B A J Z ÁT H M Á R I A VÁ LO G ATÁ S A
N É P M E S É K A V I L Á G M I N D E N TÁ J Á R Ó L 4–6 ÉVESEKNEK
SIMONYI CECÍLIA RAJZAIVAL
Nyisd ki, rózsám, kapudat, hadd kerüljem váradat! Rózsafának illatja az én szívem biztatja.
Az okos lány újgörög népmese
Volt egyszer egy királyfi, aki házasodni készült, de olyan feleséget akart, aki madárnyelven is beszél. Hatalmasabbnál hatalmasabb királyoktól érkezett egyik házassági ajánlat a másik után, de nem kellettek neki a felajánlott királykisasszonyok, mert egyik sem tudott madárnyelven. Emésztette a gond, lassacskán elhagyta a remény, fogta hát a puskáját, és elindult vadászni, hogy könnyítsen a szívén. Járt-kelt reggeltől napszálltáig, de nem a vadászaton járt az esze, hanem örökké csak azon rágódott, miért nem tud kedvére való asszonyra lelni. Esteledett már, és éppen egy kaptatón haladt, amikor egy öregembert meg egy leányt pillantott meg, akik előtte iparkodtak felfelé a magaslatra vezető úton. Azok ballagtak elöl, ő meg szép lassan utánuk. Egyszerre csak hallja, hogy a lány így szól az öreghez: – Apám, vesd a talpadat a válladra, úgy szaporábban haladunk előre. – Miket fecsegsz, te gyerek, hogyan vessem a talpamat a vállamra? – Nem a talpadról beszéltem én! Azt mondtam, hogy húzd le a cipődet, és akaszd a válladra, hogy fürgébben lépkedhessünk. Tetszett ez a beszéd a királyfinak, aki mögöttük haladt. Hamarosan újra megszólalt a lány: – Apám, segíts engem, akkor majd én is segítlek téged, hogy hamarabb hazaérjünk, hiszen ránk esteledik. – Eredj már, lányom, mi módon segíthetek neked én, az öregember? – Úgy, hogy beszélgess velem, azután majd én is beszélgetek veled, és így gyorsabban telik az idő! Felderült a királyfi szíve a különös beszéd hallatára, és mivel leszállt a sötétség, amúgy sem tudott volna már visszatérni a palotába, eltökélte hát magában, hogy követi az előtte ballagókat, akárhová visz az útjuk.
158
Hamarosan egy kunyhó tűnt fel a domb tetején. Az öreg meg a lánya egyenesen arra tartott. A királyfi megvárta, amíg bemennek, azután se szó, se beszéd, nagy hirtelen rájuk nyitotta az ajtót. – Jó estét kívánok uraságtoknak! Hogy lehet, hogy ilyen némán, hang nélkül találom az udvarukat? Azt akarta ezzel mondani a királyfi, hogy miért nincs kutyájuk, amelyik ugatással jelezte volna jövetelét. A lány azonnal értette a dolgot és rávágta: – Volt, nincs, de majd lesz újra! Azután hellyel kínálta: – Foglaljon helyet az úr minálunk! – Itt maradnék éjszakára is, mivelhogy vadászat közben meglepett a sötétség. – Szívesen látjuk éjszakai szállásra! A kunyhó mélyén a lány anyja ült, és gyolcsot59 szőtt. Körülötte kuporogtak kicsinyei pucéran és mezítláb. – Van itt köcsög, de nincsen rajta máz! Úgy értette a királyfi, hogy a kicsik ruha nélkül, lábbeli nélkül olyanok, mint egy köcsög máz nélkül. – Az agyag megvan, majd bevonjuk mázzal! – felelte azonnal a leány, vagyis hogy az anyja most szövi a ruhának valót a gyerekeknek. Nem sok harapnivaló volt a házban, ezért az öreg megparancsolta, hogy vágjanak le egy kakast. Mikor megsült, mindnyájan letelepedtek az asztal köré. A leány feldarabolta a szárnyast, apjának osztva a fejet, anyjának a hátát, a királyfinak a szárnyait, a gyerekeknek pedig a húsos részeket. Mikor az öreg látta, hogy mit művel a leány a kakassal, összenézett
Finom fehér vászon.
59
159
a feleségével, de restellte szóvá tenni a dolgot a vendég előtt. Mikor azután pihenőre tértek, elővette a lányt: – Édes gyermekem, hogyan is oszthattad el így a kakast? Hiszen a vendégünk éhes gyomorral feküdt le! – Ó, apám, hát nem értetted a dolgot? No, majd megmagyarázom. Te, a család feje kaptad a kakas fejét, anyámnak a háta jutott, mert az olyanforma, mint egy hajó, és őrá nehezedik családunk hajójának kormányzása, a vendégé lettek a szárnyak, mivelhogy ő holnap továbbrepül innét, a húsos falatok pedig kinek járnának, ha nem a gyerekeknek, hiszen ők a család húsa. Érted már, jó apám? A szoba, ahol apa és leánya beszélgettek, szomszédos volt azzal, amelyikben a királyfi hált. Hallott mindent, és módfelett tetszett neki a lány válasza. Azt gondolta magában, hogy lám, ilyen asszonyt keresett ő mindig, aki érti és beszéli az effajta „madárnyelvet”. Virradatkor elbúcsúzott a királyfi, és útra kelt. Mikor hazaért a palotába, hívatta szolgáját, és átadott neki harmincegy cipót, egy karika sajtot, egy sült, töltött kakast, meg egy tömlő bort. Az egészet egy zsákba rakta, és elmagyarázta neki, hogy merre visz az út a kunyhóhoz, ahol ő az elmúlt éjszakát töltötte. A kunyhó körül lesz majd egy leány, amolyan tizennyolc éves forma, annak adja mindezt. A szolga fogta a zsákot, és útnak eredt, hogy teljesítse ura parancsait. A királyfi a következőket üzente szolgájával a lánynak: – Az én uram üdvözletét küldi, és azt üzeni, hogy a hónap harmincegy napos, a hold telihold, a hajnal kukorékolóját kitömték, és a birka bőre feszül. Baktatott a szolga a kunyhó felé, amikor szembetalálkozott néhány társával.
160
– Szerencsés utat, Mihály! Hová tartasz ezzel a nehéz batyuval, és mit cipelsz benne? – Egy kunyhóba viszem fel a hegytetőre, az uraság küldi egy leánynak. – Mi lehet abban a zsákban? Csiklandozza az orrunkat az illata. – Hogy mi? Kenyér, sajt, bor, no meg egy egész sült kakas. Az úr rám bízta, hogy adjam oda egy szegény leánynak. – Te oktondi, te, miért ne telepednénk le, és kóstolgatnánk belőle, nem tudná meg az urad soha! – Az ám, miért ne? Leheveredtek a domboldalon a zöld fűbe, és nekiláttak a falatozásnak. Minél többet kóstolgatták, annál jobban megjött az étvágyuk, addigaddig, amíg hűlt helye lett tizenhárom cipónak, a sajt felének, az egész kakasnak meg a fele bornak. Miután jót faltak, és nagyot ittak rá, a szolga megindult a maradékkal a kunyhó felé. Amint odaért, megpillantotta a leányt, és átadta neki a zsákot azokkal a szavakkal, amelyeket az ura a szájába rágott. A leány átvette az ajándékokat, azután így szólt: – Mondd meg a gazdádnak, sokszor üdvözlöm én is, köszönöm, amit küldött, de a hónap csak tizennyolc napos, a hold csak félhold, a hajnal kukorékolója volt, nincs, nem jelzi a pitymallatot, a birka bőre pedig petyhüdt. Azt is mondd meg, hogy a galamb kedvéért ne bántsa a disznaját! A szolga visszafordult, és a palotába érve elmondta a királyfinak, hogy mit üzent a lány, csak éppen a végét felejtette el. A királyfi rögtön tudta, hányadán áll a dolog, és ráparancsolt a másik szolgára, hogy rakja el derekasan a társát. Az első ütlegek után a szolga ordítani kezdett: – Megállj, uram, várj egy kicsit, még valamit üzent az a lány, csakhogy elfelejtettem átadni! – No, mi az? Ki vele gyorsan! – Azt üzeni, hogy a galamb kedvéért ne üssed a disznódat! – Ó, te tökfilkó – kacagott a királyfi –, miért nem mondtad előbb, nem húzattalak volna deresre! Néhány nap múlva a királyfi lakodalmat ült a lánnyal, aki ismerte a madár nyelvet. Volt nagy öröm, dínomdánom! Én se voltam ott, ti se higgyétek el!
161
„A mesékben a ház, a vár gyakran magát az embert jelképezi, amelynek ezen a nyelven ablaka a szem, ajtaja a száj, kupolája a homlok. A 4–6 éves gyerekek ezt a várat járják, építik. Összes kérdésük, élményük, tapasztalatuk és álmuk azt a célt szolgálja, hogy testükből-lelkükből erős, gyönyörű vár épüljön, s abban várkapitánnyá válhassanak. Ebben segítik őket a világ minden tájáról való, sok-sok nép mesekincstárából válogatott különleges mesék, amelyek őseink mágikus, képi nyelvén üzenik, hogy élni jó, jónak lenni érdemes.” Bajzáth Mária mesepedagógus, a Népmesekincstár mesepedagógiai módszer kidolgozója
A Népmesekincstár hét kötetből álló sorozata négy korosztálynak gyűjti össze a világ népmeséit: 0–4 éves, 4–6 éves, 6–8 éves és 8–10 éves gyerekeknek. A szülők és pedagógusok számára egyaránt hasznos gyűjteményt a Népmesekincstár mesepedagógiájának módszertani kötetei kísérik. Már megjelent: Itt vagyok, ragyogok! Népmesekincstár 1. Népmesék a világ minden tájáról 0–4 éveseknek (Schall Eszter rajzaival)
kolibrikiado.hu 3990 Ft