Amikor 8 forint 20 frankot ért

8 forint címletű aranyérme, Körmöcbánya, 1870

75 éves a forint

Köztudott, hogy már jóval az euró bevezetése előtt történtek próbálkozások a több országot is magába foglaló, nagyobb földrajzi területeken átívelő, egységes pénzrendszerek bevezetésére. Az újkorban ilyennek számított például a tallér, amelyet számos országban vertek közel hasonló minőségben, így mondhatni csereszabatosak voltak, de hasonló volt a német nyelvterületen létrehozott – korábban már említett – konvenciós pénzrendszer is.

Az európai valuták értékének összehangolására tett egyik legfontosabb kísérletet azonban a Franciaország vezetésével 1865-ben létrehozott Latin Monetáris Unió, egyszerűbben Latin Éremunió, eredeti nevén Érmeegyezmény (Convention Monétaire) jelentette, amely akár az euró korai előképének is tekinthető.

Amint a neve is mutatja, az alapító országokban, így Franciaországban, Belgiumban, Olaszországban és Svájcban az újlatin nyelvek valamelyikét beszélték. Görögország 1868-ban csatlakozott az unióhoz, így az formálisan öt tagországból állt. Az éremunió alapjául a francia frankrendszer szolgált, a felek célja az államok különböző pénzérméinek egységesítése volt: az arany- és ezüstpénzek súlyát, nemesfémtartalmát, átmérőjét, címleteit és árfolyamát hangolták össze.

Nem szabályozták azonban a papírpénzek és a színesfém érmék kibocsátását, sőt, mindenki maga választhatta meg az éremképet, de akár a valutanem elnevezését is: ennek következtében ezek a pénzek Itáliában lira, Görögországban drachma néven kerültek forgalomba. Az aranyak 100, 50, 20, 10 és 5, az ezüstpénzek 5, 2, 1 fél és 0,2 címletekben készültek. A tagállamok kötelezték magukat, hogy az egymás országában kibocsátott ezüst váltópénzeket magán- és pénztári forgalomban egyaránt elfogadják, illetve átváltják.

Voltak aztán olyan országok, amelyek nem csatlakoztak formálisan az unióhoz, ugyanakkor átvették magát a pénzrendszert, és azzal megegyező pénzláb alapján verték arany- és ezüstpénzeiket. Ilyenek voltak Spanyolország, Bulgária, Románia, Szerbia, Montenegró, San Marino, a Pápai Állam és a tengerentúlon Venezuela.

A kifejezetten kereskedelmi célú aranypénzek tekintetében még ennél is szélesebb kör jött létre: Németország, Hollandia és a skandináv államok aranypénzeik pénzlábát szintén ehhez igazították. A Latin Éremunió hosszú évtizedeken virágzott, hivatalosan Belgium 1926-os visszalépésével ért véget az akkor már csak névleg működő pénzügyi szövetség.

Magyarországon ebben az időben ezüstalapú pénzrendszer, az osztrák értékű forint volt érvényben, amely fő értékpénzének az ezüstből készült 1 forintos számított, de természetesen folyt aranypénzverés a hagyományos dukát címletben, ám nem minden évben és igen alacsony példányszámban.

Az Osztrák–Magyar Monarchia formálisan ugyan soha nem csatlakozott az unióhoz, ám 1867-ben megegyezés született a két fél között egymás aranypénzeinek elfogadásáról. Ausztria–Magyarország ebben kötelezte magát, hogy 1870. január 1-jétől a Latin Éremunió szabványának megfelelő aranypénzeket fog verni. Rögzítették a váltószámot, miszerint 1 forint 2,5 frankkal egyenlő. A javaslatot a magyar országgyűlés 1869 októberében, az osztrák parlament 1870 márciusában emelete törvényerőre, és megkezdődhetett a 8 forint = 20 frank és 4 forint = 10 frank címletű érmék verése. A Latin Éremunió pénzlábához illeszkedő aranypénzek 900 ezrelékes finomságban készültek, a 8 forintosok (= 20 frank) 6,45 g, míg a 4 forintosok (= 10 frank) 3,22 g nyerssúlyban.

Az aranypénzek előlapját FERENCZ JÓZSEF I K A CS ÉS M H S D O AP KIR (Ferenc József Isten kegyelméből ausztriai császár és Magyar-, Horvát-, Szlavón-, Dalmátországok apostoli királya) köriratban I. Ferenc József osztrák császár és magyar király portréja díszítette, alatta a vállszelvényben a körmöcbányai (KB) vagy a gyulafehérvári (GYF) verdére utaló jeggyel. A hátlapon MAGYAR KIRÁLYSÁG köriratban a koronás magyar középcímer látható: alappajzson Horvátország, Dalmácia, Szlavónia és Erdély címerei, szívpajzsban a magyar kiscímer. A címer két oldalán az értékjelzés került feltüntetésre frankban (Fr.), illetve forintban (Frt.), a verési évszám a köriratban kapott helyet.

Magyarországon a 8 és 4 forint címletű aranyak kibocsátása 1892-ben ért véget, amikor az ország áttért az aranyalapú korona pénzrendszerre, és megkezdődött a 10 és 20 korona értékű aranypénzek kibocsátása.

Magyarországon 1870 és 1892 között a körmöcbányai, 1870–1871-ben a gyulafehérvári verde készítette ezeket a pénzeket. A forint és a frank közötti átváltási arány értelmében az aranypénzeken mindkét címletet feltüntették, ami egyedülálló jelenségnek számított térségünkben.

Gyulafehérvári és körmöcbányai veretű 4 forintosok, 1870