5. Gazdasági növekedés és ágazati átalakulás

A nagy szektorok GDP-n belüli súlyának átrendeződése jól dokumentált jelenség a gazdaság fejlődési pályáján. Az agrárszektor súlya jellemzően csökken egy fejlődési pályán, az ipar részaránya fordított U-alakú görbét ír le, míg a szolgáltatási szektor folyamatos növekedést mutat. A mezőgazdaság esetén a keresleti és a kínálati tényezők mind a szektor súlyának csökkenése irányába hatottak. A szektorban gyors termelékenységbővülés volt megfigyelhető, emellett az agrártermékek jövedelemrugalmassága (azaz egységnyi többletjövedelemből a mezőgazdasági termékekre fordított hányad) is alacsony volt. Az ipar súlyát tekintve a termelékenységbővülés okozta áresés kezdetben az árbevétel, és így az ágazat súlyának emelkedését vonta maga után. Ahogy azonban a kereslet egyre kevésbé reagált az árak csökkenésére, az ágazat gazdasági súlya csökkenni kezdett. Ezt még az sem tudta ellensúlyozni, hogy az ipari termékek jövedelemrugalmassága nagy. A szolgáltatások esetében a termelékenységbővülés is viszonylag visszafogott volt, másrészt a kereslet jövedelemrugalmassága is magas, azaz ennek az ágazatnak a súlya emelkedett. Előretekintve két fontos üzenetet tudunk megfogalmazni. Egyrészt azon ágazatokban van nagy potenciál, amelyeknek az árai jelen pillanatban nagyon magasak, de gyorsan csökkennek (pl.: elektromos autók). Másrészt azok a javak, amelyeknek a jövedelemnövekedésével nem nő arányosan a keresletük, csökkenő súlyt fognak képviselni a termelésben, illetve a foglalkoztatásban. A termelékenység bővüléséért elsősorban az adott korszakra jellemző általános célú technológiájának (ÁCT) széles körű elterjedése felel. Az ÁCT-k megjelenését két jelenség kíséri. Egyrészt az új technológia bevezetésekor alacsonyabb termelékenységbővülés jellemző. Másrészt az új kombinációk létrejöttével korábbi megoldások és készségek kiszorulnak, fölöslegessé válnak, a piacgazdaságok innovációs folyamataiban végbemenő, a korábbi struktúrákat lebontó folyamat, azaz teremtő rombolás megy végbe. Jelen időszak ÁCT-je kétség kívül az infokommunikációs technológia. A közeljövő legfontosabb technológiái alapvetően az elektromobilitáshoz, az elektromos energia tárolásához, a kommunikációs eszközökhöz, illetve a környezetvédelemhez kapcsolódnak. Emellett jelentős potenciál azonosítható a magasabb tudást képviselő munkafolyamatok automatizálásában az Internet of things, a felhőtechnológia, a robotika, valamint az önvezető autók esetében is. Egyes elemzések szerint a mesterséges intelligencia kiterjedt alkalmazása olyan mértékben változtatja majd meg a gazdaságot és a hétköznapjainkat, hogy az már egy új technológiai korszakot jelent. Az Európai Bizottság kijelölt 6 olyan kulcstechnológiát, amelyek támogatása révén lehetségessé válik, hogy Európa a világ innovációs élmezőnyébe kerüljön, illetve tartósan ott maradjon. Ez a 6 technológia a korszerű anyagtechnológia, nanotechnológia, mikro- és nano-elektronika, ipari biotechnológia, fotonika és a haladó gyártási technológia. A kulcstechnológiák közös jellemzője, hogy magas a K+F intenzitásuk, gyors innovációs ciklusokkal működnek, tőkeintenzívek és magas képzettségű munkaerőt igényelnek. Magyarország a technológiák gyártására és exportálására szakosodott, de még a V3 régióhoz viszonyítva is elmaradása van számos kulcstechnológia szabadalmazása terén. Grinin és szerzőtársai (2017) szerint az elkövetkező 30‒50 év a MANBRIC (orvos-, additív, nano-, bio-, robot-, info- és kognitív) technológiák által meghatározott gazdasági ciklussal lesz leginkább jellemezhető; ezen terület válhat majd a világgazdaság általános célú technológiájává. A prognózist a szabadalmi statisztikák utóbbi évtizedekben megfigyelhető dinamikája, valamint az öregedő társadalom egészségügyi ellátásához szükséges orvostechnológiai fejlesztések várható innovációs igénye alapján fogalmazták meg. A jövő kiemelt innovációs területeit elsősorban a kelet-ázsiai országok adataival támasztották alá, ahonnan véleményük szerint a következő technológiai váltás elindul majd.