Az új forint első érme címletsora

Az új forint pénzérmék (1946)

75 éves a forint

1944. december első napjaiban a budapesti háborús események miatt a Magyar Állami Pénzverő üzemei beszüntették működésüket, a háború után gyártott első pénzérme az 1945. szeptember 8-án forgalomba került, alumíniumból készült 5 pengős volt. Ötmillió darab készült belőle, de mindössze három hónapig maradt forgalomban. Az áruhiány és a katasztrofális mértékű infláció miatt kis értékű váltópénzekre nem volt szükség. 1945 végére világossá vált, hogy a pengő világcsúcs mértékű hiperinflációját csak valutareform bevezetésével, új pénz kibocsátásával lehet megfékezni. Még el sem készültek az infláció megállítását célzó részletes gazdaságpolitikai intézkedési tervek, amikor a Pénzverő vezetősége 1945 novemberében megbízást kapott egy új váltópénz-sorozat terveinek az elkészítésére. A tervek 1946. január végére készen álltak, sőt, javaslat született az új pénz elnevezésére is: a középkori aranyforint révén történelmi előzményekkel bíró forint és a Szűz Máriát ábrázoló pénzérmék gyűjtőneveként ismert máriás szerepelt az alternatívák között.

Az érmeképeket a Pénzverő akkori fővésnöke, Reményi József (1887–1977) szobrászművész és Iván István (1905–1967) ötvösművész készítették, valamint felhasználták a haláláig a Pénzverő művészeti vezetőjeként dolgozó Berán Lajos (1882–1943) szobrászművész egy korábban készült tervét is. Végül Berán Lajos 2 forintos, Iván István 2 filléres, 1 forintos és 5 forintos, illetve Reményi József 10 és 20 filléres terve került elfogadásra.

A tervek kidolgozásánál jóval nehezebb feladatnak bizonyult a gyártáshoz szükséges eszközök és alapanyagok – alumínium, réz és egyéb anyagok – biztosítása. Az alumíniumot jobbára szakadt távvezetékekből és kábelekből nyerték ki, a réz alapanyagot a csepeli Weiss Manfréd gyár készletéből biztosították. Különleges szerszámacélokból is nagy volt a hiány, így az érmék verőtöveinek készítéséhez a harcképtelenné vált harckocsik tengelyeit használták fel.

Az érmék a nehézségek ellenére az előírt határidőre elkészültek. 1946. augusztus 1-jén a 9000/1946. ME sz. rendelettel került sor az új valuta, a forint bevezetésére. A nevét az első magyar aranypénzről kapta, míg a váltópénze, a fillér esetében megmaradt az előző pénzrendszerekben használatos elnevezés. A kibocsátói jogkör változatlan maradt: a bankjegykibocsátás a Magyar Nemzeti Bank, a pénzérmekibocsátás a Pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozott, míg a forgalomba hozatalt az érmék esetében is a Magyar Nemzeti Bank végezte. A forint pénzrendszer első érméinek verése két ütemben zajlott, az 1946. augusztus 1-jei kibocsátás legalább 60 millió db érme gyártását igényelte, míg a zavartalan pénzforgalom lebonyolításához szükséges teljes mennyiség – összesen 190 millió db – 1947 végéig készült el. Soha azelőtt nem vertek le ilyen mennyiségű érmét ilyen rövid idő alatt.

Az új érméken új szimbólumok jelentek meg, a címerábrázolásokról lekerült a korona, a békegalamb a háború lezárását jelképezte, míg a búzakalász már a bevezetni kívánt szocialista gazdaság kialakítását vetítette előre. Egy fennmaradt verőtő tanúsága szerint az ipart szimbolizáló fogaskerék is megjelent volna a címletsor érmeképei között. Egyes szakértői vélemények szerint ez az érmekép a 10 filléreshez készülhetett – a fogaskerék nullaként is értelmezhető –, ugyanakkor a verőtő alapján beazonosítható a tervezett címlet 16 mm-es átmérője. Mivel ez az átmérő az érmesor megjelent darabjaihoz mérten a legkisebb, ezért nagy bizonyossággal állítható, hogy a végül ki nem bocsátott 1 filléresről van szó.

Az 1946. évi Kossuth 5 Ft-os ezüst érméből közel 40 ezer db készült, a peremén a „MUNKA A NEMZETI JÓLÉT ALAPJA” felirat olvasható. Az ezüst pénzérme is az új valuta stabilitásának jelképéül szolgált. Az ezüsttartalmát és súlyát a kibocsátáskor érvényes világpiaci nemesfémár alapján határozták meg, amely időközben annyira megnövekedett, hogy a levert 1946. évi 5 forintos érmékből csak néhány ezret hoztak forgalomba, mivel a bennük lévő nemesfém értéke a névérték fölé emelkedett. Még 1946-ban elkészült a hasonló kivitelű, de kisebb súlyú és alacsonyabb ezüsttartalmú (12 gramm, 500 ezrelék finomságú) 5 forintos próbaverete. Ez a változat végül 1947. május 19-én jelent meg, és 10 millió db került belőle forgalomba. Az 1947. évi 5 Ft-os gyártásához azt a 36 tonnányi színezüst tömböt használták fel, amely az egykori Magyar Állami Pénzverő tulajdonában volt és az MNB aranykészletével együtt került vissza az országba.

Az érme címletsor az évek során 5 és 50 filléressel bővült, többször változott az alapanyaguk, a méretük, változtak rajtuk a történelmi változások lenyomataként az államformát követő címerábrázolások. Teljesen új, egységes forint érme címletsort a rendszerváltás hozott.

Az utolsó pengő pénzérme

Az 1946. évi 1 filléres verőtöve