Kölykökből szupersztárok - focihősök gyerekkora: Ramos - részlet

A fordítás alapjául szolgáló mű: Matt and Tom Oldfield: Ramos Ultimate Football Heroes From the Playground to the Pitch Dino Books, imprint of John Blake Publishing © Matt and Tom Oldfield, 2019

Fordította Bartók Imre Szaklektor Rusznák György Sorozatszerkesztő Kárpáti Gábor Csaba Borítóterv Hlatki Dorottya Borítókép © Soccrates Images / Getty Images

Hungarian translation © Bartók Imre, 2020 © Helikon Kiadó, 2020

1.

EURÓPA KIRÁLYA

2018. május 26.

NSC Olimpiai stadion, Kijev Ahogy felhangzott a mérkőzés végét jelző hármas sípszó, Sergio térdre esett, és diadalittasan a levegőbe emelte a karját. A Read Madrid ismét Európa királyává vált, őt pedig csapatkapitányként alig néhány perc választotta el attól, hogy több ezer szurkoló előtt a magasba emelhesse a trófeát. Mielőtt azonban végiggondolhatta volna, hogy mit vitt véghez, a csapattársai már futottak is felé, hogy mind átöleljék.

Campeones, campeones, olé, olé, olé!

Több millión követték élőben a mérkőzést a televízión keresztül.

5

Focihősök 9.

– Újabb varázslatos este a világ minden Real-szurkolójának –, mondta egy riporter lelkesen. – Zinedine Zidane továbbra is a legjobbat hozza ki a csapatából, amely ráadásul tele van olyan labdarúgókkal, akik egyedül is képesek eldönteni egy-egy mérkőzést: Cristiano Ronaldo, Gareth Bale, Karim Benzema, Luka Modrić és így tovább.

Sergio elvigyorodott, ahogy körbenézett a stadionban. Ez már a negyedik alkalom volt, hogy tiszteletkört futhatott a Bajnokok Ligájagyőzelem után, de a legkevésbé sem tartott tőle, hogy egyhamar megunná ezt az érzést.

– Azt a mindenit! – mondta, miközben lepacsizott Modrićcsal. – Nem ez volt a legjobb meccsünk, de azért sikerült behúzni. Most pedig kezdődhet a mulatság.

A kamerák közben szép lassan Bale felé fordultak, ezen az estén ugyanis a két góljának köszönhetően ő volt a főszereplő; a második találata ráadásul egy szenzációs ollózásból született. Sergio odakocogott az edzőjéhez, hogy átölelje, majd együtt integettek a több ezer szurkolójuk felé.

6

Ramos – Zizou, ha téged látlak, arra gondolok, hogy milyen könnyű az edzők élete! – kiáltotta Sergio épp elég hangosan ahhoz, hogy túlkiabálja az ünneplő tömeget.

Zidane elmosolyodott, majd vállat vont.

– Mit is mondhatnék? Nektek köszönhetek mindent, amit edzőként elértem. Érzelmekben gazdag este volt ez Sergio számára, aki az első félidőben komoly párharcot vívott a Liverpool egyiptomi csillagával, Mo Salahhal. Miután Szalahnak egy vállsérülés után el kellett hagynia a pályát, a liverpooli szurkolók Sergio minden labdaérintésénél fütty­koncertben törtek ki.

Szabálytalan volt! Csaló!

Sergio azonban már hozzászokott, hogy olykor bizony ellenségeket szerez a pályán. Ezzel együtt élvezte a kemény fizikai összecsapásokat. Emiatt nem kevés sárga és piros lapot is begyűjtött az évek során, de legalább majdnem mindig győztesen került ki az ilyen összecsapásokból. És végső soron csak az számított, hogy az év legfontosabb mérkőzésén, a Bajnokok

7

Focihősök 9.

Ligája döntőjében a Real Madrid ezúttal sem talált legyőzőre.

Amikor Sergio csatlakozott táncoló és éneklő csapattársaihoz, egy szurkoló eljuttatott hozzá egy spanyol zászlót, amelyet gyorsan a vállára kanyarított. A válogatottbeli társaival elég kemény próbákon kellett keresztülmenniük, de ez is csak erősebbé tette őket.

– El tudod hinni, hogy sorozatban már a harmadik Bajnokok Ligája-címünket söpörjük be? – kiáltotta Benzema. – Ezután senki sem mondhatja, hogy nem mi vagyunk a legjobb csapat a világon!

Sergio a szeme sarkából látta, hogy az UEFA személyzete már neki is látott a pódium felállításának, amelyen majd a díjkiosztás fog zajlani.

Mindenfelé emberek nyüzsögtek, és biztonsági őrök gondoskodtak róla, hogy a játékosok épségben fel tudjanak menni a lépcsőn. Egy öltönyt viselő férfi váltott néhány szót a Real Madrid edzői stábjával, majd a pódium bal oldala felé mutatott. Eljött hát a trófea átadásának ideje!

8

Ramos Sergio mostanra pontosan tudta, hogyan zajlik az ilyesmi, és kötelességtudóan odakocogott a sor végére. A kapitány ugyanis mindig utolsó­ként következett, hogy maga a trófea a megfelelő kezekbe kerüljön. Türelmesen kivárta, amíg a csapattársai egyenként kezet ráznak, és átveszik az érmeiket – mindannyian szántak rá néhány másodpercet, hogy gyönyörködjenek egy kicsit a szerzeményükben.

Mire ő is sorra került, a csapattársai már kart karba öltve énekeltek és ugrándoztak. Sergio elvigyorodott, egy ilyen jelenetet lehetetlen lett volna fesztelenül végignézni. Hihetetlen érzés volt, hogy megkapta a győzteseknek járó érmet, hogy elnyerte a jutalmat mindazért a kemény munkáért, amit közösen elvégeztek az útjuk során, de még ez is eltörpült amellett, amit az jelentett, hogy elsőként érintheti meg a trófeát.

Miután megkapta az érmet, Sergio a társaihoz fordult.

– Készen álltok, srácok?

Azok csak még hangosabban énekeltek és nevettek.

9

Focihősök 9.

Sergio egy határozott mozdulattal megragadta a serleg mindkét fülét. Bizony nem igazán vágyott rá, hogy másnap az egész internet olyan videókkal tele legyen, amelyen véletlenül elejti a trófeát! Most azonban nem fordulhatott elő ilyesmi. Maga elé emelte a serleget, sietős csókot nyomott rá, majd a feje fölé lendítette.

– Vamoooooooooos! – kiáltotta.

Ez egyike volt azoknak az estéknek, amikor Sergio egyszerűen nem akarta elhagyni a pályát. Még mindig rengeteg Real Madrid-szurkolót látott a lelátókon, akik itt maradtak, hogy a játékosokkal együtt a siker minden pillanatát kiélvezzék. Ő csak tapsolt, és amikor felé integettek, visszaintegetett a rajongóknak.

Végül csak eljött az ideje, hogy visszatérjenek az öltözőbe, és – immár a barátaik és a családjuk társaságában – részt vegyenek a hotelban tartott díszvacsorán. Már alig várta, hogy lássa a feleségét, Pilart és a gyerekeit, Sergio Juniort, Marcót és Alejandrót.

Sergio még egy utolsó pillantást vetett a gyepszőnyegre. Mindent konfetti borított, a lelátókon még mindig ott ünnepeltek a fehér 10

Ramos mezt és fehér sálat viselő szurkolóik, és bárhová nézett, boldog arcokat látott. Lehunyta a szemét, és ismét elmosolyodott.

Olykor még mindig meg kellett csípnie magát ahhoz, hogy meggyőződjön róla: nem álmodik. Úgy döntött, várhat még egy-két percet az ünneplés. Hátradőlt a kispad egyik székén, és gondolatban visszatért a szülővárosába, Camasba, ahol kezdetét vette az útja – még jóval a Bajnokok Ligája-címek, a spanyol válogatottal kiharcolt győzelmek, a Real Madrid és a Galaktikusok ideje előtt. Egy út, amelyet senki sem nevezhetett volna hétköznapinak – és egy olyan út, amely még mindig nem ért véget…

2.

OLIMPIAI INSPIRÁCIÓ

– Mindjárt kezdődik a meccs! – kiáltotta a kis Sergio, miközben berontott a konyhába, majd gyorsan visszatért a nappaliba.

Felugrott a kanapéra, és gyorsan lehuppant a kedvenc helyére: oda, ahonnan a legjobb rálátás nyílt a tévére. Rég ágyban lett volna a helye, de a szülei beletörődtek, hogy ilyenkor úgysem lehetne elaltatni. Különben is, már megkezdődött a nyári szünidő, az iskola bezárt, és nem kellett olyan mereven ragaszkodni a szabályokhoz.

– Szóval, még mindig olyan biztos vagy benne? – kérdezte az apja, José María. – Gondolod, hogy Spanyolország be tudja gyűjteni az aranyat?

12

Ramos Az 1992-es olimpiai játékokat Barcelonában rendezték, így hát nem csoda, hogy az egész országot lázban tartották az események. Sergio már hetek óta mindenkinek arról beszélt, hogy a spanyol válogatott remekül fog szerepelni.

– Hát persze! – felelte. – Remek csapatunk van. Kiko, Pep Guardiola, Luis Enrique… Ráadásul otthon játszunk. Nézd csak meg!

– Sergio tudja, hogy mit beszél – tette hozzá az édesanyja, Paqui. – Ki tudja? Egy szép napon talán te is magadra öltöd a nemzeti mezt, és te fogsz kiszaladni arra a pályára.

A fiúnak tetszett az ötlet, de egyelőre jobban foglalkoztatta, hogy az övéinek szurkoljon a Kolumbia elleni nyitómeccsen. Alig pár percnek kellett eltelnie, hogy a kis Sergio felalá rohangáljon a szobában az örömtől, miután Guardiola vezetéshez juttatta Spanyolországot.

– Góóóóóóóóóóóóóóól!!!!!

Ekkor már a bátyja, René is csatlakozott a többiekhez. Pacsiztak egyet, majd visszaültek egymás mellé a kanapéra. A nővére, Miriam, a karfán gubbasztott.

13

Focihősök 9.

Spanyolország már a félidőben 3–0-ra vezetett Kolumbia ellen, úgyhogy Sergio nyugodtan hátradőlhetett, és teljes nyugalomban élvezhette a mérkőzés folytatását. Imádta, hogy a spanyol játékosok milyen gondtalanul pas�szolgatnak körbe a pályán, kivárva a megfelelő pillanatot, amikor támadásba lendülhetnek.

A nyitány ennél jobban nem is sikerülhetett volna.

Azon az estén Sergio az ágyában fekve magához szorította a kedvenc focilabdáját: a számtalan órányi játéktól már meglehetősen kopott és kissé szakadt darab volt. Feldobta a levegőbe, majd elkapta. Hogyan is tudna elaludni egy ilyen mérkőzés után? A legszívesebben rögtön kirontott volna focizni egyet, hogy közben ő is a válogatott tagjának érezhesse magát.

Másnap délután ugyanezzel a labdával kiment a parkba a barátaival, Felixszel és Fernandóval. Sergióhoz hasonlóan természetesen ők is csak Spanyolország további esélyeiről akartak beszélgetni. Aztán két melegítőfölsővel kijelölték a kapufákat, majd egymást váltogatva eljátszották, hogy Luis Enrique bőrébe bújnak.

14

Ramos – Íveld be! – kiáltott oda Sergio Felixnek, aki éppen előrecselezett. Ha valamelyikük betalált, ugyanazt a gólörömöt mutatták be, amelyet előző este láttak a tévében.

A csoportkör végére Sergio bizakodása már egyre kevésbé tűnt alaptalannak. Spanyolország ugyanis a csoportja élén végzett, majd továbbjutott az elődöntőbe.

A negyeddöntő alatt Sergio kis híján tövig rágta a körmét, de Paqui megértő volt, és ezúttal nem tett rá megjegyzést.

Miközben Spanyolország sorra nyerte a meccseit, Sergiót egyre kevésbé lehetett elválasztani a tévétől. José María csak mosolyogni tudott a dolgon – a legkisebb fia már a nyár előtt is mutatott érdeklődést a futball iránt, de ami korábban csupán hétköznapi kíváncsiságnak tűnt, az mostanra igazi szenvedéllyé vált.

– Nem hagyhatjuk ki a meccset! – mondta a Ghána elleni elődöntő napján, amikor a család piknikezni készült. – Nélkülem nem fog menni. Én vagyok a kabalájuk!

– Ne aggódj – mondta José María nevetve.

– Még időben hazaérünk, és lesz időd felvenni 15

Focihősök 9. a szerencsét hozó mezedet, inni egy üdítőt a szerencsét hozó bögrédből, és leülni a kanapé szerencsét hozó végébe.

Sergio elmosolyodott.

– Oké, apu, csak biztos akartam lenni benne.

A Ramos-ház ablakában egy spanyol zászló volt kifüggesztve, azokkal a különféle vörös és sárga díszítésekkel, amelyeket az olimpia előtt szétosztottak az országban. Ahogy az apja ígérte, még időben visszaértek a piknikről, és Sergio már jóval a kezdőrúgás előtt elfoglalhatta a helyét a kanapén, hogy megnézze a felvezetést.

Együtt dúdolta a többiekkel a himnuszt, és ahogy felhangzott a kezdő sípszó, az egész ház elhallgatott. Sergio még a tévén keresztül is érezte, hogy a tömeg mennyire szurkol az övéinek. A hatás nem maradt el, ugyanis egy védő, Abelardo hamar gólt szerzett.

– Ez az! – Sergio tapsolt egyet, majd a magasba ugrott örömében.

– Látod, fiam, a védők is tudnak ám gólt szerezni – jegyezte meg José María. Sokszor próbálta már elmagyarázni neki, hogy nem mindig a csatárokat illet minden dicsőség a futballban.

16

Ramos Spanyolország a második félidőben újabb gólt szerzett, és ezzel nagy lépést tett az arany­ éremmel kecsegtető finálé felé. René felállt a kanapéról.

– Ez ennyi volt – mondta.

Sergio felpattant, és mérgesen a bátyja felé hajított egy párnát.

– Ne mondd ezt! – kiáltotta. – Nem szabad korán örülni. Ghána még visszajöhet a meccsbe. Muszáj továbbra is koncentrálnunk.

– Mióta vagy te a csapat edzője, kishaver?

– kiáltott vissza René nevetve. – Oké, elismerem, igazad van. Ha Ghána most betalál, akkor a vége húzós lehet.

– Az biztos, hogy a te hibád lesz, ha így alakul! – mondta Sergio olyan villámló tekintettel, hogy a bátyja nem volt biztos benne, hogy nem viccel-e. Mindenesetre nem volt ok az aggodalomra. Spanyolország tartotta a kétgólos vezetést, és ezzel megnyílt az út a döntő felé, ahol alig három nappal később egy még fontosabb meccsen Lengyelországot fogadják.

Ez a három nap azonban szörnyen hosszúnak tűnt Sergiónak. Amikor végre elérkezett a 17

Focihősök 9. döntő, már annyira izgult, hogy még reggelizni sem tudott.

– Rakoncátlankodik a gyomrom – mondta a kanapén fekve. – Adjatok egy percet.

– Szerintem Kiko és Luis Enrique is izgatottak – mondta Paqui. – De valószínűleg ők is esznek valamit, különben nem lenne erejük végigjátszani a meccset, nem gondolod?

– Van benne valami – mondta Sergio, majd lassan felült, és csatlakozott a családjához a konyhában.

A középkezdés idejére Sergio már fel-alá szaladgált a nappaliban.

– Akár nyerünk, akár veszítünk, az biztos, hogy büszkék lehetünk a csapatra – mondta Paqui, mivel kissé tartott tőle, milyen hatást váltana ki a fiából, ha esetleg csalódással érne véget az este.

Sergio azonban alig hallotta a szavait. Túlságosan lefoglalta, amit a képernyőn látott: a spanyol játékosok, ahogy sorba állnak a játékoskijáróban, majd egymás után kimennek a pályára. Ezen a napon a vörös mezük csak még menőbbnek tűnt.

18

Ramos A következő két óra leforgása alatt Sergio az összes elképzelhető érzelmi állapoton keresztülment. Volt, hogy a tenyerébe temette az arcát, amikor Lengyelország megszerezte a meccs első találatát. Aztán megkönnyebbült, és öröm töltötte el, amikor Spanyolország kiegyenlített, és egy újabb góllal a vezetést is megszerezte. És ezt követte az újabb bosszankodás, amikor Lengyelország szinte rögtön válaszolt, és feljött 2–2-re. Egyre valószínűbbnek tűnt, hogy hos�szabbításra kerül sor.

Kilencven perc elteltével Spanyolország szöglethez jutott.

– Gyerünk, ez az utolsó esély – mondta Paqui, de már ő is annyira magán kívül volt, hogy inkább a szeme elé emelte a kezét. Sergio néma csendben maradt, és magában imádkozott, hogy az utolsó percben összejöjjön a győzelem.

Beívelték a labdát, de az egyik védőnek sikerült kifejelnie a tizenhatoson kívülre.

– Lőj! – kiáltotta az egész család.

A lövést blokkolták, de a kipattanó Kiko elé került.

19

Focihősök 9.

– Igen, igen! – kiáltotta Sergio.

A kapus már verve volt, hiszen el kellett vetődnie, hogy hárítani tudja az első lövést. Kiko gyorsan kapcsolt, és hidegvérrel a hálóba juttatta a labdát.

– Góóóóól! Nyertünk! Megnyertük! – kiáltotta Sergio, és egymás után mindenkit megölelt.

– Hűha – mondta José María, René és Mi­ riam egyszerre.

Ha lehet, még hangosabban ünnepeltek, amikor a visszajátszásban is megnézték a találatot.

Megszólalt a telefon. José María átvágott a szobán, majd egy perccel később visszatért.

– Jorge volt az – mondta. – Camasba indul, hogy részt vegyen az ünnepségen. Nem bánjátok, ha vele tartok?

– Dehogy, menj csak – mondta Paqui. – De vidd magaddal a gyerekeket is. Biztosan imádni fogják!

Sergio máris a bejárati ajtónál termett, szélsebesen felhúzta a cipőjét, és követte José Maríát, Miriamot és Renét az autóhoz. Gyorsan bepattantak, majd Camas felé vették az irányt, 20

Ramos miközben az egész út alatt dudáltak, és együtt énekeltek a szembejövő barátokkal és szomszédokkal.

España! España! España!

– Micsoda éjszaka volt! – kiáltotta Sergio, és megölelte Renét. Gondolatban már a futballpályán járt, ahol egy napon majd ő is Spanyolországot képviselheti. – Hihetetlen érzés lehet ilyen örömmel megajándékozni a szurkolókat!

FOCIHŐSÖK 9.

„Van egy aláírt regisztrációs formanyomtatványunk 3. egy bizonyos Pepito Pérez nevére, de a srác apjának időközben új munkahelye lett, úgyhogy átkölPEPITO, A TITKOS FEGYVER töztek egy másik városba. Arra gondoltam, esetleg játszhatnál Pepitóként. Mit szólsz hozzá?” Így indult a hatéves Sergio Ramosnak a Camas U8-as korosztályában az az elképesztő focikarAzrierje, olimpiának köszönhetően biztossá vált, amely rövid időn belül a Sevilla FC-be, majd 19 évesen egyből a nagy hogy Sergio komolyabban is aReal fociMadridba, felé akar a Galaktikusok közé röpítette, hogy 2015-ben majd fordulni. Egyre többet játszott a barátaia csapatkapitányi karszalagot a karjára valmár a parkban, és gyakran kérlelte is Renét, hogy húzza.

A forróvérű Ramos középhátvédként minhadd csatlakozzon hozzá és a nagyobb fiúkhoz, dent megnyert, egy játékosra focista csakvolt álmodhat: amikor azoknak amiről még egy szüksénégyszeres BL-győztes, háromszoros szuperkugük, vagy legalább hadd nézze a bátyját, ahogy pa-győztes, világ- és Európa bajnok – hogy csak a Camas ificsapatában edz. a legnagyobb trófeáit említsük. Sikereit elszánt– Ugye én is játszhatok? Kérleeeeek! Nem ságának, hihetetlen küzdőszellemének, fáradfogok csalódást okozni, ígérem! hatatlanságának és állandó győzni akarásának Egy reggel aztán teljesült a kívánsága. Paqui köszönheti. lesietett a lépcsőn, és pólókat és zoknikat pakolt René táskájába. helikonkiado.hu

1999 Ft

22