1. A bérhányad csökkenésének okai és következményei

A bérhányad általános elterjedt értelmezése a teljes makrogazdasági bérköltség (bruttó bérek, illetve a munkáltatói terhek) bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított aránya. A múlt században a 80-as évekig a bérhányad többé kevésbé állandó volt, ami összhangban állt az akkori növekedéselmélettel és kényelmes helyzetbe hozta a közgazdászokat. A jövedelem elosztása lekerült a napirendről, a kutatások alapvetően a növekedésre, illetve a gazdasági ciklusok simítására fókuszáltak. Fontos változások következtek be a 70-es évek végétől: a bérhányadok fokozatos csökkenést mutattak, amit a korábbi jövedelemelosztási elmélet nem volt képes megmagyarázni. A jelenséget nem lehetett technikai hatásokkal (szerkezeti átalakulás) megmagyarázni, így egyre nagyobb igény merült fel a közgazdász szakmán belül a jelenség mélyebb megértésére. Piketty (2013) sikerkönyvében arra a következtetésre jut, hogy a kapitalista gazdaság jellemzője, hogy a bérhányad csökkenő pályára áll, ha azt valamilyen külső hatás (háború, vagy állami intervenció) nem szakítja meg. A bérhányad csökkenését a kapitalizmus két általa megfogalmazott alaptörvényére vezeti vissza, amelyek eredményeként a tőkejövedelmek szükségképpen gyorsabban növekednek, mint a nemzeti jövedelem. Bár a könyvet a szakmai közvélemény üdvözölte, azonban számos olyan problémára is fény derült, ami miatt Piketty markáns következtetései és extrapolációi mégsem váltak általánosan elfogadottá. A technológiai haladás bérhányadra gyakorolt hatásával kapcsolatban nincs konszenzus a közgazdászok között. Az IMF kalkulációi alapján a technológiai fejlődés, illetve a termelékenység emelkedése csökkentette a bérhányadot azokban az országokban, ahol a kezdeti automatizációs kitettség magas. Más elemzések szerint épp a termelékenység lassulása okozta a bérhányad csökkenését. Egységes azonban az álláspont azzal kapcsolatban, hogy a tágan értelmezett globalizáció, azaz a végtermékek, szolgáltatások, illetve a termelési tényezők határon átnyúló mozgása csökkentőleg hatott az egyes országok bérhányadára, elsősorban a fejlődő gazdaságok esetén. Magyarország esetén is jelentősen elmarad a külföldi tulajdonú vállalatok bérhányada a hazai vállalatoknál regisztrálttól. Az intézményi magyarázatok közül a szakszervezetek lefedettségének a csökkenése, valamint a különböző munkafolyamatok kiszervezése (outsourcing) azok a tényezők, amelyek a bérhányad csökkenését okozták. A bérhányad csökkenése minden vizsgált országban csökkentette a fogyasztást. Az egyidejű profithányad növelés hatása a beruházásokra nem volt elegendő az aggregált keresletben a fogyasztáscsökkenés ellensúlyozására. A bérhányad csökkenése javította az exportversenyképességet és ezen keresztül a kivitel volumenét, de ez nem ellensúlyozta a belföldi kereslet csökkenését: számítások szerint az EU15 egészében egy százalékos bérhányad csökkenés 0,3 százalékos GDP csökkenést eredményezett. A bérhányad változása, illetve az egyenlőtlenségek növekedése között számos nemzetközi intézmény talált összefüggést. Berg és Ostry (2011) tanulmányukban arra jutottak, hogy a kisebb egyenlőtlenség mellett fejlődő országok általánosságban tartósabb növekedést tudnak elérni. Természetesen hiba lenne azt a következtetést levonni, hogy a bérhányad változása önmagában megmagyarázza az egyenlőtlenségi folyamatok változását, azonban a szerepe vitathatatlan a tőkejövedelmek egyenlőtlen eloszlása miatt. A bérhányad ezen kívül befolyást gyakorol egy ország gazdaságának stabilitására is.