Titok zatos, ellenĂĄllh atatl a n ĂŠs vad
Copyright © Laurelin Paige, 2014 All Rights Reserved This work was negotiated by Bookcase Literary Agency on behalf of Rebecca Friedman Agency. Hungarian translation © Horváth M. Zsanett, 2016 Borítófotó © Laurelin Paige
A könyv kitalált történet; a benne szereplő nevek, személyek, helyszínek és események a szerző képzeletének termékei. Bármilyen hasonlóság valós eseményekkel, helyszínekkel, élő és halott személyekkel kizárólag a véletlen műve lehet. A könyv durva szavakat és szexuális jeleneteket tartalmaz. Felnőtt olvasóknak ajánlott.
– Istenem, mennyire hiányoztál. Nagyon hiányoztál! – Précieux… mon amour… ma chérie… – Végigsimítom az arcát, a fejembe vésem az érintését, az álla ívét. Vajon ez az utolsó alkalom? Nem lehet az utolsó. – Mikor jössz haza? – kérdi, s ezzel visszaránt a valóságba, vissza mindahhoz, amivel még meg kell birkóznunk. A homlokának támasztom a fejemet. Ki vagyok merülve. Belefáradtam a játékba. – Hétvégére Los Angelesbe kell utaznom. – Az órámra pillantok. Valójában húsz perc múlva indulok. – A nagy üzleti izéd részeként? Normával? – Nyoma sincs féltékenységnek a szavaiban. Csak kíváncsiságnak. Végighúzom az orromat az orrnyergén. – Igen, Normával. Aztán, ha minden jól megy, végeztünk. – A legszívesebben elhívnám, hogy tartson velem, de túl kockázatos lenne. Ha Celia követne bennünket a nyugati partra… Nem, itt kell maradnia. Nem teheti tönkre az üzletet, amikor már majdnem kész. Utána, ha leválasztottam Celiát Alaynáról. Akkor majd… Még gondolni sem bírok rá. Mert amint meghozom a döntést, tudom, hogy nem hátrálhatok meg. Előbb az üzlet. És majd… azután. Olyan erővel, aminek eddig a létezéséről sem tudtam, eltolom magamtól. Felöltöztetem, és magam felé fordítom, kezem a derekán. Máris nő közöttünk a távolság, amiről eszembe jutnak Mirabelle szavai. A hazugság, amely növekszik, elszakít, és elhatárol bennünket. Már 424
értem. Most is itt van köztünk, a szemem láttára növekszik. És tudom, hogy nem hagyhatom, hogy tovább nőjön. Nem várhatok tovább, bele kell vágnom. Nem veszíthetem el Alaynát, és csak egy esélyem van megtartani. A döntés szavakká alakul az elmémben. El fogom mondani neki. El kell mondanom. Mindent. Az egészet. És ezzel kell kezdenem. Utánanyúlok, és visszahúzom magamhoz. – Istenem, Alayna, én ezt nem bírom tovább! – Megkönnyebbülés kimondani. Nagy kő esett le a szívemről. – Nem tudok tovább távol lenni tőled. Annyira hiányzol. – Komolyan? – Kihúzza magát, hogy a szemembe nézzen. A fény. Elvakít a ragyogó fény. És most, hogy meghoztam a döntést, könnyen megtalálom a szavakat. – Hát persze, kedvesem. Te vagy a mindenem. Szeretlek. Annyira szeretlek! Végre szabad vagyok! Nem hittem, hogy ez lehetséges, de egyre ragyogóbb a fény. – M-mi? – Nem hisz a fülének. Nevetségesen szerelmes vagyok. – Jól hallottad. – Megint hallani akarom. – Szeretlek. – Már sokkal könnyebb. Mintha mindig is tudtam volna. Ez csak az első vallomásom, és a többi sokkal nehezebb lesz. De most nem akarok erre gondolni. Egyelőre hagyom, hogy a szerelmi vallomás tündököljön. 425
– Szeretsz engem? Megsimítom az ajkát az ajkammal. – Szeretlek, kedvesem. Mindig is szerettelek. Ami óta csak megláttalak. Szerintem előbb szerettelek téged, mint te engem. – Felemelem az állát, és a szemébe nézek. – De vannak dolgok – dolgok a múltamból –, amelyek nem hagyták, hogy ezt elmondjam neked. És most… meg kell tennem… ezt a dolgot. Le kell zárnom ezt az ügyet. Aztán, ha visszajöttem, beszélünk. – Beszélünk? – Felragyog az arca. Istenem, mennyire szeretném, ha nem kellene ellopnom a boldogságát! De már elhatároztam magam. – Mindent elmondok, amit csak tudni akarsz. És ha még mindig akarod, hazajövök hozzád. – Igen, akarom. Hát persze hogy akarom. Mi ös�szetartozunk. Semmi olyat nem tudsz mondani, amitől kiszeretnék belőled. Semmit. Ragaszkodó típus vagyok, emlékszel? Úgy kapaszkodom a szavaiba, mint egy mentőövbe. – Ó, kedvesem! Remélem, így lesz. – Így lesz. Csakhogy tudom, hogy ezt nem ígérheti meg. Nem is várom el tőle. – Mondd ki újra! – Olyan elkényeztetett vagy! – Orrommal az orra hegye körül körzök. – És szeretlek… elkényeztetni. Játékosan megpaskol. – És téged is szeretlek. – Annyiszor mondom ki, ahányszor csak hallani akarja. Ahányszor csak hagyja, hogy kimondjam. S noha ez lehet az utolsó alkalom, 426
hogy a karomban tartom, az utolsó alkalom, hogy a szeme fényében sütkérezem, tudom, hogy többé nem fogom magamba fojtani a szavakat, amelyeket oly sokáig tartottam vissza. – Szeretlek, szeretlek, szeretlek!
427
Alayna ket tészakítot ta az élete m .
Bolondíts Huszonnegyedik fejezet
magadba egy lányt, taszítsd el ma-
gadtól, és nézd, amint darabokra hullik – ez Hudson Pierce megunhatatlan játéka. A fiatal és sármos férfi vagyonának és hatalmának köszönhetően semmi-
ElőtteSzerelemben azonban ben sem szenvedett hiányt.
soha nem volt része. Hideg és számító lett, hiába próbálta átélni sok nő mellett az igaz érzelmet.
A terápia nagyon hasznosnak bizonyult. Nem változtatta meg az életemet egy, kettő vagy akár öt alkalom alatt, Ekkor lépett be az életébe egy lány, aki szexi, okos, de lassan kezdtem megérteni dolgokat magamról, amekicsit bolond, de még nincs megtörve, akinek édes lyekről azt hittem, sosem értem meg. S noha többnyire az íze, és reményt ad, hogy talán Hudson is kimég mindig érzéketlen voltam, kezdtem érezni valami gyógyulhat az őt sújtó átokból. Ő Alayna Withers. mást is. Egyfajta megkönnyebbülést. Mintha valahogy csökkent volna a vállamra nehezedő nyomás. Továbbra is szkeptikus voltam a fejlődéssel kapcsolatban,történede már szenvedélyes hajlandó voltam adni neki egy esélyt. tét ezúttal a férfi szemszögéből ismerhetjük meg. A rehabilitációm megkezdése után sikerült több mint Fény derül titokzatos múltjára, kapcsolatára a száegy hónapig kerülnöm Celiát. Egyre jobb kifogásokkal mító Celiával, és arra is, miben hasonlít a lányra, álltam elő – üzlettel, utazással, családi kötelezettségekakivel pokolra kell jutnia, hogy megszabaduljon a kel. Hívogatott, és fel-felbukkant a legénylakásban, én démonaitól. pedig minduntalan hárítottam. Végül szembe kellett néznem vele. Dr. Alberts megkövetelte. Pontosabban szólva, bátorított. Azt mondta, amíg nyitva áll a lehetőség, hogy játsszak, addig sosem fogom teljesen abbahagyni. Természetesen igaza volt. A gond csak az volt, hogy nem voltam teljesen biztos
Hudson és Alayna
librikiado.hu
428
3599 Ft