XIV. évfolyam 5. szám

B1-4.11nov..qxd

2011.11.20.

18:56

Page 1

XIV. ÉVFOLYAM 5. SZÁM, 2011. NOVEMBER 18.

ítélet A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

itelet@jak.ppke.hu itelet-pazmany.blog.hu www.jakhok.hu

ABORTUSZ ÉS AMERIKA

ÁDVENTI IZGALMAK

ISMÉT PÁZMÁNY SZALON!

Életvédelmi konferencia

Karácsony = totál káosz?

Amikor egy nemzet dallamot keres

2-19.11nov..qxd

2011.11.20.

16:27

Page 2

Ítélet Beköszönõ

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az hitünk virágjában volt.”

Pázmány Péter

Ítélet: csapatépítõs összkép

Beköszönõ „Nem akarom, hogy a kép olyan legyen, amilyen nincs. Szerintem a kép valódibb, ha a valós világ részeibõl készül.” – fejti ki Robert Rauschenberg, az amerikai pop art irányzat egyik képviselõje. Egy olyan törekvésben, tiltakozásban, melyben le akarták dönteni az úgynevezett „magas mûvészet” és az élet közötti határokat, a mindennapi élet banális jelenségeit és tárgyait emelték a mûalkotás szintjére. Populárisak, népszerûek akartak lenni, mindenki számára érthetõek. Céljaikkal egyetértve az Ítélet-esek maréknyi csapata a San Franciscotól Woodstockig kiállítás plakátjainak megtekintésével visszarepült a XX. század e kultúrtörténeti epizódjába. Mi is lázadtunk is alkottunk, stílusgyakorlatokat végeztünk: kreálmányainkat a pazmany-itelet.blog.hu-n olvashatjátok!

Mert mindig volt, van és lesz miért harcolni: akár a felsõoktatás, akár az abortusz területén, akár azért, hogy legyenek nézhetõ filmek a tévében, olvasható könyvek a könyvesboltokban, jó elõadók és tartalmas elõadások a konferenciákon, hallgatható muzsikák a rádiókban… Fõleg karácsony és a vizsgaidõszak közeledtével, mikor pattanásig feszülnek – ezért vagy azért – az idegszálak: mikor, mit kell leadni; meddig, mennyit, mibõl kell megtanulni, kinek, mit, milyen méretben, színben kell megvenni… s sorolhatnánk még a nyomasztó kérdéseket, melyek burjánzása közepette remélhetõleg felüdülésül szolgálnak mostani számunk sorai.

Mikola Orsolya

A PPKE JÁK HÖK TÁMOGATÁSÁVAL

TARTALOM

Polgári eljárásjogi konferencia 2.

Pro és kontra: Melankólia

„Má’ megin’ itt van a szerelem...”

Abortusz és Amerika 3.

– két vélemény egy filmrõl 10.

13.

Az Élet a jövõ – „védelem

Roxette – Charm School –

Suttogások a sötétben 14.

illeti meg”! 4.

Hallgass a szívedre.... 11.

Romházban romkocsma 15.

Megújuló egyházjogi törvény 5.

Pázmány Szalon: Amikor

Karácsony = totál káosz? 16.

Országgyûlést „szimuláltak” 6.

egy nemzet dallamot keres 11.

Mikor a gyomor korog 17.

Az ügyvédi hivatás szabályai 7.

Azok a nyolcvanas évek 12.

Félig üres vagy félig teli? 18.

Miért kell új törvény? 8.

Midnight in Paris 12.

Karrierkalauz 19.

Foglalkoztatás Panda-módra 9.

Happy, happy 13.

Polgári jog a gyakorlatban 19.

Fõszerkesztõ: Mikola Orsolya. Online felelõs: Konta Balázs. Szakmai tanácsadó: Dr. Koltay András Korrektúra: Kalász Veronika, Kaszián Ábel Szerzõk: Aradszki Dea, Balázs Beáta, Bárdossy Csaba, Futár Fanni, Galiger Enikõ, Gottlieb Péter, Hajdu Rita, Kadosa Nikolett, Kalász Veronika, Kiss Lúcia, Konta Balázs, Sergõ András, Simon Nikolett, Szabó Kata Karolina, Szabó Levente, Szatmári Anna, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Máté

2

2011/november

POLGÁRI ELJÁRÁSJOGI KONFERENCIA A Polgári Eljárásjogi Tanszék szervezésében 2011. október 14–15-én került sor a „Die Entwicklung des Zivilprozessrechts in Mitteleuropa um die Jahrtausendswende – Reform und Kodifikation – Tradition und Erneuerung” címû német nyelvû konferenciára.

A konferencia az 1911. évi Plósz-féle polgári perrendtartás százéves évfordulója alkalmából került megrendezésre, és keretében tizenhárom közép-európai ország polgári perrendtartási kodifikációit és reformjait tekintettük át. A tizenhárom elõadót kilencvennégy résztvevõ hallgatta végig, akik között jelen voltak mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás részérõl, sõt a Kar hallgatósága is szép számmal képviseltette magát.

A nemzetközi konferenciát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem mellett a Konrad Adenauer Stiftung, a Budapesti Ügyvédi Kamara és a Magyar Közjegyzõi Kamara támogatta. Harsági Viktória a rendezvény házigazdájaként záróbeszédében elmondta, hogy õszintén reméli, hogy a konferencián elhangzott információkat a résztvevõk hasznosítani tudják a munkájuk során, s talán ösztönözni fogja a jogalkotót hazánkban is egy új polgári perrendtartás megalkotására. Örömmel jelentette be, hogy a konferencia elõadásainak szerkesztett változatai konferenciakötet formájában megjelentetésre kerülnek: a baseli Thomas Sutter-Somm professzor úr és Harsági Viktória docens asszony szerkesztésében 2012 tavaszán jelenik meg a kötet a Schulthess kiadónál.

Köszönet illeti a Tanszék két doktorandáját, Kaliczka Alexandrát és Suri Noémit, valamint köszönjük a segítõ hallgatóknak: Császár Adriennek, Fáy Eszter Veronikának, Hir Zsuzsannának, Janovics Lillának és Veres Máriának a konferencia ideje alatt végzett munkájukat.

Horváth E. Írisz

2-19.11nov..qxd

2011.11.20.

16:27

Page 3

Ítélet Aktuális

Abortusz és Amerika, avagy egy „gyerek nem pénzügyi kérdés” – beszélgetés Jobbágyi Gáborral Mondhatni már a csapból is Amerika folyik: a tömeggyártott sorozatok, movie-k akarva-akaratlanul amerikanizálódást eszközölnek, miközben a gyilkosságok, tragédiák mellett elfeledkezünk egyes értékek megõrzésérõl.

A nagy liberalizmus mellett nem sok szó esik arról, hogy az ötven tagállamot felölelõ Egyesült Államok quarter dollárán az áll, hogy „In God we trust”, s hogy nem véletlen az itthon is látható Tini Anyukák (Teen Mom) címû mûsor vetítése: kint igencsak nehéz és sok tiltakozást vált ki az abortusz. Jobbágyi Gábor professzor úrral ennek apropójából beszélgettünk.

Nemigen lehet úgy beszélni az abortusz kérdésérõl, hogy Önt ne kérdeznék. Annak idején miért pont az ezzel kapcsolatos területet választotta?

Jobbágyi Gábor: Mikor 1982-ben Miskolcon megkezdtem oktatói pályámat, döntenem kellett. Mivel ez akkor még hazai viszonylatok között igencsak feldolgozatlan, de külföldi szakirodalomban bõvelkedõ, vitatott határterület volt, az orvosi jog és az életvédelem jogát választottam. Utóbbi gyakorlatilag 1990-ig tilos téma volt, nem lehetett róla beszélni. Én kezdtem el errõl írni, része volt például a kandidátusi értekezésemnek is 1987-ben. Azóta is foglalkozom mindkét területtel.

A polgári jogi tanulmányok keretében röviden beszélünk az amerikai helyzetrõl is, mégis, az oly sok mindenben követett „minta” abortuszszabályozásáról közelebbrõl nem sokat tudunk. Pedig sok államban jó, ha egy abortuszklinika található, s a legtöbb orvos világnézeti okokra hivatkozva megtagadja annak végrehajtását, míg itthon ez rutinbeavatkozásnak számít.

J. G.: A tengerentúlon teljesen más a rendszer, mint Európában vagy Magyarországon: nem lehet egységes rendszerrõl beszélni. A kezdeti, teljes tilalom után a hatvanas, hetvenes években differenciálódott a rendszer. Volt, ahol liberális szabályozást vezettek be, volt, ahol fenntartották a tiltást. Az 1973-as Roe v. Wade döntés következtében kimondták, hogy minden abortuszellenes döntés alkotmányellenes, s ezzel lényegében a szülésig lehetõvé tették az abortuszt a nõ döntése alapján. Ennek következtében a korlátozásokat el kellett törölniük a tagál-

Az ország lakosságának 70 százaléka vallja magát katolikusnak, de ennek nagy többsége nem jár templomba, s a katolikus egyház tanait az életvédelemmel kapcsolatban nem fogadja el.

Jobbágyi Gábor

lamoknak, mely miatt hatalmas ellenállási hullám alakult ki, hiszen az USA-ban jegyzik az egyik legnagyobb életvédõ mozgalmat. (Néhány hónappal ezelõtt a vezetõjével való személyes beszélgetésben kifejtésre került, hogy kint milyen örömmel fogadták az új alkotmány magzati élet védelmére vonatkozó rendelkezéseit.)

A döntés után politikai polarizálódás indult meg: a demokrata párt e kérdésben liberális, a republikánus pedig konzervatív.

Tehát attól függõen, hogy melyik párt van

többségben illetve milyen bírákat tud a Legfelsõbb Bíróságba juttatni, változik a szabályozás. A korábbi teljes liberalizmus mára már visszaszorult, de nagy szigorúságról sem lehet beszámolni. Teljes tilalom nem lehetséges, mivel nem lehet a várandósság a nõ számára „túlzottan megterhelõ”, de vannak, ahol csak orvosi problémák esetén engedélyezett. Hogy melyik állam mit enged, az tõlük függ.

Az Európai Unióban azért ennél jóval nagyobb a szabadság. Pedig annak idején a megalakulással Európa szekerét próbálták kirántani, hogy ellensúlyozzák a nagyhatalmakat…

J. G.: Az Európai Unió képviselõi összetételét tekintve baloldalinak és liberálisnak tekinthetõ, habár a néppárti frakció a legnagyobb, s ez kihat az unió abortusszal kapcsolatos politikára is. Az EU-nak van egy nagyon fontos döntése, az írek legszigorúbb szabályozásával kapcsolatban, ahol csak az anya életének megmentése érdekében lehet abortuszt végezni. Mikor Írország felvételérõl volt szó az Európai Unióban, akkor azt mondták, hogy akkor jöhetnek csak, ha az abortusz szabályozását liberálissá teszik.

Az írek erre azt mondták, hogy akkor inkább nem csatlakoznak…

Végül ennek eldöntése nemzeti hatáskörben maradt, s ebbe az unió nem szól bele. Bizonyos iránymutatások vannak, de az példá2011/november

3

2-19.11nov..qxd

2011.11.20.

16:27

Page 4

Ítélet Aktuális

ul, hogy a magyar alkotmány most mit mondott az abortuszról, az ha hatalmas vitákat is váltott ki, de semmiféle elmarasztalást nem vont maga után. Tehát Európában is vannak szigorúbb szabályozású országok, például Málta, Lengyelország, Liechtenstein, de Európa e szempontból a „halál civilizációja”, mivel néhány országtól eltekintve legális az abortusz. Ami a világon nem természetes, mivel kb. egynegyed részben fenntartották a legszigorúbb szabályozást, tehát csak az anya érdekében lehet abortuszt végrehajtani.

Várható-e az Alkotmány után további szabályozás?

J. G.: Most a politika nyilvánvalóan a kétharmados törvényekkel van elfoglalva, nem akarnak belemenni ezen a területen semmilyen háborúba. Véleményem szerint feltétlen kell változtatni, nemcsak az abortusz,

hanem a mûvi megtermékenyítés, a sterilizáció, az azonos nemek bejegyzett élettársi kapcsolatának szabályozásán. Itthon évente negyven-ötvenezer életet pusztítanak el, s ez egyébként káros a nõk egészségére is.

Véleményem szerint mélyebben kell változtatni. Mennyire lehetne a gyökereknél, például az oktatásban változtatni a szemléletmódon?

J. G.: A liberális oldal ellenáll a jogi változtatásoknak, mert szerinte ez felvilágosítás s nevelés kérdése. Amiben van igazság. Viszont ha a felvilágosításban és a nevelésben próbálkoznak valamivel, az is hatalmas ellenállást vált ki.

Például néhány hónappal ezelõtt kiraktak egy magzati képet az országban, amelyen a felírás az volt, hogy válasszuk az örökbefogadást az abortusz helyett. Ebbõl pedig hatalmas botrányt csináltak, pedig ez

Az Élet a jövõ – „védelem illeti meg”!

Október 18-án a II. János Pál díszterem adott otthont az Élet a Jövõ – „Védelem illeti meg!” címû nemzetközi konferenciának, melynek házigazdája Jobbágyi Gábor professzor úr, míg a rendezvény védnöke a hat millió meg nem született magzat volt.

A tanácskozás több civil szervezet által került megrendezésre, míg a téma aktualitását a január 1-én hatályba lépõ Alaptörvény adta: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”

(Magyarország Alaptörvénye, II. cikk, 2011. április 25.)

A rendezvény rendhagyó módon a 6 millió meg nem született magzatgyermekre emlékezve a harangszó elhangzása utáni néma tiszteletadással és emlékezéssel vette kezdetét.

A meghívott elõadók szakmájuk kiváló képviselõiként vállalkoztak a magzati élet védelmének és az ehhez kapcsolódó abortusz-kérdés orvosi és etikai vonatkozásainak megvitatására.

A rendezvényt jelenlétével megtisztelte Dr. Papp Lajos szívsebész, valamint Rudolf Ehmann svájci nõgyógyász is, aki részletes elõadást tartott a reproduktív egészségrõl, az abortuszok megdöbbentõ statisztikai adatairól, s a fogamzásgátlási módszerek orvostechnikai részérõl és ezek igen reális veszélyeirõl.

A sokszor elriasztó orvosi tények (rákkeltõ hatás, depresszió stb.), melyek a fogamzásgátló tabletták következményei lehetnek, igen komoly fiziológiai és pszichikai veszélyt jelentenek, nem beszélve Európa népességének hanyatlásáról és a nyugdíjrendszerek strukturális válságáról.

Az abortuszok testi és lelki következményei pedig még ennél is súlyosabbak lehetnek, elsõsorban a maradandó lelki sérüléseket tekintve.

Csáky-Pallavicini Tamás az orvosok lelkiismereti problémáira és vívódására hívta fel a figyelmet a magzatelhajtással kapcso-

4

2011/november

semmi más, mint felvilágosítás. Itt voltaképpen a balliberális oldal önmagával is teljes ellenállásba került. Mert nemcsak nem tudja megmagyarázni, hogy miért van abortuszra szükség, még a tájékoztatást is a legvadabbul elutasítja. A politika részérõl érezhetõ, hogy ha baloldali a kormány van, akkor szóba sem kerülhet ez a kérdés, ha jobboldal, akkor pedig hatalmas ellenállásba ütköznek.

S gyakorlatilag hatvan év alatt egy nagy agymosással sikerült a közvélemény nézeteit átalakítani. Azok a sztereotip hazugságok, melyek a tömegkommunikációban elhangzanak, rengeteg ember saját véleményeként köszönnek vissza. Van egy kis rész, természetesen, egy mélyen hívõ réteg, vagy aki ellenzi, de õk vannak kevesebben. S ezért fél egy jobboldali politika a tájékoztatástól és a felvilágosítástól, mert szavazatvesztéstõl tart.

latban, hiszen az orvosok többsége kényszerbõl végzi el a „mûtétet”, mert nem tudja megfelelõ helyre küldeni a pácienst, így szerinte az állam sürgetõ feladata lenne annak lehetõvé tétele, hogy az orvosok a gyakorlatban is nemet mondhassanak az abortuszra, ki-ki saját lelkiismeretének megfelelõen.

Paksy Mária pszichiáter az 1992-es magzatvédelmi törvény alapján az orvos lelkiismereti szabadságának fontosságát hangsúlyozta és a más orvoshoz való átirányítás lehetõségét, valamint a szülés elõtti és utáni mentális zavarok felismerésére és kezelésére hívta fel a figyelmet.

Hámori Antal az Alaptörvény szabályozásával kapcsolatban elmondta, hogy a korábbiakhoz képest bár elõrelépés történt, az eredeti elképzeléseket megváltoztatva nem került sor a magzati élet alanyi jogi védelemmel való megerõsítésére.

Viszont az elõadó üdvözölte, hogy immár a legmagasabb szinten sikerült a magzati élet védelmét kifejezésre juttatni.

Jobbágyi Gábor bevezetõjében kiemelte, hogy az Alaptörvény megfogalmazása elvi jelentõségû, azonban kérdéses, hogy a gyakorlatban ez milyen változást hozhat.

Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a teljes jogalanyiság adása lehetetlen, épp ezért nem mondhatta ezt ki az Alkotmánybíróság sem a korábbiakban. Azonban az Alaptörvénynek köszönhetõen talán lesz lehetõség egyes jogszabályok alakítására a jövõben.

A résztvevõk egyetértettek abban, hogy a magzat továbbra is relatív védelemben részesül, bár pozitív fejlemény és gesztus az Alaptörvény megfogalmazása, nem tûnik többletvédelemnek az állam intézményvédelmi kötelezettségének szempontjából.

Miután az emberi méltóság a fogantatástól mindenkit megillet, nem a születéstõl vagy tudati állapottól függ, így az államnak nincs joga az élet felett dönteni. A születendõ életek iránti felelõsségvállalás hangsúlyozása kulcsfontosságú közös érdek és kötelesség.

Az érdekfeszítõ tanácskozáson karunk diákjai is képviseltették magukat, ugyanakkor többen jelezték, hogy sajnálatos módon nem értesültek a rendezvényrõl, melynek folytatására a szervezõk ígéretet tettek.

Bárdossy Csaba

2-19.11nov..qxd

2011.11.20.

16:27

Page 5

Ítélet Aktuális

Az ország lakosságának 70 százaléka vallja magát katolikusnak, de ennek nagy többsége nem jár templomba, s ha esetleg jár is templomba hetente egyszer vagy ünnepnapokon, akkor is voltaképpen a katolikus egyház tanait például az életvédelemmel kapcsolatban nem fogadja el. A gyakorlati életben másképpen viselkedik. A legkülönbözõbb statisztikák szerint a magukat vallásosnak vallók körében is nagy számban elõfordul abortusz, s egyébként a hívõk körében sem lényegesen magasabb a gyerekszám mint a nem hívõk körében.

Tehát ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincsenek olyan mélyen hívõ családok, melyek nem követik a tanokat az élet védelmérõl, de ez kb. 5 százaléka a népességnek, s ez nem tudja ellensúlyozni a 95 százalékot.

Az emberek fejébe beleverõdött, hogy ilyen anyagi körülmények között nem szülünk gyereket

Nyilvánvaló, hogy az abortuszok összefüggnek a létbizonytalansággal.

J. G.: Ez is az agymosás eredménye. A gyerek nem pénzügyi kérdés, mert ha ez igaz lenne, a gazdag országokban kellene sok gyereknek születnie, a szegényekben kevésnek… Durván azt szoktam mondani, hogy a palesztin menekülttáborokban sok gyerek van, Németországban kevés. Mikor én voltam fiatal, nagyságrendekkel rosszabb volt az életszínvonal, mégis több gyerek született, mint most. A 20-as évek után, a vesztett háborút, Trianont követve, itt e földön évente kétszázhúsz-kétszázharmincezer ezer gyerek született, pedig sokkal rosszabb volt

az életszínvonal, mint most. Ez is az emberek fejébe beleverõdött, hogy ilyen anyagi körülmények között nem szülünk gyereket.

Pedig sosem jutunk el a Paradicsomba…

Az új adószabályok jelentõs kedvezményeket adnak, de ettõl nem várok jelentõsebb javulást. Ezekre a szabályokra szükség volt. De azért ehhez radikális változásoknak kell bekövetkeznie: jogszabályi oldalról és a felvilágosítás vonatkozásában. Ha a 20-as években lényegesen rosszabb körülmények között

több gyerek született, most is lehetne így, mert a férfiak és nõk ugyanúgy kedvelik egymást, mint korábban. Még akkor is mondhatjuk, hogy ha azonos anyagi helyzetben van egy gyerektelen és egy gyerekes család, akkor is az elõbbi elõnyösebb helyzetben van.

Hogy miért? Szabadabb a mozgástere, építheti karrierjét… S nyílván ez a hatvanéves agymosás eredménye, mert hát nem kérdés, hogy jobb nyaranta Máltára menni nyaralni, mint gyerekeket pelenkázni.

Mikola Orsolya

Megújuló egyházjogi törvény Teljes mértékben senki sem elégedett a változtatásokkal KÉT ÉV TIZEDES ADÓSSÁGÁT törlesztette a

magyar Országgyûlés július 12-én, kedd hajnalban azzal, hogy elfogadta a lelkiismereti- és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény módosítását. Nem a szabadságjogokhoz való hozzáállás megváltozása tette ezt indokolttá, hanem a rendszerváltás után az egyházak alapítása körüli igencsak eltúlzott engedékenység. Az új törvény értékelésekor érdemes szem elõtt tartani, amit a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára, Mohos Gábor mondott egyik elsõ reagálásában: az igazán fontos változás még 1990-ben következett be, amikor deklarálták a szabad vallásgyakorlás jogát. Az újítások ezt természetesen nem érintik, minden egyéb pedig csak másodlagos.

Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, teljes mértékben szinte senki nem elégedett a változtatásokkal. Ez azonban a jól mûködõ de-

mokráciák mûködésének egyik alapfeltétele: mindenkinek kompromisszumot kell kötnie.

A szabályozás egyértelmû nyertese viszont a Hit Gyülekezete. A mindössze néhány évtizedes múltra visszatekintõ közösséget a törvényhozók a jogalkalmazás tekintetében egy szintre hozták a nemrég még történelminek nevezett nagy egyházakkal.

Utóbbiak szempontjából a végleges szöveg elvi szempontból jelentõs visszalépés az eredetileg nyilvánosságra hozott tervezettel szemben. Az ugyanis még három kategóriát állított volna fel: eszerint léteztek volna történelmi egyházak, illetve elismert egyházak, valamint egyházi egyesületek. Elõbbi kettõ között nem készültek lényegi különbséget tenni a kedvezmények, támogatások és megítélésük terén. De elvi szinten mégis jelentõs eltérést jelentene. Egyértelmûvé tette volna, hogy a két évezredes múltra visszatekintõ Katolikus Egyházzal nem em-

líthetõ egy lapon egy félhivatalosan is csak az 1980-as évek óta létezõ társaság. A most elfogadott szövegben azonban mégis ezt látjuk. A szabad vallásgyakorlásról szóló 1895ben elfogadott törvény szerint bevett egyházak mellé tizennegyediknek a Hit Gyülekezete került. Miközben például a metodisták arra kényszerülnek, hogy nyilvántartásba vételüket kérvényezzék. Szintén megkérdõjelezhetõ eljárás, hogy az egyházként való nyilvántartás a késõbbiekben a Fõvárosi Bíróság bejegyzése helyett a Parlament elismerésén fog múlni.

Ideje azonban végre felülemelkedni a kérdéses pontok körüli vitákon. A törvény megszületett, és 2012. január 1-tõl hatályba lép.

A szándék és az alapvetõ irány egyáltalán nem mondható tévesnek. Várjuk meg, hogy majdani alkalmazása során miként mûködik, és csak akkor kezdjük bírálni, ha az idõk próbáját nem állta ki.

Teleki Levente 2011/november

5

2-19.11nov..qxd

2011.11.20.

16:27

Page 6

Ítélet Konferencia

Országgyûlést „szimuláltak” Beszámoló az Alkotmányjogi Tudományos Diákkörök II. Országos Találkozójáról Október 7-8-án második alkalommal került megrendezésre az Alkotmányjogi Tudományos Diákkörök Országos Találkozója. Idén Gyõr városa adott otthont a rendezvénynek. Az ország különbözõ egyetemeirõl érkezõ hallgatóknak ezúttal az Országgyûlés kétnapos ülését kellett szimulálniuk.

A kétnapos programra érkezõ csapatok – akik az ország nyolc jogi karáról és a Budapesti Corvinus Egyetemrõl érkeztek – már érkezéskor tapaszthatták a rendezvény kiemelt jelentõségét, mivel a szimulált parlament ülésterme a gyõri Városháza dísztermében helyezkedett el, ahol Gyõr megyei jogú városának közgyûlése szokott ülésezni.

A rendezvényt Kukorelli István, az Alkotmánybíróság egykori tagja, a Széchenyi István Egyetem egyetemi tanára nyitotta meg korelnökként. A volt alkotmánybíró után a szimulált parlament elnöke, Szente Zoltán ragadta magához a szót, aki köszöntötte a jelenlévõket, és összehívta a szimulált parlament Házbizottságának ülését.

A HÁZBIZOTTSÁG ÜLÉSÉT megelõzõen került sor a sorsolásra, ahol a résztvevõk közül kisorsolták, hogy melyik egyetem frakciója lesz kormánypárti, ellenzéki, illetve semleges. A sorsolás eredményeként a Pázmány csapata – a csapat tagjainak nagy örömére – az ellenzéki frakciók között kapott helyet.

A sorsolást követõ Házbizottsági ülésre minden frakció a vezetõjét küldte (a Pázmány Frakció vezetõje Szaniszló Krisztián volt), a Kormány Papp Olga (PTE) miniszterelnök asszonnyal képviseltette magát. Aki jelen volt a Házbizottság ülésén, tudhatta, hogy kemény két nap vár a képviselõkre, hiszen parázs vita alakult ki a Házbizottságban már abban a kérdésben is, hogy két törvényjavaslat általános vitájára együttesen, vagy külön kerüljön sor.

A Házbizottsági ülést követõen megkezdõdött a szimulált parlament plenáris ülése.

A napirend elõtti felszólalások után a Ház elfogadta a napirendet, következtek az interpellációk, majd a korábban három frakció által benyújtott törvényjavaslatok (a valódi alkotmányjogi panasz bevezetése tárgyában; a határon túli magyarok felsõoktatásban történõ részvételének elõsegítése tárgyában; a határon túli magyar állampolgárok választójogának biztosítása tárgyában) 6

2011/november

Balról jobbra: Gottlieb Péter, Csink Lóránt (kísérõtanár), Jávor Kristóf, Varga Ádám (kísérõ PhD hallgató), Szaniszló Krisztián, Orosz Cintia. A képen nem szerepel Hajas Barnabás (kisérõtanár)

általános vitáját kezdte meg a parlament. A napirend elõtti felszólalások és az interpellációk témáját a rendezvényre készített Heti Magyar Válasz címû fiktív hetilap adta.

Az általános vita során minden frakció ismertette a saját álláspontját, és végül mindhárom törvényjavaslatot a szimulált parlament részletes vitára bocsátotta.

A PÁZMÁNY CSAPATA

Orosz Cintia, Jávor Kristóf, Szaniszló Krisztián, Gottlieb Péter; kísérõtanárok: Hajas Barnabás és Csink Lóránt; kísérõ PhD hallgató: Varga Ádám A HELYEZÉSEK

A legjobb frakció: 1. PTE, 2. PPKE, 3. DE, 4. ELTE, 5. SZTE, 6. BCE és SZE, 8. ME, 9. KGRE; legjobb kormánypárt: 1. DE, 2.

KGRE, 3. ELTE, 4. ME, PTE és SZTE; legjobb ellenzéki frakció: 1. SZE, 2. PPKE, 3. KGRE, 4. BCE; legjobb törvényjavaslat: ELTE; legjobb képviselõ: Gottlieb Péter (PPKE); legjobb politikus: Muzsalyi Róbert (KGRE); legjobb kormánytag: Vörös Áron (ELTE); miniszterelnöki különdíj: Papp Olga (DE); MAE különdíj: Hubay Fruzsina (PTE)

a második ülésnapon, szombaton került sor, azonban az ülésnap kezdetén sokakat meglepetésként értek az éjjel érdekesen alakult „szimulált politikai viszonyok”. A kormányban miniszterváltásra került sor, és bekerült a korábban semlegesként számon tartott Károli frakció egyik tagja, Muzsalyi Róbert. Az ülés ennek okán eskütétellel kezdõdött, majd következhetett a három törvényjavaslat részletes vitája. A Pázmány Frakció tagjai mindhárom törvényjavaslathoz színvonalas módosító javaslatokat nyújtottak be, azonban a kormányoldal csak egy, a határon túli magyar állampolgárok választójogának biztosítása tárgyában született törvényjavaslat esetén fogadta be azokat. Igaz, e törvényjavaslat esetében a Pázmány Frakció általi módosító javaslatok miatt – ami érdemben az egész

A RÉSZLETES VITÁKRA

2-19.11nov..qxd

2011.11.20.

16:27

Page 7

Ítélet Konferencia

törvényjavaslatot megváltoztatta – a Ház a zárószavazáskor már ténylegesen nem az eredeti tartalmú törvényjavaslatot, hanem a Pázmány Frakció „törvényjavaslatát” fogadta el.

Mivel a hangulatból az volt érezhetõ, hogy a kormány mögött nincs meg a parlamenti többség, az ellenzéki frakciók a részletes viták idején konstruktív bizalmatlansági indítványt nyújtottak be a miniszterelnök-asszonnyal szemben. Az ellenzéki egyeztetésekbõl a Pázmány Frakció jött ki a legjobban, mivel az indítványban megnevezett megválasztandó miniszterelnök a Pázmány Frakció vezetõje, Szaniszló Krisztián

volt. A Ház döntése azonban nem volt kedvezõ, mivel öt-négy arányban helyén maradhatott Papp Olga miniszterelnök-asszony, aki a szavazás után megköszönte a támogatást. a szimulált parlament az ellenzék által benyújtott határozati javaslatról is dönthetett, melynek elfogadása esetén a Ház feloszlathatta volna önmagát. A konstruktív bizalmatlansági indítványhoz hasonlóan e javaslat is elbukott.

A Szimulált Parlament ülését befejezve jöhetett az ebéd, amelyen minden résztvevõ izgatott volt, hiszen ezt követõen hirdették ki a különbözõ kategóriák gyõzteseit. A Páz-

AZ ÜLÉSNAP VÉGÉN

mány csapata a legjobb frakció díjárért folytatott versenyben a PTE mögött, egy ponttal lemaradva a második helyen végzett, és így megelõzte a másik két fõvárosi jogi kar, a negyedik ELTE és a kilencedik Károli csapatait. A Pázmány Frakció egy egyéni díjat (legjobb képviselõ: Gottlieb Péter) nyert.

A díjkiosztó után meghívást kapott minden részt vevõ az „igazi” Parlamentbe Papp Istvántól, az Országgyûlés fõtitkár-helyettesétõl, majd megtudhattuk, hogy az Alkotmányjogi Tudományos Diákkörök Országos Találkozójának jövõre Debrecen ad majd otthont.

Gottlieb Péter

Az ügyvédi hivatás szabályai Mivel is jár, ha valaki ezt a szakmát választja?

NAPJAINKBAN nem is találhatunk a társadalmi mûködésben egy oly jelentõsebb területet, ahol az ügyvéd ne lenne jelen. Az ügyvéd jelen van nem csak hazai ítélkezésben, mûködése kiterjed az Európai Unió más tagországaira is, ahogyan ezen idegen országok képviselõi is szintén jelen vannak a magyar igazságszolgáltatásban. E kiemelt foglalkozás már önmagában véve is egy tisztelettel övezett, széles körben elismert hivatás, egy olyan sok összetevõs foglalkozás, mely egy erõsen rétegzõdött struktúrát hív életre. Nos, kik is az ügyvédek, mit kell tenni ahhoz, hogy e széles jogászi réteg méltán elismert képviselõivé válhassunk?

In definitionem az ügyvéd a hivatásának gyakorlásával – törvényes eszközökkel és módon – elõsegíti megbízója jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek teljesítését, illetve közremûködik abban, hogy az ellenérdekû felek jogvitája kedvezõ megegyezéssel záruljon. Az ügyvédi tevékenységrõl immáron közelebbrõl szólva, e munkakörében szabad és teljesen független. Egy ügyvéd nem vállalhat olyan kötelezettséget, amely a hivatásbeli függetlenségét esetlegesen veszélyeztetné, azonban hivatását a legjobb tudása és jogszabályok szoros betû szerinti betartása mellett kell gyakorolnia. Amint e kritériumok összességének egyike nincs meg, immáron az ügyvédséghez méltó magatartásról nem beszélhetünk. Az említett alapelvek csak szeletei a szakma elvárásainak, azonban az ügyvédekrõl szóló 1998. évi XI. tv.

112.§ (1) bekezdésének a) pontjában kapott felhatalmazás alapján a Magyar Ügyvédi Kamara és az Európai Ügyvédi Kamarák Tanácsa (CCBE) által is támogatott Európai Jogi Hivatás Chartája az ügyvédi hivatás alapelveit és alapértékeit teljes körûen felöleli.

Az ügyvédség etikai szabályaiból egyenesen következik az ügyvéd fegyelmi felelõssége és titoktartási kötelezettsége. Az ügyvédet titoktartási kötelezettség terheli minden olyan megismert tényt és adatot illetõen, amelyrõl a hivatásának ellátása során szerzett tudomást. A formaságoktól elvonatkoztatva nézzük, mivel is jár az, ha valaki ezt a pályát választja. Egyrészt saját ügyvédi iroda üzemeltetése, pénzügyeinek önálló vállalkozásként való kezelése. Ezzel ellentétben, az összeférhetetlenség szabályainak megfelelõen nem állhat munkaviszonyban, szolgálati viszonyban, munkavégzési kötelezettséggel járó egyéb más jogviszonyban; nem lehet közalkalmazott, köztisztviselõ, közjegyzõ és fõállású polgármester és nem végezhet személyes közremûködéssel vagy korlátlan anyagi felelõsséggel járó vállalkozói tevékenységet.

Az ügyvédi díjról szólva, a megbízás elvállalásakor az ügyvédnek tájékoztatást kell adnia a bíróság által megállapítható költségekrõl, melybe a díj is beletartozik. Az ügyvéd az átvett pénzrõl bizonylatot köteles adni ügyfelének. Az ügyvédi díj mértékét számos tényezõ befolyásolhatja. Például egy jogszabály-elõkészítésre szóló megbízás esetén a díjat a feladat körülményessége és az elvégzéséhez szükséges speciális jogi ismeretek mellett, a megbízó kiléte is feltolhatja. Nem ritka az sem, hogy a kezdõ ügyvédjelöltek és a már befutott ügyvédek úgynevezett párfilléres ügyeket is elvállalnak, ennek hátterében a megbízások megszerzése áll. Ha az állam, vagy valamelyik állami nagyvállalat bízza meg az ügyvédet, sok ügyvédnél az árak is feljebb ugranak. Egy eseti szakvélemény ára a százezezres nagyságrendet is eléri, egy adott kérdésben kiadott állásfoglalásért a kétszázezertõl kétmillió forint közti összeg elkérése is lehetséges. Az ügyvédeknek fizetendõ havi díjat az ügytípustól vagy több jogterületen való szükséges jártasság is befolyásolja illetve, hogy milyen rendszerességgel kell az ügyvédnek megbízója rendelkezésére állnia. Itt már gyakran milliók forognak kézen.

Mindezekhez már csak el kell végezni a jogászképzést, a friss jogi diplomával a kézben pedig még egy ideig nem szerezzük meg az ügyvédi státuszt. A három éves ügyvédjelölti munka, a kötelezõ jelölti képzés és három szakvizsga sikeres letétele után a bojtár ügyvéddé lép elõ. Erre a pályára készülõknek az elsõ lépcsõfok valamely ügyvédi irodába való sikeres felvétel, majd az ott eltöltött szakmai gyakorlat abszolválása. Tehát akinek megtetszett az ügyvédkedés, ne habozzon és jusson el gyorsan a szakvizsgáig!

Simon Nikolett 2011/november

7

2-19.11nov..qxd

2011.11.20.

16:27

Page 8

Ítélet Felsõoktatás

Miért kell új törvény?

Felsõoktatási törvényalkotás, 2010–2011 Hazánk 1999-ben az elsõk között írta alá a Bolognai Deklarációt, és ezzel felvállalta a hat bolognai cél teljesítését, csatlakozott a bolognai folyamathoz; majd 2009-ben a többi részes állammal együtt, közös nyilatkozatban, Budapesten létrehozta az Európai Felsõoktatási Térséget. Az Apostoli Szentszék 2003ban saját elhatározásból, a Berlini Kommüniké aláírásával – hivatalosan is – csatlakozott a bolognai folyamathoz, az Apostoli Szentszék az Európai Felsõoktatási Térség teljes jogú tagja; talán mégsem „ördögtõl való” a bolognai célrendszer.

Hazánk, ahogy azt az Akadémia kutatói is megállapították, integrációs stratégia nélkül csatlakozott.

A Magyar-féle oktatási kormányzat a kormányváltás után egybõl hozzálátott az elsõ felsõoktatási, az 1993. évi LXXX. törvény felváltását célzó új felsõoktatási törvény elõkészítésének –, sõt többciklusú képzési rendszerre vonatkozó több rendelkezést az akkor még hatályos törvény módosításával kívánt bevezetni. Ez utóbbi próbálkozást az Alkotmánybíróság húzta keresztül, tekintettel arra, hogy az ahhoz kapcsolódó felhatalmazó rendelkezés alkotmánysértõ volt; ld.

51/2004. (XII. 8.) ABH. 2005-ben fogadta el az Országgyûlés az új törvényt. Mádl Ferenc és Sólyom László köztársasági elnökök elõterjesztése nyomán az Alkotmánybíróság két alkalommal törölt egyes, a felsõoktatási intézményi autonómiát sértõ részeket az új törvénybõl; ld. 41/2005. (X. 27.) és 39/2006. (IX. 27.) ABH. A hazai felsõoktatás, igaz, a GDP-arányos állami ráfordítás Magyarországon az EU-átlagtól jelentõsen elmarad (EU: 1,5 százalék; Magyarország: 0,9 százalék), szinte kizárólag állami forrásból gazdálkodik; emiatt idõrõl idõre – az évi 230-240 milliárd Ft központi költségvetési ráfordításra tekintettel – felüti fejét ilyen-olyan alakban a tudományos és mûvészeti élet szabadságát korlátozó állami befolyás kiterjesztésének igénye. A fent említett két államelnök elõterjesztése alapján az Alkotmánybíróság által hatályon kívül helyezett törvényi rendelkezések is az adófizetõi(?) igény érvényesítését célozták.

DE AKKOR MI IS VOLT A HIBA?

8

2011/november

Ezúton, e lap hasábjain is felhívom a mindenkori törvényhozás és kormányzat figyelmét arra, hogy a hazai felsõoktatás szabályozása területén, e törvényhozási tárgykörben, a felsõoktatási intézményi autonómia, a tudományos és mûvészeti élet szabadságának teljes biztosítása érdekében indokolt a józan önkorlátozás.

Ami akkor is indokolt, ha a 2012. január 1-jén hatályba lépõ Alaptörvény alapján egyszerû törvényhozási többség mellett akár jelentõsen is korlátozható lesz a felsõoktatási intézmény szervezetalakítási, mûködési és gazdálkodási önállósága; ld.

Alaptörvény X. cikk (3) bekezdés, „[a] felsõoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetõen önállóak, szervezeti rendjüket és gazdálkodásukat törvény szabályozza„. rendszerben oklevelet szereztek az elsõ évfolyamok hallgatói. Lassan eljött a helyzetértékelés ideje. 2011 telén Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes vezetése és a felsõoktatási érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetek, többek között a HÖOK bevonása mellett az új kormány értékelte a hazai felsõoktatás helyzetét.

(Megjegyzem, tudományos alapossággal elkészített, átfogó, a teljes hazai felsõoktatásra kiterjedõ kutatás, továbbá helyzetelemzés nem készült.) 2011. január 19-én a HÖOK választmányi határozatba foglalva, tíz pontban fogadta el a hallgatói szemszögbõl elkészített problématérképet, amit megküldött a kormánynak.

2006 ÓTA AZ ÚJ KÉPZÉSI

Az 1988 októberében aláírt Magna Charta Universitatum fedõlapja

I A finanszírozási/fejkvóta-rendszer minõségellenes. A legtöbb minõségirányítási rendszer formális követelmény teljesítését szolgálja, érdemben nem mûködik.

I A felsõoktatási intézmények felszereltsége számos képzés vonatkozásában elavult.

I Egyes képzési területekre megállapított államilag támogatott keretszámok egymáshoz viszonyított aránya torz, idõszerû ennek újraszabályozása.

I A legtöbb felsõoktatási intézményben nem mûködik kielégítõen a DPR. I A mobilitás akadálya – hallgatói szemszögbõl – a kreditrendszer formális alkalmazása, továbbá a családok alacsony anyagi teherbíró képessége, a szegénység.

fogadta el a kormány a felsõoktatás problématérképérõl és az ágazat átalakításának alapelveirõl szóló jelentést. A jelentés 8 pontban foglalja össze - azaz minõség, állami szerepvállalás, intézményrendszer és belsõ szervezeti felépítés, belépés vagy felvételi rendszer, (többciklusú) képzés, K+F, nemzetközi szerep – a hazai felsõoktatás jogalkotási eszközzel orvosolni szükséges kihívásait; e 8 pont tartalmazza a HÖOK-problématérkép fent ismertetett megállapításait.

2011 FEBRUÁRJÁBAN A HÖOK-PROBLÉMATÉRKÉP FÕBB MEGÁLLAPÍTÁSAI: I 2002 és 2006 között a törvényhozó, a kormányzati oktatáspolitika a bolognai követelményrendszer alkalmazásának feltételeit jogalkotási eszközökkel biztosította a hazai felsõoktatásban, integrációs stratégia nélkül, gyakran formális eredménnyel -, a hazai többciklusú képzés magán viseli ennek sajnálatos következményeit.

I A tehetséggondozás területén forráshiány van.

I A belépõ hallgatók között jelentõs felkészültségbeli különbség tapasztalható.

I A hallgatói jogviszony idõbeli tartamának törvényi szabályozása ellentmondásos.

problématérkép indokolja a jogalkotási lépéseket, de annak mikéntjérõl, és a megoldási javaslatok, továbbá az egyes részletkérdések tartalmáról, megoszlanak a vélemények.

A KORMÁNYZATI

2-19.11nov..qxd

2011.11.20.

16:27

Page 9

Ítélet Esélyegyenlõség

A nemzeti felsõoktatásról szóló törvény tervezete mind szövegében, mind pedig szerkezetét illetõen lényegileg megegyezik a hatályos felsõoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvénnyel, tehát az Ftv.-vel. A törvénytervezet, amit bátorkodom a Hoffmann-novella névvel megjelölni, csak alakilag kíván új törvényt létrehozni, valójában az Ftv. átfogó módosítását hajtja végre.

Az elõzõ számban vázlatosan bemutatott Koncepció által felvetett szinte valamennyi kérdés Ftv. - vagy rendeletmódosítással, továbbá rendeletalkotással orvosolható; például a képzés szerkezeti és tartalmi megújítása kapcsán az Ftv.-t

kell módosítani, továbbá a felsõoktatási alap- és mesterképzésrõl, valamint a szakindítás eljárási rendjérõl szóló 289/2005. (XII. 22.) Kormányrendeletet és az alap- és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményeirõl szóló 15/2006. (IV. 3.) OM rendeletet, azaz a KKK-rendeletet kell megújítani.

TOVÁBBRA IS az a személyes szakmai véleményem, hangsúlyozom, ez nem egyezik a HÖOK hivatalos álláspontjával, a Nemzeti Ifjúsági Stratégiáról szóló 88/2009. (X. 29.) OGY határozat mellékletében foglalt Stratégiához hasonló, Nemzeti Oktatási és/vagy Felsõoktatási

Stratégiára van szükség, ami tartalmaz helyzetelemzést, és más szakpolitikai, így például a foglalkoztatáspolitikai célkitûzésekkel összhangban álló célrendszert és intézkedéscsomagot. A hatástanulmánnyal alátámasztott ágazati törvény - vagy ha úgy tetszik, Kódex - elkészítése a Stratégia elfogadását követõ lépcsõfok.

Teleki László (A szerzõ a 2011. október 18-án közzétett nemzeti felsõoktatásról szóló törvénytervezet szövegérõl és a 2011. október 27-i diáktüntetésrõl szóló cikke és beszámolója az Ítélet blogjában olvasható.)

Foglalkoztatás Hotel Panda-módra Profitorientált piaci vállalkozás a Pasaréten A Hotel Panda egy profitorientált piaci vállalkozás, ugyanúgy része a versenyszférának, mint a Hilton.

A pasaréti szálloda 2009-ben megduplázta az árbevételét, ám mégsem ez a legfigyelemreméltóbb teljesítménye.

Munkavállalóinak 95 százaléka megváltozott munkaképességû. A maradék 5 százalékot a tulajdonos, Kocsy Béla teszi ki egy személyben.

Miért pont hotel? Itt jól kiaknázhatóak a lehetõségeik?

K. B.: Egyrészt. Másrészt meg ez egy kirakatszakma. Olyan helyen is meg lehet õket mutatni, ahol eddig erre nem volt példa. Nálunk ott állnak a recepción, vagy mozognak a vendégek között, nem dugjuk el õket egy irodába.

A cél a figyelemfelhívás? Társadalmi provokáció, a szó legpozitívabb értelmében?

K. B.: Igen, mindenképpen. Emellett tanulságos is. Ha eljön egy cég csapatépítésre hozzánk, és egy kerekesszékes értékesítési menedzserrel veszi fel a kapcsolatot, egy hallássérült fõzi meg és egy értelmi sérült szolgálja fel az ételt, akkor õ is másképp fog hozzáállni, ha hozzá jelentkezik egy megváltozott munkaképességû egy állásra. Az egész úgy kezdõdött, hogy egy gyerekkori barátomnál agydaganatot diagnosztizáltak.

Amikor ez a szállodavásárlás megkezdõdött, akkoriban õt a sokadik szociális foglalkoztatóból rúgták ki, így magunkhoz vettük. Nagyon jól érezte magát, ki tudott bontakozni, és jött az ötlet, hogy pár ismerõsét még elhozná. Ezután elmentük szociális

foglalkoztatókhoz, alapítványokhoz. Minket is meglepett, hogy mekkora az érdeklõdés.

A felújítással még sehol sem tartottunk, de már naponta hívogattak. Ennek az lett az eredménye, hogy úgy gondoltuk, hogy akkor már mindenkit vegyünk oda és mutassuk meg, hogy mire képesek. A díjak is minket igazolnak, Európa legjobb vállalkozása 2011-ben a Hotel Panda lett, úgy, hogy eddig nem volt rá példa, hogy magyar cég nyerjen egy ilyen versenyen.

Bármely fogyatékossággal rendelkezõ egyén foglalkoztatható?

K. B.: Tulajdonképpen igen. Viszont meg kell találni a számára megfelelõ munkakört.

Mondjuk egy hallássérültet egyértelmû, hogy nem rakok be telefonközpontosnak.

Kidolgoztunk egy kétlépcsõs interjú-modellt. Nemcsak a jelentkezõvel beszélünk, hanem a családdal, a kezelõorvosukkal, hisz fontos, hogy egy olyan kép alakuljon ki róluk, amibõl tudjuk, hogy biztosan megfelelnek az állásra. Ha megfelelnek, kezdõdhet a nagybetûs munka, amit természetesen egy hosszabb betanulási idõszak elõz meg. Nagyon meg kell szûrni, hogy kit veszünk föl; egy újabb csalódás nekik sem tesz jót.

Milyen munkakörökben alkalmazhatóak tipikusan a megváltozott munkaképességûek, illetve a fogyatékossággal élõk?

K. B.: Legkönnyebben talán a hallássérültek integrálhatóak, õk konyhai munkákban nagyon jók, illetve szobaasszonyi feladatokban. A látássérültekrõl él egy sztereotípia, hogy minden „vak” emberbõl masszõrt kell csinálni. Persze ügyes masszõrök is, de például értékesítésben is rendkívül jól alkalmazhatóak, speciális programok segítségével jól tudnak a számítógéppel bánni. Van olyan látássérült kollegánk, aki több nyelven beszél, õ emaileket kezel és a telemarketinges feladatokból is részt tud vállalni.

Mozgássérült kollegák vannak az informatikai részlegen, a könyvelésen, illetve az értékesítésen. Pszichés-mentális problémákkal küzdõk, például egy skizofrén személy lehet felszolgáló. Volt középsúlyos értelmi fogyatékos szakácstanulónk, de a konyhában lehetnek siketek, tanulási zavarral rendelkezõk. Jelenleg sajnos nincsen álláslehetõségünk, noha most is hetente kapunk 10-15 érdeklõdõ emailt.

Jelenleg nincs úgymond egészséges munkavállaló a szállodában, Ön is csak mint tulajdonos van jelen. Ha lennének egészségesek is, melyik oldalnak lenne nehezebb megtanítani az együttmûködést, a megfelelõ kommunikációt?

K. B.: A szakirodalom azt mondja, hogy az egészségeseknek sokkal nehezebb, de én úgy érzem, hogy ha van egy nyitottabb légkör, akkor ez magától is mûködik! A másik munkahelyemre is már két fogyatékkal élõt hoztam le, akik gond nélkül be tudtak illeszkedni, úgyhogy tervezünk még ilyen lépéseket.

Az interjú folytatása az itelet-pazmany.blog.hu-n!

2011/november

9

2-19.11nov..qxd

2011.11.20.

16:27

Page 10

Ítélet Film – Az érem két oldala

PRO ÉS KONTRA: Melankólia – két vélemény egy filmrõl SZATMÁRI ANNA: SAJÁTOS KÉPI VILÁGGAL BEMUTATOTT FILMDRÁMA A DEPRESSZIÓRÓL ÉS AZ AZT ELSZENVEDÕKRÕL

A mûvészfilmek hangulatát tagadhatatlanul magában hordozó legújabb Lars von Trier-film nemcsak a saját mûfajában, hanem az elmúlt évre visszatekintve összességében is az egyik legjobban sikerült alkotás.

A rendezõ amúgy is érdekes, néha bizarrnak nevezhetõ elképzelései egyikébõl született meg a Melankólia.

Egy testvérpár áll a történet középpontjában: Justine és Claire eddigi élete teljes mértékben különbözik egymástól. Két nagyobb részre oszlik a film: az elsõ egység Justine esküvõjének napján játszódik. Már az este kezdetén feltûnik a boldogtalanság és az e mögött rejtõzõ sérelmekre is fény derül. Valójában a filmnek e nap lezajlásával is vége lehetne, azonban ezután egy szinte önálló történet keretében térünk át Claire életének legnehezebb idõszakára. Itt már nem a belsõ rette-

gés, hanem egy külsõ körülmény kerül elõtérbe, ugyanis kérdésessé válik, hogy a Melankólia nevû bolygó becsapódik-e a Földbe.

Trier egy nem igazán átlagosnak mondható megoldást választ: már az elsõ tíz perc után egyértelmûvé teszi a nézõ számára, hogy mi várható a történet befejezéseként.

Ennek ellenére a maradék két órában végig jelen van a feszültség, a lappangó téboly gondolata és lehetõsége fenntartja a figyelmet.

A Melankólia tipikusan az a fim, amitõl nem lehet szabadulni, miután kijöttünk a moziból. Sokáig fog még foglalkoztatni, akár 10

2011/november

megfogott, akár nem nyerte el olyan nagyon a tetszésünket.

Nem feltétlenül ajánlanám akármilyen hangulatban megtekinteni, rá kell hangolódni, csak úgy ne essünk be a moziba; ne arra alapozzunk, hogy most éppen ezt vetítik. De nem kell megijedni, nem fog lehangolni, inkább elgondolkodtat.

Trier filmjéhez jól választotta meg a szereplõket is, a színészi játék hitelessé teszi mindazt az érzést, amely fõleg a közeli felvételeknél leolvasható az egyes karakterek arcáról. Külön ki kell emelni Kirsten Dunst (Justine) szereplését, amelyért idén Cannesban a legjobb nõi alakításért járó díjat vehette át.

Személyes kedvenceim az olyan filmek, amelyeknek nemcsak a cselekménye lenyûgözõ – sõt ebben az esetben talán nem is ezt a jelzõt használnám, inkább nevezném érdekfeszítõnek – hanem a hangulatuk, a mondanivalójuk és a képi világuk is megfogja a nézõt. A Melankólia pedig egy pont ilyen remekül sikerült alkotás.

HAJDU RITA: LARS VON TRIER MELANKÓLIA CÍMÛ FILMJE

Melankólia. Roppantul találó cím. Nem csak a film hangulatát, hanem személyes lelkiállapotomat is tükrözte ez a fogalom, miután kiléptem a mozi ajtaján. A szereplõk névsora, az elõzetes és a Cannes-i filmfesztiválon kapott elismerések felkeltették az érdeklõdésemet, de számomra elmaradt a nagy áttörés.

Lars von Trier filmje egy testvérpár, Justine (Kirsten Dunst) és Claire (Charlotte Gainsbourg) kapcsolatán keresztül mutatja

be a Föld utolsó napjait. Ez azért meglehetõsen érdekes szempont, sõt elég lekicsinylõen hat egy, az egész emberiség sorsát befolyásoló eseménnyel kapcsolatban.

A mû elõször külön-külön mutatja be a testvérek életének bizonyos szegmenseit, miközben a Melankólia nevû kisbolygó közeledik a Föld felé; majd közösen élik a katasztrófát a „varázsbarlang” nevû helyen.

Az elsõ részben Justine és Michael (Alexander Skarsgard) esküvõjét követhetjük nyomon, melyben apróbb utalások ugyan vannak a közelgõ tragédiára, ám gyakorlatilag semmi köze nincs a végkifejlethez. A cselekmény vontatott, már-már kényelmetlenül lassú. Egy friss házasság félresiklik, a családi kapcsolatok összeomlanak, Justine egyedül marad.

A második részben Claire és férje, John (Kiefer Sutherland), a megszállott hobbicsillagász életén keresztül éljük át az utolsó napokat, órákat.

A karakterek megformálását a rendezõ profi módon oldotta meg, de a szereplõválasztással nem értek egyet. Kirsten Dunst játéka nem volt elég a különleges képességekkel megáldott Justine személyiségéhez véleményem szerint az „Interjú a vámpírral” címû filmben nyújtott alakítása magasan viszi a prímet filmes pályafutásában. A színésznõ jelenléte a vásznon feszültséget keltett bennem, bár meglehet, hogy von Trier célja pontosan ez volt ez esetben remekül csinálta.

Sajnáltam, hogy a mellékszereplõknek sokkal kevesebb szerep jutott, a fõszerep jelentõsége nem hagyta õket kiteljesedni.

A képi megvalósítás látványos volt, bizonyos jelenetek szó szerinti festõisége magával ragadta a nézõközönséget. A hozzácsatolt zenérõl már kevésbé mondható el ugyanez: a drámai helyzetekben az unalomig ismételt dallamok csendültek fel, klisészerûen.

A két bolygó összeütközése tragikus hirtelenséggel történik, a végkifejlet egyértelmû, ám a rendezõ a nagyérdemû fantáziájára bízza, hogy mi történik „nagy bumm után”.

A negatívumok ellenére, számomra a legnagyobb hatást Claire gyakorolta, különösen abban a jelenetben, amikor tekintete a karórája és az égbolt között vándorol, felhívva ezzel a figyelmet a közelgõ katasztrófára és az emiatt eluralkodó tehetetlenségre.

Azoknak ajánlanám, akik kihívást éreznek abban, hogy akár napokig is tarthat megemészteni, értelmezni egy ilyen mûalkotást, vagy egyszerûen csak érdeklõdnek apokalipszis-téma iránt. 2012 felé közeledve ez nem is lehet annyira újkeletû…

2-19.11nov..qxd

2011.11.20.

16:27

Page 11

Ítélet Kultúra és kritika

Roxette – Charm School – Hallgass a szívedre…

HALLGASS BELE EGY SZÁMUKBA… Svédek. Több mint húsz éve a popzene meghatározó alakjai. Egy férfi és egy nõ, de sosem volt köztük szerelem. Volt olyan számuk, amely huszonhat országban került a slágerlisták élére. Õk a Roxette.

Kissé elfogult vagyok, mivel az egyik kedvenc együttesemrõl van szó, de azt hiszem jogosan, hisz a fent említett tények alapján nem csak nekem állnak oly közel a szívemhez…

A zenekar 1986-ban alakult, tagjai Marie Fredriksson és Per Gessle. Vicces eset, hogy miként törtek be a nemzetközi piacra: egy Svédországban tartózkodó amerikai diáknak megtetszett a zenéjük, hazavitte egyik lemezüket, amely váratlan siker lett az USAban. És ekkor a szekér beindult: sorra gyártották a ritmikusabbnál ritmikusabb, meghatóbbnál meghatóbb, vidámabbnál vidámabb dalokat. Számos neves díjat is bezsebeltek, többek közt a Grammy-t, az MTV Music Awards-ot és a Gold Bravo Otto-t. Sõt, a Micsoda nõ címû film egyik betétdalát is õk komponálták. De nem csak külföldön volt nagy a rajongótáboruk, itthon az 1990es választások elõtt Listen to your heart címû számuk a Fidesz kampánydala volt. Jelmondatuk így szólt: „Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!”.

Hogy mi sikerük titka? Per kiváló dalszerzõ, Marie hangja csak úgy csillog, remekül összedolgoznak, és számaik fülbemászóak.

Két CD van a polcomon tõlük. Az egyiken a régi, nagy slágereik vannak, a másik az új albumuk, a 2011-es Charm School. Utóbbin

tizenkét dal található, köztük a She’s Got Nothing On (But The Radio), amely manapság gyakorta felcsendül a rádióban. Le kell szögezni, hogy mindegyik szám hamisítatlanul Roxette. A dallamvilág, a refrén berobbanása, a vokál és a szövegek egyértelmûen elárulják, hogy kik az elõadók. Több balladai szám szerepel a CD-n, mint ez korábban jellemzõ lett volna. Ám ezzel kapcsolatban vigyázni kell, mert – tõlük megszokott módon - ezek a dalok sokszor becsapósak: lírai kezdet után belecsapnak a húrok közé, megszólalnak a dobok, és az egész szám átalakul. Az is újítás, hogy megnõtt az olyan da-

lok száma, melyeket a duó egyik vagy másik tagja egyedül énekelt fel. A szintetizátor több szerephez jut, s a hegedû is sûrûbben kíséri a gitárt és a dobot.

Teljesen új elemként nem egy számban felbukkan egy doromb-szerû hangszer, amely a pörgõs számokat még jobban feldobja. Összességében tehát elmondható, hogy a stílus nem változott meg az évek során, azonban a banda felfrissült, halad a korral. Nem vesztek a feledés homályába, ma is aktívan tevékenykednek.

A popduó olyannyira élénk, hogy tíz év után idén ismét világkörüli turnéra indult.

Februártól decemberig járják az országokat, és június 1-jén Budapestre került a sor.

A Papp László Sportarénában hatalmas közönség elõtt adtak koncertet, melynek soraiban én is ott lehettem. Velük együtt énekelni (vagy inkább ordítani) régi és új dalaikat, felállva tapsolni, és fõként élõben látni õket, örök emlék marad. November 15-én Londonban léptek színpadra, a Wembley Arenában.

Ha Te, Kedves Olvasó még nem is hallottál róluk, elõször is mindenképp hallgasd meg valamelyik számukat, aztán kérdezd meg a szüleidet, mert biztos, hogy õk ismerni fogják a Roxette-t, s még az is majdnem biztos, hogy elkezdik dúdolni az egyik dalukat.

Zárásképpen szívesen belinkelném ide a legkedvesebb dalomat tõlük, a Fading Like A Flower-t, de hát a papírformátumú újságnak is megvannak a hátrányai.

Kiss Lúcia

PÁZMÁNY SZALON: Amikor egy nemzet dallamot keres A NOVEMBER 9-EI szerdai Szalonnal megindult a Pázmány Szalon XII. szemesztere, az összeszokott házigazdákkal, Horváth Attilával és Szilasi Alexszel.

Az est témája a himnuszok története volt.

Nagyon sok érdekességet meghallgattunk nemcsak a magyar, hanem számos külföldi szerzeményrõl is. Olyan dolgok derültek ki, amikre nem is gondoltam volna. Példának okáért, tudtátok, hogy az angol himnusz valójában egy francia dal volt, melyet XIV. Lajosnak komponáltak betegsége alatt az ápolónõi?

Bizony, egy angol utazó vitte át a dallamot Britanniába, ahol annyira tetszett a népnek, hogy rögtön meg is írták hozzá a mai himnuszuk szövegét, annyi különbséggel, hogy akkor még a királynõ, queen helyett, király, king szerepelt. Az angolok persze tagadják ezt a francia összefüggést. Nem is csoda.

Ezen kívül Horváth tanár úr arra is felkészített minket, hogy ha látunk egy liechtensteini focimeccset, és az elején ugyanaz a himnuszuk dallama, mint az angoloknak, azon se lepõdjünk meg, nem mi hallunk félre.

Szó esett még a lengyel, a német, az osztrák, a francia, az amerikai és persze a magyar dicsénekekrõl is, s Szilasi mûvész úrnak hála, meghallhattuk az összefüggéseket a dallamokban.

Ilyen például, hogy a Marseillaise-bõl rengeteg motívum megtalálható a különbözõ országok énekeiben. A zongoramûvész úr ezeket meg is mutatta nekünk profi módon, több himnuszt egyszerre játszva.

Az elõadás végén jöttek a kreativitást igénylõ játékos feladatok. A nézõknek együtt kellett költeniük egy himnuszt, melynek témája természetesen a Pázmány Szalon volt. Mikor meglett a szöveg, meg-

szavaztuk, hogy palotás stílusú legyen a mûvünk. Jókat derültünk, mikor a kész szerzeményt visszahallgattuk.

Végül dalt kérhettünk, de nem ám akárhogy, hanem nekünk kellett megmondani, hogy kitõl, mi alapján, milyen stílusban és milyen témában akarjuk hallani azt. A végén az jött ki, hogy az alap Beethoven Patetikus szonátája legyen, ám a dallam inkább Erkelre hasonlítson, a téma a leányrablás, s mindezt jazz stílusban.

Kíváncsian vártuk, hogy na vajon, ebbõl mi lesz, majd néma csendben, itt-ott elmosolyodva hallgattuk egy zseniális tehetségû embernek virtuóz játékát. Hihetetlen élmény volt.

Aki az elsõre nem tudott eljönni, annak feltétlenül ajánlom a többi alkalmat, november 23-át és december 7-ét. Vétek lenne kihagyni!

Fedor Zsuzsanna 2011/november

11

2-19.11nov..qxd

2011.11.20.

16:27

Page 12

Ítélet Kultúra és kritika

Azok a bizonyos nyolcvanas évek vagy akár ’90-es éveket az emberiség jobb lenne, ha elfelejtené, már ha a ruhákra, vagy az eszméletlen hajakra tekintünk. Ha megnézem a drága szüleimrõl készült képeket, vagy ami még jobb, az akkori tv felvételeket, hát tátva marad a szám, hogy Tejóságos…! Mit gondoltak ezek az emberek, hova tették a jó ízlésüket? És egyáltalán, mit képzeltek, meddig tarthat ez? Erre az utóbbi kérdésre keresünk és kapunk választ a következõ két ikon munkáján keresztül, akik ma is bebizonyítják, hogy van mit tanítaniuk, na nem a fodrászatban, de a zenében mindenképp.

NOS, AZOKAT A ’80-AS

KISCSILLAG – NÉNIKET A BÁCSIKNAK! „TUDTAM, HOGY JÖNNI FOGSZ, CSAK TE NEM TUDTÁL RÓLA”

Tegye fel a kezét, aki szereti Lovasi munkáit!

Most tegye fel az, aki be merné vallani, ha nem! Ezt ugyan sose lesz alkalmam kipróbálni, de erre nincs is szükség, hiszen a Kossuth díjas mûvész úr hihetetlen sikerrel nyúl akármihez Magyarországon, immáron 24 éve, így az eredményt úgyis tudja mindenki.

A Kiscsillagot nem ismerni egyetemistaként enyhén szólva is ciki, fõleg miután a Kispál leköszönt a színrõl. Félévet izgult ugyanis egy emberként az EFOTT és a Fish-

ing on Orfû közönsége, szavazott az album nevére, hallgatta a rádióban a Sirályt, és tapsolt az album elõtt nem sokkal napvilágot látott új klipnek (ami a Zenével a gyermekekért program keretében készült el, az Olajoshordó c. számra), mire végre kezébe vehette az újabb korongot.

A negyvenkét perces albumhoz fûzött várakozások nem csak magasra tették a lécet, de sokfélék is voltak. Ezzel a négy tag vajmi keveset törõdhetett alkotás közben, szerencsénkre.

Egy-egy szám erejéig bevállaltak Kispál-os (Gyors autóval), PUF-os (az énekes, gitáros Leskovics Gábor a Pál utcai fiúk együttes tagja, és a Kit simogasson címû szerzemény az apaságát nehezen tagadhatná le) hatást, vonósokat (Elég a maradék, ami egyébként az album nemcsak leghosszabb, de az egyik legjobb száma), egy kis változást, de mindezt a régi ízeket megtartva tették.

Nem vállaltak tehát kockázatot, kiszolgálták a Kispál után síró örök egyetemistákat, és a Kiscsillagot csak most felfedezõ kamaszokat is (bár a formáció 2005 óta létezik, az jelenleg is igaz, hogy Lovasi András magáénak tudhat egy állandó, de folyamatosan változó 17-tõl 28 életévig terjedõ biztos rajongó tábort, ami mindenért ugrál). Változtak is egy kicsit, meg nem is. Összébb állt a zene, egészében véve meg-

maradt a megszokott arc, de több az ötlet a számokban és ez, mint egy új smink, feldobta a részleteket. Annyira, hogy még sokadik meghallgatásra is volt izgalom, lekötött, attól függetlenül, hogy elsõre bemászott a dallam a fülembe és másodikra megtanultam a szöveget.

Utóbbival kapcsolatban nem éri a hallgatót meglepetés, tipikus Lovasi szövegek ezek, el is gondolkodhat rajta a nagyérdemû (bár nem mond oda azzal a nyers õszinteséggel, mint az elõzõ, Örökre szívembe zártalak albumon), de befröccsözve, lebutulva is dünnyögheti/ordíthatja két ugrálás közt a koncerten fájdalmas arcot vágva…

Koncert pedig lesz bõven: a tél folyamán végigturnézza az együttes az egész országot. Valószínûleg ezeken az estéken is ki fog derülni, amit a Kiscsillag tagjairól eddig is jól lehetett tudni: tapasztalt, istenáldotta tehetségek, akik pontosan tudják, mit kajál a közönség, és azt meg is adják neki, mindezt olyan profizmussal és színvonallal teszik, ahogy ezt jól megszoktuk. A századik lelkesen próbálkozó, „kispál-klón” együttesnek pedig remélem ez a harmadik album nem csak egy újabb ihlet lesz, de egyben egy komoly lecke is: ahogy a Pink Floydból is csak egy van, belõlük is csak ez az egy mûködik õszintén jól, fintor nélkül.

Galiger Enikõ

Midnight in Paris – Woody újjászületése GIL, A ROMANTIKUS ÍRÓ Párizsban tölti szabadidejét menyasszonyával, és közben azon ábrándozik, milyen lehetett a város fénykorában, a húszas években itt élni. Egy este rámosolyog a szerencse, amikor menyasszonya, faképnél hagyva õt, elmegy táncolni régi ismerõsével, a kissé spicces Gil pedig gyalog indul haza Párizs utcáin. Ahogy az megszokott a turistáknál és a szûk utcás városokban, az író rövid idõn belül teljesen eltéved. Leülve egy templom lépcsõjére éppen azon töpreng, hogy találhatna haza, mikor megszólal az éjféli harang, és egy oldsmobile tûnik fel a férfi mellett a ködbõl. Az autó utasai szelíden invitálják fõhõsünket egy partiba, ahol kiderül: hõsünk visszament az idõben a számára áhított húszas évekbe, ahol személyesen is beszélgethet néhány mondatot példaképeivel: Hemingwayjel, Fitzgerald-dal, Picasso-val, és a többi korabeli hírességgel.

A film, amire csak azt tudom mondani: Woody Allen ismét a nyeregben! Nem mondanám magamat egy nagy Woody rajongónak, nem láttam minden filmjét, de amiket láttam, azok általában tetszettek. Általában, ugyanis a pozitív élményeket sajnos csak a régi filmjei12

2011/november

rõl mondhatom el. Valahogy amióta a híres alacsony szemüveges értetlen emberke (Kern András szinkronhangja nagyon illett rá) kikerült filmjeiben a képbõl, számomra a Woody Allen filmek elvesztették varázsukat. Bár az elbeszélés modora és a szalonhangulat, a kamaraszínházas megjelenítés megmaradtak – ezek nagyszerûen szoktak párosulni a történetekkel –, mégis, ezek a filmek már nem voltak számomra annyira szórakoztatóak. A fentiek miatt némi ellenérzéssel ültem le a film

elé, azon izgulva, hogy csak most ne kelljen negatív kritikát írnom. Szerencsére ez esetben – bár a rendezõ fellépése ismét elmaradt – mégsem kellett csalódnom a produkcióban, sõt, azt mondhatom, olyan volt ez a film, mint a régi jó Woody Allen filmek!

A fõszereplõt alakító Owen Wilson enyhén szólva sem tartozik a kedvenc színészeim közé. Humorát sosem találtam szórakoztatónak, nyálas és unalmas fickónak tartottam. Azonban minden ellenszenvem ellenére ebben a filmben remekül alakít. Nem egyszer láttam már az elveszett ember szerepében, de ezt most tényleg nagyon hozza. Hozzáteszem: ezt annyira nem a saját talentumának tulajdonítanám, hanem a nagyszerû forgatókönyvnek és a rendezésnek.

Aki ismerõs Woody Allen filmjeiben, az tudni fogja, mirõl beszélek, mikor azt mondom: a Midnight in Paris az A hétalvó ellentéte: viszszafelé jár a korokban, és vissza is talál saját idejébe. Mindenkinek szívbõl tudom ajánlani, aki szereti Woody Allen filmjeit, vagy csak megnézne egy könnyed vígjátékot különbözõ korszakokról, hírességekrõl és a romantika fõvárosáról!

A. B. Chronos

2-19.11nov..qxd

2011.11.20.

16:27

Page 13

Ítélet Kultúra és kritika

Happy, Happy – Õrülten boldogan SOKSZOR MONDJÁK, hogy az európai film világa nagyon más, mint az amerikai tömegkultúráé. Még ha kissé sommás és elcsépelt is ez a megállapítás, annyiban talán igaz, hogy a kulturális különbségek sokszor a filmvásznon jobban megjelennek, mint máshol; és ez a „Happy, Happy” esetében teljesen megállja a helyét. A film forgalmazója ugyanis vígjátékként hirdeti ezt az amúgy hangulatában nagyon is ingadozó filmet, de ezt a címkét mégis kissé degradálónak érzem. A vígjátéki felhang ugyanis az utóbbi idõben – tegyük hozzá: sajnos – a szórakoztató, de lagymatag (és méltatlanul sztárolt) filmeket jellemezte. Ez azonban kilóg a sorból. Hogy miért? Talán mert európai, ráadásul norvég!

A skandináv filmek iránti szeretetem nem alaptalan. Elég csak a 2010-es év legjobb külföldi filmjéért járó Oscar-díj gyõztesére, az „Egy jobb világ” címû filmre gondolni (de említhetném még Anders Thomas Jensen filmjeit is), amelyet egy kiváló dán rendezõnõ (Susanne Bier) készített. A nõi látásmód a filmmûvészetben külön témát érdemelne, s mivel erre a hely nem elegendõ, csak egy rövid megjegyzésre futja: nagyon örvendetes, hogy a korábban igen maszkulinnak számító filmszakmában egyre több nõ képviselteti magát, és ez a „Happy, Happy” esetében is így van.

A felütés egyszerû: egy házaspárt ismerhetünk meg, akik a kietlen és hideg norvég tájon megismerkednek egy éppen beköltözõ másikkal. Barátok lesznek, összejárnak, és megin-

dul a kémia, szépen lassan kiderülnek a titkok és az elfojtott problémák, mígnem mindenki valami, illetve valaki másra kezd el vágyódni.

Anne Sewitsky filmje éppen ezért nem vígjáték, sokkal több annál. Inkább – divatos mûszóval élve – amolyan párkapcsolati „dramedy”-nek nevezném, s ez a végeredményt kifejezetten szórakoztató, de mégis elgondolkodtató alkotásra változtatta. S ugyan a mozi szinte az egész film alatt zengett az õszinte nevetéstõl, az együttélés problémái mégis szorosan átszövik a film minden egyes képkockáját;

egyszerre látunk szatírát a családmodell felborulásáról, emberi hibákról és mulasztásokról, s ugyanígy elõjön a homoszexualitás „kibeszéletlensége” (és elfojtottsága), valamint a mélyen gyökeredzõ, kiirthatatlannak tûnõ faji kérdés. Persze ilyen „korrekt” témaválasztás mellett mindig borzasztóan könynyû beleesni a szokásos csapdákba; nehéz kliséktõl mentesen, az egydimenziós szinttõl elszakadva értelmezni ezeket a kérdéseket. (Ki tudja, talán túl könnyû reflexbõl ítélkezni is.) És bár ezt a rendezõnõnek nem is sikerült száz százalékosan kiküszöbölnie, az egész mégis – jó értelemben véve – nagyon mûködik.

Kimerült házasságokról szól ez a film. Olyanokéról, akik maguk sem tudják eldönteni, hogy jól döntöttek-e akkor, amikor kimondták a másiknak a boldogító igent. A film nem erõltet ránk semmit, sokkal inkább az emberi elégedetlenséget, kielégületlenséget ábrázolja.

Mindenki irigyel valakit, és soha, senki sem elégedett azzal, amije van. El kell-e fogadni az elmúlást, bele kell-e törõdni? Igazságosabb-e boldognak lenni és feláldozni, mint inkább túlélni? Örökös és megunhatatlan témák ezek, úgy tûnik, a „Happy, Happy” képes ezt a témát északiasan túlfûtött, de mégsem obszcén vagy öncélú módon tálalni. Így hát az „Amerikai szépség”-gel összevethetõ párhuzamai ellenére is ajánlott anyag, fõként az északi finomságok kedvelõinek, de fogyaszthatják azok is, akiknek elegük van már a giccses drámákból, és valami igazira vágynak.

Szabó Levente

„Má’ megin’ itt van a szerelem…”

Mindenkinek van egy személyes története a Bizottságról. Az én Bizottság-történetem egészen 1983-ra megy vissza, amikor is Édesanyám bement egy lemezboltba, hogy ajándékba adjon Apunak (akivel akkor még csak randevúztak) egy Albert Einstein Bizottság lemezt, mert Apa lelkesen mesélt róla. Anya elmondása szerint az eladó elõször furcsán nézett rá, majd többször is megkérdezte, hogy valóban ezt akarja-e megvenni, mert ez egy rettenetes lemez. De anya végül megvette a bakelitet, és én rá jó pár évre, tizenkét évesen Beatles lemezekért kutatva rátaláltam a lemezre, mely arra csábított: Kalandra fel! Meghallgattam. Így kezdõdött az egész.

Aztán ott folytatódott, amikor a Vajda Lajos Stúdió megalakulásának 30. évfordulójára rendeztek a Mûcsarnokban egy kiállítást, aminek a megnyitóján – a száztagú cigányzenekarra licitálva – kétszáz mûvész és más meghívott állt fel a Mûcsarnok lépcsõjére

....ÉS A BIZOTTSÁG!!!

„szabadidõzenét” játszani. Volt, aki hangszerekkel felszerelkezve, volt, aki csak a hangjával járult hozzá az Ûropera címû darabhoz.

A karmester ef Zámbó Öcsi volt, aki egyik kezében egy szögesdrótra feszített gumigorillával, a másik kezében pedig egy légycsapóval vezényelt, majd pedig fel-feltartott egy táblát, amire az volt ráírva, hogy „Fény vagy!” Fény, amitõl az élet megindul tavaszszal, fény, ami a szõlõtõkére süt, ami megérleli a szemeket… Legyünk mi is olyanok, hogy valamibõl valami mást teremtünk. Ami tehetséget kaptunk Föntrõl, azt itt lent kamatoztassuk.

A Bizottság zenéjét nevezték már katasztrófazenének, undergroundnak, újhullámnak, alternatívnak, de mindegyik csak közelít ahhoz, amit hallgatunk. Zenéjük és mûvészetük - mely elválaszthatatlan egymástól diktatúrában született. Minden lépésük ellenõrizve volt, de ez csöppet sem érdekelte õket. Egy egészséges, pikáns, de nem gusz-

tustalan polgárpukkasztással megmutatták, hogy ha merünk ellentmondani, ha merjük tágítani a határokat, a kultúra gyõzedelmeskedni fog a politika felett. Ez pedig hatalmas gyõzelem a diktatúrákban…

Csak egy kis ízelítõ: a kiállítás elsõ termében egy egész termet beborító zöld pázsit közepén eklektikus szoborcsoport látható, mely az A. E. Bizottságot jeleníti meg mûlángokkal, síneken vonuló elefántokkal. A falakba ágyazva közéleti személyiségek beszélnek a jelenségrõl. Nagy Feró találóan fogalmaz: „Nem baj, ha nem értik, mondani kell! Hátha valami szikra gyúl a társadalom agyában.” Ez a szikra sokakban meggyúlt, s reméljük, tartós láng marad. Érdemes elmenni a kiállításokhoz manapság már kötelezõen kapcsolódó programokra is, remélem nem bánja meg senki. Csak meg kell hallani, mit mondanak. Ha pedig nem értjük, hallgassuk meg újra, és: Értsük másképp! Kalandra fel!

Aradszki Dea 2011/november

13

2-19.11nov..qxd

2011.11.20.

16:27

Page 14

Ítélet Novella

A. B. Chronos: Suttogások a sötétben Kedves Olvasó, ki e sorokat olvasod!

Mivel e könyvet kincsként õrzöm, és ki nem adnám kezeim közül semmi esetre sem, feltételezem, hogy mikor kezedbe fogod naplómat, én már nem leszek az élõk között. Hogy halálom miként fog bekövetkezni, még nem tudom. Meglehet, saját kezemmel vetek véget életemnek, mikor már nem bírom az állandó szorongást, vagy azok fognak magukkal vinni – ki tudja. De most még élek, és amíg megtehetem, megosztom mindenkivel tapasztalataimat az ismeretlennel, hogy mások ne kövessék példámat – legalábbis ha ép elmével akarják szürke mindennapjaikat leélni életükben.

Szenvedéseim akkor kezdõdtek, mikor elsõ alkalommal füleltem túl a határon. Mindenki így, gondolom, Te is – ismeri azt a furcsa csengõ hangot, amikor egy teljesen hangszigetelt szobába megy be, vagy éppen elalvás elõtt hallgatózik a sötétben. Egyes – magukat szakértõnek valló személyek – azt állítják, hogy e csengés abból ered, hogy a fülünk nincs hozzászokva a tökéletes csendhez, és ilyenkor igyekszik magát hozzáidomítani az alacsonyabb frekvenciához. De amit õk nem tudnak, hogy e csengés valamit elfedni hivatott. Ha gyorsan reagálsz, és összpontosítva megpróbálsz a csengés mögé hallgatózni, meglátod, mást is lehet hallani a csengésen túl.

Elõször egy éjjel fordult velem ez elõ. Egy túlhajszolt nap után éppen nyugovóra tértem, de a sok aznapi feladat nem hagyott aludni, álmatlanul forgolódtam az ágyamban. A fülem persze - a hirtelen zajmentes környezet miatt elkezdett csengeni, ehhez már hozzá voltam szokva. Ami viszont újdonságként ért, az a jelenség, amit még nem tapasztaltam. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a csengés nem monoton, hanem változó. Elkezdtem rákoncentrálni és akkor vettem észre: suttogást hallok.

Valaki suttogott a csendben. Illetve nem is egyvalaki, hanem valakik: egy beszélgetést hallottam. Elsõ éjjel nem foglalkoztam a beszélgetéssel, nem is figyeltem teljesen oda, így nem tudtam kivenni a szavakat. A társasházban, ahol lakom, elég vékonyak a falak, elsõre tehát azt hittem, a szomszéd néz tévét vagy beszélget valakivel. Gyanakvásomat a túloldali szomszédom ébresztette fel, aki másnap elkezdett panaszkodni, hogy a hálószobámmal szomszédos család elment nyaralni még a hét elején, és rá hagyták a kutyájuk etetését, amit õ rendkívül megterhelõnek érzett. Vagyis mégsem a szomszédomat hallhattam akkor éjjel. De akkor kit?

Aznap éjjel rákoncentrálva újra meghallottam a hangokat, és jobban elkezdtem figyelni.

Több különbözõ hangot is hallottam, akik mindenfélérõl beszéltek. A téma folyamatosan vál14

2011/november

tozott, és nagyon zavaros volt: beszéltek forradalmakról, választásokról, halálozásokról és születésekrõl. Nem sokáig hallottam õket, mert elég gyorsan elhallgattak – mintha megérezték volna, hogy hallgatózom –, de mielõtt abbahagyták volna a beszélgetést, megütötte valami a fülemet. Egy repülõgép-szerencsétlenségrõl beszéltek, ami nem messze lakóhelyemtõl történt meg, és rengeteg halálos áldozattal járt. Múlt idõben emlegették, de én mégsem emlékeztem ilyenre. Utána is néztem másnap kíváncsiságból, de nem találtam ilyen bejegyzést egyik helyi újságban sem, az utóbbi tíz évre visszamenõleg. Gondoltam, hátha korábban történt ilyen, de közben újabb feladatokat kaptam a fõnökömtõl, amelyek teljesen lekötöttek, és késõbb el is felejtettem az egészet. Aztán jött a megdöbbenés.

Egy héttel késõbb, hogy a beszélgetést hallottam, megtörtént az eset, amirõl szó volt. Egy utasszállító repülõgépen valamilyen rendszerhiba miatt leálltak a pilótafülke berendezései, és a gép úgy hullott alá a levegõbõl, mint egy darab kõ. Senki nem élte túl a tragédiát, mely kétszáz halottat követelt. Mikor meghallottam a tudósítást, rögtön eszembe jutott az a beszélgetés, és még aznap újra összpontosítva belehallgattam a suttogásokba. Ugyanúgy véget ért egy-két perccel azután, hogy fülelni kezdtem, de megint hallottam olyan dolgokat, amik még nem történtek meg. Ekkor kezdtem pánikolni. Ki beszélgethet a szomszédban, és honnan tud olyan dolgokról, amik még meg sem történtek? Illetve ha nincsenek itt a szomszédaim, egyáltalán kik lehetnek ott a szomszédban? Ez utóbbi feltevésem azonban kezdett egyre kétségesebbé válni. Ugyanis - bár ez csak késõbb tûnt fel - amellett, hogy hallgatózásaim egyre rövidebbekre sikerültek, mert a hangok egyre gyorsabban elcsendesedtek, ahogy füleltem… egyre közelebbinek is tûn-

tek! A következtetést tehát le kellett vonnom: a beszélgetések nem a szomszédból jöttek, és egyre jobban figyeltek rám! Azon az éjjelen, amikor újból hallgatózni kezdtem, és a hangok megemlítettek engem is, pánikom elérte csúcspontját. A hangokat egy méterre az ágyamtól hallottam!

Egész éjjel nem aludtam. Felkapcsolt lámpa mellett töltöttem az éjszakát, folyton azt lesve, mikor jelennek meg a hangok gazdái, mikor „ugrik ki a szörny az ágy alól”. A következõ napokban teljesen elhanyagoltam a munkámat, és csak e kérdés megválaszolására koncentráltam. Tudományos cikkekbõl sokra nem jutottam, ilyen témában csak ritkán írnak a tudósok, hiszen amit tapasztaltam, az „tudományosan nem megalapozott” dolog. Más irányból kellett megközelítenem tehát a kérdést.

Kutatásomat a tisztán tudományos szakirodalomból kiterjesztettem a miszticizmus és a fantasztikum felé, így találtam rá a válaszra vagy annak egy lehetséges verziójára.

Az ember, habár a földi állatvilág fejlõdése csúcsának számít, mégis csökevényes érzékszervekkel van megáldva. Szeme csak a színskála bizonyos spektrumát tudja érzékelni, hallása szintúgy csak a rezgéstartomány egy részét észleli. Pedig azokon túl is léteznek mind hangok, mind színek. Ha pedig más is van, amit nem látunk és nem hallunk, akkor létezhetnek olyan dolgok (akár lények is!) körülöttünk, akiket nem tudunk felfogni érzékszerveinkkel - mégis itt élnek köztünk. És ha léteznek körülöttünk ilyenek, miért kötné õket a négy dimenzió, ahogyan minket? Mi van, ha az idõ folyama rájuk másként hat, mint ránk? És vajon hogyan viszonyulnának hozzánk, ha kapcsolatot tudnánk velük teremteni? Egyáltalán õk észlelnek-e minket, vagy ugyanolyan süketek és vakok a mi életterünkkel kapcsolatban, ahogy mi is az övékkel?

A kérdés sok és megválaszolatlan. Egyelõre annyit tudok, hogy mióta belehallgattam suttogásukba, a hangok közelebb és közelebb jöttek, és nem tûntek túl barátságosnak. Mintha ismernék a múltamat, egyre többet hallottam beszélgetéseket ismerõseimrõl, szeretteimrõl a múlttal és a jövõvel is összefüggésben. De nem tudom õket figyelmeztetni, õrültnek hinnének. Jelenlegi helyzetemben pedig fõleg.

Addig bírtam idegekkel, ameddig már közvetlenül a fülem mellett nem hallottam a beszédet. Ekkor már hetek óta nem aludtam otthon, a munkahelyemen nyomott el az álom párszor végsõ kimerültségemben, egészen addig, míg a fõnököm, ezt meglátva, ki nem rúgott. Attól kezdve az emberekkel teli helyiségeket kerestem. Már csak ezt tudtam megnyugtatónak találni. Talán ha sok ember vesz

2-19.11nov..qxd

2011.11.20.

16:27

Page 15

Ítélet Kulinária

körül, akkor õk nem akarnak a közelembe kerülni. De így is megtaláltak. Hangjuk egyre hangosabbá vált, de csak én hallottam. Már nem csak éjjel beszéltek hozzám, hanem a nap minden percében, amint az éber állapotból kissé a félálom felé közeledtem. És csúf dolgokat suttogtak, nagyon csúfakat. Párszor megkértem õket, hogy hagyják abba. Tettem ezt abból a feltevésbõl, hogy ha én hallom õket, akkor bizonyára õk is engem. De nem hatott. Viszont felkeltettem a körülöttem lévõk figyelmét. Az emberek kerülni kezdtek, már senki nem mert a közelemben maradni, pedig nekem szükségem volt a közelségükre.

Ekkor jöttek a fehér ruhások. Az autót nem is láttam, pedig mellettem állt meg. Kipattant belõle két nagydarab fickó fehér ruhában, felkaptak engem, és mielõtt egy szót is tudtam volna szólni, bedobtak az autóba. Addigra már olyan régóta nem aludtam, olyan régóta éltem ébrenlét és álomvilág között, hogy szinte meg sem tudtam különböztetni a kettõt. Az autóba érkeztemben eszméletemet szinte rögtön elvesztettem - nem az esés miatt, hanem mert puhára estem, és egy szúrást éreztem a nyakamon. Elnyomott az álom - egy álom nélküli álom -, melybõl a hangok ébresztettek. Éppen egy nem messze lévõ lángoló épület volt terítéken, sok halottal. Hogy ez a múltban volt, vagy nemsokára fog megtörténni, nem tudtam.

Kinyitva a szememet furcsa látvány fogadott. Puha matracon feküdtem, mely egyben a szoba padlója is volt. És ami érdekesnek tetszett: a szoba minden oldala ilyen matracokkal volt felszerelve. Ahogy az ajtó is, mely, mint megtudtam, zárva volt, és én már nem is nyithattam ki. Naponta háromszor kaptam ételt az ajtó aljánál lévõ kis nyíláson át, és naponta meglátogatott egy idõs orvos. Gondolom legalábbis, hogy az volt, mivel folyton fehér köpenyben volt. Beszélgettünk, és õ feljegyzéseket készített. Elmondtam neki mindent, amit megtapasztaltam. Azt mondta, ne féljek, a hangok itt már nem fognak utolérni. Részben igaza is lett. Utolértek ugyan, de nem tudtak nekem beszélni. Ha meghallottam õket, csak szólnom kellett a nõvérnek, õ adott egy gyógyszert, ami elijesztette õket.

Az orvos, akivel beszélgettem, hozott nekem papírokat is. Azokat tartod most kezedben, Olvasóm. Kaptam ceruzát, azzal írtam.

Azt utólag vissza kellett adnom. A papírokat elrejtettem. Mikor rákérdeztek, hol vannak, csak a fejemet ráztam. Szerintem azt hitték, megettem õket. De nem is baj. Nem engedem, hogy elvegyék tõlem õket, meg kell osztanom tapasztalataimat mindenkivel, nehogy valaki beleessen ugyanabba a csapdába, amibe én!

Figyelmeztetlek ezért, Olvasóm: vigyázz, mennyit hallgatózol a csengésen át. Mert hangok nem léteznek test nélkül. És ha elkezdesz figyelni rájuk, õk is felfigyelnek majd rád. És akkor nem fognak elereszteni. Soha többé!

Romházban romkocsma hogy szókincsünkben helyet kapott a „romkocsma” szó.

Hogy mit is jelent ez a kifejezés? Egy romos épület területén létrehozott kocsmát. Biztos mindenki látott már Budapest területén egész épületeket, melyek omladozó falaival kísértetházként bújnak meg az utcák mélyén. A romkocsmák ilyen épületekben húzódnak meg, sokszor észrevehetetlenül. Bár nem ez a legjobb megoldás a sokszor mûemlék épületek megóvására, de ha máshogy nem, talán így nem pusztulnak el végleg ezek az épületek. Kívülrõl általában nem is látszik, hogy a hatalmas kapu mögött lehet más is, mint lakások. Hogy a sötét és komor utcát és Dr. Parnassus világát csupán egy ajtó választja el.

Két romos kocsmát választottam ki az egyetem környékérõl, hátha másnak is van kedve a vizsgaidõszak elõtt vagy alatt betérni valamelyikbe, ahol az omladozó falak találkoznak a magyar kreativitással, ahol megelevenedik a képzelet. Lakótársaimmal felkerekedtünk, hogy bemutassunk egy ismert és egy kevésbé ismert romkocsmát.

Az elsõ megálló mi más lehetett volna, mint a Szimpla Kert, ami már-már klasszikusnak számít az underground pubok között. Mivel ezt a mûintézményt már ismertük, megtalálni könnyû volt. Miután beléptünk a bejárati kapun, egy pizzás büfé „állta el az utunkat”, ínycsiklandozó kínálatának nem tudtunk ellenállni, holott aznap kétszer vacsoráztunk. A bútorok, bár elsõ látásra mind valamelyik lomtalanításból kerültek elõ és ránézésre úgy tûnnek, hogy mindjárt szétesnek, mégis jól harmonizál együtt a sörpad az autóból kivett üléssel, vagy a strandszék a régi monitorokkal és egy kádból átalakított kanapéval. Körülbelül a harmadik asztalnál sikerült leülnünk, mivel egyik kísérõm nem talált magának kényelmes helyet. Szerencsénkre már kapható forralt bor.

Ez az a hely, ahol a legösszenemillõbb dolgok is olyan összhangot sugallnak, hogy az

TÖBB MINT TÍZ ÉVE MÁR,

ember nem szívesen hagyja ott bemelegített helyét, és féltékenyen néz arra a társaságra, amely távozáskor elfoglalja asztalát, ugyanolyan vidáman, mint ahogy õ jött.

De küldetésünk van, el kell mennünk egy újabb kocsmába. Következõ helyszínünk a Fogas ház.

– Ez az? – kérdezzük egymástól a kapura meredve.

– Csak ez lehet… És nyitva van?

– Ezt csak akkor tudjuk meg, ha megnézzük.

Egyikünk óvatosan, félve attól, hogy a szúette ajtó szétesik, megmozdítja azt. Bemegyünk. Nagy a nyüzsi, nyitva van.

Felderítjük a terepet. Már megint egy pizzás stand fogad minket. Persze nem veszünk, hiszen már ettünk… na jó, na jó, elismerem, már megint elcsábultunk. (Megjegyzem: szerintem a Szimplában finomabb volt… bár talán nagybátyám is ezt érezte, mikor a negyedik tál bableves után közölte nagymamámmal, hogy igazából nem valami finom ez a leves.)

Mikor a társaságon végignéztünk, megállapítottuk, hogy fõleg a biciklisek és a kutyások körében népszerû igazán ez a hely.

Sajnos forralt bort nem tartanak. Öreg hiba. A csapolt sör itt is kellõen hideg és habos, akár csak a Szimplában. Viszont a bodzaszörp egyértelmûen finomabb. (Már ha ez érdekli egyáltalán bármelyik egyetemistát.)

A Fogas ház berendezését dizájnos mûanyag székek és bárszékek alkotják a galériaként is szolgáló helyiségekben. A plafonról persze itt is mindenféle lóg. Fõleg üvegek, virággal. Megfordult a fejünkben, hogy mi van, ha ránk esnek, de a zene, az italok és a végtelenségig tartó beszélgetés elfeledtette velünk ezt. Útravalónak magunkkal vittük az eldugott világ mesés kincseit… a szívószálakat. Minden romkocsmának megvan a maga hangulata, mindegyiknek mások a törzsvendégei, és mindegyik jó példa arra, hogy hogyan lehet egy omladozó épületbe életet lehelni.

Szabó Kata Karolina

Az elsõ megálló a Szimpla Kert, ami klasszikusnak számít az underground pubok között

2011/november

15

2-19.11nov..qxd

2011.11.20.

16:27

Page 16

Ítélet Humor

Karácsony = totál káosz?

Avagy ádventi izgalmak, nem csak kezdõknek!

AMIKOR JÚLIUSBAN meghallottam, hogy a messzi Harrod’s-ban már karácsonyt tartanak, tudtam, valami elkezdõdött. A vég esetleg? Talán. Vagy inkább az elkerülhetetlen karácsonyi elmebaj? Ez hihetõbb. Évrõl-évre hosszabb a rákészülési idõ erre az ünnepre, és lassan félõ, hogy a húsvéti nyuszi, a Mikulás és a Jézuska közös ünneplésbe kezdenek majd augusztus környékén némi kompromisszum eredményeképpen. De nagyon remélem, hogy ez még a távoli jövõ zenéje…

Alapvetõen szeretem a karácsonyt. Ez is azt bizonyítja, hogy fellelhetõ bennem még némi romantika. Sokan ezt inkább giccsnek hívnák, de én ragaszkodom hozzá, hogy romantikának nevezzem. Mert elegánsabban hangzik. Nincs igazam? Költõi, nyitva hagyott kérdés…

Tehát összegezve: legkésõbb november végétõl kezdõdik az ünnepre való rászoktatás széles társadalmi részvétellel. Nem könnyû ellenállni a véget nem érõ dömpingnek.

Még ha elszántan tiltakozunk is az ünnepi hangulat ellen, mondván, mennyivel jobban is mutatnánk diszkréten melankolikus arccal, megfûszerezve egy csipet depresszióval (mottónk: mi aztán nem hódolunk be a fogyasztói társadalom elvárásainak, vagyis kizárt, hogy élvezzük a szeretet ünnepét!), akkor is elképesztõ akaraterõ és kitartás szükségeltetik hozzá, amire nem képes ám akárki! De nem ám! Mindenhol apró fények hunyorognak a fákon, tetõkön, ereszeken, lámpavasakon, amik magától értetõdõen kisharangot/fenyõt/rénszarvast ábrázolnak (mivel ezek olyan „karácsonyos” motívumok, míg például egy prózai traktorforma nem az, mert arról inkább egy mezõgazdasági kiállítás jut eszembe, nem Jézuska ünnepe), Mikulást ábrázoló csokik hevernek halomban a boltokban, Bing Crosby és társai szólnak megállíthatatlanul a rádióban és a bevásárlóközpontokban, mindenhol feldíszített mûfák, koszorúk, illetve egyéb kellékek lógnak, na meg persze a kikerülhetetlen narancs- és fahéjillat a levegõben, ami valahogy mindenhol ott van, de itt jegyezném meg, hogy ez még csak a jéghegy csúcsa.

VAGYIS NAGY ESÉLLYEL beszippant minket az ünnep, ha nem vagyunk résen. Úgyhogy meglátásom szerint egyszerûbb hagyni a dolgokat megtörténni. Engedjük magunkat sodorni a történésekkel. Ki tudja, talán még kisül belõle valami jó is… Például 16

2011/november

némi legális tojáslikõr reggel 10-kor. Mert ilyenkor még ez is megengedett. De semmi pánik: ízlés szerint fel lehet cserélni ezt az alkoholtípust bármely másra.

A karácsony mentségére pozitívumként elmondható, hogy négy adventi vasárnap készíti fel az ember lányát négy, hosszú héten keresztül a több napos féktelen ünneplésre (hogy szokjuk a kikerülhetetlen hízás gondolatát). Mert a karácsonyozást nem le-

„A cellux és én bonyolult kapcsolatban vagyunk egymással, aminek nem része az együttmûködés. És erre szeretek két órával ajándékosztás elõtt rádöbbenni.” het CSAK ÚGY elkezdeni mindenféle „edzés” és bemelegítés nélkül! Felkészülés hiányában még a végén szívrohamot kapnánk a túlzott érzelmektõl (vagy a százhuszonnyolc darab zselés szaloncukortól egy ültõ helyünkben). A tévécsatornák öntik a nyakunkba a tökéletes családi idillt ábrázoló reklámokat, amitõl az ember elbizonytalanodhat egy pillanatra: sütni vagy nem sütni? Ha nem sütök most rögtön, de azonnal három tepsi mézeskalácsot, csokitallért, vagy valami más, hizlaló édességet, akkor

egyszerûen nem lehetek/leszek jogosult részt venni az össznépi ünneplésben? Létezik ez a verzió? Reménykedem, hogy nem.

Mivel nem tudok sütni… Vagy talán mégis tudok, de inkább nem akarom büntetni a környezetemet a próbálkozásommal? Nézõpont kérdése… De eszméletlen jártassággal tudok fát díszíteni. Az is valami. Korántsem könnyû harmonikus karácsonyfát varázsolni egy kicsit lestrapált fenyõfából, amirõl lerí, hogy több lelkesedéssel vette volna tudomásul a tényt, hogy maradhat a földjében, és még egy darabig bámulhat két másik fenyõt, minthogy izguljon azon, vajon ki fog-e gyulladni egy rosszul felhelyezett csillagszórótól, vagy hogy mikor kezdenek el potyogni a tûi, elég dekoratív lesz-e a gyertyafényben, és ehhez hasonló problémák. Mi csak azt hisszük, hogy karácsonyfának lenni egyszerû dolog…

Visszatérve az ünnepre, meg kell említeni az elkerülhetetlen stresszt. Mert lássuk be, ilyenkor egy háziasszonynak kijut ebbõl az érzésbõl bõven. De ha még nem vagyunk gyakorlott házitündérek, akkor is van min izgulni. Kinek mit adjunk/készítsünk/vegyünk, ha egyáltalán akarunk, vajon hogy fog sikerülni A bejglink, ha összekaparjuk minden bátorságunkat egy bejgli-próbálkozáshoz, majd továbbgondolva a dolgot és minden eshetõségre felkészülve elmélázunk, vajon lehet-e még 23-án kész bejglit venni, aztán hogy mennyire legyen kivilágítva rezidenciánk, mû vagy igazi fát akarunk-e, el lehet-e intézni a kötelezõ karácsonyi táplálék-bevásárlást negatív idõ alatt, mi a bánatért fõztünk annyit és annyifélét, ami bõven elég lenne egy kisebb város közétkeztetésére egy hónapig, stb.

EGY MÁSIK LÉNYEGES RÉSZRÕL IS szót kell ejteni. A dekoráció. Kényes kérdés. Aki családi házzal rendelkezik, esetleg túlzásokba eshet dekorálás terén. Ha díszkivilágításunk felkapcsolása levágja a biztosítékot, és áramszünet lesz több kilométeres körzetben, meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy talán hangyányit túlzásba estünk, és számolnunk kell azzal a lehetõséggel, hogy záros határidõn belül meglincsel a felbõszült szomszédság.

Nem árt szót ejteni egy kevéssé vonzó tevékenységrõl. Számomra az egyik legkevésbé várt rész a csomagolás. Mivel a nagybátyám már kora gyerekkoromban elmagyarázta, hogy szó sem lehet pazarlásról, így én

2-19.11nov..qxd

2011.11.20.

16:27

Page 17

Ítélet Környezetrajz

abban a szellemben éltem át az ünnepet, hogy a csomagolópapír idõtálló érték, amit nem tépünk-szaggatunk, hanem csak szép finoman bontunk, bármekkora legyen is az izgatottság, majd végül kivasalva eltesszük.

Vagyis olyan papírt kell venni, ami még évek múlva is vállalható, mert lehet, hogy sok ajándék fog még benne megfordulni. Én személy szerint szentestére hagyom ezt a tevékenységet, mert szeretek veszélyesen élni.

Elég annyit mondanom: a cellux és én bonyolult kapcsolatban vagyunk egymással, aminek nem része az együttmûködés. És erre szeretek két órával ajándékosztás elõtt rádöbbenni. És arra is, hogy nem sok esélyem van idõre elkészülni. Igen, minden évben meg tudok lepõdni. De hiszen egy tisztességes pánikroham nélkül honnan támadna ünnepi hangulatom? Egy vigaszom azért van: talán évek múlva felfedezem az ajándék zacskókat, és rövidre zárom ezt a probléma-forrást.

HA KARÁCSONY, AKKOR ROKONJÁRÁS.

A rokonjárás az ünnep elkerülhetetlen velejárója. Tetszik, nem tetszik, ez van, ezt kell szeretni. Ez az évnek azon idõszaka, amikor eszünkbe jut, hogy léteznek emberek, akik valamilyen misztikus-rejtélyes okból kifolyólag hasonló génállománnyal rendelkeznek, mint mi, és ha ez még nem lenne elég, a szeretet ünnepének közeledtével ráadásul még a látóterükbe is kerülünk. De hát ez is olyasmi, amit fogat összeszorítva túlélünk, és ami eszünkbe juttatja, hogy elkezdhetnénk értékelni azokat a napokat, amikor elég, ha messzirõl szeretjük õket. December 25-e a nap, amikor kezdetét veszi a kilincsnyomorgatás.

A család nagyságától függõen ez változó hosszúságú idõszak lehet az életünkben, természetesen tele izgalmakkal. Lehet izgulni, hogy vajon melyik kiskorú esik bele a karácsonyfába, megfelelõ-e a töltött káposzta a kritikus tömegnek, ki fog annyi alkoholt fogyasztani, hogy nekiáll mélyenszántó beszélgetést folytatni a fikusszal, és egyéb ilyen rémületes szituációk. De akkor is. Éljen a karácsony!

Ezeket átgondolva nagy esély van rá, hogy mire valóban az ünnep közelébe érünk, ellenállhatatlanul elkezd vonzani minket az emigrálás gondolata valami messzi, napfényes, hó-,jég- és rokonmentes helyre, ahol a karácsonyi életérzés kimerül abban, hogy kivételesen piros bikinit veszünk a strandra.

Mint mondtam, alapvetõen szeretem a karácsonyt. És úgy döntöttem, hogy idén is hagyom magam beszippantani a karácsonyozásba. Hiszen miért ne?

Kalász Veronika

Mikor a gyomor korog KOROG. HANGOSAN. És persze néma csönd az elõadóban… hallható kuncogás jobbról, még a tanár is megereszt egy halvány mosolyt, mintegy konstatálva és megerõsítve a tényt: elmúlt dél. De még milyen rég! Éhség = sürgõsen csillapítandó állapot.

Opció No.1.: fõzök otthon. Belátható, elég esélytelen induló, de hát a részvétel a fontos… Opció No.2.: McDonald’s. Éljen a biokaja és a reformkonyha… nagy fricska lenne a diétámnak. (Azért még álmodozom egy picit egy dundi salátás McChickenrõl, esetleg némi sültkrumpliii, jajj!) Opció No.3.: Kálvin tér, Mikszáth tér vagy az a Nemtudommianeve utca a Boráros fele (pardonnez moi: Harminckettesek…).

Menzahelyek – fõtt étel (eme tulajdonságot kellõképpen értékelem), diákbarát áron, lehetõleg csak két tizedesjeggyel a Ft elõtt.

Elõadás vége: távgyaloglókat megszégyenítõ sebesség (némi repülési trükkel az utolsó három lépcsõfokon – magassarkú cipõvel csak saját felelõsségre!). Elmosódottak a fák, inkább látom, mintsem érzem a helyes irányt: egy habostorta lebeg a szemem elõtt, minden mást elhomályosítva.

Bölcs dolog elõre tájékozódni az egyetemisták haladási irányáról, ha az ember éttermet nyit. harminc méterrel közelebb, mint a másik: tuti befutó a hely: a legszélsõ kiülõs a Mikszáthon, van ott szép szobor is (elõször azt hittem, Deák, aztán leesett… három óra múlva a fodrásznál ültem, szõke fürtjeimet barnára cserélendõ, hogy legalább a látvány…! ), van szökõkút, meg galambok, de kit érdekel? Kétségkívül a legvonzóbb látványosság most egy

fekete tábla, rajta a megváltó szavak: „Napi menü 790.–: Francia hagymaleves, Óvári sertéssült krumplipürével”. Süvítõ lendülettel, és egy szabadságos katona lelkesedésével vetem magam a zöld horgászszékbe – ugyan látszik a leheletem is, de a pincehelyiség még hidegebb -, s rendelem a mannát. Várnom nem kell, a leves pillanatokon belül érkezik, vele a pirítós is – ekkor még nem gyanakodom. A tányér kissé csorba, de a leves meleg, francia…

Francia? Hát, inkább csak hagyma. Ilyesmit szoktam én is csinálni, ha nincs más otthon, csak hagyma, víz (hehh), liszt és tej. (Utóbbi vészesetben elhagyható). De meleg. Ugyan, ne legyenek nagyok az igények! Fõ hogy friss. A pirítós persze leesik, kapok másikat, ismét egy pillanat alatt… egy túl rövid pillanat alatt…

Aztán a hús (helye), kis kutatóexpedícióval meglelem a krumpli mellett… Hát… meleg. Kicsit száraz; ugyan! Edzeni kell a fogakat! Kicsit zsíros, de hát fel kell valahogy szívódniuk a vitaminoknak! Kicsit hûl már a fagyban – na jó, erre már nincs mentség.

Fizetek. A pincérlány apró grimasszal és „frenetikus jókedvvel” hozza a számlám: 790.– Apróm nincs, adok egy ezrest: a már fent említett gyorsasággal kapja föl és tûnik el, otthagyván egy meghökkent (Visszajáró? De hát mit képzelek én?), mérges (Ha meg csak így elvette, tán egy „Köszönöm”?), didergõ és még mindig éhes egyetemistát (Ha a magáért való kiállást nézzük, ovist…), aki kezdi kapisgálni, hogy ha sok a jelzõ az étel elõtt és rajta kívül nem eszik senki, gyanakodni kell.

Mindenesetre egy biztos: holnap fõzök otthon.

Mikola Éva 2011/november

17

2-19.11nov..qxd

2011.11.20.

16:27

Page 18

Ítélet Sport – Az érem két oldala

Félig üres vagy félig teli?

A magyar labdarugó-válogatott EB-selejtezõs szereplése TÓTH MÁTÉ: VESZTÉSRE ÁLLUNK

Akkor a pohár félig üres vagy félig teli? A negatívumokat mindig könnyebb meglátni, az okokat feltárni viszont annál nehezebb. Maradva a tényeknél: A magyar felnõtt válogatott sorozatban a 13. világversenyrõl maradt le, meghagyva az 1997-es 1-12-t az elmúlt 25 év legnagyobb „eredményének”. Akkor, a pótselejtezõbeli kudarcot tragédiának éltük meg, Marseille-hez, Irapuatóhoz hasonlítottuk, mondván, hogy már nincs lejjebb. Pedig volt.

Vaduzban, Ta’Qaliban…

Ezekhez a kudarcokhoz képest valóban jobb a helyzet, de történt elõrelépés igazán?

Legalább odáig eljutottunk, hogy nem hazudtuk azt magunknak, hogy most már biztosan sikerül. A szövetségi kapitány a selejtezõk elõtt ki is jelentette, hogy nem reális a 3. helynél elõrébb végezni. A cél az volt, hogy az alacsonyabb számú kalapból sorsolt finneket megelõzzük, ami sikerült is. Mind mennyiségében, mind arányaiban több pontot gyûjtöttünk, mint az elmúlt 25 évben bármikor, ám amellett, hogy az üdvösséghez ez most kevés volt, a hogyan is kérdéses. Ha nem számítjuk a világ papíron leggyengébb csapata, San Marino elleni gyõzelmeket, egyszer sem sikerült meggyõzõ fölénnyel nyerni. A moldávok elleni itthoni gyõzelem a kiszenvedett kategóriába esik. A visszavágón már kicsit jobb volt a helyzet, bár az a meccs is csak a végén dõlt el. A finnek ellen idegenben megint mi rúgtunk az utolsó percben gólt, de ne feledjük, erre volt ugyanekkora esélyük nekik is. A hazai, minden szempontból kiábrándító záró meccsen ránk nézve volt hízelgõ a 0–0. Maradtak a hollandok és a svédek elleni mérkõzések.

Elõbbi kettõt felejtsük is el gyorsan, esélyünk sem volt. A svédek elleni stockholmi vereség már elõrevetítette: itthon legalább 3-mal kellene nyerni ellenük, ha pozitív egymás elleni mérleget akarunk. Mint ismeretes, nem sikerült, csak eggyel. Szép volt a gyõzelem, de ez benne van a statisztikai véletlenben. 10-bõl 89-szer továbbra is a svédek fognak nyerni. Lássuk be, a 2. helyhez számos körülmény pozitív együttállása lett volna szükséges. És jó lenne végre nem a szerencsében, hanem a tudásukban bízni.

Miért fanyalgok tulajdonképpen? Például azért, mert eközben olyan „futball-nagyhatalmak”, mint Montenegró, Bosznia, vagy Észtország, pótselejtezõt játszanak. Függetlenül attól, hogy továbbjutnak-e, a hozzánk hasonló helyzetû országoknak legalább vannak oly18

2011/november

kor-olykor kiugrásaik. Nekünk nincsenek. A magyar futball 25 éve konstans rossz. Leginkább azért, mert hiányzik az a háttér, ami a válogatott és a klubcsapatok eredményességéhez szükséges. A bajnokság színvonala borzalmas, kupacsapataink pár mutatóba elért csoportkörbe kerüléstõl (és az ottani súlyos vereségektõl) eltekintve európai szinten középszerûnél gyengébb csapatok ellen is már elvéreznek. Az exportra termelõ akadémiai rendszer kérdéses, hogy valaha beváltja-e a hozzá fûzött reményeket, különösen, amikor egyik „csúcsterméke” több év külföldi kispadozás után az NB II-be tér haza… És akkor nem beszéltünk arról, milyen tragikusan kevesen ûzik a sportágat szervezetten, nincs semmilyen tömegbázis.

A jövõ évi EB már eldõlt. Nem most, hanem 20 évvel ezelõtt, csak még nem tudjuk az eredményt. Jelenleg a 2030-as VB döntõje zajlik, szerte a világban, több százezer pályán, több

millió gyerek vívja. És vesztésre állunk. Ha ma elkezdünk foglalkozni ötször ennyi gyerekkel, a legmodernebb módszerekkel, a legjobb körülmények között, akkor is legelõbb 20 év múlva érhetünk el eredményt. Éppen ezért nem is várok semmit a magyar válogatottól még 20 évig. Legfeljebb pozitívan csalódok.

RÁK BALÁZS: ELINDULTUNK A JÓ ÚTON

Úgy érzem, könnyebb dolgom van e cikk megírásakor, mint lett volna az ezt megelõzõ jó néhány korábbi EB és VB kvalifikációs sorozat befejezését követõen. A mögöttünk hagyott selejtezõ ugyanis okot ad a bizakodásra a jövõt illetõen, most tényleg úgy érezheti minden

szurkoló, hogy lehet keresni valónk a késõbbiekben. Szerethetõ a csapat.

Kezdjük a száraz statisztikával, mert – szemben a legtöbb számadattal – viszonylag reális képet fest a csapat teljesítményérõl: 19 megszerzett pont, 22 elért gól, ez közel 64 százalékos teljesítmény, ami a legjobb az elmúlt tizenhárom sikertelen selejtezõ-sorozatot tekintve. Egész Európában nekünk volt a hatodik legjobb gólátlag/meccs mutatónk. Rudolf Gergely a negyedik helyen végzett a selejtezõ gólkirálya címéért futó versenyben hat góllal, holtversenyben olyan klasszisokkal, mint Gomez, van Persie, vagy Cassano. A jelenleg legmagasabban jegyzett játékosunk, Dzsudzsák Balázs pedig a harmadik legtöbb gólpasszt adta, 5 assziszttal.

A csoport sorsolásakor a 4. kalapból sorsoltak ki minket, ami azt jelenti, hogy papíron három erõsebb csapattal kellett versenyre kelnünk. A harmadik helyre várt finneket idegenben legyõztük, itthon pedig – egy tét nélküli meccsen, megjegyzem csalódást keltõen döntetlent játszottunk ellenük. A szerényebb képességû ellenfelek, mint San Marino, és – kifejezetten antipatikus – Moldova ellen magabiztos oda-vissza sikert arattunk, tehát hoztuk a kötelezõ gyõzelmeket, ellentétben a korábbi évekkel. Amelyik eredmény viszont a legjobban tükrözi a fejlõdést, a svédek elleni hazai siker, és az, hogy magabiztos, okos játékkal tettük mindezt, megverve egy, nálunk sokkal magasabban jegyzett csapatot. A hollandok elleni vereségek elõre borítékolható papírformák voltak, viszont az idegenbeli három rúgott gólunk mindenképpen szót érdemel.

Fontos megemlíteni, hogy többször is a hajrában szerzett góllal sikerült a magunk javára fordítani az eredményt. Az, hogy az utolsó pillanatban sikerül betalálni, nem szerencse kérdése, sokkal inkább annak az eredménye, hogy a csapat a hármas sípszóig megszakad a gyõzelemért, ami eddig nem volt ránk jellemzõ, és mindenképpen megsüvegelendõ.

Egervárinak sikerült olyan fiatal tehetségeket beépítenie a csapatba, akik a jövõben még sok örömteli pillanatot okozhatnak a szurkolóknak, egy olyan válogatott gerincét adva, akik felveszik a versenyt Európa élcsapataival, gondolok itt Elekre, Vargára, Korcsmárra, Komanra, Szalaira, Pintérre, és Bogdán mélyvízbe dobására. Úgy érzem, elindultunk a helyes úton, és hogy már nem kell sokat várni és igazán ütõs sikerre… Akár a közelgõ világbajnoki selejtezõkön!

2-19.11nov..qxd

2011.11.20.

16:27

Page 19

Ítélet Karrier

KARRIERKALAUZ 6.

POLGÁRI JOG A GYAKORLATBAN Komolyság és könnyedség a helyi és az országos jogesetmegoldó versenyen Öröm látni, hogy a polgári jog nem csak a vizsgára várakozva képes lázba hozni az embereket. November 10-én, csütörtök este egy érdekes jogeset, és egy szokatlan, de annál derûsebb pillanatokat okozó polgári jogi activity mozgatta meg az évfolyamok polgári jog iránt igazán érdeklõdõ tagjait.

Amit még fontos tudni az állásinterjúról Karrierkalauz sorozatunk az önéletrajzírás és az állásinterjú tipikus és egyedi kérdéseivel foglalkozott. Befejezõ cikkünkben néhány kiegészítõ információt adunk.

A kiválasztási folyamat nem ér véget az állásinterjú befejeztével, hátra van még egy nagyon fontos mozzanat: a reménybeli munkaadója visszajelez, pozitív vagy negatív választ ad az Ön teljesítményére.

A kommunikáció módja, a szóhasználat sokat elárul egy cégrõl: ahogy dolgoznak és kommunikálnak, abból leszûrhetõ, mennyire tisztelik az embereket. Amennyiben olyan céget keres, ahol pozitív a munkahelyi légkör, s a kiszemelt cég még csak nem is válaszol Önnek, akkor talán jobb is, hogy nem Önt választották ki a megpályázott állás betöltésére, hiszen magatartásukból ítélve nyilvánvalóan nem ilyen cégrõl van szó. Egy ilyen a munkahelyi légkörben csupán idõ kérdése lenne, mikor érezné úgy, hogy váltania kell.

A PÁLYÁZÓK TESZTELÉSE

A kiválasztási folyamat során többféle módszerrel találkozhat. Leggyakoribb a személyes találkozó - az állásinterjú. Ezen kívül a cég megkérheti, hogy: I vegyen részt egy Assessment Centrum által végzett kiválasztáson, I vegyen részt szakmai, nyelvi továbbképzésen, valamint végeztessen el egy személyiségtesztet illetve tegyen alkalmassági vizsgát.

Minél több lépcsõbõl áll a felvételi rendszer, annál kevésbé szubjektív folyamatról

van szó, ez esetben minimálisra csökkenhet az interjúztató szakember befolyása a kiválasztási folyamat kimenetelére és az eredmény annál pontosabban tanúskodik az Ön szakmai felkészültségérõl, képességeirõl.

Nagyobb az esélye, hogy sikeres lesz, ha pozitívan viszonyul a kiválasztási folyamat egészéhez. A cégek nem kötelesek hozzáférhetõvé tenni a tesztek eredményeit, kilépõ adatait. Vannak azonban olyan cégek, amelyek mégis megteszik, hogy ismertetik a pályázóval az állásinterjú kapcsán elvégzett tesztek eredményeit. Ez mindenképpen hasznos tapasztalat lehet a további álláskeresés szempontjából.

MI TÖRTÉNIK SIKERTELENSÉG ESETÉN?

A személyes tapasztalat a legjobb tanítómester és tanácsadó. Ne essen kétségbe, ha sikertelen volt egy állásinterjún, próbálja meg végiggondolni, mi okozhatta sikertelenségét. A következõ állásinterjún ne mutassa ki az esetleges kudarctól való félelmét, érthetõen vázolja fel, miért lenne éppen Ön a legmegfelelõbb az állás betöltésére. Emelje ki azon tulajdonságait, amelyek hasznosak lehetnek a megpályázott állás szempontjából. Legyen kellõképpen magabiztos, bízzon benne, hogy sikerül elnyernie a megpályázott állást. Ne feledje, hogy a cég olyan embert keres, aki be tud illeszkedni, jó viszonyt teremt a fõnökével és kollégáival, lojális, rugalmas, képes fejlõdni - egyszóval olyan embert akivel jó lesz együttmûködni.

Együttmûködésben a Profesia s.r.o.-val, a workania.hu üzemeltetõjével

Bár ez már a nyolcadik ilyen jellegû kari rendezvényünk volt, ezúttal nem csak a gyakorlati képességek fejlesztését, illetve a tárgy megszeretését célzó, kellemes hangulatban eltöltött, érdekes polgári jogi kérdéseket feszegetõ estérõl volt szó, hanem az országos, valamennyi jogi kar részvételével évrõl évre megrendezett verseny elõválogatójának is minõsült ez a helyi verseny.

A talárt öltött, a Ptk-t ezúttal ténylegesen és komolyan használó versenyzõk felkészülési ideje alatt könnyedebb, de annál izgalmasabb vizekre evezve - kiderült, hogy nem is olyan könnyû elmutogatni a „vélelem” kifejezést, de a „joggal való visszaélés” lerajzolása is okozott meglepetéseket. Végül a Kapi Eszter, Slajchó Dóra és Urbán Kitti alkotta csapat szerezte a legmagasabb pontszámot, így a többi jogi karral õk szállhatnak ringbe november 17-én délután az országos activity versenyen.

Ezekben a pillanatokban pedig Papp Editnek és Ghira Mártonnak szurkolunk, akik a helyi forduló legjobb versenyzõiként továbbjutva az ELTE nagyelõadójában épp a feladvány alperesének, illetve felperesének „képviseletét látják el” – mindeközben a Pázmány jogi karát is képviselve természetesen.

Az ítéletet mi még nem ismerjük, de mire e sorok megjelennek az Ítéletben, már az eredmények is megtalálhatóak az itelet-pazmany.blog.hu oldalon.

Pogácsás Anett

2011/november

19

B1-4.11nov..qxd

2011.11.20.

18:56

Page 2

ítélet GALÉRIA KÉPES BESZÁMOLÓ AZ ÍTÉLET STÍLUS- ÉS CSAPATÉPÍTÕJÉRÕL

A kis csapat nagy munkában

Az ihlet egyik forrása. Pláne ami még mögötte volt…

A kis csapat

Összkép

Az írásos beszámolók az itelet-pazmany.blog.hu-n olvashatóak!

Csak az újak