A szerelmes Királynő – Négy ország uralkodója beleolvasó

ezt világossá teszi, pedig már egy királyért kijáró váltságdíjat ajánlott. Ez az ismeretlen lány Lotaringiából megszégyenítette a befolyásos udvaroncokat és Franciaország egyházi vezetőit.

Hogy mentegessék saját szégyenüket – és az ellenséget is ugyanez hajtja –, hagyják, hogy az angolok boszorkányként bélyegezzék meg a lányt. És még Jolán sem tudja teljes szívvel a Szűz ügyének szentelni magát, bármennyire kétségbe ejtették a történtek. Ismét el kell merülnie a gondok megoldásában, amelyeket elsőszülött fia okozott. Lajos 1417-ben eljegyezte Bretagne hercegének lányát, amit Jolán azért sürgetett, hogy biztosítsa a herceg hűségét a királyhoz. Szégyenletes módon Lajos érvénytelenítette az eljegyzést, mert úgy hiszi, hogy egy szövetség Savoya hercegnőjével nagyobb előnyt biztosít neki szicíliai királyságához.

Ezt az ügyet nem lesz könnyű elsimítania Jolánnak. Ráadásul meg kell tennie az utat a déli Marseille-ből északra, egészen Bretagne-ig, hogy Lajos nevében békét teremtsen. A franciák nem engedhetik meg maguknak, hogy az angolok ismét megszerezzék tőlük Bretagne hercegét, és Lajos lépése megnyitja a habozó öreg herceg fülét a burgundiak ajánlatára.

Az utazás hosszú és körülményes, szárazföldön és vízen négy hetet vesz igénybe. Mire Jolán végre megérkezik Nantesba, bőven jutott ideje arra, hogy kigondolja a megoldást. Csupán egy lehetőséget lát, hogy enyhítse a szégyent, és elkerülje a botrányt: alternatív megállapodást kínál a hercegnek. Azt javasolja majd, hogy a herceg örököse – egy olyan szövetséges, akit a király mindenáron Franciaország oldalán kíván tudni – vegye el Jolán legkisebb lányát, aki anyja nevét viseli. Miután ennyi ideje volt rá, hogy minden oldalról átgondolja a problémát, Jolán úgy hiszi, eljutott a lehető legjobb végkövetkeztetésre.

Vonakodva bár, de Jolán bevallja, hogy ezek a hosszú utazások sokkal jobban kifárasztják, mint fiatalabb korában. Mindezzel együtt az eredmény miatt érdemes volt rászánnia az időt. Jelentős megkönnyebbülésére hosszadalmas beszélgetések után 345

a herceg beleegyezik, hogy fia feleségül vegye Jolán lányát.

Jolán ismét elérte, hogy Bretagne Franciaország oldalán álljon.

De miután megkezdte bonyolult útját Nantes-ba, Jolán elszalasztotta Dunois János Marseille-ba érkező futárát. Csak hetek múltán kapta meg a levelet a tragikus hírrel, hogy Jeanne d’Arcot kiátkozták. Hogy juthattak a bírák erre a következtetésre? Miért nem lépett közbe Károly? Nincsenek érzései? Még egy levél, Máriáé is eljut hozzá ugyanabban az időben. Jolán elsírja magát fájdalmában és szégyenében, mikor megtudja, hogyan kiáltották ki bűnösnek szegény Jeanne-t.

Hogy Bretagne ismét szövetségbe került Franciaországgal, az csöppet sem kárpótolja Szicília királynéját azért, hogy cserbenhagyta Jeanne d’Arcot, és megesküszik: ezért a bűnéért egész hátralévő életében vezekelni fog. Az angolok bőségesen megfizettek e bámulatba ejtő lány miatt, és most ők fizettetik meg vele Orléans elvesztését. Azzal, hogy halálra ítélik mint boszorkányt.

Milyen nevetséges – gondolja Jolán –, és egyszersmind milyen jellemző is! Annyira felfuvalkodottak, hogy szerintük csak valami ördögi tudta legyőzni őket. Egy tiszta szűz, aki képességeik fölé emelte a katonákat, semmiképpen! Jolán is fizetett volna annyit, és még többet is. Drága Istenem, miért nem jutott el időben az ajánlatom Luxemburgi Jánoshoz? – kiált Jolán az égiekhez. Hogy hallgathat a király a tanácsadóira, és nem őrá?

Jolán kideríti, hogy a Szűz bírái közül csak kettő volt angol, a többi francia. Hogy azok az emberek ítéljék el, akiket megmentett, ez még nagyobb bűn! Jeanne tárgyalása mindenképpen színjáték volt, amelyben minden előírást figyelmen kívül hagytak. Védője kellett volna hogy legyen. Női tömlöcbe kellett volna kerülnie, és nem férfibörtönbe, nem katonáknak, hanem apácáknak kellett volna őrizniük. Bírái felhozták ellene, hogy bűnt követett el a férfiruha viselésével. Persze hogy ezt tette egy férfibörtönben, hogy elkerülje a megerőszakolást.

Bárcsak a saját poklukban pusztulnának el! – átkozódik Jolán.

346

Jolán együtt érez Jeanne-nal, aki egyedül van roueni cellájában, és rábeszéli Pierre-t, gondoskodjon róla, hogy legalább némi kényelem vegye körül: papír és íróeszköz, étel, takarók.

Sokat fizet azért, hogy folyamatosan hírt kapjon Jeanne d’Arc hogylétéről, és a vele való bánásmódról. Mi mást is tehetne?

Közben folytatja hiábavaló erőfeszítéseit, hogy módot találjon a kiszabadítására.

Sok hónap eltelik, mire a régens, a bedfordi herceg kihirdeti az ítéletet: Jeanne d’Arcot máglyán égetik el 1431. május 30-án Rouenban.

Amint meghallja a hírt, Jolán azonnal üzenetet küld Pierre de Brézének, aki még mindig a szülővárosában van. „Pierre, használd fel minden befolyásod, és költs annyit, amennyi szükséges, hogy Jeanne kapjon egy erős bódítószert! Mielőtt elviszik a börtönből, vegye be, így szinte semmit sem érez majd.”

Tudja, hogy Pierre elvégzi feladatát, és Jeanne megkapja a gyógyszert, de vajon be is fogja venni? Pierre Jolán utasításának megfelelően Rouenben marad, arra az esetre, ha tehet valamit, egyáltalán bármit Jeanne-ért.

Jeanne d’Arc kivégzése után Pierre de Brézé kötelessé­ gének érzi, hogy Tarasconba utazzon, és tájékoztassa Jolánt a részletekről. „Pierre, megleptél! De ismerve a híreket, nagyon örülök, hogy jöttél! Levelet vártam… de látom, olyan izgatott vagy, hogy magad szeretnéd elmondani, igazam van? Azt is tudom, nem lesz könnyű. Gyere, kedves, fiatal barátom! Ülj le itt velem, hozatok frissítőket.” Pierre hálásan felsóhajt, és leül. Az igazságtalanság és saját bukásának érzete teherként görnyeszti a vállát. Hosszú volt a lovon megtett út Rouenből, de ezúttal legalább megállt, mielőtt megérkezett pártfogójához, hogy felfrissítse magát. „Asszonyom, kegyelmes úrnőm” – kezdi, hangja szomorú és ünnepélyes –, „igen, úgy éreztem, személyesen kell elmondanom.” Jolán egy pillanatra megfogja a kezét, hogy bátorítsa.

347

„Az utasításának megfelelően orvosságot küldtem Jeanne-nak.

Egy nagyon megbízható ismerős készítette, és biztosított róla, hogy néhány perccel az elfogyasztása után az ember változatlanul képes járni, de nem érez fájdalmat, nem érez semmit.

Mégis, abból ítélve, ahogy Jolán kisétált a börtönből – keményen, egyenesen, majdnem elszántan –, kétlem, hogy bevette volna. Miután a térre vezették, ahol a cölöp állt, amelyhez később hozzáláncolták, a helyi polgárok többször is azt kiabálták, hogy nem lehet lány, hogy átverte őket, és a Szűz igazából fiú.

A hóhér kiadta az utasításokat, majd meggyújtotta a máglyát.

A haja és a ruhája leégett a testéről, és a kötelek is, amelyekkel a máglyához kötözték, és ott feküdt, szinte meztelenül.” Először gúnykacaj hangzott fel. Aztán csend lett. Éreztem, a tömeg meglepődik, hogy amint mindenki láthatja, valóban lány volt. „Szegény Jeanne” – kiáltja Jolán, és keservesen felzokog. „Micsoda szégyen, így közszemlére téve, még a halálban is!”

Jolán megtörli szemét, és tovább hallgatja Pierre beszámolóját: „Aztán a hóhér visszatolta a fahasábokat, és porrá égette a lányt, a hamvait összegyűjtötték és a Szajnába dobták. Királyi parancsra nem maradhatott ereklye Jeanne d’Arctól, akiről sokan úgy tartják, szent volt, és nem boszorka. „Királyi parancsra” – ismételte Jolán szinte hitetlekedve. „Károly volt? Bizonyára nem, sokkal inkább a reimsi érsek” – mondja csendesen magának. „Asszonyom, sosem felejtem el azt a napot: 1431. május 30-a mindörökre beleégett a lelkiismeretembe, és azt sem feledem, hogy cserbenhagytam önt – és őt.” „Nem, Pierre, ne hibáztasd magad! Mindannyian bűnösök vagyunk – mi, józanul gondolkodó emberek, akik tudtuk, hogy nem boszorkány, bűnösök vagyunk! Mindent megtettél, amit tudtál. Ha bárkit hibáztatni lehet, akkor engem, hiszen jól ismerem a királyt és az udvart, mégis a sorsára hagytam őt, és eljöttem délre a kötelességeim miatt.” Pierre gyötrődve hozzáteszi: „Biztos vagyok benne, hogy nem vette be a gyógyszert, amit küldtem neki.”

348

„Kérésemre Jeanne d’Arc tizenhét éves korában Chinonba jött, hogy megkezdje odüsszeiáját, és megérdemelten az ország hősnőjévé, megmentőjévé, egyesek szemében szentté vált. Tizenkilenc éves korában, miután teljesítette szent küldetését, hogy »megmentse Franciaországot«, az egyházi inkvizíció bírái boszorkánynak kiáltották ki, és máglyahalálra ítélték” – Jolán szinte suttog, és hitetlenkedve csóválja a fejét. „Asszonyom, az udvaroncok azt mondják: a háború könyörtelen, gyakran egy vállrándítással; meg azt is, hogy Jeanne d’Arcból már nem volt hasznuk. Ha katonai értelemben ez igaz is volt, akkor sem lett volna szabad soha ilyen borzalmas körülmények között bevégeznie, mert ezt nem érdemelte meg.

Persze, amint az egyházi elöljárók boszorkánynak kiáltották ki, ki lett volna a nép közül, de még a király emberei közül is, aki szembeszáll Isten földi helytartóinak szavával?” „Senki sem merészelne ilyet tenni, barátom” – és ezzel a szomorú véleménnyel Jolán Pierre rázkodó válla köré fonja karját – a férfi zokog csalódottságában és kudarca miatt.

Bűnös Franciaország királya Jeanne d’Arc halálában? Nem egyedül, nem kizárólagosan, hiszen ő olyan fogékony az ékesszóló és meggyőző beszédre, különösen pedig azért nem, mert az ítéletet papokból álló bíróság hozta meg. Ez nem felmentés, de Jolán elfogadja magyarázatként, még ha érzi is, hogy saját bűne ránehezedik szívére. Az idő, amelyet tarasconi kápolnájában tölt imádsággal, megnyugvást hoz neki. Felnőtt életét azzal töltötte, hogy teljesítette szeretett férje kívánságait: a király és a királyság megmentésén dolgozott, és őszintén hiszi, hogy ennek érdekében mindent megtett, amit csak tudott.

Jolán, Aragónia büszke hercegnője, négy királyság királynéja, aki sosem vallott kudarcot, aki mindig szilárdan, biztosan, erősen hitt magában, most szembe kell hogy nézzen a ténnyel: a Károllyal kapcsolatos minden erőfeszítése kevés volt. Emiatt pedig csak magát hibáztathatja, hiszen ő formálta. Ő volt a kezében az agyag, és a végeredmény nem művészi alkotás lett.

349

Felelős kiadó a Libri Kiadó ügyvezetője Felelős szerkesztő Darida Benedek Olvasószerkesztő Györke Mária Borítóterv Oláh Gábor Műszaki szerkesztő Széplaki Gyöngyi Nyomdai előkészítés tété Készült 2017-ben az Alföldi Nyomda Zrt.-ben Felelős vezető György Géza vezérigazgató ISBN 978-963-433-108-7

Az angol királyi család magyar hercegnéjének történelmi regénye a 15. századba, a százéves háború korába viszi el az olvasót. Aragóniai Jolán 19 éves, amikor feleségül adják Lajoshoz, az Anjou herceghez. Barátait és családját hátrahagyva a fiatal lánynak bizonyítania kell rátermettségét a francia királyi család pletykákkal, cselvetésekkel és árulásokkal terhelt légkörében.

Miután fiatalon megözvegyül, rá marad a feladat, hogy teljesítse férje küldetését: meg kell óvnia Franciaországot a széthullástól, egyben pedig igazgatnia az Anjou család életét. A szövevényes, sodró erejű történetben a kor olyan híres szereplői is feltűnnek, mint az Orléans-i Szűz, vagy Agnés Sorel, VII. Károly francia király legendás szeretője.

A könyv nemcsak egy fordulatos, megható szerelmi történet, hanem hiteles korrajz is, melyet a Kenti hercegné személyes királyi udvari élményei gazdagítanak.

Princess Michael of Kent a brit uralkodóház egyetlen magyar származású tagja, gróf Szapáry Frigyes unokája. Rendszeresen látogat Magyarországra. Történelmet tanult, élt Ausztriában, Ausztráliában és Mozambikban.

Jelenleg világszerte közel száz civil és jótékonysági szervezetet támogat férjével. A szerelmes királynő a hatodik könyve, amely hónapokon át vezette a brit sikerlistákat. librikiado.hu

418

3999 Ft