek közül a legutolsó és így a legjobban megszerkesztett példány fõhõsünk – és ez kialakításukon is látszik: vezetõjük 1-es, akinek száma egy pénzérmén látható, mely a kalapjához van erõsítve (ami egyben egyfajta koronának, vagy törzsi státuszszim-

amit érdemes lesz megõrizni? Vajon nem arról van-e szó napjainkban, hogy hiába nõ fel új generáció, mert az elõdök nincs mit átadjanak neki? Hiányzik a „meséld el a fiadnak!” parancsoló üzenete... Sokan azért kedvelik jobban a régi korok mûvészetét, mert ott még érthetõ volt minden, a tájkép tájkép maradt, a portré pedig portré. De korunk a legtökéletesebb káosz felé haladva már nem ezt hívja életre. A felszín mögött húzódik a lényeg, a sorok között kell olvasnunk nap mint nap. A mûvészet is változik, alakul, de gyakran elfelejti eredeti rendeltetését, és besorolja magát a popkultúra felszínes világába. Ekkor jelenik meg Andy Warhol Marilyn Monroe-t ábrázoló képe, s több millió hasonló alkotás. Borgó ezzel szemben olyan ember, akit elszomorít, hogy a mai ember az igazi szimbólumokat már látni és értelmezni sem tudja. A számok jelentései végigvonulnak történelmünkön és kultúránkon, és Borgó mûvészetében is megkerülhetetlenek. A rítusoknak, színeknek kulturális jelentése, miértje volt.

Minden mindennel összefüggve egységes egészet alkotott a világban, s ez a sokrétû motívumrendszer generációról generációra szállt, míg meg nem tiltották, vagy ki nem ment a divatból a róla való beszélgetés.

Ezért sokan nem értik és nem is érthetik Borgó mûvészetét. Vannak köztük, akik saját kudarcukat be nem vallva elfordulnak (és ugyanígy tesznek a legtöbb modern festménnyel), és vannak, akik pusztán esztétikai érzékük kielégítését találják meg képeiben (volt, aki azt kérte a mûvésztõl, hogy fessen neki egy lila árnyalatú képet, mert nagyon tetszenek neki a festõ munkái. Csak sajnos hozzátette: fontos, hogy lila legyen, mert az illik az új ülõgarnitúrájukhoz!).

De számos ember csodálja ezt a kiegyensúlyozott, szimmetrikus, áttekinthetõ renddé rendezett Káoszt, az egész hangulatvilágot, ami az embert magával ragadja, amikor ránéz egy mûvére. Figyeljük, hallgassuk, és értsük Borgót, nehogy úgy legyen magyar festõ, ahogy Publius Ovidius Naso alkotott a számûzetésében. A mûvész idén májusban lesz 60 éves. Ezúton is Isten éltesse sokáig!

Aradszki Dea

bólumnak is értelmezhetõ), szeme írisze pedig mindössze három részbõl áll, így ennek megfelelõen szomorú és gonosz tekintettel tud csak nézni; a többiek közül még kiemelendõ az elmebeteg 6-os, csíkos anyagból varrt testével és töltõtollhegyekbõl álló ujjakkal, melyekkel folyamatosan rajzol; valamint a harcos 8-as, aki nagydarab figura, száma a vállán tetoválás, és egy fél ollóval van felszerelkezve, amelyet kardként használ.

A történet a játékidõ növelésével bõvült – a rövidfilmben látható gonosz csak az elsõ akadály lesz hõseinknél, amelyet le kell gyûrniük céljuk elérése során – azonban minden igyekezet ellenére elég erõltetettre sikerült, mely nincs híján logikai buktatóknak sem. Ezt azonban bõven ellensúlyozza a film látványvilága: végig komor, sötét felhõkkel teli, posztapokaliptikus környezetben játszódik a film, romos házakkal és oszladozó emberekkel – ez utóbbiak soha sem teljesen láthatók, hogy a kisebbek is élvezni tudják a filmet –, az ilyen típusú filmek kedvelõinek igazi csemegének számít. Ha hasonlítani lehet valamihez, leginkább a Fallout címû számítógépes játéksorozat hangulatához áll a legközelebb – leszámítva az ott szereplõ, különbözõ élõlényeket.

Mindent összevetve egy látványos, fordulatokban gazdag animációs film a 9, melyet egyszer mindenképpen érdemes megnézni és bár a kisfilm ismeretében én többre számítottam történet terén, az ilyen témájú filmek között mégis az emlékezetesebbek közé tehetõ.

A. B. Chronos

tizenötödik oldal

Befejezõdött a Pázmány Liga 2009/10-es kiírása!

2010. május 3-án befejezõdött a kari labdarúgó-bajnokság tavaszi szezonja. Az alábbiakban az utolsó négy forduló érdekesebb mérkõzései és a végeredmény olvasható.

6. forduló, április 12.

Internazionale - Red Devils A. 3-7 A tabellán elfoglalt helyezés alapján a Red Devils gólarányjavításra számíthatott, ehelyett szoros, csak a végén eldõlõ mérkõzést láthatott a közönség. A döntetlenre sokáig esélye volt az Internek, a gyõzelem azonban irreális lett volna.

N. Vaskapu - Tesi1 4-8 A szokásosnál kevesebb nézõ elõtt lejátszott meccsen némileg meglepõ vereséget szenvedett a Vaskapu. A vezetés még megvolt, de egy kapu elõtti tûzijáték után egyenlített a Tesi1, majd fordított és egy büntetõvel a félidõ végéig 1-4-re elhúzott. A második 20 percben már csak az eredmény után futhatott a Vaskapu, a Tesi1 jó játékát átmentette erre a félidõre is. A sok lövést, szép és jó iramú játékot hozó meccset megérdemelten nyerte meg a Tesi1.

Bp. Rangers - Konyhai Vegyesvágott 5-16 A néhányak által talán tévesen „kiesési rangadónak” titulált mérkõzésen a KVV percek alatt elhúzott több góllal és nem hagyott kétséget a meccs kimenetelérõl. A Rangers rúgott egy-két szép gólt, de a meccset nem tudta szorosabbá tenni. A végén már egyik csapat sem törõdött a védekezéssel, így csak a különbség lehetett kérdéses.

Bíbortógás F. - Evergreens 9-11 A forduló legizgalmasabb meccsét hozta a lelkes Bíbortógás és a tartalékos Evergreens csatája.

Oda-vissza potyogtak a gólok mindkét oldalon, többször is megfordult az eredmény, a félidõben az Evergreens vezetett 6-4-re. A második játékrészben 10-5-nél már eldõlni látszott a meccs, de a Bíbortógás felállt és szorossá tette a végét. Az öldöklõ csatában a kevésbé fáradt csapat nyert.

A fordulóban játszották még: Sopronig Mászok - Fegyencjárat 10-5

7. forduló, április 19.

Internazionale - Sopronig Mászok 0-7 Az állandó kapusát nélkülözõ Internek nem volt esélye a listavezetõ Sopronig Mászok ellen, akik gyõzelmükkel karnyújtásnyira kerültek a bajnoki címtõl.

Tesi1 - Konyhai Vegyesvágott 11-7 Jobban kezdett a KVV és már két góllal is vezetett, amikor a közvetlenül a félidõ elõtt egy fölösleges szabálytalanság és az azért megítélt büntetõ, valamint kiállítás visszahozta a Tesi1 reményeit. Az emberelõnyben kiegyenlítettek, majd két újabb, erõsen vitatható büntetõvel a vezetést is megszerezték. A jelentõs lélektani hátrányba került KVV ezt már nem tudta megfordítani és 7-est is hibázott. A négy büntetõ és egy kiállítás ellenére is sportszerû, jó iramú mérkõzés szorosabb volt, mint az eredmény mutatja.

Bp. Rangers - Bíbortógás F. 2-15 A 9. és a 10. helyezett csatája a vártnál simább Bíbortógás-gyõzelmet hozott. A Rangers hiába vezetett több szép támadást is, a befejezésbe rendre hiba csúszott. A Bíbortógás F. gyõzelmével megelõzte a tabellán az Inter csapatát.

További eredmények a fordulóban: Fegyencjárat - Evergreens 5-6, N. Vaskapu - Red Devils A. 7-10.

8. forduló, április 26.

Bíbortógás F. – Sopronig Mászok 4-14 A forduló legnagyobb kérdése az volt, hogy bebiztosítja-e bajnoki címét a Sopronig Mászok csapata. A „szenvedõ alany” ezen a héten a Bíbortógás Fenevadak volt, akiknek – mint legtöbb ellenfelüknek – esélyt sem adtak és megérdemelten nyertek.

Internazionale – Konyhai Vegyesvágott 1-2 A nem túl gólgazdag mérkõzésen inkább a küzdelem dominált, a végeredmény már az elsõ félidõ végére kialakult. A második játékrészben több lehetõsége volt az Internek, gólt azonban még büntetõbõl sem tudtak szerezni, így végül a KVV nyerte az alsóházi rangadót.

Red Devils A. – Bp. Rangers 9-9 A forduló meglepetését az utolsó helyezett és a második csatája hozta: A tartalékos Red Devils, nincs jobb szó rá, elszórakozta a gyõzelmet. A meccs többször is állt döntetlenre, majd a 2. félidõben a Devils elhúzott több góllal, azonban a Rangers az utolsó percekben egyenlített. A kékek rászolgáltak a döntetlenre és – mint utóbb kiderült – egyetlen szezonbeli pontjukat szerezték.

A forduló további mérkõzésein a Fegyencjárat lelépte a több emberét is nélkülözõ Tesi1-et (16-1), Az N. Vaskapu pedig hozta a kötelezõt az Evergreens ellen (7-4).

9. forduló, május 3.

Konyhai Vegyesvágott – Fegyencjárat 7-6 A mérkõzés tétje a 6. hely volt, ennek megfelelõen komoly erõbedobással kezdett mindkét csapat. A vezetést a KVV szerezte meg és meg is tartotta a meccs végéig. A fegyencjárat minden felzárkózási kísérletére újabb góllal tudott válaszolni és számos kihagyott helyzete alapján, nagyobb különbséggel is nyerhetett volna.

Red Devils A. – Bíbortógás F. 10-6 A forduló elõtt a 3. helyre visszacsúszó Devils számára fontos volt a gyõzelem. A sok „kölcsönjátékossal” teletûzdelt vörösök nem tudtak egyértelmûen elhúzni a Bíbortógásoktól, a 2. félidõ közepén döntetlen volt az állás. Fáradó ellenfelük azonban a hajrában elvesztette kapusát és már nem tudott visszazárkózni.

Sopronig Mászok – N. Vaskapu 9-3 A már bajnok Sopronig Mászok számára tét nélküli volt a mérkõzés, a Vaskapunak azonban mindenképpen nyernie kellett, hogy megtartsa 2. helyét. A Mászok azonban – nagyon sportszerûen – teljes erõbedobással küzdött és az 1. félidõben gyakorlatilag eldöntötte a mérkõzést. 0-6-tal fordultak a csapatok, majd a Vaskapu szépített, de a meccset nem tudta szorossá tenni, pedig zsinórban három szabadrúgást is rúghatott, veszélyes helyrõl. A végére már mindkét csapat kiengedett, és itt is, ott is született néhány szép gól. A Sopronig Mászok 9. meccsét is megnyerte, a Vaskapu vereségével visszacsúszott a 3. helyre.

Az utolsó fordulóban a Bp. Rangers simán kikapott az Evergreenstõl (1-11), az Internazionale pedig csak a végén tudott kicsit javítani a gólarányon a Tesi1 ellen (5-10).

A Pázmány Liga 2010. tavaszi kiírásának végeredménye: 1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

Sopronig Mászok Red Devils Advocate N. Vaskapu FC Evergreens Tesi1 Konyhai Vegyesvágott Fegyencjárat Bíbortógás Fenevadak Internazionale Bp. Rangers

GY 9 6 6 5 5 4 4 2 1 0

D 0 2 0 1 1 0 0 0 1 1

V 0 1 3 3 3 5 5 7 7 8

RG 110 85 81 57 75 49 70 60 40 31

KG 25 49 43 55 82 83 59 98 56 123

Pont 27 20 18 16 16 12 12 6 4 1

A Sopronig Mászok csapata kiemelkedett a mezõnybõl, ellenfeleinek nem egyszer kétszámjegyû gólt lõtt. Kiváló egyéni teljesítmények mellett csapatként is jól mûködtek, a kreatív és erõteljes támadójátékuk sosem ment a védekezés rovására. A Csányi Márk, Gyimesi Tamás, Karsai Balázs, Kótai Szabolcs, Ladányi Tamás, Lévai Gábor, Stikes Péter, Szabó György, Szilágyi Demeter összetételû csapat imponáló, 110-25-ös gólaránnyal nyerte a bajnokságot. A következõ kiírás nagy kérdése lesz, hogy ki tudja megszorítani a friss bajnokot.

A bajnoki címvédõ Red Devils Advocate számára a végén még az ezüstérem is veszélyben forgott, de az utolsó meccsüket hozták. Többször elõfordult, hogy nem tudtak teljes létszámban kiállni, talán ennek is köszönhetõ, hogy pontokat hullajtottak. Igaz, a bajnoki címhez a Sopronig Mászokat is le kellett volna gyõzni, de egyetlen vereségüket, még a 2. fordulóban éppen ellenük szenvedték el. A relatíve gyengébb félév ellenére a Red Devils továbbra is komoly ellenfele bárkinek.

A Nosztalgia Vaskapu FC ebben a félévben be kellett érje a bronzéremmel. Az elsõ két helyezett mellett a végül 5. Tesi1-tõl is kikaptak, és ez a vereség a második helybe került. A legbõvebb játékoskerettel és a legnagyobb szurkolótáborral rendelkezõ csapat bármire képes lehet, ha jobban megszervezi magát és kiélezett helyzetekben is hozni tudja a rá jellemzõ jó csapatjátékot.

Végig a dobogó közelében tanyázott, de a „nagyokat” nem tudta megszorítani az Evergreens, sõt, az Internazionale ellen is csak az utolsó pillanatban mentett pontot. Más csapatokhoz hasonlóan, többször küzdött létszámgondokkal, de a kötelezõ gyõzelmeket hozta.

Az Evergreenszel azonos pontszámmal végzett a Tesi1, de az elsõ fordulóban éppen tõlük kaptak ki, ezért mögéjük szorulnak a végelszámolásánál. Gólarányuk (kb. 20-szal többet rúgtak és kaptak, mint az azonos pontszámot elért Evergreens) azt mutatja, hogy jóval nyíltabb játékot vállaltak fel. A Red Devils ellen elért 8-8-as döntetlenjük és a Vaskapu legyõzése alapján akár elõrébb is végezhettek volna.

A Konyhai Vegyesvágott helyzete a tabellán elég tiszta: Az elõtte állóktól kikapott, a mögötte találhatóakat megverte. Nem túl szerencsés sorsolása (a félév elején találkozott az összes erõsebb csapattal) miatt eleinte nem állt túl jól a tabellán, ellenfelei talán ezért egy kicsit le is becsülték. A 6. helyet az utolsó fordulóban, igazi ki-ki meccsen szerezte meg. A sok kapott gól azt mutatja, hogy védekezésben feltétlenül javulniuk kell. A csapat utoljára indult ezen a néven, és újraszervezõdik a következõ félévre.

A Fegyencjárat egyértelmûen jobb csapat annál, hogy a 7. helyen álljon. A nagyokat nem tudták megszorítani, és a középmezõnybeli csapatok ellen sem voltak meggyõzõek. A Tesi1 16-1-es legyõzése viszont akkor is szép eredmény, ha az ellenfél tartalékos volt. A mögöttük állóknak viszont nem hagytak esélyt.

A Bíbortógás Fenevadak lelkes és szimpatikus játékot játszott a félév során és hét veresége ellenére sem vallott szégyent senki ellen. Az elsõ fordulóban, az Inter ellen aratott gyõzelme sokat ért, ezzel lettek nyolcadikok. Szoros meccset játszottak még az Evergreenszel és a KVV-vel is.

Az Internazionale is azok a csapatok közé tartozik, akik többre képesek, mit a szerzett pontjaik mutatják. Az Evergreens csak az utolsó pillanatokban mentett pontot ellenük, és a KVV is csak egy góllal gyõzte le õket. Sérülések õket is hátráltatták, de az egyetlen gyõzelem a Rangers ellen kevés. Mindenesetre nem vallottak szégyent.

A bajnokság utolsó helyezettje, a Bp. Rangers azért érdemel dicséretet, mert az olykor nagyon súlyos vereségek ellenére is hétrõl hétre újra kiálltak és újra megpróbáltak nyerni. A Red Devils ellen elért döntetlen sem a véletlen mûve: mutatja, hogy õk is többre képesek, de védekezésben (123 kapott gól) feltétlenül javulniuk kell.

A szervezõk, Sokolowski Márk és Stevanyik Ádám ezúton is köszönik a csapatoknak a részvételt, a pontos megjelenést és a sportszerû, kirívó durvaságoktól mentes játékot, Nagy Lajosnak és Nagy György Attilának a színvonalas játékvezetést, a szurkolóknak pedig a lelkest buzdítást. Találkozzunk a Pázmány Liga 2010. õszi kiírásában is!

Pázmány sportnap Április 28-án másodszor került megrendezésre Karunkon a Pázmány sportnap, és örömmel nyugtázhattam, hogy a szerdai munkanap ellenére sok hallgatótársam részt tudott venni egy kis testmozgásban. Aki tanulmányi kötelezettségei miatt nem tudott megjelenni, azt csak bíztatni tudom, hogy jövõre is szeretnénk egy teljes napot áldozni a kari sportéletre és pótolhatja az idei kimaradást, aki meg lusta volt eljönni az bánhatja, mert jó hangulatú röplabda-, kosár- és focimeccsekbõl maradt ki.

Délelõtt 10 órakor kezdõdött a röplabda mini torna 3 csapat részvételével. A felek olyan hévvel csaptak bele a játékba, hogy még csapatnevet sem volt idejük választani, így a lebonyolítás megkönnyítése végett, 1-es 2-es és 3-as csapatoknak lettek megjelölve.

M 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9

Az összesítésben legjobb eredményeket felmutató 1-es és 2-es csapat vívta meg a döntõt, amit a végig magabiztosan játszó, mindösszesen egy vereséget szenvedõ 2-es csapat nyert meg. A Hegyi Bernadett, Péntek Bálint, Lantos Dávid és Deli Péter alkotta négyes teljesen megérdemelten bizonyult a legjobbnak.

A játék jó színvonalú volt és a hangulatra sem lehetett panasz.

A mérkõzések az én „játékvezetésem” alatt folytak, de külön kiemelném Tóth Máté kollegát, aki mint szervezõtárs nem lett volna köteles játszani, de mégis besegített a 3-as csapatba mely nélküle csak 3 fõt számolt volna.

Délután jött egy kis foci torna, ahol hat jogász és egy bölcsész csapat képviseltette magát.

Az „A” csoportból a Red Devil’s és a Konyhai Vegyesvágott csapatai, míg a „B” jelû kvartettben a Fegyencjárat és a Btk

Tóth Máté

bizonyultak a legjobbnak. A mérkõzések sportszerûek voltak és jó hangulatban teltek, egyedül a Vaskapu és a Red Devils’s csatája lett nagyon feszült. A harmadik helyért való küzdelemben a Btk bizonyult jobbnak. A végig kiegyenlített meccsen a helyzeteit jobban kihasználó csapat gyõzött.

A döntõt a Red Devils’s csapata nyerte meg a végig hõsiesen küzdõ Fegyencjárat ellen. A vörösök a második félidõben fokozatosan felõrölték, és végül magabiztosan gyõzték le ellenfelüket.

Este zárult a program, amikorra már nem maradt más tisztem, mint bezárni a 2010-es sportnapot és megköszönni a részvételt. A 26-os épületbõl kilépve boldogan indultam végig a Szentkirályi utcán, azzal a gondolattal, hogy lehet a Pázmány jogi Karán egyre színvonalasabb sportéletet formálni, mert van rá igény.

Stevanyik Ádám