5. Kiemelt téma: Semleges hitelciklus növekedési forgatókönyvei a válság előtt és után

5. Semleges hitelciklus növekedési forgatókönyvei a válság előtt és után

VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ

A válságot követően Magyarországon nemzetközi összevetésben is jelentős visszaesés valósult meg a magánszektor hitelállományában, a pénzügyi közvetítőrendszer zavarai pedig döntő részben a vállalati hitelezés visszaesésében csapódtak le. Magyarországon a válság előtti évtizedben túlzott, fenntarthatatlan mértékű hitelkiáramlás volt tapasztalható a magánszektorba, és ez az eladósodási folyamat nem csak mértékében, hanem szerkezetében is jelentős kockázatokat hordozott. Egyrészt a háztartási devizahitelek széles körű elterjedése, másrészt a vállalati projektfinanszírozás is sérülékenységet, a nemteljesítő hitelállományok számottevő növekedését eredményezte a válságot követő években. A válságot megelőző túlzott és fenntarthatatlan hitelezés, valamint a válság utáni „tünetegyüttes” összességében strukturális egyensúlyhiányról árulkodik. A hitelezési folyamatok jelentős mértékben felerősíthetik a gazdasági ciklusokat azok felívelési és mérséklődési szakaszaiban egyaránt, így a megfigyelt GDP érdemben eltérhet a gazdaság tényleges növekedési képességétől. Ez az ún. akcelerátorhatás azonban nem szükségszerűen szimmetrikus: a gazdasági visszaesés vagy mérlegalkalmazkodás szakasza nagyobb is lehet, mint a felívelési szakaszban „megnyert” növekedési többlet. A pénzügyi ciklusoknak tehát összességében jelentős növekedési áldozata lehet.

A kockázatok realizálódása a hazai gazdasági folyamatok alakulására is szignifikáns hatással volt. Jelen elemzésben megvizsgáltuk, hogy hogyan azonosítható a fenntartható finanszírozási pálya különböző forgatókönyvek mentén, illetve hogy hogyan számszerűsítő az ily módon feltételezett pénzügyi ciklus gazdasági növekedésre gyakorolt hatása különböző módszertanok szerint. A 2002-2015 közötti időszak alkalmas hosszúságú, hogy különböző módszertanok mentén ki tudjuk értékelni a túlzott hitelezés növekedési hatásait a válság előtt és után. Öt különböző forgatókönyv mentén azonosítottuk a fenntarthatótól eltérő hitelezési folyamatokat, amelyekben a magánszektor eladósodottságát vizsgáltuk. A kapott eredmények alapján elmondható, hogy a túlzott hitelkiáramlás jelentős aszimmetriát okozott Magyarországon a vizsgált közel másfél évtized alatt. A pénzügyi egyensúlytalanságok következtében a hazai gazdaság átlagosan 0,4 – 0,8 százalékkal gyorsabban növekedett 2002 és 2008 között, azonban a válságot követően ugyanennyi idő alatt átlagosan 1,1 – 1,4 százaléknyi növekedést veszített el évente a gazdasági szereplők mérlegalkalmazkodási folyamata miatt. A válság előtti években tehát gyorsabb növekedés valósult meg a hitelkiáramlás eredményeként, de a válságot követően jelentős növekedési potenciált veszített a hazai gazdaság. Az egyenleg összességében negatív. A pénzügyi ciklus következtében ugyanis 4–5 százalékkal volt alacsonyabb 2015 végére a hazai GDP volumene, mint lehetett volna egy egészséges ütemű és szerkezetű hitelezés mellett. Az eredmények értelmezésével kapcsolatban fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a fentiek a magánszektor eladósodási folyamataiból következnek, így a teljes nemzetgazdasági hatás az államháztartás folyamatait is figyelembe véve nagyobb is lehet.