Téli túlélők „Alszik, mint a mormota”, szól a mondás. Pedig kevesen tudják, hogyan alszik a mormota. Sőt, magát a mormotát sem sokan ismerik, holott ez a különleges állat a téli túlélés bajnoka. 60–70 centiméter hosszú (ebből 15 centiméter a farka), a súlyát viszont nehéz megmondani. 9 kilóra is felhízhat, ám a téli álom során ennek a harmadára, negyedére soványodik. Kurtalábú, hosszú fogú. Erős karmával ássa ki az üregeket, amelyekben a zord időket tölti. Ha nagy kőbe ütközik ásás közben, nem a mancsával ragadja meg, hanem a fogát akasztja belé, és addig rángatja, amíg nem sikerül kifordítania. A menedéke hálókamrákból és illemhelyekből áll. Ezeket alagutak kötik össze. A mormota a mókus közeli rokona, ám vele ellentétben nem raktároz, így éléskamrája sincsen. Az üregekbe egész kolóniák vackolódnak be összebújva, hogy a testükkel melegítsék egymást. Mielőtt nyugovóra térnek,
befalazzák a menedék bejáratát, hogy ne törhessen be a hideg. Szeptember-október táján vonulnak vissza, majd hat-hét hónapot töltenek itt. A téli álom során összegömbölyödve fekszenek. A szervezetük takarékoskodik az energiával: a testhőjük 36-37 Celsius fokról 6-8-ra csökken, a szívdobbanások száma 114-ről 4-re. Levegőt is csak percenként kétszer vesznek. Ez olyan kevés, hogy szinte tetszhalálnak mondható. Ám a mormoták három-négy hetente
8
