Bázis hívja Szupergerót!
F
ogalmam sem volt, mennyi idő telhetett el. Magam mögött hagytam az energiaszolgáltató központot, majd futva befordultam egy forgalmas utcába. Szaporán kapkodtam a levegőt, a bajuszom lekonyult, a lábam fájt, és úgy éreztem, mintha minden lépésnél ezer tűt szúrtak volna a BUNDÁMBA . S ha mindez még nem lett volna elég, halvány fogalmam sem volt arról, hogy hol járhatok. Már közel álltam ahhoz, hogy feladom, amikor váratlanul MEGCSÖRRENT a telefonom. – Szia, Szupergero! – csicseregte egy vidám hangocska.
31