10. fejezet
MODERNSÉG ÉS Y GENERÁCIÓ „Phenjan főváros a kulturális pezsgés ikonja.” Kim Dzsongun, 2015. október 21.
A Nagy Utódot hatalomban tartó elitben volt egy igen sajátos réteg, amelyet Kim Dzsongun különösképp el akart kényeztetni. Ők voltak az Y generáció, az ő nemzedéke, akik ha úgy érzékelik, hogy az ő vezetése alatt bontakozhattak ki, akkor alkalmasint megtarthatják a hatalomban az elkövetkező évtizedekben. Úgyhogy a magát Briliáns Elvtársnak hirdető országvezető nekiállt újrateremteni számukra egy kiváltságos enklávét, amilyenben ő élt az Európában töltött, tudatformáló években. Észak-Koreában ma vannak olasz éttermek és szusibárok, kézműves sört áruló kocsmák és sült krumpli, vidámparkok hullámvasúttal és más gyomorhintáztató eszközökkel, röplabdaés teniszpályák, valamint görkorcsolya-ugratók a folyóparton. Vannak taxik, az órájuk egy dollárról indul – az átlagos havi kereset egynegyedével. A kiváltságos elit elmehet lovagolni a műsvájci lovasklubba, ahol még fakerítés-utánzat is van a versenypálya körül, és szobrok a rózsakertben. Síelhetnek a Maszik-csúcson, Phenjantól keletre, ahol Kim Dzsongun üdülőt épített tíz lesiklópályával, osztrák sílifttel és bérelhető olasz sílécekkel. Van egy hotel, amelynek beltéri stílusa jóindulatúan úgy jellemezhető, mint a svájci faház 195
találkozása az észak-koreai giccsel. Van meleg vizes fedett úszómedencéje és szaunája. Még bár is akad, stílszerűen egy jégbarlangban. Manapság Kim Dzsongun klikkje biliárdozhat és karaokézhat. Jógaórákat vehetnek és cappuccinót ihatnak a habba rajzolt cuki állatpofákkal. Üzeneteket pötyögtethetnek az okostelefonjaikon, és Christian Dior vagy Gucci táskákat lóbálhatnak. – Némelyik hamis, de némelyik valódi – mondja Li Szohjun, aki csak néhány évvel fiatalabb Kim Dzsongunnál, és beletartozik ebbe az észak-koreai 0,1 százalékba. Szohjun és fivére, Hjunszung beleszületett a phenjani elitbe. Az apjuk, Ri Dzsongho több mint harminc évet töltött azzal, hogy pénzt hozott össze a Kim-rezsimnek. (Még ma is tartja magát ahhoz, hogy vezetéknevét észak-koreai módra, Rinek ejtse, miközben a gyerekei a dél-koreai változatot, a Lit használják.) A család jól élt Kim Dzsongun Phenhettenében, a fővároson belüli kozmopolita fővárosban, amit a Nagy Utód teremtett. A piacosítás némi életszínvonal-javulást eredményezett sok észak-koreai számára, de ahhoz hasonlót senki se látott, mint ami a Kim Dzsongun körüli legbelsőbb körökben tapasztalható. Ez egy stratégiai lekenyerezés: a rezsim azt reméli, hogy meg tudja győzni a phenjani gazdag fiatalokat – a pénzmesterek gyerekeit, akik tudják, hogy az országon kívül sokkal jobb az élet –, hogy legalább nekik fölösleges elhagyniuk Észak-Koreát. 2005-ben, Phenjanban tett első látogatásom során azt láttam, hogy a nők nagyon visszafogottan és kifejezetten kommunista ízlés szerint öltöznek: unalmas barnába-szürkébe, hosszú fekete szoknyába, ormótlan kabátba, egyencipőbe. 2018-ra teljesen más divat uralkodott, legalábbis Phenjanban. A Kim Dzsongun generációja olyan üzletekből való ruhákat visel, mint a H&M, a Zara vagy az Uniqlo. A nők színesebb és testhez simulóbb ruhákban, csillogó-villogó ékszerekkel és hivalkodó magassarkúkban feszítenek. A feltűnő fogyasztás jól láthatóan már nem számít szocializmus elleni bűntettnek. 196
Azok a fiatal észak-koreaiak, akik megtehetik, hogy utazzanak, nagy előszeretettel vásárolnak sportruházatot külföldi tartózkodásuk alatt, mert azt nem könnyű beszerezni a fővárosban – legalábbis nem azt a fajtát, amire vágynak. Nem mintha ezek az Y generáció tagjai edzésmániások lennének; a fitneszdresszek iránti rajongásuk abból ered, hogy az edzőterem az egyetlen hely, ahol kérkedhetnek a testükkel. – Észak-Koreában elvárják tőlünk, hogy visszafogottan öltözködjünk, úgyhogy az emberek szeretnek konditerembe járni, ahol mutogathatják a testüket, villanthatnak – avatott be Szohjun, hozzátéve, hogy a nők imádnak sztreccsnadrágban és feszes felsőben lenni. Akik el tudnak menni külföldre, bevásárolnak maguknak és Phenjanban maradt barátaiknak, akik részletes bevásárlólistát bíznak rájuk. Sportruházat terén a nők körében az Elle márka a legkedveltebb, a férfiak az Adidasra és a Nike-ra esküsznek. – Mindenki ilyen cuccal jön haza, amikor külföldre megy – erősítette meg Hjunszung. A testvérpárral, Szohjunnal és Hjunszunggal egy méregdrága plázában találkoztam először, nem messze virginiai otthonuktól. Beültünk egy olasz étterem kis belső udvarára, tésztát és steaket ettünk. A két fiatalemberből még az Egyesült Államokban is áradt a kiváltságosság és a becsvágy. Feltűnt, hogy mennyire kiegyensúlyozott és kifogástalan az öltözékük, nagyon elegáns és előírásos, mégis diszkrét, nélkülöz minden hivalkodást. Mindketten lenyűgözően értelmesek voltak, ügyesen intézték médiaszereplésüket, és csakis azokról a dolgokról beszéltek, amik növelték a családjuk rangját vagy a bejutási esélyeiket egy jó egyetemre. Érezhetően eseménydús, pazarló életet éltek. De amíg még az észak-koreai elithez tartoztak, sűrűn ingáztak Phenhetten és a kínai Talien közt, ahol tanultak, az apjuk pedig termelte a pénzt a rezsimnek. Valahányszor odahaza voltak, gyakran időztek a Phenjan belvárosában épült, a főváros mércéjével nézve modern Kum Rung szabadidőközpontban, amely magában foglal három fallabdapályát 197
és egy edzőcsarnokot is, ahol a szobabiciklik képernyőjén Disney rajzfilmek futnak. Nők pipiskednek kihívó tornadresszben még jóval azután is, hogy a jógaórájuk véget ért. Népszerű a fedett uszodába járás is – ugyanebből az okból. – Ez az egész a divatról szól – szögezte le Szohjun. Egyes nők még a konzervatív Észak-Koreában is bikinit vesznek magukra, bár ezek nagyon visszafogott bikinik, az alsót szoknya egészíti ki. A plasztikai sebészet is egyre népszerűbb. A kettős szemhéjat megcélzó műtét – ez az ázsiai vágású szemnek nyugatibb megjelenést adó, viszonylag egyszerű eljárás Dél-Koreában már ugyanolyan megszokott dolog, mint a smink egy fiatal nő arcán – manapság már elvárás az észak-koreai elit körében is. A szemhéj megcsináltatásának az ára 50 és 200 dollár közt mozog, a sebész jártasságától függően. – Úgy tartják, szépnek és csinosnak lenni versenyelőnyt jelent. – Szohjun megállapítása teljesen olyan volt, mintha egy feltörekvő huszonéves dél-koreai szájából hangzott volna. Ennek a nézetnek az abszolút bizonyítékát Ri Szoldzsu adja, egy bájos, tehetséges énekesnő, aki elitcsaládból származik, és különböző együttesek tagjaként szó szerint a rezsimért csápolt. A rezsim csúcsára repítették, ő lett Kim Dzsongun felesége. Az elragadó, a közös hangot bárkivel megtaláló fiatal nő gyorsan bálványozott alakja lett az Y generáció tagjai körében, aki a rendszer modernségének benyomását keltette bennük. Ő az észak-koreai Kate Middleton, fiatalabbá lesz tőle a monarchia és emberarcúbbá a férje. Érkezése tervszerű volt, azt kívánták vele megmutatni, hogy Észak-Korea most új korszakba lépett, amelyben a fiatalok jól érezhetik magukat és kiélhetik ambícióikat – legalábbis azok a fiatalok, akik benne vannak az elitben. Ri csupa mosoly volt, amikor 2012 derekán először mutatkozott a nyilvánosság előtt mint Kim Dzsongun párja. Egy phenjani hangversenyre mentek el, kettesben ültek az élénkpiros VIP198
fotelokban. Kim a szokásos fekete Mao-öltönyében volt, Ri fehérrel tűzött fekete kosztümben, a haja rövidre nyírva. Egyaránt piros Kim-jelvényt viseltek a szívük felett. Mindketten felállva tapsoltak a Moranbong énekegyüttesnek, ennek a csak nőkből álló kórusnak. Meglepetés volt: elbűvölő, szűk, szemkápráztató öltözékű nőkkel örvendeztették meg a sátorszerű köntösben vagy olajzöld katonaruhában fellépő zenekarokhoz szokott közönséget. Az állami média nem nevezte meg a nőt, aki Kim Dzsongun oldalán volt aznap este, ami lázas találgatásokra késztette a délkoreai sajtót. Kim Dzsongun húga volna? Vagy Hjon Szongvol, a népszerű Ponchonbo Electronic Ensemble énekese, akit leginkább az Úrhölgy szép lovon című slágeréről ismernek? A dél-koreai lapok többsége úgy döntött, hogy valóban Hjon volt az, és hogy terhes. Ahogy az lenni szokott, ezúttal is teljesen mellétrafáltak (mint azzal a későbbi spekulációval, hogy Kim kivégeztette Hjont). Az igazság hamar kitudódott. Néhány héttel később az északkoreai állami média beszámolt arról, hogy Phenjanban megnyílt a Rungra Népi Élménypark, egy újabb szabadidőközpont azok közül, melyeket Kim rendelt meg, hogy kimutassa „szerető törődését” kortól függetlenül minden állampolgár iránt. A Tedong folyó szigetén épült létesítményben helyet kapott vidámpark, több úszómedence és vízicsúszda, delfinárium és minigolfpálya. Kim Dzsongun ellátogatott ennek a vidámparknak a megnyitójára egy nővel, akit egyszerűen úgy mutattak be mint Ri Szoldzsu elvtársnő. Mindenki „harsány »Hurrá!« kiáltással, lelkesen üdvözölte őket”, tudósított az eseményről szóló hivatalos tájékoztató.1 Kim és Ri kezet rázott a megnyitóra odacsődített külföldi diplomatákkal. Egyikük, a brit Barnaby Jones még ment is egy kört Kimmel, beszíjazva a Nagy Utód előtti ülésbe. Nem hoztak olyasmit nyilvánosságra, hogy Kim Dzsongun megnősült volna, és Riről sem mondták ki hivatalosan, hogy a 199
felesége lenne. De hogy milyen viszonyban vannak – Ri belekarolt Kim Dzsongunba –, azt jól láthatta mindenki. A vezető feleségének nyilvános bemutatása példa nélkül állt Észak-Koreában. Kim Ir Szen első feleségét, a forradalmár hős Kim Dzsongszukot halhatatlanná nyilvánították 1949-ben bekövetkezett halála után, második felesége már a házasság előtt is közszereplő volt, ugyanis politikai tisztséget viselt. Kim Dzsongil pedig sose vitt nyilvános eseményre egyet se szeretői közül. De nem pusztán Ri megjelenése volt az, ami szakítást jelentett a múlttal, hanem az egész viselkedése és a beállítottsága is. Ri aligha üthetett volna el jobban az észak-koreai nőktől, még a többi phenjani huszonévestől sem. Aznap a vidámparkban rövid ujjú, testhez simuló, zöld-fekete ruhát viselt, az alja térd felett végződött, amit aligha tartottak volna merésznek a világ más részein, de Észak-Koreában kihívónak számított, és teljesen példátlannak egy politikus hitvese esetében. Egy olyan országban, ahol még a csúcskáderek feleségei is idomtalan szocialista ruhákat viseltek, ami mindenkit egyformán elszürkített, Ri kirívóan modern jelenségként tűnt fel. Hamarosan továbblépett, és sikkes kiskosztümöket kezdett viselni harsogó színekben – még piros pettyes kosztümkabátot is –, és nemegyszer gyöngyház berakásos melltűt a kötelező Kim-jelvény helyett, amelyet mindenki hord Észak-Koreában. Kedvelte a nyitott orrú, telitalpú tűsarkút, és gyakran Chanel vagy Dior mintájú fületlen retikült tartott a hóna alatt. A frizuráját gyakran változtatta: hol rövidre vágatta, hol hosszúra és hullámosra hagyta. De a ruházatánál még szembeötlőbb volt a viselkedése. Aznap a vidámparkban Kim mellett jött, mosolygott, karját karjába fonta. Az elkövetkező években is kart karba öltve sétáltak, a ragaszkodás és a társadalmi egyenlőség nyilvános kimutatásának sokkoló hatásával nem törődve. Még egy átlagos férj és feleség esetében is kínosnak, sőt sértőnek tartják, ha így mennek végig az utcán.2 A First Lady, Ri láthatólag jó hatással volt a férjére – Kim teljhatalmának korlátain belül. A közös vidámpark-látogatásuk 200
napján az egyik szerkezet hirtelen leállt, épp amikor Kim és a brit diplomata rajta volt. A feszült karbantartók rohantak megoldani a gondot, de az országvezető dührohamot kapott. A félelemtől reszkető karbantartók bocsánatot kértek, a diplomaták feszengtek, aztán Ri odament Kim Dzsongunhoz, és halkan mondott neki valamit, láthatólag nyugtatgatta. Sikerült, Kim lehiggadt, mindenki megkönnyebbülten felsóhajthatott. Ri Szoldzsu nem átlagos észak-koreai. A házasságuk előtt egy vezető művészeti csoport bűbájos előadóművésze volt – épp, mint Kim anyja. Elit családból származott, amely segítette a Kimek hatalomban maradását. A lány apja a légierőnél szolgált, és Ri Pjongcshol, a légierő egykori tábornoka, aki rakétakilövésekkor mindig Kim oldalán látható, közeli rokon, talán nagybácsi. Ri öt évvel fiatalabb a férjénél. 1989. szeptember 28-án született az útlevéladatai szerint, amelyet akkor rögzítettek, amikor tizenévesen Japánba utazott.3 Kislányként a phenjani Mankjongde Gyermekpalotába járatták, ebbe a művészeti kirakatiskolába, ahol jól betanított kiskölykök propagandadalokat énekelnek robotprecizitással a külföldi látogatóknak. Zeneművészeti gimnáziumot végzett – az iskolai fényképeken jól felismerhető Ri, ahogy rikító vörös-sárga népviseletben áll az osztálytársai közt –, majd érettségi után a szomszédos Kínában tanult tovább. A kommunista pártvezetésű Kína volt a legközelebbi és legbarátságosabb hely az észak-koreai diákoknak, arról nem is beszélve, hogy a legolcsóbb. Annyit tudni még, hogy utazott – ez a kiváltság csak a legelitebb észak-koreaiaknak járt. 2002-ben, amikor tizenkét éves volt, a japán Fukuokában járt, az UNESCO kelet-ázsiai gyermekművészeti fesztiválján vett részt. Aztán amikor Észak-Korea csapatot küldött a 2005-ben DélKoreában megrendezett atlétikai Ázsia-bajnokságra, Ri Szoldzsu tagja volt a sportolókat kísérő szurkolóbrigádnak. Hagyományos 201