Más út nincsen, Ilonka nénit csillaggá kell varázsolnom, és Öreghölgy lesz a neve. De kell a beleegyezése hozzá, ugyanis ha sikerül a varázslat, már nem lehet ember többé soha.
H u j h a , vágta rá a két barát. Sajnos az átok nagyon erõs, de így már nem lehet baj. Ha beleegyezik, mire visszatértek, már fönt fog mosolyogni az égen. Viszont lenne még itt valami.
Mi az, mi az?,
kérdezte Nagyapa és Báró.
A mágusok ezt a bûbájt életükben csak egyszer használhatják. Mindketten bólintottak, hogy megértették. Azóta eggyel több fényes pont van az égen. Számoljatok nyugodtan utána!
Legy en Pál Legyen Pál akkor született, amikor Lassú Báró Lengyel Pál helyett Legyen Pált olvasott egy vastag könyvben. Fáradt volt szegény Báró szeme, és könnyezett, ezért olvasta rosszul. Aznap este nem az Öreghölgycsillag világított a legélesebben az égen, azért történhetett e furcsaság. Pál azóta ugrál perceken, másodperceken, órákon vagy náthás félórákon át, szakadatlan. Ha valahol kimondják, hogy legyen ez meg az, itt meg ott, legyen így meg úgy, õ láthatatlanul ott terem és intézkedik. Fest, épít, szorít, nyüszít, sírva vigad, takar, karót nyel, és tesz bármit, ami a bármibe belefér. Mindenhez ért, de még nem döntötte el, hogy ez jót jelent vagy rosszat. Egy bizonyos: Legyen Pálnak nagyon fárasztó az élete, és folyton lóg a nyelve, meg szúr az oldala. Az ismerõsei, ha kímélni akarják, más szót használnak a legyen helyett. Egyszer teljes két hétig nem mondta ki senki a Fahéjas kertben. Nagyapa titkos kérése volt, természetesen. A tilalom a varázslókra nem vonatkozott, de õk úgyis olyan nyelven beszélnek bûvölés közben, amit Pali nem ért. Egy mágus mégsem lehet meg varázslás nélkül, ugye?
32
33
Két hétig csak aludt, kávézott, kutyát sétáltatott, lyukat beszélt a Holdba, kocogott, mosta a színes ruháit, miegymás. De egy zárat nem tudott megjavítani, egy cserepet nem tudott megfoltozni, egy sírást nem volt képes elállítani, mert senki nem mondta, hogy legyen. Hiába kiabálta kis bikkfa lakásában, hogy legyen, legyen, mikor csöpögött a csap a fürdõszobában, ha õ mondta, az nem ért. Teljesen kétségbeesett: szaladgált föl s alá, néha berohant, megnézte, nézte-nézegette a csapot, megmérte, percenként hányat csöppen, elõhúzott egy varázsigés könyvet, amit Sárától, a meselánytól kapott a múltkor, és próbálgatta a varázsszavakat.
Nyi k-hajj-hó! Nem, ez nem jó, gyerünk tovább.
Hoppáré - mimikri!, de amikor ezt kimondta, oroszlánfeje lett a csapnak, és ásított egy nagyot. Pál nagyon megijedt. Jaj, mit csináltam, jaj, hogy csináltam, szegény fejem mi lesz velem? Könyörgöm, mondja már valaki, hogy legyen, mert elveszek! Mondja egyszer, mondja tízszer, mondja százszor, lógjon csak a nyelvem, szúrjon csak az oldalam, lihegjek, pihegjek, lohogjak! 34
Hogy vegyek vizet az ásító oroszlán szájából? Még az aranycolstokomat is odaadom, csak mondja már valaki, na! Ahogy így füstölgött, pörölt, rimánkodott, valahol egy óvodában, a Fahéjas kert túlfelén egy kisfiú rosszul mondta ki, hogy legény. Balázs volt az, de ne mondjátok el, hogy elárultam, jó?
A Csoda A Csoda, mikor még nem hívták így, egy busz volt: szép piros, vajszínû ülésekkel, és nagy kerek szemekkel az elején meg a hátulján. És a kapaszkodói, na, halljátok, azok voltak aztán ezüstösen fényesek, és a lépcsõjére égszínkék gumiszõnyeget feszítettek. Az ablaktörlõi olyan ritmusra jártak, hogy még a mogorva ellenõröket is vidámra ringatták, ha sokáig nézték õket. Nyolc kereke feketén ragyogott alatta. Balázs, az örök kisfiú minden hétköznap vele járt iskolába. Kicsit makrancos volt ugyan a busz, nem mindig akart megállni a piros lámpánál, de az iskolás gyerekek azért nagyon szerették. Egészen a szívükhöz nõtt. Az egyik szemerkélõs, szeplõs napon a Báró a kelleténél korábban ébredt, csengetett az inasnak, és pár perc múlva már gõzölgõ tejszínes-mazsolás kávéval a kezében nézelõdött a teraszon.
Egészen pontosan azt mondta, hogy legyen. Én is hallottam, meg az Öreghölgycsillag is, onnan tudom, mert elmosolyintotta magát, és villantott is egyet, pedig nappal volt. Legyen Pál pedig már ugrott is, kihúzta magát, boldog volt, zsupsz! Csak az oroszlán meg ne egye az összes szappanom, mire visszaérek, gondolta. 36
Ahogy lenézett az utcára, látta, hogy ott áll egy busz épp a kastély bejárata elõtt. Hát te meg mit állsz ottan, möszijõ?, rikkantott le a busznak. Semmi válasz. De a busz megrázkódott, ami teljesen olyan volt, mint mikor valaki megvonja a vállát. 37