Jégbe zárt kontinens Azon a hajnalon az emberek szörnyű nagy hidegre ébredtek. Hálósapkájuk odafagyott az ágyhoz, a konyhában a kenyér annyira megkeményedett, hogy csak baltával lehetett darabolni. A hirtelen jött dermesztő fagy a pincékben tárolt bort sem kímélte, sorra szétfeszítette a hordókat. Az 1709. január 5-éről 6-ára virradóan betört hideghullám egy nap alatt egész Európát jégbe zárta. Angliától Oroszországig, Itáliától Skandináviáig tomboltak a hóviharok, napokon át mínusz húsz foknál is hidegebb
volt, és a fagy három hónapon át nem engedett. A madarak élettelenül hulltak le az ágakról, az állatok az istállóban fagytak halálra, a fatörzsek pedig recsegve, ropogva hasadtak szét, mintha láthatatlan óriás favágó zúzná össze valamennyit. A templomok harangjai elnémultak, mert a dermesztő fagytól megrepedtek. Rémület lett úrrá a falvakban és városokban élőkön. Ha tehették volna, legszívesebben barlangok mélyére húzódnak, hogy a medvékhez hasonlóan téli álomban vészeljék át a borzasztó telet. A szörnyű hideg Franciaországot sújtotta a legkeményebben. A hóviharok járhatatlanná tették az utakat, a városokba csak nagy nehézségek árán szállíthattak élelmet. A londoniak a Temze folyó jegén vásárt tartottak, a velenceiek gondolák helyett korcsolyákon járták be a várost. A gyógyfürdőiről híres német város, Aachen (ejtsd: áhen) forró vizű forrásai befagytak a zord időben. A folyókon harminccentisre hízott a jég, elbírta a nehéz szekereket, szánokat. A Balti-tenger négy hónapon át jégpáncélba öltözött, és utazók arról számoltak be, hogy gyalogosan vagy lóháton keltek át Dániából Svédországba, Norvégiába. Az iszonyatos hideg nem kímélte a gazdagokat sem. A palotákat hatalmas
42
