Lengyel László új magyar bestiáriuma – 4. oldal
MINDENT ANYÁMRÓL
apokrif feljegyzések az ÉLŐ KÖTET NEM MARAD margójára fotó: forgács péter
Két Nádas Péter-klasszikus – 3. oldal
Altatási tippünk: Aludj el szépen, Bendegúz! – 7. oldal Váncsa István itáliai lakomája – recepttel – 8. oldal
nyugati 2015.
tél
A vágány mellett, kérjük, olvassanak!
1975-ben a BM III/I-es ügyosztályán megnyitják „PÁPAI-né” beszervezési és munkadossziéját. Fia 2014 márciusában értesül róla. Ennek megrázó dokumentuma az Élő kötet nem marad.
Nem születtem varázslónak Ha nemcsak a politikusoknak lenne népszerűségi indexük, hanem a művészeknek is, Halász Judit mutatója minden bizonnyal kiütné a plafont.
Ő nemzeti intézmény és szekértáborok felett álló közös nevező, gyerekkori idol, akihez kislányként mind hasonlítani akartunk – a kisfiúk pedig elvették volna feleségül.
Korokon átívelő kulturális (lét)minimum, akihez pár év kamaszkori tévelygés után, felnőttként hűségesen visszatalálunk. Az ő lemezein felcseperedő generációk számára a felnőtté válás egyik mutatója rájönni: Halász Judit nem csupán a mindennapjainkat átszövő, kedvenc dalaink előadója, de remek színésznő is, akit mind a színpadon, mind a filmvásznon is legendás szerepekben csodálhatunk a mai napig. Szeretjük és ismerni véljük, de valójában keveset tudunk róla, hiszen a nyilvánosság előtt rendkívül szemérmes, vallja, hogy az ember életében lennie kell egy helynek, ahová visszavonulhat, egy ajtónak, amit magára csukhat. Ezért is nagy öröm, hogy most megjelent könyvében (Halász Judit – Orosz Ildikó: Nem születtem varázslónak) minden eddiginél közelebb enged
magához. Feltárul a gyerekkora, édesanyjához fűződő kapcsolata, díjugratólovas karrierje és számtalan anekdota a Vígszínház berkeiből, amelynek immár ötven éve a tagja. Őszintén – de azt a bizonyos ajtót nem sarkig tárva – vall anyaságról, nagymamaságról és a betegségéről. Felidéz egy sor mulatságos és megható történetet a gyerekekről, akik negyven éve kitartóan várják a koncertek után. Az autója, amit mindig maga vezet, jóformán magától eltalál az ország legtávolabbi szegleteibe. A magyar könyvkiadás adósa volt ennek a gyönyörű fotókkal illusztrált kiadványnak. Épp ideje megtudnunk, ki volt Karakán. Miért ordította le a kisművésznő fejét Latinovits Zoltán? Mitől felejti el olykor még a Mi cimackó szövegét is? Hogyan készül a nevezetes „zöld leves”? És miként csodálkozott rá egyszer egy kislány, hogy Jutka néni tényleg létezik? Mi az, hogy. Negyveneseket megszégyenítően aktív, játszik a színházban, és hétvégente koncertezik. Nem született varázslónak, de számunkra az lett.
Kálmán Olga álomországai Megnyugodtam. Kálmán Olga nem médiadizőz. Nem állt be a sorba, nem találta úgy, hogy itt az ideje neki is „best of ” kötetet kiadatni az interjúiból, mondjuk, a „legegyenesebb beszédeiből”. Sőt. Inkább kilépett a magassarkú cipőjéből. Nincs rajta smink. Egyetlen kamera sem közelít rá. Nem épít kérdéscsapdákat, nem harcol az utolsó szóért. Új könyvében, az Álom országban klasszikus riporterré válik, és elmélyül a 2015-ös hosszú nyárban, amelyben százezrek léptek át világrendek közötti határokat. Kálmán Olga nem okoskodik, nem akar megfellebbezhetetlen lenni menekültügyben. Pusztán újságíró, aki csakis kíváncsi. Izgatja, kik a menedékkérők, honnan jöttek, milyen hittel, milyen szokásokkal, mit remélnek, tudják-e, hova tartanak. Az új világban egyáltalán megszabadulhatnak-e a régitől, akár a terror elleni tehetetlenségtől? S lehet-e közös utunk a felkavart Európában, találnak-e nemzetet maguknak azok, akik törzsekhez tartoztak? Kálmán Olga tudni szeretne. Úgy van vele: amit nem ismerünk, azt könnyen veszéllyé nagyítja az ellenségképgyár. Ő viszont kérdez az átmeneti menedékzónákban, a Keleti pályaudvarnál, a kerítésnél, kutatja az összefüggéseket, vissza-
pörgeti az időt a világpolitikában, kiszálazza a magyar hatalmi politikát is. Belegondol, hogy Magyarországot felzaklatta ez a nyár, Európát pedig megrendítette. Sorsváltozatok könyve is ez. Csak kettőt láttatva itt: Nedja, a szír lány nem akart útnak indulni színes ceruzái nélkül, mintha csak árnyék nélkülire lehetne festeni velük a jövőt. Budapestre érve aztán Kálmán Olgára bízta úti jegyzeteit, a túlélés füzetét. Ez Nedja naplója, és olyan erős, hogy meg is tartja a könyvet. „Én előbb voltam magyar, mint maga”, ezt már Eritrea főkonzulja mondta a riporternek. A világ egyik legszegényebb országának diplomatája ötven éve él itt, otthonra talált, ám fél évszázad után most hirtelen idegen lett Magyarországon; a gyűlöletkampány és a félelemkeltő szólamok őt is megtépték lelkileg. Mindenki a maga álomországát vágyja a valóságnak. És persze Kálmán Olga számára is van egy álomország, ahol nincsenek menekültellenes kitörések, ahol nem fohászkodik a miniszterelnök, hogy add meg nekünk a „mindennapi nacionalizmusunkat”,
1. Ahhoz, hogy az ember megszegjen egy tabut, ahhoz nyomós indok kell. 2. „Kiteregeti a szennyest”, így mondják népiesen, ha valaki a családja titkairól kendőzetlenül beszél. 3. De ha egyszer a tabut mások szegték meg, és nem is egyszer, hanem sokszor, megszegték az összes létező tabut, és azzal, hogy megszegték ezeket a tabukat, már azelőtt behatoltak az ember életébe, hogy ő tudta volna, a mindennapjaiban kotorásztak, bizalmas gondolatait, tetteit kilesték, véleményezték, a neki legdrágább embert pedig meghempergették a sárban, és magukhoz tették hasonlóvá? 4. Akkor sem szabad – mondja az egyik. 5. De akkor nem lehet nem – mondja a másik. 6. Áruló – mondja az egyik. 7. Hős – mondja a másik. 8. Ebből nem lehet jól kikeveredni – mondja az egyik. 9. Nincs más út – mondja a másik. 10. Nem a szennyest kell kiteregetni, hanem a tiszta ruhát. 11. De hogyan lesz tiszta a szen�nyesből, ártatlan a bűnösből, kemény a lágyból, gyönyörű a rondából, igaz az igaztalanból? 12. Kemény dió, minden kőnél keményebb. 13. Milyen pazar téma – mondja az író. Elárultatásaim története – csodálatos. Újraírhatom az életrajzomat – suttogja elégedetten. 14. Jaj nekem, mondja a fiú, mit látok?, mondja a fiú, mit tettem?, mondja a fiú, mi a dolgom ezen a földön?, sírja a fiú. 15. Mert sírni kell ezen, gyengévé kell válni, hogy erőssé lehessen az ember.
16. Bruria – csodálatos anyám csodálatos neve – azt jelenti, világosság. Mindig csodálatosnak tartottam ezt a nevet, és amikor anyám megkapta, 1922 decemberében, Jeruzsálem óvárosában, ő volt az egyetlen a földön, aki a 20. században ezt a nevet viselte, gondos nagyapám, a tudós ember, addig böngészte a régi könyveket, míg megtalálta a csodálatos Bruriát, ezt az okos, korát megelőzően bölcs és szörnyű halált halt asszonyt, leányt és anyát az időszámításunk szerinti második évszázadban, akiről legendák sokasága szól. 17. Nem lehet tehát sötétben hagyni ennek a ritka szép emberpéldánynak – anyámnak – a szenvedését, korai halálának talán egyik legfontosabb okát. 18. Hallgathatnék is róla, de minek? 19. Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Forgách András
Hamarosan ahol utolérhető az álom, és nem nézik, melyik politikai alomból vagy. Bizonyosan nem lehet álomország, ahonnan kitoloncolnak, amely köré kerítést emelnek, ahol pánikot szít a hatalom. Kálmán Olga új könyvét jól gondozta a Libri Kiadó. A gyönyörű fekete-fehér fotók is felvetnek egy kérdést: vajon új kulturális-morális időszámítás kezdődött-e 2015 nyarán? A fotós nevét pedig meg kell jegyezni. Nem azért, mert az ő édesanyja a kötet szerzője. Hanem saját alkotói jogon. Ő Pungor Luca. Szeretném a szakmában látni húsz év múlva is. A mi álomországunkban. Karácsony Ágnes
32
országban!