Emberből medvét?
Hogyan lehetne elérni, hogy ne csak állatok, hanem emberek is alhassanak téli álmot? Első hallásra nagy badarságnak tűnik már a kérdés is. Pedig gyakran találkozunk a felvetéssel tudományos-fantasztikus regények lapjain, ahol az űrhajósok „lefagyasztása”, életfunkcióik felfüggesztése az egyetlen esély, hogy évszázadokig vagy akár évezredekig tartó utazásokat lehessen tenni a végtelen kozmikus térben. Néhány régész barlangban talált csontok elemzése alapján feltételezi, hogy oldalági ősünk, a neandervölgyi ember képes lehetett rá, hogy a
hideg téli hónapokban lelassítsa az anyagcseréjét, és téli álommal védekezzen az időjárás viszontagságai ellen. Mindenesetre nincsen adatunk arról, hogy a modern embernél bármikor is kialakult volna a téli álom szokása. Ám a 19. század végén tervek születtek, hogy néhány hónapra altatásba lehessen helyezni azokat, akiknek a fűtés és a táplálkozás az év legnehezebb időszakában komoly gondokat okoz. Vagyis a legszegényebbek számára hozott volna létre ilyen intézeteket egy francia emberbarát, hogy munka és megélhetés híján így
30
