Stupor! – avagy miért jó, ha a szavak jelentése változik?
A hülyülés tehát azt jelenti, hogy vicceseket mondunk vagy csinálunk, és közben pazarul érezzük magunkat. Ha vannak gondjaink, bajaink, azokat erre az időre elfelejtjük. Hopp, várjunk csak! Néhányan mást gondolnak a hülyülésről. Akkor mondják valakire, hogy hülyül, ha szerintük egyre butább. És van, hogy mindenkire, az összes emberre igaznak gondolják: korábban például még képesek voltunk rá, hogy fejben megjegyezzünk sok telefonszámot, most már nem. Korábban nem találkoztunk annyi ostobasággal, mint most az Interneten. Hiába mondjuk ilyenkor, hogy elég az okos készülékbe egyszer beírni mindent, aztán csak kikeressük név alapján, hogy kit hívjunk, ugyan, miért is kéne akár sok száz számra emlékezni? És hogy az Interneten nemcsak ostobaság van, hanem fontos dolgok, végtelen mennyiségben. Szinte minden, amit valaha leírtak vagy digitalizáltak (kép, zene, film, könyv, újság). Nem ér semmit: megrázzák a fejüket, és meg vannak róla győződve, hogy végünk, innen már csak a sötétségbe vezet út. De olyan is előfordul, hogy egy ismerősünk váratlan, érdekes dolgot mesél, ami egészen hihetetlenül hangzik. Olyankor azt mondjuk neki: ne hülyülj! És ez valami olyasmit jelent, hogy tényleg? Nem túlzol? Ez valóban lehetséges? Nem lehet igaz! Ugyanaz a szó, három különböző jelentés. Honnan tudjuk, hogy éppen melyikre kell gondolni? Hát onnan, hogy mindig pontosan ismerjük, milyen helyzetben hangzanak el. És van megoldás arra is, ha még a helyzet
Hülyülni remek időtöltés. Hülyülés közben sokat nevetünk. Olyasmit is megengedünk magunknak, amit máskor nem, de csak mert mindenki benne van. Nem kell állandóan komolynak meg fegyelmezettnek lenni!
40
