Korea közelről by Koreai Kulturális Központ

tartalomjegyzék

Eredeti koreai: HANGUL

Több mint betű: az írás, ami felfedezésre sarkall Nagyszerű egyszerűség: a hangul újragondolása A hangul bűvöletében: Ahn Sang Soo

Eredeti koreai hagyomanyok

Gat: a takargatás és az önkifejezés elegye Gat módi: divatba jön a régi férfikalap? Binyeo, a női vágyakról mesélő, díszes hajtű Pont annyi, amennyi kell: maedeup, a koreai csomó

Eredeti koreai eleterzes: ARIRANG

Egy népdal, ami a szív legmélyére hatol: az Arirang Arirang, a film, ami egybeforrt a nemzettel Különleges Arirang-éneklés magyarokkal

Eredeti koreai kultura

Kimcsizzünk egy tálból! Asztali etikett A seshin és a fürdőház kultúra Illemszabályok különleges napokra

Eredeti Korea

Tö b b m i n t b et ű : a z í rá s , a m i f e l f e d e zé s re s a r k a l l

Eredeti koreai: HANGUL

A hangul immár hat évszázada a koreai írásos kultúra meghatározó eleme. Kétségtelen azonban, hogy a korok és a mindennapi élet követelményeinek megfelelően folyamatosan változtatta, és ma is változtatja önmagát. Sajátos nyelvészeti bátorságán túl, napjainkban egyre gyakrabban fedezik fel különös esztétikai és ízlésformáló szépségét. Számos esetben kötik a hétköznapi emberi lét kifejezéséhez, és illetik olyan, a művészetekhez köthető fogalmakkal, mint a zene, az építészet, a divat, a látványtervezés, a kézművesség vagy akár a textilművészet. Más nyelvek ábécéitől eltérően – melyek évszázadokon át, számos népcsoport összesített tudása révén születtek meg – a hangul megalkotása nagyon is tudatos elgondolás mentén jött létre, és lényegében egyetlen ember alakjához köthető.

Szedzsong király, az újító A hangul Nagy Szedzsong király Hunmindzsongum (A nép helyes kiejtésre tanítása) című könyvének 1446-os megjelenésével debütált. Úgy tartják, hogy az uralkodó valójában már három évvel korábban megalkotta az ábécét, de három éven át tesztelték. A könyv feltárja a hangul koncepcióját, információkkal szolgál magáról a felfedezőről, az ábécé megszületésének idejéről és arról is, hogy rendszere milyen alapelveken nyugszik. A Hunmindzsongum Korea 70. számú nemzeti kincse, és része az UNESCO Világörökségnek is. Szedzsong alkotásának talán legmeglepőbb eleme az a fajta művészi szerkezetben való gondolkodás, ami a mai napig friss és időszerű. A király olyan pofonegyszerű struktúrát és könnyen érthető, átfogó rendszert hozott létre, amely mind koncepciójában, mind megjelenésében megfelelt a tömegigényeknek. Más szóval, a hangul kezdettől fogva egy pontosan megtervezett és megszerkesztett vezérelvre épült, ahol a fő szempontok a hasznosság és a könnyen érthetőség voltak. A király arra törekedett, hogy olyasmit hozzon létre, ami bárki számára elérhető, s előre látta azt is, hogy akik használni fogják, még korunkban is a szívükbe zárják. Esztétikai hatás, funkcionalitás, célszerűség és észszerűség – ez minden tervezés alapja. Mielőtt belefog, minden tervező felteszi magának azokat a kérdéseket, hogy hogyan tervezzen, illetve kiket kell megszólítania. Ez a hangul-hatáson alapuló jelenség érteti meg velünk, hogy a művészi tervezés társadalmi igényeket tükröz. Így lett a hangul élő bizonyíték arra, hogy a jövőre

milyen fontos hatással van a művészi tervezés és az emberi kreativitás.

Hangalapú bet k A hangul alapelemeit öt mássalhangzó és három magánhangzó alkotja. E nyolc elemnek vonalakkal vagy egyszerű geometriai szerkezetekkel történő kombinálása adja azt a 28 egységet, ami a mai koreai ábécét alkotja. Az alapmássalhangzók, azaz a: ㄱ (k,g), ㄴ (n), ㅁ (m), ㅅ (s, sz) és az ㅇ (ng) a hangképzés legfőbb alapszabályai figyelembevételével jöttek létre. A ㄱ hang a nyelv alakját veszi fel képzésekor, a nyelvgyök a szájpadlással zárt pattint, míg az ㄴ képzésekor a nyelv a szájpadlással érintkező alakját mutatja; az ㅁ maga az összezárt emberi ajkak, amit ezért ajakhangnak nevezünk; a ㅅ foghang, a metszőfog formáját ábrázolja, míg az ㅇ torokhang, mely egyben a kerek toroknyílásra emlékeztet. Ami a magánhangzókat illeti: a • a kerek világmindenség szimbóluma, képzésénél a nyelv összegyűrődik, a – („ü”) maga a föld, kiejtésnél az ajkak széthúzódnak, a nyelv hátul összegyűrődik, a I (i) az álló embert jelenti, és képzésénél a nyelv vízszintes állapotban van, míg az ajkak széthúzottak. A hangul maga a hangképzés vizuális törvénybeiktatása, ezért is van, hogy oly élesen választja el a mássalhangzókat a magánhangzóktól. Minden betű egyedi és sajátos módon kiejtendő szótagok alkotására alkalmas, amelyet nagyon átgondolt szabályok alapján szerkesztettek egybe.

Kiegyensúlyozott, logikus és strukturált Az igazi alkotói tervezés érzékeny és értelmes szabályok halmazának tudatos, egyben ösztönös megteremtése. A hangul esetében olyasmiről van szó, ami alapjaiban különbözik a keleti világ írásbeliségétől, ideértve természetesen a kínai írást, a handzsát. A hangul formatív komponensei – különös tekintettel a pontok (írásjelek) elhelyezésének mechanizmusára – kifejezetten az alapelemek közötti észszerű kapcsolatrendszerre épülnek. Minden egység bizonyos architektúrában, tökéletes szimmetriában van önmagával és a többi egységgel, amelyet a vonalak elhelyezése és a pontozás rendez sajátos harmóniába. A hangul geometriai megtervezése igen széles teret nyit az ábécé vizuális variálhatósága előtt, ami alkotóinak rugalmas és fantáziadús törekvését méltatja. Ezért látjuk tehát úgy, hogy a hangul épp a lényegénél fogva változatosabban

alakítható, és sokkal eklektikusabb vizuális képet mutat, mint a latin írás. Az írott nyelv betűi egy nép vagy etnikai csoport közösségi szellemének és kulturális identitásának alapját jelentik. Mint a koreai kultúra legfontosabb bástyája, a hangul ma is éppoly időszerű, mint hat évszázada volt – egy folyton változó eszmei örökség.

Szöul legfőbb tájékozódási pontja, Nagy Szedzsong király szobra a Gwanghwamun téren

Írta: Kim Eun Jae, a Nemzeti Hangul Múzeum kurátora Megjelent a KOREA magazin 2020. októberi számában

N a g y s ze r ű e g y s ze r ű s é g : a hangul ú j ra g o n d o l á s a

Eredeti koreai: HANGUL

A Nagy Szedzsong király által 1443-ban megalkotott hangul, azaz a fonetikai alapokon nyugvó koreai ábécé, világszerte elismerő csodálatnak örvend, és ezt egyszerűségének, észszerűségének köszönheti. A 24 hangul-karakter 11172 különböző kombinációt képes alkotni. Manapság művészek és dizájnerek is használják a hangul betűit alkotómunkájuk során. Ha megszabadítjuk a berögzült mechanizmusoktól, szokványos elképzeléseinktől és a használatára vonatkozó előítéleteinktől, a hangul végtelen számú esztétikai szülemény táptalaja lehet. A hangul jóval több, mint a kommunikáció egyik szimpla eszköze. Koreában az olyan hétköznapi tárgyak, mint a táskák, ruhák vagy éppen a múzeumi, galériabeli emléktárgyak készítőit gyakran ihletik meg a koreai ábécé betűi. Az ilyenfajta vizuális megjelenítés mintha azt az üzenetet közvetítené felénk, hogy a nagyobb méretű betű nagyobb mennyiséget jelent – illetve fordítva –, vagy hogy a különböző variációk a betűket és az egyes elemeket formáló stílusok összekapcsolási módjától függenek. Igaz, hogy a hangult ma jóval zajosabb rajongás veszi körül, mint korábban, különböző tipográfiai alkalmazásai mégsem valami múló hóbort jelei. Vajon miért tudunk erre az ábécére úgy tekinteni, mint egy vizuális élőlényre, s nem egy egyszerű nyelvi kifejezésformára vagy kommunikációs közvetítőre? A következőkben azt próbáljuk megvilágítani, hogy miben rejlik a hangul csábereje.

Precíz artikuláció A hangul szó szerint azon a szabályon alapul, mely szerint a betűk az emberi hangoknak a kiejtéskor felvett alakjait mutatják. A koreai ábécé megjelenítésének rugalmassága éppen összetettségében rejlik. A ㄱ ,ㄴ ,ㅁ ,ㅅ -hez és a ㅇ -hez, azaz az alapmássalhangzókhoz egyszerű vonalak odaillesztésével kapjuk meg a kemény mássalhangzókat, úgymint a ㅋ ,ㄷ ,ㅌ ,ㅈ ,ㅊ -t és a ㅎ -t, s ha az alapmássalhangzókat megkettőzzük, akkor beszélünk feszes mássalhangzókról, melyek: a ㄲ ,ㄸ ,ㅆ ,ㅉ és a ㅃ . A hangul magánhangzói vonalak és pontok variációi. Egyszerű, vízszintes és függőleges vonalakból állnak; a variánsokat pedig a yin és a yang szerkezeti törvénye szerint alakították ki: ㅏ ,ㅑ , ㅗ , és a ㅛ , azaz a „világos” hangok (yang), illetve a „sötét” (yin) hangok pedig a ㅓ ,ㅕ ,ㅜ és a ㅠ . Ezen magánhangzók összevonásával pedig az alábbi kombinációkat hozták létre: ㅘ ,ㅙ ,ㅚ ,ㅝ ,ㅞ ,ㅟ és az ㅢ . A magán- és mássalhangzók jellemzően szöget bezáró alakzatban való

elhelyezése alkotja az egyes szótagokat vagy karaktereket. Minden ilyen egység egy jól artikulálható egység is egyben. Ezen egységek betűkből történő összeállítása logikailag teljesen megegyezik a kiejtési, illetve a helyes hangokká alakítás szabályaival. Az óriási mennyiségű hangul-variációk ezért előre kiszámíthatóak és könnyen megérthetőek, főleg, amikor az írott alak hallott formává történő átalakításáról beszélünk. A hangképző szervek felvett alakja alapján bárki lekövetheti az alapmássalhangzók képzésének menetét. Másképp fogalmazva, a koreai ábécé egyfajta vizuális játék, amelyben mozaikokból, ösztöneink segítségével rakjuk ki a mindent magába foglaló összképet. Amennyiben a hangul megtanulására adjuk a fejünket, számolnunk kell azzal, hogy a koreai ábécé egyszerre felhasználóbarát és fondorlatos.

Az elrendezés hatásai A hangul t kezdetben függőleges irányban kellett írni és olvasni, ez ma már főleg vízszintes sorokban történik. Mértani értelemben a betűk vonalakat (területeket) vagy bizonyos arculatot (formákat) alkotnak. A latin betűkkel vonalakkal egybekapcsolódó írást kapunk, míg a hangul betűi egyfajta „geometriai” képet mutatnak, ezért előbbi tipikusan vonalírás, míg utóbbi eredetileg egymásra építette a betűket és a karaktereket (építkező írás), vízszintes sorokba rendezve pedig egymáshoz illeszkednek a karakterek (illeszkedő írás). A szerkesztés módjától függően, szöget bezáró, illetve kör alakú egységek alakulnak ki. Ezen elv mentén rendeződnek tehát a hangul elemei geometriai teret betöltő egységekké, amelyek végül egy szabályos, világosan strukturált szerkezeti képet mutatnak. Ugyanakkor, ha megszabadítjuk a konvencionális elrendezés törvényeitől, akkor a hangul képes önálló, aktív életre kelni. Csakúgy, mint az előbbiekben, a függőlegesen, illetve vízszintesen elrendezett hangul-írásban is különbségek mutatkoznak. A vonalakat és formákat keverő függőleges írás terjedelmesebb külsőt kölcsönöz a hangulnak (hasonlóan a kínai handzsa íráshoz), míg a vízszintes írásmód átláthatóbbnak, tisztábbnak tűnik. Ezenfelül a karakterek térbeli elnyújtásával, illetve összehúzásával a koreai írás képes arra, hogy fokozza látványa dinamizmusát és ritmikáját.

A minimalizmus kvintesszenciája A fentiek és a Hunmindzsongumban leírtak okán a hangul nagyszerűségének leglényegesebb eleme a mértani formációkba való rendezés. Bár a hangul geometriai vonalainak és alakzatainak tömörsége radikális előrelépés volt az egyszerűsítésben, maga a kifejezés, hogy „geometriai”, még nem indokolja a koreai ábécé könnyebb elérhetőségét, sem annak minimalista kompozícióját. Természetesen az ilyenfajta egyszerűség önmagában jelenthet egyfajta stílust, ám ugyanakkor jelentheti annak hiányát is. Más szóval: ha egyszerűségről beszélünk, az ökölszabályának nem sok köze van a művészi formatervezéshez. Az egyszerű stílus a dizájner szabadságának kifejezésmódja, a hangul pedig a maga minimál-formájával az egyéni kisugárzás és önkifejezés előtt tárja szélesre a kaput bárki számára.

Átalakító energia A művészi formatervezés eszmények megálmodásáról szól. Noha mindannyiunknak megvan a maga útja és irányultsága, a képzelet lehet a közös kiindulópont. A hangul a merev egyszerűségtől startol, és megszámlálhatatlan variációk alkotóelemeként végzi. Legyen az függőleges avagy vízszintes írás, legyen az akárhányféle betűtípus, a koreai ábécé bőséges munícióval rendelkezik, hogy képzeletünket kielégítse. Ha képesek vagyunk megszabadulni prekoncepcióinktól, akkor a hangul olyan mélységeket és távlatokat nyit előttünk,

Kwak Chul-an bútortervező dizájner alkotásait kalligrafikus ecsetvonások ihletik

Írta: Lee Yongje, professzor, dizájner Megjelent a KOREA magazin 2020. októberi számában

amire talán a legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna.

A hangul b ű vö l eté b e n : Ahn Sang Soo

Eredeti koreai: HANGUL

“Koreában a különböző tipográfia témájú kiállításokon gyakran hallani, amint a külföldi látogatók így adnak hangot véleményüknek: ”Ó, ez annyira mértani!”. Ez a fajta reakció teljesen érthető, hisz a hangul, azaz a koreai ábécé éppen egy rendszerbe szerkesztett látványról híres. A hangul mesterségesen teremtett írás, amelyet az 1440-es években a Hunmindzsongumban publikáltak. A hangul az egyetlen olyan ábécé a világon, amelyet egy e célra összehozott csapat szerkesztett, és amelynek létrejöttét dátumhoz köthető hivatalos bejelentés hirdette ki. Megszületése maga a színtiszta tipográfia.

A bet k m vészeként élni Mi tagadás, az Ahn Sang-soo nem egy mindennapi név, ám a koreai szövegszerkesztésben jártasak mára már jól ismerik az „Ahn Sang-soo” betűtípust, amelyet megalkotójáról neveztek el. Ahn forradalminak számító grafikai megoldásai a hangul megújulását eredményezték, mely munkásságáért 2007-ben még a Lipcsében alapított Gutenberg-díjat is elnyerte. A díjat innovatív tipográfiai formatervezéséért és azért a merész vállalkozásáért ítélték oda számára, mellyel a koreai írást népszerűsíti a világban. A szöuli Barakat Kortárs Galéria inspirációs sorozatának első állomásaként rendezett kiállítás a régi írásmódok és a modern idők tipográfiája közti kapcsolatot állítja a középpontba. A világhírű formatervező művész alkotásaiból 2018 márciusában Tajvanban is nyílt egy kiállítás. Amikor a civilizációtól messze eső helyeken készült fotókról esett szó, az esemény kurátora arra hívta fel a figyelmet, hogy Ahn képes volt a legtávolabbi szegleteket is felkeresni, hogy kikutassa a betűk eredeti formáit. Szöveges és képes dokumentációival, a „betűk igaz művészeként”, Ahn egyben az írás forradalmi átalakulásainak is hű tolmácsolója.

Hangul - a mindenek felett álló A koreai tipográfia megújításáról ismert Ahn-tól egyszer megkérdezték, hogy céljai megvalósítására miért éppen a hangult választotta. Ő erre azt válaszolta, hogy számára ez valami olyasmi, mint egy romantikus szerelmi viszony. Mindannyiunknak ott van az életében az a bizonyos első élmény, ami bűvkörébe von, aztán sodródunk, míg végül szerelmesen elveszünk benne. Nos, Ahn és a koreai ábécé közti kapcsolat pontosan ilyen történet. Kíváncsi és elkötelezett kutatóként már az „Ahn Sang-soo” betűtípus bevezetése előtt felkereste a Hangul Software Társaságot. Aztán eljött a pillanat, és egyszer csak szerelembe esett a hangul lel, ahogy ő fogalmazta: „örökre a magáévá tett”. Hatalmas büszkeséggel telt meg a szíve, hogy ahhoz a néphez tartozhat, amely egy ennyire különleges ábécét tudhat magáénak. Egy ekkora szerelemben hogyan is dönthetett volna másként, minthogy elkötelezett és áldozatkész képviselője lesz ennek a vonzalomnak, történjék bármi is. Ahn szerelmét az különbözteti meg a másokéitól, hogy az ő szenvedélyének a „tárgya” nem egy emberi lény, hanem maga a hangul.

Balra¶ Ahn Sang-soo: Béke minta akril festmény, 2017 Jobbra¶ Jézus, a mi Jézusunk akril festmény, 2017

Kiegyensúlyozott, logikus és strukturált Ahn hangul iránti vonzalma megkérdőjelezhetetlen, de őt más betűk is ugyanúgy képesek elvarázsolni. Hacsak ránéz egy másfajta betűtípusra vagy bármely más ábécé betűire, különös izgalom és tettvágy keríti hatalmába. Amikor egy betűhöz hasonlatos tárgyat lát meg, fölébred kíváncsisága, és ez új utakra indítja: a betű az a kulcs, amely feltárja egy kultúra emlékeit, egyben azt is, hogy miként ragyog majd ez a kultúra a jövőben. S a hangulre mindez nagyon

is igaz. Vajon ha nem alkotják meg, létezne ma még Korea egyáltalán? Ez persze igaz a koreai kultúrára csakúgy, mint más írásrendszerekre, hisz a betűvetés nem puszta formatervezés. Ezért a legjobb szó, amivel Ahn és a hangul közötti kapcsolat jellemezhető, az a hollida, ami szó szerinti jelentésben: „valaki vagy valami által megbabonázott, teljességgel birtokolt”. Szenvedély, amit a feltétel nélküli szerelem hajt, és ami Ahn tipográfiai alkotóerejének motorja.

A tipográfia fellegvára - irány a meotjieum ! Ahn-nak van egy álma. Olyan álom ez, ami mindennapi életét betölti. Amikor arról kérdezik, hogy mit szeretne még az életben kipróbálni, ahol ez a régi álom megjelenik: „Az, amit most élek meg, hogy tanítok a PaTI-n (Paju Tipográfiai Intézet)”. Tanáraikat a PaTI növendékei „szárnyaknak” hívják. Ahn pontosan egy ilyen szárnyat jelent tanítványai számára, akiket minél magasabb egek meghódítására sarkall. Az Ahn által alapított PaTI-t a mester végtelennek tűnő útja fontos állomásának tartja, mely utat ő maga meotjieum-nek nevez. A meotjieum (e: matcsim) koreai nyelvben formatervezést, dizájnt jelent. Ahn úgy jellemzi saját, folyamatosan tanuló tevékenységét, mint „szárnypróbálgatások a meotjieum felé vezető úton”. „A PaTI olyan intézmény, ahol betűtervezést tanulnak. Mindazt megtestesíti, amit a hangul iránti rajongás jelent. Én nem egyszerűen csak oktatok, hanem azt adom át, amit magam is megtanultam, és amiben egészen biztos vagyok. Az iskolákat nem azért találták ki, hogy valaki magánbirtokai legyenek. Továbbra is az az eltökélt szándékom, hogy itt közös alkotásokat hozzunk létre.” Legyenek azok belső vagy külső jelek, amikor a betűkkel dolgozik, Ahn a lényegi elemek hangsúlyozását helyezi fókuszba munkája során. Noha már most elég nehéz lépést tartanunk Ahn eddigi teljesítményével, jövőbeli terveivel kapcsolatban sokat várunk tőle. Ahogy ő esett szerelembe a hangullel, talán mi is ugyanígy szerettünk bele ebbe a mesterbe.

Ahn Sang-soo tanítás közben a Paju Tipográfiai Intézetben

Kiegyensúlyozott, logikus és strukturált

Ahn Sang-soo: Szárnyalljunk, szárnyalljunk! akril festmény, 2017

Ahn Sang-soo

Vizuális formatervező (hangul-dizájner) és oktató • 1985 Az „Ahn Sang-soo” betűtípus, azaz a nem négyzet alapú hangul betűtípus létrehozása • 1988 A Koreai Nyelvészeti Társaság díja, melyet a hangul-dizájn területén végzett munkásságáért kapott • 2007 A Lipcsei Gutenberg-díj Németországban • 1991-2013 A Hongik Egyetem Vizuális Formatervezés tanszékének egyetemi tanára • 2013 A Paju Tipográfiai Intézet (PaTI) alapítása

Kiállítások • 2002 Rodin Galéria • 2007 Museum der Bildenden Künste, Lipcse • 2013 Une Saison Graphique, Le Havre, Franciaország

Írta: Park Ji-yeon, fotók: Studio Kenn Megjelent a KOREA magazin 2018. februári számában

Eredeti koreai

h a g yo m á n yo k

G a t : a ta k a rg a tá s é s a z ö n k i f e j e zé s e l e g ye

Eredeti koreai hagyományok

Hosszú történelme során a feje védelmére az ember különböző főfedőket talált ki magának, ami számtalan variáció és forma megjelenését hozta szerte a világban. Hála a Netflixen közvetített koreai történelmi sorozatnak, a „Kingdomnak”, mely külföldön is hatalmas népszerűségnek örvendett, a Csoszon-kor (1392-1910) kedvenc férfi kalapja, a gat (e: gát) új életre kelt, és ismét a figyelem központjába került. A rengeteg hajszálvékony bambuszfonál és lószőr összeszövéséből készült gat-dizájn jól ismert, és bár a törékenység látszatát kelti, amikor a jelenség és a lélek mögötti tartalomról van szó, olyan elnyűhetetlen, mint semmilyen más főfödő. Már a Szamguk Jusza (A három királyság emlékezete) is megemlíti, hogy Won-seong király soripot (e: szorip), azaz a közembereknek való bambuszkalapot viselt, vagy hogy a kogurjói freskókon a vadászok paeraengiben (e: perengi, közemberi főfedő) feszítenek, ami arról árulkodik, hogy már azokban az időkben is kalapot hordtak a koreai férfiak. A kalap első képviselői a karima nélküli, esernyőre emlékeztető banggat (e: bánggát) és a kerek formájú, karimás paeraengi voltak. Ahogy a Korjo-dinasztiát (i.sz.918-1392) felváltotta a Csoszon-korszak, a paeraengi kerek tetejét laposan levágták, azaz az új érában új gat-dizájn jött divatba. A gat alkotóelemei a következők: a felfelé nyúló lószőr kalaptető, azaz a chongmoja (e: csongmodzsá), a yangtaenek (e: jángte) nevezett karima, valamint a megkötő zsinór. Általában véve a chongmoja lószőrből, a yangtae

juksából (e: dzsukszá, vékony bambuszszál), a zsinór pedig selyemből készült. A kalapkészítés sajátos eljárás, hisz mindkét alkotóelem más-más, és eléggé trükkös, kifinomult feldolgozást igényel. A kalapkészítés három legfontosabb fázisa a chongmojail, a yangtaeil és ipjail (e: csongmodzsáil, jángteil, ipdzsáil), melyek a chongmoja és a yangtae összeillesztésére, a kalap formájának végleges kialakítására, végül a festés és lakkozás procedúrájára vonatkoznak. E lépések kombinációja az ún. gatil (e: gátil) technikát jelenti, mely eljárás egyben Korea 4. számú Szellemi Kulturális Öröksége.

A takargatás és az önkifejezés összhatásának esztétikai értéke Viselője a gatot szokásosan a napfény és az eső elleni védelem céljából használta, ugyanakkor komoly jelzésértéke, szimbolikája volt, mely mögött egyfajta szellemiség lakott. A házasember családi állapotát azzal jelezte, hogy hosszú haját kontyszerű búbba kötötte, melyre gatot biggyesztett, magas státuszához úgy illett, hogy amint kilép háza kapuján, fejére főfedőt helyezzen. A seonbi (e: szanbi), azaz tudós férfiúi tekintélyét és annak szellemiségét úgy őrizte meg leginkább, hogy még a lakáson belül sem vette le a kalapját. A fekete gat és a fehér ünneplőruha színkontrasztja méltóságot volt hivatott közvetíteni, a selyem megkötő zsinórt pedig ékkövekkel, például borostyánnal, jádéval, kristálykővel díszítették, még inkább hangsúlyozva, hogy az illető az értelmiség osztályához tartozik. A formatervezés tökéletes: a kör és a vonal nyíltságról, egyszerűségről árulkodik, míg a yangtae könnyed kanyarítása eleganciát áraszt. A kalap mérete, a yangtae magassága, szélessége, a megkötő zsinór anyaga az idők múlásával és az újabb trendek szerint persze változott, de a gat formatervezése mindvégig a társadalmi körülményekről tanúskodott. Amikor Kodzsong király 1894-ben betiltotta a férfi kontyot, a gat iránti kereslet akkorát zuhant, hogy ma már nem több történelmi filmek és sorozatok színházi kellékénél. Ebbe a lószőr és juksa kombinálásával megteremtett fejfedőbe bele van szőve a kor viselkedési szabályainak könnyed kivonata ugyanúgy, mint a felnőtt férfi vagy a tudósember komolysága és tekintélye. Amikor a nap átsüt a sűrű szövésű anyag apró likacsain, a fekete szín mögé rejtett haj lágyan felragyog, és különös fénybe vonja a férfiarcot. A gat több mint az öltözködés egy kiegészítő darabja, ami védi a férfi fejét a természet elemeivel szemben, jelzés is, amely sajátos esztétikai szépséget kölcsönöz és közvetít.

Írta: Lee Eun-yi formatervez , író, fotók: Koreai Kulturális Örökség Alapítvány, Park Chang-yeong, Seo Heon Gang Megjelent a KOREA magazin 2019. márciusi számában

Gat módi: d i va t b a j ö n a ré g i férfikalap?

Eredeti koreai hagyományok

A koreaiak többsége számára a gat pusztán a történelmi filmekben és sorozatokban használt jelmezt vagy egy ruházkodási kelléket jelent. Volt azonban egy diadalmasan menetelő sorozat, amelyik globális érdeklődést korbácsolt fel, és szinte szállóigévé lett a rajongói között: „Ez a kalap: alap!”

A tavalyi év elején bemutatott zombi témájú „Kingdom” sikere a tradicionális koreai kalap, a gat népszerűségét is meghozta. Azokat a nézőket, akiket meghódított a „Kingdom”, és esetleg még nem láttak korábban koreai történelmi filmet vagy sorozatot, teljesen elvarázsolta ez a fura főfödő, aminek különböző formái nem csak a Csoszon nemeseinek társadalmi hovatartozásáról árulkodtak, de viselőjük legtöbbször még a szobában sem vetette le a becses jószágot. A közösségi oldalakat hirtelen elárasztották a gattal foglalkozó fórumok, kommentek, sőt a koreai kalap iránt pillanatok alatt hatalmasra nőtt a kereslet, mely alaposan fellendítette mind az internetes, mind a koreai ajándékboltok kereskedelmi forgalmát. Sok koreai maga is meglepődött ezen a nem várt óriási érdeklődésen, de egyben el is gondolkodott azon, hogy eddig ő vajon miért tudott jóval kevesebbet saját nemzete régi kalapjáról, mint a külföldiek. Leszámítva a történelmi filmeket és sorozatokat, a valóságban a koreaiak nemigen találkoznak a nevezetes főfödővel, és még kevesebben jutnak odáig, hogy fel is próbálják.

Újra felfedezett esztétikai értékek Korea hihetetlen sebességű modernizációja és iparosodása nyomán az új idők – főleg külföldi – termékei gyorsan leváltották a tradicionális nemzeti kultúra kellékeit. A hagyományos darabok partvonalon kívülre kerültek, múzeumi relikviák vagy színházi, filmes kellékek lettek belőlük. A Koreai Dizájn és Mestermű elnevezésű alapítvány tavaly „Praktikák” címmel rendezett egy kiállítást, amelyen próbára tették ezeket a tárgyakat. A „gat és a művészet” szekcióban többek közt olyan tradicionális örökségek kerültek bemutatásra, mint a kerámiaművészet remekei vagy a najeonchilgi (e: nádzsancsilgi), azaz kagylóhéj-berakásos felületdíszítési technikával készült bútorok. A hangsúlyt a praktikusság helyett a kiállított tárgyak esztétikai szépségére helyezték. Az egyik legnépszerűbb látnivaló egy sorozatból vett jelenet volt, ahol a főhős lóháton, gatot viselve jelent meg, méghozzá egy csomó, szemmagasságban felfüggesztett gattal a háta mögött. A talán túlságosan is szokványos, fekete színű kalapok látványát, vörös és fehér

gat-kavalkád színesítette. Hagyományosan fehér fejfedőt nemzeti gyász idején a közemberek viseltek Koreában, és ha például egy uralkodó meghalt, a fehér gatoknak az ára akár a tízszeresére is nőhetett.

Gat -készítés A-tól Z-ig A gannil, azaz a gat előállításának folyamata a chongmoja (kalaptető, kalapkorona) elkészítésével kezdődik. Vékony bambuszszálakat (juksa) szőnek, melyeket fémszálakkal fognak össze, ezután következik a lapos karima (yangtae) megformálása, majd a végső simítások jönnek. Még ebből a rövid összefoglalóból is kitűnik, hogy milyen gondos, aprólékos, egyben rendkívül időigényes munkafolyamatról is van szó. Noha a modernizáció megtörte a valaha nagy becsben álló

gannil fényét, azok az iparművészek, akik megőrizték a mesterség fortélyait, Korea szellemi örökségeinek részei, elnevezésük pedig: chongmoja-jang (e: csongmodzsádzsáng, koronaszövő mester), yangtae-jang (e: jángtedzsáng, karimakészítő mester) és ipja-jang (e: ipdzsádzsáng, összerakó mester). A „Praktikák” kiállítás az ipja-jang munkafolyamat nívós, kifinomult igényességgel és ízléssel elkészített eredeti termékeit mutatta be, és rávilágított arra a különbségre, ami az eredeti, illetve a kínai gyártású, a koreai nemzet elődeihez méltatlan, tömegtermelt másolatok között van. A hajlított és egyenes vonalvezetésű elegáns forma, még egy egyedülállóan különleges jellemzője a gatnak. A társadalmi hovatartozás jelzésén túl, a gat az öltözék fontos elemeként egyben viselője önkifejezésének hűséges eszköze is volt. A gat-készítő mesterek amellett, hogy megszámlálhatatlan órát fordítanak az elmúlt idők kulturális üzenetének megértésére, megtanulják tisztelni a régi korok technikáit is. A megfelelő munkaeszközök kiválasztásától kezdve a tökéletes anyagkezelésen át a végső remekmű elkészítéséig hosszú, nehéz út vezet, amelyet csak az igazán elkötelezettek képesek végigjárni.

Id tlen értékek szimbóluma Bár a különböző rétegekhez tartozó férfiak gat-viseletében volt némi eltérés, azt 1895-ig kifejezetten csak az uralkodó osztályhoz tartozó nemesek hordhatták. Alighogy megengedték a közemberek számára is a gat viseletét, bejött az a rendelet, miszerint a férfiaknak meg kellett nyiratkozniuk (addig nekik is hosszú hajuk volt), és ezzel egy időben megérkezett nyugatról a keménykalap is. Persze az, hogy az azonos külső megjelenésre való törekvés jegyében az egyszerű emberek is hordhattak gatot egy rövid ideig, mégiscsak valamiféle demokratizálódás irányába mutatott. A kiállítás hatásaként a gat újfent fölkeltette a régi koreai hagyományok iránti kíváncsiságot. Hazai és külföldi kiállítók egyaránt nekibuzdultak, és koreai kulturális emlékek, tárgyak után kezdtek kutatni. Így állította tehát a „Hallyu” („a koreai hullám”) világméretű berobbanása a figyelem központjába a gattal együtt Korea más relikviáit is, hogy azok újra reneszánszukat élhessék és megmutathassák hasznosságukat.

Írta: Oh Se-won, kurátor, a CR Collective igazgatója Megjelent a KOREA magazin 2020. májusi számában

B i n ye o , a n ő i vá g ya k ró l m e s é l ő, d í s ze s h a j t ű

Eredeti koreai hagyományok

Már a régi koreaiak is nagy becsben tartották és sokat törődtek a testükkel, hajukkal és a bőrükkel, mert úgy hitték, hogy ezek a szüleik ajándékai. Akkor még mind a férfiak, mind a nők hosszú hajat hordtak, amit hivatalos események alkalmával befontak, esküvőre pedig csinos kontyba fésültek. A binyeot (e: binja), ezt a díszes hajtűt pedig arra használták, hogy a kontyot megtartsák vele. Praktikusságától eltekintve, hagyományos divatdarabként ma már kevesebb figyelmet kap a megérdemeltnél. Pedig azokban a régi időkben jóval többet jelentett egyszerű használati eszköznél, méghozzá amiatt a szépséges és stílusos darabkája miatt, amit az viselője számára üzent. A három királyság emlékezete c. históriás kötet tanúsága szerint a binyeot már a Három Királyság idejében (i.e.57- i.sz. 668) is használták. A Silla Királyság korában (i.e.57- i.sz. 935) az ékszereket túl extravagánsnak tartották, ezért használatuk nem igazán volt elterjedt. A Csoszon-korban (1392-1910) viszont a hatalmas póthajkorona volt tilos a nemes hölgyek számára, a hajtű tehát fontos szerephez jutott, ez pedig a binyeo több ezer féle variációját hívta életre. Bár a binyeot sokféleképpen hívták, a legismertebb, pálcika formájú változat elnevezése gye (e: gje) vagy jam (e: dzsám) volt. A 15. században például a nagykorúvá avatás ceremóniáját, melyen az eljegyzett nőnek kontyot fésültek,

gye-ryenek (e: gerje) vagy ”binyeo szertartásnak” nevezték. A binyeo számtalan különféle anyagból készülhetett, többek közt aranyból, ezüstből, jádéből, igazgyöngyből, rézből, bronzból, fából, korallból vagy éppen állatcsontból, szaruból, de mind-mind különböző jelentéssel bírt, például a társadalmi státuszról árulkodott, vagy annak az eseménynek szólt, ahol viselője megjelent. Aranyból, ezüstből vagy jádéből valót a nemesi kasztba tartozók hordtak, a köznép asszonyai pedig fából, állatcsontból vagy szaruból faragottat tűztek a hajukba. Az özvegyeknek fekete fából vagy szaruból készült binyeot illett viselniük. A köznép asszonyai csak 10-20 cm hosszú binyeot hordtak, kivéve a lakodalom alkalmával, ahol a 30 cm-es hajtű is megengedett volt. A binyeo drága családi ereklyének számított, amit a család fiatalabb nőtagjai örökölhettek meg később.

Jamdu : a m vészet különleges aurája A binyeo kis domború feje, a jamdu (e: dzsámdu) a hajtű igazi ékessége, amely sok esetben valóságos művészi alkotás. Alapvető funkciója természetesen a konty rögzítése, viszont a különféle anyagok összedolgozása, s főként a megszámlálhatatlan forma kialakítása teszi igazán unikálissá. Yi Bang-ja (e: Í Bángdzsá), az utolsó koreai koronahercegnő hajtűje például valóságos miniatűr szobrászati alkotás, egy sárkány, amelyen még a pikkelyek és a sörény kidolgozása is az alkotó precíz, aprólékos munkáját dicséri. Szeme igazgyöngyből, a szájában tartott, természetfölötti erőt adó, mágikus gyöngy viaszból készült, teste pedig aranyozott. A korall és az igazgyöngy anyagát általában a maga egyenetlen és szabálytalan valójában használták, hogy ezzel is kiemeljék az anyag természetes szépségét. Az isteni Flóra és Fauna megjelenítése a jamdun az ártó szellemek elűzését szolgálta, valamint a gazdagság, termékenység és hosszú élet bevonzására volt hivatott. A bambusz és a barackvirág a női hűség szimbóluma volt. Figyelemre méltó, hogy a koreaiak a binyeot szinte amulettként tisztelték, amely megvédi a falujukat és őrzi a család jólétét. A fehér és a zöld jáde hajtűt nyáron, a szilvavirág, bambuszlevél, bazsarózsás díszítésűt tavasszal és ősszel, a buddhizmus Hét Kincsét hirdető és a sárkánymotívumos hajtűt pedig télen használták. A fiatal nők főleg jáde binyeot viseltek, később pedig aranyra válthattak, mivel ezzel is jelezték, hogy az idő múlása méltóságot, büszkeséget, megbecsülést hozott számukra. A hajtű bizony még a szerelmesek randevújának üzenő eszközeként is szolgált. Így történt, hogy a binyeo a múltban nemcsak a haj rendben tartója és ékessége, de a koreai álmok és vágyak néma

megszólaltatója is volt.

Írta: Lee Eun-yi dizájner, író Megjelent a KOREA magazin 2019. júliusi számában

Po n t a n n y i , amennyi kell: maedeup, a k o re a i c s o m ó

Eredeti koreai hagyományok

Dieter Rams iparművész szerint a jó dizájn mottója: „a kevesebb mindig több”. A koreai művészek már régóta tudják a titkát, hogyan legyenek minimalisták, amikor díszítőelemeket használnak. A koreai csomózás remekeit a hagyományos ruházat, irattekercsek és hangszerek csinosítására használták, melyek stílusa mindenkor az ember és a környezet közti harmónia kifejezését hangsúlyozta. A hagyományos koreai csomó, a maedeup ( , e: medüp) szépsége pontosan ezt – a Milton Glaser grafikus művész által is megfogalmazott – üzenetet hordozza.

A bárki számára elérhet

díszít elem

A csomózás gazdag történetéről szóló emlékek már az újkőkorszakban is fellelhetőek, például a késeken és baltákon megjelenő zsinórok hű ábrázolásakor. Szabályosan megkötött csomózásokat a Korjó korszakból (918-1392) származó freskókon, illetve buddhista festményeken is láthatunk, csakúgy, mint a Csoszon-kori (1392-1910) agyagfigurákon. A hagyományos csomózás termékeivel való díszítés szorosan hozzátartozott a mindennapi használati tárgyak felékesítéséhez. Ezek a csomók köszöntek vissza a ruhákon, a zeneszerszámokon, zsebek díszítésein, gyaloghintókon, ravatalokon, legyezőkön, irattekercseken, gombokon, sőt még a létrákon is. A csomók nem csupán dekorációként, de a béke és a boldogság amulettjeiként is szolgáltak. A világ egyéb pontjain alkalmazott csomózási technikájához képest, ahol főleg a lapos kivitelezés terjedt el, az északkelet-ázsiai, különösen pedig a koreai csomózás a háromdimenziós megoldások felé tendál. A csomózás hagyományait illetően Koreára nagy hatással volt a kínai technika, s innen terjedt tovább Japán irányába, ám ha a kínai, igen díszes csomókhoz hasonlítjuk, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a koreai maedeup esetében sokkal letisztultabb, visszafogottabb alkotásokkal találkozhatunk.

Csomózott fonalak színes kavalkádja

Tökéletesség és esztétika A hagyományos meadeup szimmetrikus, azaz színéről és visszájáról is ugyanazt a képet mutatja. Egyetlen egy fonál megkötésével jönnek létre például az állatfigurák, a növényi formák, így napjainkig immár több mint harminc típust lehet megkülönböztetni. A leghíresebb csomók krizantémot, kabócát, szitakötőt, lótuszvirágot, méhecskét, lepkét, szilvavirágot, kiscsirkét formálnak. A természetes színezéssel készült selyemfonalakkal megkötött csomók jellemzője a finom, ugyanakkor árnyalatokban gazdag színvilág. Minden tekintetben megfelelnek a „pont elég” kritériumnak, azaz egyszerűek, ugyanakkor tökéletesek, mert minden bennük van, ami a harmóniát jelenti. Kim Hui-jin díszcsomó készítő mester így fogalmazta meg a hagyományos maedeup lényegét: „visszafogott szépség által teremtett egyensúly és rend”. Ám a tökéletes csomó megszületéséig hosszú út vezet. A selyemszálakat alaposan átmossák, ezután következik a színezés procedúrája, majd a szálak összecsavarása. Mivel a csomókötés igencsak aprólékos művelet, egy-egy norige megkötése akár három hónapot csomókötési stílusokat egyesítő, hagyományos kiegészítődarab, amely a hölgyek ruháját hivatott díszíteni. Viselésük ma már nem olyan elterjedt, mint a múltban volt, bár a dizájnerek odaadó munkájának köszönhetően most is megjelennek például a mobiltelefonokon, fülbevalóként vagy éppen karkötőként. Ha valamilyen szép csomózási kelléket használunk, a maedeuppal nemcsak ruházatunkat tesszük elegánsabbá, izgalmasabbá, hanem egyúttal azok előtt a mesterek előtt is tisztelgünk, akik hűségesen őrzik a csomózás művészetének hagyományát. Sin Yun-bok Egy szépség portréja c. festményén is jól látható, hogy az impozáns kiegészítőt a nők a ruhájukra akasztva hordták

Írta: Lee Eun-yi formatervez és író Megjelent a KOREA magazin 2018. augusztusi számában

is igénybe vehet. A norige az a különféle

Eredeti koreai életérzés:

ARIRANG

Egy népdal, ami a s z í v l e g m é l yé re h a to l : a z A r i ra n g

Eredeti koreai életérzés: ARIRANG

Korea legreprezentatívabb kulturális szimbóluma az Arirang, melyet a legkülönfélébb médiumokban és művészeti ágakban láthatunk viszont. Népszerű és közkedvelt témája és motívuma számos filmnek, musicalnek, sorozatnak, táncdarabnak és irodalmi alkotásnak. Az Arirang, amely erejével képes egyesíteni a koreai embereket, legyenek Koreában vagy külföldön, az a dal, amelynek dallamára minden koreai ember szíve egyszerre dobban.

Ez a Koreát leginkább jellemző és kifejező dal a történelem megszámlálhatatlan generációjának közös alkotása. Az Arirang nem egyszerűen egy dal, hanem olyan, az elődök által az utókorra hagyott, zenébe öltött költemény, amely a Koreaifélsziget különböző régióiban más és más verzióban csendült fel. Benne megszámlálhatatlan szövegvariáns lelhető fel, azonban az ismétlődő refrén mindenütt közös és visszatérő motívum. Rendelkezik azzal az előnnyel, hogy sorai spontán átrendezhetőek, könnyedén énekelhető együttesen és egyedül is. Egyszerű melódiája, verselésének szerkezete bármely zenei irányzatba beolvasztható, és az emberiség mindennapi élete dalolható meg benne. Szövegének megszületése nem bizonyos személyekhez köthető, azt a koreai nép gyermekei generációkon át fűzték megénekelhető mondanivalóvá. Ezért van az, hogy az Arirang örömről, bánatról, boldogságról mesél. Vagyis mindarról, amit maga a nép általános és hétköznapi története során megél a szerelemben, a szakításban, a házasélet gyönyöreiben és keserveiben, sőt még az idegen hatalmak elleni küzdelmekben is.

Áriráng áriráng árárijo, áriráng kogero namagándá (ismétlodo refrén)

Nárül barigo kásinnün nimün, siblido motgásza bálbjangnándá (vers)

Zenekutatók szerint az Arirang elnevezésű népdalok családját a mintegy 60 féle különböző változat körébe tartozó 3600 dal alkotja. Ennek pedig az a magyarázata, hogy ez a népszerű ének reprezentálja leginkább a koreai nép érzelmi világát. A három legismertebb változat a Gangwon tartománybeli

Jeongseon Arirang (e: Dzsangszan), a Honam régióbeli Jindo Arirang (e: Dzsindo) és a Miryang Arirang (e: Mirjáng) Dél-Kjongszang tartományból. Sokan úgy tartják, hogy az Arirang legfőbb értékei a benne rejlő emberi alkotóerő,

a szabadságvágy érzékeltetése és a közösségi együttérzés tisztelete. Az tapasztalható, hogy az Arirang regionális, történelmi és mindennapi élethelyzeteket kifejező aktuális variációi állandóan „újratermelődnek”, s mivel bárki kedvére megalkothat valami más mondanivalójú versszöveget, az Arirang egy végtelenül sokszínű népdallá válik. Nincs olyan koreai ember, aki ezt az éneket ne szeretné, és ne imádná együtt énekelni másokkal.

Az Arirang ereje a nép közös vágyaiban és odaadásában rejlik A koreaiak már a bölcsőtől fogva ismerkednek az Arirang gal. A reprezentatív népdal egyre növekvő népszerűsége többek közt a mindennapi életben való forgandóságának, s ezzel párhuzamosan a közoktatási programok hatásának volt köszönhető. A népdaléneklés mesterei, a hagyományőrző társulatok, a hivatásos zenészek, az általános és középiskolák, valamint az Állami Gugak Központ (a koreai népzene állami központja), mindannyian nagyon sokat tesznek az Arirang életben tartásáért és továbbörökítéséért. Kétségkívül igaz az is, hogy erőfeszítéseik valódi hajtóereje magának a népnek a közös igénye és igaz lelkesedése. Az utódok folyamatos képzésére, valamint a szellemi örökségek megőrzésére és azok nemzedékről nemzedékre történő átadására vállalkozó programok mögött ott áll Korea teljes népessége. A mindennapok amatőr, de roppant lelkes tömegei számára hivatásos előadóművészek vállalnak heti két-három alkalommal rendszeres oktatást. Ők azok, akik különböző rendezvényeken a hagyományos kultúra iránt kevésbé érdeklődő rétegekkel is fáradhatatlanul igyekeznek megszerettetni a műfajt. Az oktatási intézmények is alaposan kiveszik részüket az Ariranggal való megismerkedés folyamatából. A dal a zenei tagozatos osztályok tantervében kötelező tananyagként szerepel, csakúgy, mint az általános és középiskolák tanítás utáni foglalkozásain. A helyi önkormányzatok kezelésében lévő kulturális intézmények rendszeresen hívnak meg Arirang hagyományőrző társulatokat, és rendeznek a téma jegyében különféle kulturális-szórakoztató programokat. A Koreai Hagyományos Előadóművészetek Állami Központja, mely a legtehetségesebb népzeneművészek valódi fellegvára, egy új zenei fesztivál rendszeres megrendezésével járul hozzá az Arirang népszerűsítéséhez. Magas színvonalú hazai és külföldi fellépéseik során a Busani Állami Gugak

Központ és egyik tagozata, a Jin-szigeten működő Állami Namdo Előadói Társulat szintén nagyon fontos szerepet játszik az Arirang népszerűsítésében.

A nemzet dala, amelyet bármikor, bárhol, bármennyien énekelhetnek Egy felmérés alapján 2006 júliusában a dél-koreai kormány az Arirangot Korea 100 legfontosabb szimbólumának egyikévé választotta. A választás indoka az volt, hogy ez olyan népdal, amit bármilyen térben és időben lehet énekelni. A korai Arirang variációk a régi társadalmak hétköznapi emberének örömét és bánatát énekelték meg. Az egyén és a nemzet megpróbáltatásairól és arról a szabadságvágyról szóltak, amely a japán gyarmati korszakban átjárta a koreaiak szívét. A remények és a vágyak, melyeket az Arirang dallama hordoz, szinte észrevétlenül fonták át az újonnan jövő generációk életét, így lett belőle élő kulturális nemzeti kincs.

Napjainkban úgy tűnhet, mintha még a két Korea népeit is képes volna egyesíteni. A Sydney-ben rendezett, 2000. évi Nyári Olimpiai Játékokon Dél- és Észak-Korea csapatai együtt vonultak fel, és mind együtt énekelték az Arirangot. A koreai-japán közös rendezésű labdarúgó-világbajnokságon Dél-Korea lelkes szurkolócsoportja, a Vörös Ördögök mindennap Arirangot énekeltek. Ez az a dal, amelynek van elég ereje, hogy egyesítse a koreai népet a legfontosabb pillanatokban, mert felcsendülő dallamára mindannyiuk szíve egyszerre dobban.

Illusztráció: Jung Yoon Mi

Cikk forrása: Arirang, lírai népdal a Koreai Köztársaságban (az UNESCO Kulturális Világörökség és az Emberiség Szellemi Örökségének része), Naver Encyclopedia

Az Arirang külhonban is ugyanúgy szólal meg, kulturális köldökzsinór, mely összeköti a hazát és a koreai népet, éljenek akár a világ bármely más pontján is. Különösen igaz ez a Japánban, Kínában, Oroszországban vagy a Közép-Ázsiában élő koreaiakra, ahová a japán fennhatóság elől, a XX. század elején menekültek.

Az Arirang ma: túl a hagyományokon Túl a tradicionális koreai zene birodalmán, az Arirang iránti érdeklődést és szeretetet a modern koreai kultúra különböző zsánereiben is fellelhetjük. Egyaránt megtalálható zenekari művekben, különböző kortárs irányzatok alkotásaiban, balladákban, a rockzenében és a hiphopban, s így megszólítja a különböző műfajok koreai rajongóinak szívét. Az Arirang ot ezért még az ország nem hivatalos himnuszaként is szokták emlegetni. Dél-Korea olimpiai aranyérmes műkorcsolyázója, Kim Yuna a 2011-es Műkorcsolya Világbajnokságon csodálatos versenykűrjét egy Arirang variációra futotta, melyet „Tisztelgés Korea előtt” címmel ismerhetett meg a világ. Az Arirang mint Korea egyik legreprezentatívabb kulturális szimbóluma, népszerű témája és motívuma számtalan más műfajnak, ideértve a filmművészetet, a musicalt, a színpadi műveket és persze az irodalmat is. A külföldön olyannyira kedvelt K-pop zenével együtt az Arirang a legjobb úton jár, hogy kulturális szimbólumként és a zenei ihlet tiszta forrásaként a világot is meghódítsa.

A r i ra n g , a f i l m , ami egybeforrt a n e m zet te l

Eredeti koreai életérzés: ARIRANG

Az Arirang című fekete-fehér némafilmet először 1926 októberében, a szöuli Dansungsa filmszínházban vetítették le. Az utolsó kockáknál már az egész nézőtér zokogott, és a közönség mind hangosabban kezdte dúdolni a film főcímdalát. Ez volt az a mű, amely öntudatra ébresztette a nemzetet, és a japán gyarmati korszak kellős közepén felélesztette a japánellenes hangulatot. Bemutatása után a film elképesztő népszerűségre tett szert, akkoriban az ország minden csücskében ezt vetítették, hatalmas társadalmi felbolydulás követte. Ehhez jött még a főcímdal, az Új Arirang elsöprő országos sikere, amit mindenki csak Na Woon-gyu Arirangjának hívott. A mű alkotója ugyanis az akkor 20-as éveiben járó Na Woon-gyu (1902-1937) volt, aki nemcsak a film forgatókönyírója és rendezője volt, hanem az egyik szereplője is.

Arirang, a film és a dal, amely a 20-as években megteremtette a nemzet összetartozásának érzését A régi barát, Hyun-gu meglátogatja az elmezavarodott Young-jint, és beleszeret a húgába, Younghee-be. A falu hálaadási ünnepségén Oh Gi-ho, a zsarnok földbirtokos japánbarát intézője inzultálni kezdi a lányt, és verekedésbe keveredik Hyun-guval, aki Younghee védelmére kel. Young-jint hirtelen megszállja valami, sarlót ragadva rátámad Gi-ho-ra, és megöli. A vöröslő vért látva Young-jin elméje kitisztul, ám ekkor már késő, a japán rendőrség gyilkosság vádjával letartóztatja. A film megrázó képpel ér véget: Young-jin hátát látjuk, amint a porban vonszolják a japánok, mögötte a falu népe lassan bezárja a kört, miközben egyre hangosabban éneklik az Arirangot. Az Arirang c. film rövid tartalma

A film rengeteg ember szimpátiájával találkozott, hiszen a nézők egy meggyötört falu, azaz saját életük realitásával találták magukat szembe, amit a japán hódítók zsarnoksága csak tovább súlyosbított. A főcímdalt pedig a közönség tagjai, a főhőssel való együttérzésük kifejezéseként, szájról szájra adták tovább és terjesztették szét országszerte. A népdal szövegén alapuló film kifejezte annak a népnek a gyűlöletét és bánatát, amely a japán gyarmatosítás alatt elvesztette hazáját, és mély szomorúságba és gyászba süllyedve élte keserves életét. A női főszerepet alakító Shin Il-sun így emlékezett vissza az akkori történésekre:

„A közönséget nagyon meghatotta a film. Volt, aki hangosan sírt, de a legtöbben együtt énekelték az Arirangot, és volt, aki torkaszakadtából kiabálva követelte vissza a Csoszon-kori függetlenséget. Az érzelmek szédületes örvénylése volt ez.”

Óriási szöuli sikere után, a japán megszállás alatt vergődő ország fájdalmát és bánatát eposzba öntő film elindult vidéket hódító útjára. Phenjanban akkora tömegek gyűltek össze, hogy még a mozi terelőkorlátját is áttörték. A japánokat nagyon zavarta ez az elképesztő tömeghatás, de a film hősei iránti együttérzés olyan erős volt, hogy szinte lehetetlen volt ellenőrzés alá vonni. Ahogy arra a prológusban megjelenített alcím („A macska és a kutya”) is utal, a film középpontjában a megfélemlítő és a megfélemlített összecsapása áll. A főhős, Young-jin karaktere pedig annak a koreai népnek a szimbóluma, amelyet megfosztottak a hazától, s amely fájdalmában a tébolyba menekül.

Sajtótudósítás az „Arirang” c. filmről

A június 10-i mozgalom eseményei után nem sokkal bemutatott Arirangban a társadalmi osztáyokat érintő problémák is megjelennek. Akkoriban olybá tűnt, hogy a mozgalom hevülete átköltözött a filmvászonra, még a megmozdulás egyik fontos jelszavát is idézte: „Földet a parasztoknak!”. Az Arirang olyan művészi alkotás, amely egyszerre szembesítette az embereket mindennapi gondjaikkal, mutatott rá a társadalmi problémákra, miközben régi japán történeteket és színdarabokat (shinpa) is adaptált. A Csoszon-kori értelmiség a filmet óriási sokként élte meg. A KAPF (Koreai Művészek Proletár Szövetsége) lapjának kritikusa,

Choi Seung-il az egekig dicsérte, mondván, hogy ennek a filmnek mindaz sikerült, ami a regényeknek nem – melyeket egy olyan elavult értékeket hordozó kor hatalmas szobraihoz hasonlított, amelyekkel nem lehet mást tenni, mint elégetni őket. Így vált az Arirang egy monumentális alkotássá, egy olyan hegycsúccsá, melynek megmászása hatalmas kihívást jelentett a Csoszon-kori filmkészítők számára.

A japán megszállás alatti évek legkiemelked bb filmes személyisége, Na Woon-gyu 10 évvel később, Na Woo-gyu az Arirang 3 c. filmjével ismét jelentőségteljes dolgot alkotott. Az 1936-ban bemutatott alkotás ugyanis hangosfilm technikával készült. Na Woon-gyu az irodalmi alkotások megfilmesítése mellett tette le a voksot. 1937-ben filmre vitte Lee Tae-joon Omongnyeo című regényét, amely óriási elismerést hozott a számára. Ezzel a munkájával sikerült legyőznie saját depresszióját is, a film egyszerre bizonyult komoly kasszasikernek és jelentős művészfilmnek. A halál azonban korán érte őt. Mindössze 35 éves volt, amikor krónikus betegsége, a tuberkulózis, valamint nehéz körülményei, hajszolt életmódja legyőzték őt. Na Woon-gyu tizenöt éves pályájának életművét 29 alkotás fémjelzi. Ő maga 26 filmben szerepelt, 15 produkciónak forgatókönyvírója, rendezője és színésze volt egy személyben, és ebben a hármas szerepben úttörőnek számított a koreai filmek történetében. Alkotásait mélységes hazafias lelkület és a mozi szabadságának szeretete hatja át.

Na Woon-gyu 1927-ben

A „sötét korszak” cenzorainak kezei alól nagyon gyakran erősen megvágott filmek kerültek ki, de ennek ellenére Na Woo-gyu-nak és filmjeinek sikerült a koreai közönséget könnyekig meghatni és megnevettetni. Alkotásai lényegét a függetlenség iránti vágy és a szabadság kivívásáért tett erőfeszítések jelentik. „Micsoda sivárság lenne múltunk őnélküle” – e sorok Oh Young-jin drámaíró egyik verséből valók, melyek 1962-ben, a Na Woo-gyu halálának 60. évfordulóján rendezett megemlékezésen hangzottak el. Na Woo-Gyu a maga mindössze 35 évével, amelyet folytonos tűzben lobogva élt meg, az Arirang alkotójaként a koreai filmművészet imádott hőse lett, akire a mai napig úgy emlékeznek, mint a japán megszállás alatt kisarjadt, hazafias koreai filmgyártás elszánt zászlóvivőjére.

Cikk forrásai 1. Na Woon-gyu, a koreai filmgyártás úttör je, az Arirang c. film alkotója Kim Jeong-mi, Jang Seon-hwan: Koreai karaktertörténet, Naver Encyclopedia 2. Arirang Lee Se-gi: Bakancslista: 1001 kötelez koreai film, Naver Encyclopedia (2011.04.20.) 3. Na Woon-gyu filmrendez , aki Arirang c. alkotásával a japán megszállás idején a a koreai filmm vészetet képviselte, Naver Encyclopedia

Különleges A r i ra n g - é n e k l é s m a g ya ro k k a l

Eredeti koreai életérzés: ARIRANG

Eredeti koreai

k u l t ú ra !

Eredeti koreai

k u l t ú ra

Kimcsizzünk e g y tá l b ó l !

Eredeti koreai kultúra

Anna és Gergely Su-hyeon (e: Szuhjan) házába igyekeznek, hogy részt vegyenek egy igazi kimdzsang on, azaz a közös kimcsikészítés élményében.

Anna

Már majdnem egy éve, hogy tanulni jöttem Koreába.

Su-hyeon Hogy repül az idő! Nyakunkon vannak a hűvös, fagyos napok. Gergely

Igaz, hogy ez a közös kimcsikészítés ideje Koreában?

Su-hyeon Igaz bizony! Ilyenkor anyukám, nagymamám és a nagynénéim

összegyűltek a kimdzsangra. Mikor még gyerek voltam, ki nem maradt volna ez a közös élmény, de manapság már sokszor csak megvesszük a boltban ahelyett, hogy magunk készítenénk. Ez van, változnak az idők. Gergely

Én azt gondolom, hogy ez nagyon eredeti és érdekes szokás. Az sem mindennapos dolog, hogy a koreaiaknak még külön hűtőjük is van, amiben csak kimcsit tárolnak.

Su-hyeon Ez így igaz! 2013-ban még az UNESCO is felvette a kimdzsangot

a Világ Kulturális Örökségeinek listájára. Anna

Egyébként mi a különbség a közösen készített kimcsi és a rendes kimcsi között?

Gergely

Régen a kora téli időszakban a koreaiak rengeteg kimcsit készítettek, mivel ilyenkor nem lehetett friss zöldségekhez jutni. Köszönhetően az üvegházi gazdálkodásnak, manapság már persze egész évben megvehetjük ezeket. A téli kimdzsang szokása azonban megmaradt. Szerintem a közösen készített kimcsi finomabb! (széles mosoly)

Su-hyeon Nálunk itthon még megvan a kimdzsang hagyománya. Habár a rokonság

már nem gyűlik össze, de a szüleim meg én meg szoktuk tartani.

Gergely

Hú, de izgalmasan hangzik! Beszállhatok a kimcsi készítésbe?

Anna

Én is csatlakoznék! Látni szeretném, hogy milyen is az a híres kimdzsang!

Su-hyeon Persze, gyertek csak! Legyünk együtt, készítsünk kimcsit,

és csevegjünk egy jót az év vége előtt!

Su-hyeon Üdvözlet mindenkinek! Látom már, hamar befejezzük a kimdzsangot, anyja

sok dolgos kéz fog szorgoskodni itt (mosoly). Ha végeztünk az

elkészítésével, jöhet a közös kimcsi kóstoló, amit posszammal, azaz főtt sertéshússal fogyasztunk majd. Gergely

Szuper! Pont ez az, amire vágyunk (nagy nevetés).

Anna

Hűha! Posszam?

Su-hyeon Koreában kimdzsang idején az a szokás, hogy közben sertéshúst

párolunk, és együtt fogyasztjuk a frissen készített kimcsivel. Su-hyeon Egyszerűen elképesztő ízek! Su-hyeon A mi családunkban úgy szokás, hogy a kimcsibe nyers apja

osztrigát teszünk. Kipróbáljátok?

Gergely

Az osztrigás kimcsi igazi ínyencség, amit csak a kimdzsang kimcsiben találsz meg!

Su-hyeon A kimdzsang kimcsi receptje régiónként változik. Van, ahol nyers

rákocskákat, sárga tőkehalat, nyers abroncshalat vagy nyers polipot tesznek hozzá. A hidegebb, északi vidékeken kevesebb pirospaprikát használnak. A pek kimcsi, azaz fehér kimcsi pirospakrika-paszta nélkül készül, a dongcsimi alapja pedig a terngervízben pácolt retek. Csolla és Kjongszang tartományokban szeretnek több pirospaprikát használni, ezért az ő kimcsijük csípősebb és sósabb, mivel ők inkább a csotkalnak nevezett sózott, apró rákocskákból készült krémmel ízesítik. Anna

Na, izgalmas! Mit csináljak először?

Su-hyeon Tegnap este már besóztam a káposztát, és a fűszeres kimcsi masszát is anyja

elkészítettem. Már csak az van hátra, hogy jól elkeverjük a masszát a káposztával.

Su-hyeon Kész a posszam! anyja

Asztalhoz, kóstoljuk meg, mit készítettünk!

Gergely

Csak figyelj! Ezt így kell enni: tegyél egy szelet húst és egy falat osztrigás kimcsit egy sózott káposztalevél darabra,

tekerd fel, és hamm! Anna

Nahát, ez nagyon finom! Azt hiszem, ez a kimcsi a főtt rizshez is nagyon passzol.

Su-hyeon Milyen jó így együtt elkészíteni az ételt és aztán együtt megenni! Anna

Igen, szuper jól éreztem magam!

Gergely

Hát én is! Szerencsés vagyok, hogy részt vehettem egy igazi kimdzsangon!

Írta: Min Yea-Ji, illusztráció: Yuhaill Megjelent a KOREA magazin 2019. decemberi számában

A s z ta l i et i k et t

Eredeti koreai kultúra

Anna és Gergely meghívást kaptak Su-hyeon szüleit l a cshuszokra, azaz az aratóünnepre. Az asztali etikett szabályait egy rögtönzött gyorstalpalón sajátítják el.

Su-hyeon A jövő héten beköszönt a háromnapos cshuszok ünnep. Van valami

tervetek, srácok? Mi lenne, ha átjönnétek hozzám az első napon? A szüleim is nagyon örülnének nektek. Anna

Ó, tényleg? Igazán köszönöm! Ez lenne az első alkalom, hogy egy koreai otthont láthatok.

Gergely

Én is köszönöm a meghívást! Ez nagyon klassz lenne! Viszont sürgősen meg kellene tanulnom, hogy kell viselkedni ilyenkor, mivel a koreai szokások eléggé eltérnek az európaiaktól.

Su-hyeon Nagyszerű! Akkor megbeszéltük, jöttök hozzánk a jövő héten. Anna

Oké, de légy szíves mondd már el, mit illik, mit nem illik csinálni egy ilyen házi koreai vacsorán!

Su-hyeon Ne aggódjatok a formalitások miatt! A legtöbb család elég lazán

veszi az étkezési szokásokat. De rendben, vegyük át a legfontosabb tudnivalókat!

Su-hyeon A koreai asztalterítés lényege, hogy minden ételt egyszerre szolgálnak

fel. Ez eltér a nyugati szokástól, ahol leggyakrabban fogásonként szolgálják fel az étkeket. Koreában a rizst a teríték bal, a levest pedig a jobb oldalára teszik. A kanalat bal oldalra, az evőpálcákat pedig a jobb oldalra szokás kikészíteni. Anna

Engem eléggé meglepett, amikor először láttam, hogy a koreaiak mennyi mindent raknak fel az asztalra.

Su-hyeon A fiataloknak nem illik az asztalnál ülő idősek előtt az evőeszközökhöz

nyúlniuk, vagy elkezdeniük a evést. Ha alkoholt töltesz valakinek, két kézzel fogd meg a kancsót, és ugyanígy két kézzel tartsd a poharat, amikor neked töltenek! Amikor pedig iszol, kicsit el kell fordulni az idősebbektől. Gergely

Na, ezt már a baráti társaságban megtanultam. (mosoly)

Su-hyeon Miért is nem vagyok meglepve? Akkor ugye azt is tudod, hogy az

evőpálcát nem szabad a rizsbe szúrni, vagy felemelni a rizses és leveses tálkát? Gergely

Igen, tudom. Az evőpálcát csak akkor szabad a rizsbe szúrni, ha halotti toron vagyunk. (szemmel láthatóan nagyon büszke magára)

Anna

Gergely, hogy te milyen okos vagy!

Su-hyeon Úgy látszik, Gergely nagyon képzett, úgyhogy nekem itt már

nincs sok teendőm. Anna

Én még tudok egy előírást! Koreában nem szabad fogat piszkálni, vagy orrot fújni az asztalnál.

Gergely

Így igaz! Anna jól ismeri a a koreai asztali etikettet.

Anna

Naná! Magyarországon nagyon illetlennek számít, ha valaki szipog az asztalnál, de orrot fújni egyáltalán nem ciki. Leesett az állam, amikor azt láttam, hogy Koreában pont fordítva van.

Su-hyeon Koreában régen nem volt szabad beszélgetni étkezés közben.

Vannak olyan családok, ahol még tartják ezt a szokást, de a mi családunk szeret cseverészni az asztalnál.

Anna

Figyelj Gergely, vegyünk valami italt Su-hyeonéknak? Mintha házavatóra mennénk. Szerinted?

Gergely

Díjazom a tervet! Már azt hittem, egyedül töltöm a cshuszokot, miközben minden koreai barátom meg ismerősöm a családjával lesz. Annyira örülök ennek a meghívásnak!

Anna

Én is így vagyok vele. Szuper, hogy egy koreai családdal tölthetünk egy ilyen ünnepnapot.

Su-hyeon Skacok, tudtátok, hogy a cshuszok legfontosabb ínyencsége

a szongphjon, a félhold alakú rizssüti? Gergely

Igen, én sok mindent hallottam a róla, például azt a babonát, hogy ha szép sütit készítesz, akkor szép kislányod lesz.

Anna

Tényleg? Hát te miket nem tudsz!

Su-hyeon Tényleg így van, a koreaiak már régóta hisznek abban, hogy

a kézügyesség jó szerencsét jelent. Ne izguljatok, gyertek, várunk benneteket!

Írta: Min Yea-Ji, illusztráció: Yuhaill Megjelent a KOREA magazin 2019. szeptemberi számában

A seshin és a f ü rd ő h á z k u l t ú ra

Eredeti koreai kultúra

Anna el ször próbálja ki egy fürd házban a seshin t (e: szesin), azaz az elhalt hámsejtek sajátos lesúrolását. Az alábbiakban az élményeir l és Korea híres fürd kultúrájáról esik szó.

Su-hyeon Talán a hidegtől, de kiszáradt a bőröm, és ebből elegem van.

Forró medencébe vágyom, belemerülni a gőzölgő vízbe, aztán pedig egy jó kis seshin t venni. Anna

Igen, a jjimjilbang (e: ccsimcsilbáng, forrómedencés, kemencés fürdőház) a legjobb választás ilyen időben. Na de mi az a seshin?

Su-hyeon Ó, azt hiszem, ezt még nem próbáltad. Viszont tudod, hogy milyen

a jjimjilbang, igaz? Nos, a seshin esetében külön részleg áll rendelkezésre a férfiak és a nők számára. Fürdőruha nélkül vagyunk, és egy súroló törülköző segítségével egy minden testrészre kiterjedő bőrradír-kezelést veszünk. A seshin tulajdonképpen egy bőrradírkezelés. Anna

Hű, ez érdekesen hangzik! De teljesen meztelenre vetkőzni egy közfürdőben, hát ez egy kicsit azért zavar.

Su-hyeon Persze, értem én ezt. Van jó pár olyan külföldi barátom, akik

vonakodnak mindent levetni magukról egy közfürdőben. Sokan például vallási okokból. Anna

Hát igen, erről nekem is van élményem. Egyszer láttam egy klipet, ahol egy külföldi elment egy fürdőházba, aztán csak jajgatott, hogy milyen fájdalmas ez az eljárás.

Su-hyeon Haha! Lehet, hogy először fáj mindenhol, ha egy ilyen masszázson

esel át, de egyre frissítőbb lesz, amint kezdesz hozzászokni.

Persze egy jó seshinnek ezer módja van. Gergely

Elhiszem. Ez az egész azért eléggé meglepett, amikor először jártam Koreában, de az biztos, hogy egyszer elmegyek egy seshinre!

Su-hyeon Figyelj Anna, a hétvégén egy vietnámi barátnőmmel tervezzük,

hogy elmegyünk egy fürdőházba seshint venni. Gyere el velünk! Adok pár jó tanácsot. Gergely

Szívesen csatlakozom egy jjimjilbang ra én is! Forró vízbe akarok csobbanni, és én is ki akarom próbálni a seshint.

Su-hyeon Ő itt Huong, a barátnőm Vietnámból. Huong

Szia Anna, Su-hyeontól már sokat hallottam rólad!

Anna

Szia, örülök, hogy megismerhetlek!

Su-hyeon Mielőtt nekilátunk a seshinnek, meg kell mondani a kezelést végző

masszőrnek, hogy hányan vagyunk, és melyik bőrfelületünket szeretnénk lesúroltatni. Huong

Én két hete voltam, úgyhogy csak a hátamat akarom radíroztatni.

Anna

Na lássuk az árakat! Szóval van a teljes testre kiterjedő kezelés, és lehet kérni csak a hátra. Ó igen, és némi felárért olaj- vagy aromamasszázst is kaphatunk.

Su-hyeon Így van. Én teljes kezelést kérek olajmasszázzsal. Anna

Nekem ez az első seshinem, szóval teljes testradírozást és aromamasszázst vennék.

Su-hyeon A kezelések és a szolgáltatások fürdőházanként változnak.

Van, ahol akupresszúrás kezelést is lehet kérni, tudod, amikor valamilyen eszközzel vagy kézzel erőteljes nyomásokkal igyekeznek serkenteni a vérkeringést. De olyan hely is van, ahol uborkakezelést alkalmaznak, ilyenkor uborka szeletkékkel borítják be a testet. Huong

A legtöbb helyen előre kell fizetni készpénzben. Gyertek, zuhanyozzunk le, aztán üljünk be a medencébe, mielőtt szólítanak!

Anna

Miért kell beülni a fürdőbe?

Su-hyeon Ki kell áztatni a testünket a jó meleg vízben, így az elhalt hámsejtek

könnyebben eltávolíthatók. (mosoly)

30 perccel később

Masszőr

Kérem a 17-es, 20-as és 35-ös vendéget, fáradjanak ide!

Su-hyeon Ezek a mi számaink, gyerünk lányok! Masszőr

17-es vendég, legyen kedves az ágyra feküdni!

Anna

Tudja, nekem ez az első seshin kezelésem, kicsit ideges vagyok.

Masszőr

Meglátja, felüdül majd! Kérem szóljon, ha fájna! Legyen szíves fordítsa a testét mindig abba az irányba, amerre mondom, és lazítson! (Igaz, ami igaz, a masszőr nagyon ügyes a testradírozásban)

Masszőr

Mivel Önnek ez az első alkalom, ez lehet az oka, hogy sok elhalt hámsejtje van. Frissítő érzés megszabadulni tőle, nem igaz?

Anna

Én azt hittem, hogy fájni fog, de nem így van, viszont tényleg felfrissül tőle az ember.

Masszőr

Mivel először van nálunk, a cég ajándékaként megmosom a haját is, és kap egy jó kis arckezelést is.

Anna

Hűha, köszönöm szépen! Mennyivel jobban esik a fejbőrömnek, ha más mossa meg a hajam.

Masszőr

Hát hogyne! Értem a szakmámat. Jöjjön legközelebb is, szívesen látjuk! Így megtisztulni sokkal kellemesebb, és kevesebb energiát igényel, mint mindezzel magunknak bajlódni.

A seshin után a társaság összegyűlik a jjimjilbang épülete előtt

Anna

Mintha kicseréltek volna! Az egész testradírozás a masszázzsal együtt nem tartott 20 percig sem.

Huong

Ó, ők igazi profik, rengeteg törzsvendégük van. A legnépszerűbb masszőrökhöz hosszú a várólista.

Gergely

Mindenki arca sokkal ragyogóbb! Anna, milyen volt életed

Anna

Fú, nagyon klassz volt! Azt hiszem, máris függő lettem. Lehet, hogy

első seshinje? az aromamasszázs teszi, de mintha sokkal puhább lenne a bőröm. Gergely

Hah, szóval a lányoknál aromamasszázs is van? Úgy tűnik, hogy a női szakaszon több minden közül lehet választani.

Huong

Haha, nem is tudtam erről a hátrányos megkülönböztetésről!

Su-hyeon Nos Anna? Végre kipróbáltad a koreai fürdőház élményeit. Milyen volt? Anna

Megfiatalodva és nagyszerűen érzem magam. Most menjünk, együnk egy kis főtt tojást, és igyunk egy jó sikhjét!

Írta: Min Yea-Ji, illusztráció: Yuhaill Megjelent a KOREA magazin 2019. novemberi számában

I l l e m s za b á l yo k k ü l ö n l e g e s n a p o k ra

Eredeti koreai kultúra

Annát el ször hívják meg egy koreai esküv re, és igencsak izgatott. Kérdezgeti is Su-hyeont és Gergelyt, hogy mit vegyen fel, hogyan viselkedjen egy esküv n, vagy éppen más különleges eseményen, például egy temetésen.

Anna

A hétvégén lesz a koreai nyelvtanárom esküvője, ami klassz, de elég ideges is vagyok miatta. Még soha nem voltam koreai esküvőn.

Su-hyeon Emlékszem, az első alkalommal én is nagyon izgultam. Anna

Hogy kell viselkedni egy koreai esküvőn? Nem szeretnék illetlen vagy tapintatlan lenni épp egy ilyen jeles napon.

Su-hyeon Először is, a legfontosabb, hogy nehogy fehér ruhát vegyél fel,

mert ezen a napon a menyasszonynak kell tündökölni. Gergely

Ha megérkezel az esküvő helyszínére, akkor lesz ott egy recepciós asztal, egyik oldala a menyasszonyé, a másik a vőlegényé. A pénzajándékodat vagy a menyasszony, vagy a vőlegény oldalán kell leadnod, attól függően, hogy melyiket ismered. Aztán aláírod a nevedet a vendéglistán, és itt kapod meg a fogyasztásra szóló kártyádat is. Amikor esküvőn voltam, én nem izgultam annyira, hogy véletlenül valami illetlenséget fogok elkövetni, inkább a temetésen volt ez jellemző.

Anna

Temetésen mi a szokás?

Su-hyeon A temetések Koreában általában három napig tartanak.

Kegyeletet leróni az első vagy második napon érdemes, mert a harmadik nap reggelén szokták kivinni a koporsót a temetőbe, így aztán az a legsűrűbb és a legzűrösebb nap. Gergely

Egyszerű, elegáns fekete ruhát illik felvenni, de ha ilyen nincs, akkor valami sötét színűt. Feltűnő ékszert vagy kiegészítőt viselni tapintatlanságnak számít. Zokni vagy harisnya legyen az emberen, mert a ravatalozó helyiségbe nem lehet cipőben bemenni, mezítláb meg nem illik.

Su-hyeon A ravatalozószobába belépve látni fogsz egy vendégkönyvet tartó

táblát. Ide be kell írni a nevedet. Gergely

Az elhunyt fényképe előtt krizantémok és füstölők vannak, itt gyújts meg egy füstölőt vagy helyezz el egy krizantémot! Ha kiveszed a füstölőt, nem szabad fújni, csak finoman lengetni. A virágot pedig úgy kell elhelyezni, hogy a virág feje az elhunyt fényképe felé forduljon.

Su-hyeon Aztán kétszer le kell borulni az elhunyt fényképe előtt.

Persze vallástól függ, lehet helyette kétszeri meghajlás is. Ezt, vagyis a leborulást vagy a meghajlást még az elhunyt családja előtt is meg kell ismételni.

Gergely

A temetés után a vendégek számára tort tartanak a ravatalozószobában, ami általában a kórház épületében van. Ha itt alkoholt fogyaszt az ember, soha nem szabad tósztot mondani. Ha esküvő vagy temetés alkalmával pénzt adsz, akkor arra kell ügyelni, hogy páratlan számmal kezdődjön az összeg, és 0-val végződjön, mint például 30 000 wont, 50 000 won vagy 100 000 won.

Su-hyeon Nálunk nemrég volt a nagymamám temetése. Sok ember jött el

a ravatalhoz, akik pedig sokféleképpen rótták le a kegyeletüket. Anna

Ó, tényleg?!

Su-hyeon Igen. Volt, aki füstölőt égetett vagy virágot helyezett el, és olyan is volt,

aki mind a kettőt megtette. Volt olyan is, aki egyiket sem csinálta, csak egyszerűen meghajolt a nagymama fényképe előtt. Mások, akik csak későn értesültek a temetésről, még sötét színű ruhát sem viseltek. Bár szerintem az őszinte részvétnyilvánítás többet számít, mint a formalitások vagy az öltözet, azért az a helyes ilyenkor, ha követjük a hagyományokat.

Anna

Mindent nagyon köszönök! Ígérem, betartom, amit ma tanultam tőletek az illemszabályokról.

Su-hyeon Oké, érezd jól magad az esküvőn! Ó igen, van itt még valami!

A menyasszony barátai általában korábban érkeznek, hogy a váróhelyiségben még fotózkodhassanak vele. Úgyhogy legalább fél órával a kezdés előtt érkezz meg, ha szeretnél a menyasszonnyal külön fényképet! Anna

Szelfizni is lehet vele?

Gergely

Persze! Biztos vagyok benne, hogy a menyasszony és a vőlegény is örülni fog, ha elküldöd nekik a közös fotót. Azt meg egyenesen imádják, ha a lakodalmas menetről videók is készülnek, úgyhogy vedd fel őket te is!

Anna

Juj, annyira izgatott vagyok! Alig várom, hogy megmutassam nektek a fotókat az esküvő után!

Írta: Min Yea-Ji, illusztráció: Yuhaill Megjelent a KOREA magazin 2019. augusztusi számában

E re d et i Ko re a

Szöul látképe

A szűk kis utcákon a szomszédok szoros kapcsolatokat kötöttek

Leszáll az este, lassan kigyúlnak a fények

Cheonggyecheon (e: Csanggjecsan) patak (Jongno negyed, Szöul)

Daegu (e: Tegu) éjszakai élete a Chilseong (e: Csilszang) piacon

Gwangjang (e: Kvángdzsáng) piac (Jongno negyed, Szöul)

Gyönyörű kilátás Jeju-sziget (e: Csedzsu) Handam tengerpartnál

Jeju-szigeti (e: Csedzsu) búvárnők (haenyeo, e: henjó) a Seongsan Ilchulbong-nál (e: Szangszán Ilcsulbong, „Napfelkelte csúcsa”)

(Ulleung megye, Észak-Gyeongsang tartomány)

Naplementében gyönyörködő emberek a hegytetőn. A horizonton az egymás mögött rendeződő hegyvonulatok lélegzetelállító látványt nyújtanak

Várfal és őrtorony a füves hegyoldalban (Hapcheon megye, Gyeongsangnam tartomány)

Kiadó

Koreai Kulturális Központ

Igazgató

In Suk Jin

Szerkeszt

Hong Nayoung

Fordító

Csajka Edit

Korrektor

Takács Dániel, Magyar Anna

Arculat

Lee Joowon

Borító illusztrátor

Chang Myoung Jin

Nyomda

PAUKER Nyomdaipari Kft.

Telefonszám

06-1-550-0240

koreaikultura@koreaikultura.hu

Honlap

hungary.korean-culture.org

Facebook

koreaikultura

Instagram

koreaikultura

YouTube

koreaikultura

Blog

koreainhungary.blog.hu

Koreai Kulturális Központ 1023 Budapest, Frankel Leó út 30 -34. + 36 1 550 024 0 hungary.korean-culture.org koreaikultura @ koreaikultura.hu

koreaikultura koreaikultura koreaikultura koreainhungary.blog.hu issuu.com/koreaikultura