A szabadságharc forintja

A Magyar Kereskedelmi Bank kétforintos bankjegye, 1848

75 éves a forint

Az 1848–1849-i forradalom és szabadságharc a magyar pénztörténet szempontjából is mérföldköve történelmünknek, mivel ekkor készültek Magyarországon az első papírpénzek, és a fémpénzekre ekkor kerültek először magyar nyelvű feliratok.

Az 1848-as európai forradalmak meghozták a magyar reformtörekvések győzelmét. Az áprilisi törvények alapján felállott első felelős magyar minisztérium pénzügyminiszterére, Kossuth Lajosra hárult a feladat, hogy az ország pénzügyeit rendbe hozza. Kossuth már április közepén tervbe vette magyar papírpénzek kibocsátását úgy, hogy a jegybank forgalomban levő pénzeit cserélte volna le az új magyar pénzjegyekre, és az osztrák bankjegyeket beváltotta volna ezüstpénzre. Erre válaszul az Osztrák Nemzeti Bank nem küldött több ezüstpénzt Magyarországra.

Ekkor az ország pénzügyeinek rendbetételére a legnagyobb hazai pénzintézetnek, az 1841-ben alapított Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak a vezetősége azt tanácsolta a pénzügyminiszternek, hogy az állam bocsásson ki olyan kamatos utalványokat, amelyek fedezetét a kincstári közjövedelmek képezik. Május közepén a kormány felhívást intézett a haza javára folytatandó gyűjtésre, amelynek eredménye már július közepén 600 000 forint lett. A kormány május végén tette közzé a kamatos utalványokról szóló rendeletét, amelynek értelmében kétmillió forint értékig 5 százalékos kamatozású kincstári utalványokat bocsátottak ki három, hat és tizenkét hónapra. A kamatos utalványokat 50, 100 és 500 forintos címletekben állították ki. Emellett azoknak, akik ettől eltérő összegben akartak hitelezni a nemzetnek, az adott összegre kiállított ideiglenes kincstári utalványokat bocsátottak ki kisebb számban kamatozó és nem kamatozó változatban is. Az utalványokat a lakosság megvehette fémpénzért, arany- és ezüsttárgyakért és bécsi bankjegyekért is.

A kamatos utalványok a ránk maradt példányok tanúsága alapján legkorábban június elején jelentek meg, és nagyobb összegek esetén csakhamar forgalomképes fizetőeszközként funkcionáltak. A kamatos utalványokról kiadott rendeletekkel egyidejűleg

a kormány tájékoztatta a lakosságot, hogy a „tizenkét és fél millió pengő forint egyes és kettős magyar pénzjegyek kibocsátása immár munkába vétetett”.

Kossuth június 17-én szerződést kötött a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal, amelyben a bank vállalta, hogy az állam által biztosított ötmillió arany- és ezüstpénz ellenében tizenkétmillió forint értékben bankjegyet bocsát ki. A papírpénzek előállításához szükséges nyomda létrehozására a neves pesti nyomdatulajdonost, Landerer Lajost nyerték meg, a bankjegynyomdát a Károly-kaszárnya (a mai városháza) épületében állították fel.

1848 nyarán, miközben a bankjegyek gyártása előrehaladt, a politikai események miatt szóba került a pénzintézeti fedezet nélküli papírpénzek, az államjegyek kibocsátása is. Kossuth Lajos híres július 11-i beszédében megszavaztatta a haza védelmére felállítandó hadsereghez szükséges költségek előteremtését is. Közben a nemzeti adakozásból és a kamatos utalványokból befolyt összegek 1848. augusztus 14-én lehetővé tették az első hazai papírpénzeknek, a 2 forintosoknak a megjelenését. A kibocsátás fedezeteként a kormány 500 000 forint értékű arany- és ezüstpénzt adott át a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak, amely először 60 000 darab 2 forintost jelentetett meg. A nemesfémfedezet folyamatos növelése mellett 1848 végéig 3 107 000 forint összértékben kerültek forgalomba a 2 forintos bankjegyek.

Jellasics horvát bán támadása miatt Kossuth augusztus 24-én hatvanegymillió pengőforint értékű papírpénznek mint államjegynek a kibocsátására kapott felhatalmazást az országgyűléstől. Az államjegy abban különbözött a bankjegytől, hogy kibocsátása mögött nem állt nemesfémfedezet, csak az állam közjövedelme, illetve hitele. A gyors államjegykibocsátás érdekében a tervbe vett 1 forintos bankjegyekhez elkészült nyomdai kliséket az 5 forintos címletű államjegyek kinyomtatásához használták fel, amelyek a szeptember 6-i pénzügyminiszteri rendelet alapján kerültek forgalomba, még a Batthyánykormány lemondása előtt. Az 5 forintos államjegyeket 1848 végéig 11 206 000 forint összértékben

Kétforintos kincstári utalvány Kossuth Lajos kormányzó és Szemere Bertalan miniszterelnök aláírásával

bocsátották ki. 1848 őszén, amikor az Országos Honvédelmi Bizottmány vezetésével az ország függetlenségi harca megkezdődött, október 12-én kibocsátották az 1 forintos bankjegyet, majd november 7-én a 100 forintos államjegyet. A 10 forintos államjegyet 1849. március 24-én helyezték forgalomba, amikor már Debrecen volt a szabadságharc fővárosa. Az államjegyek valamennyi címletén az 1848. szeptember 1-jei dátum szerepelt.

1849 elején kitűnt, hogy a pénzforgalomból nagyon hiányoznak a váltópénzek, ezért 1849. január végén a végrehajtó hatalmat gyakorló Országos Honvédelmi Bizottmány kincstári utalvány néven 15 és 30 krajcár címletű államjegyeket bocsátott ki. A Kossuth-bankókat – mind a bankjegyeket, mind az államjegyeket – a hon polgárai nagy örömmel fogadták. Kossuth a szabadságharc folytatásához 1849 nyarán újabb kincstári utalványokat, 2 és 10 forintosokat hozatott forgalomba. A szabadságharc alatt kibocsátott pénzjegyek, vagyis a bankjegyek, az államjegyek és az 1849-es kincstári utalványok összesen 66 134 066 forint értékben kerültek forgalomba, ebből 1848 végéig 23 741 220 forint.

A szabadságharc bukása után a lakosság abban reménykedett, hogy a kezükben levő Kossuthbankókat az osztrák kormányzat beváltja, de ezt Bécs elutasította. Így azután a nép inkább elrejtette a Kossuth-bankókat, semmint beszolgáltatta volna, és még a kiegyezés után is tovább őrizte a szabadságharc pénzeit a függetlenség szimbólumaként.