Bázis hívja Szupergerót!
F
ogalmam sem volt, mennyi idő telhetett el. Magam mögött hagytam az energiaszolgáltató központot, majd futva befordultam egy forgalmas utcába. Szaporán kapkodtam a levegőt, a bajuszom lekonyult, a lábam fájt, és úgy éreztem, mintha minden lépésnél ezer tűt szúrtak volna a BUNDÁMBA . S ha mindez még nem lett volna elég, halvány fogalmam sem volt arról, hogy hol járhatok. Már közel álltam ahhoz, hogy feladom, amikor váratlanul MEGCSÖRRENT a telefonom. – Szia, Szupergero! – csicseregte egy vidám hangocska.
31
Bázis hívja Szupergerót!
– Neutrina, de jó, hogy hallak! – kiáltottam, és rápillantottam a karórámra. A rágcsálólány mosolygó arca betöltötte az óra kijelzőjét. – Sok érdekes információnk lenne számodra, de Szupercin azt mondta, hogy…
ööö … kocogni akartál egy kicsit.
– Khm, igen, így van… – dadogtam. – Néha nem árt levezetni a FESZÜLTSÉGET ... – Micsoda sportegér! – szólt közbe Neutrina elválaszthatatlan jó barátja, Protóni. – Én legföljebb a számítógép és a hűtőszekrény közt szoktam kocogni… Na, mindegy, a helyedben én befordulnék a következő kis utcába. Ott található egy TITKOS LEJÁRAT a bázishoz. – Cinnn! Létezik egy RÖVIDEBB ÚT? Merre találom? – kiáltottam megkönnyebbülten.
32
Bázis hívja Szupergerót!
Az igazat megvallva, képtelen voltam céltalanul tovább FUTKOSNI. A gyerekek előtt azért igyekeztem megőrizni a látszatot. – Ööö, akarom mondani, ha ennyire fontos a JELENLÉTEM, akkor elhalaszthatom a további edzést. Első a kötelesség! Megszüntettem az összeköttetést , befordultam az utcácskába, és körülnéztem. Amikor megnyomtam a karórámon lévő jeladó gombot, az orrom előtt álló szeméttartályon felvillant egy lámpa… PfUJ! Ez lenne a titkos bázisra vezető lejárat?! Igyekeztem erőt venni magamon. Befogtam az
33
NE LEN Z E ITKOS A T ÁRÓ?! J LE
Bázis hívja Szupergerót!
JUJ
UJJ!
macska.. ugyesse’ ggel orrom, és
beugrottam a konténerbe. Sajnos pont egy elszáradt
rózsacsokorra pottyantam, s a tüskék beleálltak a fenekembe. Miközben próbáltam eltávolítani a
BUNDÁMBÓL
a töviseket, a karórám ismét jelzett. – Szupergero, mit keresel a szemetesben? – kérdezte somolyogva Neutrina. – Ööö, nos… mozgást ész-
GYANÚS
leltem odabent, és jobbnak láttam ellenőrizni. Szerencsére vaklárma volt – rögtönöztem. – Oké! – felelte az egérlány, és rám kacsintott. – De most már semmi akadálya, hogy bemássz az aknába, ugye? Kipattantam a konténerből, és megpillantot3 4 , egy csatornanyílást. tam a valódi ÁTJÁRÓT
Bázis hívja Szupergerót!
M IC S O DA SZUPERIDIÓTA VAGYOK! Hogyhogy az előbb nem vettem észre? Akárhogy is, ezek után nem volt más választásom, elszántan beugrottam a csatornanyíláson, és hosszú csúszdázás után egyenesen a Cincogó-palota helyiségébe, a ve-
központi
zérlőterembe pottyantam.
VÁÓ
!!!