8
Bulle és az egyszerű matematika Amikor Lise másnap reggel kilépett a kapun, Bulle iskolatáskával a hátán ácsorgott az út másik oldalán, és a kavicsokat rugdosta. – Hát te mire vársz? – kérdezte Lise. Bulle megvonta a vállát. – Hogy hátha jön valaki, aki ugyanarra megy, mint én.
78
Bulle és az egyszerű matematika
– Erre senki nem fog jönni – válaszolta Lise. – Ez egy zsákutca, és mi lakunk leg belül. – Nahát – mormolta Bulle. Elindultak lefelé az Ágyú utcán. – Doktor Proktor meghívott bennünket az Utolsó Nagy Pukiportesztelésre iskola után – mondta Bulle. – Jössz? – Naná! – válaszolta Lise. – Izgulsz? – Mint egy kisgyerek – felelte Bulle. Amikor már majdnem leértek a főúthoz, Lise megtorpant, és az Ágyú utca utolsó házára mutatott. – Ott lakik Tryls és Trym – mondta. – Ami kor látom, hogy épp kijönnek a házból, itt szok tam kivárni, hogy elmenjenek. Ha pedig nem látom őket, akkor gyorsan elfutok a ház mellett. Gyere… Lise megragadta Bulle kezét és futásnak akart eredni, de Bulle visszahúzta. – Én nem akarok futni – mondta. – És várni sem akarok. – De… – próbált ellenkezni Lise. – Ne felejtsd el, hogy ketten vagyunk –
79
Doktor Proktor pukipora
mondta neki Bulle. – Pont, mint Tryls és Trym. Ez egyszerű matematika. Azután elsétáltak az ikrek háza mellett. Bulle nagyon, de nagyon lassan megy, gondolta Lise. Azonban azt is észrevette, hogy Bulle még iscsak félhet egy kicsit, mert folyton ide-oda kapkodja a fejét a két ház között. Végül sze rencsére sem Tryls, sem Trym nem bukkant elő, és amikor Lise az órájára pillantott, azt is tudta, hogy az ikrek alighanem már rég az iskolában vannak. – Tudod te, mennyi az idő? – kérdezte ré mülten, mivel nagyon jól nevelt kislány volt, ezért nem volt hozzászokva, hogy késsen. – Nincs órám – válaszolta Bulle. – Strobe tanárnő borzasztóan mérges lesz. Futólépés! – Igenis, parancsnok – mondta Bulle. Azzal futásnak eredtek.
Sajnos a nap további része nem telt ilyen gyorsan. Bulle olyan türelmetlenül várta az iskola utáni Utolsó Nagy Pukiportesztet, hogy
80
Bulle és az egyszerű matematika
a másodperceket számolva nézte, ahogy Strobe tanárnő szája mozog. Arról viszont fogalma sem volt, hogy mit mond, így amikor hirtelen arra ocsúdott föl, hogy a tanárnő ujja egyene sen rá mutat, és a többiek is mind őt bámulják, rájött, hogy a tanárnő alighanem egy kérdést intézett hozzá. – Kétezer-hatszáznyolcvanegy – válaszolta Bulle. Strobe tanárnő a homlokát ráncolta: – Ez lenne a válasz a kérdésemre? – Nem feltétlenül – mondta Bulle. – Vi szont pontosan ennyi másodperc telt el eddig az órából. Helyesebben, mostanra négy újabb másodperc is eltelt, vagyis éppen kétezer-hat száznyolcvanötnél tartunk. Ez egyszerű ma tematika. – Ezt értem – kezdte Strobe tanárnő. – De Bulle… – Elnézést, már nem ez a helyes válasz – szakította félbe Bulle. – Az most épp a kétezerhatszáznyolcvankilenc. – Nekem inkább úgy tűnik, hogy ki szeret nél térni a válasz elől – mondta Strobe tanárnő.
81
Doktor Proktor pukipora
– Mivel azt sem hallottad, hogy mit kérdeztem. Így van, Bulle? – Természetesen – bólintott Bulle. – Két ezerhatszázkilencvenkettő. – Térj a lényegre! – mondta Strobe tanárnő, némi ingerültséggel a hangjában. – A lényeg az – vágott bele Bulle –, hogy mivel egy percben hatvan másodperc van, egy iskolai tanóra pedig negyvenöt percből áll, nem lesz időm válaszolni a tanárnő kérdésére, mert hogy hatvan másodpercszer negyvenöt az két ezer-hétszáz másodperc, ami pedig annyit tesz, hogy a csengő éppen… A folytatást azonban senki nem hallotta, mert ebben a pillanatban felharsant az óra végét jelző csengő. Strobe tanárnő igyekezett szigorú arccal nézni Bullére, de amikor elkiáltotta ma gát, hogy „kifelé mindenki!”, Bulle látta rajta, hogy nem sikerül lepleznie a mosolyát.
82