. fejezet Jancsi nyomasztó terhével érkezik meg a Kisházba, ám amikor azt hinné, a dolgok ennél már nem fordulhatnak rosszabbra, kiderül, miért nem szabad a sorssal „úgysem mered”-et játszani.
A kis kávédarálónak is csúfolt öreg tragacs szorgalmasan gyűrte maga alá a kilométereket, miközben olyan hangot adott ki, mint egy fullra pörgetett flex (vagy körfűrész, másik nevén sikító, a vidéki hétvégék elmaradhatatlan hangaláfestője). Jancsi idegesen fészkelődött az ülésen, a sok ficánkolástól a szoknyája szinte teljesen felcsúszott, láthatóvá téve a combját tarkító kék, zöld, lila és sárgás foltokat, és a jobb térdén éktelenkedő mélybarna, érdes vart. A mutatóujjával egy kicsit meg is piszkálta. Ott, ahol már kezdett feljönni a seb teteje, elővillant az újjászülető, rózsaszín bőr. Jancsi elmélyedve kapirgálta a rétegeket, amikor hirtelen felcsattant mellette az unokatestvére hangja. – Fúúúúj, hagyd már abba!
7
Jancsi dühösen rántotta vissza a fodros szoknya szélét a térde alá. Bárcsak ott lennének már! Bárcsak átugorhatná valahogy az elkövetkező negyedórát! Bárcsak a nagymama kivételesen elfelejtené valahogy, mantrázta magában, majd reménykedve felnézett. De mintha csak kitalálta volna a gondolatait, a visszapillantó tükörben a nagymamája éppen őrá szegezte szigorú, sárgásbarna tekintetét. Jancsi nem először állapította meg magában: a nagymama szeme soha nem mosolyog. A szája néha ugyan felfelé görbült, és időnként kacagó hangokat is kiadott magából, például amikor a postás kisaszszonnyal csevegett (pletykák után áhítozva), vagy a hentessel évődött egy csinosabb szelet marhahús reményében, de Jancsi szerint a nevetése egyáltalán nem javított az összbenyomáson. Főleg mert leginkább egy páva hangjára emlékeztetett az az éles, fültépő vijjogás. A nagymama azonban most egyáltalán nem akart mosolyogni, a tekintete ezt üzente: „Rajtad tartom, kisapám, a szememet, jobb, ha megembereled magadat, különben nagy bajok lesznek!” És sajnos ha a nagymama feltett szándéka volt, hogy valakit gatyába ráz, akkor az, nincs mese, gatyába lett rázva. Jancsi komor napok elé nézett, és csak egyetlenegy dolog tartotta benne a lelket. De erről az egyről majd kicsi8
vel később, először ugyanis érdemes tisztáznunk pár fontos részletet. Az öreg járműben a nagymama mögött feszengő Jancsi 12 éves, és az anyakönyvi kivonatában a születési neve így szerepel: Kertész Janka. Jankának azonban már szinte senki nem hívta. A dolog úgy esett, hogy amikor az anyukája dühös volt a csemetéjére, akkor mindig lejanózta, vagy ha a csíny kisebb mértékű volt, akkor az egy fokkal barátságosabb Jancsi hangzott el. Jancsi azonban szinte minden áldott nap tett azért, hogy valaki dühös legyen rá. Hol a szomszédokat, hol a tanárokat, hol az osztálytársakat borította ki, ugyanis olyan vásott gyerek volt, hogy több stiklijével is bekerült a helyi lapokba, ahogy azt mindjárt látni fogod. Nem tehetett róla, egyszerűen mindig csak a csínytevésen járt az esze! A felnőttek persze ezt inkább úgy mondták, hogy Jancsi pokolian rossz. De hát a felnőttek hajlamosak mindent rendkívüli módon leegyszerűsíteni, az ő világukban legfeljebb annyi színárnyalat létezik, mint egy zebrán. Na jó, mint egy borzon. Ez se tetszik? Akkor legyen óriáspanda. De most már ezen ne huzakodjunk tovább, mert vissza kell térnünk Jankához, azaz Jancsihoz (ő is így szerette hívatni magát, mivel sokkal vagányabbnak érezte), aki a kis meggy9
szín Daewoo Tico hátsó ülésén gubbasztva épp most kanyarodott be az Erdő utcába. Ez pedig csak egyet jelenthet. Hogy mindjárt elkezdődik a rettenet. Azonban mielőtt megérkezünk, azt még mindenképpen el kell meséljem, hogy amikor Jancsi anyukáját megkérdezte egy-egy minden lében kanál ismerős vagy szomszéd, hogy miért nincs annak az édes kis Jankának testvére, akkor mindig elmondta, hogy eredetileg egy kislányt és egy kisfiút szeretett volna, de a sors olyan kedves volt vele, hogy egyszerre teljesítette mindkét kívánságát. Erre már a szomszédok sem tudtak mit felelni, azt ugyanis mindegyik elismerte, hogy Janka-Jancsi a kinézete alapján lehetne akár kisfiú is, vagányságban és csínytevésben pedig akármelyik környékbeli sráccal felveszi a versenyt. Ha viszont Jancsi ismeretlenekkel találkozott, akkor azok rendszerint képtelenek voltak eldönteni, fiúval vagy lánnyal van-e dolguk. „Hé, te kölyök! Gyere csak ide!” – kiáltották a morcos ábrázatú, szénfekete haját harcias kócban viselő Jancsinak, akinek persze esze ágában sem volt erre odamenni, hiszen tapasztalatból tudta, az ilyen jellegű invitálásnak mindig alapos fejmosás a vége. Jancsi legnagyobb bánata azonban az volt, hogy amióta az eszét tudta, mindig a tornasor legvégén kapott csak helyet. Hiába nőtt nyaranta legalább másfél 10
centit, az osztálytársainak valahogy mindig sikerült többet nyúlni, így aztán bárhogy pipiskedett lábujjhegyen, hátha sikerül a bebetonozott utolsó helyéről felküzdenie magát, Bata tanárnő kérlelhetetlenül visszaparancsolta őt a sor legvégére. Jancsi nemcsak alacsony volt, de cingár is, aprócska izmai úgy feszültek a végtagjain, mint ropin a sószemek. De talán épp e ványadt alkatnak köszönhette a fürgeségét és a hajlékonyságát. Ha a focilabda az udvaron begurult a lelátó padja alá, a fiúk mindig Jancsit küldték be utána, amit ő cseppet sem bánt, mert így legalább bevették utána focizni. Ha a papírsárkány akadt el egy fa ágaiban, netán túl magasan voltak a cseresznyefa érett gyümölcsei, akkor is azonnal Jancsit hívták, ő ugyanis olyan fürgén és félelmet nem ismerve mászott fel még a legmagasabb, legvékonyabb ágakra is, mintha előző életében legalábbis szárnyas mókus lett volna. És ha a gyerekek valami csintalanságon törték a fejüket, amihez kellett valaki, aki végrehajtja a legvadabb ötleteket is, akkor Jancsihoz fordultak először. Persze a legtöbb ilyen kópéságnak nemcsak végrehajtója, de értelmi szerzője is ő volt. Legalábbis… így volt ez mostanáig. A szüleinél ugyanis most szakadt el a cérna. Azt azért el kell mondanom a védelmükben, hogy egész sokáig bírták. 11
Azt az esetet például egész flottul vették, amikor azzal hívatták be őket az iskolába, hogy valaki az éj leple alatt bemászott az igazgató irodájába, és telepakolta az egész szobát kóbor macskákkal, a minden részletre kiterjedő nyomozás pedig (amit a kerületi újság egyik címlapsztorira áhítozó gyakornoka végzett) feltárta, hogy: – a tettes négy – macskaszempontból – forgalmas helyre tejszínhabos tálakat helyezett ki, majd a sarki horgászboltból kölcsönzött háló segítségével nyakon csípett legalább öt tucat négylábú utcai vagányt (az külön pech volt, hogy szinte mindegyik irgalmatlan bolhás volt, így a takarítóknak később még a vérszívó élősködő rovarokkal is meg kellett küzdeniük), – a tettes az állatokat a magasföldszinti ablak rácsain átmászva, egyenként hajította be a kérdéses szobába, – a tettes korábban egy pecek, egy ruhafogas és egy léggömb segítségével gondoskodott róla, hogy az ablak garantáltan nyitva legyen éjjel is, – a tettes motivációja a bosszú lehetett, az igazgatónő ugyanis az évnyitó ünnepségen őt emelte ki a sorból mint rendbontót, hogy aztán alaposan leteremtse az egész iskola előtt, a mikrofonba intézve a szavait, hogy mindenki jól hallja, majd amikor kiderült, hogy mégsem ő, hanem a 12
hatodik á-s Kleó volt az, aki nevetgélt a Himnusz alatt, elmulasztotta a nyilvános bocsánatkérést, – az igazgatónak sajnálatos módon erős macskaszőr-allergiája van, amit a tettes nem tudhatott, és hogy – a tettes nem más, mint az ő szerelmük gyümölcse: Jancsi. Azt is viszonylag könnyen megemésztették, hogy az egy hétre tervezett ötödikes osztálykirándulás három nappal hamarább ért véget; bár így is kész csoda, hogy a gyerekek egyáltalán addig maradhattak. Az osztályfőnök ugyanis egy májusi napon, amikor négyen is sugdolóztak az óráján, olyannyira megharagudott, hogy büntetésből lemondta az egyhetesre tervezett kirándulást. Igen ám, de erről a szülőket elfelejtette értesíteni, Jancsi pedig, kihasználva az információhiányt, úgy döntött, hogy akkor majd ő egyedül megszervezi a csoportos túrát. Az egri szállóban négy napig a kutyának sem tűnt fel, hogy a huszonnyolc fős gyerekcsoport felnőtt kísérő nélkül érkezett, köszönhetően Jancsi ügyes machinációinak. A botrány kipattanása után kiérkező tévéstábnak a hotel igazgatója még azt is elárulta, hogy soha ilyen példásan viselkedő gyerektársaságuk nem volt, pedig évtizedek óta látnak vendégül osztályokat. A tévécsatorna riportere szerint 13
az említett társaság valóban egészen kivételes volt: a rendelkezésre álló időt igyekeztek hasznosan tölteni, Jancsi még kulturális programokról is gondoskodott. Egyik nap például számháború formájában többször is újrajátszották az egri vár ostromát, ahol ezúttal a törökök nyertek 6:4-re, és valószínűleg még alaposabban elkalapálták volna a magyarokat, ha a vár biztonsági őre ki nem tessékeli a zajos társaságot a zárórára hivatkozva. Az utolsó csepp a pohárban, vagy ahogy az angolok mondják, az utolsó szalmaszál, ami végül eltörte a teve hátát, mégsem ez volt – egy fránya tükör okozta. Történt ugyanis, hogy Jancsiék iskolájában nyugdíjba ment az egyik napközis tanítónő, egy bizonyos Babi néni. Babi nénit mindenki szerette, mert végtelenül kedves volt minden diákhoz, és mindenkiben meglátta a jót. Ha valakinek nem ment például a matek vagy a nyelvtan, akkor nem kiabálni kezdett, netán fekete pontokat osztogatni, hanem odaült mellé, és addig magyarázta különféle példákon bemutatva, aztán pedig türelmesen addig gyakoroltatta, amíg a nebuló úgy nem érezte, akár akadémiai székfoglalót is tudna tartani az anyagból. A több évtizedes tanítástól és főleg a folyamatos ülőmunka miatt szegény Babi néninek isiásza lett, annyira fájt a dere14
ka, hogy még a cipőjét sem tudta rendesen bekötni, ezért állandóan bebújós papucsokban járt. Igen ám, de mihez kezd így a nyugdíjas éveivel? – pityeredett el egy ízben a kollégáinak. Ott az a gyönyörű nagy kert, fel kellene kapálni, hogy virágokat, zöldséget, gyümölcsöt neveljen benne, ha már a gyerekeket nem nevelgetheti többé… Pedig hogy fognak neki hiányozni, ők adtak értelmet az életének nap mint nap! Nos, ennek a beszélgetésnek a mi Jancsink történetesen épp fültanúja volt, és amilyen egy jótét lélek, rögvest el is határozta, minden tőle telhetőt megtesz, hogy Babi néninek ne kelljen semmi segítségben hiányt szenvednie. Ő majd úgy megsegíti, hogy jobban se kell! Verbuvált is egy kapáló csapatot az iskola önként jelentkező nebulóiból. Ezúttal a környékbeli barkácsáruháztól kölcsönöztek szerszámokat, méghozzá a kerületi polgármesteri hivatal közbenjárására. Jancsi ugyanis nem volt rest elmenni egészen a polgármesterig, akinek elmagyarázta, mennyire fontos lenne kellőképpen megjutalmazni fél évszázados munkájáért az agg tanítónőt, amihez ők, gyerekek nagyon szívesen nyújtanak segítő kezet. Így is lett, a polgi adta az ásót, kapát, a gyerekek pedig nagy titokban kivonultak egyik éjjel Babi néni címére (amit természetesen Jancsi lesett ki), hogy felkapálják a kertet, mire Babi nénit felébreszti az első napsugár. 15
Ez itt életed legjobb nyarának receptje! Hozzávalók: 2,5 hónap dögunalmasnak ígérkező nyári szünet 2 db szigorú nagyszülő 1 db elviselhetetlennek tűnő unokatesó 1 db cserfes, vagány lány Elkészítés: Fogd a hozzávalókat, keverd össze őket, és fűszerezd meg egy igazi filmcsillag felbukkanásával, házi kedvencek eltűnésével és egy szerelmi bájital készítésével. Adj hozzá néhány furcsa eseményt a régi óvodánál, és szórd meg a tetejét egy igazán, de tényleg igazán felejthetetlen esküvővel! Már tálalhatod is, jó étvágyat hozzá!