Emelie Schepp: Mementó

A L E G Ú JA B B S K A N D I N ÁV KRIMISZENZ ÁCIÓ

EmEliE Schepp

„JO NESBØ méltó utóda.”

Dast M a g a zi n e

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Emelie Schepp: Märkta för Livet Wahlström & Widstrand, Stockholm, 2014 © Emelie Schepp, 2014 Hungarian translation © Papolczy Péter, 2016 Borító © Mariesol Fumy/Trevillion Images

– Állj! – kiáltotta a nő.

– Most? – kérdezte a sofőr.

– Igen, most! Állj meg! – kiáltott megint a nő.

– De még messze vagyunk. Nem ide…

– Kuss – vágott a szavába a nő. – Én hajtom végre, én döntöm el, hol. Nem te, és nem ő.

A férfi lefékezett, a furgon megállt.

A lány azonnal tudta, hogy valami nincs rendjén. Még Hadész is feleszmélt, kihúzta magát.

A nő a lány szemébe nézett.

– Kérem a kést.

A lány engedelmesen átnyújtotta.

– És a pisztolyt is.

Hadész a nőre nézett, miközben átadta a pisztolyt. A nő kitépte a kezéből, és ellenőrizte a tárat. Üres volt.

– Nem lett volna szabad lőnöd – mondta a nő szigorúan.

Hadész leszegte a fejét.

A nő kinyitott egy dobozt a sofőrfülkéhez közeli sarokban, elővett egy teli tárat, és megtöltötte a pisztolyt. Majd hátrahúzta a szánt, ameddig tudta, elengedte, és a fegyvert a lányra szegezte.

– Kifelé – mondta.

Az erdő körülzárta őket, a csend búraként borult rájuk. Hajnalodott, az első gyenge napsugarak befurakodtak

228

a fenyők között. A nő maga előtt lökdöste a lányt, a pisztolyt a hátához szorította. Hadész ment elöl. A fejét lógatta, mint aki valami rosszat tett, és most szégyelli magát.

Keskeny ösvényen haladtak, a lány időnként megbotlott a puha talajból kiálló gyökerekben. Az ágak horzsolták a karját, vékony pamutpólója átnedvesedett. Minél beljebb értek az erdőbe, annál halványabban látszott a furgon fényszórója.

Százötvenkettő, számolt magában, és továbbra is fejben tartotta, hány lépést tettek meg, amikor egy mélyedéshez közelítettek.

A sűrű erdő szétnyílt előttük.

– Tovább! – mondta a nő, és keményen a lapockái közé nyomta a fegyvert. – Tovább!

Lementek a mélyedésbe, útközben félrehajtották az ágakat.

– Megállni – mondta a nő, és megszorította a lány karját.

Odalökte Hadészhez, hogy egymás mellé kerüljenek. Még egyszer végignézett rajtuk, aztán eltűnt a hátuk mögött.

– Azt hittétek, halhatatlanok vagytok, mi? – Sziszegve ejtette a szavakat. – Tévedtetek. Senkik vagytok, jobb, ha tudjátok. Értéktelen kis pondrók vagytok, akikre senkinek sincs szüksége. Senki nem akar tudni rólatok! Halljátok? Még Papa sem törődik veletek. Szüksége volt rátok, hogy öljetek, ennyi.

Nem jöttetek rá?

A lány Hadészra nézett, a fiú önnön halálra vált tekintetét látta a lány szemében.

Kérlek, mosolyogj, gondolta a lány. Mosolyogj, és mondd, hogy ez csak egy álom. Mélyedjen tovább a gödröcske az arcodon. Mosolyogj. Csak egy mosolyt!

De Hadész nem mosolygott. Pislogott.

Egy, kettő, három, jelezte a szemhéjával. Egy, kettő, három.

229

A lány megértette a jelzést, és visszapislogott megerősítésképpen.

– Nyilván nem jöttetek rá. Totál agyhalottak vagytok. Programozottak. De most vége. – A nő fröcsögte a szavakat. – Vége, ti szemét korcsok!

Hadész megint pislogott. Ezúttal erőteljesebben. Egy, kettő, három. És megint. Utoljára. Egy. Kettő. HÁROM. Hátravetődtek. Hadész elkapta a nő karját, és kicsavarta, hogy elvegye tőle a pisztolyt. A nőt váratlanul érte a támadás, és ösztönösen meghúzta a ravaszt. Eldördült egy lövés. A robaj visszhangzott a fák között.

De aztán már nem tudott ellenállni Hadész erejének, és fájdalmasan felüvöltött, amikor a fiú hátrafeszítette a karját.

A lány elkapta a pisztolyt, és a nőre szegezte. Ekkor látta, hogy Hadész a fűbe rogyott. Eltalálták.

– Add ide a pisztolyt! – sziszegte a nő.

A lány keze remegett. Hadészra meredt, aki mozdulatlanul, kiszolgáltatottan feküdt a fűben, nehezen lélegzett.

– Hadész!

A fiú lassan a lány felé fordította a fejét, találkozott a tekintetük.

– Fuss! – suttogta.

– Gyerünk, ide a pisztolyt! – üvöltötte a nő.

– Fuss, Kér! – suttogta megint Hadész, és görcsösen köhögött. – Fuss!

A lány hátrált pár lépést.

– Hadész…

Nem értette. Hiszen nem futhat csak úgy el. Nem hagyhatja itt.

– Fuss!

230

Ekkor meglátta.

A fiú mosolygott.

A mosoly szétterült az arcán. És ekkor a lány egyből megértette. Hogy muszáj. Így megfordult, és futásnak eredt.

J A N A B E R Z E L I U S - S O R O Z AT E L S O KÖ T E T 1991 nyarán egy kilencéves kislány valami kimondhatatlan gonosz elől menekül. Nincsenek emlékei arról, hogy kimár ő, honnan és miperce történt vele…

Jana Berzelius több mintjött, harminc haladt kocsi-

val a part mentén, de nem talált alkalmas helyet. Az összes számításba jövő ponton volt valaki, és alighanem módfelett különösnek találták volna, ha odalép, és bedob egy mobiltelefont a vízbe.

Megállt egy parkolóöbölben a Leonardsbergsvägen, és levette a gyújtást. hogyan szabaduljon meg Huszonegy évvelGondolkozott, később Jana Berzelius sikeres ügyésza mobiltól. Egyre nőtt benne a frusztráció, és végül túl is ként nyomozást vezet a norrköpingi Bevándorlásügyi csordult. Rácsapott a kormányra. Megint. Két kézzel.

Hivatal osztályvezetőjének meggyilkolása ügyében.

Erősen.

A gyanú hamar a feleségre terelődik, de a nyomozás Erősebben. váratlan fordulatot vesz, amikor a közelben egy fiatal Aztán hátradőlt, és kifújta magát. Könyökével a kocsiajfiú holttestére bukkannak, furcsa hegtetoválással a nyatóra támaszkodott, és jobb keze bütykeit a szájára szorítotkán – egy nevet véstek a bőrébe: Thanatosz. ta. Sokáig ült így, nézte a kietlen tájat. Minden szürke volt.

Bánatos. A fákon nem volt levél, a föld barnán csillogott a Mit szállítottak eltűnt konténerek, ki voltszíne a titokzanemrég megolvadtaz hótól.

Az aszfalt sötétszürke az égről tos zsaroló, milyen nemzetközi szervezet áll aKinyisötét köszönt vissza.ésEgy gondolat formálódott a fejében. üzelmek mögött? totta táskáját, és elővette a tasakot a mobillal. Hogy ez eddig nem jutott eszébe!

Minél mélyebbreültében, ás Janaésaletette halottafiú múltjába, Felegyenesedett mobilt a táska mellé. annál közelebb jut az igazsághoz, ami A szám, amelyre az sms-t küldték, a Bevándorlási Hivatalsötétebb és Eddig véresebb, mintDevalaha hoz tartozott. világos. még nem vette a fáradságot, képzelte volna. hogy felhívja ezt a számot.

Beindította a motort, eltökélte magát, hogy felhívja. Csak előbb vennie kell hozzá egy feltöltős kártyát. librikiado.hu

232

3599 Ft