NYUGATI – 2015. tavasz

Vekerdy Tamás és Csányi Vilmos a halálról – 6. oldal Csúcsszuper világom: a 13 éves Dragomán Gábor első fordítása – 7. oldal Alice Munro legújabb titkos útja – 2. oldal

NYUGATI Ki Hitler után a második legnagyobb művész? – 5. oldal

2015.

TAVASZ

Az élet egyetlen értelme az önuralom teljes elvesztése Hány nyelven lehet azt mondani, hogy szeretlek? És vajon minden nyelven ugyanazt jelenti-e? Miféle vágyak, titkok, szenvedélyek húzódhatnak mögötte? Van-e irracionálisabb érzés a szerelemnél? És lehet-e szenvedély nélkül élni? Vagy szenvedélyből ölni? A játék kedvéért?

Miért fogadták a dánok ott fenn, a hűvös Északon szenvtelen távolságtartással Iselin C. Hermann Párizsban játszódó, izzó szerelmi sokszögét? És hogyan indulhatott világhódító útjára a messzi Délről, az egykedvűen, lustán hömpölygő Mississippi mellől, Donna Tartt hideglelősen szenvtelen, titkokkal és elfojtásokkal terhelt regénye?

Igaza van-e Jeanette Wintersonnak abban, hogy sokan életükkel fizetnek a szerelemért? Hogy a szenvedély rögeszme? Hogy semmi nem lehet megalázóbb annál, mint rájönni, szerelmünk tárgya nem méltó a szerelmünkre? Hogy a szenvedély csak az egyetlent akaróknak való? És vajon igaza van-e Iselin C. Hermann-nak abban, hogy a szerelem szabadesés? Hogy a szerelem elmúlhat, de az időbe kerül? Gyakran hosszabb időbe, mint ameddig tartott? Vajon tényleg úgy van-e, hogy a férfi és a nő két lezárt szelence, és mindegyik a másik kulcsát rejti? Hogy a házasság nem más, mint

Klasszikusok farzsebben Azért szeretem a zsebkönyveket, mert elférnek a farzsebben, és a buszra várva, cigiszünetben, netán a zsúfolt villamos kapaszkodóján lógva lazán elő lehet rántani őket. Olyan vagány mozdulattal, ahogy Nicolas Cage igazítja meg a kígyóbőr jakóját a Veszett a világban.

A zsebkönyveket általában a ponyvákkal szoktuk azonosítani, mert egy zsebkönyv kicsi, lehet söndörgetnipöndörgetni, és nem azért vesszük, hogy majd a könyvespolc dísze legyen. A sztori is olyan, amilyen, a legjobb esetben szórakoztató.

A Helikon Kiadó azonban népszerű és kevésbé ismert klasszikusokat, bölcseleti műveket válogatott a most indult Helikon Zsebkönyvek sorozatába. Napóleon, Poe, Oscar Wilde – az első három kötet alapján is látszik, hogy nem az iskolai kötelezők újabb olcsó kiadására kell számítanunk, hanem valami egészen különlegesre. Klasszikusok esetén ez bizony nagyon-nagyon jó.

A klasszikusokkal ugyanis az a helyzet, hogy némelyik rosszul öregedett, vagy egyszerűen csak nem jó, de mivel klasszikus, illik szeretni, vagy legalább illedelmesen hallgatni róla.

Olvasunk még egyáltalán ilyesmit?

Egyszer hallottam egy történetet: egy fickó bement a könyvesboltba, és kért másfél méter Jókait, mer’ az olyan jól passzol a bútorhoz.

Két évvel ezelőtt olvastam először Dickenst. Korábban egyáltalán nem érdekelt. A Copperfield Dávidnak és a Twist Olivérnek már a címét is untam, a Karácsonyi éneket pedig csak a tévében láttam, és igazából csak a jövő karácsonyok szellemét szerettem belőle, mert félelmetes

Rózsák és könyvek

csuklyás csontváz volt, vagy valami hasonló. Azután úgy adódott, hogy elkezdtem olvasni Dickens egyik regényét – és azóta egyszerűen imádom a fickót. Abban bízom, valami hasonló történik majd némelyik Helikon Zsebkönyv elolvasása után is, mert azért, lássuk be, sokszor nehezemre esik bármilyen klasszikust kézbe venni. Még bennem is munkál a kötelező olvasmányok iránti utálat. Igen, némelyik tényleg borzasztó volt. Azonban a sorozat kötetei kis terjedelműek, olcsók (ezer forint!!!

– lassan már az antikváriumok is drágábban adják a könyveket, a kajáról nem is beszélve), és afféle ízelítők egy-egy szerző munkásságából.

Mindenki jól jár.

Még valami, ezt most hangosan írom: ezek a könyvek szépek! Nem hivalkodóan, hanem amolyan zsebkönyvesen, kissé puritánul szépek, ami egyben azt is kifejezi, hogy a könyv mégsem valami dísz, hanem – nem szégyen az – használati tárgy.

A sorozat barátságosan retrós borítói a könyvesbolt másik sarkából is azonnal felismerhetők, köszönhetően az ország egyik legjobb borítótervező grafikusának, Szabó Leventének.

Jut eszembe, A boldog herceggel leteszteltem, tényleg belefér a farzsebbe. Csak kicsit nyom, amikor leülök. De még így is nagy vagányság.

Lakatos István

ETGAR KERET

Egy katalán védőszent, Sárkányölő Szent György. Egy 1616-beli tragikus nap. William Shakespeare és Miguel de Cervantes.

Egy ötlet 1995-ből. És a jelen hús-vér figurái: Iselin C. Hermann, Etgar Keret, Stefan Spjut és Tommy Wieringa.

Na meg a szerzői jog. Ja, és miért épp április 23-a?!

Belátom, elsőre talán túlságosan messze kerültek idősíkok, nemzetek, egymáshoz egyáltalán nem köthető tárgyak és fogalmak. De ennek a sok, első látásra kuszának tűnő információnak fontos szerepe van abban, hogy április végén alig várjuk, hogy négy teljes napon át a könyveké legyen a főszerep a Millenárison. Így lesz ez az idén is, április 23-án, amikor megnyílik a 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál.

Húsz évvel ezelőtt, 1995-ben katalán kezdeményezésre az UNESCO április 23-át a Könyv és a Szerzői Jogok Napjává nyilvánította. S miért éppen erre a napra esett a választásuk? Április 23-a többszörösen is szimbolikus. A katalánok védőszentjükre, Sárkányölő Szent Györgyre emlékezve ezen a napon hagyományosan egy szál rózsát és egy köny-

vet ajándékoznak szeretteiknek.

1616-ban pedig ezen a napon hunyt el William Shakespeare és Miguel de Cervantes is. És 2015-ben épp ekkor érkezik Budapestre egy dán (Iselin C. Hermann), egy izraeli (Etgar Keret), egy svéd (Stefan Spjut) és egy holland (Tommy Wieringa) író, hogy találkozzon magyar olvasóival.

A könyvfesztiválon.

Van, aki nem először jár nálunk, hiszen Iselin C. Hermann pár éve az Elsőkönyvesek Fesztiválján mutatkozott be. A szuggesztív dán írónő most új, (kritikusai és olvasói szerint is) legjobban sikerült regénye, a Dominó megjelenésének alkalmából érkezik Budapestre. Hermann kalandos úton jutott el az irodalomig. Eredetileg akrobatának tanult Franciaországban – saját bevallása szerint a mai napig tud kötélen tán-

STEFAN SPJUT

ISELIN C. HERMANN

colni. Bölcsészettudományi tanulmányai és könyvkiadói szerkesztői munkája után az Expressz ajánlott! című levélregény hozta meg számára a világsikert.

A nemzetközi elismertségnek örvendő Etgar Keretet Salman Rushdie kiváló írónak, az új generáció hangjának tartja. Az izraeli szerző történeteiből több tucat filmet is készítettek. Keret Boldog boldugultak című kötetének novelláit olvasni kicsit

TOMMY WIERINGA

olyan érzés, mintha Örkény egyperA holland írót, Tommy Wieringát ceseit helyeznénk át izraeli miliőbe. most ismerheti meg a magyar olKülönleges világ tárul fel a svéd vasóközönség. Ráadásul rögtön két Stefan Spjut Stallo című regényében. regénnyel debütál nálunk a fesztiváAhogy Thomas Alfredson, a Susz- lon: az Ezek az ő neveik mellett legter, szabó, baka, kém rendezője írja, frissebb, Szép, fiatal feleségem című „rendkívül érzékletesen megírt művét is kézbe vehetik. mese, egy olyan helyre szippant, ahol Jobbnál jobb történeteket ígérünk az emberi létet a természetfeletti ezen a tavaszon is. Április 23-a pedig dermesztő sötétsége veszélyezteti”. remek alkalom egy jeles világnapra A Stallót olvasva kiderülhet, valóban fogni, hogy újra remek könyvekkel léteznek-e a trollok. gazdagodtunk.

(A Budapestre látogató szerzőink programjáról bővebben a 8. oldalon olvashat.)

FOTÓ: THOMAS HOWALT ANDERSEN, EWA SZATYBELKO, EDVARD KOINBERG, RENE KOSTER

A szerelem szabadesés

szabadságunk feladása a biztonság illúziójáért?

A szépség valóban olyan veszélyes, nyugtalanító és felkavaró, mint amilyennek Donna Tartt gondolja?

Vágyakozhatunk-e halálosan a szépre, bármi áron? A szerelem kegyetlen és borzalmas úr volna? Az ember elveszti önmagát a másik kedvéért, de közben a legveszélyesebb isten rabszolgája és kiszolgáltatottja lesz? Néha a véres, borzalmas dolgok a legszebbek? Az élet egyetlen értelme az önuralom teljes elvesztése lenne?

Van-e értelme a szerelem természetéről és történetéről enciklopédiát írni, ahogyan azt a norvég Hilde Ostby tette? Akinek hősnője A-tól Z-ig terjedő szócikkekben dolgozta fel a történelem és a világirodalom leghíresebb szerelmeseinek vágyakozástörténeteit, csak hogy bizonyítsa, létezik szerelem első látásra. Mi újat tudhatunk meg Dante és Beatrice viszonyáról, Rómeóról és Júliáról, Boleyn Annáról és VIII. Henrikről, Onanáról, a milói Vénuszról, Napóleonról, Diderot-ról, Júdásról és Jeanne D’Arcról?

Kockázatos dolog-e napjainkban a szerelemről írni? És veszélyes-e a szerelemről olvasni? Megtanulhatunk-e az irodalomból szeretni? Érzéseinket pontosabban kifejezni? Ha szerencsénk van, és a kezünkbe kerülnek a megfelelő könyvek: A szenvedély, a Dominó, A titkos történet és a könyvhétre megjelenő A vágyakozás enciklopédiája, melyekben olykor olyan erős fények villannak, amelyek láthatóvá teszik érzéseinket, ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk.

Tönkő Vera

NYUGATI

2. oldal

2015. TAVASZ

Fontos Slam.Pont

„Mindannyian megpróbálunk elmenekülni” Hogy Alice Munro tud valamit, amit rajta kívül senki más, hogy ismeri azt a titkos utat, ami az olvasó szívéhez vezet, az szinte biztos.

Sokan találgatják, vajon minek köszönheti töretlen népszerűségét, hogy novellái százezrek kedvenceivé váltak. Hiszen abban, amit művel, első olvasásra nincs semmi különös. Semmi másról nem ír, mint az emberről és az ő választásairól. Arról, hogy mindannyiunk életében eljön az a pillanat, amikor valami vagy valaki elől menekülni szeretnénk, amikor el kell döntenünk, megyünk vagy maradunk.

Tudja, hogy ezen a döntésen múlik, hogyan alakul további történetünk, hogy életünk során újra meg újra ehhez a pillanathoz térünk vissza. Tudja, hogy az idő nem lineáris, az ember pedig a legkevésbé sem következetes.

Ismeri az emlékezés természetét, tudja, hogy nem kis részben a megőrzött emlékek formálják szemé-

lyiségünket, ezekből az emlékfragmentumokból teremtjük újra meg újra önmagunkat, és hogy különös módon múltunk vakfoltjai határozzák meg a jövőnket: mindaz, amire nem tudunk vagy nem vagyunk képesek emlékezni. Alice Munro ismer és megért bennünket. Tudja, milyen kiszolgáltatottá teszi az embert, hogy képes a szeretetre, és szomjazik rá. Tudja, milyen gyilkos indulatok dolgoznak bennünk, hogy megkapjuk, amire vágyunk, és hogy mennyire fáj, ha valami nem úgy alakul, ahogy elterveztük. Tudja, milyen tehetetlenek tudunk lenni a bennünket körülvevőkkel szemben. Legyünk férfiak vagy nők. Gyerekek vagy felnőttek.

Kanadaiak vagy éppen magyarok.

Tönkő Vera

Tommy Wieringa, egy jellegzetes holland hang Két könyv. Egy vastag meg egy vékonyabb.

Egyikből következik a másik.

Az 1967-es születésű Tommy Wieringa 2005-ben robbant be a holland irodalmi életbe Joe Speedboot című regényével. Ezt néhány kevésbé sikeres (és sikerült) könyv követte, ám 2013-ban napvilágot látott (a magyarul áprilisban megjelenő) Ezek az ő neveik, mely elnyerte a Libris-díjat, Hollandia legrangosabb irodalmi kitüntetését. Ebből szinte magától értetődően következett, hogy egy évre rá Wieringát kérték fel a „könyvheti ajándék” (boekenweekgeschenk) megírására. A hollandoknál is létező könyvhét egyik leginnovatívabb, az 1930-as évek óta létező részlete, hogy sok százezer példányban megjelentetik egy nagyon sikeres, kortárs szerző külön erre az alkalomra írt elbeszélését, kisregényét, melyet az esemény ideje alatt a könyvkereskedésekben ajándékba adnak bizonyos összegű vásárlás mellé. Ez a könyv 2014-ben Wieringa másik, most megjelenő műve, a Szép, fiatal feleségem volt.

Wieringa az utóbbi évek sikerszériájának köszönhetően ma Hollandia egyik legismertebb és legkedveltebb szerzője. Méltán. Jellegzetes írói

hangja van, a nyelvvel általában takarékosan és gyakorlatiasan bánó holland fősodorral ellentétben a stílust olykor a tartalom elé helyezi. Bár utóbbival sincs baj: Wieringa könyvei valós kérdéseket, problémákat, jelenségeket járnak körül. A Szép, fiatal feleségem egy öregedő férfi boldogságáról és magányáról szól, tömören, művészien és mesterien, míg az Ezek az ő neveik két szálon futó történetébe belefér a menekültügy, az identitáskeresés, sőt még a vallásalapítás természetrajzának felvillantása is.

Wekerle Szabolcs, műfordító

Külön öröm, amikor új költőt, új hangot fedez fel magának az ember. És ebben a Libri Kiadó – alapításától kezdve – remek partner. Az idei költészet napját is három új verseskötettel ünneplik: Kemény Zsófi, Dékány Dávid és Sirokai Mátyás könyveivel, sőt, ráadásként a várva várt Slam.Pont-sorozat második kötete is megjelenik. „Magyarországon 2006 óta jönnek-mennek a slammerek, de leginkább jönnek, jönnek és jönnek, beköltöznek szomszédságunkba, és közben folyamatosan bizonyítják, hogy értéket teremtenek, őszinték és megzabolázhatatlanok” – vallja a Slam.Pont két szerkesztője, Csider István Zoltán és Pion István. A sorozat második kötetében a slammerekről és a slam poetryről ezúttal Győrfi Kata, Kövér András Kövi és Simon Márton mesélt.

Kemény Zsófi neve sokaknak cseng ismerősen a slam világából.

Első verseskötete, a Nyílt láng használata nem csak címében provokatív: a versekben megszólaló hang látszólagos naivitása szemérmetlen nyíltsággal szembesít hétköznapi

életünkkel és érzelmeinkkel, kicsi és nagy drámáinkkal, miközben nem kisebb tétre játszik, mint hogy felforgassa mindazt, amit a líráról gondolni szeretünk. Kemény Zsófi mintha hullámos felületű tükörből megvillantva, ravasz kacsintással, könnyed nonchalance-szal mutatná nekünk: semmi sem olyan, mint első pillantásra hinnénk.

Sirokai Mátyás A káprázatbeliekhez című prózaverskötetében a káprázatbeliek elhagyni készülnek az Első Földet, hogy felfedezzék az űr hívogató, végtelen világát. Elszakadnak az anyabolygóról, sejtjeikben őrizve a földi létezés evolúciójának minden mozzanatát. Sirokai prózaversei minden patetikusságot nélkülöző nyelven vetítenek elénk érzéki képeket egy elképzelt jövő szeretettel terhes technoutópiájáról, mely nem létezhet a beat tanúinak elképzelt múltja nélkül. „Az újabb magyar költészet legfiatalabb generációjából az egyik legmarkánsabb és legerősebb hang Dékány Dávidé” – állítja a költőről szerkesztője, Dunajcsik Mátyás.

A Darwin Motel című verseskötet egy felnőtt elkövető higgadtságával vall a kamaszkor őrületéről. A levetkőzhetetlen mániák és szorongások meghittségéről, a házi kedvencként dédelgetett, pusztító indulatokról és persze a szerelemről is, ami néha épp a legbarátságtalanabb díszletek között rak fészket magának. Dékány Dávid a 2015-ös Dunajcsik Mátyás Lehetőség díjazottja.

Idén tavasszal pedig ismét megnyílik számunkra is a lehetőség, hogy „elcsípjük” az ifjú költőket, és meghallgassuk őket, hogy az ő szavaik is bekerülhessenek a mi kis privát lírai zsongásunkba.

Egy kultkönyv végleges változata

Boldog boldogultak

„Humoros és megindító, cinikus és lírai, érzéki és trágár, intellektuális és könnyed.” „Még az is átéli, aki át sem élte.”

Csak két idézet Dés Mihály Pesti barokkjáról írt kritikákból.

A regény „végleges változatáról” kérdeztük a szerzőt.

Az 1967-es születésű izraeli szerző, Etgar Keret gyilkos humorú elbeszélése, a Boldog boldogultak, melyből a Csuklónyiszálók című, nagy sikerű film készült (többek közt Tom Waits szereplésével), a túlvilágon játszódik, méghozzá az öngyilkosok túlvilágán.

Itt dolgozik Háim egy Kamikaze nevű pizzériában, ahol két nappal öngyilkossága után helyezkedett el.

A vendégek magukon viselik a nyomait annak, ahogy otthagyták az árnyékvilágot: a testeken vízihullákra jellemző löttyedt bőr, a fejeken golyó ütötte, be nem gyógyult lyukak, a csuklókon és nyakakon be nem hegedt vágások.

Ráadásul a lány, aki miatt Háim megölte magát, s aki szerinte biztosan keservesen sírt a temetésén, nem sokkal utána szintén önkezével vetett véget életének. Háim elindul hát autóstoppal, hogy megkeresse a lányt itt, a túlvilági síkon, közben pedig mindenféle kalandba keveredik, olyan híres öngyilkosokkal akadva össze, mint például Kurt Cobain.

Keret úgy véli, a halál után is van élet – ha nem is valami szívderítő, és nem is különbözik nagyon a halál előttitől. Erre szokták azt mondani: cseberből vederbe…

Méltatói szerint Keret rettenthetetlen szürrealizmusa olyan, mintha Charles Bukowski használná fel Lewis Carroll fantáziáját. De talán az a legkifejezőbb, amit Salman Rushdie állít róla: „Azt hiszem, ragyogó író, egészen elüt mindenkitől, akit ismerek. Ő már a következő nemzedék hangja.”

Greskovits Endre

»regénye fülszövegében ezt olvassuk: „az egyik legerotikusabb magyar regény? az egyik legviccesebb?”. ön szerint melyik jellemző illik leginkább az immár kultkönyvvé vált pesti barokkra?

Most jól megfogott!

Mert ugye, mi legyek, ha nagy leszek? Erotikus? Vicces? Krónikás?

Látja, ez a baj ezzel az élettel: hogy mindent nem lehet. Bölcsnek kellene lenni, realistának, kevéssel beérni, és még abból is visszaadni, a maradékot pedig jól beosztani... Mivel nincsen más választásom, én még csak ellennék ezzel az aszkétikus életprogrammal. De a regényem hőse nem ilyen. Ő mindent akar, következésképp – ahogy azt már Ady is megjósolta; igaz nem a főszereplőmnek, hanem saját magának – megilleti a semmisem. De ettől még vicces ő meg érzéki, sőt, még őszinte is, igaz, közben folyton becsapja magát (meg persze másokat), és hát rettenetesen boldogtalan. De olyan színesen, életélvezően, neurotikusan, barokkosan az, hogy mindenki irigyli érte. » miben tér el a libri kiadó gondozásában megjelenő szöveg a korábbi kiadástól?

Remélem, hogy mindenben és semmiben. Az volt a célom ezzel az átdolgozással, hogy – ha már filozófiailag sohasem sikerült megértenem – irodalmilag valósítsam

meg a megszüntetve megőrizni hegeli ideálját. Vagy hogy Lampedusa A párducának főhősére hivatkozzam: mindent meg kell változtatni ahhoz, hogy minden úgy maradjon, ahogy volt. Prózaibban fogalmazva: az idő a legjobb szerkesztő. A regényeknek is úgy kellene csiszolódniuk, mint a népdaloknak. Mindenki jobban járna. Két év alatt sok minden kiderült a könyvemről. A legnagyobb sajnálatomra még az is, hogy akad benne néhány fölösleges szó. Az én mértékem szerint nem sok, de anynyiból más egy kisregényt ír. Szóval kicsit fúrtam, kicsit faragtam, itt-ott megnyírbáltam, megtrimmeltem, valamicskét még hozzá is adtam. De ha valakit ez megnyugtat: jóval rövidebb lett. »az idén meseíróként is debütál. kik inspirálják az ancsa és pancsa különleges kalandjait?

Hatan vagyunk testvérek, mindannyiunknak van néhány gyereke, sőt, most már a gyerekek közül is van némelyiknek gyereke, szóval nálunk nem lehet ezt a gyerekdolgot egykönnyen megúszni. Ráadásul mindegyik Dés testvér a legjobb nagybácsi vagy nagynéni címre pályázik. És mivel a többiek szellemi és/vagy fizikai fölényben vannak velem szemben, arra gondoltam, talán a mesékkel sikerül beelőznöm őket.

FOTÓ: NÉMETH DÁNIEL

FOTÓ: ANDREW TESTA

Vannak pillanatok, amikor egy-egy verssor nem hagyja nyugodni az embert, amikor egyre csak lüktetnek bennünk a szavak, melyeket nem tudunk és nem is akarunk kiverni a fejünkből. Egy jól sikerült költészet napi felolvasás vagy slammerekkel töltött est után hetekig zsonganak bennünk ezek az új módon összekapaszkodó, jól ismert szavak.

NYUGATI

2015. TAVASZ

Romantika merészen ÁLMAIM ASSZONYA MEG A CSAJOK

„Nincs is annál bátrabb dolog, legalábbis szerintem, mint amikor valaki érdemesnek találja a történeteit arra, hogy megossza azokat velünk, főleg, ha ez a valaki nő!”

Nem én mondom ezt, hanem az 1986ban született Lena Dunham első könyvében, a most megjelent Nem olyan csaj című kötetben, mely felcíme szerint Egy fiatal nő útmutatója az élethez.

Kedvelem Lenát, vagyis azt a karaktert, akit formál a Csajok című HBO-sorozatban. De semmi két-

ség afelől, hisz maga sem titkolja, hogy az anti-Szex és New Yorknak indult Csajok Hannah-jában igen sok van az író-rendező-főszereplő Dunhamből. Ez az a sorozat, mely felvállalja úgy, ahogy van a női lét valós, nagy vagy akár apró-cseprő problémáit. Nincs photoshop, van viszont nagy fenék és hájas has, van

rosszul sikerült szex, ronda lakás, nulla motiváció és kilátástalanság.

Van sok humor, irónia és 110 százalék őszinteség, pont, ahogy a könyvében.

Valóban kell hozzá bátorság.

Sokszor érzem ezt én is, amikor frissen kerül a polcokra legújabb regényem. És számtalan okot találok

JÓSÁGSZALON Papp Diána a nagy sikerű Bodza bisztró, Téli fagyi, Kerek perec és Szerdán habcsók után egy olyan harmincas nő kapcsolati válságáról írt elgondolkodtató, mégis könnyed humorú regényt, akinek látszólag mindent megadott az élet, és aki ennek ellenére a rázósabb utat választja. Gazdagság helyett szerelmet, biztonság helyett kalandot, megalkuvás helyett önmegvalósítást. Lili még főiskolás évei alatt ismerte meg a nála jóval idősebb Pétert, aki tapasztalatával, kifinomult ízlésével és befolyásos barátaival egyből lenyűgözte a lányt. A tanár-diák barátságból előbb szerelem, majd összeköltözés lett, így az álompár látszólag a tehetősek gondtalan és irigylésre méltó életét éli egy budai villában. Lili számára azonban az aranykalitka valóságos börtön, ahonnan alkalmi kalandokba bonyolódva próbál szabadulni. Szeretetéhsége egy sármos fitneszedző karjaiba űzi, a félrelépésnek azonban váratlanul híre megy. Küszöbön a botrány, egy bosszúszomjas zsaroló is feltűnik, Lili pedig úgy dönt, elmenekül eddigi életéből, és a Jóságszalonhoz fordul tanácsért…

3. oldal

olyankor, hogy elbizonytalanodjam. Jól meggondoltam én ezt? Hiszen mindegyik könyvem én vagyok. És én alapvetően zárkózott lennék, hogyhogy mégis közölni akarok? Ráadásul őszintén, pink szemüveget a fiókban felejtve.

De a sokadik könyvnél az ember pontosan tudja már, miért csinálja. Van alkalma eltöprengeni rajta, ha máskor nem, a múzsátlanság pillanataiban. Én például az írás élményéért és a szórakoztatásért. És azért, hogy a történeteimmel – tudom, nagy merészség a részemről –, akár segíteni is tudjak. Női sztorik ezek, mert ha nem is tudatosan, de valahogy – egyelőre? – mindig olyan élményekhez nyúlok, melyek feldolgozása, kiszínezése, regénnyé nemesítése talán példát is tud mutatni az azt elolvasó nőknek.

Nem rózsaszín történetek, és van, hogy a végén sem fordul minden jóra, hiszen az életben sincs mindig happy end, miért ragaszkodnék ehhez akkor egy könyv lapjain?

Na persze, olykor én sem bánom, ha magukkal ragadhatnak igazán

romantikus regények, főleg, ha férfi írja azokat. A francia íróról, Nicolas Barreau-ról például azt gondoltam, amikor elolvastam a rendkívül szórakoztató Álmaim asszonya című regényét, hogy talán nemcsak romanisztikát, hanem romantikát is tanult a Sorbonne-on – ez meggyőződésem. Aztán kiderült, hogy ez minden bizonnyal írói álnév, mely mögött egy nő rejtőzhet… Ami tulajdonképpen nem is akkora meglepetés. Hisz a nőkről, nőknek írt legviccesebb, legtanulságosabb, legbátrabb vagy éppen legmegríkatóbb történeteket persze, hogy nők vetik papírra.

Papp Diána

Kalandos állatkerti terápia Kedves Tibor első regényének, A rinocérosz-terápiának főhőse, Kis Norbert fiatal kora ellenére máris irigylésre méltó életet tudhat magáénak. A szakmájában sikeres és a médiából szakértőként ismert állatorvos, anyagi gondok nem nyomják a vállát, a kíváncsi tekintetek elől pedig Gellért-hegyi villájába húzódik vissza alkalmi nőismerőseivel, vagy ha úgy tartja kedve, sajátságos hobbijának, a rinocéroszok kutatásának hódol. Ám a gondtalannak tűnő jólétnek ára van, és az ember nem mindig válogatja meg a barátait. Kis Norbert, a főállatorvos úr előbb-utóbb a mértéktelenség

bűnébe esik, és számára is meglepő akciókat és fordulatokat követően igencsak kellemetlen kö zelségbe kerül az állatkertben nevelgetett rinocérosszal.

Norbert, miközben reszketve várja az elkerülhetetlennek tűnő véget, őszinte és ironikus vallomásban idézi fel, hogyan került ebbe a méltatlan helyzetbe. Miközben az olvasó kétségkívül drukkolni fog ennek a hol ellenszenves, hol szerethető kalandornak, maga is úgy érzi, még a legszorongatóbb helyzetekben is van ok a nevetésre – és ahol szerelem van, ott semmi sem lehetetlen...

SZÉLESSÁVÚ IRODALOM

A LIBR LIBRI RI K KIADÓ IADÓ ÉS S A JAK V VILÁGIRODALMI S SOROZATA

Gudrun levele Petronellához Drága Nella, én írok levelet magának. Innen, a meszszi Svédországból, a huszonegyedik század elejéről. Higgye el, nem zargatnám társas magányában, tudom, magának is van baja éppen elég, ha nem volna szó fontos dologról.

De arról van szó.

Fontos dologról.

Maga is regényszereplő (Jessie Burton: A babaház úrnője), meg én is az vagyok (Stefan Spjut: Stallo). Az ön férje egy tizenhetedik századi holland kereskedő. Az én apám pedig egy amatőr természetfotós, aki a huszadik század hetvenes éveiben véletlenül lekapott egy trollt. A lányaim meg elszánt trollvadászok. Képzelheti.

Maga beköltözött egy idegen házba, én itt élek az idegen természet kellős közepén. Észak-fok, titok, idegenség, ahogy a költő mondja. Önt a férje megajándékozta egy babaházzal; a babaház titokzatos készítője – talán

egy nő? vagy az Elbeszélés Szelleme? – pedig újabb és újabb figurákat küldött, hogy ön megértse: ki kell nyomoznia a családtagok és üzletfelek legbelsőbb titkait. Mert ahol nincs szabadság, ott mindenki titokban az, ami – ha szabad ilyen elvontan fogalmaznom.

Az én világomban az emberek szabadok. Óh, derűs Skandinávia, felvilágosult huszonegyedik század! Minden szép és kerek – ha figyelmen kívül hagyjuk a trollokat, akik időnként embergyerekeket rabolnak. A trollok köztünk járnak, és ez némiképp átrajzolja naiv álmainkat az emberiség fokozatos fejlődéséről és tökéletesedéséről.

De nem is ez a lényeg.

Fülembe jutott – ne kérdezze, hogyan, maradjunk annyiban: megvannak a módszereim –, hogy az ön története meg az én történetem hamarosan meg fog jelenni magyarul a József Attila Kör és a Libri Kiadó patinás világ-

irodalmi sorozatában. Pontosabban a sorozat új folyamában, melynek címe: ArtPop. Nella, kedvesem, higgyen az idősebbnek és tapasztaltabbnak! Jó dolgunk lesz az új helyen. A magyar olvasók mindent megtesznek majd, hogy ön is megfejtse a létfontosságú titkokat, és engem is támogatnak majd a nyomozásban a trollok után. És ami a legfontosabb: az utolsó oldalt behajtva elgondolkodnak a történetünkön, a sorsunkon. És egyszerre azon kapják magukat, hogy saját kérdéseiken töprengenek.

Kérem, számoljon be róla, mi történt önnel a magyar olvasók körében. Ígérem, én is híradással leszek. Legalább mi, regényszereplők figyeljünk egymásra.

Testvéri üdvözlettel, Gudrun Myrén

ELŐSZÖR MAGYARUL

IRODALMI TÖRZSASZTAL A SZATYOR BÁRBAN (XI. BARTÓK B. ÚT 36.)

TA R TA L M A S B E S Z É L G E T É S E K , I Z G A L M A S E S Z M E C S E R É K , I N S P I R Á L Ó TA L Á L KO Z Á S O K – Í R Ó K N A K É S O LVA S Ó K N A K .

MINDEN HÓNAP UTOLSÓ KEDDJÉN 19.00-KOR

NYUGATI

4. oldal

2015. TAVASZ

Pszichológia a hétköznapokra

»a szakma hogyan fogadta a so-

A Park Könyvkiadó egyik zászlóshajója, a Hétköznapi Pszichológia-sorozat szinte egyidős a kiadóval. Immár 25 éve jelen van a piacon, olyan meghatározó munkákat jelentetve meg, mint Allan Pease Testbeszéde vagy M. Scott Peck A járatlan út című könyve.

Néhány évvel ezelőtt megújult a sorozat: színesebb, korszerűbb külsőt kapott, de az alapvető stílusjegyek és a tartalom 25 éve változatlan. A sorozatról a kiadó igazgatója, Rochlitz András mesélt. »hogyan született a sorozat ötlete?

A rendszerváltás idején viszonylag sok tematika hiányzott még a magyar könyvpiacról, így többek között ilyen típusú pszichológiai könyvek sem voltak kaphatók. Az elméleti megközelítésben sokkal inkább naprakész volt a korábbi könyvkiadás, így én olyan kötetekben gondolkodtam, melyek praktikus, a mindennapi életben használható tudást adnak az olvasóknak.

»az első kötet, a féltékenység

már rögtön az elképzelt sorozat tagjaként jelent meg?

Igen, és az ok igen prózai: ha a kiadónak nincs pénze reklámra, egy sorozat remek lehetőség arra, hogy annak egyik könyvével felhívja a figyelmet a másikra. Ezenkívül tudtunk valami egyedit is társítani a kötetekhez. Borbás Mária (az Európa Kiadó akkori szerkesztője – a szerk.) ötlete volt, hogy illusztráljuk a Hétköznapi Pszichológia köteteit, így lett Barka Ferenc a hetedik kötet után az állandó illusztrátorunk, rajzai szinte eggyé váltak ezekkel a könyvekkel. »melyek voltak a legsikeresebb kötetek?

De szintén sokadik kiadását éli a Légy jó önmagadhoz! vagy a Már az óvodában megtanultam mindent című kötet is. Volt idő, amikor azon viccelődtünk, a Hétköznapi Pszichológia-sorozatban akár a telefonkönyvet is kiadhatnánk, az is siker lenne. De komolyra fordítva a szót, az elsőség – a konkurencia kezdeti hiánya – kivételes lehetőséget adott, amivel sikerült jól élnünk. Az olvasók megszerették a sorozatot, és a mai, sokkal szélesebb kínálat ellenére is ragaszkodnak hozzá, keresik.

A csoda bűvöletében

A néma birodalom

„Az isteni téveszme megjelenése óta Richard Dawkins neve egyet jelent a szigorú kételkedéssel és a »briliáns, szenvedélyes, világos, nem köntörfalazó« vitával.”

– írta róla a San Francisco Chronicle.

A csimpánzok életének kutatójaként világhírűvé vált Jane Goodall legújabb, A remény magvai címet viselő könyvében a növények országáról mesél.

A szerző számtalan érintetlen vadonban járt a grönlandi tundráktól a namíb sivatagon át a kongói esőerdőkig.

Ezúttal azonban nem állatokról, hanem különleges fákról mesél: földből alig kilátszó törpékről és égbe nyúló óriásokról, valamint a Föld véneiről, melyek Jézus születése idején már közel 3000 évesek voltak. Goodall olyan különleges képességekkel rendelkező növényekről is ír, mint amilyenek a rovarfogók vagy az évszázadok múltán kicsírázó magvak, emellett beszámol a régi, híres növényvadászok kalandos életéről és az egykor Hollandiában elszabadult tulipánőrületről is.

De nem csak a szépről és jóról olvas-

A legismertebb kötet, őszintén szólva, különösebb meggyőződés nélkül került a sorozatba, rögtön az első évben, 1989-ben. Amikor Allan Pease ügynöke kapacitált a Testbeszéd kiadására, szkeptikus voltam, fanyalogtam: ugyan kit érdekel a testbeszéd? De aztán valami azt súgta, tegyünk egy próbát, és kiderült, nagyon is sokakat.

Tavaly jelent meg a könyv 23. változatlan utánnyomása, rengeteg helyen oktatnak is belőle. Allan és Barbara Pease többi könyve is mind sikeres.

hatunk. Ahogy azt már a szerzőtől megszokhattuk, Jane Goodall felhívja figyelmünket a baljós jelenségekre is: a biokalózkodásra, a mértéktelen erdőirtásra vagy a génmódosított növények termesztésének beláthatatlan veszélyeire. A ránk leselkedő veszélyek miatt vállalta fel, hogy kedves csimpánzai mellett a „néma birodalom” szószólója is legyen.

A tudós életét bemutató, most megjelent A csoda bűvöletében, mely az Egy tudós lenyűgöző életútja alcímet viseli, közelebb hozza az olvasóhoz azt az immár nyugdíjas oxfordi professzort, aki 1976-ban, Az önző gén megjelenésekor üstökösként robbant be a köztudatba.

Az életrajzi kötet Dawkins életének első éveitől kezdve oxfordi kibontakozásáig kíséri a világhírű tudós pályáját, miközben megismerhetjük Az önző génig vezető utat is. Dawkins élénk színekkel ecseteli Afrikában töltött, idilli gyermekkorát, bemutatja hétköznapinak

korántsem nevezhető őseit és elbűvölő szüleit. Noha diákkorában Elvis Presley hatására még mélyen vallásos volt, a gimnazista Richard már nem volt hajlandó letérdelni a templomban. Kiváló iskolákban tanult, de Oxford hozta el számára az igazi szellemi beteljesülést. Dawkins az ősi angol diákváros egyedülálló oktatási rendszerének tulajdonítja tudományos ébredését, hiszen ez a rendszer arra tanítja diákjait, hogy kérdezzenek, kételkedjenek, ne vizsgaorientáltan és ne tankönyvekből tanuljanak, hanem kutatási eredmények-

rozatot?

A legemlékezetesebb elismerést Popper Pétertől kaptuk, aki egy helyütt azt írta, ő bizony utálja az önsegítő könyv műfaját, de ez tényleg nagyon jó sorozat. »mi alapján választanak új címeket a hétköznapi pszichológia-könyvek közé?

A könyvkiadás nagyon szubjektív, így az új témák választásakor óhatatlanul befolyásol az, ami aktuálisan engem vagy a környezetemben élőket épp foglalkoztatja. A sorozat története ezért kicsit a magam, a munkatársaim és a barátaim élettörténete is. A válás, a gyereknevelés például olyan téma, ami a saját életem egy-egy szakaszát is meghatározta, a Merj nemet mondani! alapproblémájával a mai napig küzdök (lassan el kellene olvasnom a könyvet…). Azt gondolom, sok olvasónk életének stabil, szerves részévé vált a sorozat, mely remélhetőleg a jövőben sem öregszik, hanem örökifjú marad.

Harmat Eszter

ből, beszélgetésekből és vitákból.

Dawkins oxfordi tanári és kutatói karrierjében komoly változást hozott 1973, amikor hosszú áramszünetek sújtották Nagy-Britanniát, így a tudós is kénytelen volt hosszabb időre szüneteltetni számítástechnikára alapozott kutatásait. Mivel akkoriban általános félreértés övezte a természetes kiválasztódás és a csoportszelekció fogalmát, ezért több tudós műveinek hatására nekilátott – ahogyan ő önironikusan nevezte – „saját bestsellere” megírásának.

Ez volt Az önző gén, ami alapjaiban rengette meg a biológiai kutatások világát. Dawkins ebben a kötetben használta először a mém szót a kulturális evolúció alapegységére, a mémelmélet pedig azóta is a kortárs kultúra egyik alappillére.

A csoda bűvöletében betekintést nyújt az „aktív ateista” tudós személyes világába, és vele követhetjük nyomon, milyen élményei és életének mely állomásai vezettek a 20. század egyik legmeghatározóbb művének megszületéséig.

20ELADOTT 000 GRATULÁLUNK PÉLDÁNY

A belső iránytű Mindennapi életünkben sokszor talán fel sem ismerjük, hogyan határozza meg életminőségünket, kapcsolatainkat, érzelmi vagy anyagi sikereinket a figyelem, az empátia, az érzelmi vagy a társas intelligencia.

Daniel Goleman a Társas intelligencia című könyvében a legfrissebb tudományos és gyakorlati példák sorával érzékelteti, hogy a verbális és logikai készségek mellett mekkora jelentősége van az érzelmi és társas intelligenciának, nem csupán társas kapcsolataink, hanem harmonikus érzelmi, lelki fejlődésünk, sőt még anyagi érvényesülésünk szempontjából is.

Aki a társas intelligencia különleges képességével rendelkezik, olvasni tud a másik ember gondolataiban, belelát a lelkébe, szívébe, együtt érez vele.

Goleman legújabb, Fókusz című könyve az emberi figyelemmel kapcsolatos tényeket és tévhiteket veszi sorra, az összpontosítástól kezdve

a szelektív figyelmen át egészen az empátiáig. Szerteágazó területekről hozott példák sora bizonyítja, hogy a kiválóan teljesítő emberek a figyelem mindhárom altípusát – befelé irányuló, másokra irányuló, külső fókusz – tudatosan és összehangoltan alkalmazzák.

A praktikus tanácsok és kutatási eredmények segítenek megértenünk, hogy a jól megélt élet, az iskolai és a munkahelyi siker, de még a globális problémák kezelése is azon múlik, mire és hogyan figyelünk, vagyis hogyan irányítjuk – a könyv által „titokzatos képességünknek” nevezett – fókuszunkat.

SIMON MÁRTONNAK

Jól ülök a vécén?

BÉLÜGYEKRŐL KERESETLENÜL ŐSZINTÉN Érdemes időről időre rákérdezni a szokásainkra. Valóban a legszebb és legrövidebb úton szaladok ki az állomásra?

Valóban adekvát és divatos az, hogy a maradék hajamat átfésülöm a kopasz fejem búbján? Vagy éppenséggel: jól ülök a vécén?

Nem mindegyik kérdésre adható mindig egyértelmű válasz – a kísérletezés azonban már önmagában új szeleket fújhat a régi tájakra. Giulia Enders Bélügyek című könyvében számos ilyen „új szél”-re bukkanhatunk. És feltehetően Dov Sikorov is így gondolta ezt. „Az izraeli orvos egy felmérésben arra kért 28 tesztalanyt, hogy három különböző testhelyzetben végezzék el szokásos napi ürítésüket: normális vécén trónolva, szokatlanul alacsony vécén, fáradságos „guggoló ülésben” vagy mint a szabadban: guggolva. Mérte az időt, végül kiosztott köztük egy kérdőívet. Az eredmény egyértelmű volt: a guggolók átlagosan nagyjából ötven másodperc alatt végeztek, és tökéletes ürítési élményről számol-

tak be. Ülve a művelet átlagosan 130 másodpercig tartott, és nem érződött annyira eredményesnek. Miért? Mert a bélzáró berendezésünk nem úgy lett kitalálva, hogy ülés közben teljesen kinyíljon a rés. Van egy izmunk, amelyik ülő helyzetben, vagy amikor állunk, lasszóként veszi körbe a végbelet, és elhúzza az egyik irányba úgy, hogy egy törés keletkezik rajta. Ez a mechanizmus úgyszólván kiegészítő szolgáltatás a többi záróizom számára: így kevesebb erőt kell kifejteniük, hogy mindent benntartsanak, miközben állunk vagy ülünk. Ha enged az izom, a törés eltűnik.

Aranyér, bélbetegségek vagy akár székrekedés is majdhogynem csak azokban az országokban létezik, ahol

a székelés a szék egy fajtájáról szól.

A világon élő 1,2 milliárd guggolva vécéző embernek divertikuluma alig, aranyere pedig jóval kevesebb van.

Mi ezzel szemben szinte kipréseljük a szöveteinket a hátsónkon úgy, hogy az orvosnak kell közbeavatkoznia – és mindezt azért, mert előkelően trónolni menőbb, mint idétlenül guggolni?”

NYUGATI

2015. TAVASZ

Aki mÊltatlan a Goncourt-díjra Mielőtt vilåghírŹ regÊnyíróvå vålt volna, Pierre LemaÎtre autodidakta nÊpmŹvelőkÊnt szabadegyetemi előadåsokat tartott az egyetemes kultúrtÜrtÊnetről. Első krimijÊt 2005-ben 22 kiadónak kßldte el, Ês 22 elutasító vålaszt kapott.

A Masque utĂłbb megvĂĄltoztatta vĂŠlemĂŠnyĂŠt, kiadta az egyiket, ĂŠs nem bĂĄnta meg. Az azĂłta megjelent nĂŠgy thrillere is roppant sikeres, mindegyik elnyert valamilyen dĂ­jat.

Első „komoly� regÊnye, a Viszontlåtåsra odafÜnt 2013. júniusi megjelenÊse utån szinte azonnal a sikerliståk ÊlÊre kerßlt, Ês a kÜnyves szakma azóta is ßnnepli.

A hat legfontosabb francia irodalmi dĂ­j zsĹąrije felvette a jutalmazĂĄsra mĂŠltĂłk vĂĄlogatott listĂĄjĂĄra, ĂŠs vĂŠgĂźl a legrangosabbat kapta meg,

a Goncourt-t. Nagy vita utån. Az ellene szólók azt kifogåsoltåk, hogy nem korszerŹ, nem elÊg eredeti, hiånyzik belőle az újító szellem, mŹve hagyomånyos lektŹr, egy krimiíró kalandregÊnye, nem vÊletlen, hogy az olvasók rajonganak Êrte, pedig a nemes hagyomånyok szerint a siker csak a díj odaítÊlÊse, vagyis nemessÊ avatåsa utån illeti meg a szerzőt. De LemaÎtre tÜrtÊnelmi tÊnyeken alapuló, színes Ês fordulatos regÊnyÊnek pontosan az a legnagyobb erÊnye, amit a tudós iro-

dalmĂĄrok kĂĄrhoztatnak. Ăšgy dolgozza fel kedvenc tĂŠmĂĄjĂĄt, az elsĹ‘ vilĂĄghĂĄborĂşt kĂśvetĹ‘ feneketlen korrupciĂł kĂśvetkezmĂŠnyeit, hogy mindvĂŠgig a 19. szĂĄzad regĂŠnyirodalmĂĄnak kiprĂłbĂĄlt mintĂĄit kĂśveti. Ĺ? maga Ăşgy nyilatkozott, hogy regĂŠnye egy „Dumas-tĂśrtĂŠnet Tolsztoj tollĂĄvalâ€?. Nem titkolja mĂĄs neves szerzĹ‘k irĂĄnti tanĂ­tvĂĄnyi vonzalmĂĄt sem BalzactĂłl Barbusse-Ăśn ĂĄt GarcĂ­a MĂĄrquezig, amikĂŠppen azt is elĂĄrulja, hogy szĂĄmos vendĂŠgszĂśveget csempĂŠszett kĂśnyvĂŠbe. De ez az eklektika nem megy sem a cselekmĂŠny, sem a stĂ­lus rovĂĄsĂĄra, ellenkezĹ‘leg, kinek-kinek, mĹąveltsĂŠge szerint, meglehet a maga heurĂŠka-ĂŠlmĂŠnye.

TÜnkő Vera

Hitler utĂĄn a mĂĄsodik legnagyobb mĹąvĂŠsz egy nĹ‘stĂŠny csimpĂĄnzzal ĂŠl egyĂźtt, amely – bonyolĂ­tandĂł az eset kriminalisztikai vonatkozĂĄsait – minden szempontbĂłl ďŹ atalkorĂşnak tĹąnik.

Azt kellene ismÊtelni, hogy ez nem egy kÜnyv, hanem egy őrßlt delíriuma. [...] Tehåt szÜrnyŹ patåliåt kellene csapni, Ês szÜrnynek kikiåltani ParentÊt. �gy hozzåjutna minden sikerhez, amit megÊrdemel. A regÊny Ês a valósåg Üsszeolvadna, sőt, a valósåg megadnå magåt a regÊnynek, Ês ParentÊt a vilåg legnagyobb mŹvÊszekÊnt ßnnepelhetnÊnk. Mårmint Hitlert kivÊve. VÊgßl is Max Fontana, a főhős is ezt mondja: håt mit csinåljon egy mŹvÊsz, ha nem hatalmas felfordulåst?

Felesleges elmondani, hogy a regĂŠny ragyogĂł, fantasztikusan szĂłrakoztatĂł, felkavarĂł ĂŠs intelligens. Ha Ă­gy tennĂŠnk, az azt jelentenĂŠ, hogy semmit sem ĂŠrtettĂźnk meg a hĂ­rnĂŠv mĹąkĂśdĂŠsi mechanizmusaibĂłl, a kulturĂĄlis vilĂĄg dinamikĂĄjĂĄbĂłl.

A Hitler utĂĄn a mĂĄsodik legnagyobb mĹąvĂŠsz olyan, mint egy rĂŠsz

a Simpsonsból: tÜbbrÊtegŹ, Ês mindenki azt Êrt meg belőle, amit akar Ês tud. Cinikus, szatirikus, a nagy amerikai komikusokhoz mÊltó fekete humor hatja åt. Ha lefordítanåk franciåra, elsåpasztanå Michel Houellebecq-et. Hollandiåban pårbajra hívhatnå Herman Kochot.

A tengerentĂşlon Bret Easton Ellis ĂŠs Chuck Palahniuk lenne a tĂĄrsasĂĄga.

KÜnnyesre rÜhÜgjßk magunkat rajta, kÊsőbb pedig megindít. Aztån hirtelen kedves lesz, szinte romantikus.

Majd kisvårtatva ismÊt Üklendezni kezd tőle az ember, vagy elfogja a nyugtalanító vågy, hogy megszållja Lengyelorszågot.�

A dÜntÊs az olvasóÊ...

KORUNK SEHEREZĂ DÉJA ERDÉLY Ă•.6%2)1)7Ă?8Ć?%2)1)7

REGÉNYTà R A HELIKON KIADÓ GONDOZà Sà BAN

www.konyv.valasz.hu

#nekemisfĂĄj nekemisfaj.hu

Max, a tĂśkĂŠletes prototĂ­pus

Max, aki a tĂśrtĂŠnet sorĂĄn a szemĂźnk elĹ‘tt cseperedik fel, a Heinrich Himmler ĂĄltal kigondolt Lebensborn program tĂśkĂŠletes prototĂ­pusa. A politikai elkĂŠpzelĂŠsek szerint „ideĂĄlisâ€? ĂŠdesanyjĂĄt gĂŠnjei ĂŠs ďŹ zikai adottsĂĄgai alapjĂĄn vĂĄlasztottĂĄk ki a nĂĄci tudĂłsok, csakĂşgy, mint az ĂŠdesapjĂĄt.

Max azonban semmilyen kapcsolatot nem åpolhat szßleivel (anyjåtól is elvålasztjåk abban a pillanatban, ahogy ez lehetsÊges), hiszen feladatuk mindÜssze annyi, hogy Êletet adjanak NÊmetorszåg új, „felsőbbrendŹ� gyermekÊnek. „Egyelőre nem tudom, mi lesz a nevem.

Odakint nem tudnak dÜnteni a Max Ês a Heinrich kÜzÜtt. Max, mint Max Sollmann, ő az igazgatója az otthonnak, ahovå hamarosan megÊrkezem. Vagy Heinrich, Heinrich Himmler tiszteletÊre, akiben előszÜr merßlt fÜl az Ên fogantatåsom, Ês hamarosan megÊrkező kis tårsaim fogantatåsånak eszmÊje. A magam rÊszÊről jobban ÜrßlnÊk a Heinrichnek.

Nagyon tisztelem Herr Sollmant, de egy hierarchiĂĄban minĂŠl magasabbra kell tĂśrnie az embernek. Herr Himmler fontosabb szemĂŠly, mint Herr Sollmann. Nem tĂśbb ĂŠs nem kevesebb, mint a FĂźhrer jobbkeze.

EgyĂŠbkĂŠnt nem sokat szĂĄmĂ­t, hogy ĂŠn mit szeretnĂŠk, senki nem kĂ­vĂĄncsi a vĂŠlemĂŠnyemre.

1936. ĂĄprilis 19. Hamarosan ĂŠjfĂŠl.

Mår tegnap meg kellett volna szßletnem, de Ên nem akartam. Nem felelt meg az időpont. Tehåt maradtam, ahol voltam. Moccanatlanul. Megder-

medve. Ăšgy ĂĄm! Az anyĂĄmnak persze fĂĄjdalmat okozok, de bĂĄtor asszony, zokszĂł nĂŠlkĂźl tĹąri a kĂŠslekedĂŠst.

EgyĂŠbkĂŠnt biztos vagyok benne, hogy helyesli, amit teszek.

Azt akarom – ez eljÜvendő Êletem legelső vågya –, hogy åprilis 20-ån låssam meg a napvilågot. Mert ez a Fßhrer szßletÊsnapja. Ha åprilis 20-ån szßletek, megåldanak a germån istenek, Ês mindenki a felsőbbrendŹ faj elsőszßlÜttjekÊnt tekint majd råm. Első egyede leszek az årja fajnak, amely eztån uralni fogja a vilågot.

Tehåt most, mikor ÜnÜkhÜz beszÊlek, mÊg anyåm hasåban vagyok, Ês bårmelyik pillanatban megszßlethetek. Mår csak nÊhåny percig kell kibírnom. De addig is, el sem tudjåk kÊpzelni, hogy csikarja a hasamat az izgalom! Låmpalåzas vagyok! Bår nincs okom kÊtelkedni benne, attól fÊlek, hogy a babafejecskÊmen lÊvő pihe, Ês kÊsőbb, amikor mår haj lesz belőle, nem lesz elÊg szőke. Pedig feltÊtlenßl szőkÊnek kell lennie! PlatinaszőkÊnek! A lehető legszőkÊbbnek, egy årnyalatnyi gesztenyebarna sem lehet benne. És azt akarom, hogy a szemem kÊk legyen. à ttetsző kÊk, mint a tiszta víz: ha valaki belenÊz, okvetlenßl úgy kell Êreznie, hogy belefúl. Nagy akarok lenni, Ês erős‌ Ó, de nem jól fejezem ki magam. Amit elmondok, az sótlan Ês Êrdektelen, kÊptelen vagyok megtalålni az ideillő szavakat. De ez Êrthető. Mert mÊg nem kÊszßltem el egÊszen, mÊg csak baba vagyok‌�

A regĂŠnytĂĄr tovĂĄbbi kĂśtetei: to

Csinta Samu

A% W^IV^ĹŒ HIHMOjP szerzĹ‘ dedikĂĄl jTVMPMW qR zVjXzP ĂĄprilis 25-ĂŠn, 16 ĂłrĂĄtĂłl aE & SW WXERHSR B16-os standon.

MUTASD MEG, HOGY / <ĂĄ9 3::3<7 3@ĂĄAH/9 <3932 7A 4Ă&#x2C6;8

Egy Ăşjabb regĂŠny, mely tabutĂŠmĂĄkat feszeget. Egy tĂśrtĂŠnet, mely provokĂĄl. Egy kĂśnyv, amirĹ&#x2018;l feltĂŠtlenĂźl beszĂŠlni, beszĂŠlgetni kell. Igazi MagasfeszĂźltsĂŠg! RĂŠszletet olvashatnak Sarah Cohen-Scali Max cĂ­mĹą regĂŠnyĂŠbĹ&#x2018;l, ami egy sokkolĂł, mĂŠlyen elgondolkodtatĂł tĂśrtĂŠnet, mely nevetĂŠsre kĂŠszteti az olvasĂłt a megrĂĄzĂł sorok kĂśzĂśtt. Ă&#x2030;lvezetes ĂŠs megdĂśbbentĹ&#x2018; Ă­rĂĄs, hĂĄtborzongatĂł tĂśrtĂŠnelmi tĂŠnyek alapjĂĄn.

Massimiliano Parente regĂŠnye olyan, mint korunk dadaista kiĂĄltvĂĄnya: szembe kĂśpi az olvasĂłt, mikĂśzben szeretnĂŠ meghĂłdĂ­tani is.

De vajon Ă­gy gondolja a tekintĂŠlyes olasz napilap, a Libero hasĂĄbjain Francesco Brogonovo MĹąvĂŠszet- ĂŠs Ă­rĂĄsĂłra Adolf HitlertĹ&#x2018;l cĂ­met viselĹ&#x2018; kritikĂĄjĂĄban is? Szerinte â&#x20AC;&#x17E;annak, aki elolvasta, esetleg felfogta Massimiliano Parente Ăşj regĂŠnyĂŠt, a legjobb kritika egy vitriolos bĂ­rĂĄlat lenne. DĂźhĂśdt, kĂśnyĂśrtelen.

Mindenkinek azt kellene tanĂĄcsolni, hogy ne olvassa el a kĂśnyvet. SĹ&#x2018;t, tiltsĂĄk ki a kĂśnyvtĂĄrakbĂłl, titokban tĂŠpjĂŠk ki a lapjait, hogy senki se vehesse kezĂŠbe a pĂŠldĂĄnyokat.

A jobb- ĂŠs baloldali politikusoknak egyarĂĄnt cenzĂşrĂĄĂŠrt kellene kĂśnyĂśrĂśgniĂźk, hogy szĂĄmĹązzĂŠk a piacrĂłl.

A zsidĂł kĂśzĂśssĂŠgtĹ&#x2018;l, a VatikĂĄntĂłl, az ĂśnkĂŠntes orvosoktĂłl ĂŠs minden antirasszista szervezettĹ&#x2018;l felhĂĄborodott sajtĂłkĂśzelmĂŠnyeknek kellene ĂŠrkezniĂźk. Valakinek el kĂŠne mennie a tĂŠvĂŠbe, hogy mondogassa: a Hitler utĂĄn a mĂĄsodik legnagyobb mĹąvĂŠsz blaszfĂŠm, antiszemita, raszszista, pornogrĂĄf, pedofil kĂśnyv.

RĂĄadĂĄsul zooďŹ l, hiszen a fĹ&#x2018;szereplĹ&#x2018;

5. oldal

A GARRENEK MĹ°VE - SOROZAT

E polgĂĄr vallomĂĄsai Egy (csonkĂ­tatlan kiadĂĄs) Hallgatni akartam HOVÄ&#x2DC; NLDGiV

VĂĄlĂĄs BudĂĄn .DVVDL Ä&#x2DC;UMiUDW Eszter hagyatĂŠka Az igazi Judit ...ĂŠs az utĂłhang San Gennaro vĂŠre BĂŠke IthakĂĄban Ag gyertyĂĄk csonkig ĂŠgnek

NYUGATI

6. oldal

FOTÓ: MAGÁNARCHÍVUM

Koppány szerdája „Koppány szerdája jó lesz?” Ennyi volt a tavaly őszszel érkezett e-mailben. A feladó: Szörényi Levente.

Hónapokkal korábban kért meg, hogy nézzem át azokat a könyveket, dokumentumokat, cikkeket, melyek az elmúlt tíz évben keletkeztek vele kapcsolatban, s szerkesszek könyvet belőlük. Két kartondobozt préseltem a csomagtartóba akkori találkozásunkkor.

Az anyag átrágása közben aztán rájöttem, hogy egy kötet, mely az utóbbi tíz év interjúit, írásait tartalmazza, egyszerre sok és kevés. Sok, mert a különféle aktuális színpadi megjelenésekhez kötődő beszélgetések tele vannak ismétlésekkel. Kevés, mert a teljes életút, hetven év tapasztalata és érzései csak töredékesen kerülnének az olvasó elé.

Nem kellett sokat unszolnom Leventét, gyorsan belement, hogy a nehezebb utat válasszuk: sok találkozással, beszélgetéssel, egyeztetéssel.

Ekkor jött tőle a javaslat: legyen az első találkozó Koppány szerdáján.

Telitalálat. Lehet-e tökéletesebb nap arra, hogy a készülő könyvhöz először találkozzam a híresen koppányi magyarral? 2014 októberében fel is kocsikáztam a pilisszántói hegy-

oldalba, Levente otthonába. Aztán sokat kocsikáztam még ide, egészen idén márciusig.

Mindent átbeszéltünk, írtam szakadatlan, egyeztettük a szöveget, küldözgettük oda-vissza, míg végül össze nem állt az első teljes önéletrajz a 20. századi magyar rockzene – nem csak szerintem – legnagyobb hatású dalszerzőjéről, énekeséről.

Noha nem vagyunk egy nemzedék tagjai, Szörényi Levente elsősorban nekem is az István, a királyt és az Illést jelentette eddig. Ez a könyv azonban nem rocktörténeti kiadvány.

Ebből a könyvből Levente személyes története ismerhető meg – a születéstől egészen a hetvenedik évig, egyes szám első személyben. Éppen ez volt az izgalmas a témában. Annak felgöngyölítése, hogyan lett az egy-

2015. TAVASZ

kori rock and roll sztárból zeneszerző, majd mára az ősök tudása után a Holdvilágárokban kutató pilisi remete. Hogy mindez milyen törvényszerű folyamat eredménye volt, melyben a neveltetésnek, majd a nőknek is kitüntetett szerep jutott, azt magam sem hittem volna. Ma már tudom a válaszokat, és bárki más is megtudhatja őket. Ott vannak a kötet lapjain.

Stumpf András

Márai Sándor negyven keserű, amerikai emigrációban töltött évének különleges lenyomata az Amerika délibáb, melyben a szépíró, közíró és publicista sok meg nem jelent levelét, naplójegyzetét olvashatjuk – páratlan fotóanyag kíséretében.

„Pozsár Janó a hegyoldalra meredeken felfutó Görgeteg utcáig futott, ott aztán elfogyott a levegője, úgy érezte, a tüdeje szakad ki. Megállt, Nepomuki Szent János szobrának támasztotta a homlokát, és tátott szájjal zihálva kifújta magát. Az út közepén kanyargós árkot vájt a lejtőn lenyargaló esővíz, a földet hordalék borította. A terméskőből rakott házfalak tövében szárnyuk alá dugott fejjel kacsák aludtak.

Janó a kétnapos vesszőfutása alatt sokszor ábrándozott arról a pillanatról, amikor maga mögött hagyva minden veszélyt megérkezik a nővéréhez, a vénlány Gizihez.

Debrecenig nem volt baj, ott azonban felszállt a vonatra három szolgálaton kívüli csendőr. Létavértesig egymáshoz se nagyon szóltak, csak a fonott demizsont adogatták körbe, ittak, krákogtak,

a földre köpdöstek. Nagyvárad előtt elfogyott a boruk. Addigra két csendőr már ide-oda nyakló fejjel húzta a lóbőrt, a harmadik azonban lerángatta az ablakot, medveüvöltéseket hallatva kirókázta magát, aztán erőszakkal el akarta venni Pozsár Janó csomagját, hogy megvizsgálja, mit dugdos benne. Fostos kapcarongynak nevezte Janót, akinek sok választása nem maradt, felrántotta jobb térdét, ágyékon csördítette a kövér csendőrt. Kibuggyant a száján még egy nagy korty bor, utána összegömbölyödve nyúlt el a köpetes padlón, és nyöszörögve hívogatta az édesanyját.

– Úgyse jön ide, mert egy ilyen szartaliga emberre még ő se kíváncsi! – vetette oda neki Janó. Ártánd után a szerelvény lassított, akkor Pozsár Janó kiugrott a töltésoldalba.”

A magyarok őstörténete, ezen belül is a honfoglalás kérdése az elmúlt évtizedekben parázs vitákra adott okot. A vadabbnál vadabb elméletek sokszor elnyomták a témával professzionálisan foglalkozó tudósok tényeket tiszteletben tartó és megalapozott véleményét.

1952-ben látott napvilágot a hihetetlenül termékeny Márai Sándor Béke Ithakában című regénye, melyet tizenhárom éven át nem követett újabb. Feleségével ebben az évben az imádott Nápolyból New Yorkba kényszerült, és még csak nem is sejtette, hogy a hazatérés nagyregényének megjelenésével valójában folytatódnak Ulysses bolyongásai.

Márai hosszú évekre elhallgatott.

Az őt befogadó Amerika mindig idegen maradt neki, de mégis nagyon mély nyomokat hagyott az idősödő Márai világképén és az írásain is. És aki igazán szeretné feltérképezni a művek mögött felsejlő Márai-

univerzumot, annak feltétlenül ismernie kell a Budán lakni világnézet címet viselő válogatást is, melyben kiderül, miért is szerette annyira Márai a Krisztinavárost, és miért hitte, hogy Buda szerethetőbb, mint Pest.

A Régi Kassa, álom kötet arra világít rá, miért is úgy él mindannyiunk fejében az író, mint a kassai polgár.

Márait, aki hol önszántából, hogy kényszerűségből vetődött Olaszországba, rabul ejtette Itália szépsége, kulturális-szellemi gazdagsága, és itt érezte magát leginkább otthon emigráns hányattatásának évtizedeiben.

Ezt az Itália életérzés címen megjelent Márai-bedekker örökíti meg.

„Nem félek a haláltól, a meghalástól kicsit tartok” VEKERDY TAMÁS ÉS CSÁNYI VILMOS AZ ELMÚLÁSRÓL Két elismert gondolkodó és közéleti személyiség, Csányi Vilmos és Vekerdy Tamás a Beszélgetések az elmúlásról című könyvben Révai Gábornak vall a még mindig tabunak számító, de mindenkit foglalkoztató témáról: a halálról. Bár a beszélgetések apropója az elmúlás, szóba kerülnek olyan témák is, mint az otthon szülés vagy az alkímia.

Csányi és Vekerdy az eutanáziát például nemcsak elfogadhatónak, de nagyon is fontosnak és kívánatosnak tartaná, de ami a halál utáni élet lehetőségét illeti, gyökeresen eltér az álláspontjuk. Jóllehet abban egyetértenek, hogy az élet folytatódik. Csányi Vilmos szerint a folytatás csupán az anyagok – víz, só, nedvek – átalakulásáról szól, és minden más merő illúzió, hiedelem, mese. „Úgy vagyok vele, mint Popper Péter, akit sokszor nyag-

„Csak úgy írni pedig a világon a legjobb, éppen olyan, mint a céltalan csavargás. Vagyis kaland. A kaland pedig maga a szabadság.

Szabadok a hősök, és szabad a szerző is. Az én szabadságom végeredménye a Fültől fülig című fürdőregény” – írja Fehér Béla régi-új könyvéről.

Honfoglalók divatja

A Máraiuniverzum bedekkerei „Életemnek három válságosan jelentős döntése volt: amikor, 1928-ban, elhatároztam, hogy otthagyom Párizst, és hazamentem Pestre; 1948-ban, amikor elhatároztam, hogy elhagyom Magyarországot, és emigrációba mentem; 1967ben, amikor elhatároztam, hogy elhagyom Amerikát, és visszamegyek Európába.

Ez volt a lényeges döntés.

A többi csak »történt«; ezekből következett.”

Véres fürdőregény

gattak, fél-e a haláltól” – mondta az etológus. „Ugyanazt mondta, amit én is, nem félek a haláltól, a meghalástól kicsit tartok. Én már minden fontos dolgomat elvégeztem, nyugodtan halok meg, csak ne tartson soká! Úgy gondolom, hogy a fájdalomcsillapításon kívül nyolcvanéves kor után az ember már ne alkalmazzon drága élethosszabbító dolgokat, mert az megalázó. Mondom ezt most, mikor az égvilágon semmi bajom nincsen – legalábbis

azt hiszem. Ha majd itt lesz a baj, és dönteni kell, akkor utólag kiderül, tartottam-e magam ehhez a szép koncepcióhoz, vagy begyulladtam.

De hogyan is láthatnék előre egy érzelmi folyamatot?”

Vekerdy Tamás világképében a lehetséges dolgok birodalmának jóval tágabbak a határai, de az olvasó tőle se várjon spiritiszta élménybeszámolót vagy akár túlvilági kalandozásokat. Vekerdy így beszél a jó halálról: „Nem kell megöreged-

A Helikon Kiadó és a MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Őstörténeti Témacsoportja olyan hatrészes könyvsorozatot indított útjára, mely a legújabb régészeti eredményeket dolgozza fel. A már megjelent első részben, a Honfoglalók viselete című könyvben őseink öltözködését a tárgyakról készült fotók és magyarázó ábrák mellett művészi rekonstrukciós rajzok hozzák még közelebb a mai olvasókhoz.

A kötet az utóbbi évek legfontosabb leleteit mutatja be, olyan szemet gyönyörködtető tárgyakat, melyeket eddig kevesek láthattak. Maguk

ni, de öregszünk persze, természetesen. Vannak dolgok, amik lecsapnak ránk az öregedéssel: alkatilag, szervezetileg, organikusan. De miért kellene megöregednünk, miért ne lehetnénk, miért ne maradhatnánk ugyanolyan infantilisek akár, mint addigi életünkben voltunk? Az ember sóvárogja az úgynevezett jó halált. Jó halálnak én azt nevezem, ahogy egy német barátom halt meg.

Előző nap még Magyarországról elvezetett a feleségével együtt ÉszakRajna-Vesztfáliába. Este lefeküdtek, és amikor reggel ébreszteni akarta őt a felesége, már halott volt. Ez egy jó halál, szerintem. Apám idézte nekem mindig egy görög bölcs mondását: »Jó évekből, vígan, erőben hatvanat éljek, hetvenedik végén érjen utol a halál. Mire azt mondja a másik bölcs, miért élnék én tíz évet rosszul; jó évekből, vígan, erőben hatvanat éljek, annak a végén érjen utol a halál.«”

a sírokat feltáró régészek vallanak arról, hogyan, milyen körülmények között kerültek újra napvilágra e leletek.

Kiderül általuk, hogy elődeink lábán kunkorodott-e a csizma orra, hegyes volt-e a süvegük, merre is záródott a kaftánjuk. A kötetből egy régmúltbeli divatbemutató elvenedik meg előttünk, sok mindenkihez jóval közelebb hozva a honfoglalás korát, melyről a most publikált leletek alapján a Magyar Tudományos Akadémia kutatói valószínűsítik, hogy pár száz év helyett mindössze pár évtizedig tarthatott.

BÖJTE CSABA

Minden könyv hozzánk tesz valamit A kiadott kupon 2015. június 15-ig használható fel, legalább 5 000 Ft értékű vásárlás esetén.

A vásárlási kupon kedvezménye egyszeri, legalább 5 000 Ft értékű vásárlás esetén vehető igénybe. A fizetendő összegnek 5 000 Ft, vagy ezt meghaladó értékűnek kell lennie. 5 000 forintonként csak 1 db vásárlási kupon váltható be. A kupon csak könyv és hangoskönyv vásárlása esetén vehető igénybe. A kupon a Libri könyvesboltokban használható fel (kivéve a Libri Antikvárium).

kedvezmény

þèî ׵Ⱦõî ¨

„Minden nden döntésnek dönttésnek következménye van, ha vállalod a célt, akarnod kell az utat is!”

NYUGATI

2015. TAVASZ

7. oldal

Csajok és csokik

Ez egy csúcsszuper világ!

Öt lány, öt nézőpont, öt könyv. Cherry története, a Cseresznyés ábránd az első. Csajok és csokik. Egy könyvsorozat, melyben minden testvérnek megvan a maga története…

Végre magyarul is olvasható az egyik legkelendőbb brit ifjúsági sorozat, Liz Pichon Tom Gatestörténetei sorában az első, Az én csúcsszuper világom.

„Apukám tényleg a McBean Csokoládégyárban dolgozik, de már csak két hétig, aztán fogasra akasztja a kötényét, fogja az utolsó fizetési csekkjét, és maga mögött hagyja a leselejtezett Fincsi szeleteket. [...] Aztán elkezdünk összepakolni, bedobozoljuk az életünket, a fölösleg pedig szemeteszsákokba kerül. Bepakoljuk a cuccainkat apu piros kisteherautójába, és elhajtunk a naplementében. Jó, nem annyira a naplementében, mert apu korán el szeretne indulni, de a lényeg így is érthető, azt hiszem. Tényleg egy szikla peremére költözünk Somersetbe.

Miss Jardine el sem tudja képzelni, mennyire bizarr az életem!”

Cherry Costello Somersetbe költözik az apukájával, ahol egy új anyuka és egy csomó vadiúj testvér – Coco, Skye, Summer, valamint Honey – vár rá. Rögtön az első napon megismeri Shay Fletchert, aki annyira szívdöglesztő, hogy az már közveszélyes.

Csakhogy Shay foglalt: Cherry új mostohatestvérével, Honey-val jár.

Cherry pontosan tudja, milyen kockázatos Shayjel barátkoznia – hiszen ezzel mindent tönkretehet.

Neked vajon melyik lány lesz a kedvenced? Talán pont a Cseresznyés ábránd főhőse, Cherry? Az a félénk, csendes lány, akinek tejeskávé színű a bőre, sötétbarna szeme pedig mandulavágású. Akinek élénk a képzelete, szórakoztató a társaságában lenni, és aki mindig kiáll magáért.

Az a 13 éves lány, akinek legféltettebb kincse egy kimonó, egy esernyő, egy japán legyező, egy régi fotó az anyukájáról, a legnagyobb álma pedig az, hogy egy igazi család tagja lehessen.

Cathy Cassidy Csajok és csokik-sorozata öt kötetben meséli el a vagány Tanberry nővérek kalandjait, de mellettük feltűnik néhány szupermenő srác is, valamint Cathy egyik legnagyobb szerelme, a csokoládé is fontos szerepet kap. Vigyázz, Cathy történetei a barátságról, a családról és a felnőtté válás nehézségeiről komoly függőséget okozhatnak…

AZ Z OS SC CAR®--D DÍJ JRA JEL ELÖ ÖL LT DO DOBO BO OZT ZTRO TR RO OL LL LO OK K ALAPJ PJÁU ÁUL LS SZ ZOLG GÁ ÁL LÓ R RE EGÉ GÉN NY YE EK K

AL A LAN SNO OW: OW W D DOB DOBO OBOZTRO ZTRO RO OLL LLOK K-T -TRI -TR TR L LÓGI Ó ÓG A ÓGI 11.. KÖTET Ö E ÖTE ET T: GA GATYÁ TYÁR YÁ YÁR Y ÁR Á RA FE FEL F EL E L!! 2 L 2. KÖ ÖTE ÖTET ÖT TET TE T ET: ET E : A VAS ASZOKN ZOK OKNIS EM OK EM MB B BER ER 3 ER 3.. KÖTET KÖT ÖT ÖTET TET T: A JÓ Ó,, A RO ROSS SSZ SZ É ÉS S A SA SAJT T

Vigyázz, magasfeszültség!

A Magasfeszültség!-sorozatban lát napvilágot Varga Bálint Váltságdíj nélkül című regénye. Négy gimis története, akik egy buliról indulnak, és egy pincébe zárva ébrednek. Főhőseinknek minden leleményükre szükségük lesz, hogy az országhatárt és a saját korlátaikat is képesek legyenek átlépni. Izgalmas, lebilincselő krimi, ami mozivászon után kiált.

»épp 10 éve jelent meg magán-

detektívek című könyved, melyben a krimikből ismert figurákat valós alakjukban hoztad közel az olvasókhoz. miért kezdtél nyomozós ifjúsági regényt írni?

Kölyökként imádtam a krimiket, faltam őket, köztük olyat is, ami nem feltétlenül volt nekem való. Hiányoltam már akkor is a valóságszagú, izgalmas sztorikat, és mikor tavaly nyáron a feleségem egyik barátnőjének fiával beszélgettünk könyvekről, ő mondta, hogy olvasna ő krimit, de nincs. Ugyan elég régen írtam a magándetektíves könyvet, de az emléke élénken élt bennem, hát belevágtam. »a csavarokkal és életveszélyes kalandokkal teli könyv eseményei kifejezetten életszerűek, és szinte azonnal megfilmesítés után kiáltanak.

a regényben is hasznosítottad korábbi, magánnyomozói tapasztalataidat?

Valós apropója szerencsére nincs a Váltságdíj nélkülnek, apróbb részleteket és motívumokat kivéve. Egyszerűen az érdekelt, mit csinálna négy kamasz, ha egy ilyen helyzetben találná magát. Aztán az foglalkoztatott, hogyan másznak ki a bajból, hogyan képesek erre egymaguk, felnőttek segítsége nélkül, mert abból mindig nagyobb baj lesz, ha a felnőttek segíteni akarnak. Mindig.

Persze a magánnyomozások során szerzett saját tapasztalataimat is hasznosítottam, és több olyan alak is feltűnik a könyvben, akiket húsvér magándetektívekről mintáztam. Egészen elképesztő alakokkal és nyomozókkal hozott össze a sors, és remélem, ezzel a könyvvel is sikerül valamilyen formában megmutatnom, mennyi tévképzet kereng róluk, és én milyennek láttam őket. »A váltságdíj nélkül felnőtteknek és fiataloknak egyaránt szól. izgalmas karakterek bukkannak fel a háttérben, és maradnak elvarratlan szálak is. jól sejtjük, hogy a történet folytatódik?

Rajtam biztosan nem múlik. Remek kis csapat a négy főhős kamasz (Doma, Max, Zsófi és Zoli), és marha szívesen töltök velük még sok időt.

Balázs Eszter Anna

BEN

ELŐKÉSZÜLET

A könyv szupervicces, képregényes, könnyen olvasható, és nem hiszem, hogy lenne bárki – 6 és 99 év között –, akit ne mosolyogtatnának meg a Tommal esett kalandok.

Ráadásul a Kolibri Kiadó gondozásában megjelent magyar kiadás olyan nyelvezetet használ, amit a mai kiskamaszok is beszélnek, és ez a könyv ifjú fordítójának, Dragomán Gábornak (Dragomán György író és Szabó T. Anna költő, író idősebb fiának) köszönhető. És hogyan lett a 13 éves fiú Liz Pichon „hivatalos magyar hangja”?

A könyvet két vagy három éve kapta kölcsön angol barátaitól. „Akkor még nem volt olyan szintű az angoltudásom, és nem is nagyon érdekelt” – árulja el első benyomását a könyvről Dragomán Gábor. „De aztán unatkoztam, és mindenki fordított a házban, szóval, gondoltam, én is megpróbálom. Csak ki akartam próbálni, hobbiból csináltam, ráadásul ezért van gép a szobámban! Amikor negyven-ötven oldal kész volt, vala-

hogy kiderült, én magamtól fordítok, és anyám átküldte ezt egy kiadónak. Ők egy másik kiadót javasoltak, akiknek nagyon tetszett a könyv, és felfogadtak fordítónak.”

A történet főhőse, Tom Gates, aki firkanaplójában veti papírra a vele megesett iskolai és iskolán kívüli kalandokat, gyakran bajba kerül, ha házi dolgozatokról van szó, viszont szuperlelkes, ha zenélhet. Dragomán Gábor évek óta karatézik és gitározik; ért angolul és németül.

Ahogy Tom utál otthon dolgozatot

írni, Gábor utál önéletrajzot írni. És talán mindkettejükre igaz, amit az ifjú műfordító megfogalmazott: „nem vagyok stréber, de az iskolát nem nagyon szeretem – ki szereti?”

Dragomán Gábor szerint „aki szereti az Egy ropi naplóját, az olvassa el, de én igazából mindenkinek ajánlom. A Tom Gates egy olyan könyv, amibe könnyű belemerülni”. A lehetőség adott, ugorjunk fejest ebbe a csúcsszuper világba!

DRAGOMÁN GÁBOR

NÉPSZERŰ R

TUDOMANY %

kedvezménnyel

Érdekes, érthető, olvasmányos Hogyan viselkedünk, és hogyan n működik a világ körülöttünk?

Mi miért történik, és hogyan függenek össze a dolgok?

A Librinél áprilisban központbaan a népszerű tudomány!

Az akció 2015. április 1-30. között érvényes a Libri könyvesboltjaiban és a libri.hu-n.

NYUGATI 2015. TAVASZ

Kiadja az LS KIADÓI CSOPORT | info@lskiado.hu Bárány Tibor | Békési Anita | Büchler András | Földes Kriszta | Gálos Orsolya | Harmat Eszter | Komlósi Dániel | Kovács Balázs | Nagy Boglárka | Németh Luca Anna | Orosz Anett | Rajka Mária | Rochlitz Vera | Seres Mariann | Szabados Balázs | Tillai Tamás Médiatámogató:

NYUGATI

8. oldal

2015. TAVASZ

A Jamie-jelenség Ha tippelniük kellene, mit mondanának, hány éves Jamie Oliver? Na, jó, elárulom. Idén májusban tölti be a negyvenet.

Ugye, milyen nehéz elhinni?! Még akkor is, ha tudjuk, négy gyerek édesapja.

Magyarországon Jamie-t az emberek 90 százaléka ismeri – legalábbis az én nem reprezentatív felmérésem alapján –, és gyakorlatilag nem találkoztam olyannal, aki ne szeretné az egykori pucér szakácsot. De ez nem is csoda, hiszen ő volt az egyik első, aki a Magyarországon is vetített főzőműsoraiban kinyitotta az ablakot a világ ízeire. Én például határozottan emlékszem, hogy életemben először az ő szájából hallottam a koriander szót.

Jamie Oliver gyakorlatilag az anyatejjel szívta magába az ételkészítés fortélyát, hiszen szülei családi vendégfogadójában nőtt fel. Iskolái elvégzése után nem is volt kérdés, belőle is szakács lesz. Már a legjobb londoni éttermekben is dolgozott, amikor 1997-ben felfedezte egy tévéproducer.

Ahogy mondani szokás, a többi már történelem. Készültek egymás után a tévéműsorok, megjelentek az újabb és újabb szakácskönyvek, és lassan több millió rajongó követte a pucér szakács

Fesztiválozzon velünk!

minden tettét. Sokan nem birkóznak meg az efféle, hirtelen jött népszerűséggel, de Jamie Oliver a lehető legrokonszenvesebben élt és él vele ma is.

Nagyon fontos, kontinenseken átívelő szerepet vállal azért, hogy minél jobb minőségű ételek kerüljenek a családi asztalokra, alapítványokat hozott létre az iskolai étkeztetés minőségének javítására, és hátrányos helyzetű fiatalokat is segít. Jószolgálati tevékenységét már eddig is számos díjjal és elismeréssel jutalmazták.

A Jamie Magazint 2008-ban csak egy kísérleti lapszámnak szánták, azonban egy hónap alatt 130 ezer példányt adtak el belőle. Ezek után nem volt kétséges, hogy a kísérlet sikerült, magazin született. A lap mára a Jamie-birodalom fontos pillére, immár 12 nyelven olvasható. A magyar kiadás első száma március 25-én jelent meg, és havonta új, izgalmas receptekkel és megannyi érdekességgel jelentkezik – míg csak világ a világ.

Hajós Szandra, főszerkesztő

TOVÁBBI ESEMÉNYEINKET KERESSE A NYUGATITER.HU-N!

A Libri, a Helikon, a Park és a Kolibri Kiadó programjai a 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon

FOTÓK: NÉMETH DÁNIEL

VIGYÁZAT,

FÜGGŐSÉGET OKOZ!

Dedikáltasson kedvencével!

2015. ÁPRILIS 24., PÉNTEK 16:30 Kőrösi Zoltán, Kukorelly Endre, Papp Sándor Zsigmond (Libri) 17:30 Etgar Keret (Libri)

2015. ÁPRILIS 25., SZOMBAT »10:00 A Kolibri Kiadó Magasfeszültség! című sorozatáról és a fesztiválra megjelenő új ifjúsági regényekről – Varga Bálint: Váltságdíj nélkül és Sarah Cohen-Scali: Max – Balázs Eszter Anna főszerkesztő, Pék Zoltán műfordító és Varga Bálint író beszélget. A beszélgetést Barabás Éva szerkesztő-riporter vezeti. (Márai Sándor terem) 11:00 Varga Bálint Váltságdíj nélkül című regényét és Pék Zoltán az » általa fordított Magasfeszültség!-regényt, Sally Gardner A Hold legsötétebb oldala című kötetét dedikálja a Kolibri Kiadó standjánál (D12) 14:30 Stefan Spjut: Stallo – beszélgetés az ArtPop, a Libri és a JAK világ» irodalmi sorozatában megjelenő kötetről a szerzővel. A szerző beszélgetőtársai: Bárány Tibor sorozatszerkesztő és Havasréti József író, felolvas: Kurta Niké (Hess András terem) »15:30 Beszélgetés Iselin C. Hermann Dominó című regénye kapcsán a skandináv női irodalomról. A szerző beszélgetőtársai: Karafiáth Orsolya író és Tönkő Vera, a Park Könyvkiadó főszerkesztője, felolvas: Für Anikó (Supka Géza terem) »17:30 Tommy Wieringa könyvei először Magyarországon (Libri Kiadó).

Sárközy Bence beszélget a szerzővel és Wekerle Szabolcs műfordítóval (Márai Sándor terem) »18:00 Kedves Tibor: A rinocérosz-terápia (Libri Kiadó). A szerzővel Bárány Tibor filozófus, kritikus beszélget (Hess András terem) 2015. ÁPRILIS 26., VASÁRNAP Ringató Gróh Ilonával és Gáll Viktóriával (Kolibri Kiadó – Gyerek(b)irodalom színpad) »15:00–16:00 Gumimánia. Kézműveskedés a népszerű Gumimánia című könyv útmutatásai alapján (Kolibri Kiadó Gyerek(b)irodalom kézműves sarok) »16:00–17:00 A kis szellem – felolvasószínház a Torzonborz-trilógia szerzője, Otfried Preußler klasszikusa alapján. Közreműködik: Böröndi Bence, Dékány Barnabás és Dóra Béla (Kolibri Kiadó – Gyerek(b)irodalom színpad)

ingyen letölthető: www.ekonyv.hu

A Millenárison (1024 Budapest, Kis Rókus u. 16–20.), a könyvfesztiválon a Libri, Park és Helikon Kiadó (B16) standjánál az alábbi időpontokban találkozhat szerzőinkkel.

2015. ÁPRILIS 24., PÉNTEK ArtPop A Libri és a József Attila Kör világirodalmi sorozatát bemutatja: Sárközy Bence, a Libri Kiadó ügyvezető igazgatója (Könyvtáros Klub) »14:30 Műhelynapló A Park Könyvkiadó munkájáról mesél a két főszerkesztő: Tönkő Vera és Szalay Marianne (Könyvtáros Klub) »15:00 Meséld újra!, Magasfeszültség!, könyvTÁRS Az Év Gyerekkönyvkiadója címmel kitüntetett Kolibri Kiadó sorozatait bemutatja: Balázs Eszter Anna főszerkesztő (Könyvtáros Klub) »15:30 Helikon Zsebkönyvek A Helikon Kiadó legújabb sorozatát Schultz Judit sorozatszerkesztő mutatja be (Könyvtáros Klub) 16:30 Etgar Keret: Boldog boldogultak – a szerzővel és Borgula András » fordítóval, a Gólem Színház vezetőjével Sárközy Bence beszélget.

Felolvas: Schmied Zoltán (Márai Sándor terem)

»14:00

»10:00–10:30

A Ghostman előtörténete,

A MEGOLDÓEMBER

2015. ÁPRILIS 25., SZOMBAT 10:30 Magos Judit (Libri) 11:00 Varga Bálint (Kolibri– D12-es stand) 11:00 Szörényi Levente, Stumpf András (Trubadúr) 14:00 Csinta Samu (Heti Válasz) 14:30 Csider István Zoltán, Pion István, Simon Márton, Kövér András Kövi, Győrfi Kata (Libri) 15:00 Sirokai Mátyás, Kemény Zsófi, Dékány Dávid (Libri) 15:30 Fehér Béla, Orbán János Dénes (Helikon) 16:00 Stefan Spjut (Libri) 16:30 Kedves Tibor (Libri) 17:00 Iselin C. Hermann (Park) 17:30 Singer Magdolna (Libri) 18:00 Révai Gábor, Csányi Vilmos, Vekerdy Tamás (Libri) 18:30 Tommy Wieringa (Libri) 2015. ÁPRILIS 26., VASÁRNAP 10:00 Németh Miklós (Helikon) 10:30 Gróh Ilona (Kolibri – D12-es stand) 10:30 Oravecz Nóra (Libri) 11:00 Ugron Zsolna (Libri) 14:00 Xue Yanping (Libri) 14:30 Hulej Emese (Helikon) 15:00 Péterfy-Novák Éva (Libri) 15:30 Tarjányi Péter és Dosek Rita (Libri) 16:00 Dés Mihály (Libri)