MFT Harmincharman by Borbala Kovats

A M A G YA R F E S T Õ K T Á R S A S Á G A A L A P Í T Ó TA G J A I N A K K I Á L L Í T Á S A

h a r m i n c h á r m a n

Hotel Hilton Buda pest WestEnd Szá lloda 2005. április 1 — május 15.

A kiállítás kurátora Pogány Gábor

Támogatók Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Magyar Képzõmûvészeti és Iparmûvészeti Társaságok Szövetsége Ferencvárosi Képzõmûvészek Egyesülete Magyar Festészeti Alapítvány

Karátson Gábor

Ha szabadulni találna egyszer az ember

Ha magunkról beszélek, a Társaságról, amelynek 2002-ig elnöke voltam, fontos megemlítenem, hogy az egybegyûltek, azon s szép és izgatott napon, elõször nem engemet választottak elnökükké, hanem Bikácsi Danielát; én, ezek szerint, a második legtöbb szavazatot kaptam, ami szintén megtisztelõ eredmény. Nem a szavazatok számáról akarok elmélkedni, a szavazatok, tudvalevõleg, nem mindig tükrözik, ki milyen kiváló (Daniela esetében persze igen); annak a jó érzésnek szeretnék csak hangot adni, mely megvolt bennem mindig azzal a választási eredménnyel kapcsolatban: hogy Bikácsi Daniela lénye, közismert, kissé elforduló mosolyával, kezdettõl ott lebegett a Társaság felett mint a mûvészi minõségrõl való kezesség. Természetesen minden társulás kockázatos dolog, a japánok ezért nem szeretik a virágcsokrokat, csak azt az Eget, Földet és az embert jelképezõ néhány szál virágot; akárcsak a csoportos kiállításmegnyitók esetében, minden tag joggal várja el, szíve mélyén, hogy õt magasztalják mint egyetlent — megoldhatatlan feladat, amelybe csak belebukni lehet. (A legnyomorúságosabb megoldás azután az, amikor a szónok kritikussá lép elõ, tökéletesen félreértve amúgy is teljesíthetetlen rituális feladatát.) Tudták ezt fiaink is, egész kis korukban, amikor kaján arccal elénk állva feltették a kérdést, melyiküket szeretjük jobban: igazi koan volt az; hogy „egy-

formán”, az lett volna a végképp önleleplezõ, a válaszolót szinte megsemmisítõ szó — az „egyformán”: közöny. A festõ munkája magányos munka, minden festõ egyedül van, és minden társulás a festõi lényeg tagadása. Erre a második koanra tulajdonképp egész jó megoldás volt az, ha van egyáltalán a kérdésre megoldás, hogy Daniela az elnökséget nem vállalta, se ideje, se kedve, már bocsánat, nem tudom, hogy fejezte ki magát, de ez volt a dolog lényege, nevettünk, s átcsúsztatta a megpróbáltatást nekem, ki aztán, némi kapacitálás után — azt hiszem, Kováts Albert és Szemadám György kezdték magyarázni, hogy így meg úgy — fejem hajtottam a Társaság létesülési vágya elõtt: könnyen belátható, hogy elnök nélkül nincs Társaság sem. Mintha bizony én született elnök lettem volna. A született elnök csillaga az akkori alelnök, Kováts Albert csillagának képében már akkor megjelent a szemhatáron. Komolyra fordítva a szót — komoly volt az eddig is már —‚ a Társaságnak természetesen minden egyes tagja (mert közösen képeket festeni nem lehet) a mûvészi minõség garanciája, az elnökképzõdés kissé bumfordi módszerében pedig az fejezõdött ki, amiért a Társaságot egyáltalán létrehoztuk, hogy a Magyar Festõk Társasága lényégében véve baráti társaság, amelyben nincsenek elsõk és utolsók, s nincsenek egyenlõbbek sem; az úgynevezett elõzõ rendszer ónos szürkesége után személyességre vágytunk és semmi másra — éppen a személyes elem a minõség. Ez a Társaság Ideája, és sikerei s hullámvölgyei az ehhez az Ideához való közeledéssel s a tõle való távolodással függnek össze. Az a világ azonban, amelyben élünk, szinte semminek se kedvez, vak erõi egyáltalán az életet akarják eltüntetni a Föld színérõl, amibõl esetemben az elnökképzõdés túlsága

lett: belekerülve a Duna-mozgalomba és más zöld mozgalmakba, a Duna Chartának és a Védegyletnek is elnöke lettem. 2002-ben be kellett látnom, hogy emellett a Festõk Társaságának elnökségét tovább vinni nem tudom. Lemondtam — egy szép hajókiránduláson esett meg a dolog — és Kováts Albertet javasoltam a Társaság új elnökétül, ami meg is lett, megválasztottuk egyhangúan. Ez nemhogy drámai változást nem, tulajdonképp semmiféle változást nem jelentett, az érdemi munkát õ végezte addig is már. Ha lehet szenvedélyes elnökrõl beszélni, Kováts Albertben ilyet kell látnunk. Hihetetlen szívóssággal és céltudatossággal intézi a Társaság ügyeit, késhegyig menõ küzdelemben nem egyszer az egymást váltó hatóságokkal, kiállításról kiállításra. De ez egy másik történet volna már, a Társaság krónikája, és õneki kellene megírnia. Tíz éves a Társaság, de — ha már a személyességet említettem — nekem régebbinek kell tartanom. 1957—58 telén alapítottuk meg Bercivel a Markóban, a fûtéscsövön. Ha bádogpoharát az ember, talpával lefelé, a fûtéscsõre helyezte, három koppantás után beszélhetett; s aztán szájával lefelé szorítva rá a poharat a csõre, hallgathatta a választ. Ez volt a házitelefon. Lehallgatni könnyû volt ezt is, dehát nem kellett olyasmit mondani. Különbözõ ismeretségeket kötöttem én is azon a csövön. Az új ismerõsök közt volt egy Kováts Albert nevû srác is. Õ, ha szabadul, festõ lesz, mondta nekem. Ezt megbeszéltük.

a figyelmen kívül hagyjuk is a kerek számok és évfordulók varázsát, tíz év elsuttyanása akkor is indokol némi visszaés elõrepillantást. Elsuttyant az idõ, de nem mondhatom, hogy „észrevétlenül tovatûnt”, történt idõközben egy s más, benne nem kevés a maradandó. A kezdet friss volt és fiatalos, legalábbis én így éreztem. Érthetõ; újrakezdés volt, sõt, számomra a kezdet kezdete, felszínre bukkanás az ántivilág mélyvizébõl. A társaság megalakulása késleltetett aktus volt, hosszú jegyesség után. Emlékszünk az okokra, a késleltetõ, visszahúzó, majd piszkálódó, ártani akaró erõkre, személyekre. Az idõ nem sokkal szépítette meg az emlékeket, de legalább volt idõnk és alkalmunk a tíz év során meggyõzõdni az igazunkról. A sokat gúnyolt ernyõszervezet (társaságaink szövetsége) beváltotta a reményeket, s keretei között egyesületünk is mûködõképesnek bizonyult. A friss és fiatalos kezdetet azért beárnyékolta a megjelenésünket követõ általános bizalmatlanság különösen a múzeumok, mûvészettörténészek részérõl. Példa ez arra, hogy a jó törvény (esetünkben a társasági törvény) kevés a pozitív változáshoz. A spontán önszervezõdés fogalma és jelentõségének ismerete a pártállami évtizedek alatt kiveszett a társadalom tudatából. Nem volt könnyû, évekbe telt, megszerezni a bizalmat, s odáig jutni, hogy például ma már válogathatunk a kiállítóhelyek között. Ami nem jelenti azt, hogy mindenütt tárt karokkal várnak; vannak (s bizonyára mindig is lesznek) szakmájukra fölöttébb hiú mûvészettörténészek, orrukat fenn hordó múzeumvezetõk, rossz jellemû emberek. De szívesen említjük a nevét azoknak, akik mellénk, festõk mellé álltak; nem gondolták, hogy csak a mûvészettörténész diploma jogosít vala-

mirevaló kiállítás koncipiálására és megrendezésére. Egyik alapító tagunk, Pogány Gábor adott helyet elsõ bemutatkozásunknak a mostanában nyomaiban is eltûnõ Csontváry Galériában; Baky Péter pedig ma már a IV. Szekszárdi Festészeti Triennálé létrejöttét segíti számunkra akkor sorsdöntõ meghívásával. Két év után lett munkatársunk Koplik Judit, aki nyolc év kemény munkájából tetemes részt vállalt, különleges empátiával és szeretettel. A késõbbi években lett mûvészettörténész tagunk és segítõnk P. Szabó Ernõ, Szeifert Judit és Kárpáti Zoltán. A legnagyobb segítséget talán a Gyõri Képtár igazgatójától, N. Mészáros Júliától kaptuk azáltal, hogy helyet adott a több évig elõkészített Magyar Kollázs kiállításunknak, hozzájárulva ezzel legkomolyabb sikerünkhöz. Kopócsy Anna a sokszerzõs tanulmánykötet-katalógus szerkesztésében volt kiváló munkatársunk. Elsõ ízben Simsay Ildikó korai halála döbbentett rá az idõ múlására. Mintha õvele az a bizonyos fiatalos lendület és kezdeti derülátás is sírba szállt volna. A gyorsan pergõ évek során, szakmai és szervezeti elfogadtatásunkkal, a kulturális társadalomba való beépülésünkkel párhuzamosan nem lett könnyebb a munka. Sõt, inkább bonyolultabb lett. A pénzügyi bürokrácia újabb és újabb nehézségeket támaszt; „filozófiája” az, hogy minden pályázó potenciális bûnözõ; az igazolás igazolására is szükség van, de az is csak egy hónapig érvényes. A társaság három, öt, tízéves teljesítménye, elért szakmai eredményei nem nyomnak többet a latban, mint a sikertelenek vagy a kezdõk munkája. Minden évet nulláról indítunk, hiszen gyûjtögetésre, felhalmozásra nincs lehetõség: minden fillérrel idõre elszámolunk. Éves elképzeléseink, mégoly nagyratörõ terveink a kuratóriumok és kollégiumok jóindulatától függenek. Mint anyagilag gyönge lábon álló civil nonprofit egyesületet, súlyosan tudnak érinteni olyan tõlünk

független változások, mint egy több évtizedes multú galéria megszûnése, vagy egy nélkülözhetetlennek hitt munkatárs távozása. Melyek a kitörés irányai, s melyek a jövõ lehetõségei? A kettõ nem ugyanaz, mert a lehetõségeknek a pénz, a pénz és még egyszer a pénz szab határt. Hiába látjuk esetleg, merre van a kijárat, ha nem tudunk kimenni rajta. Ideális körülményeket tekintve, ma hiányzó személyi és anyagi tényezõket feltételezve, a fejlõdésnek, a terjeszkedésnek a külföld felé kellene irányulnia, mindenekelõtt cserekiállítások formájában. Erre egyébként a világhálón jelen lévõ számtalan kínálat lehetõséget is adna. Itthon pedig némi anyagi biztonság birtokában egy saját kiállítóhely és támaszpont volna a hoszszú távú sikeres munka — mûvészeink propagálásának és menedzselésének — eszményi feltétele. Ezek persze ábrándok. Amit megtehetünk, az a fiatal generációk felé fordulás, fokozott bekapcsolásuk a közös munkába. Bizonyos történelmi körülmények folytán ugyanis nem a pályakezdésünkkel egyidõben alakult meg a Magyar Festõk Társasága, és aztán eltelt még az a tíz év is, amirõl épp most emlékezünk meg. (Most érezhetjük igazán elfecséreltnek azt az öt évet, ami a rendszerváltozástól a megalakulásig eltelt.) A fiatalság szerepének növelését sok minden indokolja, például a dinamikusabb, energikusabb megjelenés lehetõsége, a korszerû formák, új szempontok ismerete és hasznosítása, a társaság elöregedésének meggátlása, vagy az elõbb-utóbb elkerülhetetlen utódlás biztosítása, azaz végsõ soron a Magyar Festõk Társasága fennmaradása. Még közelebbrõl: a társaság fõ célja, a maradandó és abszolút értéknek gondolt rangos magyar festészet folytonosságának fenntartása. Kováts Albert

BENES JÓZSEF

festõ- és grafikusmûvész

(1934) Kecskemét, Budaihegy út 165. 6000 tel./fax: (76) 325-742 mobil: (30) 49-59-513 Tagság mûvészeti egyesületekben Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesülete • Magyar Festõk Társasága • Magyar Grafikusmûvészek Szövetsége • Magyar Papírmûvészeti Társaság • Mûhely Mûvészeti Egyesület • Magyar Illusztrátorok Társasága Válogatott egyéni kiállitások 1995 óta 1995 Mûcsarnok, Budapest 1996 Mûvészetek Háza, Veszprém 1998 Ráday Múzeum, Kecskemét 2000 K. T. Galéria, Szabadka 2001 Plein-Art, Budapest 2004 Salgótarjáni Rajzbiennálé — díjazott kiállítás 2005 Bartók 32 Galéria, Budapest Díjak (válogatás) 1995 Munkácsy Mihály-díj • 1997 Zentai csata, fõdíj • 1998 Salgótarjáni Rajzbiennálé, fõdíj • 1848/49, pályázat, fõdíj • 1999 Groteszk kiállítás, Kaposvár, fõdíj • 2000 Egri Akvarell Biennálé • 2001 Kortárs Költészet — Kortárs Grafika • 2002 Salgótarjáni Rajzbiennálé, Csohány-díj • Egri Akvarell Biennálé • 2003 BácsKiskun Megye Kulturájáért díj • Kortárs Költészet — Kortárs Grafika, I. díj Munkáimmal olyan viszonylatokat igyekszem teremteni, melyek abszurditása a mû expresszivitását segíti. A tiszta képi törvényszerûségek szabad alkalmazása, az arányok, az elrendezés egyszerûsége érdekel. Társadalmi, szociális problémák, sorskérdések foglalkoztatnak. Festményeimen, grafikáimon az emberi figura érzéketlen báb, mások által irányított gólem, s a világ elhanyagolt laboratórium. Mindezt áttételesen, a képzõmûvészet eszközeivel fejezem ki. Figuráim metaforák, a rossz jelképes megidézései‚ melyek figyelmeztetésül szolgálnak.

BENKÕ VIKTOR

festõmûvész

(1950) Göd, Bajcsy Zs. u. 2/a. 2131 tel.: (27) 331-929 1973-ban Gabrovóban (Bulgária) a legjobb fiatal képzõmûvésznek ítélt Arany Tojás-díjat kaptam. A nyolcvanas évek elején kiléptem az avantgard vonzáskörébõl, azóta „új-szelíd” képeket festek. Jópár évig a Dési-Húber Képzõmûvész Kör, majd a Baár-Madas Református Gimnázium tanára voltam. Egyéni kiállítások 1995 óta 1996 József Attila Mûvelõdési Ház, Göd 1997 Újlipótvárosi Galéria 1998 Magyar Építõmûvészek Szövetsége 2000 Közlekedési Minisztérium Galériája 2001 Arcus Galéria, Vác 2002 Újlipótvárosi Galéria 2003 Olajfa Mûvészház, Göd 2003 MVSZ Csontváry Terem 2004 Dunakeszi Iskola Galéria 2004—05 Volksbank Központi Galéria 1974-ben, a szocializmus építésének „aranykorában” megírtam életem elsõ és azóta utolsó versét. Ebben az idõben az áldott emlékû költõ, Nagy László az Élet és Irodalom képszerkesztõje volt. Személyesen is megismerhettem õt, szeretettel válogatta ki akkori zsenge rajzocskáimból a közlésre érdemeseket. Egy alkalommal a szerkesztõségben elolvasta az én egyetlen versemet, majd hosszasan reám nézett, kacsintott egyet, s csak ennyit mondott: — Jó! Több, mint három évtizeddel késõbb, 2004. december 5. után két hónappal bátorkodom közölni a verset: A homályt szeretjük! Takargatjuk a hallgatást! Dédelgetjük a súlyt! Becézzük az árulást!

BIKÁCSI DANIELA

BIKÁCSI DANIELA festõmûvész

(1943) Budapest, Százados út 3-13. 1087 tel.: 33-43-424 Egyéni kiállítások 1995 óta 1996 MOL Galéria, Szolnok • Kaposfüredi Galéria, Kaposfüred • Sziget Galéria, Budapest • 1997 Kempinski Galéria, Budapest • 1998 Horváth Endre Galéria, Balassagyarmat • 2000 Vigadó Galéria, Budapest • 2002 Vadnai Galéria, Budapest • 2003 Pelikán Galéria, Szekesfehérvár • Pest Center Galéria, Budapest Díjak, kitüntetések 1971—74 Derkovits-ösztöndíj • 1976, ‘78, ‘90, ‘94, ’98 és 2000 az Egri Akvarell Biennálé díja • 1986, ‘90, ‘94 a Hatvani Tajkép Biennálé díja • 1987, ‘93 a Salgótarjáni Tavaszi Tárlat díja • 1987 a Szegedi Festészeti Biennálé • 1988 az Eötvös Alapítvány ösztöndíja • 1993 a Szolnoki Festészeti Triennálé • 1993, ‘97 az Esztergomi Pasztell Biennalé díja • 1994 Munkácsy Mihály-díj • 1996 I. Szekszárdi Festészeti Triennálé • 1999, 2002, 2005 a Nemzeti Kulturális Alapprogram ösztöndíja • 2001 a Római Magyar Akadémia ösztöndíja • 2002 a NKÖM díja, „Hajó” kiállítás, Magyar Festõk Társasága, Vigadó Galéria, Budapest Eddigi munkáimban igyekeztem azt az állandóan visszatérõ élményemet megjeleníteni, hogy „… a tér nem homogén. Törések és szakadások találhatók benne, olyan részeket tartalmaz, melyek minõségileg különböznek a többitõl” (Mircea Eliade: A szent és a profán). Ami foglalkoztat, az a tér drámai, minõségi lényege, a tárgy jelenléte a maga anyagiságában és fogalmi absztrakcióként egyszerre. A tárgyi elem — lépcsõ, medence, hajó, sziget — és a tér a képi meditáció tárgya, természeti és mûvi, élõ és élettelen ellentéte és azonossága. A medence, sziget, hajó, viz — mind idõhordozó — lényegében a halálról szól, így kapcsolódik fûkoporsó motívumaimhoz. Munkáim szándékaim szerint mindig a létezõk nem hétköznapi rétegû létezésérõl és szerkezetérõl beszélnek. A határszituáció foglalkoztat, amikor a pillanatszerû találkozik, illetve átváltozik állandóvá.

CSÁJI ATTILA

festõ- és fénymûvész

(1939) Budapest, Kisgömb u. 30. 1135 Nyári cím: Szigliget, Külsõhegyi út 151. 8264 tel./fax: 329-6356 e-mail: csaji.attila@chello.hu honlap: www.sztaki.hu/~csaji/attila Tagság mûvészeti egyesületekben Magyar Mûvészeti Akadémia • Leonardo Társaság (USA) • Mit/Cavs (USA) • Szinyei Társaság • Szépmíves Céh • Folyamat Társaság • Magyar Festõk Társasága • Nemzetközi Kepes Társaság • MAOE • Magyar Képzõ- és Iparmûvészek Szövetsége • Kipe 13 Néhány egyéni kiállítás 1966 Galleria 88, Róma 1967 Fényes Adolf Terem 1970 Hotel Mûszaki 1977 Mûhely 1967 kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria 1980 Lézerinterferenciák, Magyar Nemzeti Galéria 1983 Hologramok, Magyar Nemzeti Galéria A hatvanas évek elsõ felében tisztázódtak, fogalmazódtak meg bennem azok az alapok, amelyekre késõbbi munkáimat is építettem. 1. A belsõ és külsõ fény szerepe. Röviden: „alakít a fény — alakítom a fényt.” 2. Az organikus „éltetõ rend” igénye. 3. A nyitottság megõrzése, és egy független emberi kutatás-mód vállalása. 4. Ezekbõl következik az a felismerés, amit úgy fogalmaztam meg fiatal koromban, hogy „Az út folytatódik ott is, ahol most a horizontot sejtjük.” Ma is vallom: Az elképzelés olyan, mint a tojás, melyben a meleg hatására konkrétabbá organizálódik az élet, hogy amikor megvalósult, optimális tagadása legyen a tojásnak. Azok közé tartoztam, akik inkább akartak hagyományokat teremteni, mint hagyományokat követni. De mindig tiszteltem lényegi talajom õrzõit. Mára az akarat és tisztelet bennem összesímult. Festõ vagyok lézer kalanddal terhelten, így a tudomány és mûvészet kapcsolata is foglalkoztat hosszú évek óta, — de hadd tegyek hozzá valamit, ami alapigazságként kimondva paradoxonnak tûnik: annak az elismerésével foglalkozom ezzel, hogy minden tudás kezdete és vége a költészet.

CSIKÓS TIBOR

festõ- és grafikusmûvész

(1957) Budapest, Lovag u. 7. 1066 tel.: 33-20-131 1986/87 Párizs: a francia kormány 8 hónapos mûvészeti ösztöndíja. Grafikai tanulmányok az Atelier 63-ban és az Atelier 17-ben, S. W. Hayter mesternél 1990 Budapest, Ernst Múzeum: computer-animáció elismerés a II. Digitart nemzetközi számítógép-mûvészeti pályázaton Egyéni kiállítások 1995 óta 1995 1996 1997 1997 1998 1998 1999 2000 2003 2004 2004

Szeged, IH Galéria Budapest, FMK Galéria Budapest, Duna Galéria Szeged, IH Galéria Budapest, Merlin Színház galériája Zenta, Szerbia, Városi Könyvtár galériája Budapest, Újlipótvárosi Klub-Galéria Magyarkanizsa, Munkásegyetem Budapest, Galéria IX. Budapest, Art9 Galéria Göteborg, Svédország, Cosmopolitan Gallery

Az utóbbi tíz év (igazából 18) munkái kapcsán a következõ felfogások hatottak munkámra: 1. Strukturalista mûvészetfelfogás. (Középiskolai tananyag, de az irodalomból kinõtt szaktekintélyeink és az emberek jó része nélkülözi.) 2. Minimalizmus. (Elhunyt mesterem, Dobó Tihamér szellemi örökségének könyvelendõ.) 3. Informel és art-brut. (Nem Munkácsy, hanem Twombly?! Festeni mindenki tud, azaz szeret, bezzeg az irodalomhoz fel kell ám kötni a gatyát!) Ide kapcsolódik 1988-as feljegyzésem: „Amikor festek, ugyanazt teszem, mint amikor széttörök egy kókuszdiót, hagyom, hogy történjék valami.” Rájöttem, a festészet nem ábrázol, hanem történik. Két dolog tûnik lehetetlennek számomra, ha képet képzelek el. Az egyik, hogy ne törekedjek a 3 éves gyermek szabadságára, amikor nem 3 éves szinten próbálok alkotni. A másik a tárgynélküli üzenet igézete, mondhatjuk rögeszmének is akár. A festészet és a képgrafika területén tudom magam maradéktalanul kifejezni. Más, ide kapcsolódó területek is érdekelnek (fotó, számítógép, stb.), az idõ függvényében.

CSORBA SIMON

autodidakta grafikus és festõmûvész

CSORBA SIMON

(1943) Mûterem: Budapest, Thököly út 35. Fszt. 9. 1146 tel.: 33-81-373 Levelezési cím: Horánszky u. 4. 1085 e-mail: jusimo@mail.datanet.hu Tagság 1975 Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesülete • 1980 Magyar Képzõ- és Iparmûvészek Szövetsége • 1986 ART’ÉRIA Galéria, Szentendre, alapító tag • 1992 Színyei-Merse Pál Társaság • Magyar Grafikusmûvészek Egyesülete • 1995 Magyar Festõk Társasága • Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület • Ferenczy Sándor Pszichoanalitikus Egyesület • Peri- és Praenatális Orvostudományi Társaság • Magyarországi Bálint Mihály Pszichoszomatikus Társaság • Megszállottak Klubja • Ultrafutók Magyarországi Szövetsége Kiállítások 1995 óta 1995 Petra, Római Magyar Akadémia 1995 Római emlékeim, Thermál Hotel Galéria, Margitsziget, Budapest 1997 Cafe M1 Galeria, Unter den Linden, Graz, Ausztria 1997 Ébredés, Pest Center Galéria, Budapest 2001—2002 Múzsák, gyûjteményes kiállítás, Kiscelli Múzeum, Templomtér 2002 Kápolna, tematikus kiállítás, Örökmozgó Filmszínház Galéria Kápolna, tematikus kiállítás, Kaposfüredi Galéria 2003 Zarándok, pályázati kiállítás, KAS Galéria Kápolna, tematikus kiállítás, Duna Galéria Gyökerek c. német-magyar kiállítás szervezése az epilepsziával élõk alkotásaiból 2004 Zarándok II., pályázati kiállítás, KAS Galéria Díjak, nyertes pályázatok 1995 óta 1994 Római Magyar Mûvészeti Akadémia ösztöndíja 1997 a Képzõ- és Iparmûvészek Szövetségének díja, Elsõ Magyar Szalon, Mûcsarnok

1999 NKA pályázat, Hogyan c. könyv kiadása a gyógyító mûvészet témakörében 1999 NKA pályázat, Ébredés c. fríz a SOTE Neurológiai Intézete részére 2001, 2003 Mûvészetterápiás ösztöndíj, Budapest-Bethel Krankenhaus Mara GmbH, Bielefeld, Németország 2004 Mûvészetterápiás ösztöndíj, Kleinwachau-Drezda, Németország A zarándok célba ér és tájkép-sorozatot készít a helyszínen. Avanti, Giotto! — bíztattak az emberek, amikor Itália útjain zarándokoltam Róma felé a Via Triestinán például. Nekem szerencsém van, mert létezik egy Somogy megyei kis falu, Felsõmocsolád, ahol kisgyermek éveimet töltöttem! Oly közel áll a szívemhez ez a hely, mintha sosem jöttem volna el onnan. Ezen a nyáron heteket töltöttem az õsi kastély környezetében. Itt jutottam arra az elhatározásra, hogy megfestem a tájat. Ezzel csatlakozom a magyar tájképfestõk hagyományához, akik minden esetben ragaszkodtak egy bizonyos vidékhez, és azt ábrázolták következetesen. Ilyenek az alföldi, a nagybányai, a szentendrei mûvészeti törekvések, hogy csak néhányat említsek. A felújított kastély ódon falai között játszottam egykoron és játszottak ezen a nyáron kisgyermekeim. Ezúttal nem futva érkeztem ide, hanem hagyományos úton, vonattal és rengeteg vázlatot készítettem. Lefényképeztem a tájat és elhatároztam, hogy megfestem a FELSÕMOCSOLÁDI TRIPTICHONT!

ERDELYI ETA

festõmûvész

(1934) Budapest, Deák tér 3. 1052 tel.: 337-79-26 1957-62 Magyar lparmûvészeti Fõiskola, murális festõ szak 1962-63 Ècole des Beaux Arts, Nancy, Franciaország Díjak, kitûntetések 1964 a Fiatal Mûvészek Stúdiójának díja • 1965 Van Gobelin pályázat, I. és III. díj • 1981 Nyári Tárlat díja, Szeged • 1983 Operaház Gobelin pályázat, II. díj • 1985 Murális pályázat, III. díj, Szombathely • 1988 Akvarell Biennálé díja, Eger • 1990 Munkácsy Mihály-díj • 1992 az Eötvös Alapítvány ösztöndíja • 1996 Mûvelõdési Minisztérium, Közös Mû, fõdíj • 1999 Színes rajz, a MAOE díja • 2000 Pro Civibus dij • 2002 a Gyûjtõk és Gyûjtemények c. folyóirat díja • Art-Tech Diploma, Jeruzsálem • 2003 Balaton Tárlat NKÖM fõdíja Egyéni kiállItások 1995 óta 1995 OTP Galéria, Budapest (Harmati Zsófiával) 1999 Sziluettek, Nádor Galéria, Budapest 2004 Sofitel Atrium Hotelgaléria, Budapest J. A. Mûvészeti Centrum, Westend C. C. Budapest Keresem a mozdulatok, a jelhagyások titkát. Újra és újra lerajzolok egy figurát, egy jellegzetes mozdulatot — megsokszorozom —, majd ismét megfestem magányosan monokróm színekkel körülvéve. Ez az, ami érdekel — belevésõdik talán az emlékezetbe —, emlékeztet az emberi létre.

HALBAUER EDE

festõ- és grafikusmûvész

(1934) Budapest, Attila út 27. 1013 tel.: 375-9817

Tagja a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítványnak, a Magyar Képzõ- és Iparmûvészek Szövetségének, a Magyar Festõk Társaságának, a Magyar Grafikusmûvészek Szövetségének. Egyéni kiállítások 1995 óta 1995 Szombathelyi Képtár, Szombathely 1996 Fészek Galéria, Budapest 1997 Vigadó Galéria, Budapest Díjak 1986 MTA Soros Alapítvány ösztöndíja 1991 I. Nemzetközi Grafikai Biennálé, Gyõr, Közönség díj 1993 II. Nemzetközi Minta Triennálé, Ernst Múzeum, Budapest, III. díj 1994 Tavaszi tárlat ’94 díja Kisgrafika ’94 díja 1996 A Magyar Festõk Társasága díja 1998 Munkácsy Mihály-díj 1999 A Magyar Grafikusmûvészek Szövetsége díja 2000 VIII. Szegedi Táblaképfestészeti Biennálé díja

HARMATI ZSÓFIA

HARMATI ZSÓFIA festõmûvész

(1966) Budapest, Deák tér 3. 1052 tel.: 337-79-26 1980—84 Képzõ- és lparmûvészeti Szakközépiskola 1985—92 Magyar Képzõmûvészeti Fõiskola 1992 ELTE, BTK, egyiptológia szak Díjak 1989 Szegedi Táblaképfestészeti Biennálé vázlatpályázat díja • 1994 I. Országos Színesnyomat Grafikai kiállítás, Szekszárd, a Lektorátus díja • 1996 14. Falés Tértextil Biennálé, Szombathely, Fõdíj a közös munkára • 2000 Kárpit, Nemzeti Millenniumi kiállítás vázlatpályázat díja (Erdélyi Etával) • 2003 In Memoriam E. Schiele, A Test, Tatabánya, a Paletta Mûvészetellátó díja • Barokk, Budapest, a Magyar Páneurópa Unió III. díja és a Webdreams Technologies különdíja • 2005 X. Nemzetközi Miniatûr kiállítás, Kaposvár, Mûvészetek Kincsesháza díja Egyéni kiállítások 1995 óta 1995 Galerie Kunstart Saalfrank, Ingelheim, (Németország) (Pál Csabával) OTP Galéria, Budapest (Erdélyi Etával) 1998 Táj-Áldozat, Nádor Galéria, Budapest 1999 Kék Iskola Galéria, Budapest 2000 Kettõ, Nyitott Mûhely, Budapest (Gáll Tiborral) 2002 Lurdy Ház, Budapest (Dancs Ildikóval és Papp Sándor Balázzsal) 2003 Városi Galéria, Szigetszentmiklós (Kemp Zsuzsával) Sivatagi hal Szûk falak közt emberi lények, Lelkükre tapadnak városi fények. Néhánynak álca takarja az arcát, Hogy alóla lássa a mindennapok harcát. Távoli semmibe néznek végül, De vágyuk ki soha nem elégül.

HÉVIZI ÉVA

festõ- és zománcmûvész

(1946) Budapest, Tûzkõ u. 7. 1118 tel.: 247-6295 mobil: (30) 391-4793 1970 Magyar Iparmûvészeti Fõiskola 1999 ELTE Kulturális Menedzserképzõ Díjak 1995 Nemzetközi Zománcmûvészeti Szimpozion, MAOE nagydíj 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2004

Dunap’Art pályázati díj Dunap’Art pályázati díj Magyar Tûzdíj Budapesti Borfesztivál díja Budapesti Borfesztivál díja Budapesti Borfesztivál díja Ferenczy Noémi-díj

Fontosabb egyéni kiállítások 1995 óta 1995 Csók Galéria, Budapest 1998 Budapesti Kongresszusi Központ 1999 Vigadó Galéria, Budapest 2001 Átrium Galéria, Antenna Hungária Rt., Budapest A festészet lételemem, nemcsak a klasszikus értelemben mûvelem, a határesetek vonzanak. A két dimenzióból való kilépés, elmozdulás a plasztika felé, melyet a zománctechnika tesz lehetõvé számomra. A zománcmunkák készítésének folyamatát az elemek (földnek, víznek, tûznek, levegõnek) egymáshoz kapcsolása, alkotó alkalmazása, a teremtés mozzanatainak újra átélése adja. „A legszebb dolog, amit átélhetünk, a titokzatos.” (Enstein) Ennek a titokzatos, misztikus anyagnak a megfejtése és újrateremtése örök, izgalmas feladat számomra. Célom: elfogadtatni a mûfajt és színvonalának emelésével színesíteni a mai kortárs mûvészetet.

IVÁNYI KATALIN

festõmûvész

(1924) Budapest, Lónyai u. 39/a. 1093 tel.: 21-77-699 1995 óta jelentõsebb kiállításom a Vigadó Galériában volt (2003. december — 2004. január). Az idõsebb festõ generációhoz tartozom. Bármilyen furcsa is ez a fiatalabbak számára: az ember egyre inkább szerelmes a létezés csodájába. Legszívesebben himnuszt írna minden falevélhez, egy hangyához, amely átmászik elõtte az erdei ösvényen. És ha festõ, akkor valahogy azt szeretné megfesteni, miként jelenik meg a világ õrajta keresztül, hogy az is megõrzõdjön, ami a létezõ és õ maga is. Készítem képeimet, melyek a realitásból kiemelkedve egyfajta átírásos módon jelenítik meg nagyon belülrõl építkezõ látomásaimat. Szeretnék idõt és lehetõséget arra, hogy képek sorozatával ünnepeljem az életet, a Csodát. Ehhez a nagy lehetõséget a Sors adhatja meg.

JOVIÁN GYÖRGY festõmûvész

JOVIÁN GYÖRGY

(1951) Budapest, Bertalan Lajos u. 15. 1111 tel.: 466-94-67 Tagság mûvészeti szervezetekben MAMÛ • Magyar Képzõ- és Iparmûvészek Szövetsége • Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesülete • Magyar Festõk Társasága • 1980-ig Román Képzõmûvészek Szövetsége Díjak 1983—1985 Derkovits-ösztöndíj • 1984 Stúdió-díj a Stúdió ‘84 kiállításon a Derkovits-ösztöndíj Nívódíja • 1985 a Római Magyar Akadémia ösztöndíja • 1986 a Mûvelõdési Minisztérium madridi ösztöndíja • 1991, 1995 az Osztrák Kulturális Minisztérium ösztöndíja (Kulturkontakt) • 1991, 1992 a Magyar Hitelbank ösztöndíja • 1999 Munkácsy Mihály-díj • a Magyar Festészeti Alapítvány díja a Melankólia c. kiállításon • a lisszaboni Instituto de Arte Contemporanea portugáliai öszöndíja • 2001 a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma díja az Élmény és Eszmény c. kiállításon • 2002 a Fõvárosi Önkormányzat lisszaboni ösztöndíja Egyéni kiállítások 1995 óta 1995 Galerie d’ Art Actuel (Dragan Milosarljeviccsel), Liége 1996 eveArt Galéria, Budapest Hommage à Fra Beato Angelico, Foyer Galéria — Játékszín, Budapest 1997 Új képek, Városi Galéria, Nyíregyháza Malerei (Festmények), Johann Adams Mühle, Theley, Németország 1998 Fent/lent, Óbudai Társaskör Galéria, Budapest Csepel Galéria, Budapest Régi képek/Új képek, MOL Galéria, Szolnok Liszt Szalon, Magyar Intézet, Párizs

1999 Schloss Halberg, Saarbrücken Bacchus, Bacchus, Magyar Intézet (Hans Mendlerrel), Stuttgart Luz-o-mania, eveArt Galéria, Budapest 2000 Festmények, Wendelinskapelle-Kunstforum, Weil der Stadt, Németország Magyar pavilon, VIP-szalon, Expo, Hannover a Lamberg-kastély Kisgalériája (Hans Mendlerrel), Mór Anda Mûterem (a Plein Art Kortárs Mûvészeti Fesztiválon), Budapest 2001 Nah und fern fern und nah? Magyar Ház (Hans Mendlerrel), Berlin Erlin Galéria (a Plein Art Kortárs Mûvészeti Fesztiválon), Budapest „L”, Dorottya Galéria, Budapest A szelídség rohama, K. A. S. Galéria, Budapest 2002 Hajózni kell... Helytörténeti Gyûjtemény (Sicc-villa), Leányfalu Kunst aus Ungarn, Haus Dingenthal (Lovas Ilonával), Weil der Stadt, Németország Hogyha a választás szabadsága egyelõre csupán feltételesen létezik, én megnyugvást találok a bizonyosságokban: a gondolkodás, a megismerés, a munka — mindezek az idõtállóságot sugallják számomra. Minden, Mûvészettel (sic!) foglalkozó embernek vállalnia kell a holnappal folytatandó, fel nem adható birkózás kockázatát. Hogy van-e értelme ennek manapság, miután a mögöttünk hagyott XX. században annyian és annyiszor meghirdették a Mûvészet halálát, nem tudom. Én nem teszek mást, mint megpróbálom — a magam számára — beteljesíteni a felhalmozódás és a széthullás, az üdvözülés és a szentségtörés, a mulandóság és az öröknek hitt varázslat vissza-visszatérõ, de soha nem ismétlõdõ ciklusát.

KARÁTSON GÁBOR

festõmûvész, író

(1935) Budapest, Deák Ferenc tér 3. 1051 tel.: 318-75-27 Díjak, kitüntetések 1982 Szép könyv-díj (Goethe, Faust, 64 akvarell) • 1993 56-os emlékérem, Nagy Imre emlékplakett • 1995 A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, festõi és írói munkásságának elismeréseképpen • 2003 Munkácsy Mihály-díj

Fontosabb egyéni kiállítások 1995 óta 1999 Életmû-kiállítás, Balaton Múzeum, Keszthely Életmû-kiállítás, Budapest Galéria Bibliai akvarellek, Csepel Galéria 2000 Torony Galéria, Margitsziget Keszthely, Városi Mûvelõdési Ház Színyei Szalon, Budapest Szombathely, Mûvelõdési Ház 2001 Bibliai akvarellek, Zlatá Koruná, Csehország 2002 Bibliai akvarellek, Zempléni Mûvészeti Napok, Sárospatak és Sátoraljaújhely 2003 Bibliai akvarellek, Városi Galéria, Mezõtúr 2004 Szent János írása szerint való evangélium, akvarellek, Egry József emlékmúzeum, Badacsony Bibliai akvarellek, a Ráday Gyûjtemény Biblia Múzeuma Bibliai akvarellek, Fehér Ló Közösségi Ház

A kép helye Mások festményeirõl, Leonardóéiról, Rembrandtéiról, Klee képeirõl, Vajda Lajoséiról, régi kínaiakrói szívesen írtam; hogy a saját munkáimról mondjak valamit, lehetetlenségnek tetszik. Ha már muszáj, bevezetésül, arról a rejtélyrõl mondok valamit, amely már festõi pályám kezdetén foglalkoztatni kezdett; meg is fogalmaztam a dolgot, elõször csak magamnak, Imitáció a festészetben címmel. Az imitáció szó itt nem arra a manuális ügyességre utal, amelyre adott esetben persze nagy szükség lehet, hasonlítson a portré, legyen épp olyan zöld a hegy, hûvös a folyó, mint az úgynevezett valóságban, hanem az ábrázolt tárgy és a festmény közötti feszültségre, viszonylatrendszerre, amelyet hajlamos voltam akkor is már valamiféle metafizikai princípiumnak tekinteni. Cézanne képe, a Mont Sainte-Victoire (egész sorozat van belõlük) nem az az Aix fölötti hegy, de nem is a vakkeretre feszített, olajfestékkel telepingált vászon, amelyet el lehet küldeni kiállításra, vagy be lehet csúsztatni a szekrény s a fal közé; ott van a hegy s a festmény közti ürességben, sehol és akárhol, forgáspontja a létnek.

KÉRI MIHÁLY

festõmûvész

(1949) Érd, Folyondár út 25. 2030 tel.: (23) 373-264 Kitüntetések 1994 Mozgáskorlátozottak Egyesülete Humanitásért 1999 Pest Megye Mûvészetéért (a Patak csoporttal) Önálló kiállítások 1995 óta 1996 Lillafüred, Palota Szálló 2004 Ráckeve, Keve Galéria Budapest, Kék Iskola Galéria (Györffy Sándorral) Szigetszentmiklós, Sárga Ház Galéria (Györffy Sándorral) Legutoljára talán a harmincas éveimig gondoltam úgy, hogy a mûvészetrõl viszonylag pontos fogalmaim vannak. Olyan akkoriban lépten-nyomon használt divatos kifejezésekre gondolok, mint üzenet, teremtés, magánmitológia, küldetés, életforma, progresszió, modernitás és igy tovább. Nos, azóta világunk alaposan átalakult, a mûvészet is eddig ismeretlen határmezsgyére került, ahonnan a szomszédos huszadik század mind inkább történelem, a jövõ kontúrjai pedig zavaros, sötét, áttekinthetetlen formát alkotnak — legalábbis egyelõre. Ebben a helyzetben, mondjuk szürke zónában a mûvészet mozgásterét kevéssé a beilleszkedésben, az alkalmazkodásban, hanem inkább erõteljes, eredeti, provokativ megnyilvánulásokban, vagy legfeljebb az adott közegtõl történõ elhatárolódásban, a tereprõl való kivonulásban látom. Magam az utóbbi magatartásra hajlok. Inkább csak passziv rezisztenciát mutatva. A festés egyébként pedig jellemzõen párbeszéd számomra. Leginkább belsõ, szigorúan személyes dialógus. Néha azzal az eléggé ritka eredménnyel, hogy a képi világ, a vizuális nyelv elemei érzékeny, egymást feltételezõ egységgé rendezõdnek a vásznon.

KIS SÁNDOR LAJOS

KIS SÁNDOR LAJOS festõmûvész

(1953) Budapest, Hattyú u. 8/b. 1015 tel.: 201-58-74; (27) 354-447 Tagság mûvészeti szervezetekben Magyar Képzõ- és Iparmûvészek Szövetsége • Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesülete • Magyar Vízfestõk Társasága • Magyar Festõk Társasága • Három Kérdés Társasága Díjak 1981 Herman Lipót-díj 1985—88 Derkovits ösztöndíj Egyéni kiállítások 1995 óta 1995 Duna Galéria, Budapest 1997 Fõvárosi Szabó Ervin Központi Könyvtár, Budapest 1998 Magyarok Háza, budapest (ifj. Durkó Zsolttal) A képzõmûvészetet meghatározhatjuk az emberiség tárgyi környezetének szellemi minõségeként is. Ez esetben mint festõ, nem tehettem és tehetek egyebet, mint törekedni reményeim szerint a tudományban használatos alapkutatás, illetve alkalmazott tudományok analógiája mentén olyan, az alapkutatáshoz hasonló eszenciális minõségû mûvészi tárgyakat létrehozni, melyek nem csupán jól alkalmazkodó, tetszetõs csecsebecsék. Valamint reménykedni abban, hogy az általam gondosan elkészített festmények többek érdeklõdésére számot tartó, vizuális kisugárzásuk okán hosszabb távon is érzelmeket és gondolatokat kiváltó mûvekké válnak. A mûvészet fejlõdése nem hasonlítható egy folyóhoz, amely tehetetlenségénél fogva elképzelt magasabb pontokról a mélyebb, általánosabb medencék felé egy irányba törekszik összegyûjteni az értékeket. Ellenkezõleg, itt az idõrõl idõre törvényszerûen kialakuló ellenáramlatok, örvények, nyugodt fodrozódó tavak, morajló zúgók és elképesztõ zuhatagok, apályok és gátszakadások egyszerre jellemzõek. Hovatovább nem is biztos az, hogy folyamat. Így aztán nem célom semmilyen haladó, elõremutató homályos cél felé eltökélten és vakon rohanni. Tevékenységemet — és ez számomra örömet jelent —, a létezés bizonyítékaként fogom fel.

KOVÁCS PÉTER

festõ- és grafikusmûvész

(1943) Budapest, Görgényi út 6/b. 1025 tel.: 200-17-97 Mûterem: Budapest, Kelenhegyi út 12-14. 1118 Díjak, kitüntetések 1971—74 Derkovits ösztöndíj • 1985 Munkácsy Mihály-díj • 2000 Kiváló mûvész • 1971 óta számos kiállítási és pályázati díjban részesültem • a Stúdió kiállításokon • a Salgótarjáni Tavaszi Tárlatokon • az Országos Rajzbiennálékon • a Szegedi Nyári Tárlatokon • a Szegedi Táblakép-festészeti Biennálékon • a Szolnoki Képzõmûvészeti Triennálékon • az Országos Grafikai Biennálékon • az Országos Pasztell Biennálén • a Cagnes-surMer-i Nemzetközi Festészeti Kiállításon Fontosabb egyéni kiállítások 1995 óta 1995 Galerie am Parkberg, Hamburg (Edgar Augustinnal) • AL Galerie Walz, Stuttgart • AL Galerie im Atelier No. 695, Frankfurt • 1996 MOL Rt. Galéria, Szolnok • Lineart’96, Gent — Glaskasten Edition • 1997 Csongrád Galéria, Csongrád • Vigadó Galéria, Budapest • 1998 Újlipótvárosi Klub-Galéria, Budapest • Gold Art Kortárs Mûvészeti Galéria, Budapest • Szolnoki Galéria, Szolnok • 1999 Fran Willis Gallery, Victoria, Canada • 2001 Savaria Múzeum, Szombathely • Magyar Intézet, Szófia • Dorottya Galéria, Budapest • 2002 Erlin Galéria, Budapest • Godot Galéria, Budapest • 2003 Trinitárius templom, Eger • Vármúzeum, Simontornya • 2004 Meander Galéria, Budapest • Galerie Luca Art, Wiesbaden • Aulich Art Galéria, Budapest • 2005 Tetõtéri Galéria — Bencés Gimnázium és Kollégium, Pannonhalma A képzõmûvészeti aktivitás — az én szememben — magányos tevékenység. Magára marad az ember a munkájával, és magával kell elszámolnia, hogy mit, miért és hogyan csinált. Alapvetõen a létezés, jelenlét, eltûnés, elmúlás gondolatához kapcsolódó, ahhoz közvetlenül vagy áttételekkel kötõdõ témák faggatása, a felbukkanó kérdések, kételyek, panaszok megformálása foglalkoztat. Általában a rajzolás és festés határvidékeire sorolható, vegyes technikájú munkák születnek így, melyek „Lény”-ekrõl, „Állapot”-okról, „Mozdulat”-okról, „Maradványok”-ról és „Arckeresés”-rõl szólnak.

KOVÁCS TAMÁS VILMOS

KOVÁCS TAMÁS VILMOS festõmûvész

(1951) Budapest, Dohány u. 28. 1077 tel.: 35-28-470 mobil: (20) 35-69-700 Egyéni kiállítások 1995 óta 1996 Schiphol Airport, Amszterdam 1997 Hilton Art X Galéria Magyar konzulátus, New York Partikel G., Luzern, Svájc 1998 West Deutsche Landesbank, Madách Trade Center, Budapest Lurdy Ház Hotel Kempinski Hertogenbosh Galerie, Hüsstege Erlin Galéria Bálint Zsidó Közösségi Ház Wiesbaden 2003 BÁV Kortárs Galéria Debrecen 2004 Szolnok Hódmezõvásárhely, Alföldi Galéria 1999 2000 2001 2002

A figurális ábrázolás elkötelezettje vagyok. Munkáimban szigorúan antropomorf megjelenítésre törekszem. Megunható, elkoptatható az ember ábrázolása? Úgy gondolom, hogy az emberi érzelmeket és gondolatokat, a lélek apró rezdüléseit ezen az úton tudom közvetíteni a legjobban. A színek a kifejezés elsõdleges eszközei számomra! Pirosak, sárgák, kékek, zöldek. A színek felvillanyoznak — örömet okoznak! Lelki örömet. Szeretném ezt az örömet az emberekkel is megosztani, s az utóbbi idõben már nem csak síkban festett képeken, hanem faragott, színes plasztikus képeimen is. Mindig reménykedem, hogy igyekezetem nem hiábavaló.

KOVÁTS ALBERT

festõmûvész, mûvészeti író

(1936) Budapest, Szemere u. 9. 1054 tel.: 33-17-603 e-mail: mafest@alarmix.net 1994 a Belvárosi Mûvészek Társaságának alapító tagja • 1995 a Magyar Festõk Társaságának alapító tagja és ügyvezetõ alelnöke • 1996 a Magyar Vízfestõk Társaságának tagja • 2002 a Magyar Festõk Társasága elnöke Díjak, kitüntetések 1991 1956-os Emlékérem • 1993 az Eötvös Alapítvány díja • a Budapest, XVII. ker. Önkormányzat díja (Heroikus tér c. kiállítás) • a Pro Urbe díj arany fokozata, Budapest, V. ker. • 1998 a Magyar Képzõmûvészeti és Iparmûvészeti Társaságok díja (KOLLÁZS ‘98 kiállítás) • 1999 Munkácsy Mihály-díj • Simsay Ildikó-díj • 2000 a MAOE díja (KörKépek kiállítás) • 2001 a Nemzeti Kulturális Alapprogram ösztöndíja • 2002 a MAOE díja (V. Országos Groteszk Pályázat és kiállítás, Kaposvár) • Belváros-Lipótváros Mûvelõdéséért-díj • 2003 a Nemzeti Kulturális Alapprogram ösztöndíja Önálló kiállítások 1995 óta 1996 Horváth Endre Galéria, Balassagyarmat 1997 Francia Intézet, Budapest Nádor Galéria, Budapest 1998 Bartók Kamaraszínház és Mûvészetek Háza, Dunaújváros Xántus János Múzeum Rómer terme, Gyõr 1999 Rozsnyó, Szlovákia (Barabás Mártonnal) 2000 Gyergyószentmiklós, Románia (Barabás Mártonnal) Történelmi arczképek és egyebek, Csepel Galéria, Budapest 2001 Pintér Sonja Kortárs Galéria, Budapest (Kelemen Katával) 2005 Pintér Sonja Kortárs Galéria, Budapest

1990 óta életem része lett a mûvészetírói munka is, de ha a saját képeimrõl kell írnom, zavarban vagyok. Más megközelítés megélni a festõi szándékot s aztán szavakká formálni, és megint más mûteremben vagy kiállításon belehelyezkedni egy festõ világába. Már csak azért is, mert a tapasztalat szerint a megfogalmazásnak az esetek többségében alig van köze a megvalósuláshoz. E tekintetben bizonyára én sem vagyok kivétel. Azzal azért eldicsekedhetem, hogy kaptam már festõkollégától olyan magas dícséretet, mely szerint éppen azt fogalmaztam meg, amit õ kifejezni akart. Írásaimban többnyire a „valóság” mégoly közvetett és az alkotó személyiségén át megnyilvánuló vonásait kerestem; ugyanígy a képeimen az általam megélt relatív valóságot (illetve annak bizonyos aspektusait) kívánom megmutatni. Elvonatkoztatás és sûrítés, igazi intellektuális munka ez, ha az ember mélységesen komolyan veszi a plasztikai megjelenítés játékszabályait. Leginkább az „izgalom” és „kaland” fogalmaival tudom jellemezni.

MAYER BERTA

MAYER BERTA festõmûvész

(1944) Budapest, Vöröstorony u. 3. 1025 mobil: (20) 446-75-54 e-mail: mayer.berta@freemail.hu Díjak, kitüntetések 1973 II. Zománcmûvészeti Biennálé díja, Salgótarján 1975 III. Zománcmûvészeti Biennálé díja, Salgótarján 1976 XVII. Szegedi Nyári Tárlat díja 1980, ‘94, ’96 díjak az Egri Akvarell Biennálékon 1995 BÁV Tavaszi Fesztivál díja 2000 Munkácsy Mihály-díj Egyéni kiállítások 1995 óta 1996 Akvarell képek, MOL Rt. Szolnoki Galériája 1997 Csepel Galéria 1998 Házak-Mezõk-Helyek,Vigadó Galéria, Budapest 1999 Szekszárd, Mûvészetek Háza 2002 Szabad Terület, Eve Art Galéria, Budapest Helyek, Vízivárosi Galéria, Budapest (Végh Andrással) Etûdök, Passage Galéria, Budapest Szabad vásznak — festmények, Vizivárosi Galéria, Budapest 2003 Szabad vásznak, Vizivárosi Galéria, Budapest A mûvészetben a szellemit keresem az érzékelhetõben. Törekszem a koncentráció egyszerûségének erejére. Fontos számomra az improvizáció, a meglepetés, szemben minden kiszámíthatóval.

ORBÁN ATTILA

képzõmûvész

(1958) Szentendre, Kõris u. 1. 2000 Mûterem: tel.: (26) 312-686 mobil: (30) 340-00-92 e-mail: aorban@freemail.hu honlap: www.orbanattila.hu Díjak, kitüntetések 1989 Szegedi Festészeti Biennálé 1990 Stúdió ’90, Budapest, Stúdió-díj Eötvös József Alapítvány ösztöndíja 1994 Derkovits ösztöndíj Egyéni kiállitások 1995 óta 1995 Dorottya Galéria, Budapest Erlin Galéria, Budapest 1996 Marika Marghescu Galerie, Hannover Magyar Kulturális Központ, Helsinki 1997 Wemyss Gallery, Sydney 2000 Mûcsarnok, Budapest 2001 Artéria Galéria, Szentendre 2002 Galerie und Museum Lände, Kressbronn 2003 Pécsi Galéria, Pécs Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár 2005 Tragor Ignác Múzeum Görög Templom Kiállítóterme,Vác Hubert Kaltenmark und Attila Orbán, Galerie und Museum Lände, Kressbronn „Vajda Lajos 1937—40 között készített szén- és tusrajzai, Samu Géza prehistorikus-archaizáló szobrai, Hamvas Béla szellemisége, és az ausztrál bennszülöttek aboriginális mûvészete hatott ösztönzõleg az új festõiség jegyében az õsi látásmód, az elementáris képírás, vagy egyetemes mágikus jelnyelv után nyomozó alkotóra. (...) Orbán Attila egy totális kultikus-szakrális nyelv evidenciájában alkot.” Markója Csilla

PAIZS LÁSZLÓ

képzõmûvész

(1935) Budapest, Ménesi út 78. 1118 tel.: 365-23-79 www.artportal.hu Díjak, kitüntetések 1980 Munkácsy Mihály-díj 1988 Érdemes Mûvész Egyéni kiállítások 2000 óta 2000 Jubileumi kiállítás. Szombathelyi Képtár Galéria Arcis, Sárvár Bemutatkozó kiállítás a Magyar Mûvészeti Akadémián 2001 Válogatás 33 év munkáiból. Ernst Múzeum 2002 Embodiment. Painting and sculpture. Westwood Gallery, New York City 2003 V. Fényszimpózium. Mûvészetek Háza, Eger Erlin Galéria A plexi tömb átlátszósága „tudatos” kövületek létrehozását teszi lehetõvé. Benne megáll a „zuhanó” tárgy és mozdulatlanná válik a füst. A színezett, vagy anyagában színezett különbözõ minõségû poliészterek kölcsönhatása, mással el nem érhetõ izgalmas felületet, faktúrát eredményez. Ezeknek az „új” anyagoknak a szépsége, tulajdonságai inspirálnak mûveim létrehozásakor.

POGÁNY Gábor

mûvészettörténész

(1944) Budapest, Üllõi út 95. I/37. 1091 tel.: 217-50-83 mobil: (30) 852-88-40 1963—74 múzeológus a Petõfi Irodalmi Múzeumban • 1973—79 a Fiatal Képzõmûvészek Stúdiója mûvészeti vezetõje • 1980—81 a Képcsarnok Vállalat mûvészeti vezetõje • 1982—83 a hódmezõvásárhelyi Tornyai János Múzeum múzeológusa • 1983—90 a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum igazgatóhelyettese • 1990—91 a Bernáth Aurél Galéria vezetõje, Kaposvár • 1992—94 a Csók István Galéria vezetõje • 1994—96 a Csontváry Galéria vezetõje • 1996-tól a Nyugat-magyarországi Egyetem soproni Alkalmazott Mûvészeti Intézetében mûvészettörténetet tanít. Fontosabb kiállításrendezések 1995 óta 1993—2002 Országos Pasztell Biennálé, Esztergom • 1996 A Korpusz a Kárpátmedence kortárs képzõmûvészetében, Kaposvár és Budapest • 1997 Szent Adalbert egyházmûvészeti kiállítás, Hatvani Galéria • 1997 Szimbiózis, zsidómagyar kulturális együttélés a mai magyar mûvészetben, Pest Center Galéria • 1998-tól a Vásárhelyi Õszi Tárlatok kurátora • 1997—98-ban megszervezte a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria (Szlovákia) harmadik gyûjteményét erdélyi, horvátországi, szlovéniai és ukrajnai magyar mûvészek anyagából. Fontosabb publikációk 1995 óta 1998 Siklód temploma és népe (Gall, Anthony-val és Madar Ilonával), Bp. Kariosz • 1998 Aukciók, mesterek. Bp. BÁV • 2000 Templomok a történelmi Magyarországról, Bp. Publi-CITY “1492” Kiadó • 2001 Aukciós magyar festõk és grafikusok szignótára (Don Péterrel), Bp. Gesta • 2001 Kortársak a Demjángyûjteményben, Bp. • 2002 Lengyel Károly, Bp. T-Art • 2002 Csikós András festõmûvész, Bp. • 2003 Magyar szoborkészítõk jelzéstára (Don Péterrel), Bp. Auktor Kicsiny gyermekkoromban apám mindenhová magával cipelt a festõ barátaihoz. Így aztán legkorábbra visszavezethetõ emlékképeim is mind a kortárs mûvészeti élettel kapcsolatosak. A mûtermek firnisz-szaga a legkorábbi emlékeim egyike. Mûvészettörténész végzettségem ellenére sosem voltam „történész”, legföljebb tanítottam a mûvészet történetét. Valójában mindig a kortársak érdekeltek. Természetesnek vélem, hogy ott van az aláírásom a harminchármak között.

SERÉNYI H. ZSIGMOND

festõmûvész, grafikus

SERÉNYI H. ZSIGMOND

(1937) Mûterem: Budapest, Bartók Béla út 34. 1111 tel.: 365-04-04 mobil: (20) 533-20-08 Díjak, kitüntetések 1999 ABN—AMRO Biztositó Igazgatósága, színes grafikai díj 2001 Patak Galéria, festészeti fõdíj 2002 IX. Szegedi Táblakép Biennálé, Csongrád megye díja és Szeged emléklap Egyéni kiállitások 1995 óta 1997 Állami Zeneiskola, Dunakeszi Duna Galéria, Budapest 2000—2001 Manager Press Galéria, Budapest 2000 Bajor Gizi Mûvelõdési Ház, Balatonföldvár Artotéka Galéria, Budapest Ferencvárosi Pincegaléria, Budapest El Kalászi Galéria, Budapest 2004 Mûvésztelepi Galéria, Szentendre Konstruktív geometrizmussal, posztgeometrikus szellemben készitett táblaképekkel 2000-tõl foglalkozom. Munkáimat racionális térkomponálású képek jellemzik, melyeknél geometrikus elemek segítségével igyekszem egy változó, de tiszta képi világot megvalósítani. Táblaképeimre fehér háttérbe mint végtelen térbe komponált, horizontálisan elrendezett, nyugalmat kifejezõ vonalhatású, enyhén plasztikus kompoziciók jellemzõk.

SIMSAY ILDIKÓ

SIMSAY ILDIKÓ festõmûvész

(1942—1997) Az 1980-as évek második felétõl aktív résztvevõje volt a mûvészeti közéletnek. Másfél éven keresztül a Magyar Képzõmûvészek és Iparmûvészek Szövetsége Festõ Szakosztályának titkára volt, majd tisztségérõl lemondott. 1991-ben megalapította a Folyamat Társaságot, amelynek betegségéig vezetõje volt. Vezetõségi tagja volt a Magyar Képzõmûvészeti és Iparmûvészeti Társaságok Szövetségének és a Magyar Festõk Társaságának, valamint tagja a Magyar Vízfestõk Társaságának és a Vudaknak. 1994-tõl a Magyar Alkotómûvészek Egyesülete Segélyezési Bizottsága Képzõmûvészeti Tagozatának elnökeként tevékenykedett. 1997. április 28-án, váratlan, rövid, súlyos betegségben halt meg. Díjak, kitüntetések 1981 I. Festészeti Triennálé, Szolnok, II. díj • 1988 VIII. Országos Tájképbiennálé, Hatvan, aranydiploma • 1990 III. Képzõmûvészeti Triennálé, Szolnok, I. díj • 1992 IX. Tájképbiennálé, Hatvan, bronzdiploma • 1993 IV. Képzõmûvészeti Triennálé, Szolnok • Portrébiennálé, Hatvan, bronzdiploma • 1994 Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Alapítvány, nívódíj • 1997 A Hódmezõvásárhelyi Õszí Tárlat díja • 1998 A XVI. Országos Akvarell-Biennálé fõdíja Egyéni kiállítások 1995 óta 1995 Art Forum Et Galerie, Mühlheim/Maine, Németország 1996 Szerb Templom, Balassagyarmat 1997 Emlékkiállítás, Vigadó Galéria, Budapest 1997 Emlékkiállítás (Simsay Ildikó és a Folyamat Társaság) Szolnoki Galéria, Szolnok 2001 Galéria Arcis, Sárvár, Nádasdy-vár

„Simsay Ildikó arról a világról szólt képeiben, amit megélt, pontosabban: a megélt világ és a kép benne egy volt. Ez a különös egysége emléknek és életnek, egyéninek és társadalminak, illetve globálisnak, mûvészetét azokhoz a tendenciákhoz kapcsolhatná, melyeket az utóbbi másfél évtized nemzetközi színterén a mûvészet és a társadalmi problémák, illetve szubjektív világok újraösszekapcsolása jellemez. Miközben a transzavantgárd és a posztmodern «férfi-mûvészete» újra felfedezte, s mára ismét természetesen kultivált tevékenységként helyezte vissza jogaiba a figuratív festészetet, Simsay Ildikó — festõ-példaképei nyomán —‚ a neki megadott lehetõségként mûvelve azt, erõteljes és egyéni festészetet teremtett. A teljesség tudatában élt, mûvészetében ennek hiányát panaszolta.” Keserü Katalin

SZABÓ ÁGNES

festõmûvész

(1940) Szolnok, Zagyvaparti sétány 4. 5000 tel.: (56) 341-957 1976 a Mûvészeti Alap, majd a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének tagja 1992 a Magyar Képzõ- és Iparmûvészek Szövetségének tagja Díjak 1982 1988 1988 1994 1996

a a a a a

VIII. Országos Akvarell Biennálé díja, Eger Megyei Tanács Mûvészeti Díja, Szolnok XI. Országos Akvarell Biennálé Díja, Eger XIV. Országos Akvarell Biennálé Díja, Eger Megyei Téli Tárlat Díja, Szolnok

Egyéni kiállítások 1995 óta 1997 MOL Galéria, Szolnok 2002 Damjanich János Múzeum, Szolnok 2003 Verseghy Ferenc Könyvtár, Szolnok 1961-ben szereztem diplomát a Szegedi Pedagógiai Fõiskolán Fischer Ernõ és Winkler László tanítványaként. Képzõmûvészeti munkáimmal szeretném átélni és megjeleníteni a pillanatot, sejtetni az elõtte lévõt és az utána következõt. Félek a valóság befejezettségétõl és átérzem a mozgás igazságát. A rész és egész egymásbafeledkezését szeretném felfejteni, aztán alázatosan újra hagyni, hogy éljenek a saját törvényeik szerint. Végûl belesímulni csöndben a nagy körbe, magyarázkodás nélkül.

SZATHMÁRY JÓZSEF

SZATHMÁRY JÓZSEF festõmûvész

(1953) Solymár, Panoráma u. 60. 2083 mobil: (20) 4764482 Díjak, kitüntetések XIII. Kerület Mûvészetéért díj A XIII. ker. Közmûvelõdési Alapítványának díja 2001 a Magyar Festõk Társasága díja. Tér-rajz kiállítás, Nádor Galéria Egyéni kiállítások 1995 óta 1996 Újpest Galéria, Budapest 1997 Bank Center Galéria, Budapest Újlipótvárosi Klub-Galéria, Budapest 2000 Vigadó Galéria, Budapest 2001 Kecskeméti Képtár, Kecskemét 2003 Újlipótvárosi Klub-Galéria, Budapest 2005 Újlipótvárosi Klub-Galéria, Budapest A semmibõl a semmibe hajlóan valamivé lenni, valamivé válni, az anyagban átváltozni. Keresni a valahová vezetõ utakat, hogy megtisztulhassak, hogy magamra találhassak, hogy adhassak, hogy tetteim perspektíváinak végpontjain a mindenség csendjébe hajlóan érezhessem a teljesebb létezést, hogy vagyok. A pauszok, vasak, vakolatok, pigmentek alatt rejtve feszülõ idõk, terek, tárgyiasult életrétegek kapcsolatai, az ezekhez az alkotói pillanatokhoz tartozó keresési folyamatok, a valahová vezetõ utak foglalkoztatnak. Minden képemben magamat keresem. Alkotásaim saját lehetõségeim, önmegismeréseim sikártor-kapui, amelyek magamhoz visznek közelebb.

SZEMADÁM GYÖRGY

festõmûvész, mûvészeti író

SZEMADÁM GYÖRGY

(1947) Budapest, Jókai u. 36. 1066 tel.: 33-13-295 Díjak, kitüntetések 1997 Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje 2001 Munkácsy Mihály-díj 2003 Mûvészetpedagógiai díj Egyéni kiállítások 1995 óta 1996 1997 2001 2001 2003 2004 2004

Budapest, Csepel Galéria Budapest, Vigadó Galéria Kecskemét, Cifra Palota Kaposvár, Vaszary Képtár Debrecen, Mû-Terem Galéria Budapest, Vízivárosi Galéria Vecsés, Kiállítóterem

A festés nagyon magányos tevékenység. Az ember dolgozik egy képen, közben eltûnik körülötte a világ, és be lehet lépni egy másikba. Én ezt úgy élem meg, mint valami meditációt, fohászkodást, imádságot. Persze nagyon más az én utam, mint egykor élt õseinké, akik még a szakralitásban gyökerezõ, beavatott alkotók voltak. Én hozzájuk képest a legjobb esetben is csak tudatlan, tévelygõ, keresõ vándor lehetek, aki saját belsõ dzsungeleit, hómezõit, sivatagjait járja. Ezekrõl a belsõ tájakról küldök néha képeslapokat, elsõsorban a többi vándornak. Ezek a képeslapok a festményeim. Egyszer talán majd egymás mellé rakja õket valaki és kideríti, hogy végleg elvesztem-e saját vargabetûim, zsákutcáim labirintusában, vagy végül is elvezetett-e az utam... Hová is? Önmagamhoz? A Szent Grálhoz? Istenhez?

SZENTGYÖRGYI JÓZSEF

SZENTGYÖRGYI JÓZSEF festõmûvész

(1940) Budapest, Derzsi u. 45. 1116 tel. 20-44-914 mobil: (30) 28 60 841 Díjak, kitüntetések 1969—1972 Derkovits-ösztöndíj 1976 SZOT ösztöndíj 1981 Munkácsy Mihály-díj 1996 Egri Akvarell-Biennálé, a Nemzeti Kulturális Alapprogram díja 43. Hódmezõvásárhelyi Õszi Tárlat, a Nemzeti Kulturális Alapprogram díja 1999 IX. Szolnoki Triennálé, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma díja 46. Hódmezõvásárhelyi Õszi Tárlat, Tornyai Plakett 2003. „In memoriam Egon Schiele — A test”, díj Egyéni kiállítások 1995 óta 1995 Szolnok, MOL Rt. Galéria Csepel Galéria 1997 Georg van Almsick Galéria, Gronau-Epe, Németország 1998 Szolnok Galéria, Zsinagóga 1999 Vigadó Galéria, Budapest 2000 Visual Art Galéria, Atrium Hyatt, Budapest Karinthy Szalon, Budapest Eve Art Galéria, Budapest 2002 Tóparti Galéria, Révfülöp 2003 Secco Galéria, Budapest 2004 Retorta Galéria, Budapest Csók István Galéria, Budapest Mûvészi célom? — festek, mániákusan mindig „ugyanazt”. Mintha egy képet festenék. A megpróbáltatások terhe alól mindig felegyenesedõ emberrõl szólok.

SZILY GÉZA

festõmûvész

(1938) Budapest, Eötvös u. 8. 1067 tel.: 351-67-55 mobil: (20) 53-66-646 Egyesületi tagság Magyar Vízfestõk Társasága, alapító elnök • Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesülete • a Magyar Képzõ- és Iparmûvészek Szövetsége • Folyamat Társaság • Magyar Festõk Társasága • Vudak • Künstiergilde • Mûvésztanár Társaság Díjak 1968 Gyõri Mûvésztelep díja • 1984 IV. Festészeti Triennálé, Szolnok, I. díj • 1986 X. Országos Akvarell Biennálé, Eger, fõdíj • VI. Országos Tájképbiennálé, Hatvan • 1987 Téli Tárlat, Szolnok, nívódíj • 1990 XI. Országos Akvarell Biennálé, Eger • 1994 Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Alapítvány, nívódíj • XIV. Országos Akvarell Biennálé, Eger • 1995 a Bizományi Kereskedõház Kortárs Kiállításának díja • 1997 a 44. Vásárhelyi Õszi Tárlat munkajutalma Egyéni kiállítások l995 óta 1996 Szombathelyi Képtár Bank Center Galéria, Budapest (Bojti Andrással) 1998 Veszprémi Színház 1999 Kastély Galéria, Szirák 2002 Táltos Klub, Budapest Synergon Kortárs Galéria, Budapest 2004 Szily Géza mûvei gyûjteményekben, Galéria Arcis, Sárvár 2005 Magyarországi Németek Háza, Budapest Festményeimnek mozgalmas jelenkorunk a fõ ihletõje, de — mint a civilizáció és a kultúra kiemelkedõ értékeinek áhítatos tisztelõje — szorosan kötõdöm a múlt hagyományaihoz. Számos mûvem élményi háttere életrajzi vonatkozású.

Szeretem a bensõséges, lírai elõadásmódot, de szeretem a szabad képzettársítások, a látomások világát, a barokk, a szürrealista, az expresszionista tradíciókban gyökerezõ mûvészetet. Ugyanakkor nem idegen tõlem a humor, az irónia, a groteszk sem. Állandó szintézisre törekedve igyekeztem mindig erõteljesen szubjektív maradni a festõi kifejezési formákban. A pályám kezdetén olajjal és temperával festettem, valamint murális munkákat készítettem. A 80-as évektõl kezdve fokozatosan áttértem az akvarellfestészetre. Az utóbbi idõben akrillal festett monumentális méretû vásznaimon és plasztikáimon a barokk-szürrealista-expreszszionista hagyományokhoz való igazodást felváltotta a bonnard-i felületképzés és festõiség, valamint a XX. századi absztrakcionizmus és minimalizmus vonzása.

VÉGH ANDRÁS

VÉGH ANDRÁS festõmûvész

(1940) Budapest, Vöröstorony u. 3. 1025 tel.: 394-39-32 Mûterem: Budapest, Balzac u. 8-10. 1136 Díjak 1970—73 Derkovits ösztöndíj 1975 Premio Nazionale di Pittura Grolla d’Oro, Olaszország 1980 Szekszárd város Mûvészeti Díja 1991 Salzburg város ösztöndíja 1994 Munkácsy Mihály-díj 2000 Mednyánszky-díj A Római Magyar Akadémia ösztöndíja Egyéni kiállítások 1995 óta 1995 Mol Rt. Galéria, Szolnok 1996 Csepel Galéria, Budapest 1997 Szolnoki Galéria, Szolnok 1999 Galerie Kelet, Brüsszel 2001 Pest Center Galéria, Budapest Secco Galéria, Budapest 2002 Hajnóczy Ház, Sopron 2003 Vigadó Galéria, Budapest Újlipótvárosi Galéria, Budapest 2004 VHS, Forum für Weiterbildung, Lübeck, Németország „Mindaz, ami láthatatlan és az emberé, megmutatkozik lathatóként.” (Paracelsus) A látható és láthatatlan dolgok a természet fénye által kerülnek megvilágitásra bennünk. Szeretem az érzékenységet felébresztõ véletlent, a rejtettet, a bizarrt, a kiszámíthatatlant, a meglepõt, a groteszket, az újdonság varázserejét, az ismeretlen kalandját, az árnyékból a fényre-jutást, a minden létezõben ott rejlõ fényt, az indulattal töltött spontaneitást. Festõi gondolkodásomat meghatározza minden, ami érzelmi és szellemi viszonyitásban emberi humánumot, szépséget, éltetõ erõt sugároz, jelenkori életérzéssel.

VILHELM KÁROLY

VILHELM KÁROLY festõmûvész

(1943) Budapest, Damjanich u. 9. 1071 tel.: 351-86-56 Díjak 1995 óta 1996 BÁV fõdíj a Képzõmûvészeti Triennálé díja, Szolnok 1998 Munkácsy Mihály-díj

2000

2002 2003 2004

a MOE díja, VII. Szegedi Táblaképfestészeti Biennálé a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma díja, VIII. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged az V. kerületi Önkormányzatl díja a Körképek c. kiállításon, Vigadó Galéria, Budapest az V. kerületi Polgármesteri Hivatal díja, Hajó kiállítás, Vigadó Galéria, Budapest a MAOE díja, Festészet vége? c. kiállítás, Olof Palme Ház, Budapest Csongrád megye díja, Szegedi Festészeti Biennálé

Fontosabb egyéni kiállítások 1995 óta Szolnoki Galéria, Szolnok 1997 Signal Galéria, Dortmund, Németország 1999 MOL Galéria, „Szelet a tortából”, Szolnok 2000 Vigadó Galéria 2001 Delta Galéria, Arad 2003 Duna TV. Galériája, Budapest Kiállítás és könyvbemutató, Eger, Trinitárius templom 2004 Magyar Kulturális Központ Negyven éve festek. Olyan képeket csinálok, melyek tükrei annak, amit megtanultam. A kérdés az, hogy milyen, Istennek tetszõ dolgot kreálhatok abból, amim megmaradt.

ZOLTÁN MÁRIA FLÓRA

ZOLTÁN MÁRIA FLÓRA festõmûvész

(1937) Budapest, Városligeti fasor 31. 1071 tel.: 342-40-94 mobil: (30) 44-10-442 1990 az Eötvös József Alapítvány díja Egyéni kiállítások 1995 óta 1995 Maui, Hawaii, rajzkiállítás 1996 Erdõs Renée Ház, Budapest 1997 Gloria Art Gallery, Budapest 1998 Ernst Múzeum, Budapest 2004 GAG Galéria, Budapest „Zoltán Mária Flóra megteremtette a maga posztmodernjét, amikor ez a tendencia még meg sem született.” „...kijelentésemet vállalom, bármily veszedelmes ezt a a sokjelentésû terminust használni; de hozzátehetem, hogy Z. M. F. festészete: poszt-eklektikus.” (Frank János) „Amilyen erõs ezeken a képeken az örvény vonzása, olyan eleven a megváltásra való áhítozás. Ettõl a szenvedésen túlra nyújtózó sóvárgástól még a Golgotára vezetõ út is megfényesül.” (Lator László) Végre boldog vagyok, és dolgozni szeretnék. (Z. M. F.)

ZÖLD ANIKÓ

festõmûvész

(1942) Budapest, Aranykéz u. 7. 1052 tel.: 318-53-43; 202-42-35 Egyesületi tagságok Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesülete • Magyar Képzõmûvészek és Iparmûvészek Szövetsége • Belvárosi Mûvészek Társasága, alapító és elnökségi tag • Magyar Festõk Társasága, alapító tag • Magyar Vízfestõk Társasága Díjak, kitüntetések 2001 Belváros-Lipótváros Mûvelõdéséért díj • 2002 Second International Festival for Visual Art (AccoJerusalem), diploma és díj • 2003 Reflexiók c. kiállítás, a MAOE szakmai díja • 2004 In memoriam Salvador Dalí, különdíj Egyéni kiállítások 1995-tõl 1995 Kortárs Galéria, Budapest 1996 Suzuki Ház Galéria, Budapest 1997 Bolgár Kultúra Háza, Budapest • Budavári Zeneiskola, Budapest 1998 Operaház, Vörös Szalon, Budapest 1999 Ericsson Képzõmüvészeti Galéria, Budapest • Galéria Galéria VSZM, Budapest • Nádor Galéria, Budapest 2000 Sissi Galéria, Budapest • Antenna Hungária Átrium Galéria, Budapest 2001 Katartik Galéria, Budapest • Magyar Borok Háza, Budapest 2003 West Art Galéria, Budapest • Németvölgyi Iskola Galéria, Budapest • Vigadó Galéria, Budapest 2004 Kempinski Galéria, Budapest • Kortárs Galéria, Budapest 2005 Artszem Modern Mûvészeti Galéria, Budapest „Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé, és nem elégedetlen, bár nem elégedett?” József Attila

Felelõs kiadó a Magyar Festõk Társasága Felelõs szerkesztõ Kováts Albert Katalógusterv Kováts Borbála Nyomdai munkák Nalors Grafika, Vác ISBN 963 86464 3 8

MAGYAR FESTÕK TÁRSASÁGA Postacím: 1373 Budapest 5. Pf. 586 Telefon: (1) 33-17-603 E-mail: mafest@alarmix.net