Védikus - Vaisnava Énekeskönyv

Vai¢£ava énekeskönyv Mindennapi imák ¼r¦ Guru-pra£§ma o° ajñ§na-timir§ndhasya jñ§n§ñjana-ªal§kay§ cak¢ur unm¦lita° yena tasmai ªr¦-gurave nama¤

o°—megszólítás; ajñ§na—tudatlanságé; timira—a sötétségtõl; andhasya–azé, aki megvakult; jñ§na-añjana—a lelki tudás balzsamával; ªal§kay§—a ªal§k§ nevû eszközzel, amelyet a hályogos szem bekenéséhez használnak; cak¢u¤—szemek; unm¦litam—felnyitották ; yena—aki által; tasmai—õneki; ªr¦-gurave—lelki tanítómesteremnek; nama¤—hódolatom.

A legsötétebb tudatlanságban születtem, de lelki tanítómesterem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom neki.

¼r¦ R¡pa-pra£§ma ªr¦-caitanya-mano bh¦¢±am sth§pita° yena bh¡-tale svaya° r¡pa¤ kad§ mahya° dad§ti sva-pad§ntikam

ªr¦ caitanya—az Úr Caitanyáé; mana¤—az elmében; bh¦¢±am—ami kívánatos; sth§pitam—alapított; yena—aki által; bh¡-tale—a Földön; svayam—maga; r¡pa¤—¼r¦la R¡pa Gosv§m¦; kad§—mikor; mahyam—nekem; dad§ti—adni fog; sva—sajátja; pada— lótuszláb; antikam—közelében.

Vajon mikor fog ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ Prabhup§da – az Úr Caitanya kívánságát e világban valóra váltó misszió alapítója – menedéket adni lótuszlábainál?

Ma¯gal§cara£a vande ’ha° ªr¦-guro¤ ªr¦-yuta-pada-kamala° ªr¦-gur¡n vai¢£av§°ª ca ªr¦-r¡pa° s§graj§ta° saha-ga£a-raghun§th§nvita° ta° sa-j¦vam s§dvaita° s§vadh¡ta° parijana-sahita° k¥¢£a-caitanya-deva° ªr¦-r§dh§-k¥¢£a-p§d§n saha-ga£a-lalit§-ªr¦-viª§kh§nvit§°ª ca

vande—tiszteletteljes hódolatomat ajánlom; aham—én; ªr¦-guro¤—avató lelki tanítómesteremé, vagy tanító lelki tanítómesteremé; ªr¦-yuta-pada-kamalam—a csodálatos lótuszlábnak; ªr¦-gur¡n—a parampar§-rendszer lelki tanítómestereinek, M§dhavendra Pur¦tól kezdve ¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura Prabhup§dáig; vai¢£av§n—minden vai¢£avának, kezdve az Úr Brahm§tól és másoktól, a teremtés kezdetétõl fogva; ca—és; ªr¦r¡pam—¼r¦la R¡pa Gosv§m¦nak; sa-agra-j§tam—bátyjával, ¼r¦ San§tana Gosv§m¦val; sahaga£a-raghun§tha-anvitam—Raghun§tha d§sa Gosv§m¦val és társaival; tam—neki; saj¦vam—J¦va Gosv§m¦val; sa-advaitam—Advaita Ýc§ry§val; sa-avadh¡tam—Nity§nada Prabhuval; parijana-sahitam—¼r¦v§sa çh§kurával, és minden más bhaktával; k¥¢£acaitanya-devam—az Úr ¼r¦ Caitanya Mah§prabhunak; ªr¦-r§dh§-k¥¢£a-p§d§n—a leggazdagabb ¼r¦ K¥¢£a és R§dh§r§n¦ lótuszlábainak; saha-ga£a—az összes társa; lalit§-ªr¦viª§kh§-anvit§n—Lalit§ és ¼r¦ Viª§kh§ társaságában; ca—szintén.

Tiszteletteljes hódolattal borulok a földre lelki tanítómesterem lótuszlábai és az összes vai¢£ava elõtt.

Hódolatomat ajánlom ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ és bátyja, San§tana Gosv§m¦, valamint Raghun§tha D§sa és Raghun§tha Bha±±a, Gop§la Bha±±a és ¼r¦la J¦va Gosv§m¦ lótuszlábainál. Végtelen nagyrabecsüléssel adózom az Úr ¼r¦ K¥¢£a Caitanya Mah§prabhu és az Úr Nity§nanda Prabhu, valamint Advaita Ýc§rya, Gad§dhara, ¼r¦v§sa és társaik elõtt. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦nak, ¼r¦ K¥¢£ának, és társaiknak, ¼r¦ Lal¦tának és Viª§kh§nak.

¼r¦la Prabhup§da-pra£ati nama o° vi¢£u-p§d§ya k¥¢£a-pre¢±h§ya bh¡-tale ªr¦mate bhaktived§nta-sv§min iti n§mine

nama¤—hódolat; o°—megszólítás; vi¢£u-p§d§ya—annak, aki az Úr Vi¢£u lótuszlábainál keresett menedéket; k¥¢£a-pre¢±h§ya—aki nagyon kedves az Úr K¥¢£a számára; bh¡-tale—a Földön; ªr¦mate—legcsodálatosabb; bhaktived§nta-sv§min—A. C. Bhaktivedanta Swami; iti—így; n§mine—nevezik.

Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§dának, aki nagyon kedves az Úr K¥¢£ának, s az Õ lótuszlábainál keresett menedéket.

namas te s§rasvate deve gaura-v§£¦-prac§ri£e nirviªe¢a-ªunyav§di-p§ªc§tya-deªa-t§ri£e

nama¤—hódolat; te—neked; s§rasvate deve—Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ Gosv§m¦ szolgájának; gaura-v§£¦—az Úr Caitanya üzenetét; prac§ri£e—aki prédikálod; nirviªe¢a—az imperszonalizmustól; ª¡nya-v§di—az ürességet hirdetõ tanoktól; p§ªc§tya—a nyugati; deªa—országokat; t§ri£e—aki felszabadítod Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked, ó, lelki tanítómester, Sarasvat¦ Gosv§m¦ szolgája! Az Úr Caitanyadeva üzenetét prédikálod, s felszabadítod a nyugati világ országait, melyeket a személytelenség és üresség filozófiája hat át.

¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦-pra£ati nama o° vi¢£u-p§d§ya k¥¢£a-pre¢±h§ya bh¡-tale ªr¦mate bhaktisiddh§nta-sarasvat¦ti n§mine Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Õ Isteni Kegyelme ¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦nak, aki nagyon kedves az Úr K¥¢£ának, s az Õ lótuszlábainál keresett menedéket. ªr¦-v§r¢abh§nav¦-dev¦ dayit§ya k¥p§bdhaye k¥¢£a-sambandha-vijñ§na-d§yine prabhave nama¤

ªr¦-v§r¢abh§nav¦-dev¦ dayit§ya—¼r¦ V§r¢abh§nav¦-dev¦-dayita d§sának, ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ kedvese szolgájának; k¥p§-abdhaye—aki a kegy óceánja; k¥¢£a-sambandha—a K¥¢£ával való kapcsolat; vijñ§na—tudományát; d§yine—aki átadja; prabhave—a tanítómesternek; nama¤—hódolat.

Felajánlom tiszteletteljes hódolatomat ¼r¦ V§r¢abh§nav¦-dev¦-dayita d§sának [¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kurának], ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ kegyeltjének, aki a K¥¢£áról szóló tudomány tanítója és a transzcendentális kegy óceánja.

m§dhuryojjvala-prem§¨hya-ªr¦-r¡p§nuga-bhakti-daªr¦-gaura-karu£§-ªakti-vigrah§ya namo ’stu te

m§dhurya—szeretõi; ujjvala—tündöklõ; prema—szerelem; §¨hya—gazdagítva; ªr¦-r¡paanuga—¼r¦la R¡pa Gosv§m¦t követve; bhakti-da—az odaadó szolgálatot átadva; ªr¦-gaura— az Úr Caitanya Mah§prabhu; karu£§—kegye; ªakti—energiájának; vigrah§ya— megszemélyesülésének; nama¤—hódolat; astu—legyen; te—neked.

Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom neked, ó, ¼r¦ Caitanya kegyének megszemélyesült energiája!

Kegyesen átadod az odaadó szolgálatot, amit R§dh§ és K¥¢£a szeretõi szerelme gazdagít, és pontosan követed ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ kinyilatkoztatásának láncolatát.

namas te gaura-v§£¦-ªr¦-m¡rtaye d¦na-t§ri£e r¡p§nuga-viruddh§pasiddh§nta-dhv§nta-h§ri£e

nama¤—hódolat; te—neked; gaura-v§£¦—az Úr Caitanya tanításai; ªr¦-m¡rtaye— megszemélyesítõjének; d¦na—az elesettek; t§ri£e—felszabadítójának; r¡p§-anuga—az a filozófia, amelyik ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ tanításait követi; viruddha—ellen; apasiddh§nta— nem hiteles állítások; dhv§nta—a sötétséget; h§ri£e—neked, aki eloszlatod.

Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom neked, aki az Úr Caitanya tanításainak megszemélyesítõje vagy, és felszabadítod az elesett lelkeket. Nem tûröd az olyan kijelentéseket, amelyek ellentmondanak a ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ által tanított odaadó szolgálat elveinek.

¼r¦la Gaurakiªora-pra£ati namo gaura-kiªor§ya s§k¢§d-vair§gya-m¡rtaye vipralambha-ras§mbhodhe p§d§mbuj§ya te nama¤

nama¤—hódolat; gaura-kiªor§ya—Gaurakiªora d§sa B§b§j¦nak; s§k¢§t—közvetlenül; vair§gya—lemondás; m¡rtaye–a megszemélyesítõjének; vipralambha—K¥¢£ától való elkülönülés; rasa—íze; ambhodhe—ó, óceán; p§da-ambuj§ya—lótuszlábainak; te—a tiédnek; nama¤—hódolat.

Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Gaurakiªora d§sa B§b§j¦ Mah§r§jának [Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ lelki tanítómesterének], aki maga a megszemélyesült lemondás, s mindig elmerül a K¥¢£ától való távollét és az Iránta érzett szeretet érzéseiben.

¼r¦la Bhaktivinoda-pra£ati namo bhaktivinod§ya sac-cid-§nanda-n§mine gaura-ªakti-svar¡p§ya r¡p§nuga-var§ya te

nama¤—hódolat; bhaktivinod§ya—¼r¦la Bhaktivinoda çh§kurának; sat-cit-§nandan§mine—akit Saccid§nandaként ismernek; gaura—az Úr Caitanya; ªakti—energiája; svar¡p§ya—megszemélyesülésének; r¡pa-anuga-var§ya—aki ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ nagyrabecsült követõje; te–neked.

Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Saccid§nanda Bhaktivinoda çh§kurának, aki Caitanya Mah§prabhu transzcendentális energiájának megszemélyesülése, és szigorúan követi a ¼r¦la R¡pa vezette Gosv§m¦kat.

¼r¦la Jagann§tha-pra£ati gaur§virbh§va-bh¡mes tva° nirde¢±§ saj-jana-priya¤ vai¢£ava-s§rvabhauma¤ ªr¦-jagann§th§ya te nama¤

gaura–az Úr Caitanya; §virbh§va–megjelenési; bh¡me¤—helyét; tvam—te; nirde¢±§— megmutató; sat-jana—minden szent személynek; priya¤—kedves; vai¢£ava—a vai¢£aváknak; s§rvabhauma¤—vezetõjének; ªr¦-jagann§th§ya—Jagann§tha d§sa B§b§j¦nak; te—neked; nama¤—hódolat.

Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Jagann§tha d§sa B§b§j¦nak, akit minden vai¢£ava nagyra becsül. Õ fedezte fel azt a helyet, ahol az Úr Caitanya megjelent.

¼r¦ Vai¢£ava-pra£§ma v§ñch§-kalpatarubhyaª ca k¥p§-sindhubhya eva ca patit§n§° p§vanebhyo vai¢£avebhyo namo nama¤

v§ñch§-kalpa-tarubhya¤—azoknak, akik olyanok, mint a kívánságteljesítõ fák; ca—is; k¥p§-sindhubhya¤—azoknak, akik a kegy óceánjai; eva—bizonyára; ca—és; patit§n§m—az elesett lelkeké; p§vanebhya¤–megtisztítóinak; vai¢£avebhya¤—a vai¢£aváknak; nama¤ nama¤—ismételt hódolatok.

Ajánljuk fel tiszteletteljes hódolatunkat az Úr összes vai¢£ava hívének, akik olyanok, mint a mindenki óhaját teljesítõ kívánságfák, és nagyon könyörületesek a bûnbeesett, feltételekhez kötött élõlények iránt.

¼r¦ Gaur§¯ga-pra£§ma namo mah§-vad§ny§ya k¥¢£a-prema-prad§ya te k¥¢£§ya k¥¢£a-caitanya-n§mne gaura-tvi¢e nama¤

nama¤—hódolat; mah§-vad§ny§ya—a legnagylelkûbbnek és legkönyörületesebbnek; k¥¢£a-prema—a K¥¢£a iránti szeretet; prad§ya—adójának; te—Neked; k¥¢£§ya—az eredeti Istenség Személyiségének; k¥¢£a-caitanya-n§mne—a K¥¢£a Caitanya nevûnek; gaura-tvi¢e— annak, akinek a testszíne olyan, mint ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ arany színe; nama¤—hódolatok. Ó, legnagylelkûbb inkarnáció! Te maga K¥¢£a vagy, ¼r¦ K¥¢£a Caitanya Mah§prabhu alakjában.

Felvetted ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ arany színét, hogy válogatás nélkül oszd a K¥¢£a iránti tiszta szeretetet.

Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked!

¼r¦ Pañca-tattva-pra£§ma pañca-tattv§tmaka° k¥¢£a° bhakta-r¡pa-svar¡pakam bhakt§vat§ra° bhakt§khya° nam§mi bhakta-ªaktikam

pañca-tattva-§tmakam–magában foglalva az öt transzcendentális tényezõt; k¥¢£am—az Úr K¥¢£ának; bhakta-r¡pa—egy bhakta formájában; sva-r¡pakam—egy bhakta kiterjedéseként; bhakta-avat§ram—egy bhakta inkarnációjaként; bhakta-§khyam—akit egy bhaktaként ismernek; nam§mi—felajánlom hódolatomat; bhakta-ªaktikam—az Istenség Legfelsõbb Személyisége energiájának, aki a bhaktákat energiával látja el.

Hódolatomat ajánlom a legfelsõbb Úrnak, K¥¢£ának, aki nem különbözik bhaktaként, az odaadás inkarnációjaként, az odaadás megnyilvánulásaként, tiszta bhaktaként és az odaadás energiájaként megjelenõ formáitól.

¼r¦ K¥¢£a-pra£§ma he k¥¢£a karu£§-sindho d¦na-bandho jagat-pate gopeªa gopik§-k§nta r§dh§-k§nta namo ’stu te

he–ó; k¥¢£a—K¥¢£a; karu£§-sindho—kegy óceánja; d¦na—a szenvedõk; bandho—ó, barát; jagat—az univerzumé; pate—ó, Uram; gopa-¦ªa—ó, tehénpásztorok Ura; gop¦k§k§nta—ó, gop¦k szeretõje; r§dh§-k§nta—ó, R§dh§r§£¦ szeretõje; nama¤—hódolat; astu— legyen; te—Neked. Ó, drága K¥¢£ám, kegy óceánja! Te vagy a boldogtalanok barátja és a teremtés eredete! Te vagy a tehénpásztorok ura, a gop¦k és R§dh§r§£¦ kedvese! Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked!

Sambandh§dhideva-pra£§ma jayat§° suratau pa¯gor mama manda-mater gat¦ mat-sarvasva-pad§mbhojau r§dh§-madana-mohanau

jayat§m—legyen dicsõ; su-ratau—a legkegyesebb; vagy: a szerelmesen együtt lévõ; pa¯go¤—a bénának; mama—nekem; manda-mate¤—az ostobának; gat¦—menedéke; mat— az én; sarva-sva—mindenem; pada-ambhojau—akiknek a lótuszlábai; r§dh§-madanamohanau—R§dh§r§£¦ és Madana-mohana.

Dicsõség a végtelenül kegyes R§dh§nak és Madana-mohanának! Tehetetlen vagyok és ostoba, õk mégis oltalmukba vesznek. Az Õ lótuszlábuk a mindenem.

Abhidhey§dhideva-pra£§ma d¦vyad-v¥nd§ra£ya-kalpa-drum§dha¤ ªr¦mad-ratn§g§ra-si°h§sana-sthau ªr¦mad-r§dh§-ªr¦la-govinda-devau pre¢±h§l¦bhi¤ sevyam§nau smar§mi

d¦vyat—ragyogó; v¥nd§-ara£ya—V¥nd§ erdejében; kalpa-druma—kívánságteljesítõ fa; adha¤—alatt; ªr¦mat—a legcsodálatosabb; ratna-§g§ra—drágakövekbõl épült szentélyben; si°ha-§sana-sthau—egy trónon ülve; ªr¦mat—nagyon szép; r§dh§—¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦; ªr¦la-govinda-devau—és ¼r¦ Govindadeva; pre¢±ha-§l¦bhi¤—a legbensõségesebb társaik; sevyam§nau—szolgálják; smar§mi—emlékezem.

V¥nd§vanában, egy kívánságteljesítõ fa lombja alatt, drágakövekbõl épült szentély áll. Ragyogó trónusán ott ül ¼r¦ ¼r¦ R§dh§ és Govinda, s legbensõségesebb társaik szolgálják Õket. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Nekik!

Prayojan§dhideva-pra£§ma ªr¦m§n r§sa-ras§rambh¦ va°ª¦-va±a-ta±a-sthita¤ kar¢an ve£u-svanair gop¦r gop¦n§tha¤ ªriye ’stu na¤

ªr¦m§n—a leggyönyörûbb; r§sa—a r§sa-tánc; rasa—ízének; §rambh¦—bevezetõje; va°ª¦-va±a—Va°ª¦va±a néven; ta±a—a partján; sthita¤—állva; kar¢an—vonzza; ve£u— fuvolája; svanai¤—hangjával; gop¦¤—a tehénpásztorlányokat; gop¦-n§tha¤—¼r¦ Gop¦n§tha; ªriye—áldása; astu—legyen; na¤—rajtunk. ¼r¦ ¼r¦la Gopin§tha, akitõl a r§sa-tánc transzcendentális íze ered, a folyóparton áll Va°ª¦va±ánál, és híres fuvolájának hangjával odacsalogatja a tehénpásztorlányokat. Bárcsak mindannyian áldásukat adnák reánk!

¼r¦ R§dh§-pra£§ma tapta-k§ñcana-gaur§¯gi r§dhe v¥nd§vaneªvari v¥¢abh§nu-sute devi pra£am§mi hari-priye

tapta—olvasztott; k§ñcana—(mint) az arany; gaura—világos testszín; a¯gi—ó, akinek a teste; r§dhe—ó, R§dh§r§£¦; v¥nd§vana-¦ªvari—ó, V¥nd§vana királynõje; v¥¢abh§nu-sute—ó, V¥¢abh§nu király lánya; devi—ó, istennõ; pra£am§mi—felajánlom hódolatom; hari-priye—ó, aki nagyon kedves az Úr K¥¢£a számára.

Hódolatomat ajánlom R§dh§r§£¦nak, V¥nd§vana királynõjének, akinek bõrszíne olyan, akár az olvadt arany! Ó, V¥¢abh§nu király leánya, Te oly kedves vagy az Úr K¥¢£ának!

Pañca-tattva mah§-mantra (jaya) ªr¦-k¥¢£a-caitanya prabhu nity§nanda ªr¦-advaita gad§dhara ªr¦v§s§di-gaura-bhakta-v¥nda Hódolatomat ajánlom ¼r¦ K¥¢£a Caitanyának, Nity§nanda Prabhunak, ¼r¦ Advaitának, Gad§dharának, ¼r¦v§sának és mindenkinek, aki az odaadás útján halad!

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da magyarázata ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu mindig teljes kiterjedése, ¼r¦ Nity§nanda Prabhu, inkarnációja, ¼r¦ Advaita Prabhu, belsõ energiája, ¼r¦ Gad§dhara Prabhu, és határenergiája, ¼r¦v§sa Prabhu társaságában van. Õ áll középen, mivel Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Tudnunk kell, hogy ¼r¦ Caitanya Mah§prabhut mindig ezek a tattvák kísérik. ¼r¦ Caitanya Mah§prabhunak felajánlott hódolatunk tehát akkor teljes, ha így köszöntjük: “ªr¦-k¥¢£acaitanya prabhu nity§nanda ªr¦-advaita gad§dhara ªr¦v§s§di-gaura-bhakta-v¥nda”. A Krisna-tudat mozgalmának prédikátorai lévén, a Pañca-tattva mantra eléneklésével legelõször ¼r¦ Caitanya Mah§prabhunak ajánljuk fel a hódolatunkat, s csak ezután mondjuk, hogy Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare. A Hare K¥¢£a mah§-mantra éneklése közben tízféle sértést követhet el az

ember, ezek azonban a Pañca-tattva mantra, azaz a “ªr¦-k¥¢£a-caitanya prabhu nity§nanda ªr¦-advaita gad§dhara ªr¦v§s§di-gaura-bhakta-v¥nda” éneklésére nem hatnak. ¼r¦ Caitanya Mah§prabhut mah§-vad§ny§vat§rának, a legnagylelkûbb inkarnációnak is szokták nevezni, mert nem veszi figyelembe az esendõ lelkek sértéseit. Annak érdekében, hogy maradéktalanul részesülhessünk a mah§-mantra (Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare) éneklésének áldásaiban, elõször ¼r¦ Caitanya Mah§prabhunál kell menedéket keresnünk. Elõbb tanuljuk meg a Pañca-tattva mantrát, s azután énekeljük a Hare K¥¢£a mah§-mantrát. Ha így teszünk, a japázásunk nagyon hatékony lesz.

Hare K¥¢£a mah§-mantra HARE K¹ÞºA HARE K¹ÞºA K¹ÞºA K¹ÞºA HARE HARE HARE RÝMA HARE RÝMA RÝMA RÝMA HARE HARE

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da magyarázata A “Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare” transzcendentális hangvibráció éneklése a mindannyiunkban szunnyadó K¥¢£atudat felélesztésének legnagyszerûbb módszere. Élõ lelkek lévén, eredetileg mindannyian K¥¢£a-tudatos lények vagyunk, de mivel idõtlen idõk óta kapcsolatban állunk az anyaggal, a tudatunkat beszennyezte az anyagi légkör. Az anyagi légkört, melyben jelenleg is élünk, m§y§nak, azaz illúziónak nevezik. A m§y§ azt jelenti: “az, ami nem létezik”. Mi ez az illúzió?

Az, hogy mindnyájan uralkodni próbálunk az anyagi természet fölött, de közben, szigorú törvényei révén, éppen õ az, aki a markában tart bennünket. Amikor a szolga természetellenes módon megpróbálja utánozni mindenható mesterét, azt illúziónak hívják. Torz életfelfogásunk hatására mindannyian megpróbáljuk kiaknázni az anyagi természet forrásait, valójában azonban csak egyre jobban belebonyolódunk összetett mechanizmusaiba. Ezért van az, hogy—habár keményen küzdünk azért, hogy leigázzuk a természetet—egyre nagyobb függõségbe kerülünk tõle. Ennek az anyagi természet ellen folytatott illuzórikus küzdelemnek egy szempillantás alatt véget vethetünk, ha újra felébresztjük magunkban a K¥¢£a-tudatot.

A K¥¢£a-tudat nem egy mesterséges teher, amit kívülrõl kellene az elmére erõltetni—az élõlény eredeti energiája ez. Amikor a transzcendentális hangvibrációra figyelünk, e tudat ismét feléled bennünk. A hiteles tekintélyek is ezt a folyamatot javasolják az ebben a korszakban élõ emberek számára. Ha kipróbáljuk, magunk is megtapasztalhatjuk, hogy e mah§-mantra, azaz “A Felszabadulás Nagy Éneke” folyamatos ismétlésekor transzcendentális—a lelki világból származó—eksztázist fogunk érezni. S ha az ember ezt ténylegesen, lelki szinten is megérti—azaz felülemelkedik az érzékek, az elme és az értelem rétegein -, akkor eléri a transzcendentális szintet. A “Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare” éneklése közvetlenül a lelki síkon történik, ezért ez a hangvibráció felette áll minden alsóbb tudatszintnek—vagyis az érzéki, a mentális és az értelmi tudatszintnek. E mah§-mantra énekléséhez nem szükséges tehát, hogy értsük a mantra nyelvét, vagy hogy spekuláció útján bármiféle vélt értelmet tulajdonítsunk neki. Automatikusan, közvetlenül árad a lelki szintrõl, ezért bárki, mindenféle elõzetes képzettség nélkül bekapcsolódhat az éneklésébe, és eksztázisban táncolhat.

Erre gyakorlati példák is vannak. Még egy gyermek, sõt, egy kutya is részt vehet a mantra éneklésében. Ha valaki túlságosan belebonyolódott az anyagi létbe, természetesen egy kicsit hosszabb idõbe telik, amíg eljut a megfelelõ szintre, de még egy megrögzött materialista is nagyon gyorsan felemelkedhet a lelki síkra. A hallgatóságra annak van a legnagyobb hatása, amikor a mantrát az Úr tiszta bhaktája énekli szeretettel, ezért—a minél gyorsabb eredmény elérése érdekében—az éneklést az Úr tiszta bhaktájának ajkairól kell hallgatni. A nem-

bhakták éneklésének hallgatását, amennyire lehetséges, kerüljük el. Ha a tejet kígyó ajka érinti, méreggé válik.

A Har§ szó az Úr energiáját, a K¥¢£a és a R§ma szavak pedig magát az Urat szólítják meg. A K¥¢£a és a R§ma egyaránt azt jelenti, hogy a “legfelsõbb gyönyör”, a Har§ pedig az Úr legfelsõbb gyönyörenergiájának a neve, ami megszólító esetben Hare-ra változik. Az Úr legfelsõbb gyönyörenergiája segít bennünket abban, hogy elérhessük az Urat.

Az anyagi energia, amit m§y§nak hívnak, szintén az Úr számtalan energiáinak egyike, s mi, élõlények is az Úr energiája—mégpedig a határenergiája—vagyunk. Az élõlények, helyzetüket tekintve, magasabb rendûek az anyagi energiánál. Amikor a magasabb rendû energia kapcsolatba kerül az alacsonyabb rendû energiával, egy természetellenes állapot (összeegyeztethetetlenség) alakul ki; amikor azonban a felsõbbrendû határenergia a felsõbbrendû energiával lép kapcsolatba, amit Har§nak hívnak, az élõlény eredeti, örömteli állapotába kerül.

Ez a három szó, azaz a Hare, a K¥¢£a és a R§ma a mah§-mantra három transzcendentális magja. A japázás egy lelki segélykiáltás az Úr és belsõ energiája, Har§ felé, s arra kéri Õket, hogy nyújtsanak védelmet a feltételekhez kötött léleknek. Ez az éneklés tehát pontosan olyan, mint az a természetbõl fakadó helyzet, amikor a gyermek sír az anyja után. Har§ anya segít a bhaktának, hogy elnyerhesse a legfelsõbb atya, Hari, azaz K¥¢£a kegyét, az Úr pedig felfedi magát az elõtt a híve elõtt, aki õszintén énekli ezt a mantrát.

A lelki megvalósításnak tehát semmilyen más módja nem olyan hatékony ebben a korszakban, mint a mah§-mantra, azaz a “Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare” éneklése.

¼r¦ ¼r¦ Gurv-a¢±aka ¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura ¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura a 17. század második felében élt, és a K¥¢£a-tudatos guruk és tanítványok láncolatának kimagasló lelki tanítómestere volt. Az alábbi imáról a következõket mondta: “Aki figyelmesen és fennhangon énekli ezt a lelki tanítómesternek szóló csodálatos imát a br§hma-muh¡rta ideje alatt, az a halál pillanatában elnyeri V¥nd§vana Urának, K¥¢£ának a szolgálatát.”

(1) sa°s§ra-d§v§nala-l¦¨ha-lokatr§£§ya k§ru£ya-ghan§ghanatvam pr§ptasya kaly§£a-gu£§r£avasya vande guro¤ ªr¦-cara£§ravindam

sa°s§ra—az anyagi létezés; d§va-anala—erdõtüze (által); l¦¨ha—kínzott; loka— emberek; tr§£§ya—felszabadítása érdekében; k§ru£ya-ghan§ghana-tvam—a kegy esõfelhõjének állapotát; pr§ptasya—aki elérte; kaly§£a—(aki a) kedvezõ; gu£a— tulajdonságok; ar£avasya—óceánja; vande—hódolatomat ajánlom; guro¤—(az ilyen) lelki tanítómester; ªr¦—kedvezõ; cara£a-aravindam—lótuszlábának.

A lelki tanítómester a kegy óceánjából kap áldást. Ahogy a felhõ esõt zúdít az erdõtûzre, hogy eloltsa azt, úgy szabadítja fel a lelki tanítómester az anyagi léttõl szenvedõ világot, mert eloltja az anyagi létezés lángoló tüzét. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainál, aki a kedvezõ tulajdonságok óceánja.

(2) mah§prabho¤ k¦rtana-n¥tya-g¦tav§ditra-m§dyan-manaso rasena rom§ñca-kamp§ªru-tara¯ga-bh§jo vande guro¤ ªr¦-cara£§ravindam

mah§prabho¤—(akinek) az Úr Caitanya Mah§prabhu; k¦rtana—sa¯k¦rtanamozgalmának; n¥tya—tánca; g¦ta—éneke; v§ditra—hangszerjátéka (által); m§dyat— örvendezõ; manasa¤—az elméje; rasena—(annak, aki) a tiszta odaadás ízének köszönhetõen; romaañca—égnek álló haj; kampa—testremegés; aªru-tara¯ga—könnyzápor; bh§ja¤— részese; vande—hódolatomat ajánlom; guro¤—(az ilyen) lelki tanítómester; ªr¦-cara£aaravindam—lótuszlábának.

A lelki tanítómester szüntelenül örömet merít az Úr Caitanya Mah§prabhu sa¯k¦rtana-

mozgalmából: a szent nevek éneklésébõl, az eksztatikus táncból, az énekbõl és a zenébõl.

Mivel elméjében a tiszta odaadás ízeit élvezi, a haja olykor égnek áll, a teste remeg, és könny patakzik a szemébõl. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.

(3) ªr¦-vigrah§r§dhana-nitya-n§n§ª¥¯g§ra-tan-mandira-m§rjan§dau yuktasya bhakt§°ª ca niyuñjato ’pi vande guro¤ ªr¦-cara£§ravindam

ªr¦-vigraha—az arc§-vigraha (a m¡rti); §r§dhana—imádatában; nitya—mindennapi; n§n§—különbözõ; ª¥¯g§ra—ruhák és ékszerek; tat—az Úr; mandira–templomának; m§rjana-§dau—tisztításában stb.; yuktasya—aki elmerül; bhakt§n—a tanítványait; ca—és; niyuñjata¤—(ilyen szolgálattal) látja el; api—szintén; vande–hódolatomat ajánlom; guro¤— (az ilyen) lelki tanítómester; ªr¦-cara£a-aravindam–lótuszlábának.

A lelki tanítómester mindig ¼r¦ ¼r¦ R§dh§ és K¥¢£a templomi imádatával foglalkozik, s tanítványait is ezzel foglalja le. Gyönyörû ruhákat és ékszereket ad a m¡rt¦kra, kitakarítja templomukat, és még sok

másféle módon imádja az Urat. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.

(4) catur-vidha-ªr¦-bhagavat-pras§dasv§dv-anna-t¥pt§n hari-bhakta-sa¯gh§n k¥tvaiva t¥pti° bhajata¤ sadaiva vande guro¤ ªr¦-cara£§ravindam

catu¤—négy; vidha—fajta; ªr¦—szent; bhagavat-pras§da—K¥¢£ának felajánlott; sv§du— ízletes; anna—étel által; t¥pt§n—lelkileg elégedetté; hari-bhakta-sa¯gh§n—K¥¢£a bhaktáinak társaságát; k¥tv§—téve; eva—így; t¥ptim—elégedettséget; bhajata¤—aki érez; sad§—mindig; eva—bizony; vande—hódolatomat ajánlom; guro¤—(az ilyen) lelki tanítómester; ªr¦-cara£a-aravindam—lótuszlábának.

A lelki tanítómester mindig négyféle [nyalható, rágható, iható és szívható] ízletes ételt ajánl fel K¥¢£ának. Amikor a lelki tanítómester látja, hogy a bhakták elégedetten eszik a bhagavat-pras§dát,

õ is elégedett. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.

(5) ªr¦-r§dhik§-m§dhavayor ap§ram§dhurya-l¦l§-gu£a-r¡pa-n§mn§m prati-k¢a£§sv§dana-lolupasya vande guro¤ ªr¦-cara£§ravindam

ªr¦-r§dhik§—¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦; m§dhavayo¤—(és) az Úr M§dhava (K¥¢£a); ap§ra— határtalan; m§dhurya—szeretõi; l¦l§—kedvteléseinek; gu£a—tulajdonságainak; r¡pa— formáinak; n§mn§m—szent neveinek; prati-k¢a£a—szüntelen; §sv§dana—megízlelésére; lolupasya—aki vágyakozik; vande—hódolatomat ajánlom; guro¤—(az ilyen) lelki tanítómester; ªr¦-cara£a-aravindam–lótuszlábának.

A lelki tanítómester mindig arra vágyik, hogy hallhasson és énekelhessen R§dhik§ és M§dhava végtelenül változatos szeretõi kedvteléseirõl, tulajdonságairól, neveirõl és formáiról. Leghõbb vágya, hogy ezeket minden percben megízlelje. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.

(6) nikuñja-y¡no rati-keli-siddhyai y§ y§libhir yuktir apek¢a£¦y§ tatr§ti-d§k¢y§d ati-vallabhasya vande guro¤ ªr¦-cara£§ravindam

nikuñja-y¡na¤—R§dh§ és K¥¢£a; rati—szeretõi; keli—kedvteléseinek; siddhyai– tökéletességére; y§ y§—akármilyen; §l¦bhi¤—a gop¦k által; yukti¤—elrendezés; apek¢a£¦y§— kívánatos; tatra-ati-d§k¢y§t—(annak, aki) ezzel kapcsolatos nagy tapasztalata miatt; ativallabhasya—nagyon kedves; vande—hódolatomat ajánlom; guro¤—(az ilyen) lelki tanítómester; ªr¦-cara£a-aravindam—lótuszlábának.

A lelki tanítómester nagyon becses, mert ügyesen segít a gop¦knak, akik mindig másként rendezik be V¥nd§vana ligeteit, hogy ezzel is hozzájáruljanak R§dh§ és K¥¢£a szeretõi kedvteléseinek tökéletességéhez. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.

(7) s§k¢§d-dharitvena samasta-ª§strair uktas tath§ bh§vyata eva sadbhi¤ kintu prabhor ya¤ priya eva tasya vande guro¤ ªr¦-cara£§ravindam

s§k¢§t—közvetlenül; hari-tvena—minõségileg Hariként; samasta-ª§strai¤—minden Szentírás által; ukta¤—elismert; tath§—így; bh§vyate—tekintett; eva—szintén; sadbhi¤—a nagy szentek által; kintu—azonban; prabho¤–az Úrnak; ya¤—aki; priya¤—kedves; eva— bizonyára; tasya—annak (a gurunak); vande—hódolatomat ajánlom; guro¤—(az ilyen) lelki tanítómester; ªr¦-cara£a-aravindam—lótuszlábának.

A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint a Legfelsõbb Urat, mert õ az Úr legbensõségesebb szolgája. Ezt az összes kinyilatkoztatott szentírás megerõsíti és az összes tekintély követi. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom hát az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak, ¼r¦ Hari [K¥¢£a] hiteles képviselõjének.

(8) yasya pras§d§d bhagavat-pras§do yasy§pras§d§n na gati¤ kuto ’pi dhy§yan stuva°s tasya yaªas tri-sandhya° vande guro¤ ªr¦ cara£§ravindam

yasya—akinek; pras§d§t—a kegye által; bhagavat—K¥¢£a; pras§da¤—kegye; yasya— akinek; apras§d§t—a kegye nélkül; na—nincs; gati¤—mód a fejlõdésre; kuta¤ api— bárhonnan; dhy§yan—meditálva; stuvan–dicsõítve; tasya—annak (a lelki tanítómesternek); yaªa¤—dicsõségét; tri-sandhyam–naponta háromszor (napkeltekor, délben és napnyugtakor); vande—hódolatomat ajánlom; guro¤—(az ilyen) lelki tanítómester; ªr¦-cara£a-aravindam– lótuszlábának.

Az ember a lelki tanítómester kegyébõl kapja meg K¥¢£a áldását. A lelki tanítómester kegye nélkül az ember egyáltalán nem tud fejlõdni. Mindig emlékeznem kell hát a lelki tanítómesterre, és a dicsõségét kell zengnem. Naponta legalább háromszor tiszteletteljes hódolatomat kell ajánlanom lelki tanítómesterem lótuszlábainak.

¼r¦ ¼r¦ Þa¨-gosv§my-a¢±aka ¼r¦niv§sa Ýc§rya (1) k¥¢£otk¦rtana-g§na-nartana-parau prem§m¥t§mbho-nidh¦ dh¦r§dh¦ra-jana-priyau priya-karau nirmatsarau p¡jitau ªr¦-caitanya-k¥p§-bharau bhuvi bhuvo bh§r§vahant§rakau vande r¡pa-san§tanau raghu-yugau ªr¦-j¦va-gop§lakau

Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a hat Gosv§m¦nak–¼r¦ R¡pa Gosv§m¦nak, ¼r¦ San§tana Gosv§m¦nak, ¼r¦ Raghun§tha Bha±±a Gosv§m¦nak, ¼r¦ Raghun§tha d§sa Gosv§m¦nak, ¼r¦ J¦va Gosv§m¦nak és ¼r¦ Gop§la Bha±±a Gosv§m¦nak -, akik mindig K¥¢£a szent nevének éneklésében és a táncban merülnek el. Olyanok õk, mint az istenszeretet óceánja, akik–mivel senkire sem irigyek–a nemes lelkûek és a gazemberek között egyaránt népszerûek. Akármit tesznek, az mindenkinek a legnagyobb megelégedésére válik. Az Úr Caitanya áldásával terjesztik misszióját, melynek célja, hogy felszabadítsa az anyagi világ feltételekhez kötött lelkeit.

(2) n§n§-ª§stra-vic§ra£aika-nipu£au sad-dharma-sa°sth§pakau lok§n§° hita-k§ri£au tri-bhuvane m§nyau ªara£y§karau r§dh§-k¥¢£a-pad§ravinda-bhajan§nandena matt§likau vande r¡pa-san§tanau raghu-yugau ªr¦-j¦va-gop§lakau

Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a hat Gosv§m¦nak–¼r¦ R¡pa Gosv§m¦nak, ¼r¦ San§tana Gosv§m¦nak, ¼r¦ Raghun§tha Bha±±a Gosv§m¦nak, ¼r¦ Raghun§tha d§sa Gosv§m¦nak, ¼r¦ J¦va Gosv§m¦nak és ¼r¦ Gop§la Bha±±a Gosv§m¦nak -, akik mélyrehatóan és nagy szakértelemmel tanulmányozzák a kinyilatkoztatott szentírásokat, hogy az emberiség javára megszilárdítsák a vallás örök elveit. Mindhárom világban tisztelik õket; õk igazán méltók arra, hogy az ember náluk keressen

menedéket, mert a gop¦k hangulatában merülnek el, s R§dh§ és K¥¢£a transzcendentális szeretõ

szolgálatát végzik.

(3) ªr¦-gaur§¯ga-gu£§nuvar£ana-vidhau ªraddh§-sam¥ddhy-anvitau p§pott§pa-nik¥ntanau tanu-bh¥t§° govinda-g§n§m¥tai¤ §nand§mbudhi-vardhanaika-nipu£au kaivalya-nist§rakau vande r¡pa-san§tanau raghu-yugau ªr¦-j¦va-gop§lakau

Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a hat Gosv§m¦nak–¼r¦ R¡pa Gosv§m¦nak, ¼r¦ San§tana Gosv§m¦nak, ¼r¦ Raghun§tha Bha±±a Gosv§m¦nak, ¼r¦ Raghun§tha d§sa Gosv§m¦nak, ¼r¦ J¦va Gosv§m¦nak és ¼r¦ Gop§la Bha±±a Gosv§m¦nak -, akik mindenkinél jobban megértik az Úr Caitanyát, s ezért ékesszólóan tudnak mesélni transzcendentális tulajdonságairól. Az összes feltételekhez kötött lelket képesek megtisztítani bûnös tetteik visszahatásaitól a Govindáról szóló transzcendentális dalok záporával.

Folyvást növelik hát a transzcendentális boldogság óceánját, s megmentik a lelkeket a személytelen felszabadulás mindent elnyelõ torkából.

(4) tyaktv§ t¡r£am aªe¢a-ma£¨ala-pati-ªre£¦° sad§ tuccha-vat bh¡tv§ d¦na-ga£eªakau karu£ay§ kaup¦na-kanth§ªritau gop¦-bh§va-ras§m¥t§bdhi-lahar¦-kallola-magnau muhur vande r¡pa-san§tanau raghu-yugau ªr¦-j¦va-gop§lakau

Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a hat Gosv§m¦nak–¼r¦ R¡pa Gosv§m¦nak, ¼r¦ San§tana Gosv§m¦nak, ¼r¦ Raghun§tha Bha±±a Gosv§m¦nak, ¼r¦ Raghun§tha d§sa Gosv§m¦nak, ¼r¦ J¦va Gosv§m¦nak és ¼r¦ Gop§la Bha±±a Gosv§m¦nak -, akik lemondtak az elõkelõségek jelentéktelen társaságáról, s koldusként, egy szál ágyékkötõben jártak, hogy felszabadítsák a szegény, feltételekhez kötött lelkeket. Közben szüntelenül a gop¦k K¥¢£a iránti szeretetének eksztatikus óceánjába

merülnek, s újra meg újra megmártóznak hullámaiban.

(5) k¡jat-kokila-ha°sa-s§rasa-ga£§k¦r£e may¡r§kule n§n§-ratna-nibaddha-m¡la-vi±apa-ªr¦-yukta-v¥nd§vane r§dh§-k¥¢£am ahar-niªa° prabhajatau j¦v§rthadau yau mud§ vande r¡pa-san§tanau raghu-yugau ªr¦-j¦va-gop§lakau

Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a hat Gosv§m¦nak–¼r¦ R¡pa Gosv§m¦nak, ¼r¦ San§tana Gosv§m¦nak, ¼r¦ Raghun§tha Bha±±a Gosv§m¦nak, ¼r¦ Raghun§tha d§sa Gosv§m¦nak, ¼r¦ J¦va Gosv§m¦nak és ¼r¦ Gop§la Bha±±a Gosv§m¦nak -, akik V¥nd§vana transzcendentális földjén mindig R§dh§ és K¥¢£a imádatában merültek el. Csodálatos, gyümölcstõl roskadozó, virágzó fák nõnek itt, s gyökereik alatt értékes drágakövek rejtõznek. A Gosv§m¦k tökéletesen alkalmasak arra, hogy megajándékozzák a lelkeket az élet céljának legnagyobb áldásával.

(6) sa¯khy§-p¡rvaka-n§ma-g§na-natibhi¤ k§l§vas§n¦-k¥tau nidr§h§ra-vih§rak§di-vijitau c§tyanta-d¦nau ca yau r§dh§-k¥¢£a-gu£a-sm¥ter madhurim§nandena sammohitau vande r¡pa-san§tanau raghu-yugau ªr¦-j¦va-gop§lakau

Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a hat Gosv§m¦nak–¼r¦ R¡pa Gosv§m¦nak, ¼r¦ San§tana Gosv§m¦nak, ¼r¦ Raghun§tha Bha±±a Gosv§m¦nak, ¼r¦ Raghun§tha d§sa Gosv§m¦nak, ¼r¦ J¦va Gosv§m¦nak és ¼r¦ Gop§la Bha±±a Gosv§m¦nak -, akik nap mint nap az Úr szent neveit énekelték, s fogadalmukhoz hûen oly sokszor borultak a földre. Ily módon elérték az értékes emberi élet tökéletességét, s odaadó tevékenységeikkel gyõzelmet arattak az evés és az alvás fölött. Mindig szerények és alázatosak maradtak, mert elbûvölte õket az Úr transzcendentális tulajdonságaira való emlékezés.

(7) r§dh§-ku£¨a-ta±e kalinda-tanay§-t¦re ca va°ª¦va±e premonm§da-vaª§d aªe¢a-daªay§ grastau pramattau sad§ g§yantau ca kad§ harer gu£a-vara° bh§v§bhibh¡tau mud§ vande r¡pa-san§tanau raghu-yugau ªr¦-j¦va-gop§lakau

Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a hat Gosv§m¦nak–¼r¦ R¡pa Gosv§m¦nak, ¼r¦ San§tana Gosv§m¦nak, ¼r¦ Raghun§tha Bha±±a Gosv§m¦nak, ¼r¦ Raghun§tha d§sa Gosv§m¦nak, ¼r¦ J¦va Gosv§m¦nak és ¼r¦ Gop§la Bha±±a Gosv§m¦nak -, akiket olykor a R§dh§-ku£¨a vagy a Yamun§ partján, olykor pedig Va°ª¦va±ánál lehetett látni. Ilyenkor a K¥¢£a iránti szeretet eksztázisától õrülteknek tûntek, testükön megjelentek a különbözõ transzcendentális jelek, s teljesen elmerültek a K¥¢£áról szóló gondolatok eksztázisában.

(8)

he r§dhe vraja-dev¦ke ca lalite he nanda-s¡no kuta¤ ªr¦-govardhana-kalpa-p§dapa-tale k§lind¦-vane kuta¤ gho¢ant§v iti sarvato vraja-pure khedair mah§-vihvalau vande r¡pa-san§tanau raghu-yugau ªr¦-j¦va-gop§lakau

Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a hat Gosv§m¦nak–¼r¦ R¡pa Gosv§m¦nak, ¼r¦ San§tana Gosv§m¦nak, ¼r¦ Raghun§tha Bha±±a Gosv§m¦nak, ¼r¦ Raghun§tha d§sa Gosv§m¦nak, ¼r¦ J¦va Gosv§m¦nak és ¼r¦ Gop§la Bha±±a Gosv§m¦nak -, akiknek hangos énekétõl egész V¥nd§vana zengett, s akik azt kiabálták: “V¥nd§vana királynõje, R§dh§r§£¦! Lalit§! Nanda Mah§r§ja fia! Hová mentetek?

Talán a Govardhana-hegyre, vagy a Yamun§-parti fák alá? Hová tûntetek?” Ilyen hangulatban gyakorolták a Gosv§m¦k a K¥¢£a-tudatot.

¼r¦ ¼r¦ ¼ik¢§¢±aka ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu (1) ceto-darpa£a-m§rjana° bhava-mah§-d§v§gni-nirv§pa£a° ªreya¤-kairava-candrik§-vitara£a° vidy§-vadh¡-j¦vanam §nand§mbudhi-vardhana° prati-pada° p¡r£§m¥t§sv§dana° sarv§tma-snapana° para° vijayate ªr¦-k¥¢£a-sa¯k¦rtanam

Minden dicsõséget a ªr¦-k¥¢£a-sa¯k¦rtanának, mely megtisztítja a szívet az évek során

rárakódott portól, és kioltja a feltételekhez kötött élet, az ismétlõdõ születés és halál tüzét! A sa¯k¦rtana-mozgalom a legnagyobb áldás az emberiség számára, mert a kegyes hold sugarait árasztja. Ez minden transzcendentális tudás lényege. K¥¢£a szent nevének éneklése egyre nagyobbra dagasztja a transzcendentális gyönyör óceánját, és képessé tesz bennünket arra, hogy minden pillanatban megízlelhessük a tökéletes nektár ízét.

(2) n§mn§m ak§ri bahudh§ nija-sarva-ªaktis tatr§rpit§ niyamita¤ smara£e na k§la¤ et§d¥ª¦ tava k¥p§ bhagavan mam§pi durdaivam ¦d¥ªam ih§jani n§nur§ga¤

Ó, Uram! Egyedül szent neved hoz áldást az élõlényekre, ezért millió és millió neved van, mint amilyen a K¥¢£a és a Govinda is. Ezeket a neveket minden transzcendentális energiáddal átitattad. Éneklésüknek nincsenek nehéz és szigorú szabályai. Ó, Uram, kegyesen lehetõvé teszed, hogy szent neveid éneklésével könnyûszerrel a közeledbe kerülhessünk, ám én olyan szerencsétlen vagyok, hogy semmi vonzalom nincs bennem irántuk.

(3) t¥£§d api sun¦cena taror api sahi¢£un§ am§nin§ m§nadena k¦rtan¦ya¤ sad§ hari¤

Aki jelentéktelenebbnek tartja magát az utcán heverõ szalmaszálnál, aki béketûrõbb, mint egy fa, és aki nem vár el személyes megbecsülést, de mindig kész minden tiszteletet megadni másoknak, az szünet nélkül tudja énekelni az Úr szent nevét.

(4) na dhana° na jana° na sundar¦° kavit§° v§ jagad-¦ªa k§maye mama janmani janman¦ªvare bhavat§d bhaktir ahaituk¦ tvayi

Ó, mindenható Úr! Nem vágyom gazdagságra, materialista követõkre, szép feleségre, vagy az anyagi tettek ékes szavakkal magasztalt gyümölcseire. Csupán azt kívánom, hogy minden indítéktól mentesen, életrõl életre odaadóan szolgálhassalak.

(5) ayi nanda-tanuja ki¯kara° patita° m§° vi¢ame bhav§mbudhau k¥pay§ tava p§da-pa¯kajasthita-dh¡l¦-sad¥ªam vicintaya

Ó, Uram, ó, Nanda Mah§r§ja fia! Örök szolgád vagyok, ám valahogy a tudatlanság rettenetes óceánjába zuhantam. Kérlek, emelj ki e halál-óceánból, hadd legyek parányi porszem lótuszlábaidnál!

(6) nayana° galad-aªru-dh§ray§ vadana° gadgada-ruddhay§ gir§

pulakair nicita° vapu¤ kad§ tava n§ma-graha£e bhavi¢yati

Drága Uram! Mikor díszítik már szememet a szeretet szakadatlanul hulló könnyei, ha szent neveidet éneklem? Mikor csuklik el a hangom, mikor járja át egész testemet borzongás a transzcendentális boldogságtól, ha nevedet kimondom?

(7) yug§yita° nime¢e£a cak¢u¢§ pr§v¥¢§yitam ª¡ny§yita° jagat sarva° govinda-virahe£a me

Ó, Uram, Govinda! Távollétedben minden pillanat véget nem érõ korszaknak tûnik. Szemembõl patakzik a könny, s az egész világot üresnek érzem.

(8) §ªli¢ya v§ p§da-rat§° pina¢±u m§m adarªan§n marma-hat§° karotu v§ yath§ tath§ v§ vidadh§tu lampa±o mat-pr§£a-n§thas tu sa eva n§para¤

Öleljen bár magához K¥¢£a, midõn lótuszlábai elé roskadok, vagy taposson Rám, s törje össze a szívemet azzal, hogy sohasem jelenik meg elõttem–hiszen egy csélcsap Õ, aki kedvére megtehet bármit -, mindig az én imádott Uram marad.

Ima K¥¢£a lótuszlábához Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da a Jaladuta hajó fedélzetén, 1965. szeptember 13-án.

1965. szeptember 10-én, pénteken, az Atlanti-óceán közepén ¼r¦la Prabhup§da egy Amerikába tartó gõzhajón a következõket írta naplójába: “Ma nagyon csendesen siklik a hajó.

Jobban érzem magam, de fájó hiányérzettel gondolok ¼r¦ V¥nd§vanára és szeretett Uraimra, ¼r¦ Govindára, Gop¦n§thára, R§dh§-D§modarára. Egyetlen vigaszom a ¼r¦ Caitanyacarit§m¥ta, benne az Úr Caitanya nektári kedvteléseivel. Azzal a céllal hagytam el Bh§ratabh¡mit, hogy végrehajtsam ¼r¦ Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ utasítását, amely egyben az Úr Caitanya utasítása is. Alkalmatlan vagyok a feladatra, mégis vállaltam a kockázatot, mert valóra akarom váltani Õ Isteni Kegyelme utasítását. Távol V¥nd§vanától, az Õ kegyük minden menedékem.” Három nappal késõbb, a tiszta odaadás e hangulatában Õ Isteni Kegyelme a következõ imát írta. (refrén) k¥¢£a taba pu£ya habe bh§i e-pu£ya koribe jabe r§dh§r§£¦ khus¦ habe dhruva ati boli tom§ t§i

(1) ªri-siddh§nta saraswat¦ ªac¦-suta priya ati k¥¢£a-seb§ya j§ra tula n§i sei se moh§nta-guru jagater madhe uru k¥¢£a-bhakti dey ±h§i ±h§i

(2)

t§ra icch§ balav§n p§ªc§tyete ±h§n ±h§n hoy j§te gaur§¯ger n§m p¥thiv¦te nagar§di §samudra nada nad¦ sakalei loy k¥¢£a n§m

(3) t§hale §nanda hoy tabe hoy digvijay caitanyer k¥p§ atiªay m§y§ du¢±a jata du¤kh¦ jagate sab§i sukh¦ vai¢£aver icch§ p¡r£a hoy

(4) se k§rja je korib§re §jñ§ jadi dilo more jogya nahi ati d¦na h¦na t§i se tom§ra k¥p§ m§gitechi anur¡p§ §ji tumi sab§r prav¦£a

(5)

tom§ra se ªakti pele guru-seb§ya bastu mile j¦vana s§rthak jadi hoy sei se seb§ p§ile t§hale sukh¦ hale taba sa¯ga bh§gyate miloy

(6) eva° jana° nipatita° prabhav§hi-k¡pe k§m§bhik§mam anu ya¤ prapatan prasa¯g§t k¥tv§tmas§t surar¢i£§ bhagavan g¥h¦ta¤ so ’ha° katha° nu vis¥je tava bh¥tya-sev§m

(7) tumi mor cira s§th¦ bhuliy§ m§y§r l§thi kh§iy§chi janma-janm§ntare §ji puna¤ e sujoga jadi hoy jog§joga tabe p§ri tuhe milib§re

(8)

tom§ra milane bh§i §b§r se sukha p§i goc§rane ghuri din bhor kata bane chu±§chu±i bane kh§i lu±§pu±i sei din kabe habe mor

(9)

§ji se subidh§ne tom§ra smara£a bhelo boro §ª§ ¨§kil§m t§i §mi tom§ra nitya-d§sa t§i kori eta §ªa tumi bin§ anya gati n§i

(refrén) Ó, testvérek, nem gyõzöm hát hangsúlyozni, hogy a Legfelsõbb Úr, K¥¢£a, csak akkor adja majd rátok áldását, ha ¼r¦mat¦ R§dh§r§£i is elégedett lesz veletek.

(1) ¼r¦ ¼r¦mad Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura, aki nagyon kedves az Úr Gaur§¯gának, ¼ac¦ anya fiának, egyedülálló szolgálatot végez a Legfelsõbb Úrnak, ¼r¦ K¥¢£ának. Õ az a kiváló, szent lelki tanítómester, akinek a kegyébõl az emberek a világ különbözõ részein a K¥¢£a iránti határtalan odaadás áldásában részesülnek.

(2) Az õ erõs vágyának köszönhetõen az Úr Gaur§¯ga szent neve a nyugati világ összes országába eljut majd. A Föld minden nagyvárosában, városában és falvában, az óceánok, a tengerek és a folyók partján, mindenki K¥¢£a szent nevét fogja énekelni.

(3) Ahogy ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu hatalmas kegye meghódít minden égtájat, úgy önti el a Földet a transzcendentális tudás árja. Ha az összes szerencsétlen, bûnös lélek boldog lesz, teljesül a vai¢£avák

vágya.

(4) Bár Guru Mah§r§jám azzal bízott meg, hogy hajtsam végre ezt a küldetést, erre sem méltó, sem alkalmas nem vagyok. Esendõségemben és jelentéktelenségemben a kegyedért könyörgöm hát, Uram, hiszen Te vagy a legbölcsebb és a legtapasztaltabb mindenki közül. Kérlek, tégy méltóvá a feladatra!

(5) A Te támogatásoddal, a lelki tanítómester szolgálata által az ember elérheti az Abszolút Igazságot, s így sikeressé teheti az életét. Ha megadatik nekünk ez a szolgálat, boldogok leszünk, és abban a szerencsében lehet részünk, hogy elnyerjük társaságodat.

(6) “Kedves Uram, ó, Istenség Legfelsõbb Személyisége! Mivel anyagi vágyakat dédelgettem, a többi közönséges emberhez hasonlóan egy kígyókkal teli, feneketlen kútba estem. Szolgád, N§rada Muni azonban kegyesen a tanítványává fogadott, és megtanított arra, hogyan lehet elérni a transzcendentális helyzetet. Legfõbb kötelességem tehát az, hogy õt szolgáljam. Hogyan is hagyhatnám el a szolgálatát?”

(Prahl§da Mah§r§ja imái az Úr N¥si°hadevához, ¼r¦mad-Bh§gavatam 7.9.28).

(7) Ó, Uram, K¥¢£a! Örök társam vagy, de én elfelejtettelek, s így születésrõl születésre m§y§

rúgásaitól kellett szenvednem. Ha ma megint lehetõségem nyílna rá, hogy találkozzam Veled, képes lennék ismét csatlakozni Hozzád.

(8) Kedves barátom, társaságodban majd ismét határtalan boldogság tölt el. Kora reggel a legelõkön és a mezõkön fogok kószálni, majd Vraja erdeiben szaladgálok és ugrándozom, s idõnként a földön hempergek a lelki eksztázistól. Ó, mikor jön már el ez a nap?

(9) Rólad szóló gyönyörû emlékek támadtak fel ma bennem. Vágyakozásomban a nevedet kiáltottam. Örök szolgád vagyok, ezért vágyom annyira a társaságodra. Ó, Uram, K¥¢£a! Te vagy a siker egyetlen záloga.

M§rkine Bh§gavata-dharma A Bh§gavata-dharma prédikálása Amerikában Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da

1965. szeptember 17-én Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da a Jaladuta hajó fedélzetén megérkezett Bostonba, szívében azzal a vággyal, hogy lelki tanítómesterének utasítását valóra váltva, az egész világon elterjessze ¼r¦ Caitanya tanítását. Amikor megpillantotta Boston város kietlen, piszkos sziluettjét, ráébredt, milyen nehéz is lesz ez a szent küldetés, ugyanakkor nagy szánalom töltötte el az itt lakó istentelen emberek iránt. A legnagyobb alázattal a következõ, történelmi jelentõségû imát írta bengáli nyelven, melyben minden bûnös lélek felszabadulásáért könyörög.

(1) boro-k¥p§ koile k¥¢£a adhamer prati ki l§giy§nile heth§ koro ebe gati

(2)

§che kichu k§rja taba ei anum§ne nahe keno §niben ei ugra-sth§ne

(3) rajas tamo gu£e er§ sab§i §cchanna v§sudeb-kath§ ruci nahe se prasanna

(4)

tabe jadi taba k¥p§ hoy ahaituk¦ sakal-i sambhava hoy tumi se kautuk¦

(5) ki bh§ve bujh§le t§r§ bujhe sei rasa eta k¥p§ koro prabhu kori nija-baªa

(6)

tom§ra icch§ya saba hoy m§y§-baªa tom§ra icch§ya n§ªa m§y§r paraªa

(7) taba icch§ hoy jadi t§dera uddh§r bujhibe niªcai tabe kath§ se tom§r

(8)

bh§gavater kath§ se taba avat§r dh¦ra hoiy§ ªune jadi k§ne b§r b§r

(9) ª¥£vat§° sva-kath§¤ k¥¢£a¤ pu£ya-ªrava£a-k¦rtana¤ h¥dy anta¤ stho hy abhadr§£i vidhunoti suh¥t sat§m na¢±a-pr§ye¢v abhadre¢u nitya° bh§gavata-sevay§ bhagavaty uttama-ªloke bhaktir bhavati nai¢±hik¦ tad§ rajas-tamo-bh§v§¤ k§ma-lobh§dayaª ca ye ceta etair an§viddha° sthita° sattve pras¦dati eva° prasanna-manaso bhagavad-bhakti-yogata¤ bhagavat-tattva vijñ§na° mukta-sa¯gasya j§yate bhidyate h¥daya-granthiª chidyante sarva-sa°ªay§¤ k¢¦yante c§sya karm§£i d¥¢±a ev§tman¦ªvare

(10) rajas tamo hate tabe p§ibe nist§r h¥doyer abhadra sab ghucibe t§h§r

(11)

ki ko’re bujh§bo kath§ bara sei c§hi khudra §mi d¦na h¦na kono ªakti n§hi

(12) athaca enecho prabhu kath§ bolib§re je tom§r icch§ prabhu koro ei b§re

(13) akhila jagat-guru! bacana se §m§r ala¯k¥ta korib§r khamat§ tom§r

(14) taba k¥p§ ha ‘le mor kath§ ªuddha habe ªuniy§ sab§ra ªoka du¤kha je ghucibe

(15)

§niy§cho jadi prabhu §m§re n§c§te n§c§o n§c§o prabhu n§c§o se-mate k§¢±hera puttali jath§ n§c§o se-mate

(16) bhakti n§i beda n§i n§me khub daro “bhaktived§nta”n§m ebe s§rthak koro

(1) Kedves Uram, K¥¢£a! Olyan kegyes vagy ehhez a hasznavehetetlen lélekhez, de nem tudom, miért hoztál ide. Most itt vagyok, tégy velem, amit jónak látsz.

(2) Úgy érzem, van itt valami tennivalód, különben miért hoztál volna erre a szörnyû helyre?

(3) Az emberek legtöbbjét itt a tudatlanság és a szenvedély kötõereje fedi be. Az anyagi életben elmerülve azt képzelik magukról, hogy boldogok és elégedettek, így egyáltalán nem fogékonyak V§sudeva transzcendentális üzenetére. Nem tudom, képesek lesznek-e valaha is megérteni.

(4) Azt azonban tudom, hogy a Te indokolatlan kegyedbõl minden lehetséges, hisz Te vagy a legnagyobb misztikus.

(5) Hogyan fognak ráérezni az odaadó szolgálat ízére? Ó, Uram, a kegyedért imádkozom, hogy képes legyek meggyõzni õket üzenetedrõl!

(6) Minden élõlény a Te akaratodból került az illuzórikus energia hatása alá, s ha úgy látod jónak, a Te akaratodból ki is szabadulhat az illúzió karmai közül.

(7) Bárcsak megmentenéd õket! Csak akkor fogják megérteni üzenetedet, ha Te magad vágysz arra, hogy megmeneküljenek.

(8) A ¼r¦mad-Bh§gavatam minden szava a Te inkarnációd, s ha egy józan lélek alázatosan újra meg újra a szívébe zárja õket, egy napon megérti majd üzenetedet.

(9) A ¼r¦mad-Bh§gavatam (1.2.17-21) kijelenti: “¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki a Param§tm§ [Felsõlélek] minden élõlény szívében, s aki az õszinte bhakta jótevõje, megtisztítja az

anyagi élvezet utáni vágytól annak a bhaktának a szívét, akiben felébredt a vágy, hogy hallja az Õ üzenetét, melynek megfelelõ hangulatban való hallgatása és elmondása már önmagában is jámbor tett. A Bh§gavatam rendszeres hallgatásával és a tiszta bhakták szolgálatával minden megsemmisül, ami a szívnek bajt okoz, s a transzcendentális dalokkal magasztalt Úr szeretõ szolgálata visszavonhatatlanul megkezdõdik. Amikor a szeretõ szolgálat visszavonhatatlanul elkezdõdik a szívben, a természet kötõereõi, a szenvedély (rajas) és a tudatlanság (tamas) okozta érzéki vágy (k§ma) és sóvárgás (lobha) eltûnik a szívbõl. A bhakta ekkor a jóság minõségében állapodik meg, s tökéletes boldogság tölti el. A tiszta jóságban ekképpen megállapodott ember, akinek elméje az Úrnak végzett odaadó szolgálat hatására újjáéled, az anyagi világ kötelékeitõl megszabadulva alapos, biztos tudásra tesz szert az Istenség Személyiségérõl. Ezzel átvágja a szívben lévõ csomót, s minden kétsége szertefoszlik. A gyümölcsözõ cselekedetek láncolata megszûnik, amint az ember az önvalót tekinti mesterének.”

(10) Felszabadul a tudatlanság és a szenvedély anyagi kötõerõinek hatása alól, s így minden kedvezõtlen dolog, amely a szíve mélyén összegyûlt, eltûnik.

(11) Hogyan fogom megértetni velük a K¥¢£a-tudat üzenetét? Nagyon szerencsétlen és alkalmatlan vagyok, s a legbûnösebb. Ezért kérlek, áldj meg, hogy képes legyek meggyõzni õket, hiszen egymagamban gyenge vagyok ehhez.

(12) Valahogy elhoztál ide, Uram, hogy beszéljek Rólad. Most már Rajtad múlik, sikert érek-e el vagy elbukom. Legyen akaratod szerint.

(13) Ó, létezõ világok lelki tanítómestere! Csak ismételni tudom üzenetedet, ezért ha Te is jónak látod, adj a számba olyan szavakat, hogy megértsék, amit mondok.

(14) Csak a Te indokolatlan kegyedbõl tisztulnak meg a szavaim. Tudom, ha ez a transzcendentális üzenet átjárja a szívüket, örömöt fognak érezni, s megszabadulnak mindentõl, ami életüket boldogtalanná teszi.

(15) Ó, Uram, olyan vagyok csak, mint egy báb a kezedben. Ha már idehoztál, hogy táncoljak, akkor táncoltass, kérlek táncoltass! Uram, táncoltass, ahogy Neked tetszik!

(16) Nincs odaadásom, nincs tudásom sem, csak erõs hitem K¥¢£a szent nevében. A Bhaktived§nta nevet kaptam, s ha úgy akarod, most beteljesítheted a “Bhaktived§nta” igazi jelentését.

Aláírás: a legszerencsétlenebb és legjelentéktelenebb koldus, A. C. Bhaktivedanta Swami, a Jaladuta hajó fedélzetén, Commonwealth kikötõ, Boston, Massachusetts, USA. Kelt 1965. szeptember 18-án.

¼r¦la Bhaktivinoda çh§kura dalai Bhaktivinoda çh§kura tehetõs család sarjaként, 1838-ban született Nad¦§ járásban, NyugatBengáliában. Születésekor a Kedarn§tha Datta nevet kapta. Amikor befejezte a tanulmányait, sorra látogatta Orissza állam fõbb templomait és §ªramáit. Késõbb Bengáliába költözött, és kormánytisztviselõként tevékenykedett. Bhaktivinoda çh§kura a ¼r¦ J§hnav§ M§t§ vonalához tartozó ¼r¦ Vipina-vih§r¦tól kapott vai¢£ava d¦k¢§t. Késõbb ¼r¦la Jagann§tha d§sa B§b§j¦tól részesült lelki irányításban. Magas pozíciója, mûveltsége és a lelki életben elért eredményei sohasem zavarták meg: mindig szerény és alázatos maradt. Mindenkivel barátságos volt, még a koldusok is boldogan, elégedetten hagyták el a házát. Mindenkinek a javát akarta, sohasem nézett rossz szemmel senkire. Nem tartott haragot még azokkal sem, akik ellenezték a prédikálását.

Bhaktivinoda életének következõ állomása Pur¦ városa volt. Azzal a feladattal bízták meg, hogy a kormány nevében felügyelje Jagann§tha templomának ügyeit.

Bhaktivinoda çh§kura minden pillanatot megragadott arra, hogy K¥¢£át szolgálja. Ennek érzékeltetésére álljon itt a napirendje: 20.00—22.00 alvás 22.00—4.00 írás 4.00—4.30 pihenés 4.30—7.00 japa 7.00—7.30 levélírás 7.30—9.30 a ª§strák tanulmányozása 9.30—10.00 fürdés, pras§dam megtisztelése (fél liter tej, gyümölcs, két cap§ti) 10.00—13.00 bírósági ügyek 13.00—14.00 otthoni felfrissülés 14.00—17.00 bírósági ügyek 17.00—19.00 szanszkrit nyelvû szentírások bengálira fordítása 19.00—20.00 fürdés, pras§dam megtisztelése (fél liter tej, rizs, két cap§ti) Bhaktivinoda çh§kura annyira szerette volna megpillantani az Úr Caitanya szülõhelyét, hogy végül elintézte, hogy áthelyezzék a M§y§purától huszonöt mérföldnyire fekvõ K¥¢£an§garába. Valahányszor csak ideje engedte, Navadv¦pába ment, hogy felkutassa az Úr Caitanya kedvteléseinek helyszíneit. Miután visszavonult a kormányszolgálattól, templomot építtetett Yoga-pithában, Caitanya Mah§prabhu születési helyén.

Ebben az idõben a szent név dicsõségének prédikálása nagy lendülettel folyt, s hamarosan a világ távoli szegleteibe is eljutott.

Az újítás szellemében Bhaktivinoda çh§kura 1896-ban elküldött egy ªloka-gyûjteményt a világ legfontosabb egyetemeinek, melyhez negyvenoldalas elõszót írt ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu életérõl és tanításairól. Ez a tett abból a vágyából született, hogy az Úr Caitanya tanításai a nyugati országokban is elterjedjenek.

Bhaktivinoda çh§kura három fontos dolgot jósolt meg: — Megszületik majd valaki, aki az egész világot beutazza, hogy az Úr Caitanya tanításait hirdesse.

— A hari-n§ma sank¦rtana hamarosan az egész világon el fog terjedni, s eljön az a nap, amikor az amerikaiak, az angolok, a franciák, a németek és az oroszok, karat§lákkal és m¥dangákkal a kezükben a Hare K¥¢£át énekelik majd a városaikban.

— Eljön majd az a nap, amikor fehérbõrû idegenek jönnek ¼r¦ M§y§pura-dh§mába, és a bengáli vai¢£avákkal együtt éneklik majd: Jaya ¼ac¦nandana, Jaya ¼ac¦nandana!

Az életrajzírók három lényeges dolgot említenek meg ¼r¦la Bhaktivinoda çh§kura prédikáló tevékenységével kapcsolatban:

— száz hiteles mûvet írt a lelki életrõl — felfedezte az Úr Caitanya megjelenési helyét — számos újítást vezetett be a prédikálásba.

Bhaktivinoda çh§kura 1917-ben, ¼r¦ Gad§dhara Pa£¨ita eltávozási napján hagyta el ezt a világot.

Aru£odaya-k¦rtana (a G¦t§val¦ból) Elsõ rész (1) udilo aru£a p¡raba-bh§ge, dwija-ma£i gor§ amani j§ge, bhakata-sam¡ha loiy§ s§the, gel§ nagara-br§je

(2)

‘t§tha¦ t§tha¦’ b§jalo khol, ghana ghana t§he jh§jera rol, preme ¨hala ¨hala so£§ra a¯ga, cara£e n¡pura b§je

(3) mukunda m§dhava y§dava hari, bolena bolo re vadana bhori’, miche nida-baªe gelo re r§ti, divasa ªar¦ra-s§je

(4) emana durlabha m§nava-deho, p§iy§ ki koro bh§va n§ keho, ebe n§ bhajile yaªod§-suta, carame poribe l§je

(5) udita tapana hoile asta, dina gelo boli’ hoibe byasta, tabe keno ebe alasa hoy, n§ bhaja h¥doya-r§je

(6)

j¦vana anitya j§naha s§r, t§he n§n§-vidha vipada-bh§r, n§m§ªraya kori’ jatane tumi, th§kaha §pana k§je

(7) j¦vera kaly§£a-s§dhana-k§m, jagate §si’ e madhura n§m, avidy§-timira-tapana-r¡pe, h¥d-gagane bir§je

(8) k¥¢£a-n§ma-sudh§ koriy§ p§n, jur§o bhakativinoda-pr§£, n§ma bin§ kichu n§hiko §ro, caudda-bhuvana-m§jhe

(1) Amikor a keleti horizontot vörösre festik a felkelõ Nap sugarai, a br§hma£ák ékköve, az Úr Gaurasundara felébred, s bhaktáival végigjárja Nad¦§ városait és falvait.

(2) A m¥dangák visszhangoznak, a cintányérok a k¦rtana egész ideje alatt ütemesen csengenek. Az Úr Gaur§¯ga aranyló alakját tánc közben az eksztatikus istenszeret remegése járja át, bokacsengõi csilingelnek.

(3) Az Úr Caitanya kiáltozva hívja a város népét: “Az éjszakát haszontalan alvással töltitek, nappal a testeteket cicomázzátok. Itt az ideje, hogy ajkatokon sértés nélkül felcsendüljenek a szent nevek: »Mukunda!« »M§dhava!« »Y§dava!« »Hari!« (4) Végre elértétek ezt a ritka emberi létformát, de fittyet hánytok az ajándékra. Csak ültök, és nem szolgáljátok Yaªod§ anya szeme fényét, s lassan rátok köszönt a halál.

(5) Minden napkeltével és napnyugtával elmúlik s végleg elvész egy nap. Meddig akartok még tétlenkedni, miért nem szolgáljátok a szív Urát?

(6) Értsétek meg végre: az élet mulandó és nyomorúsággal teli, vegyetek hát menedéket a szent névnél, és ne törõdjetek mással.

(7) K¥¢£a édes neve alászállt az anyagi világba, mert meg akarja áldani az összes élõlényt! Felragyog a szív egén, akár a nap, s elpusztítja a tudatlanság sötétjét.

(8) Igyátok K¥¢£a szent nevének tiszta nektárját, így tegyétek elégedetté Bhaktivinoda çh§kura lelkét.

A tizennégy világban nem létezik más, csak a Szent Név!

Második rész (1) j¦v j§go, j¦v j§go, gaurac§nda bole kota nidr§ j§o m§y§-piª§c¦ra kole

(2) bhajibo boliy§ ese sa°s§ra-bhitare bhuliy§ rohile tumi avidy§ra bhare

(3) tom§re loite §mi hoinu avat§ra §mi bin§ bandhu §ra ke §che tom§ra

(4) enechi au¢adhi m§y§ n§ªib§ro l§gi’ hari-n§ma mah§-mantra lao tumi m§gi’

(5) bhakativinoda prabhu-cara£e pariy§ sei hari-n§ma-mantra loilo m§giy§

(1) Az Úr Gaur§¯ga így kiált: “Ébredjetek alvó lelkek! Ébredjetek alvó lelkek! Oly sokáig aludtatok M§y§ boszorkány ölében!”

(2) “Amikor ebbe a világba jöttetek, váltig fogadkoztatok: »Ó, Uram, mindig imádni foglak«, de elfelejtettétek az ígéreteteket, s határtalan tudatlanságba süllyedtetek.”

(3) “Csak azért szálltam alá, hogy megmentselek benneteket. Ki a ti barátotok, ha nem Én?”

(4) “Meghoztam az orvosságot az illúzió ellen, amitõl annyit szenvedtek. Fogadjátok hát el ezt a harin§ma mah§-mantrát!”

(5) ¼r¦la Bhaktivinoda çh§kura így szól: “Miután megkaptam a mah§-mantrát, az Úr lótuszlábai

elé vetem magam.”

¼r¦ N§ma (a G¦t§val¦ból) (1) g§y gor§ madhur sware hare k¥¢£a hare k¥¢£a k¥¢£a k¥¢£a hare hare hare r§ma hare r§ma r§ma r§ma hare hare

(2) g¥he th§ko, vane th§ko, sad§ ‘hari’ bole’ ¨§ko, sukhe du¤khe bhulo n§’ko, vadane hari-n§m koro re

(3) m§y§-j§le baddha ho’ye, §cho miche k§ja lo’ye, ekhona cetana pe’ye, ‘r§dh§-m§dhav’ n§m bolo re

(4) j¦vana hoilo ªe¢a, n§ bhajile h¥¢¦keªa bhaktivinodopadeªa, ekb§r n§m-rase m§to re

(1) Az Úr Gaurasundara édes hangon énekli: Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare.

(2) Mindegy, hogy családos vagy-e, vagy sanny§s¦, csak énekeld mindig, hogy “Hari! Hari!”

Errõl soha ne feledkezz el, akár boldog vagy, akár boldogtalan. Csak töltsd meg ajkadat a hari-n§mával!

(3) Belegabalyodtál m§y§ hálójába, s arra kényszerülsz, hogy hiábavalóan robotolj. Emberi fomádban végre teljes öntudatra ébredtél, énekeld hát R§dh§-M§dhava neveit!

(4) Az életed bármelyik pillanatban véget érhet, anélkül, hogy szolgáltad volna az érzékek Urát, H¥¢¦keªát. Fogadd hát meg Bhaktivinoda tanácsát: “Legalább egyszer ízleld meg a szent név nektárját!”

Gop¦n§tha

(a Kaly§£a-kalpataruból) Elsõ rész (1) gop¦n§th, mama nivedana ªuno vi¢ay¦ durjana, sad§ k§ma-rata, kichu n§hi mora gu£a

(2) gop¦n§th, §m§ra bharas§ tumi tom§ra cara£e, loinu ªara£a tom§ra ki¯kora §mi

(3)

gop¦n§th, kenome ªodhibe more n§ j§ni bhakati, karme ja¨a-mati, porechi so°s§ra-ghore

(4)

gop¦n§th, sakali tom§ra m§y§ n§hi mama bala, jñ§na sunirmala, sw§dh¦na nahe e k§y§

(5)

gop¦n§th, niyata cara£e sth§na m§ge e p§mara, k§ndiy§ k§ndiy§, korohe karu£§ d§na

(6) gop¦n§th, tumi to’ sakali p§ro dutjane t§rite, tom§ra ªakati, ke §che p§p¦ra §ro

(7) gop¦n§th, tumi k¥p§-p§r§b§ra j¦vera k§ra£e, §siy§ prapañce, l¦l§ koile subist§ra

(8) gop¦n§th, §mi ki do¢e do¢¦ asura sakala, p§ilo cara£a, vinoda th§kilo bosi’

(1) Ó, Gop¦n§tha, gop¦k Ura, kérlek, hallgasd meg a kérésem! Megátalkodott materialista

vagyok, az anyagi vágyak rabja, s egyetlen jó tulajdonságom sincs.

(2) Ó, Gop¦n§tha, Te vagy az egyetlen reményem, ezért a Te lótuszlábaidnál kerestem menedéket. Örök szolgád vagyok.

(3) Ó, Gop¦n§tha, miként fogsz megtisztítani? Nem tudom, mi az odaadás, s materialista elmém mindig a gyümölcsözõ tettekre gondol. Beleestem ebbe a sötét és veszélyes anyagi létbe.

(4) Ó, Gop¦n§tha, itt minden a Te illuzórikus energiád. Nincs erõm és transzcendentális tudásom, a testemet az anyagi természet irányítja.

(5) Ó, Gop¦n§tha, ez a bûnös lélek, aki egyre csak sír, egy örök helyet szeretne isteni lábaidnál. Kérlek, részesítsd a kegyedben!

(6) Ó, Gop¦n§tha, Te bármit meg tudsz tenni, így a bûnösöket is fel tudod szabadítani. Ki lenne bûnösebb nálam?

(7) Ó, Gop¦n§tha, Te a kegy óceánja vagy. Eljöttél ebbe az érzékelhetõ világba, hogy a bûnös lelkekért bemutasd isteni kedvteléseidet.

(8) Ó, Gop¦n§tha, annyira bûnös vagyok, hogy bár az összes démon elnyerte lótuszlábadat, Bhaktivinoda még mindig itt vesztegel az anyagi világban.

Második rész (1) gop¦n§th, ghuc§o sa°s§ra-jw§l§ avidy§-j§tan§, §ro n§hi sahe, janama-mara£a-m§l§

(2)

gop¦n§th, §mi to’ k§mera d§sa vi¢aya-b§san§, j§giche h¥doye, ph§diche karama ph§sa

(3) gop¦n§th, kabe v§ j§gibo §mi k§ma-r¡pa ari, d¡re tey§gibo, h¥doye sphuribe tumi

(4) gop¦n§th §mi to’ tom§ra jana tom§re ch§riy§, sa°s§ra bhajinu, bhuliy§ §pana-dhana

(5) gop¦n§th, tumi to’ sakali j§no §pan§ra jane, da£¨iy§ ekhano, ªr¦-cara£e deho sth§no

(6) gop¦n§th, ei ki vic§ra taba bimukha dekhiy§, ch§ro nija-jane, na koro’ karu£§-laba

(7) gop¦n§th, §mi to m¡rakha ati kise bh§lo hoya, kabhu n§ bujhinu, t§i heno mama gati

(8) gop¦n§th, tumi to’ pa£¨ita-bara m¡¨hera ma¯gala, tumi anve¢ibe, e d§se n§ bh§vo’ para

(1) Ó, Gop¦n§tha, kérlek, szüntesd meg az anyagi lét gyötrelmét! Nem bírom tovább elviselni a tudatlanság kínját és az állandóan ismétlõdõ születést és halált.

(2) Ó, Gop¦n§tha, én valóban a vágy szolgája vagyok. Egyre-másra anyagi vágyak támadnak a szívemben, s a gyümölcsözõ tettek mind szorosabb hurkot vonnak körém.

(3) Ó, Gop¦n§tha, mikor ocsúdok már föl és ûzöm el ellenségemet, a kéjvágyat? Mikor jelensz meg végre a szívemben?

(4) Ó, Gop¦n§tha, a bhaktád vagyok, de elhagytalak, s mivel elfelejtettem, mi az igazi kincs,

az anyagi világot imádtam.

(5) Ó, Gop¦n§tha, Te mindent tudsz. Miután megbüntetted szolgádat, kérlek, adj neki helyet lótuszlábaidnál!

(6) Ó, Gop¦n§tha, amikor láttad, hogy elfordultam Tõled, arra ítélted szolgádat, hogy elhagytad és megvontad tõle kegyed legparányibb szikráját is?

(7) Ó, Gop¦n§tha, én tényleg nagyon ostoba vagyok; soha nem tudtam, mi a jó nekem, ezért is kerültem ebbe a helyzetbe.

(8) Ó, Gop¦n§tha, mindenki között a legbölcsebb! Kérlek, valahogy találd meg a módját, hogy ennek az ostoba szolgának jóra forduljon a sorsa, és kérlek, soha ne tekints rá úgy, mint egy idegenre!

Harmadik rész (1) gop¦n§th, §m§ra up§ya n§i tumi k¥p§ kori’, §m§re loile, sa°s§re uddh§ra p§i

(2)

gop¦n§th, porechi m§y§ra phere dhana, d§ra suta, ghireche §m§re, k§mete rekheche jere

(3) gop¦n§th, mana je p§gala mora n§ m§ne ª§sana, sad§ acetana, vi¢aye ro’yeche ghora

(4) gop¦n§th, h§ra je menechi §mi aneka jatana, hoilo bifala, ehkano bharas§ tumi

(5)

gop¦n§th, kemone hoibe gati prabala indriya, boª¦-bh¡ta mana, n§ ch§re vi¢aya-rati

(6)

gop¦n§th, h¥doye bosiy§ mora manake ªamiy§, laho nija p§ne, ghucibe vipada ghora

(7)

gop¦n§th, an§tha dekhiy§ more tumi h¥¢¦keªa, h¥¢¦ka damiy§, t§ro ’he sa°s¥ti-ghore

(8) gop¦n§th, gal§ya legeche ph§sa k¥p§-asi dhori’, bandhana chediy§, vinode koroho d§sa

(1) Ó, Gop¦n§tha, nem tudom, miként lehetnék sikeres, de ha a kegyedben részesítesz és elfogadsz, bizonyosan kiszabadulok ebbõl a világból.

(2) Ó, Gopin§tha, beleestem az anyagi illúzió veszélyes vermébe. Vagyonnal, feleséggel és fiakkal vettem körül magam, s felemésztett az élvezet utáni vágy.

(3) Ó, Gop¦n§tha, az elmém megõrült, és fittyet hány a felsõbb tekintélyre. Mindig esztelenül viselkedik, s nem hajlandó kimászni a világi ügyek sötét vermébõl.

(4) Ó, Gop¦n§tha, beismerem, hogy vesztettem. Minden törekvésem hiábavalónak bizonyult. Te maradtál az egyetlen reményem.

(5) Ó, Gop¦n§tha, hogy tudok elõrelépni akár egy hajszálnyit is, ha az erõs érzékek befolyása alá került elmém megrögzötten ragaszkodik a materialista dolgokhoz?

(6) Ó, Gop¦n§tha, miután elfoglaltad helyed a szívemben és leigáztad az elmémet, kérlek, vegyél Magadhoz. A világ szörnyû veszélyei így egyszeriben semmivé foszlanak majd.

(7) Ó, Gop¦n§tha, Te H¥¢¦keªa vagy, az érzékek Ura. Látod, milyen magatehetetlen vagyok, kérlek, hajtsd hát uralmad alá az érzékeimet, és szabadíts meg ettõl a sötét és veszélyes anyagi léttõl!

(8) Ó, Gop¦n§tha, a materializmus kötele egyre jobban szorul a nyakam körül. Kérlek, irgalmad kardjával vágd el ezt a kötelet, és tedd Bhaktivinodát alázatos szolgáddá!

Gurudeva (a ¼ara£§gatiból) (1) gurudev! k¥p§-bindu diy§, koro’ ei d§se, t¥£§pekh§ ati h¦na sakala sahane, bala diy§ koro’, nija-m§ne sp¥h§-h¦na

(2) sakale samm§na korite ªakati, deho’ n§tha! jath§jatha tabe to’ g§ibo, hari-n§ma-sukhe, apar§dha ha’be hata

(3)

kabe heno k¥p§, labhiy§ e jana, k¥t§rtha hoibe, n§tha! ªakti-buddhi-h¦na, §mi ati d¦na koro’ more §tma-s§tha

(4)

jogyat§-vic§re, kichu n§hi p§i, tom§ra karu£§ s§ra karu£§ n§ hoile, k§ndiy§ k§ndiy§, pr§£a n§ r§khibo §ra

(1) Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fûszálnál is alázatosabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erõt, hogy elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.

(2) Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erõt, hogy megfelelõen tisztelhessek minden élõlényt.

Csak akkor leszek képes nagy eksztázisban énekelni a Szent Nevet, és akkor fog minden sértésem megszûnni.

(3) Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta kegyed áldásában? Ostoba vagyok,

gyenge és elesett. Kérlek, tégy szeretett szolgáddá!

(4) Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok. Csak a kegyed révén létezem. Ha Te nem vagy kegyes hozzám, egyfolytában sírok, és lassan elszáll belõlem az élet.

M§nasa deha geha (a ¼ara£§gatiból) (1) m§nasa, deho, geho, jo kichu mor arpil¡ tuw§ pade, nanda-kiªor!

(2) sampade vipade, j¦vane-mara£e d§y mama gel§, tuw§ o-pada bara£e

(3) m§robi r§khobi–jo icch§ toh§r§ nitya-d§sa prati tuw§ adhik§r§

(4) janm§obi moe icch§ jadi tor bhakta-g¥he jani janma hau mor

(5) k¦±a-janma hau jath§ tuw§ d§s bahir-mukha brahma-janme n§hi §ª

(6) bhukti-mukti-sp¥h§ vih¦na je bhakta labhaite t§ko sa¯ga anurakta

(7) janaka, janan¦, dayita, tanay prabhu, guru, pati–tuh¡ sarva-moy

(8) bhakativinoda kohe, ªuno k§na! r§dh§-n§tha! tuh¡ h§m§ra par§£a

(1) Elme, test, család–amim csak van, a Tiéd. Ó, Nanda örökifjú fia, nézd, a lótuszlábaid elé helyezem õket!

(2) Jósorsomban, balsorsomban, életemben, halálomban, minden nehézség megszûnt, amikor a Te lótuszlábaidat választottam egyedüli menedékemül.

(3) A Te kezedben van az életem: ha akarsz, elpusztíthatsz, ha akarsz megvédhetsz, hisz örök szolgád vagyok, s Te vagy a mesterem.

(4) Ha azt kívánod, hogy újra megszülessek, hadd szülessek meg egy bhaktád családjában.

(5) De az sem baj, ha féregként kell megszületnem, csak hadd maradjak a bhaktád! Nem vágyom

arra, hogy olyan Brahm§ legyek, aki ellenséges Veled szemben.

(6) Annak a bhaktának a társaságára áhítozom, akiben teljesen kihunyt a világi élvezetek és a felszabadulás utáni vágy.

(7) Atyám, anyám, kedvesem, fiam, uram, tanítóm és férjem–számomra mind Te vagy.

(8) Bhaktivinoda çh§kura így kiált: “Ó, K§na, kérlek, hallgass meg! Ó, R§dh§r§£¦ Ura! Te vagy az életem és a lelkem!”

Pras§da-sev§ya (a G¦t§val¦ból) Elsõ rész (Ezt a dalt az Úr pras§dájának megtisztelése elõtt kell elénekelni) (1) bh§i-re! ªar¦ra abidy§-j§l, jo¨endriya t§he k§l, j¦ve phele vi¢aya-s§gore t§’ra madhye jihw§ ati, lobhamoy sudurmati, t§’ke jet§ ka±hina sa°s§re

(2)

k¥¢£a baro doy§moy, korib§re jihw§ jay, swa-pras§d-anna dilo bh§i

sei ann§m¥ta p§o, r§dh§-k¥¢£a-gu£a g§o, preme ¨§ko caitanya-nit§i

Ó, Uram! Ez az anyagi test a tudatlanság tanyája, az érzékek szövevényes ösvényei pedig csak a halál felé vezetnek. Valahogyan beleestünk az anyagi érzékkielégítés óceánjába, s az érzékek közül a nyelv a legtelhetetlenebb és a legféktelenebb. Ebben a világban bizony fölöttébb nehéz féken tartani a nyelvet, de Te, drága K¥¢£a, nagyon kegyes vagy hozzánk: e csodálatos pras§dát adod nekünk, hogy

felülkerekedhessünk a nyelven. Fogyasszuk hát ezt a pras§dát teljes megelégedésünkre, dicsõítsük ¼r¦ ¼r¦ R§dh§-K¥¢£át, és fohászkodjunk szeretettel az Úr Caitanya és az Úr Nity§nanda segítségéért!

Második rész (Ezt a dalt a pras§da megtörése közben kell énekelni) (1) bh§i-re! ek-dina ª§ntipure, prabhu adwaitera ghare, dui prabhu bhojane bosilo ª§k kori’ §sw§dana, prabhu bole bhakta-ga£a, ei ª§k k¥¢£a §sw§dilo

(2) heno ª§k-§sw§dane, k¥¢£a-prema §ise mane, sei preme koro §sw§dana ja¨a-buddhi pari-hari’, pras§da bhojana kori’, ‘hari hari’ bolo sarva-jan

Testvéreim!

Egy napon ¼§ntipurban, ¼r¦ Advaita házában az Úr Caitanya és Nity§nanda leültek ebédelni. Amikor az Úr Caitanya megízlelte a zöldségeket, így szólt: “Ó, híveim, ez a ª§k oly fenséges! Az Úr K¥¢£a

bizonyosan megkóstolta.”

Az ilyen ª§k ízére a szívben felébred a K¥¢£a iránti szeretet. Ennek az istenszeretetnek a hangulatában kell megízlelnetek ezt a pras§dát. Minden materialista nézetet feladva, az Úr pras§dáját fogyasztva, énekeljétek mindannyian: Hari! Hari!

R§dh§-K¥¢£a bol (a G¦t§val¦ból) (refrén) ‘r§dh§-k¥¢£a’ bol bol bolo re sob§i

(1) (ei) ªikh§ diy§, sab nad¦y§ phirche nece’ gaura-nit§i

(2)

(miche) m§y§r boªe, j§ccho bhese’, kh§ccho h§bu¨ubu, bh§i

(3) (j¦v) k¥¢£a-d§s, e biªw§s, korle to’ §r du¤kho n§i

(4)

(k¥¢£a) bolbe jabe, pulak ha’be jhorbe §¯khi, boli t§i

(5) (‘r§dh§) k¥¢£a’ bolo, sa¯ge calo, ei-m§tra bhikh§ c§i

(6)

(j§y) sakal bipod bhaktivinod bole, jakhon o-n§m g§i

(1) Énekeljétek, énekeljétek R§dh§-K¥¢£a nevét! Énekeljétek hát mindannyian! Amikor az Úr Caitanya és az Úr Nity§nanda táncolva végigjárták Nad¦§ földjét, ezt tanították mindenkinek: “Énekeljétek, énekeljétek R§dh§-K¥¢£a nevét! Énekeljétek hát mindannyian!”

(2) Ó, testvéreim, beszippantott benneteket az értelmetlen tettek örvénye, s egyre mélyebbre süllyedtek. Énekeljétek, énekeljétek R§dh§-K¥¢£a nevét! Énekeljétek hát mindannyian!

(3) Ha hisztek abban, hogy a lélek K¥¢£a örök szolgája, soha többé nem lesztek szomorúak. Énekeljétek, énekeljétek R§dh§-K¥¢£a nevét! Énekeljétek hát mindannyian!

(4) Amikor K¥¢£a szent nevét éneklitek, a testetek remegni fog az eksztázistól, a szemetekbõl pedig elerednek az istenszeretet könnyei. Énekeljétek, énekeljétek R§dh§-K¥¢£a nevét! Énekeljétek hát mindannyian!

(5) Csak énekeljétek, hogy “R§dh§-K¥¢£a”, és csatlakozzatok a társaságunkhoz. Ez minden, amit kérünk. Énekeljétek, énekeljétek R§dh§-K¥¢£a nevét! Énekeljétek hát mindannyian!

(6) “Amikor az Úr szent nevét éneklem, elmúlik minden veszély”–mondja Bhaktivinoda. Énekeljétek, énekeljétek R§dh§-K¥¢£a nevét! Énekeljétek hát mindannyian!

Siddhi-l§las§ (a ¼ara£§gatiból) (1) kabe gaura-vane, suradhun¦-ta±e, ‘h§ r§dhe h§ k¥¢£a’ bole’ k§ndiy§ ber§’bo, deho-sukha ch§ri’, n§n§ lat§-taru-tale

(2) ªwa-paca-g¥hete, m§giy§ kh§ibo, pibo saraswat¦-jala puline puline, gar§-gari dibo, kori’ k¥¢£a-kol§hala

(3) dh§ma-b§s¦ jane, pra£ati koriy§, m§gibo k¥p§ra leªa vai¢£aba-cara£a- re£u g§ya m§khi’, dhori’ avadh¡ta-beªa

(4) gau¨a-braja-jane, bheda n§ dekhibo, hoibo baraja-b§s¦ dh§mera swar¡pa, sphuribe nayane, hoibo r§dh§ra d§s¦

(1) Mikor fogok Navadv¦pa földjén, a Gangesz-parti fák és folyondárok árnyékában kóborolni, sírni és minden testi kényelmet feledve kiáltozni: “Ó, R§dh§! Ó, K¥¢£a!”?

(2) Még enni is úgy eszem majd, hogy a c§£¨§lák otthonából koldulok és a Sarasvat¦ vizét iszom.

Eksztázisban fogok hemperegni a folyóparton, s azt kiáltozom: “K¥¢£a! K¥¢£a!”

(3) Leborulok Navadv¦pa szent földjének lakói elõtt, és a kegyükért könyörgöm. Egy koldus ruháját öltöm magamra, és a vai¢£avák lába porával kenem be a testem.

(4) Nem látok majd különbséget Vrajabh¡mi és Navadv¦pa lakói között, s magam is Vraja lakójává válok. Az Úr lakhelyének valódi természete a szemem elé tárul, és ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ szolgálója leszek.

Kabe ha’be bolo (a ¼ara£§gatiból) (1) kabe ha’be bolo se-dina §m§r (§m§r) apar§dha ghuci’, ªuddha n§me ruci, k¥p§-bale ha’be h¥doye sañc§r

(2) t¥£§dhika h¦na, kabe nije m§ni’, sahi¢£ut§-gu£a h¥doyete §ni’ sakale m§nada, §pani am§n¦, ho’ye §sw§dibo n§ma-rasa-s§r

(3)

dhana jana §ra, kobit§-sundar¦, bolibo n§ c§hi deho-sukha-kar¦ janme-janme d§o, ohe gaurahari! ahaituk¦ bhakti cara£e tom§r

(4)

(kabe) korite ªr¦-k¥¢£a- n§ma ucc§ra£a, pulakita deho gadgada bacana baibar£ya-bepathu ha’be sa¯gha±ana, nirantara netre ba’be aªru-dh§r

(5)

kabe navadw¦pe, suradhun¦-ta±e, gaura-nity§nanda boli’ ni¢kapa±e n§ciy§ g§iy§, ber§ibo chu±e, b§tulera pr§ya ch§riy§ bic§r

(6) kabe nity§nanda, more kori’ doy§, ch§r§ibe mora vi¢ayera m§y§ diy§ more nija- cara£era ch§y§, n§mera h§±ete dibe adhik§r

(7) kinibo, lu±ibo, hari-n§ma-rasa, n§ma-rase m§ti’ hoibo bibaªa rasera rasika- cara£a paraªa, koriy§ mojibo rase anib§r

(8)

kabe j¦be doy§, hoibe udoya, nija-sukha bhuli’ sud¦na-h¥doya bhakativinoda, koriy§ binoya, ªr¦-§jñ§-±ahala koribe prac§r

(1) Mondd, mikor, ó, mikor jön el az a nap, amikor sértéseim megszûnnek? Mikor tölti el a szívem az isteni kegy hatására a tiszta szent név íze? Mondd, mikor, ó, mikor jön el az a nap?

(2) Ha egyszer majd alacsonyabb rendûnek tekintem magam a fûszálnál, a szívembe türelmet ültetek, tisztelettel viseltetem mindenki iránt, cserébe pedig nem várok el semmit–akkor végre megízlelhetem majd a szent név magasztos nektárját. Mondd, mikor, ó, mikor jön el az a nap?

(3) Gazdagság, követõk, gyönyörû nõk, testi kényelem: lemondok mindrõl, csak egyet kérek, Ó, Uram, Gaurahari! Add meg, hogy születésrõl születésre, vegyítetlen odaadással szolgálhassam lótuszlábaidat!

Mondd, mikor, ó, mikor jön el az a nap?

(4) Mikor fog elcsuklani a hangom az érzelmektõl, a testem remegni az elragadtatástól, mikor fogok elsápadni, szüntelenül borzongani, s mikor fog eleredni a könnyem, ha kimondom ¼r¦ K¥¢£a isteni nevét?

Mondd, mikor, ó, mikor jön el az a nap?

(5) Mikor fogok Navadv¦pa földjén, a Gangesz partján õrült módjára rohangálni, táncolni és énekelni, s az önátadástól megrészegülve azt kiabálni: “Ó, Gaura! Ó, Nity§nanda!”? Mondd, mikor, ó, mikor jön el az a nap?

(6) Mikor lesz kegyes hozzám az Úr Nity§nanda, s mikor szabadít meg az illúzió csapdájából? Mikor fogad lótuszlábának árnyékába, hogy prédikálhassam a szent nevet? Mondd, mikor, ó, mikor jön el az a nap?

(7) Kikönyörgöm, kölcsönveszem, vagy ha kell, ellopom Hari nevének ízeit, s a szent név folyékony nektárjától megrészegülve, kõvé dermedek. Ó, szent név nektárjának élvezõje! Mikor érinthetem meg lótuszlábadat, hogy aztán soha többé ne engedjem el? Mondd, mikor, ó, mikor jön el az a nap?

(8) Amikor majd felébred bennem a szánalom az elesett lelkek iránt, amikor végre elfeledkezem a saját boldogságomról, alázatos szívvel így imádkozom majd: “Bhaktivinoda útnak indul, hogy ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu szent tanítását hirdesse.” Mondd, mikor, ó, mikor jön el az a nap?

Jaya R§dh§-M§dhava (a G¦t§val¦ból) (jaya) r§dh§-m§dhava (jaya) kuñja-bih§r¦ (jaya) gop¦-jana-vallabha (jaya) giri-vara-dh§r¦ (jaya) jaªod§-nandana,(jaya) braja-jana-rañjana, (jaya) j§muna-t¦ra-vana-c§r¦

K¥¢£a R§dh§ kedvese, és számtalan szerelmi kedvtelésnek hódol V¥nd§vana ligeteiben. Õ Vraja tehénpásztorlányainak szeretõje, a Govardhana nevû nagy hegy felemelõje, Yaªod§ anya szeretett fia és Vraja lakóinak felvidítója, aki a Yamun§-parti erdõkben barangol.

¼uddha-bhakata (a ¼ara£§gatiból) (1) ªuddha-bhakata-cara£a-re£u, bhajana-anuk¡la bhakata-sev§, parama-siddhi, prema-latik§ra m¡la

(2)

m§dhava-tithi, bhakti-janan¦, jatane p§lana kori k¥¢£a-basati, basati boli’, parama §dare bori

(3) gaur §m§ra, je-saba sth§ne, koralo bhrama£a ra¯ge se-saba sth§na, heribo §mi, pra£ayi-bhakata-sa¯ge

(4) m¥da¯ga-b§dya, ªunite mana, abasara sad§ j§ce gaura-bihita, k¦rtana ªuni’, §nande h¥doya n§ce

(5)

jugala-m¡rti, dekhiy§ mora, parama-§nanda hoya pras§da-seb§ korite hoya, sakala prapañca jaya

(6)

je-dina g¥he, bhajana dekhi, g¥hete goloka bh§ya cara£a-s¦dhu, dekhiy§ ga¯g§, sukha s§ s¦m§ p§ya

(7) tulas¦ dekhi’, jur§ya pr§£a, m§dhava-to¢a£¦ j§ni’, gaura-priya, ª§ka-sevane, j¦vana s§rthaka m§ni

(8) bhakativinoda, k¥¢£a-bhajane, anuk¡la p§ya j§h§ prati-dibase, parama-sukhe, sw¦k§ra koroye t§h§

(1) A tiszta bhakták lótuszlábának pora segíti az odaadó szolgálatot, míg a vai¢£avák szolgálata maga a tökéletesség, melyben az istenszeretet zsenge kúszónövénye gyökerezik.

(2) Gondosan megtartom az Úr M§dhava kedvteléseirõl megemlékezõ szent napokat–például az Ek§daª¦t és a Janm§¢±am¦t -, mert anyaként táplálják az odaadást. Lakhelyemül nagy tisztelettel és szeretettel K¥¢£a kedvteléseinek szent helyszíneit választom.

(3) A szeretõ bhakták társaságában ellátogatok minden olyan helyre, ahol az Úr

Gaurasundara járt, hogy kedvteléseit végezze.

(4) Az elmém mindig a m¥da¯ga hangjára áhítozik, s a szívem táncot jár az elragadtatástól, ha olyan k¦rtanát hallok, amilyet az Úr Gauracandra elrendelt.

(5) Amikor megpillantom az isteni pár, ¼r¦ ¼r¦ R§dh§-K¥¢£a m¡rti-formáját, határtalan öröm tölt el. Az Úr pras§dájának megtisztelése révén legyõzök minden evilági illúziót.

(6) Otthonom Goloka V¥nd§vanává változik, ha azt látom, hogy ott az Úr Hari imádatát és szolgálatát végzik. Amikor megpillantom a Gangeszt, az Úr Vi¢£u lótuszlábaitól eredõ nektárfolyót, határtalan boldogság tölt el.

(7) A szent tulas¦-fa látványa megnyugtatja a lelkem, mert tudom, hogy ez az Úr

M§dhavának is örömet szerez. Valahányszor ª§kot, az Úr Caitanya kedvenc ételét eszem, úgy érzem, érdemes élni.

(8) Bármit kapjon Bhaktivinoda, ami elõsegíti az odaadó szolgálatot, azt mindig nagy örömmel fogadja el.

Bhoga-§rati (Bhaktivinoda çh§kura otthonában, a Surabhi-kuñjánál, Godruma szigetén) (a G¦t§val¦ból) (1)

bhaja bhakata-vatsala ªr¦-gaurahari ªr¦-gaurahari sohi go¢±ha-bih§r¦, nanda-yaªomat¦-citta-h§r¦

(2)

bel§ ho’lo d§modara, §isa ekhano bhoga-mandire bosi’ koraho bhojana

(3) nandera nideªe baise giri-bara-dh§r¦ baladeva-saha sakh§ baise s§ri s§ri

(4)

ªukt§-ª§k§di bh§ji n§lit§ ku¢m§£¨a d§li d§ln§ dugdha-tumb¦ dadhi moc§-kha£¨a

(5) mudga-bor§ m§¢a-bor§ ro±ik§ gh¥t§nna ªa¢kul¦ pi¢±aka kh¦r puli p§yas§nna

(6)

karp¡ra am¥ta–keli rambh§ kh¦ra-s§ra am¥ta ras§l§, amla dw§daªa prak§ra

(7) luci cini sarpur¦ l§¨¨u ras§bal¦ bhojana korena k¥¢£a ho’ye kut¡hal¦

(8)

r§dhik§ra pakka anna vividha byañjana parama §nande k¥¢£a korena bhojana

(9) chale-bale l§¨¨u kh§y ªr¦-madhuma¯gala bagala b§j§y §ra deya hari-bolo

(10)

r§dhik§di ga£e heri’ nayanera ko£e t¥pta ho’ye kh§y k¥¢£a jaªod§-bhavane

(11) bhojan§nte piye k¥¢£a sub§sita b§ri sabe mukha prakh§loy ho’ye s§ri s§ri

(12)

hasta-mukha prakh§liy§ jata sakh§-ga£e §nande biªr§ma kore baladeva-sane

(13) jambula ras§la §ne t§mb¡la-mas§l§ t§h§ kheye k¥¢£a-candra sukhe nidr§ gel§

(14)

biª§l§kha ªikhi-puccha-c§mara ¨hul§ya ap¡rba ªayy§ya k¥¢£a sukhe nidr§ j§ya

(15) jaªomat¦-§jñ§ pe’ye dhani¢±h§-§n¦to ªr¦-k¥¢£a-pras§da r§dh§ bhuñje ho’ye pr¦to

(16)

lalit§di sakh¦-ga£a avaªe¢a p§ya mane mane sukhe r§dh§-k¥¢£a-gu£a g§ya

(17) hari-l¦l§ ek-m§tra j§h§ra pramoda bhog§rati g§y ±h§kur bhakativinoda

(1) Imádd ¼r¦ Gauraharit, aki mindig nagyon kedves a bhaktáihoz. Ugyanaz a Legfelsõbb

Istenség, K¥¢£a Õ, aki Vraja legelõin játszott, és rabul ejtette Nanda és Yaªod§ szívét.

(2) “Drága D§modarám–hívja Yaªod§ anya K¥¢£át -, nagyon késõ van már. Kérlek, azonnal ülj le az ebédlõben és egyél.”

(3) Nanda Mah§r§ja utasítására K¥¢£a, aki felemelte a Govardhana hegyet, leül, s aztán bátyjával, ¼r¦ Baladevával együtt a többi tehénpásztorfiú is mind leül az ebédhez.

(4) Ekkor ªuktából és különféle leveles zöldségekbõl készült lakomát, majd ízletes sült

ételeket és zöld jutalevelekbõl készült salátát szolgálnak fel nekik. Sütõtököt, gyümölccsel teli

kosarakat, lencsébõl és sûrített tejbõl készült kis, kocka alakú süteményeket, azután sûrû joghurtot, tejben fõtt tököt és banánfa-virágból készült zöldséges eledeleket is kapnak.

(5) Ezután gh¦ben sült mungóbab-kockákat és urad-bab süteményeket, cap§t¦t és gh¦s rizst kapnak. Ezt követik az édes fogások: a tejbõl, cukorból és szezámmagból készült édességek, a rizsliszt-sütemények, a sûrített tej, a tejben úszó sütemények és az édes rizs.

(6) Az egyik édes rizst kámforral keverték, s így pontosan olyan az íze, mint a nektáré. Van banán és fenséges ízû sajt is. Tizenkétféle savanyú fogást is felszolgálnak nekik, melyek tamarinddal, zöld citrommal, citrommal, naranccsal és gránátalmával készültek.

(7) Fehérlisztbõl és cukorból készült pur¦t, tejszínes pur¦t, la¨¨ut és cukros rizsben fõtt dh§l-

süteményeket is kapnak. K¥¢£a jó étvággyal megeszi az összes ételt.

(8) K¥¢£a nagy eksztázisban, végtelen örömmel eszi meg a ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ által fõzött fogásokat: a rizst, a csípõs fûszerekkel készült zöldségeket, az édességeket és a süteményeket.

(9) K¥¢£a mulatságos br§hma£a barátja, Madhuma¯gala, aki él-hal a la¨¨ukért, mindig

megtalálja a módját, hogy megszerezze õket. A la¨¨u majszolása közben hangos “Haribol!

Haribol!” kiáltásokat hallat, majd kezét a hónalja alatt összenyomva, mulatságos hangot kelt.

(10) K¥¢£a nagy megelégedéssel eszik Yaªod§ mama házában, közben pedig a szeme sarkából R§dh§r§£¦t és gop¦ barátnõit figyeli.

(11) K¥¢£a ebéd után rózsaillatú vizet iszik. Azután az összes fiú sorba áll, és megmossa a száját.

(12) Miután a tehénpásztorfiúk kezet és szájat mostak, nagy boldogan lepihennek az Úr Balar§mával.

(13) Két tehénpásztorfiú, Jambula és Ras§la ekkor bételdióból, különleges fûszerekbõl és catechuból

készült p§nt hoznak K¥¢£ának. A p§n elfogyasztása után ¼r¦ K¥¢£acandra elégedetten álomba merül.

(14) Míg K¥¢£a elégedetten pihen puha ágyán, a szolgája, Viª§l§k¢a pávatoll-legyezõvel hûsíti.

(15) Yaªod§ anya megkéri a Dhani¢±h§ nevû gop¦t, hogy vigye el K¥¢£a tányérjáról a maradékot

¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦nak, aki nagy örömmel enni kezdi azt.

(16) Ezután Lalit§-dev¦ és a többi gop¦ is megkapja a maradékokat, s ujjongó szívvel éneklik R§dh§r§£¦ és K¥¢£a dicsõségét.

(17) Ezt a Bhoga-§rati dalt Bhaktivinoda çh§kura énekli, aki egyedül az Úr Hari kedvteléseiben leli örömét.

Gaura-§rati (A G¦t§val¦ból) (1) jaya jaya gor§c§nder §ratiko ªobh§ j§hnav¦-ta±a-vane jaga-mana-lobh§

(1. refrén)

gaur§¯ger §rotik ªobh§ jaga-jana-mana-lobh§

(2)

dakhi£e nit§ic§nd, b§me gad§dhara nika±e adwaita, ªr¦niv§sa chatra-dhara

(3) bosiy§che gor§c§nd ratna-si°h§sane §rati koren brahm§-§di deva-ga£e

(4)

narahari-§di kori’ c§mara ¨hul§ya sañjaya-mukunda-b§su-gho¢-§di g§ya

(5) ªa¯kha b§je gha£±§ b§je b§je karat§la madhura m¥da¯ga b§je parama ras§la

(2. refrén)

ªa¯kha b§je gha£±§ b§je madhur madhur madhur b§je

(6)

bahu-ko±i candra jini’ vadana ujjvala gala-deªe bana-m§l§ kore jhalamala

(7) ªiva-ªuka-n§rada preme gada-gada bhakativinoda dekhe gor§ra sampada

(1) Minden dicsõséget, minden dicsõséget az Úr Caitanya csodálatos §rati-ceremóniájának! Ez a Gaura-§rati a J§hnav¦ [Gangesz] partjának egyik ligetében játszódik, s a világmindenség összes élõlényének elméjét rabul ejti.

(2) Az Úr Caitanya jobb oldalán az Úr Nity§nanda, bal oldalán ¼r¦ Gad§dhara, nem messze tõlük ¼r¦ Advaita áll, ¼r¦v§sa çh§kura pedig egy napernyõt tart az Úr Caitanya feje fölé.

(3) Az Úr Caitanya leült egy drágakövekkel kirakott trónusra, a félistenek pedig, élükön az Úr Brahm§val, §rati-ceremóniát mutatnak be Neki.

(4) Narahari Sarak§ra és a többi társ c§marákkal legyezik az Úr Caitanyát, a bhakták pedig—

Sañjaya Pa£¨ita, Mukunda Datta és V§su Gho¢a vezetésével—édes k¦rtanát énekelnek.

(5) Mindenütt kagylókürtök, csengõk és karat§lák visszhangoznak, a m¥da¯gák édesen szólnak.

Ez a k¦rtana-zene fenségesen édes, és nagyon kellemes a fülnek.

(6) Az Úr Caitanya arcának ragyogása több millió holdét is felülmúlja, a nyakában erdei virágokból fûzött virágfüzér tündököl.

(7) Az Úr ¼iva, ¼ukadeva Gosv§m¦ és N§rada Muni is mind ott vannak, s a hangjuk elcsuklik a transzcendentális szeretet eksztázisától. Bhaktivinoda çh§kura ilyennek látja az Úr ¼r¦ Caitanya dicsõségét.

¼r¦ N§ma-k¦rtana (a G¦t§val¦ból) (1) yaªomat¦-nandana, braja-baro-n§gara, gokula-rañjana k§na gop¦-par§£a-dhana, madana-manohara, k§liya-damana-vidh§na

(2) amala harin§m amiya-vil§s§ vipina-purandara, nav¦na n§gara-bora, ba°ª¦-badana suv§s§

(3) braja-jana-p§lana, asura-kula-n§ªana, nanda-godhana-r§khow§l§ govinda m§dhava, navan¦ta-taskara, sundara nanda-gop§l§

(4) j§muna-ta±a-cara, gop¦-basana-hara, r§sa-rasika, k¥p§moya ªr¦-r§dh§-vallabha, b¥nd§bana-na±abara, bhakativinod-§ªraya

(1) Az Úr K¥¢£a Yaªod§ anya szeretett fia; Vraja földjének transzcendentális szeretõje; Gokula szeme fénye; K§na [K¥¢£a beceneve]; s a gop¦k életének kincse. Még a szerelemisten elméjét is rabul ejti,

s megbünteti K§liya kígyót.

(2) Az Úr Hari tiszta, szent nevei nektári kedvtelésekkel vannak teli. K¥¢£a, Vraja tizenkét erdejének Ura, örökké ifjú, és a legjobb szeretõ. Mindig fuvoláján játszik, és csodálatosan öltözködik.

(3) K¥¢£a megvédelmezi Vraja lakóit; elpusztítja a különféle démoni dinasztiákat; õrzi és gondozza Nanda Mah§r§ja teheneit; örömet ad a teheneknek, a földnek és a lelki érzékeknek; Õ a szerencse istennõjének férje; a vajtolvaj; s Nanda Mah§r§ja gyönyörû tehénpásztor fia.

(4) K¥¢£a a Yamun§ partján kószál. Mialatt Vraja fiatal lánykái a folyóban fürödtek, ellopta a ruhájukat. A r§sa-tánc ízeiben leli örömét; nagyon kegyes; Õ ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ szeretõje és

kedvese, V¥nd§vana nagyszerû táncosa, Bhaktivinoda çh§kura menedéke és egyetlen vigasztalója.

Tumi Sarveªvareªvara (a ¼ara£§gatiból) (1) tumi sarveªwareªwara, brajendra kum§ra! tom§ra icch§ya s¥jana sa°h§ra

(2) tava icch§-mato brahm§ korena s¥jana tava icch§ mato bi¢£u korena p§lana

(3) tava icch§-mate ªiva korena sa°h§ra tava icch§-mate m§y§ s¥je k§r§g§ra

(4) tava icch§-mate j¦ver janama-mara£a sam¥ddhi-nip§ta du¤kha sukha-sa°gha±ana

(5)

miche m§y§-baddha j¦va §ª§-p§ªe phire’ tava icch§ bin§ kichu korite n§ p§re

(6) tumi to’ rakhaka §r p§laka §m§ra tom§ra cara£a bin§ §ª§ n§hi §ra

(7)

nija-bala-ce¢±§-prati bharas§ ch§riy§ tom§ra icch§y §chi nirbhara koriy§

(8) bhakativinoda ati d¦na akiñcana tom§ra icch§y t§’ra j¦bana mara£a

(1) Ó, Vraja királyának ifjú fia, Te vagy minden úr Ura. Az univerzumban a teremtés és a pusztítás is a Te akaratodból történik.

(2) Az Úr Brahm§ a Te akaratod szerint teremt, s az Úr Vi¢£u a Te akaratod szerint tartja fenn a világot.

(3) Az Úr ¼iva is Neked engedelmeskedik, amikor pusztít, és M§y§ a Te kívánságodra teremti meg e világ börtönét.

(4) Az élõlények a Te akaratodból születnek és halnak meg, s a Te akaratodból van részük gazdagságban és szegénységben, boldogságban és bánatban.

(5) M§y§ kötelékeiben hiába küzd a parányi lélek az anyagi vágy bilincseivel. A Te jóváhagyásod nélkül semmire sem képes.

(6) Te vagy a védelmezõm és a fenntartóm. Lótuszlábadon kívül nincs más reménységem.

(7) Nem bízom többé a saját erõmben és igyekezetemben. Egyedül a Te akaratodra bízom magam.

(8) Bhaktivinodánál nincs szegényebb ember, s a büszkesége is romba dõlt. Életét és halálát végre a Te akaratodra bízza.

Ohe! Vai¢£ava çh§kura (a ¼ara£§gatiból) (1) ohe! vai¢£aba ±h§kura, doy§ra s§gara, e d§se koru£§ kori’ diy§ pada-ch§y§, ªodho he §m§ya tom§ra cara£a dhori

(2) chaya bega domi’, chaya do¢a ªodhi’, chaya gu£a deho’ d§se chaya sat-sa¯ga, deho’ he §m§re, boshechi sa¯gera §ªe

(3) ek§k¦ §m§ra, n§hi p§ya bala, hari-n§ma-sa¯k¦rtane tumi k¥p§ kori’, ªraddh§-bindu diy§, deho’ k¥¢£a-n§ma-dhane

(4)

k¥¢£a se tom§ra, k¥¢£a dite p§ro tom§ra ªakati §che §mi to’ k§¯g§la, ‘k¥¢£a’ ‘k¥¢£a’ boli’, dh§i tava p§che p§che

(1) Ó, tiszteletreméltó Vai¢£ava çh§kura, ó, kegy óceánja, légy kegyes hozzám, elesett szolgádhoz, és lótuszlábad árnyékával tisztíts meg a bûneimtõl! Kétségbeesésemben lótuszlábadba kapaszkodom.

(2) Taníts meg rá, kérlek, hogyan kell uralkodni a hatféle szenvedélyen, javítsd ki hatféle hibámat, áldj meg a hat jó tulajdonsággal, és ó, add meg nekem a hatféle szent társulást. Abban a reményben vagyok itt, hogy elnyerhetem társaságodat.

(3) Úgy látom, egyedül nincs erõm, hogy énekeljem az Úr Hari szent nevét. Könyörgöm, légy kegyes hozzám, s csak egy csöppnyi hittel áldj meg, hogy elnyerhessem K¥¢£a szent nevének hatalmas kincsét.

(4) K¥¢£a a tiéd, ezért nekem is oda tudod adni Õt. Nyomorult vagyok, csak futok utánad, és azt kiáltozom: “K¥¢£a! K¥¢£a!”

Vibh§var¦ ¼e¢a (a Kaly§£a-kalpataruból) (1) vibh§var¦ ªe¢a, §loka-praveªa, nidr§ ch§ri’ u±ho j¦va bolo hari hari, mukunda mur§ri, r§ma k¥¢£a hayagr¦va

(2) n¥si°ha v§mana, ªr¦ madhus¡dana, brajendra-nandana ªy§ma p¡tan§-gh§tana, kai±abha-ª§tana, jaya d§ªarathi-r§ma

(3) yaªod§ dul§la, govinda-gop§la, v¥nd§vana purandara gop¦-priya-jana, r§dhik§-rama£a, bhuvana-sundara-bara

(4)

r§v§£§ntakara, m§khana-taskara, gop¦-jana-vastra-h§r¦ brajera r§kh§la, gopa-v¥nda-p§la, citta-h§r¦ ba°ª¦-dh§r¦

(5)

yog¦ndra-bandana, ªr¦-nanda-nandana, braja-jana-bhaya-h§r¦ nav¦na-n¦rada, r¡pa manohara, mohana-ba°ª¦-bih§r¦

(6) yaªod§-nandana, ka°sa-nis¡dana, nikuñja-r§sa-vil§s¦ kadamba-k§nana, r§sa-par§ya£a, b¥nda-vipina-niv§s¦

(7) §nanda-vardhana, prema-niketana, phula-ªara-jojaka-k§ma gop§¯gan§-ga£a, citta-vinodana, samasta-gu£a-ga£a-dh§ma

(8)

j§muna-j¦vana, keli-par§ya£a, m§nasa-candra-cakora n§ma-sudh§-rasa, g§o k¥¢£a-jaªa, r§kho vacana mana mora

(1) Véget ért az éjszaka, megjelentek a hajnal elsõ sugarai. Ó, j¦va, ó, lélek, kelj fel, ne aludj tovább! Énekeld az Úr Hari [K¥¢£a] szent neveit, aki a felszabadulás adományozója, Mura démon ellensége, a legfelsõbb élvezõ, a mindenkit vonzó, és a lófejû inkarnáció, Hayagr¦va.

(2) Az Úr Hari testet öltött a félig ember, félig oroszlán N¥si°haként. Megjelent az Upendra nevû törpe br§hma£aként, s Õ Madhu démon elpusztítója. Õ Vraja királyának, Nanda Mah§r§jának

szeretett fia, akinek feketés a bõrszíne. Õ P¡tan§ boszorkány végzete és Kai±abha démon elpusztítója. Minden dicsõséget az Úr Harinak, aki az Úr R§maként, Daªaratha király fiaként jelent meg.

(3) Õ Yaªod§ anya szeme fénye, Õ szerez örömet a teheneknek, a földnek és a lelki érzékeknek; Õ védelmezi a teheneket. Õ V¥nd§vana erdejének az Ura, a gop¦k kedvese, R§dhik§ szeretõje, és a

leggyönyörûbb személyiség az összes világon.

a

(4) R§macandraként végzett a démoni R§va£a királlyal, K¥¢£aként elcsente az idõsebb gop¦któl a vajat, a fiatalabb gop¦któl pedig, míg azok a Yamun§ban fürödtek, a ruhájukat lopta el. Egy vrajai tehénpásztorfiú Õ, Vraja és a tehénpásztorfiúk védelmezõje. Elrabolja mindenki szívét, és sohasem válik meg fuvolájától.

(5) Az Úr K¥¢£át, Nanda fiát a legkiválóbb yog¦k imádják. Õ oszlatja el Vraja lakóinak minden félelmét. A bõrszíne olyan, mint egy üde esõfelhõé, az alakja pedig elbûvölõ. Nincs csodálatosabb annál, mint amikor fuvoláján játszva kószál.

(6) Õ Yaªod§ fia és Ka°sa király elpusztítója, s Õ az, aki r§sa-táncot jár Vraja ligeteiben. K¥¢£a a kadamba-fák alatt járja a r§sa-táncot, s V¥nd§vana erdejében lakik.

(7) K¥¢£a egyre növeli bhaktái eksztázisát. Õ minden szeretet forrása, s Õ a transzcendentális szerelemisten, aki virágtollú nyilaival fokozza a gop¦k szerelmes vágyait. Õ a gop¦k szívének öröme és minden csodálatos tulajdonság tárháza.

(8) Az Úr K¥¢£a a Yamun§ folyó lelke. Mindig szerelmi kedvtelésekben merül el; Õ a gop¦-elmék holdja, melyek, akár a cakora-madár, csak holdfényen élnek. Ó, elme, szívleld meg szavam, s énekeld ¼r¦ K¥¢£a dicsõségét e nektári hangulatokkal teli szent nevek formájában.

Vidy§ra vil§se (a ¼ara£§gatiból) (1) vidy§ra vil§se, k§±§inu k§la, parama s§hase §mi tom§ra cara£a, n§ bhajinu kabhu, ekhona ªara£a tumi

(2)

porite porite, bharas§ b§rilo, jñ§ne gati habe m§ni’ se §ª§ bifala se jñ§na durbala, se jñ§na ajñ§na j§ni

(3) ja¨a-vidy§ jato, m§y§ra vaibhava, tom§ra bhajane b§dh§ moha janamiy§, anitya so°s§re, j¦bake karaye g§dh§

(4) sei g§dh§ ho’ye, sa°s§rera bojh§, bahinu aneka k§la b§rdhakye ekhano, ªaktira abh§ve, kichu n§hi l§ge bh§lo

(5) j¦vana j§tan§, hoilo ekhano, se vidy§ avidy§ bhelo avidy§ra jw§l§, gha±ilo bi¢ama, se vidy§ hoilo ªelo

(6)

tom§ra cara£a, bin§ kichu dhana, so°s§re n§ §che §ra bhakativinoda, ja¨a-bidy§ ch§ri,’ tuw§ pada kore s§ra

(1) Nagy elbizakodottsággal a világi tudományok örömeiben merültem el. Soha nem imádtam lótuszlábadat, ó, Uram, most azonban Te vagy az egyetlen menedékem.

(2) Egyre-másra olvastam a könyveket, s hízott a reményem, mert az anyagi tudást az élet valódi útjának véltem. Ez a remény hiábavaló volt, a tudás kevésnek bizonyult. Most már tudom, hogy az effajta tudás tudatlanság csupán.

(3) Minden világi ismeret az Úr illuzórikus energiája (m§y§), és akadályt jelent a szolgálatodban.

Szamarat csinál az örök lélekbõl, mert az átmeneti világ hívévé teszi.

(4) Itt van egy ilyen szamár, aki oly sokáig hordta a hátán az anyagi lét terhét. Most, hogy megöregedtem, és nincs erõm az élvezethez, többé már semmi nem szerez örömet.

(5) Az élet gyötrelemmé lett, a világi tudás pedig tudatlansággá, melynek égetõ fájdalma szinte már elviselhetetlen. Az anyagi tudás olyan, akár egy hegyes nyílvesszõ.

(6) Ó, Uram! Lótuszlábad az egyetlen kincsem ezen a világon. Ezért Bhaktivinoda, lemondva minden anyagi tudásról, lótuszlábadat teszi meg élete értelmévé.

¼r¦ Godrumacandra-bhajanopadeªa (a G¦t§val¦ból) (1) yadi te hari-p§da-saroja-sudh§rasa-p§na-para° h¥daya° satatam parih¥tya g¥ha° kali-bh§va-maya° bhaja godruma-k§nana-kuñja-vidhum

(2) dhana-yauvana-j¦vana-r§jya-sukha° na hi nityam anuk¢a£a-n§ªa-param tyaja gr§mya-kath§-sakala° viphala° bhaja godruma-k§nana-kuñja-vidhum

(3) rama£¦-jana-sa¯ga-sukha° ca sakhe carame bhaya-da° puru¢§rtha-haram hari-n§ma-sudh§-rasa-matta-matir bhaja godruma-k§nana-kuñja-vidhum

(4)

ja¨a-k§vya-raso na hikvya-rasa¤ kali-p§vana-gaura-raso hi rasa¤ alam anya-kath§dy-anuª¦lanay§ bhaja godruma-k§nana-kuñja-vidhum

(5)

v¥¢abh§nu-sut§nvita-v§ma-tanu° yamun§-ta±a-n§gara-nanda-sutam mural¦-kala-g¦ta-vinoda-para° bhaja godruma-k§nana-kuñja-vidhum

(6) hari-k¦rtana-madhya-gata° sva-janai¤ parive¢±ita-jambunad§bha-harim nija-gau¨a-janaika-k¥p§-jaladhi° bhaja godruma-k§nana-kuñja-vidhum

(7) girir§ja-sut§-pariv¦ta-g¥ha° nava-kha£¨a-pati° yati-citta-haram sura-sa¯gha-nuta° priyay§ sahita° bhaja godruma-k§nana-kuñja-vidhum

(8)

kali-kukkura-mudgara-bh§va-dhara° hari-n§ma-mahau¢adha-d§na-param patit§rta-day§rdra-sum¡rti-dhara° bhaja godruma-k§nana-kuñja-vidhum

(9)

ripu-b§ndhava-bheda-vih¦na-day§ yad abh¦k¢£am udeti mukh§bja-tatau tam ak¥¢£am iha vraja-r§ja-sutam bhaja godruma-k§nana-kuñja-vidhum

(10) iha copani¢at-parig¦ta-vibhur dvija-r§ja-suta¤ pura±§bha-hari¤ nija-dh§mani khelati bandhu-yuto bhaja godruma-k§nana-kuñja-vidhum

(11) avat§ra-vara° parip¡r£a-kala° para-tattvam ih§tma-vil§sam ayam

vraja-dh§ma-ras§mbudhi-gupta-rasa° bhaja godruma-k§nana-kuñja-vidhum

(12) ªruti-var£a-dhan§di na yasya k¥p§janane balavad-bhajanena vin§ tam ahaituka-bh§va-pathena sakhe bhaja godruma-k§nana-kuñja-vidhum

(13)

api nakra-gatau hrada-madhya-gata° kam amocayad §rta-jana° tam ajam avicintya-bala° ªiva-kalpa-taru° bhaja godruma-k§nana-kuñja-vidhum

(14)

surabh¦ndra-tapa¤ paritu¢±a-man§ vara-va¥£a-dharo harir §virabh¡t tam ajasra-sukha° muni-dhairya-hara° bhaja godruma-k§nana-kuñja-vidhum

(15) abhil§¢a-caya° tad-abheda-dhiyam aªubha° ca ªubha° tyaja sarvam ida anuk¡latay§ priya-sevanay§ bhaja godruma-k§nana-kuñja-vidhum

(16) hari-sevaka-sevana-dharma-paro hari-n§ma-ras§m¥ta-p§na-rata¤ nati-dainya-day§-para-m§na-yuto bhaja godruma-k§nana-kuñja-vidhum

(17) vada y§dava m§dhava k¥¢£a hare vada r§ma jan§rdana keªava he v¥¢abh§nusut§-priya-n§tha sad§ bhaja godruma-k§nana-kuñja-vidhum

(18)

vada y§muna-t¦ra-van§dri-pate vada gokula-k§nana-puñja-rave vada r§sa-ras§yana gaura-hare bhaja godruma-k§nana-kuñja-vidhum

(19) cala gaura-vana° nava-kha£¨a-maya° pa±ha gaura-hareª carit§ni mud§ lu±ha gaura-pad§¯kita-g§¯ga-ta±a° bhaja godruma-k§nana-kuñja-vidhum

(20) smara gaura-gad§dhara-keli-kal§° bhava gaura-gad§dhara-pak¢a-cara¤ ª¥£u gaura-gad§dhara-c§ru-kath§° bhaja godruma-k§nana-kuñja-vidhum

(1) Ó, barátom, ha szívedben arra vágysz, hogy mindig az Úr Hari lótuszlábai szolgálatának nektáritalát ihasd, de otthonodban csak viszály dúl, s világi hangulat honol, akkor hagyd el otthonod, s imádd az Úr Caitanyát, aki olyan, akár a gyönyörû hold, mely Godruma erdejének ligeteiben ragyog.

(2) Ó, barátom, kérlek, vedd fontolóra: a vagyon, a fiatalság, a királyi boldogság és az anyagi test léte mind-mind átmeneti, s bármikor megszûnhet. Ne ragaszkodj hát hozzájuk, s a világi témák körül forgó, haszontalan beszédhez sem. Csak imádd az Úr Caitanyát, aki olyan, akár a hold, mely Godruma erdejének ligeteiben ragyog.

(3) Ó, barátom, a nõk társaságában tapasztalt öröm megfoszt az élet valódi céljától, s a végén nagyon félelmetes helyzetbe juttat. Fordíts hátat ennek a látszólagos boldogságnak, és részegülj meg az Úr Hari szent neveinek nektárjától. Imádd az Úr Caitanyát, aki olyan, akár a hold, mely Godruma erdejének ligeteiben ragyog.

(4) Az unalmas anyagi témákról szóló költészet soha nem képes arra, hogy a valódi költészet édes ízét nyújtsa. A költészet igazi nektárja az Úr Caitanyának, a Kali-yugában élõ lelkek megmentõjének

dicsõítésében rejlik. Mi haszna hát más témák szorgalmas tanulmányozásának! Dobd félre õket, s imádd az Úr Caitanyát, aki olyan, akár a hold, mely Godruma erdejének ligeteiben ragyog.

(5) Az Úr Caitanya ugyanaz a Legfelsõbb Személy, aki Nanda Mah§r§ja fiaként nagyon szeretett édes dallamokat játszani a fuvoláján, és ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦val a balján elragadó és örömteli kedvteléseket mutatott be a Yamun§ folyó partján. Ó, barátom, kérlek, imádd a Legfelsõbb Személyt, aki olyan, akár a hold, mely Godruma erdejének ligeteiben ragyog.

(6) Szeretett társai körében az Úr Hari szent neveit énekelve maga a kékesfekete Hari Õ, olvadtaranyszínben. Bengália lakói között elterjesztette az istenszeretetet, s Õ a kegy egyetlen óceánja. Csak imádd az Úr Caitanyát, aki olyan, akár a hold, mely Godruma erdejének ligeteiben ragyog.

(7) A sziget partjait, ahol otthona áll, a Ga¯g§ folyó, a hegyek királyának lánya mossa. Navadv¦pa kilenc szigetének Ura Õ, a lemondottak szívének elrablója. Félistenek és nagy szentek imádják Õt és szeretett hitvesét, ¼r¦mat¦ Vi¢£upriy§t. Csak imádd az Úr Caitanyát, aki olyan, akár a hold, mely Godruma erdejének ligeteiben ragyog.

(8) A bûnös, feltételekhez kötött lelkek szenvedése miatti könyörületbõl a Legfelsõbb Úr magára öltötte az Úr Caitanya gyönyörû alakját. A kezében egy botot tart, hogy elkergesse a Kali-yuga kutyáját, s

folyamatosan adagolja az Úr Hari szent neveit, az anyagi lét csodálatos orvosságát. Csak imádd a Legfelsõbb Személyt, aki olyan, akár a hold, mely Godruma erdejének ligeteiben ragyog.

(9) Lótuszarca mindig kegyet sugároz valamennyi élõlény felé, függetlenül attól, hogy a barátainak vagy az ellenségeinek gondolják-e magukat. Noha Vraja királyának feketés fia Õ, most az aranyszínû Úrként, Caitanyaként jelent meg. Csak imádd az Úr Caitanyát, aki olyan, akár a hold, mely Godruma erdejének ligeteiben ragyog.

(10) Ebben a világban és az upani¢adokban a mindent átható Legfelsõbb Úrként magasztalják.

Jagann§tha Miªrának, a br§hma£ák gyöngyszemének fiaként jelent most meg, s maga az Úr Hari

Õ, ragyogó aranyszínben. Mindig a barátaival, a tehénpásztorfiúkkal játszik örök hajlékán.

Csak imádd az Úr Caitanyát, aki olyan, akár a hold, mely Godruma erdejének ligeteiben ragyog.

(11) Az Istenség Személyiségének összes kiterjedése egyidejûleg van jelen az Úr Caitanyában, a legkiválóbb inkarnációban. Õ maga az Abszolút Igazság, és azzal a céllal jelent meg, hogy bemutassa transzcendentális kedvteléseit, s hogy folyamatosan ízlelje a Vrajabh¡mi lakói által érzett tiszta istenszeretet nektáróceánjának legmeghittebb hangulatait. Csak imádd az Úr Caitanyát, aki olyan, akár a hold, mely Godruma erdejének ligeteiben ragyog.

(12) Ha valakibõl hiányzik a tiszta odaadás, akkor hiába a mûveltség, az elõkelõ születés, a vagyon vagy bármilyen anyagi áldás, nem fogja elnyerni az Úr Caitanya kegyét. Kérlek hát, barátom, szabadulj meg minden önös indítéktól, és nagy odaadással imádd az Úr Caitanyát, aki olyan, akár a hold, mely Godruma erdejének ligeteiben ragyog.

(13) Az Úr Caitanya ugyanaz az Istenség Személyisége, aki egyszer megmentette Gajendra elefántot a krokodil torkából a tó közepén, s aki ugyancsak megmentette Gajapati Prat§parudra Mah§r§ját az anyagi lét vérengzõ krokodilusától. Imádd hát az anyagi szennyezõdésektõl mentes tiszta vágyak kívánságteljesítõ fáját, a megszületetlen, végtelen hatalommal rendelkezõ Úr Caitanyát, aki olyan, akár a hold, mely Godruma erdejének ligeteiben ragyog.

(14) Amikor a szívét elégedettség töltötte el Indra és a surabh¦ tehén lemondásai láttán, az Úr Hari

egy gyönyörû színben ragyogó br§hma£a formájában jelent meg, s megcáfolta az imperszonalisták végkövetkeztetéseit. Csak imádd az Úr Caitanyát, aki az örök transzcendentális gyönyör tárháza, s aki olyan, akár a hold, mely Godruma erdejének ligeteiben ragyog.

(15) Barátom, kérlek, mondj le az anyagi vágyak minden fajtájáról, és arról a személytelen nézetrõl is, mely az élõlény és a Legfelsõbb Úr azonosságát hirdeti. Számolj le azzal a felfogással, mely azt mérlegeli, hogy mi a kedvezõ és mi a kedvezõtlen, s csak szolgáld az Úr Caitanyát szeretetteli, kedvezõ hangulatban, aki olyan, akár a hold, mely Godruma erdejének ligeteiben ragyog.

(16) Az Úr Hari szolgáinak állhatatos szolgájaként, szüntelenül kortyolva az Úr szent nevének édes nektárját, az alázat, a szerénység, s a mások iránti könyörület és tisztelet tulajdonságaival ékesen csak imádd az Úr Caitanyát, aki olyan, akár a hold, mely Godruma erdejének ligeteiben ragyog.

(17) Kiáltozd állandóan az Úr neveit: “Ó, Y§dava! M§dhava! K¥¢£a! Hari! R§ma! Jan§rdana!

Keªava! Ó, V¥¢abh§nu király leányának szeretett ura!”, s imádd az Úr Caitanyát, aki olyan, akár a hold, mely Godruma erdejének ligeteiben ragyog.

(18) Kérlek, kiáltsd hangosan: “Ó, K¥¢£a, Te vagy a Govardhana hegy, V¥nd§vana és a Yamun§-part ura! Ó, Uram, úgy jelensz meg, mint a szikrázó nap, mely Gokula erdeiben tündököl! Ó, Uram, ki a r§sa-

tánc transzcendentális ízeinek tárháza és élvezõje vagy! Ó, Gaura-hari!” Így imádd az Úr Caitanyát, aki olyan, akár a hold, mely Godruma erdejének ligeteiben ragyog.

(19) Menj el az Úr Gaura kilencszigetû erdejébe, s olvass az Úr Gaura-hari kedvteléseirõl nagy elégedettséggel! Hemperegj meg boldog elragadtatásban a Gangesz-part homokjában, melyet az Úr Gaura lótuszlábnyomai díszítenek. Így imádd az Úr Caitanyát, aki olyan, akár a hold, mely Godruma erdejének ligeteiben ragyog.

(20) Emlékezz Gaura-Gad§dhara transzcendentális kedvteléseire, és válj a bhaktájává! Zárd a

szívedbe Gaura-Gad§dhara elragadó utasításait, hallgasd a Róla szóló csodálatos történeteket!

S imádd, imádd az Úr Caitanyát, aki olyan, akár a hold, mely Godruma erdejének ligeteiben ragyog!

Ými Yamun§ puline (a Kaly§£a-kalpataruból) (1) (§mi) jamun§-puline, kadamba-k§nane, ki herinu sakh¦! §ja (§m§r) ªy§ma ba°ª¦-dhari, ma£i-mañcopari, l¦l§ kore’ rasa-r§ja

(2)

k¥¢£a-keli sudh§-prasravana (t§ra) a¢±a-dalopari, ªr¦-r§dh§ ªr¦-hari, a¢±a-sakh¦ parijana

(3)

(t§ra) sug¦ta nartane, saba sakh¦-ga£e, tu¢iche jugala-dhane (takhan) k¥¢£a-l¦l§ heri’, prak¥ti-sundar¦, bist§riche ªobh§ vane

(4) (§mi) ghare n§ j§ibo, vane praveªibo, o l¦l§-raser tare (§mi) tyaji’ kula-l§ja, bhaja braja-r§ja, vinoda minati kore’

(1) Ó, sakh¦! Drága barátnõm! Képzeld, mit láttam ma! A Yamun§ partján, kadamba-

ligetben, Va°ª¦ nevû fuvolájával a kezében, gyönyörû, feketés színû fiú ült egy drágaköves trónon, s a transzcendentális rasák királyaként kedvteléseibe merült!

(2) K¥¢£a nektárvízeséshez hasonlatos szerelmi kedvteléseibe merül. ¼r¦ R§dh§t és ¼r¦ Harit legkedvesebb szolgáik, a nyolc fõgop¦ veszi körül, akik a drágakõvel kirakott oltár nyolc szirmán

állnak.

(3) Édes dalukkal és kecses táncukkal a gop¦k elégedetté teszik a drága Isteni Párt. Gyönyörû nõi energiái szemtanúi K¥¢£a szerelmi kedvteléseinek, melyek az egész tündöklõ erdõt betöltik.

(4) Hogy megízlelhessem e kedvtelések hangulatait, nem haza, hanem az erdõbe megyek. Olvasóim! Ne féljetek a családtagok rosszallásától! Csak imádjátok Vraja Urát! Ez Bhaktivinoda alázatos javaslata.

Az Úr Caitanya nevei (a Kaly§£a-kalpataruból) (1) kali-kukkur-kadan jadi c§o (he) kali-yuga-p§vana, kali-bhoya-n§ªana, ªr¦-ªac¦-nandana g§o (he)

(1) Ha meg akarsz szabadulni a kutyatermészetû Kali fenyegetõ jelenlététõl, énekelj ¼ac¦ anya gyönyörû fiának (¼ac¦-nandanának) dicsõ tetteirõl. Õ a Kali-yuga megmentõje (Kali-yuga-

p§vana) s a viszály korszaka okozta félelmek elpusztítója (Kali-bhoya-n§ªana).

(2) gad§dhar-m§dana, nit§’yer pr§£a-dhana, advaiter prap¡jita gor§

nim§ñi biªvambhar, ªr¦niv§s-¦ªwar, bhakta-sam¡ha-cita-cor§

(2) Az Úr Caitanya megbolondítja Gad§dhara Pa£¨itát a szeretetével (Gad§dhar-m§dana), s Õ ¼r¦

Nity§nanda Prabhu életének kincse (Nit§’yer pr§£a-dhana). A világosbõrû Úr (Gor§) ¼r¦ Advaita Ýc§rya imádatának legfõbb tárgya (Advaiter prap¡jita). Anyja Nim§inak becézi, mivel egy n¦m-fa alatt született, nagyapja pedig a Viªvambhara (a világmindenség fenntartója) nevet adta neki. Õ ¼r¦v§sa Pa£¨ita egyetlen ura (ªr¦niv§s-¦ªwar), aki rabul ejti az összegyûlt bhakták szívét (Bhakta-sam¡ha-cita-cor§).

(3) nad¦y§-ªaªadhar, m§y§pur-¦ªwar, n§ma-pravartana sura g¥hi-jana-ªik¢aka, ny§si-kula-n§yaka, m§dhava r§dh§-bh§va-p¡ra

(3) Az Úr Caitanya Nad¦y§ egének holdja (Nad¦y§-ªaªadhar), ¼r¦ M§y§pur-dh§m Ura (M§y§pur¦ªwar) és saját szent nevének terjesztõje (N§ma-pravartana). Viselkedése szenthez illõ (Sura); Õ a g¥hasthák tanítója (G¥hi-jana-ªik¢aka) és a lemondott rend tagjainak hõse (Ny§sikula-n§yaka). Õ a Szerencse istennõjének férje (M§dhava), akiben túlcsordulnak ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ elragadtatott érzelmei (R§dh§-bh§va-p¡ra).

(4) s§rvabhauma-ªodhana, gajapati-t§ra£a, r§m§nanda-po¢a£a v¦ra r¡p§nanda-vardhana, san§tana-p§lana, harid§s-modana dh¦ra

(4) Az Úr Caitanya a helyes útra tereli és megtisztítja S§rvabhauma Bha±±§c§ryát (S§rvabhaumaªodhana), felszabadítja Prat§parudra királyt (Gajapati-t§ra£a), és lelki táplálékkal látja el ¼r¦la

R§m§nanda R§yát (R§m§nanda-poªa£a). Az Úr Caitanya hatalmas hõs (V¦ra), aki egyre fokozza ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ eksztázisát (R¡p§nanda-vardhana), vigyáz ¼r¦la San§tana Gosv§m¦ életére (San§tana-p§lana), és felvidítja Harid§sa çh§kurát (Harid§s-modana). Az Úr Caitanya nagyon komoly (Dh¦ra).

(5) braja-rasa bh§vana, du¢±a-mata-ª§tana, kapa±¦ vigh§tana k§ma ªuddha-bhakta-p§lana, ªu¢ka-jñ§na t§¨ana, chala-bhakti-du¢a£a r§ma

(5) Az Úr Caitanya mindig Vraja-dh§ma transzcendentális hangulataiban merül el (Braja-rasabh§vana). Elpusztítja a gonoszságot (Du¢±a-mata-ª§tana), és porrá zúzza a képmutató bhakták

csalásra való hajlamát (Kapa±¦-vigh§tana). Olyan gyönyörû, mint a szerelem istene (K§ma).

Fenntartja és megvédelmezi tiszta bhaktáit (¼uddha-bhakta-p§lana), s elítéli a száraz, spekulatív tudást (¼u¢ka-jñ§na t§¨ana). Darabokra zúzza az elbizakodott, képmutató odaadást (Chala-bhakti-d¡¢a£a), ugyanakkor Õ minden gyönyör tárháza (R§ma).

Mama mana-mandire (refrén) mama mana mandire raha niªi-din k¥¢£a mur§ri ªr¦ k¥¢£a mur§ri

(1)

bhakti pr¦ti m§l§ candan tumi nio he nio cita-nandan

(2) j¦vana mara£a tava p¡j§ nivedan sundara he mana-h§r¦

(3)

eso nanda-kum§r §r nanda-kum§r habe prema-prad¦pe §rati tom§r

(4) nayana jamun§ jhare anib§r tom§ra virahe giridh§r¦

(5) bandana g§ne tava bajuk j¦vana k¥¢£a mur§ri ªr¦ k¥¢£a mur§ri

(refrén) K¥¢£a Mur§ri, ¼r¦ K¥¢£a Mur§ri, kérlek, maradj éjjel-nappal a szívem templomában!

(1) Fogadd el, kérlek, fogadd el az odaadást, a szeretetet, a virágfüzért és a szantálpépet, ki megörvendezteted a szívet!

(2) Életemben-halálomban ezekkel a felajánlásokkal imádlak, Te Gyönyörû Ifjú, elmék elrablója!

(3) Jöjj, Nanda fia, s akkor majd, ó, Nanda fia, §rati-szertartást mutatok be Neked szeretetem

mécsesével.

(4) A Yamun§ folyó vize szakadatlanul ömlik a szemembõl, mert nem vagy velem, ó, Govardhana-hegy felemelõje!

(5) Hadd teljen az életem egyedül azzal, hogy dicsõségedet zengõ dalokban merülök el, ó, K¥¢£a Mur§ri, ¼r¦ K¥¢£a Mur§ri!

N§rada Muni b§j§y v¦£§ (a G¦t§val¦ból) (1) n§rada muni, b§j§y v¦£§ ‘r§dhik§-rama£a’-n§me n§ma amani, udita haya, bhakata-g¦t§-s§me

(2) amiya-dh§r§, bari¢e ghana, ªrava£a-yugale giy§ bhakata jana, saghane n§ce, bhoriy§ §pana hiy§

(3) m§dhur¦-p¡ra, §sava paªi’, m§t§ya jagata-jane keho v§ k§nde, keho v§ n§ce, keho m§te mane mane

(4)

pañca-vadana, n§rade dhori’, premera saghana rol kamal§sana, n§ciy§ bole, ‘bolo bolo hari bolo’

(5) sahasr§nana, parama-sukhe, ‘hari hari’ boli’ g§ya n§ma-prabh§ve, m§tilo viªva, n§ma-rasa sabe p§ya

(6) ªr¦-k¥¢£a-n§ma, rasane sphuri’, p¡r§’lo §m§r §ªa ªr¦-r¡pa-pade, y§caye ih§, bhakativinoda-d§sa

(1) Amikor a nagy lélek, N§rada Muni húros v¦£áján játszik, R§dhik§-rama£a szent neve

alászáll, és nyomban megjelenik az Úr bhaktáinak k¦rtanájában.

(2) A szent név úgy ontja magából a tiszta nektárt a fülekbe, ahogy a monszunfelhõ az esõt. Nagy eksztázisukban a bhakták lelkes táncba kezdenek.

(3) A világmindenség összes lakóját megbolondítja az isteni édesség e mámorító zápora. Egyesek sírnak, mások táncolnak, megint mások teljesen megmámorosodnak.

(4) Az ötarcú Úr (¼iva) átöleli N§rada Munit, s az eksztázistól többször is felkiált, az Úr Brahm§–a lótusz-trónusú–pedig elragadtatott táncot lejt, s közben így kiált: “Mindannyian énekeljeték: Haribol!

Haribol!”

(5) Határtalan boldogságában az ezerarcú Ananta ¼e¢a éneklés közben felkiált: “Hari! Hari!” A szent név transzcendentális hatására az egész univerzumot észveszejtõ eksztázis keríti hatalmába, miközben mindenki a szent név ízeit élvezi.

(6) Azzal, hogy mindenki nyelvén megjelent, ¼r¦ K¥¢£a szent neve valóra váltotta a vágyamat.

Bhakativinoda, az Úr alázatos szolgája ezért ¼r¦ R¡pa Gosv§m¦ lábai elõtt imádkozik, hogy a harin§ma

éneklése bárcsak örökké így folytatódna!

Boro sukher khabor g§i D§l§ler G¦t§—Az árus dala (a Vai¢£ava-siddh§nta-m§l§ból) (1) boro sukher khabor g§i surabhi-kuñjete n§mer h§± khule’che / khoda nit§i

(2) boro moj§r kath§ t§y ªraddh§-m¡lye ªuddha-n§ma sei h§±ete bik§y

(3) jata bhakta-b¥nda basi’ adhik§r¦ dekhe’ n§ma becche daro kasi’

(4) jadi n§ma kinbe, bh§i §m§r sa¯ge calo, mah§janer k§che j§i

(5) tumi kinbe k¥¢£a-n§ma dasturi loibo §mi, p¡r£a ha’be k§ma

(6) boro doy§l nity§nanda ªraddh§-m§tra lo’ye den parama-§nanda

(7) ek-b§r dekhle cak¢e jal ‘gaura’ bole’ nit§i den sakala sambal

(8) den ªuddha k¥¢£a-ªik¢§ j§ti, dhana, vidy§, bala n§ kore apek¢§

(9) amani ch§¨e m§y§-j§l g¥he th§ko, bane th§ko, n§ th§ke jañj§l

(10) §r n§iko kalir bhoy §ca£¨§le den n§ma nit§i doy§moy

(11) bhaktivinoda ¨§ki’ koy nit§i-cara£a bin§ §r n§hi §ªroy

(1) Örömhírt hoztam! A Surabhi-kuñja nevû helyen, ¼r¦ Navadv¦pában, megnyílt a Szent Név Piaca– Maga az Úr Nity§nanda a Tulajdonos!

(2) Csodálatos dolgok történnek ezen a boldogsággal teli piacon! ¼r¦ Nity§nanda Prabhu nagyban árulja a tiszta Szent Nevet. Az ár csekély: csupán a hit.

(3) Amikor látja: a bhakták alig várják, hogy megvehessék a Nevet, az Úr Nity§nanda elõször

alaposan felméri alkalmasságukat, aztán, a kiszabott áron, eladja nekik a Nevet.

(4) Drága barátaim! Ha valóban meg akarjátok venni a tiszta Szent Nevet, gyertek velem, mert hamarosan találkozom ezzel a Nity§nanda Mah§janával.

(5) Így végre megszerezhetitek magatoknak a tiszta Szent Nevet. Persze én is leveszem a nekem járó jutalékot, s így mindhármunk vágya teljesül.

(6) ¼r¦ Nity§nanda Prabhu annyira kegyes, hogy beéri a Szent Névbe vetett hittel, s cserébe a legfelsõbb rendû isteni boldogságot adja.

(7) Amikor Nit§i látja, hogy Gaura nevét énekelve az ember szemébõl kicsordul a könny, azonnal megad neki minden támogatást, sõt, minden isteni fenséget is.

(8) Az ilyen embernek valódi megvalósítást ad ¼r¦ K¥¢£a tanításairól, melyeket a Bhagavad-g¦t§ és a ¼r¦mad-Bh§gavatam írnak le. Minden elképzelhetõ kegyet megad, s közben ügyet sem vet az ember származására, vagyonára, világi tudására vagy testi erejére.

(9) Most pedig, kedves barátaim, itt az ideje, hogy hátat fordítsatok m§y§ ravasz csapdáinak. Ha családosok vagytok, maradjatok otthon; ha lemondottak vagytok, éljetek az erdõben.

Bármelyikrõl is legyen szó, semmi nem fog többé zavarni benneteket.

(10) Nem kell többé rettegnünk a Veszekedés szörnyû korszakától, mert a legkegyesebb Úr, Nity§nanda, válogatás nélkül mindenkinek–még az emberiség legaljának is–osztja a Szent Nevet.

(11) Bhaktivinoda hangos szóval kiáltja, “AZ ÚR NITYÝNANDA LÓTUSZLÁBÁN KÍVÜL NINCS MÁS MENEDÉK!”

Nad¦y§-godrume Nity§nanda Mah§jan nad¦y§-godrume, nity§nanda mah§jan patiy§che n§m-ha±±a, j¦vera k§ra£ (ªraddh§v§n jan he, ªraddh§v§n jan he) prabhur §jñay, bh§i, m§gi ei bhik¢§ bolo ‘k¥¢£a’, bhajo k¥¢£a, koro k¥¢£a ªik¢§ apar§dha-ª¡nya ho’ye, loho k¥¢£a-n§m k¥¢£a m§t§, k¥¢£a pit§, k¥¢£a dhana-pr§£ k¥¢£era sa°s§ra koro, ch§di’ an§c§r j¦ve doy§, k¥¢£a-n§m–sarva-dharma s§r Nad¦y§ földjén, Godruma szigetén a nagylelkû Úr, Nity§nanda, megnyitotta a Szent Név piacát, hogy megmentse az elesett lelkeket.

Hívõ emberek! Hívõ emberek! Ó, testvéreim! Az Úr Gaur§¯ga utasítására egy kéréssel fordulok hozzátok, egyetlen kéréssel: énekeljétek K¥¢£a nevét, imádjátok K¥¢£át, s beszéljetek másoknak is K¥¢£áról! Óvakodjatok a sértésektõl, s csak merüljetek el az Úr K¥¢£a szent nevében. Hiszen K¥¢£a az anyánk, K¥¢£a az apánk, K¥¢£a az életünk kincse.

Hagyjatok fel a bûnös tettekkel, világi kötelességeiteket pedig kapcsoljátok össze az Úr K¥¢£a szolgálatával. A vallás minden formájának az a lényege, hogy K¥¢£a szent nevének hangos éneklésével könyörületet tanúsítsunk az összes élõlény iránt.

Ým§ra j¦vana (a ¼ara£§gatiból) (1) §m§ra j¦vana, sad§ p§pe rata, n§hiko pu£yera leªa parere udvega, diy§chi je kato diy§chi j¦bere kleªa

(2)

nija sukha l§gi’, p§pe n§hi ¨ori, doy§-h¦na sw§rtha-paro para-sukhe du¤kh¦, sad§ mithy§-bh§¢¦, para-du¤kha sukha-karo

(3) aªe¢a k§man§, h¥di m§jhe mora, krodh¦, dambha-par§ya£a mada-matta sad§, bi¢aye mohita, hi°s§-garva vibh¡¢a£a

(4) nidr§lasya hata, suk§rje birata, ak§rje udyog¦ §mi prati¢±ha l§giy§ ª§±hya-§cara£a, lobha-hata sad§ k§m¦

(5)

e heno durjana, saj-jana-barjita, apar§dhi nirantara ªubha-k§rja-ª¡nya, sad§nartha-man§¤, n§n§ du¤khe jara jara

(6)

b§rdhakye ekhona, up§ya-bih¦na, t§ ‘te d¦na akiñcana bhakativinoda, prabhura cara£e kare du¤kha nibedana

1) Istentelen bûnös vagyok, sok gondot és bajt okoztam másoknak.

2) Sohasem haboztam, hogy bûnöket kövessek el a saját élvezetem kedvéért. Nincs bennem semmi együttérzés, csak a saját önzõ érdekeimmel törõdöm, és bánt, ha másokat boldognak látok. Javíthatatlan hazudozó vagyok, és nagy örömömet lelem mások szenvedésében.

3) A szívem megszámlálhatatlan anyagi vággyal van teli. Haragos természetû vagyok, átadtam magam a gõgnek és a hamis büszkeségnek. Megrészegít a hiúság, és teljesen belegabalyodtam az anyagi ügyek hálójába. Ékszereim az irigység és az önzés.

4) A lustaság és az alvás rabjaként semmi hajlandóság nincs bennem a jámbor cselekedetekre. Ha azonban gonoszságokat kell véghezvinni, azonnal tettrekész és lelkes leszek. A világi hírnév kedvéért csalárdságra adtam a fejem. A kapzsiságom áldozata vagyok, s a kéjes vágyak hálójában vergõdöm.

5) Egy hitvány bûnös, akitõl az istenfélõ emberek elfordulnak, egymás után követi el a sértéseket. Én is ilyen vagyok: semmi jót nem teszek, csak a rosszon töröm a fejem. Kiégetett és felemésztett a sokféle nyomorúság.

6) Öregen, a siker minden reményétõl megfosztva, megalázva és szegényen, Bhaktivinoda most a Legfelsõbb Úr lábai elé helyezi szomorú történetét.

Durlabha m§nava janma (a Kaly§£a-kalpataruból) (1) durlabha m§nava-janma labhiy§ sa°s§re k¥¢£a n§ bhajinu-du¤kha kahibo k§h§re?

(2) ’sa°s§r’ ‘sa°s§r’, ko’re miche gelo k§l l§bha n§ koilo kichu, gha±ilo jañj§l

(3)

kiser sa°s§r ei ch§y§b§ji pr§y ih§te mamat§ kori’ b¥th§ dina j§y

(4) e deho patana ho’le ki ro’be §m§r? keho sukha n§hi dibe putra-pariv§r

(5)

gardabher mata §mi kori pariªram k§’r l§gi’ eto kori, n§ ghucilo bhram

(6) dina j§y micha k§je, niª§ nidr§-baªe n§hi bh§vi-mara£a nika±e §che bo’se

(7)

bh§lo manda kh§i, heri, pari, cint§-h¦na n§hi bh§vi, e deho ch§¨ibo kon dina

(8) deho-geho-kalatr§di-cint§ avirata j§giche h¥doye mor buddhi kori’ hata

(9)

h§y, h§y! n§hi bh§vi-anitya e saba j¦vana vigate koth§ rohibe vaibhava?

(10) ªmaª§ne ªar¦r mama po¨iy§ rohibe biha¯ga-pata¯ga t§y bih§r koribe

(11)

kukkur s¥g§l sab §nandita ho’ye mahotsava koribe §m§r deho lo’ye

(12) je deher ei gati, t§’r anugata sa°s§r-vaibhava §r bandhu-jana jata

(13)

ataeva m§y§-moha ch§¨i’ buddhim§n nitya-tattva k¥¢£a-bhakti koruna sandh§n

(1) Noha az emberi létforma a legritkább lehetõség a lelki tökéletesség elérésére, lám, most keservesen sírok: a születéssel ugyan megkaptam ezt a lehetõséget, de ostobán elszalasztottam, mert soha nem imádtam az Úr K¥¢£át. Ó, kinek mondhatnám el nyomorúságom történetét?

(2) Miután megházasodtam és belebonyolódtam az anyagias családi élet ügyes-bajos dolgaiba, haszontalan dolgokra fecséreltem az idõmet. Az egészbõl nem származott semmilyen kézzelfogható nyereség vagy tartós haszon, csak gond és bosszúság.

(3) Miféle világ is ez? Épp olyan, mint egy mozgó árnyjáték, melyben mindenféle árnyék és káprázat táncol megfoghatatlanul a szemem elõtt. Nagyon ragaszkodom ehhez a világhoz, és egynek érzem magam vele, így teljes céltalanságban telnek a napjaim.

(4) Ha ez a test holtan a földre rogyik, mit mondhatok majd a magaménak? Akkor már sem a fiaim, sem a szeretteim nem tudnak majd örömet szerezni nekem.

(5) Mindennap keményen dolgozom, mint egy szamár, de most azon tûnõdöm: kiért is dolgozom ilyen keményen? Még mindig a káprázatok rabja vagyok.

(6) Egymás után vesztegetem el a nappalaimat haszontalan, jelentéktelen munkával, az éjszakáimat pedig alvással, s egy pillanatra sem jut eszembe, hogy a kegyetlen halál itt ül az orrom elõtt.

(7) Azt képzelem, hogy gondtalanul élek–néha, ha úgy tartja kedvem, sokat eszem, néha meg keveset.

Olykor kimegyek nézelõdni a városba, máskor meg egyáltalán nem mozdulok ki itthonról. Néha drága ruhákat veszek magamra, vagy ha olyan a kedvem, egyszerûen öltözöm fel. Olyan gondtalanul élek, hogy nem is jut eszembe: egy nap majd itt kell hagynom ezt a testet.

(8) Valójában azonban állandó aggodalmak gyötrik szegény szívemet: hogy fogom eltartani magamat, a feleségemet, a családtagjaimat, hogy fogom fenntartani a házamat, hogy fogok megfelelni a társadalmi kötelezettségeknek? Ezek az aggodalmak gyötörnek egyre, s teljesen megfosztanak a józan eszemtõl.

(9) Jaj, jaj! Milyen szégyenletes helyzetbe kerültem! Miközben teljesen lekötnek ezek a gondok, eszembe sem jut, hogy mindezek a dolgok csak átmenetiek, s hamarosan úgyis az enyészeté lesznek. Ha meghalok, mi marad anyagi javaimból?

(10) Ha majd a testemet egy gödörbe dobják a halotthamvasztó mezõn, ott fog feküdni mozdulatlanul, s jönnek majd a varjak, a keselyûk, a hangyák és a férgek, hogy vidáman elszórakozzanak vele.

(11) A kóborkutyák és sakálok is mind örvendezni fognak, s boldogan ünnepelve, nagy lakomát csapnak a testembõl.

(12) Látod, ilyen sorsra jut ez az anyagi test. S az egészben az a legbámulatosabb, hogy minden anyagi gazdagságnak–a házamnak, a családomnak, a barátaimnak–ugyanez lesz a sorsa.

(13) Ezért hát azt tanácsolom nektek, akiknek éles az eszetek: “Fordítsatok hátat a M§y§ által felkínált összes mulandó szemfényvesztésnek, és találjátok meg a módját, hogyan lehet elérni az Úr K¥¢£a iránti tiszta szeretetet, mert ez az egyetlen örök igazság.”

Kabe ¼r¦ Caitanya more koribena doy§ (a Kaly§£a-kalpataruból) (1) kabe ªr¦-caitanya more koribena doy§ kabe §mi paibo vai¢£ava-pada-ch§y§

(2) kabe §mi ch§¨ibo e vi¢ay§bhim§n kabe vi¢£u-jane §mi koribo samm§n

(3)

gala-bastra k¥t§¯jali vai¢£ava-nika±e dante t¥£a kori’ d§¯¨§ibo ni¢kapa±e

(4) k§¯diy§ k§¯diy§ j§n§ibo du¤kha-gr§m sa°s§ra-anala hoite m§gibo biªr§ma

(5)

ªuniy§ §m§r du¤kha vai¢£ava ±h§kur §m§ l§gi’ k¥¢£e §vedibena pracur

(6) vai¢£aver §vedane k¥¢£a doy§moy e heno p§mara prati ha’bena sadoy

(7)

vinoder nivedana vai¢£ava-cara£e k¥p§ kori’ sa¯ge loho ei akiñcane

(1) Mikor fog ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu indokolatlan kegyében részesíteni azzal, hogy megengedi: elnyerjem vai¢£ava híve lótuszlábának árnyékát?

(2) Mikor leszek képes feladni ezt a hamis egót, mely oly mélyre süllyedt az érzékkielégítésbe? És mikor fogom majd megfelelõen tisztelni az Úr társait?

(3) Összetett kézzel, a nyakam körül egy ronggyal, szalmaszállal a fogam között odaállok egy vai¢£ava elé, készen arra, hogy õszintén teljesítsem a parancsát.

(4) Zokogva elmesélem neki minden anyagi nyomorúságomat, és könyörögve megkérem, szabadítson ki az anyagi világ tüzének lángnyelvei közül.

(5) Miután minden nyomorúságos szenvedésemet végighallgatta, a vai¢£ava ±h§kura kérelemmel

fordul majd az Úr K¥¢£ához az érdekemben.

(6) A vai¢£ava imájára a végtelenül kegyes ¼r¦ K¥¢£a megszánja majd ezt a bûnöst, aki vagyok.

(7) Bhaktivinoda így imádkozik a vai¢£ava lótuszlábaihoz: “Kérlek, légy kegyes hozzám, és fogadd a társaságodba ezt a haszontalant.”

Keno Hare K¥¢£a n§m (refrén) keno hare k¥¢£a n§m hari bole mano pr§£ k§¯de n§

(1) pakhi n§ j§ni kon apar§dhe mukhe hare k¥¢£a n§m bolo n§

(2) baner pakhi re dhare r§kl§m h¥doy mandire madhu m§kh§ ei hari n§m pakhi re ªikhaile ªikhe

(3) pakhi sakal n§m bolte paro keno hare k¥¢£a n§m bolo na keno hare k¥¢£a n§m hari bole mano pr§£ k§¯de n§

(4) chalo pakhi r¡per deªe j§i je deªete maner m§nuª §s§ j§oy§ n§i

(5)

pakhi re tor mara£a k§lete carabi v§ser dol§te ore c§r janete kandhe kore loye j§be smaªan gh§±ete

(6) ore o tor mukhe §guna jihve tule ki korobi t§i bolo n§

(refrén) Ó, miért nem zokog a szívem, amikor a Hare K¥¢£a szent neveit éneklem?

(1) A szívem madara vajon milyen bûnt követhetett el a múltban, hogy képtelen szépen énekelni a Hare K¥¢£át?

(2) Ó, erdei madár! Gondosan megõriztem neked valamit a szívem kunyhójában: az Úr Hari szent nevét, mely túlcsordul a tiszta, édes méztõl. Ó, madár, biztosan meg tudnád tanulni e név éneklését, ha valaki megtanítana rá.

(3) Egy madár bármilyen nevet könnyen ki tud ejteni; miért nem hajlandó akkor a szívem madara a Hare K¥¢£át énekelni? Ó, miért nem zokog a szívem, amikor a Hare K¥¢£a szent neveit énekli?

(4) Ó, madár! Gyere, menjünk a lelki világba, a valódi, örök szépség földjére. Ez az a hely, ahol az elmém által elképzelt alak nem fog többé felbukkanni és elenyészni az ismétlõdõ születés és halál körforgásában.

(5) Ó, madár! A halál pillanatában a testedet minden teketória nélkül megfogják majd, és ráteszik a halotti hordágyra, melyet négyen a vállukra vesznek, és elvisznek a halotthamvasztó mezõre.

(6) Ó, jaj! A hamvasztótûz lángjai akkor majd a torkodig csapnak, és elégetik a nyelvedet. Semmit nem tehetsz majd, hogy megmentsd magad, mert akkor már késõ lesz–egy hang sem fog kijönni a torkodon.

Nit§i n§m h§±e (a ¼r¦ Godruma-kalpataruból) (1) nit§i n§m h§±e, o ke j§bire bh§i, §y chu±e ese p§¢a£¨a jag§i m§dh§i du-jan sakal h§±er m§l nile ju±e

(2) h§±er a°ª¦ mah§jan, ªr¦ advaita, san§tan bh§£¨§ri ªr¦ gad§dhar pa£¨it vicak¢a£

(3) §chen caukid§r harid§s §di holen ªr¦ sañjay ªr¦ ªr¦dhar m§te d§l§l keªava bh§rat¦, ªr¦ vidy§ v§caspati paric§raka §chen k¥¢£a d§s prabh¥ti hon ko¢§dhyak¢a ªr¦v§s pa£¨it, jh§¨ud§r ked§r jute

(4)

h§±er m¡lya nirupa£, naya-bhakti prak§ªan prema heno mudr§ sarva-s§r, sa°yamana n§i kam¦ beª¦ sam§n

(5) o jan re, saba eto mane bojhay uthe ei premer uddeªa, eka s§dhu upadeªa sudh§-moy hari-n§m r¡pa su-sandeªa, ete baro n§i re dveª§dveªa kh§y eka p§te k§nu-ku±he

(1) Ó, testvérek! Az Úr Nity§nanda itt van a Szent Név piacán! Aki azért jött, hogy láthassa, szaladjon gyorsan! A két bûnös gazember, Jag§i és M§dh§i kifosztották a piacot, és elvitték az összes portékát!

(2) Itt megtaláljátok majd a tulajdonostársakat, ¼r¦ Advaita Ýc§ryát és San§tana Gosv§m¦t is. A raktáros a szakavatott Gad§dhara Pa£¨ita.

(3) Az õrök vezetõje Harid§sa çh§kura. Sañjaya és ¼r¦dhara az üzletvezetõk, Keªava Bh§rat¦ és Vidy§ V§caspati pedig az árusok. K¥¢£ad§sa és a többiek a szolgák, ¼r¦v§sa Pa£¨ita a kincstáros, Ked§rn§tha Bhaktivinoda pedig, ahogy illik, az utcaseprõ.

(4) A piacon a portékák ára az odaadó szolgálat kilenc folyamata, a fizetõeszköz pedig az istenszeretet, mindenek legmagasabbrendû lényege. Nincs korlátozva, hogy ki mennyit vehet az áruból: a kispénzû vásárlókat egyenlõnek tekintik a vagyonosakkal.

(5) Ó, emberek! Mindannyian pakoljatok fel annyi árut, amennyit csak tudtok–semmibõl nincs hiány! Fogadjátok meg a jó tanácsot, ha meg akarjátok kapni az istenszeretetet. A piac kedvezõ hírei az Úr Hari szent nevének képében érkeznek, mely mézédes a transzcendentális nektártól. Miközben e csodálatos áldásban részesültök, ne legyen köztetek se rosszindulat, se kivételezés. Helyzetére való tekintet nélkül, egyen mindenki ugyanarról a tálcáról!

¼r¦la Narottama d§sa çh§kura dalai ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura 1534-ben, a M§gha (január Ýfebruár) hónap egyik teliholdas éjszakáján született Kheturiban. Apja a nagy király, K¥¢£§nanda Datta volt, anyját N§r§yan¦ dev¦nek hívták.

Ahogy cseperedett, minden tantárgyban példás tanuló vált belõle, kedvenc idõtöltése azonban az volt, hogy egy idõsebb br§hma£ától az Úr Caitanya kedvteléseirõl szóló történeteket hallgatott.

Egy napon a tízéves Narottama álmában megjelent Nity§nanda Prabhu, és arra kérte, hogy napfelkeltekor fürödjön meg a Padma-folyóban, mert akkor meg fogja kapni a gaura-premát, a legteljesebb istenszeretetet. Amikor a fiú a hullámok közé lépett, úgy érezte, egész lénye átalakul. Abban a pillanatban megjelent elõtte Caitanya Mah§prabhu, és átölelte. Ekkor úgy érezte, hogy Caitanya behatol a szívébe és átitatja a szeretetével, eredetileg sötét bõrszíne pedig aranyszínûvé változott. Ettõl kezdve úgy viselkedett, mint egy õrült, és egyre csak azt ismételgette: “Gaura! Gaura!” Éjjel-nappal az Úr Gaur§¯gához imádkozott, hogy szabadítsa meg az otthon kötelékeitõl, s tegye lehetõvé, hogy találkozhassanak. Egy éjjel ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu megjelent Narottama álmában, és így szólt: “Menj el V¥nd§vanába, és kérj avatást Lokan§tha Gosv§m¦tól.” Ezek után csak a megfelelõ alkalmat leste, hogy V¥nd§vanába szökhessen, ami hamarosan el is érkezett. Amikor a városba ért, a Govindadeva-templom láttán ájultan esett össze az eksztázistól. V¥nd§vanában aztán késõbb felkereste Lokan§tha Gosv§m¦t, és megkérte, hogy fogadja a tanítványává. Lokan§tha Gosv§m¦ azonban korábban tett egy fogadalmat, hogy soha életében nem fogad el egyetlen tanítványt sem, s emiatt egyre csak húzta-halasztotta az avatást. Két év elteltével azonban maga az Úr Caitanya Mah§prabhu jelent meg Lokan§tha álmában, és utasította, hogy avassa fel Narottamát. Pár nap múlva Narottama újra kérlelni kezdte guruját, aki ezúttal igent mondott. Avatásban részesítette az ifjút, majd J¦va Gosv§m¦hoz küldte tanulni.

Tanulmányai befejeztével Narottama visszament Kethuriba, s hamarosan a leghíresebb vai¢£ava guru lett Bengáliában. Két dalciklust írt, Pr§rthan§ (Imák) és Prema-bhakti-

candrik§ (A tiszta szeretet holdja) címmel. Eltávozásának éve nem ismert, de valószínûleg túlélte J¦va Gosv§m¦t.

Vai¢£ave vijñapti Ima a vai¢£avához (a Pr§rthan§ból) (1) ei-b§ro karu£§ koro vai¢£ava gos§i patita-p§vana tom§ bine keho n§i

(2)

j§h§ra nika±e gele p§pa d¡re j§y emona doy§la prabhu keb§ koth§ p§y

(3) ga¯g§ra paraªa hoile paªc§te p§van darªane pavitra koro–ei tom§ra gu£

(4)

hari-sth§ne apar§dhe t§re hari-n§m tom§ sth§ne apar§dhe n§hi paritr§£

(5) tom§ra h¥doye sad§ govinda-viªr§m govinda kohena–mora vai¢£ava par§£

(6)

prati-janme kori §ª§ cara£era dh¡li narottame koro doy§ §pan§ra boli’

(1) Ó, Vai¢£ava Gosv§m¦, kérlek, légy most kegyes hozzám. Rajtad kívül senki sem tisztíthatja meg az elesett lelkeket.

(2) Hol van még egy olyan kegyes személyiség, akinek láttán minden bûn messzire száll?

(3) Sokszor meg kell fürödnünk a szent Gangesz vizében ahhoz, hogy megtisztuljunk, a Te puszta látásodtól azonban még a bûnös lelkek is azonnal megtisztulnak. Ilyen a te nagyszerû hatalmad.

(4) A szent név felszabadítja azt, aki sértést követett el az Úr Hari ellen, de aki ellened követ el sértést,

az nem szabadulhat fel.

(5) Szíved mindig az Úr Govinda lakhelye, s az Úr Govinda kijelenti: “A vai¢£avák a szívemben vannak.”

(6) Minden születésemben szent lábad porára vágyom. Kérlek, fogadd a szolgálatodba Narottamát, és légy kegyes hozzá.

I¢±a-deve vijñapti (a Pr§rthan§ból)

(1) hari hari! bifale janama go¯§inu manu¢ya-janama p§iy§, r§dh§-k¥¢£a n§ bhajiy§, j§niy§ ªuniy§ bi¢a kh§inu

(2) golokera prema-dhana, hari-n§ma-sa¯k¦rtana, rati n§ janmilo kene t§y sa°s§ra-bi¢§nale, dib§-niªi hiy§ jwale, jur§ite n§ koinu up§y

(3) brajendra-nandana jei, ªac¦-suta hoilo sei, balar§ma hoilo nit§i d¦na-h¦na jata chilo, hari-n§me uddh§rilo, t§ra ª§k¢¦ jag§i m§dh§i

(4)

h§ h§ prabhu nanda-suta, v¥¢abh§nu-sut§-juta, koru£§ karoho ei-b§ro narottama-d§sa koy, n§ ±heliho r§¯g§ p§y, tom§ bine ke §che §m§ra

(1) Ó, Uram, Hari! Eltékozoltam az életemet. Emberként születtem meg, mégsem imádtam R§dh§t és K¥¢£át, s így önszántamból mérget ittam.

(2) A Goloka-V¥nd§vanabeli istenszeretet kincse alászállt az Úr Hari szent neveinek közös éneklése formájában. Miért nem támadt bennem sohasem vonzódás iránta? Szívem naphosszat a világi gondolkodás mérgének tüzétõl ég, mégsem éltem az enyhet adó lehetõséggel.

(3) Az Úr K¥¢£a, Vraja királyának fia, ¼ac¦ fiaként–az Úr Caitanyaként -, Balar§ma pedig Nit§iként született meg. A szent név minden alávaló és nyomorult lelket felszabadított. A legjobb bizonyíték erre a két bûnös, Jag§i és M§dh§i.

(4) Ó, K¥¢£a, Nanda fia, V¥¢abh§nu király leányának kedvese, kérlek, légy most kegyes hozzám.

Narottama d§sa így szól: “Uram, kérlek, ne taszíts el pirosas lótuszlábadtól, hisz Rajtad kívül kit szerethetnék!”

L§las§may¦ (a Pr§rthan§ból) (1) ‘gaur§¯ga’ bolite habe pulaka-ªar¦ra ‘hari hari’ bolite nayane ba’be n¦ra

(2)

§ra kabe nit§i-c§nder koru£§ hoibe sa°s§ra-b§san§ mora kabe tuccha ha’be

(3) vi¢aya ch§riy§ kabe ªuddha ha’be mana kabe h§ma herabo ªr¦-b¥nd§bana

(4)

r¡pa-raghun§tha pade hoibe §kuti kabe h§ma bujhabo se jugala-p¦riti

(5) r¡pa-raghun§tha pade rahu mora §ªa pr§rthan§ koroye sad§ narottama-d§sa

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da magyarázata Ezt a dalt Narottama d§sa çh§kura, a Gau¨¦ya-vai¢£ava-samprad§ya, az Úr Caitanyától eredõ tanítványi láncolat kiváló bhaktája és §c§ryája énekelte. Narottama d§sa çh§kura számos dalt írt, melyeket minden vai¢£ava hitelesnek ismer el. Ezek a dalok egyszerû bengáli nyelven íródtak, tartalmuk, értelmük azonban nagyon mély.

Ebben a dalban így énekel: ‘gaur§¯ga’ bolite habe pulaka ªar¦ra. Akkor érjük el a szent nevek éneklésének tökéletességét, ha a testünk remegni kezd, amikor kimondjuk az Úr Gaur§¯ga nevét, aki útjára indította a sa¯k¦rtana-mozgalmat. Ezt nem szabad utánozni, de Narottama d§sa çh§kura mégis felteszi a kérdést: “Mikor jön el számunkra az a pillanat, amikor remegni kezd a testünk, ha az Úr Gaur§¯ga nevét énekeljük?” A remegés után pedig—‘hari hari’ bolite nayane ba’be n¦ra: “A Hare K¥¢£a éneklése közben a szemet elönti a könny.”

Azután így szól: §ra kabe nit§i-c§nder koru£§ hoibe. Mindannyian az Úr Nity§nanda kegyérõl kérdezõsködünk. Nity§nanda az eredeti lelki tanítómester, így Gaur§¯gát, azaz az Úr Caitanyát az Úr Nity§nanda kegyén keresztül kell megközelítenünk. Mirõl lehet felismerni azt, aki megkapta az Úr Nity§nanda indokolatlan kegyét? Narottama d§sa çh§kura kijelenti, hogy annak, aki valóban megkapta az Úr Nity§nanda indokolatlan kegyét, nincs több anyagi vágya. Ýra kabe nit§i-c§nder koru£§ hoibe sa°s§ra-b§san§ mora kabe tuccha ha’be. A sa°s§ra-b§san§ kifejezés azt jelenti: “az anyagi élvezet utáni vágy”, s Narottama d§sa azt kérdezi, hogy vajon mikor válik ez majd teljesen jelentéktelenné. Amíg testünk van, addig természetesen számos anyagi dolgot kell elfogadnunk, de semmiképpen sem az élvezet szellemében, hanem azért, hogy a testünket és a lelkünket összetartsuk.

Narottama d§sa késõbb így fohászkodik: r¡pa-raghun§tha-pade hoibe §kuti: “Mikor ébred bennem mohó vágy arra, hogy tanulmányozzam a hat Gosv§m¦ könyveit?” Az §kuti azt jelenti: “mohóság”. R¡pa Gosv§m¦, az odaadó szolgálat atyja, Bhakti-ras§m¥ta-sindhu címû mûvében nagyon szépen leírja az odaadó szolgálat folyamatát. A Caitanya-carit§m¥ta és más könyvek is foglalkoznak ezekkel a témákkal, melyeket Az Úr Caitanya tanítása címû könyvünkben foglaltunk össze. A hat Gosv§m¦ tanításain keresztül kell megismernünk R§dh§-K¥¢£a szerelmi kedvteléseit. Narottama d§sa çh§kura azt az utasítást adja nekünk,

hogy ne próbáljuk saját erõfeszítésünkbõl megérteni R§dh§ és K¥¢£a szerelmét. Ezt a szerelmet—a yugala-pir¦tit—a Gosv§m¦k útmutatásai alapján kell megértenünk.

Amíg az elme túlságosan elmerül a materialista gondolatokban, addig nem léphetünk be V¥nd§vana királyságába. De Narottama d§sa çh§kura kijelenti: vi¢aya ch§riy§ kabe ªuddha ha’be mana kabe h§ma herabo ªr¦-b¥nd§bana: “Amikor az elmém teljesen megtisztul, s mentes lesz az anyagi aggodalmaktól és vágyaktól, megérthetem majd V¥nd§vanát és R§dh§K¥¢£a szerelmét, lelki életemet pedig siker koronázza majd.”

N§ma-sa¯k¦rtana (1) hari haraye nama¤ k¥¢£a y§dav§ya nama¤ y§dav§ya m§dhav§ya keªav§ya nama¤

(2) gop§la govinda r§ma ªr¦-madhhus¡dana giridh§r¦ gop¦n§tha madana-mohana

(3)

ªr¦-caitanya-nity§nanda ªr¦-adwaita-s¦t§ hari guru vai¢£aba bh§gavata g¦t§

(4) ªr¦-r¡pa san§tana bha±±a-raghun§th ªr¦-j¦va gop§la-bha±±a d§sa-raghun§th

(5)

ei chay gos§ir kori cara£a vandan j§h§ hoite bighna-n§ª ahb¦¢±a-p¡ra£

(6) ei chay gos§i j§r–mui t§r d§s t§-sab§ra pada-re£u mora pañca-gr§s

(7)

t§dera cara£a-sebi-bhakta-sane b§s janame janame hoy ei abhil§¢

(8) ei chay gos§i jabe braje koil§ b§s r§dh§-k¥¢£a-nitya-l¦l§ koril§ prak§ª

(9)

§nande bolo hari bhaja b¥nd§ban ªr¦-guru-vai¢£aba-pade maj§iy§ man

(10) ªr¦-guru-vai¢£aba-p§da-padma kori §ª n§ma-sa¯k¦rtana kohe narottama d§s

(1) Ó, Uram, Hari! Ó, Uram, K¥¢£a! Hódolatomat ajánlom Neked, akit Y§davának, Harinak, M§dhavának és Keªavának is neveznek.

(2) Ó, Gop§la, Govinda, R§ma, ¼r¦ Madhus¡dana, Giridh§r¦, Gop¦n§tha, Madana-mohana!

(3) Minden dicsõséget ¼r¦ Caitanyának és ¼r¦ Nity§nandának! Minden dicsõséget ¼r¦ Advaita Ýc§ryának és hitvesének, ¼r¦ S¦ta çh§kur§£¦nak! Minden dicsõséget az Úr Harinak, a lelki tanítómesternek, a vai¢£aváknak, a ¼r¦mad-Bh§gavatamnak és a ¼r¦mad Bhagavad-g¦t§nak!

(4) Minden dicsõséget ¼r¦ R¡pa Gosv§m¦nak, San§tana Gosv§m¦nak, Raghun§tha Bha±±a Gosv§m¦nak, ¼r¦ J¦va Gosv§m¦nak, Gop§la Bha±±a Gosv§m¦nak és Raghun§tha d§sa Gosv§m¦nak!

(5) Felajánlom hódolatomat a hat Gosv§m¦ lábainak. Amikor leborulok elõttük, az odaadás útjában álló összes akadály megsemmisül, és minden lelki vágy teljesül.

(6) Én annak a szolgája vagyok, aki e hat Gosv§m¦t szolgálja. Szent lábaik pora az ötféle ételem.

(7) Arra vágyom, hogy születésrõl születésre azokkal a bhaktákkal élhessek, akik a hat Gosv§m¦

lótuszlábát szolgálják.

(8) Amikor a hat Gosv§m¦ Vrajában élt, feltárta a feledésbe merült szent helyeket, és elmagyarázta R§dh§ és K¥¢£a örök kedvteléseit.

(9) Miközben elméd a lelki tanítómester és a szent vai¢£avák isteni lábairól szóló meditációban merül el, nagy eksztázisban kiáltsd az Úr Hari neveit, és imádd V¥nd§vana transzcendentális birodalmát.

(10) ¼r¦ Guru és a vai¢£avák lótuszlábai utáni vágyakozásában Narottama d§sa az Úr Hari szent neveinek sa¯k¦rtanáját énekli.

Sakh¦-v¥nde vijñapti (a Pr§rthan§ból) (1) r§dh§-k¥¢£a pr§£a mora jugala-kiªora j¦vane-mara£e gati §ro n§hi mora

(2) k§lind¦ra k¡le keli-kadambera vana ratana-bed¦ra upara bos§bo du’jana

(3) ªy§ma-gaur¦ a¯ge dibo (c¡w§) candanera gandha c§mara ¨hul§bo kabe heri mukha-candra

(4) g§thiy§ m§lat¦r m§l§ dibo doh§ra gale adhare tuliy§ dibo karp¡ra-t§mb¡le

(5) lalit§ viª§kh§-§di jata sakh¦-b¥nda §jñ§ya koribo seb§ cara£§ravinda

(6) ªr¦-k¥¢£a-caitanya-prabhur d§ser anud§sa sev§ abhil§¢a kore narottama-d§sa

(1) Az örökifjú isteni pár, ¼r¦ ¼r¦ R§dh§ és K¥¢£a az életem és a lelkem. Életemben-halálomban, rajtuk kívül nincs más menedékem.

(2) A Yamun§ partján, kis kadambafák erdejében az isteni párt ragyogó ékkövekbõl készült trónusra ültetem.

(3) Sötét és világos alakjukat illatosított szantálpéppel kenem be, és c§mara-legyezõvel legyezem

majd õket. Ó, mikor láthatom majd holdhoz hasonlatos arcukat?

(4) Miután m§lat¦-virágokból füzért fûzök és a nyakukba teszem õket, kámforral illatosított t§mb¡lával kínálom meg lótuszajkukat.

(5) A Lalit§ és Viª§kh§ vezette sakh¦k engedélyével R§dh§ és K¥¢£a lótuszlábát fogom szolgálni.

(6) Narottama d§sa, ¼r¦ K¥¢£a Caitanya Mah§prabhu szolgájának a szolgája, az isteni pár e szolgálatára áhítozik.

Sap§r¢ada-bhagavad-viraha-janita-vil§pa (a Pr§rthan§ból) (1) je §nilo prema-dhana koru£§ pracur heno prabhu koth§ gel§ §c§rya-±h§kur

(2)

k§h§ mora swar¡p r¡pa k§h§ san§tan k§h§ d§sa raghun§tha patita-p§van

(3) k§h§ mora bha±±a-juga k§h§ kavir§j eka-k§le koth§ gel§ gor§ na±a-r§j

(4)

p§¢§£e ku±ibo m§th§ anale paªibo gaur§¯ga gu£era nidhi koth§ gele p§bo

(5) se-saba sa¯g¦ra sa¯ge je koilo bil§s se-sa¯ga n§ p§iy§ k§nde narottama d§s

(1) Hol van az a nagy személyiség, aki elhozta az isteni szeretet kincsét, s aki tele volt könyörülettel és kegyességgel–hová ment Advaita Ýc§rya?

(2) Hol van az én Svar¡pa D§modarám és R¡pa Gosv§m¦m? Hol van San§tana? Hol van Raghun§tha d§sa, a bûnösök megmentõje?

(3) Hol van az én Raghun§tha Bha±±§m és Gop§la Bha±±ám, és hol van K¥¢£ad§sa Kavir§ja? Hová lett hirtelen az Úr Gaur§¯ga, a nagyszerû táncos?

(4) Fejemet szétzúzom egy kõsziklán, vagy tûzbe lépek. Hol keressem az Úr Gaur§¯gát, minden csodálatos tulajdonság tárházát?

(5) Az Úr Gaur§¯ga és bhaktái nélkül, akiknek társaságában az Úr bemutatta kedvteléseit,

Narottama d§sa egyre csak sír.

S§vara£a-ªr¦-gaura-mahim§ (a Pr§rthan§ból) (1) gaur§£gera du±i pada, j§r dhana sampada, se j§ne bhakati-rasa-s§r gaur§£gera madhura-l¦l§, j§r kar£e praveªil§, h¥doya nirmala bhelo t§r

(2)

je gaur§£gera n§ma loy, t§ra hoy premodoy, t§re mui j§i bolih§ri gaur§£ga-gu£ete jhure, nitya-l¦l§ t§re sphure, se jana bhakati-adhik§r¦

(3) gaur§£gera sa¯gi-ga£e, nitya-siddha kori’m§ne, se j§y brajendra-suta-p§ª ªr¦-gau¨a-ma£¨ala-bh¡mi, jeb§ j§ne cint§ma£i, t§ra hoy braja-bh¡me b§s

(4) gaura-prema-ras§r£ave, se tara¯ge jeb§ ¨ube, se r§dh§-m§dhava-antara¯ga g¥he b§ vanete th§ke, ‘h§ gaur§£ga’ bo’le ¨§ke, narottama m§ge t§ra sa¯ga

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivendanta Swami Prabhup§da magyarázata Ezt a dalt Narottama d§sa çh§kura az Úr Caitanya dicsõségének magasztalására írta. A Gaur§¯ga név az Úr Caitanyára utal, akinek világos a bõrszíne. A világosbõrûeket “gaurának” nevezik, és mivel az Úr Caitanya bõrszíne nagyon világos volt, majdnem olyan, mint az olvadt arany, olykor Gaurasundarának szólították. Narottama d§sa çh§kura azt mondja: gaur§¯gera du±i pada, j§r dhana-sampada, se j§ne bhakati-rasa-s§r: aki elfogadta az Úr Caitanya két lótuszlábát, megértheti az odaadó szolgálat valódi lényegét. Az odaadó szolgálat nagyon nehéz, közönséges ember nem is értheti meg. A Bhagavad-g¦t§ szavaival: a sok ezer ember közül, akik az emberi lét tökéletességére törekszenek, csak néhány válik igazán tökéletessé, s valósítja meg azt, hogy ki is õ valójában. Sok ezer ilyen önmegvalósított lélek közül pedig csak egy értheti meg, kicsoda K¥¢£a. Ha valaki nem érti meg, kicsoda K¥¢£a, nem tudja K¥¢£a szolgálatát végezni. A K¥¢£ának végzett odaadó szolgálat tehát nem egy hétköznapi dolog. Szerencsére azonban, ha valaki az Úr Caitanya nyomdokait követi— gaur§¯gera du±i pada, az Úr Caitanya által mutatott ösvényen halad, vagyis énekli a Hare K¥¢£át -, nagyon könnyen megértheti, mit jelent az odaadó szolgálat. Narottama d§sa çh§kura azért imádkozik, hogy bárcsak mindenki menedéket keresne az Úr Caitanyánál, és követné a nyomdokait, mert akkor megértheti az odaadó szolgálat lényegét.

Az Úr Caitanya kedvtelései nagyon kellemesek, hiszen mozgalmának alapelvei az éneklés, a táncolás és a k¥¢£a-pras§da elfogyasztása. Az Úr Jagann§tha Pur¦t tette meg székhelyévé, ahol gyakorta táncolt és énekelt, s azután mindig pras§dát hozatott, hogy osszák szét a bhakták között. Az emberek annyira örültek ennek, hogy nap mint nap százával jöttek, hogy együtt énekeljenek és táncoljanak az Úr Caitanyával. A templom tulajdonosa, Orissza királya, Prat§parudra Mah§r§ja parancsot adott a templom õreinek, hogy az Úr Caitanya bhaktáit annyi pras§dával lássák el, amennyit csak akarnak. ¼r¦ Caitanya kedvtelései—az éneklés, a tánc és a pras§da elfogyasztása—tehát nagyon kellemesek. Ha valakiben vonzalom ébred az Úr Caitanya kedvtelései iránt, a szívében lévõ piszkos dolgok megtisztulnak, egyszerûen azáltal, hogy énekel, táncol és pras§dát eszik. Ha bárki csatlakozik ehhez a mozgalomhoz, ami éneklésbõl, táncolásból és a k¥¢£a-pras§da elfogyasztásából áll, annak a szíve garantáltan megtisztul minden anyagi szennyezõdéstõl. Narottama d§sa çh§kura, nagyon helytállóan, kijelenti: gaur§¯gera madhura-l¦l§, j§r kar£e praveªil§, h¥doya nirmala bhelo t§r: ha valaki

meg akarja tisztítani a szívét, csatlakoznia kell az Úr Caitanya mozgalmához—a Krisnatudathoz.

Az Úr Caitanya olyan kedves, hogy az embernek csak annyit kell tennie, hogy egyszerûen elfogadja Gaurasundara—¼r¦ K¥¢£a Caitanya—szent nevét, s azonnal kifejlõdik benne az Isten iránti szeretet. A bhakták általában a “ªr¦-k¥¢£a-caitanya prabhu nity§nanda” kezdetû mantrát éneklik elõször, mert a szív megtisztításának elsõ lépése az, hogy az Úr Caitanya, az Úr Nity§nanda és társaik kegyét hívjuk segítségül. A “l¦l§” azt jelenti, hogy “kedvtelések”.

Társak nélkül nincsenek kedvtelések, így Caitanya Mah§prabhut is mindig társai— Nity§nanda, Advaita, Gad§dhara, ¼r¦v§sa és sok más bhakta—veszik körül. A “t§r” azt jelenti, hogy “az övé”, a “hoy” azt, hogy “kialakul”, a “premodoy” pedig az istenszeretet kibontakozására utal. Az emberben, ha a “ªr¦-k¥¢£a-caitanya prabhu nity§nanda” imát énekli, azonnal kialakul az Isten iránti szeretetet. Az ilyen embert Narottama d§sa çh§kura lelkes éljenzéssel az Úr Caitanya nevének éneklésére és a táncolásra buzdítja. Ahogy tetszésünket mi is éljenzéssel és tapssal fejezzük ki, õ is azt mondja: j§i bolih§ri: “Nagyon jó! Kitûnõ!”

Azután így szól: gaur§¯ga-gu£ete jhure, nitya-l¦l§ t§re sphure. Ha valaki nagyra becsüli az Úr Caitanya kegyes kedvteléseit, s eksztázist érez, néha pedig sír, ez a folyamat azonnal segíteni fog neki abban, hogy megértse R§dh§-K¥¢£a kedvteléseit, melyeket nitya-l¦l§nak neveznek. R§dh§-K¥¢£a szerelmi kapcsolata nem mulandó dolog. Itt, az anyagi világban is láthatunk fiúk és lányok között zajló szerelmi ügyeket, de azok mulandók. Csak néhány hónapig, néhány évig, vagy néha talán egy kicsit tovább tartanak. De aztán ebbõl az úgynevezett szerelembõl a végén semmi nem marad. Ezek nem maradandó kapcsolatok. Ha valaki valóban maradandó szerelmi kapcsolatra vágyik, be kell lépnie R§dh§-K¥¢£a kedvteléseibe. Pusztán azzal, hogy értékeljük az Úr Caitanya mozgalmát, azonnal beléphetünk R§dh§-K¥¢£a örök kedvteléseibe, illetve megérthetjük azokat. Az, aki megérti R§dh§-K¥¢£a transzcendentális, örök kedvteléseit, eléri az odaadó szolgálat legtökéletesebb szintjét.

A következõ sor így szól: gaur§¯gera sa¯gi-ga£e. A sa¯gi-ga£e azt jelenti, hogy “társak”. Az Úr Caitanya mindig a társaival van: soha nincs egyedül. Soha nem látunk az Úr Caitanyáról olyan képet, amelyiken egyedül lenne. Legalább az Úr Nity§nandának vagy Gad§dhara Pa£¨itának ott kell lennie. Ha az Úr Caitanya valahol megjelent, ott mindig sok ezer bhakta gyûlt össze. Az ilyen bhakták–különösen azok, akik az Úr legbensõségesebb társai—nityasiddhák voltak. Az odaadó szolgálatban háromféle tökéletes bhakta van. Az egyik a s§dhanasiddha bhakta. Ez olyasvalakit jelöl, aki nagyon szigorúan betartotta a szabályozó elõírásokat, s ezáltal elérte a tökéletes szintet. Ha tehát valaki a szabályozó alapelvek betartása által éri el a tökéletesség szintjét, azt s§dhana-siddhának nevezik. A tökéletességet elért bhakták másik fajtáját k¥p§-siddhának nevezik. Az ilyen ember lehet, hogy nem követte szigorúan a szabályozó elveket, de szolgai hangulata miatt elnyeri a lelki tanítómester vagy K¥¢£a áldását, és azonnal felemelkedik a tökéletesség szintjére. Ezt k¥p§-siddhának nevezik. A nitya-siddha pedig az, akit soha nem szennyezett be az anyagi természet. A s§dhana-siddhák és a k¥p§siddhák valaha az anyagi természet szennyében voltak, a nitya-siddhák azonban soha nem kerültek kapcsolatba az anyagi természettel. Caitanya Mah§prabhu minden társa nitya-siddha, azaz örökké tökéletes. Nity§nanda Prabhu maga Balar§ma, K¥¢£a közvetlen kiterjedése, Advaita Prabhu Mah§-Vi¢£u (Õ szintén vi¢£u-tattva), Gad§dhara Prabhu R§dh§r§£¦ kiterjedése, ¼r¦v§sa pedig N§rada egyik inkarnációja. Õk nitya-siddhák, azaz örökké tökéletesek. Soha nem voltak tökéletlenek. Soha nem voltak kapcsolatban az anyagi szennyel.

Meg kell értenünk, hogy ahogyan az Úr Caitanya Mah§prabhu—maga K¥¢£a— transzcendentális, ugyanúgy az Õ személyes társai is nitya-siddhák, azaz örökké transzcendentálisak. Se j§y brajendra-suta-p§ª. A brajendra-suta kifejezés K¥¢£ára vonatkozik.

Ha egyszerûen elfogadjuk, hogy az Úr Caitanya társai örökké szabadok, azonnal eljuthatunk az Úr K¥¢£a transzcendentális hajlékára.

¼r¦-gau¨a-ma£¨ala-bh¡mi. Gau¨a Nyugat-Bengáliát jelenti. Az Úr Caitanya NyugatBengáliában, Navadv¦pában jelent meg, s az országnak különösen ezt a részét árasztotta el a sa¯k¦rtana-mozgalommal. Ennek az országrésznek különleges jelentõsége van, mivel nem különbözik V¥nd§vanától. Ugyanolyan, mint V¥nd§vana. V¥nd§vanában élni és Navadv¦pában élni ugyanaz. Narottama d§sa çh§kura azt mondja: ªr¦-gau¨a-ma£¨ala-bh¡mi, jeb§ j§ne cint§ma£i. A cint§ma£i transzcendentális lakhelyet jelent. T§ra hoy braja-bh¡me b§s: ha valaki megérti, hogy Navadv¦pa földje nem különbözik V¥nd§vanától, az V¥nd§vana lakójává válik. Nem szabad azt gondolnia, hogy Bengáliában vagy egy anyagi országban él; azok a helyek, ahol az Úr Caitanya a kedvteléseit végezte, ugyanolyanok, mint V¥nd§vana.

Azt, ahogy az Úr Caitanya az istenszeretetet osztja, óceánhoz hasonlítják (rasa-ar£ava).

Milyen óceánhoz is? Nem a sós óceánhoz, amit nem lehet megízlelni. Ennek az óceánnak a vize olyan finom, hogy ha valaki csupán egy cseppet iszik belõle, sokkal-sokkal többet akar majd inni belõle. Ez nem közönséges óceánvíz, amibõl egyetlen cseppet sem lehet megkóstolni—ezért hívják ras§r£avának. Ennek az óceánnak különbözõ hullámai vannak. Az óceán soha nincs nyugalomban, hiszen nem egy személytelen vagy üres víztömegrõl van szó. És ahogy az óceán felszínén is mindig hullámok táncolnak, ugyanúgy a K¥¢£a iránti transzcendentális szeretet óceánja—ahogy azt az Úr Caitanya bemutatta—szintén mindig hullámzik, mindig morajlik. Az embernek mélyre le kell merülnie ebben az óceánban. Ha tudja a titkot, és azt mondja: “Hadd merüljek mélyre a transzcendentális szeretet ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu által bevezetett mozgalmának óceánjába”, azonnal R§dh§ és K¥¢£a bizalmas bhaktájává válik.

Narottama d§sa çh§kura ezért a dal végén így szól: g¥he b§ vanete th§ke, ‘h§ gaur§¯ga’ bo’le ¨§ke. Nem szükséges, hogy valaki kolduló szerzetesnek álljon, vagy hátat fordítson a családos életnek és a társadalomnak. Maradhat ott, ahol számára a legmegfelelõbb, akár családosként, akár brahmac§r¦ként, akár v§naprasthaként vagy sanny§s¦ként. A v§naprastháknak és a sanny§s¦knak a városon kívül kell élniük. A vanete azt jelenti, hogy “az erdõben”. Régen azok, akik a lelki életet gyakorolták, az erdõben éltek, hogy távol maradjanak a városi élet zûrzavarától. Ma azonban ez már lehetetlen. Ebben a korban nem lehet az erdõbe vonulni, mivel ez nagy tapasztalatot igényel, amivel azonban senki nem rendelkezik. Ezért általában az az ajánlatos, hogy az ember inkább a barátaival, a feleségével és a gyerekeivel éljen. Nem számít, csak kezdje el a K¥¢£a-tudat folyamatát, úgy, ahogy azt az Úr Caitanya megmutatta. Ez egyáltalán nem nehéz. A lényeg csak az, hogy az embernek el kell fogadnia az Úr Caitanya mozgalmát—az éneklést, a táncolást és a k¥¢£a-pras§da fogyasztását. Ha valaki családban él, az sem baj—leülhet, énekelheti a Hare K¥¢£át, táncolhat szépen, majd k¥¢£a-pras§dát ehet. Ezt mindenki megteheti. Azok is, akik lemondtak errõl a világról, azaz a sanny§sa rendbe léptek. Narottama d§sa çh§kura ezért azt mondja, hogy nem számít, hogy valaki brahmac§r¦, g¥hastha vagy sanny§s¦-e: “Ha az élet ezen alapelvei szerint élsz, vágyom a társaságodra, mert az Úr Caitanya bhaktája vagy.” Ezzel a kijelentéssel zárja dalát Narottama d§sa çh§kura.

¼r¦ Guru-vandan§ (a Prema-bhakti-candrik§ból) (1) ªr¦-guru-cara£a-padma, kevala-bhakati-sadma bando mui s§vadh§na mate j§h§ra pras§de bh§i, e bhava toriy§ j§i, k¥¢£a-pr§pti hoy j§h§ ha’ te

(2) guru-mukha-padma-v§kya, cittete koriy§ aikya, §r n§ koriho mane §ª§ ªr¦-guru-cara£e rati, ei se uttama-gati, je pras§de p¡re sarva §ª§

(3) cakhu-d§n dilo jei, janme janme prabhu sei, divya-jñ§n h¥de prok§ªito

prema-bhakti j§h§ hoite, avidy§ vin§ªa j§te, vede g§y j§h§ra carito

(4) ªr¦-guru karu£§-sindhu, adhama jan§ra bandhu, lokan§th lokera j¦vana h§ h§ prabhu koro doy§, deho more pada-ch§y§, ebe jaªa ghu¢uk tribhuvana

(1) A lelki tanítómester lótuszlába a tiszta odaadó szolgálat lakhelye. Nagy figyelemmel borulok e lótuszlábakhoz. Drága testvérem (drága elmém)! A lelki tanítómester kegyébõl kelhetünk át az anyagi lét óceánján, és érhetjük el K¥¢£át.

(2) Tedd a lelki tanítómester lótuszszájából származó tanítást eggyé szíveddel, és ne vágyj semmi másra. A lelki tanítómester lótuszlábaihoz való ragaszkodás a legjobb eszköz a lelki fejlõdéshez. Kegyébõl a lelki tökéletességre való összes vágy teljesül.

(3) Õ, aki nekem a transzcendentális látás ajándékát adta, az én uram születésrõl születésre. Kegyébõl az isteni tudás megnyilvánul a szívben, a lényébõl sugárzó prema-bhakti elpusztítja a tudatlanságot. A

védikus szentírások megéneklik tulajdonságait.

(4) Ó, lelki tanítómester, kegy óceánja, és elesett lelkek barátja! Te vagy mindenki tanítója és minden ember élete. Ó, mester! Kérlek, légy kegyes hozzám, és add lótuszlábaid árnyékát. Bárcsak hirdetnék neved mindhárom világban!

Puna¤ pr§rthan§ (a Pr§rthan§ból) (1) ªr¦-k¥¢£a-caitanya-prabhu doy§ koro more tom§ bin§ ke doy§lu jagat-sa°s§re

(2) patita-p§vana-hetu tava avat§ra mo sama patita prabhu n§ p§ibe §ra

(3) h§ h§ prabhu nity§nanda, prem§nanda sukh¦ k¥p§balokana koro §mi boro du¤kh¦

(4) doy§ koro s¦t§-pati adwaita gos§i tava k¥p§-bale p§i caitanya-nit§i

(5) h§ h§ swar¡p, san§tana, r¡pa, raghun§tha bha±±a-juga, ªr¦-j¦va h§ prabhu lokan§tha

(6) doy§ koro ªr¦-§c§rya prabhu ªr¦niv§sa r§macandra-sa¯ga m§ge narottama-d§sa

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivendanta Swami Prabhup§da magyarázata Ezt a dalt Narottama d§sa çh§kura írta. Így imádkozik az Úr Caitanyához: “Drága Uram, kérlek, légy kegyes hozzám, hisz ki lenne kegyesebb Nálad a három világban?” Ez valóban így van. Nemcsak Narottama d§sa çh§kura, de R¡pa Gosv§m¦ is így imádkozott az Úr Caitanyához. Amikor az Úr Caitanya és R¡pa Gosv§m¦ elõször találkoztak Pray§gában (Allahabadban), ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ így szólította meg: “Kedves Uram, Te vagy a legnagylelkûbb minden inkarnáció közül, mert a K¥¢£a iránti szeretetet, a K¥¢£a-tudatot osztod. Amikor K¥¢£a személyesen jelen volt, csak azt kérte tõlünk, hogy hódoljunk meg, de nem adta oda Magát olyan könnyen. Feltételeket szabott: “Elõször hódolj meg!” De ez az inkarnáció—az Úr Caitanya -, bár Õ maga K¥¢£a, nem szab ilyen feltételeket. Egyszerûen csak osztja a K¥¢£a iránti szeretetet: “Kérlek, vegyétek el!” Ezért mondják, hogy az Úr Caitanya a legnagylelkûbb inkarnáció. Narottama d§sa çh§kura így szól: “Kérlek, légy kegyes hozzám. Olyan nagylelkû vagy, mert e kor bûnös lelkei láttán nagy szánalom ébredt Benned irántuk, de tudnod kell, hogy mind közül én vagyok a legbûnösebb. Nálam senki sem bûnösebb.” Patita-p§vana-hetu tava avat§ra: “Inkarnációd csak azért jött el, hogy visszavigye a feltételekhez kötött, bûnös lelkeket, de biztosítalak, hogy nálam nem fogsz bûnösebb lelket találni. Ezért az enyém az elsõbbség.”

Azután az Úr Nity§nandához imádkozik: h§ h§ prabhu nity§nanda prem§nanda-sukh¦: “Drága Uram, Nity§nanda, Te mindig a lelki boldogság gyönyörteli állapotában vagy. Mivel mindig fölöttébb boldognak látszol, Hozzád jöttem, mert én igen boldogtalan vagyok. Ha kegyesen rám pillantasz, én is boldog leszek.” Azután Advaita Prabhuhoz imádkozik: doy§ koro s¦t§-pati adwaita-gos§i. Mivel Advaita Prabhu feleségét S¦t§nak h¦vták, S¦t§-patinak is szokták szólítani. Narottama d§sa çh§kura így imádkozik: “Drága Advaita Prabhu, S¦t§ férje, Te oly kegyes vagy. Kérlek, légy kegyes hozzám, mert ha Te a kegyedben részesítesz, az Úr Caitanya és Nity§nanda kegyét is elnyerem.” Advaita Prabhu volt az, aki meghívta az Úr Caitanyát, hogy szálljon alá. Amikor Advaita Prabhu látta, hogy az esendõ lelkek csupán az érzékkielégítéssel foglalkoznak, és nem értik a K¥¢£a-tudatot, nagy szánalom ébredt Benne irántuk. Úgy érezte, Õ képtelen lenne mindannyiukat visszavinni K¥¢£ához, ezért így imádkozott Hozzá: “Kérlek gyere el Te Magad. A Te személyes jelenléted nélkül lehetetlen felszabadítani ezeket a bûnös lelkeket.” Az Õ hívására jelent meg tehát az Úr Caitanya.

Narottama d§sa çh§kura így imádkozik Advaita Prabhuhoz: “Ha Te kegyes leszel hozzám, akkor biztos, hogy az Úr Caitanya és Nity§nanda kegyét is magkapom.”

Ezután a Gosv§m¦khoz imádkozik: h§ h§ swar¡p, san§tana, r¡pa, raghun§tha. A Swar¡p név Svar¡pa D§modarára, az Úr Caitanya személyi titkárára utal. Õ mindig Caitanya Mah§prabhu közelében tartózkodott, és bármire is vágyott Ura, azonnal gondoskodott róla. Az Úr Caitanya két személyes szolgája, Svar¡pa D§modara és Govinda állandóan az Úr társaságában voltak.

Ezért Narottama d§sa çh§kura Svar¡pa D§modarához is imádkozik, majd a hat Gosv§m¦hoz, az Úr Caitanya következõ tanítványaihoz: ¼r¦ R¡pa Gosv§m¦hoz, ¼r¦ San§tana Gosv§m¦hoz, ¼r¦ Raghun§tha Bha±±a Gosv§m¦hoz, ¼r¦ Gop§la Bha±±a Gosv§m¦hoz, ¼r¦ J¦va Gosv§m¦hoz és ¼r¦ Raghun§tha d§sa Gosv§m¦hoz. Az Úr Caitanya személyesen utasította arra e hat Gosv§m¦t, hogy terjesszék el a K¥¢£a-tudat mozgalmát. Narottama d§sa çh§kura az õ kegyükért is könyörög.

A hat Gosv§m¦ után a következõ §c§rya ¼r¦niv§sa Ýc§rya volt. Narottama d§sa çh§kura ¼r¦niv§sa Ýc§rya után következett a tanítványi láncolatban—csaknem kortársak voltak.

R§macandra Cakravart¦ Narottama d§sa közeli barátja volt. Ezért így imádkozik: “Mindig R§macandra társaságára vágyom.” Egy bhakta társaságára vágyik. Az egész folyamat lényege az, hogy mindig a fölöttünk álló §c§ryák kegyéért kell imádkoznunk, és a tiszta bhakták társaságát kell keresnünk. Ez megkönnyíti a K¥¢£a-tudatban való fejlõdésünket, s hozzásegít minket az Úr Caitanya és az Úr K¥¢£a kegyéhez. Ez a lényege Narottama d§sa çh§kura e dalának.

Nity§nanda ni¢±h§ (a Pr§rthan§ból) (1) nit§i-pada-kamala, ko±i-candra-suª¦tala, je ch§y§y jagata jur§y heno nit§i bine bh§i, r§dh§-k¥¢£a p§ite n§i, d¥¨ha kori’ dharo nit§ir p§y

(2)

se sambandha n§hi j§’r, b¥th§ janma gelo t§’r, sei paªa boro dur§c§r nit§i n§ bolilo mukhe, majilo sa°s§ra-sukhe, vidy§-kule ki koribe t§r

(3)

aha¯k§re matta hoiy§, nit§i-pada p§ªariy§, asatyere satya kori m§ni nit§iyer koru£§ habe, braje r§dh§-k¥¢£a-p§be, dharo nit§i-cara£a du’kh§ni

(4) nit§iyer cara£a satya, t§h§ra sevaka nitya, nit§i-pada sad§ koro §ªa narottama boro dukh¦, nit§i more koro sukh¦, r§kho r§¯g§-cara£era p§ªa

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da magyarázata Ez egy nagyon szép dal, melyet Narottama d§sa çh§kura énekel. Azt mondja: nit§i-padakamala. Az Úr Nity§nanda lótuszlába—a kamala azt jelenti, hogy “lótusz”, a pada pedig azt, hogy “láb” -, az a menedék, ahol nem egy, de millió és millió hold hûsítõ sugaraiban részesülhetünk. Képzeljük csak el, milyen kellemesen hûsítõ lehet sok-sok milliói hold sugarainak együttes hatása! Ez az anyagi világ (jagat), amely a pokol felé vezet, mindig lángoló tûzben ég, s itt mindenki keményen küzd, anélkül, hogy valaha is lelki nyugalmat találna. Ha tehát a világ valódi békét akar, az Úr Nity§nanda lótuszlábainál kell menedéket keresnie, melyek oly hûsítõek, mint sok-sok milliónyi holdsugár. A jur§ya azt jelenti, hogy “enyhülés”. Ha valaki enyhülésre vágyik a létért való küzdelem közepette, és valóban ki akarja oltani az anyagi kínok lángoló tüzét, annak Narottama d§sa çh§kura azt tanácsolja: “Kérlek, keress menedéket az Úr Nity§nandánál.”

Milyen eredményre vezet, ha elfogadjuk az Úr Nity§nanda lótuszlábának menedékét? Heno nit§i bine bh§i: ha nem keresünk menedéket az Úr Nity§nanda lótuszlábának árnyékában, r§dh§-k¥¢£a p§ite n§i: nagyon nehéz lesz R§dh§-K¥¢£a közelébe kerülnünk. A K¥¢£a-tudatos mozgalom célja az, hogy alkalmassá tegyen bennünket arra, hogy R§dh§-K¥¢£a közelébe kerülhessünk, és csatlakozhassunk a Legfelsõbb Úrhoz magasztos gyönyör-táncában.

Narottama d§sa çh§kura azt tanácsolja, hogy ha valóban be akarunk lépni R§dh§-K¥¢£a táncosainak körébe, akkor el kell fogadnunk az Úr Nity§nanda lótuszlábának menedékét.

Ezután azt mondja: se sambandha n§hi. A sambandha “kapcsolatot”, “érintkezést” jelent. Aki nem áll kapcsolatban Nity§nandával, arról tudhatjuk, hogy elfecsérelte emberi születését.

Narottama d§sa egy másik dalban is beszél errõl: hari hari bifale janama go¯§inu: aki a Nity§nandával való kapcsolatán keresztül nem közelíti meg R§dh§-K¥¢£át, az tönkretette az életét. A b¥th§ azt jelenti, hogy “haszontalan”, a janma azt, hogy “élet”, a t§’r pedig azt, hogy “az övé”. Aki nem teremt kapcsolatot Nity§nandával, az egyszerûen elfecsérli az emberi létforma áldásos lehetõségeit. Hogy miért? Sei paªu boro dur§c§r. A sei azt jelenti, hogy “az”, a paªu azt, hogy “állat”, a dur§c§ra pedig azt, hogy “aki helytelenül viselkedik”, illetve “aki a leghelytelenebbül viselkedik”. Ha nem emelkedünk fel a K¥¢£a-tudat szintjére az Úr Caitanya és Nity§nanda kegye révén, az életünket egyszerûen az érzékkielégítés állati hajlamainak kiélésére fecséreljük. Narottama d§sa megjegyzi, hogy a közönséges állatokat meg lehet szelídíteni, de amikor egy ember viselkedik állatias módon, azaz csak állati hajlamai vannak, akkor az a legszörnyûbb, mert az ilyen embert nem lehet megszelídíteni. A közönséges macskákat és kutyákat, sõt, még a tigrist is meg lehet szelídíteni, de amikor egy ember tér le az emberi viselkedés útjáról, és nem törõdik azzal, hogy elfogadja a K¥¢£a-tudat emberi tevékenységét, akkor magasabb rendû értelmét állatias célokra használja, és így nagyon nehéz megszelídíteni. Az állam törvényeinek foganatosítása nem fog egy tolvajból becsületes embert faragni—mivel a szíve szennyezett, nem lehet “megszelídíteni”. Minden ember látja, hogy aki bûncselekményt követ el, azt a kormány megbünteti, és tanításaikban a szentírások is pokoli büntetésekrõl beszélnek. A démoni embereket azonban annak ellenére sem lehet megszelídíteni, hogy hallják a szentírást, s a saját szemükkel látják az állam törvényeinek mûködését.

Hogyan viselkednek? Nit§i na bolilo mukhe. Nem tudják, kicsoda Nity§nanda, és ezért soha nem ejtik ki szájukon az Úr Nity§nanda és az Úr Caitanya nevét. Majilo sa°s§ra-sukhe. A majilo azt jelenti, hogy “elmerül”. Az úgynevezett anyagi élvezetben merülnek el. Nem törõdnek azzal, hogy ki az Úr Caitanya és az Úr Nity§nanda, s így mélyre süllyednek az anyagi létben. Vidy§-kule ki koribe t§r: ha valaki nem áll kapcsolatban Nity§nandával, és nem éri el a K¥¢£a-tudatot, akkor világi tudománya (vidy§) és elõkelõ származása, vagy egy kiváló nemzethez való tartozása sem fogja megvédeni. Függetlenül attól, hogy valaki elõkelõ családban vagy nemzetben született, vagy nagyon magas szintû tudományos képzettséggel rendelkezik, nem fér hozzá kétség, hogy a halál pillanatában a természet törvényei mûködésbe lépnek, a tettei megszûnnek, és múltbéli tettei alapján egy másik testet kap majd.

Mi az oka, hogy ezek az emberforma állatok így cselekszenek? Aha¯k§re matta hoiy§, nit§ipada p§ªariy§. Megbolondította õket a testi életrõl alkotott hamis felfogásuk, s így elfelejtették Nity§nandával való örök kapcsolatukat. Asatyere satya kori m§ni: az ilyen feledékeny emberek valóságnak tekintik az illuzórikus energiát. Az asatyere szó arra utal, ami nem létezõ, vagy más szóval, ami m§y§. A m§y§ azt jelenti, aminek nincs léte, ami csak átmeneti illúzió. Az olyan emberek, akik nem állnak kapcsolatban Nity§nandával, ezt az illuzórikus testet tekintik valóságosnak.

Narottama d§sa çh§kura ezután azt mondja: nit§iyer koru£§ habe, braje r§dh§-k¥¢£a p§be: “Ha valóban meg akarod kapni R§dh§-K¥¢£a társaságat, akkor elõször meg kell kapnod az Úr Nity§nanda kegyét. Ha Õ a kegyében részesít, elnyered majd R§dh§-K¥¢£a társaságát.” Dh§ro nit§i-cara£a du’kh§ni. Narottama d§sa azt tanácsolja, hogy jó erõsen kapaszkodjunk bele az Úr Nity§nanda lótuszlábába.

Azután megismétli: nit§i-cara£a satya: m§y§ba már egyszer belekapaszkodtunk, de ettõl még nem szabad tévesen azt gondolnunk, hogy Nity§nanda lótuszlába is valami hasonló lehet, mint m§y§, vagyis az illúzió. Ezért erõsíti meg Narottama d§sa: nit§i-cara£a satya: Nity§nanda lótuszlába nem illúzió, hanem valóság. T§h§ra sevaka nitya: és aki Nity§nanda transzcendentális szeretõ szolgálatát végzi, az szintén transzcendentális. Ha valaki K¥¢£atudatban Nity§nanda transzcendentális szeretõ szolgálatához fog, azonnal eléri transzcendentális helyzetét a lelki szinten, mely örökkévaló és örömteli. Tanácsa ezért a következõ: nit§i-pada sad§ koro §ªa: próbáljunk mindig az Úr Nity§nanda lótuszlábába kapaszkodni.

Narottama boro dukh¦, azaz Narottama d§sa çh§kura, az §c§rya, úgy beszél magáról, mintha nagyon boldogtalan lenne. Valójában azonban bennünket képvisel. “Kedves Uram—mondja , nagyon boldogtalan vagyok.” Nit§i more koro sukh¦: “Ezért az Úr Nity§nandához imádkozom, hogy felvidítson.” R§kho r§¯g§-cara£era p§ªa: “Kérlek, adj nekem egy parányi helyet lótuszlábadnál.”

¼r¦ R¡pa-mañjar¦-pada (a Pr§rthan§ból) (1) ª¥¦-r¡pa-mañjar¦-pada, sei mora sampada, sei mor bhajana-p¡jana sei mora pr§£a-dhana, sei mora §bhara£a, sei mor j¦vanera j¦vana

(2) sei mora rasa-nidhi, sei mora v§ñch§-siddhi, sei mor vedera dharama sei brata, sei tapa, sei mora mantra-japa, sei mor dharama-karama

(3) anuk¡la habe vidhi, se-pade hoibe siddhi, nirakhibo e dui nayane se r¡pa-m§dhur¦-r§ªi, pr§£a-kuvalaya-ªaª¦, praphullita habe niªi-dine

(4)

tuw§ adarªana-ahi, garale j§ralo deh¦, ciro-dina t§pita j¦vana h§ h§ r¡pa koro doy§, deho more pada-ch§y§, narottama loilo ªara£a

(1) ¼r¦ R¡pa Mañjar¦ lótuszlábai jelentik számomra a valódi gazdagságot. Õk a tárgyai odaadó szolgálatomnak és imádatomnak. Õk a szívem kincse, õk az ékszerem, õk a mindenem.

(2) Számomra õk jelentik a rasa tárházát, minden vágyam beteljesülését és a védikus

szentírások végkövetkeztetéseit. Õk adnak értelmet minden fogadalmamnak, lemondásomnak és kimondott mantrámnak. Õk minden vallásos tettem célja.

(3) E lábak hatalmából tetteim alkalmassá válnak az odaadó szolgálatra. Így végül elérem a tökéletességet, és valóban látni fogok a két szememmel. ¼r¦ R¡pa Mañjar¦ isteni lábainak különleges

szépsége éjjel-nappal fénylõ holdként ragyog majd a szívem lótuszán, enyhülést hozva szenvedõ lelkemnek.

(4) A tõled való távollét kígyója egész testemet megmérgezi, s az életem egy örökkévaló nyomorúság. Ó, Uram, kérlek, légy kegyes hozzám, és vesd rám lótuszlábad árnyékát! Narottama d§sa nálad keres menedéket.

V§sant¦-r§sa (a Pr§rthan§ból) (1) b¥nd§bana ramya-sth§na, dibya-cint§ma£i-dh§ma, ratana-mandira manohara §b¥ta k§lind¦-n¦re, r§ja-ha°sa keli kore, t§he ªobhe kanaka-kamala

(2) t§ra madhye hema-p¦±ha, a¢±a-dale be¢±ita, a¢±a-dale pradh§n§ n§yik§ t§ra madhye ratn§sane, bosi’ §chen dui-jane, ªy§ma-sa¯ge sundar¦ r§dhik§

(3)

o-r¡pa-l§va£ya-r§ªi, amiy§ poriche khasi’, h§sya-parih§sa-sambh§¢a£e narottama-d§sa koy, nitya-l¦l§ sukha-moy, sad§i sphur¡ka mora mane

(1) A V¥nd§vana nevû csodálatos hely egy transzcendentális hajlék a lelki világban. Amerre a szem ellát, isteni varázskövek ragyognak mindenfelé, s a mesés vidéket gyémántból épült szép templomok ékesítik. Isteni folyója, a Yamun§ vizében királyi hattyúk játszanak, s egy százszirmú, gyönyörû aranylótusz ringatózik a felszínén.

(2) E lótusz közepén egy arany emelvény áll, melyet nyolc szirom vesz körül. E nyolc szirmon helyezkedik el a Lalit§ és Viª§kh§ vezette nyolc fõ sakh¦, az arany emelvényen pedig egy drágaköves

trónuson ül az isteni pár: az Úr ¼y§ma és a gyönyörû R§dhik§.

(3) ¼r¦ R§dh§ és Govinda alakjának szépsége és édessége mosolyokkal és nevetéssel tarkított beszélgetéseik közben nektáresõt áraszt. “Bárcsak mindig láthatóak lennének a szívemben ezek a transzcendentális boldogsággal teli, örök kedvtelések”–fohászkodik Narottama d§sa.

Dhana mor Nity§nanda (a Pr§rthan§ból) (1) dhana mor nity§nanda, pati mor gaura-candra, pr§£a mor yugala-kiªor advaita §c§rya bala, gad§dhar mor kula, narahari vil§sa-i mor

(2) vai¢£aver pada-dh¡li, t§he mor sn§na-keli, tarpa£a mor vai¢£aver n§ma vic§r koriy§ mane, bhakti-rasa §sv§dane, madhyastha ªr¦-bh§gavata pur§£a

(3) vai¢£aver ucchi¢±ha, t§he mor mana ni¢±ha, vai¢£aver n§mete ull§s v¥nd§vane cabut§r§, t§he mor mana gher§, kohe d¦na narottam d§s

(1) A kincsem az Úr Nity§nanda, a mesterem az Úr Gaura-candra, életerõm Vraja isteni ifjú párja.

Az erõm Advaita Ýc§rya, a családom Gad§dhara Pa£¨ita, a tetteim Narahari Sar§kara.

(2) Vígan megfürdök a bhakták lótuszlábairól származó porban, s az nyújt számomra

elégedettséget, ha hallgatom és éneklem a vai¢£avák neveit. Elmélkedésemet, amit a ¼r¦madBh§gavatam idézetei ragyognak be újra és újra, az odaadás nektárjának ízlelése jelenti.

(3) Mindig azon jár az eszem, hogyan szerezhetném meg a bhakták ételmaradékait, s az elmém virágba borul az örömtõl, ha a vai¢£avák neveire emlékezem. Gondolatban minduntalan a v¥nd§vanai tisztás körül idõzöm, amely a r§sa-tánc színhelye. Így énekel a bánatos Narottama D§sa.

Gor§ pahu¯ (a Pr§rthan§ból) (1) gor§ pahu¯ n§ bhajiy§ mainu prema-ratana-dhana hel§ya h§r§inu

(2) adhane jatana kori dhana tey§ginu §pana karama-do¢e §pani ¨ubinu

(3) sat-sa¯ga ch§¨i’ kainu asate vil§s te-k§ra£e l§gilo je karma-bandha-ph§¯s

(4) vi¢aya-vi¢ama-vi¢a satata kh§inu gaura-k¦rtana-rase magana n§ hainu

(5) keno v§ §chaye pr§£a ki sukha p§iy§ narottam d§s keno n§ gelo mariy§

(1) Ó Uram, Gaura! Sohasem imádtalak, így saját nemtörõdömségem fosztott meg az isteni szeretet ékkövétõl.

(2) Nagyon is rászorulok a gazdagságra, mégis mindent megtettem azért, hogy eldobjam magamtól a nagy lehetõséget, hogy megkaphassam kincseidet. Aztán elsüllyedtem a bûnös visszahatások óceánjában.

(3) Messze elkerültem a szenteket, s önfeledtem szórakoztam a materialista gazemberek társaságában.

Emiatt aztán gúzsba kötött gyümölcsözõ tetteim pányvája.

(4) Szüntelenül az anyagi érzékkielégítés irtóztató mérgét ittam, és soha nem merültem el az Úr Gaurát dicsõítõ k¦rtana isteni hangulataiban.

(5) Ó, miért nem lelt a szívem megelégedésre? És miért is nem pusztult el Narottama d§sa?

Kusumita v¥nd§vane n§cato ªikhi ga£e (a Pr§rthan§ból) (1) kusumita v¥nd§vane, n§cato ªikhi-ga£e, pika-kula bhramara-jha¯k§re priya sahacar¦ sa¯ge, g§iy§ j§ibo ra¯ge, manohara nikuñja-ku±¦re

(2)

hari hari! manoratha phalibe §m§re du¯huka manthara gati, kautuke herabo ati, a¯ga bhori pulaka a¯kure

(3)

caudige sakh¦r m§jhe, r§dhik§r ¦¯gite, ciru£¦ loiy§ kare kori ku±ila kuntala saba, bith§riy§ §¯ca¨ibo, ban§ibo vicitra kabar¦

(4)

m¥gamada, malayaja, saba a¯ge lepabo, par§ibo manohara h§r candana ku¯kume, tilaka bas§ibo, herabo mukha-sudh§kar

(5) n¦la pa±±§mbara, jatane par§ibo, p§ye dibo ratana mañj¦re bh¥¯g§rer jale r§¯g§, cara£a dhoy§ibo, muchabo §pana cikure

(6) kusumaka nava-dale, ªeja bich§ibo, ªayana kar§bo do¯h§k§re dhavala c§mara §ni, m¥du m¥du b¦jabo, charamita du¯huka ªar¦re

(7)

kanaka sampu±a kori, karp¡ra t§mbula bhari, jog§ibo do¯h§r badane adhara sudh§-rase, t§mbula suv§se, bhuñjabo adhika jatane

(8) ªr¦-guru karu£§-sindhu, lokan§th d¦na-bandhu, mui d¦ne koro avadh§n r§dh§-k¥¢£a v¥nd§vana, priya-narma-sakh¦-ga£a, narottam m§ge ei d§n

(1) V¥nd§vana üdén virágzó erdejében pávák táncolnak, kakukkok énekelnek, méhek donganak.

Kedves szolgálólány-társaimmal együtt elmegyünk az elbûvölõ lugashoz, s közben vidáman énekelünk.

(2) Ó! Legdédelgetettebb vágyaim valóra válnak! Kíváncsiságtól repesve megpillantom majd az Isteni párt, amint lassan, méltóságteljesen megérkeznek, s tagjaik az örömteli izgatottságtól olyan lúdbõrösek, mintha megannyi bimbó borítaná õket.

(3) R§dhik§t bizalmas barátnõi veszik körül. Amint rám néz, értek a pillantásából, s egy fésûvel a kezemben odamegyek Hozzá. Kifésülöm hosszú, hullámos fürtjeit, majd lenyûgözõ hajkölteményt formázok belõlük.

(4) Pézsmával és szantállal kenem be a testét, s elbûvölõ nyakláncokat aggatok rá. Ku¯kum-poros

szantálpéppel tilak-mintát festek a homlokára, s aztán tekintetemet nektárontó holdarcára emelem.

(5) Gondosan felöltöztetem Ý finom kék selyemruhát adok Rá, s csilingelõ ékköves csengettyûket csatolok a bokájára. Egy korsóból vizet öntök, és megmosom pirosszínû lábait, majd a hajammal szárazra törlöm õket.

(6) Üde virágszirmokból nyoszolyát készítek Nekik a földön, s lefektetem a Párt pihenni. Fehér

c§mara-legyezõt veszek a kezembe, s lágy mozdulatokkal legyezem Õket, hogy enyhet adjak

fáradt tagjaiknak.

(7) Odamegyek a drágakövekkel kirakott ládikához, mely tele van kámforos bételdióval, kiveszek belõle néhányat, s a szájuk elé tartom. Miután még illatosabbakká váltak ajkaik nektárjától, én is magamhoz veszek belõlük néhányat, s nagy elragadtatással rágni kezdem õket.

(8) Szeretett lelki tanítómesterem! Kegy óceánja! Ó, Lokan§th Gosv§m¦, szegények barátja! Kérlek, gondolj esendõ szolgádra! Narottama d§sa R§dh§ és K¥¢£a, V¥nd§vana, s a bizalmas priya-narma-sakh¦k

áldásáért könyörög!

Gaur§¯ga karu£§ koro (1) gaur§¯ga karu£§ koro, d¦na h¦na jane mo-samo patita prabhu, n§hi tri-bhuvane

(2) dante t¥£a dhori’ gaura, ¨§ki he tom§r k¥p§ kori’ eso §m§r, h¥doya mandire

(3)

jadi doy§ n§ koribe, patita dekhiy§ patita p§vana n§ma, kisera l§giy§

(4) po¨eci bhava tuph§ne, n§hika nist§r ªr¦ cara£a tara£¦ d§ne, d§se koro p§r

(5)

ªr¦ k¥¢£a caitanya prabhu, d§ser anud§s pr§rthan§ koraye sad§, narottam d§s

(1) Ó, én kedves Uram, Gaur§¯ga! Részesítsd kegyedben ezt az alávaló és nyomorult lelket. Ó, Uram!

A három világban nincs senki, aki bûnösebb lenne nálam.

(2) Ó, Uram, Gaura! Fûszálat veszek a fogam közé, s hangosan Hozzád kiáltok! Könyörülj meg rajtam, s gyere, költözz be a szívem templomába!

(3) Ha nem adod a kegyed, pedig látod, milyen bûnös vagyok, akkor miért hívnak patita-p§vanának—

a bûnösök kegyes Megmentõjének?

(4) Elsüllyedek az anyagi világ vihar korbácsolta hullámaiban, ahonnan nincs menekvés. Kegyesen részesíts isteni lótuszlábaid ajándékában, melyek olyanok, akár egy hajó, mellyel szolgád átkelhet a születés és halál óceánján.

(5) Narottama d§sa, ¼r¦ K¥¢£a Caitanya Prabhu szolgája szüntelenül így imádkozik.

Más vai¢£ava §c§ryák és szentek dalai ¼r¦ Guru-parampar§ ¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ Gosv§m¦ Prabhup§da (1) k¥¢£a hoite catur-mukha, hoy k¥¢£a-sevonmukha, brahm§ hoite n§radera mati n§rada hoite vy§sa, madhwa kohe vy§sa-d§sa, p¡r£aprajña padman§bha gati

(2) n¥hari m§dhava-ba°ªe, ak¢obhya paramaha°se, ªi¢ya boli’ a¯g¦k§ra kore ak¢obhyera ªi¢ya jaya- t¦rtha n§me paricaya, t§ra d§sye jñ§nasindhu tore

(3) t§h§ hoite day§nidhi, t§ra d§sa vidy§nidhi, r§jendra hoilo t§h§ ha’te t§h§ra ki¯kora jaya- dharma n§me paricaya, parampar§ j§no bh§lo mate

(4) jayadharma-d§sye khy§ti, ªr¦ puru¢ottama-jati, t§ ha’te brahma£ya-t¦rtha s¡ri vy§sat¦rtha t§ra d§sa, lak¢m¦pati vy§sa-d§sa, t§h§ ha’te m§dhavendra pur¦

(5)

m§dhavendra pur¦-bara, ªi¢ya-bara ªr¦-¦ªwara, nity§nanda, ªr¦-adwaita vibhu ¦ªwara-pur¦ke dhanya, korilen ªr¦-caitanya, jagad-guru gaura mah§prabhu

(6)

mah§prabhu ªr¦-caitanya, r§dh§-k¥¢£a nahe anya, r¡p§nuga janera j¦vana viªwambhara priya¯kara, ªr¦-swar¡pa d§modara, ªr¦-gosw§m¦ r¡pa-san§tana

(7) r¡pa-priya mah§jana, j¦va, raghun§tha hana, t§ra priya kavi k¥¢£ad§sa k¥¢£ad§sa-priya-bara, narottama sev§-para, j§ra pada viªwan§tha-§ªa

(8) viªwan§tha-bhakta-s§tha, baladeva-jagann§tha t§ra-priya ªr¦-bhaktivinoda mah§-bh§gavata-bara, ªr¦-gaurakiªora-bara, hari-bhajanete j§’ra moda

(9)*

ih§r§ paramaha°sa, gaur§¯gera nija-ba°ªa, t§dera cara£e mama gati §mi seb§-ud§s¦na, n§mete trida£¨¦ d¦na, ªr¦-bhaktisiddh§nta saraswat¦

(1) A teremtés kezdetén a négyfejû Brahm§ a Legfelsõbb Úrtól, ¼r¦ K¥¢£ától kapta meg az odaadó szolgálat tudományát, N§rada Devar¢i pedig Brahm§tól sajátította el ezt az isteni tudományt. A nagy bölcs, K¥¢£a Dvaip§yana Vy§sa, aki a védikus irodalom összegyûjtésére kapott felhatalmazást, N§rada Devar¢i tanítványa lett. ¼r¦p§da Madhv§c§rya, a ved§nta-filozófia ªuddha-dvaita iskolájának

megalapítója, aki a 13. században meglátogatta Vy§sadevát Badarik§ªramában, hogy megtanulja tõle a ved§nta-filozófiát, K¥¢£a Dvaip§yana Vy§sa szolgájának nevezi magát.

P¡r£aprajña T¦rtha [Madhva] volt Padman§bha T¦rtha guruja és egyetlen menedéke.

(2) Madhva két másik fõ tanítványa N¥hari T¦rtha és M§dhava T¦rtha volt. M§dhava T¦rtha a kiváló

paramaha°sát, Ak¢obhya T¦rthát fogadta tanítványául. Ak¢obhya T¦rtha legfõbb tanítványát

Jayat¦rthának hívták. Jayat¦rtha szolgálata tanítványára, Jñ§nasindhura szállt.

(3) Day§nidhi Jñ§nasindhutól sajátította el az odaadó szolgálat tudományát, Day§nidhi szolgája pedig Vidy§nidhi [Vidy§dhir§ja T¦rtha] volt. Vidy§dhir§ja T¦rtha tanítványa R§jendra T¦rtha lett. R§jendra T¦rtha szolgáját Jayadharmának, vagy más néven Vijayadhvaja T¦rthának hívták. Így kell helyesen megértenünk ezt a tanítványi láncolatot.

(4) A kiváló sanny§s¦, ¼r¦ Puru¢ottama T¦rtha, guruja, Vijayadhvaja T¦rtha [Jayadharma]

szolgálata révén kapta tudását. Puru¢ottama T¦rtha fõ tanítványa Subrahma£ya T¦rtha volt.

Szolgája a nagy Vy§sat¦rtha [Vy§sa R§ya] volt. Vy§sat¦rthát Lak¢m¦pati T¦rtha szolgálta, akinek tanítványa M§dhavendra Pur¦ Gosv§m¦ volt.

(5) M§dhavendra Pur¦ legfõbb tanítványa ¾ªvara Pur¦ volt, két másik tanítványa pedig az Istenség híres inkarnációi, ¼r¦ Nity§nanda és Advaita Ýc§rya voltak. ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu, minden világok lelki tanítómestere nagy szerencsében részesítette ¾ªvara Pur¦t azzal, hogy elfogadta lelki tanítómesterének.

(6) ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu nem különbözik ¼r¦ ¼r¦ R§dh§tól és K¥¢£ától, s Õ az élete azoknak a vai¢£aváknak, akik ¼r¦ R¡pa Gosv§m¦t követik. ¼r¦ Svar¡pa D§modara Gosv§m¦, R¡pa Gosv§m¦ és San§tana Gosv§m¦ nagy örömet szereztek Viªv§mbharának [¼r¦ Caitanyának].

(7) A nagy lelkek, J¦va Gosv§m¦ és Raghun§tha d§sa Gosv§m¦ nagyon kedvesek voltak R¡pa Gosv§m¦nak. J¦va Gosv§m¦ R¡pa Gosv§m¦ tanítványa lett, Raghun§tha d§sa Gosv§m¦t pedig, aki Advaita Ýc§rya tanítványának, Yadunandana Ýc§ryának volt a tanítványa, R¡pa és San§tana a fivérüknek tekintették. Raghun§tha d§sa Gosv§m¦ szeretett tanítványa K¥¢£ad§sa Kavir§ja Gosv§m¦ volt. K¥¢£ad§sa Kavir§ja Lokan§tha Gosv§m¦ bensõséges barátja volt. Mindketten ugyanott éltek V¥nd§vanában, és mindig K¥¢£áról beszélgettek. Lokan§tha Gosv§m¦nak, Gad§dhara Pa£¨ita tanítványának csak egyetlen tanítványa volt: Narottama d§sa. Narottama d§sa mindig guruját és guruja bensõséges barátját

szolgálta, így K¥¢£ad§sa Kavir§ja Gosv§m¦ nagyon megkedvelte. Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura – a tanítványi láncolatban Narottamát követõ negyedik §c§rya – egyetlen vágya az volt, hogy Narottama d§sa çh§kura lábait szolgálhassa.

(8) Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura Baladeva Vidy§bh¡¢a£a ªik¢§-guruja [oktató lelki tanítómestere] volt, akinek a ¼r¦mad-Bh§gavatam elveit tanította. Jagann§tha d§sa B§b§j¦ kiemelkedett a ¼r¦ Baladeva Vidy§bh¡¢a£át követõ §c§ryák közül, és õ volt ¼r¦ Bhaktivinoda çh§kura szeretett ªik¢§-guruja is. Bhaktivinoda çh§kura bensõséges barátja és társa a kiváló mah§-bh§gavata, ¼r¦ Gaurakiªora d§sa B§b§j¦ volt, aki egyedül a hari-bhajanában lelte örömét.

(9) Ezek a nagyszerû vai¢£ava szentek mind paramaha°sák, azaz a bhakták legmagasabb rendjének és az Úr Gaur§¯ga lelki családjának tagjai. Az õ lótuszlábuk az egyetlen menedékem. Engem nem érdekel igazán az odaadó szolgálat, s csak egy szegény és alacsony rendû trida£¨¦ sanny§s¦ vagyok, akinek ¼r¦ Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ a neve. * Mivel ezt a dalt ¼r¦ Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura írta, a saját nevével fejezte be, ahogy a vai¢£ava költõk általában teszik. Hogy a ¼r¦ Caitanyadevától származó tanítványi láncolat lelki tanítóihoz méltóan dicsõíthessük ¼r¦ Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kurát és szeretett tanítványát, ¼r¦ A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§dát is, a következõ versszakot írtuk az énekhez, melyet tetszés szerint lehet énekelni a kilencedik versszak helyett.

ªr¦-v§r¢abh§nav¦-bar§, sad§ sevya-sev§-par§, t§h§ra dayita-d§sa-n§ma t§ra pradh§n prac§rako, ªr¦-bhaktived§nta n§mo, patita-janete doy§-dh§ma A híres ¼r¦ V§r¢abh§nav¦-dayita d§sa [Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ avatott neve] mindig lelki tanítómesterének, ¼r¦la Gaurakiªora d§sa B§b§j¦nak a szolgálatában merült el. Legfõbb prédikáló tanítványa ¼r¦ A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da volt, aki az Úr Caitanya üzenetét az egész világon elterjesztette, s így õ a kegy és az együttérzés forrása minden esendõ lélek számára.

Du¢±a mana Vai¢£ava ke? – Ki az igazi vai¢£ava? ¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura (1) du¢±a mana! tumi kiser vai¢£ava? prati¢±h§r tare, nirjaner ghare, tava ‘hari n§ma’ kevala ‘kaitava’

(2)

ja¨er prati¢±h§, ªukarer vi¢±h§, j§no n§ ki t§h§ ‘m§y§r vaibhava’ kanaka k§min¦, divasa-y§min¦, bh§viy§ ki k§ja, anitya se saba

(3) tom§r kanaka, bhoger janaka, kanaker dv§re sevaho ‘m§dhava’ k§min¦r k§ma, nahe tava dh§ma, t§h§r–m§lika kevala ‘y§dava’

(4) prati¢±h§ª§-taru, ja¨a-m§y§-maru, n§ pela ‘r§va£a’ yujhiy§ ‘r§ghava’ vai¢£av¦ prati¢±h§, t§te koro ni¢±h§, t§h§ n§ bhajile labhibe raurava

(5)

harijana-dve¢a, pratisth§ª§-kleªa, koro keno tabe t§h§r gaurava vai¢£aver p§che, pratisth§ª§ §che, t§’te kabhu n§he ‘anitya-vaibhava’

(6)

se hari-sambandha, ª¡nya-m§y§-gandha, t§h§ kabhu noy ‘ja¨er kaitava’ prati¢±h§-ca£¨§l¦, nirjanat§-j§li, ubhaye j§niho m§yika raurava

(7) k¦rtana ch§¨ibo, prati¢±h§ m§khibo, ki k§ja ¨hu¨iy§ t§d¥ªa gaurava m§dhavendra pur¦, bh§va-ghare curi, n§ korilo kabhu sad§i j§nabo

(8) tom§r prati¢±h§,–‘ªukarer vi¢±h§’, t§r-saha sama kabhu n§ m§nava matsarat§-vaªe, tumi ja¨a-rase, majecho ch§¨iy§ k¦rtana-sau¢±ava

(9) t§i du¢±a mana, ‘nirjana bhajan,’ prac§richo chale ‘kuyog¦-vaibhava’ prabhu san§tane, parama jatane, ªik¢§ dilo y§h§, cinto sei saba

(10)

sei du’±i kath§, bhulo’ n§ sarvath§, uccai¤-svare koro ‘hari-n§ma-rava’ ‘phalgu’ §r ‘yukta,’ ‘baddha’ §r ‘mukta,’ kabhu n§ bh§viho, ek§k§r saba

(11) ‘kanaka-k§min¦,’ ‘prati¢±h§-b§ghin¦,’ ch§¨iy§che j§re, sei to’ vai¢£ava sei ‘an§sakta,’ sei ‘ªuddha-bhakta,’ sa°s§r tath§ p§y par§bhava

(12) yath§-yogya bhoga, n§hi tath§ roga, ‘an§sakta’ sei, ki §r kahabo ‘§sakti-rohita,’ ‘sambandha-sahita,’ vi¢aya-samuha sakali ‘m§dhava’

(13) se ‘yukta-vair§gya,’ t§h§ to’ saubh§gya, t§h§-i ja¨ete harir vaibhava k¦rtane j§h§r, ‘prati¢±h§-sambh§r,’ t§h§r sampatti kevala ‘kaitava’

(14)

‘vi¢aya-mumuk¢u,’ ‘bhoger bubhuk¢u,’ du’ye tyajo mana, dui ‘avai¢£ava’ ‘k¥¢£er sambandha,’ apr§k¥ta-skandha, kabhu n§he t§h§ ja¨er sambhava

(15) ‘m§y§v§d¦ jana,’ k¥¢£etara mana, mukta abhim§ne se ninde vai¢£ava vai¢£aver d§s, tava bhakti-§ª, keno v§ ¨§kicho nirjana-§hava

(16) je ‘phalgu-vair§g¦,’ kohe nije ‘ty§g¦,’ se n§ p§re kabhu hoite ‘vai¢£ava’ hari-pada ch§¨i’, ‘nirjanat§ b§¨i,’ labhiy§ ki phala, ‘phalgu’ se vaibhava

(17)

r§dh§-d§sye rohi’, ch§¨i ‘bhoga-ahi,’ ‘prati¢±h§ª§’ nahe ‘k¦rtana-gaurava’ ‘r§dh§-nitya-jana,’ t§h§ ch§¨i’ mana, keno v§ nirjana-bhajana-kaitava

(18)

vraja-v§s¦-ga£a, prac§raka-dhana, prati¢±h§-bhik¢uka t§’r§ nahe ‘ªava’ pr§£a §che t§’r, se-hetu prac§r, prati¢±h§ª§-h¦na-’k¥¢£a-g§th§’ saba

(19) ªr¦-dayita-d§s, k¦rtanete §ª, koro uccai¤-svare ‘hari-n§ma-rava’ k¦rtana-prabh§ve, smara£a svabh§ve, se k§le bhajana-nirjana sambhava

(1) Te gonosz elme! Mit gondolsz, miféle vai¢£ava vagy? Amikor magamutogatón az Úr Hari szent nevét énekled egy elhagyatott helyen, csak azért teszed, hogy hamis világi hírnevet szerezz magadnak, s az egész csak merõ képmutatás!

(2) Az efféle anyagi hírnév ugyanolyan visszataszító, mint a disznóürülék. Hát nem tudod, hogy minden csak merõ szemfényvesztés, melyet M§y§ hatalma teremt? Mi haszna, ha éjjel-nappal azon töröd a fejed, hogyan élvezhetnéd a vagyont és a nõket? Ezek mind mulandó dolgok.

(3) Azzal, hogy a sajátodénak hiszed a vagyont, egyre növekvõ vágyakat ébresztesz magadban az anyagi élvezetekre. Pénzedet ehelyett minden vagyon Urának, M§dhavának a szolgálatába kellene állítanod. Ne vágyakozz nõk után se, hiszen nem téged illetnek: egyetlen igazi birtokosuk az Úr Y§dava.

(4) A démon R§va£a — a megtestesült kéjvágy — azért harcolt az Úr R§macandrával — a megtestesült szeretettel —, hogy elérje a világi hírnév ligetét. Errõl az “oázisról” azonban kiderült, hogy csupán délibáb az Úr megtévesztõ anyagi energiájának sivatagos pusztájában. Kérlek, légy mindig állhatatos, hogy elérd azt a biztos és szilárd szintet, ahol egy vai¢£avának meg kell állapodnia. Ha viszont elhanyagolod az Úr imádatát, pokoli lét vár rád.

(5) Miért szenvedsz hiábavalón attól a kíntól, amit az okoz, hogy az Úr Hari bhaktáit gyalázod, s

megpróbálsz emelkedett helyzetükbe kerülni? Meddõ próbálkozás az egész, s csak az ostobaságodat bizonyítod vele. A lelki tökéletességre való vágy könnyen beteljesül, ha az ember az Úr bhaktájává válik, hiszen a hírnév önként és örökre a vai¢£ava nyomába szegõdik.

Ezt a hírnevet sohasem szabad mulandó, világi hívságnak tekinteni.

(6) A bhakta és az Úr Hari kapcsolata mentes a világi illúziónak még az árnyékától is; semmi köze a materialista emberekre jellemzõ csalási hajlamhoz. Az anyagi világbeli hamis népszerûség olyan, mint egy álnok, kutyaevõ boszorkány, a magányos életre való törekvés pedig, melynek célja, hogy egy állítólagos vegyítetlen bhajanban merüljünk el, valójában csak a téboly hálóját szövi körénk. Sohase felejtsd el, hogy aki ezek bármelyikére törekszik, bizony M§y§ illúziójának poklában él.

(7) “Felhagyok az Úr nevének nyilvános, hangos éneklésével, magányba vonulok, s a világi tisztelet balzsamával kenem be magam.” Drága elmém, mi haszna az ilyen álságos dicsõség hajszolásának? Hadd emlékeztesselek rá, hogy a kiváló lélek, M§dhavendra Pur¦ sohasem csapta be magát azzal, hogy a tulajdon érzékei által teremtett kamrából lopjon, ahogyan most te teszed.

(8) Olcsó hírneved annyit ér, mint a disznóürülék. Egy magadfajta közönséges, becsvágyó embert sohasem lehet egy olyan kiváló bhaktához hasonlítani, mint M§dhavendra Pur¦. Az irigység hatása

alatt belefulladtál az anyagi élvezet szennyes vizébe, miután hátat fordítottál a közös k¦rtannak, a legkiválóbb tökéletességnek.

(9) Tudd meg, ó, gonosz elme, hogy az állítólagos magányos imádatot csak a hamis yog¦k dicsõítik, akik gátlástalan eszközökkel becsapnak másokat. Ha meg akarsz menekülni ezektõl a csapdáktól, kérlek, gondolkodj el azokon a tanításokon, melyeket a Legfelsõbb Úr, ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu osztott meg kegyesen velünk, amikor ¼r¦la San§tana Gosv§m¦t tanította a legnagyobb figyelemmel.

(10) Egy pillanatra se felejtsd el azt a két értékes elvet, amit tanított: 1) a száraz, látszólagos lemondás nem egyenlõ a valódi, helyénvaló lemondással; 2) az anyag kötelékeiben raboskodó lélek nem egyenlõ a felszabadult lélekkel. Soha ne ess abba a hibába, hogy azt gondolod, ezek az ellentétes fogalmak ugyanazon a szinten állnak. Kérlek, emlékezz erre, s énekeld az Úr szent neveit, olyan hangosan, ahogy csak a torkodon kifér.

(11) Az az igazi vai¢£ava, aki többé már nem esik áldozatul a gazdagság, a szépség és a hírnév vérszomjas nõsténytigrisének. Az ilyen lélek valóban elszakadt az anyagi léttõl, és tiszta bhaktának

nevezik. Akinek tudata mentes az effajta ragaszkodásoktól, az gyõzelmet aratott a születés és halál birodalma fölött.

(12) Az mentes azonban igazán a ragaszkodástól, aki, mértékkel bár, de felhasználja azokat a világi dolgokat, melyek szükségesek az odaadó szolgálat elvei szerint való élethez; az a bhakta, aki így

cselekszik, nem esik áldozatul az anyagi dolgok csábításának. Így, önzõ ragaszkodásoktól mentesen, s annak a képességnek a birtokában, hogy mindent az Úrral kapcsolatban lásson, valamennyi érzéktárgyban magát az Úr M§dhavát látja.

(13) Ezt jelenti a megfelelõ lemondás, s aki ezt megvalósítja, bizony nagyon szerencsés. Az ilyen bhakta

életének minden mozzanata az Úr Harinak ebben az anyagi világban megnyilvánult személyes lelki fenségeit képviseli. Aki pedig abban a reményben kezdi el az Úr nevét énekelni, hogy azzal majd saját világi hírnevét alapozza meg, annak minden cselekedete és vagyona a képmutatás sallangjait képviseli csupán.

(14) Ó, elme, kétfajta ember társaságát tagadd meg mindenképp: azét, aki az anyagi világból való személytelen felszabadulásra vágyik, és azét, aki az anyagi érzéktárgyak nyújtotta gyönyört kívánja élvezni. Mindkét embertípus egyaránt abhakta. Azok a dolgok, amelyeket az Úr K¥¢£ával

kapcsolatban használunk, közvetlenül a transzcendentális birodalomhoz tartoznak. Mivel így semmi közük az anyaghoz, az anyagi élvezetekre vagy anyagi lemondásra vágyók sem birtokolni, sem megtagadni nem tudják õket.

(15) Az imperszonalista filozófus nem hajlandó K¥¢£ára az odaadás tárgyaként gondolni, s mivel képzelt felszabadulása felfuvalkodottá teszi, hovatovább arra vetemedik, hogy bírálja az Úr igaz bhaktáit.

Ó, elme, te a vai¢£avák szolgája vagy, s mindig reménykedned kellene abban, hogy egyszer majd odaadóvá válsz. Akkor hát, miért keltesz ekkora lármát, miért szólongatsz folyton és bizonygatod nekem, hogy az általad gyakorolt magányos imádat a magasabb rendû?

(16) Aki képmutatón felad olyan dolgokat, amiket fel lehetne használni az Úr szolgálatában, büszkeségbõl ugyan “önmegtagadónak” nevezi magát, de a hozzáállása miatt sajnos sohasem válhat belõle vai¢£ava. Ha feladja az Úr Hari lótuszlábának szolgálatát, és visszavonul magányos otthonába, bármit is nyerjen e gyakorlat által, az a csalás talmi kincse lesz csupán.

(17) Végezd szüntelenül ¼r¦ R§dh§ szolgálatát, s tartsd magad távol az anyagi vágykielégítés gonosz kígyójától. Az Úr k¦rtanjában való részvétel dicsõsége nem arra való, hogy az ember a személyes

elismerés iránti törekvéseit elégítse ki vele. Ó, elme, hogy felejthetted el, hogy R§dh§ örök szolgája vagy, hogyan dönthettél úgy, hogy inkább visszavonulsz egy magányos helyre, s az állítólagos bhajan csaló folyamatát gyakorolod?

(18) Az Úr prédikátorai között a legbecsesebbek a Vraja-dh§mban lakó örök személyiségek. Õk sohasem foglalkoznak azzal, hogy értéktelen anyagi hírnévért könyörögjenek, amit csak az élõhalottak tartanak nagy becsben. A Vraja-v§s¦k valóban teli vannak élettel, s azért prédikálnak, hogy életet adjanak az anyagi világ kétlábon járó hulláinak is. Azok a dalok, melyeket a Vraja-v§s¦k énekelnek az Úr K¥¢£a dicsõségérõl, mentesek a hírnév utáni vágytól.

(19) R§dh§nak és az Õ szeretett K¥¢£ájának eme alázatos szolgája mindig a k¦rtanát várja, s

mindenkit arra kér, hogy énekelje hangosan az Úr Hari neveit. A közös éneklés

transzcendentális hatalma automatikusan felébreszti az Úrra és az Õ isteni kedvteléseire való emlékezést, méghozzá az ember örök lelki formájára jellemzõ módon. Csak ekkor válik az is lehetségessé, hogy az ember egy magányos helyre vonuljon, és az Urak bensõséges szolgálatát végezze.

Jaya R§dh§-K¥¢£a g¦ti (1) jaya r§dh§-m§dhava r§dh§-m§dhava r§dhe (jayadever pr§£a-dhana he)

(2)

jaya r§dh§-madana-gop§l r§dh§-madana-gop§l r§dhe (s¦t§-n§ther pr§£a-dhana he)

(3) jaya r§dh§-govinda r§dh§-govinda r§dhe (r¡pa gosw§m¦r pr§£a-dhana he)

(4)

jaya r§dh§-madana-mohan r§dh§-madana-mohan r§dhe (san§taner pr§£a-dhana he)

(5) jaya r§dh§-gop¦n§tha r§dh§-gop¦n§tha r§dhe (madhu pa£¨iter pr§£a-dhana he)

(6)

jaya r§dh§-d§modara r§dh§-d§modara r§dhe (j¦v gosw§m¦r pr§£a-dhana he)

(7) jaya r§dh§-rama£a r§dh§-rama£a r§dhe (gop§l bha±±er pr§£a-dhana he)

(8)

jaya r§dh§-vinoda r§dh§-vinoda r§dhe (lokan§ther pr§£a-dhana he)

(9) jaya r§dh§-gokul§nanda r§dh§-gokul§nanda r§dhe (viªwan§ther pr§£a-dhana he)

(10)

jaya r§dh§-giridh§r¦ r§dh§-giridh§r¦ r§dhe (d§s gosw§m¦r pr§£a-dhana he)

(11) jaya r§dh§-ªy§masundar r§dh§-ªy§masundar r§dhe (ªy§m§nander pr§£a-dhana he)

(12)

jaya r§dh§-ba¯ka-bih§r¦ r§dh§-ba¯ka-bih§r¦ r§dhe (harid§ser pr§£a-dhana he)

(13) jaya r§dh§-k§nta r§dh§-k§nta r§dhe (vakreªwarer pr§£a-dhana he)

(14)

jaya g§ndharvik§-giridh§r¦ g§ndharvik§-giridh§r¦ r§dhe (saraswat¦r pr§£a-dhana he)

(1) Minden dicsõséget R§dh§nak és M§dhavának, Jayadeva Gosv§m¦ szíve kincsének!

(2) Minden dicsõséget R§dh§nak és Madana-gop§lának, ¼r¦ Advaita Ýc§rya szíve kincsének!

(3) Minden dicsõséget R§dh§nak és Govindának, R¡pa Gosv§m¦ szíve kincsének!

(4) Minden dicsõséget R§dh§nak és Madana-mohanának, San§tana Gosv§m¦ szíve kincsének!

(5) Minden dicsõséget R§dh§nak és Gop¦n§thának, Ma¨hu Pa£¨ita szíve kincsének!

(6) Minden dicsõséget R§dh§nak és D§modarának, J¦va Gosv§m¦ szíve kincsének!

(7) Minden dicsõséget R§dh§-rama£ának, Gop§la Bha±±a Gosv§m¦ szíve kincsének!

(8) Minden dicsõséget R§dh§-vinodának, Lokan§tha Gosv§m¦ szíve kincsének!

(9) Minden dicsõséget R§dh§nak és Gokul§nandának, Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura szíve kincsének!

(10) Minden dicsõséget R§dh§nak és Giridh§r¦nak, Raghun§tha d§sa Gosv§m¦ szíve kincsének!

(11) Minden dicsõséget R§dh§nak és ¼y§masundarának, ¼y§m§nanda Gosv§m¦ szíve kincsének!

(12) Minden dicsõséget R§dh§nak és Ba¯ka-vih§r¦nak, Harid§sa Sv§m¦ szíve kincsének!

(13) Minden dicsõséget R§dh§-k§ntának, Vakreªvara Pa£¨ita szíve kincsének!

(14) Minden dicsõséget G§ndharvik§nak és Giridh§r¦nak, ¼r¦ Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura szíve kincsének!

¼r¦ R§dhik§-stava ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ (a Stava-m§l§ból) (refrén) r§dhe jaya jaya m§dhava-dayite gokula-taru£¦-ma£¨ala-mahite

(1) d§modara-rati-vardhana-veªe hari-ni¢ku±a-v¥nd§-vipineªe

(2) v¥¢abh§n¡dadhi-nava-ªaªi-lekhe lalit§-sakhi gu£a-ramita-viª§khe

(3) karu£§° kuru mayi karu£§-bharite sanaka-san§tana-var£ita-carite

(refrén) Ó, R§dh§! Ó, M§dhava kedvese! Téged imád Gokula összes fiatal leánya! Minden dicsõséget Neked! Minden dicsõséget Neked!

(1—3) Ó, Te, aki úgy öltözködsz, hogy fokozd az Úr D§modara irántad érzett szerelmét és ragaszkodását! Ó, V¥nd§vanának, az Úr Hari gyönyörligetének királynõje! V¥¢abh§nu király óceánjából felkelõ újhold! Ó, Lalit§ barátnõje! Ó, Te, ki Viª§kh§t a barátság, a kedvesség és a K¥¢£a iránti hûség csodálatos tulajdonságaival nyered meg magadnak! Ó, Te, ki mindig könyörületes vagy! Akinek isteni tulajdonságairól a nagy bölcsek, Sanaka és San§tana énekelnek! Ó, R§dh§! Kérlek, légy kegyes hozzám!

K¥¢£a deva bhavantam vande ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ (a Stava-m§l§ból) (refrén) k¥¢£a deva bhavanta° vande man-m§nasa-madhukaram arpaya nija-pada-pa¯kaja-makarande

(1) yady api sam§dhi¢u vidhir api paªyati na tava nakh§gra-mar¦cim idam icch§mi niªamya tav§cyuta tad api k¥p§dbhuta-v¦cim

(2)

bhaktir udañcati yady api m§dhava na tvayi mama tila-m§tr¦ parameªvarat§ tad api tav§dhika durgha±a-gha±ana-vidh§tr¦

(3)

ayam avilolatay§dya san§tana kalit§dbhuta-rasa-bh§ram nivasatu nityam ih§m¥ta nindati vindan madhurima-s§ram

(refrén) Ó Uram, K¥¢£a! Hódolattal borulok le Elõtted. Kérlek, szegezd méhecske-elmémet lótuszlábad nektárjára.

(1) Ó, Acyuta! Habár a kiváló Brahm§ még sam§dhi-transzában sem pillanthatja meg a

lótuszlábaid körme hegyébõl áradó ragyogás egyetlen sugarát sem, én mégis arra vágyom, hogy ebben a látványban lehessen részem, mert hallottam kegyed minden képzeletet felülmúló hullámairól.

(2) Ó, M§dhava! Annak ellenére, hogy az Irántad érzett odaadásom még egy csöppet sem mutatkozott meg, mivel Te vagy a mindenek fölött álló Úr, képes vagy véghezvinni a lehetetlent is.

(3) Ó, San§tana! Lótuszlábad még az istenek nektárját is felülmúlja. Miután lábaid lótuszvirágjában megtaláltam az édesség sûrített lényegét, mely megannyi csodálatos ízzel teljes, azért imádkozom, hogy az elmém méhe ma örök lakhelyre leljen benne.

¼r¦ D§modar§¢±aka (K¥¢£a Dvaip§yana Vy§sa Padma Pur§£ájából; részlet N§rada Muni és ¼aunaka ¹¢i beszélgetésébõl, Satyavrata Muni elbeszélésében) “K§rtika havában az ember imádja az Úr D§modarát, s minden nap énekelje el a D§modar§¢±aka

nevû imát, melyet a bölcs Satyavrata beszélt el, s amely vonzza az Úr D§modarát” (¼r¦ Haribhakti-vil§sa 2.16.198).

(1) nam§m¦ªvara° sac-cid-§nanda-r¡pa° lasat-ku£¨ala° gokule bhr§jam§nam yaªod§-bhiyol¡khal§d dh§vam§na° par§m¥¢±am atyantato drutya gopy§

(2) rudanta° muhur netra-yugma° m¥janta° kar§mbhoja-yugmena s§ta¯ka-netram muhu¤ ªv§sa-kampa-trirekh§¯ka-ka£±hasthita-graiva° d§modara° bhakti-baddham

(3)

it¦d¥k sva-l¦l§bhir §nanda-ku£¨e sva-gho¢a° nimajjantam §khy§payantam tad¦ye¢ita-jñe¢u bhaktair jitatva° puna¤ prematas ta° ªat§v¥tti vande

(4) vara° deva mok¢a° na mok¢§vadhi° v§ na c§nya° v¥£e ’ha° vareª§d ap¦ha ida° te vapur n§tha gop§la-b§la° sad§ me manasy §vir§st§° kim anyai¤

(5) ida° te mukh§mbhojam atyanta-n¦lair v¥ta° kuntalai¤ snigdha-raktaiª ca gopy§ muhuª cumbita° bimba-rakt§dhara° me manasy §vir§st§m ala° lak¢a-l§bhai¤

(6) namo deva d§modar§nanta vi¢£o pras¦da prabho du¤kha-j§l§bdhi-magnam k¥p§-d¥¢±i-v¥¢±y§ti-d¦na° bat§nug¥h§£eªa m§m ajñam edhy ak¢i-d¥ªyai¤

(7)

kuver§tmajau baddha-m¡rtyaiva yadvat tvay§ mocitau bhakti-bh§jau k¥tau ca tath§ prema-bhakti° svak§° me prayaccha na mok¢e graho me ’sti d§modareha

(8)

namas te ’stu d§mne sphurad-d¦pti-dh§mne tvad¦yodar§y§tha viªvasya dh§mne namo r§dhik§yai tvad¦ya priy§yai namo ’nanta-l¦l§ya dev§ya tubhyam

(1) Alázatos hódolatomat ajánlom a Legfelsõbb Úrnak, ¼r¦ D§modarának, akinek alakjában az öröklét, a tudás és a boldogság testesül meg, akinek cápa alakú fülbevalói ide-oda lengenek, aki gyönyörûségesen ragyog Gokula isteni birodalmában, s aki [mivel rossz fát tett a tûzre, azzal, hogy eltörte az edényt, amiben anyja a joghurtból vajat köpült, aztán pedig egy mennyezetrõl lecsüngõ edénybõl ellopta a vajat] sebesen elszaladt a fa õrlõmozsár elõl Yaªod§ anyától való félelmében, de akit a mamája, mivel gyosabban futott nála, elkapott hátulról.

(2) [Amikor meglátta anyja kezében a köpülõbotot,] sírva fakadt, s lótuszkezével egyre csak a szemeit dörgölte, melyek félelemmel teltek meg. A sírástól oly sebesen szedte a levegõt, hogy gyöngysor-lánca egyre csak rázkódott kagylóhoz hasonlóan három vonallal barázdált nyakán. Ennek a Legfelsõbb Úrnak, ¼r¦ D§modarának ajánlom fel alázatos hódolatomat, akit anyja nem kötelekkel, hanem tiszta szeretetével kötözött meg a derekánál fogva.

(3) Gokula lakóit az eksztázis tavában füröszti ezekkel a gyermekkori kedvtelésekkel, a legmagasztosabb fenségérõl szóló tudásba merült hívei elõtt pedig felfedi, hogy csak azok a bhakták

hódíthatják meg a szívét, akiknek tiszta szeretetét bensõségesség hatja át, s akik mentesek az áhítatos tisztelet érzéseitõl. Nagy szeretettel, újra meg újra, sok százszor felajánlom a hódolatomat az Úr D§modarának.

(4) Ó, Uram, habár minden áldást képes vagy megadni, én nem imádkozom a személytelen felszabadulásért, sem a Vaiku£±ha-beli örök életet jelentõ, legmagasabb rendû felszabadulásáért, sem bármilyen más áldásért [melyeket a bhakti kilencféle folyamatának végzésével lehet elérni]. Uram,

csak arra vágyom, hogy ez a v¥nd§vanai B§la Gop§la formád mindörökre láthatóvá váljon a szívemben, hiszen számomra minden más áldás értéktelen.

(5) Ó, Uram, lótuszarcodat, melyet vöröses árnyalatú lágy fekete haj övez, újra meg újra megcsókolja Yaªod§ anya. Ajkad oly piros, mint a bimba-gyümölcs. Bárcsak mindörökre láthatóvá válna

lótuszarcod gyönyörû látványa a szívemben! Sokezer más áldásnak sem lenne semmi értelme a számomra.

(6) Ó, Legfelsõbb Isten! Hódolatomat ajánlom Neked! Ó, D§modara! Ó, Ananta! Ó, Vi¢£u! Ó, mester! Ó, Uram, kérlek, légy elégedett velem. Kegyes pillantásodat rá vetve, szabadítsd fel ezt a szegény, tudatlan ostobát, aki belemerült a világi bajok óceánjába, s válj láthatóvá a számára!

(7) Ó, Uram, D§modara! Ahogy gyermekként, egy famozsárhoz kötözve felszabadítottad N§rada átka alól, és nagy bhaktáddá tetted Kuvera két fiát [Ma£igr¦vát és Nalak¡varát], kérlek, engem is

részesíts az Irántad érzett prema-bhakti kegyében. Csak ezt kérem, és nem vágyom semmilyen felszabadulásra.

(8) Ó, Uram, D§modara, elõször is felajánlom hódolatomat a ragyogóan sugárzó kötélnek, mely hasadat öleli körül. Azután felajánlom hódolatomat a hasadnak, mely az egész világmindenség nyugvóhelye. Alázatosan leborulok a Te imádott ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦d elõtt, s végül felajánlom minden hódolatomat Neked, a Legfelsõbb Úrnak, akinek végtelenül sok kedvtelése van.

¼r¦ Daª§vat§ra-stotra Jayadeva Gosv§m¦ (a G¦ta-govindából) (1) pralaya-payodhi-jale dh¥tav§n asi veda° vihita-vahitra-caritram akhedam keªava dh¥ta-m¦na-ªar¦ra jaya jagad¦ªa hare

(2) k¢itir iha vipulatare ti¢±hati tava p¥¢±he dhara£i-dh§ra£a-ki£a-cakra-gari¢±he keªava dh¥ta-k¡rma-ªar¦ra jaya jagad¦ªa hare

(3) vasati daªana-ªikhare dhara£¦ tava lagn§ ªaªini kala¯ka-kaleva nimagn§ keªava dh¥ta-ª¡kara-r¡pa jaya jagad¦ªa hare

(4)

tava kara-kamala-vare nakham adbhuta-ª¥¯ga° dalita-hira£yakaªipu-tanu-bh¥¯gam keªava dh¥ta-narahari-r¡pa jaya jagad¦ªa hare

(5)

chalayasi vikrama£e balim adbhuta-v§mana pada-nakha-n¦ra-janita-jana-p§vana keªava-dh¥ta-v§mana-r¡pa jaya jagad¦ªa hare

(6)

k¢atriya-rudhira-maye jagad-apagata-p§pa° snapayasi payasi ªamita-bhava-t§pam keªava dh¥ta-bh¥gupati-r¡pa jaya jagad¦ªa hare

(7) vitarasi dik¢u ra£e dik-pati-kaman¦ya° daªa-mukha-mauli-bali° rama£¦yam keªava dh¥ta-r§ma-ªar¦ra jaya jagad¦ªa hare

(8)

vahasi vapu¢i visade vasana° jalad§bha° hala-hati-bh¦ti-milita-yamun§bham keªava dh¥ta-haladhara-r¡pa jaya jagad¦ªa hare

(9)

nindasi yajña-vidher ahaha ªruti-j§tam sadaya-h¥daya darªita-paªu-gh§tam keªava dh¥ta-buddha-ªar¦ra jaya jagad¦ªa hare

(10)

mleccha-nivaha-nidhane kalayasi karav§la° dh¡maketum iva kim api kar§lam keªava dh¥ta-kalki-ªar¦ra jaya jagad¦ªa hare

(11) ªr¦-jayadeva-kaver idam uditam ud§ra° ª¥£u sukha-da° ªubha-da° bhava-s§ram keªava dh¥ta-daªa-vidha-r¡pa jaya jagad¦sa hare

(12) ved§n uddharate jaganti vahate bh¡-golam udbibhrate daitya° d§rayate bali° chalayate k¢atra-k¢aya° kurvate paulastya° jayate hala° kalayate k§ru£yam §tanvate mlecch§n m¡rchayate daª§k¥ti-k¥te k¥¢£§ya tubhya° nama¤

(1) Ó, Keªava! Világmindenség Ura! Ó, Hari, aki egy hal alakját öltötted Magadra! Minden dicsõséget Neked! Könnyedén magadra vállaltad a csónak szerepét egy hatalmas hal formájában, csak hogy megóvd a Védákat, melyeket elnyelt a pusztítás viharos tengere.

(2) Ó, Keªava! Világmindenség Ura! Ó, Hari, aki egy teknõs alakját öltötted magadra! Minden dicsõséget Neked! Ebben az inkarnációdban, amikor isteni teknõs voltál, óriási hátadra vetted a hatalmas Mandara-hegyet, hogy a tejóceán kiköpülésének tengelye lehessen. Amikor a hatalmas hegyet tartottad, egy nagy, sebhelyszerû bemélyedés keletkezett a hátadon, mely dicsõségedet hirdeti.

(3) Ó, Keªava! Világmindenség Ura! Ó, Hari, aki egy vadkan alakját öltötted magadra! Minden dicsõséget Neked! A Föld, mely alámerült az univerzum alját megtöltõ Garbhodaka-óceánban, szilárdan ül agyarad hegyén, akár egy folt a hold felszínén.

(4) Ó, Keªava! Világmindenség Ura! Ó, Hari, aki egy félig ember, félig oroszlán alakját öltötted magadra! Minden dicsõséget Neked! Ahogy az ember könnyedén szétmorzsol egy darazsat a körmei között, Te ugyanúgy tépted szét a darázsszerû démon, Hira£yakaªipu testét gyönyörû lótuszkezed csodálatosan hegyes körmeivel.

(5) Ó, Keªava! Világmindenség Ura! Ó, Hari, aki egy törpe br§hma£a alakját öltötted magadra!

Minden dicsõséget Neked! Ó, csodálatos törpe! Hatalmas lépéseiddel rászedted Bali királyt, s a lótuszlábad körmébõl fakadó Gangesz vizével minden élõlényt felszabadítasz ezen a világon.

(6) Ó, Keªava! Világmindenség Ura! Ó, Hari, aki Bh¥gupati [Paraªur§ma] alakját öltötted magadra!

Minden dicsõséget Neked! Kuruk¢etránál az általad megölt démoni k¢atriyák testébõl ömlõ

vérfolyamban fürdetted meg a földet. Elmostad a világ bûneit, s hála Neked, az emberek megszabadultak az anyagi lét lángoló tüzétõl.

(7) Ó, Keªava! Világmindenség Ura! Ó, Hari, aki R§macandra alakját öltötted magadra! Minden dicsõséget Neked! A la¯k§i csatában elpusztítottad a tízfejû démont, R§va£át, fejeit pedig pompás felajánlásként szétosztottad a tíz irány Indra vezette uralkodó félistenei között. Sokat zaklatta õket ez a szörnyeteg, ezért mindannyian régóta várták e tettet.

(8) Ó, Keªava! Világmindenség Ura! Ó, Hari, aki az ekeforgató Balar§ma alakját öltötted magadra!

Minden dicsõséget Neked! Ragyogó fehér testeden üde-kék esõfelhõszínû ruhát viselsz. Ruháid színe olyan, mint a csodálatosan sötét Yamun§ folyó, aki nagyon fél ekecsapásaidtól.

(9) Ó, Keªava! Világmindenség Ura! Ó, Hari, aki Buddha alakját öltötted magadra! Minden dicsõséget Neked! Ó, könyörületes szívû Buddha, te elítélted a szegény állatok lemészárlását, amit a védikus áldozati szabályok szerint hajtottak végre.

(10) Ó, Keªava! Világmindenség Ura! Ó, Hari, aki Kalki alakját öltöd magadra! Minden dicsõséget Neked! Üstökösként jelensz meg, oldaladon egy félelmetes karddal, hogy a Kali-yuga végén elpusztísd a

gonosz, barbár embereket.

(11) Ó, Keªava! Világmindenség Ura! Ó, Hari, aki tíz különféle inkarnáció alakját öltöd magadra!

Minden dicsõséget Neked! Ó, olvasók, halljátok a költõ, Jayadeva himnuszát, halljátok e magasztos témát, mely felemelõ, örömadó, kedvezõ, s a legnagyszerûbb dolog ebben a sötét világban.

(12) Ó, Uram, K¥¢£a! Hódolatomat ajánlom Neked, aki megjelensz a tíz inkarnáció alakjában.

Matsyaként megmented a Vedákat, K¡rmaként a Mandara-hegyet tartod a hátadon. Var§haként

agyaraddal felemeled a Földet, Narasi°ha alakjában feltéped a daitya Hira£yakaªipu mellét.

V§mana alakjában rászeded a daitya Bali királyt azzal, hogy csak három lépésnyi földet kérsz, majd az egész univerzumot elveszed tõle, úgy, hogy megnyújtod a lépéseidet. Paraªur§maként megölöd a gonosz k¢atriyákat, R§macandraként pedig legyõzöd R§va£át, a r§k¢asák királyát.

Balar§ma alakjában az ekét hordozod, mellyel legyõzöd a gonoszokat, és Magad felé húzod a Yamun§ folyót. Az Úr Buddhaként könyörületes vagy e világ minden szenvedõ élõlényéhez, a Kali-yuga végén pedig Kalkiként jelensz meg, hogy megrettentsd a mlecchákat [az emberiség alját].

He Govinda He Gop§l Jayadeva Gosv§m¦ (1) he govinda he gop§la keªava m§dhava d¦na-doy§l

(2)

tumi parama doy§l prabhu, parama doy§l keªava m§dhava d¦na doy§l

(3) p¦ta-basana pari may¡rera ªikha dhori m¡ral¦r v§£¦-tule bole r§dh§-n§m

(4)

tumi madera gop§l prabhu, madera gop§l keªava m§dhava d¦na-doy§l

(5) bhava-bhaya-bhañjana ªr¦ madhu-s¡dana vipada-bhañjana tumi n§r§ya£a

(1) Tehenek öröme! Tehenek védelmezõje! Fürtöshajú! Ó, Szerencseistennõ férje! Végtelenül kegyes vagy a bûnös lelkekhez!

(2) Végtelenül kegyes vagy, Uram, végtelenül kegyes! Ó, Keªava! M§dhava! D¦na-doy§l!

(3) Élénksárga ruhádban, pávatollas koronádban fuvoládon játszol, s a hangszerbõl R§dh§ nevét csalod elõ.

(4) Te vagy a boldogságot adó tehénpásztorfiú, Uram, a boldogságot adó tehénpásztorfiú! Ó, Keªava!

M§dhava! D¦na-doy§l!

(5) Eloszlatod a születés és halál körforgásából eredõ folytonos félelmet, s bravúrosan megölöd a démoni Madhut. Elpusztítasz minden szenvedést, s Te vagy a lelkek legfelsõbb nyugvóhelye.

Ma¯gala-g¦tam Jayadeva Gosv§m¦ (a G¦ta-govindából) (1) ªrita-kamal§-kuca-ma£¨ala (he) dh¥ta-ku£¨ala (e) kalita-lalita-vana-m§l§ jaya jaya deva hare

(2) dina-ma£i-ma£¨ala-ma£¨ana (he) bhava-kha£¨ana (e) muni-jana-m§nasa-ha°sa jaya jaya deva hare

(3) k§liya-vi¢adhara-gañjana (he) jana-rañjana (e) yadu-kula-nalina-dineªa jaya jaya deva hare

(4)

madhu-mura-naraka-vin§ªana (he) garu¨§sana (e)

sura-kula-keli-nid§na jaya jaya deva hare

(5) amala-kamala-dala-locana (he) bhava-mocana (e) tribhuvana-bhuvana-nidh§na jaya jaya deva hare

(6)

janaka-sut§-k¥ta-bh¡¢a£a (he) jita-d¡¢a£a (e) samara-ªamita-daªa-ka£±ha jaya jaya deva hare

(7)

abhinava-jaladhara-sundara (he) dh¥ta-mandara (e) ªr¦-mukha-candra-cakora jaya jaya deva hare

(8) tava cara£a° pra£ata vayam (he) iti bh§vaya (e) kuru kuªalam pra£ate¢u jaya jaya deva hare

(9) ªr¦-jayadeva-kaver ida° (he) kurute mudam (e) ma¯galam ujjvala-g¦ta° jaya jaya deva hare

(1) Ó, Uram, ki a szerencsistennõ mellén pihensz! Ó, Uram, kit himbálózó fülbevalók ékesítenek! Ó, Uram, ki elbûvölõ erdeivirág-füzért viselsz! — Ó, Jayadeva [ki legyõzöd az összes félistent]! Ó, Hari!

Minden dicsõséget Neked!

(2) Ó, Uram, kinek díszei olyan tündöklõek, mint a nap pályája! Ki véget vetsz az ismétlõdõ születés és halál körforgásának! Bölcsek szívének háborítatlan taván úszó hattyú! — Ó, Jayadeva! Ó, Hari! Minden dicsõséget Neked!

(3) Ó, Uram, ki legyõzted a mérges K§liya kígyót! Emberek öröme! Ó, fényesen ragyogó nap, ki nyílásra fakasztod a Yadu dinasztia lótuszvirágát! — Ó, Jayadeva! Ó, Hari! Minden dicsõséget Neked!

(4) Ó, Madhu, Mura és Naraka démon elpusztítója! Ó, Uram, ki Garu¨a hátán utazol! Ó, Uram, ki a félisteni dinasztiákban élvezed kedvteléseid! — Ó, Jayadeva! Ó, Hari! Minden dicsõséget Neked!

(5) Ó, Uram, szemeid oly tiszták, mint a lótuszszirom! Te szabadítasz meg az ismétlõdõ születés és halál körforgásából, s Te vagy a három világ legdrágább kincse! — Ó, Jayadeva! Ó, Hari! Minden dicsõséget Neked!

(6) Ó, Uram, ki Janaka Mah§r§ja leányának ékessége lettél! Ó, Uram, ki gyõzelmet aratsz minden gonosz démon fölött! Ó, Uram, ki legyõzöd csatában a tízfejû R§va£át! — Ó, Jayadeva! Ó, Hari! Minden dicsõséget Neked!

(7) Ó, Uram, oly gyönyörû vagy, mint egy üde esõfelhõ! Ó, Govardhana-hegy felemelõje! Ó, cakora-

madár, ki R§dh§r§£¦ arcának holdsugarát iszod! – Ó, Jayadeva! Ó, Hari! Minden dicsõséget Neked!

(8) Ó, Uram! Leborulunk lótuszlábad elõtt! Bárcsak gondolnál ránk, s kegyesen megáldanál minket, kik alázattal leborulunk elõtted! — Ó, Uram, Jayadeva! Ó, Uram, Hari! Minden dicsõséget Neked!

(9) A költõ, Jayadeva e ragyogással teli éneke boldogsággal tölti el az embert, s áldást hoz reá. Ó, Uram, Jayadeva! Ó, Uram, Hari! Minden dicsõséget Neked!

Bhajah¡ re mana Govinda d§sa Kavir§ja (1) bhajah¡ re mana ªr¦-nanda-nandanaabhaya-cara£§ravinda re durlabha m§nava-janama sat-sa¯ge taroho e bhava-sindhu re

(2) ª¦ta §tapa b§ta bari¢a£a e dina j§min¦ j§gi re

biphale sevinu k¥pa£a durajana capala sukha-laba l§gi’ re

(3) e dhana, yaubana, putra, parijana ithe ki §che parat¦ti re kamala-dala-jala, j¦vana ±alamala bhajah¡ hari-pada n¦ti re

(4)

ªrava£a, k¦rtana, smara£a, vandana, p§da-sevana, d§sya re p¡jana, sakh¦-jana, §tma-nivedana govinda-d§sa-abhil§¢a re

(1) Ó, elme, csak imádd Nanda fiának lótuszlábait, amelyek félelemnélkülivé teszik az embert. Miután elérted e ritka emberi születést, a szentek társaságában szeld át az evilági lét óceánját!

(2) Drága testvérem, éjjel-nappal álmatlanság gyötör, mert a meleg és a hideg, a szél és az esõ okozta kínoktól szenvedek. Egy röpke kis boldogságért gonosz és fösvény embereket szolgáltam hiábavalón.

(3) Mi a biztosíték az igazi boldogságra, ha az ember a hitét a vagyonába, a fiatalságába, a fiaiba és a családtagjaiba helyezi? Ez az élet olyan bizonytalan, mint a lótuszszirmon remegõ vízcsepp; szolgáld és imádd hát mindig az Úr Hari isteni lábait!

(4) Govinda d§sának az a vágya, hogy elmerülhessen a bhakti kilenc folyamatában: az Úr Hari

dicsõ tetteinek hallgatásában és éneklésében, a Rá való folytonos emlékezésben és a Hozzá szóló imák felajánlásában, az Úr lótuszlábainak szolgálatában, a Legfelsõbb Úr szolgai szolgálatában, virágokkal, füstölõkkel stb. való imádatában, baráti szolgálatában, s végül a teljes önátadásban.

¼r¦ ¼r¦ Gaura-Nity§nander day§ Locana d§sa çh§kura (a Dh§m§liból) (1) parama koru£a, pah¡ dui jana, nit§i gauracandra saba avat§ra- s§ra ªiroma£i, kevala §nanda-kanda

(2)

bhajo bhajo bh§i, caitanya nit§i, sud¥¨ha biªw§sa kori’ vi¢aya ch§riy§, se rase majiy§, mukhe bolo hari hari

(3) dekho ore bh§i, tri-bhuvane n§i, emona doy§la d§t§ paªu p§kh¦ jhure, p§¢§£a vidare, ªuni’ j§ra gu£a-g§th§

(4) sa°s§re majiy§, rohili poriy§, se pade nahilo §ªa §pana karama, bhuñj§ye ªamana, kahoye locana-d§sa

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da magyarázata Ezt a dalt Locana d§sa çh§kura írta. A pah¡ szó azt jelenti, hogy “Úr”, a dui jana pedig azt, hogy “kettõ”. Locana d§sa çh§kura kijelenti, hogy a két Úr, Nit§i-Gauracandra – az Úr Nit§i és az Úr Caitanya – nagyon kegyesek (parama koru£a). Saba avat§ra-s§ra ªiroma£i.

Az avat§ra azt jelenti, hogy “inkarnáció”, a saba pedig azt, hogy “mind”. Õk az összes inkarnáció közül a legfontosabbak. Ezek az inkarnációk azért különösen jelentõsek, mert az általuk bemutatott önmegvalósítási módszer követése – az éneklésnek és a táncnak köszönhetõen – örömteli (kevala §nanda-kanda). Sok inkarnáció létezik, pl. az Úr R§ma, vagy éppen K¥¢£a, aki a Bhagavad-g¦t§t tanította, melynek megértése nagy tudást igényel. Az Úr Caitanya és az Úr Nity§nanda azonban egy olyan folyamatot vezetett be, ami egyszerûen

örömteli – nem kell mást tenni, csak énekelni és táncolni. Locana d§sa çh§kura ezért mindenkit arra kér: bhajo bhajo bh§i, caitanya-nit§i: “Drága testvérem, csak arra kérlek, szilárd meggyõzõdéssel és hittel imádd az Úr Caitanyát és az Úr Nity§nandát.” Ne gondolja senki, hogy ez az éneklés és táncolás nem vezet a kívánt eredményhez. Oda vezet. Az Úr Caitanya Mah§prabhu megígérte, hogy e folyamat által az ember minden tökéletességre szert fog tenni. Szilárd hittel és meggyõzõdéssel kell tehát énekelnie a szent neveket (biªw§sa kori’).

De mibõl is áll ez a folyamat? Vi¢aya ch§riy§, se rase majiy§. Ha valaki e folyamat révén K¥¢£a-tudatossá akar válni, fel kell hagynia az érzékkielégítéssel. Ez az egyetlen kikötés. Ha az ember felhagy az érzékkielégítéssel, biztos, hogy eléri a kívánt eredményt. Mukhe bolo hari hari: az embernek pusztán énekelnie kell: “Hare K¥¢£a! Hari Hari!”, anélkül, hogy bármilyen, az érzékkielégítésre irányuló vágya lenne.

Dekho ore bh§i, tri-bhuvane n§i. Locana d§sa çh§kura így szól: “Drága testvérem, próbáld csak ki és vizsgáld meg ezt. A három világon nincs senki, aki az Úr Caitanyához vagy az Úr Nity§nandához lenne fogható, mert kegyes tulajdonságaik olyan hatalmasak, hogy még a madarakat és a vadállatokat is sírásra késztetik, az emberi lényekrõl nem is beszélve.” Igen, amikor az Úr Caitanya átkelt a Jharikha£¨a-erdõn, a tigrisek, az elefántok, a kígyók, a szarvasok és minden más állat csatlakozott Hozzá, s együtt énekelte Vele a Hare K¥¢£át. Ez olyan kellemes, hogy akárki énekelheti. Még az állatok is, az emberekrõl nem is beszélve.

Közönséges emberek természetesen nem képesek arra, hogy éneklésre bírják az állatokat, de ha Caitanya Mah§prabhu éneklésre tudta ösztönözi az állatokat, mi legalább az embereket bátoríthatjuk arra, hogy elfogadják a Hare K¥¢£a mantra éneklésének útját. Ez olyan szép, hogy még a legkõszívûbb ember szíve is megolvad tõle. A “p§¢§£a” azt jelenti, hogy “kõ”.

Olyan szép, hogy még a követ is megolvasztja.

Locana d§sa çh§kura bánkódik, hogy az érzékkielégítés csapdájába esett. Így beszél magához: “Drága elmém, az érzékkielégítés csapdájába estél, s nem vonzódsz a Hare K¥¢£a énekléséhez. Mivel nem vonzódsz az Úr Caitanya és az Úr Nity§nanda lótuszlábához, mi mást mondhatnék neked? Ennek csak szerencsétlenség lehet a vége. Yamar§ja, a halál ura azzal büntet, hogy nem engedi, hogy vonzódjam ehhez a mozgalomhoz.”

Nit§i gu£a-ma£i Locana d§sa çh§kura (a Caitanya-ma¯galából) (1) nit§i gu£a-ma£i §m§r nit§i gu£a-ma£i §niy§ premer vany§ bh§s§ilo avan¦

(2) premer vany§ loiy§ nit§i §il§ gau¨a-deªe ¨ubilo bhakata-ga£a d¦na h¦na bh§se

(3) d¦na h¦na patita p§mara n§hi b§che brahm§r durlabha prema sab§k§re j§ce

(4) §baddha karu£§-sindhu nit§i k§±iy§ muh§n ghare ghare bule prema-amiy§r b§n

(5) locan bole mor nit§i jeb§ n§ bhajilo j§niy§ ªuniy§ sei §tma-gh§t¦ hoilo

(1) Az én Uram, Nity§nanda, a jó tulajdonságok ékköve, az én Uram, Nity§nanda, a jó tulajdonságok ékköve, eksztatikus istenszeretettel árasztja el az egész világot.

(2) Amikor az Úr Caitanya utasítására Jagann§tha Pur¦ból visszatért Bengáliába, Nit§i magával hozta a prema mindent elborító özönvizét, s elárasztotta vele a bhakták közösségét. A bûnös

hitetlenek nem fulladtak meg, csak ott maradtak lebegve az eksztázis-óceán felszínén.

(3) Az Úr Nity§nanda az eksztatikus premát, amit az Úr Brahm§ is nagyon nehezen ér el, a legbûnösebb és legnyomorultabb lelkeknek is felkínálta, akiknek eszük ágában sem volt megkapni azt.

(4) Azelõtt a kegyóceán gondosan el volt zárva, de Nit§i csatornát vágott a medrébe, hogy a prema

nektárözönének hullámai minden házat körülölelhessenek.

(5) Locana d§sa így szól: “Aki nem imádja az én Nit§i-omat és nem él az általa felkínált csodálatos lehetõséggel, szándékos öngyilkosságot követ el.”

Akrodha param§nanda Locana d§sa çh§kura (a Caitanya Ma¯galából) (1) akrodha param§nanda nity§nanda r§y abhim§na ª¡nya nit§i nagare be¨§y

(2) adhama patita j¦ver dv§re dv§re giy§ hari-n§ma mah§-mantra deno bil§iy§

(3)

j§re dekhe t§re kohe dante t¥£a dhori’ §m§re kiniy§ loho bhajo gaura-hari o bh§i re t§dera p§ye dhori m§dh§i re tor p§ye boli bolo re ek-b§r hari hari bh§i m§dh§i re tor p§ye boli bolo re ek-b§r gaura hari bh§i m§dh§i re tor p§ye boli o tui bolo re ek-b§r gaura hari bhavopari tore j§bi o tui bolo re ek-b§r hari hari bhavopari j§bi tore o tui bolo re ek-b§r hari hari bhavopari tore j§bi

(4) eto boli’ nity§nanda bh¡me ga¨i j§y son§ra parvata jeno dh¡l§te lo±§y dh¡l§te lo±§y, dh¡l§te lo±§y son§ra parvata jeno dh¡l§te lo±§y son§ra parvata jeno dh¡l§te lo±§y son§ra parvata jeno gaura hari hari bole son§ra parvata jeno dh¡l§te lo±§y gaura hari hari bole dh¡l§te lo±§y

(5) heno avat§re j§r rati n§ janmilo locan bole sei p§p¦ elo §r gelo

(1) A nemes Úr, Nity§nanda R§y sohasem mérges, hiszen Õ a legmagasabbrendû transzcendentális boldogság megtestesülése. A minden hamis énérzettõl mentes Nit§i a várost járja.

(2) Házról házra járva bekopog a legbûnösebb, legnyomorultabb emberek ajtaján, s bõkezûen osztja a hari-n§ma-mah§-mantra ajándékát.

(3) Szalmaszálat vesz a fogai közé, s így kiált mindenkihez, akit csak meglát: “Kérlek, vásárolj meg: imádd Gauraharit!” (“Ó, drága testvérem! A lábadba kapaszkodom! Ó, M§dh§i, a lábaid elé borulva könyörgök, csak egyszer énekeld: Hari, Hari! Csak egyszer, kedves M§dh§i, csak egyszer énekeld: Gaura Hari! Kérlek, énekeld szent nevét, s akkor megszabadulsz az anyagi világból.”)

(4) Miután így szól, Nity§nanda Prabhu a földre veti magát, s mint egy hatalmas aranyhegy, a porban hempereg.

(Olyan, mint egy aranyhegy, mely a földön hempereg, a porban, s ezt kiabálja: “Gaura Hari Hari!”, és a porban hemperegve egyre csak ezt kiáltja: “Gaura Hari Hari!”)

(5) Locana d§sa azt mondja: “Az a bûnös ember, akiben nem ébred szeretet egy ilyen avat§ra iránt,

csak hasztalanul vándorol ode-oda az ismétlõdõ születés és halál körforgásában.

Madhur§¢±aka

¼r¦ Vallabh§c§rya (1) adhara° madhura° vadana° madhura° nayana° madhura° hasita° madhura° h¥daya° madhura° gamana° madhura° madhur§dhi-pater akhila° madhura°

(2)

vacana° madhura° carita° madhura° vasana° madhura° valita° madhura° calita° madhura° bhramita° madhura° madhur§dhi-pater akhila° madhura°

(3)

ve£ur madhuro re£ur madhura¤ p§£ir madhura¤ p§dau madhurau n¥tya° madhura° sakhya° madhura° madhur§dhi-pater akhila° madhura°

(4) g¦ta° madhura° p¦ta° madhura° bhukta° madhura° suptam madhura° r¡pa° madhura° tilaka° madhura° madhur§dhi-pater akhila° madhura°

(5) kara£a° madhura° tara£a° madhura° hara£a° madhura° rama£a° madhura° vamita° madhura° ªamita° madhura° madhur§dhi-pater akhila° madhura°

(6)

guñj§ madhur§ m§l§ madhur§ yamun§ madhur§ v¦c¦ madhur§ salila° madhura° kamala° madhura° madhur§dhi-pater akhila° madhura°

(7)

gop¦ madhur§ l¦l§ madhur§ yukta° madhura° bhukta° madhura° h¥¢±a° madhura° ªi¢±a° madhura° madhur§dhi-pater akhila° madhura°

(8) gop§ madhur§ g§vo madhur§ ya¢±ir madhur§ s¥¢±ir madhur§ dalita° madhura° phalita° madhura° madhur§dhi-pater akhila° madhura°

(1) Édes az ajka, édes az arca, édes a szeme, édes a mosolya, édes a szíve, édes a járása — az Édesség Császárának mindene édes!

(2) Édes a beszéde, édes a jelleme, édes a ruhája, édes a barangolása, édes a ránc a hasán — az Édesség Császárának mindene édes!

(3) Édes a fuvolája, édes a lába pora, édes a keze, édes a lába, édes a tánca, édes a barátsága — az Édesség Császárának mindene édes!

(4) Édes az éneke, édes a sárga ruhája, édes az evése, édes az alvása, édes a szépsége, édes a tilakája –

az Édesség Császárának mindene édes!

(5) Édesek a tettei, édes, ahogy felszabadít, édes a lopása, édesek szerelmi játékai, édesek a felajánlásai, édes a nyugalma — az Édesség Császárának mindene édes!

(6) Édes guñj§-bogyó nyaklánca, édes a virágfüzére, édes Yamun§ folyója, édesek a

hullámai, édes a vize, édesek a lótuszai – az Édesség Császárának mindene édes!

(7) Édesek tehénpásztor barátnõi, édesek a kedvtelései, édes a társasága, édes az étele, édes az öröme, édes a modora — az Édesség Császárának mindene édes!

(8) Édesek tehénpásztor barátai, édesek a tehenei, édes a botja, édes a teremtése, édes a lépte, édes a bõsége — az Édesség Császárának mindene édes!

¼r¦ K¥¢£a-candr§¢±aka

K¥¢£ad§sa Kavir§ja Gosv§m¦ (Déli kedvtelések a hímpapagáj, ¼uka elõadásában; Govinda-l¦l§m¥ta 17.50–58) (1) ambud§ñjanendra-n¦la-nindi-k§nti-¨ambara¤ ku¯kumodyad-arka-vidyud-a°ªu-divyad-ambara¤ ªr¦mad-a¯ga-carcitendu-p¦tan§kta-candana¤ sv§¯ghri-d§syado ’stu me sa ballavendra-nandana¤

Gyönyörû bõrszínének mélysége mellett eltörpül az esõfelhõk, a fekete szemfestékek és a zafírok ragyogása. Ruhái fényesek, mint a ku¯kum színében tündöklõ felkelõ nap, melyet a villámok

fénye még jobban kiemel. Tökéletes formájú tagjait kámforral és sáfránnyal illatosított szantálpép fedi. Bárcsak megáldana a tehénpásztorok királyának fia, ¼r¦ K¥¢£a, lótuszlábának szolgálatával!

(2) ga£¨a-t§£¨av§ti-pa£¨it§£¨ajeªa-ku£¨alaª candra-padma-¢a£¨a-garva-kha£¨an§sya-ma£¨ala¤ ballav¦¢u vardhit§tma-g¡¨ha-bh§va-bandhana¤ sv§¯ghri-d§syado ‘stu me sa ballavendra-nandana¤

Cápaalakú fülbevalói finoman táncolnak orcáján, melynek kerekded szépsége holdak és lótuszok millióinak büszkeségét töri le. Titkos, elragadtatott szerelmi hangulatainak csomóját egyre szorosabbra húzza a gop¦k körül. Bárcsak megáldana a tehénpásztorok királyának fia, ¼r¦ K¥¢£a,

lótuszlábának szolgálatával!

(3) nitya-navya-r¡pa-veªa-h§rda-keli-ce¢±ita¤ keli-narma-ªarma-d§yi-mitra-v¥nda-ve¢±ita¤ sv¦ya-keli-k§nan§°ªu-nirjitendra-nandana¤ sv§¯ghri-d§syado ‘stu me sa ballavendra-nandana¤

Ifjú alakjának, öltözködésének és szerelmi kedvteléseinek örökké újabb és újabb változatait ötli ki.

Tehénpásztor barátai veszik körül, akik kitûnõen értenek ahhoz, hogyan szerezzenek neki örömet vidám tréfáikkal. Gyönyörerdejének egyetlen fénysugara többet ér, mint az Úr Indra mennyei Nandana-kertjei együttvéve. Bárcsak megáldana a tehénpásztorok királyának fia, ¼r¦ K¥¢£a, lótuszlábának szolgálatával!

(4) prema-hema-ma£¨it§tma-bandhut§bhinandita¤ k¢au£i-lagna-bh§la-loka-p§la-p§li-vandita¤ nitya-k§la-s¥¢±a-vipra-gaurav§li-vandana¤ sv§¯ghri-d§syado ‘stu me sa ballavendra-nandana¤

Nagy örömmel tölti el bhaktái barátsága, akiknek tudatát az Iránta érzett tiszta szeretet aranyékei díszítik. Õt dicsõítik a kiváló félistenek, a világmindenség bolygóinak védelmezõi, akik homlokukat a földhöz érintve hódolatukat ajánlják Neki. Minden nap nagy tisztelettel adózik a br§hma£ák elõtt. Bárcsak megáldana a tehénpásztorok királyának fia, ¼r¦ K¥¢£a, lótuszlábának szolgálatával!

(5) l¦layendra-k§liyo¢£a-ka°sa-vatsa-gh§takas tat-tad-§tma-keli-v¥¢±i-pu¢±a-bhakta-c§±aka¤ v¦rya-ª¦la-l¦lay§tma-gho¢a-v§si-nandana¤ sv§¯ghri-d§syado ‘stu me sa ballavendra-nandana¤

Könnyûszerrel letörte Indra büszkeségét és K§liya erõszakos haragját, s megölte a két démont, Ka°sát és Vats§surát. E változatos kedvtelések záporával táplálja c§±aka-madarakhoz hasonlatos

bhaktáit. Hõsies kedvteléseivel a tehénpásztoroknak is örömet szerez. Bárcsak megáldana a tehénpásztorok királyának fia, ¼r¦ K¥¢£a, lótuszlábának szolgálatával!

(6) kuñja-r§sa-keli-s¦dhu-r§dhik§di-to¢a£as tat-tad-§tma-keli-narma-tat-tad-§li-po¢a£a¤ prema-ª¦la-keli-k¦rti-viªva-citta-nandana¤ sv§¯ghri-d§syado ‘stu me sa ballavendra-nandana¤

¼r¦ R§dhik§nak és a többi gop¦nak a V¥nd§vana ligeteiben járt vidám r§sa-tánc nektárjával

szerez elégedettséget. E szerelmi kalandok során számtalan tréfával tartja izgalomban a gop¦csapatot. Szerelmi kedvteléseinek dicsõ történetei a világmindenség összes lakójának elméjét

gyönyörûséggel töltik el. Bárcsak megáldana a tehénpásztorok királyának fia, ¼r¦ K¥¢£a, lótuszlábának szolgálatával!

(7) r§sa-keli-darªit§tma-ªuddha-bhakti-sat-patha¤ sv¦ya-citra-r¡pa-veªa-manmath§li-manmatha¤ gopik§su netra-ko£a-bh§va-v¥nda-gandhana¤ sv§¯ghri-d§syado ‘stu me sa ballavendra-nandana¤

A vidám r§sa-tánc kedvtelései során egyúttal a Neki végzett tiszta odaadó szolgálat útját is megmutatja. Lélegzetelállító szépségével és elragadó öltözködésével Cupidók millióinak elméjét korbácsolja fel. Szeme sarkából megannyi szerelmes hangulatról árulkodó oldalpillantást lövell a gop¦k felé. Bárcsak megáldana a tehénpásztorok királyának fia, ¼r¦ K¥¢£a, lótuszlábának szolgálatával!

(8) pu¢pa-c§yi-r§dhik§bhimarªa-labdhi-tar¢ita¤ prema-v§mya-ramya-r§dhik§sya-d¥¢±i-har¢ita¤ r§dhikoras¦ha lepa e¢a h§ri-candana¤ sv§¯ghri-d§syado ‘stu me sa ballavendra-nandana¤

Izgalommal teli vágy keríti hatalmába, amikor véletlenül hozzáér a szorgosan virágot szedõ ¼r¦ R§dhik§hoz, majd ujjongó öröm tölti el kedvese elbûvölõ arca láttán, melyet a tiszta szerelem végletes érzései ékesítenek. Valójában Õ a R§dhik§ mellét díszítõ szantálpép. Bárcsak megáldana a tehénpásztorok királyának fia, ¼r¦ K¥¢£a, lótuszlábának szolgálatával!

(9) a¢±akena yas tv anena r§dhik§-suvallabha° sa°stav¦ti darªane ‘pi sindhuj§di-durlabham ta° yunakti tu¢±a-citta e¢a gho¢a-k§nane r§dhik§¯ga-sa¯ga-nandit§tma-p§da-sevane

Lak¢m¦-dev¦nek és a többi emelkedett félistennek és félistennõnek nem egykönnyen adatik meg, hogy akár csak egy szempillantásra is láthassa ¼r¦ K¥¢£át, ¼r¦ R§dhik§ szeretett kedvesét. Ha azonban valaki e nyolc vers figyelmes eléneklésével dicsõíti Õt, akkor Õ — kinek örömet szerez R§dhik§ bizalmas közelsége — elégedett lesz vele, s lótuszlábai szolgálatával ajándékozza meg Goloka V¥nd§vana tehénpásztorainak erdeiben.

¼r¦ R§dhik§¢±aka K¥¢£ad§sa Kavir§ja Gosv§m¦ (Déli kedvtelések, a nõstény papagáj, ¼§r¦ elõadásában; Govinda-l¦l§m¥ta 17.59–67) (1) ku¯kum§kta-k§ñcan§bja-garva-h§ri-gaurabh§ p¦tan§ñcit§bja-gandha-k¦rti-nindi-saurabh§ ballaveªa-s¡nu-sarva-v§ñcit§rtha-s§dhik§ mahyam §tma-p§da-padma-d§sya-d§stu r§dhik§

Tündöklõ arany színe letöri a vörös ku¯kuma színével árnyalt aranylótusz büszkeségét, édes illata csúfot ûz a sáfrányporral behintett lótuszvirág illatából. Mindenki közül Õ a legalkalmasabb arra, hogy a tehánpásztor-király fiának minden vágyát teljesítse. ¼r¦ R§dhik§ bárcsak megáldana lótuszlábának szolgálatával!

(2) kauravinda-k§nti-nindi-citra-pa±±a-ª§±ik§ k¥¢£a-matta-bh¥¯ga-keli-phulla-pu¢pa-v§±ik§ k¥¢£a-nitya-sa¯gam§rtha-padma-bandhu-r§dhik§ mahyam §tma-p§da-padma-d§sya-d§stu r§dhik§

Színpompás selyemruhái mellett megszégyenül a korall ragyogása. Nyíló virágoskert Õ, melyben a K¥¢£a nevû megrészegült dongó végzi szerelmi kedvteléseit. Minden nap áldozatot mutat be a Napistennek, hogy örökre elnyerhesse szeretett K¥¢£ája társaságát. ¼r¦ R§dhik§ bárcsak megáldana lótuszlábának szolgálatával!

(3) saukum§rya-s¥¢±a-pallav§li-k¦rti-nigrah§ candra-candanotpalendu-sevya-ª¦ta-vigrah§ sv§bhimarªa-ballav¦ªa-k§ma-t§pa-b§dhik§ mahyam §tma-p§da-padma-d§sya-d§stu r§dhik§

Elbûvölõ hamvassága mellett eltörpül mindaz, ami a frissen kihajtott levelek zsengeségérõl hírlik. Üde alakja méltán megérdemli a hûs hold, a szantálpép, a lótuszvirágok és a kámfor szolgálatát. Amikor hozzáér a gop¦k Urához, érintésével menten elmulasztja vágyainak hevét. ¼r¦ R§dhik§ bárcsak

megáldana lótuszlábának szolgálatával!

(4) viªva-vandya-yauvat§bhivandit§pi y§ ram§ r¡pa-navya-yauvan§di-sa°pad§ na yat-sam§ ª¦la-h§rda-l¦lay§ ca s§ yato ‘sti n§dhik§ mahyam §tma-p§da-padma-d§sya-d§stu r§dhik§

Noha a szerencse istennõjét számtalan ifjú istennõ imádja, akiket az egész világ dicsõít, Lak¢m¦-dev¦ mégsem érhet ¼r¦ R§dhik§ nyomába szépség, üdeség és a többi isteni nõi adottság dolgában. Sem az anyagi, sem a lelki világban nincs senki, aki kiválóbb lenne R§dhik§nál a szerelmi kedvtelések természetbõl fakadó kifejezése terén. ¼r¦ R§dhik§ bárcsak megáldana lótuszlábának szolgálatával!

(5) r§sa-l§sya-g¦ta-narma-sat-kal§li-pa£¨it§ prema-ramya-r¡pa-veªa-sad-gu£§li-ma£¨it§ viªva-navya-gopa-yo¢id-§lito ‘pi y§dhik§ mahyam §tma-p§da-padma-d§sya-d§stu r§dhik§

Mestere a mûvészeteknek, például a r§sa-táncnak, az éneklésnek és a tréfálkozásnak. Számos

isteni tulajdonsággal ékes: kedves, páratlanul szép, gyönyörû ruhái és ékszerei vannak. Még Vraja tehénpásztorlányai között is, akiket pedig az egész univerzumban dicsõítenek, Õ a legkiválóbb minden tekintetben. ¼r¦ R§dhik§ bárcsak megáldana lótuszlábának szolgálatával!

(6) nitya-navya-r¡pa-keli-k¥¢£a-bh§va-sampad§ k¥¢£a-r§ga-bandha-gopa-yauvate¢u kampad§ k¥¢£a-r¡pa-veªa-keli-lagna-sat-sam§dhik§ mahyam §tma-p§da-padma-d§sya-d§stu r§dhik§

Az örökifjú szépség, az örök kedvtelések és a K¥¢£a iránti örök szerelem fenségeinek birtokosa Õ.

K¥¢£a iránti elragadtatott szerelmi érzései láttán a gop¦k, akik szintén szerelmesek K¥¢£ába, egész

testükben megremegnek. Állhatatosan mindig ¼r¦ K¥¢£a csodálatos alakján, díszein, ruháin és kedvtelésein meditál. ¼r¦ R§dhik§ bárcsak megáldana lótuszlábának szolgálatával!

(7) sveda-kampa-ka£±ak§ªru-gadgad§di-sañcit§ mar¢a-har¢a-v§mat§di-bh§va-bh¡¢a£§ñcit§ k¥¢£a-netra-to¢i-ratna-ma£¨an§li-d§dhik§ mahyam §tma-p§da-padma-d§sya-d§stu r§dhik§

Az eksztázis [s§ttvika-bh§va] nyolc jelével (remegés, verejtékezés, a szõrszálak égnek

meredése, zokogás, elcsukló hang stb.) s különféle eksztatikus érzésekkel (türelmetlenség, öröm, ellenkezés stb.) ékes. Gyönyörû ékszerek díszítik, melyek tökéletes örömet szereznek K¥¢£a szemeinek. Bárcsak ¼r¦ R§dhik§ megáldana lótuszlábának szolgálatával!

(8) y§ k¢a£§rdha-k¥¢£a-viprayoga-santatodit§neka-dainya-c§pal§di-bh§va-v¥nda-modit§ yatna-labdha-k¥¢£a-sa¯ga-nirgat§khil§dhik§ mahyam §tma-p§da-padma-d§sya-d§stu r§dhik§

Ha csak egy pillanatra is távol van K¥¢£ától, nyomorúságos szenvedés, nyughatatlanság és a különlét megannyi gyötrelme vesz rajta erõt. Amikor nagy erõfeszítések árán ismét elnyeri K¥¢£a társaságát, nyomban szertefoszlik minden aggodalma. Bárcsak ¼r¦ R§dhik§ megáldana lótuszlábának szolgálatával!

(9) a¢±akena yas tv anena nauti k¥¢£a-vallabh§° darªane ‘pi ªailaj§di-yo¢id§li-durlabh§m k¥¢£a-sa¯ga-nandit§tma-d§sya-s¦dhu-bh§jana° ta° karoti nandit§li-sañcay§ªu s§ janam

P§rvat¦ és a többi emelkedett istennõ számára nem egykönnyen adatik meg, hogy akár csak egy szempillantásra is láthassák ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦t, az Úr K¥¢£a kedvesét. Ha azonban valaki e nyolc vers figyelmes eléneklésével dicsõíti Õt, akkor Õ, kit örömmel tölt el K¥¢£a folytonos közelsége, megajándékozza majd személyes szolgálatának édes nektárjával, s így e szerencsés lélek beléphet hasonlóan elragadtatott barátnõi körébe.

¼r¦ Jagann§th§¢±aka Ahogy azt ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu énekelte (1) kad§cit k§lind¦-ta±a-vipina-sa¯g¦taka-ravo mud§bh¦r¦-n§r¦-vadana-kamal§sv§da-madhupa¤ ram§-ªambhu-brahm§mara-pati-ga£eª§rcita-pado jagann§tha¤ sv§m¦ nayana-patha-g§m¦ bhavatu me

Az Úr Jagann§tha dallamos muzsikával kíséri énekét a K§lind¦-parti ligetekben, s dongó gyanánt kóstolgatja nagy élvezettel a tehénpásztorlányok lótuszarcának nektárját. Lótuszlábait kiváló személyiségek imádják, köztük Lak¢m¦, ¼iva, Brahm§, Indra és Ga£eªa. Bárcsak a Világmindenség Ura kegyesen megjelenne a szemem elõtt!

(2) bhuje savye ve£u° ªirasi ªikhi-piccha° ka±i-ta±e duk¡la° netr§nte sahacari-ka±§k¢a° vidadhate sad§ ªr¦mad-v¥nd§vana-vasati-l¦l§-paricayo jagann§tha¤ sv§m¦ nayana-patha-g§m¦ bhavatu me

Bal kezében fuvolát tart, fejét pávatoll díszíti, csípõjérõl finom selyemruha omlik alá. Szeme sarkából oldalpillantásokat vet szeretõ társnõire. A szívének azok a kedvtelések a legkedvesebbek, melyeket ¼r¦ V¥nd§vanában mutatott be. Bárcsak a Világmindenség Ura kegyesen megjelenne a szemem elõtt!

(3) mah§mbhodes t¦re kanaka-rucire n¦la-ªikhare vasan pr§s§d§nta¤ sahaja-balabhadrena balin§ subhadr§-madhya-stha¤ sakala-sura-sev§vasara-do jagann§tha¤ sv§m¦ nayana-patha-g§m¦ bhavatu me

A hatalmas óceán partján egy nagy palota áll, mely a tömör arany fényével ragyog, s égbe nyúló tornya kék zafírhegynek tûnik. Ebben lakik erõs bátyjával, Balabhadrával, és húgával, Subhadr§val az Úr Jagann§tha, aki a különféle odaadó szolgálatok számtalan lehetõségét kínálja az isteni lelkeknek.

Bárcsak a Világmindenség Ura kegyesen megjelenne a szemem elõtt!

(4) k¥p§-p§r§v§ra¤ sajala-jalada-ªre£i-ruciro ram§-v§£¦-r§ma¤ sphurad-amala-pa¯keruha-mukha¤ surendrair §r§dhya¤ ªruti-ga£a-ªikh§-g¦ta-carito jagann§tha¤ sv§m¦ nayana-patha-g§m¦ bhavatu me

Az indokolatlan kegy felfoghatatlan óceánja Õ, gyönyörû testszíne pedig fekete esõfelhõket idéz. Nagy örömét leli szeretett istennõje, Lak¢m¦ gyengéden feddõ szavaiban. Arca egy makulátlan, kinyílott lótuszvirághoz hasonlít. A legkiválóbb félistenek és bölcsek imádják, jellemét és tetteit pedig a magasztos, megszemélyesült Upani¢adok éneklik meg. Bárcsak a Világmindenség Ura kegyesen megjelenne a szemem elõtt!

(5) rath§r¡¨ho gacchan pathi milita-bh¡deva-pa±alai¤ stuti-pr§durbh§va° prati-padam up§kar£ya sadaya¤ day§-sindhur bandhu¤ sakala-jagat§° sindhu-sutay§ jagann§tha¤ sv§m¦ nayana-patha-g§m¦ bhavatu me

Miközben az Úr ratha-y§tr§ szekerére száll, s végighalad az úton, mindenünnen az összesereglett szent br§hma£ák hangos imái és énekei zengenek. Himnuszaik hallatán az Úr Jagann§tha szívét az irántuk való jóindulat érzései töltik el. A kegy óceánja Õ, a létezõ világok igaz barátja. Bárcsak a Világmindenség Ura, hitvesével, a nektáróceánból született Lak¢m¦val együtt, kegyesen megjelenne a szemem elõtt!

(6) para°-brahm§p¦¨a¤ kuvalaya-dalotphulla-nayano niv§s¦ n¦l§drau nihita-cara£o ‘nanta-ªirasi ras§nand¦ r§dh§-sarasa-vapur §li¯gana-sukho jagann§tha¤ sv§m¦ nayana-patha-g§m¦ bhavatu me

Õ a para-brahma [a legfelsõbb lelki valóság] fején ékeskedõ dísz; szeme olyan, akár a kéklótusz-virág szirma, s a zafír-hegyhez hasonlatos N¦l§cala templomban lakik. Lótuszlábait az Úr Anantadeva fejein nyugtatja, lényét transzcendentális szerelmi hangulatok árasztják el, s csak akkor válik elégedetté, ha magához ölelheti az isteni ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ mézédes alakját.

Bárcsak a Világmindenség Ura kegyesen megjelenne a szemem elõtt!

(7) na vai y§ce r§jya° na ca kanaka-m§£ikya-vibhava° na y§ce ‘ha° ramy§° sakala-jana-k§my§° vara-vadh¡m sad§ k§le k§le pramatha-patin§ g¦ta-carito jagann§tha¤ sv§m¦ nayana-patha-g§m¦ bhavatu me

Királyságra, aranyra, értékes drágakövekre és gazdagságra nincs semmi szükségem. Nem kérek magamnak erényes és szép feleséget sem, pedig általában minden ember erre vágyik. Csak azért imádkozom, hogy a Világmindenség Ura, akinek dicsõségét korszakról korszakra megénekli az Úr ¼iva, kegyesen váljék láthatóvá a számomra.

(8) hara tva° sa°s§ra° drutataram as§ra° sura-pate hara tva° p§p§n§° vitatim apar§° y§dava-pate aho dine ‘n§the nihita-cara£o niªcitam ida° jagann§tha¤ sv§m¦ nayana-patha-g§m¦ bhavatu me

Ó, félistenek Ura! Szabadíts meg hamar ettõl a haszontalan anyagi léttõl! Ó, Yaduk Ura! Pusztítsd el bûnös tetteim végeláthatatlan visszahatásait. Ó, jaj! Az Úr Jagann§tha csak azokat ajándékozza meg lótuszlábával, akik alázatosak és elesettek. Bárcsak a Világmindenség Ura kegyesen megjelenne a szemem elõtt!

(9) jagann§th§¢±aka° pu£ya° ya¤ pa±het prayata¤ ªuci¤ sarva-p§pa-viªuddh§tm§ vi¢£u-loka° sa gacchati

Annak az önfegyelmezett és erényes hívõnek a lelke, aki ezt az Úr Jagann§thát dicsõítõ nyolc verset elénekli, megtisztul minden bûntõl, s végül az Úr Vi¢£u hajlékára jut.

Yugal§¢±aka ¼r¦la J¦va Gosv§m¦ (1) k¥¢£a-prema-may¦ r§dh§ r§dh§-prema-mayo hari¤ j¦vane nidhane nitya° r§dh§-k¥¢£au gatir mama

(2) k¥¢£asya dravina° r§dh§ r§dh§y§ dravina° hari¤ j¦vane nidhane nitya° r§dh§-k¥¢£au gatir mama

(3)

k¥¢£a-pr§£a-may¦ r§dh§ r§dh§-pr§£a-mayo hari¤ j¦vane nidhane nitya° r§dh§-k¥¢£au gatir mama

(4)

k¥¢£a-drava-may¦ r§dh§ r§dh§-drava-mayo hari¤ j¦vane nidhane nitya° r§dh§-k¥¢£au gatir mama

(5) k¥¢£a-gehe sthit§ r§dh§ r§dh§-gehe sthito hari¤ j¦vane nidhane nitya° r§dh§-k¥¢£au gatir mama

(6) k¥¢£a-citta-sthit§ r§dh§ r§dh§-citta-sthito hari¤ j¦vane nidhane nitya° r§dh§-k¥¢£au gatir mama

(7)

n¦l§mbara-dhar§ r§dh§ p¦t§mbara-dharo hari¤

j¦vane nidhane nitya° r§dh§-k¥¢£au gatir mama

(8) v¥nd§vaneªvar¦ r§dh§ k¥¢£o v¥nd§vaneªvara¤ j¦vane nidhane nitya° r§dh§-k¥¢£au gatir mama

(1) R§dh§ lénye tiszta k¥¢£a-prema, Hari lénye tiszta r§dh§-prema – életemben-halálomban

R§dh§-K¥¢£a az örök oltalmam.

(2) R§dha K¥¢£a kincse, Hari R§dh§ kincse — életemben-halálomban R§dh§-K¥¢£a az örök oltalmam.

(3) K¥¢£a életereje áthatja R§dh§t, R§dh§ életereje áthatja Harit — életemben-halálomban R§dh§K¥¢£a az örök oltalmam.

(4) Megolvasztja R§dh§t K¥¢£a teljesen, megolvasztja R§dh§ Harit teljesen — életemben-halálomban R§dh§-K¥¢£a az örök oltalmam.

(5) K¥¢£a R§dh§ lakhelye, R§dh§ Hari lakhelye — életemben-halálomban R§dh§-K¥¢£a az örök oltalmam.

(6) K¥¢£a szívében gyökeret vert R§dh§, R§dh§ szívében gyökeret vert Hari — életemben-halálomban R§dh§-K¥¢£a az örök oltalmam.

(7) R§dh§ ruhája kék, Harié meg sárga — életemben-halálomban R§dh§-K¥¢£a az örök oltalmam.

(8) V¥nd§vana Úrnõje R§dh§, V¥nd§vana Ura K¥¢£a — életemben-halálomban R§dh§-K¥¢£a az örök oltalmam.

Giri p¡jeyam J¦va Gosv§m¦ (Gop§la-camp¡, 13. dal) (refrén) giri p¡jeya° vihit§ kena

(1) araci ªakra padam abhaya° yena

(2)

p¡tanik§ s§ nihat§ yena

(3)

t¥n§varta tanu-dalana° yena

(4)

yamal§rjuna-tarum udalaki yena

(5) vatsa-bak§sura-hanana° yena

(6) vyom§gh§sura-marana° yena

(7) k§liya-damana° kalita° yena

(8) khara-pralambaka-ªamana° yena

(9) dava-yugma° parip¦ta° yena

(10)

trasyati ka°sa¤ satata° yena

(refrén) Ki rendelte el a Govardhana-hegy imádatát?

(1) Az, aki megszabadított bennünket az Indrától való félelemtõl.

(2) Az, aki megölte P¡tan§ boszorkányt.

(3) Az, aki elpusztította T¥n§vartát.

(4) Az, aki kidöntötte a Yamal§rjuna fákat.

(5) Az, aki megölte Vats§surát és Bak§surát.

(6) Az, aki halált hozott Vyom§ra és Agh§surára.

(7) Az, aki legyõzte a K§liya kígyót.

(8) Az, aki elnémította Dhenuk§surát és Pralamb§surát.

(9) Az, aki kétszer egymás után elnyelte az erdõtüzet.

(10) Az, aki rettegéssel tölti el Ka°sát.

¼r¦ ¼ac¦-sut§¢±aka S§rvabhauma Bha±±§c§rya (1) nava gaura-vara° nava-pu¢pa-ªara° nava-bh§va-dhara° nava-l§sya-param nava-h§sya-kara° nava-hema-vara° pra£am§mi ªac¦-suta-gaura-varam

Bõrének színe olyan, akár a ku¯kummal árnyalt friss tejszíné. Egy örökifjú szerelemisten Õ,

aki frissen kinyílt virág-nyilakkal lövöldöz, s akit az elragadtatott érzelmek újabb és újabb hangulatai árasztanak el. Élvezettel mutat be újszerû táncokat, és sosem-hallott tréfákkal nevetteti meg környezetét. Testének fénylõ ragyogása olyan, mint az öntött újarany. A földre borulok Gaura, ¼ac¦ anya gyönyörû fia elõtt.

(2) nava-prema-yuta° nava-n¦ta-ªuca° nava-veªa-k¥ta° nava-prema-rasam navadh§ vilasat ªubha-prema-maya° pra£am§mi ªac¦-suta-gaura-varam

Az istenszeretet mindig új érzéseivel ékes, testi ragyogása pedig olyan, akár a frissen köpült vaj színe. Új ruháját mindig másként ölti fel. A K¥¢£a iránti szeretet egyre újabb hangulatait éli át nagy élvezettel.

Miközben az odaadó szolgálat kilencféle folyamatát végzi, kilencféleképpen ragyog a teste, mindig új ragyogással. Lényét a legkedvezõbb szeretetteljes hangulat hatja át. A földre borulok Gaura, ¼ac¦ anya gyönyörû fia elõtt.

(3) hari-bhakti-para° hari-n§ma-dhara° kara-japya-kara° hari-n§ma-param nayane satata° pra£ay§ªru-dhara° pra£am§mi ªac¦-suta-gaura-varam

Mindig a ¼r¦ Hari iránti odaadás hangulatában merül el, s mindig fenntartja Hari neveinek éneklését.

Japázás közben kezének ujjain számolja a szent neveket. Nem tud meglenni Hari nevei nélkül.

Szemébõl mindig a szeretet könnyei patakzanak. A földre borulok Gaura, ¼ac¦ anya gyönyörû fia elõtt.

(4) satata° janat§-bhava-t§pa-hara° param§rtha-par§ya£a-loka-gatim nava-leha-kara° jagat-t§pa-hara° pra£am§mi ªac¦-suta-gaura-varam

Mindig azon munkálkodik, hogy megszabadítsa az emberiséget az anyagi lét gyötrelmétõl. Õ az életcélja azoknak, akik elkötelezték magukat saját legfelsõbb érdekük mellett. Arra ösztönzi az embereket, hogy váljanak olyanokká, mint a méhek (vágyjanak mohón a k¥¢£a-prema mézére), s

megszünteti az anyagi világ égõ, lázas állapotát. A földre borulok Gaura, ¼ac¦ anya gyönyörû fia elõtt.

(5) nija-bhakti-kara° priya-c§rutara° na±a-nartana-n§gara-r§ja-kulam kula-k§mini-m§nasa-l§sya-kara° pra£am§mi ªac¦-suta-gaura-varam

Iránta érzett tiszta odaadást ébreszt szeretett szolgái szívében, akik számára mindennél vonzóbb.

Drámai táncával feltárja a szeretõk Királyának tulajdonságait, s táncra perdíti a gyönyörû falusi lányok elméjét. A földre borulok Gaura, ¼ac¦ anya gyönyörû fia elõtt.

(6) karat§la-vala° kala-ka£±ha-rava° m¥du-v§dya-suv¦£akay§ madhuram nija-bhakti-gu£§v¥ta-n§tya-kara° pra£am§mi ªac¦-suta-gaura-varam

A v¦£§ kellemesen zeng, s Õ karat§lán kísérve magát édes dallamokat énekel. Énekével

drámai táncra készteti a bhaktákat, mely a Neki végzett odaadó szolgálat különbözõ arculatait jeleníti meg. A földre borulok Gaura, ¼ac¦ anya gyönyörû fia elõtt.

(7)

yuga-dharma-yuta° punar nanda-suta° dhara£¦-sucitra° bhava-bh§vocitam tanu-dhy§na-cita° nija-v§sa-yuta° pra£am§mi ªac¦-suta-gaura-varam

A sa¯k¦rtana-mozgalom, a Kali-kor vallási folyamata kíséretében jelenik meg. Nanda Mah§r§ja fia Õ, aki újra eljött, hogy különlegesen ragyogó ékessége legyen a földnek.

Csodálatos prédikáló hangulatban érkezik a születés és halál világába. Tudata állandóan K¥¢£ára szegezõdik, aki valójában nem más, mint Õ maga. Transzcendentális környezete mindig vele van. A földre borulok Gaura, ¼ac¦ anya gyönyörû fia elõtt.

(8) aru£a° nayana° cara£a° vasana° vadane skhalita° svaka-n§ma-dharam kurute su-rasa° jagata¤ j¦vana° pra£am§mi ªac¦-suta-gaura-varam

Szeme, talpa, és ruhája vöröses, mint a hajnal pírja. Ha saját szent neveit kimondja, elcsuklik a hangja. A világmindenségben mindenütt édes élet-ízt fakaszt. A földre borulok Gaura, ¼ac¦ anya gyönyörû fia elõtt.

¼r¦ ¼ac¦-tanay§¢±aka S§rvabhauma Bha±±§c§rya (1) ujjvala-vara£a-gaura-vara-deha° vilasita-niravadhi-bh§va-videham tri-bhuvana-p§vana-k¥p§y§¤ leªa° ta° pra£am§mi ca ªr¦-ªac¦-tanayam

Lelki teste, a mindennél kiválóbb, arany színben ragyog, lényében szünet nélkül kavarognak a transzcendentális eksztázis legfennköltebb érzései. Kegyének parányi töredékével képes felszabadítani a három világot. Hódolattal borulok le ¼r¦ ¼ac¦dev¦ e csodálatos fia elõtt.

(2) gadgad§ntara-bh§va-vik§ra° durjana-tarjana-n§da-viª§lam bhava-bhaya-bhañjana-k§ra£a-karu£a° ta° pra£am§mi ca ªr¦-ªac¦-tanayam

Az eksztázis hatására különbözõ átalakulások mennek végbe Benne, például elcsuklik a hangja. Erõs hangjával letorkolja a gonoszokat. Kegyelmébõl eloszlik az anyagi lét okozta minden félelem. Hódolattal borulok le ¼r¦ ¼ac¦dev¦ e csodálatos fia elõtt.

(3) aru£§mbara-dhara c§ru-kapola° indu-vinindita-nakha-caya-ruciram jalpita-nija-gu£a-n§ma-vinoda° ta° pra£am§mi ca ªr¦-ªac¦-tanayam

Ruhájának színe a felkelõ napot idézi. Arca elbûvölõ, körmei ragyogóbbak és szebbek, mint a hold.

Kedvét leli abban, hogy saját transzcendentális tulajdonságainak és szent nevének dicsõségérõl beszél.

Hódolattal borulok le ¼r¦ ¼ac¦dev¦ e csodálatos fia elõtt.

(4) vigalita-nayana-kamala-jala-dh§ra° bh¡¢a£a-nava-rasa-bh§va-vik§ram gati-atimanthara-n¥tya-vil§sa° ta° pra£am§mi ca ªr¦-ªac¦-tanayam

Lótuszszemébõl patakokban folynak az eksztázis könnyei. Ékességei a mindig új szerelmi ízek okozta eksztatikus átalakulások. Amikor kedvtelve táncol, mozdulatai kecsesek és nagyon lassúak. Hódolattal borulok le ¼r¦ ¼ac¦dev¦ e csodálatos fia elõtt.

(5) cañcala-c§ru-cara£a-gati-rucira° mañj¦ra-rañjita-pada-yuga-madhuram candra-vinindita-ª¦tala-vadana° ta° pra£am§mi ca ªr¦-ªac¦-tanayam

Gyönyörû táncoló lábának kecses mozdulatai elbûvölõek. E lábakat csilingelõ bokacsengettyûk teszik még édesebbé. Enyhet adó arca felülmúlja a hold hûs sugarait. Hódolattal borulok le ¼r¦ ¼ac¦dev¦ e csodálatos fia elõtt.

(6) dh¥ta-ka±i-¨ora-kama£¨alu-da£¨a° divya-kalevara-mu£¨ita-mu£¨am durjana-kalma¢a-kha£¨ana-da£¨a° ta° pra£am§mi ca ªr¦-ªac¦-tanayam

Olykor a koldusok ágyékkötõjét ölti fel, s egy sanny§s¦-szerzetes botjával és vizesedényével jár.

Transzcendentális testét ilyenkor kopaszra borotvált fej ékesíti. Amikor megbünteti a gonosz lelkeket, egyúttal bûneiket is elpusztítja. Hódolattal borulok le ¼r¦ ¼ac¦dev¦ e csodálatos fia elõtt.

(7) bh¡¢a£a-bh¡-raja-alak§-valita° kampita-bimb§dhara-vara-ruciram malayaja-viracita-ujjvala-tilaka° ta° pra£am§mi ca ªr¦-ªac¦-tanayam

Családos élete során a föld porával ékesített sötét hajfürtök keretezik az arcát. Csodálatos bimbavörös ajkait megszépíti az eksztatikus remegés. Homlokán ragyogó szantálpép-tilakát visel.

Hódolattal borulok le ¼r¦ ¼ac¦dev¦ e csodálatos fia elõtt.

(8) nindita-aru£a-kamala-dala-nayana° §j§nu-lambita-ªr¦-bhuja-yugalam kalevara-kaiªora-nartaka-veªa° ta° pra£am§mi ca ªr¦-ªac¦-tanayam

Lótuszszirom-szemeinek tündöklõ szépsége túlszárnyalja a felkelõ napét, két gyönyörû karja a térdéig ér. Isteni testén a fiatal táncos-színészek jellegzetes ruháját viseli. Hódolattal borulok le ¼r¦ ¼ac¦dev¦ e csodálatos fia elõtt.

¼r¦ Govardhana-v§sa-pr§rthan§-daªaka ¼r¦la Raghun§tha d§sa Gosv§m¦ (a Stav§valiból) (1) nija-pati-bhuja-da£¨§-chatra-bh§va° prapadya pratihata-mada-dh¥¢±odda£¨a-devendra-garva atula-p¥thula-ªaila-ªre£i-bh¡pa priya° me nija-nika±a-niv§sa° dehi govardhana tvam

Ó, Govardhana, király a páratlan hegyóriások között! Ó, hegy, ki ernyõvé váltál, miközben Urad karja volt az ernyõ nyele, s megleckéztetted a büszke deva-királyt, aki õrült módjára, kivont

fegyverekkel támadt rád – kérlek, hadd lakjam a közeledben, hisz oly kedves vagy nekem!

(2) pramada-madana-l¦l§¤ kandare kandare te racayati nava-y¡nor dvandvam asminn amandam iti kila kalan§rtha° lagnakas tad-dvayor me nija-nika±a-niv§sa° dehi govardhana tvam

Ó, Govardhana, adj egy lakhelyet a közeledben, ahonnan láthatom majd az örökifjú isteni párt, amint szenvedélyes szerelmi kedvteléseiket élvezik barlangjaidban.

(3) anupama-ma£i-ved¦-ratna-si°h§sanorv¦ruha-jhara-dara-s§nu-dro£i-sa¯ghe¢u ra¯gai¤ saha bala-sakhibhi¤ sa¯khelayan sva-priya° me nija-nika±a-niv§sa° dehi govardhana tvam

Ó, Govardhana! Ó, hegy, kinek lankáin az Úr K¥¢£a boldogan játszadozik Balar§mával és barátaival a páratlan drágakövekkel kirakott udvarokban, az ékköves trónusok körül, a fákon, a vízesések alatt, a hegyi patakokban, a barlangok mélyén, a sziklák közt és a völgyekben — kérlek, adj egy lakhelyet a közeledben, hisz oly kedves vagy nekem!

(4) rasa-nidhi-nava-y¡no¤ s§k¢i£¦° d§na-keler dyuti-parimala-viddha° ªy§ma-vedi° praka¢ya rasika-vara-kul§n§° modam §sph§layan me nija-nika±a-niv§sa° dehi govardhana tvam

Ó, Govardhana! Ó, hegy, ki felkínálod az árnyas udvart, mely szemtanúja a nektárral teljes örökifjú isteni pár d§na-keli kedvtelésének! Ki boldogsággal töltöd el a transzcendentális nektárt élvezõk

legkiválóbbjait – kérlek, engedd meg, hogy a közeledben lakjam!

(5) hari-dayitam ap¡rva° r§dhik§-ku£¨am §tmapriya-sakham iha ka£±he narma£§li¯gya gupta¤ nava-yuva-yuga-khel§s tatra paªyan raho me nija-nika±a-niv§sa° dehi govardhana tvam

Ó, Govardhana! Ki elrejtõzöl, s közben pajkosan körülöleled kedves barátnõd — az Úr Hari kedvese, a páratlan R§dh§-ku£¨a — nyakát, s rejtekedbõl végignézed az örökifjú isteni pár kedvteléseit — kérlek, adj egy lakhelyet a közeledben!

(6) sthala-jala-tala-ªa¢pair bh¡ruha-ch§yay§ ca pratipadam anuk§la° hanta samvardhayan g§¤ tri-jagati nija-gotra° s§rthaka° khy§payan me nija-nika±a-niv§sa° dehi govardhana tvam

Ó, Govardhana! Ó, hegy, ki rétjeiddel és vizeiddel táplálva a teheneket, s fáiddal hûs árnyékot vonva föléjük, tudtára adod a három világnak, hogy mennyire illik rád e név [go-vardhana: tehenek táplálója]

– kérlek, adj egy lakhelyet a közeledben!

(7) surapati-k¥ta-d¦rgha-drohato go¢±ha-rak¢§° tava nava-g¥ha-r¡pasy§ntare kurvataiva agha-baka-ripu£occair datta-m§na druta° me nija-nika±a-niv§sa° dehi govardhana tvam

Ó, Govardhana! Ó, hegy, kit Agha és Baka ellensége azzal tisztelt meg, hogy új otthonná változtatott, hogy megvédje Vraját a surák királyának szûnni nem akaró dühétõl – kérlek, adj egy lakhelyet a

közeledben!

(8) giri-n¥pa-hari-d§sa-ªre£i-varyeti-n§m§m¥tam idam udita° ªr¦-r§dhik§-vaktra-candr§t vraja-nava-tilakatve k¬pta-vedai¤ sphu±a° me nija-nika±a-niv§sa° dehi govardhana tvam

Ó, Govardhana! Hegyek királya! Ó, hegy, kinek neve — “az Úr Hari legkiválóbb szolgája”— nektárként fakad ¼r¦ R§dh§ ajkának holdjáról! Ó, kit a Védák Vraja tilaka-jelének mondanak – kérlek, adj egy

lakhelyet a közeledben!

(9) nija-jana-yuta-r§dh§-k¥¢£a-maitr¦-ras§ktavraja-nara-paªu-pak¢i-vr§ta-saukhyaika-d§ta¤ aga£ita-karu£atv§n mam ur¦-k¥tya t§nta° nija-nika±a-niv§sa° dehi govardhana tvam

Ó, Govardhana! Ó, emberek barátja, ki transzcendentális boldogsággal töltöd el Vraja népét, állatait és madarait, s a barátnõik által körülvett ¼r¦ ¼r¦ R§dh§-K¥¢£a iránti barátság nektárjával vagy bekenve — kérlek, mérhetetlen kegyedbõl fogadj el engem, boldogtalant, és adj egy lakhelyet a közeledben!

(10) nirupadhi-karu£ena ªr¦-ªac¦nandanena tvayi kapa±i-ªa±ho ‘pi tvat-priyen§rpito ‘smi iti khalu mama yogy§yogyat§° m§m ag¥h£an nija-nika±a-niv§sa° dehi govardhana tvam

Habár csaló gazember vagyok, a végtelenül kegyes Úr, ¼ac¦nandana, aki nagyon kedves a szívednek, nekem adott téged. Ó, Govardhana, kérlek, ne nézd, hogy méltó vagyok-e rá vagy sem, csak adj egy lakhelyet a közeledben!

(11) rasada-daªakam asya ªr¦la-govardhanasya k¢itidhara-kula-bhartur ya¤ prayatn§d adh¦te sa sapadi sukhade ‘smin v§sam §s§dya s§k¢§c chubada-yugala-sev§-ratnam §pnoti t¡r£am

Aki figyelmesen elolvassa ezt a ¼r¦la Govardhanáról, a hegyek királyáról szóló tíz nektári verset, nagyon hamar lakhelyet kap e boldogsággal teli hegy közelében, s gyorsan elnyeri a szép isteni pár szolgálatának ékkövét.

G§y Gor§c§nd j¦ver tore V§sudeva Ghosh (1) gaur§¯ga tumi more doy§ n§ ch§¨iho §pana koriy§ r§¯g§ cara£e r§khiho r§¯g§ cara£e r§khiho, cara£e r§khiho §pana koriy§ r§¯g§ cara£e r§khiho d§s§nud§s kore r§¯g§ cara£e r§khiho ciro janamera matta r§¯g§ cara£e r§khiho §pana koriy§ r§¯g§ cara£e r§khiho

(2) tom§r cara£a l§gi sab tey§gilu ª¦tala cara£a p§y§ ªara£a loilu §mi ªara£a je nil§m, ªara£a je nil§m tom§ra r§¯g§ p§ye ªara£a je nil§m ei janamera matta §mi ªara£a je nil§m ei janamera matta §mi h§ gaura h§ gaura bole ei janamera matta §mi h§ gaura h§ gaura bole ei janamera matta §mi ªara£a je nil§m ª¦tala cara£a p§y§ ªara£a loilu

(3) e kule o kule muñi dilu til§ñjali r§khiho cara£e more §pan§r boli §mi añjali diyechi r§¯g§ cara£e til§ñjali diyechi r§¯g§ cara£e til§ñjali diyechi, sabaso beci tom§ra r§tula cara£e ei janamera matta §mi r§tula cara£e sabaso beci h§ gaura h§ gaura bole sabaso beci doy§ kore graha£a koro ei janame noy janam§ntare doy§ kore graha£a koro ei janame noy janam§ntare r§khiho cara£e more §pan§r boli

(4) v§sudeva gho¢e bole cara£e dhoriy§ k¥p§ kori r§kho more pada-ch§y§ diy§ §m§ya cara£e r§khiho, cara£e r§khiho d§s§nud§s kore more cara£e r§khiho d§s§nud§s kore more doy§ janame noy janam§ntare d§s§nud§s kore more cara£e r§khiho d§s§nud§s kore more cara£e r§khiho k¥p§ kori r§kho more pada-ch§y§ diy§

(1) Ó Uram, Gaur§¯ga! Kérlek, ne felejts el a kegyedben részesíteni! Tégy a tulajdonoddá, s kegyesen tarts meg piros talpaidnál.

(Kérlek, tarts meg piros lábaidnál, tarts meg a lábaidnál. Tekints a személyes tulajdonodnak, és tarts meg piros lábaidnál! Tégy szolgád alázatos szolgájává, s tarts meg piros lábaidnál. Életre szólóan megtébolyodtam, kérlek tarts meg piros lábaidnál.)

(2) Hogy elérjem lábaidat, mindenrõl végérvényesen lemondtam. Most már hûs lótuszlábad az egyedüli menedékem.

(Menedékre leltem, menedékre leltem. Most már menedékre leltem piros lótuszlábaidnál. Ebben a születésben egyszerûen megõrültem, s most menedékre találtam Nálad. Ebben a születésben most már megõrültem, s állandóan azt kiabálom: “H§! Gaura! H§ Gaura!” Most már teljes menedékre leltem hûs lótuszlábaidnál.)

(3) Mindegy, hogy milyen családhoz tartozom — mindegyiket végérvényesen elhagytam. Könyörgöm, kegyesen tarts meg a lábaidnál, s mondd, hogy a Tiéd vagyok.

(Mindegyiket végérvényesen elhagytam. Mindenrõl lemondtam piros lábaidnál. Mindenrõl lemondtam piros lótuszlábaidnál — teljesen a Tiéd vagyok. Piros lábaidnál egy életre megrészegültem. Minden tekintetben piros lábaidé vagyok. Miközben azt kiabálom: “H§ Gaura! H§ Gaura!”, teljesen a Tiéd vagyok. Kérlek, légy kegyes hozzám, és fogadj el ebben az életben, vagy a következõben. Könyörgöm, kegyesen tarts meg lábaidnál, s mondd, hogy a Tiéd vagyok.)

(4) V§sudeva Ghosh így szól: “Mivel szorosan lábaidba kapaszkodom, kérlek, tarts meg itt, hogy mindig hûsítõ árnyékukban maradhassak.”

(Kérlek, tarts meg lábaidnál, tarts meg lábaidnál. Tégy szolgád alázatos szolgájává, s kérlek, tarts meg lábaidnál. Tégy szolgád alázatos szolgájává, s kérlek, részesíts kegyedben ebben az életben, vagy netalán a következõben. Tégy szolgád alázatos szolgájává, s tarts meg lábaidnál. Légy kegyes, és tarts meg lábaid hûs árnyékában.)

Jaya jaya Jagann§tha ¼ac¦ra Nandan V§sudeva Ghosh (1) jaya jaya jagann§tha ªac¦ra nandan tribhuvane kore j§r cara£a vandan

(2) n¦l§cale ªa¯kha-cakra-gad§-padma-dhar nad¦y§ nagare da£¨a-kama£¨alu-kar

(3) keho bole p¡rabe r§va£a badhil§ goloker vaibhava l¦l§ prak§ªa koril§

(4) ªr¦-r§dh§r bh§ve ebe gor§ avat§r hare k¥¢£a n§m gaura koril§ prac§r e-b§r prac§r jei koril§ hare k¥¢£a mah§-mantra prac§r jei koril§ hare k¥¢£a mah§-mantra tribhuvana uddh§rite hare k¥¢£a hare r§ma tribhuvana uddh§rite hare k¥¢£a mah§-mantra prac§r jei koril§

(5)

v§sudeva gho¢a bole kori jo¨a h§t jei gaura sei k¥¢£a sei jagann§th sei to’ eseche, sei to’ eseche oi braja ho’te nad¦y§re sei to’ eseche braja ho’te nad¦y§re sei to’ eseche oi braja ho’te nad¦y§re r§dh§-bh§va-k§nti loye braja ho’te nad¦y§re sei to’ eseche e-b§r govinda gaur§¯ga ho’ye sei to’ eseche govinda gaur§¯ga ho’ye sei to’ eseche

(1) Minden dicsõséget, minden dicsõséget Jagann§tha Miªra és ¼ac¦ Dev¦ drága Fiának! Mindhárom világ imákat ajánl lótuszlábainak.

(2) N¦l§calában kagylót, korongot, buzogányt és lótuszvirágot, Nad¦y§ városában pedig sanny§s¦-botot

és vizesedényt tart a kezében.

(3) Azt mondják, hajdanán, az Úr R§macandraként, végzett R§va£a démonnal. Aztán késõbb, az Úr K¥¢£aként, bemutatta tündöklõen pazar golokai kedvteléseit.

(4) Most megint eljött, az Úr Gaur§¯ga, a világosbõrû avat§ra alakjában, ¼r¦ R§dh§ elragadtatott

hangulatában, és mindenütt elterjesztette a szent név, a “Hare K¥¢£a” éneklését.

(Mindenkinek odaadta a Hare K¥¢£a mah§-mantrát, a felszabadulás legkiválóbb énekét.

Szétosztotta a szent neveket, hogy felszabadítsa a három világot. Így prédikált.)

(5) V§sudeva Ghosh összekulcsolt kézzel így szól: “Az aki Gaura, ugyanaz, mint K¥¢£a és Jagann§tha.” (Õ jött el. Eljött végre! Ó, Vrajából eljött Nad¦y§ba. ¼r¦ R§dh§ hangulatában és ragyogásával, eljött Vrajából Nad¦y§ba. Eljött! Most az Úr Govinda, a tehénpásztorfiú, az Úr Gaur§¯gaként jött el. Õ jött el!

Yadi Gaura n§ hoito V§su Ghosh (1) yadi gaura n§ hoito, tabe ki hoito, kemone dharit§m de r§dh§r mahim§, prema-rasa-s¦m§, jagate j§n§to ke

(2) madhura v¥nd§, vipina-m§dhur¦, praveªa c§tur¦ s§r

baraja-yuvati, bh§ver bhakati, ªakati hoito k§r

(3) g§o g§o puna¤, gaur§¯ger gu£a, sarala koriy§ mana e bhava-s§gare, emona doy§l, n§ dekhiye eka-jana

(4)

(§mi) gaur§¯ga boliy§, n§ genu galiy§, kemone dhorinu de v§sur hiy§, p§¢§£a diy§, kemone ga¨iy§che

(1) Ha az Úr Gaura nem jelent volna meg e Kali-kor yuga-avat§rájaként, mi lett volna velünk?

Hogy tudtuk volna elviselni az életet? Az univerzumban ki szerzett volna valaha is tudomást a minden képzeletet felülmúló szeretõi hangulatokról, ¼r¦ R§dh§ dicsõségérõl?

(2) Ki tudott volna eksztatikus odaadó szolgálatot végezni, a vrajai hölgyek nyomában járni? Pedig a Vraja-gop¦k kifinomult szakértelme nélkül senki nem léphet be V¥nd§dev¦ csodálatosan édes erdejébe.

(3) Ó, kérlek, énekelj újra meg újra az Úr Gaur§¯ga dicsõséges tulajdonságairól! Csak próbáld megõrizni szíved egyszerûségét. A tudatlanság eme óceánjában még soha, egyetlen ember sem találkozott senkivel, aki olyan nagylelkû lett volna, mint Õ.

(4) Hiába éneklem az Úr Gaur§¯ga szent nevét, még mindig nem olvadtam el az eksztázistól. Hogy is tudtam eddig elviselni a testem terhét? Úgy látszik, a Teremtõ egy követ tett V§su Ghosh szíve helyére.

Jaya R§dh§ Girivara-dh§ri Du¤kh¦ D¦na K¥¢£ad§sa (1) jaya r§dh§ giri-vara dh§ri ªr¦ nanda-nandana v¥¢abh§nu-dul§ri (v¥¢abh§nu dul§ri r§dhe v¥¢abh§nu-dul§ri)

(2) mora-muku±a mukha mural¦ jori ve£¦ vir§je mukhe h§si thori

(3)

unaki ªohe gale vana-m§l§ inaki motima-m§la uj§l§

(4) p¦t§mbara jaga-jana-mana mohe n¦la u¨hani bani unaki ªohe

(5)

aru£a cara£e ma£i-mañjira b§oye ªr¦-k¥¢£a-d§s tahi¯ mana bh§oye

(1) Minden dicsõséget R§dh§nak és Girivara-dh§r¦nak — ¼r¦ Nanda-nandanának és V¥¢abh§nudul§rinak!

(2) K¥¢£a pávatoll-koronát visel, csillog az ajkaihoz érintett fuvola, R§dh§ hajfonata ragyog, ajkán finom mosoly játszik.

(3) K¥¢£a nyakát ragyogó erdei virágfüzér díszíti, R§dh§ét a szivárvány színeiben játszó gyöngysor.

(4) K¥¢£a sárga ruhája rabul ejti a világmindenség összes lakójának elméjét, R§dh§ kék ruhája ragyog, tündököl.

(5) Pirosas színû lótuszlábukon ékköves bokaláncok csilingelnek, s K¥¢£ad§sa elméjét ragyogó fénybe vonja tündöklõ jelenlétük.

Jaya R§dhe Jaya R§dhe R§dhe Hari Vy§sa Dev§c§rya nava-nava ra¯gi tri-bha¯gi jaya, sy§ma su-a¯gi sy§ma jaya r§dhe jaya hari-priye, ªr¦-r§dhe sukha dh§ma

(1) jaya r§dhe jaya r§dhe r§dhe jaya r§dhe jaya ªr¦-r§dhe jaya k¥¢£a jaya k¥¢£a k¥¢£a jaya k¥¢£a jaya ªr¦-k¥¢£a

(2) sy§m§ gor¦ nitya-kisor¦ pr¦tama-jor¦ ªr¦-r§dhe rasika ras¦lo chaila-chab¦lo gu£a-garab¦lo ªr¦-k¥¢£a

(3) r§sa-vih§rini rasa-bisat§rini piya-ura-dh§rini ªr¦-r§dhe nava-nava-ra¯g¦ navala-tribha¯g¦ ªy§ma-su-a¯g¦ ªr¦-k¥¢£a

(4) pr§£a-piy§r¦ r¡pa-ujy§r¦ ati-suku¯v§r¦ ªr¦-r§dhe maina-manohara mah§-moda-kara sundara-bara-tara ªr¦-k¥¢£a

(5)

sobh§-sain¦ mobh§-main¦ kokila-bain¦ ªr¦-r§dhe k¦rati-vant§ k§mini-kant§ ªr¦-bhagavant§ ªr¦-k¥¢£a

(6) cand§-badan¦ kund§-ra¨an¦ sobh§-sadan¦ ªr¦-r§dhe parama-ud§r§ prabh§-ap§r§ ati-suku¯v§r§ ªr¦-k¥¢£a

(7)

ha°s§-gavan¦ r§jati-ravan¦ kr¦¨§-kavan¦ ªr¦-r§dhe r¡pa-ras§l§ naina-bis§l§ parama-k¥p§l§ ªr¦-k¥¢£a

(8) ka¯cana-bel¦ rati-rasa-rel¦ ati-alabel¦ ªr¦-r§dhe saba-sukha-s§gara saba-gu£a-§gara r¡pa-uj§gara ªr¦-k¥¢£a

(9)

ravan¦-ramy§ tara-tara-tamy§ gu£a-agamy§ ªr¦-r§dhe dh§ma-niv§s¦ prabh§-prak§s¦ sahaja-suh§s¦ ªr¦-k¥¢£a

(10) ªakty§hl§dini ati-priya-v§dini ura-unm§dini ªr¦-r§dhe a¯ga-a¯ga-tauna sarasa-salauna subhaga-suthauna ªr¦-k¥¢£a

(11)

r§dh§-n§mini gu£a-abhir§mini hari-priya-sv§min¦ ªr¦-r§dhe hare-hare-hari hare-hare-hari hare-hare-hari ªr¦-k¥¢£a

(bevezetõ vers) “Minden dicsõséget Annak, akinek teste három helyen hajlik meg! A mindig új játékok szakavatott ismerõje Õ, akinek teste a leggyönyörûbb sötét színben tündököl. Õ az Úr ¼y§ma. Minden dicsõséget Neked, R§dhe! minden dicsõséget neked, ó, Hari-priy§! Ó, ¼r¦ R§dhe! Te vagy minden boldogság lakhelye és tárháza!”

(1) Jaya R§dhe Jaya R§dhe R§dhe Jaya R§dhe Jaya ¼r¦-R§dhe! Jaya K¥¢£a Jaya K¥¢£a K¥¢£a Jaya K¥¢£a Jaya ¼r¦-K¥¢£a!

(2) Ó, ¼r¦ R§dhe! Te ¼y§m§ vagy — egy üde, karcsú derekú ifjú leány, akinek teste az ifjúság fényében ragyog; Gor¦ vagy — akinek bõre a leghalványabb aranyszínben tündököl; Nitya-kisor¦ vagy — örökké az isteni ifjúság édes bimbózásának korát éled; Pr¦tama-jor¦ vagy — Te vagy az egyedüli, aki minden tekintetben tökéletesen illesz a Te Kedvesedhez. Ó, ¼r¦ K¥¢£a! Te Rasika vagy — a transzcendentális ízek igazi élvezõje; Ras¦lo vagy — minden tekintetben édes és zamatos; Chaila-chab¦lo vagy — oly tündöklõ, hogy magad vagy a legtökéletesebb igézet; Gu£a-garab¦lo vagy — hatalmas büszkeséggel tölt el önnön transzcendentális tulajdonságaid tudata.

(3) Ó, ¼r¦ R§dhe! Te R§sa-vih§rin¦ vagy — az eksztatikus r§sa-táncünnep játékos Hercegnõje,

melyet minden éjjel Te szervezel; Rasa-bisat§rini vagy – minden élõlénynek Te osztod a tiszta, eksztatikus rasa ízeit; Piya-ura-dh§rini vagy – nagyon szereted átölelni Kedvesed mellkasát. Ó ¼r¦ K¥¢£a! Te Nava-nava-ra¯g¦ vagy – az újabb és újabb pajkos játékok igazi szakértõje; Navala-tribha¯g¦ vagy – szeretsz három helyen meghajló testtartásban állni, mely mindig üdének hat; ¼y§ma-su-a¯g¦ vagy – tested teljesen tökéletes mind arányait, mind mélysötét színét tekintve.

(4) Ó, ¼r¦ R§dhe! Te Pr§£a-piy§r¦ vagy — mindenki legkedvesebb, legszeretõbb barátja; R¡pa-ujy§r¦ vagy — az abszolút szépség tündöklõ fényében ragyogsz; Ati-suku¯v§r¦ vagy — üde fiatalságodnak köszönhetõen különlegesen lágy és finom vagy. Ó, ¼r¦ K¥¢£a! Te Maina-manohara vagy — elveszed a szerelemisten eszét; Mah§-moda-kara vagy — minden élõlényt hatalmas, transzcendentális boldogságban részesítesz; Sundara-bara-tara vagy — szépség tekintetében a legszebbeket is messze felülmúlod.

(5) Ó, ¼r¦ R§dhe! Te Sobh§-sain¦ vagy — csodálatos szépségtõl sugárzol, amint kecsesen lepihensz egy virágágyra; Mobh§-main¦ vagy — a transzcendentális szerelemisten, az Úr K§madeva tündöklésével ragyogsz; Kokila-bain¦ vagy — beszéded olyan, akár a lágy kakukkének. Ó, ¼r¦ K¥¢£a! Te K¦rati-vant§ vagy — akit önnön dicsõ hírneve is tisztel; K§mini-kant§ vagy — hõn vágyakozó ifjú gop¦k kedvese; ¼r¦-

bhagavant§ vagy – az Istenség különbözõ formái közül a Te helyzeted a legmagasabb.

(6) Ó, ¼r¦ R§dhe! Te Cand§-badan¦ vagy — szeplõtelen hold-arc birtokosa; Kund§-ra¨an¦ vagy — fogaid olyanok, akár az apró, kerek jázminvirágok; Sobh§-sadan¦ vagy — a fenséges szépség és tündöklés valódi tárháza. Ó, ¼r¦ K¥¢£a! Te Parama-ud§r§ vagy — a leges-legnagylelkûbb személyiség; Prabh§-ap§r§ vagy — tested ragyogó dicsfénnyel ragyog a végtelenbe; Ati-suku¯v§r§ vagy — természetedtõl fogva birtoklod az ifjúság bájának lágyságát.

(7) Ó, ¼r¦ R§dhe! Te Ha°s§-gavan¦ vagy — szeretsz úgy járni, mint egy fenséges hattyú; R§jati-ravan¦ vagy — Te vagy a legtündöklõbb kedves; Kr¦¨§-kavan¦ vagy — számos pajkos játék és verseny kezdeményezõje. Ó, ¼r¦ K¥¢£a! Te R¡pa-ras§l§ vagy — a legélvezetesebb szépség megtestesülése; Nainabis§l§ vagy — lótuszszemeid nagyok és szélesek; Parama-k¥p§l§ vagy — Te vagy mindenki közül a legkegyesebb.

(8) Ó, ¼r¦ R§dhe! Te Ka¯cana-bel¦ vagy — olyan, akár a ¼y§ma-tam§lafa köré tekeredett arany folyondár; Rati-rasa-rel¦ vagy — csordultig telve vagy a tiszta istenszeretet eksztatikus hangulataival; Atialabel¦ vagy — egyedülálló cselekedeteidet teljes titokban végzed. Ó, ¼r¦ K¥¢£a! Te Saba-sukha-s§gara vagy — mindenféle boldogság óceánja; Saba-gu£a-§gara vagy — minden erény kincsesbányája; R¡pa-uj§gara vagy — a tündöklõ szépség híres dicsfénye vesz körül.

(9) Ó, ¼r¦ R§dhe! Te Ravan¦-ramy§ vagy — Kedvesed legelbûvölõbb szeretõje; Tara-tara-tamy§ vagy — természetedtõl fogva az egymást követõ kiválóságok legfelsõbb fokán helyezkedsz el; Gu£a-agamy§ vagy — isteni erényeid a közönséges érzékek és elme számára nem láthatók. Ó, ¼r¦ K¥¢£a! Te Dh§ma-niv§s¦ vagy — ¼r¦ Vraja isteni lakhelyének állandó lakosa; Prabh§-prak§s¦ vagy — nagyon nagy hatású dicsfény sugárzik Belõled; Sahaja-suh§s¦ vagy — természetednél fogva elbûvölõ mosoly ül arcodon.

(10) Ó, ¼r¦ R§dhe! Te ¼akty§hl§dini vagy — az isteni gyönyör megtestesült energiája; Ati-priya-v§dini vagy — olyan a beszéded, hogy aki meghallja, abban szeretetteljes ragaszkodás ébred iránta; Uraunm§dini vagy — kebleid a legvadabb vágyban égnek, hogy Kedvesed kielégítse õket. Ó, ¼r¦ K¥¢£a! Te A¯ga-a¯ga-tauna vagy — testrészeid minden porcikája elragadó; Sarasa-salauna vagy — szépséged egy mindent átható, túlcsorduló rasa-folyammal van átitatva; Subhaga-suthauna vagy – mellkasodat

csodálatos, fenséges jelek díszítik.

(11) Ó, ¼r¦ R§dhe! Te R§dh§-n§mini vagy — a legszentebb névvel, a “R§dh§val” ünnepelnek; Gu£aabhir§mini vagy — mindenkinek örömet szerzel erényeiddel; Haripriya-sv§min¦ vagy — Te vagy Haripriya [a szerzõ, Hari Vy§sadeva] egyetlen imádott Királynõje. Hare Hare Hari, Hare Hare Hari, Hare Hare Hari, ¼r¦ K¥¢£a.

Cara£a kamal S¡rd§s (refrén) cara£a kamal vando¯ hari r§yi

(1)

j§ ki k¥p§ p§ngu giri l§¯ge §¯dhe kon saba kachu daras§y¦

(2) bahira sunhi muka puni bole ro¯ka cale sira chatra dh§raye

(3)

surd§s sw§m¦ karu£§-maye b§ra b§ra vando¯ tehi p§ye

(refrén) Az imádott Úr, Hari lótuszlábainak ajánlom imáimat.

(1) Kegyébõl még a béna is hegyeken kel át, a vak is mindent lát.

(2) A süket hall, a néma újra beszél. Kegyébõl még a szegény is úgy sétál, hogy közben szolga tartja feje fölé az ernyõt.

(3) S¡rd§s Ura csupa könyörület, ezért újra és újra a lótuszlábai elé borulok.

T§tala saikate ¼r¦la Vidy§pati maithil¦ nyelven írott dala (1) t§tala saikate, b§ri-bindu-sama, suta-mita-rama£¦-sam§je tohe visari mana, t§he samarpala, ab majhu habo kon k§je

(2) m§dhava! h§ma pari£§m nir§ª§ tuhu¯ jaga-t§ra£a, d¦na doy§-moy, ataye toh§ri viªoy§s§

(3) §dha janama h§ma, ninde goy§yalu¯, jar§ ªiªu koto-dina gel§ nidhuvane rama£¦, rasa-ra¯ge m§tala, tohe bhajabo kon bel§

(4)

koto catur§nana, mari mari j§ota, na tuy§ §di avas§n§ tohe janami puna, tohe sam§ota, s§gara-lahar¦ sam§n§

(5) bha£aye vidy§pati, ªe¢a ªamana-bhoy, tuy§ vin§ gati n§hi §r§ §di-an§dika, n§tha kah§yasi, bhava-t§ra£a bh§ra toh§r§

(1) Ó, Uram, teljesen elfeledtelek, s elmémet átadtam a nõk, a gyerekek és a barátok társaságának. Ez az élmény azonban éppen olyan volt, mint ha egy csepp vizet ajánlana az ember a tengerpart tûzforró homokjába. Hogy tudnék megszabadulni ebbõl a nagy nyomorúságból?

(2) Ó, M§dhava! Nagyon el vagyok keseredve. Te vagy a világmindenség megmentõje, s kegyes vagy a kétségbeesett lelkekhez, ezért minden reményemet egyedül Beléd vetem.

(3) Félholtan kóborolva, dicstelenül töltöttem el az életemet. Léha gyermekként és haszontalan öregemberként számolatlanul teltek a napjaim. Mámorossá tett a gyönyörû fiatal nõkkel megízlelt romantikus kalandok gyönyöre. Imádhatlak-e még valaha?

(4) Számtalan Brahm§ halt meg, egyik a másik után, miközben Te kezdet és vég nélküli vagy.

Mindegyikük Belõled születik, s aztán Beléd tér vissza, akár az óceán hullámai.

(5) Vidy§pati töredelmesen bevallja, hogy most, az élete alkonyán megijedt a haláltól. Ó, Uram!

Rajtad kívül nincs más menedék. Téged mindig úgy dicsõítenek, mint a kezdet és a kezdetnélküliek Urát.

Az anyagi világból való megváltásom felelõssége most már egyedül Téged terhel.

Ýr koto k§l M¦r§ Bh§i (refrén) §r koto k§l, giridh§r¦-l§l §rale §rale robe

(1) nayaneri jal jhore abirol daraªana p§bo kabe §rale §rale robe

(2) tom§r cara£a prabhu niyechi ªara£a p¡j§r kusum sama ei tanu mana §kul §m§r ei maram meri §ª§ tabe ki biphale j§be §rale §rale robe

(3) dekh§ jadi n§hi dibe aga£ir doy§ tabe keno dile §ª§ bhoriy§ h¥doy m¦r§r par§£e tom§ri k§man§ daraªana p§bo kabe §rale §rale robe

(refrén) Mikor pillanthatlak meg, ó, életem, Giridh§r¦-l§l? Addig nem is megyek el innen, csak várok, egyre csak várok!

(1) Szüntelenül folyik a könny a szemembõl… Ó, mikor láthatlak meg végre? Addig nem is megyek el innen, csak várok, egyre csak várok!

(2) Ó, Uram, a Te lótuszlábadnál kerestem menedéket. Testemet és elmémet virágok gyanánt ajánlom fel Neked. Úgy égetik a szívem ezek a vágyak… Beteljesülnek-e vajon? Addig nem is megyek el innen, csak várok, egyre csak várok!

(3) Ha nem engeded, hogy végtelen kegyedbõl megpillanthassalak, miért ültetted el bennem ezt a vágyat, amitõl túlcsordul a szívem? Ó, M¦r§ élete! Nincs más vágyam, csak Te! Ó, megpillantlak-e valaha is? Addig nem is megyek el innen, csak várok, egyre csak várok!

R§j-R§£¦ M¦r§

M¦r§ Bh§i (refrén) r§j-r§£¦ m¦r§ bhikh§ri£¦ giridh§r¦ tom§ro l§giy§

(1)

(§mi) pathe pathe ghuri bhikh§ri£¦ hari n§m bhikh§ m§giy§ go giridh§r¦ tom§ro l§giy§

(2)

loke bole m¦r§ p§galin¦ r§£§ kohe kula-kal§¯kin¦ m¦r§ kohe prabhu giridh§r¦ (m¦r§) §ª§ pathe royeche ch§hiy§ go giridh§r¦ tom§ro l§giy§

(3) dekh§ d§o prabhuj¦ prabhuj¦ m¦r§ k§¯de tom§ro l§giy§ k§¯d§iyo n§ abh§gire r§kho more a¯ge miª§ya go giridh§r¦ tom§ro l§giy§ giridh§r¦ tom§ro pr§£ m¦r§r giridh§r¦ tom§ro l§giy§

(refrén) M¦r§ királynõ csak egy koldusasszony, de egyedül a Te kedvedért, ó, Giridh§r¦!

(1) Koldulószerzetes gyanánt vándorlok mindenfelé, de egyedül a Te szent neved alamizsnájára vágyom.

(2) Az emberek azt hajtogatják: “M¦r§ megbolondult.” A király méltatlankodik: “Szégyent hozott a családjára.” De M¦r§ csak annyit kér: “Ó, Uram, Giridh§r¦, egyetlen vágyam, hogy lótuszlábadnál maradhassak.”

(3) Ó, Prabhuj¦! Kegyesen tárd föl Magad elõttem! M¦r§ csak utánad sír, Uram. Kérlek, ne hagyd, hogy ez a szerencsétlen egyre csak sírjon. Kérlek, ölelj át szorosan, mintha tulajdon testeddel egyesülnék. Ó, Giridh§r¦, Te vagy M¦r§ élete és lelke!

¼r¦ Vraja-dh§ma-mahim§m¥ta (1) jaya r§dhe, jaya k¥¢£a, jaya v¥nd§van ªr¦-govinda, gop¦n§tha, madana-mohan

(2) ªy§ma-ku£¨a, r§dh§-ku£¨a, giri-govardhan k§lind¦ jamun§ jaya, jaya mah§van

(3) keª¦-gh§±a, ba°ª¦-ba±a, dw§daªa-k§nan j§h§ saba l¦l§ koilo ªr¦-nanda-nandan

(4) ªr¦-nanda-jaªod§ jaya, jaya gopa-ga£ ªr¦d§m§di jaya, jaya dhenu-vatsa-ga£

(5) jaya b¥¢abh§nu, jaya k¦rtid§ sundar¦ jaya paur£am§s¦, jaya §bh¦ra-n§gar¦

(6) jaya gop¦ªwara jaya v¥nd§vana-m§jh jaya jaya k¥¢£a-sakh§ ba±u dwija-r§j

(7) jaya r§ma-gh§±a, jaya rohi£¦-nandan jaya jaya v¥nd§vana-b§s¦ jata jan

(8) jaya dwija-patn¦, jaya n§ga-kany§-ga£ bhaktite j§h§r§ p§ilo govinda-cara£

(9) ªr¦-r§sa-ma£¨ala jaya, jaya r§dh§-ªy§m jaya jaya r§sa-l¦l§ sarva-manoram

(10) jaya jayojjwala-rasa sarva-rasa-s§r parak¦y§-bh§ve j§h§ brajete prac§r

(11) ªr¦-j§hnav§-p§da-padma koriy§ smara£ d¦na k¥¢£a-d§sa kohe n§ma-sa¯k¦rtan

(1) Minden dicsõséget R§dh§nak, K¥¢£ának és V¥nd§vana isteni erdejének! Minden dicsõséget V¥nd§vana három uralkodó m¡rtijának, ¼r¦ Govindának, Gop¦náthának és Madana-mohanának!

(2) Minden dicsõséget a ¼y§ma-ku£¨ának, a R§dh§-ku£¨ának, a Govardhana-hegynek és a Yamun§ folyónak [a K§lind¦nek]! Minden dicsõséget a Mah§vana nevû nagy erdõnek, ahol K¥¢£a és Balar§ma gyermekkori kedvteléseiket végezték.

(3) Minden dicsõséget a Keª¦-gh§±ának, ahol K¥¢£a megölte Keª¦ démont! Minden dicsõséget a Va°ª¦va±a fának, ahol K¥¢£a Magához vonzotta fuvolájával a gop¦kat. Minden dicsõséget Vraja tizenkét

erdejének! Nanda fia, ¼r¦ K¥¢£a, ezeken a helyeken mutatta be összes kedvtelését.

(4) Minden dicsõséget K¥¢£a isteni apjának és anyjának, Nandának és Yaªodának. Minden dicsõséget a tehénpásztorfiúknak, élükön ¼r¦d§m§vál, ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ és Ana¯ga Mañjar¦ bátyjával. Minden dicsõséget Vraja teheneinek és borjainak!

(5) Minden dicsõséget R§dh§ isteni apjának és anyjának, V¥¢abh§nunak és a gyönyörû K¦rtid§nak!

Minden dicsõséget Paur£am§s¦nak, S§nd¦pani Muni anyjának és Madhuma¯gala nagyanyjának, valamint N§nd¦mukh¦nak, Devar¢i N§rada szeretett tanítványának! Minden dicsõséget Vraja fiatal tehénpásztorlányainak!

(6) Minden dicsõséget, minden dicsõséget Gop¦ªvara-¼ivának, aki V¥nd§vanában lakik, hogy megvédje a szent dh§mát! Minden dicsõséget, minden dicsõséget K¥¢£a mulatságos br§hma£a

barátjának, Madhuma¯galának!

(7) Minden dicsõséget R§ma-gh§±ának, ahol az Úr Balar§ma járta r§sa-táncát. Minden dicsõséget az Úr Balar§m§nak, Rohi£¦ fiának. Minden dicsõséget, minden dicsõséget V¥nd§vana összes lakójának!

(8) Minden dicsõséget a büszke br§hma£ák hitveseinek! Minden dicsõséget K§liya kígyó feleségeinek, akik tiszta odaadásuknak köszönhetõen elérték az Úr Govinda lótuszlábát.

(9) Minden dicsõséget annak a helynek, ahol az Úr K¥¢£a a r§sa-táncot járta. Minden dicsõséget R§dh§nak és ¼y§m§nak! Minden dicsõséget, minden dicsõséget az isteni r§sa-táncnak, mely a legcsodálatosabb az Úr K¥¢£a kedvtelései közül!

(10) Minden dicsõséget, minden dicsõséget a szerelmi íznek, mely a legkiválóbb az összes rasa közül, s amit ¼r¦ K¥¢£a az isteni parak¦y§-bh§va [szeretõi szerelem] formájában ízlelt Vrajában.

(11) Az Úr Nity§nanda hitvese, ¼r¦ J§hnav§ Dev¦ lótuszlábaira emlékezve, K¥¢£ának e fölöttébb esendõ és alacsonyrendû szolgája a szent név sa¯k¦rtanájába merül.

¼r¦ Tulas¦-§rati Candraªekhara Kavi (1) namo nama¤ tulasi mah§r§£i, v¥nde mah§r§£i namo nama¤ namo re namo re meiy§ namo n§r§ya£i

(2)

j§ko daraªe, paraªe agha-n§ªa-i mahim§ beda-pur§£e b§kh§ni

(3) j§ko patra, mañjar¦ komala ªr¦-pati-cara£a-kamale lapa±§ni dhanya tulasi meiy§, p¡ra£a tapa kiye, ªr¦-ª§lagr§ma-mah§-p§±ar§£¦

(4) dh¡pa, d¦pa, naivedya, §rati, phulan§ kiye varakh§ varakh§ni ch§pp§nna bhoga, chatriªa byañjana, bin§ tulas¦ prabhu eka n§hi m§ni

(5)

ªiva-ªuka-n§rada, §ur brahm§diko, ¨h¡rata phirata mah§-muni jñ§n¦ candraªekhara meiy§, ter§ jaªa g§owe bhakati-d§na d¦jiye mah§r§£i

(1) Ó, Tulas¦ Mah§r§£¦! Ó, V¥nd§! Odaadás anyja! N§r§y§£¦! Újra meg újra a hódolatomat ajánlom Neked.

(2) Ha valaki meglát vagy megérint, minden bûne megsemmisül. A Védák és a Pur§£ák dicsõségedet zengik.

(3) Leveleid és puha mañjar¦jaid körülölelik Lak¢m¦ urának, N§r§ya£ának a lótuszlábait. Ó,

áldott Tulas¦ anya, lemondásaidat siker koronázta, s így ¼r¦ ¼§lagr§ma-ªil§ legfõbb hitvese és királynõje lettél.

(4) A boldogság és a kegy záporával öntözöd azt, aki füstölõt, gh¦-lámpát, naivedyát és §ratit ajánl föl Neked. Az Úr nem törõdik az ötvenhatféle fõtt étel és a harminchatféle fûszeres mártás közül eggyel sem, ha azt tulas¦-levelek nélkül ajánlják fel.

(5) Az Úr ¼iva, ¼ukadeva Gosv§m¦, Devar¢i N§rada, s az Úr Brahm§ vezette összes jñ§n¦ és nagy muni körüljár Téged. Ó, anya! Ó, Mah§r§£¦, Candraªekhara így énekel dicsõségedrõl. Kérlek, ajándékozd meg a tiszta odaadás kincsével!

¼r¦ Tulas¦-k¦rtana (1) namo nama¤ tulas¦! k¥¢£a-preyas¦ r§dh§-k¥¢£a-sev§ p§bo ei abhil§¢¦

(2) je tom§ra ªara£a loy, t§ra v§ñch§ p¡r£a hoy k¥p§ kori’ koro t§re b¥nd§vana-b§s¦

(3)

mor ei abhil§¢, bil§s kuñje dio v§s nayane heribo sad§ jugala-r¡pa-r§ªi

(4) ei nivedana dharo, sakhir anugata koro sev§-adhik§ra diye koro nija d§s¦

(5)

d¦na k¥¢£a-d§se koy, ei jena mora hoy ªr¦-r§dh§-govinda-preme sad§ jena bh§si

(1) Ó, Tulas¦, K¥¢£a kedvese, újra meg újra leborulok Elõtted. Az a vágyam, hogy elérjem ¼r¦ ¼r¦ R§dh§ és K¥¢£a szolgálatát.

(2) Aki menedéket keres Nálad, annak teljesíted a vágyait, s kegyesen V¥nd§vana lakójává teszed.

(3) Arra vágyom, hogy nekem is adj egy helyet ¼r¦ V¥nd§vana-dh§ma örömadó ligeteiben, hogy mindig láthassam R§dh§ és K¥¢£a gyönyörû kedvteléseit.

(4) Könyörgöm, tégy Vraja tehénpásztorlányainak követõjévé! Kérlek, add meg az odaadó szolgálat kiváltságát, s tégy szolgálólányoddá!

(5) K¥¢£ának e fölöttébb esendõ és alacsonyrendû szolgája így imádkozik: “Hadd merüljek el mindig a ¼r¦ R§dh§ és Govinda iránti szeretetben.”

¼r¦ Tulas¦-pra£§ma v¥nd§yai tulas¦-devyai priy§yai keªavasya ca k¥¢£a-bhakti-prade devi satyavatyai namo nama¤

v¥nd§yai – V¥nd§nak; tulas¦-devyai – Tulas¦ Dev¦nek; priy§yai – aki nagyon kedves; keªavasya – az Úr Keªavának; ca – és; k¥¢£a-bhakti – az Úr K¥¢£a odaadó szolgálata; prade – aki ad; devi – ó, Istennõ; satya-vatyai – Satyavat¦nak; nama¤ nama¤ – ismételt hódolat. Újra meg újra hódolatomat ajánlom V¥nd§nak, ¼r¦mat¦ Tulas¦-dev¦nek, aki nagyon kedves az Úr Keªavának. Ó, Istennõ, Te vagy az Úr K¥¢£a iránti odaadó szolgálat adományozója és a legmagasabb rendû igazság birtokosa!

¼r¦ Tulas¦-pradak¢i£a-mantra y§ni k§ni ca p§p§ni brahma-haty§dik§ni ca

t§ni t§ni pra£aªyanti pradak¢i£a¤ pade pade

y§ni k§ni – bármi; ca – és; p§p§ni – bûnök; brahma-hatya – egy br§hma£a megölése; §dik§ni – és így tovább; ca – szintén; t§ni t§ni – mind; pra£aªyanti – elpusztulnak; pradak¢i£a¤ – [Tulas¦-dev¦] körbejárása által; pade pade – minden lépésnél. ¼r¦mat¦ Tulas¦-dev¦ körbejárásával lépésrõl lépésre minden bûn, még egy br§hma£a

meggyilkolásának bûne is megsemmisül.

¼r¦ N¥si°ha-pra£§ma namas te narasi°h§ya prahl§d§hl§da-d§yine hira£yakaªipor vak¢a¤ªil§-±a¯ka-nakh§laye

nama¤ – hódolat; te – neked; nara-si°h§ya – az Úr Narasi°hának; prahl§da – Prahl§da Mah§r§jának; §hl§da – örömöt; d§yine – adónak; hira£yaka¢ipo¤ – Hira£yakaªipunak; vak¢a¤ – mellkas; ªil§ – kõhöz hasonló; ±a¯ka – vésõk; nakha-§laye – akinek körmei.

Hódolatomat ajánlom az Úr Narasi°hának, aki örömmel tölti el Prahl§da Mah§r§j§t, s akinek karmai vésõként mélyedtek Hira£yakaªipu démon kõkemény mellkasába.

ito n¥si°ha¤ parato n¥si°ho yato yato y§mi tato n¥si°ha¤ bahir n¥si°ho h¥daye n¥si°ho n¥si°ham §di° ªara£a° prapadye

ita¤ – itt; n¥si°ha¤ – az Úr N¥si°ha; parata¤ – ott; n¥si°ha¤ – az Úr N¥si°ha; yata¤ yata¤ – bárhová; y§mi – megyek; tata¤ – ott ; n¥si°ha¤ – az Úr N¥isi°ha; bahi¤ – kívül; n¥si°ha¤ – az Úr N¥si°ha; h¥daye – a szívben; n¥si°ha¤ – az Úr N¥si°ha; n¥si°ham – az Úr N¥si°hának; §dim – az eredeti; ªara£am – a Legfelsõbb menedéknek; prapadye – meghódolok.

Az Úr N¥si°ha itt is van és ott is van. Bárhova megyek, az Úr N¥si°ha mindenütt ott van. Ott van a szívben, s ott van azon kívül is. Meghódolok az Úr N¥si°hának, mindenek eredetének, a Legfelsõbb Menedéknek.

Ima az Úr N¥si°hához (A Daª§vat§ra-stotrából) tava kara-kamala-vare nakham adbhuta-ª¥¯ga° dalita-hira£yakaªipu-tanu-bh¥¯gam keªava dh¥ta-narahari-r¡pa jaya jagad¦ªa hare

Ó, Keªava! Világmindenség Ura! Ó, Hari, aki egy félig ember, félig oroszlán alakját öltötted magadra!

Minden dicsõséget Neked! Ahogy az ember könnyedén szétmorzsol egy darazsat a körmei között, Te ugyanúgy tépted szét a darázsszerû démon, Hira£yakaªipu testét gyönyörû lótuszkezed csodálatosan hegyes körmeivel.

Madhuram madhurebhyo ¼r¦ Keval§¢±akam névtelen szanszkrit költõ (1) madhura° madhurebhyo ’pi ma¯galebhyo ’pi ma¯galam p§vana° p§vanebhyo ’pi harer n§maiva kevalam

(2) §brahm§-stamba-paryanta° sarva° m§y§-maya° jagat satya° satya° puna¤ satya° harer n§maiva kevalam

(3) sa guru¤ sa pit§ c§pi s§ m§t§ bandhavo ’pi sa¤ ªik¢ayec cet sad§ smartu° harer n§maiva kevalam

(4)

ni¤ªv§se n§hi viªv§sa¤ kad§ ruddho bhavi¢yati k¦rtan¦ya mato b§ly§d harer n§maiva kevalam

(5) hari¤ sad§ vaset tatra yatra bh§gavat§ jan§¤ g§yanti bhakti-bh§vena harer n§maiva kevalam

(6) aho du¤kha° mah§-du¤kha° du¤kh§d du¤khatara° yata¤ k§c§rtha° vism¥tam ratnaharer n§maiva kevalam

(7)

d¦yat§° d¦yat§° kar£o n¦yat§° n¦yat§° vaca¤ g¦yat§° g¦yat§° nitya° harer n§maiva kevalam

(8)

t¥£¦-k¥tya jagat sarva° r§jate sakalopari cid-§nanda-maya° ªuddha° harer-n§maiva kevalam

(1) Édesebb minden édes dolognál; kedvezõbb minden kedvezõ dolognál; minden tisztító dolog közül a leginkább tisztító — ¼r¦ Hari szent neve egyedül a minden.

(2) Az egész világmindenség, a fennkölt Brahm§tól egészen az egyszerû fûcsomóig a Legfelsõbb Úr megtévesztõ energiájának szüleménye. Az egyetlen dolog, ami valóság, valóság, és még egyszer mondom: valóság — ¼r¦ Hari szent neve az egyedüli valóság.

(3) Az az igazi guru, az igazi apa, az igazi anya és az igazi barát, aki megtanít minket arra,

hogy mindig emlékezzünk rá: ¼r¦ Hari szent neve egyedül a minden.

(4) Nem tudhatjuk, mikor vet hirtelen véget minden anyagi tervünknek az utolsó lélegzetvétel.

Bölcsebb hát, ha az ember már gyermekkorától gyakorolja az éneklést, hisz ¼r¦ Hari szent neve egyedül a minden.

(5) Az Úr Hari örökké azon a helyen lakik, ahol az igazán emelkedett, kiváló lelkek a tiszta odaadás hangulatában énekelnek — ¼r¦ Hari szent neve egyedül a minden.

(6) Ó, jaj! Micsoda szomorúság, micsoda nagy szomorúság! Fájdalmasabb, mint a világ minden más szenvedése! Az emberek egyszerû üvegcserépnek vélték, s elfelejtették ezt a drágakövet, pedig ¼r¦ Hari szent neve jelenti egyedül a mindent!

(7) A fülnek állandóan ezt kell hallania, a nyelvnek szüntelenül ezt kell kimondania, újra és újra ezt kell énekelni, hisz ¼r¦ Hari szent neve egyedül a minden.

(8) Mellette az egész világmindenség olyan jelentéktelennek tûnik, akár egy fûszál, tündöklõn, korlátlanul uralkodik mindenek felett; örökké tudatos isteni eksztázissal van teli, s mindennél tisztább — ¼r¦ Hari szent neve egyedül a minden.

Nava n¦rada nindita ¼r¦ Vraja-r§ja-sut§¢±akam Névtelen szanszkrit költõ (1) nava-n¦rada-nindita-k§nti-dhara° rasa-s§gara-n§gara-bh¡pa-varam ªubha-va¯kima-c§ru-ªikha£¨a-ªikha° bhaja k¥¢£a-nidhi° vraja-r§ja-sutam

(2) bhru-viªa¯kita-va¯kima-ªakru-dhanu° mukha-candra-vinindita-ko±i-vidhum m¥du-manda-suh§sya-subh§¢ya-yuta° bhaja k¥¢£a-nidhi° vraja-r§ja-sutam

(3)

suvikampad-ana¯ga-sad-a¯ga-dhara° vraja-v§s¦-manohara-veªa-karam

bh¥ªa-l§ñchita-n¦la-saroja-d¥ªa° bhaja k¥¢£a-nidhi° vraja-r§ja-sutam

(4) alak§vali-ma£¨ita-bh§la-ta±a° ªruti-dolita-m§kara-ku£¨alakam ka±i-ve¢±ita-p¦ta-pa±a° sudha±a° bhaja k¥¢£a-nidhi° vraja-r§ja-sutam

(5)

kala-n¡pura-r§jita-c§ru-pada° ma£i-rañjita-gañjita-bh¥¯ga-madam dhvaja-vajra-jha¢§¯kita-p§da-yuga° bhaja k¥¢£a-nidhi° vraja-r§ja-sutam

(6)

bh¥ªa-candana-carcita-c§ru-tanu° ma£i-kaustubha-garhita-bh§nu-tanum vr§ja-b§la-ªiroma£i-r¡pa-dh¥ta° bhaja k¥¢£a-nidhi° vraja-r§ja-sutam

(7) sura-v¥nda-suvandya-mukunda-hari° sura-n§tha-ªiroma£i-sarva-gurum giridh§ri-mur§ri-pur§ri-para° bhaja k¥¢£a-nidhi° vraja-r§ja-sutam

(8) v¥¢abh§nu-sut§-vara-keli para° rasa-r§ja-ªiroma£i-veªa-dharam jagad¦ªvaram-¦ªvaram-¦¨ya-vara° bhaja k¥¢£a-nidhi° vraja-r§ja-sutam

(1) Imádd K¥¢£át, akinek bõrszíne megszégyeníti az üde-friss esõfelhõ színét, aki a szeretõk Királya, aki az eksztatikus hangulatok óceánja, akinek koronáját elragadó pávatoll díszíti, s aki gyönyörûen oldalra hajlik — csak imádd a Fekete Drágakövet, Vraja királyának fiát.

(2) Imádd K¥¢£át, akinek szemöldökei szélesen hajlanak, akár a szivárvány íve, akinek tiszta holdarca a holdak millióit is elhomályosítja, aki édes-lágy mosollyal és kellemes beszéddel ékes — csak imádd a Fekete Drágakövet, Vraja királyának fiát.

(3) Imádd K¥¢£át, akinek testrészei folyton a szerelemisten okozta izgalomban remegnek, aki elbûvölõen öltözködik, hogy lenyûgözze a Vraja-v§s¦kat, s akit kéklótusz-bimbóhoz hasonlatos, különleges szemek ékesítenek — csak imádd a Fekete Drágakövet, Vraja királyának fiát.

(4) Imádd K¥¢£át, akinek homlokát hullámzó fürtök keretezik, akinek fülcimpáit himbálózó, cápa alakú fülbevalók ékesítik, akinek elbûvölõ csípõit sárga selyem öleli körül — csak imádd a Fekete Drágakövet, Vraja királyának fiát.

(5) Imádd K¥¢£át, akinek a gyönyörû lábfején lágyan csilingelõ bokacsengettyûk ide-oda himbálózó drágaköveinek rezgése megõrjíti a méheket, akinek talpát zászló, villám, hal és megannyi más jel díszíti — csak imádd a Fekete Drágakövet, Vraja királyának fiát.

(6) Imádd K¥¢£át, akinek bájos alakja szantálpéppel van bekenve, akinek teste a kaustubha-drágakõ

fényében ragyog, mely elhomályosítja a napot, aki szépség tekintetében messze túlszárnyalja Vraja ifjait – csak imádd a Fekete Drágakövet, Vraja királyának fiát.

(7) Imádd K¥¢£át, aki nem más, mint Mukunda és Hari, minden félisten és szent imádatának tárgya, az összes teremtett élõlény guruja, minden Úr közt a koronaékkõ, akit Giridh§r¦nak és Mur§r¦nak

is hívnak, és aki még az Úr ¼ivánál is emelkedettebb helyzetben van – csak imádd a Fekete Drágakövet, Vraja királyának fiát.

(8) Imádd K¥¢£át, aki legnagyobb örömét a V¥¢abh§nu leányával való játékban leli, aki a rasák

élvezõinek koronahercege lévén, kifogástalanul öltözködik, aki az egész univerzumban, minden Úr között a legimádatraméltóbb Úr – csak imádd a Fekete Drágakövet, Vraja királyának fiát.

Dainya o prapatti Névtelen vai¢£ava költõ (1) hari he doy§la mora jaya r§dh§-n§th b§ro b§ro ei-b§ro loho nija s§th

(2) bahu joni bhrami’ n§tha! loinu ªara£ nija-gu£e k¥p§ koro’ adhama t§ra£

(3) jagata-k§ra£a tumi jagata-j¦van tom§ ch§r§ k§ra nahi he r§dh§-rama£

(4)

bhuvana-ma¯gala tumi bhuvanera pati tumi upekhile n§tha, ki hoibe gati

(5) bh§viy§ dekhinu ei jagata-m§jh§re tom§ bin§ keho n§hi e d§se uddh§re

(1) Ó, Hari! Kegyes Uram! Minden dicsõséget Neked, R§dh§ Urának! Sokszor elkerültelek, de most arra kérlek, fogadj szolgálatodba!

(2) Ó, Uram, sok anyaméhen át vándoroltam ebben a világban, most azonban végre Nálad keresek menedéket. Légy kegyes, és szabadítsd fel ezt a nyomorult lelket isteni hatalmaddal!

(3) Te vagy a világmindenség oka és fenntartója. Rajtad kívül, ó, R§dh§ kedvese, nincs más menedék.

(4) Te teszed kedvezõvé a világot, s Te vagy minden világ mestere is. Ó, Uram, mi lesz velem, ha Te elhagysz?

(5) Miután elgondolkodtam nehéz sorsom fölött, beláttam, hogy ezen a világon nincs más, aki megmenthetné ezt a szolgát, csak Te.

Népdalok Vande K¥¢£a Nanda Kum§ra Tradicionális bengáli bhajan govinda hari gop§la hari govinda hari gop§la hari jaya jaya deva hari jaya jaya deva hari

Minden dicsõséget Govinda Harinak és Gop§la Harinak! Minden dicsõséget, minden dicsõséget a Legfelsõbb Úrnak, Harinak! vande k¥¢£a nanda-kum§ra nanda-kum§ra madana-gop§la madana-gop§la mohana-r¡pa mohana-r¡pa nanda-kum§ra A mindenkit vonzó Urat, K¥¢£át dicsõítem, Nanda Mah§r§ja örökifjú fiát. Nanda Mah§r§ja örökifjú fia a tehénpásztorlányok szerelemistene. A tehénpásztorlányok szerelemistenének alakja elbûvölõen szép. Õ, akinek végtelenül elbûvölõ az alakja, Nanda Mah§r§ja fia. jaya jaya deva hari jaya jaya deva hari jaya prabhu d¦na-day§la hari Az Úr Harit dicsõítem, aki a legnagyobb könyörülettel viseltetik az esendõ lelkek iránt. govinda hari gop§la hari govinda hari gop§la hari jaya jaya deva hari jaya jaya deva hari Minden dicsõséget, minden dicsõséget a Legfelsõbb Úrnak, Harinak! Dicsõséget Govinda Harinak, a tehenek örömének, és Gop§la Harinak, a tehenek gondviselõjének! jaya r§ma hari jaya k¥¢£a hari jaya jaya-ªac¦-nandana gaura-hari Minden dicsõséget R§ma Harinak és K¥¢£a Harinak! Minden dicsõséget, minden dicsõséget ¼ac¦ anya fiának, a haloványbõrû Gaura Harinak! govinda hari gop§la hari govinda hari gop§la hari jaya jaya deva hari jaya jaya deva hari Minden dicsõséget Govinda Harinak és Gop§la Harinak! Minden dicsõséget, minden dicsõséget a Legfelsõbb Úrnak, Harinak!

K¥¢£a Jinak§ Hindi népdal

(1) k¥¢£a jinak§ n§ma hai, gokula jinak§ dh§ma hai aise ªr¦ bhagav§na ko (mere) b§ramb§ra pra£§m hai

(2) yaªod§ jinak¦ maiy§ hai, nandaj¦ bapaiy§ hai aise ªr¦ gop§la ko (mere) b§ramb§ra pra£§m hai

(3)

r§dh§ jinaki j§y§ hai, adbhuta jinak¦ m§y§ hai aise ªr¦ ghana-ªy§ma ko (mere) b§ramb§ra pra£§m hai

(4) l¡±a l¡±a dadhi m§khana kh§yo, gv§la-b§la sa¯ga dhenu car§yo, aise l¦l§-dh§ma ko (mere) b§ramb§ra pra£§m hai

(5) drupada-sut§ ko l§ja bac§yo, gr§ha se gaja ko phanda chu¨§yo aise k¥p§-dh§ma ko (mere) b§ramb§ra pra£§m hai

(6)

kuru-p§£¨ava ko yuddha mac§yo, arjuna ko upadeªa sun§yo, aise d¦n§-n§tha ko (mere) b§ramb§ra pra£§m hai bhaja re! bhaja govinda gop§la hare r§dhe govinda, r§dhe govinda, r§dhe govinda r§dhe gop§la, r§dhe gop§la, r§dhe gop§la aise ªr¦ bhagav§na ko (mere) b§ramb§ra pra£§m hai

(1) Újra meg újra felajánlom az Istenség Legfelsõbb Személyiségének legalázatosabb hódolatomat, akinek K¥¢£a a neve és Gokula a lakhelye.

(2) Újra meg újra felajánlom legalázatosabb hódolatomat a Gop§la nevû tehénpásztorfiúnak, Yaªod§ és Nandaj¦ fiának.

(3) Újra meg újra felajánlom legalázatosabb hódolatomat Annak, akinek tündöklõ bõrszíne egy üde esõfelhõt idéz, akinek R§dh§ a kedvese, s akinek illuzórikus energiája fölöttébb lenyûgözõ.

(4) Újra meg újra felajánlom legalázatosabb hódolatomat a pajkos kedvtelések tárházának, aki mindenhová belopózik joghurtot és vajat lopni, amit aztán titkon megesz, s aki tehénpásztorfiú barátai társaságában tereli a teheneket.

(5) Újra meg újra felajánlom legalázatosabb hódolatomat Annak, aki minden könyörület lakhelye, aki megakadályozta Drupada leányának meggyalázását, és kiszabadította Gajendra elefántot az alligátor fogságából.

(6) Újra meg újra felajánlom legalázatosabb hódolatomat Annak, aki minden elesett, bûnös lélek Ura, aki kirobbantotta a hatalmas háborút a Kuruk és a P§£¨avák között, s aki isteni tanításokban részesítette Arjunát a csatamezõn.

Maine ra±an§ lag§i R§dh§ n§mak¦ Brijbh§¢§ dal (rasiy§) a Vraja-ma£¨ala vidékrõl (refrén) maine ra±an§ lag§i r§dh§ n§mak¦ maine ra±an§ lag§i r§dh§ n§mak¦

(1)

mer¦ palako¯ me¯ r§dh§, mer¦ alako¯ me¯ r§dh§ maine m§¯ga bhar§i r§dha n§mak¦

(2) mere naino¯ me¯ r§dh§, mere baino¯ me¯ r§dh§ maine bain¦ guth§i r§dha n§mak¦

(3)

mer¦ dular¦ me¯ r§dh§, mer¦ cunar¦ me¯ r§dh§ maine nathan¦ saj§i r§dha n§mak¦

(4) mere calane me¯ r§dh§, mere halane me¯ r§dh§ ka±i ki¯kin¦ baj§i r§dha n§mak¦

(5)

mere d§ye b§ye r§dh§, mere §ge p¦che r§dh§ roma roma rasa ch§i r§dha n§mak¦

(6) mere a¯ga a¯ga r§dh§, mere sa¯ga sa¯ga r§dh§ gop§l ba°ª¦ baj§i r§dha n§mak¦

(refrén) Szüntelenül R§dh§ édes nevét ismételem.

(1) R§dh§ ott van a pillantásomban, R§dh§ ott van a fürtjeimben, Még a választékomat is, ó, R§dh§ édes nevével festettem meg.

(2) R§dh§ ott van a látásomban, R§dh§ ot van a beszédemben, Minden szavamat összefonom, ó, R§dh§ édes nevével.

(3) R§dh§ ott van a nyakláncomban, R§dh§ ott van a szárimban, Még az orrbavalómat is, ó, R§dh§ édes nevével díszítem.

(4) R§dh§ ott van a járásomban, R§dh§ van minden mozdulatomban, Selyemövem derékcsengettyûi, ó, R§dh§ édes nevét csilingelik.

(5) R§dh§ ott van jobb- és baloldalamon, R§dh§ ott van elõttem és mögöttem, Minden rostomban, ó, a R§dh§ édes nevébõl áradó rasa csillan meg.

(6) R§dh§ ott van minden porcikámban, R§dh§ mindig mindenhová elkísér, Az Úr Gop§l a fuvoláján játszik, s ó, abból is R§dh§ édes neve csendül fel.

¼r¦ R§dhe Govinda Brijbh§¢§ dal (rasiy§) a Vraja-ma£¨ala vidékrõl (refrén) ªr¦ r§dhe govinda, gop§la ter§ py§r§ n§m hai

(1) mor muku±a p¦t§mbara sohai gala vaijant¦ m§l§ koi kahe vasudeva ko nandana koi kahe nanda-l§l§

(2)

jamun§ kin§re k¥¢£a kanhaiy§ mural¦ madhura baj§we gw§la-b§la ke sa¯ga k§nh§ m§khana miªr¦ kh§we

(3) arjuna k§ ratha tumne h§¯k§ bh§rata bhai la¨§i n§m ko lekara bi¢a bh¦ p¦gai dekho m¦r§b§i

(4)

jala me¯ gaja ko gr§ha ne gher§ jala me¯ cakra cal§y§ jab jab bh¦ra pa¨¦ bhaktana pai na¯ge p§¯vana dh§y§

(5) aj§mila ke anta samaya me¯ ter§ n§m jab §y§ jama-d¡to¯ se mukta kar§ke apane dh§m pa±h§y§

(6)

naras¦ ke saba k§ja sudh§re mujhako mata bisar§we janama janama k§ ter§ s§ra¯ga ter§ h¦ gu£a g§we

(refrén) Ó, ki boldoggá teszed R§dh§ érzékeit! Ó, tehenek védelmezõje! Neved fölöttébb kedves nekünk!

(1) Pávatollas korona, sárga ruha és sokszínû virágfüzér ékesít. Egyesek Vasudeva fiának, mások Nanda fiának neveznek.

(2) Drága K¥¢£a Kanhaiy§, ki édes dallamokat játszol mély hangú mural¦ fuvoládon, a Jamun§

folyó partján. Ó, K§nh§, vajas-kandiscukros édességet eszel tehénpásztorfiú-barátaid körében.

(3) Arjuna szekerét vezetted, s ezzel elõidézted az õsi India nagy csatáját. Amikor a szent hölgy, M¦r§b§i a nevedet énekelte, s megitta a mérget, amit féltékeny férje küldött, hogy megölje, a méreg nektárrá változott.

(4) Amikor Gajendra elefántot a tóban foglyul ejtette a krokodilus, a vízbe dobtad sudarªana-

cakrádat, hogy megmentsd. Ha bhaktáid [mint pl. Draupad¦] bármikor attól félnek, hogy

meztelenek lesznek, Te odasietsz és a ruháddal eltakarod õket.

(5) Amikor Aj§mila végórája közelgett, a Te neved tolult az ajkára. Megszabadult a Yamad¡ták szorításából, s a Vi¢£ud¡ták társaságában transzcendentális hajlékodra távozott.

(6) A szent Naras¦ által vállalt összes feladatot is teljesítetted. Te mindezekrõl a bhaktákról

gondoskodsz, kérlek hát, rólam se feledkezz meg! Születésrõl születésre hadd merüljek el az Irántad érzett szeretetben, miközben dicsõ tetteidrõl énekelek!

Antara mandire j§go j§go Bangladesi népdal (refrén) antara mandire j§go j§go m§dhava k¥¢£a gop§l

(1) nava-aru£a-sama j§go h¥doye mama sundara giridh§r¦-l§l m§dhava k¥¢£a gop§l

(2) nayane ghan§ye bet§ri b§dol j§go j§go tumi kiªora ªy§mal ªr¦ r§dh§-priyatama j§go h¥doye mama j§go he gho¢ter r§kh§l m§dhava k¥¢£a gop§l

(3) yaªod§ dul§l eso eso nani-cor pr§£er devat§ eso he kiªor loye r§dh§ b§me h¥di braja dh§me eso he brajer r§kh§l m§dhava k¥¢£a gop§l

(refrén) Kérlek, jelenj meg, jelenj meg a szívem templomában! Ó, M§dhava! Ó, K¥¢£a! Ó, Gop§l!

(1) Kérlek, jelenj meg tündöklõn a szívemben, mint a felkelõ nap elsõ sugara, Te gyönyörû, Te drága Giridh§r¦-l§l!

(2) Ömlik a szemembõl a könny, mint a monszunesõ! Kérlek, jelenj meg, jelenj meg, ó, örökifjú Kiªora! Ó, fekete ¼y§mal! ¼r¦ R§dh§ egyetlen kedvese! Kérlek, jelenj meg a szívemben! Ó, tehénpásztorok védelmezõje, kérlek, jelenj meg!

(3) Ó, Yaªod§ élete! Gyere, kérlek, gyere, Te vajtolvaj! Ó, életem Ura! Kérlek, gyere, Te zsenge ifjú, balodon R§dh§val, kérlek, gyere Vraja lakhelyére, a szívembe, ó, Vraja védelmezõje!

Dhule dhule Gor§ Ch§¯da Bangladesi népdal (1) dhule dhule gor§ ch§¯da hari gu£a g§i §siy§ v¥nd§vane n§ce gaura r§y

(2) v¥nd§vaner tarur lat§ preme koy hari kath§ nikuñjer pakhi guli hari n§m son§i

(3)

gaura bole hari hari ª§r¦ bole hari hari mukhe mukhe ªuka ª§r¦ hari n§m g§i

(4)

hari n§me matta hoye hari£a §siche dei may¡r may¡r¦ preme n§ciy§ khel§y

(5) pr§£e hari dhy§ne hari hari bolo badan bhori harin§m geye geye rase gale j§i

(6) §siy§ jamun§r kule n§ce hari hari bole jamun§ uthole ese cara£a dhoy§i

(1) A holdhoz hasonlatos Úr, Gaura Ch§¯da megérkezik V¥nd§vanába, s közben táncol, ide-oda hajlik, és az Úr Hari dicsõséges tetteirõl énekel.

(2) A V¥nd§vana fáit ékesítõ folyondárokat a szeretet eksztázisa járja át, miközben az Úr Hari dicsõségérõl beszélgetnek. A ligetek madarai az úr Hari neveit éneklik.

(3) “Hari! Hari!” — kiáltja az Úr Gaura. “Hari! Hari!” — visszhangozza egy nõsténypapagáj, mire az összes hím- és nõsténypapagáj dalra fakad, s kórusban zengi Hari nevét.

(4) Az õzek a szent névtõl megrészegülve elõjönnek az erdõbõl, a pávák, eksztatikus szeretetükben, ugrándoznak és táncolnak.

(5) Az Úr Hari van a szívében, egyfolytában az Úr Harin meditál, s mindig Hari nevét énekli. Gaura Ch§¯dát megrészegítik az eksztatikus hangulatok, s a földön hemperegve egyre csak a harin§mot énekli.

(6) Amikor a Yamun§ partjára érkezik, féktelen táncra perdül, s közben azt énekli: “Hari! Hari!”

Yamun§ anyát olyan eksztázis tölti el, hogy a vize kiönt a medrébõl, s megmossa az Úr Gaur§¯ga lábait.

Du¤kher s§gore Bangladesi népdal (refrén) du¤kher s§gore bh§siyechi utt§riye j§ni n§

(1) uth§l deu §siche chu±iy§ ki habe t§h§ j§ni n§

(2) d¦na-doy§l tumi bhagav§n p§r koro §m§i sh§mne tuph§n

(3) tumi jadi prabhu n§hi koro p§r p§rer §ª§ r§khi n§

(refrén) Az anyagi szenvedés óceánjában úszom, s nem tudom, hogyan kerülhetnék ki belõle.

(1) Ó, Uram! Ments meg, kérlek, a dühöngõ vihartól, mely hatalmas égszakadással, sebesen közeledik.

Ha ideér, nem tudom, mi lesz velem.

(2) Ó, Uram, Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki mindig könyörületes a szegény, bûnös lelkekhez. Ments meg, kérlek, a szörnyû vihartól, mely már a közvetlen közelemben tombol.

(3) Ó, Uram, ha Te nem mentesz meg, semmi reményem a menekülésre.

Ore V¥nd§vaner Nanda dul§l Tradicionális bangladesi bhajan (1) ore, v¥nd§vaner nanda dul§l r§kh§l r§j§ re r§kh§liy§r ªure ªure va°ª¦ b§j§ re (ore, v¥nd§vaner)

(2) ore, gop§l tor bihone phute n§ phul v¥nd§vane abhis§rer ei madhuvan emni s§j§ re

(3)

ªr¦d§m sud§m bh§i balar§m ¨§kche §i k§n§i chor§i dhenu b§j§i ve£u §i re o bh§i §i

(4) m§ yaªod§ ¨§kche tore (gop§l re, pr§£er gop§l re) nan¦ chur§ §i n§, ore boyche r§dh§r prema jamun§ h¥doy m§j§ re

(1) Ó, V¥nd§vana kedvence! Ó, Nanda Mah§r§ja imádott fia! Ó, tehénpásztor-királyfi, kérlek, játssz megint a fuvoládon, hogy hallhassuk a dallamokat, melyek oly kedvesek a barátaidnak!

(2) Ó, Gop§l, mivel elmentél V¥nd§vanából, a virágok nem akarnak többé kinyílni. De azért mi továbbra is feldíszítjük Madhuvana holdfényes ligeteit, hátha visszatérsz szerelmes találkáidra.

(3) ¼r¦d§ma, Sud§ma és fivéred, Balar§ma így kiáltanak: “Ó, K§n§i! Gyere vissza!” Miközben a borjakat terelik és fuvolájukon játszanak, így kérlelnek: “Ó, fivérünk! Gyere haza, kérünk!”

(4) Yaªod§ anya így kiált: “Ó, Gop§l, lelkem! Gyere haza, kérlek, Te vajtolvaj!” ¼r¦ R§dh§ szívében az Irántad érzett isteni szeretet úgy árad, mint a Yamun§ folyó.

Pra£§m tom§i Ghana-ªy§m Tradicionális bangladesi bhajan (refrén) pra£§m tom§i ghana-ªy§m

(1)

tom§r cara£a ªara£a kori abhoy ei b§r d§o he hari du¤kha s§gor j§bo tori tori kori tava n§m pra£§m tom§i ghana-ªy§m

(2) §mar§ kori gum§i prabhu tom§r nitya j§gara£ k¢a£e k¢a£e gha±§o jei bhul choke moher §vara£

(3)

sei §vara£ guch§o hari d§r§o jugal m¡rti dhori dekhbo tom§i nayana bhori p¡r£a kori manuªk§m pra£§m tom§i ghana-ªy§m

(refrén) Hódolatom Neked, Ó, Ghana-ªy§m!

(1) Lótuszlábadnál menedékre lelve, vakmerõn azért esedezem Hozzád: ezúttal, ó, Hari, részesíts kegyedben! Szent neved csónakján átkelek majd a bánat óceánján.

(2) Ó, Uram, mi csak egyre alszunk, miközben Te mindvégig ébren vagy. A szemünket illúzió fedi, s minden pillanatban újabb és újabb hibákat követünk el.

(3) Kérlek, Uram, távolítsd el szemem elõl a fátylat, hogy megpillanthassam Istenpár-formádat, ¼r¦ R§dh§val az oldaladon. Addig bámullak majd rendületlenül, amíg sóvárgó szemeim megnyugszanak, s így beteljesül a szívem vágya.

Sundara mor Tradicionális bangladesi bhajan (refrén) sundara mor mana-kiªor eso he ªy§mal nayan§bhir§m

(1) bhajibo tom§i mor mana ch§i cara£er r§khi ek±i pra£§m eso he ªy§mal nayan§bhir§m

(2) nayaner prema more loye j§i milaner sur virohe sukh§i pr§£er devat§ kabe n§hi kath§

nayaner dh§r§ mane n§bhir§m eso he ªy§mal nayan§bhir§m

(3) emni kore §r koto k§l k§¯dale §m§i giridh§r¦-l§l ei j¦vane h§i jadi n§hi p§i mara£er upare ªara£a nil§m eso he ªy§mal nayan§bhir§m

(refrén) Ó, gyönyörûség! Ó, szívem csodálatos ifja! Kérlek, jöjj ide hozzám, ó, sötét ¼y§mal, ó, szememet gyönyörködtetõ!

(1) Az a szívem vágya, hogy meghitt hangulatban imádhassalak. Ebben a reményben borulok le alázatosan lótuszlábaid elé.

(2) Ó, szemem szerelme! Kérlek, vígy magaddal! Miközben távollétedtõl szenvedek, eljövendõ találkozásunk dallama az egyetlen, ami örömöt szerez nekem. Ó, életem fejedelme! Miért hallgatsz, miért nem szólsz hozzám soha? Könnyek hullnak a szemembõl, s a világon már semmiben sem lelek örömöt.

(3) Meddig kell még így élnem? Miattad sírok, Hozzád kiáltok, ó, kedves Giridh§r¦-l§l! Ha nem érhetlek el ebben az életben, akkor feladok mindent, és átadom magam a halálnak.

Jaya M§dhava Madana Mur§ri Hindi népdal (refrén) jaya m§dhava madana mur§r¦ r§dhe-ªy§ma ªy§m§-ªy§ma jaya keªava kali-mala-h§r¦ r§dhe-ªy§ma ªy§m§-ªy§ma

(1) sundara ku£¨ala naina viª§la, gale sohe vaijant¦-m§l§ y§ chavi k¦ balih§r¦ r§dhe-ªy§ma ªy§m§-ªy§ma

(2)

kabah¡¯ lu±a lu±a dadhi kh§yo, kabah¡¯ madhu-vana r§sa rac§yo n§cata vipina-vih§r¦ r§dhe-ªy§ma ªy§m§-ªy§ma

(3) gv§la-b§la sa¯ga dhenu car§i, vana-vana brahmata phire yadu-r§i k§¯dhe k§mara k§r¦ r§dhe-ªy§ma ªy§m§-ªy§ma

(4)

cur§ cur§ nava-n¦ta jo kh§yo, vraja-vanitana pai n§ma dhar§yo m§khana-cora mur§r¦ r§dhe-ªy§ma ªy§m§-ªy§ma

(5) eka-dina m§na indra ko m§ryo, nakha upara govardhana dh§ryo nama pa¨ayo giridh§r¦ r§dhe-ªy§ma ªy§m§-ªy§ma

(6)

duryodhana ko bhoga na kh§yo, r¡kho s§ga vidura ghara kh§yo aise prema puj§r¦ r§dhe-ªy§ma ªy§m§-ªy§ma

(7) karu£§ kara draupad¦ puk§r¦, pa±a lipa±a gaye vana-v§r¦ nirakha rahe nara n§r¦ r§dhe-ªy§ma ªy§m§-ªy§ma

(8)

bhakta-bhakta saba tumane t§re, bin§ bhakti hama ±h§¨e dv§re l¦jo khabara ham§r¦ r§dhe-ªy§ma ªy§m§-ªy§ma

(9) arjuna ke ratha h§¯kana h§re, g¦t§ ke upadeªa tumh§re cakra-sudarªana-dh§r¦ r§dhe-ªy§ma ªy§m§-ªy§ma

(refrén) Dicsõséget a szerencse istennõje férjének, a transzcendentális szerelemistennek, Mura démon ellenségének! Dicsõséget az isteni párnak, R§dhe-¼y§mának, akiket ¼y§m§-¼y§mának is hívnak!

Dicsõséget az Úr Keªavának, akinek szép a haja, s aki véget vet a Kali-kor szenvedésének! R§dhe-¼y§ma, ¼y§m§-¼y§ma!

(1) Ó, K¥¢£a, csodálatos fülbevalót viselsz, és elbûvölõen tágranyitod a szemed. Nyakadban függ a káprázatos gyõzedelmi virágfüzér. Bõröd színe mindent felülmúl! R§dhe-¼y§ma, ¼y§m§-¼y§ma!

(2) Olykor titokban aludttejet csensz és megeszed, olykor r§sa-táncbemutatóra készülsz az ifjú

gop¦kkal a Madhuvana-erdõben. Ott táncolsz, Vipina-vih§r¦, ki az erdei játékok kedvelõje vagy! R§dhe-¼y§ma, ¼y§m§-¼y§ma!

(3) A tehénpásztorfiúk társaságában tereled a teheneket. A Yadu-dinasztia uralkodója vagy, mégis az erdõket járod, egy összhajtogatott takaróval a válladon! R§dhe-¼y§ma, ¼y§m§-¼y§ma!

(4) Mivel, ó, Mur§ri, minduntalan ellopod a vrajai asszonyok frissen köpült vaját, és titokban mind megeszed, elneveztek “M§khan-corának” (vajtolvajnak)! R§dhe-¼y§ma, ¼y§m§-¼y§ma!

(5) Egy nap letörted a felfuvalkodott Indra büszkeségét, amikor kisujjad körme hegyén felemelted a Govardhana-hegyet, s ezzel elnyerted a Giridh§r¦ nevet! R§dhe-¼y§ma, ¼y§m§-¼y§ma!

(6) Nem fogadtad el a gonosz Duryodhana fényûzõ lakomáját, megetted azonban a bhaktád, Vidura

által felajánlott egyszerû ételt, mivel Téged csak szeretettel lehet imádni, puszta rítusokkal nem. R§dhe-¼y§ma, ¼y§m§-¼y§ma!

(7) Hogy Draupad¦t a kegyedben részesítsd, Te, az erdõ Ura egy végtelenül hosszú ruhát adtál neki, s ezzel megvédted a gyalázattól, amikor a jelenlévõ férfiak és nõk mind õt bámulták. R§dhe-¼y§ma, ¼y§m§¼y§ma!

(8) Minden egyes bhaktádat más és más módon szabadítod meg. Mi pedig, akik híjával

vagyunk az odaadásnak, itt állunk a kapud elõtt. Kérünk, kegyesen végy tudomást jelenlétünkrõl! R§dhe-¼y§ma, ¼y§m§-¼y§ma!

(9) Te voltál Arjuna szekérhajtója, akinek a harctéren elmondtad a Bhagavad-g¦t§ tanításait. A csata során megmutattad azt az alakodat, amikor a Sudarªana-korongot pörgeted. R§dhe-¼y§ma, ¼y§m§¼y§ma!

¼r¦ guru cara£ kamal Tradicionális hindi dal (refrén) ªr¦ guru cara£ kamal bhaja mana, guru k¥p§ bin§ nahi° koi s§dhana-bala, bhaja mana bhaja anuk¢a£a

(1) milata nahi° ais§ durlabha janma, bhramata h¦ caudaha bhuvana kis¦ ko milate hai aho bh§gya se, hari bhakto¯ ke darªana

(2)

k¥¢£a k¥p§ k¦ §nanda m¡rti, d¦nana karu£§-nidh§na jñ§na-bhakti-prema t¦no prak§ªata, ªr¦ guru patita p§vana

(3) ªruti-sm¥ti iti bh§¢ya sabh¦ mile, dekhata spa¢±a pram§£a tana-mana-j¦vana guru-pade arpa£a, sad§ ªr¦ hari-n§ma ra±ana

(refrén) Ó, elmém, csak imádd a hiteles lelki tanítómester lótuszlábait. Anélkül, hogy a tiszta bhakta

kegyét elnyerné, az embernek nem lesz ereje a szabályozó lelki elvek gyakorlásához. Ezért hát, kedves elmém, arra buzdítalak, hogy imádd õt, imádd õt minden pillanatban.

(1) Ó, elmém, csak imádd a hiteles lelki tanítómester lótuszlábait. Miközben a bûnös lélek a tizennégy világban vándorol, ritkán van lehetõsége emberi testben megszületni. És, ó, jaj! A számtalan emberi lény közül csak kevesen részesülnek abban a kivételes szerencsében, hogy találkozhatnak az Úr Hari

bhaktájával.

(2) Ó, elmém, csak imádd a hiteles lelki tanítómester lótuszlábait. ¼r¦ Guru maga a megszemélyesült boldogság, mely K¥¢£a indokolatlan kegyébõl fakad, s ennélfogva a kegy tárháza azon lelkek számára, akik az anyagi világban szenvednek. Õ tárja fel a transzcendentális tudást, a tiszta odaadást és az istenszeretetet. ¼r¦ Guru a bûnös, feltételekhez kötött lelkek megmentõje.

(3) Ó, elmém, csak imádd a hiteles lelki tanítómester lótuszlábait. Dicsõségét ékesen megerõsíti az összes ªruti-ª§stra és sm¥ti-ª§stra, és a kiváló §c§ryák magyarázatai is. Csak ajánld fel a tested,

az elméd, sõt az életedet is ¼r¦ Guru lótuszlábainál, s mindig a ¼r¦ Harin§ma éneklésében merülj el.

Sundara b§l§ Ismeretlen hindi szerzõ dala (1)

sundara-b§l§ ªac¦-dul§l§ n§cata ªr¦-hari-k¦rtana me¯ bh§le candana tilaka manohara alak§ ªobhe kapolana me¯

(2) ªire c¡¨§ daraªi b§le vana-phula-m§l§ hiy§para dole pahirana p¦ta-pa±§mbara ªobhe n¡pura ru£u-jhunu cara£o me¯

(3) r§dh§-k¥¢£a eka tanu hai nidhuvana-m§jhe ba°ª¦ b§j§y viªvar¡pa ki prabhuj¦ sahi §ota praka±ahi nad¦y§ me¯

(4)

koi g§yata hai r§dh§-k¥¢£a n§m koi g§yata hai hari-gu£a g§n ma¯gala-t§na m¥da¯ga ras§la b§jata hai koi ra¯ga£a me¯ sundara-b§l§ ªac¦-dul§l§ n§cata ªr¦-hari-k¦rtana me¯

(1) Ez a nagyszerû fiú, ¼ac¦ anya szemefénye, a k¦rtanában táncol, ahol az Úr Hari neveit éneklik.

Homlokát szantálpép-ábrák díszítik, elbûvölõ hajfürtjei ragyogón tündökölnek, amint orcájára hullnak.

(2) Haját csomóban fogta össze, s erdei virágfüzér himbálózik a mellkasán. Amint fényes sárga ruhájában táncol, a bokacsengettyûk megcsendülnek a lábán.

(3) ¼r¦ ¼r¦ R§dh§ és K¥¢£a egy testté váltak, s együtt játszanak a fuvolán a nidhuvanai ligetben. Ebben a hangulatban jött el Viªvar¡pa Ura, és jelent meg Nad¦y§ városában.

(4) A k¦rtana alatt egyesek R§dh§ és K¥¢£a nevét éneklik, mások az Úr Hari

transzcendentális tulajdonságairól énekelnek, megint mások édes m¥da¯ga-dobokon játszanak szent ritmusokat. A jelenet szemet gyönyörködtetõ!

Ez a nagyszerû fiú, ¼ac¦ anya szemefénye, a k¦rtanában táncol, ahol az Úr Hari neveit éneklik.

Va°ª¦-dh§r¦ K¥¢£a Mur§ri Tradicionális hindi bhajan (1) va°ª¦-dh§r¦ k¥¢£a mur§ri tom§ vin§ du¤kha hari k¥p§ koro n§th, me hu mana r§kho l§j h§m§re

(2) abhoy cara£a koro to smara£a japa n§m tere §p mujhe hi, sw§m¦ bhaja §p giridh§r¦

(1) Ó, Va°ª¦-dh§r¦! Ó, K¥¢£a-Mur§ri! Nélküled minden csupa nyomorúság, ó, szomorúság eloszlatója! Kérlek, légy kegyes hozzám, ó, Uram, és óvd meg a szerénységem.

(2) Kegyesen emlékeztess félelmet elûzõ lábaidra, s engedd meg, hogy szent neved énekeljem. Ó, Uram!

Téged imádlak, ó, Giridh§r¦!

R§dhe R§dhe ¼y§m mil§de Gujar§±¦ népdal r§dhe r§dhe r§dhe, ªy§m se mil§de r§dhe r§dhe r§dhe, ªy§m se mil§de r§dhe r§dhe r§dhe, ghana-ªy§m r§dhe r§dhe r§dhe r§dhe r§dhe, ghana-ªy§m r§dhe r§dhe r§dhe r§dhe r§dhe, ªr¦ k¥¢£a r§dhe r§dhe r§dhe r§dhe r§dhe, ªr¦ k¥¢£a r§dhe r§dhe r§dhe r§dhe / ªy§m mil§de r§dhe r§dhe / ªy§m mil§de

“Ó, R§dhe! Kérlek, mutass be szeretett ¼y§mádnak!”

R§dh§r§£¦ k¦ jaya Bengáli népdal r§dh§r§£¦ k¦ jay, mah§r§£¦ k¦ jay bolo bar¢§£e v§ri k¦ jay jay jay ±hakur§£¦ k¦ jay, hari-py§r¦ k¦ jay v¥¢abh§nu-dul§r¦ k¦ jay jay jay gaur§¯g¦ k¦ jay, hem§¯g¦ k¦ jay vrajar§ja-kum§r¦ k¦ jay jay jay vraj§-r§£¦ k¦ jay, vraja-dev¦ k¦ jay gahvara-vana-v§ri k¦ jay jay jay

***

¼r¦ N§ma-m§h§tmya Bhaktivinoda çh§kura (A ¼ara£§gatiból) (1) k¥¢£a-n§ma dhare koto bal vi¢aya-v§san§nale, mora citta sad§ jwale, ravi-tapta maru-bh¡mi-sam karna-randhra-patha diy§, h¥di m§jhe praveªiy§, vari¢oya sudh§ anupam

(2)

h¥doya hoite bole, jihv§ra agrete cale, ªabda-r¡pe n§ce anuk¢an kan±he mora bha¯ge swara, a¯ga k§¯pe thara thara, sthira hoite n§ p§re cara£

(3) cak¢e dh§r§, dehe gharma, pulakita saba carma, vivarna hoilo kalevara m¡rchita hoilo man, pralayera §gaman, bh§ve sarva-deha jara jara

(4) kori’ eto upadrava, citte var¢e sudh§-drava, more ¨§re premera s§gare kichu n§ bujhite dilo, more to’ b§tula koilo, mora citta-vitta saba hare

(5) loinu §ªroya j§’r, heno vyavah§ra t§’r, varnite n§ p§ri e sakal k¥¢£a-n§ma icch§-moy, j§he j§he sukh¦ hoy, sei mora sukhera sambal

(6)

premera kalik§ n§m, adbhuta rasera dh§m, heno bala karaye prak§ª ¦¢at vikaªi’ puna¤, dekh§y nija-r¡pa-guna, citta hari’ loya k¥¢£a-p§ª

(7) p¡rna vikaªita hoiy§, braje more j§ya loiy§, dekh§y more swar¡pa-vil§s more siddha-deha diy§, k¥¢£a-p§ªe r§khe giy§, e dehera kore sarva-n§ª

(8) k¥¢£a-n§ma-cint§ma£i, akhila rasera khani, nitya-mukta ªuddha-rasa-moy n§mera b§l§i jata, saba lo’ye hoi hata, tabe mora sukhera udoy

(1) Mennyi erõ lehet K¥¢£a nevében? Szívem szünet nélkül a világi vágyak tüzében ég — olyan, akár a napperzselte sivatag. A szent név füleim kapuján át a szívembe hatol, és semmihez sem fogható nektárral öntözi a lelkem.

(2) A szent név megszólal a szívembõl, a nyelvem hegyére költözik, s transzcendentális hangként ott táncol szüntelenül. A torkom elszorul, a testem vadul remegni kezd, a lábam megállíthatatlan táncba fog.

(3) Szemembõl patakzik a könny. Testem verejtékben úszik, s az elragadtatástól borzongás fut végig rajta, amitõl minden szál hajam égnek áll. A bõröm színét veszti, elsápad. Elmém elalél, s a megsemmisülés érzése vesz rajtam erõt. Az eksztázisok áradata darabokra zúzza a testem.

(4) Ilyen eksztatikus zavarodottságba taszít a szent név, miközben folyékony nektárt záporoz a szívemre, s az Isten iránti transzcendentális szeretet óceánjába merít. Nem hagyja, hogy bármit is megértsek, hiszen teljesen tébolyulttá tett, s elrabolta a szívemet, minden kincsemmel együtt.

(5) Így viselkedik Az, aki immár az egyetlen menedékem. Nem tudom szavakba önteni mindezt. K¥¢£a szent neve független: saját kénye-kedve szerint cselekszik. Bármi tegye is Õt boldoggá, nekem is az okoz boldogságot.

(6) A szent név az istenszeretet virágának bimbója, az odaadás csodás ízeinek hajléka. Hatalmának természete olyan, hogy noha csak keveset mutat meg erejébõl, mégis feltárja vele isteni formáját és tulajdonságait, elrabolja a szívemet, s elviszi K¥¢£ának.

(7) Amikor teljességében megnyilvánul, a szent név Vrajába röpít, s felfedi elõttem szerelmes játékait.

Saját transzcendentális, örök testemmel ajándékoz meg, leláncol K¥¢£a közelében, s végérvényesen megsemmisíti halandó porhüvelyem.

(8) Krisna szent neve érintõkõ, minden odaadó íz kincsesbányája, örökkön felszabult, s a tiszta rasa megtestesülése. Amikor a szent név tiszta éneklését gátló minden akadály tovatûnik és megsemmisül, akkor kezdõdik majd el az én valódi boldogságom.