Zakály Viki: Egyszeregy - Gábriel-duológia

Zakรกly Viki Gรกbriel-duolรณgia. Elsล kรถny v.

© Zakály Viktória, 2016 Borítókép © Europress/Getty Images A regény az írói képzelet szüleménye. Az események és a történet szereplői kitaláltak, valós, élő vagy halott személyekkel való bármiféle egyezésük vagy hasonlóságuk a véletlen műve.

9. fejezet

Persze otthon már lelohad a jókedvem, tanácstalanul nézem a kezemen a telefonszámot. És ha mégsem az?

Ha megint csak elragadott a képzeletem, és valójában nem is srác fedőneve, hogy egyszeregy. Milyen hülye ötlet is volt ez az egész. Hagyom a fenébe, és lefekszem aludni, úgyis nemsokára kelni kell.

De hamarosan ismét kipattan a szemem. Fel kéne hívnom. De mit mondjak? Az igazat? Hogy cikket akarok róla írni? Le fogja csapni. Vagy játsszam el, hogy téves kapcsolás, és tartsam szóval? Esetleg a szám alapján próbáljam lenyomoztatni? Vagy ajánljak fel pénzt a riportért cserébe? Ezt jól át kell gondolnom.

Bepötyögöm a telefonomba a számot, hogy elmentsem, de véletlenül a hívás gombra nyomok. Ne! A fenébe! Most mit csináljak? Letegyem? De akkor tudni fogja, hogy kerestem. Ne tegyem? Hajnali négy óra van, biztosan alszik!

A búgás elhallgat, és egy kattanás következik, valaki fogadta a hívást. Egy férfihang beleszól a telefonba: – Halló.

97

Teljesen lefagyok, gyakorlatilag tátott szájjal állok, és imádkozom azért, hogy nyíljon meg alattam a föld, vagy lassuljon le az idő annyira, hogy az agyam utol tudja érni a történéseket. A francba, a francba, a francba!

– Halló – hallom most kicsit bizonytalanabbul, sőt, mintha halkulna a hang, ami azt jelenti, hogy elvette a telefont a fülétől, és ránézett a kijelzőre.

Kellemes a hangja, egyáltalán nem ijesztő, és nem is tűnik álmosnak, szóval nem ébresztettem fel, ami elég fura. Mit csinál hajnali négykor? Mondjuk én is fenn vagyok, szokásosan csapongó gondolataimmal, pedig most koncentrálnom kéne, helyzet van.

– Van ott valaki? Leteszem…

– Van! Van! Én. Én vagyok. Itt – nyökögöm, és megint megbizonyosodhatok arról, hogy bár sok szót ismerek, csak a töredékét használom. Annyit, mint kétévesen kábé. Azt is rosszul.

– És ki az az én? – hallom, hogy nevet az ügyetlenségemen, de ez a minimum, amit megérdemlek. Érzem, hogy ég a fejem. Még jó, hogy nem videohívás.

– Liza vagyok, szia.

– Szia, Liza. Miben segíthetek?

Ahogy kimondja a nevemet, lúdbőrözni kezd a karom. Ez a srác tényleg tud valamit! Na, akkor most kellene valami irtó okosat mondani.

– Egy WC-ben találtam meg a telefonszámodat.

Fura dolog, hogy amikor az embernek hirtelen mondania kell valamit, akaratlanul is kicsúszik a száján az igazság. A fejemet ütemesen a padlásszoba ferde falába

98

verem, ám ettől még nem teszem meg nem történtté az előbbi frappáns megjegyzésemet.

– Nagyon ügyes vagy – nevet újra. – De még mindig nem tudom, hogy miért hívtál.

Olyan nyugodt és laza a hangja, ő biztosan nem izzad úgy most az idegességtől, mint én. Nagy levegőt veszek, ha már idáig eljutottam, nem fordulok vissza, gondolom, és a lehető legszebb hangomon mondok még valamit, ami valóban igaz.

– Szeretnék veled találkozni.

Most a vonal másik végén van csönd. Hallom, ahogy kifújja a levegőt. Nem tudom, hogy van-e hangja a mosolynak, de én azt hallom ebben a pillanatban.

– És miért szeretnél velem találkozni, Liza?

– Érdekes embernek tűnsz az alapján, amit meséltek rólad.

Ez is igaz, eddig jól állunk. Gyakorlatilag nem hazudtam, és még a telefont sem tette le, szóval jó úton járok. Kivéve, ha nem ő az, akit keresek. Ebbe bele se gondoltam. Mi van, ha ez nem az a srác?

– Kik meséltek neked rólam?

De ő az, ez már biztos. Hát, igen, ezt én is szeretném tudni, gondolom, de nem ezt mondom.

– Néhány lány, akiket igazából nem is ismerek. De talán ez nem is lényeges.

– Aha. És ezek a lányok beszéltek neked a szabályokról? – Nagyon nyugodt a hangja.

Most valahogy úgy érzem magam, mint Ana, amikor magára maradt Grey-jel a vörös szobában. Bár ennek

99

a szürkének egész éjjel elhallgatnám a hangját. Lehet szerelembe esni egy hanggal?

– A szabályokat mindenkinek be kell tartani.

Nagyon nyelek. Tisztára, mint Grey, de komolyan.

Ez a felismerés valahogy jobban felcsigáz. Hát, persze, hiszen így még érdekesebb cikket írhatok, és persze a hangulatomnak semmi köze ahhoz, hogy nő vagyok, hajnal van, és egy Czető Roland-hanggal beszélgetek szexuális dolgokról telefonon. Miféle szabályokról beszélhet? A lányok semmi ilyet nem mondtak, márpedig, ha lett volna valami ilyesmi, azt biztosan említik.

– Nem tudom, hogy mik a szabályok, de persze, betartom őket.

Nevetés a telefon másik végéről, de ezúttal nem vis�szafogott.

– Ismerned kell őket ahhoz, hogy megfelelj nekik.

– Elmondod őket? – A számba harapok, mert előre félek attól, amit hallani fogok.

Rosszabbnál rosszabb ötletek jutnak az eszembe: egyedül gyere, hozz magaddal kötelet, útlevelet és egy ásót, ne kiabálj, ha fáj. És egy bónuszkérdés a végére: van valamilyen gyógyszerallergiád? Behunyt szememmel várom, miket fog mondani az én Gábrielem.

– Meglátjuk, hogy egyáltalán megtalálsz-e. Utána megtudod a szabályokat is.

Már éppen rávágnám, hogy de hiszen már megtaláltalak, nem is volt épp egyszerű amúgy, amikor újra megszólal.

– Még hátravan két dolog, Liza.

100

Imádom, ahogy kimondja a nevemet. Egész éjjel tudnám hallgatni.

– Először is felteszek pár kérdést, amire válaszolnod kell. Kapásból. Amit gondolsz. Jó?

– Oké, ha gond…

De már folytatja is: – Mit tennél meg azért, hogy lefeküdj velem?

– Nem akarok lefeküdni veled – böktem ki azonnal, ahogy kérte. Még én is meglepődöm magamon. De hát ez az igazság. Kis horkantás a válasz a vonal túlvégén.

– Tudunk olyat tenni, amit később megbánsz?

– Hajlamos vagyok elveszíteni a fejemet, de nem bánok meg soha semmit.

Hallom, ahogy az orrán át kifújja a levegőt, mint aki ezzel jelzi, meglepődött, nem erre számított. Ami azt illeti, én sem. Egy tök idegennel beszélek, olyan őszintén, ahogy még soha senkivel. Mi lesz ebből?

– Ha egy szót magadra kellene tetováltatni, mi lenne az?

Micsoda kérdések ezek? Mit lehet erre mondani?

– Pitypang.

Hirtelen jutott eszembe. Valahonnan a tudatom mélyéről halásztam elő ezt a szót, de magam sem tudom, honnan, és milyen kontextusban hangzott ez el valamikor, de azt tudom, hogy apa mondta nekem. Pitypang?

Ez most komoly? Ez a srác a maradék eszemet is elveszi.

– Utolsó, lássuk, mit válaszolsz erre. Találj ki most egy kontrollszót. Ha az esténk folyamán egyszer kimondod, akkor lassítani fogunk, bármit is csinálunk éppen.

101

De ha kétszer kimondod egymás után, akkor felállok és elmegyek, nem kérdezek semmit.

Megakadtam, mert ezen gondolkoznom kellett. Mi a fene történhet, ami miatt lassítanunk kellene? Én nem akarok lefeküdni vele! És mi az, hogy feláll és elmegy?

Tehet velem olyat, hogy azt akarjam, azonnal menjen el?

– Makaó-kakaó – nyögöm ki végül.

Mint a kártyajáték. Akkor mondod ezt a szókombinációt, amikor elfogy az összes lapod, és kiesel a játékból.

Nagyon találó. Ő is annak gondolhatja, mert elismerően hümmög egyet, aztán újra meghallom azt a szép hangját.

– Péntek este napnyugtakor ott, ahol az óriásnak negyvenhárom szeme van.

Egy kattanást hallok, letette. Meredten bámulok a mobilra, és próbálom kitalálni, hogy mégis mi a fenét jelenthet, amit mondott. Végigdőlök az ágyon, erősen koncentrálok, de olyan fáradt vagyok, hogy néhány perc múlva elalszom. És vele álmodok meg egy pitypangkoszorús ezerszemű óriással, aki a vállán cipel. Ki kell vizsgáltatnom magamat, mert tuti, hogy nem vagyok százas.

102

Van egy srác, akit bármikor felhívhatsz. Egy srác, akinek sok lány tudja a számát, aki egyetlen éjszakára a Tiéd lehet, és egyszeriben megváltozik az életed. Tudja, ki vagy, mit szeretsz, hová tartasz. Szigorú szabályokat kell betartanod, ha vele akarsz lenni. Soha10. többéfejezet nem találkozhattok, nem hív, nem válaszol, egyszerűen eltűnik az életedből. Egyetlenegyszer lesz csak a Tiéd. De teljesen soha nem kaphatod meg.

Liza egy női magazin újságíró-gyakornokaként próbál boldogulni, de a vérmes főszerkesztő asszony mindent megtesz, hogy megkeserítse a napjait. Egyedül segítőkész kollégájára, Barnira számíthat, akinek mindig kisírhatja magát. A sármos ex, Adrián újra feltűnik – Akkor eztde most kérlek, még egyszer, mert a lány életében, csakmondd szerelmiel, pótléknak tartja Lizát, aki így sem ennyi új információ után újra kell bootolnom, baszki. tud ellenállni neki…

Most akkor mégis mi van?

Amikor a lány egy riport kapcsán felhívja azt a bizonyos száZsófi a fotelembe ül, Miksz pedig egyből az ölébe kémot, és találkozik a titokzatos Gábriellel, tudja, hogy nagyobb redzkedik. Áruló macska, körülöttem nem sündörög így. a tét, mint holmi újságírói babér.

Mindketten súlyos titkot őriznek, Péntek délután van, hamarosan találkozom Gábriellel, és mindketten kaptak már halálos sebet, és mindkettőjüknek szüksége úgy éreztem, hogy azcsak esemény előkészületei vanmivel arra, amit a másik adhat… egy a gond, az éjszakamegvéget ér, és soha többé nem találkozhatnak.

Vagy mégis? haladják képességeimet, áthívtam a barátnőmet, hogy

osztozzon velem az izgalomban és az idegeskedésben

– mondom kétségbeesetten.

Egy köntös van rajtam, már végeztem a fürdőszobában, Zsófi kényelmesen hátradől, és Miksz hátát vakar-

librikiado.hu

3599 Ft 103

Fotó: Pap-Milávecz Petra

Zakály Viki, a nagy sikerű Szívis. Hiszen arra valók a barátok, hogy ne csak az örömritmuszavar és Hanna örök fiatal ben, legújabb hanem aregényében bánatban isegy velünk legyenek. Ez meg most írónője, olyan kettős esemény, úgyhogy duplán szükség van a izgalmas városi legenda nyomába ered: vajon tényleg megválthattámogatásra. ja az életedet valaki, akivel csakpontosan mi folyik itt, és mi – Hát, ha tudnám, hogy egyetlenegyszer találkozol? fog ma este történni, nemÉs hívtalak volna át, hogy segíts lehet belőle örök szerelem?