Robert Paul Weston: Szörnyen Titkos Részleg

FORDÍTOTTA PÉK ZOLTÁN

ROBERT PAUL WESTON

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Robert Paul Weston: The Creature Department Razor Bill, An Imprint of Penguin Group (USA) Copyright © 2013 Penguin Group (USA) LLC Hugarian translation © Pék Zoltán, 2014

MACHIKÓNAK

T

ELE

LEKTRIKUS CERUZ

A

1. FEJEZET Amelyben Elliot nem akar a Gasztrogimibe menni, Leslie pedig inkább lenne Párizsban lliot von Doppler, most azonnal lejössz, vagy esküszöm, hogy levest főzök belőled és feltálallak az apádnak!

Elliot a fejére húzta a takarót. A levesultimátum volt a harmadik ínyencfenyegetés az elmúlt öt percben (az anyja korábban már megesküdött, hogy megpirítja az egyik veséjét és megpácolja az ujjait).

Természetesen hangsúlyoznunk kell, hogy Elliot von Doppler szü­ lei még sohasem fogyasztottak el senkit, és ezután sem állt szándé­ kukban. Végtére is nem kannibálok voltak, hanem ételkritikusok.

Peter és Marjorie von Doppler szerkesztették a Bickleburgh-i Harsona gasztrorovatát. Közösen írták az Ezen rágódj című napi kolumnát, amelyben helyi éttermeket értékeltek. Néha kóstolókör­ utakat tettek az országban, sőt a világban. Így már érthető talán, hogy egyfolytában a magas konyhaművészeten járt az eszük (még akkor is, amikor a fiukat kellett reggel kiparancsolni az ágyból).

– Nem viccelek, Elliot. Tudod, hogy apád mennyire szereti a jó borscsot!

10

ROBERT PAUL WESTON

Elliot felnyögött.

– Háromig számolok, fiatalember, aztán felmegyek és hollandi mártásba fojtalak.

(Ne féljetek, Elliot édesanyja sosem tenne ilyet. Már csak azért sem, mert fogalma sincs róla, hogyan kell hollandi mártást készíteni.

Foglalkozásuk dacára Elliot szülei csapnivaló szakácsok voltak.)

– Egy! Elliot kihengeredett az ágyból, és nekilátott öltözni. Magára ka­ pott egy sortot meg egy pólót, majd az összeállítást (szokás szerint) rikító zöld horgászmellénnyel koronázta meg.

– Kettő!

Elliot a legnagyobb kincséért nyúlt: egy eredeti DENKi-3000 Te­ leszkópos Lencséjű Elektromos Ceruzáért. Igazi antik darab volt, Archie bácsitól kapta ajándékba. Az elektromos ceruza volt az első termék, amelyet a DENKi-3000 piacra dobott.

– HÁROM! Jól van, fiatalember. Felküldöm apádat egy fokhagy­ manyomóval.

– Jövök már! – kiabált le Elliot. Leslattyogott a lépcsőn a kony­ hába, és rögtön kiszúrta a reggelit az asztalon. Híg paradicsomszósz és égett pirítós.

– Sok időnk ráment erre a reggelire – közölte vele az édesapja mi­ heztartás végett. Az asztalfőn ült, és a reggeli Bickleburgh-i Harsonát fogta a kezében. – Egy rossz szót se akarok hallani róla.

– Csüccs le – mondta az anyja, és fürkészőn nézett rá. – Mondd el, mit gondolsz!

11

SZÖRNYEN TITKOS RÉSZLEG

Elliot megpróbálta a szósszal megpuhítani a megfeketedett, kőke­ mény pirítóst. Hiába.

Már a reggeli felét megette (pontosabban letuszkolta a torkán), amikor észrevette, hogy egy boríték hever az asztalon.

Az ő neve állt rajta.

– Az mi?

– A nagybátyád munkába menet beugrott – árulta el az anyja.

– Micsoda? Itt volt? – döbbent meg Elliot.

Az anyja bánatosan bólintott.

– Szokás szerint hetekre eltűnik, aztán hopp, felbukkan, és téged keres.

– Engem? – Elliot ezen még jobban megdöbbent. Archie bácsi gyakorlatilag a DENKi-3000 központjában élt. A vállalat szokatlan épületei nem messze, a Bickleburgh Park túlsó felén álltak, de Archie bácsi soha semmiért nem szokott csak úgy „beugrani”. Megbízható pontossággal felejtette el a születésnapokat, a karácsonyt, a foci­ meccseket, vagyis a mások számára fontos dolgokat. – Miért nem ébresztettetek fel?

– Rendes időben is alig tudlak felkelteni. Különben is hagyott ne­ ked egy üzenetet.

Elliot (boldogan) elfelejtette a reggelit, és feltépte a borítékot. Egy rövid, sebtében lefirkantott levelet talált benne.

Kedves Elliot! Évek óta kérlelsz, hogy vezesselek körbe a vállalat központjában, de én sosem értem rá. Azonban a dolgok mostani állása miatt úgy döntöttem, tovább nem halogathatjuk. Ugorj be ma, és körbe­vezetlek!

Szeretettel, Ui.: Hozd Leslie barátodat is!

Archie bácsi

12

ROBERT PAUL WESTON

Elliot hunyorogva, tátott szájjal bámulta a levelet.

– Mit ír? – érdeklődött az apja.

– Archie bácsi körbe akar vezetni a vállalatnál. Még ma. Édesanyja észrevehette a megdöbbenést az arcán, mert megkér­ dezte: – És nem örülsz neki?

– Dehogynem, csak…

– Csak mi?

– Csak ki az a Leslie?

– Nem egészen értem – mondta az anyja.

– Nézd! – mutatott az utóiratra Elliot. – Azt írja: „Ui.: Hozd Leslie barátodat is!”

– Kedves tőle, hogy őt is meghívja – jegyezte meg apja az újság mögül.

– De nekem nincs Leslie nevű barátom. – Elliot arra inkább nem tért ki, hogy egyébként sincs túl sok barátja (de igazából egy se).

– Várjunk csak! – emelte fel a mutatóujját az anyja. – Nem így hívták azt a lányt a tudományos versenyen?

– Leslie Fang?

– Bizony. Csak rá gondolhatott.

– Az nem lehet – jelentette ki Elliot. Nem is ismerte Leslie Fanget.

A lány csak két hónappal a nyári szünet előtt érkezett az iskolába, nem is nagyon volt idő, hogy bárki összebarátkozzon vele. – Miért akarná, hogy őt is vigyem? Nem is egy osztályba járunk.

Ez így is volt. Elliot csak azért tudott Leslie-ről, mert megosztva kaptak harmadik helyezést a városi tudományos vetélkedőn. (Mind a ketten rakétát terveztek, méghozzá szinte teljesen ugyanolyat, ami elég ciki, még akkor is, ha harmadik helyezést kaptak.)

Az anyja elgondolkodott a dolgon.

– Sokszor látom azt a lányt munkába menet, mindig egymagában üldögél a parkban. Szinte mindennap ott van, amióta elkezdődött a vakáció, és őszintén szólva, elég magányosnak látszik. Talán Archie bácsi is észrevette rajta.

SZÖRNYEN TITKOS RÉSZLEG

13

Elliot válla meggörnyedt. Nem fűlött a foga a gondolathoz, hogy osztoznia kell a bácsikáján valakivel, de mi mást tehetett volna? Leslie Fang az egyetlen Leslie, akit ismer, és ki volt csukva, hogy elszalassza az életre szóló lehetőséget, hogy ellátogasson a DENKi-3000-be.

– Jó – dörmögte. – Megkérdezem tőle. Már ha találkozom vele.

Mehetek?

– Majd ha megetted a reggelit – mondta szigorúan az apja.

– És ha kifejtetted a véleményedet – tette hozzá az anyja.

Elliot elkámpicsorodva nézett a tányérjára. Fekete morzsákat már­ togatott a paradicsomlé tócsába. Ahogy próbálta legyűrni a mara­ dékot, tekintete az apja kezében tartott újság címlapjára vándorolt.

A DENKi-3000 székhelyének nagy képe díszelgett az elején, felet­ te a hatalmas főcím:

A TECHNOLÓGIAI ÓRIÁS VÉGÓRÁIT ÉLI? Elliot fulladozni kezdett a reggelitől (ami nem ment csodaszámba).

– „Végóráit éli?” – hörögte. – Úgy értik, hogy bezár az egész gyár?

Az apja bólintott.

– Archie bácsi biztos ezért akarja megmutatni most, mert aztán nem lesz rá lehetőség.

– De miért?

– Van egy másik vállalat – magyarázta az apja –, egy nagy befek­ tetési cég, ami cakompakk felvásárolja. Valószínűleg a tengeren túlra költözteti a központot.

– De… – Elliot nem hitt a fülének. – Mi lesz Archie bácsival?

– Nehéz megmondani – sóhajtott az anyja. – Nem tudja senki.

Elliot az újságot bámulta. A fenséges DENKi-3000 képének alsó sarkára egy igencsak idős ember apró képét illesztették. Bozontos ősz haja és sűrű ősz szakálla volt, barna kardigánt és kerek, arany­ keretes szemüveget viselt. Alatta a felirat: Sir William Sniffledon, a DENKi-3000 sokat megélt vezérigazgatója beismeri, hogy pénzügyi problémákkal küzdenek.

14

ROBERT PAUL WESTON

Fura volt elgondolni, hogy ez az öregember, aki inkább tutyimutyi könyvtárosnak tűnt, egy olyan nagyvállalat vezérigazgatója, mint a DENKi-3000. Elliot szeme továbbugrott a cikk első soraira: Talán csak hónapok kérdése, és bezárhat a DENKi-3000, a világ ötödik legnagyobb technológiai cége és Bickleburgh egyik legnagyobb munkáltatója.

Egy olyan év után, amely finoman szólva nem hozott csillagászati profitot, a vállalat szemlátomást megérett rá, hogy felvásárolja a Kvázikom Holding, egy magántőke-befektető vállalat. A DENKi-3000 vezérigazgatója, Sir William Sniffledon szerint „Szomorú nap lesz Bickleburgh számára, ha…”

Elliot visszakapta a szemét a képre. A DENKi-3000 székhelye volt a legérdekesebb az egész városban: egy hatalmas, ovális földdarabon négy üvegtorony tört a magasba. Annak ellenére, hogy a nagybátyja volt a vállalat Kutatási és Fejlesztési Részlegének a vezetője, Elliot még sosem járt az erősen őrzött kapukon belül.