A Milliárdosfeleségek írónőjének bestsellere
Keresd mindorokke
JENNIFER PROBST Szerelmi gyakorlatok paroknak
Copyright © Jennifer Probst, 2015 Hungarian translation © Babits Péter, 2016 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült Searching for Always Gallery Books, A Division of Simon & Schuster Inc., 2015
Borítófotó © Europress/Getty Images
Úgy tervezte, latba veti minden erejét. Azt is tette, csak nem egészen úgy, ahogy tervezte. Amint az a perzselően forró és bizsergetően lágy ajak birtokba vette, teljesen elveszett a fenséges illatokban, ízekben, érintésekben. Íjként feszítette meg a testét, ahogy feltárulkozott előtte. A férfi elmormolt egy sötét és mocskos kis szót, ahogy nyelve besiklott résnyire nyílt ajkán. És megmutatta neki, ki a főnök. Azzal a szenvedéllyel és mohó vággyal csókolta, amelyről mindig is álmodozott, de sosem tapasztalt. Minden korábbi szeretőjével gyengéden és lassan adták át magukat a testi örömöknek, miközben fülében költői szépségű szavak visszhangoztak. Mintha minden mozdulatukat hősi eposzok ihlették volna, míg szeretkezéseik nyomán a lelke és a teste egyformán kielégült – mégis megmaradt benne ez az égő vágyakozás, amit sosem sikerült eloltania. Azt hitte, vele van a baj, és készséggel megfeledkezett erről az oldaláról. Egészen mostanáig. Stone Petty uralta. Birtokolta. Nyelve elvette, amit megkívánt, sőt követelőzve sajátított ki még többet, ahogy minden heves csapásával újabb területeket hódított meg. Ujjai máris a hajába markoltak, hátrarántották fejét, feltárva a torkát, miközben ő tehetetlenül vergődött. Melle nekifeszült a kemény mellkasnak, míg a férfi erekciója a combja közé furakodott, feldúlta testétlelkét, és a nyomában nem maradt más, csak a gyötrő, rettenetes vágy, hogy még többet kapjon. 183
Tulajdon vágyai árulták el, és követelték megadását, hogy az ártatlan csókból valami egészen más legyen. Nyögdécselve tárta még nagyobbra a száját, vájta a férfi fejbőrébe apró körmeit, ívelte hátra a testét, hogy egészen a keménységének feszüljön. – Olyan finom vagy – nyögött fel a férfi, ahogy alsó ajkát rágcsálta-szopogatta. – Édes, mint a vattacukor. Szét akarlak tépni, meg akarlak ízlelni, és addig nyalogatni, amíg elolvadsz a kezemben. A szavak nyomán Arilyn öle mélyéről hévízi forrás buzogott fel. – Jaj, istenem, ez nem jó… – kapott levegő után, ahogy még szorosabban ölelte magához. – Nagyon nem jó… – Dehogyisnem. – A férfi hozzádörzsölte az erekcióját, s ahogy a csiklóját izgatta, borzongva és rángatózva próbált még közelebb kerülni hozzá. – Csak még több kell. – Ajkával elszakadt tőle, és megragadta a testére simuló ujjatlan felsőt, hogy lecsupaszítsa a mellét. Nem viselt melltartót. – Meghaltam, és a mennyben vagyok – nyögött fel a férfi, ahogy ujjaival kelyhet formált, és megragadta a mellét, hogy máris feszülő bimbóit dörzsölgesse. Arilynnek be kellett harapnia az ajkát, hogy ne sikoltson fel, amint az ujjak követelőzőbbé váltak. A férfi meredten nézte eltorzult vonásait, mintha próbálná kifürkészni, meddig mehet el. – Mint a vaj és a tejszín, olyan selymesen puha. Barackszínű bimbók, ahogy sejtettem. Milyen ízük lehet? – Ne, ezt ne. Én nem… ó! 184
A férfi ajka megnyílt ágaskodó mellbimbója felett, majd a nyelve újra és újra végigsiklott rajta, mintha csak kóstolgatná. Elmerült a felette átcsapó kéjes érzésekben, s miközben az agya éles kattanással kikapcsolt, a teste úgy lobbant fel, mint egy végletekig túlterhelt áramkör. Múltbéli kalandozásai az illatgyertyák, a romantikus versek és a pezsgőkortyolgatás körül forogtak. Csupa selyem és szatén, az utolsó mozzanatig gondosan megkomponált jelenetek. Rá kellett döbbennie, hogy a testiségnek épp csak a felszínét karcolgatta. Hogy a legszívesebben ledöntené Stone Pettyt a padlóra, fölébe kerekedne, azután leereszkedne rá, míg teljesen ki nem tölti a bensőjét. Arra vágyott, hogy ússzon a verítékben, hogy minél hangosabb legyen, és a saját feltételei szerint jusson gyönyörhöz, hogy soha többé ne fogja vissza magát. Semmit se tagadjon meg a férfitól, aki ilyen erőszakos és követelőző mer lenni. Igazi rosszfiú. – Akarlak. Itt és most. – A férfi csillogó ajakkal, lángoló tekintettel és olyan mohó éhséggel nézett fel, hogy beleborzongott. – És te is akarsz. Akarta bizony. De ezt akkor sem tehette. Istenem, mit művel? Józansága újraéledt. Mi ütött belé? Ez a fickó állandó jelleggel felbosszantja. Talán őrületesen jó lenne vele a szex, de utána csak önelégülten vigyorogna, és a tréning egész hátralévő részében halálra szekálná. Csak nemrég törték össze a szívét, nincs elég ereje egy ilyen viharos 185
viszonyhoz. A férfi elevenen felfalná. A szó jó és rossz értelmében egyaránt. – Nem lehet. – Erőtlenül eltolta magától. A hangja árnyalatnyit megerősödött. – Nem lehet. Meg kell adni, a férfi nyomban elhátrált, és felemelte mindkét kezét, ahogy próbálta visszanyerni az önuralmát. – Oké, csak adjon egy percet – mondta. Arilyn arra használta fel az időt, hogy magára rántotta a felsőjét, eligazgatta a ruháját, és összeszedte magát. Stone eközben konokul rázta a fejét, és az arcát dörzsölte. – Elragadott a hév. – Zajosan kifújta a levegőt. Kaján elégedettséget érzett. Vigasztalta a tudat, hogy nem csak rá hatott így ez a csók. Belegondolt, képes lesz-e valaha is úgy csókolózni egy másik férfival, hogy közben ne Stone-ra gondoljon, akinek a szakálla egyszerre bizonyult selymesnek és érdesnek, fenséges kontrasztot alkotva ajka puhaságával. Az ízét még az almás martininál is élvezetesebbnek találta, pedig egyetlen italt se szeretett úgy. A testéből sugárzó hő beszivárgott az ereibe, melyek mintha mind a combja közt futottak volna össze. – Engem is – suttogta. – Sajnálom. A férfi bosszús pillantást vetett rá. – Én nem. Azt hittem, több van magában, mint hogy elnézést kérjen egy ilyen csókért. Mintegy varázsütésre, újjáéledt benne az indulat. – Egyszerűen csak nincs most szükségem erre a bonyodalomra. Maga az ügyfelem. Ne keverjük a dolgokat. Az a buja ajak, amely oly sok gyönyört okozott neki az imént, ismét gúnyos vigyorra húzódott. 186
– Minek jön folyton ezzel? Megmondtam már, nem vagyok az ügyfele, és maga nem a terapeutám. Csak tanácsokat ad, hogyan uralkodjak magamon, ami kurvára rám is fér, ahogy a béna kifogásait hallgatom. Forrt benne az indulat. – A kifogásaimat? Nincs szükségem kifogásokra! Csókolóztunk, jólesett, ennyi. Lépjen túl rajta. Más se hiányzik, csak hogy egy erőszakos zsaru feldúlja az életemet. A férfi elfintorodott. – Van képe azt mondani, hogy én vagyok erőszakos? Egy napig se húznám maga mellett, de attól még összegyűrhetnénk kicsit a lepedőket, nem gondolja? Ezért mondana le a költészetről? Ezért a durva, nyers, bárdolatlan alakért? Aki először megcsókolja, azután ordítozik vele? Ha valaha vágyott is némi vigaszra az elbaltázott kapcsolata után, hát rosszul tette. Stone még átmeneti megoldásnak is hitvány lenne, amit meg is mond neki. Hátrahajtotta fejét, hogy a szemébe nézzen. – Jellemző. Hagyjon békén, és keressen valakit, aki vevő a szövegére. A férfi megrázta a fejét, mintha a gondolattól is viszolyogna. – Nem lehet. Ritkaság, amikor két ember így összepasszol az ágyban. Talán elviselhetetlen a modora, de ezzel kezdhetnénk valamit. Kapkodta a levegőt. – Álmodozzon csak! Lesheti, mikor kezdünk egymással bármit is! A férfi tűnődő tekintettel fürkészte az arcát, azután olyasmit tett, ami teljesen készületlenül érte a lányt. 187
Arilyn Meadows
Újra megcsókolta. Egyszerűen megragadta, magához az a lány, aki szinvonta, és olyan hosszú, mély, forró csókban tapadt rá, te mindenhez ért: jógaoktató, önkéntes állatmentő, amitől még a lábujjai is begörbültek. A teste úgy felpörstresszkezelési terapeuta, szabadidejében pedig imágött, hogy egy Ferrarit megszégyenített volna. dott nagyapját gondozza. E számtalan elfoglaltság De nem ez a legrosszabb. mellett nem marad ideje, hogy megtalálja álmai pasiját. Viszonozta a csókot. EgyAnap félreérthető pózban rajtakapja jógaférfiigencsak ujjai lesiklottak a hátán, s miközben hozzáoktató barátját egyhasát, csinosnyelve tanítványával, ekkor úgy nyomta kőkemény végigszaladt az alsó dönt, amintha jövőbenutoljára nem teszi a szívét ilyen megrázkódajkán, mégkimeg akarná ízlelni. Azután tatásnak, ésegy nem keresi tovább a Tökéletest. Önkéntes felvillantott torz vigyort. száműzetésbe vonul, és elvállalja, hogya vigyáz Kate – Ja, épp, ahogy gondoltam. Megőrzöm mocskos kis titkát, de jön nekem eggyel. Találkozunk a csoportban. kutyájára, amíg a barátnője nászúton van. Eközben új Hátat fordított, és az ajtó felé indult. páciens jelentkezik nála: Stone Petty rendőrt indulatArilynterápiára megbotránkozva fel, miközben kezelési küldték nyögött a felettesei. Stone-bólreszsuketett a vágytól, hogy ha kell, erőszakkal is letörölje a gárzik a férfiasság és a rosszfiús vonzerő, de Arilyn férfi képérőlellenáll: ezt az önelégültséget. Csak le egy hosszú pilkeményen őt aztán nem veszi a lábáról egy lanat után talált rá a hangjára. tüzes pillantás vagy egy szexi vigyor. – Most aztán tényleg nem kedvelem magát, Petty járőr! A férfi visszanézett a válla felett, és rákacsintott. – Én még annyira se magát, Meadows kisasszony. Azzal távozott. Arilyn a kutyához fordult, amely még most se moccant. Csak meredt maga elé, mintha egészen máshol Jennifer Probst a Milliárdosfeleségek sorozattal világjárna. szerte bebizonyította: ő a női olvasók új kedvence. Okos Rossz előérzet tört rá. Ha engedné elgyengülni a tesnők, erős férfiak, túlfűtött vágy és csipetnyi humor – tét, arra kérné a férfit, hogy vigye az ágyába. Az pedig ez Probst sikerének receptje. mint bármelyik eddigi még jobban megnyomorítaná, kapcsolata. Nem kockáztathatja meg, hogy ilyen rövid időn belül másodszor is összetörjék szívét. librikiado.hu 3999a Ft 188 9 789633 108918