Forrás - 2013. február-március - 5773. Ádár

‫בס" ד‬

‫מעיין ∑ מקור‬ 2013. február-március IV. évfolyam 4. szám ‫אדר תשע"ג‬ ˝ Idoszaki kiadvány ∑ Kiadja a Lativ Alapítvány ∑ ‫למען תחייה יהודית בהונגריה‬

Zsidó bölcso˝ de az Újlipótvárosban Ha egy igazán értékés fejlesztéscentrikus bölcso dét szeretnél gyermekednek… mert itt maximum 10 gyermek van kétnyelvu ség kóser étkezés folyamatos fejleszto pedagógusi közremu ködés és ami a legfontosabb:

sok-sok szeretet, mert a Te gyermeked, a Mi gyermekünk is!

Kóser párve

érdeklo˝dni: Á. Zita: +36-30-9306262 www.trendeli.hu

Cím: Bp., VII. ker., Dob u. 16.

édes, sós sütemények és torták

Telefon: 06 (70) 632-2771 Nyitva tartás: hétfő–csütörtök: 8–19h péntek: 8–14h

Goldmann & Társa Kft. Cím: 1149 Budapest, Mogyoródi út 32.

E-mail: info@goldmann-cakes.hu Web: www.goldmann-cakes.hu Goldmann Mariann: 70/327-9234, Áhel Ágnes: 20/413-5430

Köszöntő

Tartalom köszöntő

3

filozófia A szabad választás határai

4

Ha már egyszer zsidónak születtünk... (párbeszéd)

6

A tanulás élvezete

7

Új zsinagóga alapkövét tették le Csepelen

7

Hetiszak asz Trumá ∑ Elrejtett igazság Tecávé ∑ Amalék és Sábát Ki tiszá ∑ Mindent figyelembe véve Vájákhél-Pekudé ∑ Követni egy rabbit Városok Kolozsvári élő zsidó közösség fiatalokkal és idősekkel

történelem A második szentély pusztulása Interjú Itt a Sije bácsi!

Közösség A Lativ Kolel új otthonra lelt Ha új, harédi – a Lativ Kolel újonnan nyílt Facebook-csoportjáról

8 9 10 11 12

16 17 18 19

Kultúr a Együtt maradni...

20

gasztronómia Sláchmonesz

21

női szemmel Ráchel és Lea ∑ III. rész

22

GYEREKNEVELÉS Vidámság – nem csak purimkor

24

GYEREKSAROK Sosánát Jákov

25

Órarend

26

A Lativ Alapítvány időszaki kiadványa Kiadja a Lativ Barátai A Zsidó Reneszánszért Magyarországon Alapítvány ∑ 1067 Budapest, Eötvös utca 29. ∑ +36 (70) 320-4277 ∑ www. lativ.hu ∑ info@lativ.hu ∑ Felelős kiadó: Keleti Dávid rabbi ∑ Szerkesztő: Forrai Soma Munkatársak: Domán Sije, Arató Mátyás, Adler Tamás, Lengyel Dávid, Szántó-Várnagy Ádám, Binjomin Zeév ∑ Tipográfia, tördelés: Deák Panka Borító: Lévai Erika ∑ Belső illusztráció: Deák Panka ∑ Korrektor: Székely Mária ∑ Megjelenik havonta ∑ A kiadvány szent szövegek részleteit és magyarázatait tartalmazza, kérjük, ne dobd el!

A Lativ Barátai Alapítvány számlaszáma: CIB BANK 10700079-47164907-51100005 Köszönjük, hogy adományával segíti munkánkat!

K

özeledünk a tavasz felé. Ádár hónapnak jó a mázálja, ami an�nyit jelent, hogy jobb pozícióból lehet indulni (persze jó pozícióból is lehet veszteni, és rosszból is lehet nyerni). Lassan – akinek van – kirakja a falra az ádártáblát. Ezen olvasható a híres talmudi idézet is: „Misenichnász ádár márbim beszimchá” (Táánit 29a), ami annyit jelent, hogy ádár megérkeztével sokasítjuk az örömet. Ebben annyi az újdonság, hogy ugyan purim, a nagy örömünnep csak a hónap közepén lesz (ádár hónap 14-én), mégis már a hónap elejétől sokasítani kell az örömet.

Csak egyetlen kérdés vetődik fel – hiszen nem szeretjük az ilyen állításokat filozofikus homályban hagyni –: hogyan is kéne sokasítani az örömöt?

Az egyszerű válasz abból a misnából derül ki, amelyhez a Talmud a fent említett idézetet fűzi hozzá: áv hónap megérkeztével csökkentjük az örömöt, és itt már részletezi is a Misna, hogy hogyan csökkentjük tisá beávig az örömöt: egyre több élvezetet vonunk meg magunktól.

Hiszen az élvezetek örömöt okoznak, tehát az élvezetek csökkentése az öröm csökkenését vonja maga után. Eszerint hogyan sokasítjuk az örömöt? Úgy, hogy sokasítjuk az élvezeteinket, és ezáltal az örömünk is sokasodik. Így mire eljutunk purimig, már egy emelkedett örömszintről indíthatjuk ezt a nagyon vidám napot. Ez látszólag sima és egyszerű megoldás lenne, illetve lehet is. Az egyetlen kérdés, hogy ha ez tényleg így van, akkor a Talmud miért is spórolta meg ennek a leírását? Miért bízta ránk, hogy ezt magunktól is kitaláljuk? És ha a Misna részletezi gyakorlati példákkal, hogy hogyan csökkentjük az örömet áv hónapban, igazán szép lett volna, ha a Talmud is megteszi ugyanezt az öröm fokozásával kapcsolatban!

Az az igazság, hogy ez valóban jó megoldás, csak egy kicsit veszélyes.

Hiszen minden élvezet legalábbis azt a veszélyt rejti magában, hogy öncélúvá válik. Itt az élvezetnek az lenne a célja, hogy eszköz legyen, általa juthassunk el az öröm állapotába, de gondolom, az mindenkinek teljesen világos, hogy nem feltétlenül azok a legörömtelibb emberek, akiknek az élete a legtöbb élvezettel jár. Abban a pillanatban, hogy az élvezet már nem eszköz, már egyáltalán nem garantált, hogy örömet eredményez.

Akkor mi az igazi megoldás? A szabály, hogy igazi megoldást a külső világ sohasem nyújt. Bölcseink azt mondták, hogy a kétségek feloldása az, ami okozza az örömet. Ha valami nem volt világos, és megvilágosodik, ez igazi tiszta belső örömet okoz. Tehát ha veszélytelen és belső utat szeretnénk választani, nincs más dolgunk, mint hogy ádár hónap kezdetétől kicsit még többet foglalkozzunk tanulással, elmélyedéssel, „megvilágosodással”, és ebben igazi belső örömet fogunk lelni. Reméljük, kedves Olvasóink újságunk e számában is fognak találni egy-két olyan cikket, amely által egy eddig homályosabb pont megvilágosodik.

Ezáltal lehet, hogy érdemesülhetünk arra is, hogy eljussunk purim igazi lényegéhez, hiszen ez az ünnep nem szól másról, mint Megilát Eszter = megále heszterről (az eltakart, belső világ felfedéséről). „Lájehudim hájtá orá” (A zsidóknak lett világosság) (Eszter könyve 8,16) – „orá, zu torá” (a fény, az a Tóra). (Talmud, Megilá 16b.)

Minden kedves olvasónknak örömteli ádár hónapot és vidám purimot kívánunk!

Lativ staff

3

‫ ∑ אדר תשע"ג‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa filozófia

A szabad választás határai Rabbi Eliyahu Eliezer Dessler

A

modern háborúk megjelenése előtt két szembenálló hadsereg küzdelme csupán a harcmezőn zajlott.

A harcvonalak mögötti terület mindkét fél saját hadseregének felügyelete alá tartozott, ahol már nem kellett ellenállástól tartaniuk. Ha az egyik fél győzelmet aratott a csatamezőn, vagy visszaverte az ellenséget, a harcvonal pozíciója megváltozott. Így, bár a harcok mindig csak egy helyen folytak, a harcvonalakat potenciálisan bárhol meghúzhatták a két szembenálló fél területén.

Az erkölcsi harcmező A helyzet nagyon hasonló a szabad választás vonatkozásában. Mindenkinek szabad választása van azokban a helyzetekben, ahol az igazság és a hazugság találkozik. Más szóval szabad választásra akkor kerül sor, amikor a személyen belül az általa vélt igazság összeütközik a hazugság erejéből fakadó illúzióval.

Tetteink többségét azonban az igazság és a hazugság közötti belső összecsapás nélkül hajtjuk végre. Számos cselekedetünk egybeeshet azzal, ami objektíven helyes, mivel így neveltek minket, és fel sem merül bennünk, hogy másképp cselekedjünk. Sok rossz és hibás döntésünk pedig csupán annak a következménye, hogy nem ismerjük fel azok hibás voltát.

Ezekben az esetekben nem történik valódi választás. A szabad akarat csak olyan helyzetekben nyilvánul meg, amelyek az emberen belül viaskodó jó és gonosz erők határmezsgyéjén történnek.

Környezet és szabad akarat Ahogy említettük, a nevelés igen nagy szerepet játszik annak a térnek a meghatározásában, amelyben szabad választásaink zajlanak. Valakit nevelhettek úgy, hogy magától értetődően hajtson végre jó cselekedeteket. Mindez azt jelenti, hogy az ő szabad választásának a tere magas szinten van. Például felnőhetett valaki vallásos környezetben, olyan emberek között, akik elkötelezettek a jó cselekedetek iránt. Ebben az esetben az ő szabad választása nem abban áll, hogy elkövessen-e valamilyen bűnt, vagy sem, hanem hogy több vagy kevesebb odaadással tegyen meg egy micvát.

Másvalaki gonosztevők, rablók és gyilkosok között nőhetett fel. Számára a lopás nem választás kérdése, az ő szabad akarata abban nyilvánulhat meg, hogy megölje-e áldozatát, ha tetten érik. Számára ez lehet a döntő választás, ez az, amiben a benne lévő jóság és a gonoszság erői, az igazság és a hazugság egyensúlyban vannak. Lehetséges, hogy a gyilkosságról a szíve mélyén tudja hogy rossz. Ez az az igazság, amely megnyilvánul számára szabad választásának terében, és ennek megtagadására vagy eltorzítására csábítja a benne lévő ellentétes erő.

a nevelés és a környezet […] befolyásolja […], hogy a morális skálán hol helyezkedik el a választásunk

Változó frontvonal Fel kell ismernünk, hogy a szabad választás tere senkinél sem statikus. Minden egyes jó választásunk sikeres végrehajtásakor spirituális szinten feljebb emelkedünk.

Ezért azok a dolgok, amelyek korábban a frontvonalon voltak, most már a jó ösztön kontrollja alatt állnak, és azok a tettek, amelyeket ezeken a területeken hajtunk végre, immár küzdelem és választás nélkül történnek. Erre vonatkozik bölcseink mondása: „egyik micvá maga után vonja a másikat”. (Ávot 4:2.)

Ugyanígy a másik irányban is. Ha a rossz ösztönre hallgatunk, az hátrébb szorítja a bennünk lévő jó határait, és az a tett, amellyel korábban önmagunkban tudatosan viaskodtunk, most már a szabad akarat teljes hiányában történik. A jó ösztön már nem tud hatékonyan működni azon a területen. Ahogy szintén áll: „az egyik bűn maga után vonja a másikat” (uo.), illetve „ha valaki egy bűnt kétszer elkövet, az számára nem bűn többé”. ( Jomá 86b)

4

Láthatjuk tehát, hogy a nevelés és a környezet nem korlátozza a szabad választás lehetőségét, de befolyásolja azt, hogy a morális skálán hol helyezkedik el a választásunk. Minden ember rendelkezik azzal az erővel, hogy felismerje az ő szintjén megmutatkozó igazságot, és ragaszkodva ahhoz visszautasítsa a hazugság csábító illúzióit. Ebben a tekintetben nincs különbség, hogy a nevelés feljebb vagy lejjebb tolta szabad választásunk terét.

A saját szintünkön megmutatkozó igazság elfogadásának képessége minden helyzetben egyenlő. Nincs olyan külső körülmény, amely magát a szabad választás képességét befolyásolhatná. Efölött mindnyájan korlátlan hatalmat gyakorlunk.

Az élet választása Ha a Tórát elmélyülten tanulmányozzuk, akkor ezeket a

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. február-március

gondolatokat felfedezhetjük épp abban a részben, amely az ember szabad választásával foglalkozik: „Eléd tettem az életet és a halált, az áldást és az átkot, válaszd az életet, hogy élhess…”. (5Mózes 30:19.) „Élet és halál” magában foglalja mindazt, ami egy ember számára „adott”. Személyiségünk minden oldala, veleszületett jellemünk, hajlamaink, neveltetésünk, környezetünk, mindazok a tényezők amelyeket „életnek” nevezünk, ami számunkra a „jót” és az „igazat” jelenti, és mindaz, amit „halálnak”, „gonosznak” és „hamisnak” tartunk. Mindezeket „eléd tettem”. Szó szerint „előtted adtam”, vagyis ezek azok a körülmények, amelyek adottak egy emberi szituációban. A mi tetteinktől függetlenül léteznek mint bármilyen más sajátosság a környezetünkben.

De te „válaszd az életet” – az „élet” választása, a jó és a valóság választása az, amire egyedül az ember képes, anélkül hogy bármilyen külső tényező befolyásolhatná.

Az istenfélelem Erről szól a Talmud híres idézete (Beráchot 33b): „Minden az Ég kezében van, kivéve az istenfélelem”. „Minden az Ég kezében van” – mindaz, ami történik velünk, ami meghatározza szabad választásaink szintjét, azokkal a próbákkal együtt, amelyeket ki kell állnunk, mindezek az Ég kezében vannak. Az egyetlen dolog, ami felett mi rendelkezünk az „istenfélelem”. Annak a felelőssége, hogy szabad akaratunk által elfogadjuk vagy elutasítjuk az igazságot. Az istenfélelem – akár a fizikai következményektől való félelem, vagy magasabb szinten az áhítattal teli tisztelet – nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megóvjon minket az igazságtól való elfordulástól. Ez a szabad választás lényege. fordítás · Németh Zoltán forrás · innernet.org.il

5

‫ ∑ אדר תשע"ג‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

Ha már egyszer zsidónak születtünk… (párbeszéd) A Lativ Kolel legújabb vállalkozása: zsidó témájú könyveket fordítani és kiadni. Az alábbi részlet ennek a vállalkozásnak a kezdete. Az első könyv 1996-ban íródott, szerzője, Gil Mann. Noha ennek már lassan 20 éve, és a célközönség az amerikai zsidóság volt, a felmerülő problémák 2013-ban Magyarországon talán aktuálisabbak mint valaha.

– Enyhén szólva unom, hogy mindenki a zsidó életforma megtartásáról és folytonosságáról beszél. Akárhová megyek, csak azt hallom, hogy „asszimilálódunk, vegyes házasságokat kötünk” stb. Tudod mit? Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy szükségem volna a zsidó hitre.

Nem vagyok biztos abban sem, hogy bárkinek is szüksége volna rá. Lehet, hogy a zsidó hit létjogosultsága egész egyszerűen elmúlt. Az evolúció el fogja rendezni ezt természetes módon, és ki fogunk halni.

– A zsidó hit olyan, mint egy dinoszaurusz?

– Lehet. Én így tekintek rá. A bátyám elvett egy nem zsidó lányt. Úgy szeretem, mint a nővéremet, ő egy igazán jó ember. Egy elveihez abszolút hű, erkölcsös és adakozó valakiről van szó, de … nem zsidó. Ha rá vagy másokra tekintek, nem tudom megmondani, hogy mi olyan különleges a zsidó hitben. Lehet, hogy ennek nincs is már semmi értelme. Ha volna, akkor nem szűkülne és tűnne el.

– Mit értesz az alatt, hogy nincs értelme?

– Nos, egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a zsidó vallás bármi olyat nyújtana a társadalomnak, ami ne volna megtalálható máshol is. Ha rágondolok, gyakorlatilag semmit sem nyújt nekem személyesen. Kulturálisan zsidónak érzem magam, de még abban sem vagyok biztos, hogy ez pontosan mit is jelent. Komoly problémáim vannak egyébként a szervezett vallásokkal úgy általában is.

Ami a zsidóságot illeti, egyszerűen ürességet érzek idebent – némi bosszúsággal fűszerezve –, itt vannak a zsinagógák, az értelmetlen rituálékkal és imákkal, a talmud tóra, ahol a bár micvá szövegének recitálását kell megtanulni, a közösségi nyomás – folytathatnám a végtelenségig.

– Akkor folytasd, kérlek.

– Rendben. Őszintén szólva van egy része ennek a dolognak, amely teljesen zűrös. Teljesen kusza érzéseim vannak a zsidóságról, és mindezek ellenére valamilyen számomra érthetetlen okból mégiscsak szeretném, hogy a gyerekeim zsidók legyenek – legalábbis azt hiszem.

Mondok egy példát. A fiam tízéves. Egyik nap a legjobb barátja, aki nem zsidó, nálunk volt. Meghallottam, hogy megkérdezte a fiamat, hogy zsidó-e, aki azt válaszolta, hogy „nem igazán”. Ez rosszul érintett. De nem tudok kielégítően válaszolni arra, hogy miért éreztem így. És

6

mert ugye abban sem vagyok biztos, hogy miért szeretném, hogy a gyerekeim zsidók legyenek, ezért aztán azt végképp nem tudom, hogy pontosan mit is szeretnék nekik adni a zsidóságból.

– Van bármi „zsidós” dolog, amit Te gyerekként a szüleidtől megkaptál, és szeretnéd a gyerekeidnek továbbadni?

Gil Mann

– Valószínűleg ez az egyik gócpontja a zűrzavarnak, amelyben vagyok. Néhány dolgot „zsidósan” teszek, amelyeket szívesen látnék viszont a gyerekeimtől is. De nem is tudom. Nem úgy érzem, hogy a szüleim igazán komoly érvekkel meggyőztek volna a zsidó lét előnyeiről.

Most, hogy szülő vagyok, azt veszem észre magamon, hogy vagy lázadok azellen, vagy épp utánzom, ahogy a szüleim neveltek – gyanítom, általában utánzom –, pedig megfogadtam, hogy nem fogok így tenni. Amikor a zsidóságról van szó, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy mit utánzok és miért.

– És milyen volt a zsidó neveltetésed?

– Nem gondolom, hogy a zsidó neveltetésem bármen�nyire is egyedi lett volna, sőt, bizonyos részeit kifejezetten kedveltem. Az anyámat sokkal jobban érdekelte az egész zsidóság, mint az apámat. Ennek ellenére anyámnak messze nem volt akkora tudása a vallásról, de egy igazi jiddise máme volt. (folyt. köv.) fordítás · Arató Mátyás forrás · Gil Mann: How to Get Out More Of Being Jewish...

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. február-március

A tanulás élvezete Binjomin Zeév

Mi

az igazi öröm? Mi az igazi élvezet? Próbáljuk ki! Tegyünk fel egy mély, filozófiai, az emberi elme és lélek mélyébe tekintő kérdést ismerőseinknek: „Hogy vagy?” Hogy mi ebben a mély? Figyeljük csak meg, milyen válaszokat adnak rá: „megvagyok”, „minden rendben” stb. Az ilyen és ehhez hasonló válaszok megfelelők egy olyan szituációban, ha például az ember éppen most élt túl egy tömegmészárlást. De a mai korban, a mai körülmények között?! Amikor sok száz évvel ezelőtt nem volt tiszta víz a csapban, most pedig a technikai lehetőségek garmadája áll a rendelkezésünkre?

Ez arra késztet minket, hogy újragondoljuk, mi is az igazi élvezet és öröm. Azt hihetnénk, az öröm maga az élvezet. De ez tévedés. Ha így lenne, akkor egy igazán szomorú ember enne valami finomat, és már el is múlna a szomorúsága. De nem ezt tapasztaljuk. Valójában ez két füg­getlen dolog.

Dávid király zsoltárát (119:162) Málbim úgy magyarázza, hogy nem volt nagyobb öröme a tanulásnál. Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy örömet lelt benne, él-

vezte a megismerési folyamatot. Képzeljük el, hogy megnyerjük a lottó ötöst. Erre várunk évtizedek óta. Legalább ezt a szintű örömöt érezte Dávid király mindennap, minden egyes újonnan tanult dolognál. Ez a szint számunkra is elérhető.

Számos olyan embert ismerünk, aki azt mondja, nagyon fontos számára a tóratanulás, támogatja minden erejével, de neki személy szerint nem megy, egyszerűen „nincs hozzá agya”. Közben pedig azt látjuk, hogy ugyanez az ember briliáns a saját szakmájában. A tóratanuláshoz tehát hiányzik a motiváció. Először a tanulás szeretetét kell megtanulni, hogy mi tud olyan jó lenni abban, ha tanulunk. A jesivákban kétféle tanuló van: aki akar tanulni, és aki akar akarni tanulni. Az igazi élvezetes tanulás az ijun, az elmélyülés. Ehhez még csak nem is kell feltétlenül talmudszakértőnek lenni. A legegyszerűbb magyarázatban is lehet elmélyülve tanulni. Csak át kell érezni a tárgyalt kérdés súlyosságát. Meg kell rágni, meg kell fontolni, érlelni kell addig, amíg már igazán kíváncsiak vagyunk a válaszra. És aztán elolvasni a választ, újra és újra átmenni rajta. forrás · Rabbi Bentzion Shafier: Learning to Love Learning – TheShmuz.com, #157

Új zsinagóga alapkövét tették le Csepelen Várnagy Áron Bence Új zsinagóga alapkövét helyezték el Csepelen vasárnap, a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján. Ez a nap sok más okból is fontos volt, hiszen egy brit milá és egy esküvő is erre a napra esett.

Budapesten az utóbbi 80 évben nem épült zsinagóga, az új építményhez a csepeli önkormányzat ingyen adott egy üres telket – tájékoztatta a városrész polgármesteri hivatala az MTI-t.

Az alapkőletételen részt vett többek között Ilan Mor izraeli nagykövet, Erdő Péter bíboros, esztergombudapesti érsek, Hende Csaba honvédelmi miniszter, Fónagy János államtitkár, zsidó vallási vezetők, valamint Németh Szilárd, Csepel polgármestere.

Kerényi András, a Budapesti Zsidó Hitközség délpesti körzetének világi vezetője elmondta, hogy a körzethez tartozik Csepel, Pesterzsébet és Soroksár zsidósága. Jelenleg Erzsébeten található az imaházuk, ahová más településekről – Dunaharasztitól Óbudáig – érkeznek híveik. Az erzsébeti önkormányzat által nyújtott régi üzlethelyiségben kialakított imaterem azonban már szűkös, mert egy-egy nagyobb ünnepen 100-150 hívő is érkezik Erzsébetre.

A zsinagóga kialakítása nagyon mobilis lesz, hiszen a termeket az ízlés és szükség szerint át lehet majd alakítani. Lehetőség lesz a távolról érkező híveknek a bent alvásra, hogy a pénteki Kábálát Sábát és a szombati Sáchrisz imák között ne kelljen az utazás által szombatot szegni.

A tervek szerint a 120 személy befogadására alkalmas új zsinagóga a körzet vallási és kulturális központja lesz. Az épületben kulturális eseményeket rendeznek majd, és lehetőséget teremtenek a zsidóság alaposabb megismerésére. Különösen nagy hangsúlyt fektetnek a vallási, vallástörténeti, etikai, nyelvoktatási programokra. A zsinagóga építését – a hitközség saját forrásából – várhatóan idén júliusban kezdik el – mondta Kerényi András.

A cedáká, az adományozás fontos zsidó értékének jegyében az építkezés költségeinek döntő részét magánszemélyi hagyatékból, a Budapesti Zsidó Hitközség anyagi támogatásából, gyűjtésből, valamint kibocsátandó téglajegyekből finanszírozzák.

Az építők tervei szerint a zsinagógát 2014 nyaránőszén adják át. forrás · MTI

7

‫ ∑ אדר תשע"ג‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa Hetiszakasz

Trumá

Elrejtett igazság Binjomin Zeév

É

rtékeljük a ritka lehetőséget, hogy a mostani heti­ szakasz szinte elejétől a végéig kizárólag a pusztai Hajlék, a Szentély építéséről szól. Minden egyes rész mérete fel van sorolva, és az, hogy melyik milyen nyersanyagokból áll össze. Úgy is megközelíthetjük ezt a szöveget, mint egy lapra szerelhető bútor összeszerelési útmutatóját, de ebben az esetben nem értenénk, hogy mit keres a Tórában, az örök időkre adott bölcsesség könyvében. A másik lehetséges megközelítés az, hogy a „Szentély” szót a „szentség” szóval helyettesíthetjük.

Az Örökkévaló a fizikai világot a szellemi világhoz hasonlóra formálta. Így nyújt nekünk lehetőséget arra, hogy a fizikai törvényeken keresztül a szellemieket is meg tudjuk érteni. A Szentély építésének szabályai is ilyen törvényeket, a „szentség” felépítésének törvényeit rejtik magukban, melyek csak arra várnak, hogy a figyelmes olvasó felfedezze őket. Egy ilyen rejtett üzenet a következő: a Szentély külső udvarának oszlopai ezüsttel vannak beborítva, ezüst horgokkal és réztalpakkal (27,17), míg a belső részben, a szentek szentjében az oszlopok aran�nyal voltak beborítva, arany horgokkal és ezüst talpakkal

az egész teljesen megtévesztő. Muszáj ennek így lennie?

Rabbi Bentzion Shafier gyakran idéz egy találó hasonlatot a belső nagyságról. Egy építkezésen dolgozik egy nagydarab munkás, egy hatalmas toronydarut irányít egész álló nap. Egyik nap mondja neki egy barátja, nem vagy valami jó formában, miért nem mész le néha a konditerembe edzeni? Mire ő felnevet: én ne lennék jó formában? Tudod te, mit csinálok egész nap? Óriási, több tonnás acélrudakat teszek a helyükre! Mi értelme lenne lemennem a konditerembe? Hogy néhány kilós, pillekönnyű rudakat emelgessek?

A Szentély kívülről látható részei megfelelnek a külsőségeknek. A külső nagyságot építeni vonzó út, de tévút. Egyrészt ott vannak a fizikai külsőségek (vagyon, tisztelet, elegancia, modern eszközök), másrészt pedig a kívülről látható adottságok, minden, amiben az ember tehetséges. Ez utóbbiak megfelelnek a példában a toronydarunak, ami óriási erőt képvisel, de ez az erő nem a saját munkánk eredménye. Istentől kaptuk azért, hogy magunkat fejlesszük. Tehát megtehetjük, hogy a hangsúlyt a külsőségekre helyezzük, de akkor végül arra fogunk ébredni, hogy belülről üresek, gyengék vagyunk. Azt hittük, óriási teljesítményt viszünk véghez, közben pedig egy külsőségeiben kevésbé erős ember könnyedén legyűr minket.

Nem árt, ha megtanuljuk meglátni az igazságot, a valóságot a külsőségek mögött. A túlvilágot a zsidó hagyományban úgy is hívják, hogy olám háemet (az igazság világa). Ez a világ pedig olám, (26,32). Tehát kívül ezüst és réz az alapanyag, míg belül bizonyos magyarázat szerint a neelám (elrejtett) szóból. minden egy szinttel feljebb kerül: arany és ezüst.

Mi rejtőzik a külsőségek mögött? Ezt szemlélteti Rabbi Első látásra érthető, hogy miért: a Szentek Szentje, Jehosuá fiának álma, melyet élet és halál közötti állapotahol a frigyláda, a kőtáblák és a tóratekercs van, nagyobb ban látott. Erről a Talmud így számol be: „Egy feje tetetiszteletet, díszt érdemel, mint a külső udvar, amely tu- jére állított világot láttam, a fentiek voltak lent és a lenlajdonképpen csupán az „előszobája” a sokkal szentebb tiek voltak fent.” (Baba Batra 10b.) Mire apja így felelt: belső helynek. Ugyanakkor mégiscsak elgondolkodtató „Helyesen [az igazi világot] láttad.” Az igazság világában a dolog: aki kívülről ránéz a Szentélyre, az nem látja azt nem az van fent, aki ebben az elrejtett világban. az igazi értéket és ragyogást, amit a Szentély belső része rejt. Ez a felépítés kiválóan szimbolizálja a zsidó nép éleFelhasznált forrás tét is: kívülről átlagos, szerény megjelenés mögött meghúzódó csendes érték.

Rabbi Bentzion Shafier, TheShmuz.com, #58 Engem személy szerint mindig is elgondolkodtatott, hogy miért ilyen rejtőzködő a zsidóság, ha tényleg ekkora értékkel rendelkezik? Miért kell eltitkolni azt, ami jó?

Annyi felesleges dolognak van a világon jó reklámja. Ez

…miért ilyen rejtőzködő a zsidóság, ha tényleg ekkora értékkel rendelkezik?

8

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. február-március

Tecávé

mei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged Kánaán minden lakója.” (2Mózes, 15:14–15.)

A tízparancsolat utóbbi változata szerint azért tartjuk a sábátot, hogy megemlékezzünk ezen fontos eseményekről, ezért azt feltételezhetjük, hogy ez a természetfeletti, erőteljes szentség minden héten megismétlődik. És valóban, a sábát szellemi fénye azért létezik, hogy hatást gyakoroljon ránk és anyagi világunkra, mindenestül áthatva azt. Testiségünket sábátkor megtagadjuk az Örökkévaló mindent körülvevő jelenléte előtt. Fizikai világunkat és minket is zavarba ejt a sábát spirituális világa annak tökéletességével. Valóban, a „zavarba ejteni” kifejezés héber megfelelője (busá) alkotó betűi ugyanazok, mint a sábát szóé.

Amalék cselekedete pontosan az ellentéte volt a sábát ezen két fő aspektusának. Amikor a Tóra arra int minket, hogy emlékezzünk meg az amalekiták tetteiről, és pusztítsuk el őket, az alábbi sorral teszi: „Emlékezz, mit tett veled Amalék az úton, amikor Egyiptomból kijöttetek: hogy rád támadt az úton, és megverte a sereg utolsó részét, mind az erőtleneket…

(5Mózes, 25:17–18.) „A »rád támadt« szókapcsolatot kifejező héber szó magömlést és megbecstelenítést jelent. Amalék népe meg akarta őket rontani természetellenes nemi cselekedetekkel.” (Rási, uo.)

Amalék erőszakot akart tenni Izrael népén, nem csak fizikailag, de szellemi értelemben is. Elfajzott cselekedetei arra utalnak, hogy az újonnan kialakuló zsidó nép lelkét akarta megfertőzni szennyel és gonoszsággal. Ez nyilvánvalóan ellentétes a sábát első számú céljával, hogy megtöltsük hétköznapi életünket és anyagi világunkat isteni szentséggel és tisztasággal.

A sábát második célját – hogy felfedje az Örökkévaló dicsőségét, hogy az felülkerekedjen fizikai valónkon – Amalék tettei szintén meghiúsították. A világ népei nem mertek kezet emelni a zsidókra, mert félelemmel vegyes csodálattal töltötte el őket Izrael Istenének hatalma, Amalék nemzetsége azonban másképp viselkedett: „Mert a többi nemzet félt háborúba indulni ellenetek, de ők [Amalék] voltak az elsők akik ellenetek vonultak, utat mutatva a többi ellenségeteknek is.” (Uo.) A többiekkel ellentétben Amalék népét egyáltalán nem hatotta meg az Örökkévaló csodálatos hatalma, ezért azonnal megtámadták a zsidó népet, amint átkeltek a Nádas-tengeren. Az Örökkévaló nagysága iránti ekkora érzéketlenség teljesen ellentétes a sábát szellemi fényénél tapasztalt szerény nyugalommal.

Talán ezért időszerű sábátkor olvasni Amalék tetteiről és kötelességünkről, hogy őt és szellemiségét elpusztítsuk, ahelyett hogy a többi napon tennénk ezt. Mert ha a világ Teremtőjének parancsára sábátot tartunk, már azzal jó úton haladunk afelé, hogy legyőzzük az Izrael ősi ellensége által elkövetett gonoszságokat.

Amalék és a Sábát Zvi Belovski rabbi

B

ölcseink az amalekiták gonoszságát az alábbi sorokkal fejezik ki: „Amalék a Sábát ellentéte.” (Pirké DeRabbi Eliezer 43:1.)

A fenti különös gondolat megértéséhez szentéletű apám a következő magyarázatot adta: a tízparancsolat kétszer fordul elő a Tórában, mindkét változatban mással indokolva, hogy miért kell a sábátot tartani: „Mert hat napon teremtette az Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta az Örökkévaló a sábát napját, és megszentelte azt.” (2Mózes, 20:11.) „Emlékezzél meg, hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, és kihozott onnan téged Örökkévaló Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta neked Örökkévaló Istened, hogy a sábát napját megtartsad.”

(5Mózes, 5:15.)

Tehát alapvetően azért kell sábátot tartanunk, hogy megemlékezzünk őseink egyiptomi kivonulásáról és arról, hogy az Örökkévaló hat nap alatt teremtette a világunkat. Miért a kétféle magyarázat?

A teremtés hat napja alatt létrejött az anyagi világ, de az első sábátig hiányzott a spirituális létezése, lelke, ezért nem volt kapcsolata annak teremtőjével, végső forrásával, az Örökkévalóval, aki anyagi értelemben nem létezik. Amikor eljött a sábát, egyfajta szent energiát lehelt a fizikai világba, lehetőséget adva számára, hogy kapcsolatot létesítsen az Örökkévalóval. Elmondhatjuk tehát, hogy az első alkalommal kapott kőtáblák szerint a hetente megtartott sábát célja az, hogy a teremtés sábátját újra megeleveníthessük; a sábát révén szentséget vihetünk hétköznapjainkba, hogy az isteni és a földöntúli utat találjon a mindennapi életünkbe. A szombattartó zsidó valójában nesámá jetérát (extra lelket) kap minden sábátkor, mely a nap magasabb rendű, spirituális céljait tükrözi, melyeknek a hét többi részét is át kell hatniuk.

Az egyiptomi kivonulás azonban a sábát teljesen más aspektusát emeli ki, melyben az Örökkévaló a természet törvényeit legyőzve mér természetfeletti csapást az egyiptomiakra.

Csapás csapást követ, ami a hárommillió lelket számláló zsidóság gyors, csupán egy nap alatt végbemenő kimenekülésében csúcsosodik ki Egyiptom földjéről, mely az akkori világ legfejlettebb és legkegyetlenebb állama volt. Az Örökkévaló az egész fizikai világot felhasználta, hogy megvalósítsa szent céljait. Az egész anyagi világ elismerte hatalmát, és megremegett, amikor felfedte előtte jelenlétét, a Tengeri ének tanúsága szerint: „Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés fogja el. Akkor megrettennek Edom fejedel-

fordítás · Bujdosó Gyula forrás · aish.com

9

‫ ∑ אדר תשע"ג‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

Ki tiszá

Mindent figyelembe véve Rabbi Mordechai Kamenetzky

Az

egyik legnehezebben érthető rész a Tórában az aranyborjú története. Majdhogynem érthetetlen, hogy egy nép, amelyet az Örökkévaló saját kezűleg mentett meg, így fellázadjon. Egy ilyen hatalmas megnyilatkozás után teljesen felfoghatatlanok a szavak, amelyekkel az aranyborjút nyilvánították új istenüknek.

A Tórából megtudjuk, hogy a zsidók számításai szerint Mózes tovább maradt a Szináj-hegyen, mint kellett volna. A zsidók megijedtek. A betért egyiptomiak pedig, akik a kivonulásnál a zsidókhoz csatlakoztak, még jobban felkavarták a tömeget. Áron igyekezett megnyugtatni a népet, hogy időt nyerjen. Arra kérte őket, hogy adakozzanak az értékeikből, adják oda az aranyukat és ezüstjüket, amelyeket az egyiptomiaktól hoztak el, és most a nők és gyerekek viseltek. A férfiak azonban nem vártak a feleségeikre. Lelkesedésükben, hogy a megadott időre elkészüljenek, a saját aranyukat adták oda. Ez az arany sokat jelentett számukra, mert ez volt a szabadság első záloga 210 év óta, azonban elhamarkodottan és szenvedélyesen adták Áronnak. Áron fogta az aranyakat, egy hatalmas tűzbe halmozta őket, és varázslók kéretlen segítségével abból egy aranyborjú emelkedett ki.

Megtörtént a legrosszabb. Ami még meglepőbb, az a nép ezt követő nyilatkozata; az emberek táncolni kezdtek új istenségük körül, és ezt kiabálták: „Ezek a te isteneid Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről.”

(2Mózes, 32:8.)

Mit érthettek vajon ezen? Komolyan azt gondolhatták, hogy az aranyborjú olvasztott képmása vezette ki őket Egyiptomból? De hisz ez képtelenség! Biztosan nem hihették, hogy az aranyborjú volt a vezetőjük.

Az atlantai Rabbi Emanuel Feldman egyik nem régi, Mesék a zsinagógából című munkájában írja, hogy egyszer egy férfinál a kórházban tett látogatása után a következő levelet kapta: „Kedves Rabbi! Köszönöm, hogy meglátogatta a férjemet a kórházban. Azt hittem, hogy az ortodox rabbik csak ülnek, tanulnak és imádkoznak egész nap. Örülök, hogy Ön nem.”

Egy másik alkalommal, írja Rabbi Feldman, repülőn utazott, és mivel túl sokan foglaltak helyet a repülőre, ő a turistaosztályról az első osztályra került. Egy idősebb zsidó emberbarát, aki megengedhette magának, hogy az első osztályon utazzon, egész úton kíváncsi nemtetszéssel bámulta a rabbit. Amikor felszálltak, a tehetős ember nem tudta tovább türtőztetni magát.

10

– Ne haragudjon – faggatta a rabbit. – Ön mindig első osztályon utazik?

A rabbi először kissé megdöbbent, de összeszedte magát, és mentegetőzés nélkül nyugodtan azt válaszolta: – Miért, mások nem?

Az embereknek sokszor van elképzelésük arról, hogy milyen a helyes cselekedet bizonyos helyzetekben, és milyen a helyes viselkedés. „Az ortodox rabbik egész nap imádkoznak, és nem szoktak betegek lenni.” „Egy rabbi a fizetéséből csak a turistaosztályon utazhat, az első osz-

a zsidóság nem múlhat egyetlen jó cselekedeten tályt nem engedheti meg magának.” Ez igaz a micvákra is. Sokszor kijelölünk bizonyos micvákat mint a zsidó vallás létezésének értelmét. Egyes micvák vagy eszmék igazán lelkesítők, feltűnők, míg a többi értelmezésébe belefáradunk, és inkább nem törődünk velük. Sokat tudomásul sem veszünk, míg a kedvencünkre mutatva azt kiabáljuk: „Ez a mi istenünk!”

A zsidók azt hitték, hogy Mózes sosem fog visszatérni. A sivatagban voltak elhagyatva, minden nélkül, csak egy micvájuk volt. Szeretett vezetőjük, Mózes arra kérte őket, hogy kérjenek az egyiptomiaktól aranyat és ezüstöt, és ők kértek. Az az arany és ezüst jelezte a felszabadulásukat, ez maradt nekik annak a dicsőségéből, és ez emlékeztette őket arra az emberre, aki győzködte őket, hogy kérjenek aranyat, és ezzel büszkévé tette őket, és igazságot adott a kezükbe. Ez az arany állt most előttük egy borjú képében, és ez az arany volt most az istenük!

Választottak egy micvát maguknak, amelyet körültáncolhattak, és sajnos most már imádni is kezdtek.

A zsidó vallás nem egyoldalú. 613 micva van, és egyik sem állhat egyedül. Mikor egy micvát választunk, és a zsidó vallás megtestesítőjeként gondolunk rá, az semmivel sem lesz több, mint az aranyborjú, mert a zsidóság nem múlhat egyetlen jó cselekedeten. Mindent figyelembe kell venni. fordítás · Bálint Lea forrás · torah.org

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. február-március

Vájákhél-Pekudé

sértenék a királyt. Érvelésük meggyőző volt.

Mordecháj úgy vélte, hogy az ünneplésen annyi bujaság és erkölcstelenség lesz majd, hogy a zsidóknak tilos lenne ott lenniük. Azt mondták Mordechájnak, hogy ha az ő tanácsát követnék, akkor elvesznének. Elmentek a lakomára, és egy időre valóban előnyös volt nekik ez a lépés.

– Igazunk volt, te meg tévedtél. Hála az égnek, hogy nem hallgattunk rád – mondták Mordechájnak.

Ekkor bukkant fel Hámán a zsidók kiirtásáról szóló tervvel. (A Talmud szerint ő volt a büntetés azért, mert a zsidók Ahasvéros vendégei voltak a feslett összejövetelen.) És éppen Mordecháj lett az, aki nem vetette magát a földre előtte. A zsidók kérlelték Mordechájt, hogy boruljon le előtte, mert az egész népet a vesztébe sodorja.

Igazuk lett: Hámán dühbe gurult, és megszületett a parancs a népirtásra.

Kinek volt igaza? Mordechájnak, a maradi, öreg tóratudósnak vagy a világ útjait ismerő tömegeknek? Minden jel arra utalt, hogy Mordecháj ellen kellett fordulni, hiszen minden, amit gondoltak, valóra vált. Látták, hogy igazuk volt. Meg kellett volna szabadulniuk Mordechájtól.

Ehelyett visszatértek hozzá, és a tanácsát kérték. És éppen ebből fakadt a megmentés.

Mi vitte vissza őket Mordechájhoz? Magukba szálltak, és végre megértették a Dáász Tóra fontosságát. Tudták, hogy szükségük van a megszabadításra. Ehhez az kellett, hogy újra Istenhez forduljanak, és azokhoz a nagyszerű emberekhez, akik közel állnak hozzá.

Csak a Tóra logikáján, útmutatásán és a tóratudóson keresztül jöhet a megmentés. Azt hisszük, hogy látunk, értünk – pedig nem. Az igazság az volt, hogy Hámán parancsát a bűn okozta, és nem a politika. Saját gondolkodásmódunk, mely olyan megbízhatónak tűnik néha, sokszor személyes előítéleteink hatása alatt áll. Egy tóratudós elméjében ezek nem léteznek, ő hozzáférhet Isten igazi akaratához.

Ez nem jelenti azt, hogy a rabbik tévedhetetlenek.

Természetesen ők is hibázhatnak. De azt is tudjuk, hogy a világ legjobb orvosai is emberek, és hibáznak. Ettől még felkeressük őket, és kikérjük a szakvéleményüket, mert az a legjobb esély arra, hogy kezeljünk egy betegséget. Isten is azt várja tőlünk, hogy próbáljunk meg minél jobb döntéseket hozni az Ő akarata alapján. Egy rabbi – egy szellemi doktor – kikérdezése része ennek a folyamatnak, még ha tudjuk is, hogy ők is tévedhetnek.

Nem azt kell kérdezni a rabbiktól, hogy mit főzzünk vacsorára. Nem kell minden apró döntést megosztani velük. Viszont amikor az igazán nagy dolgokról van szó, meg kell próbálnunk rájönni arra, hogy Isten mit szeretne látni tőlünk. Egy tájékozott rabbi megkérdezése áll a legközelebb ahhoz, hogy magát Istent kérdezzük meg.

Követni egy rabbit Rabbi Boruch Leff

Az

izraeli vallásos pártok sok kérdésben kikérik a rabbik véleményét. Egy modern embernek ez furcsa: miért kellene a szellemi vezetőknek az állam dolgaival foglalkozniuk, amikor elsődleges elfoglaltságuk a tóratanulás? Ugyanakkor a vallásos zsidóság egyik alapköve a „Dáász Torá”, a Tóra véleménye.

Mi is ez a nehezen megfogható gondolat? Miért erényes dolog a Tóra nagyjai véleményének kikérése olyan témakörökben, amelyek első ránézésre nem az ő szakterületükbe tartoznak?

Ezekre a kérdésekre ad nekünk magyarázatot Rási a Pekudé hetiszakaszban.

Amikor kapcsolatot létesítek egy rabbival, megtanulom magamat alárendelni. Elfogadom a rabbit mint feljebbvalómat, és semmisnek tekintem a véleményemet az övével szemben. Nyilvánvaló, hogy ha nem értek valamit a Tórával kapcsolatban, akkor megkérdezem a véleményét. Viszont akkor is a tanácsát kell kérnem, ha elsőre úgy tűnik, hogy a probléma nem kapcsolódik a Tórához.

Az a rabbi, aki mélyen belevetette magát a Tóra titkaiba, rengeteg időt gondolkodott azon, mit is vár el Isten tőlünk ebben a világban. Ez azért van, mert a Tóra definíciója nem más, mint Isten útmutatója az élethez, a tóratudós pedig az az ember, aki ezt az útmutatót főállásban tanulmányozza. Így végeredményben a döntés nemcsak a saját vágyainkon alapszik, hanem azon a kíváncsiságunkon is, hogy mit vár el tőlünk Isten. Ez a Dáász Torá magyarázata, és ezért kérik ki a vallásos politikai pártok és a hithű emberek a Tóra szakértőinek véleményét a nagy döntések előtt. Így pontosabban megérthetjük, mire gondol Rási a 2Mózes, 38:22-höz fűzött kommentárjában. Becalél, a Hajlék fő építésze bemutatta elképzeléseit, hogy milyen sorrendben kellene lefolynia az építkezésnek – pontosan úgy, ahogy Mózes azt közvetlenül Istentől hallotta.

– Már tudom, miért hívnak téged Becalélnek! Biztosan Isten árnyékában – becél Él – laktál, ami neved jelentése is.

Becalél addig törte a fejét, amíg rá nem jött arra, amit Isten is eltervezett. Képes volt megérteni a Dáász Tórát, Isten akaratát abban a helyzetben.

A Dáász Tóra gondolata és elfogadása a zsidó nép purimi bűnbánásában is kulcsfontosságú szerepet játszik.

Ahogy a Talmud (Megilá 12b) és a Midrás (Eszter Rábá 7:18) rögzíti, konfliktus alakult ki Mordecháj és a többi zsidó között. Ahasvéros perzsa király fényűző lakomára hívta meg a zsidókat. Politikai okokból a zsidók úgy érezték, muszáj elmenniük, különben Ahasvéros haragját kockáztatják. Ha elutasítanák a meghívást, meg-

fordítás · Horváth Marcell forrás · aish.com

11

‫ ∑ אדר תשע"ג‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

városok

Kolozsvári élő zsidó közösség fiatalokkal és idősekkel Arató Mátyás

K

olozsvár (románul Cluj-Napoca, jiddisül ‫קלויזנבורג‬ Kloyznburg, illetve Klazin) Erdély történelmi központja és legjelentősebb városa, az egykori Kolozs vármegye, ma Kolozs megye székhelye. Az ókorban a római birodalom része volt a város helyén álló Napoca, melyet Traianus császár alapított, majd 124-ben Hadrianus császár municípium rangra emelte, hogy aztán a rómaiak 271-ben kiürítsék. Hét és fél évszázaddal később Szent István a kolozsi várispánság székhelyévé tette, a XV. században a város lakossága pedig már felerészben magyar, felerészben szász volt.

A 2002-es népszámlálási adatok szerint 317.953 lakosával Románia harmadik legnépesebb városa – mintegy másfélszer többen élnek benne, mint a jelenlegi második legnagyobb magyar városban, Debrecenben. A lakosság 19%-át alkotják a magyarok, a román lakosság 252.433 főt tesz ki. Két színházával, két operájával, tizenegy felsőfokú oktatási intézményével és számos középiskolájával az ország fontos kulturális központja.

A zsidók szempontjából az első izgalmas fejlemény, hogy az 1623. június 18-án Kolozsvárott kelt oklevelével Bethlen Gábor ugyan engedélyezte a zsidók letelepedését, szabad kereskedését és vallásgyakorlását Erdélyben, és a szokásos zsidójel viselésétől is mentesítette őket, azonban néhány száz évig viszont csak közvetve játszottak szerepet a város életében, hiszen a különféle korlátozó rendelkezések miatt nem alakulhatott ki állandó zsidó lakosság.

Erdélyben 1810-ig zsidók letelepedését csak Gyula­fe­ hér­várott engedélyezték. Más városokban 1810-ig büntették a zsidó betelepülőket. Az 1830-as években azonban már számos zsidó család betelepedését elnézték. Az 1840-es évek törvényei tették először lehetővé azt, hogy a zsidók a városban letelepedjenek, ennek köszönhetően Kolozsvár zsidó népessége gyarapodásnak indult. Lőwy Dániel írja, hogy „az 1835. áprilisi városi tanácsi jelentés 61 zsidó férfit és 48 nőt említett, az 1846-os összeíráskor pedig 58 volt a zsidó családok száma”. 1851-ben egy kő­ ből épült klasszicista zsinagóga váltja fel az immáron szűk­nek bizonyuló imaházat a Párizsi utcában. Ez a zsi­ nagóga és a körülötte csoportosuló épületek (a rabbi, a ta­nító és a sakter lakásai, illetve a mikve) váltak a későbbi ortodox hitközség vallási és kulturális központjává.

12

Ekkor, 1868-ban következik be az a bizonyos szakadás, amely a mai napig meghatározza a zsidó világot, amikor is a zsidóság ortodoxokra és neológokra bomlik. A kolozsvári zsidók első lépésben a konzervatívabb irányultságú ortodoxokhoz csatlakoztak, de a részekre tagozódás igen hamar folytatódott, a szefárdok már 1875-ben külön zsinagógát építettek maguknak a Malom utcában Bét Ávráhám (‫ )בית אברהם‬néven, majd a főleg értelmiségiekből és nagypolgárokból álló, úgynevezett kongresszusi vagy neológ hitközség vált ki az anyahitközségből, hogy 1881-ben status-quo ante alapon álló hitközséget hozzon létre, mely később ténylegesen is neológgá alakult.

A status-quo ante hitközség napjainkban sem csenghet ismeretlenül, ugyanis az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) az 1950-ben megszüntetett Statusquo Ante hitközség 2004-es újraalapításaként tekint magára (bár az EMIH jóval közelebb áll az ortodoxiához, mint egykori erdélyi testvére).

A kolozsvári neológ zsinagóga (románul Sinagoga Neologă, illetve Templul Memorial al Deportaților) jelenleg az egyetlen működő zsinagóga a városban, egyúttal a haláltáborokban elpusztult észak-erdélyi zsidóság emléktemploma. A volt Nagy (később Ferenc József, Horthy Miklós, jelenleg Horea) utcában, a Kistemető (Kuun Géza, Crișan) utca sarkához közel található. A zsi­nagógát a kongresszusiak 1887-ben emelték, a hitköz­ség vezetője a

Emléktábla a Horea utcai zsinagógában

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. február-március

neves tudós Eisler Mátyás főrabbi volt, a sé­mi nyelvek magántanára a kolozsvári egyetemen. A mór stílusú zsinagógát Hegner Izidor vasúti mérnök tervei alapján a Horváth testvérek és Reményik Károly cége építette 1886–1887ben. 1927-ben a vasgárdisták dúlták fel, majd 1944. június 2-án a várost ért légitámadás során a templom is bombatalálatot kapott. 1951-ben állítot­ták helyre.

A zsinagógán kívül azonban egy teljesen más típusú intéz­mény is komoly hírnevet szerzett magának: a zsidó kórház. Mivel a két világháború közötti időszakban a Szamos-parti város lakosságának tizede, kb. 16.000 fő volt zsidó, szükség volt egy zsidó kórház megalapítására. „Az első lépések már 1921-ben megtörténtek: a kolozsvári hitközségek ekkor alakították meg az Országos Zsidó Kórházegyesületet, amelynek feladata a kórház felépítéséhez és működtetéséhez szükséges pénz előteremtése lett volna, ez azonban az akkori gazdasági helyzetben nem volt lehetséges. 1927-ben Glasner Akiba kolozsvári A

ortodox főrabbi tanácsára Sebestyén Dávid építési vállalkozó egy hold nagyságú területet adományozott az építendő kórház javára.” Írja a Múlt-kor történelmi portál.

Az 1928-ban megnyitott sürgősségi osztály létrehozásához is sikerült megfelelő anyagi támogatást szerezni, 1929-ben pedig átadták a Devecseri Emil építész által tervezett épületet, melyben a szülészetet és a nőgyógyászatot helyezték el. 1931-ben ismét új épülettel és osztályokkal bővült a kórház, 1936-ban pedig már 2200 fekvőbeteget láttak el. A zsidó kórház ekkorra már Románia legjobban felszerelt egészségügyi intézményévé nőtte ki magát; orvosgárdáját elismert szakemberek alkották. „Itt dolgozott többek között Goldberger Ede európai hírű bőrgyógyász, Fenichel Mór belgyógyász, Haas Marcell sebész, a breslaui egyetem tanársegédje és Roth Marcell, a román sebészeti klinika docense.”

Tévedés volna azt hinni, hogy a kórházban csak zsidó betegeket kezeltek, a kórháznak a fenntartója, szponzora

Horea utcai zsinagóga

13

‫ ∑ אדר תשע"ג‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

Chanukai ünnepség a kolozsvári zsinagógában

és orvosi gárdája volt zsidó. Az intézményben természetesen keresztényeket is kezeltek, és igen magas volt azoknak a száma is, akiket díjmentesen láttak el. Húszéves sikeres működés után az akkori román kommunista vezetés 1948-ban államosította a kórházat, ezzel a kórház zsidó vonatkozású történelme befejeződött.

A Házsongárdi temető (románul Cimitirul Hajongard din Cluj) a középkori Kolozsvár várfalaitól délre fekvő Házsongárd nevű domboldalon elterülő temetőkert. Amellett, hogy a sok évszázados magyar írásbeliség nagyjainak nyugvóhelye, és egyben az emlékezések kegyhelye, vallásfelekezeti és nemzetiségi különbség nélkül temetkeztek ott magyarok, románok és szászok az évszázadok folyamán. A temetőt 1585. május 11-én alapította a kolozsvári közgyűlés, az idők folyamán többször kibővítették, így jött létre többek között 1840-ben a régi zsidó temető, majd az 19. század végén a temetőt dél felé kibővítették, itt nyílt meg 1892-ben az új zsidó temető is.

Igen kevesen tudják, hogy Kolozsváron nem csak ez az egy, hanem három másik zsidó temetőkert található. „A Házsongárdi köztemető északkeleti sarkában levő, a Balassa (most Aviator Bădescu) utca felől megközelíthető zsidó sírkertben 1839-ben már több mint ötven halott teste nyugodott. Ugyanebben az évben a városi tanács nem hagyta jóvá a temető bekerítését. 1892-ben megnyílt a Tordai út 110. szám alatti, szintén ortodox zsidó sírkert, majd 1927-ben a város kiigényeli a régi ortodox zsidó temető egy részét, és megegyezés híján 1931-ben önkénye-

14

sen megkezdődik az utcaépítés. Az exhumált csontokat és a sírköveket a valamivel délebbre (a Hősök temetőjének szomszédságában) található ortodox temetőbe helyezték át. Ez az – időrendi sorrendben második – zsidó temető magán hordja mind a régi zsidó sírkertek, mind a századforduló emancipált zsidóságának a keresztény temetőkhöz hasonlóbb sírkertjeinek vonásait. A két ortodox temető már nem működik; a kolozsvári hitközség Elhalálozási Névjegyzékének két vaskos kötete évtizedek óta nem jegyez ide eltemetett zsidókat” – írja cikkében Salamon Márton-László.

1944. március 27-én a német csapatok bevonultak Kolozsvárra. 1944. május 3-án elkezdődött a városban a zsidók (ekkora már több mint 16.000 fő) gettóba gyűjtése.

1944. május 18-án Márton Áron római katolikus püspök a főtéri templomban mondott szentbeszédében megdöbbenését fejezte ki a zsidóellenes intézkedések miatt, május 22-én pedig levélben is felszólította a miniszterelnököt, a belügyminisztert, a főispáni hivatalt és a rendőrkapitányságot, hogy tegyenek valamit a zsidók elhurcolását megakadályozandó. Ez nem történt meg, így 1944. május 25-étől kezdve hat vonatszerelvénnyel szállították német haláltáborba a kolozsvári gettóba gyűjtött zsidókat. Az egykori kolozsvári gettó helyén jelenleg működő téglagyár falán román–angol kétnyelvű emléktábla őrzi az elhurcoltak emlékét.

Kolozsvári születésű volt Kasztner Rezső is, eredeti foglalkozása újságíró, ügyvéd volt. Neve később a „Kasztner

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. február-március

vonat” révén vált ismertté. Kasztner egy első látásra jelentéktelennek tűnő zsidó szervezet, a Budapesti Segélyező és Mentőbizottság (héberül ‫ ועדת העזרה וההצלה‬Va’adat Ezrah Vehatzalah) egyik felelős vezetője volt a második világháború alatt a nácik által megszállt Magyarországon. (A német háborús terjeszkedéssel egy időben Kasztner egy központot hozott létre Kolozsváron, amely Ausztriából, Lengyelországból és Szlovákiából segített menekíteni a zsidó lakosságot.) 1944 áprilisától Kasztner vett részt azokon a tárgyalásokon, melyek Adolf Eichmann személyes „zsidóügyi” megbízottjával folytak. Ennek eredményeképpen a németek egy vonatszerelvényt nem Auschwitzba, hanem 6.500.000 pengő váltságdíj fejében Svájcba irányítottak.

A Kasztner által a németeknek átadott listán szerepelt 388 kolozsvári zsidó neve, akik Kasztner rokonai vagy egyéb gazdag kolozsvári és környékbeli zsidó családok tagjai voltak, valamint zsidó vallási vezetők mellett az erdélyi és magyarországi cionista mozgalom vezetősége (ezért később Kasztnert Izraelben perbe fogták, Kasztner Rezső majd hosszas jogi huzavona után végül felmentették). Az 1684 fős mentőakciót később Kasztner vonata néven emlegették, mely 1944. június 30-án hagyta el az országot.

Az utasokat először a bergen-belseni lágerbe vitték, majd Felhasznált irodalom több hónap után két részletben, az első csoportot 1944 augusztusában, a másodikat négy hónap múlva Svájcba Asztalos Lajos: Kolozsvár épített kincsei. engedték.

Kolozsvár: Stúdium, 2008, 149–150.

No de mi a helyzet jelenleg Kolozsváron? Nos, a közösség mondhatni él és virul. A kolozsvári zsidó közösGaal György: Kalauz a régi és az új Kolozsvárhoz. ség, amely jelen pillanatban körülbelül 400 tagot számlál, Kolozsvár: Korunk, 1992, 117. egy része vallásos, más része nem. Hasonló problémák jellemzik ezt a közösséget is, mint más közösségeket: Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban, kevés a fiatal, fokozódik a migráció, kicsi a létszám, és in: Kolozsvár 1000 éve: A 2000. október 13–14-én nem rendelkeznek helyi rabbival. „Rabbival Kolozsvár rendezett konferencia előadásai. Szerk. Dáné Tibor nem rendelkezik, Bukarestben van egy rabbi, Váradon is Kálmán et. al.. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület; volt egy rabbi, de az elment. Nem olyan régen érkezett Magyar Közművelődési Egyesület, 2001. egy új helyette. Ez az új váradi rabbi hívásra eljön a vidéki hitközségekbe is, temetésekre, esküvőkre vagy Gidó Attila: A zsidó Kolozsvár. Épülő és építő közösség. bármicvákra. Ilyen szempontból ki tudjuk elégíteni az igényeket” – nyilatkozta a kolozsvári kile egy tagja.

Jozsef, Lukacs: Povestea „orașului-comoară”, Cluj-Napoca, Editura „Biblioteca Apostrof”, 2005.

2012. december 11-én szokatlan nyüzsgés vette körül a Horea (Ferenc József) utcai zsinagógát, a város hívő Salamon Márton-László: Egy másik másvilág. és nem hívő zsidósága jött el, hogy együtt ünnepelje a chanukát. „A padsorok között szintén magyar és román Kolozsvár zsidó temetői. Keresztény Szó, X. évfolyam (1999) 1. szám. nyelvű beszélgetés moraja hallatszik, az öregek annyira jellemzően magyarok, hogy meg sem fordul az emSzalma György: Hanuka ünnepe a kolozsvári zsidó ber fejében, hogy a padban ülő öreg nénitől ne magyaközösségben. Kolozsváros.ro hírportál. 2012. rul kérdezze meg, hogy szabad-e a hely mellette” – írja a kolozsvaros.ro hírportál. A zsinagóga teljesen megtelt, Sikeres volt a kolozsvári zsidó kórház. többeknek hely sem jutott. A szertartás kétnyelvű, a beMúlt-kor történelmi portál, 2008, 12. 10. vezetőjét is két nyelven olvassák fel. Az ünnepet gyertyagyújtás, kórus és önfeledt éneklés színezi. „Aki még nem volt a kolozsvári zsinagógában, annak sejtelme sem lehet róla, hogy ebben a városban is van egy élő zsidó közösség, fiatalokkal és öregekkel, buzgókkal és kevésbé buzgókkal” – fogalmaz sommásan a hírportál.

15

‫ ∑ אדר תשע"ג‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa TÖRTÉNELEM

A második szentély pusztulása Lengyel Dávid

Az

i. sz. I. század közepe táján megjelenik egy, a farizeus (a mai rabbinikus zsidóság elődje) pártból kiváló szélsőséges nemzeti párt, akiknek a tagjait magyarul zelótáknak, héberül ‫קנאים‬, „buzgólkodók”-nak hívunk. Ez a párt a Róma elleni végsőkig tartó harcot tűzte ki célul. Míg a Szanhedrinben a mérsékelt farizeusok maradtak többségben, a súlyos adók és rossz politikai körülmények miatt folyamatosan szegényedő nép szép lassan a szélsőségesek táborát kezdte gyarapítani. A feszültséghez az is hozzájárult, hogy a helyiek elégedetlenségén felbőszült római hivatalnokok és katonák minden lehetőséget kihasználtak, hogy zaklassák a zsidókat, többek között vallási érzékenységükkel.

Az utolsó csepp a pohárban egy caesareai incidens volt, amikor is a helytartó a római kormányzat segítségével megfosztotta a városban lakó zsidó kisebbséget a polgárjogtól i. sz. 66-ban. A többségi görög lakosság visszaélt jogi fölényével, akadályozták a zsidókat a békés vallásgyakorlásban a helyi zsinagógában. Ezek után gyakoriak voltak a tömeges utcai verekedések, melyek során a római helyőrség a görög lakosság pártját fogta. Az egyik ilyen incidens elfajult, és hamar öldöklésbe fordult. Néhány óra alatt a város zsidó lakossága meghalt, vagy börtönbe került.

Amikor a hír eljutott Jeruzsálembe, a felbőszült lakosság rövid harc után felkoncolta az ott állomásozó római helyőrséget. A jeruzsálemiekről példát véve az ország egész területén fellázadtak a felkészületlen rómaiak ellen. Az idősebbek és néhány politikus próbálkozott a reménytelen harc elkerülésével és a béke megőrzésével, de a zelóták már többségben voltak, felduzzadva a szegény és elkeseredett tömegekkel. A felkelés azonban polgárháborúval és belső ellentétekkel is párosult, ami a zelóták és a mérsékeltek, illetve a fiatalok és az öregek között zajlott. A fiatal papok az öregekkel szembemenve beszüntették minden nem zsidó által hozott áldozat bemutatását, a tóratudósok kérésének ellenére is. Egy csoport zelóta Menachem vezetésével meggyilkolta a békülékeny főpapot, és elégették az összes adósságlevelet, bejelentették, hogy senki sem fog többet adót fizetni a rómaiaknak. A zelóta pártban is szakadás támadt ezután, mivel a párt másik vezető személyisége, Elázár rájött, hogy Menachem tettei alapjában ássák alá a törvényes rendet.

A párt két része közötti összecsapásban Menachem elesett. Ekkorra a mérsékeltek vezetői – köztük Simon ben Gamliél (Hilél tanítványa) – belátták, hogy nem lehet elkerülni az összecsapást a rómaiakkal.

Az év végére néhány kikötővárostól eltekintve egy római katona sem maradt Júdea területén. A vezetést

16

a Szanhedrin vette át élén Simon ben Gamliéllal, ezzel visszaállt a jog és a rend az országban. A forradalmi vezetőség azonnal megkezdte a terület újjászervezését és a felkészülést a védekezésre. A lakosságot katonai kiképzésben részesítették, és fegyvereket kovácsoltak, a városokat és településeket megerősítették. Néró császár komolyan vette a zelóták jelentette fenyegetést és a Júdeai felkelést, ezért egyik legtapasztaltabb tábornokát, Flavius Vespasianust (a későbbi császárt) küldte a lázadó Júdea ellen, a legkeményebb, legharcedzettebb légiók élén, amelyeket Britanniából és Germaniából vezényeltek ide.

A római támadás északról indult meg. Galileát könnyen elfoglalták az ottani vezető, Joszef ben Matitjáhu taktikai hibája miatt. Joszef előkelő, papi származású ember volt, aki megjárta Rómát, beszélt latinul és ismerte a rómaiak szokásait. Tipikusan olyan ember volt a zsidó felkelésben, aki ugyan nem értett egyet a fegyveres felkelés gondolatával, mégis magával ragadták az események és a kor hangulata. Vezető beosztásba a rómaiakkal kapcsolatos ismeretei miatt került. Később fogolyként az egész háborút a fővezér Vespasianus, majd fia, Titus mellől nézte végig, a háború történetét később megírta, és pártfogói iránti tiszteletből nevet változtatott: Josephus Flavius lett. Életcéljául a zsidók és rómaiak megbékítését tűzte ki.

Galilea eleste után újabb ellentétek robbantak ki Jeruzsálemen belül, ahol a mérsékelt farizeusok és a zelóták összecsaptak, mivel a zelóták el akarták távolítani a Szanhedrint a hatalomból. A farizeusok többségben voltak, de a zelóták segítségére siettek a rómaiak ellen harcolni érkező edomiták, így végül a zelótáké lett a győzelem. I. sz. 69ben Néró császárt megölték, és Rómában Vespasianust kiáltották ki császárnak, így 69-től fia, Titus vette át a hadjárat vezetését a zsidók ellen. Jeruzsálemben a zsidók hősies ellenállása ellenére i. sz. 70-ben, egyéves ostrom után tammuz 17én elesett a belső város, és már csak a fellegvár és a Szentély tartotta magát. Áv hó 9-én egy római katona fáklyát dobott a Szentély faraktárába, és az épület kigyulladt. A tűz nagyjából két napig égett, és a zsidó felkelés végét jelentette, noha a zelóta gócok még egészen i. sz. 73-ig kitartottak többek között a Maszada erődben, ahol végül tömeges öngyilkosságot követtek el, közvetlenül a római betörés előtt.

Források Jacob Allerhand: A zsidóság története Hahn István: A zsidó nép története Josephus Flavius: A zsidók története

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. február-március

interjú

Itt a Sije bácsi!

Villáminterjú Domán Sijével, a Lativ Kolel főállású tóratanulójával Széles mosollyal és őszinte kedvességgel köszönt minden ismerőst, aki a Kolelba érkezik. A Zeneakadémia gordonka szakán indult, majd elkezdte keresni az igazságot. Évekig gondolkozott azon, hogy pontosan mit is jelent a szerénység. „A legjobb az, ahogyan Sije csinálta: kijött, és mindent itt tanult meg, évek alatt” – mondta róla Izraelben egy belzi haszid néni. Meglátása szerint a mai magyar fiatal zsidók előtt két út van: az itthoni langyos vízben a helyi viszonyokhoz mérten relatíve nagy tudást szerezni, vagy „turbó fokozatra” kapcsolni. Ő annak idején az utóbbit választotta. Nemrég született első fiúgyermeke, így apaként most otthon nagyobb szükség van rá, mint a Kolelben.

Megkért, helyettesítsem addig az újság szerkesztésében, így a pillanatot kihasználva elkaptam néhány szóra, hogy megtudjam, mi jelenti a kihívást ezekben a napokban: mosogatás közben fejben Talmudot tanulni.

– Ritkábban látunk ezekben a hetekben, mivel otthon segítesz a ház körül. Mennyiben más számodra ez az időszak?

– Sok szempontból nehezebb. Amíg a napi rutinban rengeteg az olyan, amikor az ember ül, gondolkodik, tanul, tanít, szóval elsősorban szellemi munkát végez, addig most nagyon sok a fizikai tennivaló: bevásárolni, főzni, mosni, takarítani, vinni a gyerekeket, lefektetni, fürdetni... Persze mint minden helyzet, ez is rejt magában fejlődési lehetőséget! Kétféle feladat képzelhető el: az egyik a cheszed (adás) tulajdonságának gyakorlása. Amikor valakinek sokféle tevékenységet kell végeznie másokért, akár a saját családjáért, ha sikerül ezt jó szívvel tenni, ezáltal elmélyítheti magában ezt a nagyon alapvető tulajdonságot. A másik, amit Jehosuá könyvében (1,8) találunk: „vöhogiszó baj jajmom völájló” („abban mélyedj el nappal és éjjel”). Hát ez egy nagyon komoly feladat: hogy az ember úgy el tudjon mélyedni valamilyen témában, miközben a keze mást csinál, pl. mosogat.

– Három lányod után fiad született a napokban. Az csak egy sztereotípia, hogy a zsidó szülők különösen vágynak a fiúgyerekre, hogy majd nagy tóratudós legyen?

– A félreértés elkerülése végett, nem szeretik a zsidó szülők sem jobban a fiúkat, mint a lányokat. Persze vágynak rá, és ezzel együtt félnek is tőle, hiszen egy fiú felnevelése bizonyos szempontból (és hangsúlyozom, hogy csak bizonyos szempontból) nagyobb felelősséggel jár. Fontos például, hogy sikerül-e az apukának megszerettetni vele a tanulást. Ahhoz, hogy valaki szívesen üljön le napi 8-1020 órában tanulni, az kell, hogy az a fiú megérezze az ízét.

Imádkozás: ahhoz, hogy ez a nagyon rendszeres, mindigugyanazt-a-szöveget imádkozást valaki élvezze, ebben is segíteni kell. Az imádkozás az egyik legerősebb és legmélyebb vallási élmény lehet, de ezt meg kell találni. Komoly

Stern Levente rajza

feladat, hogy ne váljon élettelen rutinná. Ezenkívül ma a külső világ bizonyos negatív hatásai – amelyek a tórai ideállal ellentétes irányba mozdíthatják a fiatalokat – rendkívül erősek lehetnek. Mondhatjuk, hogy általánosságban a fiúkra nézve néhány szempontból néha veszélyesebb is, mint a lányokra. Ezt is okosan kell ellensúlyozni.

– Többször is említetted a tanulás fontosságát. Ez elsősorban a Talmud tanulását jelenti. Vajon valóban ez lenne az a kulcs, ami megkülönböztet egy látszólagos zsidó közösséget egy igazi közösségtől?

- Nagyon fontos, alapvető dolog, hogy tanulás nélkül nincs zsidóság. Csak micvákat, imákat gyűjteni önmagában még nem zsidó élet. Először is, magához a cselekvés részéhez is feltétlenül szervesen hozzátartozik a tanulás. Hiszen ha az ember nem érti, nem tud benne továbbfejlődni, nem tudja ugyanazt az Ámidát időről időre máshogy nézni, érteni, akkor a dolog halott. Másodszor, a tanulás önmagáért is elválaszthatatlan a zsidó élettől, hiszen ez egy nagyon erős eszköz ahhoz, hogy az ember magasabb szellemi szinteket elérjen. A talmudi gondolkodás egyébként nem más, mint elemzés és igazságkeresés. Ez annak megtanulása is, hogy képes legyen valaki akármilyen témában (pl. egy ökör felöklelt egy tehenet, vagy egy mindennapi micva, vagy a Szentélyhez kapcsolódó téma) elmélyedni, önállóan gondolni róla valamit, kérdéseket feltenni, megpróbálni a kérdésekre válaszolni. A Talmud tanulása több szempontból is kicsit nehéz, a nyelv miatt is, a gondolkodásmód is szokatlan. Sokan nehezen evickélnek ebben addig, amíg természetessé válik és folyékonyan tudnak „közlekedni” egy talmudi témában. Ha az ember ezt a pár első nehéz lépést megtette, akkor egy teljesen új világ tárul fel előtte.

Az interjút készítette: Binjomin Zeév

17

‫ ∑ אדר תשע"ג‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa közösség

A Lativ Kolel saját otthonra lelt Réti János

A

zsidó nép története szüntelen vándorlások története. A zsidóság mint egységes, küldetéssel felruházott közösség több ezer éves hagyománya is egy hosszú utazással, az Egyiptomból való kivonulással kezdődik.

Máig minden évben emlékezetünkbe idézzük, sőt, mi magunk is átéljük: a rabszolgaságot maga mögött hagyó tömeg milyen nehezen volt képes elfogadni a pusztai vándorlás megpróbáltatásait. Az elcsigázott, zúgolódó héber nép története kiválóan példázza, hogy a szellemi, vagy fizikai rabságban töltött idő emlékét a növekvő reménytelenség rendszerint az otthonosság csalóka, fantáziából szőtt élményével színezi át. Bölcseink szerint éppen ezért, a sors alakításának felelősségétől megfosztott létezés intenzív és kitörölhetetlen tapasztalata miatt kellett őseinknek negyven éven keresztül a sivatagban maradniuk, míg a következő, erre érdemes generáció végre az ígéret, a szabadság földjére léphetett. A zsidóság új otthonra lelt, és közben azonos ősöktől származó emberek egyszerű közösségéből az Örökkévaló egyetemes üzenetét hordozó, kiválasztott néppé érett.

Izrael fiainak otthona ezzel a zsidó állam és az egész világ lett. E kettősség máig érvényes a zsidó tapasztalatra, elég, ha a Szentély második lerombolásával általánossá lett diaszpóralét évezredes örökségére gondolunk. A személyes életünkben a zsidó otthon ma is az Örökkévaló jelenlétét sugározza, és a Szináj-hegyén kapott törvény megtartásának alapélményeként zsidó emberek sokaságát indítja el a hagyomány szerinti élet rögös ösvényein. Az otthon a létezésünk tengelye, ahová mindig visszatérünk, és ahonnan útnak indulunk, hogy önbizalommal telve, kiegyensúlyozott, békés lélekkel adhassuk meg a helyes válaszokat a változatos formában felmerülő kérdésekre. Egy igazi otthon ezért nem pusztán támaszt nyújt, de a szakadatlan tanulás, a gyakorlati bölcsesség megszerzésének színtere is egyben.

Olyan hely, ahol mindenki figyel a másikra és megpróbálja a legjobb tudásával támogatni a kiteljesedését.

Előfordul azonban, hogy az otthon mindaddig kielégítő keretei idővel szűkösnek bizonyulnak. A költözés éppen ezért mindig lehetőséget jelent arra, hogy a korábbi állapotot meghaladva, valami új, teljesebb születhessen. Ehhez az szükséges, hogy a közösség tagjai vállalják a helyszín alakításának felelősségét, és ezzel megtalálják vagy újraértelmezzék a saját helyüket az együttes gyarapodás folyamatában. Úgy tűnik, ez a lehetőség előbb-utóbb minden közösség életében elkövetkezik. Így történt a Lativ Kolel esetében is, amely január elején a Vi­­segrádi utcai

18

zsinagógából az első önálló helyére, az Andrássy út patinás környezetébe költözött.

A tanulócsoport az Oktogontól alig két saroknyira, a David House alagsorában kapott helyett. A Budapest szívében elhelyezkedő épület különálló részében pillanatok alatt elkezdődhetett a tradíciók és a tanulók elvárásaihoz egyaránt igazodó közösségi élet. Másképpen: a zsidóság alapjainak és ezzel párhuzamosan magunk és a másik jobb megismerése. A tágas előadó mellett két további tanulótér, kóser konyha, étkezőhely és mosdóhelyiségek teszik kényelmesebbé az együtt töltött időt. A tartós használatra kapott súlt a közösség hamar birtokába vette, és zavartalanul folytatódhatott az ízletes étkezésekkel kiegészülő tanulás a bejáratott szokásokhoz hű, oldott légkörben. A témák – ahogyan eddig is – a zsidó lét minden elképzelhető területét felölelik. Feldolgozásukhoz nem szükséges előzetes tudás, viszont némi aktivitás igen. Az előadók ugyanis követik a zsidóság (ön-) felfedezésének korról korra átörökített szabályait, azaz valódi párbeszédet kezdeményeznek a hallgatósággal. Ennek megfelelően mindaz, aki rendszeresen beül az órákra, nem csupán szerteágazó ismeretekkel lesz gazdagabb, hanem észrevétlenül megtanul tanulni is. Talán ennél is fontosabb, hogy a szövegek értelmezésére, aktív továbbgondolására vagy a zsidóság történelmének tanulására és a zsidó életet keretező szabályok, szokások elsajátítására olyan autentikus, mégis a mai kor nyelvét beszélő közegben kerül sor, amely nem kíván többet a tanulóktól, mint amire egyébként is képesek. A tanulás kötelessége így az öröm kiapadhatatlan forrásává válik.

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. február-március

Ha új, harédi – a Lativ Kolel újonnan nyílt Facebook-csoportjáról Binjomin Zeév „Vajon szabad-e nem zsidótól kapott aszalt gyümölcsöt fogyasztani éjfél után? Hogy légoljanak tfilint a nem kóser állatok? Miért mondták bölcseink, hogy az ember igyekezzen az Ősatyákra gondolni krumplipucolás közben? A Midrás szerint Amalék nem volt túl kedves ember, viszont jól tudott sakkozni, de mi a helyzet Hámánnal? Lehet-e zárt helységben tartózkodni smita évben született mámzerrel? És ha igen, milyen itallal kínáljuk?”

Történt egyszer, valamikor a polgári időszámítás szerinti 2012–2013 fordulóján, hogy néhány lelkes fiatal gondolt egyet, és elhatározta, hogy új lendületet visz egy számukra értékes kezdeményezésbe. A kezdeményezés nem más, mint a Lativ Kolel közösség és tanulócsoport azon nem titkolt célkitűzése, hogy a vallásukra gyermekként meg nem tanított magyar fiatalokat segítse saját ősi kultúrájuk minél alaposabb és élvezhetőbb megismerésében. Erre a célra az elmúlt 5 év alatt hatékonyan működő rendszer alakult ki, mely hétfőtől csütörtökig tartó esténkénti tanulásból, külföldi és vidéki utakból, ünnepi étkezésekből, havi gondolatébresztő újságból és magas színvonalú, tartalomdús honlapból áll. Igen ám, de az említett fiatalok úgy érezték, hogy ezeket az élményeket jó lenne megosztani (modern nyelvjárásban: sérolni) olyanokkal, akiket szintén érdekelhet mindez, csak éppen ilyen-olyan okoknál fogva nem találnak el hozzánk. Így hát összeültünk, összedugtuk a fejünket, és megbeszéltük ezzel kapcsolatos érzéseinket. Megtudtuk, sokakat az tart vissza, hogy nem mernek lejönni, mi van, ha kiderül, hogy tudásuk hiányos, a Lativban pedig biztosan kizárólag nagy tóratudósok tanulhatnak! Olyan visszajelzés is érkezett, hogy a közösségbe való nehézkes beilleszkedéstől való félelem miatt nem látogatnak le. Összességében pedig világossá vált, hogy ha igazán tudnák a fiatalok, hogy milyen fejlődési lehetőség és közösség várja őket, akkor valószínűleg ha akarnánk sem tudnánk visszafogni senkit attól, hogy lélekszakadva rohanjon programjainkra!

Abban maradtunk tehát, hogy javítani kell a kommunikációt. Nem mindegy, hogy milyen arcot mutatunk magunkról kifelé. Arcunkat pedig 2013-ban hol máshol is mutathatnánk be, mint a Facebook-on. Indítsunk tehát Facebook-csoportot, melyben közösségünk képviseltetheti magát a kibertérben is. Facebook-profilja a Lativ Kolelnek eddig is volt, a kettőt egy darabig párhuzamosan használjuk, ugyanakkor megpróbáljuk a modern média adta lehetősé-

geket okosabban kihasználni. Zsidó szervezet lévén úgy is mondhatjuk, csüvét (tesuvá, héberül megtérés) csinálunk, és újragondoljuk eddigi elképzeléseinket a közösségről.

A csoport oldala 2013. január 17-én el is indult. Az azóta eltelt csaknem 2 hét alatt több száz kommentet és lájkot kaptak különféle bejegyzéseink. A pontos statisztikára való törekvés nélkül állíthatjuk, hogy több mint 10 aktív szerző és kommentelő gazdagítja az oldalon megjelenő izgalmas gondolatokat. Ami a számoknál is többet ér: elindult egyfajta párbeszéd. A virtuális valóságban a sokszínű mai magyar zsidóság ezernyi rétege találkozik és cserél véleményt. Volt, aki jelezte: ezek a facebookos viták ébresztették rá arra, hogy újra kell értékelnie a saját magáról alkotott képet, és azt, hogy merrefelé is tart az életben.

A Facebook-oldal tehát pörög, él, végre ilyenünk is van, és van egy újabb csatorna, melyen keresztül tehetünk azért, hogy közösségünk tovább épüljön. Ugyanakkor korántsem gondoljuk tökéletesnek, és kíváncsian várjuk

Szerintem ha eljön a Messiás, tuti lesz Facebook-oldala, és onnan fog postolni a világnak azokat az építő ötleteket, melyek segítik, hogy még jobb legyen! Álljon itt kedvcsinálóként néhány komment, különböző témákban: „Hágár országára (Magyarország) kell mezüze, mivel hegyek veszi körül – mondja Rási.” „[…] ha valaki csak egy napot hagy ki ebből a beszélgetésből, akkor nagyon meglepődik a cím és a legutolsó bejegyzések kapcsán. Modern ortodoxia = egy űrvárosból lift segítségével lemenni a Kotelhez imádkozni.” „A sci-finek sokat köszönhetünk, pl. fotocellás ajtó, mobiltelefon, 3G-kommunikáció, WiFi, és még sorolhatnám.” „[…] az apai ágon zsidók ne legyenek fölháborodva, ha a zsinagógában rákérdeznek az anyád zsidó-e dologra, hiszen NEM CIKI az, ha valakinek A) nincs zsidó rokona B) csak az apukája az.” „A térítés (a keresztény formájában) egyáltalán nem zsidó érték, nem tartjuk és nem tartottuk fontosnak, ezért nem csináljuk. Nem azért, mert elfelejtettük.” „Szerintem ha eljön a Messiás, tuti lesz Facebook oldala és onnan fog postolni a világnak.”

19

‫ ∑ אדר תשע"ג‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa Kultúra

Együtt maradni…

Huszár Ágnes

A

nők másképp élik át a megpróbáltatásokat, mint a férfiak. Ez érvényes a legszörnyűbb események, a holokauszt átélésére is. Az utóbbi időben számos vis�szaemlékezés és szépirodalmi feldolgozás látott napvilágot erről a korszakról, csaknem valamennyinek szerzője, hőse férfi volt. Ahogy Pécsi-Pollner Katalin fogalmaz: „Alig valakinek tűnt fel, hogy egy jelentős csoporté hiányzik: a nőké. Sajátos tapasztalataikra senki se volt igazán kíváncsi – vagy a nők hangját elnyomta a férfiak kórusa. Pedig a nők – fiatal lányként, feleségként, anyaként – nyilvánvalóan mást éltek át, és másként szenvedtek, mint a férfiak.”

Ezt a hiányt pótolja, ezt a sajátos tapasztalatot közvetíti a női holokausztsorsokat bemutató kiállítás, amely – a berlini bemutató után egy évvel – 2013. január 15én nyílt meg az Izraeli Kulturális Intézet Mala Zisser Épületének Futureal termében (VI. Paulay E. u. 1.).

Pécsi-Pollner Katalin irodalomtörténész, a kiállítás kurátora már megjelent memoárok és naplók részleteit illesztette a falakra, szemezgetve az általa szerkesztett Sós kávé című antológiából és egy készülőben levő másik szövegeiből is. Válogatott az elmúlt években Izraelben élő holokauszttúlélő nőkkel folytatott beszélgetéseiből – 150 órányi felvett anyagból – is. A szépirodalmi értéket felmutató szövegek (pl. Bruck Edit, Aranka Siegal, Judith Magyar Isaccson és Bartha Ágnes visszaemlékezései) és az oral history módszerével gyűjtött és rendszerezett anyag kiemelt töredékei érzékletesen hozzánk elénk a történet egyes stációit.

Mintha a csoportképeken elmosódott foltként látható kislányokra, asszonyokra hirtelen ráközelítene a kamera, fénylenek fel a saját kis történetek. Szép leányarcok néznek ábrándosan a kamerába. Ondolált hajjal, csipkésfodros ruhában készülnek a bálra, a kalandra, a nagy szerelemre. De a fenyegető idők rettegése már az ő életükre is rávetíti árnyékát. Lilla 1944. június 9-én ezt írja naplójába: „Én azért írok naplót, mert élvezetet szerez majd nekem öreg koromban újra elolvasni… Azt hiszem, ez most már céltalan. Ilyen közel még sohasem álltunk a halálhoz, mint most. Nem! Nem bírom elviselni, hogy most haljak meg, amikor még nem is éltem…”

Mária 1944. október 15-én: „Én eddig nem féltem igazán, de most már úgy látom, hogy a felnőttek nagyon meg vannak ijedve, és az se használ már, hogy reformátusok lettünk. Pedig nekem nagyon tetszik reformátusnak lenni… Holnap leszek 15 éves…”

20

Éva, aki dacosan szembeszáll a rendőrökkel, amikor elveszik tőle imádott piros biciklijét, még nem sejti, hogy ennél nagyobb megpróbáltatások várnak rá.

Aztán jön a kiközösítés, az egyre durvább kitaszítás a társadalomból. És már az otthonból is, a csillagos házakba, a gettóba. Aztán a „nagy utazás”, amely sokaknak az utolsó is. Ez forrasztotta végképp egybe őket a közös sors iszonyatában. Ahogy Schlesinger Aranka írta: „Engem nem zsidóként vittek el otthonról – de már zsidóként érkeztem Auschwitzba.”

Itt bomlottak szét a családok, tagjaik a vasúti rámpánál látták egymást utoljára. A síró gyerekek még nem tudták, hogy ha anyjuk vagy egy könyörületes katona eltaszítja őket a többiektől, az az életet jelenti a halál helyett.

Mindenki kétségbeejtően magányossá vált hirtelen. De mégsem, a testi-lelki kiszolgáltatottság, a rettegés szörnyű pillanataiban születtek életre szóló, életet mentő barátságok is. A „lagersisterek” kapcsolata mélyebb és erősebb volt minden családi köteléknél. Bartha Ágnes: „Kiss Edittel, későbbi jó barátnőmmel a KISOK pálya bejáratánál találkoztam. Első nap ellopták a hátizsákját, amit végül megtaláltunk, csak a takarója hiányzott. Tudtuk, hogy futballpályákon leszünk elszállásolva éjszakánként, és akinek nincs takarója, az megfagy, megfázik, meghal.

Azt mondtam neki: »Amíg nekem van takaróm, addig neked is van« … Így maradtunk együtt, ami nagyon fontos volt. Egyedül senki sem bírta volna ki.”

A másokkal való törődés, az egyéni önzésen túllépő szolidaritás parancsa a legnagyobb közös élménye a túlélőknek. Ahogy a lágert túlélő, és választott hazájában tudományos, egyetemi karriert befutó Judith Magyar Isacsson fogalmaz: „A női holokauszttörténetek különböznek a férfiakétól. Mi egyfolytában attól rettegtünk, hogy megerőszakolnak, és mindennél jobban ragaszkodtunk ahhoz, hogy együtt maradjunk szeretteinkkel.

Mindezekből adódott, hogy néha elképesztően hősies tettekre voltunk képesek, melyek nemritkán a krematórium felé vezető útra löktek bennünket. Ugyanakkor ezek az élmények minket, a maroknyi túlélőt belül még inkább sziklaszilárddá tettek.”

A megnyitón Christoph Heubner, a Nemzetközi Auschwitz Bizottság alelnöke köszöntötte ezt a „borzasztó időkről hírt adó gyönyörű kiállítást”. Utalt arra, hogy ezekben a napokban, amikor Magyarországról a romák ellen uszító hangok hallatszanak Európába, még nagyobb szükség van az emberi humánum megmutatására. A megjelenteket a holokauszttúlélők nevében Fahídi Éva köszöntötte, Korcsolán Orsolya hegedűművész pedig virtuóz játékával tette emlékezetessé az estét.

Várják az érdeklődőket a kiállítás témájához kapcso­ló­ dó filmekre és előadásokra január 24-én az Izraeli Kul­ tu­rális Intézetben, január 27-én pedig az Eszterház-kon­ fe­renciára, amelyre ugyanott, valamint a Bálint Ház­ban (Révay u. 16.) kerül sor. forrás · galamus.hu

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. február-március

purimi csomagok küldéséről, vagyis a misloách mánotról Eszter könyvében olvashatunk.

Esz­ter királyné rendeletében purim napját a lakoma és öröm napjává tette, amikor a barátjának mindenki ajándékot (sláchmónesz), a szegényeknek pedig adományt (cedáká) küld. A misloách mánot (jiddisül sláchmónesz) ételeket tartalmazó ajándék, amely legalább kétféle, azonnali fogyasztásra kész ételt kell tartalmazzon, és purim napján napközben juttatjuk el – lehetőleg közvetítő által – a címzetthez. Küldhetünk barátnak, szomszédnak, rokonnak vagy üzleti partnernek, a háláchá szerint legalább egy személynek. Szokás úgy elkészíteni a csomagot, hogy minél többféle étel előtti áldás legyen mondható rá. A két étel kiegészíthető azonnali fogyasztásra nem alkalmas ajándékokkal is, mint teák, kávéporok, szörpök vagy használati tárgyak. Íme, néhány ötlet (az áldások szerint csoportosítva): Mezonot: sütemények (hámántáska, kindli, muffin) nápolyi, müzliszelet, ropi, percel.

Pri háádámá: banán, zöldségsaláta.

Pri háéc: narancs, mandarin, alma, ananász, más friss és szárított gyümölcsök, kóser mazsola, dió, mandula, mogyoró.

Pri hágáfen: kis üveges szőlőlé, bor.

Sehákol: cukorka, nyalóka, csokoládé, méz, kis dobozos üdítők, 100%-os gyümölcslevek, chipsek.

A gondosan összeállított csomagot szépen feldíszítve szokták küldeni. Tehetjük az ételeket csinos kosarakba, celofánba, papír vagy fadobozba. Küldhetjük hasznos használati tárgyakban is, mint üvegtálak, bögrék, szép műanyagdobozok. A vidám ünnephez illenek a színes és tréfás ötletek is: lehet a csomag fekete-fehér vagy csupa lila-rózsaszín is. Formázhat a csomag például sushis dobozt is, mely muffinból, fehércsoki-reszelékből és színes zselés cukrokból készül. Összeállíthatunk környezetkímélő vagy tél végi „vitaminbomba”-csomagokat is: szárított magvakkal, gyümölcsökkel, 100%-os gyümölcslével, mézzel, almával.

Készíthetünk „kincskeresős” dobozokat is: a gyümölcsöket, édességeket pattogatott kukorica vagy mogyoró, esetleg pirított napraforgómagok közé rejtve.

A zsidó konyha rejtelmei

Gasztronómia

A

Sláchmonesz Kürti Adrienn töltelékből egy teáskanálnyit helyezünk a körök közepére, majd a tésztát kettéhajtjuk, vagy kialakítjuk a klasszikus háromszögű csákó formát. Ha szeretnénk a tölteléket a süteményben tartani, akkor a tészta szélét nem szabad „összecsippenteni”. Sütőpapírra téve 15-20 perc alatt 200 °C-on arany barnára sütjük.

KINDLI párverecept Hozzávalók: 600 g liszt, 300 g margarin, 200 g cukor, 10 g élesztő, csipet sütőpor, 2 kanál rum.

Töltelék: 20 dkg darált dió, 20 dkg darált mák, l üveg szilvalekvár, l csomag mazsola, l szelet reszelt csokoládé, 2 evőkanál baracklekvár, fahéj, őrölt szegfűszeg, reszelt narancshéj.

Valamennyi tölteléket kihűtve tesszük a tésztába.

A hozzávalókat összegyúrjuk, kicsit pihentetjük, majd kinyújtjuk. Közben elkészítjük a töltelékeket.

Máktöltelék: a darált mákot borral felfőzzük, cukrot, mazsolát, reszelt narancshéjat és baracklekvárt teszünk bele.

Diótöltelék: a darált diót borral felfőzzük, cukrot, mazsolát, reszelt csokoládét keverünk bele. Kinyújtjuk, majd egy nagyobb pogácsaszaggatóval kiszúrjuk, dióvagy máktöltelékkel töltjük. Vigyázzunk, a hajtás alulra kerüljön! A kis tekercsekre ujjal kétoldalt mélyedéseket nyomunk, hogy pólyás baba jellege legyen. Tojással megkenjük, majd 170-180 °C-on sütjük.

Purim Számeách!

Az írás a JMPoint a Zsidó Közösségért Közhasznú Alapítvány támogatásával jelent meg. Még több recept: www.zsidokonyha.hu

BIO HÁMÁNTÁSKA párverecept Hozzávalók: 280 g teljes kiőrlésű liszt, 150 g margarin, 1 biocitrom, 2 evőkanál almalé, 2 tojás, 1-2 evőkanál datolyaszirup (szilán).

Töltelék: sárgabarack- vagy szilvalekvár.

Házi töltelék: 50 g margarin, 50 g darabos dió, 3 evőkanál mazsola, 1 teáskanál fahéj, 2 közepes (lecsurgatott reszelt) alma.

A hozzávalókat jól összedolgozzuk, majd cipót formázva, fóliába téve 30 percig a hűtőben pihentetjük. Ha házi töltelékkel készítjük, akkor a hozzávalóit összekeverjük. Ezután a tésztát lisztes deszkán 3 mm vastagra nyújtjuk, majd 7-8 cm átmérőjű köröket szaggatunk. A

21

‫ ∑ אדר תשע"ג‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa Női szemmel

Ráchel és Lea ∑ III. rész Ráchel, az egyesítő erő Dina Coopersmith

C

sak sok évvel később, Jákob halála előtt kapunk némi magyarázatot arra, hogy miért az út mellett temette el Ráchelt, és miért nem vitte be végső nyugalomra Hebronba, a Máchpela barlangba, ahol a többi ősanya és ősapa van eltemetve. Ráchel mindig is Jákob első szerelme és házának tartópillére maradt, és mégis (ahogy Jákob írta később a fiának, Józsefnek) ott kellett eltemetnie: „És amikor jöttem Pádán Árámból, Ráchel meghalt… amikor közel voltam Bét-Lechemhez.” (1Mózes 48:7.)

Rási a következőt írja: „Tudom, hogy haragudtál rám, amiért nem vittem el őt a Máchpela barlangba, de tudd, az Isten mondta nekem, hogy az úton temessem el, mert tudta, hogy a jövőben a Szentély le lesz rombolva. A zsidó nép száműzetésbe kényszerül, és elhalad majd Ráchel sírja mellett, és Ráchel majd Őelőtte fog állni és kegyelemért könyörögni, hogy visszatérjenek.”

(Pszikta Rábáti 83.)

Ráchel végig a zsidó népnek a többi háromnál nem kevésbé fontos ősanyja maradt.

Noha Leának több gyereke volt, tovább élt, és Jákob mellett talált örök nyughelyre, mégiscsak Ráchel az, aki képes felébreszteni az Isten könyörületét a gyerekei iránt és „kikényszeríteni” belőle az ígéretet, hogy visszahozza őket a szétszóratásból, és vis�szaviszi őket a határaikhoz: Abban az órában (a Szentély lerombolásakor és a száműzetéskor), ősanyánk, Ráchel az Isten elé állt, és azt mondta: „Világegyetem ura! Tudod, hogy Jákob nagyon szeretett engem, és dolgozott értem … és amikor eljött az ideje, hogy összeházasodjunk, az apám úgy döntött, hogy a nővéremet állítja oda helyettem, és én nem voltam rá féltékeny, és nem engedtem, hogy megalázzák. Ha én, aki hús és vér, por és hamu vagyok, nem voltam féltékeny a vetélytársamra, akkor Te, aki halhatatlan, örök Király vagy, hogy lehetsz féltékeny az üres bálványimádásra, és hogy küldheted száműzetésbe a gyermekeimet?” Isten kegyelme azonnal felébredt, és azt mondta: „Miattad, Ráchel, visszahozom Izraelt a helyére.” (Midrás, Éichá Rábbá, Bevezetés.)

Ráchel az együttérzésével és a végtelen önzetlenségével képes „meggyőzni” az Istent, hogy Ő is magára öltse ezeket a tulajdonságokat, és váltsa ki a zsidó népet.

Ráchel, a fiatal bárány, aki a saját szükségletei háttérbe szorításával képes meglátni a másikét, megrohamozhat-

ja az eget a gyermekei érdekében. Isten ekkor elárasztja az együttérzés áldásával, és megígéri: „Meg lesz a tetted jutalma, mondja az Isten, és a gyermekeid visszatérnek a határaik közé.” (Jeremiás 31:16.)

Ráchel és Lea: cheszed és gvura A kabbalista terminológiában szfiráknak hívjuk azokat a módokat, ahogy az Isten „tulajdonságai” kifejezésre jutnak a világunkban és az emberi kapcsolatainkban.

A cheszed (kedvesség, nyitottság és együttérzés) és a gvura (visszatartás, belső erő és igazságosság) kombinációja a tiferesz – igazság.

Ha visszatekintünk erre a két ősanyára, akik felépítet-

ha visszatekintünk az életükre, tapasztalataikra és jellemükre, a nők különösen sok tanulságot találhatnak…

22

ték Izrael házát, tisztán látjuk, hogy Jákobot, a harmadik ősapát – aki az igazság, a tiferesz tulajdonságát testesítette meg – a két felesége, akik pedig a cheszedet és a gvurát jelenítették meg, két különböző módon egészítette ki.

Ráchel a cheszedet jelképezte és vitte tökélyre.

Bizonyos fokig Rebekára hasonlít, aki maga is Izsák gvurájának – önkontroll és erő – a kiegészítése volt.

Lea pedig felülemelkedett a nevébe foglalt kimerültségen és fáradtságon, és egész életében keményen dolgozott azon, hogy elérje a maga elé kitűzött célokat: házasság Jákobbal, szerepvállalás a zsidó nép felépítésében és az Örökkévalóval való kapcsolatának az ima általi tökéletesítése. Az erejével és a bátorságával végül is kezébe veszi a sorsát.

Ezzel Lea Sára nyomdokaiba lépett, aki az erejét, eltökéltségét és az igazságra nyitott szemét használta Ábrahámmal való kapcsolatában – aki maga a cheszed oszlopa volt.

Mindkét asszony, Ráchel és Lea tökéletesre faragta az egyedi tulajdonságait, arra ösztökélték egymást, hogy minél tökéletesebb egységet és teljességet fejlesszenek ki magukban, és kiegészítették Jákobot – segítve, hogy a valódi „igazság embere” legyen, és Izrael tizenkét törzsének az apja.

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. február-március

Összefoglalva: az ősanyák ma A sorozatunk elején Nachmainészt idéztük: „Az őseink tettei jelek a leszármazottaiknak.” Az ősanyák esetében különösen igaz, hogy ha visszatekintünk az életükre, tapasztalataikra és jellemükre, a nők különösen sok tanulságot találhatnak a mai életükre nézve.

Sárától elleshetjük a „belső erő” tulajdonságát – azt a képességet, hogy nyugodtan fogadjuk az élet kihívásait, és akarjunk olyan módon fejlődni, amilyent Isten nekünk szán. Tartsuk észben, hogy nem a mi terveink számítanak, hanem a küldetés, hogy arra az élethelyzetre válaszoljunk, amelyben találjuk magunkat.

Sára példaként áll előttünk abban, ahogy teljesítette Isten küldetését, melyet az első zsidó párnak szánt: terjeszteni az egyistenhitet a világban. Az erős házasság alapja a partnerség az életcélok tekintetében. Amikor házastársat választunk (vagy ha már meg is van), nagyon fontos, hogy közös életcélunk legyen, amely valós alapot biztosít a közös életünkhöz.

Rebekától, a második ősanyánktól az adás tulajdonságát tanulhatjuk meg – a cheszedet, amikor természetes módon nyúlunk a másik felé, spirituálisan, érzelmileg és fizikailag. Segítőnek lenni nemes cél, s ezt Rebeka életét nézve láthatjuk. Néha bosszankodhatunk, hogy csak adunk, és nem kapunk elég elismerést viszonzásul, a gyerekeinktől, a házastársunktól vagy a közösségtől. Vegyük észre, hogy Isten mindennap ezt teszi: minden pillanatban életet ad nekünk, képessé tesz arra, hogy járjunk, lássunk, halljunk és működjünk nap mint nap. Ezeket a képességeket nemcsak hogy természetesnek vesszük, hanem néha még az Ő akarata ellenében is használjuk!

Rosszakat beszélünk másokról, olyan helyekre megyünk, amelyek eltávolítanak minket istentől stb. – és Ő mégis továbbra is éltet minket. Tartsuk ezt észben, amikor legközelebb úgy érezzük, hogy túl sokat adunk, és tanuljuk el Rebekától, az ősanyánktól, hogyan utánozzuk Istent, és akkor még több folyamatos adásra leszünk érdemesek.

Ráchel és Lea az emberi kapcsolatokról tanít minket – hogyan dolgozzunk a midáinkon (tulajdonságainkon), amikor közeli kapcsolatban vagyunk másokkal. Észre kell vennünk, hogy azok az emberek, akikkel napi kapcsolatban vagyunk, azok nem véletlenül vannak az életünkben. Azért vannak ott, hogy tanítsanak nekünk valamit, hogy segítsenek (néha nehéz módon) fejlődni és jobbá válni.

Ráchel megmutatta nekünk az együttérzés tulajdonságát – annyira szeretni valakit, és annyira fontosnak tartani a jóllétét, hogy ne irigykedjünk a jóra, amely neki jut.

Hajlandónak lenni lemondani a mi hasznunkról azért, nehogy fájdalmat okozzunk másoknak. Vegyük észre, hogy ha együtt érzően viselkedünk másokkal, akkor Isten viszonzásul együtt érző lesz velünk és a világgal. A reggeli Ámidá imában azt mondjuk: „Adj békét, jót és áldást nekünk és egész népednek … áldj meg minket, egyként, az arcod fényében…” Amikor fontos nekünk, hogy egy család vagyunk, valójában egy személy, és nem érzünk irigységet és rivalizálást, vagy hogy az egyik ember sikere az a másik bukása lenne, csak akkor kérhetjük, hogy Isten ránk vesse fénylő tekintetét. Másként Isten visszatarthatja az áldást egyikünktől, mert tudja, hogy az a másikat féltéken�nyé tenné. Érdemes ezen elgondolkozni… És Lea természetesen az ima erejét tanítja meg nekünk. ha először nem sikerül valami, imádkozz és imádkozz ismét. Vedd be Istent az életedbe. Beszélj hozzá rendszeresen. Csak arra vár, hogy halljon felőled. Mindennél jobban akarja a kapcsolatotokat. Megváltoztathatod a sorsodat, még csodákat is előidézhetsz azzal, ha minden létezés és áldás forrásához kapcsolod magad tiszta és nyitott szívvel. Forró drótunk van az Elnökhöz! Nincsenek titkárnők, nem kell időpontot foglalni. Használd most, és meg fogsz lepődni: felveszi a telefont! Halló! fordítás · D. Ch. forrás · aish.com

23

‫ ∑ אדר תשע"ג‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa Gyereknevelés

Vidámság – nem csak purimkor Panyiné dr. Ábrahám Zita Ha megkérdezünk egy gyermeket, melyik a kedvenc ünnepe, jó eséllyel azt fogja válaszolni, hogy a purim. Ha tovább faggatjuk ennek okáról, akkor valószínűleg felszínre jön a jelmezbál, a purimi vidámság, viccelődések, mulatozások, énekek és táncok.

Ennek a mélyebb oka az, hogy ez egy vidám ünnep, és a gyerekek ösztönösen vonzódnak a vidámsághoz, az örömhöz, a nevetéshez. Mi, felnőttek pedig sajnos már leszoktunk ezekről a dolgokról. Túl komolyan vesszük magunkat és az életet. Nem engedjük meg magunknak a gondtalan nevetgélést, a hancúrozást. purimkor pedig kötelesek vagyunk mulatni, inni, lakomát tartani, táncolni és minden fizikai módon kimutatni afelett érzett örömünket, hogy élünk! Sok felnőttnek egyébként még ezen az egy napon is nehéz elengednie magát. A gyerekek jelmezt öltenek, de mi nem, nézzük, hogy hogyan táncolnak, de mi nem állunk be a táncukba. Miért nem? És ha fel is tudunk oldódni purimkor, miért csak ezen az egy napon tesszük ezt?

A vidámság pedig a zsidó vallásfilozófiában nagyon is fontos helyet tölt be. A breslovi Rabbi Nachman híres gondolata, hogy nagy micva mindig vidámnak lenni („micvá gedolá lihjot beszimchá támid”). Ez a híres gondolat egy egyszerű dallam által olyan közkedvelt lett, hogy szinte nincs olyan zsidó felnőtt vagy gyermekrendezvény, ahol éneklés közben ne hangozna el.

Nagyjából ugyanezt fejezi ki a híres zsoltárvers is: „Szolgáljátok az Örökkévalót örömmel, menjetek elébe újjongással.” (Zsolt. 100:2.) Héberül: „Ivdu et Hasem beszimchá, bou lefánáv birnáná.” Nem meglepő, hogy

24

ehhez a vershez is sikeres dallamot találtak, és az előzőhöz hasonló népszerűségnek örvend. Ha valaki nem ismeri ezeket a dalokat, érdemes az interneten megkeresni és megtanulni őket, mert énekelgetésük, dudorászásuk jókedvre derít mindenkit, gyermeket és felnőttet egyaránt. Én mint egy mantrát énekelgetem a gyerekeimmel, ha valamiért szomorúak.

Köztudott, hogy az öröm állapotában mindannyian jobban működünk. Testünk, agyunk teljesítménye legjavát tudja adni, tele vagyunk jó ötletekkel, meglátjuk a lehetőségeket, kedvesebbek vagyunk másokkal, és a világ is visszamosolyog ránk. A vidám és optimista emberek nemcsak egészségesebbek és hosszabb életűek, de életük pillanatai sokkal jobb minőségűek. A nevetés gyógyítja a beteg lelket és testet egyaránt (lásd bohócdoktorok). Azt mondhatjuk: a vidám ember él igazán. A gyerekek ösztönösen ilyenek. És imádják azokat a felnőtteket, akik tudnak velük így, felhőtlenül nevetni, mókázni, játszani. S mi újra megtanulhatjuk ezt tőlük! Figyeljük őket, és menjünk le a szintjükre, s ha tudunk, bizonyos értelemben maradjunk is ott. Ne csak nézzük őket, amint nevetnek és viccelődnek, jelmezt öltenek és táncolnak. Álljunk be melléjük és csináljuk velük. NE CSAK PURIMKOR! Ha az örömre tanítjuk a gyermekeinket, a legjobbra tanítjuk őket. S az a legszebb, hogy nem is kell tanítani erre őket, csak vigyázni kell, hogy ne felejtsék el!

Trendeli Bölcsőde - Zsidó bölcsőde az Újlipótvárosban www.trendeli.hu

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. február-március Gyereksarok

Sosánát Jákov Panyiné dr. Ábrahám Zita

A

híres haszid rebbe, Rabbi Jiszráel Báál Sém Tov ott­ honába mindig nagyon sokan érkeztek purimra, hogy megosszák az ünnep örömét a rabbival, és persze élvezzék tanításait. Így tett Rabbi Meir Margolis is, aki lelkes követője volt Báál Sém Tovnak. Ez alkalommal magával vitte ötéves kisfiát, Sault is. Báál Sém Tov maga mellé ültette a fiúcskát, és megkérte, énekeljen valamit.

Saul nagyon szerette a Sosánát Jákov című dalt, s mivel az kifejezetten purimi ének, azt választotta.

Ezt a dalt vagy inkább imát szokás énekelni Eszter Megilájának felolvasását követően a zsinagógában. „Jákob rózsája ujjongott és örült, amikor Mordecháj királyi bíborban tűnt fel” – kezdődik a dal. Saul érezte, hogy nem mindennapi alkalom ez, és teljes odaadással, szívből énekelt. A rebbe purim kimenetelével megkérte Saul édesapját, hogy hagyja néhány napig nála a kisfiút tanulni. Megígérte, személyesen viszi haza sábesz után.

A papája nagyon örült a megtiszteltetésnek, és Saul is szívesen maradt a jóságos rebbe bácsinál sábeszra.

Az elkövetkező néhány napban Saul a rebbe mellett töltött szinte minden percet, aki nagy szeretettel tanítgatta őt. Régi édes emlékeket idézett fel a rebbében a Saullal töltött idő. Amikor fiatal volt, tanítóként kisgyermekeket tanított imádkozni, Tórára, héber alefbétre. Tudta, hogy a kisgyermekek minden szavát külön kincsként értékeli az Örökkévaló fent az égben. Ma már, amikor híres rebbeként tartják nyilván, ritkán volt alkalma gyerekeket tanítani.

Főleg felnőttekkel foglalkozott, akik gyakran maguk is nagy tudású rabbik. Az együtt töltött gyönyörű sábesz után a rebbe befogatott egy kocsit, maga mellé vette még két fiatal felnőtt tanítványát, és elindultak Saul édesapjához.

Egy út menti kocsma előtt hajtottak el, ahonnan részeg földművesek durva éneke hallatszódott ki. Alig hagyták el a fogadót, a rebbe megkérte a kocsist, hajtson vissza, mert be szeretne menni a fogadóba. Csodálkoztak a tanítványok, hiszen bizonyosan találnának megfelelőbb helyet is a pihenésre. De nem szóltak semmit, mert tudták, ha a rebbe meg akar itt állni, annak oka kell, hogy legyen. Bementek a kocsmába. A rebbe állt, fogta a kis Saul kezét, és egy ideig hallgatta az ittas parasztok hangos énekét. Majd tapsolt egyet és csendre intette a társaságot. Mindenki felfigyelt rájuk. Szeretnének igazi éneklést hallani? – kérdezte a rabbi. A csodálkozó parasztok válaszát meg sem várva, Báál Sém Tov megkérte Sault, énekelje el a Sosánát Jákovot. És Saul énekelt, azon az édes hangján. Mindenki szájtátva hallgatta. Volt, aki még meg is könnyezte. Amikor befejezte a dalt, a parasztok tapsoltak és kiabáltak: „Gyönyörű! Bravó!”. A reb-

be felemelt kezével ismét csendre intette a társaságot.

Három paraszt kisfiú felé fordult, akik a szoba sarkában csendben ültek, és tágra nyílt szemekkel hallgatták Sault.

– Hogy hívnak? – fordult az elsőhöz a rebbe.

– Iván – válaszolt a fiú.

– És téged? – kérdezte a másodikat.

– István – mondta amaz.

– Hát a Te neved? – nézett a harmadikra. – Az enyém Anton.

– Fiúk, hadd mutassam be nektek Sault! Ugye milyen gyönyörűen énekelt nektek?! Tetszett? – kérdezte Báál Sém Tov. – Nagyon tetszett – válaszolták a fiúk, melegséggel és szinte barátsággal a szemükben, miközben Saulra néztek.

– Hát, fiúk, arra kérlek benneteket, hogy emlékezzetek erre a fiúcskára, Saulra. És amilyen barátsággal ma éreztek iránta, úgy érezzetek iránta mindig, minden körülmények között.

Meg tudjátok ígérni ezt nekem? – nézett mélyen a szemükbe a rebbe.

– Persze, megígérjük – válaszolták kicsit zavartan a fiúk.

Ezekután Báál Sém Tov intett, és távoztak a kocsmából. Csodálkozott ugyan mindenki, Saul és a nagyobb tanítványok is, de nem kérdeztek semmit.

Teltek múltak az évek. Saul felnőtt lett, családot alapított, és kereskedő lett belőle. Egy purim előtti napon sietett haza családjához. Az erdőn hajtott át kocsijával, mikor 3 bandita megállította. Megkötözte, elvette a pénzét és minden áruját. Egy utolsó imát engedélyeztek neki, mielőtt megölik, mondták. Saul behunyta szemét, és mivel purim előtt jártak a Sosánát Jákov dal jutott eszébe. Hangosan imádkozni kezdett, és reménykedett a megmenekülésben.

A három bandita megmerevedett, mintha földbe gyökerezett volna a lábuk, úgy hallgatták. Ahogy Saul énekelt, eszébe jutott gyermekkorának története a rebbével. Újra ránézett a banditákra. Ugye, Te vagy Iván? Te pedig István!

Te biztos Anton vagy – nevezte meg őket. Nem kellett többet szólnia, a banditák sírva fakadtak. Hogyan tudhatta az a szent ember, hogy ilyen helyzetbe fognak valaha kerülni? Hogyan láthatta előre a rebbe a jövőt? Talán még ők is megváltozhatnak – gondolták. Gyorsan elengedték Sault, visszaadták a pénzét, és a bocsánatáért könyörögtek. Soha többet nem fogunk lopni – fogadkoztak. Saul elköszönt tőlük, és boldogan ment haza családjához, hogy megünnepelje a zsidó nép megszabadulásával egy időben az ő személyes megszabadulását is a halálos veszedelemtől.

25

Hétfő Március 4.

Kedd Március 5.

Szerda Március 6.

Április 3.

Március 27.

18:15–19:00 ∑ Dolgozat 19:30–20:15 ∑ Keleti Dávid rabbi: Széder esti dallamok

Március 20.

18:15–19:00 ∑ Tanulás kis csoportokban 19:30–20:15 ∑ Keleti Dávid rabbi: Izrael királyai

Március 13.

18.30-20.00 Hogyan "főzzünk" sábeszkor? 16. rész

Április 2.

Széder 2.

Március 26.

18.30-20.00 Hogyan „főzzünk” sábeszkor? 18.rész

Március 19.

18.30-20.00 Hogyan „főzzünk” sábeszkor? 17.rész

Március 12.

18:15–19:00 ∑ Joszi Davidovics: Peszáchi nagytakarítás 19:30–20:15 Panyiné dr. Ábrahám Zita: A három női micva, 3. rész

Április 4.

18:00-20:00 Te légy Rási!

Március 28.

18:00-20:00 Te légy Rási!

Március 21.

18:00-20:00 Te légy Rási!

Március 14.

18:00-20:00 Te légy Rási!

Csütörtökönként megismerkedhetsz a zsidó szövegelemzés módszereivel a Chumás, a Talmud és a Pirke Ávot (Atyák bölcs tanításai) tanulásán keresztül.

Csütörtök Március 7.

Sábáton Szirákon

Szombat Március 9.

Sábáton Szirákon

Szombat kimenetele: 20:08

Hetiszakasz: Smini

Április 6.

Szombat kimenetele: 18.57

Peszách félünnep

Március 30.

Szombat kimenetele: 18.46

Hetiszakasz: Cáv

Március 23.

Szombat kimenetele: 18.36

Hetiszakasz: Vájikrá

Március 16.

Szombat kimenetele: 18.26

Hetiszakasz: Vájákhél-Pekudé

Gyertyagyújtás: 19.01

Április 5.

Gyertyagyújtás: 17.51

Március 29.

Gyertyagyújtás: 17.41

Március 22.

Gyertyagyújtás: 17.31

Március 15.

Gyertyagyújtás: 17.21

Péntek Március 8.

A Lativ Kolel márciusban is vár minden kedves érdeklődőt!

Vasárnap Március 3.

18:15–19:00 ∑ Hegedűs Pál: Vallásos-e, aki nem tart be mindent?

19:30–20:15 ∑ Tanulás kis csoportokban

Március 11.

17.30-19.00 Mi porosodik egy jó zsidó könyvespolcán?

6. rész- A háláchá vonulata – A Talmudtól a Sulchán Áruchig, és még tovább…

Március 10.

Március 18.

Sábáton Szirákon

Március 17.

18:15–19:00 ∑ Keleti Dávid rabbi: Peszách Háláchá és erkölcs 19:30–20:15 Fináli Gábor: Jóbarátaink Anglia, Amerika

18:15–19:00 ∑ Domán Sije: …és a harmadik 3.rész 19:30–20:15 Dr. Czingel Szilvia: Zsidó mindennapok a két világháború közötti Budapesten

17.30-19.00 Mi porosodik egy jó zsidó könyvespolcán?

7. rész A zsidó filozófia

Március 25.

Április 1.

Széder 1.

Március 24.

Március 31.

17.30-19.00 Mi porosodik egy jó zsidó könyvespolcán?

8. rész Újkori muszár mozgalom

A változtatás jogát fenntartjuk, pontos, friss információ a honlapon - www.lativ.hu.

26

Megila, hámán-táska, Eszter, jókedv…

Neked mi jut eszedbe ezekről?

Igen, a PURIM!!! Ha mindezzel szeretnél találkozni az ünnep idején, gyere a Lativba (Andrássy út 59.)! Február 24-én vasárnap fél 4-től Megila olvasással kezdünk, utána felejthetetlen ünnepi menüvel folytatjuk a délutánt, 4 órától. 5-től pedig kezdődhet a jól megérdemelt zene, mulatás az Is...Real! Project-tel! Nálunk minden micvét betarthatsz! A részvétel ingyenes. Az étkezésen való részvételhez regisztráció szükséges a lativk@gmail.com címen!

Sziráki sábáton Szirákon idén is megrendezésre kerül a Lativ háromnapos hétvégéje.

Ha szeretnél zsidó közösségben tölteni egy Szombatot, kellemes környezetben, érdekelnek a hagyományok és tanítások, megkóstolnád a legfinomabb kóser falatokat, akkor megvan a programod március 8-10.-re. Érdeklődés, jelentkezés: lativk@gmail.com vagy 06 70 932 8275

27

Kívül-belül új helyszín – Lativ Kolel belül

belül

Ezúton köszönjük a helyszín használatának nagylelkű felajánlását az adományozó tulajdonosnak, a Plaza Centers igazgatójának, Moti Zissernek és a területi igazgatónak, Ran Starkmannak!

kívül kívül

Játssz velünk! – zsidó kvíz 1.

2.

1. Áchásvéros király első felesége 2. A Lativ Kolel új helyszínének címe 3. Angol város, jesivájáról híres, tavaly ilyenkor látogattunk oda 4. Purimi édesség 5. Ennyi út vezet a Tórához (Pirké Ávot 6,6) 6. „…ádár márbim beszimchá” – Amint belép ádár hónap, sokasítjuk az örömet 7. Sábátonjaink egyik helyszíne 8. Egy világ, amely olyan mint a sábesz 9. Ezt a talmudi traktátust tanulja a haladó csoport 10. Sábeszi asztali énekek 11. Jövő hónapban ezt ünnepeljük

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

Küldd be megfejtésedet március 18-ig az info@lativ.hu email címre! A helyes megfejtők között értékes nyereményt sorsolunk ki! A megoldások március 19-től weboldalunkon olvashatók: www.lativ.hu A Lativ Alapítvány működésének támogatói: • Emberi Erőforrások Minisztériuma, • Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány, • Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége

Előző számunk megfejtése: REFUÁ SLÉMÁ Az előző rejtvény nyertese: Frenkel György, Budapest Gratulálunk a helyes megfejtőknek!

Ezúton köszönjük a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség hozzájárulását 2008 és 2012 között egyesületünk működéséhez!