Térey János: A Legkisebb Jégkorszak (beleolvasó)

TÉREY jános A Legkisebb jégkorszak

fótó: Falus Kriszta

Szávai Viktória:

Kétszer is volt szerencsém Térey darabban játszani, és sokszor azon kapom magam, hogy a legváratlanabb helyzetekben kísértenek a sorai. Pl. amikor ruccolát eszem, mindig hallom magamban Delfin mondatait az Asztalizenéből, hogy: “A ruccolát en bloc nem szeretem”.

(Pedig én nagyon is szeretem.) Vagy amikor bringázom a körúton, megszólal Mátrai Ágoston a Protokollból, hogy: “A föld köpenye aszfaltszürke aszfalt, s a rés, melyen át Hádész levegőt kap, ez a gőzölgő csatornafedél”. Szóval Térey beférkőzte magát a hétköznapjaimba, mert számomra ő ott áll lesben a költészet és a pimf hétköznapok között.

Fekete Ernő:

A kiadó jóvoltából olvashattam egy kis ízelítőt az új „Térey-ből”, nagyon tetszett, és várom, hogy végre megjelenjen. Persze titkon azt se bánnám, hogy, mint pár éve a Protokollnál, valamelyik színház színpadra alkalmazná, és a színház igazgatója szerepajánlattal telefonálna a hamarosan műsorra tűzött A Legkisebb Jégkorszak ügyében. Mert higgyék el nekem, Téreyt nemcsak olvasni jó, de játszani is. Feltéve, ha az “ EYJAFJALLAJÖKULL” szót nem nekem kell kimondani.

fótó: Varga Imre

Szamosi Zsófia:

Mátrai Ágoston szinte az ismerősöm. Már nagyon várom, hogy újabb fejezetet ismerhessek meg az életéből és az új magyar középosztály köreiből, amelyekben forgolódik. Mindez egyszerre olyan ismerős, visszataszító és vonzó is a számomra. Nekem ez olyan, mint másnak a Barátok közt. Színészként sajnos nem volt még alkalmam rá, hogy Téreyt játsszak. Remélem, egyszer lesz. Addig is olvasom.

Könyvbemutató:

2015. szeptember 25. péntek 19.00 | FUGA Budapesti Építészeti Központ A Legkisebb Jégkorszak című regényről Térey Jánossal és Szilasi Lászlóval a kötet szerkesztője, Nagy Boglárka beszélget.

Felolvas: Rába Roland

Radák miniszterelnök jó darabon Letakarított utakon kígyózott föl a hegyre Dögös fekete terepjárójával.

Sokáig azt hitte, hogy semmi különös, Túloznak a jelentések. Mindig ez a magyaros rinyálás!

Mégis, mi van ezen csodálkoznivaló?

A Sváb-hegy rendes középhegység elvégre is, Lassan meg lehetne szokni a hátrányait.

Próbálta ehhez tartani magát, De ott fönt valóban megrázó volt a látvány. „Szibéria – suttogta önkéntelenül. – Szibéria.”

Tudta, hogy péntek óta az Eötvös úti víztorony körül Fordul a minibusszá zsugorodott 21-es, Nem megy tovább, mert lehetetlenség volna.

Tudta, hogy kordonnal zárták le az autóutat a Normafára, Mert a víztorony után alpesi hóvilág jön.

Radák főleg az övéhez hasonló, bár az övénél Szerényebb terepjárókat látott az úton, Azonkívül egy-két fürge hómobilt, Amelyek hátán huszonéves aranyifjak iparkodtak Hegyen lakó szerelmeikhez; És autók közül csupán extramagas tengelyűeket látott, De most azok is alig bírták a változékony terepet, Úgy csúszkáltak, zuhantak ide-oda az úttesten, Keresztutcánként jobbra-balra, Veszélyes kanyargásokkal a hómeredélyek közt, Mint félig kiütött részegek.

Apró halmok sora eltemetett autókat jelzett.

Háromnegyed úttól, a hegy derekán túl Csupán a darázshangon zümmögő, Lomha motoros szánok siklottak előre; Dzsippel Radák is csak a keskeny sávot nyitó, Olajzöld hóekék és egy masszív, lánctalpas 3

Hókotró nyomában tudott haladni, Amely a csúcsra felzörögve Havat taszított az út két oldalára.

A régimódi, buzogányfejű víztoronytól Egészen a városhatárig zárva volt a hegy.

Az élet a síparadicsomban szünetelt.

A toronynál, íme, itt az a bizonyos kordon – Ilyen van ősz óta a Turulnál is, bár más okból, Ott a csempészek és spekulánsok miatt… –; S a kordon mögött a karhatalom cirkált, Őt persze átengedték az útlezáráson.

Binder Gyula protokollfőnök várta miniszterelnökét A krízisközpont portáján, ahová megbeszélték.

Egy volt szállodában rendezkedett be a stáb.

Reggel óta itt ülésezett a Nemzetbiztonsági Kabinet. „Miniszterelnök úr, egy rossz hír. Leállt a fogaskerekű Kábellopás miatt.” „Mikor?” „Este hat után.” „Úristen, milyen emberek vannak, ilyenkor lopni…

Már csak ez hiányzott.” „Az elkövetők Az ítéletidő beköszöntét használták ki, És fura fintorként pont az eljegesedést Akadályozó kábeleket lopták el… Úgyhogy most kókadtan csüggenek alá A lecsupált felsővezetékek.” „Azonnali intézkedést kérek, Gyuszi!” „Folyamatban.”

A krízisközpontba sorra futottak be a jelentések.

A környéken harminc-negyven vonat Akadt el rémisztő torlaszokban, Utasok ezrei voltak kénytelenek A szerelvényen tölteni az éjszakát.

Mivel ilyenformán elakadt a szállítmányozás is, 4

Tegnap óta üresen állnak a szupermarketek.

Közönség híján és rendeletre sorra bezártak A színházak, mozik, hangversenytermek és diszkotékák, Zárva volt az Opera, az összes színházak (Kivéve az ellenzékiek és földalattiak, Mert ők most élték a legnagyobb szezont A klímapesszimum és a politika kettős prése alatt…); Végül az iskolák csukták be az ajtót.

Estétől a fegyveres erők, a segélyszolgálatok emberei És a menedékkeresők kivételével Mindenkinek tilos volt autóba ülni.

Legutóbbi sajtóközleményében Tárkány Béla budapesti főpolgármester Mindenkit fölszólított, hogy maradjon otthon; Nem lehetőleg, hanem immár kötelezően. „Kedves polgártársak, próbáljunk Mindent föllelni saját körzetünkben!”

Egy nyomtatott hírlap is előkerült, afféle utolsó fecske. „A boltokat szedett-vedett bandák fosztogatják A mínusz húsz-huszonöt fok Erkölcsöket megbénító cselekvéskényszerében”, Fogalmazott Kőnig Attila, jeles humanista író („Bénító cselekvéskényszer”: bármit is jelentsen ez).

A fosztogatásoknak egyelőre nem volt politikai Színezete vagy ellenzéki vonatkozása (Bár Kőnig megpróbált azt is tulajdonítani nekik).

Igaz, nem kevés harag volt jelen az utcán, És voltak, akik máris éheztek, nem is kevesen.

Az ítéletidő átvonulása százas Nagyságrendben emberéletet követelt (Autóbaleset, gyorshajtás, némi sebességmámor, Jeges út vagy a gumik gyalázatos állapota…).

5

Hajléktalanok fagytak halálra, haltak éhen; Sokféleképpen lehetett csapdába futni.

Egy jó külsejű, göndör, barna férfi is megállt Radák előtt. „Igen, Dolina úr? Majdnem az életünk Függ attól, hogy mit jósol ön.” „Miniszterelnök úr, Jósolni, azt soha… Csak mondom, ami biztos. Úgy néz ki, hétvégén átsöpör az országon a szél, S a vihar megint a Dunántúlt és Pest megyét sújtja legerősebben.

Holnapra megint méteres hó fenyeget.” „Értem.”

Dolina hátrébb húzódott, mire a takarásából előbújt Egy nagykabátos, mutatós nő. „Kezét csókolom. Ismerjük egymást”, Hadart Radák. A nő kinyújtotta kezét, Aztán Radákra, majd zavartan félrenézett.

Hátrálva saját férjébe ütközött, s ekkor odaadóan A meteorológus vállára hajtotta a fejét.

Ez a nő minthogyha engem provokálna Ezzel a nyilvános dörgölőzéssel.

Keskeny metszésű, kék szeme van, Ami a gyöngém. Olyanok, mint egy mindent túlélő És megmenekült házasság, gondolta Radák. „Jó éjszakát, miniszterelnök úr”, búcsúzott a pár.

Radák megint a képernyő fölé hajolt.

Most a közösségi oldalakon Leggyorsabb a híráram. Volt, aki fölajánlotta A segítségét Facebookon a városhatárban elakadtaknak, És csakhamar meg is jelent a bajba jutott autó mellett Forró teával és lapáttal a kézben (mert sürgősen ki is Posztolta saját magát a dicsőségtablóra).

A tanulságokból okulva használjanak a hivatalos Szervek is Facebookot, javasolta Dolina. Így egy darabig hatékonyabb lett a mentés, De késő estére lefagyott a Facebook is; 6

Akadozott a közlekedési cégek Ügyfélszolgálati szervere is a túlterheléstől.

A bejövő hívásokra nem jutott elég diszpécser, Pedig százakat fogadtak föl újonnan.

A következő percben jelentette A miniszterelnöknek egy asszisztens, Hogy a ferihegyi repülőtéren regisztrált Mínusz huszonhat és fél fok százéves csúcsot döntött meg.

A dermesztő hideg most már tizenöt millió embert érintett.

Sok száz repülőjáratot töröltek négy nap alatt. „Ferihegy nem indít és nem fogad, Miután tegnap egy kisgép leszállás után Megcsúszott és hóbuckának ütközött”, Hadarta a képernyőn egy nő elvékonyodó hangon. * Radák színe előtt megjelent egy jól dekorált tábornok, És Binder protokollfőnök tördelte kezét az uniformis nyomában. „Mit tegyünk, elnök úr, legfőbb haduram?”, kérdezte az előbbi. „Küldjenek Ferihegyre néhány stramm rakodógépet, És egyszerűen hordják el onnan a havat a fenébe.” „Sajnos ilyen gépeink nincsenek.” „Nincsenek?!” „Nincsenek. Vagyis csak a lehívható állományban, Ami különleges helyzetekben vethető be.” „Hát akkor hívják le!” „Ez most az?” „Magának nem világos?

Mi van, az armageddonra takarékoskodnak?

Maguk szerint mi a rendkívüli helyzet, ha nem ez?”

A tábornok tisztelgett és lelépett. „Kövessen, Binder!

A fundamentalistákkal semmi fejlemény?”, Kérdezte Radák, miután beterelte Bindert egy amfiteátrumszerű nagyterembe.

Ott állt még a karácsonyfa a dobogó szélén.

7

„Hát, van éppenséggel fejlemény.

Lassan ellepik a budai hegyeket.

Villákat szállnak meg, elhagyott boltokat, Kihasználva a vihar okozta káoszt.”

Radák föllépett a pulpitusra, megtetszett neki a mikrofonállvány. „Az zavar, hogy még csak nem is radikálisok…

Tufafejű anarchisták, és ami a fő: ideológia nélkül.

A radikalizmus nem ideológia, Hanem hozzáállás – folytatta Radák. – Nem teszetosza mellébeszélés!

Hanem egyenes beszéd és bátor cselekvés…” „Cselekedni ezek is tudnak. Időnként felrobban Valamelyikünk vagy valamelyikünk háza, esetleg autója.” „Jó, és ezek tettek? Ez a gyűlöletük. De mi az ő Értékrendjük, Binderem? Van nekik egyáltalán olyanuk?

A bukott szélsőjobb a nemzeti konzervativizmust Képviselte. Ideáik és ötleteik azok voltak.

Figyelj, az milyen, hogy kémiailag Kasztráltatni a pedofilokat? Egész jó, mi?” „És jogos.”

Radák, ha kicsit beivott, mindig a tegezés határára Sodródott a beosztottjaival. A meglepő, hogy most józanon beszélt így. „Csak hát a buzikkal folytatták volna alighanem. És nem is biztos, hogy csak kémiailag…

Figyelj, és az milyen, hogy csendőröket Vizionáltak, akik majd visszaszorítják, Ahogy mondták: a barna bőrű bűnözést?…” „Nem is kerültek kormányra ilyen morális színvonallal.

Helyesen.” „Gyuszi, te engem ugye rendpártinak ismersz?

Elárulnád, hogy ezek milyen rendet akarnak?

Azonkívül, hogy szétverni mindent és porig alázni mindenkit?” „Egyszerű. Ki szeretnék vizsgálni Az előző kormányok korrupciós ügyeit, Vagyonelkobzással sújtani a politikusbűnözőket.” „Mint mindenki, aki ellenzékben van.

De hogy mit kezdenének az így visszaforgatott pénzzel, 8

Eddig még nem derült ki.” „Nem is fog, miniszterelnök úr.” „Tegezz! A nyugati fejlődés főáramába visszatértünk.

A botránybaloldal és a vezérdemokrácia után Visszaadtam a nemzetnek az öntudatát!

Minden pályázatunk nyílt és nemzetközi…

A fundamentalisták ezzel szemben…” „Ezzel szemben, miniszterelnök úr?” „Semmi. Tegezz! Neked csak Zoltán.

A fundamentalisták nem akarnak semmit…

Néhány napi felhőtlen rombolást maximum.”

Radák a karácsonyfa díszeit babrálta. „Reformot végbevinni úgy, hogy közben Nem romlik a szolgáltatások színvonala, Kutya kemény föladat, miniszterelnök úr!”, Mondta kicsit szolgaian Binder. „Újraiparosítottunk, kérlek alássan!

Kis parlamenti többséggel is nekimentünk A nagy érdekcsoportoknak, igaz?” „Nagyon igaz.” „A versenyszférát következetesen központosítottuk! És ezek mégis a legfőbb ellenséget látják bennem!” „Nincs kétség, hogy ön az első számú célpont.” „Mondom, tegezz! Én úgy unom, hogy én vagyok Az első számú célpont. És meguntam félni.

Egy vezető nem lehet mindig népszerű.

A történelem, Binder, majd minket igazol: Volt középtávú gazdasági tervünk!

Költségvetés? Feszes. Deficit? Leszorítva.

Volt rossz emlékű improvizációnk?” „Dehogy volt.

Ha annyit szabad mondanom… Miniszterelnök úr Népszerűségi mutatója ősszel eléggé megugrott.

Az adók és a hangulatrontó intézkedések Néhány százalékot ugyan lefaragtak, De a státuszelismertségi faktor jó maradt: A privát, khm… a személye körüli hírek 9

Ön mellé fordították az ingadozókat is.” „Miféle hírek, Binder? – És Radák kivárt. – Te Líviára gondolsz?” „Ha szabad mondanom…” „Líviát örökre szívembe zártam. – Radák Binder vállára hajolt. – Gyuszi, tudod jól, hogy soha senkit ennyire.

Figyelj, és az milyen, hogy ő a te unokahúgod, És ha én elveszem őt, mi rokonok leszünk, Gyuszi?

Unokasógorok, vagy hogy a fenébe is…

Nem élünk már a viktoriánus korban, De ugye megértesz, ha őt azért kímélni akarom A mocskos bulvártól?… Ugye igazam van?

De mennyire, mennyire, mennyire igazam van!

Nemsokára előjövünk. Ez nem ígéret, ez tény.

Meguntam félni. Meg-un-tam fél-ni.” * „A Kárpát-medencét megbénító vihar miatt Szükségállapotot hirdetünk – Jelentette ki este Radák a sajtó képviselőinek. – A Dunántúlon életbe lép a legmagasabb, A háromosztatú skálán nem is szereplő Négyes fokozatú készültség.” „Este is jövök – fordult a pulpitusról Lelépve Binderhez. – Te leszel?” „Pont este Sajnos nem. Mindjárt Bécsbe indulok egy konferenciára.” „Ilyenkor?” „Muszáj. Az a sztráda tiszta. A kocsim jó, És csak egy éjszakányi kimaradás.” „Tekintsd úgy, hogy föl vagy mentve, Binder.” „Nagy tudásvágy él bennem.” „Jó, de családos vagy.” „Veszélytelen útnak látszik.” „Mi a témátok?” „Biztonságpolitika.” „Nem vagy te stikában titkosügynök?

Kémfőnök, hm?” „Arról ön is… te is tudnál.” „Á, az igaz.”

10

Keresse a Libri Könyvesboltokban és a Bookline webáruházban.

Befagy a Duna, és megnyílik a síparadicsom a Svábhegyen.

2019-et írunk, Európát és benne Magyarországot az izlandi vulkánok heves aktivitása nyomán bekövetkező globális lehűlés keríti hatalmába. Mátrai Ágoston, a Protokoll immár révbe ért főszereplője, konzulként dolgozik Reykjavíkban, ám amikor a mindent beborító hamufelhő miatt evakuálják a lakosságot, haza kell térnie Budapestre. A „vulkáni tél” lassanként beköszönt Magyarországra is. Vajon miként birkózik meg a magyar társadalom a váratlan katasztrófahelyzettel? Mihez kezd az épp regnáló szociáldemokrata-jobbközép kormány Magyarországon? Miközben a felső középosztály fényűző díszletek között zajló kényelmes életét felborítani látszanak a hó és jég alatt is forrongó szélsőséges csoportok. Mi történik, ha csődöt mond a logisztika, a pénz sem bizonyul hathatós cserealapnak a túléléshez, és előbújnak a hegy kísértetei is? Egyáltalán: mi lett Bill Clinton régi, jó világával? És miért nem megy el a farsangi bálba Orbán Viktor?

A Legkisebb Jégkorszak korántsem utópisztikus látomás, hanem képtelenül valóságos korrajz a közelmúltunkról, jelenünkről és egy elképzelt jövőről.

Térey János verses epikájának nagy lélegzetű, öszszegző alkotása, a szeszélyes európai apokalipszis hótól és jégtől szikrázó költészete.