4. Portfólióminőség – A legfőbb makroprudenciális kockázatok változatlanul a portfólióminőségben rejlenek

A második félév folyamán a vállalati portfólión belül a 90 napnál nagyobb késettségben levő ügyfelek aránya csökkent, és az év végi 18 százalékos szint jelentősen elmarad a historikus maximumtól. A csökkenést elsősorban a magas tisztítás magyarázta, azonban e nélkül sem nőtt volna tovább a nem teljesítő portfólió nagysága. A portfóliótisztítás bár az utolsó negyedévben rekord méretű volt, nem várható, hogy tartós marad: a nem teljesítő állomány továbbra is magas, ami beavatkozást tesz szükségessé. Ezen beavatkozásoknak egyrészt törekedniük kell a tisztítás útjába álló jogi, szabályozói akadályok elhárítására, másrészt ösztönözni kell a bankokat a portfólióban tartás drágításán, valamint a tisztítás kedvezőbbé tételén keresztül. Az értékvesztés eredményrontó hatása a félév folyamán jelentősen csökkent a javuló portfólió eredményeként. A csökkenő NPL arány mellett azonban ez az értékvesztésképzés is elég volt arra, hogy a fedezettség elérje a 60 százalékot.

A háztartási portfólión belül tovább nőtt az NPL-arány, ami így már 18,6 százalék volt az év végén. A fő problémát jelentő deviza alapú jelzáloghiteleknél a portfólióromlás továbbra is jelentős, miközben az árfolyamgát kihasználtsága nem nőtt érdemben. A devizahiteles probléma megoldására vonatkozó várakozások vélhetően csökkentik a visszafizetési hajlandóságot. A portfóliótisztítás a deviza alapú jelzáloghiteleknél lassú, a legnagyobb problémát az ingatlan értékét számottevően meghaladó fennálló adósság jelenti. Az értékvesztés eredményrontó hatása enyhe emelkedés után elérte a 2,8 százalékot. Ez elég volt ahhoz, hogy a fedezettség 53 százalék fölé emelkedjen.