Akik tényleg sokat változnak Nagyiék annyira messze laknak tőlünk, hogy évente csak egyszer találkozunk. Akkor nagyi elmondja, hogy annyit nőttünk, és olyan másmilyenek lettünk, hogy ha összefutna velünk az utcán, meg sem ismerne. Hugi szerint csak viccel, mert mi például ezer nagymama között is felismernénk, de szerintem komolyan gondolja. Ha a tavalyi nyaralós fotókat nézem, tényleg elég sokat változtunk, mert a gyerekeknek ez a szokása. A nagyiék meg pont olyanok, amilyenek voltak, mert a felnőtteknek meg ez. De azért Hugi meg én még mindig nem változtunk annyit, mint Unkasz, a gőtém. Mert a gőték – meg amúgy az összes kétéltűek – ebben igazi profik. A változékonyság – hogy kétféle életük is lehet – már a nevükben is benne van.
A kétéltűek az életet peteként kezdik, és olyankor éppen úgy néznek ki, mint egy kupac gyöngy. De ezeknek a különleges gyöngyöknek nedves hely kell, hogy életben maradjanak. Ezért a felnőttek a peterakáshoz még akkor is vizes terepet keresnek, ha már réges-rég elköltöztek onnan.
14
14
