XIII. évfolyam 5. szám

XIII. évfolyam, 5. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának hivatalos lapja

Ítélet Ki juthat be?

Nagyító alatt a Felsõoktatási Törvénytervezet Gólyabál

Európai Unió

Aiesec

Hadik és Szatyor

Klimt

Fekete Balázs

2010. november 16.

Társadalmi egyeztetés kezdõdik az új felsõoktatási törvényrõl

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk,

2010. október 22-én az Index internetes hírportál „Buktatást vezetnének be az egyetemeken” c. nagy vihart kavart cikkében szivárogtatott ki információkat az új felsõoktatási törvény koncepciójával kapcsolatban. Bár a hivatalos tervezetet csak november 2-án mutatja be a szaktárca, az írás hallgatói körökben nagy felzúdulást váltott ki.

míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM

Felelõs kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztõbizottság tagjai: Aradszki Dea (mûvészet), Bende Tamás (irodalom), Bárth Bertalan, Both Hunor, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelõs szerkesztõ), Konta Balázs, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergõ András (karrier), Stevanyik Ádám (sport), Szabó Imre (közélet), Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztõség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.

TA R TA L O M

Társadalmi egyeztetés kezdõdik az új Felsõoktatási Törvényrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2. oldal Gólyabál 2010 – Nem medencésparty! . . . . . . . . . . . . . . . . . .3. oldal Javaslat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3. oldal Kitüntették Szilasi Alexet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3. oldal Jogesetmegoldó verseny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3. oldal Iustitia leteszi kardját és mérlegét – Interjú Fekete Balázzsal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4. oldal Nem csak a jogászoké a világ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5. oldal LOL, avagy a humor hatalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5. oldal 1956-tól az új Felsõoktatási Törvényig . . . . . . . . . . . . . . . . . .6. oldal Egyetemi rangsor és Felsõoktatási Törvény . . . . . . . . . . . . .6. oldal Természeti katasztrófák a gyártósorról . . . . . . . . . . . . . . . . .7. oldal Európai Unió – Magyarország I. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8. oldal Nosztalgia a nyugdíjról? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8. oldal Aiesec-kel a nagyvilágban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .9. oldal Kulturális pezsgés Budán – Interjú Falvai Mátyással . . . . .10. oldal Angyali üdvözlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11. oldal Olyan a Hold . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11. oldal L’errant . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11. oldal A világ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11. oldal A Berger Dalma jelenség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .12. oldal Robbie Williams: The Gratest Hits 1990-2010 . . . . . . . . . . .12. oldal Hogyan szerezzünk barátot? – Mary és Max . . . . . . . . . . . .13. oldal Soul Kitchen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .13. oldal Ákos: A katona imája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .14. oldal A szecesszió meztelen igazsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .14. oldal Jogász Példatár – Interjú Landi Balázzsal . . . . . . . . . . . . . .15. oldal Karrier Kalauz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .15. oldal Karrier Iroda – Õszi programok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .15. oldal Jubileumi ünnepség és alumni konferencia . . . . . . . . . . . . . .16. oldal

Toborzás!

Az Ítélet szerkesztõbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztõség bármely tagjánál.

Látogassatok el az Ítélet honlapjára, ahol többek között megtalálhatjátok a lap korábbi számainak archívumát! www.jak.ppke.hu/itelet Csatlakozzatok hozzánk Facebook-on is!

Az Index írásában foglaltak szerint elvennék a hallgatói önkormányzatoktól az egyetértési jogot (véleményezési jogra cserélnék a hallgatók rendszerváltás óta létezõ egyetértési jogát a tanulmányi és vizsgaszabályzat, illetve a térítési és juttatási szabályok kialakításában). Egy tárgyat csak kétszer vehetnének fel a hallgatók, és csak két-két alkalommal vizsgázhatnának, ha ez nem sikerül, egyetemi tanulmányaik véget érnek. Az Index információi szerint a tervezet a felvételit két tárgyból tett emelt szintû érettségi teljesítéséhez kötné, továbbá több ponton visszanyesné az egyetemek és fõiskolák jelenleg meglevõ gazdálkodási autonómiáját is.

A cikk megjelenésének napján a Mûszaki Egyetem 1956-os megemlékezésén a BME hallgatói képviseletének vezetõje kitért ünnepi beszédében az új tervezetre, és felszólította a kormányzatot, hogy ne csorbítsa a hallgatói jogokat. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK), a hallgatók országos, kizárólagos érdekképviseleti szerve is nemtetszését fejezte ki az új tervezet megvalósulása iránt.

Körösparti Péter, a HÖOK elnökének érvelése szerint a vizsgalehetõségek korlátozásával a professzorok az egyetemek élet-halál uraivá válnának a fenti intézkedéssel, „kivégzõosztag elé állítva" a vizsgázó hallgatókat. Náray-Szabó Gábor egyetemi tanár – aki a tervezetet elõkészítõ bizottság elnöke – azon az állásponton van, hogy a vizsgalehetõségek korlátozása a valóban tanulni vágyó hallgatók érdekét szolgálja, és azt szeretné elérni, hogy a tanulók már az elsõ vizsgaalkalomra megfelelõen felkészüljenek. Abban mindkét fél egyetért, hogy szükség lenne legalább két emelt szintû érettségihez kötni a továbbtanulást, sõt a hallgatók képviselõje szerint a felvételizõktõl egy nyelvvizsga felmutatását is el lehetne várni.

A kormányzat állítja: a 2002-2010 közötti idõszakkal ellentétben az új oktatásirányítás valós egyeztetésre és párbeszédre törekszik a hallgatókkal, a hallgatói érdekképviseleti szervezetekkel, valamint a parlamenti pártok ifjúsági szervezeteivel. Az MSZP ifjúsági szervezete az Index cikk utáni órákban közleményben dorgálta a kormányzatot, hiányolva a nemzeti együttmûködést az új felsõoktatási törvény kapcsán. Az IKSZ (Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, a kormányzó KDNP ifjúsági szervezete) szerint a Societas árnyékra vetõdött, mivel az elmúlt években az ifjú szocialisták nem szólaltak meg, és nem tiltakoztak akkor, amikor elõzetes konzultáció nélkül tandíjat vezettek be a felsõoktatásban, amikor a hallgatók utazási kedvezményeit megszüntették, vagy amikor a felsõoktatási szakkollégiumok állami normatíváját drasztikusan csökkentették. Az IKSZ álláspontja szerint a felsõoktatásban az új kormány által szorgalmazott párbeszédre és kiegyensúlyozott szabályozásra van szükség, nem pedig felelõtlen riogatásra és hangulatkeltésre.

Október 25-én Hoffmann Rózsa, az oktatásért felelõs államtitkár közleményben tudatta, hogy november elején nemzeti konzultáció indul, és mindazok türelmét kéri, akik a munkaanyag egy-egy részletét megismerve máris egyeztetést sürgetnek.

Jómagam hallgatói önkormányzati vezetõként õszintén remélem, hogy a november 3-tól induló nemzeti konzultáció során sikerül megõrizni a hallgatói jogokat, valamint olyan megállapodások és kompromisszumok születnek a kormányzat, a Professzorok Batthyány Köre, a HÖOK képviselõi valamint a pártok ifjúsági szervezetei között, hogy minõségi képzést nyújtó, versenyképes felsõoktatás lesz a következõ években Magyarországon. Hiszen mind a kormánynak, mind a hallgatói képviseletnek ez a célja, ebben nem kételkedem.

– második oldal –

Palócz László

Kari Közélet

Javaslat

GÓLYABÁL 2010 – Nem medencésparty!

Mélyen Tisztelt Kollégák!

Alant olvasható gondolataim a tavalyi felsõoktatás vitacikk-sorozat kapcsán születtek, melyeket azóta nevelek, szelidítek, hogy a megfelelõ pillanatban szabadon engedjem elmém ketrecébõl. Komoly tanulság mindenkinek, hogy egy vélemény az idõ múlásával finomodik, s ezáltal sokkal nagyobb hasznot hoz megformálója és ismerõi számára. Ennek okán kissé elemelkedve, egy magasabb nézõpontból figyelhetjük a horizontot. Csak remélhetem, hogy e nézõpont, melyet most megismernek, Önöknek is jobb kilátást, mindenekelõtt tisztábban látást hoz.

Innen fentrõl, de semmi esetre sem fentebb, mint bárki, jómagam azt látom, hogy problémáink megoldásakor legtöbbször egymás felé fordulunk, de sosem egymáshoz. Úgy vélem a helyes magatartás az, ha elõször önmagunk felé fordulunk, de nem el egymástól.

Javaslom tehát, tartsunk önvizsgálatot és vállaljunk felelõsséget létünkért, tetteinkért, mert ez az, ami kiveszett legtöbbünkbõl. Felelõsségvállalás, emberség, tisztelet legyenek vezérlõ szavaink.

Felelõsség, response-ability, azaz a válaszadás képessége. Feladatunk ma szinte véget nem érõ kérdések megválaszolása, melyek közül választott hivatásunk okán a legfontosabb, visszautasíthatjuk-e Betegünk kezelését? Hitem szerint nem. Lehetõségünk, hogy szabadon válasszuk meg a gyógymódot, melynek helyes és bölcs kiválasztása azonban örök kötelességünk, ami mindannyiunk vállát nyomja. Ezáltal vállalunk felelõsséget önmagunkért, egymásért, közös jövõnkért. Válaszokat várok tehát mindenkitõl. Akarjuk-e, hogy e jövõ közös legyen, a mi jövõnk, vagy az „enyém és a tied”.

E közös jövõ tudásból épül, mely bõségesen áll rendelkezésre életünk e szakaszában, az oktatás legfelsõ fokán. Úgy vélem, ezt nem becsüljük meg eléggé. Több tiszteletet követel e szellem, universitas, melyet egy bizonyos módon – talán nem meglepetés – felelõsségvállalással adhatunk meg.

Javaslom tehát egy olyan kereshetõ adatbázis létrehozatalát, mely tartalmazza az évfolyam- és szakdolgozatok címét, bibliográfiáját és a szerzõ nevét, elérhetõségét.

E két „örökség”, melyet elsõsorban persze magunkért készítünk, de az egyetemre „hagyományozunk”, fémjelzi ittlétünket, s tudásunk legjavát. Álláspontom szerint ezen felhalmozott tudás közös, ha úgy tetszik, nemzeti vagyonunk részét képezi, legalábbis addig, amíg okulásunkat az állam támogatja. E vagyonnal, tulajdonnal a jó gazda gondosságával kell, hogy bánjunk és nem hagyhatjuk elsikkadni. Ily módon, hozzájárulásunkkal munkánk nyilvánosságához, felelõsséget vállalhatunk közös jövõnkért, bármikor készen a válaszra, melyet adott esetben ezen adatbázison keresztül feltett kérdésre kell adnunk. Távolra mutató elképzeléseim nem képezhetik e cikk tárgyát a rendszer további kihasználását illetõen, hiszen javaslatom inkább elméleti, mint gyakorlati – tisztában vagyok a megvalósítás nehézségeivel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tennék hitet jövõje mellett.

Egy talán kellemetlen kérdés felett viszont nem hunyhatunk szemet. A cenzus, ami a political correctness divatjában nem túlzottan illendõ fogalom, e rendszer nélkülözhetetlen eleme, mely mellett ki kell állnunk és nem engedhetünk a modernitás efféle allûrjeinek. Felelõsségvállalásunk részeként arra is kell gondolnunk, hogy valóban tudásunk legjavát ajánljuk fel közösségünk számára. Meglátásom szerint e minõségi kritérium a javunkra válhat, hiszen ösztönzõleg hat közös tudásunk jövõbeni gyarapítói számára.

Végezetül sosem szûnõ türelemmel, újra és újra hangsúlyozom és hívom fel figyelmünket, maradjunk meg embernek, hisz ez a legtöbb, amit tehetünk.

Szememre vethetik, hogy ezek csak nagy szavak, de ha így van mi más marad?

Lebegés a létben, hajszolva, hogy mi lehet az élet sója, megfeledkezve az élet súlyáról. Talán sokunk álma az ûrutazás, azonban próbáljunk meg ezúttal két lábbal a földön maradni.

BPB

Nem csak a tavalyi, hanem az idei gólyabál is rendhagyó lesz a pázmányosok életében. 2010. november 18-án a Széchenyi Fürdõ aulája ad helyszínt a gólyák ünnepének, ahol sokminden más mellett a hazai popkultúra ismert alakjai is tiszteletüket teszik.

Az elõzõ évben egy rendhagyó gólyabálnak lehettek tanúi, akik egy csípõs, novemberi napon ellátogattak a Petõfi Csarnokba: az egyetem öt kara közösen köszöntötte gólyáit egy fergeteges buli keretein belül. Tavaly több mint 2000 pázmányos elõtt zenélt a Viva TV-bõl ismert Zola zenekara, a Retro School Band és a Kowalsky meg a Vega, majd az est második felében a világszerte neves Hamvai P.G. kedvezett az elektronikus zene kedvelõinek. A bulit végül Juhász Laci szettje zárta, aki a lelkes közönségnek reggel hat óráig pörgette a lemezeket.

A hallgatói önkormányzat idén is hasonló színvonalú rendezvényt tervez. A Széchenyi Fürdõ Auláját (1146 Budapest, Állatkerti krt. 11.) választottuk helyszínnek, amely kiváló terepet nyújt a november 18-án megrendezésre kerülõ gólyabálnak.

A hallgatói önkormányzat mint minden programjánál, de a bálnál különösen is törekszik az igényes szórakoztatás elérésére. Ebben most partnerünk lesz a Mystery Gang és a pázmányos berkekben közkedvelt Animal Cannibals, majd a 2002-ben alakult Muzzaik DJ-páros, Danny-L és Sullivan. A bál utolsó szereplõje pedig a JÁK rezidensének számító, DJ Jabin lesz. Mindezen programokat színezi még a tombolasorsolás, ahol értékesebbnél értékesebb nyereményekkel gazdagodhattok (szépségszalon-jegyek, vacsorameghívások, színházjegyek, kondibérletek, taxicsekkek, egyéb tárgyi ajándékok); illetve a gólyabál csúcspontjaként definiált bál szépe választás. A bálkirálynõre és a bálkirályra a helyszínen tudtok majd szavazni a belépõjegy mellé kapott szavazólapon keresztül. Mindezeket azonban a tradíciónak megfelelõen megelõzi a gólyák által bemutatott nyitótánc, amely idén is a palotás lesz.

A gólyabálra a jegyeket november 3-tól vásárolhatjátok meg a fõépület aulájában minden nap 11 és 15 óra között. A belépõ ára tavalyhoz képest nem változott, vagyis elõvételben a gólyáknak 1500, felsõéveseknek 1800, külsõsöknek 2200 forint, míg a helyszínen mindenkinek egyaránt 2500 forint.

Ne feledd: találkozunk november 18-án a Széchenyi Fürdõben!

JÁK HÖK RÉSZLETES PROGRAM 2 0. 0 0 kapunyitás 2 0. 3 0 nyitótánc 21.00 bál 22.00 Mystery Gang 23.30 tombolasorsolás 0 0. 0 0 Animal Cannibals 0 0. 3 0 Bál Szépe Választás 01.00 Muzzaik 03.00 DJ Jabin

Polgári Jogi Jogesetmegoldó Verseny Október elején ismét megrendezésre került a Polgári Jogi TDK keretében karunk már jól ismert Jogesetmegoldó versenye. Örömmel vehettük észre, hogy egyre többen érdeklõdünk az esemény iránt. Ez persze nem csoda, hiszen izgalmas eseteken túl még izgalmasabb megoldásokkal találkozhatunk az indulók jóvoltából. Ez alkalommal egy érdekes kötelmi jogi esettel ismerkedhettek meg az érdeklõdõk.

A közönség szavazata alapján felperesi kategóriában Csányi Nikolett, az alperesek közül pedig Hrecska Renáta vihette haza az elsõ helyezettnek járó oklevelet. A versenyen rajtuk kívül részt vettek: Bándi Imre, Új Ádám, Fáy Eszter Veronika, Jauernik Miklós és Kovács Krisztián. Amíg a versenyzõ párosok felkészültek, Mikola Orsolya mutatta be TDK dolgozatát.

Kitüntették Szilasi Alexet Karunk népszerû rendezvényének, a Pázmány Szalonnak zongoramestere, Szilasi Alex október 23-án átvehette a Lengyel Intézet igazgatójától a varsói Chopin Intézet kitüntetését. A Chopin-év alkalmából kifejtett tevékenysége, munkássága elismeréseként a Chopin-év útlevelét állították ki a részére, amivel a kiválasztottak szûk köréhez tartozhat.

Hrecska Renáta

– harmadik oldal –

Hrecska Renáta

Kari Közélet

Iustitia leteszi kardját és mérlegét. Kirándulni indul.

Iustitia leteszi kardját és mérlegét. Kirándulni indul. Az irodalom világába. S minket is magával invitál egy nemrég megjelent tanulmányköteten keresztül (Iustitia kirándul – Tanulmányok a „jog és irodalom” körébõl. Szent István Társulat, Budapest, 2009.). Ha Vele tartunk, kalandos utazásra számíthatunk: változatos helyeket ismerhetünk meg, különbözõ szerzõkkel találkozhatunk. Garantáltan lesznek régi ismerõsök – remélem –, de újabbak is, kikkel ez a különleges megismerkedés életre szóló nyomokat is hagyhat bennünk. Kirándulásáról összegyûjtött iratai lejegyzésében többek között Jogbölcseleti Tanszékünk oktatói segédkeztek, a szerkesztõi teendõket pedig H. Szilágyi István, Fekete Balázs és Könczöl Miklós vállalta magára. Ennek apropójából Fekete Balázs Tanár Úrral beszélgettünk.

– 2009-ben jelent meg a könyv, melynek gyökerei azonban mélyebbre nyúlnak vissza.

– Ez egy évtizede tartó munkának az eredménye, de konkrétan a 2008-as II. Jog és irodalom szimpóziumon részt vevõ elõadók és annak kapcsán felkért szerzõk írásait tartalmazza, jelentõs részben karunk oktatóinak munkáit.

– Több tekintetben is együttmûködés történt: egyrészt a Jogbölcseleti Tanszék mellett a Jogtörténeti Tanszék is „képviseltette magát” Horváth Attila Tanár Úr révén, másrészt a Pázmány Bölcsészettudományi Karáról is írtak oktatók, harmadrészt pedig a Debreceni Egyetemmel is összefogtak. A lektori munkát pedig Kiss Anna, az OKRI munkatársa, a Bûnbeesett irodalmi hõsök írója látta el.

– Innen is látszik, hogy mennyire érdekes a jog és irodalom kapcsolata.

– Kétségtelen. Ugyanakkor nem nevezhetném könnyed olvasmánynak a kötetet. Kiket akarnak megszólítani?

– Az olvasókat általában. Természetesen a kötet szól a szûkebb értelemben felfogott szakmai köröknek, azoknak, akik jogelmélettel, irodalomelmélettel foglalkoznak, ezen a területen kutatnak. Fontos emellett, hogy az oktatásban is alkalmazhatjuk. És szól mindazoknak, akik egy kicsit fogékonyabbak a jog iránt. Aki szereti például Márquezt, olvashat az Egy elõre bejelentett gyilkosság krónikája címû kisregényérõl, jogi szemüvegen keresztül H. Szilágyi István jóvoltából. Vagy P. Szabó Béla Papinianus a színpadon. A jog mártírja vagy modern mintakép? címû írásán keresztül egy római jogász morális vívódásait ismerhetjük meg egy barokk drámán keresztül.

– Ön a nemrég, 2008-ban elhunyt Nobeldíjas orosz író, Szolzsenyicin Gulag szigetcsoport címû dokumentumregényével kapcsolatban írt. Nem kis vállalkozás egy többkötetes mûben megjelenõ jogi rétegekrõl egy rövidebb tanulmányban beszámolni. Hogy esett rá a választás?

– Szolzsenyicin egy remek és világhírû író.

De teljesen szubjektív az indok: viszonylag nagy kézikönyvtárat örököltem nagyapámtól, melyben kiemelkedõ helyet foglalt el az orosz irodalom, és itt szerettem meg az orosz írókat. A Gulag szigetcsoport egy 1989-es „kalózkiadás” formájában jutott el hozzám, és elolvasva rögtön magával ragadott mind a téma, mind maga az író.

Szolzsenyicint nemcsak mint írót, hanem mint személyiséget is jelentõsnek látom, aki számomra egy korszak jelképe. Szolzsenyicin sorsa összefonódott a 20. századi orosz történelemmel, részt vett a második világháborúban, megjárta a Gulágot, rövid ideig elismert író volt, majd emigrált és 1989 után újra visszatért Oroszországba.

Amirõl mi a történelemkönyvekbõl tanulunk, õ azt mind végigélte és még e viharos idõszakokban is meg tudta õrizni emberségét – mindenféle politikai és más nyomással szemben. Mindig is szerettem az írásait, mellyel kapcsolatban az volt az újdonság, hogy jogászi szemmel újraolvassam és A Gulag szigetcsoport jogi dimenzióira koncentráljak. A jog megjelenése a mûben pedig valamilyen szinten természetesnek mondható, hiszen a Gulág lakóinak kellett a szovjet „igazságszolgáltatással” találkozniuk.

– Az irodalom, a történelem és a jog területén is kiemelkedõ a mû.

– Komplex, ettõl még jobb és hitelesebb.

Jelentõs szerepet játszott abban, hogy a kommunizmusról a Nyugat-Európában létezõ, gyakran romantikus elképzelések fokozatosan árnyaltabbá váltak és így a nyugati értelmiség is pontosabb és realisztikusabb képet alkothatott az ottani rendszer valóságáról.

– Szolzsenyicin 1970-ben átvett Nobel-díjánál kiemelték „erkölcsi erejét”. Hogy ezen felül milyen átható hatással bírt, azt azzal is érzékelhetjük, hogy a mû címében szereplõ archipelágó, azaz szigetcsoport kifejezést is törölték az orosz szótárakból.

– Szolzsenyicin elsõ mûve, mellyel ismertté vált a Szovjetunióban, az Ivan Gyenyiszovics egy napja c. kisregény, mely körülbelül füzet vastagságú, s egy gulagbeli napot ír le. Igazából az, hogy ez a mû a Szovjetunióban megjelenhetett, már egy – negyedik oldal –

hatalmas dolog volt. Egy szovjet irodalmi folyóirat szerkesztõje úgy írt róla, hogy általa egy teljesen új írói hang jelent meg a korszak szovjet irodalomban. Az Ivan Gyenyiszovics egy napja Hruscsov kifejezett támogatásával jelent meg 1962-ben, azonban a reformista erõk gyengülésével Szolzsenyicin körül is egyre fogyott a levegõ: kevesebb publikációs lehetõséget kapott és 1969-ben kizárták még az Írószövetségbõl is. Közben azonban készült A Gulag szigetcsoport, melynek a már megírt részeit barátai rejtették el, többek között Észtországban, hogy ha valami történik vele, a kézirat ne vesszen el. A könyv elõször külföldön jelent meg 1973-ban, nagy sikert aratva, Oroszországban meg nagy port kavarva: mûvét pamfletnek nyilvánították a szocializmus és a kommunizmus ellen.

– Állampolgárságától is megfosztották, melyet csak a rendszer összeomlása után, 1990-ben kapott vissza, s ekkor tért haza Amerikából.

De már egy más világba. Ajánlásnak és az író elõtti tisztelgésnek is szánja a tanulmányát.

– Szolzsenyicin olyan nyelvezetet használt, mely a jogászok, joghallgatók számára különösen érdekes és tanulságos lehet.

Remekül él a költõi képekkel, kiválóan hívja segítségül a metaforákat. Például az 58. paragrafusról, mely alapján általában elítélték a Gulag rabjait, így írt: „nagyszerû, hatalmas, mérhetetlen, burjánzó, ezerarcú, mindent felölelõ Ötvennyolcas, mely világokat foglal magába […] és nincs az égvilágon olyan vétség, amelyet meg ne lehetne torolni az Ötvennyolcadik Cikkely széles tenyerével”. Ezáltal tette lehetõvé, hogy ne csak tudjuk, hanem érzelmileg is átéljük, mirõl van szó, és teljesebb képet alkothassunk a jog mûködésérõl – Egy tanítványa úgy fogalmazta meg, hogy a könyvet olvasva megtanulta, hogy milyen a jog, mert addig igazából azt tanulta, hogy mi a jog.

– Igen, mert minden, ami történt a Gulagon, az jogszerû volt, a szovjet jogrendszernek pontosan megfelelt. De mégis érezzük, hogy micsoda igazságtalanság.

Egy másik mûvében, A pokol tornácában leírja, hogy mikor már semmit nem tudtak rábizonyítani valakire, mert egész életében folyamatosan hallgatott, akkor a feljelentés elmulasztása miatt csukták le. Szolzsenyicin arra mutat rá, hogy a jogrendszer tulajdonképpen egy váz, melyet körbevesznek a politikai és társadalmi érdekek, és a jogi kultúra, mely, ha olyan, akkor képes lehet magát a jogot is teljesen kiforgatni.

Mikola Orsolya

Közélet

LOL, avagy a humor hatalma Sokat gondolkodtam, hogy milyen tudományos témával engedhetnélek Titeket rácsodálkozni a teremtett világra. Mégicsak PPKE-n vagyunk...

Mígnem ezt sikerült az Árpád-hídnál a dugóban ülve eldöntenem, amikor egy hajléktalan a szokásos újsággal közeledve, melynek látványa már keveseket érint meg igazán, odalépett, és rám nevetett egy jó nagyot – mire akaratlanul is elmosolyodtam.

Ekkor megszólalt: – Van egy jó viccem, barátom! – és már várakozva nevetett.

Erre a váratlan fejleményre nem is tudtam mit reagálni, mert úgy elcsodálkoztam. És látva, hogy elérte célját, folytatta: – Miért viszik el az anyóst szavazni? Na?...

Hogy szokja az urnát! És akkorát röhögött, hogy én sem bírtam magam visszatartani. Önkéntelenül kezdtem apró után kotorászni a zsebemben, miközben a lámpa felé sandítottam, hogy még ne kelljen nyomni a gázt. Talán az elmúlt évek sorozatos választási kampányai és voksáradata után ez a poén még az anyósok részérõl is megbocsátható.

(Tisztelet a kivételnek.)

Hazafelé azonban nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy milyen zseniális is volt ez az egy perces kis intermezzo. Miközben az elesett helyzetben lévõ hontalan egyenrangú partnerré vált legalább 1 percre, s nem a markát tartotta megalázkodva, sõt még adni is tudott a „semmibõl”, és alamizsnáért sem könyörgött, az autóban ülõk mégis díjazták önkéntelenül is a szokatlan, ám ötletes performanszt.

Ha valaki Amerikában, de akárcsak NyugatEurópában élt már pár hónapot, pontosan ismeri azt az érzést, hogy a sok mosolygós ember után hazaérve, Ferihegyen lehet érezni az alapvetõ különbséget. Persze mondhatjuk, hogy a magyarok hangulata alulról sem konvergál az Uniós átlaghoz, sok a gond, de ez nem magyarázza azt a tényt, hogy ha a metrón utazva, egy idegenre rámosolygunk, biztos, hogy minimum patológiás esetnek néz.

Természetesen az õszinteség egy más kérdés, de alapvetõen a nevetés tudományos, orvosi aspek-

tusai bizonyítottak. Gondoljunk csak arra, hogy egy kiadós nevetés hasonló élettani folyamatokat indukál, mintha csokit ennénk vagy sportolnánk, azaz endorfint (boldogsághormont) termel, amitõl jobban érezzük magunkat.

Ezzel a tudományos felismeréssel persze nem találjuk fel a spanyolviaszt, de talán alátámaszthatjuk azt, hogy egy „boldogabb”, „könnyedebb” ember jobban tud másokkal interakcióba lépni, másban pozitív gondolatokat ébreszteni, és kitûzött célokat elérni.

Ez a felismerés vezette az üzleti élet meghatározó elemeit, hogy interjúk alkalmával az egyéb képességeken túl már a humorérzékre is mint kívánatos tulajdonságra tekintsenek, hiszen egy humoros ember sokkal könnyebben találja meg másokkal a közös hullámhosszt, és sokkal inkább rugalmasabb lesz, ígéretesebb a cég számára. (A politika és a T. polgár igénye a humorérzékre pedig nyilvánvaló.)

Pozitív példaként említhetõ az Amerikából idehaza is meghonosított bohócdoktorok igen fontos szerepe is, akik a nagybeteg gyerekeket, vagy elhagyatottan, kórházban fekvõ embereket sarkallnak bohócruhában egy kiadós nevetésre, így segítve elõ gyógyulásukat valamint immunrendszerük erõsödését (bizonyított tény). Persze néha ez nem könnyû: látva egy gyermek önfeledt mosolyát, miközben elsõ lépéseit egy kemoterápiás állványhoz kötve kénytelen megtenni...

Sõt, csakhogy némi vallástörténeti vonulata is legyen írásomnak, Luther Márton híres volt – a reformáción túl –, az olykor a szalonképesség határait sem megvetõ nyelvi leleményességérõl is.

Ismerjük a humor jótékony erejét, azonban korántsem tudjuk, hogy az

Nem csak a jogászoké a világ…

A felháborodásnak ideje hangot adni – az egyetemen még mindig ismeretlen fogalom az alkotmány egyik alapjoga, minden törvény általános alapelve, az egyenlõ elbánás doktrínája.

Mert a Pázmányon sokak szerint csak jogászok léteznek. Abból is csak a nappalis fajta számít.

Pedig kérem szépen, hölgyeim és uraim, be kell jelentenem: Önök nincsenek egyedül!

A nappalisok és levelezõsök közti különbségtételt minden egyetemen érezni lehet, miszerint egy levelezõs diploma nem ér annyit, mint a nappalis… De mi a helyzet, ha egy bukdácsoló nappalis diákot állítunk szembe egy színötös levelezõssel, aki csak azért nem vállalta a hétközbeni tanulást, mert egzisztenciáját próbálja

megteremteni vagy gyereket nevel? Személyes tapasztalat, hogy a nappalis státusz nem jár együtt egyenesen arányosan az agykapacitás megnövekedésével, és a levelezõn való tanulás sem biztosítja, hogy egy degradált, csak a diplomára hajtó személy lesz az, aki tétova pillantásokkal megjelenik egy-egy vizsgán a megfelelõ termet még nagyobb buzgósággal keresve.

A másik valamiért még mindig fehér foltként kezelt sarkalatos pont a nemzetközi igazgatás szak, amelyet valahogy a legtöbb tanszéken elfelejtenek, ha nem oktatják az adott diákokat.

(Tisztelet a kivételnek!). Valamiért csak jogászok lehetnek ott egy TDK-n a zsûri elnöki megnyitója szerint: nem mintha nem lett volna nemzetközis kezek körül kikerült pályázat is.

– ötödik oldal –

emberi agyban a humorérzék hol is leledzik.

Egy kiadós nevetés alkalmával egyes agyterületek fokozott aktivitása ugyan bizonyított, és az is valószínû, hogy a gondolathoz képest a humorérzék olykor még több száz(ezer) idegpálya szimultán mûködéséhez is kötött, így a humorérzék fejlettsége könnyen arányos lehet az intelligenciahányadossal. Halkan jegyzem meg, hogy az állatoknak is van egyfajta fejletlen humorérzékük, mely szintén mérhetõ. Ám ahogy a személyiség agyi manifesztációja sem tisztázott, valószínû, hogy egyhamar a humorérzék mibenenlétét sem fogjuk tudni lokalizálni.

A humor olyan adottság, melyben mindenki egyenlõ, mely hadat üzen a korlátoknak és a társadalmi kötöttségeknek. Nem számít kor, nem, vagyoni, társadalmi helyzet, bõrszín. És az a viccmester az Árpádhídnál, ha hajléktalan is, nincstelennek semmiképp sem mondható.

Egy biztos, ez egy olyan adottság, mely túlmutat az emberi relációkon – mellyel kár lenne nem élni!

Cheer up!...avagy...Rideo Ergo Sum. Bárdossy Csaba

Még az Erasmus-os oktatói ajánlólap is csak azt a kérdést tünteti fel, hogy az oktató szerint milyen jogász válik majd a nebulóból, a nemzetközi igazgatási szakembert lehagyták.

Dicséret a HÖK-nek: a hibákból tanulva az elnök az évnyitó beszédében elsõként köszöntötte az emlegetett sanyarú sorsú szak diákjait.

Mellesleg, csendben megjegyezném a tényeket.

A karnak több mint 40%-a levelezõs diák, akiket ugyanazok a jogok illetik meg elméletben. A nemzetközi szakra idén pedig több volt a felvételi pontszám, mint a jogra, mutatva a szak erõsségét és emelkedõ jelentõsségét.

Nem azt kívánom, hogy ezután az áldozat szerepét a levelezõs nemzetközisek vegyék fel (valljuk be, ez az ultimate kombó), sokkal inkább csak picit érdeklõdni kellene mások iránt, mert egy egyetemen élünk!

Sam

Közélet

Egyetemi rangsor és felsõoktatási törvény Érdekes elgondolkodni azon, vajon milyen faktorok alapján állítanak össze egyetemi rangsorokat, mindenesetre jelez valamit a magyar oktatási rendszerrõl az a tény, hogy az ELTE a 401-450. helyen van csak (itt már ki sem írják a pontos sorszámot), a Szegedi Egyetem a 450-500. helyen küszködik valahol, a mi egyetemünk pedig fel sincs tüntetve a világ 500 legjobb egyeteme között. Az összes erasmus-os társegyetemünk megelõzött minket szinte, némelyikük meglehetõsen elõkelõ helyen végezve a rangsorolásban.

Az utóbbi hetekben nagy port kavartak az új felsõoktatási törvényrõl kiszivárgott információk: az egyetemeken szigorítanák a tárgyfelvételt és a vizsgázást, de ugyanúgy korlátoznák a hallgatói önkormányzatok jogait a költségvetés terén. Az egyetemek finanszírozási formája is megváltozna, tel-

jesítménymutatókat kombinálnának az új hallgatók és a minõsített oktatók számával.

Változtatni kell, az biztos. De így? A HÖOK megvonta támogatását az új felsõoktatási törvénytõl és élesen bírálta az egyetemi hallgatókat sújtani kívánó rendelkezéseket.

Csak abban értett egyet a HÖOK és a tervezetet elõkészítõ bizottság, hogy a képzést megkezdõket nehezebb feltételek elé kell állítani. Immáron kettõ emelt szintû érettségi lenne szükséges bármely egyetemre való bejutáshoz, mellyel a „tömegképzés” effektust szeretnék kiküszöbölni.

Mindösszesen kétszer lehetne felvenni egy tárgyat, így a vizsgázások száma is csökkenne: 2-2 alkalomra szigorodna a tervezet szerint. Elsõre megdöbbentõnek tûnik, de talán érdemesebb a sorok mögé nézni, és a 2x2 alkalmat felszorozni még kettõvel: megfeledkezünk arról, hogy a vizsgaidõszak végén van lehetõség a javítóvizsgákra, ezután következik csak a CV- idõszak, ahol szintén van egy UV lehetõsége mindenkinek. Így már nem tûnik annyira kevésnek az esély, sõt talán elérhetnék ezzel a szigorítással azt, hogy a professzorok átgondoltabban támasszanak igényeket a hallgatók elé, nem pedig pillanatnyi szeszélyük alapján.

Azonban a másik lényeges része a tervezetnek aláássa az egész felsõoktatási autonómiát. Az egyetemen, mint önálló szervezetként mûködnek a hallgatói önkormányzatok, melyek a hallgatókat képviselik. A valódi

tárgyalóképes joguk mindösszesen véleményezésre szelídülne a törvénytervezet alapján.

Sokat emelgetett problémát jelent a képzések aránytalan eloszlása Náray-Szabó Gábor (a bizottság elnöke) és Körösparti Péter (HÖOK elnök) szerint is. Még mindig túlképzés van bölcsészekbõl és hiány mérnökökbõl, orvosokból.

Talán megköveznek sokan ezért a kijelentésemért, de sokkal inkább a felvett hallgatók számával kellene játszani. Azzal, hogy a költségvetéses hallgatók pontszáma jóval alacsonyabb, mint az államilag támogatott helyeké ugyanazon a szakon, csak annyi érhetõ el, hogy a valóban tanulni akaró diákok közé bekerülnek olyanok is, akik nem érik el a megkövetelt értékeket, legalábbis általában. Lehet azt mondani, hogy pechje volt az illetõnek éppen az érettségi idõszakában, de akkor az tegyen újra érettségit, és a probléma már is megoldva. Továbbá, kétséges, hogy szükség lenne ennyiféle szakra: például miért kell felsõoktatásban képezni táncos- és próbavezetõ szakembert? Ez miért nem egy szakma, miért egyetemi-felsõoktatási képzés? Úgysem mi fogjuk megadni a választ a kérdésekre, de érdemes visszakanyarodni az elsõ bekezdéshez: nem is meglepetés talán, hogy ennyire alul szerepelünk világviszonylatban, amikor ilyen fejetlenség van a magyar felsõoktatásban.

Kis-Molnár Flóra

1956-tól az új Felsõoktatási Törvényig 2010. október 22-én az index internetes hírportál megjelentetett egy nagy port kavart cikket az új felsõoktatási törvénytervezettel kapcsolatban.

A Budapesti Mûszaki Egyetem 1956-os megemlékezésén Keresztes Péter a BME Egyetemi Hallgatói Képviselet Elnöke beszédében kitért a készülõ új felsõoktatási törvényre is, és felszólította a Kormányzatot, hogy ne nyúljanak a hallgatói jogokhoz. Íme a beszéd teljes terjedelmében: Tisztelt megemlékezõk, tisztelt megjelentek!

A Mûegyetem ifjúsága nevében köszöntöm Önöket az 1956-os forradalom és szabadságharc kiindulási eseményének helyszínén.

Külön tisztelettel köszöntöm azokat az 56-os mûegyetemi hallgatókat, akik fiatalon, nagy lelkesedéssel és energiával, a bátor tenni akarás szándékával elindították azt a folyamatot, amelynek az 1956-os forradalom lett az eredménye.

Kedves 56-os mûegyetemi hallgatók! Engedjétek meg, hogy a jelenlegi hallgatóság nevé-

ben köszönetet mondjak azért, hogy tetteitekkel megalapoztátok azt a szabadságot, melynek következményeként mi szabadon szólhatunk, és szabad választásokon vehetünk részt.

Hajtó Ödön elõzõ évi kritikáját megfogadva, most az Ifjúság nevében megszólítom a politikát.

1956-ban a Professzorok és a hallgatók együtt, szinte egymásba kapaszkodva meneteltek az elnyomás és a diktatúra ellen a szabad Magyarországért.

Aki a magyar ifjúság ellen tesz, a haza ellen tesz.

Aki a fiatal értelmiség ellen cselekszik, az az ifjúság ellen cselekszik.

Véleményem szerint 2010 Polgári Magyarországában, még a Professzorok Batthyány Körének sem lenne szabad, hogy olyan gondolatai ébredjenek, melynek, gyakran egyéni sérelmekbõl fakadóan, fõ céljai között van a hallgatóság intézményi vezetésbõl történõ eltávolítása, a Hallgatók szerepének eliminálása.

Egy olyan új Felsõoktatási Törvény tervezet, amely a tisztelt professzor urak nyomására

– hatodik oldal –

az intézményi autonómiát nyomokban sem tartalmazza, amelyben a hallgatókat alsóbbrendû egyetemi polgárként kezelik, nem engedve beleszólást még saját ügyeikbe sem, elfogadhatatlan!

A Kormányzatot is megvezetve, az ilyen törekvéseket támogatók 1956-óta nem látott módon, sáros halina csizmájukkal tapossák a demokráciát.

Miniszterelnök Úr 2009 õszén levelet küldött az egyetemi ifjúságnak, melyben az áll, hogy„a következõ polgári kormány nem ellenfelekként, hanem a jövõ erõforrásaiként tekint majd a fiatalokra."

Ez alapján kérjük Orbán Viktor Miniszterelnök Urat, mint volt diákvezetõt, hogy a hallgatók jogait és szerepüket az intézmények vezetésében védje meg!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

A beszédet az index október 22-i cikke ihlette, illetve az eddigi új felsõoktatási törvénnyel kapcsolatos egyeztetések. forrás: http://www.hook.hu

Közélet

Természeti katasztrófák a gyártósorról A tíz évvel ezelõtti tiszai ciánszennyezés után a közelmúltban ismét katasztrófa rázta meg Magyarországot: október 4-én délben az ajkai timföldgyár gátjának fala átszakadt, és az alumíniumgyártás melléktermékeként felhalmozódott vörösiszap rázúdult több településre. Halottak, többszáz sérült, eltûnt emberek adják a mérlegét az esetnek.

„Semmilyen tekintetben nem veszélyes, és nem ártalmas anyagról van szó, nem okoz maradandó károsodást.” „Egy erõs slagos lemosással el lehet távolítani.” (Ehhez csak annyit, hogy október 24-én ötven darab húsztonnás teherautó hordta a VI-os tározóba vissza a kiömlött anyag maradékát, egész nap mosták az aszfaltról a maradványokat a

A Katasztrófavédelem úgy tájékoztatott a baleset után, hogy a vörösiszap lúgos kémhatása miatt az anyaggal való közvetlen érintkezés égési sérüléseket okozhat, ráadásul egy szakértõ szerint bár egészségkárosító határértéken belül, de radioaktív sugárzása is van a kiömlött zagynak.

Ezen kívül nehézfémeket tartalmaz, a légutakba és az emésztõrendszerbe jutva erõsen mérgezõ.

Eddig a vörösiszap kipusztította Marcali élõvilágát – a tájon élõk nem reménykedhetnek abban, hogy az elkövetkezõ emberöltõn belül helyreáll a föld termékenysége. Embereknek, állatoknak és növényeknek egyaránt sivataggá vált egyetlen nap leforgása alatt a táj, ahol életüket mindaddig töltötték.

Az Ajkai Timföldgyár Zrt. vezérigazgatója szerint valószínûleg az esõzések hatására történt meg a baleset. Mások a szelet is megemlítették, és azt is, hogy bár a nyomáskiegyenlítés miatt szabályszerûen kör alakú tározókban kellene, hogy tartsák a vállalatok a felgyülemlett anyagokat, a timföldgyár négyzetes tározókat alakított ki.

Bizonyára mindegyik ok hozzájárult a katasztrófa megtörténtéhez, azonban álljunk meg talán annál, ahogy ezt az egész ügyet kezelik. A hatóságok e cikk megírásáig nem találták meg a felelõsöket.

Pedig nagyon igyekeztek: egy kocsijával elsodort férfi ügyében halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés gyanúja miatt indult büntetõeljárás, és a rendõrség vizsgálja a Magyar Alumíniumtermelõ és Kereskedelmi Zrt. felelõsségét az ügyben.

A MAL hozzáértése és kezdeti együttmûködési készsége teljesen jól megfigyelhetõ az alábbi, az elsõ huszonnégy óra során tett nyilatkozataikból:

munkagépek, és nem kevés gipsszel szórták fel az utakat.) „Itt olyan természeti összejátszásról van szó, amely a tervezésnél még nem állt fenn.” (El sem tudom képzelni, mire gondoltak – nem tervezték, hogy vörösiszapot fognak benne tárolni?) „Az sem biztos, hogy van hibás.”

Hát, lehet. Ahogy õk is mondták: „Két biztos dolog van, a múlt meg a vörösiszapkazetta.” (Sic!) Felröppent egy olyan hír is, ami szerint egy ember állítólag a gátszakadáskor éppen a gáton álldogált békésen és videózott. A filmen elvileg rajta van az egész esemény, és az is, hogy pontosan a katasztrófa bekövetkeztekor egy hang ezt kiáltja: „Mi volt ez a robbanás?” Ez egybevághatna azzal, hogy elég sokan kételkednek abban, hogy a meglévõ hiányosságok ellenére is természetes úton bekövetkezhetett-e volna ez az eset…

Mindenesetre mielõtt bárki rágalmazással vádolna, leszögezném, hogy létezik az objektív felelõsség kategóriája is. Ptk. 345. § (1) Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebbõl eredõ kárt megtéríteni. Mentesül a felelõsség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan el– hetedik oldal –

háríthatatlan ok idézte elõ, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni arra is, aki az emberi környezetet veszélyeztetõ tevékenységével másnak kárt okoz.

Szerintem beláthatjuk, hogy a Timföldgyár az emberi környezetet veszélyeztetõ tevékenységével másnak kárt okozott.

Amennyiben ezt elfogadjuk, akkor többé nem kell felelõsöket, mentõ okokat, kibúvókat keresni. A Timföldgyárnak egyszerûen meg kellene téríteni a vörösiszap által okozott károkat. (Természetesen csak akkor, ha a robbantásos hír csupán a képzelet mûve.)

Az is elgondolkodtató, hogy 2004 óta létezik egy magyar találmány, ami a timföldgyártás maradék anyagának elemeit szétbontva, újrahasznosíthatóvá alakítja az egyébként veszélyes terméket. Természetesen drágább ezt a találmányt használni, mint reménykedni, hogy nem következik be semmi gond, azonban kis sarkítással pár ember gyarapodása miatt most százak szenvednek.

Nem egyedi eset, hogy valamilyen találmányt azért nem alkalmaznak a nagy gyárak, mert sokba kerülne. Ha azonban a jövõben az ilyen beruházásokkal meg lehetne akadályozni a hasonló tragédiákat, akkor szerintem mindenképpen megérné kipróbálni a dolgot.

Akárhogy is alakulnak majd a dolgok, a társadalom azért érdemel egy piros pontot.

Példás összefogás valósult meg a károsultak megsegítésére, a legkülönfélébb vállalatok, szervezetek gyûjtenek adományokat, az Orbán-kormány pedig létrehozta a Magyar Kármentõ Alapot, ahová a világ minden részébõl érkezhetnek adományok.

Együtt, összefogással és támogatással most még túljuthatunk a katasztrófa következményein. Azt viszont ideje lenne megtanulni, hogy az olyan események, mint a ciánmérgezés, a nehézfém szennyezések és a vörösiszap ne legyenek elintézve egy-egy fejcsóválással. Jó lenne, ha nem csak károk lennének, hanem felelõsök is.

Hrecska Renáta

Közélet

Európai Unió – Magyaroszág I. Bõvítsük EU-s ismereteinket magyar szemszögbõl Nem is lehetne aktuálisabb e téma ismertetése és kifejtése, mint most, hiszen számos nemzetközi behatás és esemény alakítja Magyarország helyzetét az Európai Unióban. Legtöbben nem rendelkezünk elég ismerettel uniós tekintetben, amelyek elengedhetetlenek a mindennapi tájékozódás és különbözõ események, rendelkezések megértése szempontjából. Fel kell ismerni az általános intelligencián felüli tudás hiányát és csak ezek után lehet „kutatómunkába” kezdeni a témával kapcsolatban.

Az általános tudnivalókon kívüli ismeretek megszerzése érdekében, illetve a témában való mélyebb tájékozódás végett, fontos az Európai Unió fõbb kialakulási lépéseinek áttekintése, intézményi mûködésének megértése, egyezményeivel való közelebbi találkozás, és ehhez kapcsolódóan Magyarország Európai Unión belüli történetének, szerepének megértése. Végül is ezekre épül 2010 európai politikája. Hogyan is érthetnénk meg a napjainkban, mind a sajtóban, mind pedig a médiában hangoztatott EU-s híreket, ha nem tudjuk biztosan a történeti hátteret, nem rendelkezünk elegendõ ismerettel ezek mélyebb megítéléséhez.

A felvetõdött problémakör tisztázására jöjjön tehát egy aktuális minket is érintõ nemzetközi hír, amelyen keresztül ízelítõt nyújtok a szervezeti felépítésrõl és alapelvekrõl, illetve a fontosabb alapszerzõdésekrõl. Elõzményként meg kell említeni a Római Szerzõdést, amelyet hat nyugat-európai állam 1957. március 25-én írt alá, ezzel létrehozva az Európai Gazdasági Közösséget (EGK). Alapvetõ célja, az országok közötti politikai és gazdasági únió létrehozása, melynek érdekében a tagálla-

moknak egyes tevékenységeket és feladatokat a szükséges jogosítványok által kell átruházni. A közös politika létrehozása után a költségek megosztására kerül sor, s így jön létre az európai költségvetés, amely valójában egy jövedelemáramlás.

Az EU mire és mennyit költ el a költségvetésbõl egy demokratikus döntés végeredménye. Az Európai Bizottság minden évben szakpolitikai terület és program vonatkozásában költségvetési javaslatot terjeszt elõ. A következõ évi kiadásokról azonban, az Európai Parlamentben ülõ választott képviselõink és az Európai Unió Tanácsa dönt.

A költségvetési év végén a Bizottságnak jelentésben kell beszámolnia a Parlamentnek arról, hogy mire költötte az EU a pénzt. A költségvetés végrehajtását az Európai Számvevõszék is ellenõrzi.

Ezek tehát a költségvetés kialakulásához vezetõ út legfõbb állomásai. Az éves költségvetés elve

Nosztalgia a nyugdíjról?

1900 óta nem kevesebb, mint három évtizeddel nõtt a világ átlagéletkora, ami talán az emberiség egyik legnagyobb vívmánya. Természetesen nem maga a demográfiai robbanás az amitõl kétségbe vonhatnánk a civilizációnk egyéb találmányait, újításait, hanem az ezt kiváltó körülmények. Az egészségügyi rendszerek kiépülése, a higiénia köztudatba ívódása, a tömegtáplálkozás megoldása – éhínségek visszaszorítása – az állami szociális rendszer kiépülése és még sorolhatnánk.

Napjainkra azonban a nyugdíjrendszer fuldoklik a múlt sikerétõl rá nehezedett elvárások miatt.

A problémák a múltban gyökereznek. Hiszen a háborút követõ „baba boomok” óta a fejlett világ – ide sorolhatjuk a hajdani „keleti tömböt” is – nem képes az önfenntartásra. Európában például 1,4 születés jut egy nõre, a minimális növekedéshez szükséges 2,1 helyett. Magyarországon még az EU-s átlaghoz képest is szomorúbb a helyzet, így a nyugdíjrendszerünk összeomlása is keserûbb és fájdalmasabb végkifejlet elé nézhet, ha nem történik valami változás.

Sokszor halljuk megoldásként, hogy emelni kellene a nyugdíjkorhatárt az EU-s szintre. Ez esetben vizsgáljuk meg a kérdést abból a szemszögbõl, hogy míg Svédországban, Németországban hatvanhét, Hollandiában és Spanyolországban meg hatvanöt év a korhatár, addig az átlagéletkor ezekben az országokban helyenként évtizedekkel is megelõzheti a miénket.

Tehát, nem szerencsés feltétlenül a nyugdíjkorhatár emelésével próbálkozni, illetve morálisan is igencsak megkérdõjelezhetõ lenne. Ebben az esetben ugyanis az az ország lennénk, ahol az átlagéletkor nem haladja meg a nyugdíjkorhatárt – nálunk a 2009. évi XL. törvény értelmében ez az érték 62 és 65 között mozog így is. Akkor minek a rendszert fenntartani? Minek ennyit dolgozni?

A sztahanovista mozgalom halott, a nihilizmusba meg amúgy is divat belefulladni. És mi lesz azzal a fiatalkori ars poeticával, hogy: „Kisfiam mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? – Nyugdíjas!”

Fájdalmas kimondani, de ha nem szakad ránk hírtelen egy újabb Ratkó-korszak, vagy az SZDSZ javaslatát valaki elõ nem ássa egy kuka aljából – hogy telepítsünk be kétszázezer Kínai munkavállalót – akkor a mi nemzedékünk, csak nosztalgiázhat a nyugdíjról. Ez a probléma Európa-szerte tépázza a politikus idegeit, mivel népszerûséggel kecsegtetõ megoldás nem kopogtat egylõre senki ajtaján.

Lehetséges alternatíva lehet e probléma orvoslására, hogy a fiatalok gyermekvállalását támogassa az állam. Ez sok tekintetben megoldást jelenthetne, mivel így a fiatalok elvándorlását és a népesség elöregedését is megállíthatnánk, amitõl pirkadhatna végre az alagút végén, ami a ’80-as évek óta tartó demográfia mélyrepülését jelenti a magyar nemzetnek, de kinek a kárára? Persze az érem kétoldalú és egy nyugdíjas aspektusából nézve

– nyolcadik oldal –

szerint, a költségvetésnek kizárólag egyetlen és teljes évre kell szólnia. Emellett beszélhetünk úgynevezett költségvetési periódusokról, amelyek az Unió kiadásainak és bevételeinek fõbb kereteit határozzák meg. A jelenlegi költségvetési periódus 2007-2013-ig tart.

Az Európai Bizottság 2010. szeptember 28-án közzétett dokumentuma szerint Lengyelország Magyarországhoz hasonlóan, 6,5 milliárd euróval több úniós költségvetési forrásösszeget kapott, mint amennyit eredetileg befizetett. A kiadott dokumentum szerint az elõirányzott összeg 97 százalékát használták fel, a teljes kiadások pedig meghaladták a 112 milliárd eurót is. Az adatok egyértelmûen mutatják azt a tendenciát, miszerint a két ország a legfrissebb költségvetés nyertese. Így tisztán érvényesül az Európai Unió költségvetési alapelveinek egy másik aspektusa az externalitás, aminek értelmében a tevékenységek egy részével kapcsolatosan a költségek és hasznok a partner országokban is megjelennek. Ez megfelelõ ellenõrzést és kompenzációkat igényelhet.

A cikk célja nem az egész Európai Unió mûködési mechanizmusának ismertetése, csupán egy rész kiragadása az egészbõl, egy kis darab, amely felölel jó pár kérdést. A leírtak alapján tisztán látszik, az hogy egy dologhoz hány másik kapcsolódik, mennyi következtetés és hivatkozás van, amelyekhez nélkülözhetetlen a dolgok mögé látni és felismerni egy hír mögötti gazdag tartalmat.

Folytatás következik!

S.N. jogosan mondhatjuk, hogy harminc esetenként negyven év munka után, miért ne illetné meg a kiérdemelt „végkielégítés”? Nem beszélve azokról a kommunista politikusokról, akik a rendszerváltás után is ugyanúgy kapják a megközelítõleg félmilliós nyugdíjukat. Csak õk se tudják már valószínûleg, hogy mire fel.

Franciaországban éppen hatalmas sztrájkok övezik a kormány nyugdíjkorhatár emelését, mivel a válság idején még egy akkora országnak is, mint Franciaország meg kell fognia a pénztárcája alját.

Hiszen általában egy állam két legnagyobb kiadása az egészségügy és a szociális rendszerek…

Nálunk szerencsére a kormány máshonnan közelíti meg a probléma gyökerét, mivel fõként a multik megadóztatásával igyekszik enyhíteni a gondok forrását, a pénzhiányt. Mindemellett komoly elhatározások összpontosulnak a fiatalok megsegítésére, amelyek lassú, de bíztató pályával kecsegtetnek a jövõre nézve, de nyugdíjunk valószínûleg akkor sem lesz. Legalább is nem az az álom összeg, amirõl még a hõs korszakban fantáziáltak az emberek.

El kell dönteni, hogy mi a fontosabb: a következõ generációnak megteremteni a lehetõséget – lakás és gyermektámogatás illetve korrekt kezdõbérek – vagy a tisztes bánásmód a nagyszüleinkkel. Nem szabad persze élesen elválasztani a két szegmenst, de, hogy merre billen majd inkább a zsebünk az a jövõ nagy kérdése lehet, mivel többrõl van itt szó, mint politikáról.

Kurucz Dániel

Interjú

AIESEC-kel a nagyvilágban Az egész világon bárhová jelentkezhetsz ezzel a programmal szakmai-, és idõszakos munkára. Ez egy non-profit szervezet, mellyel vállalkozó szellemû fiatalok szerezhetnek élettapasztalatot. A lehetõségekrõl, feladatokról beszélgettünk Kovácsvölgyi Nórával.

– Mi a legpozitívabb és legnegatívabb dolog, ami eszedbe jut, ha az AIESEC programra gondolsz?

– A legjobb, hogy 107 ország közül választhatsz, hová szeretnél menni, míg a negatívum, hogy a csatlakozási folyamat az AIESEC-esekhez elég hosszú.

– Pontosan hogyan zajlik a csatlakozási folyamat? Mivel egy olyan szervezetrõl beszélünk, ami külföldre delegál tagokat, a nyelvi szintfelmérõt biztosra vehetjük, de milyen egyéb kötelezettségek vannak?

– A csatlakozásnak négy része van: egy hétvégi táborban kell részt venni, ahol pontosan bemutatják a szervezet struktúráját és mûködését, a lehetõségekrõl beszélnek, és a jelentkezõk összemérhetik a saját igényeiket a szervezetével. A második lépés egy AIESEC-es nyelvvizsga letétele (ha rendelkezel felsõfokú angollal, kiváltható), mely egy gyenge felsõfoknak vagy erõs középfoknak felel meg. Ennek van írásbeli, szóbeli része természetesen. Ezt követi egy angol nyelvû interjú, ahol leginkább szituációs játékokra helyezik a hangsúlyt: például mit tennél, ha mindenedet ellopnák, és egyedül állnál a külföldi reptéren? (Elsõnek abszurdnak tûnik, de a véletlenekre fel kell készülni – saját tapasztalat.) Ezen kívül vannak csapatjátékok, szintén angol nyelven, ahol különbözõ kompetenciákat mérnek az interjú keretében. Az utolsó lépcsõfok egy egynapos felkészítõ tanfolyam. A regisztrációs díj soknak tûnik (30 000 Ft), de még így is megéri, ha egy nyaraláshoz hasonlítjuk.

– Az angolon kívül lehet más nyelven is lefolytatni az egészet? Sok idõbe telt a felkészülés?

– Az angol az alapnyelv, de más nyelvek pluszt jelentenek, fõleg a fogadó ország nyelve. A felkészülés 1-2 hónap is lehet, az az angoltudástól függ.

– Mi fogott meg ennyire, hogy ne riadj vissza a procedúrától?

– Az idõigényesség egy dolog, de sokkal többet ér a külföldi gyakorlat lehetõsége. a nyelvtanulást nagyban segíti, és mégsem ösztöndíj- jellegû a dolog, ahol az egyetem feltételeket szab a kinti tartózkodásra. Ha egyszer odajutottál, ott úgy oldod meg a feladatod, ahogyan tudod: az életre készít fel, hogy kreatívan szembesülj a nehézségekkel.

– Ha egyszer sikerült a felvételi és kiválasztottad egy bizonyos rendszer alapján a szimpatikus mun-

kát, akkor hogyan tovább? Ideje a költségekrõl is beszélni, mert ez is fontos tényezõ.

– Ha sikerült a felvételid, egy IP menedzser keze alá kerülsz még 1-2 társaddal, aki segíti a további eligazodásodat a szervezetben, amolyan tutor-rendszerként. Vele rendszeresen kell a kapcsolatot tartani, tõle tudhatunk meg minden információt a kiutazással kapcsolatban.

Így vár az orosz IP menedzserem

De elõször a munkahelyválasztásról. A www.myaiesec.com oldalra az IP menedzser feltölti a felvettek adatait, és ez alapján mindenki saját maga kiválaszthatja, milyen szektorban, melyik országban, mit is szeretne csinálni.

Négy szektort lehet megkülönböztetni: oktatási, társadalomfejlesztési, üzleti és információs technológiai. Az utóbbi kettõhöz valódi szaktudás is szükséges, ha az adott munkahelyen elvárás, míg az elsõ kettõ sokkal inkább általánosabb, bárki számára nyitott lehetõség.

A költségek pedig változóak, ugyanis az AIESEC csak a szállást biztosítja, illetve általában az étkezést, de a kiutazás önköltséges.

Igazából helytõl függ, mert van, ahol adnak zsebpénzt is, de van, ahol az étkezést is magadnak kell megoldanod.

A kiutazásban a szervezet annyiban segít, hogy a kinti társszerv egyik tagja szintén az IP menedzsered lesz, akihez fordulhatsz a problémáiddal, és segít megoldani azokat.

– kilencedik oldal –

– A mi egyetemünk hallgatóinak melyik szakterületet ajánlod inkább?

– A DT-t, azaz a társadalomfejlesztést. Ezzel fõleg óvodákba, iskolákba, árvaházakba, fogyatékosok intézetébe lehet menni, ahol általában alapfokú angolt kell oktatni, vagy esetleg alapvetõ tantárgyakat (pl.: matematika). A legtöbb ilyen munka Indiában, Kínában, Afrikában és Kelet-Közép Európában van, Nyugat- és Észak-Európában nincs nagyon.

– A személyes élményeidrõl is mesélnél? Pontosan mi is volt a feladatod, mennyire volt megterhelõ és mennyi nehézséggel néztél szembe?

– Eredetileg egy nyári táborba mentem volna Oroszországba, Kazanyba, egy 3 napos vonatút után. Moszkvában némi szerencsétlen élménybõl fakadt barátságot magam mögött tudva érkeztem meg Kazanyba, ahol kiderült, hogy a helyi menedzserem nem nagyon tud angolul, dolgozni pedig végül egy óvodában kellett méghozzá foglalkozásokat tartani angolul a gyerekeknek.

Az elején feszült voltam, hogy mit gondolhatnak a gyerekek egy vadidegenrõl, aki próbálja õket angolra oktatni úgy, hogy nem orosz és furcsa akcentussal beszéli az oroszt, de hamar kiderült, hogy az orosz gyerekek nagyon nyitottak és hamar befogadtak. A munkaidõm napi 3- 4 óra volt abszolút kötetlen beosztással. Az ottani AIESECesekkel is megbarátkoztam és azóta is tartom velük a kapcsolatot, de sok ismerõst szereztem metrózás közben vagy városi séták során is.

– A külföldi tartózkodásod alatt megismerhettél egy másik kultúrát is, amit a magyarok csak leginkább sztereotípiákkal és a történelem megbélyegzésével tudnak elképzelni. Milyen pluszt adott neked ez az oroszországi utazás a további életedre?

– A két nemzet pozitív-negatív tulajdonságai különböznek, akár csak a mentalitásuk.

A mi kultúránkat külsõ szemmel is megismerhettem és az új, pozitív dolgokat azóta is megpróbálom átültetni a magyar jelenek hétköznapjaiba.

– Végül, de nem utolsó sorban miért ajánlod az AIESEC-et a Pázmányosoknak?

– Hasznos idõtöltésre alkalmas nyári program, amiben az ember ugyanannyit nyerhet, amennyit beleadott. Fejleszti az egyéni készségeket: az emberekkel való bánásmódot, a kommunikációt és a problémamegoldó kreativitást, és egy életrajzban egyesek szemében felérhet bármelyik egyetemi ösztöndíjjal is.

Kis-Molnár Flóra

Irodalom

Kulturális pezsgés Budán Interjú Falvai Mátyással Idén szeptember 17-én, hatvanegy év után nyílt újra a Hadik Kávéház és a Szatyor Bár és Galéria.

A Szatyor megragadó, inspiratív közegében, babgulyás és cézár csirke társaságában Falvai Mátyás íróval, kritikussal, a Hadik és a Szatyor kommunikációs vezetõjével, valamint irodalmi programszervezõjével beszélgettem. Kérdeztem õt az átalakításról, a kávéház történetérõl, kulturális koncepciókról, a kortárs mûvészet helyzetérõl, irodalomról.

– Hogyan kerültél a Hadik látókörébe, vagy meg is fordíthatnánk a kérdést, hogyan került a Hadik a te látókörödbe?

– A kapcsolódási pont a Holdudvar és a Hadikház mûvészeti vezetõje, Bosznai Tibor. Ugyanis négy évvel ezelõtt jelentkeztem a margitszigeti Holdudvar Galéria gyakornoki állására, mint galériaasszisztens. Felvételt nyertem, azóta pedig a Holdudvar kreatív csapatának tagja vagyok.

A kommunikáció és az irodalmi programszervezés tartozik a hatáskörömbe. A Hadik és a Szatyor újraindulásakor ezt a csapatot kérték fel a programok szervezésére és a kulturális kommunikációra.

A két munkahely tökéletesen kiegészíti egymást, hiszen a Holdudvar csak áprilistól szeptemberig van nyitva, mert az alapvetõen nyári projekt.

– Mi az, amit fontos tudni a Hadik Kávéházról, mi adja a hely kulturális jelentõségét?

– Az 1920 és 1930 között virágkorát élõ egykori kávéház hatalmas belmagassággal rendelkezett.

Ha jól tudom, akkoriban egyébként is meg volt határozva, hogy egy klasszikus polgári kávéház belmagasságának pontosan mekkorának kell lennie. A Hadik valójában egy óriási egybenyitott tér volt, L-alakú alaprajzzal, mely szinte semmiben sem különbözött a többi kávéháztól. Ami mégis irodalomtörténeti jelentõségét adja, az nem más, mint az az asztaltársaság, amely ide járt. Olyan személyiségek választották törzshelyükké a Hadikot, mint Karinthy Frigyes (aki a jelenlegi Karinthy utcában lakott), Kosztolányi Dezsõ, Tersánszky Józsi Jenõ, vagy Déry Tibor. Móricz Zsigmond is meg-megfordult a kávéházban, annak ellenére, hogy õ nem volt állandó tagja a társaságnak. Érdekes, hogy akik talán még ezen nagy szerzõknél is jobban meghatározták a Hadik életét, azok az elõbb említett urak feleségei voltak, Karinthyné Böhm Arankával az élen. Õk töltötték meg ugyanis pezsgéssel ezt a „túlvilágított, rideg hombárt” – ahogy egyszer Móricz nevezte a helyet. Tehát valahogy így írható le a fénykor. Már akkor is egy kétplatformú képzõdmény volt a kávéház, hiszen az alapterületen kizárólag a Hadik helyezkedett el, de akkoriban már ugyancsak mûködött Szatyor Bár, ami az alagsorban kapott helyet. A neve onnan ered, hogy amikor Karinthy elõször lement a bárba és meglátta a falon körbefutó gyékényeket, azzal heccelte a tulajdonost, hogy úgy érzi magát, mint egy szatyorban. A tulaj persze kapva az alkalmon az addigi Hadik Tavernát átkeresztelte Szatyor Bárra.

– Az klasszikusabb stílusú, XX. századi hangulatot idézõ Hadik körülbelül fele akkora most, mint a Szatyor. Pedig egykor az egész terület a kávéházhoz tartozott. Nem volt cél a Hadik eredeti állapotának visszaállítása?

– A felújításnál az üzemeltetõk a már említett kétfenekûséget megtartva akarták helyreállítani az intézményt. A terv egyrészrõl egy kisebb, az egykori Hadik atmoszféráját, belsõ terét, a múlt század hangulatát megjelenítõ enteriõr kialakítása volt. Másrészrõl a Szatyor Bár képében egy XXI. századi választ kívántunk adni arra a pezsgõ

kulturális közegre, amely a ’20-as években jellemezte a helyet. Sokak számára talán meglepõ lehet ez a koncepció, s talán távolinak érzik a Szatyort a korabeli Hadikot jellemzõ klasszikusabb világtól. Én viszont úgy érzem, hogy a bár megjeleníti mindazt a bohém, európai nagyvárosi életet, ami a kor irodalmi kávéházaiban oly meghatározó volt. Így valójában a két hely egy irányba mutat.

– Ez a kétoldalúság észrevehetõ a vendégek összetételén is?

– A miliõ nyilván meghatározó, hiszen a Hadik elegánsabb, klasszikusabb stílusa inkább vonzza a középkorú vendégeket, valamint az idõsebb korosztályt. Míg a Szatyor progresszívebb, modernebb hangulatához a fiatalok kötõdnek jobban. Ez is volt a prekoncepciónk, ám örömmel látjuk, hogy számos idõsebb vendég is szívesen tér be a Szatyorba és ugyanígy fiatalok is látogatják a Hadikot.

– Mennyire volt, vagy volt-e egyáltalán cél a Szatyor kialakításánál az oly népszerû romkocsma-dizájn?

– Egy blogbejegyzésben a blogíró kissé pikírt módon úgy aposztrofálja a Szatyort mint egy luxusromkocsmát. Ez a fogalom eddig még nem létezett. Mindenesetre annyiban el kell, hogy gondolkodjunk rajta, hogy egy átlagos romkocsma kócosságát és ingergazdagságát valóban felmutatja a hely, de szerintem a bár sokkal magasabb színvonalú szolgáltatást nyújt. Az áraink pedig egyáltalán nem luxusárak, sõt alacsonyabbak is, mint sok romkocsmában. Tehát ilyen értelemben vissza kell utasítanunk ezt a megfogalmazást, nem is nevezném romkocsmának a bárt. A Szatyor ugyanis éppen egyediségével tûnik ki. A minap egy japán forgatócsoport járt nálunk, akik a nagy európai városok legérdekesebb, legizgalmasabb helyeit mutatják be. Ez mindenképpen nagy elismerés. Az tény viszont, hogy olyan hely kialakítására törekedtünk, ahova belépve az ember inspirációt nyer, ami kiragadja õt a kinti világból.

Ha pedig egyedül jön be valaki, akkor is órákon át lefoglalja õt a látvány. Azt gondolom, ezt a célt a húsz kortárs fiatal képzõmûvésznek sikerült is megvalósítania.

– Kik õk?

– A vezetõ dizájner Babos Zsili Bertalan, aki egy rendkívül népszerû fiatal képzõmûvész, õ fogta össze azt a csapatot, akik kialakították ezt a belsõ teret. Egy sokszínû mûvészcsoport vett részt a munkában. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy már maga a hely is képzõmûvészeti alkotásnak minõsül. Mivel a Holdudvar Galéria kapcsán nagy rálátásunk nyílt a kortárs képzõmûvészetre, így nem tapogatózunk a sötétben e mûvészeti ágat illetõen sem. Havi rendszerességgel kérünk fel tehetséges mûvészeket, hogy állítsanak ki a Szatyor Galériában. Nemrég például a Kombínó, kombiné, metafizika címû kiállítás kereté-

– tizedik oldal –

ben Osgyányi Sára, Gesztelyi Nagy Zsuzsanna és Schnedarek Réka alkotásai voltak megtekinthetõk.

– Mint író és kritikus, testhez álló feladat számodra az irodalmi programok szervezése. A Hadikban futó Foglalt Páholy elnevezésû rendezvénysorozatra egyre többen kíváncsiak. Milyen cél indította el ezt a sorozatot?

– Az egyik cél a kávéházi irodalmi élet felpezsdítése volt. Azért fontos ez a fajta irodalomszervezés, mert az a kávéházi irodalom, ami a múlt században áthatotta az egész kulturális közeget, és amit mi oly meghatározónak tartunk, az már nem mûködik olyan önszervezõ módon, mint egykor.

Ezért mindenképpen kell egy kis rásegítés. Úgy tûnik ez sikeresen beindult és már generálja is saját magát.

Másfelõl a rendszerváltáskor, az irodalmi szcéna piaci alapokra helyezésével, történt egyfajta torzulás az irodalmi életben. Mert amíg a kortárs irodalom egyes szegmensei, mint amilyen a folyóiratkultúra, vagy a fiatal líra és próza, kevés teret és ismertséget kapnak, addig egyes szerzõk viszont méltatlanul nagy figyelemnek örvendenek. Ezen mindenképpen korrigálni kell. És ha erre van lehetõségünk, miért ne tennénk meg? Meg kell adni a lehetõséget a fiataloknak és a folyóiratoknak is, viszont a már elismert, kiváló szerzõk folyamatos jelenléte ugyanennyire fontos.

– Honnan a név?

– Mint már említettem, a Hadik alaprajza L-alakú volt, és ennek az L-alaknak a csücskében volt az a bizonyos Böhm Aranka- és Karinthy-féle asztaltársaság, melyet Foglalt Páholynak hívtak. Németh Andor egyébként írt is egy regényt magáról a Foglalt Páholyról és a Hadikról. Sajnos már évtizedek óta nem adták ki a könyvet. Tehát a névadás egyféle fõhajtás ez elõtt az asztaltársaság elõtt.

– Milyen eddigi programok köthetõek a Foglalt Páholyhoz?

– Eddig tartottunk két folyóirat-bemutatót. A Kortárs Folyóirat és a Szépirodalomi Figyelõ szerkesztõit hívtuk meg. A Hadikban került sor a Szépirodalmi Figyelõ díjának átadására. Valamint vendégünk volt még Mészáros Urbán Szabó Gábor író és Szalai Zsolt költõ. Mindketten friss kötetüket (Nemmozgó; idetett valaki) mutatták be. Továbbá egy fiatal költõkbõl, írókból álló csapat is – amelynek te is tagja vagy – nálunk tartja mûhelymunkáját. Megjegyezendõ, hogy még a PRAE.HU általános mûvészeti portál szerkesztõségi ülése is nálunk zajlik. Tehát szeretnénk, ha kialakulna a Foglalt Páholy körül egy olyan kultúrakeresõ, irodalmat szeretõ és olvasó közönség, akiket hétrõl hétre be lehet vonzani a Hadikba. Fontos, hogy a Szatyor Bárban is tartunk irodalmi programokat, melyek KönyvesSzatyor néven futnak. Például a Literával közösen szervezünk egy rendezvénysorozatot, „Itt van a város” címmel. Vendégünk volt már többek között Mundruczó Kornél, Bereményi Géza, vagy Térey János.

Novemberben pedig a közönség Németh Gáborral, valamint Garaczi Lászlóval találkozhat a Szatyorban.

– Tudom, hogy nemrég jelent meg új novellásköteted, Gépindák címmel. Várhatunk-e bemutatót akár a Foglalt Páholyban, akár a Könyves Szatyorban?

– Nyáron a Holdudvarban már volt egy nagyszabású bemutatóm. Mivel államvizsgázom, nem tervezek mostanában budapesti programot. Bár a Gyõri Könyvszalonon jelen leszek a Gépindákkal.

Budapesten elõreláthatólag tavasszal szeretnék egy kisebb, bulisabb bemutatót, ha nem is itt a Hadikban, vagy a Szatyorban, de mindenképpen a fõvárosban. A kötet egyébként jól halad a maga útján, a visszajelzések is pozitívak.

– Hogy gondolod, van-e lehetõség arra, hogy a Hadik és a Szatyor a budapesti irodalmi élet centrumává váljon?

– Tulajdonképpen mi nem akarunk semminek sem a centruma lenni. Nem akarunk semmilyen

Irodalom irodalmi státuszt elfoglalni. Egész egyszerûen egy jól mûködõ, értõ közönség kialakítását szeretnénk elérni, katalizálni próbáljuk az irodalmi életet, csak így tud fennmaradni.

– Ami nyilván érdekli az egyetemistákat, az az ételek, italok ára. Mennyire diákbarát hely a Szatyor?

– Azt gondolom, hogy a déli menünk, mely déltõl háromig kapható, egyértelmûen jó választás. Mert nyolcszázkilencven forintért egy házias jellegû, jó ízû, kétfogásos ebédet kapnak a vendégek. Nem akarok negatív reklámot generálni, de itt színvonalasabban meg tudsz ebédelni, mint egy gyorsétteremben. Igyekeztünk az árak kialakításánál figyelemmel lenni arra, hogy a környéken sok kollégium és egyetem van. Elmondható, hogy a minõségre helyeztük a hangsúlyt és egy olyan helyet szerettünk volna kialakítani, ahol bárki feszengés nélkül, jó hangulatban töltheti el az idejét.

Bende Tamás

Kis-Molnár Flóra: Olyan a Hold...

Olyan a Hold, mint az ember.

Néha kiteljesedik, s beragyogja az eget.

Utána öröme fogyni kezd: Fénye csökken, jelenléte apad.

S a végén gyászba burkolózik.

Elrejtõzik a többi csillag elõl.

De aztán újra és újra Lángra lobban.

A halálban a születés, A születésben pedig a remény.

A jobbra.

Angyali üdvözlet Konrad Belowitz élete válságban volt. Barátnõje elhagyta, munkájából kirúgták. Barátai nem foglalkoztak vele, pedig nagy szüksége lett volna rájuk. Családja már nem élt, legutoljára édesanyja távozott el egy jobb világba, azt megelõzõen néhány nappal, hogy barátnõje is elhagyta (még elmondani sem tudta neki). Magányosnak, feleslegesnek érezte magát.

Már-már azon gondolkodott, egyáltalán van-e értelme az életnek.

Hiszen semmiben sem volt kiemelkedõ, tehetsége nem volt semmihez, amely megnehezítette a munkakeresést is. Kitaszítottnak érezte magát, akit a társadalom – mint a beteg egyedeket a csorda – magára hagyott.

Elhatározta, hogy véget vet szenvedésének. Stílusosan, ahogy azt korábban is tették, kisétált a város melletti hídra, hogy onnan vesse bele magát a megáradt folyó habjaiba. Már a híd korlátjánál állt, mikor váratlanul megrezgett a zsebe. Elõször nem tudta, mi volt az, majd rájött, hogy mobiltelefonját a nadrágjában hagyta. SMS-t kapott egy ismeretlen számról. Bár megnézni feleslegesnek tartotta így a halál torkában, kíváncsisága mégis felülkerekedett rajta és megnyitotta az üzenetet. Ennyi állt benne: „És esék reám az Úr lelke, és mondá nékem: Mondjad, így szól az Úr: Így szólottatok, Izráel háza! és a mi lelketekben készül, én tudom”.

Nem értette, mi lehetett ez az üzenet, azonban a hatása megvolt.

Vallásos áhítat szállta meg, úgy érezte, valaki odafönt mégis törõdik vele és nem véletlen, hogy most kapta meg ezt az üzenetet, ezzel a szöveggel. Elöntötte a bizakodás, és már nem érezte annak szükségét, hogy életének véget vessen, sõt: valamit alkotni akart és azt megosztani másokkal. Eltávolodott hát a híd korlátjától és hazament. Élete gyökeresen megváltozott. Felfokozott vidámsága vonzotta az embereket, többé már nem volt egyedül. Alkotókészsége szorgalmának köszönhetõen javult, beiratkozott egy mûvésziskolába, ahol megtanították, hogyan fejezze ki gondolatait és vágyait rajzban, szobrokban. Képzõmûvész lett, méghozzá elismert. Sokat keresett, de nem ez hajtotta, hanem a boldogság. Nyolcvankilenc évet élt le, családjának tagjai között hajtotta végsõ álomra a szemét. Három gyermeke és 10 unokája vette körül halálos ágyát. *** A híres terroristacsoport újabb bank kirablására és felrobbantására készült. A pénzre a fegyverek és bombák megszerzése miatt, a felrobbantásra és a minél több emberáldozatra a megfélemlítés miatt volt szükség. A helyet már kijelölték, már csak a pontos idõ kellett, amikor a lehetõ legtöbben tartózkodnak a bankban és éppen mûszakváltás van az õröknél. Megegyeztek, hogy a csoport két tagja végzi a megfigyelést, és mikor látják, hogy az õrök szedelõzködnek, üzenetet írnak mobiljukon a többieknek. Mivel tudták, hogy a rendõrség figyeli a telefonjaikat, rejtjelet alkalmaztak: a bankrablás napját Máté napra

AMO.Re: A világ Sírni, hol senki sem látja, úgy, hogy senki nem tudja, mennyi minden bánt, tép és marcangol, míg kívülrõl minden ugyanolyan: külcsíny, máz, jópofa, vidám, silány képmutatás.

Képmutatás ez az egész világ!

Tükröt tartasz, majd beállsz.

A sorba.

Sorba(n) állsz, ki be jársz, ki vagy TE? Kitalálsz Egyet s Mást, majd megmondják, minek látsz(ol)…

Bende Tamás: l’errant?* mert nincs már igényed reggel hányás ízével a szádban indulsz el a járdán meg-megcsúszol a nadrágzsebed belsejébe kapaszkodsz nem tévedhetsz el úti célod nem meghatározott a mellékutcák és a terek bizalmatlanul méregetnek külföldi rendszámok dudálnak rád szirénák karmolják a dobhártyád kirakatokból mutogatsz magadra a cipõd orrára rászárad a sár .... csak a hidak alig érezhetõ remegése nyugtat meg valamelyest

*A bolyongó

tervezték, így azt találták ki, hogy a támadás idejének meghatározásához a Bibliát használják. Az SMS-ben elküldött szöveg sorszáma Máté evangéliumából adja meg az idõpontot, mikor lehet behatolni a bank épületébe.

A rablás napján minden a terv szerint haladt: mindenki elfoglalta a helyét és a megfigyelõk pontosan ráláttak a biztonsági õrökre. Mikor látszott, hogy közeledik a váltás, egyikük megírta az üzenetet, melyben egy 5 perccel késõbbi idõpontot adott meg, mikor már csak az új õrök érkeznek, de a régiek már elmentek. Az SMS-t elküldték, de a megadott idõben nem történt semmi. A megfigyelõk nem értették és lementek a többiekhez, azonban amint megmozdultak, a biztonságiak kiszúrták õket és értesítették a rendõrséget. Az addigra újra együtt lévõ egész csoport minden tagját sikerült elfognia a kiérkezõ rendõröknek. Mivel több embert is megöltek korábban, az ítélet mindannyiukra nézve életfogytiglan volt. Csak a börtönben, mikor újból találkoztak, tudták tisztázni a történteket. Az üzenet valóban elküldésre került, ám a felírt telefonszám rossz volt: egy szám téves volt benne, így nem a kívánt ember kapta azt meg, hanem egy depressziós fiatalember a Föld másik oldalán.

A.B. Chronos

– tizenegyedik oldal –

Ajánló

A Berger Dalma jelenség – Singas, Volkova Sisters Vannak órák az ember életében, amikor nem akar semmi nehezet, csak valami könnyen emészthetõ, egyszerû dolgot. Amit nem kell értelmezni, nem kell boncolgatni, vagy megérteni. Jön az ember fejébe, mint egy egyszerû hamburger, eltölt egy idõre, mást nem is lehet tõle elvárni. Özönlenek mindenhonnan az ilyen filmek, mûsorok, zenék. Jó érzés lebutulni néha. Igazából nem is kell(ene) ezeket ajánlani. Ha akarjuk, ha nem, folyamatosan a jólmegcsinált, csúcsratervezett világ fõszereplõivel találkozunk. Õk kacsintanak ránk a plakátokról, õk repítenek el minket egy másik, szebb, egyszerûbb élet történéseibe esténként, és õk azok, akik a rádióból, a bulikban elszórakoztatnak minket. „Ismerjük” õket közelrõl, hiszen a marketing része ennek az érzésnek is a megteremtése. Mû anyag. Külön.

Akit most szeretnék bemutatni, semmi ilyennel nem szolgál. Nem is akar, nem is tette soha, és nem is fog senki kedvéért „celebkedni”. Az egyik legirritálóbb énekesnõnek tartott elõadó nem foglalkozik sokat a közönséggel, az elvárásokkal, a piaccal. Berger Dalma jelenség, amely a magyar underground zenei élet meghatározó része lett. Valamit magára adó klub egyszer biztosan meghívja valamelyik együttesével. Fesztiválokon rendszeresen fellép. Számolni kell vele, mert énekelt már Angela Merkel elõtt, mert ahol megjelenik, amibe belekezd, az egészen különleges, és valami teljesen más, mint amit addig megszoktunk. Nem tömegtermék, nem mûanyag, kõkemény valóság, a maga nyers erejével.

Esclin Syndo, Realistic Crew, Singas és Volkova Sisters. Ez az a négy együttes ahol alkotott, munkálkodott, énekelt. Személy szerint nem tudom pontosan követni épp melyik zenekar él, hol dolgozik, ez folyamatosan változik. Az el-

következõ hónapokban mind a négy formációval fellép Budapesten, ezek közül most a Singas-ról és a Volkova Sisters-rõl írnék nektek.

A Singas, eredeti néven Singas Project, 2005ben alakult Pécset. 2010-ig hosszú út vezetett, a zenekar sok formában, sok helyen megfordult.

A jelenlegi felállásban Csernák Zoltán Samu (billentyûs), Szabó Kornél Dénes (basszus), Porteleki Áron (dobok) és Berger Dalma (ének) zenél, ahogy a billentyûs mondta „Istenigazából csak annyi helyre van szükségünk, ahol elférünk a hangszereinkkel. Mindegy, hogy egy kis klubba, vagy egy több ezerfõs koncertterembe megyünk, a zene jön velünk.”. Legutóbb az új West Balkánban láttam õket, a Monday Session elsõ fellépõiként. Ahogy Dal-

ma akkor fogalmazott „Lejöttem ide, körülnéztem és megláttam ezt a kis színpadot itt.

Rögtön gondoltam, hogy jó lenne itt valamit csinálni, úgyhogy nagyon örülök, hogy a West Balkán meghívott minket, mert ez így nagyon jó!” És tényleg nagyon jó. Progresszív jazz, nujazz. Bár a koncert elején úgy tûnt mintha

Robbie Williams In And Out Of Consciousness: The Gratest Hits 1990-2010 Különösebben sosem kedveltem Robbie Williams-et, sem a Take That korszakában, sem szólóban. Kétségtelen viszont, hogy figyelemreméltó karrier áll a háta mögött, és ha nem is tetszik elõadóként, szakmailag mégis számolni kell vele. Karizmatikus személyiség, különleges hangi adottságokkal és eredeti slágerekkel.

Karrierje akkor indult, amikor én megszülettem – hihetetlen még belegondolni is. Mennyi minden történt az elmúlt húsz évben velem!

Robbie-n ezzel szemben nem fogott az idõ, a mai napig fiatal emberként tekinthetünk rá, és pályája töretlenül ível felfelé.

Ennek a szép ívnek egyik állomása az október közepén megjelent legújabb album, amely egyfajta összegzésként tölti be szerepét a brit énekes életében. Az elmúlt húsz év legnagyobb slágereit hallhatjuk a lemezen, mint amilyen az Angels, a Feel, a Rock DJ, a Let Me Entertain You vagy a She's The One. Az alapkiadáson harminckilenc szám hallható, köztük a frissen készült, Gary Barlow-val közösen elõadott duett, a Shame, és a Take That-tõl ismert Everything Changes.

A jeles alkalomra Robbie csapata átfogó összeállítással rukkolt elõ, ugyanis az alaple-

mezen túl, három további – egy három, egy hat, és egy kétlemezes – verziót vásárolhatnak meg a rajongók. Ha csak a számadatokat vesszük figyelembe, akkor is nyilvánvalóvá válik, hogy micsoda életmûvet tudhat megáénak ez a sokakat megosztó, ám megkerülhetetlenül tehetséges elõadó: a legexkluzívabb gyûjteményen ötvennyolc(!) ismert sláger, harmincnyolc videoklip, valamint a Berlin Velodrome-ban bemutatott 2005-ös koncert felvétele hallható-látható.

Rengeteg rajongót tudhat magáénak Európa egyik elsõ számú kedvence. Talán sajnálatos,

félkész számokat játszana az együttes és kísérletezik, a végére belelendült mindenki és összeállt a zene. Dalma hangja a helyére került, és a három zenész olyat játszott mögötte, hogy a késõi óra ellenére teljesen lekötötte a figyelmem a zene. Vérprofik.

Dalmára amúgy is jellemzõ a profizmus.

Mindenen, amihez hozzányúl, rajta marad egy feledhetetlen Dalma íz. Ez alól a Volkova Sisters sem kivétel. Ezt az együttest az Esclin Syndot alapító Dalma és Sándor Dániel (billentyû) hozta létre, mert volt, ami az „Esclinbe egész egyszerûen nem fért bele” (B.D.). Gyorsan hozzácsapták az ex-Hiperkarmás Frenket (dob, billentyû, gitár) és Kovács Gergelyt (gitár) és megszületett egy új, egységes, izgalmas, leginkább a kilencvenes évek befelé forduló zenéire emlékeztetõ formáció, ami például Trickyre, vagy a Portisheadre hasonlít. De nincs értelme nagyon hasonlítgatni, magyarázni. El kell menni és meg kell hallgatni. De vigyázat! Ez is nagy és nehéz falat. Magam részérõl, alig bírtam legyûrni. A Gödörben el se fért, az agyamat szétkarcolta, leszakította, megcsócsálta, majd elengedte, hogy úgy kellett összekaparnom. Ez nem az a zene, amit elalváshoz fogok hallgatni. De elõveszem majd, ha elegem van a világból, a családból, szerelmekbõl. Ha nem látom a kiutat, vagy megcsömörlöttem a hamburgertõl.

Akit ezek után még érdekel, az inkább ne számítson semmire. Csak hallgassa meg és engedje, hogy a zene hasson az agyára. Sokszor hallottam már Berger Dalmát énekelni élõben, felvételrõl, albumról egyaránt, és mindig más volt. Megismételhetetlen jelenség, ami egyszerre lenyûgöz és idegesít.

Galiger Enikõ hogy Amerikában nem sikerült jelentõsebb táborra szert tennie, ám ez nem az õ hibája.

Egyszerûen arról van szó, hogy a tengerentúlon ahogy a futball is mást jelent, mint nálunk, a zenei ízlésüknek is más kedvez, mint a miénknek. Európában viszont valóban jelentõs sikereket ért el. Maga talán már számon sem tartja ezeket, itt viszont érdemes megemlíteni, hogy az Egyesült Királyságban több albuma kelt el, mint bármelyik másik szólóénekesnek a történelem során, az egész világon pedig több mint hetvenmillió lemezt adott el. Még a Guiness Rekordok Könyvébe is bekerült azzal a teljesítménnyel, hogy a 2006-os világkörüli turnéjára egyetlen nap leforgása alatt 1,6 millió jegyet adtak el.

Karrierje során dolgozott együtt Nicole Kidman-nel, Kylie Minogue-gal és a Pet Shop Boyszal is. Kissé botrányos életét mindenképpen ellensúlyozza, hogy rengeteget jótékonykodik, például az UNICEF nemzeti nagyköveteként megszervezett egy jótékonysági futballgálát a szervezet számára, ami e kezdeményezésnek hála, hat millió fonttal gazdagodott.

Robbie Williams gyermekkorában állítólag színész akart lenni. Ez az álma ugyan nem vált valóra, de így legalább a popzene gazdagabb lett egy valódi ikonnal.

Hrecska Renáta

– tizenkettedik oldal –

Ajánló

Hogyan szerezzünk barátot?

Mary és Max Erre a kérdésre kereste a választ a hazánkban frissen bemutatott Mary és Max címû gyurmanimációs – ha élhetek ilyen szóhasználattal, az angol „claymation” kifejezésbõl némi levezetéssel – film fõhõse, Mary Dinkle, az ausztrál kislány. Mivel környezetét unalmasnak tartja, szüleivel pedig nem jut dûlõre (anyja alkoholista, apja „kissé” antiszociális), a keze ügyébe keveredõ telefonkönyvbõl véletlenszerûen kiválaszt egy nevet és e személynek címezve elküld egy levelet, melyhez barátsága jeléül egy tábla csokoládét is csatol. A levél végül eljut címzettjéhez, egy New York-i negyvenes éveiben járó, testsúlyproblémákkal- és Asperger szindrómával küzdõ férfihez, akinek ezzel váratlan fordulatot hoz megszokott életébe. Válaszolva a levélre megkezdõdik csaknem húsz éves kapcsolatuk, melyben soha nem találkoznak személyesen…

A filmmel legelõször a tavalyi Oscar nevezésért küzdõ animációs filmekkel kapcsolatban találkoztam. (Személy szerint nem engedem magam azon tévhitbe esni, hogy az animációs filmek azonosak a gyerekfilmekkel, hiszen ezt jó pár éve megcáfolják az egyre inkább felnõtteknek szóló történetek, mint ahogyan jelen alkotás is. Persze még mindig létezik a csak gyerekeknek szóló animációs filmek világa, szerencsére azonban ezek köre egyre inkább leszûkül a Disney stúdió produktumaira, ha kizárólag a moziban bemutatott filmeket nézzük.)

Mivel nem hallottam errõl korábban, megnéztem az elõzetesét, amelyet követõen alig vártam, hogy itthon is megjelenhessen – sajnos erre jó ideig várnom kellett.

A film kinézete ne tévesszen meg senkit. Habár gyurmából van kialakítva benne minden – hozzáteszem zseniálisan –, ezt az alkotást kizárólag az idõsebb korosztálynak ajánlom megtekintésre. A kisgyerekek nem fogják érteni a humort sem benne, kellõ tudás nélkül (mint például a fõszereplõ anyjának bemutatása, akirõl a kis Mary azt hiszi, hogy azért iszik folyton Sherry nevû teát, hogy tesztelje, miközben láthatjuk, hogy a kedves mama hajcsavarókkal a fején részegen fetreng a kanapén). Igazi drámáról van szó, megfûszerezve néhol egy kevés tréfával is, melyek leginkább a kis Mary félreértéseibõl, illetve a vele levelezõ Max mesélõ technikájából adódnak. A film gyönyörûen van megalkotva mind a kinézetet, mind a mozgást illetõen. A drámai hatást kiemeli a film színvilága is: Max környezete teljesen monokróm, a nagyváros szürkesége rátelepül az

Soul Kitchen Adott egy görög testvérpár, egy szociopata chéf, egy raktárépületbõl átalakított étterem (a Soul Kitchen), egy az épületre pályázó régi ismerõs (gonosz, szõke, német), egy Kínába elutazott csalfa nõ (gonosz, szõke, német) és Gryllus Dorka, a gyógytornász. Mindez Hamburgban. Multikulti életérzés, a jövõbõl.

Fatih Akin, a Fallal szemben c. film rendezéséért Arany Medve-díjjal jutalmazott török származású német rendezõ új filmje könynyed, kedves vígjáték, amely semmi mást nem akar tanítani a nézõnek, csak azt, hogy mindig van lejjebb, és sosem szabad feladni.

Ez persze lehetne nagy falat is, de szerencsénkre az alkotóknak nem bizonyult annak, nem vették ezt annyira komolyan.

emberekre is. Az egyedüli színes tárgyak a Mary által küldött ajándékok, melyekben szintén nem sok erõ van, a legdominánsabb szín a vörös bennük. Mary világa a poros kisváros színeit viseli – a szépia minden árnyalata, szintén egy kis vörössel kiegészítve. Az egyedi kialakítás a nagyszerû történet mellé egyfajta mûvésziességet, mesés jelleget kölcsönöz a filmnek – ez utóbbit erõsíti a narráció is –, mely talán a drámai feszültséget is tompítja. Összességében egy nagyon szerethetõ, a végére igencsak szomorú filmrõl van szó, melynek története, látványa és zenéje (nagyrészt zongora és hegedû) is számomra a felejthetetlen kategóriát jelentette.

Bemutatója igencsak késett itthon (Ausztráliában, hazai filmként,

tavaly áprilisban mutatták be), de ennek lehet több oka is.

Jóhiszemûségemben én felrovom ezt annak, hogy mivel a tavalyi év során több „ütõsebb” animációs film jelent meg a világpiacon (pl.: Coraline, 9, Derült égbõl fasírt, Up – külön öröm számomra, hogy csaknem mindegyik más cégtõl), melyeket nem lehetett itthon egyszerre eladni, ezért inkább „csöpögtették” õket a hazai mozikba. De megérkezett, így mindenkit arra buzdítok, ha szeretik a drámai felhangú, mégis magával ragadó filmeket, mindenképpen iktassák be ezt is a megnézendõk közé!

A fõszereplõ Zinos barátnõje Sanghajba utazik, õ mindenáron utána menne, de… Na és itt következik a végeláthatatlan balszerencse sorozat, melybõl rengeteg sikerült, félig sikerült és nem sikerült (ebbõl kevesebb) poén kerekedik. Persze mire minden rendbe jönne, megint minden elromlik, hogy aztán a film egy tipikus, európai ízû megoldással véget érjen. Nem lesz hirtelen mindenki szerelmes, gazdag, okos és szép. Csak megcsillan

– tizenharmadik oldal –

A. B. Chronos a fény az alagút végén, ami pont elég (gondoljunk csak a vizsgaidõszak utolsó hetére), hogy újabb lendületet vegyen mindenki és tovább tudja folytatni a munkát. Felszabadító. Néhol közhelyes. De ami szép, hogy van testvérek közti végtelen szeretet, türelem és megértés. Van sok útkeresõ, magányos fiatal a világ minden tájáról, aminek a következménye sok igen jó hangulatú, hajnalig tartó buli. Vannak finom ételek. Ott a Dorka is! A rendezõ valamilyen elképzelt világot rajzol fel elõttünk, ami felé talán Európa tart, ahol a mindenféle nációjú emberek együtt oldják meg a problémáikat, együtt jutnak elõre és együtt boldogok. Az események jól haladnak, nem lassul be sehol a film. Nincs ez túlbonyolítva és ennek a sztorinak pont elég a száz perc. És ezerkilencszáz karakter.

Galiger Enikõ

Ajánló

A szecesszió meztelen igazsága Budapestre érkezett egy a szecesszió irányzatát bemutató kiállítás Nuda Veritas - Gustav Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei 1895-1905 címmel, és nekem az az érzésem, hogy mindig olyankor hoznak Magyarországra számomra igazán kedves mûvészettörténeti irányzatokat, amikor én nem tudom megnézni. Így jártam a szintén a Szépmûvészeti Múzeum által bemutatott Mucha-kiállítással is, s most újra elhozták az egyik kedvenc mûvészeti irányzatom jeles képviselõjének, Gustav Klimtnek alkotásait, karöltve mintegy hetven mûvész képeivel, grafikáival.

A szecesszió irányzata a XIX.-XX. század fordulóján a mûvészetben jelentkezõ radikális újítás egyik megtestesülése volt. A modern élet technikai újításai s a társadalmipolitikai változások a mûvészeti életre is hatottak. A szeceszszió (vagy ahogy a franciák nevezik: art nouveau) irányzatának bécsi mûvészei új formavilágot keresve arra törekedtek, hogy ezt a változást a mûvészeti életbe is átvigyék, és szakítsanak az akadémizmus meggyökeresedett elveivel. Ez a stílus a növénymotívumokkal, indákkal és

lendületes, hullámzó formáival a szabadságot, a lelki felszabadulást testesítette meg. A társadalmi konvencióktól elszakadva azt az igazságot fedezte fel újra, hogy az ember mégiscsak a természet gyermeke, és a természetben találja meg az igazi örömét, vágyai kiteljesedését. De ez az irányzat nem csak a festészetben jelentkezett. Az építészetben, a bútorokon, használati tárgyakon is megjelentek a szecesszió összetéveszthetetlen jegyei (augusztusig csodálhattunk meg egy tíz hónapig tartó szecessziós bútorkiállítást az Iparmûvészeti Múzeumban).

Magyarországon a szecesszió nagy népszerûségnek örvendett, sok épület, bérház épült ebben a stílusban, és többek között ennek köszönhetjük azt az egyedülálló városképet, ami Budapest sajátja. De kanyarodjunk vissza a tárlathoz.

A nagyszabású kiállításnak Klimt egyik legismertebb mûve adott nevet: Nuda Veritas, azaz A meztelen igazság. Ez a mû sokkolta a korabeli közvéleményt, hiszen olyan természetességgel és idilli módon ábrázol egy nõi alakot, amit az akkori közerkölcs elítélendõnek minõsített. A maga egyszerûségében, mindenfajta mesterkéltséget nélkülözõ módon ábrázol egy hölgyet, hatalmas hajkoronával, burjánzó növények és vízi állatokkal körülvéve. Mintha egy vízi tündér jönne elõ az álmainkból, hogy felkeltse rejtett kívánságainkat, arra ösztönözve, hogy azt cselekedjük, amire igazából vágyunk. Az alak felett egy idézet olvasható Schillertõl, mely szerint, ha az alkotók tetteikkel és mûvészetükkel nem nyerik el mindenki tetszését, akkor tessenek a kisebbségnek, mert sokaknak tetszeni rossz. Ez az idézet hû példáját adja az irányzat nevelési célzatú törek-

Négy év, két lemez és egy remek album Ákos: A katona imája A múlt hónap végén jelent meg Ákos legújabb nagylemeze, A katona imája, amelynek érdekessége, hogy a zenei CD mellett egy ajándék DVD összeállítást is tartalmaz. A Szindbád dala és a Fénybe nézz mellett tizenegy új számmal örvendeztette meg közönségét a népszerû énekes, a filmek között pedig találunk egy, a Szindbád turnéról készült összeállítást, két élõ koncertfelvételt, és a Szindbád dalának videoklipjét.

elsõ és egyben a legutolsó alkalom, hogy együtt lehessen azokkal, akik szívesen hallgatják õt.

A lemezen ami elõször feltûnhet – Ákos összetéveszthetetlen hangján túl –, hogy zeneileg nyers.

Az énekes errõl így beszélt: „Úgy éreztem, jobban áll ezeknek a daloknak a nyers hangzás, mint a profi zene.” Majd így folytatta: „Nem gondolom,

„Rólam elhíresült, hogy úgy tûnik, nagyon sokat tervezek.” mondta Ákos a lemez elõkészületeivel kapcsolatban. A katona imájával kapcsolatban azonban nem tervezte, hogy négy év szünet után hozza ki, ám mint folytatta: „Rengeteget turnéztunk, jött a negyven éves évforduló, ami egyben huszadik éves jubileuma volt annak, hogy színpadon állok. Igazoltan voltam távol.”

Az énekes kitért arra is, hogy sokan úgy gondolják, számára garantált a siker, a közönség szeretete. Ahogy elmondta, a kétségek, amikor az ember megküzd egy-egy dalért, nem publikusak. Õ mindig nagyon készül, szavai szerint: „Tulajdonképpen én már húsz éve egy feltörekvõ elsõ lemezes elõadó vagyok.” Minden albumára és minden fellépésére úgy tekint, mintha az lenne a leg-

– tizennegyedik oldal –

véseinek, hogy megtanítson minket újra olyan dolgokon elgondolkodni, amire nem kényszerülünk a modern élet mindennapjaiban.

De nem csak Klimt mûvészetével ismerkedhetünk meg a tárlaton. A mûvész 57 képe mellett több mint 70 mûvész, köztük a bécsi szecesszió képviselõinek mûveit láthatjuk, de ugyanúgy a nemzetközi mûvészeti életre is kitekintést ad a kiállítás, azokat a mûvészeket bemutatva, akik hatást gyakoroltak a bécsi csoportra. A rajzok és sokszorosított grafikák adják a tárlat törzsanyagát, de néhány meghatározó festmény is helyet kapott a tárlaton (a Nuda Veritas mellett az Aranylovas címû kép adja a tárlat másik nagy büszkeségét, ami sajnos csak két hétig látható). A kiállítás a képek mellett bemutatja a mûvészeket is; beszél a Ver Sacrum (Szent tavasz) címû folyóiratról, amit a bécsi mûvészek indítottak útnak, de külön egységet szentel a Beethoven-kiállításnak is, amely mérföldkõ volt a korszak mûvészeti életében.

Külön termek mutatják be a portré- és tájképfestészetet, valamint Klimt erotikus rajzait is.

A Szépmûvészeti Múzeum kiállítása hû képet ad a bécsi szecesszióról, kialakulásának, fejlõdésének folyamatáról. E tárlat része annak a sorozatnak, amely a modern festészet kialakulását kívánja bemutatni. A kiállítás január 9-ig látogatható, s ezzel a múzeum is zárja kapuit egy idõre, hogy öt hónap múlva felújítva, majd 2012-ben egy új földalatti szárnnyal kibõvülve várja látogatóit. Töltekezzünk hát fel, engedjük magunkat ellepni a növénymotívumokkal, mert januártól mellõzni fogjuk a Szépmûvészeti által nyújtott örömforrásokat.

Aradszki Dea hogy zenész volnék, hiszen zenészek vesznek körül, tudom, milyenek õk. Vállalom, hogy nem vagyok képzett, mert így sikerül olyan területekre tévedni, ahová zenész nem merészkedne. Én egy énekmondó srác vagyok.” Stílusához saját bevallása szerint Cseh Tamás, Bruce Springsteen „egyszálgitáros” korszaka és Bob Dylan áll közel.

Az albumot egy különlegesen szép Super Jewel Boxban adták ki, a fotókat Emmer László készítette. A lemez eklektikus, sokféle életérzést jelenítenek meg a számok. A tizenhárom dal között éppúgy hallhatunk balladákat, mint zúzós rockzenét. Nagy hatással van az albumra a nyolcvanas évek hangszerelése, ami többek között A katona imája címadó dalban is megfigyelhetõ. A Minden álom véget ér egyfajta reflexió a Minden most kezdõdik el címû slágerre, Ákos az eredeti hangszerelést is megtartotta. Érdemes meghallgatni a Fõleg régen címû dalt – a szövegre fókuszálva.

Ahogy említette, ez a szám „tíz évet végigkísérõ vélemények desztillátuma”. Olyan hozzászólásokról írt dalt, amik valóban meghatározták a karrierjét, kicsit görbe tükröt tartva a nagy „kritikusok” orra elé. Ákos azt vallja, hogy „a dal egy szakrális közeg, a színpad egy szakrális tér. Ott egy sürítettebb, készültebb állapotban van az ember.” Ez meglátszik A katona imáján is: érett, mély, érzelmekkel teli dalaival tökéletesen zárja le az elmúlt négy év hosszú várakozását.

Hrecska Renáta

Karrier

Jogász Példatár Interjú Landi Balázs tanár úrral Dr. Landi Balázs tanár úr karunk elsõ végzett hallgatói között volt. Azóta a tudományos életben és a közigazgatásban is megfodult, Sólyom László volt köztársasági elnök úr személyi titkára is volt. Jelenleg a Polgári Jogi Tanszék oktatója. Régmúltról és jelenrõl beszélgettünk.

– Ön a második évfolyamban végzett egyetemünkön. Mi vonzotta Önt egy még szinte teljesen kiépítetlen infrastruktúrájú egyetemre, szemben a többszáz éves múltú intézményekkel?

– Már kiskorom óta arra készültem, hogy orvos vagy jogász leszek – talán éppen azért, mert a szûken vett családunkban egyik szakma sincs képviselve. A két hivatás közötti választás azonban nehéz volt: nemcsak az érettségiig kísért el, hanem még a Pázmány elvégzését követõen is foglalkoztatott, hiszen másfél évvel a jogi diplomám megszerzését követõen csak erõs családi presszióra nem kezdtem el az orvosi egyetemet.

Vagyis kifejezetten nem volt jogászi hivatástudatom, így talán nem olyannyira „bántó” azt elmondanom, hogy elsõ helyen én az ELTE jogi fakultását jelöltem meg akkor, csak éppen 1 ponttal a felvételi ponthatár alatti eredményt értem el. Amikor pedig elmentem megtekinteni az írásbeli felvételi dolgozatomat, egyértelmûen látszott, hogy egy feladat esetében tévesen javították azt, valamint egy másik feladatnál számszakilag rosszul adták össze a részpontokat. Ezt akkor én ott helyben jeleztem a felvételizõkhöz kirendelt oktatónak, amelyre azonban olyan stílusban kaptam választ, hogy elhatároztam, nem adok be írásbeli fellebbezést a felvételi feladatlapom javítása ellen.

– Tudták Önök akkor, mi az, hogy jogásznak tanulni egy katolikus egyetemen? Mit jelentett? Mi volt a nóvum?

– Már az elsõ elõadások olyan hatással voltak rám, hogy tudtam, jó helyen vagyok. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sokkal inkább az elõadó tanáraink személyisége fogott meg, mintsem a jogtudomány. Igazából szívesen tanultam volna akár másodfokú matematikai egyenleteket, vagy biokémiai ismereteket is, ha közben Zlinszky tanár úr sokat tapasztalt, bölcs és lényeglátó emberségét, Kuminetz atya csendes, mégis hihetetlenül erõs és sugárzó meggyõzõdését, Gerics tanár úr és Ladányi tanárnõ, mint férj és feleség egymás és a kutatás iránti feltétlen és õszinte elkötelezettségét, avagy Botos tanárnõ magabiztos és gyakorta kritikus „fellépését” szemlélhettem közben.

Hihetetlen imponáló és lelkesítõ élmény volt, hogy számos olyan vezetõ jogásszal és egyéb szakmailag elismert elõadóval találkozhattam, akik magától való természetességgel jöttek az újonnan létrehozott katolikus egyetem jogi karára. S ez ragadott meg engem is; ezért számomra ez a hõskor nem annyira a Ménesi útról, a gyakorta kaotikus oktatási rendrõl, vagy lehetetlen infrastrukturális körülményekrõl szól, hanem arról a napról napra ismételten átélt érzésrõl, amelyet két szóval tudnék leírni: elkötelezettség és hûség.

– Mit jelent ma? Más ma a helyzet? Könnyebb vagy nehezebb a mai diákoknak?

– Számomra ma is ugyanezt jelenti. Persze a helyzet egészen más; nekünk akkor még volt idõnk a „fontos dolgokkal” foglalkozni, mert nem, vagy csak elvétve volt Internet, e-mail, mobiltelefon, wellness-hétvége, kikapcsolhatatlan és lehalkíthatatlan reklámdömping vagy éppen romkocsma.

diploma után közvetlenül. Mi történt Önnel az Egyetem után?

– Az Egyetem után rögtön meghívást kaptam Jobbágyi tanár úrtól a Polgári Jogi Tanszékre, de rövid ideig tanítottam a Károli Gáspár Egyetemen és hospitáltam az ELTE jogi karán is. Emellett dolgoztam a Magyar Akkreditációs Bizottságban és a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda ösztöndíjasaként, illetve a Doktori Iskola titkáraként. Ez utóbbi két munkát már közvetlenül Sólyom László tanár úr mellett végeztem. Innen az ismeretség és a munkakapcsolat.

– Hogyan telt egy átlagos munkanapja – már ha volt ilyen – a Köztársasági Elnöki Hivatalban?

– Mindig kétkedve fogadom az „átlagos munkanap”ra vonatkozó kérdéseket, sõt különösen kétkedve tanulmányoztam annak idején a munkajogi törvény vonatkozó rendelkezéseit, mert szerintem nincsen „átlagos munkanapja”, „rendes munkaideje” vagy éppen „túlmunka ideje” egy tanárnõnek, egy gyógypedagógusnak, vagy egy titkárnõnek, ha valóban hivatásként végzi munkáját. Én is ilyen vagyok: ha valamibe belekezdek, akkor szívvellélekkel, s ami még ennél is fontosabb: legjobb tudásom szerint végzem. Erre pedig éppen elég alkalmat kínált az elnökség öt éve.

– Volt-e valamilyen kimagasló emlék?

– Több ilyen emlékem is van. Egyik alkalommal Szent István ünnepén a felvidéki Deákiban ünnepeltünk. A köztársasági elnök érkezésére valóban nagy tömeg gyûlt össze, s az emberek õszinte lelkesedéssel, minden protokolláris és biztonsági kötöttséget mellõzve álltak körülöttünk. Az ember érezte, hogy valóban együtt ünnepelünk. Az ünnepi mûsor és beszédek elhangzását követõen közösen énekeltük el a Himnuszt. Ekkor közvetlenül mellettünk egy idõs helybeli bácsi felsóhajtott: „De jó magyarnak lenni!”

Sergõ András

Karrier Iroda – Õszi programok Nem azt mondom, hogy ezek feltétlenül ördögtõl való dolgok, de a mi korosztályunk számára könnyebb talán megfelelõ helyen kezelni ezeket.

Sokkal szilárdabbnak érzem értékrendemet, munkaés döntési mechanizmusaimat, mint a fiatalabb generáció többsége esetében ezt tapasztalom. Túl sok, és túl sokféle hatás éri õket; ezért õszintén kívánom, hogy ebben is segítséget adjon nekik a Pázmány!

– És most Önrõl. Azt tudjuk, hogy Sólyom László köztársasági elnök úr titkára volt, de nyilván nem a

Karrier Kalauz 1.

Mesterségem címere – az önéletrajz Újonnan induló, Karrier Kalauz címû sorozatunkban a sikeres elhelyezkedés és a zökkenõmentes munkahelyi beilleszkedés feltételeit járjuk körül. Elsõ állomásunk a belépõ funkciót betöltõ önéletrajz.

Nézzen ki szépen!

Nagyon fontos az igényesség. Az önéletrajz olyan, mint egy névjegykártya.

Elsõ és legelemibb benyomást teszi a tulajdonosáról. Ha ápolatlan, piszkos, gyûrött, vagy alig látszik a tinta a papíron, nem a megbízható kolléga képét festi le. A szöveg formázása is legyen átlátható, következetes; legyen jó ránézni! Ha szükségesnek tartod, nézesd meg egy „jobb szemû” ismerõssel.

Egyeseknek az ilyenek hamarabb feltûnnek. Akármilyen sokat írnál, ne legyen több két A/4 oldalnál. Nem olvassák végig.

Csak vázlatosan!

Az önéletrajz sosem lehet folyékony szöveg formájú, minden esetben csak a vázlatos forma az elfogadott. Egy nagyobb cég HR-osztályán egy állás megpályázasakor akár többszáz önéletrajz is átfuthat. Garantáltan az lesz az elsõ kiesõ, akiének az átolvasása többet vesz igénybe 20-25 másodpercnél.

Sablon található az intereneten, de szívesen küldünk mi is.

Mit írjak bele? Nincs referenciám!

Már az egyetemen el kell kezdeni építkezni. Sok helyen fogadnak gyakornokokat pusztán olyan feltétellel, hogy bizonyos számú elvégzett féléve legyen, vagy jó jegye legyen a munkáltatót érintõ tárgyból. Ez egy késõbbi állás megpályázása esetén már szakmai tapasztalatnak számít. Ha megteheted, ne tartson vissza, hogy nem fizetnek, a megszerzett tapasztalat, és a lehetõség,

November 18.

10 éves jubileumi ünnepség és alumni konferencia November 24.

Munkajogi ismeretek – elhelyezkedés után November 26-27.

Olvasásfejlesztõ tréning – fejleszd hatékonyságod December 8.

Protokoll ismeretek – desszert gyanánt www.jak.ppke.hu/karrier

hogy referenciát szerezz, hosszú távon sokkal fontosabb. Ezen kívül jól mutat az önéletrajzban az egyetemi társadalmi munka, külföldi ösztöndíj vagy tanszéki demonstrátori feladatok elvállalása is. Ám ha az ember ezekkel vár az egyetem elvégzéséig, jóval nehezebb dolga lesz.

Mit kell beírni?

A legfelsõ részre a személyes kapcsolati adatok kerüljenek. Név, születési hely és dátum, cím, amelyen elérhetõ vagy, telefon (amelyen a nap nagy részében elérhetõ vagy), e-mail cím. Lehetõleg ne az edescukipofa666@valami.hu vagy a lanyokkedvence@valami.hu címet add meg, hozz létre egyet a saját nevedbõl – hamar hiteledet veszted, ha a cég nevében is így viselkedsz. A levélhez hasonlóan az e-mailre is illik hamar válaszolni. Ezt követi a szakmai tapasztalatok leírása, ahol két-két mondatban foglald össze tevékenységedet.

A végzettség következik. Itt a közép- és felsõfokú oktatásra kíváncsiak, az általános iskola végzésének helye és ideje teljesen fölösleges. A félbehagyott tanulmányok beírása sem elõnyös, csak késõbbi magyarázkodásra ad okot.

Nyelvismeret és/vagy -vizsgák, egyéb ismeretek, hobbi Ha fontos, de a megpályázandó álláshoz szorosan nem kapcsolódó szakismereted, tevékenységed van, itt tûntesd fel.

Ne fényezd magad – átlátszó!

Törekedj mindig a szikár és objektív lényegre. Nem kell dicsérni elõzõ munkahelyed vagy egyetemed színvonalát, a munkáltató úgyis tisztában van vele. Csak visszaüt, ha a pályázó nagyon igyekszik a jobb színben való feltûnésért.

Ne hazudj – úgyis kiderül!

Szigorúan tilos! Ha az önéletrajzból nem derül ki, az interjú alatt önellentmondásokba bonyolódsz. Ha mégsem, munka alatt kiderül.

– tizenötödik oldal –

S. A.

Jubileumi ünnepség és alumni konferencia PPKE JÁK 2010. november 18.

14.00–15.30 Plenáris ülés Köszöntõ Dr. Schanda Balázs dékán, PPKE Jog- és Államtudományi Kar „Az elsõ 10 év” Dr. Zlinszky János alapító dékán, PPKE Jog- és Államtudományi Kar „Jogászok az átalakított közigazgatásban” Dr. Rétvári Bence államtitkár, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium „Igazságügyi reform és közigazgatási bíráskodás” Dr. Kozma György kollégiumvezetõ, Legfelsõbb Bíróság „Alkotmányozás és ügyészség” Dr. Polt Péter c. egyetemi tanár, PPKE Jog- és Államtudományi Kar „The rule of Law” – A jog hatalma a társadalomban Dr. Réti László elnök, Budapesti Ügyvédi Kamara „Az ügyvédi és közjegyzõi hivatásrendek jövõje” Dr. Tóth Ádám elnök, Magyar Országos Közjegyzõi Kamara Elismerések átadása Dr. Szalai Márta intézetvezetõ, Deák Ferenc Továbbképzõ Intézet 15.30–16.00 Kávészünet 16.00–17.30 Alumni szekciók (a plenáris ülés elõadóinak részvételével folytatódó kerekasztal beszélgetések) •

•

•

•

•

Bírói hivatásrend tagjai. Téma: Az igazságügyi reform és a közigazgatási bíráskodás aktuális kérdései.

A kerekasztal vendégei: Dr. Kozma György kollégiumvezetõ, Legfelsõbb Bíróság – Dr. Székely Ákos bíró, Legfelsõbb Bíróság – Dr. Kõhalmi Attila bíró, II. és III. kerületi Bíróság – Dr. Bögös Fruzsina bíró, Fõvárosi Bíróság, Közigazgatási Kollégium – Moderátor: Dr. Szabó Sarolta egyetemi adjunktus, PPKE Jog- és Államtudományi Kar. Ügyészi hivatásrend tagjai. Téma: Az alkotmányozás és az ügyészség helyzete. A kerekasztal vendégei: Dr. Belovics Ervin tanszékvezetõ e. docens, PPKE Jog- és Államtudományi Kar – Dr. Varga Zs. András tanszékvezetõ e. docens, PPKE Jog- és Államtudományi Kar – Dr. Bertényi Imre ügyész, Központi Nyomozó Fõügyészség – Moderátor: Dr. Hajas Barnabás egyetemi adjunktus, PPKE Jog- és Államtudományi Kar. Ügyvédi és közjegyzõi hivatásrend tagjai. Téma: Szakvizsgarendszer, szakosodás, kötelezõ továbbképzés – A hivatásrendek jövõje. A kerekasztal vendégei: Dr. Réti László elnök, Budapesti Ügyvédi Kamara – Dr. Tóth Ádám elnök, Magyar Országos Közjegyzõi Kamara – Dr. Papp Alexandra ügyvéd – Dr. Nemescsói András ügyvéd. Moderátor: Dr. Raffai Katalin egyetemi docens, PPKE Jog- és Államtudományi Kar. Közszolgálatban dolgozók. Téma: Jogászi hivatás a közigazgatásban. A kerekasztal vendégei: Dr. Rétvári Bence államtitkár, KIM – Dr. Tóth Tihamér egyetemi docens, PPKE Jog- és Államtudományi Kar – Dr. Fekete Borbála jegyzõ, Kakucs Önkormányzata – Dr. Deák Ferenc jegyzõ, Budavári Önkormányzat – Moderátor: Dr. Gerencsér Balázs egyetemi adjunktus, PPKE Jog- és Államtudományi Kar. PPP (politika, piaci szféra, PhD). Téma: Jogászkarrier – másképp. A kerekasztal vendégei: Dr. Stágel Bence országgyûlési képviselõ, mb. oktató, PPKE Jog- és Államtudományi Kar – Dr. Kocsis Máté országgyûlési képviselõ, VIII. ker. polgármestere – Dr. Ugron Gáspár MVM Zrt. Vezérigazgatói fõtanácsadó, Rákóczi Szövetség fõtitkára. Moderátor: Dr. Szilágyi Pál, egyetemi adjunktus, PPKE Jog- és Államtudományi Kar. További információ és ingyenes regisztráció: www.jak.ppke.hu/deak

– tizenhatodik oldal –