Singer Magdolna: Nélküled

singer magdolna n é lk ü le d regé ny

Ági csenget be, szüksége van egy kis ventilálásra. − Te hogy hívod a nőjét? – kérdezi. − Buta libának. Esetleg ostoba ribancnak. − És tényleg az? − Hát nem okos, az tény, de semmi esetre sem ribanc.

De jólesik így hívnom. − A gyerekeknek is? − Dehogy! Csak magamban! Nagy ritkán a barátaimnak. − Én nem. Nekem ribanc mindig, más ki sem jön a számon. − És hogy hívod a férjedet? − Szemét rohadt állatnak. És te? − Ha jobban vagyok, akkor nem szidom. Ketten hoztuk össze, nem hibáztatom. Máskor haragszom, és azt gondolom, egy geci. De legbelül akkor is tudom, hogy nem jogos. Olyan, mint egy káromkodás, amit nem is gondol komolyan az ember. − Hogy bírod így szétválogatni a dolgokat? Állandóan figyeled magad, aztán rendreutasítod magad, ha az kell? − Jaj, nehogy azt hidd! Néha így van, tényleg, de sokszor meg nem. Tisztára zavarodott vagyok, semmit nem értek, még magamat sem, még azt sem tudom, miért 72

is válok egyáltalán! Csak bízom benne, hogy jó ez, ami történik, még ha beledöglök is. Azt képzelem, hogy jó irányba megyek. De még ezt is megkérdőjelezem újra és újra. Kész téboly ez az egész… Hitted volna, hogy ilyen egy válás?

73