Hungarian Guide

Előszó 2010 augusztusában öt ország, öt iskolája (Gymnázium P. Křížkovského s uměleckou profilací Csehország, Saint Gregory´s Catholic College Egyesült Királyság, Gimnazjum nr 4 Lengyelország, Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium Magyarország és Gaziantep Ticaret Odası Güzel Sanatlar ve Spor Lisesi Törökország) alkotta meg a Comenius program keretén belül az Ad fontes rerum Europaea a diákok szemével című programot, azzal a céllal, hogy feltérképezze a résztvevő országok kultúráját, szokásait, adottságait és megismerje az ott élő embereket, valamint útikönyvet készítsen a tapasztaltakról.

2 év alatt közel 300 diáknak és 50 tanárnak volt lehetősége arra, hogy a találkozókon együtt dolgozhasson, élményeket és tapasztalatokat szerezzen. A projekt kétnyelvű kiadványai és weboldala (http://afremeetings.shutterfly.com és http://afre.shutterfly.com) ezeket a benyomásokat örökíti meg.

Az együttműködés fő céljai közt említhető az országok közötti különbségekre és hasonlóságokra való rámutatás, mindezzel támogatva egymás és magának az európaiságnak a megértését. A szervezett programok a diákok prezentációi és az angol nyelv használata mind erősítették a multikulturális párbeszédet.

1

Mit tapasztaltak a magyar diákok Csehországban?

Az első találkozóra Brnóban, Csehországban került sor. Eltekintve attól a ténytől, hogy a város a második legnagyobb település az országban, alig tudtunk róla valamit, nem is beszélve a cseh népről, a diákokról, a kultúráról, a nyelvről, a szokásokról. Így nagy lehetőség volt számunkra ez a program.

Utunk október 12-én kezdődött. Két tanár kísért bennünket.

8 óra telt el, amíg eljutottunk Sárospataktól Brnóig.

Természetesen, ahogy közeledünk úti célunkhoz, izgalmunk egyre nőtt. Kérdések futottak át az agyunkban: Milyenek a csehek?, Milyenek lesznek a vendéglátóink?, és így tovább. Miután először találkoztunk velük, sokkal nyugodtabbak lettünk. Igazán segítőkészek és aranyosak voltak.

Amikor egy ismeretlen országba, helyre érkezünk, csak korábbi gondolatainkra, előítéleteinkre támaszkodhatunk. Ahogy egyre több és több időt töltünk el az új helyszínen, úgy kerülnek a dolgok a helyükre, és az új élmények felülírják korábbi megítélésünket. Pontosan ez történt velünk is. Minden nap megismertünk valami érdekeset.

Először is az emberekről szeretnénk beszélni.

Brnoban mindenki nagyon jól beszél angolul, legyenek azok járókelők vagy diákok, és ennek eredményeképpen azt gondolhatnánk, hogy a csehek nyitottabbak, mint a magyarok. Segítőkészebbeknek is látszanak néha, mint mi, például amikor egyik nap az volt a feladat, hogy a lengyel lányokkal együtt csináljunk egy terepkutatást a város utcáin (a cseh irodalomról), az utcán bárki válaszolt, ha kellett. Csoportokban dolgoztunk. Körülbelül egy órán belül húszan oldották meg a kis kvízünket, amely 15 kérdésből állt. Felkészültünk arra is, hogy elutasítanak majd bennünket, de szerencsére ez nem így történt. Lehet, hogy Magyarországon az emberek túlságosan elfoglaltak?

Mindent összevetve, a csehek vendégszeretőek és kedvesek.

Október 13-án meglátogattunk egy új létesítményt, amelyet nagyon érdekesnek találtunk, ez a Roma Kultúra Múzeuma volt. Magyarországon is sok roma lakik, így ez nem jelentett újdonságot számunkra, azonban a feléjük való irányultság teljesen másnak tűnt. Ezt az egyedülálló intézményt azért hozták létre, hogy bemutassák a cigány kultúrát. Itt nagy hangsúlyt fektetnek ennek a hangsúlyozására. Először bejártuk a környéket, aztán az épületben egy igazán interaktív program kezdődött. Beszéltünk arról, hogy miért helytelenek a romákkal szembeni előítéletek, és hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy e negatív vélemények megváltozzanak. . Magyarországon a cigányok gyakran a külvárosokban, falvakban élnek, Brnóban viszont a legdivatosabb városrész mellett. Az alábbi képeken roma lakások láthatók, ezek nagyon hasonlítanak a budapestiekhez. .

2

Milyenek a cseh tizenévesek?

Az igazat megvallva, úgy tűnt, nem sokban különböznek tőlünk. Miután beszélgettünk egymással, rájöttünk, hogy sok közös vonás található bennünk, hasonló zenét hallgatunk, hasonló filmeket nézünk, stb. Nagyon segítőkészek és kedvesen bántak velünk, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy jól érezzük magunkat. Jó volt látni, hogy más diákok is részt vettek az iskolai programokban. Cseh tanulók (nem a házigazdák) kísértek bennünket, beszéltek a városról (profi módon), és mindenki nagyon lelkesen. Ha visszatekintünk, csak boldog, mosolygó arcokat tudunk felidézni. Talán ez a jó kapcsolat azért is alakult ki, mert még mielőtt kiutaztunk volna, megkaptuk vendéglátóink e-mail, Skype címét, így már nem voltunk teljesen idegenek egymásnak Az iskolarendszerrel kapcsolatban nem láttunk nagy különbségeket a két ország között, azt azonban irigyeltük, hogy náluk általában 9 vagy 10 órakor kezdődik a tanítás, Igaz, hogy ők gyakran késő délután érnek haza. Igazán tetszett, hogy az iskola falait diákok munkái díszítették.

Szerintünk így az épület hangulatosabb. Furcsának látszott, hogy a diákok papucsot viselnek bent a termekben, de ez praktikus ötlet, nálunk ilyen ritkán tapasztalható.

A cseh nyelv nagyon különbözik a magyartól. A legtöbbünk számára nehéznek tűnt, mert sokszor hallottunk túl sok mássalhangzót egymás mellett. Az utolsó nap néhányan közülünk (akik az irodalmi / nyelvi csoporthoz tartoztak) csehül tanultak, mert ezen a nyelven kellett énekelni az előadáson.

Hogy tetszettek a városok Csehországban?

Röviden: gyönyörűek. Brno és Prága tele vannak régi történelmi, épülettel. Láttunk nagyon jó állapotban lévőeket is; mert a helyiek törődnek a környezettel.

Mindkét helyen megnéztük a katedrálisokat, a széles, keskeny és hangulatos utcákat kávézókkal, kis üzletekkel, így a legtöbb helyen a hangulatot éreztük igazán kellemesnek.

Azonban tapasztaltuk, hogy a szocializmus és a kommunizmus itt is járt. Sok lakótelep található a városok körül, ezek nem illenek bele a tájba, de természetesen nagyon modern épületek is előfordulnak az elmúlt 20 évből.

Furcsának találtuk, hogy a zebrán az autók lassítottak, hagyták, hogy a gyalogosok átkeljenek az úton, ez újdonság számunkra, hiszen Magyarországon a "forgalmi erkölcsök" nem mindig jók. A másik, ami igazán tetszett Brnóban, az a villamos volt. Egyszerűen nem tudtuk megszámolni, hány villamos vonal létezik a városban. A szerelvények különböző típusúak, régiek, újak, de mindegyik nagyon kényelmes (és környezetbarát) Miután hazaértünk, az egyik tanárunk megkérdezett minket arról, hogy mi jut Brnóról először az eszünkbe. Habozás nélkül azt válaszoltuk: "A villamosok!"

Az utcák tiszták, mint Nyugat-Európában, sokat adnak a higiéniára Csehországban.

3

Úgy érezzük, szerencsések vagyunk, hogy sikerült megtekintenünk Prágát. Lehet, hogy a legtöbb tinédzser szerint a nagyvárosok unalmasak a sok régi épület miatt, de mi nagyon is vártuk az utat, és nem csalódtunk egyáltalán. Prága egy gyöngyszem Európa szívében.

Természetesen sokban különbözik Budapesttől. Láttunk nagyon szép és híres épületeket, például: a Nemzeti Színházat aranyozott tetejével, a Károly-hidat, a prágai Orlojt, a Vencel teret, a Prágai Várat, mint a legnagyobb vár-komplexumot az egész világon, de megismerkedtünk a történelmükkel is. Ezt a városnézést soha nem fogjuk elfelejteni. A képek a Vencel térnél, a Nemzeti Színháznál valamint a prágai székesegyháznál készültek.

Utoljára, de nem utolsó sorban szeretnénk beszélni a cseh konyháról. Szerencsénk volt nap mint nap valami új ételt kipróbálni. A cseh ízek egy kicsit eltérnek a magyartól, de finomak, az italok érdekesek. Tudtuk, hogy a vendéglátóik büszkék világszerte híres sörükre, így természetesen nekünk is ellenőriznünk kellett a minőséget. Volt lehetőségünk arra is, hogy meglátogassuk a Starobrno sörgyárat, ahol megismertük, hogyan készül ez az ital, érdekesnek találtuk. Egy másik különlegességet, a kofalát is megkóstoltuk. Ez valamiféle nemzeti kóla a cseheknél, és a bárokban, kocsmákban úgy csapolják, mint a sört. Nagyon ízlett.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy megismertünk sok újat és érdekeset, de nekünk különösen tetszett Brno és Csehország. Az emberek vendégszeretetét és a barátságos fogadtatást, az emlékeket soha nem fogjuk elfelejteni az elmúlt 6 napról.

Kánya Tamás Varga Fanni, F. Tóth Lelle, Leitner Ádám, Szabó Levente, Livják Ábrahám

4

Törökország egy magyar csoport szemével Bevezetés: Iskolánk küldöttsége a Comenius program keretében 2011 júniusában 8 napot tölthetett Gaziantep városában, és Törökország Délkelet-anatóliai, valamint Földközi-tengeri régiójának néhány nevezetes helyén. Ez a rövid, de rendkívül tartalmas ott tartózkodás lehetőséget biztosított bepillantani e hatalmas és sokszínű ország kulturális és történelmi hagyományaiba, oktatási rendszerébe, valamint az ott élők mindennapi életébe. E néhány nap azonban, az alapos elemzések helyett, inkább csak benyomások és érzések megfogalmazását tette lehetővé, amiket az alábbiakban próbálunk összefoglalni.

Utazásról, közlekedésről: Az öt diákból és két pedagógusból álló csoportunk számára, már az odautazás is kiemelkedő élményt jelentet, hiszen ilyen nagy távolságra, több mint 2000-km-re még egyikőnk sem hagyta el Magyarországot, s a többség repülőgépen sem ült eddig soha. A repülés izgalmával teli út feszültségét azonban hamar enyhítette a több ezer méter magasságban elénk táruló felhők látványa és a török légitársaság magas szintű kiszolgálása, amely során ízelítőt kaphattunk a török konyha ízeiből, valamint a nemzetközi és belföldi járatok közötti apró különbségekből. Különös élményt jelentett Isztambul repülőterének hangulata is, ahol a nagyszámú utazóközönség, nyugat és kelet különös keveredését, tarka kavalkádját adta.

E közlekedés sajátos világa azonban nem ért véget megérkezésünkkel, hiszen a közúti forgalom is okozott számos izgalmat. A török közlekedési kultúra ugyanis jelentősen eltér az általunk megszokottól. Különösen az elején tűnt úgy, hogy Törökországban az autósok vezetési stílusára a szabályok be nem tartása, a vakmerőség és a folyamatos dudálás a jellemző, ám szerencsére a napok múlásával nyilvánvalóvá vált, hogy itt is léteznek előírások, és a sok ügyes sofőrnek köszönhetően a balesetek száma sem lehet nagyobb, mint bárhol Európában. Szokatlan volt a villamos sínek műfűvel történő borításának látványa is, ami a helyiek elmondása szerint elsősorban esztétikai célokat szolgál. Kissé irigykedve néztük az autópályák és az alacsonyabb rendű utak kifogástalan állapotát, ami Magyarországra sajnos kevésbé jellemző.

Iskoláról, táncról: Az utazást követő napon került sor vendéglátó iskolánk megtekintésére, és diákjaik jóvoltából, a török zene hagyományainak megismerésére.

Az elsősorban művészeti oktatást folytató iskola modern épületének auláját, folyosóit, szaktantermeit a diákok különböző stílusban és eltérő módszerrel elkészített alkotásai díszítik, míg a zenei oktatás színtere számos egyéni foglalkozásra alkalmas, hangszerekkel jól felszerelt 5

tanteremből állt. Érzékelhető volt, hogy ebben az iskolában valóban a művészeti oktatásra fektetik a hangsúlyt, hiszen az egyéb tantárgyak tanítására kialakított szaktermekkel nem találkozhattunk. A képzőművészeti alkotások minősége, a felhasznált alapanyagok gazdagsága és sokszínűsége azonban az iskolában folytatott tehetséggondozás magas színvonaláról tanúskodtak.

Ugyanezt bizonyította a diákok zenés, énekes műsora is, ahol gyönyörű népi-, klasszikus-, és modern dallamokat hallhattunk. A zene és az ének jól tükrözte a keleti és nyugati kultúrák egymásra hatását, valamint a török nép érzelmi gazdagságát. Nagy élményt jelentett olyan népi hangszerek megismerése, mint a bağlama, az úd vagy a darbuka. A népdalok néhány dallamánál hasonlóságot fedezhettünk fel a magyar népzene egy-két taktusával. Ott létünk egész ideje alatt örömmel, tapasztaltuk, hogy a török nép is, amikor csak teheti, szívesen mondja el dalban és zenében vidám vagy szomorú érzéseit. Talán csak annyi különbséggel, hogy nekik, hozzánk képest mintha több vidám énekük lenne.

A nap zárásaként a török tánc alapjaival is megismerkedhettünk, amelynek ritmusa, lépései, a nők és férfiak kézfogása a balkáni táncokra emlékeztettek minket. Szokatlan volt viszont a férfiak hujjogása és a nők sivító kiáltása.

Gaziantepről: Ott létünk második napján ismerkedhettünk meg a több mint 1 millió lakosú várossal, Gazianteppel, amiről nagysága ellenére utazásunk előtt nagyon keveset tudtunk. Mély benyomást tett ránk a modernség és a hagyományok, a keleti és a nyugati világ harmonikus egymás mellett élése. Az egyik pillanatban még egy régi házakkal, üzletekkel, kávézókkal, szűk sikátorokkal teli csendes városrészben járhattunk, hogy aztán néhány forduló után csillogó kirakatokat, nagy bevásárló központokat, széles utcákat, modern épületeket, hatalmas parkokat és nagy forgalmat láthattunk.

6

Egy-két utcától eltekintve a város tisztának tűnt, s azt tapasztalhattuk, hogy a gaziantep-i emberek nagyon büszkék településük múltjára, igyekeznek megőrizni az azokra utaló emlékeket.

Felejthetetlen élmény volt a vár, a történeti-, a néprajzi múzeum, az üveg kiállítás, és a még meg sem nyitott mozaik múzeum megtekintése. Az itt élő lakosok azonban nem csak a múlttal, hanem a jelennel és a jövővel is tőrödnek. Ezt bizonyította a fejlett iparra utaló gyárak sokasága, és a folyamatos építkezések jelenléte. Érdekes volt meg tapasztalnunk a természeti adottságokhoz történő alkalmazkodás olyan jelét is, mint a házak tetejére épített „naperőművek”, amelyek olcsón látják el tulajdonosaikat meleg vízzel és árammal.

Az iszlám hit gyakorlásáról: Vendéglátó városunk bejárása során találkozhattunk először az iszlám hit állandó jelenlétével, amit a későbbiek során folyamatosan tapasztalhattunk. Az európai országokkal ellentétben ugyanis, itt a vallás még mindig alapvetően meghatározza az emberek mindennapjait, kezdve az öltözködéstől, étkezéstől a társasági érintkezésig, a müezzinek imára hívó énekétől a minaretek sokaságáig. Ez azzal magyarázható, hogy a törökök az európai átlaghoz képest jóval vallásosabbak, ami a szigorú előírások miatt a külsőségekben is jobban megmutatkozik.

Nagyon sok régi és most épülő mecsettel rendelkeznek, amelyekben mindig imádkozik valaki, különösen pénteken, hitük szent napján. Az iszlám sajátossága a nemek szigorú elkülönítése a mecsetekben, ahol a nők számára külön alakítanak ki helyeket úgy, hogy ne láthassák a férfiakat.

Igaz ott létünkkor egyetlen templomban sem találkoztunk hölgyekkel.

7

Ez a nemek közötti különbség figyelhető meg az öltözködési szokásokban is, amelyben, míg a férfiak a modern divatnak megfelelően öltözködnek, addig a nők egy jelentős része még mindig fejkendőt, s a legnagyobb forróság ellenére, a testüket teljesen elfedő ruházatot viselnek.

A vallás gyakorlásának ezen megnyilvánulásain túl, gondolkodásukat is áthatja az erős hitélet, s talán ennek köszönhető az idősek, a hagyományok erős tisztelete, és a családok fontosságának hangsúlyozása.

Idegenforgalomról és a török bazárról: Egy hetes ott tartózkodásunk alatt, házigazdáink jóvoltából, bepillantást nyerhettünk a török idegenforgalom mai helyzetébe is. Azt tapasztalhattuk, hogy törökök nagy hangsúlyt fektetnek, a turizmus fejlesztésére, országuk természeti, történelmi, kulturális nevezetességeinek megismertetésére, a nyugati turisták igényeinek kielégítésére. Ezt bizonyítják a szállodák nagy száma, modernsége, s az általuk nyújtott szolgáltatások színvonala. Különösen érezhető volt ez a tengerparti üdülő övezetben, de Gazientepben is. Nagy hangsúlyt fektetnek a Törökország idegenforgalmi látványosságainak megismertetésére számos, igényes kivitelű prospektus elkészítésével. Persze ezek a szolgáltatások nem érnének semmit, ha a turisták nem éreznék a törökök feléjük megnyilvánuló törődését, barátságosságát.

8

Törökország és a keleti világ hangulata nem ismerhető meg a bazárok sajátos európai szemmel átláthatatlan világa nélkül. Különös élmény volt a kézműves munka, a háziipar szemünk előtt megnyilvánuló jellemzői, ahol szinte minden iparág képviselői jelenvoltak. Láthattunk egészen fiatal és már nagyon idős mestereket, valamint igényes és kevésbé igényes áruk kínálatát is. A töménytelen mennyiségű portéka látványa azt jutatta eszünkbe, hogy vajon van-e ekkora kereslete a sok fémből, bőrből, üvegből, textilből készült terméknek? Bizonyára igen. A bazárokban folyó alkudozásokkal kapcsolatban azonban egy kis csalódást éreztünk, hiszen, az útikönyvekben olvasottakkal ellentétben, az árusok kevésbé voltak engedékenyek s a vevők megvendégelését sem tapasztaltuk. Lehet, hogy ez már kihalóban lévő szokás, vagy a korábbi beszámolók túloztak?

Keresztény emlékhelyekről és a különböző kultúrák egymás mellet éléséről: Az iszlámvallásról az elmúlt évtized eseményei alapján a nyugati világban gyakran az a benyomás alakult ki, hogy más vallásokkal, de különösen a kereszténységgel szemben rendkívül ellenséges. Ezért is voltunk kíváncsiak arra, hogy Törökországban milyen benyomásaink lesznek ezzel kapcsolatban. Örömmel tapasztalhattuk, hogy vallási tolerancia tapasztalható, ami megnyilvánul a keresztény hit szabad gyakorlásában, az ősi emlékhelyek őrzésében, gondozásában, s a hitről folytatott beszélgetésekben egyaránt. Különleges élmény volt Pál apostol szülőháza és az első keresztény templom felkeresése, valamint a jelenleg is működő antiochia-i katolikus közösség meglátogatása. Ezek a tapasztalatok ismét megerősítettek bennünket abban, hogy nem az emberek és a hétköznapok egymás mellett élése okozza az egyes országok és vallások közötti ellentéteket, hanem sokkal inkább a politika, a hatalomért folytatott küzdelem.

9

Egyéb nevezetességekről: Törökországban az iszlám és keresztény nevezetességeken kívül számos más kultúra, ősi kincseivel is találkozhattunk. A múzeumokban megfigyelhettük az ókori keleti civilizációk (hettita, asszír, perzsa) nyomait, az antik görög műveltség emlékeit, és a különösen gazdag római régészeti (mozaikok, szarkofágok, edények, utak) leleteket. Lépte nyomon találkozhattunk a történelemkönyvekből megismert középkori török és bizánci stílus jegyeivel, a keresztes hadjáratok nyomaival. Ezeknek a kincseknek a minél hatásosabb bemutatására még sok pénzt kell költenie a török államnak, de a gazientep-i mozaik múzeum még meg sem nyitott kiállítása jól bizonyítja, hogy ezen a téren is komoly előrelépés várható. A természet is kimeríthetetlen látnivalók sokaságát nyújtja, magas hegyeivel, vízeséseivel, mély árkaival, gyönyörű tengerpartjával. Mi magyarok, mivel nincs tengerpartunk, mindig nagy élvezettel használjuk ki a tenger adta élményeket, nem volt ez másképpen most sem, csak azt sajnáltuk, hogy kevés idő jutott erre a lehetőségre.

A török étkezési szokásokról:

Az egyébként ízletes török ételek jelentősen eltérnek a magyar konyhaművészet termékeitől.

Míg a vallási előírások miatt teljesen hiányoznak a sertés eredetű alapanyagok, addig a nálunk kevésbé népszerű bárány és marhahús a legelterjedtebb, amit kebabban, darált vagy grillezett formában fogyasztanak. Ezekkel az ízekkel Magyarországon ritkán találkozunk, de ez semmit sem von le értékükből. Lényegesen több zöldséget, salátát és gyümölcsöt esznek, viszont szinte teljesen hiányoznak a levesek. Kedvelt fűszerük a petrezselyem, a feketebors, a paprika, a kakukkfű és a menta. Édességeik (pl.: baklava, künefe) nagyon finomak, bár számunkra egy kissé tömények. A mediterrán éghajlatnak köszönhetően sok gyümölcsöt (pl.: dinnyét, fügét) esznek, gyakran aszalva vagy mézzel, cukorral ízesítve. A mi hagyományainktól eltérő eljárással készítik a kenyerüket, ami nekünk a bibliai időket idézte. A török italok közül leginkább meghatározó a citrom nélkül fogyasztott tea, a tej „koktél” és a cukorral együtt főzött, zaccal teli kávé, amelynek maradványából jósolni is szoktak. Iszlám ország révén az alkohol fogyasztása tilos, bár néhány helyen láttuk azok árusítását. Tapasztalataink szerint annak ellenére, hogy Törökországban is a modernizáció következtében felgyorsult az élet, a lakosság egyszerre sok félét és ráérősen fogyaszt, ami nálunk egyre kevésbé mondható el A török éttermek egyik sajátossága, a rendkívül udvarias kiszolgálás mellett, elhelyezkedésük. Sok esetben azt tapasztaltuk, hogy víz mellé vagy kertek, parkok 10

közelében épültek, amelyek hangulata különös élményt biztosít a nyugodt étkezésnek és együttlétnek.

Azonban itt is megtalálhatóak azok az ételek (pl.: hamburger, pizza, hot-dog, coca-cola) ami az egész világon elterjedtek, különösen a nagy bevásárlóközpontokban és a külföldi tulajdonban lévő étterem láncokban.

A modernség és a hagyományok találkozásáról: Egész törökországi ott létünk egyik folyamatosan meghatározó élmény volt a modernség és a hagyományok sajátos találkozásának megélése. Megfigyelhettük ezt az öltözködésben, az étkezésben, a szabadidő eltöltésében és a települések arculatában is. Olyan érzésünk volt, hogy egy hagyományait mélyen tisztelő ország gyors léptekkel folytatja azt a modernizációs folyamatot, amit a nagy tiszteletnek örvendő Kemál Atatürk kezdett el a XX. század első felében. Gazientep-ben például a korábbi évszázadok hagyományait megőrizni kívánó múzeumok, emlékhelyek mellett láthattuk a modern egyetem épületeit, a hatalmas bevásárló központokat, Európa bármely nagy városába beillő botanikus kertet és a modern tudományokat bemutató planetáriumot, állatkertet, vidámparkot.

Érzékelhettük, hogy a török ifjúság is szívesen szórakozik a nagy bevásárló központok uniformizált helyszínein, ott is divat a hamburger és a coca-cola, valamint a nyugatinak nevezett divatos öltözködés. Rövid ott tartózkodásunk és a nyelvi akadályok miatt a gondolkodásmód esetleges változásáról kevés információkat gyűjthettünk, de benyomásaink szerint a globalizáció már ebben is érezteti hatását, ami nem feltétlenül baj, de eredményezheti a meglévő értékek 11

elfeledésének veszélyét is. Talán éppen ezt felismerve tapasztalhattuk vendéglátó iskolánk törekvéseiben, azt, hogy nagy figyelmet szentelnek a török népzene, tánc és hagyományok (Henna est) megőrzésére. Ennek ellenére, nagy és a jövő által megválaszolandó kérdés marad, hogy a modernizációval szemben hogyan tudják török barátaink megőrizni sajátos kultúrájuk értékeit,

Az Eufráteszről és Sanliurfáról:

Törökországi ott létünk egyedi és talán élményekben egyik leggazdagabb napja, az elutazásunk előtti kirándulás volt, az Eufráteszen és azon túl Sanliurfában. A nagy forróság ellenére, olyan benyomások értek bennünket, amelyek segítségével talán még közelebb került hozzánk ennek a különleges térségnek történelmi, kulturális gazdagsága, sajátos keleti világának varázsa. Olyan érzésfogott el bennünket, mintha az Ezeregyéjszaka meséit lapoztuk volna fel. Az olajfákkal teli földek hossz-hosszú sora, a szurdokszerű hasadékon áttörő Eufrátesz völgye, a kihalt falvak és elhagyott várak látványa, Ábrahám szülő városának hangulata, a hatalmas kávézó kerthelyiségében ráérősen teázgató, vízipipázó emberek tömege békével, nyugalommal töltötte el, akkor már kissé elfáradt testünket. Úgy éreztük egy kissé megállt körülöttünk az idő.

Vendéglátóinkról és a barátságról: Beszámolónk végére érve feltétlenül beszélnünk kell a török emberek barátságos viselkedéséről, kedvességéről, mindent megmutatni akaró igyekezetéről. Vendéglátó iskolánk tanárai és diákjai valamint a diákokat otthonukba fogadó családok figyelmessége rendkívül megható volt számunkra. Különösen tetszett, hogy a bizonyára fárasztó szervező munka ellenére közös utazásainkat végig kísérte a jókedv, a zene és a tánc. Emlékezetesek maradnak a közös étkezések hangulatai, a szülők fel-felbukkanó jelenléte. Úgy éreztük, hogy vendéglátóink rendkívül büszkék hagyományaikra, kultúrájukra, amit szeretnék a lehető legpontosabban megmutatni a világnak. Ha az angol vagy más világnyelvet még jobban, még pontosabban elsajátítják, akkor törekvésüket még nagyobb siker fogja követni az eddig sem elhanyagolható eredmények mellett.

Nekünk, magyaroknak különösen nagy élmény volt az a szeretet, amit irányunkban éreztettek török barátaink. Ez talán annak tudható be, hogy a két nép történelmi múltja több ezer éves kapcsolatokra nyúlik vissza, ami megfigyelhető nyelveink, népzenénk, életérzéseink hasonlóságában. Örömmel fedeztük fel, hogy a múlt keresése számukra és számunkra is egyaránt fontos különösen a közös eredetet illetően. Érdekes volt azt is megtapasztalni, hogy egy-egy történelmi esemény megítélése (pl.: Magyarország 150 éves török megszállása) attól függően, hogy ki melyik oldalon áll mennyire 12

más hagyományokat teremt. Ám tanulságos volt az is, hogy az esetleges ellenérzéseket az elmúlt évszázadok közös eseményei (pl.: Rákóczi, Kossuth törökországi befogadása), az eredet kutatások eredményei, barátsággá a másik fél iránti kölcsönös tiszteletté szelídítette.

Móricz Klaudia, Sárosi Sára, Tóth Rebeka, Bihi Zoltán, Kavecsánszki Ádám,

Comenius program 2011 Bath, Anglia 1.Utazás és közlekedés Történetemet Magyarországon, a repülőtéren szeretném kezdeni…

Amikor megérkeztünk a reptérre egyenesen a bejelentkező pulthoz kellett mennünk, ahol a jegyeinket és csomagjainkat ellenőrizték. A kézi poggyászunk nálunk maradt, a bőröndjeinket pedig a repülőre egy futószalagra tették. Aztán mehettünk a váróterembe, de előtte a személyi igazolványunkat ellenőrizték, a táskáinkat átvizsgálták biztonsági kamerákkal, és ha problémásnak tűntünk, megmotoztak, és a poggyászunkat is átvizsgálta egy biztonsági őr (nekem le kellett vennem a cipőmet is...). Aztán az utas váróban kellett várakoznunk, amíg be nem mondták a járatunkat és azt, hogy hányas számú kapuhoz kell mennünk. Végül felszálltunk a repülőre, és egy légiutas-kísérő megmutatta a helyünket. Nagyon érdekes volt a felhők fölött járni, imádtam. Az út kb. 2 óráig tartott, a gép több1000 m magasban szállt, ahonnan a kilátás gyönyörű. Még enni is adtak nekünk, egy-egy szendvicset és egy-egy pohár italt (ivólevet vagy teát).

Londonban 4 repülőtér van, mi az utolsón landoltunk LUTON AIRPORT (LTN)

HEATHROW AIRPORT (LHR) STANSTED AIRPORT (STN) GATWICK AIRPORT (LGW)

13

London hatalmas város, így a népesség is rendkívüli, 7 millió ember csak az agglomeráción kívül. Úgy gondolom, sok ember számára a legjobb közlekedési eszköz a földalatti. Londonnak 11 vonala van és ott további tömegközlekedési lehetőségek állnak rendelkezésünkre úticélunk eléréséhez.

A földalatti vonalak

A zsilipes ellenőrző kapu,

The „Tubes”

egy lift a földalattihoz

és a tömegközlekedő csoport

Végül szeretnék bemutatni egy jól működő ötletet, amit Bathban láttam és igazán tetszett. A város közelében van egy óriási parkoló.

Az emberek itt hagyják az autóikat és a városba busszal mennek be.

Előnyei: 1. a városban kevesebb az álló kocsi, így az utak szélesebbek=> kevesebb az autó a városközpontban=>jobb a közlekedés 2.

a levegő kevésbé szennyezett=> friss levegő

3.

nem kell annyit fizetni a parkolásért=olcsóbb Az angol buszok emeletesek így sokkal több üléssel rendelkeznek. Habár nagyok, a buszsofőrök jól tudják vezetni őket.

14

Néhány kép a tipikus angol taxikról

A biobusz

Fábrik István

2. Építészet Nagy különbségeket láttunk az Egyesült Királyságban a különböző méretű és elhelyezkedésű városok építészeti szokásai között. A kisebb településeken általában téglaépületek találhatók, amelyek hagyományosak és régimódiak A nagyobb települések külvárosaiban is jellemző az ilyen stílust, de a belvárosban már magasba nyúlnak a tiszta üveg tornyok.

Londonban, a Heron Tower. épületében egy hatalmas akváriumot is láttunk 3 cápával és több, mint 1000 hallal sőt egy óriási, élethű korallzátonnyal. A 37. emeletről pedig gyönyörű a kilátás. (A torony 46 és fél emeletes.)

15

Bathban megnéztük a római kori fürdőt, amelyet a mélyből feltörő meleg vizes források köré építettek. A vízbe bele is léphettünk, ami különleges élményt jelentett számunkra. Megmutatták a padlófűtéses rendszert is, és nagyon érdekesnek találtam, hogy ezt a technikát már sok 100 évvel ezelőtt is alkalmazták.

Több videó installációt is láttunk például arról, hogyan készítették az épületet a kövekből.

Az Egyesült Királyságban számtalan gyönyörű és lenyűgöző épület található, de sok parkot is megcsodálhattunk.

Mindemellett érdekes a természet és az épületek „harcát” látni. Londonban élvezhettük a nagyobb és kisebb parkok gyönyörűségét az elbűvölő növény és állatvilággal együtt.

Ezek a kis zöld területek felülnézetből üde színfoltoknak látszottak a nagy szürke házrengetegben. Bár egyértelmű, hogy ember uralta helyen jártunk, a természet is kap egy zsebkendőnyi helyet.

Zsófi Panni

3. Divat Az angliai divat feltűnő ellentétben áll a magyarral. A szigetországban az emberek nagyon különlegesek és néha furcsák. Szabadon viselnek gumicsizmát vagy lovas cipőt, de nem úgy tűnik, hogy szeretnék a magas sarkú lábbeliket. A lányok kedvelik a sztreccs nadrágot, a farmert és a rövid szoknyát. Nem használnak sminket és sokan hordanak fogszabályzót.

Az iskolában a diákok egyenruhát viselnek, a fiúk öltönyt és nyakkendőt, a lányok pedig rövid szoknyát, sőt inget és néha nyakkendőt is. Sok időt töltenek a formaruhájukban, nem vehetnek fel akármit.

Szerintem ez az oka annak, hogy olyan furcsán öltözködnek. Ősszel mi fázunk, de az angolok nem! Ők egy szál pólóban sétálnak, amikor mi már kabátot veszünk. Sok a rövid nadrágjuk vagy rövid ruhájuk. Vicces volt látni a csoportunkat együtt mozogni. Közülünk páran dzsekit, pulóvert és sapkát viseltek, mialatt a vendéglátóink könnyű ruhát hordtak, amelyet mi általában nyáron viselünk, bár azt hiszem, ez attól függ, hogy mihez vagyunk hozzászokva. Érdekes szemügyre venni az Egyesül Királyság multikulturális és többnemzetiségű társadalmát a divat szempontjából. Számos közel-keleti és keleti ország bevándorlói viselik hagyományos ruhájukat és ez nem szokatlan. Ezt a jelenséget a helyiek abszolút nyitottsággal és toleranciával kezelik. Számomra ez pozitív: London olyan, mint egy globális falu. A mindennapi dolgaikat intéző embereket nézve, London a világ keresztmetszetét adja nekünk, így néha olyan érzés, mintha 16

messzebb utaztunk volna, mint a brit főváros, és másik irányba. Azt hiszem, az, hogy ennek tanúi lettünk sokkal nyitottabbá, rugalmasabbá és toleránsabbá tett bennünket is.

Majdnem elfelejtettem! Imádtam a beöltözős lehetőségeket a múzeumokban. Ez a tevékenység igazán egyedi élményt nyújtott nekünk minden múzeumlátogatásnál. A ruhák, kalapok, szoknyák és kiegészítők megismerése a történelmi múlt bemutatására szolgált, így utazásunk Angliába nem csak kilométerekben volt mérhető, hanem évszámokban is: vissza az időben és előre a jövőbe.

Aros Dorina 4. Ételek, étkezések Mialatt az Egyesült Királyságban jártunk, sokféle ételt kóstoltunk meg Először is az ő íz világuk különbözik a miénktől, mert sok esetben nem használnak fűszereket, ami furcsa és zavaró tud lenni a külföldieknek, főleg a magyaroknak Talán ennek egy előnye mégis van, érezni lehet az ételek eredeti ízét, amely egy új megközelítése na gasztronómiának.

A második napon egy étterembe ebédeltünk, ahol a szakácsok és a pincérek igazi profik a főzésben és a felszolgálásban. Imádtam ezt a helyet, mert életemben először itt ettem tőkehalat és csodálatosnak találtam! Nem gondoltam, hogy ilyen ízletes ez a hal! Desszertnek „brownie”-t kaptunk. Mivel. nagyon szeretem az édességeket és a csokit, ez is nagyon ízlett.

Azt hittük, az ő sült krumplijuk nagyon finom. Ez sajnos nem igaz, de figyelmen kívül hagytuk.

Utolsó nap rájöttünk, hogy az angol fánk fantasztikus! Nagyon sok erre specializálódott bolt található, ahol meg tudjuk őket venni, és körülbelül 50 féle fánkból választhatunk. Nem tudtuk megállni, hogy ne vegyünk belőle, de sajnos elég sokat is fizettünk érte.

Végül azt mondhatom, az angolok (általában) fűszer nélkül, sok cukorral főznek, de a hagyományos ételeket jól készítik.

17

Korda Evelin

5. Programok A legtöbbünk még sosem járt az Egyesült Királyságban ezelőtt, így ez a hét meglehetősen sok új élményt nyújtott nekünk.

Az első két nap Cambridge-ben és Londonban egyszerűen elbűvölt. Habár meglehetősen nehéz megszervezni egy programot egy csoportnak Cambridge-ben, miközben a többiek folyamatosan érkeznek, azt kell, hogy mondjam, mégis tökéletesen sikerült. Megnézhettük a cambridge-i főiskolákat, egyetemeket, a Fitzwilliam Múzeumot és olyan híres és fontos épületeket, amelyeket mi még csak angol könyvekben láthattunk ezelőtt. Emellett, lehetőségünk nyílt megcsodálni a lélegzetelállító kilátást a Heron Toronyból.

Bath-ban,azt is megtudhattuk, hogy milyenek az órák egy angol iskolában, és hogy tanulnak a diákok. Mindkét városnéző körút Bath-ban és Bristol-ban segített nekünk abban, hogy megismerjük e városok történelmét, és a szabadidőnkben érdekes helyeket fedezzünk fel.

Legjobban élveztük a petanque játékot és az esti bowlingot. Vegyes csoportokban játszottuk, ezért az öt nemzet képviselői jobban megismerhették egymást, és barátságokat köthettünk. Játék közben eleget tudtunk tenni a program egyik fő céljának, az angol nyelv gyakorlati használatának.

Ráadásul elmondhatjuk magunkról, hogy megtanultunk egy angolok által is kedvelt labdajátékot.

A következő napon újra nagyszerű kiránduláson vettünk részt Walesben.

Elképesztő, hogy mennyire különbözik Wales Angliától, pedig, csak másfél órát kell utazni a két terület között. Egyedülálló élmény volt egy régi – most múzeumként működő- szénbányát meglátogatni. Megfigyelhettük a bányászok munkakörülményeit, és egy különleges sisakot kellett viselnünk, és gázálarcot is kaptunk veszély esetére.

Az angliai utazás egy szép és felejthetetlen emlék marad számunkra.

18

Karajz Orsolya

6. Az iskola A Saint Gregory’s Catholic College, a partneriskolánk egy hely, ahol szintén jó lehet diáknak lenni. Minden speciális tanterem nagyon jól felszerelt, mi különösen azt élveztük, amikor kipróbálhattuk az főző termet. Az iskola elrendezése nagyon praktikus volt, tökéletesen ellátta a feladatát és teljes mértékben diákközpontú volt a tanulók korát mindig figyelembe véve.

7. Az angol nyelv Anglia nyelve a brit angol, az egyetlen amit egész életemben különösen sokat tanultam és nagy öröm volt tapasztalni, hogy személyesen hallhattam. Csinálunk hallott szövegértési feladatokat az itthoni suliban, de azért az mégsem olyan- nemcsak azért mert személyesen beszélgetni interaktív, hanem mert sokkal valóságosabban hangzik.

19

Szerintem mivel az emberek fiatalok voltak, valamivel fiatalabbak, mint én, ezért fogalmazásmódjuk laza volt és nem annyira hivatalos. Igazán érdekes volt más mondatszerkezettel kifejezni magam tudva, hogy ők ezt meg is értik. Ha már itt tartunk, fültanúja voltam, ahogy két angol diák beszélget arról, hogy melyik igeidő használata lenne megfelelő. Majdnem kinevettem a komolyságot, amivel mondták.

Amit a legjobban szerettem, és szeretek a nyelvben, hogy könnyű. Nincs sok előtag és utótag, így még azok is, akik nyomorúságosan megküzdenek az angollal kifejezhetik magukat néhány alapvető szóval –így nagyon sokszor kommunikáltam a cseh fiúkkal. A nyelvjárás egy másik érdekes pont: egy csoport motyogó emberre számítottam, és meglepetésemre mindenki érthetően és tisztán beszélt. Talán azért, mert nagyon koncentráltam arra, hogy mindent megértsek, bár egy idő után rájöttem, hogy mindent könnyen megértek, szóval onnantól csak kényelmesen beszélgettem ahelyett, hogy szigorúan ragaszkodtam volna a szabályokhoz.

A másik nyelv, amit megtapasztaltunk a walesi volt. Nos, minden amit igazán el kell erről mondanom az az, hogy minden elismerés azoknak az embereknek, akik ezt a nyelvet beszélik. Különösen bonyolult, a közlekedési jelekből ítélve: teljesen úgy nézett ki, mint valamiféle hátborzongató titkosírás, jelét sem láttam bármilyen logikus rendszernek, akármilyen keményen is próbálkoztam.

Szerencsére megtanulhattunk néhány új szót, mint a ’coot’ (szárcsa), ami nem egy kacsa, és ha kacsának hívod, szomorú lesz, és ’No hard shoulder ahead for 100 yards’- Még mindig nem tudok rájönni, mit próbál ez a jelzés mondani nekem, mert kipukkant a szemem, mégsem értem mit jelentett a ’hard shoulder’.

Mindent egybevetve igazi szórakozás volt a nyelvet használni és hallgatni.

8. Anglia időjárása Azzal kezdeném a mondandómat, nos, őszintén nem sokat lehet mondani az angol időjárásról. Abból, amit én tapasztaltam, Magyarország és Anglia időjárása eléggé hasonló, sőt mi több, szinte majdnem ugyan olyan, csak itthon nyáron kicsit melegebb van, és kicsit hidegebb télen.

Bár van egy érdekesség. Akármikor amikor megnézel egy filmet, egy sorozatot, vagy egy dokumentumfilmet felhős eget látni és nedves földet, esetleg esőt. Ez arra utal, hogy Anglia a végtelen eső és a nyomorult hangulat földje. Nos, ez nem egészen igaz. Igen, időnként esik az eső, de nem is igazán hívnám esőnek, csak mintha vízpermet jönne az égből: nagyon gyenge, és csak 20-25 percig tart.

A hangulat sem zsibbadt.

A britek nyugodtak és udvariasak, de Anglia egy nagyon szórakoztató és vibráló hely: a nap sokat süt, a hőmérséklet több mint elviselhető, és a szél ritkán fúj. A reggelek különösen gyönyörűek, az örvénylő köddel a mező felett, és ahogy a nap utat tör magának a bokrok és a levelek között- ez igazán festői.

20

Lehet, hogy tévedek, és csak szerencsénk volt, hogy egy jó héten mentünk, de tényleg úgy tapasztaltuk, hogy jó idő volt, talán még jobb is, mint Magyarországon.

Hálásan gondolunk vissza a gondosan megtervezett programra, mert sok helyet úgy látogattuk, ahogy egy átlagos turista nem is gondolná. Ráadásul nem feledkezhetünk meg a tapasztalatcsere és a kapcsolatépítés fontosságáról, amit az ott töltött idő alatt nyertünk. Gratuláció a szervezőknek és fogadóinknak!

Viczmándi Ferenc

Gdynia, Lengyelország, ahogy mi, magyarok láttuk Bevezető: Iskolánk kis küldöttsége 2012 márciusában, a hét napot töltött a lengyelországi Gdyniában és ezáltal lehetőségünk volt meglátogatni jelentős és kiemelkedő helyeket a Balti-tenger partvidékén és a fővárosban. Ez a rövid, de rendkívül izgalmas ismeretterjesztő vizit lehetőséget teremtett számunkra arra, hogy betekintést nyerjünk a kulturális és történelmi hagyományokba, az oktatási rendszerbe és a mindennapi életbe vendéglátó családok segítségével.

Lássuk a részleteket!

Készülve az útra, internetes forrásokat is használtunk, hogy tudjuk, mire számítsunk. Az útikalauz részeként szeretnénk megosztani az olvasóközönséggel néhány elfogulatlan információt, amit a Wikipedia internetes lexikonban találtunk. Így, a következő rész idézet, de aztán jönnek a mi személyes tapasztalataink és élményeink.

Gdynia németül Gdingen vagy Gotenhafen, kasub nyelven Gdiniô város Lengyelországban, a Pomerániai vajdaságban a Balti-tenger déli partján. Gdynia Észak-Pomerániában a Gdański-öböl partján fekszik. Gdynia Gdańskkal és Sopottal együtt alkotja a Hármasváros (Trójmiasto) városközösséget, melynek együttesen több mint egymillió lakosa van.

21

Rövid története: A később Gdyniaként említett város története közös Pomerelia (Kelet- Pomeránia) történelmével. A történelem előtti időkben e terület adott otthont az Oksywie kultúrának. Később, Balti porosz hatásra szláv népesség lett a jellemző.

A város megépítése: A kikötő építésével párhuzamosan 1925-ben bizottság alakult egy korszerű kikötőváros felépítésére, melyre a tervek 1926-ban el is készültek. A befektetők 1927-ben adókedvezményeket kaptak és a város különösen 1928 után ugrásszerű fejlődésnek indult.

Oktatás: Jelenleg 8 egyetem és felsőoktatási intézmény működik Gdyniában. Számos helyi diák tanul a Hármasvárosban.

Nevezetességek, látnivalók: Gdynia viszonylag új város, ezért nincs sok régi épülete. A város legrégibb épülete a 13. századi eredetű Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt oksywiei templom. Van néhány 17. századi neogótikus palota a Folwarczna utcában az Orlowo városrészben. A városban sok a 20. század elejének építési stílusában épült ház látható, sok példát találhatunk a monumentalizmusra, a funkcionalizmusra és a modernizmusra.

A kiépített tengerpartot több irányban is bejárhatjuk és élvezhetjük a természet vad szépségét a sziklás partoknál is. A kikötőben áll két múzeumhajó a Blyskawica romboló és a Dar Pomorza fregatt.

A város környéki dombok és a tengerpart a természet szerelmeseinek kedvelt helyei. Az 54 m magas Kamienna Góráról (képen jobbra) az egész városra nagyszerű kilátás nyílik. További 2 kilátóból is megcsodálhatjuk a tájat: az egyik a Góra Donas, a másik pedig a Kolibki.

Gdynia ad helyet Lengyelország egyik legnagyobb zenei fesztiváljának, a Heineken Open’er Fesztiválnak (Heineken Nyitó Fesztivál). A rendezvény minden éven vendégül látja a főbb zenei irányzatok nagyjait. Egy másik fontos nyári esemény a Viva Beach Party, ami egy hatalmas 2 napos techno buli a strandon, általában augusztusban. Továbbá, Gdynia is rendezője az évenként megrendezésre kerülő gdanski Shakespeare Fesztiválnak. És most pedig lássuk a saját élményeket! Épületek, építészet: A lengyelországi épületek nagyon változatosak és ezért könnyű mesélni azokról. Mivel volt lehetőségünk meglátogatni különböző méretű és múltú településeket, teljesebb képet kapva írhatunk róluk . A lakóházak fala nem csak fehér színű, hanem színesek vagy valamilyen mintával díszítettek. Mivel nem túl harsányak és hivalkodók, az egész látvány kellemes benyomást kelt. Varsóban megnéztük az Óváros központját (amit a II. világháború alatt majdnem teljesen leromboltak), a Királyi Kastélyt és a benne található lélegzetelállító kiállítást. Majd ellátogattunk a Kopernikusz Központba 22

ami hasonlít, a Magyarországon található Csodák Palotájához. Ez az épület igazán modern és a legfejlettebb technikával kápráztatja el a látogatókat. A külső és a belső térhasználat azt az üzenetet hordozza, hogy: nyiss a világra! És amennyiben ezt megpróbáljuk, meglepődhetünk saját magunkon is!

Ezt követően városnéző körútra indultunk, amely során láttuk Varsó legmagasabb épületét majd stadionját is, ahol a 2012-es EB döntőt rendezik meg.

Nagyvárosi, monumentális épületek után igazán érdekes volt következő napi kirándulásunk célpontja: Golub-Dobrzyń vára, ami olyan, mint egy dombtetőn csücsülő ékszerdoboz. Ez a várkastély egy regényes hely a 16. századi vidéki élet, mindennapok, vallás, bűnözés és korabeli büntetések megismeréséhez.

Gdanski utunk is izgalmas és látnivalókkal teli volt. Itt meglátogattuk a Mária templomot (Európa legnagyobb téglatemplomát), egy múzeumot és a városkaput, amit „Aranykapu”-nak is hívnak, mert csodás arany dekoráció borítja. Ezt követően megnéztük az Óváros központját, amit szintén újjá kellett építeni, hogy régi pompájában gyönyörködtesse meg a látogatókat és a helyieket.

Ez az érdekesen helyreállított templom pedig igen modern szemlélettel közelítette meg az eredeti építményt. Az elütő és merész stílus arra is felhívta a figyelmünket, hogy a háborús rombolást újjá lehet építeni, de elfelejteni nem szabad, mert ezáltal jobban értékeljük a békét.

Az épületekről még annyit mondanék, hogy érdekes volt látni azt, ahogyan a régi és az új városrészek összeérnek és hogy mennyire fontos az építészeti múlt a lengyeleknek.

Ezen felül tanúi lehettünk annak, hogy a fejlődés is markánsan jelen van a városképekben.

„Ne már! Megint kaja?!”☺ ☺ Azt már indulás előtt tudtam, hogy semmi problémám nem lesz a hosszú utakkal, kapcsolatteremtéssel, alvással, viszont nagyon tartottam attól, hogy éhezni fogok, hiszen egy idegen országban mások a szokások, így más a konyha is. Oda vagyok a finom ételekért, és az, ha nem eszek egy jót, el tudja rontani az egész napomat. Elmondhatom, hogy feleslegesen izgultam az étel miatt. A lengyel és magyar ételek íze között mondhatni semmi különbség nincs.

Nagyon finom leveseket kóstoltunk meg. Gdyniában, az iskolában paradicsomlevest kaptunk ebédre, ami kivételesen teljesen más és szerintem finomabb is volt, mint a hazai A képen is látható, hogy színben is különbözik a miénktől. Tele van zöldséggel, többek között répával és burgonyával, és nem csak a paradicsomot éreztem az ízén, hanem a különféle fűszereket is, mint a bors, vagy a só.

Hús és zöldségek nélkül nem étkezés az étkezés. Boldog voltam, amikor mindenhol azt tapasztaltam, hogy a második fogáshoz felszolgáltak különböző salátákat a répasalátától megkezdve a káposztasalátán át a céklasalátáig.

Különböző módokon elkészített burgonyákat volt szerencsém megkóstolni, és rendkívül ízletes húsokat ehettem, aminek személy szerint nagyon örültem.

Ezen a képen egy pici bográcsban csirkemell látható, melyet sajtos mártással szolgáltak fel. Az ízén kívül az tetszett ebben az ételben, hogy egy teamécsessel melegítették alulról a mártást, hogy a sajt ne dermedjen meg addig, míg ki nem szedtük magunknak a tányérunkba. Előtte répasalátát, a háttérben pedig két fajta burgonyát is (tört burgonyát, és „csipsz-szerű” sültburgonyát) láthatunk fantasztikus fűszerezéssel. Nem panaszkodhatunk a sült húsokra, fasírtokra, halakra sem. Mindenhol más módon készítették a 23

húsokat, mégis egytől egyik ínycsiklandók voltak.

Az étel mennyisége, minősége, íze is tökéletes volt. Sokszor nevettünk azon, hogy még mindig tele éreztük a gyomrunkat az ebédtől, és máris mentünk vacsorázni. Ilyenkor Dalma mindig „felháborodott”, hogy „Nehogy már megint együnk!”☺. Gondolom mindenkinek volt már olyan érzése, hogy teleette magát, de annyira finom volt az étel, hogy egyszerűen nem tudta abba hagyni az evést, mert érezni akarta a mennyei ízt. Hát, én Lengyelországban a legtöbb étkezés során ezt éreztem.

Vendéglátóink figyelmessége az étkeztetés terén is példaértékű és mindenképpen követendő.

Divat Lengyelországban Amint megérkeztünk Lengyelországba, az első dolog, amit észrevettem, hogy a varsói, illetve a Gdynia és Gdansk környéki emberek mennyire stílusosan öltöznek.

Lényegében három főbb csoportot különböztethetünk meg öltözködési stílusban, pontosan úgy, mint Magyarországon, vagy bármely más európai országban. Az első kategória az elegáns emberek csoportja, akiknek a ruhája mindig jól vasalt, tiszta, hajuk frissen fésült, a férfiak pedig mindig frissen borotváltak.

A másik fő csoportja az embereknek öltözködési stílus alapján az „alternatív” stílus, ami főként a fiatalabb lányoknál és fiúknál jellemző. Ők általában öltözködésükben próbálják kifejezni egyéniségüket és be kell, hogy valljuk – mindehhez nagyon is jó érzékük van, hiszen néhányan páratlanul egyedi ruhákat viseltek. A szövegtől balra látható ifjú hölgynek például fülhallgatója remekül dukált azonos színű sáljával.

A harmadik módja a felöltözésnek a munkaruhák és az iskolai egyenruhák viselése. Ezek közül a légi utaskísérők ruháit szeretném kiemelni, hiszen az ő öltözékük tetszett a legjobban. Ez főként azért lehet, mert korábban a magyar légikisasszonyok zsákszerű ruhákban járták repülőinket, a lengyel kollégák viszont csinos ruhákban lesték minden kívánságunkat.

Mindent egybevetve, a lengyelek tudják, hogy mi az a stílus és jól is áll nekik.

Utazás és közlekedés Lengyelországban A Lengyelországba való kiruccanásunk egy repülőúttal indult. Ez volt a legelső repülés a legtöbb tanulónak Magyarországról, így köztük nekem is. Nagyon élveztük az LOT társasághoz tartozó gépekkel való utazást, ezeket a járatokat olyanoknak tartom, amikre joggal lehetnek büszkék a lengyelek. A kiszolgálás és az egész levegőben töltött idő megkérdőjelezhetetlenül tökéletes volt. Amikor később 24

megérkeztünk Varsóba rengeteg villamost és buszt láttunk, a legtöbb nagyvároshoz hasonlóan ezeket részesítik előnyben tömegközlekedési eszközként a városlakók.

Ezen a képen egyéb alternatív közlekedési eszközöket is láthatunk. Az éppen „parkoló Pegazus szobrok” gondolatébresztők lehetnek, már ha közlekedésről beszélünk. De most csak viccelek.

A vendéglátócsaládomnál láttam a TV-ben egy show műsort, amiben rendőröket láttam. Megkérdeztem az ideiglenes családomtól, hogy miről is szól ez a műsor, és azt mondták nekem, hogy állítólag a lengyel sofőrök úgy ismertek, mint nem túl jó vezetők, így létezik egy TV műsoruk kifejezetten arra, hogy rendőröket szerepeltessenek, amint azok sofőröket büntetnek meg. Ezt a műsort azért találtam nagyon furcsának, mert én egyetlen apró jelét sem láttam annak, hogy az ottani sofőrök ne lennének jók.

Sőt! Pontosan ezzel ellentétben minden egyes autóvezető, aki a környezetemben volt nagyon is profi és tapasztalt volt.

Szeretem, ahogyan Lengyelországban működik a közlekedés!

Programok Az első napon busszal tettünk egy kört a városban, és megnézhettük a nevezetes városrészeket, mint például a Jeruzsálem sugárutat (ahol egy élő pálmafa is megcsodálható), a II. János Pál sugárutat (amit végig kiraknak mécsesekkel a nevezetes évfordulókon), az Örökmécsest az ismeretlen katona sírjánál (ahol nagy városi rendezvényeket bonyolítanak le). Ezután az Óváros főterére érkeztünk, ahol rövid nézelődés után a Királyi Kastélyt nézhettünk meg. Ezt követően szórakoztató tanulásról is gondoskodtak vendéglátóink, így a Kopernikusz Központban tölthettünk el pár órát, ami a magyarországi Csodák Palotájához hasonlítható.

A második nap gdyniai városnézéssel telt. A Lengyelországot képviselő iskola rövid köszöntéssel fogadott minket, majd egy lengyel nemzeti táncot tanítottak nekünk, a polonézt. Ez egy kellemes tempójú, sétálós társastánc. Ezt követte a városismereti túra. Először egy kilátóba mentünk fel (52m magasra), ahol a város legnevezetesebb pontjára, a kikötőre nyílt gyönyörű kilátás, ahová később le is mentünk.

Mivel mi ritkán látunk tengert (na jó, a tv-ben mégsem olyan), a csoport minden tagja nagyon élvezte ezt a rövid tengerparti sétát. A hattyúk, a sirályok, a kisebb-nagyobb hajók, yachtok hada, amint várják a szezont, a sós tengeri szél, a víz kékjének végtelensége mind különleges élménnyel gazdagítottak. Este visszamentünk az iskolába és a dráma csoport tagjai a Rómeó és Júlia pár perces feldolgozásaiból álló előadást adtak elő igen vicces megközelítésben.

A harmadik napon Golub Dobrzyn és Chelmo volt az úti cél. Dobrzynban egy várat nézhettünk meg, ahol íjászatra és baltadobálásra is volt lehetőségünk. A vár udvarán ebédre 25

közösen süthettünk kolbászt. Délután Chelmoban néztünk körbe. A városokban a vendéglátó iskola diákjai egy-egy rövid beszámolóval ismertették a templomot, várat, ahová ellátogattunk. Az esti program a közös szórakozásé volt. Egy bárban rendezték meg a diákok és közösen egy nagyon jó estét töltöttünk el. A harmadik napon mutathattuk be nemzeti táncunkat és dalunkat. Először is az iskolában egy kisebb lengyel csoportnak tanítottunk magyar népdalt és tanultunk tőlük lengyel nótát, ami nagyon szórakoztató volt természetesen a nyelvi nehézségek miatt. Ezután az város művelődési központjába mentünk (a képen jobbra), amely fiataloknak ad lehetőséget tanulásra, éneklésre, táncolásra. A délelőtt folyamán itt kellett egy posztert készíteni „A legszebb pillanatok a Comenius programban” címme.A fellépés előtt még volt egy rövid szabadidős program, amelyet mi tengerparti sétával és egy kis vásárlással töltöttünk.

Ezután már készülődni kellett az előadásra, amely egész este tartott. A magyar néptáncnak nagy sikere volt. A késő estét a családdal tölthettük, de lehetőségünk volt a klubban maradni a diákokkal.

Az utolsó napunkat Gdanskban töltöttük el, ahol találkoztunk a volt köztársasági elnökkel, Lech Walesával, ami igen különleges dolog, hiszen mai történelmünk egy fontos élő személyéről van szó. A városnézés után egy kis játékot játszottunk, ahol képrészletekről kellett felismerni a látott épületeket, majd megkeresni azokat. Nagyon tetszett ez a játék, mert ezen keresztül szerintem sokkal tovább fogok emlékezni a város érdekes részleteire.

Az esti program színház volt. A gdyniai színházban adták elő a Shrek című ismert mesét. Az előadás remek volt, igazi hollywoodi látványban volt részünk. Az előadás dalai lengyelül csendültek fel, de ez nem rontott semmit az élményen. Teljesen olyan érzésem volt végig, mintha érteném, hogy mi hangzik el.

Az egy hét alatt egyszer sem volt gond a szervezéssel, egyszer sem unatkoztunk. A lengyelek mindig nagyon kedvesek és előzékenyek voltak, minden helyzetben odafigyeltek a kényelmünkre és arra, hogy ez az egy hét olyan jól teljen el, hogy felejthetetlen élményekben legyen részünk.

Lengyel partneriskolánk és a lengyel oktatás A fogadó diákjaink a helyi középiskola tanulói szeretik az iskolájukat (jobb oldali kép), és az oktatási rendszerük nagyon hasonló a mienkhez. Öt-hét órájuk van naponta, ugyanúgy tanulnak reál- és humán tantárgyakat is. A nyolcvan éves gimnáziumnak első, második és harmadik osztálya van. A harmadik év végén a tanulóknak írásbeli vizsgát kell tenni három év tananyagából. A diákok minden nap egyenruhát viselnek, egy különleges, kék pólót. Egy osztályhoz 25-30 tanuló tartozik.

Egy egész napot az intézményben töltöttünk, ahol lehetőségünk nyílt betekintést nyerni a lengyel iskolai életbe. A középiskola egy remek színjátszó csoporttal büszkélkedhet, akik a modern Rómeó és Júliát adták elő.

Pompásan sikerült az élőadás, hiszen a színdarabot a mi kamasz nyelvezetünkre alakították, és tánccal 26

színesítették.

Az iskola háromemeletes. A hatalmas, modern épülethez egy tornacsarnok és udvar is hozzátartozik. A nagyméretű tornatermet lengyel tánc gyakorlására tudtuk hasznosítani. Az gimnázium röplabda csapata számos kiváló eredményt ért már el. A tanárok előszeretettel alkalmaznak a tanórákon projektoros módszert, tehát kivetítik a tananyagot.

Lengyel barátaink mindent megtettek azért, hogy feledhetetlen élményekkel térhessünk haza. A lengyel iskola kitűnő szervezőnek bizonyult, sohasem unatkoztunk. A programjaink igazán elnyerték tetszésünket, hiszen felderíthettük a környék legfontosabb és legszebb nevezetességeit. „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.” Most már tényleg tudjuk erről az oly sokszor emlegetett mondásról, hogy mennyire igaz is valójában!

Más megközelítések: Csapatunk valamennyi részvevője nagyra értékelte a projekt által biztosított nemzetközi légkört, és ezzel párhuzamosan tudtunk azonosulni az új, helyi környezettel is. Ez a különleges helyzet egyéb megközelítéseket is felvetett. A csapattagok friss és rácsodálkozó szemei, a fiatal szívekben lakó lendület és az inspiráló közeg adta az ötletet az elfordított látószögű/nézőpontú képek készítéséhez. Első ránézésre lehet, hogy megzavarják a közönséget, de aztán könnyen rá lehet jönni a trükkre és saját értelmezésünk szerint, lehet „fogyasztani”, fogadni őket. Üzenetük az is lehet, hogy ha szemügyre veszünk egy helyzetet – egy akadályt, vagy akár egy unalmas helyzetet – más nézőpontból, meglepődhetünk azon, amit látunk. Lehet, hogy ez újabb megoldások felé vezet majd, de az is megeshet, hogy úgy tűnik majd, mint egy lecke, amiből tanulhatunk, vagy mint egy vicc, amin nevethetünk egy jót.

Mivel ezek a képek Lengyelországban készültek, mindenképpen részét kell, hogy alkossák beszámolónknak és elbúcsúzásunknak. Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek a részvételt. És szeretnénk mindenért nagy köszönetet mondani kedves vendéglátóinknak! Nagy öröm volt számunkra veletek dolgozni és az időt viccesen eltölteni!

Szabó Levente, Bordás Zsófia, Szalkay Béla, Kovács Dalma, Boglyasovszky Petra, Kalmár Georgina

27

CZECH REPUBLIC By the Hungarian team The first meeting took place in Brno, the Czech Republic. Apart from the fact that the city is the second largest one in the Czech Republic, we hardly knew anything about it. Not to mention the Czech people, students, culture, language, habits, so it was a great chance for us to learn and widen our horizons.

Our journey began on 12th October. With two teachers and a driver we had an eight hour ride from SĂĄrospatak to Brno. Naturally, as we were getting closer to our destination, our excitement grew. Questions kept running through our mind: What are the Czechs like? What are our hosts going to be like? And so on. But after the first encounter with them, we became much calmer.

They were helpful and very hospitable indeed.

When arriving to an unknown country, place people can only rely on former notions, prejudices. And then, after spending more and more time with the hosts, we start to put the pieces together and the experiences change what we had thought before. This is exactly what happened to us as well.

Every day we learnt something new about everything.

First, we would like to talk about the people. In Hungary –we think- the communication would be much more difficult. In Brno we saw that people spoke very good 28

English, let it be a passer-by or a student. And as a result of speaking languages we may think that the Czechs are more open-minded than the Hungarians. They were more helpful as well. For example, when two of us were asked with the Polish girls to do a field research in the streets of Brno (about Czech literature we had previously worked on), people were surprisingly helpful. We worked in groups and had more than 15 questions but in an hour or so more than 20 people did our little “quiz”. We were prepared that we would be refused but fortunately people helped us. We believe that in Hungary people are busier, more stressed, we don’t like being bothered. In a similar city in Hungary a successful field research could not have been finished in such a little time. All in all, the people were very helpful and kind.

On the 13th October we visited a new museum which is quite unimaginable in our country. It was the Museum of the Romani Culture. In Hungary there are lots of gypsy people so it was not new to us. However, the attitude toward them was totally different. The Czech people seemed to be more understanding, liberal, so to speak. This unique museum was dedicated to show the Romani culture. It puts a great emphasis on education (educating local, minority children and educating the majority as well). We were shown the neighbourhood and in the museum a really interactive programme started. We discussed the major prejudices about the Romani people, why these prejudices are wrong and what we can do in order to reduce this negative point of views. In Hungary such a museum is not a need, unfortunately. In Hungary, people are often impatient with gypsies, have very strong negative prejudices toward them. In Hungary they often live in the outskirts of towns, villages. In Brno these people seem to live actually next to the most fashionable part of the city which was a bit strange for us. The following pictures show some Romani flats (they are very similar to those of Budapest) and the museum interior.

What are the Czech teenagers like? To tell the truth, they seemed not much different from us. After talking to each other we realised that we have lots of things in common. We listen to similar music, watch similar films, etc. They definitely were very helpful and kind; they did their best so that we could feel all right. At the last lunch we spent together it was a great feeling to sing the well known English/American songs with them (and with the other students as well). It was great to see how other students from the school were involved in the programmes. Czech students (who were not hosts) escorted us, talked about their city (in a professional way) and everybody seemed to be very enthusiastic. If we look back, we can only recall happy, smiling faces. Probably this good relationship was formed because even before our travel we could have our hosts’ email/Skype address so we were not entirely strangers to each other. ¨ In connection with the school system we saw not much difference from the Hungarian one.

However, we were bit envy when our hosts told us that they usually start school at 9 or 10 (in our school our first lesson begins at 8). On the other hand, they often get back home later in the afternoon. We really liked about the school that all the walls are decorated with pupils’ work. It makes the atmosphere of the school better, we believe. For us it was strange that students were wearing slippers at school. It is something we don’t have at secondary grammar schools at all, but the idea seemed logical, practical and convenient, too.

29

The Czech language seemed very different from Hungarian. For most of us it is too hard, we could hear too many consonants next to each other. While preparing for the final presentations of the last day, some of us (who were in the Literature/Language group) had to “learn Czech” because they were to sing in Czech. As they told us, it was not easy, but they listened carefully, practised pronunciation and we liked their songs very much.

What were the cities like in the Czech Republic? In a nutshell, beautiful. Brno and Prague are full of historical, old buildings. They were in very good condition; we could feel that the locals do care about their environment. In both places we saw cathedrals, wide and narrow, intimate streets full of cafés, little shops, so in most places the whole atmosphere was fantastic.

However, we saw what socialism and communism did to these cities as well. Around these cities, in the outskirts there were lots of blocks of flats that did not really fit into the landscape. It is something we can see in Hungary, too. And naturally there were very modern buildings from the last 20 years.

It was strange for us that at crosswalks cars slowed down let the pedestrians cross the street. It is pretty new to us, because in Hungary the “traffic morals” are far too poor. Drivers do not care about by-passers, sometimes crossing a street can be “interesting”, mainly in big cities. We did not experience it in the Czech Republic, fortunately. So, it was something we could get used to. Another thing we really liked in Brno –in connection with transport-was the tram. We were simply not able to count how many tramlines you have. They were of various types, old, modern, but it was very convenient (and environmentally friendly). After getting home one of our teachers asked us to say the very first thing that came into our mind about Brno. Without hesitation we replied: “Trams!”

Our overall impression was that streets were clean, just like in Western Europe-unlike in some parts of Hungary. Another strange thing was to see that people used special bags for the needs of their dogs. These bags (with a picture of a dog) were attached to refuse bins in the streets and people used them because we saw no “dog signs” anywhere. We really liked this idea, because it does not cost much, and with a little effort and attention dog owners can help keeping their environment clean.

We feel that we are lucky to have been able to see Prague. Maybe teenagers find older cities boring, with lots of old buildings, but actually we were looking forward to the trip to the capital city.

And we were not disappointed at all. Prague is a little piece of pearl in the heart of Europe. It is definitely different from Budapest, our capital. We saw very nice and famous buildings (the National Theatre with its gilded rooftop and interior, the Charles Bridge, the Prague Orloj (astronomical clock), Wenceslas Square, Prague Castle as the biggest castle complex in the whole world) and learnt about their history. It was something we will never ever forget. The pictures show the Wenceslas Square and the National Theatre.

And last but not least, we would like to talk about the food and drink.

We had the chance to try new, unknown dishes day by day. We can say that the Czech food is a bit different from the Hungarian one, but delicious, too. The drinks were interesting as well. We knew that the Czechs are proud of their world wide famous beers, so we had to check it… We had the chance to visit the Starobrno brewery, where 30

we learnt how beer is made and it was interesting. Another interesting drink we tasted was the Kofola. It is some kind of national cola for the Czechs and in bars, pubs it is served from the tap, just like draught beer. And we did like its taste. Unfortunately, this kind of cola is not available in Hungary….

As a conclusion we can say that we have learnt lots of new thing, have seen lots of beautiful places, saw some familiar things, but one thing is for sure: we liked Brno and the Czech Republic, its hospitable, helpful people and after 6 days we returned to Sárospatak with memories we will never forget.

Turkey through the eyes of a Hungarian group Introduction: The small delegation of our school spent eight days in Gaziantep, Turkey and visited some remarkable places in South-eastern Anatolia and the Mediterranean region as a part of the Comenius programme in June 2011. This short but extremely exciting stay gave us opportunity to obtain an insight into the cultural and historical traditions, the educational system and the inhabitants’ everyday life of this huge and multicoloured country. This short time made the drafting of the impressions and feelings possible instead of thorough analysis.

Journey, traffic: The journey was a great experience for the Hungarian group which consisted of five students and two teachers because most of them had never flown. The journey filled with exciting anticipation was not a disappointment to us because we landed in Gaziantep without problems in a short time. The journey full of exciting expectations and tension was eased by the sight of the clouds opening up in front of us in several thousand metres of altitude and the high-level of service of the Turkish Airlines. We could have a taste of the flavours of the Turkish kitchen and could experience the tiny differences between the international and domestic flights.

It was a delightful experience to see the special atmosphere of the airport of Istanbul, where a large number of travellers showed the mixture of East and West. The specific world of traffic did not end with our arrival because the public transport caused several excitements for us. The Turkish traffic culture widely differs from the one to which we get used.

In the first evening the traffic morals seemed to be slightly unusual and chaotic for us. We can think as superficial observers that the non-observance of the traffic rules, the audacity and the continual honking are characteristic of it. It became obvious with the passing of the days that rules exist here and the number of the accidents may not be more than anywhere else in Europe due to the skilful drivers.

It was unusual to see the tram tracks, which were covered with artificial grass. According to the local people it serves primarily aesthetic purposes. We looked at the highways and the internal traffic roads slightly enviously because they are in a good condition. Unfortunately, it is not characteristic of the Hungarian roads.

31

School and dance: From the moment of the arrival we felt immediately the touching manifestation of the Turkish hospitality on the part of both the teachers and the students of the host school.

On the second day of our trip we had the opportunity to visit the host school and we could get to know the traditions of Turkish music thanks to the students. The great hall, the corridors and the classrooms of this modern school, which is specialized in artistic education are decorated with the works of the students while the scene of the musical education is suitable for several individual activities and the classrooms are well-equipped. The quality of the fine artworks shows the high standard of developing talents, which is reflected everywhere in the school.

Developing talents was proved by the musical and singing programmes of the students where we could listen to beautiful folk, classical and modern melodies. The music and the songs reflected the eastern and western cultures affecting each other and the emotional richness of the Turkish people. It was a delightful experience for us to learn about such musical instruments like the bağlama, the oud or the darbuka. We could discover similarities between the melodies of Turkish folk songs and that of Hungarian folk music of different ages. During our whole stay we could experience that the Turkish people can sing with happy or sad feelings whenever they wish. Maybe the only difference is that they have more happy songs than we have.

We could try out the elements of the extremely temperamental Turkish dance in the evening and the men’s and women’s shouts and screams, which go with it. The handshake of men and women reminded us of Balkan dances. We could observe that the typical couple dances which are characteristic of the Hungarian folk dance are almost completely missing. It can be explained with the strict religious regulations and traditions of the Turkish people.

Gaziantep: On the second day of our stay we could get acquainted with the city of Gaziantep which has more than one million inhabitants. The city is big but we had not heard about it before our visit. The modernity, the traditions and the peaceful coexistence of the Eastern and Western world made a deep impression on us. Firstly, we could walk in a quiet quarter of the city, filled with old houses, shops, cafés and narrow alleys and after that we could see glittering shop windows, huge shopping centres, wide streets, modern buildings, huge parks and a great deal of traffic.

32

Apart from a few streets the city seemed to be clean and we could experience that the residents are proud of the past of their settlement and they strive to keep the memories referring to it. It was an unforgettable experience to visit the castle, the historical and ethnographical museum, the archaeology museum, the exhibition of glass and the mosaic museum which was not even opened officially at that time. The people who live here care about not only the past but also the present and the future of the city. This was proved by the multitude of factories referring to highly developed industry and the presence of continuous process of construction. It was interesting to experience that the residents are able to adapt to the natural conditions. One of its signs is the solar panel built on the top of the houses and flats. Their owners are cheaply supplied with hot water and electricity.

The Islam religion: While we were walking in the host city we first met the permanent presence of Islamic religion which we could experience continually later on.

The Turks seem to be much more religious compared to the European average. They have a lot of old mosques, but some of them are being built now. People always pray in the mosques particularly on Friday, which is the holy day of their religion. Islamic religion is characterized by a strict gender separation in mosques where rooms are developed for women in order to pray there.

The women must not see the men while praying. To tell the truth, while we were visiting the mosques, we did not meet any women.

33

This gender gap was noticeable in the case of customs of clothing, which referred to the wearer’s adherence to religious traditions. While men get dressed in compliance with modern fashion, most of the women still wear head shawl and clothes which cover their bodies completely despite the hottest weather.

Apart from the manifestation of the practice of religion, their thinking is inspired with religious life and the respect of the old people; the traditions and the insistence on the importance of the families are due to this strong religious life.

Tourism and Turkish bazaar: During our one week’s staying we could obtain an insight into the current situation of Turkish tourism thanks to our hosts. We could see that Turkish people lay emphasis on the development of tourism in order to make tourists acquainted with the natural, historical and cultural sights of the country and to give satisfaction to Western tourists. This is proved by the large number of hotels, their modernity and the level of services they provide. This was particularly felt not only in the seaside resort but also in Gaziantep. They insist on the importance of Turkish tourist attractions and they publish brochures of high level. These services would be worthless when the tourists do not feel the touching manifestation of Turkish hospitality, friendliness and thoughtfulness.

Turkey paid attention to the development of the industry, the trade and the tourism in the last decade and due to it we could travel on excellent roads and sleep in comfortable hotels.

34

Turkey and the Eastern world cannot be known without the specific European confusing world of bazaars. The rows of the bazaar reminded us of the mood of the treasure and fabulous East with their valuable and less valuable goods. It was a particular experience to see the craftsmen’s work and the features of domestic industry where representatives of almost every trade were present. We could see young and old masters as well as products of high level and products of poor quality. A great deal of merchandises reminded us of it if there was such a huge demand of metal, leather, glass and textile products. We think there is certainly a huge demand of these products. The craftsmen's street working, the merchants' kindness and the fruitful, ancient customs of bargaining were surprising for us. However, we were disappointed because of bargaining because this was in contrast with the fact that we have read in the guidebooks. We are of the opinion that the sellers were not compliant and they did not treat the customers to a drink.

Christian memorial places and the coexistence of different cultures: On the basis of events happened in the past decade people have an impression that Islamic religion is on bad terms with other religions, particularly with Christianity. That is why we wanted to know what impressions we would have in Turkey in connection with it. It was a pleasure to experience that religious tolerance can be observable there and religious people can exercise the Christian religion freely, protect the ancient memorial places, and have a conversation about religion. We could visit the birthplace of Apostle Paul, the first Christian church and the Catholic community of Antioch, which is currently working. These observations confirmed us in our opinion that no people and weekday cause the conflicts between individual countries and religions, but rather policy and struggle for power.

Other sights: In the remaining days of our staying we could learn about the multicoloured historical, cultural, religious and ethnical traditions and memorials. It was surprising to see the richness of old relics whether they are Hittite sculptures or Greek vases, Roman mosaics, Arab or Byzantine ruins or Turkish mosques. It was a pleasure to experience that the Turkish government is trying to spend 35

more money on the excavation and preservation of these relics. It was a great experience for us that we visited some ancient places of Christianity (Tarsus, Antioch) and we could experience the various religions living beside each other peacefully. On the basis of the trip and the conversations with the students and the teachers it turned out how much the inhabitants are proud of their history and Kemal Atatßrk’s country-building activities. We have been strengthened by the comparison of Turkish and Hungarian languages because the Hungarian people and historians think that the two people may be taking pride in common origin or long coexistence sometime.

The Turkish landscapes show fascinating sceneries whether they are the peaks of the Taurus Mountains, the valley of the River Euphrates or the coast of the Mediterranean Sea. The inhabitants strive to modernize the agriculture taking the natural conditions into consideration. It was surprising to see the big mass of plastic tunnels and greenhouses in the Mediterranean areas or the huge olive tree plantations of the inside areas. The country takes advantage of the climate conditions that is why we could see wind power plants and solar hot water systems.

Turkish eating habits: The tasty Turkish dishes differ significantly from the products of the Hungarian cuisine. The raw materials of pork origin are totally missing because of the religious regulations. They prefer lamb and beef which are consumed as kebab, minced or grilled meat. These flavours can rarely be found in Hungarian cuisine, but they do not lose their value. Due to the Mediterranean climate Turkish people eat a lot of fruit (for example: melon, figgy) flavoured with honey or sugar and they can be dried fruit as well. Their procedure of making bread differs from ours and it reminded us of the biblical times.

They eat much more vegetables, salads and fruits but the soups are almost completely missing. Their favourite spices are the parsley, the black pepper, the paprika, the thyme and the mint. Their desserts such as baklava or kanefeh are delicious but too sweet for us. Tea without lemon and coffee boiled with sugar and filled with coffee grounds are the most dominant among the Turkish drinks. The Turks usually predict from the residual of the coffee grounds.

As it is an Islamic country people must not drink alcohol although there are some shops where alcoholic drinks are sold. Our experience shows that despite the fact that life is accelerated by the result of the modernisation in Turkey, residents eat different kinds of foods in a leisurely way. It is not characteristic of Hungarian eating habits.

One of the features of the Turkish restaurants is the polite service and their location is also worth mentioning. We could experience in many cases that there are a lot of waterside and open-air restaurants which were built next to parks or gardens. They have special atmosphere, which gives the opportunity for peaceful meal and coexistence.

36

However, foods (for example: hamburger, pizza, hot dog, coca-cola) can also be found there which were spread all over the world. You can find them in big shopping centres and foreignowned restaurant chains as well.

The encounter of modernity and traditions: During our whole stay it was a significant experience to see how modernity and traditions meet. We could observe it in the case of clothing, meals, free time activities and in the image of settlements as well. We felt that this country, which respects traditions, tries to keep pace with the process of modernization. This process started in the first half of the twentieth century thanks to Kemal Atat端rk's country-building activities. We could visit the memorial places, buildings of modern university, huge shopping centres, zoo, planetarium amusement park, botanical garden and the museums. The Turkish museums try to preserve the historical heritage of the country.

Turkish young people prefer having fun in the big shopping centres and having hamburgers or coca-cola. They like wearing fashionable clothes. We were not able to gather much information about the changing of their ways of thinking and their lives because of our short stay and the language barriers. However, our impressions were that the globalization makes its influence felt, which is not necessarily wrong. It can result the risk that Turkish people may forget about existing values. We could experience that our host school tries to pay attention to keeping the traditions of Turkish folk music and dance (Henna party). In spite of this fact, one question remains. This question is how Turkish people can preserve the values of their specific culture against modernization.

The River Euphrates and Sanliurfa:

37

We went on an outing before the day of our departure. One of our most exciting and interesting experiences was the trip to Sanliurfa and the River Euphrates. Despite the hot weather, it made a deep impression on us because we could get acquainted with the historical and cultural richness of the Eastern world. We felt as if we turned pages of the book, One Thousand and One Nights.

During the trip we could see the huge olive tree plantations, the valley of the River Euphrates, the desolated villages, the abandoned castles, the birthplace of Abraham and people who were smoking hookah peacefully in the cafés.

Our hosts and friends: In the end of the report we would like to talk about Turkish people and their hospitality and kindness. As I mentioned before we felt immediately the touching manifestation of Turkish hospitality on the part of the teachers and the students of the host school, the members of the host families and drivers. This hospitality accompanied our stay, and we could experience throughout our whole visit that Turkish people turn their attention to their guests so that they can have a great time there. This effort expresses itself not only in the literal sense of hospitality but also in the customs of passing of the lesser or greater gifts which have already disappeared slowly in the western cultures.

The organization of the programs must have been very tiring for the teachers of the host school. In spite of this fact, our journey was accompanied by joy, music and dance. We will keep many nice memories of the mood of common meals and the presence of the host families. We felt that our hosts are very proud of their culture and traditions and they would like to show them to us as precisely as possible. If they acquire English language better and more accurately, their efforts will be crowned with success. However, they have a lot of important and successful results.

It was a delightful experience to feel the love of Turkish people which they made us feel. The reason of it is that the historical past of the two nations goes back to relationships of more thousand years and it can be observed in the similarities of our languages, culture and folk music. We have been strengthened by the comparison of Turkish and Hungarian languages because Hungarian people and historians think that the two nations took pride in their common origin or long coexistence sometime.

It was interesting to discover that the judgement of the historical events (for example: the 150-year Turkish occupation of Hungary) creates other traditions. It was instructive that the aversions to common events of past centuries (for example: the admission of Rákóczi and Kossuth to Turkey) was turned into mutual respect and friendship.

The most important experience for all of us was to see the kindliness, openness and love of the Turkish people. As a result of it on our way home we formulated our desire that it would be good to visit Turkey again.

38

Thank you very much!

Klaudia Móricz, Rebeka Tóth, Sára Sárosi, Zoltán Bihi, Ádám Kavecsánszki

Comenius project 2011 Bath - Report of the Hungarian group 1. Travelling and getting around I would like to start my story at the airport in Hungary…

When we arrived at the airport we had to go straight to the check-in desk where our tickets and luggage were checked. We kept our hand luggage and our suitcases were taken to the plane on a conveyor belt. Then we could go to the departure lounge, before our Ids were checked, our bags were x-rayed by security cameras, and if we seemed problematic, we were given a body search and my luggage was searched by a security officer too (plus I had to take my shoes off…). Then we had to wait in the departure lounge until our flight was called and we were told which gate number to go to. Finally, we boarded our plane and we were showed to our seat by a flight attendant. The flight was really interesting for me, I loved it. The travel was about 2 hours long, the plane was at 10000 m high so the view was beautiful. During the trip we were given one sandwich and one glass of drink (juice or tea).

In London there are 4 airports:

LONDON LUTON AIRPORT (LTN)

LONDON HEATHROW AIRPORT (LHR)

STANSTED AIRPORT (STN)

GATWICK AIRPORT (LGW)

The latter was ours, there we had to check out.

London is a big capital city so its population is really high: 7 million people without agglomeration. I think for so many people the best transport is the underground. London has eleven lines and there are further ways to get to our destination.

39

I would like to show some pictures:

The underground lines

The „Tubes”

The control gates and an elevator for the underground

In the end I would like to show an idea I really liked and I saw in Bath. Near the city there is a huge capacity parking. Here the people can park their cars and they can go to the city centre by bus. Benefits: 1. in the city are there are fewer parking cars and as the streets are narrow => less cars in the city centre => better traffic 2. the air isn’t contaminated that much=> fresher air 3. we don’t have to pay that much for parking = cheaper The English buses have 2 floors and have many more seats. Although they are big the bus drivers can drive them well.

40

Some pictures of the typical English taxi cab

The bio bus

István Fábrik

2. Architecture In The United Kingdom there are big differences between the different sized and located cities’ architectural habits. In the smaller cities there are brick houses which are traditional and old-fashioned. For example in Cambridge where we were on the first day, there are a lot of old-fashioned houses. Or for example in Bath there are a lot of terraced houses and semi-detached houses and they are made of brick too. In the suburbs of the bigger cities, there are brick houses too, but in the downtown there are high buildings and they are made of glass.

41

When we were in London, we went to the Heron Tower. When we entered the building we saw a huge aquarium with 3 sharks and more than 1000 fish and with a huge lifelike coral-reef. Then we could go to the thirty-seventh floor, from where the view was beautiful. The tower has 46 and a half floors.

In Bath we could see a lot of Roman baths. We could go to one, which was amazing. We could see the floor heating system, it’s awesome how they could use it. The water was warm. We saw a lot of video installations about everything. For example how they made the stones for the building When we were in the United Kingdom we saw a lot of beautiful and amazing buildings, and a lot of parks everywhere. It was wonderful.

However, it was also interesting to see the „fight” of nature and bulidings. In London we could enjoy the beauties of bigger and smaller parks too with their fascinating flora and fauna. But this small patch of green in the above picture gives a nice and interesting colour to the surrounding greyness, although it is evident that here we can see man’s territory, with perfect architecture and a thought of globalised nature.

Panni Zsófi

3. Fashion The fashion in England contrasts strikingly from Hungarian. People in England are really special and freaky. They freely wear gumboots or rider shoes, but they don’t seem to like high heel shoes. The girls like stretch slacks, jeans and short skirts. They don’t use makeup, and usually have braces.

In the school they have to wear a uniform.

The boys have a suit and tie, and the girls wear short skirts and shirtwaist and sometimes a tie too. So they spend a lot of time in their uniform, they can’t wear whatever they want. I think this is the reason why their fashion is freaky.

In autumn we feel cold, but the English people don’t! They walk in only a t-shirt when we wear a coat. They have only short jeans or a short dress. It was so funny to see when our groups moved together. Some of us wore a jacket, a pullover and a cap, while our hosts were wearing light clothes we put on mostly in summer. However, I guess it depends on what we are used to.

It was interesting to see the UK’s multicultural and multi-national society from the aspect of fashion. Many far-eastern and eastern countries’ immigrants wear their traditional clothes, and it is not something unusual. This phenomena is treated with absolute openness and tolerance. This is 42

also something absolutely positive about e.g.: London, as a global village. Looking at the people doing their everyday things in London gave us a cross-section of the world, so sometimes it felt like we travelled further than London and in a different direction too. I think witnessing this made us more open-minded, flexible and tolerant.

And I almost forgot. I loved the dress-up possibilities in the museums. This activity gave a really special experience to all our museum visits. Each gown, hat, skirt and accessory made us part of the historical time and place presented, so our travel to England was not only in distance but back in the timeline too.

Dorina Aros

4.Food in England During our stay in the UK we tried a lot of kinds of food.

First of all, I can say that their taste differs from ours, because in many cases they don’t use spices at all, and it can be strange and disturbing for a foreign person, especially for a Hungarian. Anyway this aspect of tastes gave more chances to feel the real original flavour of dishes, which gave a new approach to eating too.

On the second day we went to a restaurant where cooks, waiters and waitresses are studying how to be real pros in cooking and serving. I loved this restaurant because I tried cod for the first time in my life and I found it wonderful! I had never eaten such a delicious fish! The dessert was brownie.

Well, I love sweets and chocolate, so it was also great.

We can think that their chips are very delicious. Sometimes it isn’t true, but ignore it! ☺ On the last day we realized that English doughnut is fantastic! There are a lot of special shops to buy them, and we can choose from about 50 kinds of doughnut. They were so cool that we couldn’t resist buying a lot but it was quite expensive, unfortunately.

Finally I can say that the British cook (usually) with no spices, with a lot of sugar but their traditional foods are cooked well☺

43

Evelin Korda

5. Programmes Most of us had never been to the United Kingdom before, so this week provided us quite a lot of new experiences.

The first two days in Cambridge and in London were simply fascinating. Although it could have been quite difficult to organise a programme for a group in Cambridge while the other ones arrive constantly during the day, we must tell that it was perfect. The colleges and the Fitzwilliam Museum were as exciting as standing in front of those famous and important monuments and buildings in London that we had met only in English books before! Moreover, we had the opportunity to have a wonderful view from the Heron Tower.

In Bath we could see what a lesson in an English school is like and how the students learn. Both sightseeing tours in Bath and Bristol helped us to get acquainted to the history of the cities and the free time enabled us to discover some interesting places.

The two programmes that we enjoyed the most were the petanque game and the bowling evening. We played in mixed groups and thus the nations got to know each other better and made friendships. This way one of the main aims of this programme was fulfilled: the use of the English language. Moreover, we can tell that we had learned an English ball game

44

The next day in Wales was also a great trip. It’s amazing how different England and Wales are, although it takes only an hour and a half to get to the other territory. The feeling of being in an old – and still working – coal mine was quite unique. We could experience the miners’ working conditions which were strengthened by the special helmet and the equipment we had to carry.

This journey to the United Kingdom will remain a nice and unforgettable memory for us.

Orsolya Karajz

6.The School Saint Gregory’s Catholic College, our partner school, is a really nice place to be a student at. All the special technical classrooms were really well equipped; we especially enjoyed trying the food lab.

The whole arrangement of the school and the houses were all really practical, perfectly fulfilling their function and absolutely student centred respecting their age too.

7.The language of England The language of England is British English, the one I’ve been learning pretty much my entire life, and it was quite a pleasure to experience and hear it in person. We do listen to listening exercises, but it’s just not the same – not only because speaking in person is interactive, but because it sounds much more real.

I guess it’s because the people I talked to were young, somewhat younger than me, so the words they used were fresh, young, and not so official. It was really interesting to express myself with a more difficult sentence structure, knowing that they would understand it. Speaking of which, I even 45

ear-witnessed two of the English students talking about what tense would be proper to use. I nearly laughed out loud from the seriousness in their voices!

What I like, and liked, most about this language, is that it’s easy. Not much prefixes or suffixes, so even those, who might be in a miserable fight with English, could express themselves with a few basic words – that’s pretty much how I communicated with the Czech boys. The dialect is another exciting spot: I was expecting a bunch of mumbling people, and to my surprise, everybody’s speech was clear and clean. Maybe because I was concentrating really much to understand everything, although I realized after a time, that I could hear everything easily, so from then on I just switched to casual talking instead of the strictly-sticking-to-the-rules talking.

The other language we experienced was the Welsh. Well, all I really have to say about this: the people who speak this language have all my respect. It seems bloody difficult, judging by the words seen on traffic signs: they really looked like a creepy cypher of some sort, and I couldn’t find any sign of logical system in it, no matter how hard I tried.

Luckily enough, we learned some new words, like ’coot’, which is not a duck, and if we call it a duck, it’ll get sad, and ’No hard shoulder ahead for 100 yards’ – I still can’t figure out, what this sign is trying to tell me, because my eyes were popping out but I couldn’t see what this ’hard shoulder’ was.

All in all, using the language was real fun, and listening to some kids talk about the latest horror flick was quite interesting and quite disturbing to be frank.

Ferenc Viczmándi

8. The weather of England I would start off with saying: well, honestly, there isn’t much to say about England’s weather. From what I experienced I can tell, Hungary’s and England’s weather is quite similar, moreover, almost the same – it’s just a bit warmer here in the summer, and a bit colder in the winter.

There is one interesting thing, though. Whenever you watch a movie, a series, or even some documentary, you’ll see cloudy sky and wet ground, maybe even some rain. This suggests, that England is the land of infinite rain and miserable mood. Well, this is not quite true. It does rain sometimes, yes, but I wouldn’t even call it actual rain, rather just some water spray coming from the sky: it’s really weak, and it lasts only up to twenty, twenty-five minutes.

The mood isn’t miserable, either. It does have some of the calmness and politeness of the Brits, but England is a very joyful and vibrant place: the sun shines a lot, the temperature is more-thanbearable, and the wind rarely blows. The mornings are especially beautiful, with the mist whirling above the fields, and the sunshine fighting its way through the leaves and bushes – it’s really picturesque.

46

It is a possibility, that I’m wrong, and we were lucky enough to be there on a good week, but we really did experience a fine weather, maybe even better, than Hungary’s.

Ferenc Viczmándi

We thankfully think back to our carefully planned programs as we visited sites an average tourist would not think of.

Moreover we mustn't forget to mention the importance of experience-exchange and relationship-building we gained during our stay. Congratulations to our hosts! That's the way to do it!

Gdynia, Poland from a Hungarian group’s point of view Introduction: The small delegation of our school spent seven days in Gdynia, Poland and visited some remarkable places in the Baltic area and the capital city as a part of the Comenius program in March 2012. This short but extremely exciting and mind opening stay gave us opportunity to obtain an insight into the cultural and historical traditions, the educational system and the inhabitants’ everyday life with the help of host families.

Let’s see the details!

Preparing for the trip, we checked internet lexicons like Wikipedia, just to know what to expect. As part of the guide, we would like to share this objective information, then you can get to know our personal experiences, so the following section is a quote, but the forthcoming ones are ours.

Gdynia (Kashubian: Gdiniô, German: Gdingen) is a city in the Pomeranian Voivodeship of Poland and an important seaport of Gdańsk Bay on the south coast of the Baltic Sea. Located in Kashubia in Eastern Pomerania, Gdynia is part of a conurbation with the spa town of Sopot, the city of Gdańsk and suburban communities, which together form a metropolitan area called the Tricity (Trójmiasto), with a population of over a million people.

Brief History: The area of the later city of Gdynia shared its history with Pomerelia (Eastern Pomerania); in prehistoric times it was the center of Oksywie culture; it was later populated by Slavs with some Baltic Prussian influences.

Construction of the city: The city was constructed later than the seaport. In 1925 a special committee was inaugurated to build the city; city expansion plans were designed and city rights were granted in 1926, and tax privileges were granted for investors in 1927. The city started to grow significantly after 1928.

Education: There are currently 8 universities and institutions of higher education based in Gdynia.

Many students from Gdynia attend also universities located in the Tricity.

47

Sights and tourist attractions: Gdynia is a relatively modern city. Its architecture includes the 13th century St. Michael the Archangel's Church in Oksywie, the oldest building in Gdynia, and the 17th century neo-Gothic manor house located on Folwarczna Street in Orłowo. The city also holds many examples of early 20th century architecture, especially monumentalism and early functionalism, and modernism.

The surrounding hills and the coastline attract many nature lovers. A leisure pier and a cliff-like coastline in Kępa Redłowska, as well as the surrounding Reservation Park, are also popular locations. In the harbour, there are two anchored museum ships, the ORP Blyskawica destroyer and the Dar Pomorza Tall ship frigate. A 1.5 kilometre long promenade leads from the marina in the city centre, to the beach in Redłowo.

Most of Gdynia can be seen from Kamienna Góra (54 metres asl) or the observation point near Chwaszczyno. There are also two observation towers, one at Góra Donas, the other at Kolibki.

Gdynia is also the host of the Heineken Open'er Festival, one of the biggest contemporary music festivals in Poland. The festival welcomes many foreign hip-hop, rock and electronic music artists every year. Another important summer event in Gdynia is the Viva Beach Party, which is a large two-day techno party made on Gdynia's Public Beach, usually held in August. Gdynia also hosts events for the annual Gdańsk Shakespeare Festival.

And now let’s see our experiences!

Buildings and architecture: The Polish buildings are very varied and because of this it is easy to talk about them. As we had the chance to visit places different in size, we got a fuller view. First of all, the walls of residential buildings are not just white but colourful or have a pattern and some ornaments which are not too harsh, still make the settlements lovely and stylish. In Warsaw, we saw the Old Town Centre (which was almost absolutely rebuilt after the II. World War), the wonderful Royal Castle and the breathtaking exhibition in it. Then we saw the Copernicus Centre which is like the Hungarian Palace of Wonders. You can see it in the picture (on the right) with the Vistula River and a suspension bridge in the background. This building is really modern and high tech.

The space used inside the building and outside in the park around it, really sent the message: open your mind! And if you pay attention to it, you really can!

Then we went on a sightseeing trip where we could see Warsaw’s highest buildings and the stadium where the European Championship will take place in 2012.

48

After seeing big, monumental city buildings, it was nice to see Golub-Dobrzyń castle which is like a small jewel box sitting on the top of the hill. This castle is a really romantic place to get to know more of 16th century country life, everydays, crime, punishment and religion.

Our trip to Gdansk was another exciting and charm tour. We visited Mary’s Church, (Europe’s biggest brick church) a museum and the city gate, which is called "Golden Gate" too, because there is a beautiful gold decoration on it. Then we walked to the Old Town, which was lately renovated, so that the visitors can see the old buildings’ styles. In this area there are colourful and patterned buildings, which are in the picture on the left.

This interestingly renovated church has a different approach on the original building. The striking and extreme style directed our attention to that the destructions of war can be rebuilt, but should not be forgotten because that’s the way we appreciate peace more.

In connection with the buildings we found it interesting to see how the old and new town/city quarters meet and mingle and how important architectural history is for the Polish. Moreover we could witness that development is a remarkable part of the skyline. „No way! Food again?!”☺ ☺ Before the journey I already knew that I will have no problems with the long trips and with making new friendships or sleeping, but I really feared that I will be starving, because in foreign countries the habits are different, so the kitchen is different too. I am keen on delicious food, it can make my whole day bad if I can not „eat a good meal”. I have to say that I was unnecessarily nervous because of the food. There is almost no difference between the taste of Polish and Hungarian foods.

We tasted very delicious soups: In Gdynia, in the school we got tomato soup for lunch, which exceptionally was completely different and I think cheesier than in Hungary.

The picture also shows that it is different in colour too. It is full of vegetables including carrots and potatoes, and I tasted not only the tomatoes but also the variety spices like pepper or salt.

Without meat and vegetables eating is not a meal. I was happy when I found everywhere that for the second course they served different kinds of salads starting from the carrot salad through the cabbage salad till the beetroot salad. I tasted potatoes prepared in different way and I ate very tasty meat which personally I was very happy about.

In this picture you can see a small pot with chicken breast which was served with cheese sauce. In addition to its taste I liked this food because there was a tea light under the pot and it was heating the sauce not to congeal. In the front you can see carrot salad and in the background two types of potatoes (mashed potatoes and „chips style” fried potatoes) with fantastic seasoning. I can’t make a complaint about the fried meat, meat balls, and either the fish. Everywhere they made meat with different tastes but all of them were mouth-watering.

The quantity, quality and taste of the food was perfect. We often laughed because we still felt our stomach full because of the lunch and we already went to have dinner. At those times Dalma always „outraged” and said: „Do we have to eat again!?”☺ I think everyone had the feeling of being full, but the food was so delicious that you 49

simply could not stop eating because you wanted to feel the heavenly taste. Well, in Poland for most of the meals I felt this.

Our host was so attentive providing us with the tastiest that they really set us an example of the perfect hosting.

Fashion in Poland As soon as we arrived to Poland I noticed how amazingly nicely people dress in Warsaw and in the Gdansk-Gdynia area.

Basically there are three main groups of people in the dressing style – just like in Hungary, and in all the European countries. First of all, there are the elegant looking people, whose clothes are always tidy, well-ironed, and if they are men, they are also quite frequently freshly shaved. An example for this kind of people can be seen in the upper right corner.

The other main type of people is the alternate dressing ladies and gentlemen. Mainly they are younger people, who are trying to express their individuality by their clothes. I have to admit that they are not just trying to look good, but most of them also succeed in it, and they look right just perfect. An example for this kind of people can be seen on the left.

The third group’s members have to wear school and work uniforms. I especially liked the pretty dresses of the flight attendants, as the dresses for the Hungarian stewardesses used to be like a sack. So they didn’t look too lovely.

All in all: Polish people know for sure what style is!

Transport and traffic in Poland Our trip to Poland began with a plane flight. This was the very first flight for most of the students from us, Hungarians, and actually this was the first one for me too. We really enjoyed flying with a LOT plane, which is a thing Poland can be proud of. The services, and the whole time spent on board was perfect. When we arrived to Warsaw we got to see plenty of trams and buses – these are the kinds of public transport most people choose to travel by.

In this picture we can see an other possible way of travelling. These „parking Pegasus artworks” open our mind 50

to alternative ways of travelling too. But you know, it is just a joke.

At my host family I got to see a TV show which featured police in action. I asked them what this reality show is about, and they told me that it is said that Polish people are not that good drivers, so they have this show where police stop drivers and fine them if they drive cars crazily. I found this interesting because I haven’t seen such a show before. And I also found it weird because I never experienced anything like Polish people are bad drivers. All the people who were driving cars around me were extremely skilled, including our bus driver, and I didn’t ever see a bad driver on the streets either.

I do love the way Polish traffic works!

Programs

On the first day we had a sightseeing tour around Warsaw by bus, and we saw things like the Jerusalem Avenue (where a live palm tree can be seen), the II. John Paul pope Avenue (which is lit with candles all the way long on memorial days) and the Sanctuary lamp at the Tomb of the Unknown Soldier (where big city gatherings and commemorations are held) after that went to the Old Town and visited the Royal Castle. We had fun in the Copernicus Science Centre which is similar to the Hungarian Palace of Wonders in Budapest. In the evening the host families waited for the groups in Gdynia.

We spent the second day in Gdynia. First the Polish students greeted the guests with presentations about the school and the city. After that we learned a national Polish dance the polonaise which is a slow, walking ballroom or showroom dance. In the afternoon we went to the harbour in Gdynia which is the busiest part in summer and the most famous place in this city. We took a walk near the sea which was a very nice experience for us, as we do not have a seaside and we can see the sea really rarely (ok, it is different on TV). The swans, the seagulls, the boats and yachts waiting for the season, the salty sea wind, the endless blue of the water all enriched us with an unforgettable experience. In the evening Polish students from the drama group had a performance and presented Romeo and Juliet in short adaptations.

On the third day we travelled to Golub Dobzryn and to Chelmo. In Dobrzyn we visited the castle where we could try interesting sports like archery, axe and spear throwing and in the afternoon we toured around Chelmo. In the evening we had fun with all the groups in a club.

On the fourth day we performed our national dance and songs in the local Navy Club. First of all we had the chance to learn Polish songs and teach our national song too which was really funny because of the differences in pronunciation. It was really amusing.

51

After that we had a task: we had to make a poster. The topic was: “Our best moments in the Comenius program”. In the afternoon we had free time and we spent it in the city with shopping and filming ships in the harbour. We are really lucky to have seen the Black Pearl. Although we didn’t bump into Jack Sparrow, we could go onboard and imagine ourselves as part of the crew.

In the evening all groups presented their national dance and song. It was also a nice thing as by the end of the week we got to know each other more and more and these shows gave such a new picture of us and all the other participants, that we were surprised about every show. The costumes, the tunes, the dances, the whole atmosphere they created made us even more proud of being in this project. The message clearly came through: Despite the cultural, historical and linguistic differences, through art we get a better understanding of each other and pulling down the barriers we can be more tolerant in every respect. After the show we had a fantastic night near the sea with our new friends.

We spent the last day in Gdansk. We met with Lech Walesa, the former president of Poland.

It was a special thing for us, as he is a living part of recent history. We had a sightseeing tour and after that we played a game in the street. We had some pictures about the city’s famous buildings and we had to identify them and find the building. I really liked it as I think with the help of this game I will remember the details of the city for longer. After that we went to the theatre in Gdynia and watched a performance titled Shrek. It was a fantastic with enthralling, Hollywood-like effects and charming tunes. The lyrics and lines were Polish, but it was no problem. Actually I had the feeling that I can understand it. ☺ The entire program was well put together, and thought over taking into consideration every possible need. Info spreading and gathering also worked without any problem.

School and education Our host students learn at the local grammar school in Gdynia. They like their school, and their educational system is similar to the Hungarian. They have 5-7 lessons a day, they learn arts- and scientists subjects too. Moreover this is an 80 years old junior high school and they have first, second and third classes. In the third class they have to write a big test from all three years.

The students wear uniform every day, this is a special, blue T-shirt with the school’s symbol. A class contains about 25-30 students. We spent a day in their school and we gained access to Polish school life. The school has a great drama class, which performanced the modern Romeo and Juliet play written by the students themselves. It was so good and colourful, because the play’s language was our teenagers’ language and the students danced too.

The school has three floors. The building is modern and enormous with a huge gym and courtyard. We danced a Polish dance in the gym. The grammar school has a talented volleyball team which achieves lots of very good sport results. The teachers often use computer to project presentations during lessons. They were so kind and if we had a problem, they always helped us.

Our host school’s staff was well prepared for the program and they showed a balanced team.

Everyone knew what to, where to, how to do. It was delightful to experience. „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.” Now, we already know, that this famous proverb is really true.

52

Other aspects All the participants in our team appreciated the multicultural environment of the project, still they could go on with the new local environment. This parallel situation gave a new approach to our stay as well.

The new and fresh eye of the team, the impetus in the young hearts and the inspiring surroundings gave us the idea of shooting the turned angle pictures below. With these playful shots you might be in trouble for the first glimpse, but then you can figure them out and understand them in your interpretation. They might suggest that if you look at something – even a problem or a boring situation - from an other point of view, you might be surprised at what you see. It is possible that you might be inspired to another solution, or you won’t see it as a problem, just something to learn from or laugh at.

As these photos were taken in Poland, they must be part of the report and part of our farewell. We would like to say thank you to all of you for being part of this project. And we would like to say a big thank you to our lovely hosts! It’s been great joy working and having fun with you!

Levente Szabó, Zsófia Borfás, Béla Szalkay, Georgina Kalmár, Dalma Kovács, Petra Boglyasovszky

53

Előszó......................................................................................................................................... 1 Mit tapasztaltak a magyar diákok Csehországban?/ CZECH REPUBLIC-by the Hungarian team ........................................................................................................... 2/28 Törökország egy magyar csoport szemével / Turkey through the eyes of a Hungarian group ............................................................................................................................................... 4/31 Comenius program 2011 Bath, Anglia / Comenius project 2011 Bath - Report of the Hungarian group ............................................................................................................... 13/39 Gdynia, Lengyelország, ahogy mi, magyarok láttuk/ Gdynia, Poland from a Hungarian group’s point of view......................................................................................................... 21/47

54