Bajzáth Mária: Itt vagyok, ragyogok! Népmesekincstár 1.

B A J Z ÁT H M Á R I A VÁ LO G ATÁ S A

N É P M E S É K A V I L Á G M I N D E N TÁ J Á R Ó L 0–4 ÉVESEKNEK

SCHALL ESZTER RAJZAIVAL

Az én lányom nem eladó, csak e házban maradandó, ki sem merem bocsátani száz aranygyűrűért, hintós kocsi nélkül.

A kígyókirálynő mongol népmese

egy napon egy kis pásztorlány beteg kígyót talált egy sziklán. a szegény kígyó már majdnem szomjan halt. a lány megsajnálta, és odanyújtotta neki a tejesköcsögöt. több se kellett a kígyónak, mohón kortyolni kezdte a tejet, és szemmel láthatólag magához tért. végül már volt annyi ereje, hogy odébb kússzon. nem sokkal ezután jelentkezett a lány apjánál egy szegény fiatal pásztorgyerek, és kérte, hogy adja hozzá a lányát feleségül. de az öreg pásztor gazdag és büszke ember volt, és gúnyosan azt felelte a fiúnak: – majd ha annyi nyájad lesz, mint amennyi nekem van, akkor adom hozzád feleségül a lányomat. de nem sokáig pöffeszkedhetett az öreg pásztor, mert ettől kezdve minden éjjel jött egy tüzes sárkány, és úgy felperzselte forró leheletével az öreg valamennyi legelőjét, hogy egyik nyája pusztult el a másik után. akkor eljött megint a fiatal pásztor lánykérőbe, most már épp annyi vagyona volt, mint a lány apjának. az öreg így már nem mondhatott neki nemet. az esküvő reggelén egyszer csak egy kígyó jött be a menyasszony szobájába, és a kígyó hátán egy szép lány ült, aki így szólt a menyasszonyhoz: – most meghálálom neked, hogy ínségemben tejjel itattál! azzal levette fejéről aranyos koronáját, és a lány ölébe dobta. és a következő pillanatban úgy, ahogy jött, eltűnt a kígyóval együtt. a lány pedig föltette a koronát, és onnantól boldogság és áldás kísérte, amíg csak élt.

132

Azért mondom néktek, jól meggondoljátok: a szegény árvákat ne szomorgassátok!

Három kérdés

kazáni tatár népmese valamikor réges-régen volt egyszer egy árva. volt neki két háza: egyik háza másé, másik háza szomszédé, bentről szalma tartotta, fenn az eget támasztotta. egyszer ez az árva legény elindult munkát keresni. ment éjjel, ment nappal. ahogy így ment, mendegélt, egy emberhez ért, aki éppen gabonát vetett. Így szólt hozzá a legény: – jó szerencsét, bő termést, öregapó!

– Úgy legyen, fiam! – felelte az ember. aztán faggatóra fogta a vándorlegényt.

– Honnan jössz? miféle tájakra mész?

– munkát keresni indultam, öregapó – válaszolta a legény. a másik meg így szólt: – jól van, legény, akinek dolga van, annak a dolga mellett a jó, aki meg vándorol, annak meg az úton lenni jó. Hanem, ha útközben gondolkozol, rövidebb lesz az utad. mondok neked egy-két találós kérdést. mikor majd jövök visszafelé, mondd meg rá a választ, ha tudod.

133

– jól van, apó – felelte a legény –, hát csak mondd! az ember meg nyakába akasztotta a tubalt59, és folytatta a vetést.

Belemarkolt a gabonába, és elszórta.

– vetettem egyszer, ez a kölcsön visszafizetése lesz – mondta. mikor másodszor vetett, így szólt: – ezt itt meg a kölcsönbe adom. amikor harmadszor is vetett, azt mondta: – ez pedig a drága vendégeimé. a legény elgondolkozott magában: Hát ez meg vajon mi lehet?

– jól van, apó – szólt a legény –, csak engedd meg, hadd gondolkozzam egy kicsit.

– gondolkozz, fiam, gondolkozz! – felelte a másik, és továbbhaladt a vetéssel. nem telt el sok idő, az ember visszafordult, és megkérdezte: – Hogy állsz, fiam? lesz-e valami a válaszból?

– apó – kezdte a vándorlegény –, élnek-e még a szüleid?

– élnek – felelte amaz.

– Ugye, ők neveltek, mikor fiatal voltál? – kérdezte a legény.

– Ők bizony – válaszolta az ember.

– akkor, amit először vetettél, az a felnevelésedért volt.

– Helyesen szólsz, fiam. amit először vetettem, azt nekik vetettem, mert felneveltek engem.

– Fiúgyerekeid vannak-e? – kérdezte tovább a legény.

– vannak – felelte az ember.

– akkor amit másodszorra vetettél, valóban kölcsönbe adod, hisz te neveled, eteted-itatod őket, így hát adósaid maradnak.

– most is nagyon jól beszélsz – nyugtázta az ember.

– Hát lányaid vannak-e? – kérdezte a legény.

– vannak...

– Ők a te drága vendégeid, hiszen mihelyt felnőnek, elmennek majd tőled – folytatta a legény. – amit harmadszorra vetettél, azt nekik vetetted.

– nagyon jól megfeleltél, találékony legény vagy! – dicsérte meg őt az ember.

59

nyakba akasztható vetőzsák, amiből magvakat vetettek.

134

Gyere ki, gyere be, szegfű, aranybúza!

Bemennék, bemennék, hogyha megnyílanék.

Nyitva van, nyitva van, csak bújj által rajta!

A királykisasszony találós kérdései görög népmese

egyszer volt, talán igaz se volt, volt egyszer egy királykisasszony. szépségének messze földön híre járt. mikor eladósorba ért, a királyi palota kilincsét egymásnak adogatta a sok vitéz dalia, mind a szépséges leányzót szerette volna feleségül. a királykisasszony meg hírül adta, hogy csak ahhoz megy feleségül, aki meg tud felelni három találós kérdésre; de annak, aki nem tud válaszolni, fejét véteti. már akár tornyot építhetett volna a hercegek és grófok fejéből, annyi volt a kérő, de egy sem tudott válaszolni a találós kérdésekre.

135

egyszer aztán egy újabb királyfi kopogott be a palotába. a királykisaszszony öregapja nyitott neki kaput. megsajnálta a messze földről jött szép királyfit, és egyre kérte az unokáját, hagyja a találós kérdéseket, menjen feleségül a szép királyfihoz, mert a végén még pártában marad. de a királykisasszony nem engedett.

– Ha egyszer leánykérőbe jött, vagy felel a találós kérdésekre, vagy fejét vétetem! a királyfi meg csak nevetett.

– szép királylány, hadd hallom az első kérdést! a királylány megmondta: – egyvalaki átöleli az egész földkerekét, s nincs párja a széles világon. mi az?

– könnyű a válasz – mondta a királyfi. – az egész földkerekét átöleli a fényes nap, s nincs párja a széles világon! az udvari bölcsek örvendezve kiáltották: – kitalálta! kitalálta!

– és most halld a második kérdést! – mondta a királykisasszony. – melyik az az anya, amelyik táplálja a kicsinyeit, de mihelyt megnőnek, elnyeli őket?

– a tenger – mondta a királyfi. – a tenger párája táplálja, növeli a patakokat, a nagy folyamok meg a tengerbe ömlenek, és az elnyeli őket.

– kitalálta! kitalálta! – örvendeztek az udvari bölcsek.

– következik a harmadik kérdés – mondta a királylány. – jól figyelj! van egy fa, mely fölváltva hajt világos leveleket és sötét leveleket. mi az, kitalálod-e?

– szép királylány, az év az a fa, világos levelei a nappalok, sötét levelei az éjszakák.

– kitalálta! kitalálta! – kiáltoztak boldogan a bölcsek. a királyfi feleségül vette a királykisasszonyt, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Így volt, mese volt.

136

Nem megyünk mi messzire, csak a világ végire.

Ott se leszünk sokáig, csak tizenkét óráig!

A nagyváros csodái vietnami népmese

volt egyszer egy legényke, aki életében először járt Hanoiban. mikor hazatért a falujába, csodálatosabbnál csodálatosabb dolgokat mesélt a nagyvárosról.

– Hanoiban – mondta – a házak szebbek és nagyobbak, az utcák szélesebbek, mint nálunk. Hanoiban még a mandarinok60 is jobb lelkűek, mint nálunk. Hanoiban a munkásokat jobban fizetik, mint nálunk. Hanoiban jobbak az iskolák, okosabbak a diákok. Hanoiban szebbek a lányok.

Hanoiban sokkal becsületesebbek az emberek, mint a mi falunkban. Így ment ez naphosszat. az ő meséje szerint Hanoiban minden, de minden jobb volt. a falusiak már lassan ráuntak erre a fecsegésre, de a legény csak nem tudta abbahagyni, mindennap valami új csodát mesélt Hanoiról.

– Hanoi egén – mondta egyszer – a hold sokkal nagyobb, sokkal fényesebb, mint a falunk felett. az apja megsokallta az ostoba beszédet, és pofon ütötte a fiát.

– no, látszik, hogy nem Hanoiban vagyunk – szólt a rendíthetetlen fiú.

– Hanoiban még a pofonok is különbek, mint nálunk.

60

a császári kínában főrangú hivatalnok.

137

„Milyen népmesét olvassak az egyéves kisfiamnak? Mit meséljek a kétéves kislányomnak? Kiscsoportosak a gyerekek, van nekik szóló történet? Sokszor és sokan tették föl nekem ezeket a kérdéseket az elmúlt húsz évben.

Ez a kötet született válaszként, amelyben a világ minden tájáról válogattam össze a legkisebbeknek ajánlott népmeséket.”

Bajzáth Mária mesepedagógus, a Népmesekincstár mesepedagógiai módszer kidolgozója

A Népmesekincstár hét kötetből álló sorozata négy korosztálynak gyűjti össze a világ népmeséit: 0–4 éves, 4–6 éves, 6–8 éves és 8–10 éves gyerekeknek.

A szülők és pedagógusok számára egyaránt hasznos első kötetet, a legkisebbek népmeséit, a Népmesekincstár mesepedagógiájának módszertani ajánlója kíséri. A további három meseválogatáshoz három külön módszertani kötet is kapcsolódik. kolibrikiado.hu 3490 Ft