75 ÉVES A FORINT • 75 ÉV • 75 TÖRTÉNET
A magyar papírpénz gyártásában a Diósgyőri Papírgyár már korábban is részt vállalt. 1926-tól részt vett a pengő papírjának gyártásában, ugyanakkor a pengő alappapírjának gyártása nem korlátozódott csupán Diósgyőrre. A bankjegyek 1946-os cseréjét megelőző időszakban ugyanis az infláció olyan mértékeket öltött, hogy szinte havonta jelentek meg egyre magasabb és magasabb címletű bankjegyek. 1946 februárjában jelent meg a forgalomban az 1 millió pengős, majd áprilisban a 10 millió pengős és még abban a hó napban a 100 millió pengős. Májusban már 1 milliárd pengős címlet is forgalomba került, majd a 12 nullával egyszerűsített „bilpengő” került kibocsátásra. A fizetőeszköz alapfunkciója szinte megszűnt, helyét a cserekereskedelem vette át. Az 1946-ban kibocsátott két címlet, a 10 és 100 for in tos után 1947-ben új bankjegysorozat került forgalomba. Ennél a sorozatnál már sokkal kifinomul tabb nyomdatechnika került alkalmazásra, míg a bankjegy alapját képező papírban jelentős változások, a jelenlegi bankjegyeknél megszokott biztonsági elemek, még nem kerültek alkalmazásra. A későbbi években a bankjegyekkel szembeni elvárás az időt állóságon túl a hamisítás megelőzése lett. Kezdetét vette a papírgyártásban és a nyomtatásban egyaránt a hamisítás elleni védelmi elemek bevezetése és folyamatos fejlesztése. A papír egyik legszembetűnőbb biztonsági eleme a vízjel. Érdekességképpen az 1946–47 között gyártott bankjegyek tartalmaztak is ún. szőnyegvízjelet, míg a későbbi, 1996-ig gyártott címletekben nem volt vízjel. Ennek egyik oka lehetett, hogy a vízjel akkor látványos igazán, ha nem kerül felülnyomtatásra, az új sorozatú bankjegyeknél pedig jellemzően a nyomtatással előállítható védelemre helyeződött a hangsúly. A forint az ezt követő időszakban kisebb-nagyobb változásokon ment keresztül, ami leginkább a nyomtatásban volt megfigyelhető és nem volt szembetűnő, hogy a papír alapanyagában is történt módosítás. A ’70-es években a technológia facellulóz mellett lencellulózt tartalmazott, majd ennek összetétele gyapot- és fenyőcellulózra változott és az 1997-ben kiadott sorozatban már kizárólag gyapotcellulózból készült a papír. 89
Az olasz gépsor
Látványosabb változás a ’90-es években kibocsátott címleteken figyelhető meg, amikor a papír anyagába, a papír alapszínétől eltérő színű rostok kerültek, amelyek szabad szemmel, illetve UV fény alatt voltak csak láthatók. E szálak – pelyhezők – alapját rostszálak, de akár műszálak is képezhették, melyek alkalmazása tovább növelte a bankjegy alappapírok védettségét. Az 1990-ben kibocsátott 5000 forintos alappapírja ismét új biztonsági elemmel, a papírba ágyazott fémszállal bővült, mely biztonsági elem is egyike volt a később, 1997-ben teljesen megújult bankjegysorozatnak. 1997-ben kétéves nagy projekt eredményeként került telepítésre a papírgyárban egy olasz, Fabriano gyártású modern henger- és síkszitás gyártásra egyaránt alkalmas papírgép, a hozzá tartozó feldolgozó berendezésekkel, melyhez új gyártási technológia is beszerzésre került. A papírgép számítógépes felügyeleti és vezérlési rendszerrel van ellátva. Az alapanyagként szolgáló gyapot már lapképzett formában érkezik a gyárba. Foszlatás után, kúposőrlőkön halad keresztül a kívánt állag eléréséig. A rostok most már előre meghatározott méretűre és alakúra vannak formálva, ezt a folyamatot egy online berendezés méri és ellenőrzi. Ez a vizes pép típusonként tartályokba kerül. Innen különböző adalékokkal keverve szivat�tyú továbbítja a papírgépre. A bankjegysorozat egyik szembetűnő változása volt a korábbiakkal szemben, hogy minden címletnek lett olyan része, melyre nem került a nyomtatás során nyomat. A címletek nyomat nélküli részei vízjeleket tartalmaztak. Ennek a biztonsági elemnek előnye, hogy minden segédeszköz nélkül, szabad szemmel is jól felismerhető. Az 1997-ben megújított és a jelenleg is forgalomban lévő bankjegysorozatok minden címlete tartalmaz már pelyhezőket, sőt többfélét is, valamint biztonsági szálakat.
