Forintok az emigrációban

5 forintos emigrációs államjegy, London, 1860 A szabadságharc főszereplőinek egy tekintélyes része Kossuth Lajos vezetésével emigrációba vonult a bukás után. Kossuth a több évtizedes kényszerű emigráció alatt sokáig reménykedett Magyarország függetlenségének kivívásában. Az 1867-es kiegyezésig minden számottevő európai konfliktus idején készült a függetlenség visszaszerzésére. Ezen alkalmakkor már előre igyekezett gondoskodni megfelelő fizetőeszközről, mivel az 1848–1849-es tapasztalatai azt a tanulságot hozták számára, hogy egy szabad Magyarországnak az első pillanattól szüksége lesz pénzre. Kossuth első ilyen próbálkozására még emigrációja első állomásán, Törökországban került sor 1851-ben. Ekkor úgy ítélte meg a helyzetet, hogy Magyarország készen áll egy újabb küzdelemre. Az előkészületek megszervezésére Makk Józsefet, a szabadságharc egykori tüzértisztjét bízta meg. Kossuth a Makknak adott felhatalmazásában a pénzügyek kapcsán feladatul adta „…a magyar pénzjegyeknek kamatostól visszafizetendő status-kölcsön gyanánt nyugtatványaimra begyűjtését s számadásos gondviseltetését”. A Makk-féle összeesküvést azonban gyorsan felszámolta az elnyomó osztrák hatalom, a nyugtatványokból alig néhány példány maradt meg.

Kossuth 1851 szeptemberében először Angliába, majd az Amerikai Egyesült Államokba utazott. Amerikai tartózkodása alatt, 1851 decembere és 1852 júliusa között beutazta az országot, és Magyarország érdekében számtalan beszédet tartott és cikket írt. Felhasználva a magyar ügy iránti lelkesedést és személyének népszerűségét, úgy próbált pénzt szerezni, hogy kölcsönjegyeket gyártatott a Danfort, Bald & Co. New York & Philadelphia céggel 1, 5, 10, 50 és 100 dolláros címletekben.

2 forintos emigrációs államjegy, Philadelphia, 1852

75 éves a forint

Kossuth Lajos a Broadwayn, 1851

Kossuth amerikai útja során a remélt új szabadságharc számára pénzjegyeket is gyártatott, mégpedig 1848–1849 tapasztalatai alapján csak kisebb címleteket, 1, 2 és 5 forintosokat. Ezeket a pénzjegyeket 1852-ben Philadelphiában a Toppan, Carpenter, Casilear & Co. nevű cég állította elő. Mivel alkalom nem adódott forgalomba hozatalukra, így többségük a vásárolt fegyverekkel együtt egy raktárban maradt.

Kossuth 1852-ben visszatért Angliába, ahol újságíróként részt vett a közéletben. Az európai események menete 1859-ben kínált új lehetőséget a magyar emigrációnak, amikor Itália egyesítéséért kitört a háború. Az osztrákok solferinói vereségét követő gyors béke nem adott ugyan módot a magyar függetlenségi törekvések újraélesztésére, de az olaszok szembenállása a Habsburg Birodalommal tovább éltette Kossuth reményeit. Ezért Londonban 1860-ban újabb pénzjegyeket gyártatott a Day & Son Co. nyomdával a remélt függetlenségi harc céljaira. A kis címletű, 1, 2 és 5 forintos pénzjegyek a szabadságharc bankóira emlékeztetnek. Kossuth az 1 forintosokból tizenhat, a 2 forintosokból három és fél, míg az 5 forintosokból két és fél millió darabot rendelt. A pénzjegyek gyártása nagy titokban folyt, az osztrák titkosrendőrség mégis tudomást szerzett róla. Ferenc József az angol kancellária ítélőszékénél pert indított Kossuth és a nyomdatulajdonosok, William, John és Joseph Day ellen, mondván, hogy a „nemzet nevében” készített pénzjegyek sértik felségjogait. A nagy hírveréssel és a Kossuth iránti rokonszenvvel zajló pert Ferenc József nyerte meg 1861-ben, a legyártott pénzjegyeket és nyomdai kliséiket, valamint a vonatkozó iratokat meg kellett semmisíteni, ezért a megmaradt példányok a magyar pénztörténet nagy ritkaságai közé tartoznak. A nemzetközi helyzetet figyelembe véve csak az olasz egységért folytatott küzdelem nyújtott reményt a magyar függetlenségi törekvések számára, ezért Kossuth Torinóba költözött. Az 1860-as évek magyarországi politikai eseményei csökkentették ugyan a reményeit, de az 1866-os olasz–porosz–osztrák háború idején még utoljára megkísérelte a magyar függetlenség ügyét bevonni az európai politikába. A poroszok győzelmét hozó königgrätzi csata hírére határozta el magát újabb pénzjegyek készítésére. 1866. július 6-i naplóbejegyzésében ezt írta: „Éjjel Turinba mentem, hogy megállapítván a magyar bankó alakját és szövegét, Ferenc fiam annak rajzát elkészíthesse és találmánya segítségével rézre áttételét munkába vehesse.” Kossuth Ferenc mérnöki végzettségénél fogva jól rajzolt, mellette művészi portré- és tájképeket is festett, valamint rézmaratású lapok készítésében is gyakorlott volt. A rendelkezésre álló források alapján Kossuth Ferenc tervezte a rajzolatokat, míg a rézlapokat egy Drivet nevű mérnök százados készítette el. A háború gyors lefolyása és a békekötés miatt magyar függetlenségi akcióra nem került sor, így az utolsó emigrációs pénzgyártás előkészítése félbeszakadt. Ennek emlékét csak a pénzjegyek öt darab rézmaratású nyomólemeze őrzi. Ebből kiderül, hogy Kossuth 2 és 10 váltógaras, valamint 1 forint címletű pénzjegyeket tervezett készíttetni. Érdekesség, hogy mind a londoni, mind a torinói pénzjegyek címleteit a régi konvenciós pénzláb szerint határozta meg, vagyis nem vett tudomást a Habsburg Birodalom 1857-es pénzügyi reformjáról.

Az 1867-es kiegyezés véget vetett Kossuth tervezgetéseinek. Jóllehet nem értett egyet a kiegyezéssel, amelynek híres Kasszandra-levelében hangot is adott, de tudomásul vette a nemzet döntését.

1 forintos emigrációs kincstárjegy gyártásához használt nyomólemez, Torinó, 1866