A SZÍV 2017. február by Jezsuita Kiadó

JEZSUITA MAGAZIN

Frans van der Lugt Központ, Bejrút

...hogy menekülés helyett tanulhassanak.

2017. FEBRUÁR

A SZÍV lelkiség, k ultúr a, önismere t

ALAPGONDOLAT

Álarcok nélkül NAGY KÉRDÉS

Milyen lesz a jövő egyháza? ÉRTJÜK EGYMÁST?

Fotó: Hölvényi Kristóf, JRS MENA

Köszönjük, ha adományával támogatja a Jezsuita Menekültszolgálat bejrúti oktatási programját. Jézus Társasága Alapítvány – Menekültszolgálat 10702019-18064333-52900004 Közlemény: „JMSz” vagy „Bejrút”

A SZÍV

2017. február

Tények és tévedések az iszlámmal kapcsolatban

ISTEN KÖZELSÉGÉT KERESVE

Ára: 720 Ft

Interjú Vízi Elemér jezsuita provinciálissal

w w w. j m s z . h u BORITO_NYOMDA.indd 2-3

2017.01.23. 14:31:07

Fotó: Hölvényi Kristóf, JRS MENA

Jézusom, téged sosem láttalak álarcban, sisakban: mindig csak fedetlenül, védtelenül, megérinthetőn! Add, hogy észrevegyem rám ragadt álarcaimat… amelyektől nem látnak mások, amelyektől nem látok másokat, amelyektől téged nem látlak. Hiszem, hogy ha csak megérinted arcom, szabad leszek. Forrai Tamás SJ

Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel

BORITO_NYOMDA.indd 5-6

2017.01.23. 11:13:27

Az élet álarcosbálja

Van az évnek egy kifejezetten vidám része, amikor még tél van, de már túl

vagyunk karácsony meghitt ünnepén. Régen a vidéki embernek ilyenkor rengeteg ideje volt, hiszen a kinti hidegben és sötétben nem volt munka a földeken, összejártak hát a családok, a barátok, és a kemencék duruzsolása mellett beszélgettek. Ez volt a fonók időszaka, amikor a fiatal lányok együtt kézimunkáztak, a legények pedig jobbára csak incselkedtek velük. Esetleg kártyáztak, vagy jóízű borozgatás mellett énekeltek. A disznótorokat is ekkorra időzítették. Az évnek ezt a szakaszát önfeledt álarcos mulatságokkal zárták le, ami egyúttal a tél búcsúztatását is jelentette. Álarcokat nemcsak a farsangi bálok idején viselünk – bőven mutat meglepő fintorokat a mindennapi életünk is. A legmélyebb keresztény megközelítésben az álarcok mögött és között az adhat okot mégis a vidámkodásra, hogy nagyon jól tudjuk: bár maszkok mögül tekintünk az élet nagy álarcosbáljára, igazi énünk több annál, s legalább annyira valós, mint ami éppen látszik belőlünk. Csak az a kérdés, ki vagyok én, és ki vagy te a mosolyon, a könnyeken, a gesztusokon, a tetteken túl. A valóság csak forma, szín, méret, súly, viszonyulás lenne, vagy esetleg vannak létünknek olyan mélységei, magasságai, összefüggései, amelyekben nem ismerhetjük ki magunkat első pillantásra? A keresztény ember nem ijed meg a valóság sokszínűségétől, a vidám tekintetek, érdeklődő gesztusok, súlyos vagy bizakodó érzelmek kavalkádjától. A biblikus hagyomány fényében a történelem a kinyilatkoztatás nagy színpada, rajta talál teret az életünk, a hitünk, a remény és a fájdalom, de az áldozat és az önfeledt szeretet is. Alakításunk az élet e hatalmas színpadán zajlik. Isten a szerző, de egyúttal a nagyon érdeklődő néző is. Ha netalán elakadnánk a szerepünkben, hívő emberként magunkon érezhetjük e világ szerzőjének biztató tekintetét. Néha még súg is nekünk. Bármennyire viccesek vagy drámaiak életünk szerepjátékai, mindannyiunkban felfedezhető az őszinte vágy, hogy a maszkok egyszer lehulljanak. A sok alakításba bele lehet fáradni, és meghittségre, megérkezettségre, őszinte jelenlétre vágyunk. A színről színre látásnak a reménye a Szentírásban is megjelenik, Istennel kapcsolatban. A Mindenható ugyanis nemcsak rejtőzködő Isten, hanem újra és újra be is mutatkozik a történelem színpadán, de személyes életünkben is. Egyfolytában hív, hogy találkozzunk. Lehetőleg álarcok nélkül. Horváth Árpád SJ főszerkesztő

INTERJÚ

ISTEN KÖZELSÉGÉT KERESVE Fotók: Orbán Gellért

Beszélgetés Vízi Elemérrel, a magyar jezsuiták új tartományfőnökével Hivatásáról, küldetéséről kérdeztük a provinciálist, aki februárban veszi át hivatalát. Hogyan látja szerzetesközösségét, eddigi szolgálatának fő terepét, a lelkigyakorlatokat, és mi az, amivel meglátása szerint a jezsuiták a legjobban szolgálhatják az egyházat?

Mi a legszebb élményed jezsuita szerzetesként? – Hogy úton lehetek. Mindjárt a szerzetesi életem legelején, amikor még újonc voltam, zarándokútra küldtek bennünket kettesével. Nem vihettünk magunkkal sem pénzt, sem élelmet. Rá voltunk szorulva, hogy keressük az emberek jóságát. És arra is, hogy keressük Isten vezetésének a jeleit. Megtapasztaltuk a gondviselést. A kiszolgáltatottságban megéltem az Istenre való ráhagyatkozás erejét. És ez nagyon sokat jelentett. Rájöttem, hogy ezen az úton képeződik le egész személyes utam mintázata, a bizalom megélése. Közel vitt ez rendalapítónk, Szent Ignác tapasztalatához, aki megtérése után sokat volt úton, s magát zarándoknak nevezte. És tény, hogy közel vitt Jézus úton levéséhez. Van ebben valami titok, ami nyitottságot és éberséget teremt Isten és az emberek felé. Így világlott be számomra, hogy Jézus társainak, egész Társaságának is mernie kell mindig úton maradni. Így tárulkozik fel számunkra az a folyton változó tér, amelyben az élő Istennel találkozhatunk. És ez a találkozás számunkra az igazi erő, a biztonságunk, amelyre a személyes és a közösségi életünket alapozhatjuk. Jezsuitaként merre vitt a legtávolabbi utad? – Szerzetesi képzésem egy későbbi szakaszában történt, amit mi terciának, harmadik probációnak nevezünk. Ennek egy részét Nepálban töltöttem. Ismét egy út, amely kivezetett a jól ismert kulturális közegemből és személyes biztonságomból. Egy olyan világgal találkoztam, ahol más a gondolkodás, ahol vallásilag és szociálisan is máshogy élik meg a valóságot az emberek. Szegénységben élnek, de belső gazdagságot hordoznak. Ott értettem meg, hogy képzésünknek ezt a szakaszát miért nevezi Szent Ignác a szív iskolájának. Mert itt nagyon megmozdult a szívem, ahogy láttam a szegénységet, a méltatlan helyzeteket, és azt is, hogy a legnagyobb kiszolgáltatottságban hogyan él a jóság, az önzetlenség és a nagyvonalúság, s hogy mennyire tiszták és egyenesek ezek az emberek, hogy örülnek és szeretnek szegénységük közepette. Nagyon sok boldog emberrel találkoztam ott. Mindez visszahatott rám, és tudom, hogy Isten talált rám ezekben az érzésekben, én pedig őrá. A jezsuita hivatásod „berobbant” vagy csendesen növekedett? – Amint egy növénynek kellenek bizonyos feltételek, hogy ki tudjon csírázni és szárba tudjon szökni, majd leveleket, virágot, aztán pedig gyümölcsöt tudjon hozni, az én életemnek is megvoltak a hivatásom szempontjából meghatározó körülményei. Ezek között természetesen nagyon fontos volt a családi háttér. Az alapvetően szép gyerekkoron túl az egyik legmeghatározóbb élmény számomra egy találkozás volt, mégpedig egy jezsuitával, Nemes Ödön atyával, aki egy ideig spirituálisként szolgált a gyulafehérvári szemináriumban, ahol akkoriban a papi hivatásomra készültem. Aztán a lelki olvasmányok szintén nagy hatással voltak rám olyan jezsuitáktól, mint Anthony de Mello és Henri Boulad, majd a teológiai tanulmányaim során megismerkedtem Karl Rahner és

Hans Urs von Balthasar műveivel. A felismerési folyamatban, hogy talán nekem is jezsuita hivatásom van, nagyon fontosak voltak azok a barátaim is, akik által belekóstolhattam a rend életébe és szolgálatába. Olyan jezsuitákra gondolok itt, akikkel beszélgetve mindig éreztem valami mélyről születő szabadságot. Külön szeretném megemlíteni Jálics Ferenc atyát. Hat hónapot töltöttem németországi lelkigyakorlatos házá-

„Aztán csak azt látom, hogy a lelkigyakorlatozónak megszépül az arca, amikor Istenről beszél...” ban, és számomra nagyon sokat jelentett, ahogy ő ott jelen volt, imádkozott és szolgált. Mit érzel az eddigi legfontosabb munkádnak? – Nehéz erre válaszolnom, mert a szolgálatomban megjelenő eredmények nem csupán az enyémek. Elsősorban Isten munkájának a gyümölcsei. Ezt nagyon világosan megélem a lelkigyakorlatos kísérések során. Az én dolgom, hogy segítsek az embereknek teret nyitni az életükben Isten számára. Aztán csak azt látom, hogy a lelkigyakorlatozónak például megszépül az arca, amikor Istenről beszél, és nem velem, hanem Istennel kerül kapcsolatba. Ennél nagyobb eredményt el sem tudok képzelni egy pap életében. Ha meg a mai kor kihívása felől keresem, hogy mi a legfontosabb szolgálatom, akkor a dobogókői lelkigyakorlatos és lelkivezetői képzésünket mondanám. Jó látni, hogy nem vagyunk egyedül, amikor igyekszünk válaszolni az emberek lelki keresésére. Isten nagyszerű társakat küld a lelkigyakorlatos munkába, nemcsak jezsuitákat, hanem más szerzetesközösségek tagjait és a lelkigyakorlatok művelésében, szolgálatában nagyon készséges civil munkatársakat is. Konkrétan hogyan készüljön valaki, ha jelentkezik egy Szent Ignác-i lelkigyakorlatra? – Amikor eldöntötte, hogy lelkigyakorlatra jön, jó esetben arra a vonzásra válaszolt, ami Istentől érkezik. Ott él benne a vágy, hogy találkozzon Istennel, jobban megismerje őt, vagy csak egyszerűen vele legyen. Hogy ez megtörténhessen, előkészületként fontos, hogy el tudjon szakadni a mindennapjaitól, ügyes-bajos dolgaitól. Jó, ha elintézi a sürgős tennivalóit, hogy figyelme és egész benső világa felszabadulhasson az imára és az Istenre. Így tud majd lenyugodni, elcsendesedni, figyelni, ami elengedhetetlen feltétele a lelkigyakorlat végzésének. Minderre ráhangolhatja magát azáltal, hogy keresi a megállást, rövidebb-hosszabb ideig teret szentel az imának, figyel arra, hogy Isten hogyan van vele, mire hívja. Ízlelgeti az Istennel való kapcsolatot. Aztán az is fontos, hogy feltegye magának a kérdést, kész-e ránézni élete igazságára, megvan-e benne a képesség, hogy feltárja életét Istennek és 19

INTERJÚ Hol vagy otthon? – Az utóbbi időben nyilván Dobogókő volt a konkrét otthonom. A lelkigyakorlatos szolgálat közegében otthon vagyok. De ha hazamegyek Székelyföldre, ott mindig megérint az emberek egyszerűsége, vendégszeretete, beszédüknek az íze, előjönnek az emlékeim, ez is az otthonom. És otthon érzem magam jezsuitaként a Jézus Társaságában, a barátaimmal. Az igazi válasz mégis az, hogy Krisztusban. Mert amikor vele vagyok, bárhol legyek is, otthon érzem magam. Ferenc pápa miben példaképed? – Abban, ahogy az életet meri előtérbe helyezni a megszokottal, a formalitásokkal szemben, hogy mer élni a szabadsággal. Jó látni, ahogy Jézustól indul, aki szintén bátran túllépett a jól bejáratódott kereteken, hogy találkozhasson az emberekkel. Ferenc pápa szolgálata, hogy visszasegítsen bennünket a kezdetekhez, ahol jelen van az élet, az odaadó figyelem Istenre, a szabadság, a megkülönböztetés, hogy észrevegyük azt a hívást, ami Istentől jön. Magyar egyház: milyen kép jut eszedbe róla? – Valami olyan kép, ami a reményt és a megújulást hordozza. Lehetne egy szőlőtő, aminek megvan az erős és időtálló gyökere; a vesszők egy része elöregedett, de megjelentek rajta az

erős, új hajtások. Az élet itt van. Amikor nyugati rendtársak látogatnak meg, mindig rácsodálkoznak, hogy milyen sok fiatal jön a templomainkba, programjainkra. Jó ezt látni, bár tudom, hogy nem ez az általános tapasztalat az egyházunkban. És mégis fontos észrevenni az életet, segíteni, megerősíteni. Időnként nem tudjuk, hogyan gondozzuk, hogyan maradjunk kapcsolatban, milyen nyelvet használjunk. Így aztán sok minden gazdátlanul nő a környezetünkben. Az alapvető kérdés számomra az, hogy tudunk-e találkozni velük. Hiszünk-e abban, hogy a személyes pasztorációnak ereje van, és egy kevés élesztő az egész tésztát átalakítja? Mi az, amivel a magyar jezsuiták igazán gazdagítani tudják az egyház életét? – Társaságunk legnagyobb kincsét a lelkigyakorlatok jelentik. Szent Ignác ezzel nyerte meg első társait, ez lett apostoli szolgálatuk kiindulópontja. A lelkigyakorlat olyan út, amely elvezeti az embereket a személyes istenkapcsolatra, amire a mai korban különösen is nagy szükség van. Meggyőződésem, hogy jezsuitaként ennek az eredeti karizmánknak az odaadó szolgálatával segíthetjük legjobban az egyházat. ← Horváth Árpád SJ

MEGJELENT MOLNÁR RENÁTA HOFHER JÓZSEF SJ

A MOZGÁS LELKISÉGE NORDIC WALKING ÉS SZEMLÉLŐDŐ IMA

MEGRENDELHETŐ: +36 1 445 1429, KONYVEK@JEZSUITA.HU WWW.JEZSUITAKIADO.HU

A SZÍV

Jezsuita iadó

NAGY KÉRDÉS

Török Csaba

KÜLSŐ VÁLTOZÁSOK –

BELSŐ MEGTÉRÉSSEL Mit jelent az egyház reformja? Egyáltalán miért van rá szükség? Hogyan és merre tereli Ferenc pápa Isten rábízott népét?

„Az egyház minden megújulása lényege szerint a hivatá-

sához való fokozódó hűségben áll” – írta a II. vatikáni zsinat az ökumenizmusról szóló, Unitatis redintegratio kezdetű dokumentumában (6). E gondolat szíve egy nagyon fontos meglátás: az egyház nem öncél, nem l’art pour l’art vallási intézmény. Azért van, mert Krisztus – az Atyaistentől kapott küldetése beteljesítésére – megalapította a Szentlélek kiárasztásával. Oka: „Krisztus és Isten országának hirdetése”. Célja: hogy „ennek az Országnak csírája és kezdete [legyen] a földön” (Lumen gentium, 5). Vagyis alfája és ómegája túl van önmagán. Jel, amely valami nagyobbra, teljesebbre, értékesebbre mutat. Van „teste”, hierarchikus alkotmánya, intézményei, struktúrája, ám ezek önmagukban értelmezhetetlenek. Csupán annyi értékük és értelmük van, amennyiben Krisztusra mutatnak, s amennyire segítik a nagy küldetésnek, Isten országa beteljesülésének előmozdítását.

Az egyház reformjáról szólva ezért két dolgot mindenképpen látnunk kell: • Nem menedzsment, hanem szolgálat és tanúságtétel. Bár egy átalakításnak mindig van szervezeti vetülete, az mindannyiszor eszköz (nem cél, még kevésbé a tulajdonképpeni lényeg, a „tartalom”). Ferenc pápa így ír Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában: „Új élet és hiteles evangéliumi lelkület nélkül – »az egyház saját hivatása iránti hűsége« nélkül – bármilyen új struktúra rövid idő alatt megromlik” (26). Röviden: az intézmények pusztán külsődleges átszabása nem megújulás, nem valódi egyházi reform, csupán olyan kényszercselekvés, amelynek végeredménye hamarost ugyanolyan rossz és haszontalan lesz, mint amilyen a korábbi állapot volt. A megújulás útja a tudatos misszió: a Krisztus által nekünk ajándékozott szolgáló és tanúságtevő evangéliumhirdetés (EG 27) – „hogy ne váljon egyfajta 23

NAGY KÉRDÉS rajzol fontos vonalakat. Ami talán a leglényegesebb: a pápa mind a vatikáni, mind a megyés főpásztori kinevezések során eltekintett a korábbi bevett eljárásrendektől, olykor nem kis meglepetést okozva (például Pietro Parolin venezuelai nuncius államtitkári kinevezésével, vagy a plébániai pasztorációban kitűnt, „határvidékeket” is bebarangoló fiatal Corrado Lorefice palermói, illetve Matteo Zuppi bolognai érsekké való kiválasztásával). Az is meglepetést okozott, amikor Mario Zenari damaszkuszi nunciust 2016 Krisztus király ünnepén bíborossá kreálta a pápa – ugyanakkor továbbra is megtartotta szíriai megbízatásában (jelezve ezzel kiállását a közel-keleti keresztények mellett, egészen szokatlan s a lehető legmagasabb rangú „protektort”, segítőt adva melléjük). A személyi változások arra utalnak, hogy Ferenc „mérlegében” sajátos, személyes, valóban pásztori karakterjegyek esnek nagy súllyal a latba, s a pápa akár személyesen is eljár, s „belenyúl” az egyébként jól bejáratott kinevezési procedúrákba. A Szentszék nagy tehertétele a pénzügyekhez már több évtizede kapcsolódó visszásságok feldolgozása és orvoslása. XVI. Benedek már komoly lépéseket tett e téren (többször volt felsővezető-váltás a banki szektor élén), Ferenc azonban még tovább ment: „főrevizort” nevezett ki, aki hivatalából kifolyólag mindenbe betekintést nyerhet, bármely vatikáni intézmény gazdálkodását ellenőrizheti. E posztra George Pell sydney-i bíboros érseket hívta meg, aki már korábban is híres volt karakán természetéről és szókimondásáról. Ezzel Ferenc annak is jelét adta, hogy nem tér ki a viták, a konfliktusok elől – hiszen például a családszinódusok idején Pell bíboros volt az egyik olyan főpap, aki a leghatározottabban csatározott Walter Kasperrel. A hivatali struktúrák terén is történtek változások. A legjelentősebb: 2016. augusztus 15-én kelt motu propriójával Ferenc pápa létrehozott egy „csúcsdikasztériumot”, amely egybeolvasztotta a Világiak Pápai Tanácsát és a Család Pápai Tanácsát. Elnevezése: A Világiak, a Család és az Élet Dikasztériuma. A cél az volt, „hogy Jézus Krisztus gazdag ajándékai megfelelő módon és bőségesen áradjanak szét a hívek között” – vagyis hogy a világi hívők ügyeinek kezelése koordinált, egységes és még hatékonyabb módon valósuljon meg. A hivatal első prefektusa Kevin Joseph Farrell dallasi püspök lett. Hasonlóképpen halad előre a vatikáni kommunikáció megújítása. Már XVI. Benedek kezdeményezte, hogy a legeltérőbb szervezetek között szinergia valósuljon meg – hisz az egyes médiumok más-más történeti helyzetben születtek, és sokszor teljes párhuzamosságban működtek. Az átalakulás része, hogy a nyugdíjba vonuló Federico Lombardi atyát Greg Burke amerikai világi hívő, a Fox News korábbi tudósítója követte a szóvivői tisztségben, helyetteséül pedig Paloma Ovejerót, a katolikus Radio Cope korábbi tudósítóját választották ki. 26

A SZÍV

Miként látható, a kinevezések sorában magas a Rómán (Vatikánon), sőt Európán kívüli szereplők aránya (ez igaz az új bíborosokra is). Ez előre jelzi a katolikus világegyház gondolatának meggyökeresedését, az új szempontok és hangsúlyok megjelenését. Eközben világi hívőkre is egyre komolyabb feladatok hárulnak a központi vezetésben. Még egy dolog, ami messze nem hivatalos. A pápával való kommunikáció útja is változáson ment át. A hivatali út mellett/helyett (helyi egyház – nuncius – államtitkárság) a Pápai Ház Prefektúrája kapott központi fontosságot. Itt közvetlenül lehet folyamodni a szentatyához. A napi három-négy ezer megkeresés persze szinte átláthatatlan, mégis ez az újdonság az oka annak, hogy a legmeglepőbb ügyek is eljutnak a pápához (ezekből születnek azok a személyes telefonhívások, levélváltások, amelyekről a világi sajtó is nemegyszer beszámol). Vagyis a formális közlés útjai mellett egyre nagyobb szerepet kapnak az informális kommunikációs csatornák. E változásnak része, hogy sok olyan tanácsadója van a pápának, aki nem tagja a hivatali szervezetnek, hanem baráti, személyes beszélgetések során mondja el neki meglátásait. Ebből olykor persze feszültségek is adódnak, ám ez elkerülhetetlen egy gyökeresen új stílusú pápaság „beüzemelésekor”.

Írásunk végén a legelső gondolathoz térünk vissza: nincs olyan külső változás, amely értékes lehetne belső megtérés nélkül. Ez azonban állandó mérlegelést, olykor önkritikát is igényel. Nincsenek előre kikövezett útvonalak, biztos válaszok arra nézvést, milyen lesz a jövő Vatikánja, illetve egyháza. Viták is napvilágra kerülnek, ahogy belső küzdelmekről is tudhatunk. Azonban bíznunk kell abban, hogy ha mindenben a Szentlélek kegyelme, az evangéliumi szellemben megélt megtérés kerül a középpontba, akkor az átmenetek látszólag zavaros helyzetei is letisztulnak majd, s a maga idejében megjelenik a gyümölcs az ágon – hogy az egyház egyre hűségesebb legyen krisztusi hivatásához. ←

ALAPGONDOLAT

Zöldy Pál

FÉRFIMASZKOK Mi jelenik meg az életünkben? Láthatósági

mellény nélkül a biciklistának kisebb a túlélési esélye. Ahogyan annak a férfinak is, aki nem tudja, milyen maszkot hord. Maszk nélkül nincsen ember. Olyan ez, mint a bőrünk. Sokan olyannak hagyják, amilyen, mások órákig tudnak a tükör előtt próbálkozni, míg végre úgy néznek ki, ahogyan elképzelték magukat. Ezeket a maszkokat a többiek tekintete alakítja, finomítja. Nyakkendőt kötök ma, mert olyanokkal fogok találkozni, akiknek ez számít. Tiszta a körmöm? Hogyan áll a hajam? Mit fognak gondolni? Ez tehát a maszkok első közelítése. Elrejtőzhetünk mögéjük, vagy inkább beléjük csomagolhatjuk azt az önmagunkat, akit valójában nem zavar, ha gyászkeretes a körme, és otthon jobban érzi magát pólóban, dzsekiben. Vannak azonban azok a megjelenési formák, melyek mozgatnak bennünket. Ezek bennünk vannak, és irányítják cselekvéseinket. A Férfisátorban nagy hatással volt gondolkodásunkra Richard Rohr ferences. Ő hívta fel a figyelmünket C. G. Jung ar chetípusaira, ősmintáira: a királyra, a harcosra, a szerelmesre és a mágusra. Mi ezeket – tapasztalataink alapján – megtoldottuk a tanító, a vezető és az áldozat szerepével. Valójában ezek jelennek meg az életünkben.

A KIRÁLY A bennünk élő király uralkodik, irányít, kormányoz. Törvényeket hoz és ítéleteket alkot. Ha egyensúlyban van, felelősséget vállal, ha zavarodott, önkényeskedik, és zsarnok lesz belőle. A sötét király a diktátor, aki környezetével és önmagával is agresszív – még nem nőtte ki gyermekkorát. Talán nem fogadták el, nem

értékelték annak idején a szülei, vagy éppen anyja majomszeretete jogosítja fel arra, hogy mindent csak a saját nézőpontjából lásson. A jó király, a szuverén uralkodó átlátja a körülötte lévő világot. Összetartja birodalmának különböző részeit. Nagyon fontos, hogy milyen férfiak, apák, főnökök vagyunk. Mennyire vagyunk bizonytalanok a helyünkön. Aki mindig mást hibáztat, az érzi, hogy ő nem megfelelő, de ezt kivetíti. Aki nem tudja kiadni a feladatokat, az valószínűleg maga sem érti őket, inkább ő csinál mindent, és ideges lesz a túlterheltségtől. A jó király összehangolja önismereti törekvéseit, kedvteléseit, a családját, kenyérkeresetét. A sorrend nagyon fontos. A Férfisátorban kiderült, hogy a férfiak többsége a munkáját teszi az első helyre, aztán a család következik, harmadik a lazítás és a hobbi, majd talán a végén jön még a magammal való foglalkozás. Ez eredményezi azt, hogy nem látjuk tisztán az összefüggéseket az életünkben. Elsősorban önmagammal kell tisztában lennem. Mi esik nehezemre, mi az, amit könnyű kézzel tudok elvégezni? Miért? Tudok-e változtatni, hogy jó törvényeket hozzak, és mikor kell ezeket felfüggesztenem? Ennek felismeréséhez tisztában kell lennem önmagammal, a vakfoltjaimmal, érintettségeimmel.

A HARCOS A harcos a király segítője, mondhatnánk a jobb keze. Harcos nélkül a király egyedül áll a sakktáblán, értelmezhetetlen. A harcos a megvalósítás eszköze. Jelképe a kard, a penge. Vág, határol, elválaszt. Nyaktiló, kard, kés vagy szike. Hogy melyik, azt a helyzet

FORRÁSOK

Nemeshegyi Péter SJ Rembrandt: Az emmauszi vacsora (1628)

„MUTASD MEG NEKÜNK AZ ATYÁT!” ISTEN ARCA A BIBLIÁBAN Isten arcáról nagyon fontos dolgokat mond a Szent

írás. A legismertebb szöveg a Kivonulás könyvének egyik fejezetében található. A Sínai-hegyen Mózes e kéréssel fordul Istenhez: „Mutasd meg dicsőségedet!” Az Úr így válaszol: „Neked megmutatom egész jóságomat, és kimondom előtted az Úr nevét, mert könyörülök azon, akin akarok, és kegyelmes vagyok az iránt, aki iránt nekem tetszik. Ám arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. De íme, van itt egy hely mellettem: állj erre a kősziklára! Ha majd elvonul előtted dicsőségem, beállítlak a kőszikla hasadékába, és befödlek jobbommal, amíg el nem vonulok. Aztán elveszem kezemet, és utánam tekinthetsz – de arcomat nem láthatod!” (Kiv 33,18–23).

Isten arcát látni életveszélyes Így kiált Gedeon, akinek megjelent Isten: „Jaj nekem, Uram, Isten, mert színről színre [szó szerint fordítva: „arctól arcra”] láttam az Úr angyalát.” (Az „Úr angyala” kifejezés a Biblia szóhasználata szerint itt magát Istent jelenti.) Ám az Úr azt mondta neki: „Béke veled! Ne 38

A SZÍV

félj, nem halsz meg” (Bír 6,22–23). A Jákob Istennel vívott harcát elbeszélő titokzatos jelenetben ugyanilyen megdöbbenés mutatkozik meg. A harc végén Jákob ezt mondja: „Színről színre [szó szerint fordítva ezúttal is „arctól arcra”] láttam itt Istent, mégis megmenekült az életem” (Ter 32,30). Ezért nevezi el Jákob ezt a helyet Penuelnek, vagyis „Isten arcának”. Ebből megértjük, hogy egészen rendkívüli kegyelem volt, hogy Mózes „szemtől szemben” beszélhetett Istennel, „úgy, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni” (Kiv 33,10–11; vö. MTörv 5,4). A Mózes öt könyvét lezáró mondat ki is jelenti, hogy „olyan próféta nem támadt többé Izraelben, akit az Úr színről színre ismert volna” (MTörv 34,10). A többi próféta hallotta ugyan Isten szavát, de nem adatott meg nekik, hogy lássák Isten arcát.

Isten arcának keresése, elfordulása, ragyogása A Szentírás gyakran buzdítja az izraelitákat, hogy keressék Isten arcát: „Keressétek az Urat és erejét, keressétek az arcát szüntelenül” (1Krón 16,11; Zsolt 105,4). „Ha né-

pem megtér s könyörög hozzám, s keresi arcomat, megbocsátom bűneit” (2Krón 7,14). „Rólad mondja a szívem: a te arcodat keresem, Uram!” (Zsolt 27,8). A zsoltárokban is többször elhangzik a kérés: „Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne fordulj el haragodban szolgádtól” (Zsolt 27,9; 69,18; 102,3). Megszólal a panasz is: „Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket?” (Zsolt 44,25). „Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?” (Zsolt 88,15; 13,1). A próféták is így panaszkodnak: „Elrejtetted előlünk arcodat, és bűneink hatalmába adtál minket” (Iz 64,6). Isten irgalmas bocsánatáért pedig így könyörög a zsoltár: „Fordítsd el bűneimtől arcodat, töröld el minden gonoszságom!” (Zsolt 51,11). Erre a kérésre válaszolva így szól Isten: „S arcomat nem rejtem el többé előlük, mert kiöntöm lelkemet Izrael egész házára” (Ez 39,29; vö. Zsolt 22,25). Isten arcát fényforrásként írja le a Biblia: „Ragyogtasd ránk jelként arcod fényességét!” (Zsolt 4,7). „Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban” (Zsolt 31,37; vö. 44,4; 67,2; 80,4.8). „Boldog az a nép, amely tud ünnepelni. Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram” (Zsolt 86,16). Feltűnő, hogy az izraeliták kérik ugyan, hogy Isten arca ragyogtassa rájuk fényességét, azt azonban nem merik kérni, hogy megláthassák Isten arcát. Úgy gondolták, hogy Isten arcát látni csak a legmagasabb rendű angyalok kiváltsága. Ezeket az angyalokat nevezték „az arc angyalainak”, és velük kapcsolatban mondja Jézus: „Ne vessetek meg egyet sem e kicsik közül. Mert mondom nektek: angyalaik a mennyekben mindig látják Atyám arcát, aki a mennyekben van” (Mt 18,10).

Istenlátomások A nagy próféták közül Izajás és Ezekiel a meghívásuknál történt látomások során látták ugyan a magas trónján ülő Urat (Iz 6,1), illetve láttak egy királyi székhez hasonló dolog fölött „emberi alakhoz hasonló valamit” (Ez 1,26), de Isten arcának látásáról nem beszélnek. Ezzel kapcsolatos a tízparancsolatban foglalt különleges parancs is, amely így szól: „Ne készíts magadnak faragott képet, és semmiféle képmást arról, ami fenn van az égen” (Kiv 20,4). Nemcsak az egy igaz Istenen kívüli hamis „istenekről” tilos képet készíteni, hanem, amint az aranyborjúról szóló történet (Kiv 32,1–35) mutatja, Izrael Istenét sem szabad ábrázolni, még szimbolikus szoborral sem. Csak az apokaliptikus irodalom hatására született művekben találunk olyan részleteket, amelyek konkrétabban le merik írni Isten alakját. Ezek közé tartozik Dániel könyve, amely a héber Bibliában (a görög Septuaginta fordítástól és a latin Vulgata fordítástól eltérően) nem az Ószövetség második részét képező „prófétai könyvek”, hanem a harmadik rész, vagyis az „írások” közé van be-

sorolva. Ebben olvasható a következő szakasz: „Néztem, és egyszer csak trónokat állítottak fel, s egy Ősöreg leült; ruházata fehér volt, mint a hó, és fején a haj olyan, mint a tiszta gyapjú” (Dán 7,9). Isten arcának leírására azonban Dániel könyve sem vállalkozik.

Isten arcának megismerése Jézusban Ha mindezeket figyelembe vesszük, megütközést kelt Fülöp apostol, aki János evangéliuma szerint ezt kéri Jézustól az utolsó vacsorán: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk” (Jn 14,8). Talán nem véletlen, hogy a görög eredetű nevet viselő Fülöp fordul ilyen kéréssel Jézushoz. A görögök vallásaiban ugyanis az istenségek ábrázolása természetes dolog volt. Jézus válasza nem kevésbé meglepő: „Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát látta. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem” (Jn 14, 9.11). Ezzel a jézusi szóval az Isten arcát kereső ember alapvető vágyakozása egészen új irányt kapott. Isten Fiának megtestesülése által a transzcendens Isten immanenssé tette magát: e világi életünk során egy emberi arcban, Jézus arcában láthatjuk meg Isten arcát. Mindezen felbátorodva meri Szent Pál megvallani hallatlan reményét: „A szeretet soha meg nem szűnik. A prófétálások véget érnek. Amikor eljön a tökéletes, a töredékes véget fog érni. Most ugyanis tükör által, homályban látunk, akkor pedig majd színről színre” (szó szerint fordítva: „arctól arcra”; 1Kor 13,8–12) „Mindnyájan életre fognak kelni. Aztán jön a vég, amikor majd Krisztus átadja az uralmat az Istennek s Atyjának. Mikor pedig minden alá lesz vetve neki, akkor a Fiú maga is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben” (vagy: „mindenkiben”; 1Kor 15,22–28).

Kerüljük az antropomorfizmust A félreértések elkerülése végett még meg kell jegyezni, hogy amikor a Biblia Isten arcáról, kezéről, leheletéről stb. beszél, ezeket az antropomorf kifejezéseket az egyházatyák egybehangzó magyarázata szerint „Istenhez méltóan” kell értelmezni. Istennek ugyanis nincs anyagi teste, az ő valósága minden korlátozást felülmúló és kizáró transzcendens lét, amelyről csak analogikus fogalmakkal tudunk dadogva beszélni. Mindezek a bibliai képek és kifejezések azonban olyan igazságokat sejtetnek meg, amelyeket minden ember „titkon érző lelke ohajtva sejt”, bár beléjük nem tekinthet (Berzsenyi). ←

Fotók: Zentai Rita

OTTHON

SZEREPEK KÖZT: EGY SZÍNÉSZPÁR OTTHON, SZÍNPADON Kovács Lehel, a Katona József Színház színésze és Mórocz Adrienn színésznő lassan egy évtizede alkotnak egy párt. Szerelmük gyümölcse két gyönyörű gyermek, akikkel Adrienn jelenleg otthon van. Vajon mit gondolnak a szülővé válásról, új szerepeikről az életben és a színházban? Van-e ideális kor a szülésre egy színésznőnek? Beszélgettünk még a „művésznő” megszólítás visszásságáról, a hírnév erejéről a XXI. században, és arról, hova tűntek a színpadról a műbajuszok.

A SZÍV

CSALÁDALAKÍTÁS Nagyon sok színésznő addig halogatja a gyermekvállalást a karrier kedvéért, ameddig csak lehet. Nálad tudatos döntés volt, hogy ilyen fiatalon szülj? És ráadásul egymás után két babát? Adrienn: Inkább csak egy kósza gondolat volt, ami átfutott az agyamon. Azt éreztem, most már nem bánnám, és nem esnék kétségbe, ha kiderülne, hogy terhes vagyok, de egyáltalán nem volt tudatos döntés. Nem tudom, mikor lett volna gyerekünk, ha aszerint szülök, hogy mikor tudom higgadtan átgondolni, hogy színésznőként eljött a legalkalmasabb pillanat a gyermekvállalásra. Mindig lett volna még egy olyan előadás vagy szerep, amit még érdemes megvárni. Soha nincs olyan pont egy színésznő életében, ami tökéletes időpont lenne. Éppen amikor jött Emma, ment el a spórolt pénzünk az egyik pénzintézet botrányos összeomlásánál, de aztán megoldódott a helyzet. Egy ismerősöm mondta, hogy ahol gyerek jön, ott minden megoldódik, és ez szerintem is nagyon igaz. Mennyiben változtatott rajtad, a színésznőn, hogy ebben az új szerepben is kipróbálhattad magad? Adrienn: Eddig csak fél évre mentem vissza dolgozni, de már a második előadásra kiderült, hogy újra babát várok. Az elején nagyon furcsa volt, mert én a szülést megelőzően soha nem féltem vagy izgultam a színpadra lépés előtt, de most igen. Aggódtam, hogy meg tudom-e csinálni ugyanazokat, amiket előtte könnyedén. Aztán egy pár előadás alatt kiderült, hogy semmi sem változott.

Lehel, a te színészi énedre hogyan hatott az apaság? Hogy érzed magad apaként? Lehel: Az biztos, hogy minden jó benne. Megtapasztalható

a soha meg nem szűnő szeretet és a soha meg nem szűnő aggodalom is. Színészként ide mindig lehet nyúlni, ez egy gazdag kút. Másrészről lazább is az ember, mert tudja, hogy otthon is helyt kell állnia ebben az újabb szerepében. Ha egyik nap elrontasz valamit élő adásban, és a másik nap is játszod azt a darabot, tudod, hogy nyugi, holnap javíthatsz. De onnantól, hogy gyereke lesz az embernek, az a legfontosabb, hogy otthon tudjon javítani. Nálunk csak most fog kezdődni a nevelés korszaka, itt azért már mások a tétek, mint a babázásnál. De egy színészt alapvetően szerintem jó irányba mozdít a gyermekvállalás. Persze az elején nagyon nehéz, amikor csak erre tudsz gondolni, hiszen mi is csak ugyanolyanok vagyunk, mint bárki más ilyen helyzetben.

Hogy néz ki nálatok a ráhangolódás egy-egy előadás előtt? Mennyire megy nehezen vagy könnyen kiszakadni az otthoni dolgokból? Van valamilyen módszeretek, szertartás, ami segít? Adrienn: Nálam soha nem volt nagy hangolódás, még a szöveget sem néztem át soha. Bár lehet, hogy ha visszamegyek, akkor át fogom. (Nevet.) Lehel: Nálam ez nagyon előadásfüggő. Ha kialakul valamiért egy előadás előtti rituálém, akkor azt tartom a későbbiekben is. Ez jelentheti azt, hogy mindig ugyanazt az ételt eszem előtte, vagy ugyanazt iszom. A Terror bemutatója előtt beteg voltam, és nagyon sok Calcium-Sandozt ittam. Azóta is azt iszom minden Terror-előadás előtt, hiába vagyok már egészséges. Talán azért is lehet ezekhez a dolgokhoz ennyire ragaszkodni, mert félünk elengedni azt a módszert, amely egyszer már sikerrel járt. De néha szeretek ezeken változtatni. Én szövegelmondós vagyok, de olykor nagyon jó nem elmondani a szöveget. Ha azt érzem egy előadásról, ami sokat megy, hogy ideje lenne másképp csinálni, akkor kifejezetten szeretem elhagyni előtte a szöveg átismétlését. Ezáltal hátha valami váratlan dolog történik előadás közben. A hétköznapi életeteket mennyire határozza meg, hogy miket játszotok éppen? Lehel: Én nem vettem észre, hogy hatna a személyiségemre,

hogy éppen mit próbálok, mivel foglalkozom napi négyhat-nyolc órát. Adri viszont egyszer mondta egy bemutatóm megnézése után, hogy most értette meg, hogy az elmúlt pár hétben miért voltam olyan fura. Az egy nagyon dühös szerep volt. Én nem éreztem, hogy bármennyit is hazahoznék belőle, de ő mégis észrevett valamit ebből itthon. Én azért ezeket le tudom tenni egy-egy próba vagy előadás után, mert ha az ember huszonnégyet játszik egy hónapban, máshogy nem bírja.

Adrienn: Nálam ez inkább a partnertől függ. Amikor

Bercsényi Péter kollégámmal játszottam együtt a Bábszínházban, minden alkalommal jobb kedvem lett az előadás után, mert együtt viccesek voltunk (nevet), és nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. De azért a legtöbbször olyan előadásban játszom, amiben nem kell meghalni, ezért ez ilyen szempontból talán szerencsésebb, mert úgy érzem, nem nagyon van mit letenni, inkább csak az élvezet része marad meg.

JEZSUITA MAGAZIN

Frans van der Lugt Központ, Bejrút

...hogy menekülés helyett tanulhassanak.

2017. FEBRUÁR

A SZÍV lelkiség, k ultúra, önismere t

ALAPGONDOLAT

Álarcok nélkül NAGY KÉRDÉS

Milyen lesz a jövő egyháza? ÉRTJÜK EGYMÁST?

2017. február

Tények és tévedések az iszlámmal kapcsolatban

Fotó: Hölvényi Kristóf, JRS MENA

A SZÍV

Ára: 720 Ft

ISTEN KÖZELSÉGÉT KERESVE Interjú Vízi Elemér jezsuita provinciálissal

w w w. j m s z . h u BORITO_NYOMDA.indd 2-3

2017.01.23. 11:13:22