A 100 forintos érme evolúciója

Az 1993. június 21. – 1998. december 31. között forgalomban lévő 100 forintos érme

75 éves a forint

Az 1993-ban bevezetett új forint forgalmi érmesor utolsó címleteként, 1993. június 21-én került kibocsátásra az egyszínű, homogén ötvözetből készült 100 forintos érme. Az új érmesorban a 100 forintosnak volt a legnagyobb az átmérője és a súlya (29,2 mm, illetve 9,4 gramm). Mivel az anyaga (75% réz, 21% cink, 4% nikkel) és így a színe is megegyezett az átmérőjében csak 2,3 mm-rel kisebb 20 forintoséval, könnyen összecserélhető volt a 20 és a 100 forintos címlet.

Az előzőekben ismertetett okok miatt kevéssé kedvelt, egyszínű, nagy méretű 100 forintos helyett a ma is forgalomban lévő kisebb átmérőjű, kétszínű (bicolor) 100 forintos érmét bocsátott a forgalomba az MNB 1996. október 21-én.

Az 1996-ban kibocsátott 100 forintos érme volt az első kétszínű forgalmi érme Magyarországon. A bicolor érmét nem egyetlen lapkára verik, hanem a külön álló gyűrű és a mag egyszerre kerülnek megmunkálásra a verőtövek között. A mag külső peremének középvonalában egy mélyedés (horony) fut körbe. A pénzverés során a két rész egybeolvad, a gyűrű anyaga az alakító erő hatására „belefolyik” a mag hornyába.

Az első bicolor 100 Ft-os bevezetésekor az a „városi legenda” keringett az érmékkel kapcsolatosan, miszerint mélyhűtést követően a hőtágulás miatt a mag kiesik a gyűrűből. Nos, ez a legenda nem nyert bizonyítást. Mint írtuk, a verés során a mag hornyába a gyűrű anyaga belefolyik. Ez oldalanként 0,125 mm-t jelent, azaz a gyűrű méretének ennyivel kellene a hőmérséklet-változás hatására tágulnia, a mag méretének pedig szűkülnie ahhoz, hogy szétválhassanak. A mag mérete és az acél hőtágulási együtthatója alapján a gyűrűt közel 1400 ℃-ra kellene felhevíteni – eközben a magot 0 ℃-on kellene tartani – ahhoz, hogy a mag valóban kiessen a gyűrűből. Ilyen hőmérsékleti viszonyokat háztartási körülmények között viszont nem lehet előidézni.

Az 1996-ban bevezetett bicolor 100 forintos érme anyagának meghatározásakor azért esett a választás

A bicolor 100 forintos érme metszete (N~3,2x). Jobbra a gyűrű és mag illeszkedésének metszete (N~11,2x)

az ötvözettel bevont acél lapkára (a gyűrű nikkellel, a mag pedig réz és cink ötvözetével bevont acél), mert akkor még nagyon kedvező volt az ára ennek a típusú anyagnak a homogén színesfémötvözetekhez képest, és az érmeelfogadó automaták száma is jóval alacsonyabb volt akkoriban Magyarországon. Az acéllemezre először hengerléssel (plattírozással) került rá a megfelelő rézötvözet a kívánt szín elérése érdekében, majd az így létrejött „szendvics” lemezből kivágott mag, illetve gyűrű további galvanizálási eljáráson esett át. Ez a maga idejében magas szintű hamisítás elleni eljárásnak bizonyult, amely szintén hozzájárult az akkori alapanyag-választáshoz.

Az azóta eltelt időben azonban jelentősen megemelkedett az ilyen speciális szendvics szerkezetű alapanyagok lapkamegmunkálási díja és az alapanyag gyártó cégek köre is folyamatosan szűkült, mert ennek az anyagösszetételnek a használata végül nem terjedt el széles körben az érmegyártásban.

Az acél alapanyagú bicolor 100 forintosokkal kapcsolatban problémát jelentett, hogy az érméket esetenként csak többszöri próbálkozás után fogadta el az automata. A következő „városi legenda” úgy tartotta, hogy ilyenkor az érme földre dobása vagy dörzsölgetése, melegítése utáni újra próbálkozás a megoldás. Ez ugyan néha valóban célravezető volt, a problémával szembeni biztos megoldást azonban az automaták rendszeres karbantartása, beállítása jelenti. Az acél alapanyagú 100 forintos érme esetében ugyanis előfordulhat, hogy a használat során szennyeződik, mágneseződik és az ilyen érmét a nem megfelelően beállított vagy karbantartott automata nem ismeri fel.

2018-ban az MNB döntést hozott arról, hogy az acél alapanyagú bicolor 100 forintosok alapanyagául szolgáló lapkák beszerzésének egyre fokozódó nehézsége miatt, meg kell vizsgálni, hogy van-e olyan alapanyag, amely kedvezőbb tulajdonsággal rendelkezik és jobb feltételekkel alkalmazható a 100 forintosok gyártásához.

Az új 100 forintos érme műszaki paramétereinek meghatározását támogatta, hogy az MNB 2018-ban felmérést végzett a lakosság forint érmékkel kapcsolatos általános véleményével, valamint érmehasználati szokásaival kapcsolatban. A felmérés szerint a lakosság túlnyomó többsége alapvetően elégedett a jelenlegi forint érmék használhatóságával, könnyen kezelhetőnek és esztétikusnak tartják azokat, különösen a 100 és 200 forintosokat, a bicolor színük miatt. Többen megemlítették azt is, hogy a 100 forintos érmék esetében kedvelik, hogy kicsit vastagabb, zömökebb az érme a többi címletnél, ezáltal zsebbe, pénztárcába nyúlva, pusztán tapintás alapján is jól megkülönböztethetők. Ez különösen előnyös akkor, amikor egy önkiszolgáló áruházba belépve, a bevá-

Az új, színesfémötvözet alapanyagú 100 forintos

Az utolsó acél alapanyagú és első réz-nikkel-cink ötvözetű bicolor 100 forintos forgalmi érme

sárló kocsi használatához 100 forintos érme után kell kutatnunk a zsebünkben.

Mindezen felhasználói vélemények figyelembevétele alapján született meg az a döntés, hogy az új 100 forintos érme külső paraméterei (színe, átmérője, vastagsága, érmén szereplő motívuma) egyezzen meg a forgalomban lévő érméével, így a lakosság számára nem jelent nehézséget a változás, csak kizárólag a 100 forintost is elfogadó automaták átállítására van szükség.

Az új alapanyag kiválasztásával megbízott Magyar Pénzverő által ajánlattételre felkért számos európai, észak-amerikai, valamint ázsiai lapkaszállító összesen húsz különböző lapkaspecifikációra tett ajánlatot. A főbb alapanyagtípusok: homogén anyag (a mag és a gyűrű is homogén ötvözet); galvanizált acél; vegyes (a gyűrű homogén ötvözet, a mag galvanizált acél, illetve ennek fordítottja, a gyűrű galvanizált acél, a mag homogén ötvözet); galvanizált cink; polimer gyűrű a mag és a gyűrű között.

Az ajánlatok értékelésénél az áron, szállítási határidőn kívül fontos szempont volt az is, hogy az új alapanyagú 100 forintos az automatákban történő használat során megbízható legyen és az alapanyag előállítására ne csak egyetlen beszállító legyen képes. A felállított szempontrendszer alapján két lapkatípusból – 1. vegyes: a mag homogén ötvözet, a gyűrű galvanizált acél és 2. a mag és a gyűrű is homogén ötvözetű – történt mintalapka rendelés.

A mintalapkákkal a Pénzverő gyártási teszteket végzett és a lapkákból vert tesztérméket az automatákban történő használhatóság (biztonságos felismerés, megkülönböztethetőség) vizsgálata céljából elküldte hazai és külföldi automatás cégek részére.

A vizsgálatok eredményeként az új 100forintos érméknek a már meglévő forgalmi érméinkhez hasonló (de nem teljesen azonos) réz-nikkel-cink ötvözetből (a gyűrű: Cu65Ni15Zn20, a mag: Cu75Ni4Zn21) készülő alapanyagból történő gyártás mellett döntött az MNB.

Az automaták átállításának időszükséglete miatt az új érmék kibocsátására két lépésben került sor. 2019. október 1-jén történt meg MNB rendeleti úton a jogi értelemben vett kibocsátás, 2020. július 1-jén pedig a tényleges forgalomba hozatal. A régi, acél alapanyagú 100 forintosok párhuzamosan a forgalomban maradnak, azonban 2020-tól már csak az új alapanyagból készül 100 forintos érme. A korszerűbb érmealapanyag alkalmazása az érmeelfogadó automaták stabilabb működése, valamint az ellátásbiztonság szempontjából is kedvezőbb helyzetet teremt.