© Meredith Wild, 2014 © Waterhouse Press LLC, 2014 Hungarian translation © Székely Szilvia, 2016 A mű eredeti címe: Hardline This work was negotiated by the Bookcase Literary Agency on behalf of the Rebecca Friedman Literary Agency.
A regény cselekménye kitalált történet, bármilyen azonosság létező személyekkel vagy történésekkel csupán a véletlen műve.
Rábámultam, a tekintetemet elködösítette a vágyakozás. Egyetlen hajszál választott el, hogy ne kezdjek el ordítani, hogy mennyire a határon vagyok. Mintha Blake napközben felszedett frusztrációja valamiképpen egyenesen belém áramlott volna. – Azt teszem, amit akarsz. Az alázatos válaszra a szeme egy leheletnyire ellágyult. Aztán váratlanul belém tolta két ujját. A szám tátva maradt, az ajkamat megkönnyebbült sóhaj hagyta el. Megforgatta a kezét, felfedezve lucskos mélységemet. Remegve feszültem köré, azt kívánva, bárcsak többet kaphatnék belőle, ugyanakkor hálával telve, hogy ennyi is megadatott. Óvatosan ki-be húzogatta az ujját, miközben a hüvelykujjával fürgén a csiklóm körül körözött. Az egyszerű kis mozdulat olyan erővel hatott rám, hogy önkéntelenül is felsikkantottam. A testem egyszerre engedett ki és rándult görcsbe újra. Minden idegszálam életre kelt, a testem forró volt, készen, hogy befogadja. Istenem, ennek a férfinak bámulatos tehetsége van, hogy egyetlen érintésétől a testem kivirágozzon alatta. Azon kaptam magam, hogy a csípőm a saját ritmusában, automatikusan felemelkedik. Könyörögj! A parancs ott visszhangzott a fejemben, egyszerre volt perzselő és engesztelhetetlen. Egész bensőmben lüktettem. A vér végigpulzált az ereimben, a fülem hangosan zúgott. Az orgazmus megállíthatatlanul kúszott fel bennem, és nem voltam hajlandó elereszteni. Sem büszkeségből, sem semmiért. – Ne hagyd abba. Könyörögve kérlek, ne hagyd abba! 26
– Ez az, amit hallani akartam, bébi. Mindenemet akarod, ott lent? – Istenem, igen! – Akarod, hogy megengedjem, hogy először te menj el? A szemem mögött színek kavalkádja örvénylett, és minden egyes izmom belefeszült a várakozásba. Hirtelen felpattan a szemem, amikor rájöttem, hogy még nem adott egyértelmű engedélyt arra, hogy elélvezzek. A tekintetem találkozott sötétlő pillantásával, a szemét ugyanaz az emésztő vágy homályosította el, mint ami bennem is munkált. – Kérlek, engedd meg. Blake, kérlek… Leereszkedett, és egy durva csókkal elkapta a számat. Az ajkunk mohón egymásra tapadt, a nyelvünkkel szívtuk, hangosan cuppogva faltuk egymást. Eközben az ujjai gyengéden baszva folytatták karitatív tevékenységüket, egyre közelebb és közelebb juttatva a kielégüléshez. Az égető gyönyör átvette a hatalmat felettem, mintha a világon az egyetlen valós érzés onnan fakadna, ahol a testünk összeér, a gyönyörből, amellyel megajándékozott. És én ugyanolyan hálás voltam, mint amilyen elkeseredett, hogy megkapjam. Mindent felemésztő forróság söpört végig rajtam. Remegni kezdtem az erőlködéstől, nehogy elélvezzek. – Ó, istenem – nyüszítettem. Minden valóságérzékem elveszett. – Kérlek, kérlek, kérlek… – Gyere, Erica. Most elmehetsz – hörögte a számba, még jobban belém mélyesztve az ujjait. Levegőért kapkodva ívben megfeszültem az asztalon. A kötél béklyójában nem tudtam siettetni semmit, semmit nem tudtam irányítani. A szavai, a határozott 27
utasítás lemeztelenített. A tulajdona voltam. Blake-é. A könyörületének és parancsának behódolva hatalmas sikoltással élveztem el. A kezem ökölbe szorult, s végig szorosan tartottam, ahogy az orgazmus kettéhasította a testemet. Ebben a tökéletes pillanatban a világ elnémult. Még mindig remegtem, amikor elhagyta a testemet. Az ujjai munkához láttak, hogy a bokámnál meglazítsák a köteleket. Valahol az orgazmus utóhatása alatti delíriumban, a tudatom mélyén, ez az újfajta szabadságérzés különös megnyugvással töltött el. Pillanatokkal később Blake levetkőzött, és testével betakarta az enyémet. Lábamat a dereka köré kulcsoltam, s a nyílásomhoz helyezett farkának vaskos fejével alig két centire belém tolta magát. – Basszus, annyira kemény vagyok, hogy az már fáj! Kíméletlenül meg foglak baszni, olyan kíméletlenül, hogy legközelebb nem felejted el, hogy kinek a tulajdona vagy, bébi! Addig fogsz elélvezni újra és újra, amíg meg nem bízol bennem, hogy képes vagyok megadni magunknak azt, amire mindkettőnknek szüksége van. Az önkívület homályában lebegve a hangom reménytelenül elveszett. Forgott körülöttem a világ, képtelen voltam felkészülni arra, amit kapni fogok. Törzsén az izmok acélossá merevedtek, miközben egyik karját becsúsztatta a derekam alá. Ahogy a tekintetét belém fúrta, a pupillái hatalmasra tágultak, és elsötétítették szikrázó zöld szemét. És akkor megláttam őt – a férfit és az állatot, amely szintén ott élt a felszín alatt. Szüksége van erre. Szüksége van rám, hogy így kapjon meg. 28
– Blake… – Megnyaltam zihálástól kiszáradt ajkamat. – Csókolj meg… kérlek! A tekintetében vibráló feszültség, a domináns eltökéltség valami másnak is utat engedett. Éreztem, amikor az ajkunk találkozott, hogy több törődés volt benne, mint valaha, de semmivel sem kevesebb szenvedély – szerelem. Felismertem. Minden aberrációjával és őrjítő irányításmániájával együtt szerelmes voltam ebbe a férfiba! Amennyire Blake-nek szüksége volt erre, nekem ugyanannyira szükségem volt rá. Hogy megtegyem érte. – Szeretlek – szaladt ki a számon, ahogy megtörtem a csókot. Az az átható szem ismét belém fúródott. A vágy, ami a testében vibrált, egy múló pillanatra megszűnt pulzálni. Aztán Blake ismét lejjebb ereszkedett. Az ajka gyengéden súrolta az enyémet. – Lélegezni is képtelen vagyok nélküled, bébi. Teljesen megsemmisítesz, aztán újra összeraksz. Mindent elviselsz tőlem, és mégis képes vagy szeretni… Kérdő tekintetétől, a szavaiban reszkető kétségtől elfacsarodott a szívem. – Blake… a tied vagyok. Én akarom ezt. Úgy akarlak, ahogy vagy, minden egyes Blake-hozzávalóval együtt. – A torkom elszorult, immáron teljesen más okból. A vágy és szívfájdító szerelem utat talált bennem, s ott vibrált kettőnk között. Az ajkunk újra találkozott, s ő belém nyomta magát, miközben a nyelvével mélyen a számba hatolt. A puncimmal szorosan köré záródtam, megfeszülve vaskos 29
hímtagja körül. Aztán mélyen belém temetkezett. Olyan közel voltunk egymáshoz. A testünkkel együtt a lelkünk is összekapcsolódott. Visszahúzódott, s ismét belém lökte magát, még mélyebbre hatolva. Levegőért kapkodtam. A teste keményen megfeszült fölöttem, fodrozódva az erőfeszítéstől, hogy visszatartsa magát. Én is ugyanezt éreztem, a sürgető vágyat, hogy robbanjak, hogy alámerüljek a vad, eszelős gyönyörbe. Lángoló tekintettel a tarkóm alá nyúlt, és a könyökére támaszkodott. Duzzadó bicepsze a derekamba nyomódott, én meg szorosabbra zártam körülötte a lábamat. Aztán durván belém döfte magát, pont úgy, ahogy akartam. A behatolás keltette súrlódástól nyílegyenesen sodródtam az orgazmus felé. Az ajkam néma sikolyra nyílt, de hamarosan megtalálta a hangját, amikor tövig belém merült. Keményen. Gyorsan. Brutálisan és könyörtelenül. A megannyi opció közül az egyik az, amelyiket imádom. A kíméletlen tempótól újra és újra elélveztem. A puncim szorosan köré zárult, ahogy a combommal kétségbeesetten satuba fogtam a csípőjét. Egyik orgazmusból zuhantam a másikba, míg végül ő is elélvezett velem. A csípőjét keményen az enyémnek feszítette, és az asztalhoz szegezett – egy megszállott, őrült roham a végső feloldozásért, az áhított megkönnyebbülésért… a nevemmel az ajkán.
30
Második fejezet Nem játszom. Megadom neked, amit akarsz. Mindenemet neked adom. Terpeszülésben Blake csípőjére helyezkedtem, s a hüvelykujjammal gyúrni kezdtem dagadó vállizmait. Az izmai alig engedtek, s azon tűnődtem, érez-e valamit egyáltalán. Azután alig halhatóan felnyögött. Elmosolyodtam, és lejjebb ereszkedtem, a mellemmel puhán betakartam a hátát. Lágy csókot leheltem rá, és magamba szívtam a testápoló és a Blake-aroma ínycsiklandó A történet folytatása már előrendelhető! illatorgiáját. Valamilyen csoda folytán az izmaim végre kiengedtek. Blake bódító aromája, a szeretkezésünk fülledt verejtékszaga teljesen elkábított. Képes lennék egész álló nap itt feküdni, és őt szagolgatni. – Isteni az illatod. – Rátapasztottam az ajkamat, és a csókjaim közepette mélyen belélegeztem. Halkan a párnájába rötyögött. Kidugtam a nyelvemet, hogy megízleljem, mintha az illata nem volna elég. Mintha az, hogy engedelmes kis subként egy ebédlőasztalhoz kikötözve az eszméletlenségbe keféltek, nem lett volna elég. Blake Landon volt
31