A pesti Nagyboldogasszony-templom tĂśrtĂŠnete
A pesti Nagyboldogasszony-templom tĂśrtĂŠnete
Budapest, 2016.
Szerkesztő:
Hegedűs András A kötet szerzői:
Beszédes József Hegedűs András Horogszegi Tamás Horváth Ágnes Kovács Eszter Szerdahelyi Márk A kötetet tervezte és tördelte:
Lendvai Péter Gergely Korrektor:
Horváthné Belovai Margit
© Minden jog fenntartva. A kiadó előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mű, sem annak bármely része semmiféle formában vagy eszközzel nem másolható, ill. adatfeldolgozó rendszerben nem tárolható. © A képek tulajdonosai és/vagy szerzői. Nevüket részletezve l. a Képjegyzékben.
A kötet megjelenését támogatta:
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. Kerület Önkormányzata
ISBN: 978-963-12-6071-7 Kiadja: Budapest-Belvárosi Főplébánia Felelős kiadó: Osztie Zoltán Nyomdai munkálatok: Kapitális Nyomda, Debrecen
Előszó A Nagyboldogasszonyról nevezett Budapest–belvárosi főplébániatemplom Magyarország egyik jelentős műemléke, hiszen Pest egyetlen olyan épülete, amelynek egymáson nyugvó rétegei a IV. század óta folyamatosan fejlődő település bizonyítékait hordozzák, s így annak múltja és mai állapota a város kialakulásával és történetének korszakaival szorosan összefügg. Joggal nevezhette Mindszenty József bíboros ezt a templomot az idők tanújának, amely „a hűség és becsület kőbe vésett emléke. Rengeteg víz omlott le a Dunán, fergetegek zúdultak át a vállain, hány százezer emberi lelket vitt át az örökélet révébe a Tengerenjárók Csillaga útmutatása szerint. Kitartott minden időkben.” 1 A templom falképeinek 2010. évi restaurálása során előkerült leletek nyomán mind a szűkebb szakma, mind a szélesebb nagyközönség figyelme ismét a templom felé fordult. A legújabb 2014–2015. évi régészeti feltárások is mutatják, hogy a Budapestbelvárosi főplébánia-templommal kapcsolatos ismeretek még korántsem tekinthetőek teljesnek. Sajnálatos módon Némethy Lajos 1890-ben kiadott, a templom történetét feldolgozó kiváló monográfiája befejezetlen maradt, de ha elkészült volna, az azóta eltelt 125 év történéseinek részletekre kiterjedő ismertetése akkor is szükséges lenne. Jelen könyv nem monográfia, vagyis nem tekinti feladatának a templommal kapcsolatos minden részlet elemzését, célja csupán az eddigi ismeretek összegezése, különös hangsúlyt fektetve a legújabb régészeti, művészettörténeti és történettudományi eredmények ismertetésére. Köszönet illeti a kötet szerzőit, Beszédes József és Kovács Eszter régészeket, valamint Horogszegi Tamás és Szerdahelyi Márk művészettörténészeket kéziratuk rendelkezésre bocsátásáért, a szívélyes szakmai konzultációkért. Hálával tartozunk továbbá Csáky Tamásnak és Fabó Beának a Budapest Fővárosi Levéltár munkatársainak, továbbá Demeter Zsuzsannának a Kiscelli Múzeum munkatársának kollegiális segítségéért. Vizsgálódásaink közben sem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a templom több mint egy építészeti alkotás, vagy művészien faragott kövek összessége. A templom szakrális tér, amely nem írható le pusztán a tudomány eszközeivel, hiszen az örökké velünk lévő Krisztust őrzi. A templom: Isten háza és a Mennyország kapuja.
1. Teljes szövegét l. a Függelékben.
A Pesti Nagyboldogasszony - templom története
9
Hegedűs András
A Budapest-Belvárosi Főplébánia A Budapest V. kerületében található belvárosi főplébánia 1777-ig Pest város egyetlen plébániája volt.1 Ezáltal a plébánia és a város története szorosan összefonódott. A város fejlődésével párhuzamosan egyre többször intézték Magyarország ügyeit is Pesten. Így a plébánia területén számos alkalommal országos jelentőségű események zajlottak. A plébániához tartozó ferences templomban, mely Rákos mezejéhez a legközelebb esett, tartották az országgyűlések kezdetét jelentő Veni Sanctet.2 Sőt, az országgyűlés is több alkalommal ülésezett itt, így 1298-ban3, és 1525. májusában. A plébánia területén két alkalommal is választottak magyar királyt: 1308-ban a domonkosok templomában Károly Róbertet4, 1490-ben a plébániatemplomban II. Ulászlót.5 A plébánia jelentőségéből az évszázadok során semmit sem veszített, hiszen napjainkban is öt másik templom tartozik hozzá: a ferences, az egyetemi és a szervita templom, továbbá a Szent Mihály–lelkészség és a piarista kápolna.6 Pest városa a középkorban a Váci Püspökség területén feküdt. Egy 1227. évi adat szerint az egyházmegye egyik főesperességének a központja Pest, mivel az oklevélben a pesti főesperest említik.7 Figyelemre méltó azonban, hogy 1237. június 24-én IV. Béla király Róbert esztergomi érsek egyetértésével adta a bélakúti ciszterci apátságnak mindkét Pest plébániáinak kegyuraságát.8 A templom monográfusa, Némethy Lajos ebből arra következtet, hogy erre azért kerülhetett sor, mert kiváltságként a plébánia már ekkor a prímás joghatósága alá tartozott.9 Az 1318. évi pápai tizedjegyzék Pest népeit a Váci egyházmegyéhez tartozónak mondja.10 Kérdés azonban, hogy a „Váci egyházmegye pesti népei”11 meghatározás csak
1. Batthyány József hercegprímás 1777-ben Pest területén két plébániát is létesített, az egyiket Terézvárosban, a másikat Józsefvárosban. 2. Némethy Lajos: A pesti főtemplom története. Bp., 1890. 33. 3.
1298. aug 5. Decreta regnii mediaevalis Hungariae (The laws of the medieval kingdom of Hungary). apud Chareles Schlacks, JR Publisher, Idyllwid, California, 1999. 46–51.: „Nos itaque Johannes Dei gratia archiepiscopus Colocensis … apud ecclesiam fratrum minorum in Pesth anno Domini millesimo ducentesimo nonagesimo octavo in festivitate Dominici confessoris cum omnibus nobilibus … in unum convenientes …” említi továbbá: Györffy György: Pest Buda kialakulása. Bp., 1997. 155. ill. 201.
4. Fejér György: Codex Diplomaticus Hungariae Ecclesiasticus ac Civilis. Buda, 1829, VIII/I., 269. 5. Némethy i. m. 76–82. 6. A főplébánia napjainkban a Vigadó tér (északi oldal kivételével) – Vörösmarty tér – Deák Ferenc u. – Deák Ferenc tér (belső oldala) – Károly körút – Múzeum körút – Vámház körút – Duna közötti területet öleli fel. 7. Fejér: i. m. VII/1., nr. CLXXXIV., 217. 8.
„Contulimus insuper eidem ecclesie de consensu venerabilis patris Roberti Strigoniensis archiepiscopi, plebanias utriusque Pest cum patronatibus et omnibus proventibus” Szövegét közli: Fejér: Codex Diplomaticus. IV/1 68–71. Regesztája: Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I., Bp., 1923. nr. 621, p. 191.
9. Némethy i. m. 36. 10. Monumenta Vaticana Historiam Regni Hungariae illustrantia. Series I., Tomus I., Budapestini, 1884. 24. 11. „plebes de Peste Vaciensis Dioecesis” Monumenta Vaticana I. i. m. 24.
10 „Az idők tanúja”
a város földrajzi fekvésére vagy a plébániának Vác alá rendeltségére vonatkozik-e? Ez utóbbi értelmezést erősíti az 1332. évi pápai tizedjegyzék,12 amely Péter pesti plébánost a váci egyházmegye papjai között sorolja föl. Nagy Lajos király 1355-ben azonban már az esztergomi érseknek a pesti plébánia felett gyakorolt joghatóságáról szól.13 Így a plébániának a váci püspök iurisdictiója alól történt kivételére a két dátum közötti 23 évben kerülhetett sor. Ez azért is érdekes, mert összefüggésbe hozható a templom legújabb kutatástörténetével, amely stiláris és építéstechnikai érvek alapján elképzelhetőnek tartja, hogy a gótikus átalakítása a XIV. század derekán, Nagy Lajos uralkodásának elején kezdődhetett.14 Amennyiben abból indulunk ki, hogy a plébánia feletti joghatóságot az esztergomi érsek 1332–1355 között szerezhette meg, nem zárható ki az a gondolat, hogy a templom gótikus átalakítása összefüggésben lehetett a joghatóság kérdésével. Tudjuk ugyanis, hogy az esztergomi Szent Adalbert székesegyház átépítését Telegdi Csanád érsek (1330–1349) végeztette. Vagyis az Esztergomban már elvégzett átalakítások után, vagy még alatt, exemptként megszerzett templomot is az érseki székhelyhez méltóvá kívánták tenni a saját korának stílusában történt átépítéssel. A pesti plébánia feletti hatáskör elnyerése annak a hosszú folyamatnak volt része, amelynek során a XIV. század végére az esztergomi érsek megszerezte a királyi egyházak feletti joghatóságot.15 Mivel a királyi udvar személyzete feletti lelki joghatóság az esztergomi érseket illette,16 Pest lakosságát pedig részben királyi szolgálatban álló halászok és tisztviselők alkották, feltételezhetően ez – és nem esetleges királyi alapítás – adott okot Pest egyetlen plébániájának megszerzésére. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül a királyi udvar és a plébános személyének kapcsolata sem. Bár a középkori plébánosokra vonatkozóan alig maradtak fenn adatok, tudjuk például Ákos mesterről, aki 1244-ben a város plébánosa volt, hogy a királyi kápláni méltósággal is bírt.17 Ugyanez mondható el Babocsay Gergely plébánosról (1398–1417) is, akit Zsigmond király káplánjaként említett.18 A plébánia kivételezett, különleges helyzetére enged következtetni az is, hogy Hernádi Jakabfy János plébánost 1506-ban II. Gyula pápa erősítette meg hivatalában.19
12. Uo. 409. 13. Prímási Levéltár (továbbiakban PL), Archivum Ecclesiasticum Vetus (továbbiakban AEV) 391/5. 14. Szőke Balázs: Észrevételek a pesti belvárosi plébániatemplom gótikus boltozataival és késő gótikus bővíté sével kapcsolatban. Műemlékvédelem 54. (2010) 6., 383–389. 15. A folyamatra vonatkozóan l.: Kiss Gergely: Királyi egyházak a középkori Magyarországon. Pécs, 2013. 51–52. 16. 1203. május 5-én kelt oklevelében III. Ince pápa megerősítette az esztergomi érsekek kiváltságait. Szövege kiadva: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis, Knauz, Ferdinandus (Ed.), Strigonii, 1874. I., nr. 155., p. 167. 17. Némethy i. m. 27; Kiss i. m. 117. Ákos mester később székesfehérvári őrkanonok, a királyi kincstár őre, majd budai prépost lett. Krónikát írt, amely nem maradt ránk, ám Kézai Simon felhasználta azt. Ákos mester életrajzának összefoglalását l.: Györffy György: Pest Buda kialakulása. Bp., 1997. 204–205. 18. „capellanus noster specialis” Dl 50509. Szövegét kiadta: Fejér: i.m. X/8., nr. CCXXV., Regesztáját közli: Zsigmondkori Oklevéltár I. 1387–1399 összeáll.: Mályusz Elemér, Bp., 1951. nr. 5530.
441.,
19. Magyar Országos Levéltár, Dl 46775, Szövegét átírta Némethy i. m. 97.
A Pesti Nagyboldogasszony - templom története
11
1. IX. Bonifác pápa oklevele az esztergomi érsek joghatósága alá tartozó exempt plébániákról (1389)
IX. Bonifác pápa 1389. november 14-én kelt oklevelében20 Pest már egyértelműen mint az esztergomi érsek joghatósága alá ember emlékezetet meghaladó ideje tartozó exempt plébánia szerepel: „teljes mértékben lelkiekben a mindenkori esztergomi érsek teljes joghatósága alá tartoznak, és az előbb említett egyházak személyzete senki mást a nevezett érseken kívül feljebbvalójául ne bírjon és ne ismerjen”.21 Ágoston pesti plébános is így nevezi meg magát 1435. március 12-én kelt oklevelében: „Augustinus plebanus et rector ecclesiae beate Mariae virginis de Pesth, Waciensis diocesis, iurisdictionis vero spiritualis Strigoniensis”.22 E kifejezés pedig azt jelenti, hogy a plébános anyagi tekintetben (in temporalibus) teljes tizedszedési jogkörrel rendelkezett, tehát a bevételeken nem kellett osztoznia a területileg illetékes főpásztorral, s a parochiális királyi egyház felett az esztergomi érsek gyakorolta a joghatóságot, vagyis a plébánia népei lelkiekben (in spiritualibus) megmaradtak az esztergomi érsek fennhatósága alatt.
20. PL AEV 37/2. Az oklevelet a későbbi pápák is megerősítették. Ezek átiratait tartalmazza X. Leó pápa 1513. évi oklevele: Esztergomi Főkáptalan Magánlevéltára, 44–6–8. 21. „sub omnimoda iurisdictione in spiritualibus Archiepiscopi Strigoniensis pro tempore exsistentis pleno iure fore, dinoscebantur et quod prelati ac persone (…) ecclesiarum predictarum nullum alium preter ipsum Archiepiscopum in eorum superiorem habere et recognoscere” PL AEV 37/2. 22. Esztergomi Főkáptalan Magánlevéltára, 45–2–9.
12 „Az idők tanúja”
Azonban a török hódoltság után, 1686-ban Balogh Miklós váci püspök nevezte ki Makay György plébánost, ám Széchényi György esztergomi érsek tiltakozott ez ellen, mire a váci püspök meghátrált. Makay utódát, Wellenzon plébánost már az esztergomi érsek installálta.23 Azt a tényt, hogy Pestről, mint exempt plébániáról Esztergom nem feledkezett meg, jól mutatja, hogy 1664-ben, amikor Pest még török megszállás alatt volt, a pesti polgárok ügyét az érsek előtt tárgyalták.24 Ezt igazolja Széchényi György esztergomi érsek 1687. évi látogatása is, amikor a főpásztor a templom legszükségesebb javításáról gondoskodott.25 Althan M. Frigyes bíboros, váci püspök 1721-ben mégis kétségbe vonta az esztergomi érsek Pest fölötti joghatóságát, kiváltva ezzel a bíboros, hercegprímás felháborodását. „Nagy nyomatékú okmányokkal és alapokkal kell a nevezett bíbornoknak bírnia, hogy a pesti plébániára joghatóságomat, mely számos apostoli kiváltság által van biztosítva és emlékezetet túlhaladó birtoklás által van szilárdítva, jogosan meri megtámadni. Egész életemben még nem hallottam hasonló eljárási módot, hogy valaki pert kezdjen, azt sem tudván, hogy mi alapon és magának az indokokat és érveket mástól kívánja szolgáltatni” – írja Keresztély Ágost. Az elhúzódó vitában végül az esztergomi érsekek, Keresztély Ágost26 és Eszterházy Imre sikeresen védték meg jogaikat.27 A város jelentőségének emelkedésével Pest elnyerte a szabad királyi városi jogokat. A IV. Béla király által 1244-ben kiadott szabadságlevél28 legjelentősebb kiváltsága az árumegállító jog volt, amellyel eddig csak Esztergom rendelkezett. Az oklevél ugyanakkor rögzítette a szabad plébánosválasztás privilégiumát is.29 IV. Béla oklevelét I. Ferdinánd király 1528-ban megerősítette és ugyanezt tette I. Lipót király is 1703. október 23-án. Az adománylevelek a várost többek között a kegyúri jogok használatára is felhatalmazták.30 Pest városát mint kegyurat – az említett 1244. évi kiváltságból kifolyólag – megillette a „ius praesentandi”, melyet a tanács akként gyakorolt, hogy a megüresedett javadalomra az esztergomi érsek mint illetékes főpásztor pályázatot írt ki és a kánonilag alkalmasnak talált pályázók közül a magisztrátus megválasztotta plébánosát, akit végül megerősítés és beiktatás végett az esztergomi érseknek az ún. „bemutatási okiratban” prezentált.31
23. Némethy Lajos: A pesti főtemplom története. Bp., 1890. 161. 24. Uo. 360. 25. Némethy Lajos i. m. 163. 26. PL AEV 711. 27. PL AEV 391., ill. AEV 711. 28. Idézi Györffy i. m. l36–137. 29. „Egyházuk üresedése esetén plébánosukat szabadon választhatják, s a plébános az ő beleegyezésük nélkül helyetteseket (káplánokat) se vehessen maga mellé.” („item habeant liberam electionem plebanicum eorum ecclesia vacaverit, nec plebanus vicarios constituet eis invitis”) 30. Toldy József főügyész jogtörténeti összefoglalója a város kegyuraságáról. PLE Bp.-Belvárosi Főplébánia iratai, 1896. 31. Toldy József főügyész jogtörténeti összefoglalója i.m.
A Pesti Nagyboldogasszony - templom története
13
A kegyúri jogból terhek is származtak, elsősorban a plébánia anyagi ellátása: a plébános és káplánjai járandóságainak (éves fizetés és lakás) fedezése, az egyházi épületek fenntartása, amely a templom esetében gyakran a belső berendezés beszerzését is jelentette. Az anyagi dotációból következően a város felügyelhette a plébániai vagyont, megvizsgálhatta a számadásokat és visszaélés esetén a főpásztornál feljelentést tehetett. A kegyuraság ugyanakkor nem jelentette azt, hogy a város a plébánia belső életére bármilyen befolyást gyakorolhatott. A kegyúri intézménynek a kommunista diktatúra vetett véget, megszakítva az évszázados kapcsolatot, melynek tárgyi emlékei ma is láthatóak a belvárosi főplébánia-templomban.
2. A plébánia XIV–XV. század fordulóján használt pecsétje
14 „Az idők tanúja”
Beszédes József
Újabb feltárások a Március 15. téri késő római erőd területén A középkori pesti főtemplom falai részben római kori alapokon nyugszanak. E helyen állt ugyanis az a romboid formájú, 86×84 méter kiterjedésű késő római erőd,1 amelyet a korábbi szakirodalom Contra Aquincumként ismert, újabban azonban Castellum contra Teutanum néven azonosított.2 Ennek sarkait legyező alakú tornyokkal, oldalait 2–2 „U” alakú, falsíkból kiugró oldaltoronnyal látták el. Falait – amelybe másodlagosan sok korábbi római kőemléket építettek – imponáló, 3,4 méter vastagságban húzták fel. A limesmenti segédcsapattáborokhoz mérten viszonylag kisméretű erőd építéstörténetére vonatkozóan számos új információval gazdagodtunk, miután
3. A Március 15. téren állott római kori erőd rekonstrukciós rajza
1.
Az erőd kutatástörténetéhez: Bertalan V.: A belvárosi plébániatemplom mellett folytatott ásatások 1944 nyarán. Budapest Régiségei 14 (1945), 469–490.; Nagy L.: Az Eskü-téri római erőd, Pest város őse. Budapest, 1946.; Nagy T.: Római kőemlékek Transaquincum területéről. Budapest Régiségei 15 (1950) 357–388.; PÓCZY K.: Contra Aquincum. In: Der römische Limes in Ungarn. Szerk. Fitz Jenő, Székesfehérvár, 1976.; Tóth E.: Studia Valeriana. Az alsóhetényi és ságvári késő római erődök kutatásának eredményei. Dombóvár, 2009., 149–152; Visy Zs.: A ripa Pannonica Magyarországon. Budapest, 2000. 58.; Kovács E. – Szirmai K.: Régészeti megfigyelések a Belvárosi Plébániatemplom kisebb, rekonstrukciós munkáinál. Aquincumi Füzetek 9 (2003), 162–172.; Németh, M.: Contra Aquincum Fortress. In: Visy Zs. (ed.) The Roma Army in Pannonia. An Archaeological Guide of the Ripa Pannonica. Pécs 2003. 201–203.
2. Mráv Zs.: Castellum contra Tautantum. Egy későrómai erőd azonosításának problémájához. Savaria 22. (1992–1995.) 11–19.
A Pesti Nagyboldogasszony - templom története
15
lehetőségünk nyílt 2014-ben, majd 2015-ben, több szakaszban végzett megelőző feltárás keretében az erőd délkeleti részén feltárásokat végezni.3 A csaknem 400 m² kiterjedésű területen végzett, több hónapig tartó feltárások eredményeképpen – a középkorra vonatkozó ismereteink mellett – jelentősen bővültek a római kori erőd építéstörténetére vonatkozó ismereteink is. A legkorábbi megfigyelt római kori jelenséget egy északnyugat-délkeleti irányban futó, 2,2 méter mélységű árok (fossa) jelentette, amely nem tartozott az ismert, legyező alakú sarok- és „U” alakú oldaltornyokkal megépített IV. századi erődhöz, hanem egy annál korábbi, valószínűleg rövid ideig használt katonai létesítmény részét képezte. Az ároknak csak a keleti felét sikerült dokumentálni, nyugati része a barokk kripta alatt húzódik, így kutatására nem volt lehetőségünk. A fossa keleti szélének és aljának ismert távolsága alapján nagyjából 7,4 méterben határozhatjuk meg az árok teljes szélességét (szimmetrikus kialakítást feltételezve). Későbbi megszüntetése és feltöltése egyszerre, egyazon építési program keretében történhetett. Erre utal löszös és humuszos rétegekből álló, homogénnek tekinthető betöltése. Leletanyag csak minimális számban került elő az árokból, azonban közülük építéstörténeti fontosságánál fogva kiemelt figyelmet érdemel egy Kr. u. 348–350 között vert kisbronz, amely nemcsak az árok betöltésének terminus postquemjét, hanem egyben a betemetett fossa fölé épített legyező alakú saroktornyos erőd építésének lehetséges legkorábbi dátumát is adja. Itt kell megjegyeznünk, hogy feltárásunk során a IV. századnál korábbi császárkori leletanyag csak szórványosan került elő és azt is inkább az itt helyben élő civil népesség kora császárkori La Téne D jellegű régészeti hagyatéka teszi ki. Az előkerült éremanyag vizsgálata4 szerint a legkorábbi vereteket I. Constantinus 310 körül vert redukált follisa és I. Licinius 312/313-ban vert érmei jelentik. A legtöbb érem azonban (az előkerült pénzek mintegy fele!) a 337 és 364 közötti éremtörténeti korszakból, vagyis nagyjából II. Constantius uralkodási idejéből származik. Az erőd északkeleti sarka mellett épült, korábban sokak szerint középső császárkorinak vélt fürdőről Zádor Judit és Papp Adrienn ásatása révén egyértelműen bebizonyosodott, hogy a török korból származik, így ez a létesítmény a későrómai erőd esetleges korábbi előzményeire vonatkozóan a továbbiakban már nem releváns.5 Mindez arra utal, hogy noha bizonyosan volt egy korábbi tábor is feltárási területünk zónájában, azonban a leletanyag alapján ez nem lehetett a IV. századnál korábbi, vagy ha mégis korábbi volt, akkor csakis ideiglenes, nagyon rövid ideig használt létesítmény lehetett.
3.
A megelőző feltárást az tette szükségessé, hogy a késő római erőd délkeleti sarkában épült belvárosi plébániatemplomban egy új közösségi tér (altemplom) kialakítását tervezték, ami több régészeti korszak (középkor, római kor) jelenségeit érintette. A kialakítandó altemplomhoz kapcsolódó földmunkák a belvárosi plébániatemplom középső traktusát, konkrétabban a barokk kripta keleti fala és a román kori templom félköríves szentélyzáródása közötti területet érintették.
4. Szíves segítségéért Torbágyi Melindának tartozom köszönettel. 5. Beszédes J. – Papp A. – Zádor J.: Római kori védmű és török fürdő a pesti belvárosban. Aquincumi Füzetek 14 (2008), 165–171.
16 „Az idők tanúja”
4. A római kori erőd és a Belvárosi templom alaprajza a román kori falak feltüntetésével
Közvetlenül a fent leírt fossa betöltése fölött, egy hol vastagabb, hol vékonyabb terrazzós szint jelentkezett, amely szinte valamennyi kutatási felületünkön jelentkezett. A meglehetősen mozaikszerűen megmaradt, így összefüggéseiben nehezen értelmezhető római kori felületeken sehol nem találtuk annak nyomát, hogy ehhez a nagykiterjedésű terrazzós szinthez fal tartozott volna. Ennek a terrazzós térszintnek az elkészítése már a késő római erőd építési folyamatának részét képezte. Kutatási felületünk déli részén, a betemetett korábbi fossa fölött egy többhelyiséges, terrazzóval, illetve téglapadlóval burkolt, részben fűthető kőépület maradványai kerültek elő. Az épület (esetleg két külön épület?) helyiségei – amennyire megállapítható volt – hosszanti, soros elrendezésben követték egymást végig a késő római erőd déli fala mentén. Noha a részleteiben feltárt kőépület és a római erőd falának közvetlen csatlakozási pontjait nem tárhattuk fel – tekintve hogy itt húzódik a középkori templom déli zárófala – ennek ellenére biztosnak tűnik, hogy épületünk az erődfal belső oldalához volt hozzáépítve, hasonlóan több, korabeli valeriai erődhöz (pl. Visegrád-Gizella major). Összesen öt, átlagosan 40–50 cm szélességű észak-déli irányú falmaradványt tudtunk dokumentálni az épületből, néhol a többször megújított vakolat is jól megfigyelhető volt a felmenő falazás lábazati részén. Ezek a falmaradványok azzal a keletnyugati irányú, fűtőtéglákkal (tubi) ellátott fallal alkotnak építészeti egységet, amelyet Nagy Tibor tárt fel 1941-ben a Belvárosi plébániatemplomban végzett műemléki helyreállítási munkálatok során.6 A Nagy Tibor által feltárt, majd konzervált és in situ megtartott kelet-nyugati irányú fal lehetett az ásatásunk során előkerült épületrész északi zárófala. Az így többé-kevésbé kiszerkeszthető helyiség többször megújított terrazzópadlója alatt, mintegy 50–55 cm széles, 40 cm belmagasságú, szélein kőlapokkal, alján téglával kirakott fűtőcsatornát dokumentáltunk. Ennek nyugati részén javítások nyomai mutatkoztak.
6. Nagy T.: Római kőemlékek Transaquincum területéről. Budapest Régiségei 15 (1950), 357–388.
A Pesti Nagyboldogasszony - templom története
17
Ettől a fűthető helyiségtől nyugatra helyezkedett el a kőépület 1,6 méter szélességű, folyosószerű helyisége, amelyet sima oldalukkal felfelé fordított, peremes tetőfedő téglákkal borították. Némelyiken a Legio II Adiutrix, valamint az ismeretlen feloldású CAIOT bélyeg szerepelt. Noha a középkori templom itt húzódó fala miatt nem tudtuk megkutatni, de nagy biztonsággal kijelenhető, hogy ez a folyosó közvetlen építészeti összefüggésben állt az erőd egyik “U” alakú oldaltornyával. A folyosótól nyugatra újabb terrazzópadlós helyiség kisebb részlete került elő. Ennek fűthetőségével kapcsolatosan nem áll rendelkezésünkre adat. A kőépület keleti végén lévő két észak-déli irányú falmaradvány között sem tégla-, sem terrazzópadlónak nem találtuk nyomát, ami azt valószínűsíti, hogy itt féltetős, porticus-jellegű záródása volt az épületnek. A kőépület járószintjét vastag, égett pusztulási réteg borította, amelyből számos bélyeges tégla, főként Valeria provincia Kr. u. 371 és 373 között hivatalban lévő katonai parancsnokának, Frigeridus duxnak téglái kerültek elő. A dux nevét viselő bélyeges téglák nagy számából adódóan javítási munkálatokat kell feltételeznünk, amelyek elsősorban az épület tetőzetét érintették. A Kr. u. 374-ben bekövetkezett szarmata-kvád betöréshez kapcsolható pusztulási réteg fölött több újabb terrazzópadlós szinteket sikerült megfigyelni, vagyis I. Valentinianus halálát követő időszakban is tovább funkcionált még az erőd. A Kr. u. 375 utáni periódushoz köthető néhány gödör is, amelyből többek között orsógomb és hajtű került elő, bizonyítva, hogy ekkor már itt is beköltözik a civil lakosság (katonák hozzátartozói) a biztonságosabb erődfalak közé. Összefoglalva a 2014 és 2015-ben a Belvárosi plébániatemplom területén (a késő római erőd délkeleti sarkában) végzett feltárásunk római kort érintő eredményeit az alábbi adatokat rögzíthetjük: A legkorábbi római kori jelenséget az a védőárok jelentette, amely nem tartozott az ismert, legyező alakú sarok- és „U” alakú oldaltornyokkal megépített késő római erődhöz. Az árok (fossa) egy korábbi táborhoz, vagy egyéb katonai létesítményhez tartozott, amely Kr. u. 348–350 előtti időre keltezhető. Valószínű, hogy ez a korábbi tábor csupán ideiglenes jellegű, rövidebb ideig használt katonai objektum volt. A fossa betöltésével veszi kezdetét Kr. u. 350 körül a legyező alakú sarok- és „U” alakú oldaltornyos erőd megépítése. Ekkor épül ki a többhelyiséges, részben terrazzópadlós, részben téglaburkolatú, fűtőcsatornával ellátott helyiséggel is rendelkező kőépület, amelynek északi zárófalának kisebb részletét Nagy Tibor tárta fel 1941-ben. A kőépület (esetleg 2 épület?) közvetlenül az erődfal belső oldalához kapcsolódott, téglával burkolt folyosószerű helyisége az egyik „U” alakú oldaltoronyba vezetett. A kőépület omlási-pusztulási rétegében nagyszámban előkerült Frigeridus dux névbélyeges tetőfedő téglák alapján arra következtethetünk, hogy az épületen részleges javítási munkálatokat végeztek Kr. u. 371 és 373 között. A kőépület – miként az erőd maga is – a Kr. u. 374-es quad-szarmata betörés nyomán leégett. Ezt követően azonban helyreállítási munkálatok kezdődtek el az erőd területén, amelyre a pusztulási rétegek fölötti megújított terrazzós szintek utalnak.
18 „Az idők tanúja”
Arra a kérdésre, hogy az erőd végleges felhagyására mikor került sor, pontos választ nem tudunk adni, de a 375 utáni újjáépítés eredményeként akár még néhány évtizedig is állomásozhatott római katonaság az erőd területén. Ekkor már civil lakosság jelenléte is kimutatható az erődfalakon belül. Végezetül, röviden ki kell térni az ókeresztény templom problematikájára. Feltárási területünk éppen abban a zónában helyezkedett el, ahol Gerevich László ókeresztény templomot valószínűsített.7 A 2014–2015-ben folytatott ásatások, falkutatások nyomán egyértelműen kijelenthetjük, hogy ókeresztény templomnak nem volt nyoma ezen a területen, a jelenleg konstatálhatóan a legkorábbi szakrális építményt az a háromhajós, félköríves szentélyzáródású román kori templom jelentette, amelynek déli széle ráépült az általunk feltárt kőépületre. Igaz ugyanakkor, hogy az erőd déli belső falához épített kőépületet Nagy Lajos a táborparancsnok hivatalos helyiségeinek részeként azonosította. A feltárt római kori emlékek egy része – hosszas egyeztetések eredményeképpen – úgy tűnik bemutatásra kerülhet a kialakítandó altemplom mellett, ami mindenképpen örömteli fejlemény azok után, hogy a késő római erőd sokáig megtekinthető északi falát és egyik oldaltornyát a Március 15. tér rekonstrukciója során lényegében elfedték a látogatók elől.
5. Az egykori római erőd elhelyezkedése a mai Március 15. térre vetítve
7. Gerevich László: A pesti és a budai vár. In: Budapest Régiségei 24 (1976), 44–45
A Pesti Nagyboldogasszony - templom története
19
6. A templom északnyugat felől
20 „Az idők tanúja”
Horogszegi Tamás
A plébániatemplom épületének leírása Megépülésétől, az Árpád-kortól kezdve a templom számos természeti csapástól és emberi pusztítástól sérült, ezeknek és további okoknak köszönhetően számos bővítés, átalakítás, helyreállítás, felújítás érte, majd különböző szemléletű és mértékű restaurálásokon és rekonstrukciókon esett át. Történetének ismertetése előtt kitérünk a jelenleg álló épület állapotának leírására, hiszen az elmúlt századok, csakúgy mint a napjainkban is zajló műemlékes építészeti és restaurátori beavatkozások nyomot hagytak és hagynak a templomon. A stílustörténeti korszakok addícióit és a pusztulások mértékét, valamint ezek rekonstrukcióját a ma álló épület tanulmányozása, megismerése által érthetjük meg. Az építéstörténet (és pusztulástörténetek) felvázolásának elsődleges forrása a jelenleg előttünk álló, velünk élő templom; ezt a levéltári írott kútfők, a megmaradt képi ábrázolások és archív fényképek elemzése, továbbá az analógiák vizsgálata egészíti ki. Szükséges tehát az építéstörténet relatív kronológiájának megállapításához, a középkortól kezdve a különböző építési periódusok eredményeinek lehetséges rekonstrukcióihoz, az egyes korszakok építőművészeti és művészeti köreinek megállapításaihoz, a stíluskritikai vizsgálatokhoz, hogy a templomot kívülről és belülről körbejárva leírjuk, építészeti állapotát szavakkal is rögzítsük, még akkor is, ha „a látvány
7.
A templom délkelet felől
A Pesti Nagyboldogasszony - templom története
21
8. Az oratórium
9. A szentély melletti északi épületsor
teljességének közlése […] lehetetlen, vagy legalábbis céltalan”.1 A Duna bal partján, a pesti belvárosban, a Március 15. tér közepén, az Erzsébet híd felhajtója mellett, attól északra, szabadon álló, keletelt (pontosabban nyugat-délnyugati – kelet-északkeleti tengelyű),2 nyugati toronypáros, barokk hajójánál csekély mértékben keskenyebb, azzal azonos magasságú, a nyolcszög három oldalával záródó gótikus szentélyes templom. Négyzetes alaprajzú tornyai nyugaton a hajó nyugati, bejárati homlokzatával azonos síkba esnek. Hajóját északról és délről egy-egy alacsonyabb kápolnasor fogja közre. A szentélyt délen, nyugati vége mellett a nyolcszög öt oldalával záródó alaprajzú gótikus kápolna – emeletén oratórium – kíséri. A szentély északi oldala mentén egybeépített, kelet felől sekrestyéből, középen sekrestye előtérből, nyugaton négyzet alaprajzú kápolnából álló, a szentélynél alacsonyabb építménysor húzódik. A hajó és szentély azonos gerincmagasságú, cseréphéjalású nyeregtetővel fedett, mely a szentély poligonális alaprajzi záródásánál annak megfelelően lekontyolódik. A hajó melletti kápolnasorokat félnyeregtető, a déli oratóriumot a szentély déli tetősíkjába csatlakoztatott félsátortetős fióktető fedi, ezek mindegyike szintén cseréphéjalású. A szentély északi oldalán lévő sekrestye és előtere lapostetős. A háromrészes klas�szicizáló késő barokk toronysisakok réz borításúak. A templom valamennyi homlokzatát többszintes, lépcsőzetes kialakítású
1. Sarkadi Márton: A gyulafehérvári székesegyház régi sekrestyéje. In: Etűdök. Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére. Szerk.: Bardoly István. Budapest, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, 2004. 35. 2. A templom pontos tájolásáról: Gercsák 2010. 1070–1072. Az építéstörténetet illetően a tájolás pontosságának nincs különösebb jelentősége, ezért az egyszerűség és érthetőség kedvéért a kelet-nyugati tengelytől Gercsák Gábor által kimért 24,4°-os eltérést a továbbiakban figyelmen kívül hagyjuk.
22 „Az idők tanúja”
támpillérek tagolják, melyek a nyugati, barokk részeken fölül ferde vízvető párkányokkal, kőlapokkal (rajtuk bádogborítással) fedettek, a szentélyen lévőket – a déli oldal nyugati támpillére kivételével – különböző megoldású kő fiatornyok fedik. A barokk épületrész homlokzatai vakoltak, a gótikus szentély és támpillérek kváderkő burkolatúak. A barokk részek középkori falazatát vakolatlan kváderfelületek jelzik. A nyugati homlokzaton az épülettől idegen, egyszerű, fölül ferde síkkal megállított, a többi homlokzaton tagolt párkánnyal lezárt, váltakozó magasságú kőlábazat fut körbe. A nyugati épületrészen (a tornyok földszintjének oldalhomlokzatain, valamint a déli toronyhoz kelet felől, a kápolnasor nyugati helyiségeként csatlakozó keskeny helyiség ablakának kivételével) kőkeretes barokk ablakok tagolják a homlokzatokat, ezek mindegyike szegmensíves záródású, füles keretezésű. A gótikus szentélyrészen két-, 10. A szentély támpillérének fiatornya illetve háromosztatú, csúcsíves záródású, mérműves ablakok nyílnak. A templom nyugati, főhomlokzata szélein emelkednek a tornyok, az általuk közrefogott három nyílástengelyes középső, bejárati homlokzatszakasz a hajóval egyező szélességű. A középső homlokzatszakasz négyzetes, kétszintes, párkánnyal lezárt alsó részét a szélein, belső oldaluk felől lépcsőzetesen a homlokzati síkba levezetett negyedpilaszterekkel kísért, középen megkettőzött óriáspilaszterek tagolják. A szélső pilaszterek gótikus, fölül ferde lappal lezárt támpillérről indulnak (azokkal azonos szélességűek) a mellettük lévő negyedpilaszterek és a homlokzat közepén nyíló bejáratot két oldalról közrefogó, megkettőzött pilaszterek a homlokzat lábazatára helyezett attikai tagozatú (torosz-trokhilosz-torosz) pilaszterlábazatokról emelkednek. Valamennyi pilaszter ión fejezetes, a negyedpilaszterek fejezeteinél a belső oldali voluták azonos szélességűek, a mellettük lévő negyedpilaszterek és a homlokzat közepén nyíló bejáratot két oldalról közrefogó, megkettőzött pilaszterek a homlokzat lábazatára helyezett attikai tagozatú pilaszterlábazatokról emelkednek. Valamennyi pilaszter ión fejezetes, a negyedpilaszterek fejezeteinél a belső oldali voluták megismétlődnek, ezzel is hangsúlyozva a homlokzat közepének széleit. A pilaszterek háromrészes, gazdagon tagolt, a pilaszterek vonalában golyvázott főpárkányt támasztanak alá, mely fölött oromzat magasodik.
A Pesti Nagyboldogasszony - templom története
23
11. A szentély csúcsíves záródású ablakainak fotogrammetriai felmérése
A homlokzat közepén helyezkedik el a templom kőkeretes, belül pálcatagos kerettel körbefuttatott, szűkített kosáríves záradékú, szobrászati elemekkel gazdagon díszített főkapuja3. Szélső keretét egy-egy, a homlokzati síkból enyhén kiforgatott kompozit fejezetes pilaszter képzi, a külső oldalán lépcsőzetesen a falsíkba vezetett keskeny lemezzel, melynek tetején a pilaszter fejezetének széle szintén lépcsőzetesen megismétlődik. A kaput közrefogó pilaszterek olyan háromrészes párkányt látszanak alátámasztani, amelybe a kapu záróköves záradéka fölötti, fölső tagozat aljáig belemetsz a nyílással áttört ívmező. A nyílás beszűkített vállvonalában apró, volutás gyámkövek jelennek meg. Az ívzáródás melletti sarokháromszögeket kartusba foglalt négyszirmú virágok mellett volutába csavarodó szalag és ornamentális füzérek díszítik. A kapu szemöldökpárkánya fölött puttófejes felhőkön trónoló Szentháromság-szoborcsoport található. Ezt kétoldalról íves párkányszakaszok fogják közre, melyeken egy-egy angyalalak ül. A kapunyílást vésett táblás, metszett sarkú négyzetes keretbetétekkel, illesztéseinél tárcsákkal tagolt két befelé nyíló tölgyfa kapuszárny tölti ki. A tölgyfa ívmezőben volutákkal, növényi ornamentikával keretezett, kartusba foglalt ovális pajzsban Mária nevét kiadó monogramja látható. 3. Hörger Antalnak a pesti belvárosi templom főkapuja fölött ülő angyalhoz készült agyagvázlatát (30 cm, MNG, ltsz. 90.18 M) Takács Imre fedezte fel és szerezte meg a Régi Magyar Gyűjtemény számára 1990-ben.
24 „Az idők tanúja”