miniszterelnökségének ideje alatt. Lehetetlen azonban pontos számot meghatározni, tette hozzá, hiszen „végül az előző kormány is felhagyott azzal, hogy hivatalos adatokat mondjon” a drogháború áldozatairól, mert lehetetlen nyilvántartásba venni az összes eltűnt személyt és a hullaházban heverő azonosítatlan holttesteket. Sokan azt gondolják, még ennél is több halottja van ennek a mocskos háborúnak. A halottszámlálás bizonytalan tudomány, néhány elvett élet mindig kimarad belőle. Hány áldozat lehet gödrökben eltemetve? Hány testet tüntettek el sósavban, hányat égethettek el, hogy nyomuk sem maradt? A politikusok gyakran válnak célponttá, a helyi képviselőktől az állami honatyákig. A drogháború hat éve alatt harmincegy mexikói polgármestert tettek el láb alól, ebből tizenhármat egyetlen év alatt, 2010-ben. A tisztességes emberek már nem is mernek indulni a választásokon, tudják, hogy előbb vagy utóbb a kartellek lesújtanak rájuk, s a helyükre a saját bábjaikat ültetik majd. Az öldöklési ráta folyamatosan frissül. Csupán 2012-ben, január elsejétől október 31-ig 10 485 halottat tartanak számon. De ezek csak becslések. Néhány szervezet, mint az Igazsággal és méltósággal a békéért mozgalom is, amelyet Javier Sicilia költő és aktivista alapított, miután a drogháború következtében elveszítette a fiát, úgy tartja, hogy a drogháború áldozatainak száma valójában sokkal nagyobb a becsült adatoknál. Számjegyek és összegek. Én inkább vért és pénzt látok.
105
Koka#3
Fogj egy befőttesgumit, és kezdd el kinyújtani. Az elején szinte semmi ellenállása nincs, minden nehézség nélkül ki tudod húzni. Egészen addig, amíg el nem éred a legnagyobb kiterjedést, amely után már elszakad. A mai gazdaság ugyanígy működik. A befőttesgumi a tisztességes verseny szabályainak és a törvénynek megfelelő viselkedést jelenti. Kezdetben minden könnyen megy, az erőforrások könnyen elérhetőek, a piac készen áll arra, hogy befogadja az új árukat, amelyek által szebb és kényelmesebb lesz az életed. Amikor vásárolsz, úgy érzed, tettél egy lépést a szebb jövő felé. Ugyanezt érzed gyártás közben. Rádiók. Autók. Hűtőszekrények. Mosógépek. Porszívók. Elegáns lábbelik és sportcipők. Villanyborotvák. Szőrmebundák. Televíziók. Szervezett utak. Márkás ruhák. Laptopok. Mobiltelefonok. Nem kellett volna ennél jobban kihúznod a szabályok gumiját. Most már közel vagyunk a ponthoz, ahol elszakad. Minden terméket megvásároltak, minden igényt kielégítettek. A gumit nyújtó kezek egyre mes�szebbre merészkednek, nem vesznek tudomást a piac telítettségéről, mindig egy újabb millimétert tágítanak rajta, 106
reménykedve, hogy nem ettől fog elszakadni. Ha mégis, kénytelen leszel áthelyezni a vállalkozásodat a Távol-Keletre, vagy megpróbálhatsz feketén dolgozni, hogy ne kelljen adót fizetned. A lehető legfeszesebbre nyújtod a gumit. Nehéz a befektetők élete. Mark Zuckerbergekből minden évszázadban csak egy születik. Nagyon kevés embernek sikerül meggazdagodnia egyetlen ötletből, és még ha be is jön egy ötlet, nem mindig tartós a hatása. Akiknek ez nem adatik meg, azok kénytelenek folyamatosan küzdeni azért, hogy el tudják adni a különböző termékeket és szolgáltatásokat, s ha olykor sikerül is egy-egy jó üzletet ös�szehozni, az sem tart sokáig. Minden termékre vonatkozik a befőttesgumi szabálya. Mindre, kivéve egyet. A kokain. Nincs a kokainnál jövedelmezőbb piac a világon. Nem létezik olyan befektetés, amely több hasznot tudna hajtani, mint a kokain. Még a legnagyobb tőzsdei áremelkedések sem versenyezhetnek azzal a haszonnal, amelyet a kokain biztosít. 2012-ben, amikor piacra dobták az iPhone 5-öt és a mini iPadot, az Apple-részvényei sosem látott magasságokba szöktek: egy év alatt 67 százalékkal emelkedett az értékük. Pénzügyi szempontból ez jelentős emelkedés. Ha befektettél volna ezer eurót Apple-részvényekbe 2012 elején, most ezerhatszázhetvenet kapnál vissza. Nem rossz. De ha kokainba fektettél volna be ezer eurót ugyanakkor, most száznyolcvankétezred lenne: százszor több, mintha az év legmagasabb hozamú részvényébe fektettél volna be! A kokain biztos befektetés. A kokain örök érték. A kokain igazi érték, sosem apad el a forrása, de sosincs túlkínálat belőle a piacon. A világon rengeteg hely van, ahol kórház, 107
internet és vízvezeték nélkül élnek. A kokain viszont min denhova eljut. Az ENSZ szerint 2009-ben Afrikában huszonegy tonna kokain fogyott el, Ázsiában tizennégy, Óceániában kettő. Több mint százegy tonna Latin-Amerikában és a Karibi-térségben. Mindenki kokaint akar, mindenki kokaint szív, s aki egyszer elkezdi, az nem tudja abbahagyni. A terjesztési költségek minimálisak, azonnal értékesíthető, óriási a haszonrés. Könnyebb eladni, mint az aranyat, és a belőle származó bevétel még a kőolajét is meghaladhatja. Az aranynál közvetítőkre van szükség, és időre, hogy meg lehessen kötni az üzletet; a kőolajnál kutak kellenek, finomítók, olajvezetékek. A kokain az egyetlen olyan termék, amely megengedi az eredeti tőkefelhalmozást. Rábukkanhatsz egy olajkútra a kerted végében, vagy örökölhetsz egy tantalitbányát, amelyből elláthatod alkatrészekkel a világ összes mobiltelefonját, de sosem kerülnél át a nincstelenségből a szardíniai Smaragdpart egyik villájába olyan gyorsan, mint a kokain segítségével. Az utcáról vezető pozícióba egy csavargyár által? A nyomorból a gazdagságba autógyártással? Egy évszázaddal korábban, persze. Ma már a nagy multik és az autógyártás óriásai sem tehetnek mást, mint megpróbálni állni a csapásokat. Csökkenteni a költségeket. Nyomulni még az isten háta mögött is, hogy növelhessék az exportot, amely azonban minden szektorban egyre kevésbé növelhető. És mindenekfölött reménykedni, hogy a pozitív mérlegek miatt a részvények és a vállalati kötvények jól fognak menni, mert ezekből nyerik a bevétel egyre hangsúlyosabb részét.
108
A tőzsdén nincsenek olyan értékpapírok bejegyezve, amelyek képesek hozni a kokain hajtotta hasznot. Nincs az a vakmerő befektetés, az a könnyen megjósolható eredményű spekuláció, az egész kontinensek életminőségét befolyásoló villámgyors tőkeáramlás, amely akár távoli hasonlóságot mutatna a kokain értékmegsokszorozó képességével. Aki kokainban utazik, néhány év alatt olyan gazdagságra tesz szert, amelyet a nagy vállalkozások évtizedes befektetések és nagyszabású pénzügyi spekulációk árán érnek el. Ha egy befektetőcsoportnak sikerül ráállnia a kokainra, olyan hatalmat szerez általa, amelyet semmilyen más eszközzel nem érhet el. Nulláról ezerre. Ilyen gyorsulásra semmilyen más gazdasági motor nem képes. Éppen ezért ahol a kokain jelenti a méretgazdaságosságot, ott megjelenik a kegyetlenség és az erőszak. Nincs olyan, hogy kokainközvetítés. Vagy mindent csinálsz, vagy semmit. És minden rövid ideig tart. Nem árulhatsz kokaint szakszervezetek segítségével, ipari tervezetekkel, állami támogatással vagy bíróság előtt támadható irányelvekkel. Akkor nyerhetsz, ha te vagy a legerősebb, a legravaszabb, a legszervezettebb, a legjobban felfegyverzett. Minden cégre érvényes, hogy minél jobban kinyújtod a gumit, annál több árut tudsz bevinni a piacra. Ha még jobban kinyújtod, bevonva a kokaint, akkor nyerhetsz az összes többi szektorban is. Csak a törvény szakíthatja el a gumit. De amikor a törvény bűnözés nyomaira bukkan, és megpróbálja megsemmisíteni, nincsen könnyű dolga, ha meg akarja találni az összes törvényes vállalatot, az ingatlanbefektetéseket és
109
a bankszámlákat, amelyek mind-mind a fehér por rendkívüli hatásának köszönhetők. A kokain egy bonyolult termék. Ártatlan fehérsége mögött milliók munkája rejlik. Milliók, akik közül senki sem tesz szert akkora vagyonra, mint azok, akik a megfelelő helyen tudnak értékesíteni. A kokain Rockefellerjei tudják, hogyan készül az áru, lépésről lépésre. Tudják, hogy júniusban elvetik a magot, és augusztusban begyűjtik a termést. Tudják, hogy a jó vetőmag a legalább hároméves növényekből lesz, és hogy a begyűjtés évente háromszor történik. Tudják, hogy a begyűjtött leveleket lemetszésük után huszonnégy órán belül a szárítóba kell rakni, különben tönkremennek, és nem tudnak túladni rajtuk. Azt is tudják, hogy a következő lépésben két gödröt kell ásni a földbe. Az egyikbe a szárított levelekkel együtt káliumkarbonátot és kerozint tesznek. A keveréket aztán alaposan meg kell taposni, amíg zöldes színű kotyvalék nem lesz belőle, a kokain-karbonát. Ezt átszűrik, majd átöntik a másik gödörbe. Tudják, hogy a következő hozzávaló a koncentrált kénsav. Tudják, hogy ennek hozzáadásával létrejön a lúgos kokainszulfát, a lúgos massza, amit ki kell szárítani. Tudják, hogy az utolsó lépésekben acetont, sósavat és tiszta szeszt kell hozzáadni. Tudják, hogy ismét le kell szűrni, többször egymás után. Aztán újra ki kell szárítani. Tudják, hogy így kokain-klórhidrát, közönséges nevén kokain jön létre. A kokain Rockefellerjei tudják, hogy nagyjából fél kiló színtiszta kokain előállításához három mázsa levélre és egy szakasznyi egész nap dolgozó munkásra van szükség. Más cégek vezetőihez hasonlóan a kokainba befektető 110
vállalkozók ismerik a termékük előállításának menetét. De mindenekelőtt tudják, hogy az a rengeteg földműves, drogterjesztő és szállító, aki a kokain miatt talált magának egy kicsivel jövedelmezőbb munkát, mint amilyet máshol kapott volna, ugyanúgy a nyomorban tengeti életét. Kétkezi munkások, bármikor lecserélhető alattvalók tömege, akik egy olyan rendszer továbbvitelén dolgoznak, amelyben általános a kizsákmányolás, és amelyben csak kevesek gazdagodnak meg. És ezen kevesek közül azok a leggazdagabbak, akik a leghamarabb rájöttek, hogy a kokain által bejárt hosszú út során, a kolumbiai levelektől az egyes fogyasztók orrlyukáig a legtöbb pénzt az eladásból, viszonteladásból, és a pénzgazdálkodás révén lehet szerezni. Mert ha igaz az, hogy egy kiló kokaint Kolumbiában ezerötszáz dollárért adnak el, Mexikóban tizenkétezer és tizenhatezer közötti összegért, Amerikában huszonhétezerért, Spanyolországban negyvenhatezerért, Hollandiában negyvenhétezerért, Olaszországban ötvenhétezerért, és Angliában hetvenhétezerért; ha igaz, hogy egy gramm országonként változó ára Portugáliában hatvanegy dollár, Luxemburgban pedig akár a százhatvanhatot is eléri, miközben Franciaországban nyolcvanba kerül, Németországban nyolcvanhétbe, Svájcban kilencvenhatba és Írországban kilencvenhétbe; ha igaz, hogy egy kiló tiszta kokainból grammonként eladva átlagosan három kiló árát nyerik ki; ha ez mind igaz, akkor az is, hogy akik ezt az egészet irányítják, azok a világ leggazdagabb emberei közé tartoznak. Új maffiózó polgári rétegek irányítják a mai kokain kereskedelmet. Az áruterjesztéssel foglalják el a területeket, 111
ahol aztán kereskednek. Az egész bolygóra kiterjedő Rizikó, amit élesben játszanak. Egyrészről ott vannak a termelési területek, amelyeken már csak szegénység és erőszak terem. Ezeket a részeket maffiacsoportok tartják ellenőrzés alatt, akik alamizsnát osztanak a szegényeknek a terület feletti rendelkezési jogért cserébe. A fejlődés nem fontos, csak a bevételek. Ha valaki szeretne kitörni a szegénységből, nem jogokat kell követelnie, hanem vagyont. És ezt a vagyont utána meg kell szereznie magának. Ezen a módon megerősödik a sikernek azon útja, amelyen az erőszak csak egy közlekedési eszköz. Amit mindenki akar, az a tisztán szerzett hatalom, tiszta, mint a kokain. A másik részről ott vannak azok a területek, amelyeken be kell törni a piacra. Olaszország: jelen. Anglia: jelen. Oroszország: jelen. Kína: jelen. Mindenhol. A nagy hatalmú családok számára a kokain hasonlóan működik, mint egy bankautomata. Meg akarsz venni egy bevásárlóközpontot? Importálj kokaint, és egy hónap múlva meglesz rá a pénz. Bele akarsz szólni a választási kampányba? Importálj kokaint, és néhány héten belül megteheted. A kokain az egyetemes válasz a készpénzigényre. A kokaingazdaság óriási méreteket ölt, és mindenhova eljut.
112
A ZeroZeroZero, vagyis a három nulla a legtisztább, a legjobb minőségű kokaint jelöli. Ezt a különleges 5. és rendkívül drága „anyagot” a legigényesebb és leggazdagabb drogfogyasztók számára gyártják. Erről is szó esik e könyvben, de a szerző elsősorban az elképesztő A kegyetlenség elharapózik mennyiségben gyártott átlagos minőségű kokain útját követi végig a dzsungelbeli ültetvényektől a titkos laboratóriumokon és a terjesztőkön át a fogyasztókig. Saviano egykori drogkereskedőkkel, titkos informátorokkal, drogellenes ügynökökkel folytatott beszélgetések és különböző szervek dokumentumai alapján Évek ótarendvédelmi gondolkodom, mi nyomozati értelme halottakkal és lövöl írtadözésekkel meg ezt a földrészeken és évtizedeken átívelő történetet. A könyvfoglalkozni. Megéri egyáltalán? Miért éri meg? benMert egymást érik a döbbenetes epizódok, de a drogkartellek közötti meghívnak majd, hogy szaktanácsadást tarts, vagy véres háborúk, illetve az újságírók, rendőrök, ügynökök és bíráktaelleni valamelyik – reményeid szerint neves – egyetemen gyilkos merényletek elbeszélésén túlerejéig? Saviano Mert rávilágít arra is, hogyan níthatsz egy hathetes kurzus belevetheted épülnek be a legális gazdasági vállalkozásokba – s válnak esetenként magad a gonosz elleni küzdelembe, s hinni tudsz a jó győmeghatározó a drogüzletből hihetetlen zelmében? jelentőségűvé Mert néhány –hónapra hősnek származó kijáró tiszteletet pénzösszegek. szerző külön fejezetet orosz maffiának, kapsz? VagyAmert pénzhez jutsz, haszentel valakiazelolvassa, amit amelyben felbukkan a jó ideig Magyarországon tevékenykedő Szemírtál? Mert gyűlölni fognak mindazok, akik már korábjonban Judkovics Mogiljevics, azaz Szeva bácsi is, akit a Time magazin írtak ilyen témában, de nem futottak be? Néha azt a világ tíz legveszélyesebb bűnözője közéNéha sorolt.meg vagyok róla gondolom, az egész csak őrültség. győződve, hogy ezekben a történetekben mérlegre kerül az igazság. Talán ez a titok. Nemcsak bárki számára, hanem számomra is. Előlem is rejtve van. Ott rejlik a nyilvánosság előtt kimondott szavaimban. A kábítószer-kereskedelem és a pénzmosás útjait figyelve azt érzed, képes vagy mérlegre tenni a dolgok igazságát. Megérteni, mi történik egy politikai választás során, mi zajlik egy kormány bukása 113