MFT IV. Festészeti Triennálé - Farkas István emlékezete by Borbala Kovats

FARKAS ISTVÁN (1887–1944)

Babits Mihály Mûvelõdési Ház és Mûvészetek Háza, Szekszárd Magyar Festõk Társasága

I V. S Z E K S Z Á R D I F E S T É S Z E T I T R I E N N Á L É

FARKAS ISTVÁN EMLÉKEZETE (1887–1944)

2005. szeptember 10 – október 8.

A kiállítás kurátora S. Nagy Katalin

Támogatók Nemzeti Kulturális Alapprogram Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti Civil Alapprogram Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata HUNGART Egyesület Farkas István Alapítvány Magyar Képzõmûvészeti és Iparmûvészeti Társaságok Szövetsége Ferencvárosi Képzõmûvészek Egyesülete Magyar Festészeti Alapítvány

A címlap Farkas István Kesztyûs nõ és Tóth Ferencz Zöld és fekete címû képe felhasználásával készült

S. Nagy Katalin

Farkas István elfogadottsága – elfogadhatatlansága?

Farkas István (Budapest, 1887 – Auschwitz, 1944) 1904 és 1944 között rendszeres résztvevõje volt a Nemzeti Szalonban, az Ernst Múzeumban, a Salon des Tuilleires-ben, a Le Portique Galerie-ben, a Tamás Galériában rendezett kiállításoknak. Elsõ gyûjteményes kiállítása 1924-ben nyílt az Ernst Múzeumban (117 kép). 1929-ben és 1930-ban Párizsban a Le Portique Galerie-ben, Brüsszelben a Galerie de L’Artban mutatkozott be; 1932-ben és 1937-ben az Ernst Múzeumban (133 kép illetve 129 kép). 1941-ben és 1943-ban a Tamás Galériában rendezte gyûjteményes kiállítását (20 kép, illetve 31 kép). Budapesten huszonöt év alatt mindössze öt önálló kiállítás: ez kevésnek mondható. Nem szerepelt eleget, nem hívta fel a figyelmet magára, életmûvére. Mindössze három vele készült interjú ismeretes. Lyka Károly, Lázár Béla, Réti István, Kállai Ernõ Bálint Jenõ, Ybl Ervin, Farkas Zoltán, Nyilas Kolb Jenõ, Gombosi György, Dénes Zsófia, Elek Artúr, Mihályfi Ernõ, Fóthy János, Halápy Jenõ, Kassák Lajos voltak a méltatói, felfedezõi. (A névsor idõrendi sorrendet jelez, pl. Kállai Ernõ, a korszak kiemelkedõ, igényes kritikusa, elõször 1925-ben, majd 1941-ben és 1943-ban írt róla). Számos francia és belga költõ, kritikus, mûvészeti író foglalkozott különös, stíluskategóriákba beszoríthatatlan festészetével: Pierre Flouquet, Charles Géó, André Salmon, Paul Dermée, Maurice Raynea (a korszak tekintélyes mûvészettörténésze), Paul Fierens, Gustave Kahn. A legjobbak, legigényesebbek elismerõen figyelték a Farkas-kísértet tájak, arcukra fagyott álarcaikat viselõ démoni lények különös világát. Farkas azonban nem tartozott a közismert, elismert festõk közé. Kortárs írók, költõk (Radnóti Miklós, Bálint György, Márai Sándor) naplója tanúskodik, milyen erõs hatást tettek rájuk a ritkán látható Farkas-képek. Életében két könyv jelent meg róla: Nyilas Kolb Jenõé 1935-ben az Ars Hungarica 8. köteteként 32 reprodukcióval és André Salmon könyve ugyancsak 1935-ben 47 reprodukcióval (Etienne Farkas, Essai critique, Paris, Éditions des Quatre Chemins). Halála után 1947-ben fia, Farkas Károly szobrász rendezte meg Farkas István gyûjteményes kiállítását a Nemzeti Szalonban (111 mû). 1948-ban az Európai Iskola „Elõdeink” c. kiállításán, 1949-ben Londonban, Párizsban és Brüsszelben szerepeltették. 1950 és 1962 között Farkas István a nem létezõ mûvészek közé tartozott. Ezután elsõ ízben 1963-ban jelenik meg mûve a nyilvánosság elõtt: a Magyar Nemzeti Galéria XX. századi magyar mûvészete c. kiállításán. 22 évi szünet után 1969-ben Székesfehérvárott az István Király Múzeumban rendezik meg gyûjteményes kiállítását, majd – kilenc évvel késõbb – 1978-ban a Magyar Nemzeti Galériában. Újabb kilenc év elteltével a Magyar Képzõmûvészeti Fõiskolán Farkas István szü-

IV. SZEKSZÁRDI FESTÉSZETI TRIENNÁLÉ

„Egyik képének elõterében egy fehérre festett vas-szék áll. A leggonoszabb, legfélelmetesebb bestia, melyet életemben láttam...” Benedek Marcell

André Kertész fotója Farkas Istvánról, Párizs, 1932

FARKAS ISTVÁN EMLÉKEZETE

letésének 100. évfordulóján emlékeznek meg róla. Közben a Glücks-hagyaték a Kecskeméti Képtárba kerül azzal a kikötéssel, hogy Farkas Istvánnak és mesterének, Mednyánszky Lászlónak az állandó kiállításon biztosítanak helyet. 1994-ben a Farkas-monográfia megjelenéséhez kapcsolódva a Magyar Nemzeti Galériában, 1996-ban Berlinben a Magyar Házban, 1999-ben New Yorkban a Gát Galériában, 2003-ban Rómában, 2005-ben a Budapesti Történeti Múzeumban rendeztünk Farkas István kiállítást. A BTM-ben márciustól májusig végre a festõhöz méltó, az életmû minden korszakát bemutató festmény és grafikai anyag volt látható. Lyka Károly Franòois Gachot, Kassák Lajos, Pogány Ö. Gábor, Rabinovszky Máriusz, Farkas Zoltán, 1945–48 között, majd 1960-ban Pataky Dénes, aztán Cecil Roth, Dénes Zsófia, Dévényi Iván, Bodri Ferenc, Bajkay Éva, Perneczky Géza, Kovalovszky Márta, P. Szûcs Júlia, Sarkantyú Mihály, Vadas József, Marcelle Berr de Turique, S. Nagy Katalin, Kernács Gabriella, Gerzson Pál, Váli Dezsõ, Antal Gábor írnak Farkas Istvánról. Halála után négy könyv jelenik meg róla: Pataky Dénesé 1970-ben 56 reprodukcióval (Corvina Kiadó), 1979-ben S. Nagy Kataliné 66 reprodukcióval (Képzõmûvészeti Alap Kiadó), 1980-ban Kernács Gabrielláé 31 reprodukcióval (Corvina Kiadó) és 1994-ben – Farkas halálának ötvenedik évfordulójára a Farkas-fiúk jelentõs anyagi támogatásával a nagymonográfia (angolul 1999-ben, olaszul 2003-ban és egy rövidített magyar kiadás 2002-ben jelent meg). Kernács Gabriella–B. Farkas Tamás televíziófilmet, Sarkantyú Mihály filmet készít Farkas Istvánról. Mûvei 15 közgyûjteményben és kb. 50 magángyûjteményben láthatók. Mindezek ellenére Farkas István még mindig nem találta meg méltó helyét a magyar kultúrában, még mindig többségben vannak azok, akik nem ismerik, nevét se hallották. A BTM-beli kiállítás sokaknak okozott meglepetést. Marosi Ernõ akadémikus a megnyitóban (megjelent az Új Mûvészetben) rehabilitálta Farkast. Egy-egy kiállítása kapcsán újra és újra megtörténik a felfedezése, aztán mégsem következik az áttörés. Jelenléte nem folytonos a magyar képzõmûvészetben. Mintha nyolc-tíz évenként újra rácsodálkoznának, hogy újra elfelejtsék. Amióta figyelemmel kísérhetem a Farkas-történetet, kétszer-háromszor is úgy tûnt, megtörténik az áttörés. Felsorolhatnám azokat az itthon, Párizsban, másutt rendezett kiállításokat, azokat a tanulmányokat, amelyekbõl a nyolcvanas, kilencvenes években is kimaradt Farkas. Mûvészettörténészeket, kiállításrendezõket, akik megfeledkeztek Farkasról (tudatlanságból? véletlenül? tudatosan?). Mintha átok ülne Farkas Istvánon – életében és halála után is. Átok, mely a képeiben is benne van, megszüntethetetlenül.

* 1977 óta foglalkozom Farkas István életmûvével. 33 éves voltam – akkor már mûvészettörténeti doktorátussal – amikor dr. Székács István orvos, biokémikus, pszichoanalitikus jelölte ki az azóta s immár lassan csaknem három évtizede tartó feladatot számomra. „Tudok egy magának való festõt” – mondta. Nem tudtam, ki az a Farkas István. Nem tanították. Kiadványokban nem szerepelt. A könyvtárakban a feketefehér fotókon és rossz minõségû színes nyomatokon is átsütött, hogy a két háború közötti képzõmûvészet furcsa, szokatlan, csodákat rejtegetõ alkotójával találkoztam. A Glücks-gyûjteményben szembesültem az alkotó eredetiségével. A festmények erõteljes hatása alól azóta sem tudom kivonni magam.

IV. SZEKSZÁRDI FESTÉSZETI TRIENNÁLÉ

A nagymonográfiát a kilencvenes évek elején Szigligeten az alkotóházban fejeztem be. Szégyellném felsorolni azoknak a jeles, mûvelt, igényes íróknak, költõknek, irodalmároknak a nevét, akik nem tudták, ki õ, sosem hallottak róla. Egy részük a reprodukciók alapján azonnal jelezte csodálatát, meglepetését, más részük idegenkedve tolta el, nem is akarták a látottak alapján megismerni. Kertész Imre, Konrád György, Esterházy Péter állnak újabban Farkas mellett, ám mintha ez sem segítené õt. Festményei Rómában és Berlinben, a hazaitól nagyon eltérõ kulturális közegben is mellbeverõek, nemcsak Budapesten és Szigligeten (ahol tavaly megnyitottuk a Farkas István Emlékházat).

* Farkast – néhány kivétellel, pl. Dési Huber István, Egry József, Kassák Lajos – nem fogadták el itthon a kortársai maguk közé valónak. Hogy is tehették volna? Farkas gazdag nagypolgár, felesége báró Kohner Ida festõ, arisztokrata, Farkas a Wolfner–Singer Kiadó örököse, ezért kellett Párizsból 1932ben hazaköltöznie. Legtöbben a kiadó tulajdonost, az igazgatót látták benne. Semmilyen társasághoz nem tartozott, nem lépett be egyesületekbe, nem vett részt a képzõmûvészeti közéletben. Ráadásul szenvedélyes mûgyûjtõ, ebben is követte apját, Wolfner Józsefet, a Mednyánszky és Nagy István képek gyûjtõjét. Farkas túl sok képet, grafikát vásárolt kortársaitól, rendszeresen támogatta a fiatalabb festõket, szobrászokat. Késõbb elhallgatták ezt, kellemetlen tényezõ a pénz, egyszerûbb volt úgy felfogni, hogy egy kapitalistától kapják, nem a mûvésztárstól. A háború után, még pontosabban 1948, a bolsevik hatalomátvétel után többen azok közül, akiknek Farkas egzisztenciális értelemben is segítõje volt, a szocialista realizmus ideológiája követõjeként elhatárolódtak a polgári mûvészettõl. Farkas életvitele és mûvészete megtestesítõje annak, amit lekezelõen, elutasítóan polgári értékrendnek minõsítettek. Dokumentumok sora bizonyítja, hogy tagadták meg õt vagy csak elfeledkeztek róla. Mások nyíltan dilettánsnak minõsítették. Amikor 1978-ban az elsõ könyvet írtam Farkas Istvánról, az egyik nagy kiadó neves, tekintélyes író-igazgatóját megkerestem, mivel személyesen ismerte Farkast, válaszlevelében is leírta: „minek foglalkozni egy ilyen jelentéktelen valakivel, mikor annyi tehetséges festõ vár felfedezésre?” Az ötvenes-hatvanas években nem volt kívánatos beszélni valakirõl, aki a két háború között nem volt proletár, se munkásszármazású, se szocialista és szegény sem. Ráadásul Farkas zsidónak minõsült az 1938-as zsidótörvények értelmében, ez sem szolgált elõnyére.

* Farkas István asszimilálódott zsidó családba született Budapesten 1887-ben, akkor, amikor a magyar arisztokrácia és a vezetõ köztisztviselõi réteg a gazdasági, ipari, pénzügyi és szellemi, kulturális fejlõdés, a városiasodás érdekében kiegyezett az emancipálódni, a magyar nemzettel azonosulni kész zsidó értelmiséggel, elittel. Magyarul beszéltek, írtak, olvastak, a 19. század során elhagyták a héber és a jidis nyelvet, sokan a vallást is és a legtöbben a hagyományos zsidó életformát is. Nem kötõdtek a zsidósághoz, identitásukban magyarságuk volt a meghatározó. Farkas apja szereplõje lehetne a Buddenbrook-háznak, õ a vagyonalapító. Az általa teremtett Új Idõk, az általa kiadott gyereklapok, könyvsorozatok igen népszerûek voltak a keresztény úri közép-

FARKAS ISTVÁN EMLÉKEZETE

Szép kilátás, 1930

„ ...milyennek kell lennie a képnek? Legyen olyan, mint a gyerek. A gyerekben ugyanis benne van az egész világ. Sokágúan, sokszínûen és változatosan... De másfelõl is megközelíthetem a témát. Meggyõzõdésem, hogy nem lehet elõre kitervezni, milyen hangulatú képet festünk. Nem mondhatom elõre: na, most egy pesszimista képet festek. Vagy máskor, hogy most egy vidám és optimista képet. Ha egy festõ megtalálta a korszerû kifejezési és formanyelvet, ebben a mederben egyénisége önkéntelenül tisztán és közvetlenül fog kiömleni. Nem keresi saját egyéniségét és nem keresi a dolgok legmélyebb értelmérõl alkotott véleményét. Ezek vagy megvannak benne, vagy nincsenek, a kellõ kifejezésbeli biztonság esetén önkéntelenül a felszínre törnek. A mai festõnek tehát magába kell olvasztania a múlt század és a századforduló nagy mûvészeti forradalmainak eredményét. A naturalizmust, az impresszionizmust, expresszionizmust, kubizmust, szürrealizmust. Ha mindezek eredményei vérré váltak, elérte a jelzett festéstechnikai biztonságot és korszerûséget.” Farkas István

IV. SZEKSZÁRDI FESTÉSZETI TRIENNÁLÉ

Kesztyûs nõ, 1931

„Minden ember mûvésznek születik, de csak kevés talál vissza ösztönös énjéhez, melyet gyermekkorában vesztett el.” Farkas István

FARKAS ISTVÁN EMLÉKEZETE

osztály köréban. Egy zsidó, akinek tevékenysége, befolyása meghatározó a mérvadó vezetõ, hangadó magyar kersztény rétegekben. Farkas István hazajön Párizsból az I. világháború kitörésekor, azonnal jelentkezik a frontra tûzvonalba, repülõtiszt, végigszolgálja a Balkánt, kitüntetéseket kap, hadifogságba esik, elkötelezetten védi magyar hazáját. Egy darabig ez mentességet jelent 1938 után, az egymást követõ zsidótörvények közepette. 1944 márciustól már nem. Tudja, hogy halálraítélt, mégsem menekül. Mehetne Londonba, többen felajánlják neki, hogy elbujtatják. Az út 1944 június végén mégis Auschwitzba vezet. Farkasnak nem volt kötõdése a zsidó valláshoz, mint Ámos Imrének, Erdei Viktornak, Scheiber Hugónak. Még a zsidó vallási motívumokhoz sem, mint Vajda Lajosnak. Az azonban, hogy Hitler hatalomra jutása és a nürnbergi törvények megjelenése után létében is fenyegetett, benne van festményeiben. Az a változás, ami 1929-30-ban arra készteti Farkast, hogy a párizsi korszak (1924–1929) szép, esztétikus, dekoratív, lakásbelsõkben is pompásan mutató festményei után szorongásokkal teli mûveket fessen, nem függetleníthetõ az európai történelmi eseményektõl. Még szeretett Franciaországában is fasiszta puccskísérlet zajlik, a franciák 1930-ban elkezdik építeni a Maginotvonalat, nyilvánvaló a háborús készülõdés. 1932-ben Otto Dix megfesti A háború c. nagyszabású figyelmeztetését. 1933-ban megkezdõdik Németországban az „elfajzott” mûvészek, az avantgárd, a modernizmus üldözése, összegyûjtik a múzeumokból „az aljas” és „degenerált” mûveket (mintegy 1400 mûvész 15997 munkáját). Farkas is közöttük lehetne expresszív, szürreális, groteszk, a lét reménytelenségét, az emberi kapcsolatok abszurditását sugalló festményeivel. Farkas 1930-ban kezdi meg a Farkas-panoptikum megteremtését. Otthontalanságát, magányát festi. Persze, hogy a polgári kultúra végét, az összeomló értékrendet. A Farkas-színpad szereplõi hol vaskosan kihívó, taszító, fenyegetõ és fenyegetett, a veszélyt, a végzetet megtestesítõ lények, hol megfoghatatlan, elsikló anti-lények, szellemalakok, árnyak eltünõben. Kellemetlen figurák, olykor élõ-halottak, lét és nemlét határmezsgyéjén. 1930-ban jelenik meg Thomas Mann Márió és varázslója, Ortega y Gasset A tömegek lázadása, akkor rendezi Sternberg A kék angyalt Marlene Dietrich-hel. Ezek az egybeesések nem mondhatók véletlennek. Farkas képzõmûvészként ugyanazt festi, amit az európai írók, filozófusok fogalmaznak: kiszolgáltatottságot az abszurd erõknek, a lét irracionálissá válását, az egyén tehetetlenségét. Valami készül Európában, írják, festik sokan sokféleképp, valami szörnyûség, valami, ami korszakhatár. Farkas is mi mást festene? Azt, hogy nincs tovább…

* Amikor a hetvenes-nyolcvanas években festmény-befogadási kutatásokat folytattam, a nézõk leginkább a torz, groteszk, ijesztõ formákat utasították el. Azokat a képeket, amelyek a külsõ és a belsõ szenvedélyek, szenvedések felfokozott bemutatásán keresztül a nézõket olyan jelenségekkel való szembesülésre késztetnék, amit õk nem akarnak. Kedvelték az impresszionizmust, nem kedvelték az expreszszionizmust. Még a nonfiguratív, absztrakt mûveket is inkább hajlandók voltak képnek elfogadni, mint a groteszket, a torzulásokat, az expesszív kiemeléseket. A maszk- és álarc-arcok erõs elutasítást váltottak ki. A nézõ szép, érdektelen, látványos, dekoratív képeket akar látni lakásában és kiállításokon is. Ami legfeljebb megkarcolja, de nem rendíti meg illúzióit. Békésen legeltetheti szemét egy szép nõi akton, egy

IV. SZEKSZÁRDI FESTÉSZETI TRIENNÁLÉ

Padon, 1937

„Festõeljárásom fordítottja az eddigieknek (naturalizmus, impresszionizmus). Ott a motívum volt a kiindulási pont és azt igyekeztek festõi elemekkel telíteni. Nálam az elindulás a tisztán festõi elemek (szín, vonal, ritmus, tömeg) harmonizálásával kezdõdik, és csak mintegy másodlagosan inkarnálódik aztán egy fának, hegynek, alaknak stb. vonalába, színébe, szóval a leíró részbe.” Farkas István

FARKAS ISTVÁN EMLÉKEZETE

romantikus, sosem volt békés tájon, gondolatmentes csendéleten. Olykor lehet – rövid idõre – botrányos is a bemutató, hogy annál értékesebb legyen utána a rendezettség, az unalom, a közhely. A nézõ tudja, hogy a világ, amelyben él, egyáltalán nem olyan, amilyen festményeket látni szeretne. Sokan közülük nagyon is tudják, hogy a világ, amelyben élnek, olyan, mint amilyen mûveket õk elutasítanak. Például olyan, mint Farkas Istváné, aki épp ezért nem kell számukra. Farkas mûvészete esztétikus, ám cseppet sem unalmas, de botrányos sem, hangos tiltakozásokat sem válthat ki. Viszont hátborzongató, kellemetlen, ijesztõ. Ilyenek vagyunk? Ilyen körülöttünk a többi ember, a környezet, ilyen visszataszító a közeg? Még az ég és a tenger is barátságtalan, a fák, házak fenyegetnek, az ernyõk is fegyvernek tûnnek; nyugtalan, meghatározhatatlan tárgyakkal, formákkal vannak tele a képek, a színek is nyomasztóak, gyakran drámaiak, zaklatottak, ellentétes irányúak az ecsetmozgatások. Semmi sem valóságos, a házak sem, a föld-tenger-ég sem, az emberek öltözete sem. Maguk az eredeti képcímek, amelyeket Farkas adott festményeinek, gyakran ijesztõek, meghökkentõek, a lényeget összegzõk: Babonás délután, A szirakuzai bolond, Lakatlan város, Fiatal részeg költõ és anyja, Végzet, Vége, stb. Az a fajta megfogalmazásmód, kifejezés, eszköztár, festõi nyelv, ami Farkasé, sem a két háború között, sem a hatvanas évek végétõl az avantgárd, modernizmus elfogadtatásáért zajló küzdelemben, nem tartozott, nem tartozhatott a kedveltek közé. Farkas semmilyen ideológia, izmus zászlóvivõjének nem alkalmas. Példaképnek sem. Szabálytalan, elõregyártott klisékkel megközelíthetetlen. Túlságosan individuális. Nincsenek hozzá stílustörténeti, szimbólum- és motívumtörténeti fogódzók, nem könnyíti meg különféle kapaszkodókkal az értelmezõk dolgát. Nem másolható, nem követhetõ, változatokat, utánérzéseket sem lehet festeni. A hamisítók is tévúton járnak, azonnal leleplezõdnek, hiszen azt, amitõl a Farkas képek azok, amik, képtelenek megjeleníteni.

* Olyan, mintha Farkas emigráns létre volna kényszerítve saját hazájában. Ismerõs ez. Molnár Ferenc, Bartók Béla, Márai Sándor, Moholy Nagy László – nevek tucatjait sorolhatnánk a két háború között Magyarországot elhagyni kényszerülõk közül. (Márai barátja volt Farkasnak, együtt jártak síelni. Már rég megíródhatott volna a tanulmány szellemi rokonságukról.) 1946–1956 között és utána is számosaknak el kellett menniök. (A Berlinben élõ Lakner László is a Farkas-hívõk táborába tartozik.) Az európai fõvárosokban, nemcsak Párizsban, hanem Koppenhágában is, többen ismerik Kurtág Györgyöt és tudják helyét, jelentõségét, mint itthon. Ez egy ilyen ország, – tudjuk, de nem fogadhatjuk el. Farkas itthon maradt, ám sosem talált haza. Párizsban 1924–1934 között nagyon sikeres festõ volt, akirõl sokszor, sokat írtak, mûveit reprodukálták. Igazi francia mûvész válhatott volna belõle.

* A Farkas István emlékezete c. kiállítás egy lépéssel közelebb hozhatja õt legalább a kortárs magyar festõkhöz.

IV. SZEKSZÁRDI FESTÉSZETI TRIENNÁLÉ

Kiállító mûvészek ÁBRAHÁM Rafael 1093 Budapest, Lónyai u. 60. AJTAI Tamás 1119 Budapest, Mohai köz 5. ÁSZTAI Csaba 2013 Pomáz, Jókai u. 9. BAKONYI Mihály 1112 Budapest, Menyecske u. 33. BALOGH Ervin 1072 Budapest, Rákóczi út 4. BÁNDI Gábor † BÁNFÖLDI Zoltán 1038 Budapest, Ráby Mátyás u. 10. BARTL József 1204 Budapest, Tátra tér 5-8. BIKÁCSI Daniela 1087 Budapest, Százados út 3-13. BIRKÁS István 2400 Dunaújváros, Szórád M. u. 38. CSENGERY Béla 1034 Budapest, San Marco u. 24-26. CSIKÓS Tibor 1066 Budapest, Lovag u. 7. CSORBA Simon 1085 Budapest, Horánszky u. 4. DARÁZS József 6722 Szeged, Petõfi S. sgt. 33. DOBAY Géza 1142 Budapest, Rákospatak park 9. DRÉHER János 1157 Budapest, Nyírpalota u. 71. ERDÉLYI Eta 1052 Budapest, Deák Ferenc tér 3. ERDÕS János 7671 Zók, Arany János u. 71. FÁTYOL Viola 4032 Debrecen, Móricz Zs. krt. 6/7. FÁTYOL Zoltán 4032 Debrecen, Móricz Zs. krt. 6/7. FENYVESI Márta 1104 Budapest, Harmat u. 160. GÁLL Ádám 1137 Budapest, Szt. István krt. 30. GYULAI Lajos 1027 Budapest, Medve u. 42. HAJDÚ László 2000 Szentendre, Kálvária u. 5. HARMATI Zsófia 1052 Budapest, Deák Ferenc tér 3. HORVÁTH Iván 2083 Solymár, Fenyõ u. 8. IVÁNYI Katalin 1093 Budapest, Lónyai u. 39/a. JOZEFKA Antal 1046 Budapest, Tungsram u. 1. KÁROLYI Ernõ 1171 Budapest, Dalnok u. 5. KAZINCZY Gábor 7677 Orfû, Lapisi u. 14. KELEMEN Marcel 1077 Budapest, Izabella u. 34. KEREZSI Éva Mária 1118 Budapest, Bakator u. 16. KIS Sándor Lajos 1015 Budapest, Hattyú u. 8/b. KISS Ilona 1015 Budapest, Csalogány u. 40. KOPACZ Mária 2000 Szentendre, Anna u. 10. KOPÓCSY Judit 1148 Budapest, Kerepesi út 76/a. KOVÁCS Péter Balázs 1051 Budapest, József nádor tér 9. KÕRÖSI PAPP Kálmán 1146 Budapest, Thököly út 68.

FARKAS ISTVÁN EMLÉKEZETE

KRAJCSOVICS Éva 1052 Budapest, Károly krt. 24. LÁSZLÓ Dániel 1111 Budapest, Bercsényi u. 5. LOVÁSZ Erzsébet 2040 Budaörs, Öntõ u. 18. MAROSI Ilona 1023 Budapest, Daru u. 2/c. MATZON Ákos 2083 Solymár, Rózsika u. 52. MÉS-ZÁROS István 1064 Budapest, Rózsa u. 95. MIHÁLYFI Mária 1066 Budapest, Desseffy u. 18-20. MÓZES Katalin 1165 Budapest, Csenkesz u. 6. NÁDAS Alexandra 2821 Gyermely, Tatai út 24. NAGY Gábor 2821 Gyermely, Tatai út 24. NAGY Imre Gyula 1044 Budapest, Kálvin János u. 66. NAGY Sándor Zoltán 1157 Budapest, Nyírpalota u. 71. NÉMETH Géza 1037 Budapest, Királylaki út 95. OPÁNSZKI Tamás 1148 Budapest, Kerepesi út 78/a. ORVOS András 2600 Vác, Eötvös u. 16., 2601 Vác, Pf.: 145. PAIZS László 1118 Budapest, Ménesi út 78. PASCALAU Mariana 1146 Budapest, Cházár András u. 19. SCHWARTZ Mária 1014 Budapest, Úri u. 24. SEBÕK Éva 1132 Budapest, Visegrádi u. 14. SEJBEN Lajos 6722 Szeged, Nemes takács u. 1. SERÉNYI H. Zsigmond 1111 Budapest, Bartók Béla út 34. SINKÓ István 1025 Budapest, Eszter u. 21. SZABÓ Ágnes 5000 Szolnok, Zagyvaparti sétány 4. SZÉCSI Katalin Zs. 2146 Mogyoród, Borvirág u. 14. SZEKERES Emil 8831 Nagykanizsa-Miklósfa, Veres Péter u. 1. SZENTGYÖRGYI József 1116 Budapest, Derzsi út 45. SZIJJÁRTÓ Árpád 1211 Budapest, Kiss János altábornagy u. 34. SZILÁRD Klára 1071 Budapest, Damjanich u. 58. SZILY Géza 1067 Budapest, Eötvös u. 8. SZOTYORI László 1072 Budapest, Dob u. 46/b. SZUROMI Imre 2000 Szentendre, Paprikabíró u. 11. SZÛTS Miklós 1118 Budapest, Kelenhegyi út 12. T. HORVÁTH Éva 1132 Budapest, Váci út 6. TÓTH Ferencz 1156 Budapest, Nyírpalota u. 16. TURCSÁNYI Antal 1165 Budapest, Csenkesz u. 6. VÁGÓ Magda 1067 Budapest, Eötvös u. 8. VÁLI Dezsõ 1027 Budapest, Margit krt. 64/b. VÁNYAI Magdolna 1033 Budapest, Selyemfonó u. 2. VOJNICH Erzsébet 1118 Budapest, Kelenhegyi út 12. WÁGNER János 1062 Budapest, Bajza u. 17. ZÖLD Anikó 1052 Budapest, Aranykéz u. 7.

IV. SZEKSZÁRDI FESTÉSZETI TRIENNÁLÉ

ÁBRAHÁM Rafael Geometrikus átfedések 2004. akvarell, 70×50 cm

AJTAI Tamรกs Parcellรกzรกs No. 2. 2005. vegyes t., 50ร 50 cm

ÁSZTAI Csaba Norvég naplemente 2005. olaj, vászon, 100×100 cm

BAKONYI Mihály 1944 vészterhes nyara 2005. síkplasztika, 68×53 cm

BÁNFÖLDI Zoltán Ellenfényben – hajnali várakozás 2005. olaj, vászon, 60×90 cm

BÁNDI Gábor † Õsi emlék 2005. olaj, karton, 50×63 cm

BARTL József Két jel és keresztek 2005. akril, 90×90 cm

BALOGH Ervin Izgalom 2005. akril, 80Ă&#x2014;60 cm

BIKÁCSI Daniela

• Máshol

Vízoszlopok

2005. tojástempera, vászon, 90×100 cm

2004. tojástempera, vászon, 90×70 cm

BIRKÁS István

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának díja

Kunmadarasra gondolok 2004. vegyes t., 135×85 cm

CSENGERY Béla Tisztelet F. I.-nek 2005. olaj, papír, 70×100 cm

CSIKÓS Tibor Farkas István parafrázis I.

• Farkas István parafrázis II.

2005. akril, 18×24 cm

DARÁZS József Mozaik H. Zs.-nek 2004. tojástempera, farost, 80×60 cm

CSORBA Simon Ló 1995. vegyes t., 63×47 cm

DOBAY Géza Zsákutca 2005. olaj, karton, 70×100 cm

DRÉHER János Osztott terek I-II. (Föld, Víz)

• Osztott terek III. (Levegõ)

2005. vegyes t., 50×50 cm

ERDÕS János Zivatar 2004. akril, farost, 70×60 cm

ERDÉLYI Eta Levelek között 2002. olaj, vászon, 140×60 cm

FÁTYOL Viola Elváltak 2005. akril, farost, 40×60 cm

FÁTYOL Zoltán • Tengermély

Szfinx

2005. akril, papír, 58×43 cm

2005. akril, papír, 53×44 cm

FENYVESI Márta

Égi kilátó

• Szigligeti szovéta

2005. vegyes t. papíron, 100×70 cm

GÁLL Ádám Mementó (F. I. tiszteletére) 2005. vászon, perlit, pigment, 196×98 cm

GYULAI Lajos

• Gondolatban I.

Gondolatban II.

2003. olaj, vászon, 60×60 cm

HAJDÚ László Domus Homo 2004. olaj, vászon, 60×40 cm

HARMATI Zsófia Nap és Hold 2005. olaj, vászon, 100×60 cm

HORVÁTH Iván Wolfschanze, 1944 július 20./II. 2005. akril, farost, 50×40 cm

IVÁNYI Katalin

• Freskó töredék

A múlt töredékei

olaj, farost, 50×70 cm

JOZEFKA Antal Vรถrรถs szakรกll 2005. akvarell, 46ร 64 cm

KAZINCZY Gábor Enteriõr II. 2004. olaj, vászon, 70×87 cm

KÁROLYI Ernõ Farkas István emlékére olaj, papír, 57×57 cm

KELEMEN Marcel

• Fényrács

Fényõrzõ

2005. vegyes t., 70×50 cm

KEREZSI Éva Mária Élet-út 2005. vegyes t., 70×50 cm

KIS Sรกndor Lajos Bรถdรถn 2005. olaj, vรกszon, 70ร 50 cm

KISS Ilona Hazatérve lettem otthontalan – F. I. emlékére

• Barátok közt lettem idegen – F. I. emlékére

2005. vegyes t., 60×50 cm

KOPÓCSY Judit

• Hommage à F. I.

… a huszadik századról…

2005. kollázs, vegyes t., 30×40 cm

KOPACZ Mรกria Holdvilรกg 2005. pasztell, 70ร 100 cm

KOVÁCS Péter Balázs Dialógus III. 2004. akril, vászon, 100×120 cm

KÕRÖSI PAPP Kálmán Üdvözlet Keletrõl 2003. olaj, vászon, 60×60 cm

KRAJCSOVICS Éva

• Farkas István emlékére I. „Szép kilátás”

Farkas István emlékére II. „Asztal a domboldalon”

2005. olaj, vászon, 65×65 cm

LÁSZLÓ Dániel Tájkép III. 2001. enkausztika, vászon, 54×67 cm

MAROSI Ilona Történelem 1945, F. I. emlékére 2005. olaj, vászon, 80×100 cm

LOVÁSZ Erzsébet Szabaduló bárányok 2003. olaj, vászon, 70×100 cm

MIHÁLYFI Mária In memoriam F. I. 2005. olaj, vászon, 50×70 cm

MÉS-ZÁROS István Verszene Farkas Istvánért két stációban I.

• Verszene Farkas Istvánért két stációban II.

2005. olaj, vászon 40×40 cm

MATZON Ákos Öböl (Szigliget) 2004. akril, vegyes relief, 60×60 cm

MÓZES Katalin Domb 2005. olaj, karton, 100×70 cm

NÁDAS Alexandra Provance-i falu 2004. vegyes t., 68×53 cm

NAGY Gรกbor F. I. hommage 1971. olaj, 40ร 30 cm

NAGY Sándor Zoltán Szárnyas kép 2002. olaj, fa, 90×105 cm

NÉMETH Géza Siracusai emlék 2005. vegyes t., 60×100 cm

NAGY Imre Gyula Gravitációs kényszer 2005. vegyes t., vászon, 100×100 cm

OPÁNSZKI Tamás Nyílás 2. 2004. olaj, fa, 100×100 cm

ORVOS András Memento homo… 2005. olaj, vászon, 80×80 cm

PAIZS László • Tépett, égetett kép I.

Tépett, égetett kép II.

2005. papír, plexi, farost, 110×78 cm

2005, plexi, 112×85 cm

PASCALAU Mariana Idõutazó 2005. olaj, vászon, 70×50 cm

SCHWARTZ Mรกria Liberamente 2003, akril, vรกszon, 60ร 70 cm

SEBÕK Éva A kertben 2005. olaj, vászon, 70×100 cm

SERÉNYI H. Zsigmond Illeszkedõ formák 2004. olaj, vászon, 100×100 cm

SEJBEN Lajos Tejút 2005. vegyes t., 70×50 cm

SINKÓ István A festõ síremléke 2005. akril, vászon, 110×100 cm

SZABÓ Ágnes Emlék 2005. vegyes t., 40×60 cm

SZEKERES Emil Nyรกr 2005. olaj, farost, 70ร 70 cm

SZÉCSI Katalin Zs. Éjszaka II. 2004. vegyes technika, 70×100 cm

SZILÁRD Klára Lombhullató fák 2005. olaj, vászon, 100×100 cm

SZIJJÁRTÓ Árpád Emlék 2002. olaj, farost, 66×100 cm

SZENTGYÖRGYI József F. I. földi mûterme

• F. I. égi mûterme

2005. akril, pasztell, 66×48 cm

2005. akril, pasztell, 69×51 cm

SZILY Géza Nõ kék kehellyel 2005. akril, pasztell, 100×70 cm

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának díja

SZOTYORI László

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának díja

Esti fények 2001. olaj, vászon, 70×80 cm

SZÛTS Miklós Megálló 2004. olaj, vászon, 100×140 cm

SZUROMI Imre Vรกratlanul 2005. olaj, vรกszon, 102ร 51 cm

TÓTH Ferencz

• Zöld és fekete (2005-bõl)

Világok (festékek mélyén)

2005. vegyes t., 50×60 cm

TURCSÁNYI Antal

A Farkas István Alapítvány díja

• Szamóca

Beszélgetõk

2005. tempera, 100×70 cm

VÁLI Dezsõ Mûterem, elmaradt beszélgetés (A/04/11) 2004. olaj, farost, 80×80 cm

T. HORVÁTH Éva Borbála 2004. vegyes t., 46×34 cm

VÁNYAI Magdolna

• Függõ viszonyok I.

Függõ viszonyok II.

2005. akvarell, 75,5×58 cm

2005. vegyes t., 75,5×58 cm

WÁGNER János Fény-út 2005. vegyes t., 100×140 cm

VÁGÓ Magda Estefelé a kertben 2004. olaj, farost, 60×74 cm

VOJNICH Erzsébet Triptichon 2004. olaj, vászon, 175×71 cm A Farkas István Alapítvány díja

ZÖLD Anikó Vizek mélyén 2002-2005. olaj, vászon, 70×90 cm

4TH S Z EKK S Z Á R D TRR IENNN A LE O F P A INTINGG – THH E M EMOO R Y O F ISS TVV Á N F A R K A S ( 1 8 8 7 –199 4 4 ) House of Arts, Szekszárd (Hungary), 10 September to 8 October 2005

Katalin S. Nagy

The Acceptance or Unacceptability of István Farkas Between 1904 and 1944, István Farkas (Budapest, 1887 – Auschwitz, 1944) was a regular exhibitor at the shows put on at the National Salon, the Ernst Museum, the Salon des Tuilleries, Le Portique Galerie and the Tamás Gallery. His first one-man exhibition opened in 1924 at the Ernst Museum (117 paintings). In 1929 and 1930, he showed his work in Paris, at Le Portique Galerie and in Brussels at the Galerie de L’Art, in 1932 and 1937, he had exhibitions at the Ernst Museum (133 paintings and 129 paintings, respectively). He showed his paintings at the Tamás Gallery in 1941 and 1943 (with 20 and 31 paintings). A total of five one-man exhibitions in Budapest over a period of twenty-five years: only a few, we would be justified in saying. He didn’t get enough of the limelight, he didn’t call attention to himself or his oeuvre. We only know of three interviews with him. Károly Lyka, Béla Lázár, István Réti, Ernõ Kállai, Jenõ Bálint, Ervin Ybl, Zoltán Farkas, Jenõ Nyilas Kolb, György Gombosi, Zsófia Dénes, Artúr Elek, Ernõ Mihályfi, János Fóthy, Jenõ Halápy and Lajos Kassák were his discoverers, appreciators. (The list is in chronological order, e.g. Ernõ Kállai, the leading art critic of the era wrote about him first in 1925 and later in 1941 nad 1943 as well). Several French and Belgian poets, critics and art writers, including Pierre Flouquet, Charles Géó, André Salmon, Paul Dermée, Maurice Raynea (a respected art historian of the era), Paul Fierens and Gustave Kahn discussed his strange painting, which defies stylistic classification. The best, the most exacting watched the strange world of Farkas, inhabited by ghostly landscapes and demonic beings wearing masks frozen onto their faces with appreciation. The journals of contemporary writers and poets (Miklós Randóti, György Bálint, Sándor Márai) testify to the strong effect that the paintings of Farkas, so rarely available for viewing, had on them. Two books were published about him in his lifetime: one by Jenõ Nyilas Kolb in 1935 as volume 8 of Ars Hungarica, with 32 reproductions, and the other by André Salmon, also in 1935, with 47 reproductions (Etienne Farkas, Essai critique, Paris, Éditions des Quatre Chemins). After his death his son, the sculptor Károly Farkas organised an exhibition of his work at the National Salon (111 paintings). His paintings were shown at the exhibition of the European School entitled „Our Forebears” in 1948 and in London, Paris and Brussels in 1949. Between 1950 and 1962, István Farkas was one of the non-existent artists. One of his paintings was presented to the public for the first time in 1963, at the 20th Century Hungarian Art exhibition of the Hungarian National Gallery. After an absence of 22 years, an exhibition of his work was put on in the King Stephen Museum in Székesfehérvár in 1969 followed nine years later by another exhibition at the National Gallery in 1978. Another nine years later, the Hungarian College of Fine Arts celebrated the 100th anniversary of his

IV. SZEKSZÁRDI FESTÉSZETI TRIENNÁLÉ

birth. In the meantime, the Glücks estate was transferred to the Kecskemét Gallery with the provision that the works of István Farkas and his mentor, László Mednyánszky, should be shown in permanent exhibitions. In 1994, in connection with the publication of a monograph about Farkas, we organised and exhibition of his work at the Hungarian National Gallery, which was followed by further shows at the Collegium Hungaricum in Berlin in 1996, at the Gát Gallery in New York in 1999, in Rome in 2003 and at the Budapest Museum of History in 2005. The exhibition at the Museum of History, which was open from March until May, finally presented a comprehensive collection of paintings and graphic art from all the periods of his oeuvre that was worthy of the painter. Károly Lyka, François Gachot, Lajos Kassák, Gábor Ö. Pogány, Máriusz Rabinovszky and Zoltán Farkas published writings about him between 1945 and 1948, followed, in 1960, by Dénes Pataky, then Cecil Roth, Zsófia Dénes, Iván Dévényi, Ferenc Bodri, Éva Bajkay, Géza Perneczky, Márta Kovalovszky, Júlia P. Szûcs, Mihály Sarkantyú, József Vadas, Marcelle Berr de Turique, Katalin S. Nagy, Gabriella Kernács, Pál Gerzson, Dezsõ Váli and Gábor Antal wrote about István Farkas. Four books have been published about him since his death: one by Dénes Pataky in 1970, with 56 reproductions (published by Corvina), one by Katalin S. Nagy in 1979 with 66 reproductions (published by the Fine Arts Fund), one by Gabriella Kernács in 1980 with 31 reproductions (Corvina) and a large monograph on the fiftieth anniversary of his death in 1994, with significant financial support from his sons (published in English in 1999, in Italian in 1999, and an abridged Hungarian version was published in 2002). Gabriella Kernács and Tamás B. Farkas made a television documentary, Mihály Sarkantyú made a cinematographic documentary about István Farkas. 15 of his painting are in public collections, some 50 are available for viewing in private collections. Despite all that, however, István Farkas has still not found his rightful place within Hungarian culture, and those who don’t know him and haven’t even heard his name are still in the majority. The exhibition at the Museum of History was a surprise for many people. In his opening speech (published in the periodical “Új Mûvészet” – New Art), Ernõ Marosi, member of the Hungarian Academy rehabilitated Farkas. He keeps being discovered again and again when his paintings are exhibited, but the breakthrough fails to happen every time. His presence in Hungarian fine arts has no continuity. It is as if every eight to ten years he is found and celebrated, just to be forgotten again. Since I have been following his reception, there have been two or three occasions when it seemed the breakthrough was about to happen. I could list the exhibitions here in Hungary, in Paris and elsewhere, and the essays, even in the eighties and nineties, where Farkas was left out. Art historians, curators, who forgot to include him (was it ignorance? an accident? on purpose?). It seems that there is a curse on István Farkas – there was one during his life and there is still one after his death. A curse which is also there, indelibly, in his paintings.

* I have been working with the oeuvre of István Farkas since 1977. I was 33 at the time, already with a doctorate in the history of art under my belt, when dr. István Székács, physician, biochemist and psychoanalyst gave me the task which has now lasted almost three decades. “I know a painter who is just right for you”, he said. I didn’t know who István Farkas was. He was in the curriculum. He did not feature in publications. In the libraries, it was clear even from the black and white photos and poor quality colour prints that I had encountered a strange, unusual artist of the period between the two world wars who had many hidden marvels to offer. I was confronted with the true origi-

FARKAS ISTVÁN EMLÉKEZETE

nality of the artist in the Glücks collection. The strong effect of the paintings is something that has remained with me ever since. I completed the large monograph at the beginning of the nineties in the artists’ house in Szigliget. I would be embarrassed to list all the notable, educated and knowledgeable authors, poets and men of letters who didn’t know who he was and had never heard of him. When I showed them the reproductions, some of them expressed their astonished admiration immediately while others pushed them away with repugnance and didn’t want to get to know his work any better. Of late, Imre Kertész, György Konrád and Péter Esterházy have all become advocates of Farkas, but even that doesn’t seem to help him. His paintings are startling even in the very different cultural environments of Rome and Berlin, and not only in Budapest or at Szigliget (where we opened the István Farkas Museum last year).

* With only a few exceptions (e.g. István Dési Huber, József Egry, Lajos Kassák) his contemporaries at home did not accept Farkas as one of them. How could they? Farkas came from a wealthy bourgeois background, his wife was baroness Ida Kohner, painter and aristrocrat, while Farkas himself was the inheritor of the Wolfner–Singer publishing house, which is why he had to move home from Paris in 1932. Most people saw the publisher, the manager in him. He didn’t belong to any societies, he didn’t join associations and didn’t participate in the art scene. What’s more, he was a passionate collector of art, following in the footsteps of his father, József Wolfner, who collected the paintings of Mednyánszky and István Nagy. Farkas bought too many paintings and pieces of graphic art from his contemporaries and he also disbursed regular support to younger painters and sculptors. Later on, this was kept unsaid. Money is an unpleasant subject, perhaps it was easier to think they got it from a capitalist rather than a fellow artist. After the war, or more precisely after 1948, the Bolshevik takeover, many of those who had received existential support from Farkas became adherents of the ideology of socialist realism and rejected bourgeois art. The lifestyle and art of Farkas was the very embodiment of what they, in an offhanded and scornful manner, called bourgeois values. A number of documents prove how he was denied and forgotten. Others openly called him an amateur. When I was writing my first book about István Farkas in 1978, I visited the famed and highly respected author-director of a publishing house, who had known Farkas personally. In his reply, he wrote: “why bother with such an insignificant person when so many talented painters are awaiting discovery?”. During the fifties and the sixties, one did not wish to talk about someone who was neither a proletarian, nor a descendant of workers, nor a socialist and not even poor between the two world wars. What’s more, Farkas qualified as a Jew under the anti-Jewish laws of 1938, which was not to his advantage, either.

* István Farkas was born in Budapest, into an assimilated Jewish family, in 1887. It was a time when the Hungarian aristocracy and senior public officials made their peace with the Jewish intelligentsia, elite who were ready to be emancipated and to identify with the Hungarian nation in the interest of economic, industrial, financial and cultural development. They spoke, wrote and read Hungarian, during the 19th century they left the Hebrew and Yiddish languages behind, and many of them also abandoned their religion and the traditional Jewish ways of life as well. They no longer identified themselves as Jewish, their identity was dominantly Hungarian. Farkas’ father could have been a character in Buddenbrooks. He was the one who made the family fortune. The periodical “Új Idõk” (Modern Times) that he created, the children’s magazines and series of books that he pub-

IV. SZEKSZÁRDI FESTÉSZETI TRIENNÁLÉ

lished were highly popular among the Christian middle class. He was a Jew whose work and influence was definitive in the leading, most prestigious and influential Hungarian Christian circles. When World War I broke out, István Farkas came home from Paris and volunteered immediately for the front. He was an air-force officer, served along the entire Balkans and received several decorations. He became a prisoner of war, protecting his Hungarian homeland with full commitment. For a while, this earned him privileges after 1938, as the several anti-Jewish laws were introduced. But his distinctions failed to protect him after March 1944. He knew he was under a death sentence, but he refused to escape. He could have gone to London, and several people offered to hide him. But his path still led to Auschwitz at the end of June 1944. Farkas did not identify with the Jewish religion in the way Imre Ámos, Viktor Erdei or Hugó Scheiber did. He wasn’t even interested in Jewish religious motifs in the way of Lajos Vajda. But the fact that after Hitler’s coming to power and the introduction of the Nurnberg laws, his very existence was threatened is there in his paintings. The change in 1929–1930 that made Farkas abandon the beautiful, aesthetic, decorative paintings of the Paris period (1924–1929), which would look good on the wall of any interior, for paintings full of anxiety cannot be understood without reference to the events of European history. A fascist coup is attempted even his beloved France, the French began to build the Maginot line in 1930, the preparation for war was unmistakeable. In 1932, Otto Dix painted his large-scale warning entitled War. In 1933, the persecution of “degenerate” artists, the avant-garde and modernism begins, “depraved” and “degenerate” works of art (15,997 works by some 1400 artists) are collected from the museums and galleries. The expressive, surreal, grotesque paintings of Farkas, suggestive of the hopelessness of being and the absurdity of human relationships, could certainly have been among them. Farkas began the creation of the Farkas waxworks in 1930. He was painting his homelessness, his loneliness. Of course, he was also painting the decline of bourgeois culture, the collapsing values. The players on the Farkas stage are either robustly provocative, repulsive, sinister or jeopardised beings who embody danger and fate or ethereal, elusive anti-beings, ghosts and shades on the verge of disappearing. They are unpleasant forms, sometimes living dead, on the boundary between existence and non-existence. 1930 saw the publication of Mario and the Magician by Thomas Mann, The Revolt of the Massed by Ortega y Gasset and it was also the year in which Sternberg directed Blue Angel with Marlene Dietrich. These are by no means random coincidences. As an artist, Farkas was painting the very same thing that the European authors and philosophers were writing about: being at the mercy of absurd forces, the increasing irrationality of existence, the powerlessness of the individual. Something is about to happen in Europe – this is the message written and painted by many in many ways. Something terrible, something that will mark the passing of an age. What else could Farkas have been painting? He painted “it is over”.

* When, during the seventies and the eighties, I conducted research into the reception of paintings, viewers rejected distorted, grotesque, frightening forms the most. The paintings which, through the exaggerated presentation of external and internal passions and suffering forced the viewers to come to terms with phenomena that they didn’t wish to know about. They liked impressionism but didn’t like expressionism. They were even more likely to accept non-figurative, abstract works as paintings than the grotesque, distortions and expressive emphases. Mask-faces earned strong rejection.

FARKAS ISTVÁN EMLÉKEZETE

Viewers wish to see beautiful, indifferent, decorative pictures in their homes and at exhibitions, too. Things that at most scratch the surface of, but certainly do not shatter their illusions. They like to contemplate a beautiful female act, a romantic, peaceful and unreal landscape or a still-life devoid of thought. Every now and then, for a short time, scandal is acceptable, but only to make the following restoration of order, boredom and the commonplace even more valuable. Viewers know that the world that they live in is not at all like the paintings they would like to see. Many of them, in fact, know full well that the world they inhabit is just like the paintings they reject. Like the paintings of István Farkas, who is rejected for that very reason. The art of Farkas is aesthetic, but not in the least boring, yet it is not scandalous either, certainly not enough to inspire loud protests. But it is eerie, unpleasant and scary. Is that what we are like? Is that what the other people, the environment around us like, are they really so repulsive? Even the sky and the sea are unfriendly, the trees and the houses are threatening and umbrellas look like weapons; the paintings are full of restless, indefinite objects, forms, and the colours are also oppressive, while the brushstrokes are often dramatic, tormented, in opposite directions. Nothing is real, not the houses, not the earth, the sea or the sky, not the clothes people wear. The original titles themselves, that Farkas gave his paintings are also often alarming, shocking, though incisive: Superstitious Afternoon, The Fool of Syracuse, Deserted City, Young Drunken Poet with His Mother, Fate, The End, etc. The mode of expression, the range of effects, the painterly vocabulary of Farkas was not and could not have been well received either between the two wars or from the end of the sixties, in the struggle for the acceptance of the avant-garde and modernism. Farkas is an ill-suited flag bearer of any ideology, any ism. And he is also unsuitable as a role model. He is erratic, impossible to approach using prefabricated clichés. He is far too individual. There are no handholds in the history of styles, in symbology or the history of motifs, he offers no assistance to the interpreter. He cannot be copied, cannot be followed, variations, reworkings are impossible to paint. Forgers are also on the wrong tack and are exposed immediately: that which makes the paintings of Farkas that which they are is something they are incapable of duplicating.

* It is as if Farkas was forced to live a life of exile in his own country. This is a familiar theme. Ferenc Molnár, Béla Bartók, Sándor Márai, László Moholy Nagy – we could list dozens of people who were forced to leave Hungary between the two wars. (Márai was friend of Farkas’, they used to go skiing together. A study could have been written long ago about their intellectual affinities.) Many had to leave between 1946 and 1956, and many had to leave thereafter. (László Lakner, who lives in Berlin, is still an advocate of Farkas.) In the capitals of Europe, and not only in Paris but also in Copenhagen, the significance of the work of György Kurtág is better known than here, at home. That’s what our country is like – we know it, but we must not accept it. Farkas stayed home, yet he never found his way home. In Paris, between 1924 and 1934, he was a very successful painter. A great deal was written about him on many occasions and his works were frequently reproduced. He could have been a real French artist.

* The exhibition entitled “The Memory of István Farkas” may bring him at least one step closer to contemporary Hungarian painters.

IV. SZEKSZÁRDI FESTÉSZETI TRIENNÁLÉ

MAGYAR FESTÕK TÁRSASÁGA 1373 Budapest 5. Pf. 586 (1) 33-17-603 mafest@alarmix.net SOCIETY OF HUNGARIAN PAINTERS 1373 Budapest 5 P.O. Box 586 mafest@alarmix.net

Felelõs kiadó a Magyar Festõk Társasága Felelõs szerkesztõ: Kováts Albert Angol fordítás: Földvári Balázs Katalógusterv: Kováts Borbála Mûtárgyfotók: Vargha János A bevezetõ tanulmány fotói: Farkas István Alapítvány

A nyomdai munkákat a Nalors Grafika (Vác) végezte

ISBN 963 86464 4 6