3. A technológiai változás hatásai a munkaerőpiacra

A fejezet a nyolcvanas évek óta végbement munkapiaci változásokat tárgyalja. Kutatások bizonyítják, hogy a fejlett országokban a béregyenlőtlenség nagymértékben megnőtt. A nyolcvanas években a dolgozók végzettsége meghatározta a bérek növekedését: minél magasabb képzettséggel rendelkezett egy dolgozó, annál nagyobb bérnövekményre számíthatott. Ez megváltozott a kilencvenes évek elejétől, amikor nemcsak a magasan képzett dolgozók bérei emelkedtek nagymértékben, hanem a legalacsonyabb képzettséggel bíró dolgozóké is, akik jellemzően személyi szolgáltatásokat nyújtanak (például sofőrök, takarítók, kozmetikusok). A közepes képzettségű dolgozók – akik többnyire szakmunkások és gyárakban dolgoznak – bérszínvonala lemaradt a többi dolgozó keresetétől. Megvizsgálva az ilyen dolgozók jelenlétét a munkapiacon azt találjuk, hogy nemcsak bérezésük, hanem foglalkoztatáson belüli arányuk is lecsökkent. A jelenség mögött több tényezőt lehet azonosítani (globalizáció, illetve a munkapiaci intézmények változása), mi viszont ebben a fejezetben az információs és kommunikációs technológiák (IKT-k) elterjedésének a munkaerőpiaci polarizációra gyakorolt hatását mutatjuk be. A számítástechnika fejlődése nagy hatással volt a kommunikációs módszerekre és a robotika fejlődésére, aminek következménye az lett, hogy az egyre olcsóbb ipari robotok költséghatékonyabban tudták elvégezni a szakmunkások feladatait. Ezért az őket érintő munkakereslet csökkent. A magasan képzettek képességei viszont kiegészítik az új technológiát, vagyis termelékenységük nő – ezért a kereslet irányukban megnőtt. Ez a mechanizmus annak ellenére megnövelte a magasabban képzett egyének bérét, hogy közben a felsőoktatási expanzió következtében az ilyen dolgozók kínálata is érdemben emelkedett. A béreloszlás alsó részének béremelkedése abból fakad, hogy a magasabban képzett dolgozók szolgáltatások iránti kereslete dinamikusan bővült reáljövedelmük emelkedésével, ami megnövelte a szolgáltató szektorban dolgozó munkások iránt a keresletet és a béreket is. Azonban ebben a dolgozói szegmensben nemcsak az alacsony végzettséggel bíró dolgozók vannak, hanem állásaikat elveszített szakmunkások is kénytelenek itt keresni munkát, a növekvő kínálat pedig bércsökkentő hatással jár. A magyar munkapiacon is megfigyelhető a foglalkozások átrendeződése. 1994 és 2000 között az alacsonyan és közepesen képzett dolgozók aránya megnőtt, ami azzal magyarázható, hogy a nagy, multinacionális vállalatok bejövetele Magyarországra megnövelte a szakmunkások iránti keresletet. A bérek viszont egyenes arányban nőttek a képzettséggel: minél magasabb volt egy dolgozó iskolában töltött éveinek száma, annál nagyobb bérnövekményre számíthatott. Ez a trend megváltozott a 21. század elején. Mint sok más országban, létrejön itt is a munkapiac polarizációja, vagyis mind az alacsonyan, mind a magasan képzett dolgozók megnövelik részesedésüket a közepesen képzettek hátrányára. A bérek azonban nem polarizálódtak. 2000 és 2015 között az alacsony képzettségű dolgozók bérei jobban nőttek, mint a magasabban képzetteké, aminek két lehetséges okát látjuk. Az egyik a minimálbér nagyarányú emelése ebben az időszakban. A másik pedig a felsőoktatási expanzió, ami moderálta a magasan képzett dolgozók béreit annak ellenére, hogy a kereslet irántuk megnőtt. A fejezet tárgyalja, hogy a felgyorsuló technológiai fejlődés milyen változásokat hoz az elkövetkező években. A kutatások azt valószínűsítik, hogy ami eddig a termelésben történt, az áttevődik a szolgáltatások piacára. A robotizáció olyan szintre fejlődik, hogy nemcsak a mechanikus és ismétlődő feladatokat, hanem az ennél bonyolultabbakat is meg tudják oldani robotokkal (lásd például a vezető nélküli gépkocsik térnyerését). Az IKT térnyerését tényként kell kezelni, de vannak lehetőségek arra, hogy a munkapiacon lecsapódó negatív folyamatokat a kormányzat csökkentse. Ezek közül a legfontosabbak a kis- és középvállalatok innovációs tevékenységének hatékony támogatása, valamint a képzési rendszer átalakítása és kiterjesztése. Minél többen tanuljanak sokat, vagyis nőjön az érettségizettek és a felsőoktatásban részt vevők aránya és az élethosszig tartó tanulásban részt vevők száma is bővüljön. Az oktatás minőségének növelése is fontos, hogy olyan képességeket adjon, amelyek rugalmassá teszik a munkavállalókat és ezáltal képesek lesznek szakmát váltani szükség esetén.