Forrás - 2012. december-január - 5773. Tévét

‫בס" ד‬

‫מעיין ∑ מקור‬ 2012. december-január IV. évfolyam 2. szám ‫טבת תשע"ג‬ ˝ Idoszaki kiadvány ∑ Kiadja a Lativ Alapítvány ∑ ‫למען תחייה יהודית בהונגריה‬

Zsidó bölcso˝ de az Újlipótvárosban Ha egy igazán értékés fejlesztéscentrikus bölcso dét szeretnél gyermekednek… mert itt maximum 10 gyermek van kétnyelvu ség kóser étkezés folyamatos fejleszto pedagógusi közremu ködés és ami a legfontosabb:

sok-sok szeretet, mert a Te gyermeked, a Mi gyermekünk is!

Kóser párve

érdeklo˝dni: Á. Zita: +36-30-9306262 www.trendeli.hu

Cím: Bp., VII. ker., Dob u. 16.

édes, sós sütemények és torták

Telefon: 06 (70) 632-2771 Nyitva tartás: hétfő–csütörtök: 8–19h péntek: 8–14h

Goldmann & Társa Kft. Cím: 1149 Budapest, Mogyoródi út 32.

E-mail: info@goldmann-cake.hu Web: www.goldmann-cake.hu Goldmann Mariann: 70/327-9234, Áhel Ágnes: 20/413-5430

Köszöntő

Tartalom köszöntő

3

filozófia Mi az áldás?

4

interjú Extra Israelem non est vita? – interjú Hegedűs Pállal

6

Hetiszak asz Mikéc ∑ Kiszűrni az igazságot Vájigás ∑ A zsidó túlélés titka Vájechi ∑ A szombati csendben Smot ∑ A bennünk rejlő nagyság

9 10 11 12

Városok Ortodox reneszánsz Bécsben

13

történelem A függetlenség rövid időszaka

16

Arcképcsarnok Szerénység és szorgalom 17 Rabbi Ávrohom Ábele hálevi Gombiner élete Lesznek-e 100 év múlva nem-ortodoxok?

18

Kultúr a Első hanukai fánkom

19

női szemmel Ráchel és Lea ∑ I. rész

20

Zot chanuka

22

gasztronómia Csoki, csoki, csoki ∑ Receptek hideg estékre

23

GYEREKNEVELÉS Vedd észre, hogy Isten vezeti útjainkat!

24

GYEREKSAROK Az új rokon

25

Órarend

26

A Lativ Alapítvány időszaki kiadványa Kiadja a Lativ Barátai A Zsidó Reneszánszért Magyarországon Alapítvány ∑ 1067 Budapest, Eötvös utca 29. ∑ +36 (70) 320-4277 ∑ www. lativ.hu ∑ info@lativ.hu ∑ Felelős kiadó: Keleti Dávid rabbi ∑ Szerkesztő: Dunajecz Jakab ∑ Munkatársak: Domán Sije, Somlai Szilvi ∑ Tipográfia, tördelés: Deák Panka Borító: Lévai Erika ∑ Belső illusztráció: Deák Panka ∑ Korrektor: Székely Mária ∑ Megjelenik havonta ∑ A kiadvány szent szövegek részleteit és magyarázatait tartalmazza, kérjük, ne dobd el!

A Lativ Barátai Alapítvány számlaszáma: CIB BANK 10700079-47164907-51100005 Köszönjük, hogy adományával segíti munkánkat!

C

hanuka utolsó napjaiban vagyunk, meggyújtjuk az utolsó gyer­ tyákat is. Utána következik a sötétség. Tél van, hosszúak az éj­ szakák. Nincs vetés, sem aratás, a természet halott. Egészen tavasz elejéig nincs ünnep. Történelmi szempontból is chanuka volt az utol­ só csoda, a beígért négy száműzetés közül a harmadikból való meg­ szabadulás. Azóta sötét van, kétezer éve tart a gálut, csak a chanukai csoda lángjai derengenek a távolból.

Igazából minden felosztható egy élő és egy halott stádiumra. Min­ den nap felosztható nappalra, az élő szakaszra és éjszakára, a halott szakaszra. Minden év, tavasztól őszig él, utána lehullanak a levelek, kezdődik a halott időszak. Az ember élete is felosztható az élő és a halott szakaszra. A zsidó nép történelmében váltakoznak a számüzetések és a megváltások, a halott és élő időszakok.

A modern ember ezzel szemben próbál kibújni a természet szorí­ tó rendszeréből, és igyekszik a halott időszakokat is élővé átfordítani: képesek vagyunk sötét éjszaka is a legnagyobb fényárban dolgozni, üvegházakban előállítjuk a terméseket abban az évszakban is, ami­ kor azok normálisan nem teremnének, a halál eljövetelét is próbáljuk kitolni, amennyire csak lehetséges. Azonban a modern ember is érzi, hogy mindezzel együtt gyenge ahhoz, hogy ténylegesen a természet erős szorítása fölé kerekedjen. Ugyancsak érzi valamilyen szinten, hogy talán mégiscsak jobb lenne harmóniában élni a természettel.

Akkor hát mit is kellene kezdenünk ezekkel a halott időszakokkal, egyszerűen csak nyugodjunk bele az elkerülhetetlenbe? Fogadjuk el tel­ jes megadással minden este, minden késő ősszel, hogy elérkezett a pas�­ szivitás ideje, amikor nincs más feladatunk, mint hogy várjuk a meg­ újulást?

Az igazság, hogy a fizikai világ passzivitása ellen nem tudunk küz­ deni, de ez mégsem jelent teljes passzivitást. Hiszen a szellemi világ­ ra ezek a változások nem vonatkoznak, a szellem örök, és örökké él. És nem csak, hogy még a halott időszakban is él, hanem talán sokkal inkább és sokkal könnyebben él, hiszen amíg a fizikai rész is aktív, nehéz erősen koncentrálni a szellemire, de amikor a fizikai „alszik”, akkor tud a szellemi igazán élni. Ki ne érzte volna, hogy bizonyos szempontból mennyivel könnyebb, és mennyivel jobban megy egy csöndes, esti tanulás, amikor a fizikai világ már passzív és nyugodt, mint egy nappali, amikor ugyan az ember elméje talán frissebb, de a fizikai világ körülötte aktív.

Bölcseink is hangsúlyzták az esti tanulás fontosságát. (Éruvin 18b).

Illetve a rájuk jellemző „finomsággal” kijelentették, hogy aki áv hó­ nap 15-től (amikortól kezdenek rövidülni a nappalok) nem kezd el folytatás a 4. oldalon

3

‫ ∑ כסלו תשע"ג‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

a 3. oldal folytatása többet tanulni (kihasználva az egyre hosszabbá váló es­ téket), az meg fog halni (Táánit 31a). Szóval a halott idő­ szak beálltával nincs is más feladatunk, mint hogy sza­ badjára engedjük a szellemünket. Amikor nyugodt és csendes körülöttünk a világ, akkor tudunk igazán fel­ emelkedni, és megérezni az igazi ÉLET ízét!

Reméljük, hogy újságunknak ez a száma szolgálhat egy kis étvágy­ gerjesztővel, kedves Olvasóink elmélyülhet­

nek egy-egy számukra érdekesebb témában. De, mint ahogyan ez közismert, a zsidó tanulás módszere nem elsősorban könyvből vagy újságból való olvasgatás, ha­ nem a párban, közösségben való tanulás, vita. Reméljük, Olvasóink is fognak egy kis időt szánni erre ezen a télen, és személyesen is ellátogatnak hozzánk, hogy közösen vi­ tassunk meg egy-egy témát.

Kívánunk minden kedves Olvasónknak egészséges és élettel teli telet!

Lativ staff

filozófia

Mi az áldás?

Rabbi Nosson Scherman

R

abbi Méir mondta: „Az embernek naponta 100 ál­ dást kell mondania, ahogy írva van: »Mit kér tő­ led az Örökkévaló, a Te Istened?«. (5Mózes 10:12.) Ne úgy olvasd: má (mit), hanem: meá (százat).”

(Menáchot 43b.)

Chidusé Hárim úgy magyarázza, hogy a napi 100 áldás annak a 100 ezüst foglalatnak felel meg, amelyek a Pusztai Szentély falait tartották. (2Mózes 38:27.) Ahogy Isten szent­ ségének földi lakhelyét az emberek által készí­ tett ezüst foglalatok tartották össze, ugyanígy az Ő jelenlétének felismeréséhez is az emberek által mon­ dott áldások szükségesek. Amikor ezeket az áldásokat, jelentésük teljes tudatában mondjuk el, hatásuk kozmi­ kus jelentőségűvé válik. „Írva van: »Az Örökkévalóé a föld és annak teljessége« (Zsoltárok 24:1), és írva van: »[Az Örökkévaló] a földet az embereknek adta«. (Zsoltárok 115:16.) Ez nem ellentmon­ dás. Az első vers arra vonatkozik, mielőtt az ember ál­ dást mond, a második, az áldás utáni állapotra.” (Beráchot 35a.)

Az áldásmondás során az ember felismeri, hogy a föld és annak teljessége Istené. Az embert azért helyezte Isten a földre, hogy elismerje ezt a tényt. Amikor így tett, ak­ kor a föld engedelmeskedett neki. Mivel az Istentől ka­ pott ajándékokat arra használta, hogy a lelkébe vésse, a föld egyedül Istené, az ember jogot kapott arra, hogy használja Isten bőkezűségét. Így a föld az emberé lett – fejezi be magyarázatát Chidusé Hárim –, ám csak olyan mértékben, amennyi­ re elismeri Isten fennhatóságát. Hogyha nem ismeri el Isten tulajdonjogát azokon a javakon, amelyeket használ­ ni akar, akkor tolvajnak számít, amikor saját céljára hasz­ nálja azokat.

Hogyan áldhatjuk meg Istent?

Kisgyermekkorunk óta arra tanítanak minket, hogy áld­ juk Istent imáinkban, mielőtt valamilyen micvát teszünk,

bármi, amit elvár tőlünk, valójában nem az Ő hasznára válik, hanem a miénkre

4

vagy mielőtt élvezetet merítünk az Ő világából. Ám egy­ szer sem döbbenünk meg azon, hogy valójában mit is mondunk. Mi áldjuk Istent? „Már elmondtam neked fiam, hogy minden dicső­ ség, fenség, jóság, bölcsesség, erő és áldás az Istené. Az ember szavai és cselekedetei – jók vagy rosszak – nem adnak hozzá, és nem vesznek el belőle. Ezért meg kell értened, hogy amikor ezt mondjuk: »Áldott vagy Te, Örökkévaló«, az nem azt jelenti, aminek tűnik – hogy az áldással hozzáadnánk valamit az Örökkévalóhoz – hi­ szen Ő semmiben nem szenved hiányt, Ő mindennek az ura. Őtőle származnak az áldások, aki a semmiből meg­ teremti és bőkezűen adományozza azokat, amikor vágya szerint így akarja. Ezért kutatnunk kell az áldásmon­ dás mélyebb értelmét.” (Széfer Háchinuch – XIII. századi könyv a micvákról.)

A Chinuch azzal folytatja, hogy elmagyarázza, a mi ál­ dásmondásaink nem imák, melyekkel növelni kívánjuk Isten jóságát, hiszen ez lehetetlen. Az áldások valójában kijelentések, annak a ténynek a felismerése, hogy Isten teljes és tökéletes. Ennek kell megelőznie minden imán­ kat, mivel ha folyamatosan tudatosítjuk magunkban, hogy csakis Ő rendelkezik minden hatalommal és jóság­ gal, akkor ráeszmélünk, hogy csakis tőle várhatunk meg­

váltást, gyógyulást, jó szerencsét, bármit, amire szüksé­ günk van. És mivel az Ő tökéletessége meghaladja a mi felfo­ góképességünket, ezért bármi, amit elvár tőlünk, va­ lójában nem az Ő hasznára válik, hanem a miénk­ re. Amivel valamilyen módon közelebb kerülhetünk azokhoz a célokhoz, amelyeket Ő jelölt ki a számunk­ ra, hogy azok által kiérdemeljük azt a jót, amelyet adni kíván nekünk.

A végtelen forrás Az „áldás” szónak van egy másik értelmezése is. A bráchá (áldás) szó, a bréchá (forrás) szóból ered. Ahogy egy forrás folyamatosan friss vízzel látja el a földet, ugyanígy Isten a forrása a végtelenül áradó áldásnak. Amikor Isten meg­ teremtette a világot és benne a teremtményeket, az volt a vágya, hogy olyan feltételeket hozzon létre, amelyek­ nek a segítségével jót tehessen másokkal. Ennek az isteni szándéknak az ismeretében jobban megérthetjük az ál­ dásmondásaink értelmét. „Rabbi Jismáél ben Elisá [a főpap] mondta: »[Egyszer Isten] így szólt hozzám: Jismáél, gyermekem, áldj meg engem!« Ezt mondtam Neki: »Legyen az az akaratod, hogy a szereteted legyőzze a haragodat, hogy a kegyessé­ ged áthassa a tulajdonságaidat, hogy kegyelemmel fordulj a Te gyermekeid felé, és az ő érdekükben lépj túl a szigo­ rú ítélkezés határain.«” (Beráchot 7a.)

Isten megkérte Rabbi Jismáélt, hogy áldja meg Őt, ám ő ezt nem dicsőítéssel tette, hanem könyörgéssel, kérve

Istent, hogy legyen kegyelmes a zsi­ dó néppel. A főpap, aki jom kipurkor a Szentek Szentjében állt, tudta az áldásmondás mélyebb értelmét. Isten kegyességét kérte Izrael számára, pontosan azért, mert ez volt a leg­ nagyobb áldás, amivel megáldhat­ ta Istent. Az Örökkévaló akarata, hogy az Ő végtelen és örök áldásai­ nak forrása az Ő népére sugározzon.

Miközben azért könyörögött, hogy ne legyen semmilyen akadály Izrael és az isteni jóság áradása között, Rabbi Jismáél Istent áldotta, mivel azért imádkozott, hogy valósuljon meg az Ő akarata.

Az áldásaink ezért mindenek­ előtt, elsősorban annak az elismeré­ se, hogy minden áldás Istentől jön.

Az Örökkévaló parancsolatainak cél­ ja, hogy érdemessé tegyen minket az Ő jóságának befogadására. Bármiért is imádkozunk, valójában ez annak a vágyunknak a kifejeződése, hogy ne legyünk elzárva a tápláló, erőt adó vizektől, az Ő forrásától, és hogy al­ kalmasak legyünk az Ő véget nem érő áldásainak befogadására.

Ezért közvetlenül Őhozzá szólunk: „Áldott vagy Te … a világ Királya”. „Te” valamiért – olyan okból, ami meg­ haladja a mi értelmünket – úgy kívántad, hogy ihassunk a vizeidből, és felfrissülhessünk általad. A Te kívánságod nélkül nem lett volna bátorságunk, hogy kéréssel fordul­ junk hozzád. De Te így kívántad, és ezért közvetlenül hozzád fordulunk, minden áldás forrásához. Ám mivel azzal is tisztában vagyunk, hogy Te végte­ len és határtalan vagy – emiatt fejezzük be az áldásain­ kat harmadik személyben: „aki éltet, aki kenyeret ad, aki megszentelt minket” – ezért tudjuk és elismerjük, hogy bármilyen valódi tudás Istenről, és a vele való kapcsolat még annál is végtelenül távolabb van tőlünk, mint a leg­ távolabbi naprendszer, ahová több ezer élet alatt sem jut­ hatnánk el.

Ezért „aki áldás nélkül fogyaszt ebben a világban, olyan mintha az Örökkévalótól lopna”. (Beráchot 35b.)

Valóban. Mivel az áldással létrehozhatná azokat a csa­ tornákat, amelyek lehetővé tennék, hogy az áldások eljus­ sanak Isten teremtményei számára. Elősegíthetné, hogy Isten akarata megnyilvánuljon, és lehetővé tenné, hogy a teremtés célja megvalósuljon. De nem mond áldást, és így nem ismeri el, hogy az étel és a föld manna és menny­ ország, ezzel elutasítja Istent és az áldás erejét. Vajon, ha valaki így tesz, az nem lop Istentől? fordítás · Németh Zoltán forrás · innernet.org.il

5

‫ ∑ טבת תשע"ג‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

interjú

Extra israelem non est vita?

– interjú Hegedűs Pállal Hegedűs Pál matematikus és tanár. Matematika PhD-t szerzett Cambridge-ben, utána egyetemeken és középiskolákban matematikát oktatott. Jelenleg a CEU Matematika Tanszékén dolgozik. A nemzetközi Tánách-verseny magyarországi döntőjének zsűritagja, a zsidóságról tanít változatos formában sok fórumon, többek között a Lativ kolelben is, az álefbéttől a Gemaráig.

Egyik izraeli utam során 2006-ban találkoztam azzal a nézettel, mely szerint Izraelen kívül a zsidóságnak nincs jövője. Ma nem tudok ezzel a nézettel azonosulni, és Te? Extra Israelem non est vita? Úgy gondolom, az tel­ jesen világos, hogy Izraelen kívül létezik zsidóság, sőt bizonyos értelemben véve valótlanság azt állí­ tani, hogy Izraelen kívül van a diaszpóra, Izraelben pedig nincs. Izraelben is diaszpóra van. Azon, ami jelenleg Izraelben zajlik, én nem látom, hogy kü­ lönösen közelebb lenne a megváltott népi léthez, mint ami Izraelen kívül van. Bizonyos szempont­ ból rosszabb, mint kívül lenni, más szempontból persze jobb, hiszen van annak előnye, hogy szom­ baton nem járnak a buszok stb., tehát a sábeszi hangulatnak. Számomra Izrael turistaként volt von­zó, megmerítkezni benne kitűnő. Az önmagá­ ban is nagyon fontos, hogy létezik. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok zsidónak való ott élni is, de nekem speciel nem. Éveket töltöttél Angliában. Milyen az ottani légkör?

London, illetve Cambridge a diaszpórazsidóság szem­­pontjából sokkal öntudatosabb és intézményi szinten feltétlenül jobban működő zsidóság a ma­ gyarhoz képest, ez nem kérdés. Ez egyrészt a kö­ zösség méretéből is adódik, illetve a személyiségek­ ből is, akik vezetik. Kétségtelen, hogy a zsidóság minden problémája személyi fedezet kérdése: a zsi­ dó tehetségek, a zsidó elit létezésének vagy nem létezésé­ nek kérdése (Tábor). Látványos, hogy a magyar zsidóság­ nak nem volt sosem igazi vezetője, hiszen abban az időben, amit mi aranykornak képzelünk, a két háború közti, illet­ ve még az I. világháborút megelőző időszakban sem volt jelentős a magyar zsidóság ebből a szempontból a világ zsidóságához képest. Az angol zsidóság pedig jelentős, és ez a jelentőség nagyon sok mindenből fakad. Fakad pél­ dául abból, hogy az Egyesült Királyság szellemileg leg­ befolyásosabb 50 embere között rengeteg zsidó, öntuda­ tosan zsidó van, többek között a zsidó főrabbi. Fontos, hogy szellemileg ilyen jelentős súlyt képviseljen a zsidó­ ság. Természetesen nem állítom, hogy Ma­­­gyarországon ne

6

lennének olyan zsidók, akiknek ez a zsidóság nagyon fon­ tos – anélkül hogy bárkit is kiemel­nék a zsidó írók vagy fi­ lozófusok közül, akiknek a zsidó­sá­guk nagy jelentőséggel bír – de sohasem lett nekik olyan magas rangjuk a magyar közgondolkodásban és a zsidóságukkal azonosítva, mint amilyen Angliában. Mint említettem, ott az angol főrabbi egy közvélemény-formáló gondolkodó, akitől én szemé­ lyesen is nagyon sok mindent tanultam.

Jonathan Sacksról van szó? Úgy van. Ő egy filozófus, ráadásul úgy filozófus, hogy közben az ortodox zsidóság is nagyon fontos neki (mégis­

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2012. december-január

csak ezért főrabbi), és képes ezt két nyelvet nagyon jól vegyíteni. Az egyik rövid írásában arról írt, hogy filozó­ fusként dolgozott, nem volt még talán rabbi sem, mikor egyszer olyan erős szél fújt, hogy lefújta a kipáját, ő fel­ vette a földről, és a kipáját a kezében fogva ment be a tanszékre. Aznap odament hozzá az egyik kollégája, és megrökönyödve kérdezte, hogy mi a baj. Ő nem is sej­ tette, a kollégája vajon mire gondol. „Hát láttalak, hogy kipa nélkül jársz” – mondta neki. Ebből egyrészt megér­ tette, folytatja Sacks, hogy a környező emberek jól látják, mennyit jelent ez a számára, másrészt a kételyek elosz­ latása után arra is rájött, hogy a többiek is elvárják tő­ lünk, zsidóktól, hogy legyünk öntudatosak; a többieknek is fontos az, hogy mi tisztában legyünk azzal, mi az, ami nekünk lényeges. Az a tény, hogy valaki kipát hord, egy jele pl. annak, hogy ezzel foglalkozik nappal és éjjel.

Mikor kezdett el a vallásos életforma jobban érdekelni?

Nem származom vallásos családból, de már középiskolá­ ban is nagyon érdekelt a szellemi világ, ezen belül a vallá­ sos­ság is, nem csak a zsidó. Volt egy zsidó tanárom, akitől nagyon sok mindent tanultam, meg sok mindent olvas­ tam. Fokozatosan alakult ki, meg kapcsolódott hozzá néhány „lezsidózós” élmény is. Aztán ké­ sőbb, mikor Angliában voltunk, lényegé­ ben akkor éreztem úgy, hogy szükségem van a szombatra; nem tudtam a rituá­ lis szombattartásról, csak éreztem, hogy szükségem volna rá. Én kutató matemati­ kus vagyok, és nagyon sokat pörgettem az agyamban a matekot, és úgy pörgettem, hogy már fájt – nem tudtam magam le­ állítani. Éreztem, hogy ki kell ebből lép­ nem és végül a szombat volt az, ami ki tudott belőle gyó­ gyítani, ez a görcs már kicsit sem volt produk­tív. Mikor huszonévesen először voltam „személyesen” zsinagógá­ ban, az nagyon jó élmény volt, valószínűleg azért is, mert már sok mindent előre tudtam a smáról meg egyebek­ ről, és ott minden egyszerre csak működött. De nagyon jó volt a hangulat is, énekeltek, lehetett látni, hogy van, akinek ez nagyon fontos, közben pedig rettentő kedvesek voltak. Volt vacsora, közben mindenkivel beszélgettünk.

Ez egy diákközösség volt. A rabbival is beszélgettem, akiről kiderült hogy háromdiplomás, nagyon magasan képzett személyiség, elmesélte, hogy ő is felnőtt egyete­ mista fejjel lett vallásos, és emiatt segített személyesen is az ő megközelítése.

egyes zsinagóga (és közössége) minden embernek való, de jó, ha van egy vallásos tér, ahol megtalálod a magad szabadságát, és nem érzed úgy, hogy téged be próbálnak valamibe skatulyázni. Izraelben sajnos ez sokkal erőseb­ ben jelen van. Angliában nem ennyire fajsúlyos az ideo­ lógia, a csoportérdek, bár kétségtelenül ott is jelen van, de nem ilyen mértékben.

Kell, hogy legyen az egésznek valamilyen árny­oldala Ang­li­ á­ban is, nem?

Ott a pénzügyi része az, ami sokkal kellemetle­ nebb. Angliában nagyon drága do­ log zsidónak lenni.

Magyarországon nagyon olcsó, senki szinte egy fillért sem fizet azért, hogy zsinagógába jár. De milyen öntu­ dathiány ez? Az ember a hetének egy fontos fókuszát töl­ ti a zsinagógában, és ezért lényegében nem áldoz sem­ mit. És persze azt szeretné, hogy a gyerekei vallásosként nőjenek fel, és nem hajlandó arra áldozni, hogy a zsina­ gógája (is) működjön?! Akárhány helyen voltam eddig, próbáltam rabbikat, vezetőket rávenni, hogy vezesse­ nek be komolyabb kötelező tagdíjat, de mindenki ellen­ állt, mondván, nem, ez távol fogja tartani az embereket.

Mi megcsináltuk ezt egyszer. Az egyik kedves ismerő­

ha van egy olyan közösség, amelyik biztosan áll a lábán, akkor ők tudják segíteni az újonnan érkezetteket sömmel alapítottunk egy kispesti zsidó közösséget, négy éven keresztül működött, és ott kipróbáltuk, hogy mi­ lyen az, ha minden önköltséges. Soha semmilyen külső pénzt nem fogadtunk el. Szervezetileg is végig függet­ lenek maradtunk. Azok, akik eljöttek a programunkra, mind kifizették azt, amibe került. Igaz, hogy senki sem élt ebből, vezetőként sem. Terembérletre sem költöttünk igazán, a programoknak kb. a 80%-a a mi lakásunkban volt. Egy csomó energiába került, de nem bántam. Aztán végül megszűnt, mert elköltöztünk. Egy ideig visszajár­ tunk, de ezt sajnos nem lehetett úgy fenntartani.

Romániában, Bukarestben pedig a mi magyarországi helyzetünket irigylik sokan.

És ha mindez Magyarországon történik?

Nevetni fogsz, Angliában panaszkodtak a fiatalok, hogy szűk a társkeresési kínálat, mindig ugyanazokkal talál­ Azt gondolom, végül is szerencsém volt, hogy erre Ang­ koznak. li­á­ban került sor. Az angliai zsidóságnak van az a fajta ereje, hogy van tér, ugyanis a magyar zsidóságnak az az Mi történik akkor, amikor valaki a Lativ Kolel, vagy más egyik problémája, hogy szűk. Persze mindenhol másmi­ ortodox közösség részévé válik, és folyamatos összeütközésbe lyen emberek vannak. Világos, hogy nem lesz minden kerül a saját eddigi életével, melyet leginkább a többségi tár-

7

‫ ∑ טבת תשע"ג‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

sadalom keretei között élt? Mit csináljon, ha ez a két szocia- legerősebb, akkor nagy felszabadulásélménye lesz abból, lizációs tér időnként szöges ellentétben áll egymással, és olykor hogy mennyivel könnyebbnek érzi magát; ez most már ő, teljesen mást vár el az egyéntől? és mindenki elfogadta. Mindenki, aki eddig valahogy vi­ szonyult hozzá, most másképp fog viszonyulni. Amikor Szerintem ez a legfontosabb dolog, amivel találkozik. a zsidó ember azt mondja, hogy jó, most már ez nekem Ezek azok a pillanatok, amikor az egészben egyfajta ér­ ilyen fontos, hogy felvállalom, akkor az radikális változás. tékelőként vesz részt. Ezek az ellenállások nagyon fontos (Amikor a szakálla nő a zsidónak, az lassabb.) Amikor hir­ szerepet játszanak az életünkben, és ezeket le kell küzde­ telen kell egy ilyet változtatni, az nagyon sokat ér. Még nie az egyénnek. Ha át tudtunk törni valami akadályt, ak­ akkor is nagyon sokat ér, hogyha nem tudja megcsinálni. kor az óriási erőt ad akár más dolgokkal kapcsolatban is.

Mondok egy egyszerű példát: az ember felrakja a kipát a Ha kudarcot vall? fejére. Hirtelen itt a világ legnagyobb ellenállása! Képzeld el, hogy egy ismerősöd egyszer csak megjelenik kipával a Ha kudarcot vall, igen. Egyrészt úgy vallhat kudarcot, hogy fején. Jó, ha nincs sok közötök egymáshoz, akkor csak fur­ két nap után leteszi a kipát, és azt mondja, hogy köszö­ csa, de ha még a barátod is, akkor pedig jön a teljes értet­ nöm, nem. De úgy is kudarcot vallhat, hogy nem tudja fel­ lenség, hogy „mi van?!”. Kérdezősködnek, hogy mi ez az tenni. Nézegeti egy kicsit magát a tükörben és azt mond­ egész, hogy miért nem akar elmenni szombaton szórakoz­ ja, hogy nem, én ezt nem. Akkor is fontos, mert részt vett ni vagy akármit csinálni. Ugyanazoknak az embereknek a valamiben, ami elindította azt, hogy erről gondolkozzon. szemébe nézni kipával a fejeden, mint kipa nélkül… mi­ Mérlegre kellett tennie dolgokat és úgy érezte, hogy nem nimum furcsállni fogják. Mindenki azt fogja hinni, hogy tudja megcsinálni, de nem baj, „már berakta a lábát az ajtó­ ba”. Abban a pillanatban, mikor ezen gondolkozott, már annak a lehetősé­ gét felvetette, hogy ezt még egyszer meg lehet kérdezni. Tehát ha valaki felteszi ezt a kérdést, de még nem is tudja megválaszolni, akkor is az a tény, hogy feltette, már megnyitotta számá­ ra az utat. Újra fel lehet tenni a kér­ dést, amikor felkészültebb lesz. Ha va­ lakinek nincs jelen ez a fajta probléma az életében, akkor valószínűleg nála valami nem stimmel. Nem is lehet úgy csinálni, hogy ilyenek ne legyenek. Ha valaki vallásos háttér nélkül el fog kez­ deni a kolelba járni akármilyen útonmódon, és az teljesen problémamen­ tes, akkor ott valami biztosan nincs rendben. Ha ez viszont állandó vagy visszatérő probléma, és folyton meg kell küzdenie miatta, akkor ezzel erő­ södik, és ez a legjobb. Ebben egy zsi­ dó közösség, mint pl. a Lativ is, úgy tud segíteni, hogy biztosan áll a lábán. És ha van egy olyan közösség, amelyik biztosan áll a lábán, akihez lehet se­ gítségért fordulni, aki nem olyanokból áll, akik maguk is pengeélen táncol­ nak, hanem olyanok, akik magabiz­ Chief Rabbi Jonathan Sacks tosságot sugároznak, akkor ők tudják segíteni az újonnan érkezetteket. Ez a megváltoztál, és óriási a nyomás, amely rád nehezedik. De legtöbb, amit egy zsidó közösség megtehet azokért, akik te úgy érzed, hogy nem változtál meg, te ugyanúgy saját csatlakozni akarnak hozzá, és nem próbálják elbagatelli­ magad vagy, csak ez a saját magad más dolgokat is magá­ zálni a helyzetet. Bizony nagyon komoly munka, és hatal­ ba szívott. Ezt, ha az ember képes ugyanúgy a szemükbe mas erőfeszítés, amit meg kell tenniük. nézni, és áthatol ezen az óriási ellenálláson, átküzdi ma­ gát azon az első néhány héten és hónapon, amikor ez a Az interjút készítette · Arató Mátyás

8

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2012. november Hetiszakasz

Mikéc

Kiszűrni az igazságot Rabbi Max Weiman

J

ózsef rendelkezett az álmok értelmezésének képességé­ vel. Ez szokatlan adottság, különösen mivel a zsidók nem foglalkoznak okkultizmussal, boszorkánysággal, babonák­ kal stb. Mi tette hát lehetővé József számára azt, hogy má­ sok zaklató álmaiból kiindulva jövőbeli eseményekbe lásson?

De először egy még alapvetőbb kérdés: Mi az álom?

Miért alszunk? A Mindenható végtelen bölcsességével néhány nagyon furcsa dolgot alkotott ebben a világban.

Miért vannak az emberek úgy vannak megalkotva, hogy napjuk jó részét öntudatlan állapotban kell tölteniük?

Fel kell töltenünk az elemeinket. El kell feledkeznünk az aggodalmainkról, a problémáinkról és a kihívásokról, hogy másnap új hozzáállással vegyük föl velük a küzdelmet.

Mi történik a lelkünkkel, miközben alszunk? Mose Cha­ im Luzzatto rabbi, a XVI. századi kabbalista azt mondja, hogy a lelkünk részben elhagyja a testünket, és kapcsolat­ ba lép a spirituális régiókkal. Ez a tudatalattinkat furcsa állapotba hozza. A képzeletünkben levő képek összekap­ csolódnak a gondolatainkkal, aggodalmainkkal és vágya­ inkkal. Ebből az összevisszaságból a legfurcsább és legcso­ dálatosabb látomások jöhetnek létre.

Miközben álmodunk, lelkünk információcsemegékkel tér vissza a mennybéli kávéházban tett kirándulásából. Ez az információ bepillantást nyújthat az életbe, kapcsolatba hozhat azokkal, akik már eltávoztak, vagy profetikus híre­ ket adhat a jövőről.

Röviden: álmaink a tudatalattinkban levő képek keve­ réke, amely tartalmazhat jelképeket, vágyakat, félelmeket, képzelődéseket és néha nagyon mély spirituális tartalmat.

Belső erő Egy szűrő vagy egy szita elválaszt egymástól két dolgot.

Elválaszthatja a tésztát a víztől vagy a szennyeződéseket a liszttől. Ahhoz, hogy jól működjön, a szűrő eszközt ponto­ san kell megtervezni. Megfelelő méretű lyukakkal kell ren­ delkeznie, hogy képes legyen elválasztani az egyik anyagot a másiktól. A lyukaknak elég nagyoknak kell lenniük ah­ hoz, hogy átengedjék a lisztet, a vizet stb., de elég kicsiknek ahhoz, hogy megtartsák a tésztát, a szennyeződéseket stb.

Az álmok értelmezésének esetében különleges ember­ re van szükség, aki képes elválasztani a spirituális régiókból eredő információt a pszichológiai képzelgések kuszaságától.

Ennek az embernek képesnek kell lennie arra, hogy ural­ kodjon fizikai természetén. Belső erővel kell rendelkeznie.

Kapcsolat a végtelennel Noha a belső erőnek sok aspektusa van, József belső erejét

legjobban Potifárné megkísértése mutatja meg. József egy idegen országban volt, ahol egyedül ő rendelkezett az er­ kölcsi monoteizmus filozófiájával. Potifárné gazdagságot ajánlott neki, ha vele hál, és börtönbüntetést (ami feltehe­ tőleg halált jelentett volna), ha nem. Józsefnek minden oka megvolt arra, hogy elkövesse a vétket. Szülővárosából sen­ ki sem tudta volna meg. Mégsem adta be a derekát.

Amikor egy nagyon nehéz erkölcsi kihívással nézett szembe, József képes volt megfékezni önmagát. Ez nem csak személyes teljesítmény; mint a Mindenható küldötte, ez a tett az Örökkévalót is tükrözi. Maimonidész a lehet­ séges legnagyobb micváként utal erre – az Örökkévaló ne­ vének megszentelésére, héberül kidus hásem.

Nekem nem esik nehezemre, hogy ne egyek McDonald’s-ban. Noha élvezetes elfogyasztani ott egy ételt, összedobhatok valamit a saját konyhámban, ami fi­ nomabb, olcsóbb és határozottan egészségesebb. Nekem nem nagy kísértést a nem kóser étel fogyasztása, mi­ vel a kóser étel is ízletes. Micvá kóser ételt enni, de nem feltétlenül az Örökkévaló nevének megszentelése. Nincs szükség rendkívüli belső erőre hozzá.

De valaki másnak az, hogy nem eszik McDonald›sban, lehet az a bizonyos kihívás, amely létrehozza a kidus hásemet. Bármely micvá, amely során különböző szinte­ ken szembesülünk erős kísértésekkel, egy még nagyobb micvát foglal magában – a kidus hásemet. Más szavakkal: a belső erő a Végtelennel való erősebb kapcsolattal van összefüggésben.

Ez a kapcsolat a Végtelennel az, ami lehetővé teszi, hogy a szent szűrő legyünk, valaki, aki képes álmokat értelmezni.

Az örökségünk Az embereket gyakran izgatja az „örökség” szó. De az örök­ ség általában egy szeretett személy elvesztését jelenti, és saj­ nos gyakran vitákat és heves érzelmeket, sőt néha bírósági pert is jelent, hogy kinek mi jut. A mi zsidó spirituális örök­ ségünk nem tartalmaz semmi ilyesmit, és még jótékonyabb lehet, mint ha váratlanul az ölünkbe hullik némi pénzt.

József egy olyan vágyon kerekedett felül, amely mind­ annyiunkban ott van, és amelynek különböző változatai jelentek meg az egyes korokban. A Kabbala azt mondja, hogy ő ránk hagyományozta azt a képességet, hogy képe­ sek legyünk legyőzni. Ha ő képes volt visszafognia magát, akkor tudjuk, hogy mi is képesek vagyunk megtenni. fordítás · Domán Sándor forrás · aish.com

9

‫ ∑ כסלו תשע"ג‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

Vájigás

A zsidó túlélés titka Rabbi Boruch Leff

Az

idők során sokakat lenyűgözött az, hogy a zsidó nemzet még mindig létezik. Bár történelmünk tele van szenvedéssel, szomorúsággal és üldöztetéssel, a zsidók mindig hihetetlen ellenállással és erővel néztek szembe a nehézségekkel. Mi a titkunk? Hogyan őriztük meg különlegességünket és egyedi hagyományainkat?

Ho­­­­­gyan akadályoztuk meg a világ nemzeteivel való asszi­ milálódást? Erre a kérdésre találunk választ a hetiszakasz egyik gondolatában.

Könnyen lehet, hogy a Tóra egyik legdrámaibb történe­ te szerepel ebben a szakaszban. Miután a testvérei eladták, és 22 évet volt távol a családjától, József felfedi kilétét. A testvérek nem tudták, hogy aki kínozza és kémkedéssel vádolja őket, aki bebörtönözte Simont, és valószínűleg ő volt, aki eladta Benjámint rabszolgának, az nem más, mint József.

Amikor József végre elárulja, hogy ki ő (1Mózes 45:3), a testvérek rácsodálkoznak. József egy hosszú monológgal vigasztalja őket, és megbocsát nekik. Azt is megparancsol­ ja a fivéreknek, hogy hozzák Jákobot Egyiptomba.

Az utasítások vége felé József azt írja elő, hogy testvé­ rei ne háborogjanak az úton. (1Mózes 45:24.) Rási meg­ magyarázza ezt a titokzatos kérést: „Ne keveredjetek halachikus, zsidó vallásjogi ügybe, hogy (ne té­ vedjetek el, és) az út ne legyen harag forrása számotokra.”

Képzeljük csak el! A Józseffel való találko­ zással a testvérek éppen most élték meg éle­ tük egyik legmegdöbbentőbb pillanatát. Nem fognak-e vajon elgondolkozni azon a helytelen döntésen, amelyet évekkel ezelőtt hoztak József eladásával? Mégis József attól tart, hogy tórai dolgokkal fognak foglalkozni és ezért el fognak tévedni a hazafe­ lé tartó úton. József természetesnek tartja, hogy fivérei a Tórához fordulnak majd utazásaik során.

Az igaz, hogy nagy micvá Tórát tanulni út közben (lásd a Smát, 5Mózes 6:7; „és beszélj róluk,[a Tóráról] midőn ülsz házadban és midőn jársz az úton”), de ki tudna ta­ nulni egy ilyen feszült időszakban? Ráadásul most haza kellett menniük találkozni az apjukkal, Jákobbal, akinek hazudtak Józseffel kapcsolatban. Hogyan tudnának így a tóratanulásra koncentrálni?

A zsidó tanulmányokban sokszor a kérdés a válasz.

Minél többet gondolkodunk egy kérdésen, és ismételjük meg azt magunkban, annál világosabbá válik, hogy a kér­ dés maga az egyenes út a válaszhoz. Ez itt is érvényes.

Hogyan tanulhattak a fivérek Tórát, amikor ilyen nehéz idők jártak? Hogyan tudták volna megállni, hogy ne ta­

nuljanak Tórát? Mindannyiunknak megvannak a magunk módszerei arra, hogy megnyugtassuk magunkat. Nézünk egy meccset, esetleg zenét hallgatunk. Istenfélő és isko­ lázott zsidók a Tórával „lazítanak”. A testvéreknek termé­ szetes volt a tanulás, még a hatalmas nyomás alatt is.

Ez különösen fontos, mert a Tóra Isten útmutatója az élethez, a fivéreknek pedig egy fontos isteni útmutatásra volt szükségük ahhoz, hogy fel tudják dolgozni a történte­ ket. Csak komoly tóratanulással találhatták ezt meg.

A tóratanulás egyesítette a zsidókat a történelem során, és megóvta őket az asszimilácótól. Ez az igazi titka a zsi­ dó túlélésnek. Hogy a tizenegyedik századi Rabbi Saadia Gaon gondolatát idézzük, a zsidó nemzet csak a Tóra mi­ att nemzet, és csak a Tóra miatt lehet nemzet. Mi nem olyan nép vagyunk, melyet egy közös föld, nyelv vagy kul­túra tart össze. Ha valaha is eljönne az az idő, amikor a zsidókat már nem érdekelné a Tóra bölcsessége, akkor a nemzet megszűnne létezni, és elnyelné az asszimiláció.

Elképesztő módon a Tóra gondoskodik a saját folytonos­ ságáról. A világ nagy része alig kétszáz éve – az ingyenes közoktatás bevezetése után – kezdte el értékelni az okta­ tást és a műveltséget. Egészen addig a tanulás az elit társa­ dalmi rétegek foglalatossága volt. Sok vallásnak külön ér­

A tóratanulás egyesítette a zsidókat a történelem során…

10

deke volt, hogy a tömegek tájékozatlanok maradjanak, és ne kérdőjelezzék meg a hitüket.

De a zsidók tanulmányai egészen 3000 évvel ezelőttre, a Sínai-hegyig nyúlnak vissza. Isten megparancsolta, hogy minden egyes nap tanuljunk Tórát. Persze ahhoz, hogy ta­ nuljunk, minden zsidónak tudnia kellett írni és olvasni.

Ezért az alapvető oktatás biztosítva volt. Nemzetünk kez­ detei óta a tóratanulás és a szellemi elfoglaltság tartottak minket életben. Ez így is fog maradni.

Művelt zsidókat akarunk. Nem félünk, és nem tántorí­ tunk el senkit hitünk és szokásaink megkérdőjelezésétől.

Abban hiszünk, hogy a zsidó csak akkor lehet jó zsidó, ha komolyan és rendszeresen foglalkozik a Tórával. Csak így lehetünk tényleg a „könyv emberei.” fordítás · Horváth Marcell forrás · aish.com

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2012. december-január

Vájechi

A szombati csendben Rabbi Label Lam

E

lment tehát József eltemetni az édesapját a fáraó ös�­ szes szolgájával, háza és Egyiptom összes véné­ vel, a saját és az apja családjával, a testvéreivel és szol­ gáival… Szekereken mentek és lovasok kísérték őket.

Igazán impozáns tömeget alkottak. Átád szérűjéhez mentek, a Jordán folyó túloldalára, ahol egy emlékeze­ tes gyászbeszédet tartottak. Idehozták Jákob testét fiai, Kánaán földjére. Máchpélá mezején temették el, amely Mámrével szemben van, és melyet Ábrahám vásárolt a hettita Efrontól. (1Mózes 50:7–13) Jákob temetése hatalmas nemzetközi esemény volt. Élete végén megkapta azt a tiszteletet, amelyet megér­ demelt. Ugyanakkor a Talmud megemlíti, hogy Jákob személye még a temetése napján is konfliktust váltott ki. Önök szerint ki jelenhetett meg Jákob temetésén? Nem más, mint Ézsau. A Talmud Szotá (13A) traktátusa hos­szasan mesél arről, hogy Ézsau meggyőzően érvelt a Lea melletti utolsó temetkezési helyhez való joga mel­ lett. Az asszonyt valamikor az ő jövendőbeli lelki társa­ ként tartották számon.

Jákob gyermekei természetesen azzal vágtak vis�­ sza, hogy Ézsau már lemondott erről a területről, ami­ kor évekkel korábban eladta testvérének az örökségét. Ézsau szerint még mindig neki járt volna a hagyaték­ nak ez a része. Jákob gyermekei azt állították, hogy van bizonyítékuk az igazukra, de a papírok Egyiptomban van­­ nak. Elküldték ezért a gyorslábú Naftalit, akit a hetiszakasz csak tetszetős beszédeket hozó szarvasünő­ ként emleget. (1Mózes 49:21) Amíg Naftali vissza nem jött Egyiptomból, addig Jábokot nem temették el.

Volt Dánnak egy Chusim nevű süket fia. Szemtanúja volt annak, ami történt, de helyzetéből adódóan nem be­ folyásolta őt Ézsau beszéde. Csak azt látta, hogy szent és tisztelt nagyapját nyíltan rágalmazzák, míg ez az Ézsau ne­ v ű valaki magával ragadja a hallgatóságot drámai előadá­sával. Chusimot nem hatotta meg Ézsau jogász­ kodó beszéde. Ő érzékelte a teljes, nyers valóságot, ezért úgy döntött: valamit tennie kell. A Talmud úgy tart­ ja, hogy felvett egy husángot, majd fejbe vágta Ézsaut.

A többi véres részlettől megkímélem Önöket.

Hogyan volt képes Chusim átlátni Ézsau hazugsága­ in? Mi volt Chusim különleges tehetsége? A válasz már most is nyilvánvaló. Süket volt. Olyan volt Chusim, mint a császár új ruháiról szóló történetben a kisfiú, aki látta a meztelen igazságot.

Az objektivitásunkat kockáztatva érdemes megemlíte­ ni, hogy szavaink hálójával hogyan álcázzuk néha leg­ rosszabb tetteinket, beszédünkkel hogyan kendőzzük el

azokat. Egy ártatlan gyerek (ha találnak ilyet) egysze­ rűen átlát az ilyen terveken. Felelőtlen nemzetek a leg­ rémesebb célokkal gyártanak fegyvereket, melyeket az­ tán nemes célok felemlegetésével próbálnak álcázni.

A legbizarabb magatartásformákat ünnepeljük boldog­ ságként, miközben sokszor ostobán hallgatunk. Sok po­ litikai kommentátor, értelmiségi és egyszerű ember kép­ telen átlátni a szavak zűrzavarán, amikor a káosz már túl hatalmasnak tűnik.

Hála Istennek, sábeszkor visszavonulhatunk a világtól, és tudatosan olyanná válhatunk, mint Chusim: ideigle­ nesen süketté azokra a zajokra, amelyek nem jelentenek semmit. Az épelméjűségnek ezen a szigetén kijózano­ dunk. Talán még lehetünk újra ártatlanok is. Az egyik szombati dalban azt énekeljük, hogy nagy boldogság­ ban lesz része mindenkinek, aki élvezetet lel a sábesz­ ben, és megmenekül majd Messiás születésének a fájdal­ maitól. Mik ezek a fájdalmak? És hogyan enyhíti ezeket a sábesz? Lehet, hogy a legnagyobb fájdalom a tisztánlá­ tás hiánya által okozott pánik. Ebben az esetben a meg­ könnyebbülés legtisztább formáját találhatjuk a szombati csendben. fordítás · Horváth Marcell forrás · torah.org

11

‫ ∑ טבת תשע"ג‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

Smot

A bennünk rejlő nagyság Binjomin Zeév „És ezek Izrael fiainak nevei…” (1,1.) – Rási kérdezi: az előző könyv végén már felsoroltuk Jákob fiainak neve­ it, amíg még éltek. Akkor most miért van szükség erre ismét, a kivonulásról szóló, második könyvnek rögtön az elején? Azért számolja meg ismét, mert értékesek a számára, ahogyan a reggeli imában is említett zsoltár mondja: „Megszámolja a csillagok számát, mindegyiket a nevén hívja.” (147,4.) A zsidó nép az Ábrahámnak tett ígéret (1Mózes 22,17) óta a csillagokhoz van hasonlítva.

A zsidóság számos mély, ma is aktuális üzenetet, emel­ kedett gondolatot hordoz, melyek önmagukban is óriá­ si vonzerőt képviselnek. Legtöbbünket azonban nem ez vonzza a közösséghez való csatlakozáshoz, hanem maga a közösség. A Zohár sze­ rint három dolog van ös­­ szekötve: a Tóra, az Örök­­­kévaló és a zsidó nép. Ezt a kissé miszti­ kusan hangzó kijelentést mai nyelven úgy is lehet értelmezni, hogy a zsi­ dóságba három bejárat, három kapu van: a Tóra (azaz a zsidó moralitás és etika világa), az Örökkévaló (azaz a spiritualitás, imák világa) és a zsidó nép (azaz a közös­ ség). Szeretnénk valahova tartozni, nem szeretünk egye­ dül lenni, és a születésünkkel egy olyan közösséget örö­ költünk, amelyben otthonosan érezhetjük magunkat.

Sokaknak ez az utóbbi az elsődleges motiváció, és később fedezik fel a másik két „kaput”: a Tórát és az Örökkévalót.

Ez a kapu, a közösség kapuja, noha igen vonzó, de nem veszélytelen. Sokszor ugyanis azt tapasztaljuk, hogy va­ laki eljön egy közösségbe, de nem alakul ki mélyebb, hosszú távú kötődés. Az egyén nem mindig érzi jól magát a csoportban. Gyakran idegen, kívülálló marad. A „klik­ kesedés” is jól ismert akadály. Mint a Lativ Kolel lelkes tagja, azt is el kell mondanom, hogy mi többen is érezzük a hiányt, ha valaki, aki járt-járogatott, esetleg csak lené­ zett egy-két alkalommal, lemorzsolódik, és nem látjuk többet, pedig úgy érezzük, hogy itt lenne a helye, meg­ találhatta volna saját identitását és a kultúrájában rejlő értékeket.

Tehát gyakran kialakul egy holtpont, amelyen át kell lendülni. Erre az átlendülésre az egyik legjobb út a sze­ mélyes kötődések kialakítása. Általános tapasztalat, hogy az elsőre barátságtalannak tűnő emberekkel is jó viszo­ nyunk tud kialakulni, amint közelebb kerülünk hozzá­ juk. Hányszor hallunk ilyen és ehhez hasonló kijelenté­ seket: „megismertem, és tök jó fej!”. Ahogy Rási mondja

hetiszakaszunk első mondata kapcsán: a zsidók „nimselu lákochávim”, azaz a csillagokhoz hasonlók. Mi a hason­ lóság? A csillagok távolról kicsinek látszanak, de amint egyre közelebb kerülünk hozzájuk, felfedezzük a bennük rejlő nagyságot.

Innen látjuk, hogy a harmadik kapu, a közösség ka­ puja csak látszólag olyan egyszerű. Ugyanis nemcsak az lehet, hogy valaki távolról kicsinek látszik, és közelről nagynak, hanem az ellenkezője is. Sőt, ez a jelenség igen gyakran felfedezhető a másik értelemben vett „csillagok”, a sztárok világában, ahol gyakran a külső nagyság bel­ ső kicsinységgel párosul. Talán azért, mert a külső nagy­ ságot egyszerűbb kialakítani, mint a belsőt felépíteni.

Viszont ebből az is látszik, hogy ha hosszú távra kere­ sünk társaságot, ahol épül­ ni, fejlődni tudunk, akkor nem elég a külső nagyságot keresnünk. A kitartó keresés jutalmaként igazi értékre lel­ hetünk.

három dolog van összekötve: a Tóra, az Örökkévaló és a zsidó nép

12

Felhasznált forrás: Gil Mann: How to Get More Out of Being Jewish Köszönet az alapötletért Domán Sijének

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2012. december-január

városok

Ortodox reneszánsz Bécsben Arató Mátyás

A

usztria fővárosaként, 1,7 millió lakosával, Bécs Európa egyik nagyvárosa (Ausztria lakosságá­ nak több mint 25%-a él a városban és a hozzá szoro­ san kapcsolódó településeken). Nemcsak mint gazdasá­ gi, közigazgatási, hanem mint kulturális főváros ismert világszerte. A művészetek kedvelői kedvüket lelhetik a számos hangversenyben, kiállításban, amelyet a város egész éven át kínál. A sétákat kedvelők gyönyörködhet­ nek az épületekben, parkokban – Bécsben több mint 5 millió turista fordul meg évente, számuk pedig folyama­ tosan növekszik. Az Economist Intelligence Unit 2011es rangsora szerint Bécs a világ 2. legélhetőbb városa.

Bécs (németül Wien) természetes utak csomópontjá­ ban alakult ki. A rómaiak előtti időben Vianomina né­ ven volt ismert, a római korban Vindobona néven légiós tábort alapítottak itt. A Duna menti Pannonia-limes, va­ lamint a Borostyánút csatlakozási pontjaként hadászati jelentősége mellett politikai, közlekedési, kereskedelmi jelentősége révén folyamatosan lakott polgári településsé fejlődött. A város csak a XVI. századtól kezdett rohamos fejlődésbe, amikortól a Habsburgok lakhelyükké válasz­ tották, a XX. század elejére a lakossága pedig már meg­ haladta a kétmillió főt.

Bizonyítékok támasztják alá, hogy már 1194-től lak­ tak a városban zsidók. Az első kiemelt személy, aki­ nek a neve fennmaradt, egy Shlomó nevű férfi, aki I. Frigyes osztrák herceg pénzverdéjének volt a feje (néme­ tül Münzmeister). II. Frigyes Német-római császár adott elsőként kiváltságokat a zsidóknak 1238-ban, így hoz­ hatott létre a helyi közösség zsinagógát, kórházat és vá­ góhidat a maga számára. Később helyi bírót is választ­ hattak maguknak Bécs helyi törvényei szerint, melyet Judenrichternek (zsidó bíró) neveztek. A feladata elsősor­ ban a zsidók és a keresztények közötti vitás ügyek ren­ dezése volt, de felelős volt az általános zsidó–keresztény párbeszéd fenntartásában is, ugyanakkor nem dönthetett zsidók közötti peres ügyekben, erre csak kivételes ese­ tekben volt felhatalmazása.

Az első közösség a Seitenstettengasse, valamint a mai Judenplatz környékén élt 1280 körül. A zsidó val­ lási és kulturális élet központja volt ez a XIII. század­ tól a XV. századig, amikor ugyanis V. Albert 1420– 1421-ben rendeletet adott ki a város zsidó lakosságának megsemmisitésére (Albert volt az első Habsburg a ma­ gyar trónon). A zsidók számára tilalomba ütközött bár­ milyen új telep létrehozása egészen 1624-ig, mégis több alkalommal sikerült a közösségnek azt megkerülnie, méghozzá olyannyira, hogy a Seegasse-nál 1582-ben egy

új temető területét jelölték ki. Leopoldstadt (Lipótváros) számított a zsidóság elsőszámú helyének, miután 1625ben Jom-Tov Lipmann Heller lett a bécsi rabbi. Abban az időben a zsidók elszórva éltek a városban központi közösségi hely nélkül. Heller sikeres lobbitevékenységét követően a Leopoldstadtba költözhettek, és a közösséget újraszervezték. 1637-ben azonban a zsidók jogait tovább korlátozták, majd I. Lipót uralkodása alatt 1669–1670ben ismét kiutasították Bécs városából a zsidókat.

I. Lipót császár zsidókkal való viselkedésének felemás­ ságát hűen tükrözi a tény, hogy a császár törökök elle­ ni hadjáratát 1683-ban éppen egy Samuel Oppenheimer nevezetű zsidó bankár segítette. Nem túlzás azt állíta­ ni, hogy Oppenheimer ezzel oroszlánrészt vállalt Bécs védelméből, ugyanis a Kahlenbergi csata 1683. szept­ ember 12-én zajlott le a Sobieski János lengyel király és Lotaringiai Károly herceg vezette lengyel–osztrák– német hadak és a Kara Musztafa nagyvezír vezénylete alatt Bécset ostromló török haderő között a Bécs melletti Kahlenberg hegyen. A csata az Oszmán Birodalom sú­ Stadttempel

13

‫ ∑ טבת תשע"ג‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

lyos vereségével végződött, mellyel az el is indult a meg­ állíthatatlan bukás útján. Az oszmán haderő ezt a vere­ séget többé nem tudta kiheverni, többé nem fenyegette a korabeli Európát.

zsinagóga is hasonló mintára készült, nem beszélve az előző számunkban (Forrás VI. évf. /1. sz.) bemuta­ tott bukaresti Templul Coral (Kórus Templom) zsinagó­ gáról. Hogy Leopoldstadt mennyire játszott közpon­

1238-ban hozhatott létre a helyi közösség zsinagógát, kórházat és vágóhidat A császár végül enyhített a korábbi rendeleten, és le­­ hetőséget adott a zsidó temető rendbetételére is. Op­ penheimer segített Samson Wertheimer rabbinak elhe­ lyezkednie a városban, aki 1684-től a helyi Zsidó Tanács vezetője lett. Mivel rabbinikus feladatát nem tudta ellát­ ni, ezért Eisenstadtba (mely a Siebengemeinden része volt) tette át székhelyét, abba a városba, ahol maga a pápa és Esterházy Pál magyar gróf és birodalmi herceg is barát­ sággal fogadta a zsidókat. A Siebengemeinden (Hét közösség ‫)שבע קהלות‬, mely több mint 3000, főként ortodox zsidónak adott otthont, 1670 után pontosan azzal a céllal jött létre, hogy Esterházy oltalmába vegye az I. Lipót ál­ tal elüldözött bécsieket.

1736-ban, Mária Terézia uralkodása alatt mindössze egy saját zsinagógával rendelkező szefárdok kis csoportja élt Bécsben. A többségi askenáz csoportnak csak Ferenc József uralkodása alatt sikerült elismert státuszt nyernie.

II. József uralkodása kedvezett a zsidóknak, hiszen a fel­ világosult uralkodó türelmi rendeletet hirdetett, szorgal­ mazta a diszkriminatív törvények eltörlését, és előkészí­ tette a zsidó emancipációt. Ez volt a történelemben az első olyan alkalom, amikor jogokat kaptak a zsidók, nem pedig pogány, megtűrt személyeknek titulálták őket.

1824-ben, Michael Lazar Biedermann ajánlására Isaak Mannheimer kapta meg a rabbi posztot, aki Koppenhá­ gából érkezett Bécsbe. Mannheimer nagyon óvatos refor­ mokba kezdett, és figyelt arra, hogy a közösséget egyben tartsa. Erre szükség is volt, mert Európa több országában ez idő tájt a reformok a helyi közösségek végleges szaka­ dásához vezettek. 1828-tól Mannheimert Lazar Horo­ witz követte a rabbiszékben. Az 1848-as forradalomban több zsidó lehetőséget látott a további jogok megszerzé­ sére, ezért sokan csatlakoztak az értelmiségiek közül is az új eszmékhez. Az 1867-es alkotmány biztosította a zsi­ dók korlátlan tartózkodását és szabad vallásgyakorlását – ez egyes zsidóknál viszont az asszimilációt is felgyor­ sította.

Ami az épületeket illeti, az 1858-ban mór stílus­ ban, Ludwig Förster tervei szerint épült Leopoldstädter Tempel Tempelgassei zsinagóga ‫ )בית הכנסת טמפלגאסה‬volna ma Európa második legnagyobb zsinagógája, azonban a kristályéjszakán, 1938. november 10-én lerombolták, és később sem építették újjá. A Tempelgassei zsinagógának azonban több másolata is létezik, pl. a zágrábi zsinagó­ ga, a prágai Spanyol zsinagóga és a krakkói Tempel-

14

ti szerepet a zsidóság életében, azt kellőképpen jelzi, hogy a keletről érkező zsidó betelepülők miatt a kör­ nyéket Mazzesinselnek Maceszsziget) hívták. Nemcsak a Leopoldstädter Tempel állt itt, hanem többek között a Török Zsinagóga, a Lengyel Zsinagóga (melyek mind a bevándorlók származási országáról kapták a nevü­ ket), illetve számos jesiva, melyeket leromboltak a kris­ tályéjszaka során. De nemcsak a zsinagógák voltak zsi­ dó kézben, hanem többek között a Wiener Riesenrad (Bécsi óriáskerék) üzemeltetése a Praterben 1938-ig épp­ úgy, mint a Gerngross bevásárlóközpont megalapítása Bécs legendás bevásárlóutcáján, a Mariahilfer Straßén.

1860-ban a bécsi zsidó közösség 6200 főt számlált, míg 1870-ben elérte a 40.200-at, a századfordulóra pedig a 147.000-et, hogy 1923-ra már több mint 200.000 zsidó éljen a városban – ez közel 11%-át jelentette Bécs la­ kosságának.

Az I. világháború kitörése és az első keleti fronton tör­ ténő osztrák vereségek után Galíciából hatalmas mene­ kültáradat érkezett Bécsbe, egyenesen a leopoldstadti pá­ lyaudvarra. A közel 350.000 ember rövid ideig maradt a városban, nagyrészük később visszautazott, de sokan letelepedtek Bécsben, ezek közül legkevesebb 50.000, A Judenplatz az I. kerületben

de egyes források szerint több mint 70.000 zsidó volt.

Egykori statisztikák szerint 1934-ben a bécsi orvosok 51,6%-a, a pékek 60%-a, a szűcsök 67,6%-a, az ügyvé­

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2012. december-január

dek 85,5%-a, a fémkereskedőknek pedig közel 100%-a Bécsben több kóser étterem is található, az Alef Alef volt zsidó. és a Simchas általános húsos európai, míg a Bachur Tov A náci pusztítást egyetlen zsinagóga sem élte túl bukhari zsidó étterem, így több tadzsik és egyéb kele­ Leopoldstatban, a zsidó lakosság is csak alig – pró­ ti étel is fellelhető, nem beszélve az izraeli sajátosságok­ ról (pl. humusz, tchina és matbucha). Az Imbiss Ainhorn (nem messze a Pratersterntől) inkább elvitelre specializá­ lódott étkezde, míg a Milk n Honey reggeltől estig nyitva van, van hal, pizza és falafel is.

Az ortodox közösséget segíti az a tény is, hogy a bé­ csi zsidónegyed körül van éruv. Az éruv nem más mint egy halachikus megoldás, amely lehetővé teszi hogy zsi­ dók szombaton kivihessenek a magánszférából a közös­ ségi szférába bármit is, amit éruv nélkül tilos lenne hor­ dani. Az éruv tehát egy kerítés – lehet egy huzal is – ami körülkerít egy bizonyos területet és az ezáltal egynek szá­ mít. Ilyen éruv hivatalosan Európában Bécsen kívül csak Antwerpenben, Velencében, Gibraltáron és London né­ hány körzete (pl. Golders Green, Edgware) körül van.

A 2001-es népszámlálás adatai szerint 8140 zsi­ dó él Ausztriában, ebből 6988 Bécsben. A Bécsi Zsidó Hitközség becslései szerint viszont a számuk kb. 15.000, de egyesek legalább 20.000-re teszik. Leopoldstadt ké­ pezi ma is a zsidó élet központját, a zsidó vallás részará­ nya a kerületben meghaladja a 3,1%-ot. Nyolc askenáz és három szefárdt zsinagóga van napi használatban, illetve hét oktatási intézmény is működik. Szerencsére a háború ellenére több temető is megmaradt, a náci pusztításnak és a 65.000 osztrák zsidó áldozatnak pedig a 2000-ben elkészült, a Judenplatzon emelt holokauszt-emlékmű ál­ lít emléket. Télen pedig több helyütt felállított chanukia emlékeztet a Fény ünnepére, ahol mindennap – hason­ lóan a pesti Nyugati térhez – ünnepélyes keretek között gyújtják meg a chanuka lángjait.

Bécs az izraeli kormánnyal is igyekszik jó kapcsola­ tokat ápolni, ennek ékes bizonyítéka, hogy 2010. má­ A Neudeggergasse-i zsinagóga jus végén nyitotta meg kapuit először a Tel-Aviv Beach, amely szeptember végéig idézte meg az akkor 100 éves báltak önvédelmi csoportokat alkotni, sokan még idő­ izraeli várost, majd később nyaranta kinyitott. A bécsi ben kivándoroltak, azonban ez is kevés volt a náci esz­ Donaukanal partján, a Stephansdomtól pár száz méter­ merendszer pusztításának megállításához –, számuk re található strand divatos ízlésnek megfelelően mutatta 1951-re visszaesett 9000-re, ami a lakosság 0,6%-át meg Tel Avivot. A mintegy ezer négyzetméteres Tel Aviv jelentette. A 65.000 deportált zsidóból mindössze­ Beach egyik végében egy óriási kivetítő, a másikon pe­ sen 2000-en tudtak csak visszatérni a pokoljárás vé­ dig egy Bauhaus stílusú kávéház kapott helyet. A kettő gén. Akinek szerencséje volt, még időben elhagyta között napozóágyak, éjszakai lámpások és internetkabi­ az országot és vagy a mai Izraelben talált menedé­ nok várták a „strandvendégeket”. A következő fél évben ket, vagy Amerikában. A vasfüggöny leomlása után a volt éjszakai filmvetítés, hi-tech játékok, divatbemutató, népmozgás új lendületet vett, számtalan kelet-európai a nyilvános mikrofon éjszakája, valamint „nyugodalmas zsidó települt le 1989 után, így a lakosság száma is­ éjszakák” is szerepeltek a programok között – az utób­ mét emelkedni kezdett. Ma is élő és virágzó közös­ bin csak a hullámok zúgását hallhatták a jóga meditáci­ séget találunk ott, több kóser bolttal, bár kétségte­ óra érkezők. Az izraeli külügyminisztérium világszerte len, hogy az egykori, olykor meglehetősen alacsony arra törekszik, hogy bemutassa az izraeli kultúrát és a ha­ színvonalú lakó- és életkörülmények igencsak meg­ gyományokat. Arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy változtak: a lipótvárosi zsidó lakosság ma lényege­ Izrael nemcsak a konfliktusokról szól, hanem ott is élnek sen jobb környezetben éli mindennapjait, mint egy­ fiatalok, akik ugyanúgy szeretnének szórakozni és nor­ kor, a háború előtt. Több mint húsz kóser pékség, mális életet élni, mint bármely kortársuk a világon. büfé és élelmiszerbolt áll a közösség rendelkezésére.

15

‫ ∑ טבת תשע"ג‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa TÖRTÉNELEM

A függetlenség rövid időszaka Lengyel Dávid

J

úda Makkabi halála után öccsei vették át a felkelés ve­ zetését. Legfiatalabb öccse, Simon i. e. 140 elul 18án kikiálthatta a teljes függetlenséget. Halála után fia, Jochanan Hyrkanos (i. e. 134–104) vette át a nép veze­ tését, és felvette a királyi címet, így Júdea visszakerült a régió politikai térképére mint egyenrangú királyság. A makkabeusok leszármazottaiból kialakuló dinasztia kirá­ lyai lettek a hasmoneusok. A hasmoneus királyok folya­ matos hódító háborúkat folytattak az újonnan független zsidó királyság területeinek bővítéséért, ugyanis a babiloni fogság óta csak Jeruzsálem és környéke volt zsidó fennha­ tóság alatt. A hasmoneus királyok hódító politikájának kö­ szönhetően azonban a régi dávidi királyság területeit szé­ pen lassan újra meghódították. A hódítás már Jochanan Hyrkanos alatt a szomszédos edomita nép erőszakos zsidó vallásra térítéséhez is vezetett, ami példa nélkül való a zsi­ dó történelemben, előtte is és az óta is. Ezek a hódítások felpezsdítették a régió társadalmi és gazdasági állóvizét, és általános felvirágzáshoz vezettek. A gazdaság területén továbbra is a kisbirtokos földművelés és az állattenyésztés domináltak, de ekkorra megjelent a kis- és háziipar is (fő­ leg réz-, bronz-, és aranyművesség). A tengerparti kikötő­ városok elfoglalása a kereskedelem elterjedéséhez és fel­ lendüléséhez vezetett, a zsidó kereskedők megjelentek a jó minőségű zsidó mezőgazdasági terményekkel Alexandria és Róma piacain. A hódítások és a gazdasági fellendülés a társadalom átalakulásához is vezettek, ugyanis kialakult egy katonai nemesség, és megjelent a pénzarisztokrácia és a nagybirtokos, illetve vagyonos kereskedők rétege, illet­ ve általánosan elmondható, hogy nagyban nőtt a népesség (részben a hódítások, részben az edomiták erőszakos beté­ rítése nyomán). A társadalmi változásoknak köszönhetően a korábbi szigorú erkölcsű élet helyébe lazább városiasabb, világiasabb életszemlélet került, amely ugyan zsidó nem­ zeti szemlélettel párosult, mégis a korábban gyűlölt helle­ nizmusra hasonlított. Ez azonban továbbra sem a vidéki földművelő és pásztorkodó tömegeket érintette, akik szá­ mára a városi élet még mindig idegen volt. A hasmoneus dinasztia királyaihoz akkor is és az óta is vannak, akik el­ lenszenvvel viszonyulnak, ugyanis noha a hetventagú szánhedrinnel közösen uralkodtak, de nemcsak a királyi, hanem a főpapi posztot is betöltötték egy személyben.

A társadalmi átalakulás a vallási életben is differen­ ciálódáshoz vezetett, ami három nagy csoportosulás ki­ alakulását eredményezte. Ezek megismerése nagyvona­ lakban segít megérteni a kor viszonyait. Az első irányzat a Tórát szó szerint értelmező szadduceus irányzat, amely főleg a papság és az arisztokrácia köréből szerveződött.

A szadduceusok meg voltak elégedve a fennálló renddel,

16

és a változás minden formáját elvetették. Szó szerint ér­ telmezték a Tórát, és minden gondolatnak csak akkor volt létjogosultsága szemükben, ha az szerepelt a Tórában. A szadduceusok erősen tiltakoztak a Tóra mindenfajta sza­ bad magyarázata ellen. Ebben a kérdésben nagy ellenfe­ leik a farizeusok voltak, akik inkább a szojferek, vagyis az írástudó, de nem feltétlenül jó származású körökből ke­ rültek ki. A farizeusok a Tóra szabadabb, nem szó sze­ rinti magyarázatában hittek, az emberi élet nagy kérdé­ seivel (mi az életünk értelme, mi a jónak a jutalma és a gonosz büntetése stb.), és a vallásos szertartásokkal is többet foglalkoztak, mint a szadduceusok. A farizeusok voltak azok, akik a szadduceusokkal szemben a „szemet szemért…” tórai elvet nem szó szerint értelmezték, ha­ nem a szem árának megtérítésére fordították le. A har­ madik párt az esszénusok/esszeusok, akik a társadalomból kivonulva kis, zárt közösségekben működtek. Elvetették az egyéni tulajdont és a vagyonkeresést mint minden bűn és baj forrását, így a közösségen belül nem is volt magán­ tulajdon. A hozzájuk csatlakozók a Jordánban megfü­ rödve rituálisan megszabadultak korábbi önző életüktől.

Leginkább halászattal és földműveléssel foglalkoztak.

Fő céljuk lelkük tisztaságának megőrzése volt a szerintük bűnös és kísértésekkel teli világban.

A különböző irányzatok megjelenése élénk szellemi vitát eredményezett, ami nagyban gazdagította a zsi­ dó vallási irodalmat. Azonban a szellemi vitának voltak mellékhatásai is. A hasmoneus dinasztia pozíciójából ki­ folyólag a szadduceus irányzatot követte és támogatta, így a király által kinevezett szánhedrin is többségében szadduceusokból állt. Ezzel szemben a zsidó nép nagy többsége a vallásilag „demokratikusabb”, vitára, értelme­ zésre nyitottabb farizeus irányzatot követte, aminek az lett a következménye, hogy a hasmoneus dinasztia egy idő után népszerűtlenné vált, és a szabad közvélemény elnyomóiként jelent meg a nép szemében. Ez végül odáig fajult, hogy Alexander Jannaj (i. e. 103–76) alatt véres fel­ kelésekre is sor került. Mikor a király halála után annak özvegye, Salome Alexandra (i. e. 76–67) vette át az ural­ mat, a közvélemény nyomására a farizeus pártnak adta át a többséget a szánhedrinben. A béke csalóka és rövid időszaka köszöntött ekkor a rövid függetlenségét élő zsi­ dó államra, ugyanis a világpolitika színpadán épp megje­ lenőben volt a hódító római birodalom.

Források: Hahn István: A zsidó nép története Josephus Flavius: A zsidók története

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2012. december-január Arcképcsarnok

Szerénység és szorgalom Rabbi Ávrohom Ábele hálevi Gombiner élete G. Sz.

A

XVII. század egyik legnagyobb tóratudósa, rab­ bi Ávrohom Ábele hálevi Gombiner a lengyelor­ szági Gombinban született 1637-ben. Erre utal nevében a Gombiner szó. Mogen Ávrohomként vált ismertté a Sulchán Áruch, Orách Cháim részéhez írt könyve alapján.

Gyenge, betegeskedő gyermek volt. Édesanyja, aki már korán felismerte különleges tehetségét, nagyon aggódott az egészségéért. A zsinagógában minden reggel egy rö­ vid imát mondott: „Örökkévaló, nem tudok sokáig ma­ radni, haza kell mennem reggelit készíteni Ávremelének, hogy legyen ereje tanulni a szent Tórát.”

Miután apja a Chmielnicki-féle pogrom áldozatául esett, a család rokonokhoz Lissába, majd Kalishba költö­ zött. Ávrohom itt megtalálta a neki megfelelő életet. Éjjelnappal Tórát tanult, és szorgalmáról vált híressé. Tanítóként dolgozott, szerényen, nehéz körülmények között élt. A kalishi emberek mutogatták a barlangot, ahol a falra írta kommentárjait egy darab faszénnel, mivel nem volt sem pa­ pírja, sem ceruzája. Azt is beszélték róla, hogy időről időre gyalog ment Poznába, hogy új könyveket is elolvashasson.

Néhány évvel később egy véletlen során ismerték fel az emberek, hogy Rabbi Avrohom milyen jártas a Tórában és a törvényekben. Egy nap a gaon Sabtai Cohen (a Sách szerzője) Kalishba utazott a lánya esküvőjére. Ahogy ak­ koriban szokás volt, a közösség vezetői megkérték, hogy tartson egy beszédet a helyi zsinagógában. A város böl­ cseinek tartott előadásában a Sách felvetett egy nagyon nehéz kérdést, amelyre senki sem tudta a választ. A hall­ gatók között volt egy fiatalember, aki rabbi Ávrohommal szokott tanulni, és ő elmondta a kérdést neki. Rabbi Ávrohom megfelelő választ talált a kérdésre. Mikor Sách ezt meghallotta, azonnal hivatta őt, és sokáig tanult vele.

Ez az eset hozott hírnevet neki, és Kalishban hamarosan kinevezték dajannak (bírónak).

Még nem volt 30 éves, mikor befejezte gigantikus munkáját, a Sulchán Áruch, Orách Cháimhoz írt kom­men­tárját, melynek címe Mogen Ávro­hom. Ez felöleli min­ den zsidó életét a reggeli felkeléstől az esti elalvá­sig egész héten, ünnepekkor és sábeszkor. Rabbi Gombiner újítása az volt, hogy a Sulchán Áruchba be­ foglalta a Cfáti kabbalista szokásokat, valamint a korabeli Lengyelországi ha­

gyományokat, melyek megtartására különösen nagy hang­ súlyt fektetett. Olyan szerény volt, hogy munkáját nem akarta életében kiadni. A halála után fia publikálta együtt egy másik, az Orách Cháimhoz készült kommentárral, melyet a Táz (Rabbi Dovid Hálevi, a Turé Záháv szer­ zője) írt Mogen Dovid címmel. Azóta a két kommentárt többször is kiadták együtt Moginei Eretz címmel. Szokás a Talmudhoz hasonlóan kiadni: középen Joszef Caro szö­ vegével, jobboldalon a Mogen Dovid, balodalon a Mogen Ávrohom olvasható. Rabbi Ávrohom eredetileg nem akar­ ta, hogy saját neve szerepeljen a könyv címében, ezért a Ner Jiszroel (Izrael lámpása) címet adta neki. A könyv nagyon tömör és nehéz, a Talmud és a rabbinikus iroda­ lom mély ismerete szükséges a megértéséhez. Későbbi kommentátorok – a Pri Megádim és a Máchácis hásekel – magyarázatai segítenek ebben.

További művei közül még kiemelkedik a Zájit Ráánon, mely a Jálkut Simonihoz (Midrásgyűjtemény) írt kom­ mentár, és a Semen Sászon, mely a hetiszakaszokhoz fű­ ződő magyarázatokat tartalmaz, de csak az első néhány maradt fenn és lett kiadva.

Egy történet szól arról, hogy a Koznici Maggid fiatal korában egy barátjával Mogen Ávrohomot tanult min­ den reggel. Az első tanulás után a szívük még jobban lán­ golt, mint általában, mikor az Örökkévalót szolgálták. A Maggid elhatározta, hogy elmegy a Nikolsburgi Rabbi Smelkéhez, és megkérdezi, hogy honnan jött ez a nagy vi­ lágosság. Mikor átlépte a rabbi házának küszöbét, Rabbi Smelke azt mondta: „Látom az arcodon, hogy Mogen Ávrohomot tanultál. A könyv nagy fényességet gyújt a bölcs ember szívében.”

Rabbi Ávrohom sokat betegeskedett, nem élt hosszú éle­ tet, de ez alatt a rövid idő alatt is kiemelkedő helyet szerzett a zsidóság nagyságai között. Szerénysége nem engedte, hogy sírjára magasztaló szavakat írhassanak. Végső akarata sze­ rint csak a könyveinek címe és a neve került a kőre: „Itt nyugszik Rabbi Ávrohom Ábele Halevi, a Mogen Ávrohom és a Zájit Ráánon szerzője.

Legyen a lelke bekötve az élet köte­ lékébe.” Sírja nagy becsben van tart­ va, sokan mennek oda imádkozni az Örökkévalóhoz és kérni tőle a nehéz időkben.

17

‫ ∑ טבת תשע"ג‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

Lesznek-e 100 év múlva nem-ortodoxok?

Adler Tamás A vallási szokások megtartása és a nevelés mellett a gyerekszám és a vegyes házasságok mennyisége is jelentősen befolyásolja a zsidó népesség jövőjét. Egy több mint tíz évvel ezelőtti amerikai kutatás komoly visszhangot kiváltó eredményei kapcsán ismét felmerül a kérdés: vajon beszélhetünk-e majd száz év múlva is reform, neológ, vagy épp szekuláris zsidóságról?

A 2000–2001-ben Amerikában lefolytatott Országos Zsidó Népesség Kutatásból kiderült, hogy az ortodox irányzatok nélkül a zsidó populáció komoly krízisben szenvedne a késői házasság és az alacsony gyerekvállalási hajlandóság miatt. Az 1990-es tanulmányhoz hasonlóan ez is négy kulcselem összefüggését vizsgálta: hány évesen volt a megkérdezett esküvője, zsidó-e a párja, hány gye­ reke van, és a házaspár milyen mértékben neveli gyerme­ keit zsidónak.

A több mint ötmillió amerikai zsidó kb. 80 százaléka tartozik valamilyen vallási közösséghez, és kb. 200 ezer ember szabad választásból vallja magát zsidónak.

Vegyes házasság és csökkenő zsidó népesség A 10 évvel ezelőtti tanulmányból kiderül, hogy az azt megelőző öt évben az amerikai zsidók körében a há­ zasságok csaknem fele volt vegyes házasság: a hatvanas évekhez képest a vegyes házasságok aránya 9%-ról 1990re 52%-ra ugrott. A 18–39 év közötti szekuláris zsidók 72%-a, míg az ortodoxok 3%-a házasodik nem zsidóval.

Ez az arány mind a reform-, mind pedig a konzervatív irányzatoknál egyértelműen növekvő tendenciát mutat.

A gyerekszámot illetően szintén komoly különbségeket mértek: a vallástalan, reform- és konzervatív irányzatok­ hoz tartozó 40–49 éves szülők átlagosan „másfél”, míg az

18

ortodoxok 4-5 gyermeket vállalnak. Egyes tanulmányok szerint ez az arány jelenleg 6 körül lehet.

A tanulmány mérése szerint a vegyes házasságban szü­ letett gyermekek kb. 30%-a nevelkedik zsidóként, 40% más vallású lesz, a többiek pedig teljesen vallástalanok maradnak. Még ha a gyermek az első csoportba tartozik is, 10-15%-a fog csak ragaszkodni, hogy zsidó házastár­ sa legyen.

Házasság megőrzése és a zsidó nevelés A kutatás szerint minél nagyobb a zsidó nevelésre és a zsidó értékek megőrzésére való igény, annál csekélyebb az esélye a vegyes házasságnak. Azon tanulók körében, akik 12 osztályos zsidó iskolában – tehát az ún. „jewish day school”-ban – folytatták középfokú tanulmányaikat, mindössze 3% a vegyes házasság esélye. A más irányza­ tokban szocializálódó fiatalok általában rövidebb ideig járnak ilyen típusú iskolába, melyek általában valamilyen kiegészítő iskolaként működnek.

Az utóbbi 30 évben az ortodox irányzathoz tartozók létszámának növekedése nagyrészt ennek a kulcselem­ nek köszönhető – túl a már említett tényezőkön. A szer­ zők fontos szerepet tulajdonítanak a baalei tshuvah – vagy kiruv – mozgalomnak is, mely számos olyan fiatalt ért el, akik nem részesültek hagyományőrző neveltetés­ ben, azonban mégis visszataláltak a hagyományhoz: ők már nagyobb valószínűséggel nevelik zsidó szellemben gyermekeiket.

Eltérő trendek A múlt század közepétől tehát egymástól élesen eltérő irányok rajzolódtak ki az ortodox és az egyéb irányza­ tok között: az előbbieknél emelkedett a zsidó iskolában eltöltött évek és a vállalt gyermekek száma, míg a vegyes házasságok aránya csökkent; az utóbbiaknál viszont el­ lenkező irányú trend figyelhető meg: az iskolaévek száma stagnált, a gyerekszám csökkent, a vegyes házasságok pe­ dig megduplázódtak.

Elképzelhető, hogy hosszú távon az Amerikában élő zsidók nagy része ilyen típusú 12 osztályos iskolákban fognak érettségizni. Ezt a trendet alátámaszthatja az is, hogy a jelenlegi 18–29 éves korosztály egyötöde már or­ todox környezetben szocializálódott. Vagyis a kutatásból az derült ki, hogy hosszú távon a vallási értékek őrzése és az oktatás valóban képesek mérsékelni a vegyes házassá­

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2012. december-január

gok mértékét, mely házasságok aztán ismét csak befolyá­ merülnek fel, pontosabban egy kategóriába esnek.

Bár a nevelés és az oktatás szerepe minden közösség és solják a gyerek nevelését és oktatását. társadalom számára kulcsfontosságú, nem világos, hogy egy „csak” 8 évig zsidó iskolába járó gyerek szignifikán­ Mi a megoldás a nem-ortodoxok szá­mára?

A nem-ortodox zsidók tehát igencsak komoly dilemma san nagyobb eséllyel választ-e magának nem-zsidó párt, előtt állnak: egyrészt nem feltétlen szeretnék utódaikat mint aki 12 évig jár ilyen intézménybe. Valóban ez a 4 év tóratudósnak nevelni, de annak sem örülnének, ha uno­ a meghatározó? káik teljesen asszimilálódnának.

A kis számú magyar zsidóság önmagára találása azt mu­ A szülőnek két lehetősége van: beírathatja gyermekét tatja, hogy egy szabad társadalomban a különböző oktatá­ zsidó iskolába, másrészt ő maga is részt vehet különböző si programokkal és neveléssel felrázható a szunnyadó zsi­ tanulásokon. Az utóbbi évtizedek azt mutatják, hogy az dó szellem. A folyamat ugyanakkor ellentmondásos abból a önképzésre már számos csatornán keresztül adódik lehe­ szempontból, hogy a budapesti zsidó közeg alapvetően kul­ tőség, melyben az online módszereknek is komoly szerep turális kódon keresztül éli meg identitását, míg a vallásos vi­ jut. A tanulmány szerint az amerikai zsidóság ezt való­ lág ebben a „versenyben” egyelőre kevésbé tűnik sikeresnek. ban jól alkalmazza.

Az amerikai zsidóság példája azt mutatja, hogy mi­ nél befogadóbb és toleránsabb az a társadalom, melyben a zsidók élnek, annál nagyobb az esélye az asszimiláci­ Velünk mi lesz?

Azon kívül, hogy a fent bemutatott tanulmány csak újabb ónak. Az amerikai társadalom sikere, hogy valóban ké­ kérdéseket vet fel, érdemes kellő kritikával fogadnunk az pes lebontani évszázados falakat és integrálni a különbö­ ző kultúrákat. eredményeit.

A fenti eredményeket a szabadságszerető és modern Nem teljesen világos, hogy az ortodox irányzat hos�­ szú távú sikere mögött a gyerekszám vagy pedig valamiféle ember sikerként értékelheti, míg egy párhuzamos társa­ szellemi siker állhat. Ténylegesen milyen mozgás figyelhe­ dalomban élő ortodox zsidó inkább veszélynek.

Mi legyünk inkább magabiztosan középutasak és hatá­ tő meg az irányzatok között és melyek a legfontosabb ha­ tárvonalak? A tanulmányból a népszerű modern ortodox rozottan szkeptikusak: ez sem nem siker, sem nem kudarc.

Egyszerűen csak kihívás. irányzat és a haszid mozgalom közötti konfliktusok sem

Kultúra

Első hanukai fánkom Kohav Virág

H

allottam valamilyen zsidó ünnepről. Félfüllel. Mé­ lyebben nem foglalkoztatott az ilyesmi, de azért ér­ dekes. Egzotikus. Hogy vannak mindenféle zsidó ünnepek.

Hanuka, ez a szó nem volt teljesen ismeretlen. Nem érdek­ lődtem különösebben, elraktároztam valahol az agyam egy ritkán használt sarkában, meg is feledkeztem róla.

Aztán úgy alakult, hogy mégis kinyílt előttem egy új világ. Furcsa, vonzó, néha mókásnak ható, érthetetlen szavakkal, megjegyezhetetlen szokásokkal. Ezer szabály, melyekről mindenki tud, csak én nem. Kapkodom a fe­ jem a homec, mojci, a mikve, micve, a havdala, haggada, haszkala, hanuka szavak hallatán. Összekeverem a kü­ lönös kifejezéseket, képtelen vagyok felidézni a jelenté­ süket.

Máskor van az újév, mint a normális világban, és van a fáknak is új éve, gyümölcsöket kell tenni az asztalra, szám szerint hetet. De mit kell velük csinálni? Még az sem jutott eszünkbe, hogy meg kell enni. Nézegettük a szőlőfürtöt, datolyát, fügét, csodáltuk a gránátalma piros héját, egzotikus asztaldísz, ez is megvolt.

Sok időbe telt, tanulással töltött hónapok, évek után furcsamód idegenné váltak a gyerekkorban berögzült, addig sajátnak hitt szokások. És lassan eljött az a perc, ami­kor értelmet kapott minden, amikor a zsidó hagyo­ mány részévé vált az életünk.

Téli estéken a fény ünnepét várjuk, gyertyát gyújtunk, napról napra eggyel többet. Nézni az ablakban a gyertya­ lángot.

Kelő tészta illata tölti be a lakást. Lisztet szitáltam, to­ jással, cukorral, olajjal, vízzel, meglehetős kanál rummal gyúrtam össze. Ujjaim közt morzsolódik az élesztő, élet­ re kel a tészta. Kinyújtom, kerek formával szaggatom.

Sorakoznak a deszkán a fakó tésztakorongok, kissé elbi­ zonytalanodom, nem hasonlít fánkra.

Hanuka estéjén olajban kell sütni, átlényegül a tész­ ta, új minőséggé válik, hihetetlen, hogy valóban fánk lett belőle. Pont olyan, mint az igazi, forró édes szalagos gyö­ nyörűség. Porcukorral szórom, júliusban eltett, aranyló sárgabarcklekvárt csorgatok rá. Csillogó arccal harapnak bele a gyerekek, mosolyognak porcukros orral.

19

‫ ∑ טבת תשע"ג‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa Női szemmel

Ráchel és Lea ∑ 1. rész Dina Coopersmith

R

áchel és Lea a zsidó nép két utolsó ősanyja, kiknek családjából egyik gyermek sem vált ki, hogy más népet alkosson. Valamennyi fiuk a zsidó nép tizenkét törzse valamelyikének a feje lett. Annak ellenére, hogy Jákob a két szolgálólányt, Bilhát és Zilpát is feleségül vette, minden gyerekük Ráchel és Lea spirituális örök­ befogadott gyermekének számít.

Ebben a kétrészes cikkben párhuzamosan vizsgáljuk meg Ráchel és Lea személyiségét, erősségüket, gyenge­ ségüket, mert az életük szorosan összefonódott, és ez a szimbiózis a zsidó nép ősanyjaiként nagyban hatott a jel­ lemfejlődésükre, formálódásukra.

Jákob – izráel: a többoldalú ember Tudjuk, hogy Ábrahám jelképezte a cheszedet (jótett, adás), őt Sára egészítette ki, aki a gvurát (erő, szigorú igazságos­ ság) reprezentálta. A fiuk, Izsák Sárára hasonlított a ben­ ső erejével és azzal, hogy kész volt feláldozni magát, így Rebekára volt szüksége, aki nagyon jóságos volt, és akinek nagyon fejlett volt az adásra való képessége. A harmadik ősapánk, Jákob a cheszed és a gvurá finom kombinációja volt, az ő alapjellemzője az emet (igazság, harmonikus tel­ jesség). Az igazság az a képesség, amellyel a dolgokat min­ den oldalról láthatjuk, nem csak a kegyelem és együttér­ zés, illetve a szigorú igazságosság oldaláról.

Ez a világi teljesség Jákob fő jellemvonása, és ezt csak Ráchellel mint vele ellentétes párjával együtt tudta elérni.

Volt viszont neki egy másik feladata is, amely azután került felszínre, hogy megküzdött az angyallal, Ézsau spirituális képviselőjével. Ezután kapta Jákob az Izráel nevet is. Ez a név a rossz erők legyőzését szimbolizálja, és ez a tett inkább áll kapcsolatban az eljövendő messiási korszakkal. Mi, Izráel népe is ez után a cél után kaptuk a nevünket. Ezt a feladatát Jákob csak Lea segítségével érhette el. Így már érthető, hogy spirituális szinten miért volt szük­sége két feleségre, amit egyébként a Tóra nem tart ideálisnak.

Ráchel – első benyomás Amikor Ézsau meg akarta ölni, Jákob anyja szülőföld­ jére, Cháránba utazott. Amikor először megpillantotta Ráchelt, több dolgot is észrevett vele kapcsolatban: any­ ja rokona, és még talán a karakterük is hasonló: ő is apja állatait őrizte, és gondoskodott róluk. A Tóra ezenkívül „szép alakúnak és szép megjelenésűnek” írja le Ráchelt.

Ráchel otthon volt a kinti világban, állatokat gondo­ zott, vezetői képességei is voltak az együttérzés és törő­ dés mellett. A „szép alak és szép megjelenés” harmóniára utal, amelyben a külső a belső tökéletesség fejeződik ki.

20

Jákob észrevette ezt a fajta kettős szépségét és a szin­ kro­nitást a test és a lélek között, és felismerte, hogy Rá­ chel lesz a partnere abban a küldetésben, hogy teljességet és igazságot hozzon ebbe a világba.

Jákob „bemutatkozott” Ráchelnek, „Jákob elmond­ ta Ráchelnek, hogy az ő apja testvére és Rebeka fia”.

(1Mózes 29:12.) Ráchel értette, hogy ez mit jelent: részt veszek a világ dolgaiban (mint Láván), de erkölcsiséget és szentséget kívánok bele hozni (mint Rebeka).

Lea – első benyomások Leáról a Tóra eleinte csak egy tömör megállapítást közöl: „És Lea szemei gyengék voltak.” (1Mózes 29:17.) A sírás­ tól volt gyenge a szeme, mert Láván két lánya Rebeka két fiának volt szánva, az idősebb az idősebbenk, a fiatalabb a fiatalabbnak. Lea azért sírt és imádkozott, hogy ne kell­ jen a gonosz Ézsau feleségének lennie. (Midrás – Beresit Rábá 70:16.)

Lea neve azt jelenti, hogy fáradt, kimerült (az élettől). Az első benyomásunk egy olyan nőt mutat, aki nem idomul az élethez és a helyzetéhez, és nem fogadja el azt. Szó szerint kisírja a szemét az Ézsauval kötendő esküvő miatt.

Jákob, aki a teljesség és az igazság embere volt, és min­ den irányból próbálta megérteni a világot, hogy szentsé­ get és az Isten üzenetét juttassa bele, nem tartotta ma­ gukat összeillőnek, mert a zsidó népet – szerinte – nem lehet egy olyan asszonnyal megalapítani, aki ennyire el­ fordul a fizikai világtól és benne a gonosztól.

Az a tény azonban, hogy Lea Ézsau feleségéül volt szánva, felfedi a kulcsot a nagyságához: az ő feladata az volt, hogy legyőzze Ézsau gonoszságát, és az ellenkező­ jére fordítsa azt át.

Az esküvő és a csere Jákob feleségül kérte Ráchelt Lávántól, és hét évi mun­ká­ ért Láván neki is ígérte. Ismerve apja természetét, Ráchel megbeszélt a vőlegényével bizonyos jeleket, amelyekből majd az esküvőn Jákob tudni fogja, hogy Láván nem cse­ rélte el a menyasszonyt. A chüpénél azonban Ráchel átadta a jeleket Leának, mert nem bírta volna elviselni a testvére megaláztatását (mivel Láván valóban kicserélte őt Leára).

Egész egyszerűen nem tudta végignézni a másik szenvedését, még ha ez a szerelme, a jövője és a sorsa feladását jelentette is.

Másnap reggel természetesen Jákob észrevette a cserét, és felelősségre vonta Leát, mire ő visszakérdezett: „Te ta­ lán nem csaptad be az apádat, amikor azt mondtad: Én va­g yok Ézsau az idősebb fiad?” (Midrás – Beresit Rábá 70:19.)

Mi folyik itt? Lea valóban ilyen lenne? Hogy csinálhat­ ta végig az esküvőt, tudva, hogy Jákob a testvérét szereti?

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2012. december-január

És Ráchel hogyan árulhatta el így Jákobot? Úgy tűnik, Ráchel nem volt képes racionális döntést hoz­ni egy olyan helyzetben, amikor mást szenvedni látott.

Jákob ismerte és szerette ezt a tulajdonságát: a végletekig vitt együttérzést és másik-központúságot.

Lea, az imádkozás ősanyja Tudjuk, hogy Lea sírt, mert Ézsaunak volt szánva. Ez azon­ban nem passzív szenvedés volt, hanem ellenkező­ leg, Lea aktívan az Istenhez, mindenki sorsának urához irányította a fájdalmát.

Amikor felmerült ez a lehetőség, hogy feleségül men­ jen Jákobhoz – még ha ilyen módon is –, Lea ezt men­ tőövnek látta, amelyet az Isten dobott neki, válaszul az imáira. Nem tehette meg, hogy ne fogadja el. A mondata Jákob elsőszülöttségének megszerzéséről arra vonatko­ zott, hogy ugyanúgy, ahogy a férfi tudta, hogy muszáj be­ csapnia az apját az áldásért és az elsőszülöttségért, mert csak így biztosíthatta a jövőjét és életcélját, Lea is tudta, hogy csak ezen a módon érheti el a célját, hogy a zsidó népnek és az ő küldetésének része lehessen.

Biztos, hogy ez nem volt könnyű a számára. Férjhez ment valakihez annak tudta nélkül, olyan valakihez, aki nem szerette, és aki hét évig dolgozott, hogy elvehesse a testvérét! Lea neve a gyengeséget, kimerültséget idé­ zi, mégis minden erejét összeszedve le kellett győznie az előtte álló akadályokat. Először neki született gyereke, Reuvén, akit a házassága nehézségeiről nevezett el: „Az isten látta (rá’á) a fájdalmamat.” (1Mózes 29:32.) A má­ sodik fiút, Simont szintén: „Mert Isten hallotta (sámá) a szenvedésemet.” (1Mózes 29:33.) A harmadikat, Lévit

Ráchel, a kis bárány Ráchel eközben nem esett teherbe. Önzetlenül „átadta” a jegyesét Leának, és most másodrangú feleség lett az otthonában. Lea és Jákob építették a családjukat, a zsidó népet, és közben a személyes kapcsolatukat is.

Ráchel így szólt Jákobhoz: „Adj nekem gyereket, vagy meghalok! Jákob mérges lett Ráchelre, és azt mondta: Talán én vagyok az Isten, aki visszatartja tőled a mé­ hed gyümölcsét? Ráchel azt mondta: Itt van a szolgálóm, Bilha … majd a térdemen fog szülni, és általa én is épü­ lök.” (1Mózes 30:1–3.)

Nagyon különös párbeszéd ez tőlük. Mindketten cádikok voltak, mit akart hát Ráchel Jákobtól? És mi­ ért válaszolt így neki a férje? „Tőled tartja vissza az Isten a gyereket, mert nekem már van.”

Rámbán (1Mózes 30:1–2) szerint Ráchel helytelenül beszélt, és azt akarta, hogy Jákob – mivel annyira szerette őt – imádkozzon, böjtöljön és viseljen zsákruhát, amíg a Teremtő nem válaszol neki. De a cádikok imája nem lesz mindenáron megválaszolva, akármennyire is szeretnék. És mivel a szeretett feleség hangján a halálával fenyegette Jákobot, ő mérges lett rá.

Ráchelt mindig mindenki szerette, népszerű és szép volt.

Mint a neve jelentése, a kis bárány, hozzászokott, hogy gondoskodnak róla és kényeztetik. Talán ennek következ­ tében volt benne egy kis passzivitás, és nem értékelte elég­ gé azt, amiért ő maga nem dolgozott meg keményen.

Jákob felismerte, hogy noha Ráchel cádik volt, együtt­ érző és kedves, talán azért nem lett gyereke, mert egy olyan jellemvonást kellett magában kifejleszetnie, amely Leában bőven megvolt: kész lenni kemény spirituális

életük szorosan összefonódott, és ez a szimbiózis a zsidó nép ősanyjaiként nagyban hatott a jellemfejlődésükre szintén: „Most már el fog engem kísérni (jilá’ve) a fér­ jem…” (1Mózes 29:34.) A negyediket Jehudának hívta: „Most hálát adok (ode) az Istennek, mert négy fiam szü­ letett.” (1Mózes 29:35.)

Lea aktívan és állandóan azon dolgozott – imádko­ zott –, hogy a férje megszeresse. Ezek a nevek, amelyek a szenvedéseire emlékeztették, valójában azt juttatták eszébe minden nap, hogy ő milyen keményen dolgozott, és hogy az Isten meghallgatta az imáit. És tényleg, Jákob végül közel került hozzá.

Lea az ima ősanyja. Az összes szomorúságát, elkesere­ dését, magányát beleadta a Teremtővel való kapcsolatá­ ba. Az imájában elmondta, hogy az Isten megsegítette őt a kapcsolatuk legnehezebb időszakában is, és a végén pe­ dig olyan szintre jutattatta, ahol csak hálát és köszönetet érez. A neve jelentése ellenére nem várta karba tett kéz­ zel, hogy jó dolgok történjenek vele, hanem a természe­ tével szembeszállva keményen megdolgozott azért a sor­ sért, amelyre vágyott.

munkát végezni, és kitartóan küzdeni egy célért.

Ráchel, aki valóban cádik volt, késedelem nélkül reagált, méghozzá oly módon, amit egyrészt a Lea iránt érzett féltékenységre, másrészt erőtlenségére is tsuvának (meg­ bánás, kijavítás) gondolt: „Itt van a szolgálóm, Bil­ha…”

Ráchel valójában azt mondta: Tanulok a te önfeláldozó nagyanyádtól, Sárától, aki Ábrahámhoz adta a szolgálóját, akinek a gyerekeit ő akarta felnevelni. Nemcsak legyőzöm a Lea iránti féltékenységemet, hanem még szerényebb le­ szek, és hozzád adok egy másik nőt, hogy gyerekeket szül­ jön neked, „…és én magam épülök általa”.

Ráchel itt talán nemcsak a gyerekekre gondolt, hanem a saját jellemére, amely épülni és erősödni fog ez által a nehéz megpróbáltatás által. folyt. köv.

forrás · aish.com fordítás · D. Ch.

21

‫ ∑ טבת תשע"ג‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

Zot chanuka C

hanuka nyolcadik napjának a neve „Zot chanuka” fá­ chtá miszpedi lemáchol li pitáchtá száki vát’ázréni (Ez a chanuka). Vajon mi a jelentése ennek a név­ szimchá.” (Gyászomat tánccá fordítottad, kinyitottad nek? zsákruhámat és felöveztél örömmel.) (Zsoltárok 30:12.)

A Szfász Emesz (Gúri rebbe) úgy magyarázza, hogy ez A háfáchtá (fordítottad) kifejezés úgy is fordítható, hogy a nap valami nagyon alapvetőt mond el a chanukáról. A „átfordítottad”, vagy „kifordítottad”. A különbség gyász történet az asszír görögök általi zsidóüldözéssel kezdő­ és tánc között az, hogy Isten az egyikben elrejtett, a má­ dött. A helyzet elég reménytelennek tűnt. Az elnyomók sikban felfedett. A tánc a sírás fordítottja, a lényeg pedig, nagyon erősek voltak. Hogyan tudtuk mégis legyőzni hogy Isten jelen van mindkettőben. A Midrás megjegy­ őket? A legmélyebb sötétségből jött a megváltás. zi, hogy Bechukotáj hetiszakaszban az áldások a héber A zot (ez) szónak mély jelentése van. A Zohár ezt a ábécé szerinti sorrendben vannak, az átkok pedig fordí­ szót Jeruzsálemmel és az Égi Királysággal kapcsolja ös�­ tott sorrendben. sze. A Midrás szerint pedig a zsoltárban (27:1) „Bezot A fent említett idézet második fele továbbviszi ezt a áni botéách…” (ebben bízom) az Örökkévalóra utal – gondolatot. Fontos megérteni, hogy a zsákruha, amely Istenben bízom.

A korai kabbalisták úgy tanítják, hogy a zot szó kifejezetten a spiritualitásnak arra a vonására utal, amelynek segítségé­ vel Isten létezéssel ruházza fel a testi dol­ gokat.

Dávid király kérte Istent, hogy őrizze meg az Ő jelenlétét bennünk „somrá zot leolám lejécer máchsevot leváv ámechá” (őrizd meg „ezt” örökké) (1Krónikák 29:18.).

Zot tehát a bennünk és az egész terem­ tésben levő istenire utal. A tudás, hogy minden, még Isten láthatatlansága is tőle magától ered, és az Ő spiritualitásából fa­ kad, és a tudás, hogy Ő mindenben jelen van, következésképp minden „jó”, hatal­ mas segítség az embernek megerősödni a hitében, különösen száműzetés idején.

Tulajdonképpen ez az alapvető jelentése a következő bibliai idézetnek: „Zot ásiv el libi ál kén ochil” (ezen gondolkodom, tehát reménykedem). (Écha 3:21.) A pró­ féta tehát azt tanítja, hogy ha a zotot fejben tartjuk (ér­ a száműzetésre és Isten elrejtettségére utal, valójában dekes, hogy a héber kifejezés szerint nem fejben, hanem csak egy ruha. Amikor ez a ruha lekerül, amikor az el­ szívben – ford.), vagyis hogy a száműzetés is Istentől való, rejtettségnek vége, Isten a megváltás és a hozzá való kö­ és hogy Ő jelen van még a sötétségben is, akkor jó okunk zelség formájában mutatkozik meg. Akkor körülöttünk van reménykedni. minden csupa öröm lesz. Ez a jelentése a chanukának, a Ez a chanuka tanítása. A megváltás akkor jött, amikor csodák napjainak, amikor a zsidó nép mélyponton volt, a nép felismerte, hogy Isten velük van a sötétségben is. és Isten megsegített minket. Nagyon bíztató azt tudni, Ezt találjuk a következő zsoltáridézetben: „Mismuá ráá hogy Isten elrejtettségének mértékével arányos a jósága, lo jirá náchon libo bátuách báhásem.” (Nem fog félni a mivel minden tőle ered, és minden a jóra van. És minél rossz hírektől, a szíve egyenes, bízik Istenben.) (Zsoltárok inkább felismerjük ezt az összefüggést, minél inkább bí­ 112:7.) zunk Istenben, annál inkább fel lesz fedve a háttérben Ha az ember bízik Istenben, tudja, hogy a megváltás levő jó, és érdemesek leszünk a megváltásra. el fog jönni (ezért nem fél a rossz hírektől sem – ford.).

Egy másik zsoltárvers, amelyet szintén chanukakor fordítás · Sárosi Gábor szoktunk mondani, tartalmazza ezt a gondolatot. „Há­ forrás · sfasemes.blogspot.co.at

22

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2012. december-január Gasztronómia

A zsidó konyha rejtelmei

Csoki, csoki, csoki Receptek hideg estékre Kürti Adrienn

A

csokoládét a kakaócserje terméséből, a kakaóbabból állítják elő. A babot megpörkölik, héját eltávolít­ ják, majd masszát készítenek belőle, amely a keserű vagy étcsokoládé alapanyaga. A csokoládémassza préselésével nyerik a kakaóvajat, a megmaradó száraz anyag tulajdon­ képpen a kakaópor.

A boltban kapható csokoládét a kakaómasszából íze­ sítéssel, például cukor és vanília hozzáadásával készítik.

A jó minőségű csokoládé vöröses színű, fényes és sima fel­ színű, testhőmérsékleten olvad. A csoki felületén meg­ jelenő fehéres bevonat okozója a kikristályosodó kakaó­ vaj. Kialakulása megelőzhető, ha gondosan becsomagolva a hűtőben tároljuk a csokoládét.

Az étcsokoládé a csokimasszán kívül általában csak vaníliát, cukrot és hozzáadott kakaóvajat tartalmaz.

A tejcsoki a svájciak találmánya, az 1870-es években fej­ lesztették ki, mivel kevés kakaó és cukor állt rendelkezé­ sükre, de tejben bővelkedtek. A fehér csoki csak kakaó­ vajat, cukrot és tejet tartalmaz. A főzőcsokoládé kakaóvaj helyett növényi vajat tartalmaz, a „bevonóként” ismert, sokszor táblás csokoládénak tűnő „szeletek” a csokinál több kakaóvajat tartalmaznak, ezért puhábbak, könnyen olvadnak és dermednek.

CSOKIFONDÜ tejes recept Hozzávalók: 2 dl tejszín, 20 dkg tejcsokoládé, 20 dkg félédes vagy étcsokoládé, 1 kávéskanál reszelt narancshéj, 1 rúd vanília, kardamommag, koriander, kókuszreszelék, mandulaforgács, diódarabkák (elhagyható), felszeletelt gyümölcsök: banán, alma, körte, szőlő, barack és cseresznye (befőttből) A tejszínt forrósítsuk fel egy lábasban. Morzsoljuk bele a csokoládékat és olvasszuk fel őket. Ízesítsük narancshéj­ jal, vaníliával és a mozsárban összetört fűszermagokkal.

Gyors parveváltozat készíthető mikró segítségével: a mikrózható edénybe tett parve csokit 15 másodpercig 400 W-tal melegítjük, majd átkeverjük, és ezt addig ismétel­ jük, míg a csokoládé sima nem lesz.

A gyümölcsöket vágjuk kockára, és saslikpálcára tűzve mártsuk a meleg csokiba, majd ha egy kissé megdermedt, a kókuszreszelékbe vagy durvára vágott dióba, mandulába, hogy még ráragadjanak.

GÁN ÉDENI ÉDESSÉG tejes süti (köszönet Rubinsosinak) Hozzávalók: 20 dkg margarin, 3 evőkanál kakaó, 3 evőkanál cukor, 1 kiskanál neszkávé, 20 dkg keserű csoki, 4 tojás, 1 kiskanál kóser rum, keksz (elhagyható), kóser bor (elhagyható), 2 dl tejszín, 1 csomag vaníliás puding, 2 dl tej Egy hőálló edénybe tesszük a margarint, kakaót, cukrot, a kávét és a csokoládét, és kevergetés mellett gőzfürdő fe­ lett felolvasztjuk. Lassan belekeverjük a 4 tojás sárgáját, a rumot, majd a 4 tojás felvert fehérjét – igen óvatosan.

Jénai tálba alul lerakjuk a kekszet, amelyet előzőleg borba mártottunk (elhagyható), és ráöntjük a csokoládés masszát.

A mélyhűtőbe tesszük 20 percre.

Felverjük a tejszínt, s elkészítünk 1 csomag vaníliás pu­ dingport a tejjel, ezt a kettőt összekeverjük. Kivesszük a mélyhűtőből a masszát, és ráöntjük a tejszínes-pudingos keveréket.

Hűtőben kell tárolni étkezésig.

CHILIS-CSOKIS CSIRKE húsos recept csak ínyenceknek Hozzávalók: 4 egész csirkecomb , só, bors, szója olaj, 2 kisebb felkarikázott chilipaprika vagy szárított chili, 2 dl kóser száraz vörösbor, 20 dkg parve étcsoki, szárított chilipor A combokat sóval és borssal fűszerezzük, 2 evőkanál szójaszósszal leöntjük. Olajjal kikent tepsibe fektetjük, rá­ szórjuk a chilipaprikát, ráöntjük a bort, forró sütőben pi­ rosra sütjük, saját levével öntözgetve.

A szószhoz a csokit gőz fölött megolvasztjuk, rászűrjük a pecsenyelevet, amelyben a combok sültek és 1 kiskanál chiliporral fűszerezzük. Ezzel öntjük le a csirkecombokat tálaláskor. Pirított burgonyával és alma- vagy körtekom­ póttal tálalhatjuk.

Jó étvágyat!

Az írás a JMPoint a Zsidó Közösségért Közhasznú Alapítvány támogatásával jelent meg.

Még több recept: www.zsidokonyha.hu

23

‫ ∑ טבת תשע"ג‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa Gyereknevelés

Vedd észre, hogy Isten vezeti útjainkat!

Panyiné dr. Ábrahám Zita

„József nem tudott tovább uralkodni magán mindazok előtt, akik körülötte álltak, és fölkiáltott. »Menjen ki mindenki mellőlem!« Nem is maradt senki sem mellet­ te, midőn József megismertette magát testvéreivel. […] És szólt József testvéreihez: »Én vagyok József! Él-e még atyám?«” (1Mózes 45:1–3.)

József története a drámai feszültség tetőpontjára ér.

József felismerteti magát testvéreivel, mindössze két szó­ val: „Áni Joszef.” (Én vagyok József.) Minden, amit előt­ te gondoltak a testvérek, 180 fokos fordulatot vesz. Ha előtte azt hitték álmodozó, nagyratörő, árulkodó… most azonnal megérthették, hogy Isten beszélt belőle, álmai valóra váltak. Ha azt gondolták Józsefről, hogy meg­ halt, vagy rabszolgasorban senyved, most rájöttek, hogy valójában Egyiptom alkirálya lett. Egy pillanattal előt­ te Benjámin és saját életükért aggódhattak az ellensé­ ges uralkodó túlkapásai miatt, most megtapasztalhatták Isten mindenhatóságát.

gem ide, hanem Isten, Ő tett Fáraó atyjává és egész há­ zának urává és uralkodóvá Egyiptom egész országában.”

(1Mózes 45:5-8.)

Annak tudatosítása, hogy Isten terve szerint alakulnak a dolgok, és mindennek oka és célja van, a vallásos szemlélet egyik alappillére. Ez persze nem azt jelenti, hogy passzí­ van szemléljük a körülöttünk levő eseményeket, vagy el­ háríthatjuk a hibáink, bűneik miatti felelősséget. Inkább azt jelenti, hogy folyamatosan igyekezzünk nyitottak len­ ni a jelekre, amelyen keresztül üzeneteket kapunk fent­ ről, imádkozzunk terveink sikeréért, és természetesen tegyünk meg mindent életünk minden területén az elő­ rejutásért. Ha erőfeszítéseinket siker koronázza, ne felejtsük el megköszönni Istennek, és ne bízzuk el magunkat! Ahogy József is Istennek tulajdonította minden sikerét, pedig ő maga is nagyon keményen dolgozott. Ha pedig mély­ re kerülünk az út során, mint ahogy József is rabszolga volt, és börtönben raboskodott, akkor is hinni kell a kiút lehetőségében, a szenvedés ér­ telmében, és meg kell őriznünk integritásunkat. Mindannyian azért fohászkodunk, hogy nagy megpróbáltatások elé ne kerül­ jünk, de a mindennapi kis élet­ helyzetekben is lehet edzeni ezt a hitünket. Ha a nap nem egészen úgy alakul, ahogy mi terveztük, gyerme­ künk nem egészen úgy viselkedik, ahogy mi azt elvárjuk, már megint várakozni kell egy sorban stb., akkor türelemre int bennünket ez a szemlélet. Hisz nincs minden a mi kezünkben, és végül nem mi döntünk a dolgok alakulá­ sáról, hanem az, aki nálunk sokkal jobban tudja, hogy mi jó nekünk, családunknak, gyermekünknek. És nemcsak a harag érzésétől tarthat bennünket távol ez a türelem, hanem a helyzetek gyors, egyoldalú, téves értékelésétől, embertársaink megítélésétől is. A dolgok nem mindig olyanok, mint amilyennek tűnnek. Érdemes erről beszélgetni a gyermekekkel, akár József történetét újra és újra elmesélve.

imádkozzunk terveink sikeréért, és természetesen tegyünk meg mindent Gyakran azt halljuk, hogy a változásokhoz idő kell, de a valójában a legnagyobb változások a gondolatainkban, a világlátásunkban történő változások által pillanatok alatt megtörténhetnek. Mert ha másként nézünk a világra, a vi­ lág is másként néz ránk. Egy pillanat alatt megérthetünk valamit, lehet egy „aha” érzésünk és attól a pillanattól kezdve minden megváltozik. Ez történik azokkal, akik drasztikus élethelyzetek megélése után teljesen megvál­ toztatják az életüket. József története jól példázza, ho­ gyan változhat meg az ember élete egy pillanat alatt jóra és rosszra egyaránt. Azt is érzékletesen ábrázolja, hogy mennyire korlátozott a legracionálisabb helyzetértékelésünk is. Mekkorát tévedhetünk, és mennyire kevés informá­ ciónak lehetünk egyáltalán a birtokában. Több mondá­ sunk is ezt az elvet közvetíti: Isten tervei kifürkészhetet­ lenek. Ember tervez, Isten végez. És valóban a testvérek gonosz szándékát Isten jóra fordította. „Most pedig ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy eladtatok ide, mert Isten azért küldött engem ide előttetek, hogy életetek megmaradjon… Így tehát nem ti küldtetek en­

24

Panyiné dr. Ábrahám Zita Trendeli Alapítvány Trendeli Bölcsőde – a zsidó bölcsőde

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2012. december-január Gyereksarok

Az új rokon Panyiné dr. Ábrahám Zita Pár percig gondolkodtam az elhangzottakon. Majd oda­ mentem az ügyeletes orvoshoz és nővérhez. „Kedves dok­ tor úr, az a beteg abban a szobában a rokonom. Szeretnék érdeklődni az állapota felől.” Az orvos és a nővér szem­ mel láthatóan kicsit zavarba jött, de a beteg azóta nagyobb törődésben részesül, és sokkal jobban van. Mindennap imádkozom érte, látogatásaim alkalmával viszek neki egy kis süteményt, amelyet édesanyád sütött, és érdeklődöm az orvosoknál az állapota felől. Hiszen végtére is valóban a rokonunk, egy zsidó ember, aki segítségre szorul, és Isten segítségével hamarosan felépül majd.

Reb Aryeh fia csöndesen ment tovább az apja mellett, és ránézett a kis csomagra a kezében. Elgondolkodott új rokonán az elmegyógyintézetből, és büszke volt az apjára, Egy nap Reb Aryeh kis csomaggal a kezében sétált az ut­ aki emberségével mindig példát tudott mutatni. cán, oldalán egyik – már felnőtt–fiával. Egy ember lépett forrás: Tzira Karlenstein: Reb Aryeh. Portrait of hozzá és megkérdezte, hogy van a rokona az elmegyógy­ the Jeruzsalem Tzaddik, Reb Aryeh Levin, Feldheim intézetben. Hál Istennek, sokkal jobban – válaszolta Reb Publishers, 1989 Aryeh. – De apa, nem is tudtam, hogy rokonunk van az Trendeli Bölcsőde – a zsidó bölcsőde elmegyógyintézetben. Ki az? – kérdezte a fia, mikor már www.trendeli.hu messzebb sétáltak.

Reb Aryeh elmosolyodott, és mesélni kezdett. Tudod, egyszer elmentem az elmegyógyintézetbe, hogy megláto­ gassam a betegeket. Találtam ott egy beteget a sarokba ku­ porodva, foltokkal a karján. Mint egy rémült kis madár, úgy ült. Amikor feléje nyújtottam a karomat, hogy segítsek neki felállni, rémülten húzódott még messzebb, mintha félne tőle, talán megütöm. Nagyon szomorú látvány volt.

Egy másik beteg jött oda hozzám, és azt mondta: „Tudja, rabbi, ennek a betegnek nincs rokona, ezért van ilyen rossz állapotban.” Kérdően néztem a betegre, nem értettem az összefüggést. Tanácstalanságomat látva elmagyarázta ne­ kem, hogy néha ők, a betegek, vadul viselkednek, és ilyen­ kor az ápolók lefogják őket, és nyugtatót adnak nekik, hogy ne bántsák sem magukat, sem és másokat. Ilyenkor néha bizony meg is sérülhet valaki. Ha a betegnek roko­ nai vannak, akik rendszeresen látogatják őket, az orvosok és ápolók jobban figyelnek, nehogy sérülése legyen a be­ tegnek. Később ugyanis a látogató rokonnak kellemetlen lenne megmagyarázni, hogyan is sérült meg a beteg. Mivel ennek a betegnek nincs rokona, kevésbé figyelnek rá az orvosok és ápolók. Érti, rabbi? Hát ezért mondom, hogy sajnos ennek az embernek nincs rokona, ezért van ilyen rossz állapotban.

József állandó jelzője a zsidó hagyományban József, a cádik, vagyis az igaz ember.

Igaz ember az, aki az élet kihívásaiban meg tud felelni a Tóra és az Örökkévaló elvárásainak, istenfélelmével és hitével példát mutat másoknak. A mai „mese” egy másik igaz ember életéből egy kis történet, amely nem is olyan rég történt Jeruzsálemben. Reb Aryeh Levin, akit a Jeruzsálemi cádikként szoktak emlegetni, nagy tudású, szerény és végtelenül kedves ember volt. Az ő és más cádikok életének kis epizódjait érdemes mesélni gyermekeinknek, mert megmutatják, milyen emberi magaslatokba lehet eljutni az élet mindennapjaiban. Ezt a történetet inkább a kicsit nagyobb gyermekeknek ajánlom, 7 éves kor felett.

25

Január 9.

Január 30.

18:15–19:00 ∑ Dolgozat 19:30–20:15 ∑ Hákárát hátov – gyakorlatban

Csütörtök Január 3.

Péntek Január 4.

Gyertyagyújtás: 16.27

Február 1.

Gyertyagyújtás: 16.17

Január 25.

Gyertyagyújtás: 16.06

Január 18.

Gyertyagyújtás: 15.57

Január 11.

Gyertyagyújtás: 15.49

18:00-20:00 Te légy Rási!

Január 31.

18:00-20:00 Te légy Rási!

Január 24.

18:00-20:00 Te légy Rási!

Január 17.

18:00-20:00 Te légy Rási!

Január 10.

18:00-20:00 Te légy Rási!

Csütörtökönként megismerkedhetsz a zsidó szövegelemzés módszereivel a Chumás, a Talmud és a Pirke Ávot (Atyák bölcs tanításai) tanulásán keresztül.

Szombat kimenetele: 17.36

Hetiszakasz: Jitro

Február 2.

Szombat kimenetele: 17.25

Hetiszakasz: Besálách – Tu bisvát

Január 26.

Szombat kimenetele: 17.16

Hetiszakasz: Bo

Január 19.

Szombat kimenetele: 17.07

Hetiszakasz: Váérá

Január 12.

Szombat kimenetele: 17.00

Hetiszakasz: Smot

Szombat Január 5.

A Lativ kolel januárban is vár minden kedves érdeklődőt.

Szerda Január 2.

Január 8.

18:15–19:00∑ Hegedűs Pál: A Matrix 19:30–20:15 ∑ Keleti Dávid rabbi: Muszár és tóratanulás az ember fejlődésében

Kedd Január 1.

Január 7.

Hogyan „főzzünk” sábeszkor? 8. rész

Január 16.

Hétfő December 31.

Január 6.

18:15–19:00 ∑ Deutsch Gábor: A magyar zsidóság nagyjai 2. rész 19:30–20:15 ∑ Keleti Dávid rabbi: Sábát, az alapoktól a 21. századig

Január 15.

Vasárnap December 30.

Mi porosodik egy jó zsidó könyvespolcán?

3. rész -Misna és a tanaita korszak

Január 14.

Hogyan „főzzünk” sábeszkor? 9.rész

18:15–19:00 ∑ tanulás kis csoportokban 19:30–20:15 ∑ Szántó Fanni: Izrael színpadánIzrael a színpadon

18:15–19:00 ∑ Balázs Gábor: Sors és szabad választás 19:30–20:15 ∑ Keleti Dávid rabbi: Izrael királyai – Salamon

Január 13.

18:15–19:00 ∑ Domán Sije: ...és a harmadik 19:30–20:15 ∑ Goldmann Mózes: Jeruzsálemi műkincsek

Január 23.

Január 21.

Hogyan „főzzünk” sábeszkor? 10.rész

Január 29.

18:15–19:00 ∑ Joszi Dávidovics: Aktu­alitások a hetiszakaszból 19:30–20:15 ∑ Panyiné dr. Ábrahám Zita: A három női micva 1. rész péntek esti gyetyagyújtás

Január 28.

Hogyan „főzzünk” sábeszkor? 11.rész

18:15–19:00 ∑ Hegedűs Pál: Talmudi matematika 19:30–20:15 ∑ Fináli Gábor: Klíma és Tóra

Január 22.

Január 20.

Mi porosodik egy jó zsidó könyvespolcán?

4. rész -Talmud

Január 27.

18:15–19:00 ∑ tanulás kis csoportokban 19:30–20:15 ∑ Keleti Dávid rabbi: A hegy aljában

A változtatás jogát fenntartjuk, pontos, friss információ a honlapon - www.lativ.hu. A programok színhelye a Visegrádi u. 3, kivéve a vasárnapi, aminek a színhelye a Bálint Ház.

26

Tanulás és élmények – Izrael Szeretettel meghívunk a Lativ Kolel 2013. január 27–február 17-ig tartandó izraeli útjára!

Részletek ∑ 3 hét befogadó vallásos környezetben ∑ napi átlag 3-4 óra tanulás magyar és angol nyelven · héber nyelv · a zsidó vallás alapvető kérdései részben csoportos, interaktív formában, részben pedig · angol nyelvű előadások komoly előadóktól a résztvevők érdeklődéséhez és szintjéhez igazodva ∑ szállás kollégiumi színvonalon ∑ teljes ellátás, repülőjegy ∑ hamisítatlan szombatok élménye családoknál, jesivákban (ezt általunk is tiszteletben tartva) ∑ kirándulások - részben fél, részben egész naposak - elsősorban Jeruzsálemban, de az ország többi részén is

Feltételek ∑ igazolt zsidó származás ∑ részvételi díj: $150 ∑ jelentkezési határidő: 2012. december 27. ∑ előleg: $20 / 5000 Ft

Jelentkezés és további információk: info@lativ.hu 06-70-932-82-75 Várunk, gyere!

27

A Lativ Kolel a rövid téli szünetben sem pihen, keressétek rabbiainkat, előadóinkat, vagy tanulóinkat egy kis tanulásra eszmecserére!

Január 2-tól pedig újult erővel várunk minden kedves tanulni vágyót. Lehetetlent nem ismerünk a tanulás terén, lehet egyénileg, párban és csoportban is a tudásszomjat oltani.

A helyszín változatlanul a Visegrádi utca 3. („Pesti súl”) . info@lativ.hu www.lativ.hu

Játssz velünk! – zsidó kvíz 1.

2.

1. Techiját.... - a halottak feltámadása 2. Örökkévalóban való bizalom tulajdonsága 3. Sára szolgálólánya 4. Népszerű izraeli vallásos énekes 5. Angliai nagyváros, ahol komoly zsidó közösség él 6. A zsidó nép második királya 7. Jókívánság örömteli esemény alkalmából 8. Dátán „barátja” 9. Tévét hónap hanyadik napján van közösségi böjt?

10. Héber betű, melynek számértéke 30

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

Küldd be megfejtésedet január 7-ig az info@lativ.hu email címre! A helyes megfejtők között értékes nyereményt sorsolunk ki! A megoldások január 8-tól weboldalunkon olvashatók: www.lativ.hu A Lativ Alapítvány működésének támogatói: • Emberi Erőforrások Minisztériuma, • Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány, • Országgyűlés Hivatala, • Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség